Erődvárosok IV. - Észak-Amerika

Ma néhány észak-amerikai erődöt, erődvárost mutatok be a Google térkép segítségével.

Quebec - (Quebec tartomány, Kanada)

Quebecről elég köztudott, hogy francia nyelvű város (és tartomány), amely történelmi öröksége miatt ilyen. Hiszen Kanada ezen része az úgynevezett Hétéves háborúig (1763) francia gyarmat volt. A város ma is őrzi múltjának ezen részét, Quebec gyakorlatilag az egyetlen Észak-Amerikai település, amelynek nem csupán citadellája, hanem városfala is megmaradt, ha nem is maradéktalanul. Quebec "fellegvára" valójában egy Vauban elvei alapján kiépített csillagerőd, amely hátával (kelet) a Szent Lőrinc-folyóra támaszkodik, míg az óváros (nyugat, északnyugat), illetve az Abraham-fennsík (dél, délnyugat) felé bástyákkal és kő-föld előművekkel védett. E citadellából indulnak ki az egykori francia gyarmati "civil" települést védő falak is, amelyek azonban korántsem annyira impozánsak, sőt északról kifejezetten gyengén, minden bástya nélkül, igaz itt fedezi a kikötő, illetve a Saint Charles-folyó. A város alatt, az Abraham-fennsíkon zajlott le a brit-francia észak-amerikai vetélkedést eldöntő csata, amelyben a számunkra leginkább Cooper Az utolsó mohikánjából ismert francia Montcalm márki vereséget szenvedett James Wolfetól, pontot téve Quebec francia uralmának végére. A csatában mindkét tábornok életét veszítette, ám Quebec vára és városa ma is megtekinthető.

A város Szent Lajosról elnevezett kapuja télen (wikipedia)

Prince of Wales erőd (Manitoba, Kanada)

A Prince of Wales erődöt (nevéből kitalálható) a britek építették 1717-ben. Ez látszólag ellentmondásban van azzal, hogy Kanada francia gyarmat volt, ám míg a csigaevők a Szent Lőrinc-folyó mentére koncentráltak, az Egyesült Királyság Hudson-Öböl Társaság nevű kereskedelmi csoportja a Hudson-öböl mentén építette ki hatalmát. Az erőd Churchill városával szemközt, a Churchill-folyó bal partján fekszik. Természetesen a város és a folyó nem Winston Chruchillről, hanem egyik őséről, a kiváló hadvezérről John Churchillről, Marlborough hercegéről kapta a nevét. Felmerülhet, hogy mit akart a kereskedelmi cég egy olyan helyen, amely legfeljebb a jegesmedvéknek kellemes? Elsősorban ugyanazt, amit a franciák Quebecben: szőrmét. Kanada legfontosabb bevételi forrása akkoriban az őslakosok és gyarmatosok által a kereskedelmi pontokra behozott állati szőrme volt. A mai erőd az 1730-40-es években alakult ki, mikor az eredeti erődöt kőből építették újjá. A Google fotóin jól látszik a fentről tökéletesen szabályos nélgyzetes kialakítás, míg az alább látható fotón az erőd struktúrája is. Megfigyelhető, hogy voltaképpen kevés épületet alakítottak ki, de a kis létszámú katonaság miatt többre nem is volt szükség. Nincs rá adatom, de aligha lehetett az álladó őrség nagyobb száz főnél. Az erőd átmérője egyik bástya csúcsától a szemköztiig 130 méter.

A Prince of Wales erőd (wikipedia)

Charleston (Dél-Karoline, Amerikai Egyesült Államok)

Charleston az Egyesült Államok egyik ikonikus települése, hiszen amellett, hogy az egyik legrégebbi város, történelmi szerepe is igen jelentős. Itt kezdődött az Amerikai polgárháború, mikor 1861. április 12-én a szakadár déli csapatok a partról tüzet nyitottak az uniós katonaság által védett, egyébként a kikötőt biztosító Sumter-erődre. Magyar jelentősége is van a városnak, mivel a Függetlenségi háborúban 1779-ben itt esett el a gyarmatok oldalán harcoló Kováts Mihály huszárezredes, a U.S. Cavalry alapítója. A város elsősorban kikötője miatt volt stratégiailag fontos, így nem véletlen, hogy e listára a kikötőt védő erődjei miatt került be. Hasonlóan a legutóbb bemutatott Havannához, itt is a kikötő bejáratának mindkét oldalán vannak erődök, hogy megakadályozzák az ellenséges hajók bejutását. Az északkeleti parton Fort Moultrie, hivatott erre, amelyet a Függetlenségi háború idején kezdtek a helyi városlakók kiépíteni a britek hadihajói ellen. A szárazföld felől egy bástya és egy félbástya (ékmű) védi ezt, míg a tengerre néznek nehézágyúi. A túlparthoz közel egy kis szigetre épült a Sumter-erőd. Ez az 1812-es brit-amerikai háború után tervbe vett majd megépített erőd (ekkor a brit flotta fölénye még egyértelmű) szintén hadihajók ellen épült. Alakja ötszög, voltaképpen egy minden oldalról zárt bástyának felel meg, kazamatákkal az ágyúk számára. Az erődhöz egy kis móló tartozott (nem ott, ahol a mai áll, hanem az ötszög tükörtengelyének meghosszabbításában). Fort Sumternek saját honlapja van. Beljebb, a kikötő torkában egy másik erőd, az 1808-ban épített Castle Pinckney fogadta a nem kívánt látogatókat.

