Elmúlt hetek eseményei

Mint az látható, októberben megcsappant a bejegyzések száma, melynek oka elsősorban a sok feladat volt, amely kitöltötte az időmet. Ott volt ugyebár a ménfőcsanaki fiókkönyvtárban szeptember 28. és október 2. között lezajlott Mesehét, amelynek minden napjára jutott valami finomság a népmesék rajongóinak, vagy iskolásaink meséltek nyitvatartási időben folyamatosan, vagy rajzpályázat eredményhirdetése zajlott, vagy mesemondóversenyen viaskodtak a diákok. Ezen rendezvények fényképalbumai elérhetőek a Dr Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér facebookos oldalán, ide kattintva.

Ezt megelőzően szeptember 23-án A Bezerédj-kastélyban megtartottam első őszi előadásomat, amely a Második bécsi döntés diplomáciai előzményeit hivatott elsősorban bemutatni. Ha nem is vagyok maradéktalanul elégedett magammal, szerencsére sokakat érdekelt a dolog. Ennek felvétele már elérhető a youtube-on:

Azóta feltöltöttem az eddig lappangó felvételt a májusi olasz hadbalépést kitárgyaló monológomról is, amely szintén megtekinthető már (két youtube-os fiókot használok, mert hol egyiket, hol másikat korlátozzák holmi zenei betétek feltűnése miatt, úgyhogy ha valaki feliratkozna, célszerű mindkettőre):

Ez azért is jó, mert a legközelebbi csanaki előadásom mintegy ennek kiegészítse lesz, hiszen szintén a Nagy háború 1915-ös évéről fog szólni, ám annak keleti-frontjáról, kiemelten kezelve Przemysl második ostromát és a Gorlicei áttörést. Erről az előadásról információk a facebookos eseményként lesznek elérhetőek, folyamatosan frissítve. 

Ezt megelőzően még Koroncón lehet velem találkozni (a 22-es helyijáratot persze nem számítva :D), ahol az "Összefogás Koroncóért" Egyesület felkérésére az 1956-os forradalom és szabadságharc lesz terítéken a "Koroncói esték" rendezvénysorozat keretében. Mindkettő előadásra a belépés ingyenes, minden érdeklődőt sok szeretettel várok! 

Október 8-án a Könyvhét rendezvényeinek özönében számomra a könyvtári verseny volt a fénypont, mivel diákjaim már nagyon készültek rá. Ugyan sok időnk nem volt a felkészülésre, de elhatároztuk, hogy hagyományainkhoz híven igyekszünk egy nagyon ütős performanszot előadni a feladat során, melyen egy kötelező olvasmányból kellett egy jelenetet előadni. El akartunk rugaszkodni attól, hogy egy mindenki által ismert darabot válasszunk és voltaképpen összegyúrtuk az összes kötelezőt és beleintegráltuk egy klasszikus népmesei alapba. Nagyon elégedett voltam az eredménnyel, a Fáczán Zsófi, Stanka Renáta, Hancz Máté és Pócs Bence összeállítású négyes szerintem csaknem kihozta a maximumot a dologból:

A verseny fotóalbuma szintén a megyei könyvtár facebookos oldalán tekinthető meg: itt.

Alig tettem föl a diákokat a buszra, már rohantam az Apátúr házba mivel ugyanezen nap Csécs Teréz felkérése a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumban volt jelenésem, hogy a Tanárok éjszakája előadássorozat keretében mutassam be munkát túli munkálkodásom. Nem tartom magam sem kutatónak, sem gyűjtőnek, csak inkább amatőr töribúvárnak, de nagy örömmel mentem. Igyekeztem egy vidámabb bemutatót rittyenteni, talán nem egészen sikertelenül. Ezen is készültek fotók, ha jól emlékszem, de még nem találtam meg interneten. 

Emellett sikerült azért kivégeznem pár könyvet, ám ezek elsősorban szakmaiak, így nem tudom, lesz-e belőlük könyvajánló. Dolgom a közeljövőben is akad majd, előadások lesznek, és közeledik a Könyvszalon. Annyi bizonyos, hogy a blog hamarosan ismét megélénkül, mert jön Tóth zászlós naplójának befejezése!

Tíz éve Ménfőcsanakon

Be kell, valljam: magam sem hiszem el. Éppen ma tíz éve ezen a napon kezdtem el hivatalosan dolgozni a ménfőcsanaki (akkor még Petőfi Sándor Általános Művelődési Központ részeként működő) könyvtárban. Sok idő ez egy ember életében, mégis mintha tegnap lett volna, mikor először beléptem a Bezerédj-kastély ajtaján. Akkoriban még naplót vezettem - amely sajnos végleg megszakadt egy évre rá -, így akkori feljegyzéseim alapján tudom feleleveníteni az akkori eseményeket. 

Nemrég végeztem Szombathelyen a Berzsenyi Dániel Főiskola (azóta már ennek neve is megváltozott) történelem-könyvtár szakán, hát állást kerestem, nem túl nagy elánnal, mert elég reménytelennek tűnt. A csornai munkaügyi központ nem biztatott sokkal, sőt, mivel egyszer nem értem időben oda hozzájuk, még a nyilvántartásból is kivezettek, így még munkanélküli sem voltam a statisztikák szerint. Apu a Kisalföld újságban szúrta ki a hirdetés, amely felett én simán elsiklottam.

Naplóm szerint: 

"2005. május  5. csütörtök

Egyébként elküldtem a pályázatomat a Ménfőcsanaki suliba a könyvtár-bármely szakos tanári állásra, kíváncsi vagyok, de nem fűzök hozzá sok reményt."

Nem igazán számoltam ugyanis azzal, hogy felvesznek. Ennek több oka is volt: 1. nem voltam helybeli, így a cégnek fizetnie kellett a bejárásért. 2. Biztos voltam benne, hogy sokan jelentkeznek, jó eséllyel ismerősök, helyiek. 3. Ekkoriban Budapesten az ELTE-n voltam péntekenként, és nem állt szándékomban abbahagyni a levelező képzést, amire már sokat költöttem. Semmiképpen nem voltam így egy kényelmes választás. Végül május 23-án kaptam visszajelzést:

"2005. május 23. hétfő

...Mikor az eredményhirdetésre vártam [aznap vizsgám volt Szombathelyen], hívtak a ménfőcsanaki suliból, hogy szerdán 11-kor jelenjek meg interjú céljából...

2005. május 24. kedd

Túl sok újdonságról nem tudok számot adni. Elkezdtem olvasni Emily Brontétól az Üvöltő szelek-et, nyilván Tom Selleck testvéréről van szó benne. Felhívott a ménfőcsanaki suliból egy nő, hogy inkább holnap délután egyre menjek, ne 11-re..." 

2005. május 25. szerda

Rendkívül kellemes idő, túl kellemes az öltönyhöz, amiben Ménfőcsanakra utaztam. Nappal 25C, verőfény és ilyesmi, este semmi napsütés, és 12C.

Történelmi nap, ma délelőtt elindultam életem első állásinterjújára. Győrbe érve beugrottam a városi könyvtárba kikölcsönözni pár kötetet a pénteki vizsgára, majd megkerestem honnan indul a helyijárat Ménfőcsanakra, hiszen közigazgatásilag a megyeszékhelyhez tartozik a nyolcezres település... Félórás buszozással kidöcögtem Ménfőre, ahol egy kis eltévelyedés után megtaláltam az iskolát. Egy hölgy átkísért a portáról a könyvtárnak helyet adó művelődési központba, de félúton Bősze Levente  csatlakozott hozzám, akiről egy héttel ezelőtt még azt sem tudtam, hogy itt tanít éppen, s aki egy teremhez kalauzolt a Bezerédj-kastélyban. Ez volt a könyvtár olvasóterme. Ott volt már az ÁMK vezetője, Dr. Szakálné Doktor Éva, a lábát tört művelődési vezető [Baksa Kálmánné], aki mankóval járt még, valamint a két jelenlegi könyvtáros [Szalai Béláné és Nagy Emilné]. Faggattak egy kicsit a könyvtári tudásomról, kérdezgettek mivel jelent többet a informatikus könyvtáros a sima könyvtárosnál. Nem volt szívem azt mondani, hogy ez csak annyit jelent, hogy tavaly óta megváltoztatták a képzés nevét, mert így tanszéken eladhatóbbnak vélik.  Tudakolták, hogy van-e fogalmam egy művelődési központban meglévő pluszfeladatokról. Nem sok. Elmondták. Elég komoly meló vár, ha rám voksolnak. Azt kapásból közölték, hogy lakhatási támogatásra, bejáráshoz bérletfizetésre ne számítsak, szűk a keret. Mintha csak a labdarúgó válogatott edzőjét hallanám…

A vége felé a hangulat a kezdeti feszélyezettségből átcsapott lazábbra, különösen, mikor a következő párbeszéd zajlott le. Az egyik könyvtáros, látva életrajzomban a hadtörténeti specializációt, erre kérdezett rá.

