Az Egyesült Államok római tengerészeti attaséjának jelentései 1915. május

Az Egyesült Államok római tengerészeti
attaséjának jelentései
1915. május

Ismét a Rómába akkreditált tengerészeti attasé jelentéseiből csemegéztem, amelyek egyfelől az olasz flotta háborúra való felkészítéséről informálnak minket, másfelől olvashatjuk az olasz kormány által kiadott Ausztria-Magyarország és Albánia ellen elrendelt blokádjának bejelentését. A jelentések 1915. májusából valók, amikor az Amerikai Egyesült Államok még semleges állam volt.

Az Impetuoso romboló (Indomito-osztály)
(wikipedia)

1. A torpedóerők diszpozíciója – Olasz flotta[1]

T-től 121. számú jelentés

Időpont: 1915. május 17.

Pecsét: „Nem visszaküldendő”

Megbízható forrásból hallottam, hogy a jelenleg Velencében állomásozó olasz haditengerészeti tengeralattjárókat mozgósították. Az Indomito-osztályú[2] rombolók egy későbbi időpontban csatlakoznak a flottához Tarantónál. Minden Indomito-osztályhoz tartozó rombolót és torpedónaszádot szétosztottak Velence és Brindisi között.

A flotta negyedik osztálya a San Marco, a Pisa, a San Giorgio és az Amalfi hajókból áll Brindisinél, de úgy vélem ez csak időleges beosztás, amely addig tart, míg ők [azaz a kikülönített hajók] újra csatlakoznak a flottához Tarantónál.

A nem éppen daliás III. Viktor Emánuel (jobbra) I. Albert belga királlyal tart szemlét
(wikipedia)

2. A király rendelete az olasz tengerészet költségvetésének növeléséről[3]

T-től 125. számú jelentés

Időpont: 1915. május 19.

Pecsét: „Nem visszaküldendő”

Az olasz haditengerészet költségvetését, amelyet eredetileg az 1914-15-ös évre állítottak össze, a 619. számú királyi rendelet értelmében megnövelték 1915. május 14-én. A 25 millió lírára való növelést az európai helyzet tette szükségessé, amely megköveteli egy nagy és aktív flotta állandó készenlétét.

A kérdéses dekrétum egyidejűleg 100 millió lírára emeli a hadsereg [költségvetését], amely szintén szükséges katonai célokra az európai helyzet miatt.

Az Otrantói-szoros
(wikipedia)

3. Deklaráció Ausztria-Magyarország és Albánia[4] tengerpartjának blokádjáról[5]

T-től 132. számú jelentés

Időpont: 1915. május 26.

Pecsét: „Nem visszaküldendő”

1915. május 26-tól kezdődően hatékony blokádot állít fel az olasz tengerészeti erő az alábbiak szerint:

- Ausztria-Magyarország teljes tengerpartja északon az olasz fronttól délre a montenegrói frontvonalig, beleértve minden szigetet, kikötőt, szorost, utat és öblöt;

- Albánia teljes tengerpartja északon a montenegrói fronttól a Kiephali-fokig[6] (beleértve…).

A blokád alá vont terület földrajzi határai:

Ausztria-Magyarország: 

- északi határ: északi szélesség 45° 42´ 50; keleti hosszúság 13° 51´ 10

- déli határ: északi szélesség 42° 6´ 25; keleti hosszúság 10° 5´ 30  

Albánia:       

- északi határ: északi szélesség 42° 52´ 00; keleti hosszúság 19° 35´ 30

A baráti és semleges államok hajói határidőt kapnak, melyet az Olasz Tengerészeti Erők főparancsnoksága határoz meg. A deklaráció napjától a blokád kezdetéig a blokád alá vont kikötők szabadon elhagyhatóak.

Minden hajó, amelyik megsérti a blokádot, vagy megpróbálja átlépni az Otrantói-fok és a Kiephali-fok[7] vonalát, a nemzetközi törvényekkel és érvényes szerződésekkel összhangban fogják kezelni.

4. Az olasz haditengerészet lefoglalja a postahajókat[8]

T-től 134. számú jelentés

Időpont: 1915. május 28.