A Fort Sumter (wikipedia)

Pueblo Bonito (Új-Mexikó, Amerikai Egyesült Államok)

Az eddigiekhez képest egészen más jellegű erődítések a pueblók. A mexikói határ mentén élő indián törzsek városai házak egymásra épült kuszaságának látszik, ugyanakkor egyben erődített lakóhelyként is szolgáltak az itt élő őslakosok számára. A pueblók rendszerint már megközelítésüknél fogva is elég nehezen elfoglalhatóak voltak, sokszor kiugró fennsíkra (például az Acoma puebló) épületek, így a meredek sziklafalak csak egy oldalról tették megközelíthetővé a települést. A pueblókat a történészek által anaszáziknak hívott nép építette, valamikor a Kr.u. X. században és azt követően, így nem pusztán érdekesek, de nagyon ősiek is. A Pueblo Bonito (jelentése: "Szép város") ma már elhagyatott, sőt nagyrészt elpusztult puebló, ugyanakkor mégis a legjobb példa talán. Egy óriási lakótömbről van szó, amely kifelé egy hatalmas félkör fal volt csupán, aprócska, könnyen védhető bejárattal. Teljes egészében kőből épült, külső falai 30 méter magasak voltak, teljes területe elérte az 1.2 hektár, amely 800 helyiségből állt. Maximálisan 800 fő lakhatta ezt az óriási lakótömböt, amely Kr.u. 850-1150 között nyerte el végleges formáját.

A Pueblo Bonito romjai (wikipedia)

Fort Ross (Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok)

Fort Ross semmi esetre sem érdemel nagy figyelmet, mint város, vagy mint erőd, inkább kuriózumként válogattam be ide. Fort Ross ugyanis egy oroszok által épített erőd Kaliforniában! Az emberek zöme egyáltalán nem tud az oroszok észak-amerikai gyarmatosításáról, maximum arról hallott már, hogy Alaszkát eredetileg ők birtokolták és adták el 1867-ben az Egyesült Államoknak. Ám ennél azért több részük volt a földrajzi felfedezésekben és telepítésekben. Volt  kísérlet orosz település alakítására Hawaiion (Erzsébet erőd,  Sándor-erőd, Barclay de Tolly erőd, 1817-ben), de Kaliforniában is. A "Rusz erőd"-öt az Orosz-Amerikai Társaság (alapítva 1799-ben) hozta létre kereskedelmi célzattal, mintegy összekötve San Franciscot a tőle északra fekvő Alaszkáig nyúló orosz gyarmatvárosokkal, mint Alaszka orosz fővárosával Új Arhangelszkkel (ma: Sitka). Az erőd fából készült aprócska alkotmány, ugyanakkor szabályos négyszög alakú, két sarkán blokkházakkal, templommal. Fénykorában, az 1820-30-as években a település malommal és hajóépítő műhellyel is rendelkezett. Fort Ross ma múzeumként funkcionál, bemutatva egy kevéssé  ismert világot az Egyesült Államok nyugati partján.

A Rusz erőd délnyugati tornya a deszkafallal (wikipedia)

Fort William Henry (New York állam, Amerikai Egyesült Államok)

Sok szempontból is ki kellett volna hagynom a William Henry erődöt is, de képtelen voltam. Bár az erőd nem különösebben jelentős (össze-vissz 2 évig állt!), és amit ma megtekinthetünk pusztán az 1950-es években készült rekonstrukció, de az én generációm (édesapáméról nem is beszélve) Cooper indiánregényein nőt fel. Márpedig Az utolsó mohikán Magyarországon is sokaknak volt egyik legfontosabb gyermekkori olvasmánya, és annak kulcsfontosságú helyszíne volt ez az erődítmény. Közvetlenül a Hétéves háború előtt épült, konstruktőre William Eyre volt, a 44. gyalogezred mérnöke. Feladata a George-tó biztosítása volt, valamint az északról Albanybe vezető út védelme egy esetleges francia támadás esetén. A William Henry erőd fa-föld szerkezetben épület meg, s 4-500 katonát volt képes befogadni. A hétéves háború kitörésekor a franciák ragadták magukhoz a kezdeményezést a már említett Louis-Joseph de Motcalm márki vezetésével, aki mintegy 8000 fős seregével 1757. augusztusában megostromolta a 2500 védő által védett erődöt és a mellette kialakított katonai tábort (a 2500 védőt ugyebár nem volt képes befogadni a kicsi erőd). A sztori ismert a már említett regényből, és az is, hogy a szabad elvonulás mellett az erődöt átadó briteket elvonulás közben a franciákkal szövetséges indiánok megtámadták és részben lemészárolták. Egyébként tervezem, hogy erről a William Henry-i mészárlásról írni fogok, mert Cooper leírása nem teljesen fedi a valóságot. Az erődöt az amúgy is létszámgondokkal küzdő franciák nem tartották meg, hanem lerombolták, így az 1950-es évekig kellett várni, hogy feltárják és rekonstruálják. Az erődítmény négy bástyával bír, de alaprajza némileg eltér a klasszikustól, nem teljesen szabályos, minden bizonnyal a terepadottságok miatt. Ma a hely turistáknak van kialakítva, múzeum és látványosság, ahol gyakran hagyományőrző csoportok mutatják be a 250 évvel ezelőtti életet és eseményeket.

A fabástyás erőd látképe ma (http://www.fwhmuseum.com/)

Fort Jefferson (Florida, Amerikai Egyesült Államok)

Bevallom, engem lenyűgöznek az extrém helyekre épített várak, legyen az egy barlang bejárata, vagy egy szinte megközelíthetetlen fennsík. A leglátványosabbak azonban talán a szigetekre épített várak és erődök, hiszen a szikla és kő látványosan ellentétben áll az azt körülölelő vízzel. Az USA az 1820-as években határozta el (elsősorban még Nagy Britannia ellen), hogy partjai mentén erődítmények sorát hozza létre kikötői biztosítására. Miután az Egyesült Államok megvette a Spanyol Királyságtól Floridát az ahhoz tartozó karibi szigetekkel, itt is megkezdték a partok védelmének kialakítását. A Dry Tortuga-szigetek egyikén hosszas - költségvetési - viták után végül 1846-ban kezdték meg a Jefferson erőd megépítését. Az erőd voltaképpen egy kissé lapított hatszög alakú monstrum, amelyet 1000 nehézlöveg befogadására terveztek, de a flotta működését is megkönnyítette volna kikötőjével és világítótornyával. Elkészülte után 2000 fő lakott itt, katonák és családtagjaik, valamint a kiszolgáló személyzet. Eredeti funkcióját sohasem kellett gyakorlatban alkalmazni, később inkább börtönként használták. Harci eseményekre sohasem került itt sor, még az Amerikai polgárháború idején sem, amikor folyamatosan az Unió kezén volt. Ma a Dry Tortugas Nemzeti Park része ez a látványos építmény.

