Vállalhatatlan könyvek S02E01 - Simon Márton: Polaroidok

Simon Márton: Polaroidok

Budapest: Jelenkor, 2013 és Libri, 2016

88 oldal

Legjobb az új évet egy viccel kezdeni! Polaroidok. Ez a kötet maga a vicc. Tökéletes célpont a Vállalhatatlan könyvek-sorozatomhoz.

„Simon Márton új verseskötete a nagyvárosi szorongás szótára. Szélesvásznú történeteket mesél el néhány szóban vagy egy-egy mondatban, a félig kihunyt fényreklámok tömörségével. Baltával és körömollóval esik neki a nyelvnek, mintha mindig azt az egyetlen elrugaszkodási pontot keresné, ahol költészet és valóság egymásba zuhan. De miután megtalálta és megmutatta nekünk, udvariasan hátralép, és csak annyit mond: ”Uram, íme, a szakadék, amit rendelt.””

Ehhez alig kell valamit hozzátenni. Csak néhány mondatot:

1. Az a fényreklám nem félig hunyt ki.
2. Szerintem is baltával és körömollóval próbálta szóra bírni a magyar nyelvet. Az viszont számomra érthetetlen, hogy miért is jó a nyelvet, mint olyat megkínozni ÁVH-s módszerekkel, majd ezt érdemnek betudni. Akkor már inkább használják Guantanamon a terroristák megtörésére…
3. A költészet és a valóság egyértelműen zuhan, igaz szerintem nem az Úr rendelte meg ezt.
4. A szakadék, amibe zuhan a költészet (és a valóság) nagyon mély és napról napra mélyül.

2013-14-ben még visszatérő középiskolás diákjaim követelték rajtam a Polaroidokat, ekkor ismerkedtem meg egyelőre csak létezésének befogadása szintjén e remekművel. Aztán az érdeklődésemet akkor vívta ki, mikor Győr legjobb gimnáziumából jöttek diákok, s közölték velem a hírt, hogy a Révai padlóján olvasástól félvak fruskák futnak egymásba szünetekkor, mivel elvakítja őket a kezükben lévő Polaroidok vakuja. Diákok verseket olvasnak? Vigyorogtam, mint Kunhalmi Ágnes ha újságírót lát. Aztán a kezembe jutott a corpus delicti. Sírtam, mint Sarka Kata, ha újságírót lát. Leginkább a következő mondatok szökkentek ki fogam kerítésén:

• Ez miiiiii?????
• Na ne!!!!
• Elmész te az anyád pi…ncézéje metilalkoholt szürcsölni!

Tanulság, hogy pár dolgot a kortárs költőfejedelmekben ás költőfejekben nem ártana rendszerezni:

1. Az, ha valami új, attól még nem jó. Az új az adott tárgy korára utal a jó a minőségére.
2. Ha egyedi az az akármi, az sem minőséget jelent.
3. A gondolattöredékek lap közepére hányása nem költészet.

Ha cinikus véleményt kellene mondanom – és vagyok -, azt mondanám, hogy egyes költők azzal leplezik, hogy képtelenek szabályszerű verseket írni (mondjuk szonettet), hogy odavetnek elénk mindenféle szókavalkádot, mint avart az őszi szél, majd elmondják, hogy aki nem ámul és alél el zsenialitásától, az provinciális bunkó magyar. Ezzel szemben valójában a vers attól vers, hogy formája, dallama van. Én elhiszem, hogy kényelmesebb negligálni a szabályokat, majd azt mondani: „Tej”, majd telekürtölni a világot, hogy lám, írtam egy „verset”, de nem, nem írtál!