-    Gábor. Mondja, ismeri Ungváry Krisztián műveit?

Kapkodtam a fejem, mert a név ismerős volt, de izgatottságomban nem tudtam honnan, aztán beugrott. Kinyitottam a hátitáskámat és kihúztam belőle Ungváry „A magyar honvédség a II. világháborúban” című kötetét, amit egy órával előtte kölcsönöztem ki a városi könyvtárból.

-    Az övét? Azt hiszem igen.

Ha ezzel nem győztem meg őket, akkor semmivel...”

A mai napig nem hiszem el, hogy ez így történt, ám ahogy Besenyő Pista bácsi mondaná: pedig de. Azóta is hálás vagyok Ungváry Krisztiánnak, noha azt sem tudja, hogy létezem. Ilyenkor merül fel az emberben, hogy nincsenek véletlenek. A sors pikantériája, hogy ma ahhoz a könyvtárhoz tartozik a mienk, ahonnan kihoztam Ungváry könyvét. Aztán jött a hír:

"2005. május 30. hétfő

Nyugaton a helyzet változatlan. Megdőlt a mai melegrekord, mivel egy helyen 34,4C-ot mért a meteorológiai intézet. Hurrá!!!

Mióta ismét elektronikus úton írom naplómat, általában este jelentkezem, akkor könnyebb összefoglalni az eseményeket. Tehát, ha fél kettőkor (d.u.) írok, mint jelenleg, akkor fontos dolognak kellett történnie. Nos, igen. A következő levelet juttatta el hozzám a ménfőcsanaki könyvtár:

„Tisztelt Horváth Gábor! Intézményünkhöz benyújtott pályázatát áttanulmányoztuk, mely alapján Ön nyerte meg a bizalmunkat. Gratulálunk és Önt választjuk a könyvtárosi állás betöltésére. Állományellenőrzés céljából 2005. Június 6-án (hétfőn) 8 órakor várjuk az intézmény könyvtárában. Kérjük, hogy előzetesen Szalai Bélánét az 556-209-es telefonszámon szíveskedjék felhívni. Győr, 2005. Május 26. Tisztelettel: Dr. Szakálné Doktor Éva, igazgató s.k.”.

A hurráhangulat még nem jelentkezik nálam. Először is, 6-án záróvizsgázom, ami megjelenésemet lehetetlenné teszi 6-án - erről majd beszélnem kell velük -, aztán meglepett, hogy hétfőn már mennem kell melózni, hiszen úgy véltem, csak augusztus-szeptemberben kezdek. Azért örömhír persze, de kicsit tartok az egésztől. Természetesen elvállalom."

Végül június 7-től leltározást kellett csinálnom, ami ugyan baromi unalmas volt, de legalább megismertem az állományt. Azért ebből is felelevenítek pár sort:

„2005. június 7. kedd        

Meglehetősen kegyetlen kora-tavaszi időjárás, éjszaka 6-7, napközben 10-12C, ráadásul felhőtől sötétlő ég, erős és hideg északnyugati szél.

Ma reggel a 6:10-es busszal Győrbe utaztam, onnan 7-kor Ménfőcsanakra. A könyvtár megtalálása nem bonyolult feladat, a busz az iskola előtt áll meg, a Művelődési Központ az egykori Bezerédj-kastélyba települt 1989-ben, itt lesz a munkahelyem…  A könyvtár tegnaptól július 3-ig leltároz, ehhez kellek én is. Meglehetősen unalmas meló lesz ez a hónap, mert a számítógépbe kell beütögetnem a könyvek leltári számát, ezáltal állományunkat ellenőrizni. Eleve a kollégák itt mind azt hiszik, jó vagyok számítástechnikából, pedig… Lesznek még gondjaim ezzel a tévhittel. Tízkor van rövid szünet, délben ebéd jár nekem (ha már ezért fizetést nem kapok), ami igencsak nagy adag és sokkal jobb, mint amire számítani mertem. Ma példának okáért hagymaleves, hal burgonyapürével és salátával alkotta a porciómat. Igazgatónőt is felkerestem reggel, némi konkrétumot megtudni, de egyelőre annyi biztos csak, hogy augusztus 24-én a tanévkezdő értekezleten írom alá a szerződést és azon a héten kezdek itt, mint fizetett alkalmazott. Délután részt vettem a Petőfi Sándor Általános Művelődési Központ (eztán nálam PSÁMK) megbeszélésén első alkalommal. A kastély vezetője elmondta, miért esett rám a választás az állás betöltésére, hogy sokat várnak tőlem, sok lesz a meló, de változatos ésatöbbi ésatöbbi. Ezután nekem kellett egy rövid expozéban felvillantani az elképzeléseimről, de csak annyit hirdettem meg, hogy nem áll szándékomban pótolni az eltávozó hölgyet, mert az nem fog menni, hanem magamat akarom adni, saját tervekkel, saját elképzelésekkel. A megbeszélést egy rövid ünnepség követte, mikor egy munkatársukat ért kitüntetés miatt nassolt a személyzet. Egyedül képviselem az erősebbik nemet az egész épületben. Félek.”

„2005. június 8. szerda     

Ha ez lehetséges, akkor a tegnapinál is ocsmányabb idő. Vastag dzsekiben, pulóverben, pólóban vacogtam. Éjszaka 7-8C, napközben a „csúcs” lehetett tán 10-12C. A szél még ront a helyzeten, néha csöpörgött, lógott az eső lába. Hol az igazi június?

Ha valaki azt képzeli, miszerint a könyvtári állományellenőrzés érdekfeszítő elfoglaltság, hát erősen téved. Bár végül is kétségtelen más számokat pötyögtem a számítógépbe 7 órán keresztül, mint tegnap... Egymás után írom be a 3-5 jegyű leltári számot, hogy aztán azt mondjam: „megvan” vagy „nincs meg”. Igyekszem színesíteni a dolgot, mikor A rab ember fiai-ból már a tizediket ellenőriztem vajon gépen van-e már, akkor például elsütöttem: „Ennyi rabnak már egy fogolytábor kellene!”. Néha értékelik, máskor nem. „

„péntek, 2005. június 10.                                                

Az égen mozdulatlan merevségben lebeg egy áttetszőnek ható komor piszkosfehér felhőfal, amelyből gyakorlatilag azonos iramban egyfolytában esik az eső. Késő-délután egy-egy pillanatra szakadozott a felhőzet. Hőmérséklet úgy 11-12C, a szél némileg enyhült délután. Tiszta november vége.

Lakonikusan a mai munkáról a kastélyban: számítógép előtt töltött órák száma: 6, beütött leltári számok száma: ≈4000, „itt hagyom a francba az egészet!”-re gondolás száma: 60/perc. Alig várom már, hogy olvasókkal foglalkozzam, ne pedig billentyűzzek egész nap a klaviatúrán. No, majd augusztustól.”

És valóban. Augusztus 24-től, azaz ma éppen tíz év óta hivatalosan Ménfőcsanak egyik könyvtárosa vagyok.