A Jefferson erőd északi fala a nehézágyúk kilövőnyílásaival (wikipedia)

Fort Monroe (Virginia, Amerikai Egyesült Államok)

Amerika történelmének egyik legfontosabb földrajzi helye Virginia, benne is különösen kiemelt a Chesapeake-öböl. Itt fekszik Norfolk, a US Navy legfontosabb keleti katonai kikötője, itt zajlott le a függetlenségi háború és a polgárháború számos ütközete. Az öböl bejárata így minden korban stratégiai jelentőséggel bírt, ennek megfelelően a XVIII. századtól kezdve minden időszakban épületk itt partvédelmi erődök. Ezek közül a leglátványosabb felülről Fort Monroe, amely az öböl bejáratának északi oldalán fekszik. 1834-ben készült ez, a Chesapeake-öböl Gibraltárjaként is nevezett erődítmény, amelyet 32 fontos, azaz 16 kg-os golyókat vető ágyúkkal szereltek fel, elsősorban hadihajók ellen. Az Amerikai polgárháború idején McClellan tábornok innen indította meg sikertelen félszigeti hadjáratát a déliek fővárosa, Richmond ellen, később börtönként is használták, sőt az északi győzelem után ide zárták be a konföderáció elnökét, Jefferson Davist. Az erőd alaprajza szabálytalan, területe meglehetősen nagy (több mint 200 hektár). A szárazföld felől két nagy területű bástya védi, ellenben tengerre néző bástyái aprók, hogy a kurtinák kazamatáinak minél nagyobb része nézzen a tengerre. Fele szemben, az öböl bejáratának közepén található egyébként a Fort Winfield Scott.

Fort Monroe vízben "úszó" falai (wikipedia)

Legközelebb az erődök és erődvárosok terén visszatérünk Ázsiába!

Erődvárosok III. - Közép- és Dél-Amerika

Ismét erődítményeket kerestem a Google térkép segítségével, ám most Közép- és Dél-Amerikában. Bevallom nehezebb dolgom volt, mint vártam. A térség nem dúskál fallal kerített városokban (az olyan egykor hatalmas fallal kerített városok, mint Lima ma már elbontották eme örökségüket), sem erődítményekben, de azért sikerült egy érdekes listát összeállítanom. A térség sajátosságaiból és történelméből adódóan a kikötőket védő erődítmények lesznek túlsúlyban.

Campeche - teljes nevén: San Francisco de Campeche (Mexikó)

A nálunk leginkább délutáni szappanoperákból ismerhető Campeche egykor gazdag spanyol város volt a gyarmati időkben, amelyet a XVII. század végén fallal kellett védeni a térségben egyre gyakoribb kalóztámadások ellen. A város falai lapított nyolcszög alakban épültek ki, sarkain egy-egy óolasz stílusúnak nevezhető bástyával. A fal ma már nem intakt, egyes részei, illetve két bástyája is hiányzik, de még így is a legteljesebb városfalnak tekinthető a kontinensen. Az erődítés egyébként nagyon szép a spanyol gyarmatok aranykorából származó barokk belvárost rejt.

Campeche falairól ma is ágyúk merednek a kalózokra (wikipedia)

San Juan (Puerto Rico)

Az egyik legrégebben alapított spanyol gyarmat volt Puerto Rico, amelynek fővárosa San Juan. Már a XVI. században megkezdték a spanyolok egy biztos erőd kiépítését a San Juanban, amelyet ma Castillo San Felipe del Morro néven ismerni. Az alább látható Google térképen ez az erődítmény látható baléra a félsziget végén. Emellett San Juan óvárosát is komoly erődítményekkel biztosították a hódítók a kalózok (a Karib-tengernek valóban félelmetes hírű kalózai voltak a XVII-XVIII. században), és más gyarmatosító hatalmak ellen. A műholdfelvételen jól kivehetőek az óvárost északról és keletről védő falak, amelyek magassága a 12.8 métert is eléri. Különösen jól kivehetőek az északkeleten kialakított ék alakú előművek, amelyeknek feladata a kőből épült főfalak (kurtinák) védelme volt ágyútűz ellen.

San Juan óvárosának falai (wikipedia)

Havanna (Kuba)

Kuba fővárosa hasonlóan az eddig bemutatott két városhoz, a spanyol gyarmatosítóknak köszönhette kialakulását és erődítményeit. Havanna esetében kifejezetten erődökről lehet beszélni, hiszen a Spanyol világbirodalom egykori gyöngyszemének kikötőjét erődök sora biztosította rajtaütések ellen. Ezek ma is léteznek és megtekinthetőek. A kikötő bejáratának északi partján található a három napkeleti bölcsről (szerecsenről, mórról) elnevezett Castillo de los Tres Reyes Magos del Morro. E masszív erődöt a britek 1762-ben rövid időre elfoglalták. Ettől délkeletre fekszik a kikötőt a szárazföld felől jól védő San Carlos de la Cabana erőd. Ez egy XVIII. században épült hídfőerőd, amely a tenger felől is zárt, de elsősorban a kikötőbe vezető csatornát kellett védenie a szárazföld felől. A déli parton a kikötő bejáratánál épült a Castillo de San Salvador de la Punta, egy rombusz alakú erőd, négy sarkán egy-egy óolasz bástyával. Ennek a várnak az építése 1590-ben kezdődött el és 10-12 ágyúval biztosította Havanna kikötőjét. Délkeletre tőle, a kikötőbe vezető csatorna végén fekszik az aprócska, de felülről nagyon látványos Castillo de la Real Fuerza (XVI. század közepétől) amely tökéletes négyszög, ráadásul vizesárok öleli. Nem véletlen, hogy Spanyolország Kubát csak 1898-ban veszítette el, hiszen mint látható a gazdag szigeten komoly erődök biztosították a gyarmatosítók uralmát.