Néha elsőre a mondandó majdhogynem magasröptű:

„Az élet legfontosabb mondatait 

fekve mondják”

De ilyenkor érdemes belegondolni, valóban így van-e! Az élet legfontosabb mondatait nem feltétlenül mondják fekve. Én azt remélem, hogy a legfontosabbat térdelve fogom mondani. De sem a „szeretlek”, sem az „Isten veled”, sem a „Leszel-e a feleségem” nem fekve szokott elhangzani. Természetesen a(z ágyba) bújtatott szexualitás könnyebben eladható a hormonoktól begolyózott tiniknek, mintha valami igazán mélyet akarna közölni a költő. Sok fórumon Ákos dalait szokták azzal vádolni, hogy puszta sejtetésekből áll, amelyben bárki bármit beleképzelhet. Na ez is olyan, csak éppen az Ákos dalaiból áradó szép nélkül. Simon Márton a Polaroidok néven futó bográcsába beleszórt némi „engem nem ért meg senki”-t, egy csipet „macska, kutya, galamb”-ot, hozzáadott némi „Én vagyok a nők álma, mind az enyém”-szirupot, amit rögvest felönt egy kávéskanálnyi „Miért nem szeretsz?”-el. És valószínűleg nem érti, hogy utóbbi kettő rendszerint kizárja egymást.

Itt az ideje újabb verset citálnom szó szerint:

„Viszem visszaadni a napvédő sátrad.

Sós a szám, mint akkor.

Tél közepe. Ilyen egyszerű.”

Kinek viszed a mit? Ne szopogasd a ropit, mint akkor. K*rva hideg van. Menj be!

Upsz! Véletlen írtam egy „verset”!

Kétségtelen a kötet olvasója kap egyfajta szenvedős pesti hallgatói klubokból áradó sörízű mélyen kelet-európai hangulat, amely akár vonzó is lehet. Simon Márton hangulatfestői képességét nem lehet megkérdőjelezni. Emellett valamilyen szinten el kell ismernem, hogy a szerző nem tehetségtelen, Slam Poetrys szövegei ötletesek (bár világnézetében tőlem baromi messze állnak). Néha az az érzésem, hogy Simon Márton ezt a kötetet jópofa tréfának fogta fel (munka úgyis alig volt vele), aztán maga is meglepődött, hogy komolyan vették és vették. A legröhejesebb pillanatok azok voltak, mikor internetes véleményezők azt vallották, hogy a versek elé írt számok sorrendjében olvasva a dolgokat, plusz értelmet kapunk. Ezek valószínűleg túl sok Dan Brown regényt olvastak, mert nekem ilyenek jönnek ki (110-120):

Félfény. Szavai radioaktív hópelyhek. Kötőszók. Meg ahogy a radioaktív víztől megég a bőröd. Egy nagyszerű regény pokoli rossz fordítása. Évekkel ezelőtt beleszerettem a szlovén hasonmásodba. Ezt a képedet már vagy négyszer kidobtam. Valaki más helyett hallgatom. Valaki másé helyett. Léleg. Pontosan, mint a felhők.

Biztos én vagyok agyilag lyukas zokni, de nekem ebből nem áll össze...

Még ki akarok valamit próbálni, mielőtt áttérek a borítóra és a végső pontszámra. Találomra felütök könyveket kézközelről, és random mondatokat írok le. Lesz-e olyan, mint Simon mesteré? Lássuk csak (zaj balról: könyvek puffogása, lapok nesze)!

161

Meglátta a raktér elülső csapóajtaját.ⁱ

63

Úgy bámulja, mintha egy rovart

tanulmányozna nagyító alatt:

lenyűgözve, de némi undorral.ⁱⁱ

95

Sokszor jobb, ha kerülővel is,

de úton menetelünk.ⁱⁱⁱ

85

Szakítanom kellett vele.

Az ilyen lisztből nem sül kenyér...^iv

222

A különböző nagyságú vagyonok hozama

eltérő.^v

157

A régi mesterekkel versenyre ma ki áll ki?^vi

Megy ez! Azt hiszem hamarosan a boltokban lesz Analógok című verseskötetem...

Külcsín

A kötet borítóján egy műalkotást láthatunk, amely az Instant nyáj című produktum, s Tarr Hajnalka szellemi terméke. Bár a cím tökéletesen passzol a - hm – verseskötetet ajnározók mentalitásához, tulajdonképpen nincs bajom vele. A lakásba persze nem tenném ki, de hát olyan ritka a vállalható modern alkotás, mint eszkimón a fűszoknya. A Libri által kiadott kötetecske olcsó kialakítású, de azonnal felismerhető, a célnak megfelel.

Összesített értékelés:

Három Bari bárány a nyájból.

3/10

www.moly.hu: 87%

www.goodreads.com: 4.25 pont

Egy kis extra, mert nem tudtam megállni...

