Két levél Csingtaó ostromáról, 1915

forrásközlés: 

Két levél Csingtaó ostromáról, 1915

Az SMS Luchs (azaz: "Hiúz") ágyúnaszád 
(forrás: innen)

Véletlenül találtam a ma lentebb közölt forrásokra, mikor böngészgettem az Orosz Föderáció Védelmi Minisztériumának Központi Levéltárának digitalizált anyagai között. Johann (alias: Jan) Raschke két levele található meg ugyanis egyik első világháborús aktában, melyek Csingtaó ostromával, illetve a Távol-Keleten rekedt német kolónia problémáival foglalkoznak 1915-ből. Raschkéról nem tudtam semmi érdemlegeset megállapítani azon túl, ami a levelekből kivehető. Levélírónk a csingtaoi német hajógyár munkatársa volt, s így civilként vett részt a város 1914 őszi ostromában, ahol ennek során a kikötőben rekedt német hajók megsemmisítésével bízták meg. Több német ágyúnaszád elsüllyesztésénél volt jelen, így ezen sorai elsődleges forrának számítanak. Sajnos az osztrák-magyar SMS Kaiserin Elisabeth cirkálóról nem esik szó egyik levélben sem. 

Csingtaó ostroma régi kedvenc témám, mert elképesztőnek találom azt a hősiességet, amellyel az ott élő németek és osztrák-magyar tengerészek vállalták egy nyilvánvalóan reménytelen helyzetbe került város védelmét. Korábban egyébként volt már egy forrásközlésem is erről. A védők elszántságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy a legközelebbi szövetséges haderő potom 6500 km-re volt a Kaukázusnál... Csingtaó (Quingdao) ma Kína egyik properáló városa a Sárga-tenger partján - lakossága nagyjából akkora, mint egész Magyarországé! -, de már 1914-ben is jelentős kereskedelmi központnak számított. Az első levél 1915. február 14-én kelt, már Tiencsinben, amely a korabeli Kína diplomáciai központjának számított, s mint ilyen, ekkor semleges terület volt (Kína csak 1917-ben üzent hadat a Központi hatalmaknak). Csingtaó eleste után - ahogy a levélben is áll - a német civilek zömét a japánok szabadon engedték, csak a kereskedők egy részét tartották maguknál hadifogolyként. Raschke így távozhatott a japán kézre került német gyarmatról, és családjához ment Tiencsinbe, akiket még az ostrom előtt odaküldött. Innen írt Adolf nevű ismerősének. A levél az oroszok által zsákmányolt német iratok között maradt fenn az Orosz Föderáció Védelmi Minisztériumának Központi Levéltárában (CAMO). Levéltári száma: CAMO f. 500, op. 12519, gy. 317, li. 221-226. Az aktában egyébként vegyes német tengerészeti anyagok találhatóak. 

A február 14-i levél első oldal
(forrás: CAMO)

"Tiencsin, [19]15.02.14.

Kedves Adolfom!

Ez a háború sok bombát és gránátot jelentett Csintaó számára. Még mindig égnek áll a hajam, mikor az utolsó napok bombázásaira gondolok. November 7-én reggel fél 7-kor lett felvonva a fehér zászló, és utána még 10 percig hallottuk a géppuskák és revolverágyúk dörgését, lövegeink gránátjainak tompa robbanását, majd halotti csend következett. A civileket később szabadon engedték. 

Az utolsó 8 nap szörnyű volt. A japánok 200 löveggel nyolc napon keresztül szinte szünet nélkül ágyúzták erődítményeinket és a várost, 100000 lövedékkel. Ágyúink lőszerkészlete kimerült, így az utolsó napokban némák voltak. 

Gyalogsági erődítményeink csak kis akadályt jelentettek, és [ott elhelyezett ágyúink] nem lőtek távolra, így nem volt többé megállás. A japánok végső támadását talán még vissza lehetett volna verni, de a következő rohamnál a védőrségünk mindenképpen vereséget szenvedett volna, mert a tüzérségünknek már nem volt lőszere. Csodálatosan alacsonyak a veszteségeink; az őrangyal folyamatosan őrködött Csingtaó felett. Nincs 200 halottunk és körülbelül 500 a sebesültünk. Sajnos kollégánk Schneider (korábbi jelölt Wilhelmshavenben) elesett. Tartalékos altiszt volt a IV-es számú gyalogsági védműben[1], és itt sebesült meg súlyosan egy repeszdarabtól, majd kórházba szállítás után meghalt. Schneider bátor katona volt, aki mindig önként jelentkezett a legveszélyesebb járőrszolgálatokra. 