A Morro erőd a Cabana felől (wikipedia)

Fort Orange (Pernambuco állam, Brazília)

A XVII. század első második harmadában óriási harcok dúltak Portugália és Hollandia között a tengeri hatalomért és Brazília birtoklásáért. Bár e harcok nagyrészt holland sikereket hoztak (holland gyarmat lett Ceylon, és Fokföld), de Brazíliát sikerült a portugáloknak megtartani egészen az 1800-as évekig. E harcok egyik színtere volt a mai Pernambuco állam, amelyet a hollandoknak sikerült elfoglalni 24 évre. Ekkor épült ki Fort Orange, amely északról biztosította Holland-Brazília fővárosát Recifét, és a Santa Cruz csatornát. Szigetre épült, de ma már a szárazföldtőlé elválasztó csatorna feltöltődött. Fort Orange kicsiny erődítmény, amelyet a Vauban-féle elvek mentén építettek ki tökéletesen szabályos csillagerődnek. Védőrsége 12 ágyúból és 182 katonából állt az 1630-as években.

Fort Orange tényleg a tengerből nőtt ki (http://www.citypictures.org/)

Fort San Juan de Ulúa, Veracruz (Mexikó)

Veracruz a gyarmati időkben egyike volt Mexikó legfontosabb városainak, hiszen az elsőszámú kikötőt jelentette az anyaország felé. Innen indultak az ezüsttel megrakott spanyol teherhajók Cádíz felé. A várost tekintélyének megfelelően komoly falak vették körül, ám ezek korunkra nem maradtak meg. Ezzel szemben a kikötőben épült erődítmény, amely a Fort San Juan de Ulúa nevet viselő, szinte tökéletesen ép. Az építkezést 1565-ben a kor legmodernebb hadépítészeti stílusában alakították ki. A négyszögletes alaprajzú erőd a tengerbe épült, minden oldalról víz veszi körül. Emellett északról, a pert felől előerődítések készültek el, melyből három ék alakú redut ma is áll. Az erőd a gyarmati idők elmúltával is játszott történelmi szerepet, 1848-ban az amerikai-mexikói háború során az Egyesült Államok Veracruzzal együtt rövid időre megszállta.

A San Juan de Ulúa erőd a kikötő felől.

Chankillo (Peru)

Ez egy kis kakukktojás, mert a Kr.e. IV. századra datálható rom pontos értelmezése vitatott. Leginkább erődített templomnak tartják, ahol 13 torony segítségével a nap mozgását figyelték meg a papok, így csillagvizsgálónak is tekinthető (kisfilm). Az viszont kétségtelen, hogy felülről ránézve akár egy modern erődítmény is lehetne, melynek falai koncentrikusak. Pontos mivolta ugyan írott források hiányában nem kideríthető, de felülről nagyon látványos a komplexum, és jelzi az ősi perui kultúrák fejlettségét.

Chankillo egészen egyedi képet mutat (http://www.atlantisbolivia.org/perucubitsandcalendar.htm)

Brimstone Hill erőd (St. Kitts és Nevis )

A XVII-XVIII. század során késhegyre, sőt szuronyhegyre menő harcot folytattak az európai hatalmak az Antillák minden apró szigetéért, hiszen a cukornád és az olcsó rabszolgák segítségével mesés vagyonokat hozott a térség. Persze a szigeteket nem csak elfoglalni kellett, hanem megtartani is, így sok helyen erődök épültek. Saint Kitts szigetén például a Brimstone Hill erőd, amelyet a britek építettek a franciák ellen a XVII. század végén. Az erőd a hegyierődök kategóriájába sorolható, nem közvetlenül a tengerparton áll, hanem attól ágyúlövésnyire a hegyoldalban (a praton is volt egy erőd, Fort Charles). Az erőd nem követ geometriai formát, hegyeken ez kivitelezhetetlen, a környezetbe olvad bele, bástyák, falak, ágyúerődök látványos kombinációja. Ma egyébként a hegy nemzeti park.

A képről jól látható miként épült az erőd szinte bele a hegybe (wikipedia)

Fortaleza del Real Felipe, Lima (Peru)

Peru fővárosának kikötője, Callao a spanyolok számára a gyarmat elfoglalása óta különösen nagy jelentőséggel bírt, így a város erődítményeire nagy hangsúlyt fektettek. Ám 1746. október 28-án egy 8.6-8.8-as erősségű földrengés, majd 24 méter magas cunami következtében a város szinte teljesen elpusztult. Az újjáépítés során egy új erődítményt hoztak létre, amelynek feladata a kikötő biztosítása volt. A Fortaleza de Real Felipe (azaz Fülöp király erőd) ötszög alakú, sarkain egy-egy bástyával. Két északi -tengerre néző- bástyáján masszív ágyútornyokat (nevük: Király- illetve Királynő-torony) építettek, amelyeknek lövegei az egész kikötőt belőhették. A mintegy 400x300 méteres erőd francia építésznek köszönhette kialakítását, amely a korban a legmodernebb volt.

A Fülöp király erőd északi oldala egy 1880-as fényképen (wikipedia)

Legközelebb Észak-Amerikával folytatjuk!