„2005. augusztus 24. szerda                                                       

Reggel csak esernyővel a táskámban merészeltem távozni otthonról, de nem lett rá szükség. Felhős, estefelé néhol derűs idő, 21-22C.

Nagyon fáradt vagyok, hosszú egy nap volt. Negyed kilencre Ménfőcsanakra értem, ott találkoztam Levivel, akivel bemerészkedtem az iskolába. Köszönteni kellett a számomra tökéletesen idegen tanári kart. Néhány arc rémlett a leltározás korszakából, de neveket nem tudtam kapcsolni hozzájuk. Pláne én, akinek a névmemóriájánál csak az arcfelismerőképessége gyengébb. A fősulin két évbe telt, mire azonosítani tudtam az évfolyamtársaim zömét… Az értekezleten az igazgatónő méltatta a tavalyi teljesítményt, bemutatta az új kollégákat (egy rövid bemutatást kellett rögtönöznöm), ecsetelte a várható nehézségeket és könnyebbségeket. Egy rövid szünet tarkította az egyhangú szőttest, zsíros kenyérrel és teával. Később kiderült, hogy a szerződésem még nem készült el, annak aláírása jövő hétre marad. A délutánt már a könyvtárban töltöttem, én nyitottam délután egykor és megtörtént az első kölcsönzésem, egy Horváth Luca nevű középiskolás lányt ért a megtiszteltetés.”

Szóval így kerültem ide, ahol ma már nem tudok ismerős köszöntése nélkül menni talán 10 métert sem. Tíz évvel idősebb vagyok, de sok ismerőssel és baráttal gazdagabb. Köszönöm a bizalmat ménfőcsanakiak! Remélem nem csak én nem bántam meg, hogy édesapám jobban átnézte azt a napilapot, mint én.

  
 

Az elmúlt hét, könyvszalon és egyebek

Több szempontból is nehéz hetet zárok a napokban. Kedden délután 17:30-kor a Bezerédj-kastélyban tartottam előadást Horthy Miklósról. Sejtettük a kastélyosokkal, hogy olyan téma lesz, amely a szokásosnál nagyobb érdeklődésre tart majd számot, de azért erre nem számítottunk. A kiállítóterem túl kicsinek bizonyult, és azok, akik számolták, olyan 90-100 körülire saccolták az érdeklődők száma. Sajnos voltak, akik kiszorultak, ami már nem szerencsés. Tőlük elnézést, de erre még sohasem volt példa, és a nagypince más program miatt foglalt volt, így nem nyílt mód a helyszín áthelyezésére. Ha belegondolok, hogy úgy 2-3 éve az Otrantói ütközetről (pontosabban a harmadik otrantói ütközetről) tartott előadásomon a nagypincében, alig néhányan voltunk... 

Az előadásommal nem voltam ugyan maradéktalanul elégedett (hosszú is volt, talán összeszedett sem volt eléggé), de talán rossz sem volt. Külön öröm volt, hogy Bede-Fazekas Csaba és Kulcsár Béla is megtisztelt jelenlétével. Az előadáson készült fotók megtekinthetőek a Bezerédj-kastély fotói között. Köszönet a fényképekért és a filmfelvételért Stoller Lászlónak. Utóbbit igyekszem hamarosan feltölteni a youtubeos fiókom megfelelő lejátszási listájára. 

Szerdán rendhagyó történelemórát tartottam a Petőfi iskolában. A hetedikesek Napóleont vették, ami kedvenc témám, és ráadásul rendkívül szórakoztató. A könyvtárban később Fáczán Zsófit mintegy feleltetve még emlékezett a francia császár kedvenc ételére (hagymás sült krumpli), úgyhogy nem volt hiábavaló. 

Volt némi időm olvasgatni is azért. Az ezt megelőző blogbejegyzésben a frissen kiolvasott Rowling krimit veséztem ki, de emellett egy Chandler regénnyel is végeztem, A hugicával. Csütörtökön megvettem végre magamnak a teljes Harry Potter sorozatot, amely már nagyon hiányzott a könyvespolcról (pontosabban, mivel azok tele vannak, ideiglenesen a földről). Aztán a szokásos könyvtári teendők mellett az ember készült a hétvégi győri könyvszalonra. Ez utóbbira még érdemes kimenni, hiszen éppen ezen percekben, sőt holnap is remek programok vannak/lesznek.

Megjelent Werner Krisztina szerkesztésében a tavalyi könyvszalon beszélgetéseit bemutató, leíró Megérintő szavak 2. című kötet. Ez számomra azért is érdekes, mert benne van a tavalyi könyvszalon során Bán Jánossal készült beszélgetésem. Bán János (alias Bán Mór) annak idején nagyon jó benyomást tett rám, közlékeny és rendkívül segítőkész volt, ami rám is fért, hiszen nem szoktam efféle interjúkat levezetni, nincs benne tapasztalatom. Csak azt bánom, hogy legjobb tudomásom szerint még nincs kész a hetedik része a méltán nagy sikerű Hunyadi sorozatának. Érdemes elolvasni, mit mondott, mert jó dolgok voltak benne. A beszélgetéskötet megvásárolható a Dr. Kovács Pál megyei könyvtár könyvesstandjánál.

Pénteken aztán be is jutottam a Győri Nemzeti Színházba, ahol végigböngésztem a sok kiadó által eladandó könyvet. Most nem találtam annyi jó történelmi kiadást, mint tavaly, de azért vettem ezt-azt. Sajnálatomra az Arcanum kiadó nem volt jelen, pedig le akartam csapni fantasztikus adatbázis kiadványaikra. Kénytelen leszek Budapesten felkeresni őket. 

Este hatkor beültem Kulcsár Béla harmonikán előadott első világháborús dalválogatására, amely nagyon szép volt, felidézve a 100 éve ezekben a napokban elesett magyar vagy éppen olasz katonák arcát. 

Szóval sűrű a program, és akkor még nem meséltem az október 16-án megtörtént könyvtári vetélkedőről, amelyen a ménfőcsanaki csapat (Fáczán Zsófia, Szalay Anna, Pócs Bence, Póczik Dávid) szerintem kiválóan adta elő Agatha Christie Halála a Níluson című regényének egy kulcspontját. Nem hiszik? Nézzék meg:

Megjelent tegnap az új Hegyalja újság is, amelyben sok egyéb (például ménfőcsanakiak világháborús felmenői) mellett a Petőfis diákunkról, Léb Esztiről olvashatunk, aki nem mellesleg kiváló olvasónk. A Hegyalja kapható a kastélyban (is).

A holnapi Könyvszalonos programokat meg bátran ajánlom! Programfüzet: itt.

Jövő pénteken (azaz 14-én) Abdán várom sok szeretettel az I. világháború iránt érdeklődőket, mivel a helyi megemlékezést követően 17 órakor előadást tartok a faluházban.

Felújítás - újság - és egyéb információk

Mint azt sokan észrevették (és hirdettük is), könyvtárunk immár zárva tart, mindamellett itt is említem, mert azért akadtak még olyanok, akik szerettek volna jönni, nem tudván az itt folyó munkáról. Szóval a megyei könyvtár blogján látható hivatalos hirdetmény így szól vala: 

"Értesítjük kedves Olvasóinkat, hogy a MÉNFŐCSANAKI Fiókkönyvtár TELJES KÖRŰ FELÚJÍTÁS miatt 2014. JÚLIUS 1-től előreláthatólag KÉT HÓNAPIG ZÁRVA tart. Megértésüket köszönjük! Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy érvényes olvasójegyük felmutatásával Győrben, a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér bármelyik részlegében (Központi Könyvtár, Gyermekkönyvtár, Kisfaludy Károly Könyvtár, Szabadhegyi, Szentiváni, Szigeti, Gyárvárosi, Bácsai és Marcalvárosi Fiókkönyvtár) díjmentesen beiratkozhatnak. Szeptemberben teljesen megújult, megszépült környezetben újra várjuk! A nyitás pontos időpontjáról majd értesítjük kedves Látogatóinkat! Szép nyarat kívánunk mindenkinek!"