Verselemzés:

Simon Márton: 051 Tej

(Polaroidok. 80.o.)

„051 Tej.”

A Tej a magyar irodalom XXI. század eleji apró, ám előremutató terméke, amely hó gyanánt fedi be a provinciális magyar irodalmat a nyugatias modernitástól elválasztó árkot, s vezet el minket ezáltal a szebb, amerikai szellemes és szlemmes jövő felé.

A vers szimbolikája többrétű. A tej ugyebár: fehér. Ezen evidencia mögé rejtve azonban értelmezések széles tárháza épül fel előttünk. A fehér a tisztaság, a szűziesség jelképe. Ám ugyanakkor a tej a gyermeki lét egyik markáns, kézzel fogható kivetülése. A szüzességre és gyemekáldásra utalás kettőssége, egymással való ellentéte egyben belső feszültséggel tölti fel az olvasót. A feszültség a vers egész hossza alatt folyamatosan hat ránk, míg a mondatvégi pont le nem vezeti a feszültséget.

A vers dinamikája lüktető. A Simon Márton ügyes technikával a magyar ábécé minden részéről betűket varázsolt a szövegbe, a szóeleji „t”-t ügyesen ellenpontozza az azt követő „e”, a zárásként alkalmazott „j”-ről nem is beszélve. Igazi mestermű. A verskezdő trocheus félbeszakítása nyilvánvaló utalás a Walesi bárdok „Szó bennszakad, hang fennakad, Lehellet megszegik” sorára, így ez a megoldás is Aranyat ér.

A magyar nyelv mesteri alkalmazásával a költő eléri, hogy a remekmű hangrendje egészen egyedi és jellegzetes, csupa magas rövid magánhangzó alkotja a verset. Ám a művésznek nem elég ennyi finomság! Egyszerűen nem elégedhet meg azzal, hogy egy az egybe az arcunkba tolja a mondanivalót! Játékossága, a magyar nyelv teljes birtoklása arra ösztönzi, hogy mindezeket eszperente nyelven tegye meg. Eszement!

Végül a költő egy másik versével zárnám:

077 Nézd, ez itt az anyanyelvem.

Jegyeztek:

iAbercrombie, Joe: Az uralkodó. Bp.: Athenaeum, 2015. 161. o.

iiBacigalupi, Paolo: A felhúzhatós lány. Bp. :Ad Astra, 2009. 63.o.

iiiHarszátai szabályzat. I. rész. Harcászati elvek. Bp.: Stádium, 1939. 95.o.

ivSapkowski, Andrzej: Vaják – A megvetés ideje. Bp.: PlayOn, 2013. 85.o.

vPiketty, Thomas: A tőke a 21. században. Bp.: Kossuth, 2015. 222.o.

viTu Fu: Gúgyvers. In: LI Taj-Po, Tu Fu, Po Csü-Ji versei. Bp.: Európa, 1976. 157.o.

Majdnem könyvajánló, avagy miért nem fogok olvasni Elizabeth Adlert

Elizabeth Adler: Gyilkosság a tengeren

Bp.: Libri, 2016

(Eredeti: One Way or another)

Krimifanatikus kastélydolgozónk könyvétvágyát nem köny(v)ű kielégíteni, s így ha éppen nem érkezett új kötet, néha arra fanyalodok, hogy pótoljam valamivel, mint amikor háború esetén kávé helyett cikóriát iszik a nép. Persze, aki ivott igazi kávét, majd pótkávét, az tudja, hogy nem ugyanaz. Olyan, mint foci EB után az MTK meccs.
Nem kevés bátorságot gyűjtve, és kitéve magam az eljövendő szitokesőnek egy Elizabeth Adler könyvet adtam pótkrimi gyanánt. Pontosan az is lett belőle, amit sejtettem. Noha más olvasók rendszerint azt nyilatkozták Adler könyveiről, hogy: "nagyon jó", "tetszett", "aggyá még!", gyanítottam, hogy kolleginámnak nem lesz benne elegendő: vér, hulla, sorozatgyilkos, et cetera. Végül a következőkkel hozta nekem vissza két nap múlva: „Nem tudtam elolvasni, túl benne sok vörös hajkorona!” Ennyit a pótkávéról... 