Pecsét: „Nem visszaküldendő”

Négy a kormány tulajdonában lévő gőzöst, a Citta di Palermo, a Citta di Catania a Citta di Messine és a Citta di Siracusa [hajókat], melyek 3500 tonna vízkiszorításúak lefoglalt a haditengerészet, és besorozta őket, mint kisegítő cirkálókat. A Citta di Catania és a Citta di Palermo Parsons-féle turbinával bír, a Citta di Siracusa és a Citta di Messina négyhengeres gőzgéppel. Ezek a hajók mind 12000 lóerősek, és a 23 csomó sebességű gőzösök közé sorolják őket. A hajókat 6 db 4.7-es ágyúval szerelték fel.

Az előzőeken felül, a következő gőzösöket foglalta le a haditengerészet: Citta di Cagliari, Citta di Sassari és a Carrera, melyek 2500 tonna vízkiszorításúak. Ezek a gőzösök 4500 lóerősek, és 15 csomó sebességre képesek.

Jegyzetek:

---

[1] In: Naval Attache’s Reports, United States Office of Naval Intelligence. 1915. május. T. 121. jelentés.

[2] A hat Indomito-osztályú romboló 1910 és 1913 között álltak szolgálatba, 670-770 tonna vízkiszorítással bírtak.

[3] In: Naval Attache’s Reports, United States Office of Naval Intelligence. 1915. május. T. 125. jelentés.

[4] Albániát polgárháborús helyzetben érte az első világháború, ráadásul a szomszédos államok (Görögország, Szerbia és Olaszország) egyaránt igényt formáltak albán területekre. A háború során az albánok jelentős része az Osztrák-Magyar Monarchiával szimpatizált (magának a léte is jórészt Ausztria-Magyarország diplomáciájának eredménye volt). Valószínűleg emiatt is hirdetett blokádot Albániára is Olaszország.

[5] In: Naval Attache’s Reports, United States Office of Naval Intelligence. 1915. május. T. 132. jelentés.

[6] Valószínűleg az Otrantóval szemben fekvő albán nevén Gjuheza-fokot értik ezen, a Karaburun félsziget északnyugati csúcsát.

[7] Ez tulajdonképpen az úgynevezett Otrantói-szoros.

[8] In: Naval Attache’s Reports, United States Office of Naval Intelligence. 1915. május. T. 134. jelentés.

Taranto erődítései, 1915

Még mindig az 1915-ös háborút éppen megkezdeni kívánó Olaszországból hozunk amerikai jelentéseket. Az Egyesült Államok tengerészeti attaséja május 8-ról kelt 105. számú jelentésében az olasz flotta legfontosabb tengerészeti támaszpontjának, Tarantonak védelmi készülődéseit sorolja fel egy vázlat segítségével.

(Naval Attasche’s Reports, Office of Naval Intelligence. May 1915. T-105.)

A Regia Marina hadihajói Tarantóban az 1930-as években
(wikipedia)

Taranto erődítései - Olaszország

T-től 105. számú [jelentés]

Dátum: 1915. május 8.

1. Taranto erődítései készek, 3 új üteg kivételével, amelyek - megbízható személytől hallottam -, építés alatt állnak. Ezek 4, 10 és 20 méterre délre, vagy délkeletre vannak a San Vito foktól. Ezek, tudomásom szerint a nyílt tengeren vannak, de részletek nem állnak rendelkezésemre.

  

2. A már meglévő erődök mellett, elkészültek [újak] a hullámtörő gátak mentén, ahogy azt a csatolt vázlat mutatja. Ezek a hullámtörő gátak zárják le a kikötőt, kivéve St. Paolo sziget és a San Vito fok között.

3. Az összes aknát, stb. a régi várkastélyban tárolják.[1]

4. Az erődítések a következők:

- Rondinella kikötő: 

4-8 [db] 38 cm-es tarack, körkörös talapzaton.

- St. Pietro sziget: 

6-8 [db] 28 cm-es tarack, 

4 [db] 28 cm-es tarack lövegpajzzsal, 

2 [db] 119 tonnás hátultöltős Krupp [löveg] Gruson-toronyban[2]

Egy Gruson-torony vázlata

- St. Paolo sziget: 

4 [db] 6 hüvelykes ágyú, tengerészeti talpazaton, 

2 [db] 120 mm-es[3] ágyú

- San Vito fok: 

8 [db] 28 cm-es tarack

- várkastély: 

8 [db] 57 mm-es [löveg], 

4[db] 37 mm-es löveg

- parti ütegek:             

4 [db] 120 mm-es lövegpajzsok és földművek mögött.