A harcok alatt a hajógyárban dolgoztam és a robbantási bizottsághoz tartoztam. A robbantási bizottság feladata az volt, hogy minden hajót és a hajógyár nagyobbik részét megsemmisítse. Felrobbantottuk és elsüllyesztettük a Cormoran[2], Iltis, Tiger, Luchs, Jaguar[3], Taku, Lauting [nevű hajókat], több kisebb járművet és a 16000 tonnás úszódokkot. Szintén fel lett robbantva a hajógyárban lévő 150 tonnás daru, a gépészeti műhely, az erőmű, az öntödei kohók, stb. Az erről készült fényképeket ma küldtem át az RMA-nak[4] áttekintésre. Küldetésem szomorú volt. Mindezen milliós [értékeket] meg kellett semmisíteni, hogy legalább ne épségben kerüljön az ellenség kezére. A Luchs megsemmisítése különösen tragikus volt, és ezért szeretném egy kicsit ecsetelni. Szeptember 28-án este 8 órakor kaptuk a váratlan parancsnot a Cormoran, az Iltis és a Luchts elsüllyesztésére. Minden hajó géptermének a fenekére egy 35 cm-es torpedófejet erősítettünk, majd a hajókat kivittük a mély vizekre és lehorgonyoztuk őket. Elsőként a Cormoránra került sor. A gyújtókábel csatlakoztatását követően vontatóhajónkkal nagyjából 400 méterre távolodtunk el, majd elektromos úton felrobbantottuk a torpedófejet. A tat megsüllyedt, a hajóorr kb. 20 méterre kiemelkedett a vízből, és fokozatosan a fenékre süllyedt. Most az Iltis és a Luchs következett.  A két hajó egymás mellett úszott, és acélkábelekkel egymáshoz volt kötve. Az Iltis felső fedélzete még mindig nyitott volt, mivel csak kevéssel a háború kitörése előtt szerelték fel új kazánokkal. Mindkét hajó fedélzetén egy-egy akna (torpedófej) volt. A gyújtókábeleket csatlakoztatták, azután a vontatóhajóval körülbelül 300 méterre húzódtunk. Mindkét akna egy időben robbant. Az Iltis mennydörgéssel és recsegéssel ment a mélybe, az acélkábelek cérnaként szakadtak szét, szikrák röpködtek, és az Iltis egy percen belül eltűnt. A mi kedves Luchs-unk nyugodtan lebegett és egészen lassan süllyedt el. A robbanás következtében a gépterem lejáratánál tűz ütött ki. Ekkorra már kissé besötétedett. A hajó egészen lassan és egyenletesen süllyedt, a tűz csak kissé terjedt tovább. Ez a látvány mindannyiunkat elnémított és bánatossá tett. Egy negyedóra múlva a hajóorr jobb felé meghajlott és ekkor megszólalt a hajóharang, akár egy halálharang. Ezek a pillanatok olyan szomorúak voltak, hogy eleredtek a könnyeink. A jelenlevők mindegyike annyira lehangolt volt, hogy egész úton vissza a hajógyárba senki sem szólt egy szót sem. A kikötő bejáratánál még három gőzös és 2 kotróhajó van elsüllyesztve. A japcsik most elfoglaltak a kikötőben.[5] Egy gőzöst már kiemeltek. Szívesen maradtam volna még Csingtaóban, de nagyon kényelmetlenné vált. Ezért január 22-én elutaztam Csingtaóból és 25-én megérkeztem ide a családomhoz[6]. Családom még augusztus 21-én a híres Packlat-fuvarral érkezett ide. További döntésig itt maradunk, egy európai utazás most az angol hadifogság miatt nagyon veszélyes lenne. A helyzet itt is nagyon lobbanékony, mivel a japánok felháborító követeléseket támasztanak Kínával szemben. A pekingi nagykövetség már háborúra fegyverkezik és felkészül minden eshetőségre. Japán most kihasználja a lehetőséget. Az európai hatalmak mind érintettek a háborúban, és Amerika csak egy Háry János[7] katonai erő nélkül. Ezért aztán a japánoknak nincs kitől félniük. Szegény Kína sajnos tehetetlen, és minden el kell tűrnie Japántól. 