Erődvárosok II. - Kína és Japán

Folytatom a világ régi erődített városairól szóló sorozatot, amelynek részeként most a teljesség igénye nélkül (ez lehetetlen is volna, meg nem is vagyok eléggé jártas hozzá) Kína és Japán néhány városa/erődje kerül sorra. Kína már csak azért is figyelemre méltó, mert olyan hatalmas városokról és falakról van szó, amelyek mellett az európai váracskák zöme igencsak szerény kis poros vidéki fészeknek tűntek volna. Sajnos ma már Peking vagy Nanking egykor monumentális falait csak kisebb szakaszokon lehet megtekinteni, így ezek kimaradtak a felsorolásból. Ha tehetném, máris rohannék Kínába vagy Japánba...

Csingcsou (Jingzhou - Kína, Hupej tartomány)

Az ősi Csu állam (Kr.e. 1030-223) egykori fővárosa (Jing néven) műholdakról is feltűnő védelmi rendszerrel bír, amelynek ősi voltát az is jelzi, hogy még nem a szabályos későbbi négyzetrácsos szerkezet jellemző rá, hanem inkább a környezetei elemeket használták fel a város megerősítésére. A ma látható falak ugyan XVII. századiak, de ezek is látványosak. A Jangce mellett való stratégiai helyzete miatt mindig is fontos helynek számított, így ennek megfelelően 9.3 kilométer hosszú falak veszik körbe (a középkori Buda mintegy 3 km, Pest 2.2 km hosszú fallal rendelkezett!), melyek jelenleg 9 méter magasak és 10 méter szélesek. Csingcsout emellett számos vízi akadály tette még nehezebben bevehetővé, hiszen árkaiba a már említett Jangce vizét vezették bele.

Jingzhou fala (http://www.chinadaily.com.cn/)

Hszian (Xi'an - Kína, Senhszi tartomány)

Hszian már első pillantásra is egészen más képet mutat, hiszen madártávlatból egy tökéletes matematikai alapon kiépített várost láthatunk. Hszian még jelentősebb a kínai történelemben, mint Jingzhou, hiszen a selyemút végállomásaként és Csangan néven többször Kína (vagy részállamai) székhelyeként is funkcionált. A várostól nem messze található Csin Si Hunag-ti híres temetkezési helye, benne agyaghadserege. Csangan Krisztus születésekor mintegy negyedmillió lakossal bírt, de később az egymilliót is elérte az európaiknál kora-középkornak számító időszakban. Eredeti Kr.e. II. században épült falai majdnem 26 km hosszúak és 12-16 méter szélesek voltak (minthogy ezeket lerombolták, magasságukat nem tudjuk). Az ókori város magába foglalta minden idők leghatalmasabb palotakomplexumát, amely 4.8 négyzetkilométer volt. Hszian később a buddhizmus kínai fellegvára lett, hatalmas szentélyei ma is láthatóak. A jelenleg megtekinthető városfalak egy későbbi, kisebb várost zárnak körbe, ezek 12 km hosszúak, 12 méter magasak és 15-18 méter szélesek, előttük alig kisebb akadályt jelentő komoly vizesárok. Összehasonlításként Eger várának eredetileg 1.4 méter, majd a XVI. századtól csaknem 4 méter vastag falai voltak. Az alábbi Google Maps fotón jól látható a jelenlegi városerődítés körvonala, az ősi Hszianét ettől északnyugatra találhatjuk meg, egy jól kivehető derékszögben megtört csatorna jelzi annak délkeleti sarkát.

Hszian kapuin a forgalom nem csak gyalogosoknak lehetséges... (http://famouswonders.com/)

Pingjao (Pingyao - Kína, Sanhszi tartomány)

Pingjaot nem letetett kihagyni. Noha messze nem a legnagyobb ilyen jellegű kínai város, és közel sem a legősibb, mégis ma talán a legjellegzetesebb példája a régi korok kínai katonai építészetének. A város egykor a kínai pénzügyi élet központja volt, melyet 6 km kerületű, 4 méter széles és 12 méter magas fal vett körül. Ez ma is látható, sőt gyönyörű, mivel 72 torony ékíti a csipkézett kurtinát, a kapukat pedig kapuvédő bástyák (barbakánok) teszik nehezen elfoglalhatóvá. A város belül önmagában is egy gyöngyszem, hiszen a középkori házak szinte teljesen épek, nem véletlenül a lett az UNESCO-nál világörökségi helyszín. Igazi különlegesség, hogy míg három oldalról egy négyzet szabályosságával védik a falak, délen ez hullámzó alakot ölt.

Pingjao falai (wikipedia)

Sangcsiu (Shangqiu - Kína, Henan tartomány)

Sangcsiu városa a levegőből roppant látványosan demonstrálja a tradícionális kínai várostervezés mértani szemléletét. A város gyakorlatilag egy tó közepén fekszik, s azt a négyzet minden oldaláról egy-egy kapun keresztül lehet elérni. A kapukat a kínai szokásoknak megfelelően hatalmas kaputornyok védték a támadóktól, amelyek monumentális erődként funkcionáltak. Ennek legjobb példája talán a Pekingben látható 42 méter magas (!) Csengjangmen (Zhenyangmen) kaputorony. Sangcsiang a XII. században az Északi Szong dinasztia székhelye volt, falainak kerülete 4.5 km.

Sangcsiang egyik kapuja (http://www.bu.edu/asianarc/projects/field-projects/shangqiu/)

Hszingcseng (Xingcheng - Kína, Liaoning tartomány)

Hogy egy igazán észak-kínai város is szerepeljen a sorban, arról Hszingcseng gondoskodik. A városerődítés és az általa körbe (pontosabban négyzetbe) zárt "óváros" a Ming dinasztia idejéből maradt ránk, bár szintén nagyon ősi elődökre megy vissza, bőven időszámításunk kezdete előttre. A tökéletes négyzet minden oldala 880 méter hosszú, a falak magassága 10 méter, szélesség az alapjainál 6.3, a tetejénél 4.5 méter széles. A falazás kívül fekete téglákból készült, így roppant látványos, egyszersmind komor építmény.