Ehhez hosszú kommentárt nem fűzök, a nagy átalakulás részleteit egyelőre fedje jótékony homály,  ráadásul pontosan tudom, hogy a titokzatosság amúgy is a világ leghatékonyabb érdeklődésfelkeltő csodaszere. Legfeljebb annyit még, hogy nem nyaralunk, hanem azon dolgozunk, hogy minél előbb átadhassunk Ménfőcsanak olvasóközönségének egy olyan könyvtárat és közösségi teret, amely jól szolgálja majd azt a jövőben, sőt amely után epedve sóvárognak majd a máshova járó olvasók. A munkálatok időtartama még nem bizonyos, így a nyitás pontos dátuma még kérdéses. Sok meló vár  még ránk, a belvárosi kollégákra és a mesteremberekre is. Afelől semmi kétségem, hogy nagyon szép könyvtárban dolgozhatunk szeptembertől. A rendszerint július utolsó munkanapját tartott koktélbár idén, fogadóképes könyvtár hiányában egyelőre elmered! Majd az ünnepélyes megnyitón lehet iszogatva ünnepelni!

Más. Megjelent a július-augusztusi Hegyalja. Zsilvai Fábiánné, Joli néni nagyon jó kis nyári számot rakott össze a térség lakóinak, érdemes megvenni. Számomra természetesen a két történelemmel kapcsolatos cikk volt a legérdekesebb, egyiket Galgóci Károlyné, Gabi néni írta és az Első világháborúról szól (egy ménfői baka levelei feleségéhez), a Másik Fekete Janina nevéhez fűződik és a Katyni mészárláshoz kapcsolódik. Emellett az óvoda és az iskola tavalyi évéről is olvashatunk összefoglalót, meg persze sok helyi érdekesség kapott benne helyet. 

Az elmúlt héten tartottam előadást a ménfőcsanaki helytörténeti tábor ifjú titánjainak is (titánia sajnos nem volt köztük, úgy látszik ez egy fiús "sport"), téma Napóleon volt és a Kismegyeri csata. A tábor képei megtekinthetőek a Ménfőcsanak-Gyirmót Művelődési Ház facebook-os oldalán.

De ha már képek. A hatodikosokkal voltam tantestületi kiránduláson május végén, annak fotói itt. Sajnos legutóbbi Ménfőcsanakon tartott hadtörténelmi előadásom (Dózsa - 500) felvétele a kameraman (Stoller Laci hiányában én voltam) bénasága folytán túlontúl sötétnek bizonyult. Még hezitálok, hogy feltegyem-e egyáltalán youtube-os előadásaimat tartalmazó csatornámra, vagy előbb megbuheráljam és aláfestő képekkel menjen a sötét masszában mozgó még sötétebb massza (= szintén én) helyett. Erre azonban alighanem lusta leszek, túl sok most a meló, és túl sok most a Foci VB...

Búcsúzásként csináltam egy tavaszi fotóválogatást a könyvtári és egyéb tavaszi ténykedésemből. Volt itt focimeccs (magyar-finn, de az eredményt most ne finn... azaz firtassuk), rajzolás, Bálint-nap, csatadal és ballagás.  Szép nyarat, jó lubickolást mindenkinek, a dolgozóknak meg kitartást! 

P.s.: 

Természetesen a könyvtárunk zárva tartása és holmi nyár meg strand nem jelent felmentést az olvasás alól! :) 

Dupla könyvajánló

Az elmúlt hetekben ismét nagyobb olvasási sebességre kapcsoltam, mivel végre kicsit több szabadidőm volt végre. Gyors egymásután után végeztem ki őket, és most pár szóval összefoglalnám, miként hatottak rám. Volt jó, akadt közepes és rossz is köztük, most kettőt nézünk meg közelebbről.

1. Agatha Christie: A nagy négyes (The big four)

Bp.: Európa, 2013

Közismerten Poirot rajongó vagyok, így egy újabb regényt kézbe venni a belga nyomozózseni főszereplésével, számomra felér száz skandináv krimi kétszáz sorozatgyilkosának történetével. Mindamellett A nagy négyes messze nem a legjobb Christie-regények közé tartozik. Valójában nem egy kerek kiforrott történet az egész, hanem kis összecsapások sorozata Poirot és a magát 4-nek nevező világot irányítani akaró agytröszt között. A négyesben van zseniális tudós (francia), gazdag milliárdos (természetesen amerikai), egy zseniális keleti elme (kínai) és egy a piszkos feladatok elvégzésére alkalmazott mesterszínész, aki úgy csereberéli a személyiségét, akár egy Arcnélküli orrgyilkos a Trónok harcában. A lazán összekötött sikerek és kudarcok során a kis belga kiismeri ellenfeleit, így lépésről lépésre halad az ellenség felszámolása felé. Megismerkedhetünk a kaland során Poirot ikertestvérével, Achille Poirot-tal is, akiről eddig semmit sem tudtunk, ráadásul herkulesi fizikumúnak nem mondható Hercule halála után neki kell átvenni a nyomozást a végső szakaszban...

Tulajdonképpen érdekes a sztori és maguk az egyes összecsapásokat fifikásak és szórakoztatóak, de érezni, hogy eredetileg nem egy egységes történésként lett megírva. 

A könyv kiadása szép, az Európa kiadó hozta a Christie sorozatok szintjét, a címlap is ötletes, visszaadja a tartalmat.

Osztályzat:

Hat bajusz a tízből.

6/10

2. Czapáry Veronika: Megszámolt babák

Bp.: Scolar, 2013

Van amikor az ember olyan sokat vár egy találkozástól, hogy ezáltal voltaképpen semmi esélyt nem ad az élvezetes végeredményre. Mikor először olvastam a történetről könyvajánlókban, azt gondoltam: végre lesz egy jó kis sokkoló és elgondolkodtató könyv. Sokkolni sokkolt, és el is gondolkodtatott: vajon normális vagyok, hogy ezzel mérgezem magam? Kell nekem a világ amúgy is sok borzalma mellé még egy különc szerző eszement fantáziavilága? Czapáryéból mindenesetre nem kérek többet, az biztos. Mi ezzel a cél? Szórakoztatni nem szórakoztat, akkor már inkább várnám be a célegyenesben az 50 km-es távgyaloglás utolsó versenyzőjét. Sokkolni sokkol, de önmagában nem látom be, az miért is olyan hujjdejó. Czapáry egy - voltaképpen fogalmam sincs hány éves, lehet hogy le volt írva, de nem rémlik -hány éves kislány életét tárja elénk. Már csak azért is nehéz meghatároznom főszereplőnk korát, mert hol úgy érzem öt éves a leírás alapján, hol meg azt, hogy Platón elbújhat a kislány mellet bölcsességben egy teherautó platón. Szóval egyenetlen, néhol tök jól, máshol teljesen valószerűtlenül adja vissza egy kislány gondolatait. A baba motívum nagyon hatásos kezdetben, aztán egyre csak ismétlések jönnek, mondhatni sok a szócséplés érdemi kifejlet nélkül. A kislánynak természetesen szörnyű sorsa van, mindenki gonosz, az apja bántalmazza, az anyja dettó, testvérei szintén. Czapáry nem tudom milyen világban él, szerencsére azért ennyire nem gonosz a valódi, néha tehetne benne egy sétát. Ami kiborított az az, hogy egy kislányról elvből nem írunk olyanokat, amiket ő ír. Igen, maradi vagyok. Igen, nem értékelem azt, ha vulgaritás ül diadallakomát egy regényben, pláne ha kiskorúról szól. Lehetne ezt stílusosan is csinálni, Nabukov Lolitájában legalább érthető - ha nem is menthető - mi miért történik. Nagy kár, nagy csalódás. Volt az ötletben potencia, de sajnos - legalábbis engem - letaglózott az eredmény. Így csak annyi potencia volt benne, mint egy töketlen Ken babában. Beteg könyv, egy beteg világról, beteg olvasóknak.