Az a Csingtaó, amelyet ismertünk, elveszett számunkra. A szépség paradicsoma volt és a legjobb úton haladtunk affelé, hogy Kelet-Ázsia legfontosabb kereskedelmi központja legyen. A békekötésnél visszakaphatjuk Csingtaót, de sok évnek kell eltelnie, mire olyan lesz, mint egykor volt. Hadifoglyainkkal Japánban jól bánnak. Sajnos a japánok egy tisztet és 74 katonát átadtak az angoloknak, hogy az angolok Hongkongban német katonákat is tudjanak hadifogolyként mutogatni. Az angolok szerepe Csingtaó meghódításában nagyon csekély volt. Állandóan messze a lőtávolságon kívül maradtak, és minden munkát egyedül a japánokra hagytak. Katonáink a város bevétele előtt nem is láttak angol katonákat. Csak három nappal a bevétel után, a győztes katonák csingtaói ünnepi bevonulásán láttunk először angolokat és indiaiakat. Szintén a bevonulásról: november 10-én tartotta Kamio tábornok[8] az ünnepi bevonulást kb. 15000 japánnal, 400 angollal és 400 indiaival. A levegőben három duplafedeles és egy egyfedeles[9] lebegett és megkerülte a várost. A látvány nagyon impozáns volt és majdnem 3 órán át tartott. Én nagyjából 50 némettel a matrózháznál álltam. Elsőként kb. 10000 gyalogos, utász, tüzér, tábori tüzér és lovas érkezett, utána következtek az angolok. Amikor az angolok közeledtek, mind elfordultunk, fütyülve és fujjolva. Én sem tudtam megállni és hangosan fütyültem az ujjaimmal. Ha az angolok kiléphettek volna a díszmenetből, mindannyiunkkal végeztek volna. Ám az angolok mögött menetelt ismét cirka 5000 japán katona, úgyhogy hátulról zárolva voltak. Kissé veszélyes volt hangot adnunk megvetésünknek, de itt nagy a harag minden angol ellen , ha nem is az egyének felé, de úgy általában. Az angolok a háborút egy gazdasági megsemmisítő háborúként vívják minden német ellen. Itt különösen felfigyeltünk erre. Nincs angol kerekedő és bank, aki többé német kerekedőkkel üzletelne. Ennek a háborúnak is meglesz a maga haszna, közelebb hozza egymáshoz a németeket, és már tisztában vannak vele, hogy ez a létükről és egzisztenciájukról szól. Az osztálygyűlölet mostanra eltűnt a németekben. Mindenki törekszik arra, hogy honfitársai segítségére legyen. Remélhetőleg mi németek, ezentúl öntudatosabbak leszünk és nem futunk többé külföldiek után. Ez Csingtaóban is szomorúan megmutatkozott. Eckford angol konzul a háború során és az elfoglalást követően mérhetetlenül sok kárt okozott nekünk. Ez az embert mindent elárult, és a német kereskedők többsége az ő javaslata révén került japán fogságba. Csingtaóban a német kereskedők tönkremennek. Sokat tudnék még írni a külföldiek gonoszkodásairól, de inkább hallgatni akarok. Azt kell mondjam, itt az ideje, hogy minden német öntudatosabb legyen. Egyetlen feljebbvalónak sincs joga lekezelően bánnia beosztottjaival, amíg utóbbi tiszteletre méltó módon viselkedik és teljesíti kötelességét. Most a háborúban megmutatkozott, hogy mindenki csak egy senki, ha az embertársai nem segítik.