Hszingcseng keleti kapuja (wikipedia)

Nijo-kastély, Kyoto (Japán)

Japán nem bővelkedik erődített városokban, sőt kifejezetten csalnom kell, mert Nijo voltaképpen erődítmény, vagy vár nevet érdemelne. A Nijo-kastély Japán legszebb városában, Kyotoban található, annak szíve a később épült császári palotával együtt. Az 1626-ban kiépült erőd (japánul kuruwa) két mértani módszerekkel kialakított koncentrikus fal, melyet 25 méteres vizesárkok tesznek nehezen megközelíthetővé. A kastély Tokugava Iemicu sógun építette, és nem csak a hadúr biztonságát, hanem kényelmét is szolgálta palotakomplexummal és kertekkel, benne természetesen cseresznyefákkal. A külsővárat két, a belsőt egyetlen kapun át lehet megközelíteni. Ellentétben sok japán várral, nincs magas építésű lakótornya, inkább kő és földmű, nem túl látványos, csak felülről.

A Nijo-kastély (http://youinjapan.net/kyoto/nijo_castle.php)

A Macumoto-kastély, Macumoto (Japán)

Az Oguszavara család által 1504-ben alapított Macumoto vár, Japán egyik leglátványosabb ilyen jellegű erődítménye. Később a sógunátust családjához ragadó Tokugava Iejaszu alakk nyerte el mai formáját. Ennek legszebb része kétségtelenül a fából épült (ezért többször le is égett) fellegvár, vagy lakótorony, amely a japán várak oly jellemző szíve. Ezt külső vár, várárok, kőfalak és földművek fedezik kívülről. Az erődítmény kicsi (kínai léptékkel mindenképpen), hiszen szélessége olyan 170, hosszúsága 300 méter körül van.

A Macumotói várkastély lakótornya (wikipedia)

Gorjokaku-erőd, Hakodate (Japán)

Japán érthető módon nem tobzódik az európai stílusban épült úgynevezett csillagerődökben, de azért akad ilyen. Az 1855-ben épített erőd építését a Tokugava sógun rendelte el európai stílusban, hogy európai védelmet alakítson ki az ország gyarmati státuszba lökni készülő amerikai és európai fenyegetés ellen. Az öt bástyával rendelkező erőd nagyon hasonlít egyébként a magyar Lipótvárra (csak ez hatszögű), hiszen jellegzetes típus mindkettő. A mintegy 600 méter átmérőjű körbe rajzolható erőd az úgynevezett Bosin-háborúban nyert történelmi jelentőséget, itt zajlott le a végső ütközet, Hakodate városánál, pontot téve a sógunátus végére. Hakodate város méltán büszke az erődre, még a város zászlajában is az szerepel. Az ilyen típusú erődítmények mindig nagyon látványosak a világűrből, ezt később még más kontinensekről fogom bőven bizonyítani. Japánban azonban elég ritkák.

Goryokaku télen (http://jvtokyo.blogspot.hu/2011/02/leaving-tokyo-hakodate.html)

Folytatás következik hamarosan, Közép- és Dél-Amerikával!

Erődvárosok I. - az arab és perzsa világ

Új sorozatot kezdek, melynek ihletet a Google Maps adott, tudniillik ahogy egy atlasz segítségével rekonstruálható a történelem, ugyanúgy mesélnek a légifotók is. Sok olyan város van ugyanis, amelyik magán viseli évszázadok, sőt évezredek történéseit. Igyekszem olyan településeket kiválasztani, amelyek őrzik egykori védelmi rendszerük kéznyomát mai arculatukon, vagy csak pusztán nagyon látványosak az űrből nézve. Bizony, nem új dolog, hogy átalakítjuk a Föld képét. Elsőként a civilizáció bölcsőjének helyet adó arab és perzsa világból válogattam. Persze rengeteg egyéb példa is lehetne, de szerintem ezek elég jók.

Merv (Türkmenisztán)

Az egykor olyan virágzó Merv (ma: Türkmenisztán) kereskedővárosa ma már csak nyomaiban mutatja egykori gazdagságát és nagyságát. A Szeldzsuk török birodalom idején élte fénykorát, könnyen lehet, hogy ekkor rövid időre a világ legnagyobb városa volt, mintegy 200 ezer lakossal. A Google térképen nagyon jól láthatók a város egykori falai, jobbra fenn pedig a fellegvár jellegzetesen közel- és közép-keleti köralakú vonala. Ez az Erk Gala-nak nevezett citadella a város legősibb része, már a Perzsa Birodalom idején is létezett. Alatta terül el a nagyjából négyzet alaprajzú óváros, majd ettől nyugatra a szabálytalan vonalú Szultán kala, vagyis az arabok által épített "új" városrész.

Merv sajnos ma már csak a levegőből látványos, képen az Erk Gala látható (wikipedia)

Balkh (Afganisztán)

Szintén ősi város, amely a Méd, majd a Perzsa birodalom része volt, hogy aztán Baktra néven egy indo-görög királyság központja legyen. Később Balkh néven az iszlám világ egyik ékköve volt, mely tündöklés végére a mongolok tettek pontot, előbb Dzsingisz kán, majd Timur Lenk révén. A modern Balkh mellett a világűrből látványosan terül el a régi város romja, melynek egykori szinte tökéletes kört alkotó fala a magasból jól kivehető. A modern 77 ezer lakosú város szinte pont beleférne a régi erődbe, amely jelzi annak egykori hatalmas voltát.

Az ősi Balkh falai (fotó: UNEP)

Erbíl (Irak)

Erbíl, vagy ahogy az ókorban hívták Arbela (ma: Irak), az emberi civilizáció egyik legrégebbi lakott városa, amely ma a kurdok, 3000-3500 éve pedig az asszírok fellegvárának számított. Az egyik legszebb példája a térség erődítéseinek szinte tökéletesen megmaradt ovális dombra épült citadellájával. A térségben több ilyen is van, például Homsz vagy Aleppó, ahol az ősi kör alakú védműre később a keresztesháborúk idején más jellegű építmények is kerültek. Sajnos e városokért éppen harcok folynak, és biztosra vehető, hogy a szír polgárháború nagy károkat okoz bennük.