A könyv kiadása szép, minden dicséretet megérdemel. 

Osztályzat:

Négy Barbie baba a tíz Ken babából.

4/10

A könyvtár nyáron

Az utóbbi hetekben sokan kérdezték a könyvtár jelenlegi helyzetét, melynek jogi hátteréről már röviden megemlékeztem egy korábbi írásban. A győri közgyűlés az Országgyűlés által megszavazott oktatási és kulturális átszervezéshez igazodva a városban éles szikével kettéhasította az oktatás és művelődés eddigi  közös szövetét, hogy tiszta profilú intézményeket alkosson. Így a Győrben eddig működő - iskolákat is magukba foglaló -, általános művelődési központok (ÁMK-k) megszűntek, pontosabban szétszedték őket iskolákra és kulturális intézményekre, melyek azonban jogfolyotonosak elődeikkel. Ménfőcsanakon a januárban megalakult Kertvárosi ÁMK, amely a Bezerédj-kastélyból és a korábbi gyirmóti művelődési házból állt, most július 1-vel ismét átalakításra került, mely során könyvtárunk átkerült a Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér-hez.

Könyvtárunk ennek megfelelően a továbbiakban a megyei könyvtár fiókkönyvtáraként üzemel, amely sok változást és még több változatlanságot hoz magával. Könyvtárunk továbbra is ugyanott marad helyileg, azaz a Bezerédj-kastélyban. A jövőben is nagy szeretettel várjuk kedves olvasóinkat, ugyanúgy Önöket szolgáljuk, mint eddig. A működésünk díjtételei és szolgáltatásai a megyei könyvtáréhoz idomulnak, melyet elolvashatnak (sőt, kérem olvassák el!) itt:

- díjtételek

- használati szabályzat

Ez egyes dolgokban kedvezően, egyes esetekben kedvezőtlen változásokat jelent. Könyvtárunk idén nyáron folyamatosan nyitva lesz, bátran lehet jönni! Ugyanakkor nyári nyitva tartásunk a következőképpen alakul:

hétfő: 10-18 óra

kedd: ZÁRVA

szerda: 8-16 óra

csütörtök: 13-18 óra

péntek: 9-16 óra

Az integráció sok esetben olyan lehetőségeket tár felhasználóink elé, amelyek korábban nem léteztek. Így például a könyvtárunkba való beiratkozással Önök ingyenes regisztráció után immár a megyei könyvtár többi intézményét - és azok szolgáltatásait - is használhatják.  

A folytonosság jegyében idén sem marad el a már hagyományos koktélbár, amely július 26-án esedékes és olvasóink részére egyedileg általam kevert gyümölcskoktélokban csúcsosodik ki. Reméljük idén sem mérgezek meg senkit! Még ezt megelőzően július 10-én Lázárné Verebes Ilona kolleginám vezetésével a számítógépes grafika alapjait sajátíthatják el a hozzánk betérő gyerekek.

Szóval röviden ennyi. Az átalakulás természetesen egy hosszabb folyamat, amely a kezdeténél tart és bízunk benne, hogy semmit nem vesznek észre belőle, vagy ami még jobb, csak a jót! 

Jelen állás szerint még egy hét és egy rövid időre magam is szabadságra megyek, ami egy kemény év után igencsak jól fog esni. A blog nem fog szünetelni, sőt! Rengeteg töris és nem töris anyag gyűlt össze, ami megírásra vár, úgyhogy a szabadság egyben az alkotás ideje is lesz. Aztán augusztusban újra szünetelek egy keveset, majd a Petőfi-díjasokkal irány Krakkó, ahol tovább erősítjük a lengyel-magyar barátságot.

Kellemes nyarat és remek könyveket!

Kirándulás, ballagás, átalakulás

Az elmúlt hetek igen sűrűre sikeredtek. Május 14-én megtartottam a tavaszi félév utolsó történelmi előadását a kastélyban, amely Mátyás király 1463-64-es boszniai hadjáratairól szólt. Aránylag szép számú (a május már nem ideális előadásokhoz) közönség előtt szerintem egész jól sikerült. [galéria]

Kijött az új Csengetés szám, melyet már olvashattatok is. Extra örömhír, hogy az Öveges iskola által kiírt médiapályázaton ismét kiválóan szerepeltünk, hiszen megvédtük a legjobb iskolaújság címünket a térségben, és Wurm Fruzsi pedig a második helyet csípte el a publicisztika kategóriában. Hála és köszönet minden közreműködőnek!

Érkeztek új könyvek is, melyek szerintem egész jól átfognak mindenféle szórakoztató irodalmi irányt a sci-fitől a thrilleren át a gyermekirodalomig, a Szent Johanna gimi kalauztól az Alapítvány trilógiáig. Most már csak ki kell kölcsönözni, esetleg előjegyezni, mert bizony sok már olvasónál van.

Aztán volt itt tanulmányi kirándulás május 31-én (fotógalériám: itt) az iskolásoknál, amelyen a nyolcadikosokkal tartottam a Balaton északi részébe.

Rövid összefoglalásnak ennyi:

1. Sümeg (vár, benne kecskék), 2. Tihany (apátság, benne séta), 3. Balatonfüred (város, benne zuhogó eső, stornó séta), 4. Balatonfűzfő (bobpálya, benne 5 esőmentes perc), + ingyen extra: haza (benne egy úton keresztben álló autó). Szóval esőisten nem csak Mexikót siratja.

Azért persze volt vicces része is:

A víz aztán a következő hetet is meghatározta, hiszen nehéz lett volna elkerülni Győr környékieknek a feszült árvízi helyzetre utaló jeleket: az utak tele homokot szállító teherautókkal, tévéstábokkal, a város szinte ostromállapotban. A Bezerédj-kastély is megkapta a katasztrófavédelem utasítását, hogy legyen készenlétben, mivel menedékhelynek lettünk kijelölve esetleges kitelepítések esetén. A vezetőség beosztotta ki mikor legyen ügyeletben, hogy percek alatt felkészülhessen az intézmény a vendégek fogadására. Végül erre szerencsére - és hála a sok keményen dolgozó önkéntesnek, szakembernek és Fortuna istenasszonynak - nem került sor.

Ezzel összefüggésben elmaradt a ménfőcsanaki falunak, amely éppen az árvíz tetőpontján lett volna (9-én szombaton). A falunap jelenlegi állás szerint idén beolvad az őszi szüreti mulatságba. Fájdalmas volt kollégáimnak lemondani a sok előkészületet megkövetelő és már teljesen kialakult rendezvényt, de azt hiszem helyes dolog egy ilyen vészhelyzetben a fontos dolgokat tartani szem előtt. 

Aztán persze eljött a fájdalmas búcsúzás napja is, pénteken elköszöntünk a végzőseinktől, akik közül ráadásul sokan a könyvtár állandó és az iskolaújság oszlopos tagjai voltak. Azaz remélem maradnak is a könyvtár olvasói, hiszen innen nem kell távozniuk! A ballagás verőfényes napsütésben zajlott le, szépek és ügyesek voltatok, de legalábbis senki sem botlott el a magassarkúban, vagy kapott hőgutát az öltönyében.

fotók: itt, és itt.

videók a youtube-os csatornámon: itt.

A nyolcadikosoknak pedig hamarosan egy kis emlékezéssel kedveskedek saját középiskolás pályafutásomról a Jedlikben, ahová úgy kerültem, mint reménybeli villamosmérnök. Aztán persze nem az lettem, de erről majd akkor. :)

Átalakulás

Aztán itt az a pont, amikor pont került egy féléve húzódó ügy végére és könyvtárunkat Győr város közgyűlése 2013. május 31-én egy alapítóokirat módosításával a januárban megalakult Kovács Pál Megyei Könyvtár alá sorolta be, mint fiókkönyvtár. Ezáltal szomorúan vettük tudomásul, hogy a Bezerédj--kastély egysége megszűnik, ám természetesen együttműködésünk a közművelődéssel bizonyára továbbra is kikerülhetetlen szükségszerűség.
Ez nem új dolog teljesen, hiszen korábban Ménfőcsanakon fiókkönyvtár volt, melyet akkor egyesítve az iskolai könyvtárral jött létre a mostani gyűjteményünk. Mint azt az átalakítási javaslatból kiolvastam, úgy tűnik továbbra is mi fogjuk ellátni a Petőfi Sándor Általános Iskola könyvtári feladatait és könyvtári óráit.