Kedves Adolf! Most elég a háborúból! Még jó, hogy ép bőrrel jöttem ki belőle. Mind azt kívánjuk, hogy a mi szeretett német szülőhazánk Angliát térdre kényszerítse és azzal végre béke legyen a világban. Egyelőre itt maradok, amíg nem döntünk másként. Talán a békekötés után Hongkongban vagy Belgiumban nyitunk egy hadihajógyárat, ahova elmehetek [dolgozni]. 

Egyszer te is írd meg, mi a helyzet nálatok! A kollégáim mind Berlinben maradtak. Négy testvérem van a csatatéren. Az ember sok ismerősét soha többé nem fogja viszontlátni. Csingtaóból csak a kézipoggyászt tudtuk magunkkal hozni. A japánok az angol példához hasonlóan elkobozzák egyéb dolgainkat és bútorainkat. Csingtaóból a német áruk exportját megtiltják a japánok. 

Baráti üdvözlettel neked és az ismerős kollégáknak:

Jan Raschke"

Az égő csingtaói német hajógyár az ostrom során
(forrás: innen)

Egy németek által elsüllyesztett gőzös a csingtaói kikötő bejáratánál
(forrás: innen)

Johann Raschke második levele fél évvel későbbről datálódik, és kivonatolva maradt ránk (CAMO f. 500, op. 12519, gy. 317 (1), li. 227-228.), pontosabban egyes részeket - amelyek katonailag nem voltak jelentősek - elhagytak belőle. Ebben elsősorban a Lusiantia elsüllyesztését követő tiencsini helyzetről tájékozódhatunk. A levél 1915. augusztus 4 és 10 között íródott több etapban. 

"Tiencsin, 1915. augusztus 4.

[...] 

Egészség szempontjából nálunk minden jól megy. Semmiben sem szenvedünk hiányt. [...]

Ódákat zenghetünk az angolok gyalázatosságáról és aljasságáról. A német kereskedőket üzleteikkel együtt itt kivétel nélkül meg kell semmisíteni. A fiúk [=an angolok] semmiféle aljasságtól nem riadnak vissza. Július 26-án lépett jogerőre a "Kereskedelem az ellenséggel" című angol törvény. Ennek értelmében a cégeknél dolgozó németeket - azokat is, akik 10-15 éve az üzletekben dolgoztak -, rövid úton elbocsátották. Azokból a nemzetközi egyesületekből, klubokból és üzletekből, ahol az angoloknak többségük van, kidobják a németeket. [...]

A vizipatkányaink munkája sok örömet okoz.[10] Csak így tovább, ne legyünk tekintettel az Egyesült Államok kormányára! Ez a papucskormány egyszer sem volt képes egy erőteljes szót mondani Japánnak a japán-kínai konfliktusban, ahol több milliárdos amerikai érdekek forognak kockán. És most ez a kormány Németországot akarja megfélemlíteni.[11] Az összes kelet-ázsiai német újság arra hív fel, hogy "Csak semmi tekintettel Wilsonra". Itt Tiencsinben mintegy 2000 amerikai katona állomásozik. A tisztek szinte csak angol klubokban keringenek. A német klubokban csak ritkán látni egy-egy amerikai tisztet. A közkatonák (akik közül sokan németek) inkább németpártiak. Az Egyesült Államok konzulja itt jó, mindannyiunkért megtesz mindent, amit lehet. 

Amikor május 8-án estefelé a Reuterstől[12] megérkezett a hír a Lusitania elpusztításáról[13], azt hihetted, hogy 100 bomba robbanását hallottad. Az angolok vérbosszút kiáltottak, az angol újságok őrülten szitkozódtak, és felszólították minden ellenségünket, hogy minket németeket szőröstül-bőröstül meg kell semmisíteni. A német konzulátust, a Lagert, fel kell gyújtani, a Roland-emlékművet le kell rombolni, stb. Tisztában voltunk a kritikus helyzettel, és több napon át harcra készen álltunk a csőcselék fogadására. Mint később megtudtuk, a franciák, oroszok és japánok udvariasan elutasították az együttműködést. Csak a franciák rendelkeztek elérhető gyújtórakétákkal. Ekkor az angolok letettek a terveikről, mert túl gyávák voltak ahhoz, hogy egyedül támadjanak meg minket. 