Melléklet:

Jegyzetek:

---

[1] A Taranto középkori városmagjában álló Aragón várról van szó.

[2] A Gruson-torony gyakorlatilag egy páncéltorony volt, amely földbe ásva védte a belőle tüzelő löveget és kiszolgáló személyzetét.

[3] Az eredetiben 120 cm áll, de ez nyilvánvaló elírás.

Olasz védelmi intézkedések Velence védelmére, 1915-ben

Maradunk az amerikai tengerészeti attasé jelentéseinél. Most a háborúhoz éppen csatlakozni vágyó olaszok előkészületeit ismerhetjük meg Velence biztosítására. A lagúnák városa ugyanis túl közel feküdt az Osztrák-Magyar Monarchiához, így potenciális célponttá tette.[1]

A forrás ugyanaz, mint legutóbb, az amerikai tengerészeti attasé jelentésinek bekötött 1915. májusi sorozata. (Naval Attache’s Reports O.N.I., may 1915. NWC Archives. T. 106-os jelentés)

Olasz védelmi torony 1915 őszén Velencénél.
(http://www.fortificazioni.net/)

Velence erődítései és óvintézkedések egy támadás ellen

T-től, 106. számú [jelentés]          Dátum: 1915. május 10.

Ezúton továbbítom a legújabb információkat. Már jelenteni tudom Velence erődítményeit és a katonai óvintézkedéseket egy támadás ellen. Az olaszok figyelembe veszik, hogy Velence nagyon kiszolgáltatott helyen fekszik, habár ideális torpedóvetők számára haditengerészeti műveletekhez az Adrián. Az erődöket az utóbbi időben átépítették, és sok új üteget telepítettek. Úgy hisszük, hogy az alábbi lista a lövegekről lényegében helyes.

Támadás elleni védekezésként, mint megtudtam, minden hajó és tengeralattjáró a csatornákon át a belső kikötőbe helyeztek át. Ezt az Arzenállal együtt külföldi attasék tavaly augusztus óta nem látogathatják. Minden műalkotást elszállítottak.

A Cavallino[2] mentén francia gyártmányú szekerekre szerelt légelhárító ágyúkat állítottak fel, és azt hiszem ugyanez megtörtént a Lido[3] mentén.

Erődítések:

Minden erőd és üteg piros tintával beszámozva megtalálható a mellékben.[4]

Cavallino zátony:

-          két 30.5 cm-es 30-as kaliberű ágyú, négy 15 cm-es modern gyorstüzelő ágyú

Az üteg elkészült 1913(?)-ban.[5] 

San Andrea erődítései:

-          két 15 cm-es gyorstüzelő

Regia Marina:

-          két 30.5 cm hátultöltős ágyú

A tűzterülete délnyugat és kelet-délkelet fele.

Tre Porte erődítései:[6]

-          hat 24 cm-es hátultöltős tarack

-          négy 15 cm-es

Ez az üteg mozgatható.

San Erasmo erődítései:[7]

-          hat 6 hüvelykes[8] gyorstüzelő védőpajzzsal

Talán a sziget déli végén van felszerelve[9]

San Nicolo erődítései:

-          három 30.5 cm-es hátultöltős tarack

-          négy 75 mm-es gyorstüzelő

-          négy 15 cm-es hátultöltős és gyorstüzelő

-          négy 12 cm-es gyorstüzelő

-          négy 75 mm-es gyorstüzelő

-          két 15 cm-es ostromágyú kerekes kocsira szerelve

A Lido csatorna ütege:

-          négy 37 mm-es

A Lido-csatorna parancsoksága alatt

Casa-bianca erődítései:

-          a tornyokban 2 db 30 cm-es, 45-ös kaliberrel[10]

-          4 [db] 24 cm-es 30-as kaliberű

Malamocco[?][11] erődítései:

-          1 [db] 14 cm-es tarack

San Leonardo erődítései:

-          hat 34[?][12] cm-es hátultöltős tarack

Alberoni erődítései:

-          hat 34 cm-es ágyú

Enrico Peri erődítései:

-          két 30.5 cm-es hátultöltős 30-as kaliberű, egyesével tornyokba szerelve

-          hat 30 cm-es hátultöltős ágyú

San Pietro erődítései:

-          négy 15 cm-es hátultöltős

Santo Stefano erődítései:

-          nyolc 21 cm-es hátultöltős ágyú

Carosen erődítései:

-          négy 16 cm-es tarack

Brondomlo erődítései:

-          huszonnégy 15 [?] cm-es ágyú 6 mérföldre délre Carosentól

Velence mozdítható műemlékeit elszállították a frontvonal-közeli városból
(kép: http://www.loeildelaphotographie.com/)

Jegyzetek:

---

[1] Az osztrák-magyar erők a háború beálltának éjszakáján repülőgépekről bombázták is a város katonai létesítményeit, aminek az akkori technikai körülmények között inkább pszichológiai, mintsem anyagi következményei voltak. Lásd korábbi posztomben az ún. Anconai bombázásról: http://hagibal.blogspot.hu/2013/05/az-osztrak-magyar-hadiflotta-tamadasa.html

[2] Cavallinonak a Velencétől északkeletre fekvő, a város elé pajzsként benyúló félszigetet nevezik.

[3] Lido a Velencétől délre-délnyugatra fekvő sziget.

[4] A melléklet sajnos nincs csatolva.

[5] A vége nehezen olvasható, 1913 vagy 1915 lehet.

[6] Az eredetiben jegyzet: „Nincs jelölve a térképen.”

[7] San Erasmo szigetén a velencei lagúna bejáratával szemben.

[8] Egy hüvelyk (inch) 2.54 mm, így a hat hüvelyk 152 mm-es kaliberű lövegnek felel meg.

[9] A sziget déli csücskében egy XVI. századi erődítményben egy masszív Napóleon-korabeli 25 méter átmérőjű ágyúerőd van. Talán erre részre gondol az attasé.

[10] Azaz a csőhossz 45-ször nagyobb az átmérőnél.

[11] Nehezen olvasható.

[12] Szintén elmosódott a gépelt szöveg.

Amerikai jelentés az olasz flotta állapotáról 1915. május elején

Az alábbiakban az Egyesült Államok római nagykövetségén állomásozó katonai attaséjának 1915 május 7-i jelentését olvashatjuk. A jelentés az Olasz Királyi Haditengerészet (Regia Marina) szervezeti felépítését közli, az attasé legjobb tudomása szerint. A jelentés adatait érdemes összevetni az olasz flotta mára ismert felépítésével. Az aktát 1972-ben vették ki titkosítás alól. 

A Duilio csatahajó 1931-ben

Az olasz flotta szervezete[1]

T-től 104. számú jelentés

1915. május 7.

[Pecsét:] Nem visszaküldendő!

1.      Amennyire lehet, meghatároztuk a háború küszöbén az olasz flotta jelenlegi szervezeti felépítését. Ezt az teszi lehetővé, hogy minden jelentés szerint a Duilio[2] dreadnought bármelyik pillanatban csatlakozhat hozzá.

2.      A romboló-osztályok összetételének meghatározása lehetetlen feladat, mivel tavaly július óta nem kaptunk róla információt.

1. svadron

            Parancsnok: Abruzzi hercege[3]

            Vezérkari főnök: Cito altengernagy        

            zászlóshajó: Conte di Cavour[4]

1.   osztály

Corsi ellentengernagy

Dante Alighieri, Leonardo da Vinci, Giulio Cesare, Duilio[5]

3.   osztály

Trifari ellentengernagy

Garibaldi, Ferruccio, Varese,[6] V. Pisani[7]

5.   osztály

Cervin ellentengernagy

Brin,[8] E. Filiberto, Saint Bon,[9] Carlo Alberto[10]

2. svadron

            Parancsnok: Presbitero altengernagy

            Vezérkari főnök: ?