Erbíl citadellája a régi korok fellegvárainak romjaiból álló dombra épült (wikipedia) 

Khíva (Üzbegisztán)

Az egykori Khívai kánság fővárosa (ma: Üzbegisztán) már más jellegű erődítmény, későbbi korok keze nyomát hordja kialakításán. Első említése a X. században történt, igazi fontosságot azonban a XVI. században nyert, amikor a Khívai kánság fővárosaként három évszázadra fontos tényező lett a térségben. A levegőből is jól látható a téglalap alakú fal, melyet sűrűn (30-40 méter) félkör alakú tornyokkal tűzdeltek. Nem mellesleg megjegyzendő, hogy Vámbéry Ármin többek között ide lopózott be dervisruhában közép-ázsiai utazása során.

Khíva impozáns falai (http://romeartlover.tripod.com/Khiva.html)

Taroudant (Marokkó)

Bár Marokkóban rengeteg középkori város maradt fenn, de a legszebb példa talán mégis Taroudant városa a párducugrásról híres Agadirtól keletre XVI. századi falaival. A Csaknem szabályos négyzet jól kivehető a légifotókról. Marokkó szerencsére ma is stabilnak mondható állam, amely rendgeteg történelmi emlékkel bír. Taroudant központi városmagját 6 kilométer hosszúságú fal veszi körbe, amely messze nem olyan hatalmas, mint Khíva vagy Erbíl falai, de csaknem épek és teljesek, esztétikailag pedig szépek. Az alább látható wikipediás kép engem Konstantinápoly falaira emlékeztet.

Taroudant falai (wikipedia)

Bam (Irán)

Bam szintén egy bámulatos (haha) történelmi helyszín (potom 2500 éves), hiszen egy lakatlan ám szinte teljesen ép ősi város maradt fenn Perzsia délkeleti sarkában. Sajnos a 2003-as földrengés súlyos károkat okozott benne, de még mindig lenyűgöző. Mind a Google maps, mind a wikipedia fotója sokat sejtet, ha valaki arra jár, ne hagyja ki és feltétlenül nézze meg! Jól kivehetőek a vöröses épületek, a fellegvár és az északi folyó miatt szabálytalanná lett alaprajz. A várat és várost 67 torony védte.

Bam romvárosa (wikipedia)

Shibam (Jemen)

Hogy, hogy nem, ismét egy olyan történelmileg jelentős iszlám terület, ahol háború dúl éppen. Jemenről van szó. Itt éppen teljesen kaotikus koalíciók harcolnak egymással, külföldi beavatkozással. Shibam városa elképesztően látványos. A falak mögé épült lakóházak ugyanis felfele terjeszkedtek (ezen a vidéken nem volt hatékony falak nélkül maradni), így idővel a lakótömbök jócskán a falak fölé emelkedtek - egyben fokozták annak védhetőségét -, ami persze nem egyedülálló a történelemben. Az egész középkori városmag egy tömegnek hat, az épülettömbök előtt elnyúló városfal szinte fel sem tűnik az embernek.

Shibam városa a falak fölé tornyosuló lakótömbökkel (wikipedia)

Taranto erődítései, 1915

Még mindig az 1915-ös háborút éppen megkezdeni kívánó Olaszországból hozunk amerikai jelentéseket. Az Egyesült Államok tengerészeti attaséja május 8-ról kelt 105. számú jelentésében az olasz flotta legfontosabb tengerészeti támaszpontjának, Tarantonak védelmi készülődéseit sorolja fel egy vázlat segítségével.

(Naval Attasche’s Reports, Office of Naval Intelligence. May 1915. T-105.)

A Regia Marina hadihajói Tarantóban az 1930-as években
(wikipedia)

Taranto erődítései - Olaszország

T-től 105. számú [jelentés]

Dátum: 1915. május 8.

1. Taranto erődítései készek, 3 új üteg kivételével, amelyek - megbízható személytől hallottam -, építés alatt állnak. Ezek 4, 10 és 20 méterre délre, vagy délkeletre vannak a San Vito foktól. Ezek, tudomásom szerint a nyílt tengeren vannak, de részletek nem állnak rendelkezésemre.

  

2. A már meglévő erődök mellett, elkészültek [újak] a hullámtörő gátak mentén, ahogy azt a csatolt vázlat mutatja. Ezek a hullámtörő gátak zárják le a kikötőt, kivéve St. Paolo sziget és a San Vito fok között.

3. Az összes aknát, stb. a régi várkastélyban tárolják.[1]

4. Az erődítések a következők:

- Rondinella kikötő: 

4-8 [db] 38 cm-es tarack, körkörös talapzaton.

- St. Pietro sziget: 

6-8 [db] 28 cm-es tarack, 

4 [db] 28 cm-es tarack lövegpajzzsal, 

2 [db] 119 tonnás hátultöltős Krupp [löveg] Gruson-toronyban[2]

Egy Gruson-torony vázlata

- St. Paolo sziget: 

4 [db] 6 hüvelykes ágyú, tengerészeti talpazaton, 

2 [db] 120 mm-es[3] ágyú

- San Vito fok: 

8 [db] 28 cm-es tarack

- várkastély: 

8 [db] 57 mm-es [löveg], 

4[db] 37 mm-es löveg

- parti ütegek:             

4 [db] 120 mm-es lövegpajzsok és földművek mögött.

Melléklet:

Jegyzetek:

---

[1] A Taranto középkori városmagjában álló Aragón várról van szó.

[2] A Gruson-torony gyakorlatilag egy páncéltorony volt, amely földbe ásva védte a belőle tüzelő löveget és kiszolgáló személyzetét.