Németországból folyamatosan kaptunk F.T. táviratokat Amerikán keresztül. Így szinte mindig 2 napos késéssel értesültünk a történésekről és így tudjuk helyesbíteni a Reuters telegramjait. Az F.T. kapcsolat nélkül Amerika és Németország között itt rosszul mennének a dolgok. A Reuters egész Kínát megfertőzné a hazugságaival. Most már óvatosnak kell lenniük, mivel a követségünk jelen van a kelet-ázsiai német újságokon keresztül, és minden Reuters hazugságot helyesbít Pekingben. A Reuters alapján Németországban hónapok óta éheznek, nagy forradalom és sztrájk van. Mi most Varsó bukását várjuk, remélhetőleg nem szökik meg onnan az orosz. 

[...]

Mivel ide ma, augusztus 7-én reggel 8 órakor érkezett meg a Reuters táviratán keresztül Varsó elestének[14] híre, még szeretnék írni néhány sort. Az angol lapok szerkesztőségeik elé 8 óra körül ragasztották ki nagy plakátjaikat a következő felirattal: "Varsó bukása". Minden járókelő (angol, francia, japán, olasz, orosz, belga és német) megáll alattuk és elmondja a véleményét. Nagyon érdekes megszemlélni a hír hatását az egyes nemzetekre. Az angolok nagyon dühösek és gyalázkodnak, hogy "Ezek a hunok[15]"! Az oroszok közömbösek, izgatottság jelei nélkül olvassák a híreket. A japán úr vigyorral az arcán járkál, örül szövetségesei vereségének. A francia és olasz urak megállnak és hevesen gesztikulálva beszélgetnek. Valószínűleg azt gondolják: "Nyakunkon a baj". Mi németek és osztrákok továbbmegyünk, de boldog tekintettel és a kívánsággal, hogy "Több ilyet"! Német távirat még nem érkezett Varsó elestéről.  Néhány napja a kábel Amerika felé megszakadt. De reméljük, hogy holnap reggel megkapjuk más hírekkel együtt.

Augusztus 10. Nem kaptunk újabb híereket Varsó elestéről. Az amerikaiak 170000 hadifogolyról mesélnek. Remélhetőleg az oroszoknak most már elege van.

Ha nem kapjuk vissza Csingtaót és ezért valahol egy másik hajógyárat kell külföldön nyitni, kérlek ügyelj arra, hogy azonnal oda legyek irányítva.  

Szeptember 1-én Sanghajba megyünk, hogy ott a főkonzulátus Kiaocsou-osztályán szolgáljunk.

Johann Raschke"

Raschke második levelének első oldal

(forrás: CAMO)

Jegyzetek:

[1] A IV-es számű gyalogsági védmű a várostól keletre húzódó védelmi vonal középső részétől északra állt. Neve másként Taj-tung-csen keleti erőd volt.

[2] Az SMS Cormoran egy 1893-ban átadott Bussard-osztályú könnyű cirkáló volt, fő fegyverzetként 8 darab 10.5 cm-es ágyúval. Az elavult, 1600 tonnás hajót lefegyverezték már korábban és lövegeit a város védelméhez használták fel.

[3] Mind a négy Iltis-osztályú ágyúnaszád volt 894 tonnás vízkiszorítással, fő fegyverzetként 4x8.8 vagy 2x10.5 cm-es ágyúkkal. Az osztály hajóit 1898 és 1903 között bocsátották vízre.

[4] A Reichmarineamt (röviden: RMA) egy közvetlenül a császárnak alárendelt haditengerészeti államtitkárság volt. A fotókkal nyilván azt kellett bizonyítani, hogy nem került ellenséges kézre működőképes tengerészeti felszerelés.

[5] Vagyis ki kell emelniük a roncsokat a kikötő használatához.

[6] Tiencsinbe. Tiencsin Kína diplomáciai központja volt, minden európai nagyhatalom tartott fenn ott követséget. Itt volt Ausztria-Magyarország 150 hektáros "gyarmata" is, amely kereskedelmi lerakatként funkcionált. Kína 1917-ig semleges maradt, így a német és osztrák-magyar érdekképviseletek és kereskedelmi társaságok szabadon ténykedhettek itt addig.