A közgyűlés jegyzőkönyve innen letölthető: itt. A 27. napirendi pontról van szó.
Az elfogadott javaslat és mellékletei: itt. A 26. pont alatt az átalakítási javaslat.

A változás mindig némi bizonytalansággal jár - sok dolgot a jövőről magunk sem tudunk még -, de mi abban bízunk, hogy egyfelől olvasóink nem vesznek észre semmi negatív változást. A gördülékeny átálláson keményen dolgozunk.

Nyitva tartásunk egyelőre változatlan és továbbra is állunk rendelkezésükre a kánikula legsötétebb mordori óráiban is!

Február a könyvtárban

Meglehetősen kemény heteken vagyunk túl a könyvtárban, nem mintha márciusban ne kezdődne újabb hosszú menetelés. Volt itt előadás, Valentin-nap, rendhagyó órák sora és akkor még az éveleji statisztikaleadási mizériát nem is említem.

Az iskolaújság szerkesztése is ránk zuhant január második felében, mikor lehetőség nyílt arra, hogy egy pályázat keretében ingyenesen kinyomtathassunk 500 példányt. Nagyon szeretnénk, ha minél több diák írna a lapba, méghozzá lehetőleg irodalmi alkotásokat is. Jól tudom azonban, hogy bár sok diák próbálkozik otthon titokban az írással, ezek megjelentetése - pláne névvel - már kevésbé vonzó. Pedig nincs ok félelemre, hiszen a próbálkozás minden kezdet eleje. Már csak azért is jó, mert később visszanézve nagyokat mosolyog az ember egykori saját gondolatain. Hogy kicsit doppingoljam a diákokat, magam is előkerestem egy 13-14 évvel ezelőtt (és néhány évvel később átdolgozott) regénytöredékemet és most megosztom a közönséggel. Na nem azért mert jó. Hanem, hogy lássák, mások is kísérletezgettek, nem csak ők és ez bizony vállalható. 

A történet egy krimi, amely egy maffiózós-környezetvédős vonalon fut, melyben hősünk egy jamaicai magándetektív és segít megoldani egy veszélyes ügyet egy környezetvédő aktivistanőnek. Meg kell mondjam, egyes részletek egészen tetszenek benne, míg másokat ma már azonnal kicserélnék. Végül akkor 60 oldalig jutottam sokszoros átdolgozás után, valamint vázlattal elkészültem úgy 120 oldalig. Most a véglegesre csiszolt részeket közzé teszem, lehet böngészni! A poénokért előre elnézést kérek, mert bőven akad benne elavult és fárasztó is.

Letöltés: itt!

Annak nagyon örültem, hogy Szamos Erika egy verssel és Mészáros Márk egy saját történetének részletével gazdagította a Csengetés iskolaújság különszámát. Természetesen köszönöm minden cikkírónknak a munkát és rajzolónknak az alkotást. Továbbra is várom a vállalkozószellemű tanulók írásait!

Február 5-én Kövecses Gyula meghívására a győri MTESZ székházban tartottam előadást Napóleonról, remélem nem okoztam csalódást, majd hazai pályán fogadtam másnap a Don-kanyarról tudni vágyókat. Ez az előadás különlegesre sikeredett, hiszen Kulcsár Béla harmonikaművész zárta keretbe a mondandóm, mivel előtte és utána korabeli katonadalokat adott elő, nagyszerű hangulatot teremtve. 

Alighanem az egyik legjobb előadásom volt ez, mikor vége lett, még sokáig beszélgettünk. A közönség létszáma is nagy örömet okozott, mivel legalább 60-an voltak kíváncsiak ránk. Persze a téma volt, ami igazán aktuálissá tette a dolgot, hiszen 70 éve történt meg a doni áttörés. Magam nem vagyok a II. világháború kutatója, így bizonyára bele lehet kötni itt-ott. Elsősorban Lajtos Árpád emlékiratára, Legeza János naplójára, Stomm Marcell visszaemlékezésére és egy dokumentumgyűjteményre támaszkodtam.

Az előadásom megtekinthető itt:

Képgaléria pedig itt:

http://donkanyar.bezeredj-kastely.fotoalbum.hu/

Valentin-nap alkalmából immár hagyományos vetélkedőnket rendeztük meg a könyvtárban. Idén nem volt sajnos annyi időm verseket fabrikálni, vagy kincses térképet varázsolni a polcokon elrejtett szívecskék felkutatásához, de azért így is szép számmal töltötték ki a feladatlapokat a résztvevők. Ilyen versikék alapján kellett rájönni mely művet kell megkeresni a könyvtárban:

Hajó tatján a

Tatjána

szerelmét sehol sem

találja.

Aztán felbukkan 

Anyegin, 

de összekaptak az

anyagin.

Párbajt is vívtak benne

életre-halálra.

Szórakozásra alig maradt idő. A hónap elején sikerült vennem tíz Agatha Christie regényt 4000 Forintért. Kiolvastam egy hadtöris és két történelmi kötetet, nem számítva a Don-kanyarról szóló anyaggyűjtést. Három szórakoztató kötet fért most csak bele, Haruki Murakamitól az 1Q84 (10-ből 7 pont) és Christie-től a Láthatatlan kéz (7 pont), valamint a Hét számlap rejtélye (6 pont). Néztem persze a Super Bowl és sok-sok focit, pláne most, hogy elkezdődött a Bajnokok ligája.

A március sem lesz egy leányálom, de hát végül is nadrágot hordok, úgyhogy jöhet a tavasz!

Könyvtári összefoglaló az elmúlt hetekről

Az elmúlt hetek során a munka úgy betemetett, mint kopasz fejbőrt a paróka. Szeptember utolsó hetében a Magyar Népmese Hete rendezvénysorozatát vezényeltük le, ahol volt kiállításmegnyitó, mesemondóverseny, versmondás ovisoknak majd pénteken a Meserétes. A rendezvénysorozatról a Revita TV is adott egy rövid összefoglalót, íme:

A gyökérszobrok különösen tetszettek, már csak azért is, mivel az alkotó szobrász anyukám szülőfalujában, Egyeden él.

Aztán itt volt a könyvtárhasználati vetélkedő, ahol a Karczag Annamari-Kosztyán Zsuzsi-Wurm Fruzsi-Zavada Ármin négyes vitézkedett a szokás szerint a Kisfaludy Megyei Könyvtárban tartott megmérettetésen. Idén igazán pikáns volt a dolog, hiszen egy kis jelenetet kellett előadni az idősek és fiatalok közötti megértés és meg nem értés jegyében. Elsőre a Piroska története ugrott be, így azt írtam át és adták elő lenyűgöző önfegyelemmel (= nem röhögték el magukat). Szerintem jól sikerült a produkció, noha nem sok próbára volt lehetőségünk. A felkészüléssel töltött percek is viccesek voltak, mint az alábbi felvétel hivatott illusztrálni:

Úgy véltem a mások által vélhetően előadandó "szeressük egymást kortól függetlenül" hangulatot törjük meg egy kevésbé magasztos és inkább humoros szösszenettel. Úgyhogy Piroska nálunk egy flegma kis csitri lett, a farkas egy mai kamaszfiú, a nagyi meg egy korosztályát ért sérelmekért revansot vevő öreglány. Nem kell mindig mindent olyan komolyan venni...

A versenyen való bemutatását követő gratulációk alapján azt hiszen a kollégák és a többi versenyző is vette a lapot és értékelte tanítványaim előadói képességeit.