            Zászlóshajó: Regina Margherita[11]

2. osztály

Cutinelli ellentengernagy

Regina Elena, Napoli, Vittorio Emanuele, Roma[12]

4.   osztály

Cagni ellentengernagy

San Marco, Pisa, San Giorgio, Amalfi[13]

felderítő osztály

Nino Bixio, Quarto, Marsala

Rombolók (37):

Alpino, Aquilone, Artigliere, Ardito, Ardente, Audace, Animoso, Ascaro, A. Pocrio

Bersaglieri, Borea, Carabiniere, Corazziere, C. Rossarol, Dardo, Espere, Euro, Fuciliere, Fulmine, F. Nullo, Garibaldino, Granatiere, Guglielmo Pepe

Indomito, Impavido, Intrepido, Impetuoso, Irrequieto, Insidiodo, Lampo, Lanciere, Nembo, Ostro, Pontiere, Strale, Turbine,[14] Zeffiro

Torpedónaszádokban nincs változás.

Tengeralattjárók (21):

Delfino, Glauco, Squalo, Narvalo, Otaria, Trichoco, Foca,

Vellela, Medusa, Argo, Fisalia, Salpa, Nautilus, Nereide

Jalea, Jentina, Zoea, G. Pullino, G. Ferraris, Atropo, Argonauta

Jegyzetek:

---

[1] In: Naval Attache’s Reports O.N.I., may 1915. NWC Archives.

[2] A Caio Duilio dreadnought csatahajóról van szó, amely végül 1515. május 120-én lépett szolgálatba. A Caio Duilio az olasz flotta legerősebb hajója volt testvérhajójával, a hajóosztálynak nevet adó Andrea Doria-val. E két hajó valamivel nagyobb és erősebb fegyverzetű volt az K.u.K. Kriegsmarine legerősebb Tegetthoff-osztályú csatahajóinál 24338 tonnás vízkiszorításával és 13 darab 305 mm-es ágyújával.

[3] Lajos Amadé (1873-1933), a rövid ideig uralkodó egyetlen Savoya-házi spanyol király I. Amádé fia. Egyébként  jeles utazó és felfedező is volt.

[4] A Conte di Cavour a három hajóból álló róla elnevezett dreadnought hajóosztály csatahajója. Ereje nagyjából megegyezett a Caio Duilioéval, 23088 tonna volt a vízkiszorítása, fő fegyverzetét 13 305 mm-es löveg adta. 

[5] A már említett két Andrea Doria-osztályú csatahajó (lásd: 1. lábjegyzet!) mellett két Conte di Cavour osztályú dreadnought (lásd: 3. lábjegyzet!) alkotta az olasz flotta legerősebb csatahajóosztályát, amely így csak dreadnoughtokból állt.

[6] Ez a három hajó az úgynevezett Giuseppe Garibaldi hajóosztály tagja, amelyek 6840 tonnás páncélozott cirkálók voltak és a századfordulón épültek. Ekkor már elavultnak számítottak.

[7] A Vettor Pisani és a Carlo Alberto testvérhajók 1892-99 között épült 6400-6600 tonnás páncélozott cirkálók voltak. Szintén elavult típusnak számítottak a világháború során, 12 darab 152 mm-es löveggel rendelkeztek.

[8] A Regina Margherita és testvérhajója, a Benedetto Brin  13215 tonnás régi építésű csatahajók voltak, fő tűzerejüket 4 db 305 mm-es löveg adta.

[9] Az Ammiraglio di Saint Bon és testvérhajója az Emanuele Filiberto két 1893-1902 között épült 10082 tonnás páncélozott csatahajó volt. Fő fegyverzetüket 4 db 254 mm-es ágyú adta.

[10] Lásd: 6. jegyzet!

[11] Lásd: 7. lábjegyzet!

[12] E négy hajó mindegyike a Regina Elena hajóosztályba tartozik, 1901-1908 között épült csatahajók voltak, 13807 tonna vízkiszorítással. Két darab 300 és 12 db 200 mm-es löveggel rendelkeztek elsődleges fegyverzetként.

[13] Az Amalfi és a Pisa 9832 tonnás, a San Giorgio és a San Marco pedig 10167 tonnás  páncélozott cirkálók voltak.

[14] A Turbine volt az a balszerencsés romboló, amelyet az osztrák-magyar hajók három héttel később elsüllyesztettek 1915. május 24-én. Lásd: http://hagibal.blogspot.hu/2013/05/az-osztrak-magyar-hadiflotta-tamadasa.html