Minthogy a vörös hajkorona mindig is gyenge pontom volt, vettem magamnak a bátorságot, bedobtam egy sört, és magam vettem kézbe a Gyilkosság a tengeren című művet, amelyet már a borítókép miatt sem lett volna szabad a közelembe engedni. Röviden: Nem olvastam el, sőt igazából még ötven oldalon sem jutottam túl. Hogy miért? Klasszikusokat csak szó szerint:

„A szülei fantasztikusan néztek ki: a magas, sötét hajú, klasszikusan jóképű Jamed Edward Patron… Nagy halványkék szeme… derűsen csillogott, kacagása csilingelve szállt az éjszakában…”

Marco Polo Mahoney [sic!]: „Harmincöt éves, vonzóan markáns arcú és pillanatnyilag szakállas… hátrasimított, tengeri sótól merev barna haj; a napsütésben összehúzott sötétkék szem, amely mintha mindig mindent látna.

/Marco Polo Mahoney??? Gondolom szegény az után született, amikor a híres velencei utazó összejött a Rendőrakadémia főszereplőjével!/

„Milyen jól néz ki, gondolta Marco, és újra lenyűgözte a kék szem, a lobogó szőke hajzuhatag és a formás test, amit oly jól ismert. Martha pont olyan magas volt, hogy elférjen a karja alatt, amikor sétáltak…”

„Manhattan volt számomra minden, és vonzó fiatal lányként, a „vörös sörényemmel”… az orrom apró szeplőivel, amelyet alapozóval próbáltam elfedni, mogyoróbarna szememmel, amely bizonyos fényviszonyok közt zöldesnek tűnt, és karcsú, feszes testemmel, amelyet heti öt, reggeli edzésnek köszönhettem, tudtam, hogy jól nézek ki.”

„Ahmet Ghulbiannal; szexi, sötét, egzotikus pasi.” „Tizennyolc éves volt, sűrű fekete üstökű, olajbarna bőrű, aki mágnesként vonzza a nőket…” „Király volt a férfiak között és isten a nők szemében; irigyelte a világ.”

Pontosan az történt velem ezeket olvasva, amit el tudtok/tudnak képzelni!. Cukorbeteg lettem a sok finomságtól. Először azt akartam írni, hogy szirupos, de a kanadai juharfák bizonyosan tiltakoznának. Ennyi tökéletességtől még Miss World verseny sminkesei is agyvérzést kapnának, nemhogy szegény rendszerint monitor előtt ülő könyvtáros. Elizabeth Adler szerintem túl sokat nézte a Gazdagok és szépek-et. Ezek után a történet már nem is érdekelt, mert olyan hiteltelen. Nem vagyok kíváncsi egy ilyen bagázsra, tőlem mind ugorhat a cápatúltengéses a tengerbe!

Megjegyzés rovat: Egyébként sem értem, hogy miért van mostanság minden regényben (mint legutóbb Caleb) valami arab telivér fickó. Pontosabban érteni vélem, de akkor azt fogják mondani, hogy ez összeesküvéselmélet. Habár  nem árt észben tartani, hogy noha nem minden konteo igaz, attól még tényleg léteznek összeesküvések! Felmerült – de hülye szó! Hogy merülhet valami fel? - bennem, hogy az ilyen típusú könyveket Elizabeth Adlertól valamelyik migránssimogató (No Borders, Migration Aid, stb.) rendeli, de mivel itt Ahmet gonosz, inkább a rasszisták voltak, mondjuk valamelyik szélsójobboldali neonáci echte török-német. Hm... Talán már az Adler név is a Harmadik birodalomra utalhat...

A könyv értékelése:

Nem olvastam el, mert számomra túl csöpögős, ezért nem számszerűsítésem. Akik szeretik a szerelemszerűséggel nyakon öntött „majdnemkrimiket”, azok bátran vegyék a kezükbe, mint a vörös sörényű Angie Ahme... azaz a sorsát. De ez a könyv egyértelműen nem férfikézbe való. Ez viszont megmagyarázza az eredeti címet: One Way or Another. Szigorúan szőkéknek! :D

www.moly.hu: 3.38 pont (4 értékelés után)

www.goodreads.com: 2.57 pont - Eddig a legrosszabb, amit itt láttam!