Ilyen lett:

A többi feladat ugyan nem sikerült tökéletesen, de én elégedett vagyok a csapattal, amely ezután megérdemelten kapta meg a nálunk már hagyománnyá vált verseny utáni forrócsokizást. Egyúttal köszönöm nekik, hogy egy ilyen "ciki" - szerintem inkább hősies és bátor - előadást is bevállaltak.

Megérkezett az első nagy könyvcsomag is az ősszel, amelyet igencsak jól fogadtak az új kötetekre áhítozó olvasók. Hogy mennyire jól sikerült a bevásárlás, az jelzi a legjobban, hogy alig pár nappal a polcra kerülés után a több mint ötven kötetből mutatóban is alig maradt valami a könyvtárban, mert szinte mind kölcsönzésre került. Van ami már a második olvasónál jár... Ha valaki nem tudná, honlapomon olvashat az új kötetekről rövid olvasónaplókat, blogbejegyzéseket és kedvcsinálókat: itt.

Szerintem kifejezetten jó könyvekről van szó, magam is el fogok olvasni jó néhányat majd közülük. Sőt igazából egyet már ki is végeztem, amelyről hamarosan könyvajánlóként olvashattok is.

De a könyvtárosok a könyvtáron kívül sem lazítottak, kollegináim is tartották a rendezvényeiket és nekem is eljött az idő az első őszi előadás megtartására. A múlt keddi előadás témája Napóleon 200 évvel ezelőtti oroszországi hadjárata volt. Úgy vélem nem sikerült rosszul, de ellenőrizhető itt, ha valaki szeretne 80 perc tömény történelmet magába szippantani:

Természetesen az októberi menetelés folytatódni fog, remélhetőleg új könyvek jönnek még a közeljövőben, plusz lesz ugyebár 56-os megemlékezés, valamint közeledik a XII. Győri Könyvszalon, amelyet úgy vélem minden könyvrajongó nagyon vár már.

A munkaügyi helyzet fokozódik

Az éppen kimúlóban lévő hét nem igazán nevezhető megerőltetőnek, főleg ha összehasonlítjuk az azt megelőző márciusi-áprilisi őrülettel. Hétfőn a szokásos kastélybeli haditanács ülésezett, melyeken megvetjük-hányjuk mit és hogyan cselekedjünk rövid s hosszútávon a ménfőcsanaki (és persze minden járó) lakosság érdekében, hogy művelődjön és szórakozzon. Ezek az értekezletek persze tudnak roppant szórakoztatóak lenni, de hát ezek belső információk és nem kiadhatók :-P

Kedden totális nyugalom uralkodott, szerdán szintén. A csütörtökről nem is beszélve.

A könyvtári munka folyik, mint a vörösiszap Kolontárnál. Dolgozom fel a beérkező új/használt könyveket, kiszolgáljuk a befutó olvasókat, rendreutasítjuk a renitens számítógépezőinket. Egyébként naptárként is funkcionálnak a naponta bejövő gépezők: 

Mikor C. Adolf ötödik osztályos tanulónk ötödször jön be dél körül az ajtón, akkor van péntek.

Az utolsó hétköznap amúgy is hozott némi életet a hétbe, Levente barátomat helyettesítettem a suliban, mivel fociban elrúgták a lábát és azt mutogatja mindenféle orvosoknak. Ennek levét a hetedikesek itták meg, akik kénytelenek voltak végighallgatni az első világháborús monológjaim egyikét. Hiába, az egy nagyon érdekes háború volt... Mindegy, végül is úgy láttam túlélték és a könyvekből tolltartókból való fedezéképítés és elrejtőzés tudományát is magas fokon elsajátították. Jól jön még az életben, ha harcra kerül a sor.

A következő hetek ellenben izgalmasnak ígérkeznek. Kirándulás a nyolcadikosokkal Sümeg-Tapolca-Keszthely vonalon, majd június 16-án az iskolai alapítvány túrája Prágába. Aztán lesz ugyebár falunap Ménfőcsanakon, június 9-én és jönnek az évzáró események... hogy a foci EB-ről már ne is szóljak...

Igyekszem emellett sokat olvasni -hogy nézzek úgy az olvasók szemébe, ha nem én olvasom a legtöbbet?-, múlt pénteken megvettem az éppen csak megjelent új John Keegan könyvet az Amerikai polgárháborúról. Hát van bennem némi csalódás. Nekiestem ezt követően a Elfújta a szélnek, de ez most lehet félre lesz téve időhiány miatt. Pótoltam aztán a Trónok harca HBO sorozat második évadját, melyben jócskán lemaradtam. Erről hamarosan írok pár sort. Ehhez kapcsolódik ugye a Martin "trilógia" ötödik kötetének, a Sárkányok táncának közelgő megjelenése, hiszen elvileg 28-án megjelenik végre magyarul. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy ezt a kötetet kivégezve nem lesz hiányérzetem.  

Annyi terv kavarog a fejemben, de soha nincs rá idő. Amikor meg van, elherdálom és csak múlnak a hónapok. Ez a háromnapos hétvége nagyon jól jön...

március-április a könyvtárban

Huh... Szóval kemény hetek vannak mögöttem, volt itt minden, mint a búcsúban (kivéve az elmaradhatatlan Modern Talking dalokat, mert ha az is lett volna, akkor biztosan a Quimbyhez hasonlóan "bánat rozsdás kardjába" dőlök). A bolondokházába való lelki beköltözésem úgy március elejére tehető, mikor megkezdődött a ménfőcsanaki március 15-i ünnepi műsor megszervezésének és lebonyolításának folyamata. A műsort a hatodikosok adták, szerénytelen személyem a technikával és a hátteret képező képanyaggal illetve annak időzítésével bíbelődött. Végül is nem lett rossz, képek itt. Volt aztán egy rakás nem részletezendő kisebb elfoglaltság: rendhagyó órák, vetítés ovisoknak, filmvetítés iskolai versenyen, kiállításmegnyitók. Az iskolások Tavaszköszöntő műsort adtak (fotók: itt, videók: itt), Erika és Rita kolleginákkal pedig elkészítettük a legújabb számát az iskolaújságnak. Március 27-én volt az előadásom az Indiánháborúkról, azon belül a nagy sziú háborúról. Inkább aktualitása (Karl May 100 éve hunyt el), mintsem tárgyi tudásom miatt tartottam és nyilvánvalóan túlbecsültem azt a kört, akit érdekelhet a téma, mert előadásomra régen voltak kíváncsiak ilyen kis létszámban. Mindamellett egy jó hangulatú beszélgetéssé alakult át a dolog másfél óra után. Hiába a kisebb csoportnak is vannak előnyei, közvetlenebb a dolog. Stoller Lacinak és a photoshopnak  köszönhetően még fejdísszel is gazdagodtam egy nappal az előadás után... Íme:

Normál fotók: itt.

Azt hiszem a jelenlevők élvezték az indiánok vs. USA történeteket, a felém repülő narancsok és kövek számából (=0) legalábbis - némileg merészen - erre következtetek. Ráadásul ami számomra extra öröm, felkértek, hogy Kunszigeten vendégszerepeljek, amely fellépés április 27-én pénteken lesz esedékes. Ott majd Hollywood és a valóság csap össze, megnézzük mi igaz a nagy háborús amerikai szuperprodukciókban és mi hamis.

Március 19-től március 30-ig a sors furcsa fintora grimaszként elég komoly terhet vetett hátamra, 12 nap alatt mindössze egy 23 órás vasárnap volt a munkamentes nap, de csak véget ért.

Március végén - április elején végre jutott kis idő a bolondozásra is:

Köszönjük Annamari és Fanni...