[7] Az ereditben Prahlhans. Afféle hencegő fickót jelent. Háry Jánosra magyarítottam. 

[8] Kamio Micuomi (1856-1927) japán tábornok, az ostromsereg főparancsnoka.

[9] Az eredetiben "Taube" azaz galamb áll. A "Taube" igen népszerű repülőtípus volt az osztrák-magyar illetve német hadseregben, és ellentétben a korszak legtöbb repülőgépével monoplán volt. Itt nyilván a levélíró az ismert típussal utal arra, hogy egyfedeles volt a negyedik repülőgép. 

[10] A német tengeralattjárókról van szó.

[11] A Lusitania-eset utáni amerikai felháborodásról van szó, ahol egyébként - ma már tudjuk - a németek olyan korrektül jártak el, amennyire csak lehetett. 

[12] Az ekkor Herbert de Rueter vezette brit hírügynökségről van szó, amely ma is piacvezető. 

[13] 1915. május 7-én az U-20 német tengeralattjáró feltartóztatta majd egyetlen torpedóval elsüllyesztette a brit Lusitania utasszállítót. Az eset nagy diplomáciai botrányt kavart, mivel az 1201 áldozat között 128 amerikai polgár volt, köztük számos prominens személyiség. Mára kiderült, hogy a hajó hadianyagot is szállított, megszegve a nemzetközi jogot. Erre: https://rubicon.hu/kalendarium/1915-majus-1-a-lusitania-elindul-utolso-utjara
[14] A német csapatok 1915. augusztus 6-án reggel vonultak be az előző nap oroszok által kiürített lngyel fővárosba.

[15] Az angolok állítólagos barbárságuk miatt ragasztották a hun gúnynevet a németekre. 

A tiencsini Roland-emlékmű, amelyet a britek végül 1918-ban elpusztítottak (forrás: innen)

Dokumentumok Csingtaó ostromához, 1. rész

Dokumentumok Csingtaó ostromához,

 1. rész

Az SMS Kaiserin Elisabeth védett cirkáló

Az első világháború egyik legkülönlegesebb és mindenképpen legkülönösebb ostromművelete Kelet-Ázsiában zajlott le 1914. őszén. Maga a szituáció is egészen abszurd mai szemmel, hiszen Csingtaó kínai város aprócska német helyőrsége osztrák-magyar tengerészekkel együtt vette fel a küzdelmet a japán hadsereg és flotta nyomasztó túlerejével szemben, akiket brit erők is támogattak. Az összecsapás legtöbbszöt Csingtaó ostromaként ismert, de előfordul, hogy Kiaocsou ostromaként jelenik meg.

A németek által bérelt területet Kiaocsounak nevezték rendszerint, mivel a Kiaocsou városához közel fekvő Kiaocsoui-öblöt ölelte körül. A öböl bejáratánál fekszik Csingtaó városa, s az öböl körül legyezőszerűen egy semleges zóna választotta el Kínától a német kézen lévő területet. Maga a bérelt terület a földrajzilag a Santung-félszigeten feküdt, amely mélyen a Sárga-tengerbe nyúlik, Koreával átellenben. A félsziget északi részén egy hasonló lízingelt terület volt Vejhajvej, amely brit kézen volt 1898 és 1930 között. Csingtaó már akkor is jelentő kikötő volt, ma pedig pinyin átírásban Qingdao néven lelhetjük meg a térképen és potom 9 millió lakosa van...