[3] Az eredetiben 120 cm áll, de ez nyilvánvaló elírás.

Olasz védelmi intézkedések Velence védelmére, 1915-ben

Maradunk az amerikai tengerészeti attasé jelentéseinél. Most a háborúhoz éppen csatlakozni vágyó olaszok előkészületeit ismerhetjük meg Velence biztosítására. A lagúnák városa ugyanis túl közel feküdt az Osztrák-Magyar Monarchiához, így potenciális célponttá tette.[1]

A forrás ugyanaz, mint legutóbb, az amerikai tengerészeti attasé jelentésinek bekötött 1915. májusi sorozata. (Naval Attache’s Reports O.N.I., may 1915. NWC Archives. T. 106-os jelentés)

Olasz védelmi torony 1915 őszén Velencénél.
(http://www.fortificazioni.net/)

Velence erődítései és óvintézkedések egy támadás ellen

T-től, 106. számú [jelentés]          Dátum: 1915. május 10.

Ezúton továbbítom a legújabb információkat. Már jelenteni tudom Velence erődítményeit és a katonai óvintézkedéseket egy támadás ellen. Az olaszok figyelembe veszik, hogy Velence nagyon kiszolgáltatott helyen fekszik, habár ideális torpedóvetők számára haditengerészeti műveletekhez az Adrián. Az erődöket az utóbbi időben átépítették, és sok új üteget telepítettek. Úgy hisszük, hogy az alábbi lista a lövegekről lényegében helyes.

Támadás elleni védekezésként, mint megtudtam, minden hajó és tengeralattjáró a csatornákon át a belső kikötőbe helyeztek át. Ezt az Arzenállal együtt külföldi attasék tavaly augusztus óta nem látogathatják. Minden műalkotást elszállítottak.

A Cavallino[2] mentén francia gyártmányú szekerekre szerelt légelhárító ágyúkat állítottak fel, és azt hiszem ugyanez megtörtént a Lido[3] mentén.

Erődítések:

Minden erőd és üteg piros tintával beszámozva megtalálható a mellékben.[4]

Cavallino zátony:

-          két 30.5 cm-es 30-as kaliberű ágyú, négy 15 cm-es modern gyorstüzelő ágyú

Az üteg elkészült 1913(?)-ban.[5] 

San Andrea erődítései:

-          két 15 cm-es gyorstüzelő

Regia Marina:

-          két 30.5 cm hátultöltős ágyú

A tűzterülete délnyugat és kelet-délkelet fele.

Tre Porte erődítései:[6]

-          hat 24 cm-es hátultöltős tarack

-          négy 15 cm-es

Ez az üteg mozgatható.

San Erasmo erődítései:[7]

-          hat 6 hüvelykes[8] gyorstüzelő védőpajzzsal

Talán a sziget déli végén van felszerelve[9]

San Nicolo erődítései:

-          három 30.5 cm-es hátultöltős tarack

-          négy 75 mm-es gyorstüzelő

-          négy 15 cm-es hátultöltős és gyorstüzelő

-          négy 12 cm-es gyorstüzelő

-          négy 75 mm-es gyorstüzelő

-          két 15 cm-es ostromágyú kerekes kocsira szerelve

A Lido csatorna ütege:

-          négy 37 mm-es

A Lido-csatorna parancsoksága alatt

Casa-bianca erődítései:

-          a tornyokban 2 db 30 cm-es, 45-ös kaliberrel[10]

-          4 [db] 24 cm-es 30-as kaliberű

Malamocco[?][11] erődítései:

-          1 [db] 14 cm-es tarack

San Leonardo erődítései:

-          hat 34[?][12] cm-es hátultöltős tarack

Alberoni erődítései:

-          hat 34 cm-es ágyú

Enrico Peri erődítései:

-          két 30.5 cm-es hátultöltős 30-as kaliberű, egyesével tornyokba szerelve

-          hat 30 cm-es hátultöltős ágyú

San Pietro erődítései:

-          négy 15 cm-es hátultöltős

Santo Stefano erődítései:

-          nyolc 21 cm-es hátultöltős ágyú

Carosen erődítései:

-          négy 16 cm-es tarack

Brondomlo erődítései:

-          huszonnégy 15 [?] cm-es ágyú 6 mérföldre délre Carosentól

Velence mozdítható műemlékeit elszállították a frontvonal-közeli városból
(kép: http://www.loeildelaphotographie.com/)

Jegyzetek:

---

[1] Az osztrák-magyar erők a háború beálltának éjszakáján repülőgépekről bombázták is a város katonai létesítményeit, aminek az akkori technikai körülmények között inkább pszichológiai, mintsem anyagi következményei voltak. Lásd korábbi posztomben az ún. Anconai bombázásról: http://hagibal.blogspot.hu/2013/05/az-osztrak-magyar-hadiflotta-tamadasa.html

[2] Cavallinonak a Velencétől északkeletre fekvő, a város elé pajzsként benyúló félszigetet nevezik.

[3] Lido a Velencétől délre-délnyugatra fekvő sziget.

[4] A melléklet sajnos nincs csatolva.

[5] A vége nehezen olvasható, 1913 vagy 1915 lehet.

[6] Az eredetiben jegyzet: „Nincs jelölve a térképen.”

[7] San Erasmo szigetén a velencei lagúna bejáratával szemben.

[8] Egy hüvelyk (inch) 2.54 mm, így a hat hüvelyk 152 mm-es kaliberű lövegnek felel meg.

[9] A sziget déli csücskében egy XVI. századi erődítményben egy masszív Napóleon-korabeli 25 méter átmérőjű ágyúerőd van. Talán erre részre gondol az attasé.

[10] Azaz a csőhossz 45-ször nagyobb az átmérőnél.

[11] Nehezen olvasható.

[12] Szintén elmosódott a gépelt szöveg.