Április első keddjén hagyományainknak megfelelően lezajlott a "Hegyalján innen - Sokorón túl..." népmesemondó verseny. Fotóztam és a háttérben munkálkodtam, így idén egész egyszerűen alig emlékszem, hogy ki miként szerepelt néhány emlékmorzsát leszámítva. Bízom benne, hogy a színvonal a szokásos magas volt (fotók!). Sokat gondolkodtam az utóbbi időben, hiszen a hagyományos "népi" mesemondással van több kapcsolatom a versenyünkből fakadóan, ugyanakkor erősen szimpatizálok az olyan klassz, modern ugyanakkor vagány mesemondókkal, mint mondjuk Zalka Csenge, akik a mesélés népszerűsítéséért felrúgják a "szabályokat" (kiöltözés, beöltözés, kötöttségek) és inkább az élvezhetőséget preferálják. Mi a jobb? Azt hiszem mindenképpen nyitni kell az utóbbi felé, különben a mesélés öncélúvá válik és értelmét veszíti. Mindenesetre megragadom itt a lehetőséget, hogy reklámozzam a Csenge működésének is hála immár második Holnemvolt fesztivált, amely április 14-15-én igen nívós mesemondókat ránt össze a világ minden tájáról. 

Eme megterhelő mesékkel teli nap után jött április 4. Eleve baljóslatú (bár hamis) dátum a magyar történelemben, de az idegrendszerem nem ilyesfajta megterhelésre teremtették. Pocsék nap volt és semmi sem sikeredett úgy, ahogy a nagykönyvben és terveimben meg volt írva. Egy médiapályázati versenyre készítettem fel gyerekeket és hát a beadásra szánt 7 pályázatból délután még csak 3 volt a kezemben, a határidő meg aznap volt. Maradjunk annyiban, hogy a szkennelés és az email játszotta a főszerepet, mert az iskola, ahova vittem volna be, megjelenésemkor (18:36) már rég zárva volt. 

Tegnap sokkal örömtelibb napra virradtam, hiszen kirándulást szervezett a "kastély" Budapestre a Hadtörténeti múzeum és a Planetárium elsődleges célpontokkal. Három kolega/kolegina néhány szülő fedezete mellett mintegy 35 diák nyomult nagy sebességgel már a kora hajnali órákban a főváros irányába, megfelelő logisztikai háttér (chips, üdítő, szendvicsek, napszemcsi) biztosításával. A Keleti pályaudvar elérését követően a földalatti tevékenység élénkült meg, metró segítségével keresztülvágták magukat a Déli pályaudvarig, ahonnan erőltetett gyalogmenetet követően megostromolták a várat a nyugati oldala felől. A hadművelet sikerrel zárult, fél tizenegy óra tájban érték el elsődleges stratégiai céljukat, a múzeumot. Ott mintegy másfél óránk volt, amely csupán a földszint - nem is teljes - átvizsgálására adott lehetőséget. Következett a Köztársasági elnöknek helyet adó (azaz éppen üres...) Sándor-Palota, ahol siklóval szálltunk alá. 

A folyón való átkelést a Lánchíd segítségével oldottuk meg, majd villamossal irány a Népliget és a Planetárium. Ott egy csillagászati kisfilmet néztünk meg, klassz volt. Innen vonat, aztán haza. Én jól éreztem magam, noha nekem nem ez volt a dolgom. Remélem mások is. A fotókat már feltöltöttem az egyik albumomba. 

Úgyhogy most itt tartunk és végre van 4 nap pihenőm. Meg kell becsülni, tehát minden bizonnyal semmittevéssel töltöm majd. Tervek mindenesetre vannak: írás és olvasás, esetleg egy kevés nézés. Ez utóbbi a tévére vonatkozik, amennyiben lesz jó focimeccs... Hamarosan a középkori magyar hadisátrakról írok, az utóbbi időben ezzel kapcsolatban néztem át pár dolgot, majd meglátjuk mi sül ki belőle. Most mindenkinek kellemes - egy frászt kellemes, áldott - húsvétot! És higgyünk a csodákban, hiszen a húsvét erről szól!

Január

Bársonyon telnek perceim... A január úgy futott ki alólam, mint kezdő cowboy alól az arab telivér. A kezdet kezdetén a statisztika szívta el az erőt, hiszen mi mással is indulhatna egy új esztendő, mint az előző könyvtári évad adatainak összesítésével és elemzésével. Nyami! Kevés olyan lélekemelő dolog létezik, mint a számok analízise. Úgy látszik ma Irónia kisasszony csókolt homlokon, majd egy Eufémizmus nevű hajadonnal perdültem táncra. Szóval szörnyű volt, csupa diagram és táblázat.

A könyvtárban talán első betoppanásom óta nem volt annyi program, mint az utóbbi hetekben: óvodás vetítést könyvtári óra követ, majd rendhagyó történelem a harmadikosoknak, hogy helyet adjon egy felnőtteknek szóló internetező tanfolyamnak és máris jön a következő ovis csoport... 

Aztán ott volt a felkészülés az idei első előadásomra. Nem szoktam januárban kezdeni, ezt afféle lélekemelő pihenőidőszaknak tekintem, de január 31. már-már február. Szkíták és szarmaták kerültek katonai szempontú elemzésre. Meg kell mondjam, nehezebb helyzetben voltam, mint Lady Gaga a hentesboltban, mikor ruhát választana. Volt már vagy 500 ábrám/fotóm/képem amit összegyűjtöttem a powerpoint-os prezentációhoz, de teljességgel reménytelen volt, hogy minden bekerüljön a maximum másfél órás időtartamba. Egy egész napos harc után sikerült lecsökkentettem 110 diaképre az anyaghalmazt. Került bele Pantikapaion-ból származó falfestmény, szkíta kurgánokból előkerült görög mellvért satöbbi. Az előadás egyébként jól sikerült, a mintegy 30 fős közönség nem hajigált meg semmilyen rothadó mezőgazdasági termékkel (fotók: itt). Az érdeklődés eme szintjéhez az is hozzájárulhatott, hogy a Lánchíd rádió interjút készített velem kedden délelőtt a kulturális ajánlójában. A kérdező hölgy tájékozott és korrekt volt, éreztem, hogy van a kérdések mögött felkészültség is. Szóval kalap leemelve előtte, a lehetőségért meg hálás vagyok. 

A munkaügyi ténykedéseket leszámítva meg elég monoton a világ. Reggel 06:00 ébredés, villámreggeli, villámöltözés, villámként buszra rohanás. Győrben átszállás, újabb busz. Ha szerencsém van, fűtenek. Mondanom sem kell, nem vagyok egy szerencsés fajta... Hazafele ugyanezen procedúra, csak keletről nyugat felé. Ráadásul sem reggel, sem délután nincs elég világos ahhoz, hogy olvassak, marad az mp3 lejátszó unalomig hallgatása. Demeter Gábor -egyébként remek- könyvét már egy hónapja olvasom a félórás Győr-Ménfőcsanak etapokon és még mindig van 100 oldal. Persze otthon már falom a könyveket, a tél ehhez kiváló motivációt ad: tudniillik kint hideg van. Úgyhogy - teljesség igénye nélkül - az utóbbi hónapban megemésztett olvasmányok:

- Zamjatyev: Mi

- Dokumentumok a közel-kelet XX. századi történetéhez

- Keegan: A háborús felderítés

- Fitzek: Ámokjáték

- Búr: Afrika-történeti tanulmányok

- Olasz diplomáciai dokumentumok a második bécsi döntésről

- Ázsia regionális földrajza

- Bucholz: Új ötletek halott közgazdászoktól.

Jó lenne legalább esténként néha kiereszteni a gőzt, de hát ez nem egyszerű, ha az ember a fősikolás cimboráit őrizgeti jobb időkre várva. A "barátok" a Dunántúl minden részén vannak, ha éppen nem messzebb, még egy sörre sem röffenhetünk össze. Hiába, mindenki húzza az igát -na nem az előbbre jutásért-, a felszínen maradásért. Az áltis ötödikesek "szerelmi életéről" többet tudok a Facebook által, mint a barátaim mindennapjairól. De az ember tegye a dolgát és ne siránkozzon! Különben sem segít és a február sem lesz könnyebb, legfeljebb kicsit rövidebb...

Hamarosan - napokon belül - jön a gyilkossági ügy második bejegyzése!