Az Osztrák-Magyar Monarchiának ugyan ténylegesen gyarmata nem volt a térségbe, de a Boxer-felkelést követően Tiencsin városában egy kereskedelmi telepet kapott, s a távol-keleten legalább egy hadihajót állomásoztatott állandóan, hogy érdekeit képviselje, megmutassa a lobogót kikötőtől kikötőre és jelezze, hogy a dualista állam olyan nagyhatalom, amellyel még ebben a térségben is számolnia kell mindenkinek. 1914-ben ez az SMS Kaiserin Elisabeth védett cirkáló volt, s Makowiz Richard parancsnoksága alatt állt. Miután Németország és Nagy Britannia között beállt a hadiállapot, az utóbbival szövetséges viszonyban lévő Japán úgy érezte itt a lehetősége, hogy a térségben átvegye a német pozíciókat, így ultimátumot küldött augusztus 15-én Berlinbe, mely szerint egy hónapon adja át a kiaocsoui bérelt területet, és vonjon ki minden hadihajót a térségből. A válaszra augusztus 23-ig adtak lehetőséget, s aznap - ennek hiányában – a két császárság között beállt a hadiállapot.i Japán azonban a Monarchiával nem akart háborúba keveredni és nem is igazán volt miért. Egyedül az ott állomásozó Kaiserin Elisabeth okozott problémát. A hajó 1913 nyarán indult el az Adriáról, és a növekvő háborús feszültség közepette július 21-én futott be Csingtaóba. Az augusztus elején egymás után beálló hadiállapotok következtében a magára maradt hajó parancsnoka kibontotta a háború esetére szóló titkos utasításokat, de egyedül használhatónak az a parancs bizonyult, mely szerint működjön a Hármasszövetség szellemének megfelelően. Ez az adott térségben két lehetőséget hagyott: 1. vagy a távol-keleti német hajórajhoz csatlakozik, amely a déli-tengerekre vonult, vagy Csingtaóban marad, és az ottani német kormányzó parancsnoksága alá helyezi magát. Mind Ausztria-Magyarország, mind Japán el akarta kerülni a háborút a másikkal, és a japánba akkreditált nagykövet, a magyar Müller László is igyekezett elsimítani a hajó ügyét. Végül azzal az ötlettel igyekeztek megmenteni a hajót és a legénységet, hogy a Kaiserin Elisabethet leszerelik, a legénységet pedig semleges kínai kikötőbe küldik. Ez meg is történt. Ám közben fordult a szél. A német császár egy hivatalos eseményen bejelentette, hogy a cirkáló természetesen német oldalon harcolni fog a szövetséghez híven, így végül Ferenc József is módosította véleményét. Ám a legénység már nem volt Csingtaóba, így vissza kellett azt csempészni oda. Végül a hajó állományából 324 fő kalandos körülmények között visszajutott a német gyarmatra, és végigharcolta az ostromot.

A sokszor olyannyira lesajnált monarchia haditengerészetének háború eleji igen magas fokú morálját fényesen jelzi a cirkáló legénységének e viselkedése. Holott először a parancs semleges kínai internálásra kárhoztatta őket, amely a legénységet illetően meg is történt, a tengerészek visszatértek harcolni egy nyilvánvalóan reménytelenül védhetetlen város megvédéséért és a birodalom s saját becsületükért. Mindezt tették úgy, hogy a legközelebbi osztrák-magyar katona nagyjából 7500 kilométerre volt tőlük... A hadiállapot így az Osztrák-Magyar Monarchia és Japán között szintén beállt.

Az alábbi dokumentumok, amiket elsőként kiválogattam Csingtaó ostromának bemutatásához két forrásból táplálkoznak. Néhány az Amerikai Egyesült Államok külügyi dokumentumait közlő hivatalos műből, a Papers Relating to the Foreign Relations of the United States-ből származik, míg zömük a tokiói amerikai nagykövetség tengerészeti attaséjának jelentéseiből. A szöveget próbáltam szó szerint fordítani, de a szóismétléseket igyekeztem kreatívabban megközelíteni, hogy ne legyen nagyon egyhangú. A dokumentumok jellegükből adódóan a tengeri műveletekre koncentrálnak, illetve kiemelik a légi hadviselés elemeit, mivel a japán flotta először Csingtaó ostrománál vetett be „anyahajót”, a Vakamiját, amely négy hidroplánt üzemeltetett az ostrom során.

Terveim szerint lesznek még az ostromról dokumentumok, források úgyhogy első résznek mondhatni csupán. Jó szórakozást!

Csingtaó térképe 1912-ben

1. Az osztrák-magyar nagykövettől (Dumba) az USA külügyminiszteréhezii

Osztrák-magyar nagykövetség,

Manchester, Massachusetts, 1914. augusztus 26.

[Érkezett: délután 4 órakor]

[Távirat]

Kormányom az imént tájékoztatott vezeték nélküli távírón arról, hogy a császár megparancsolta az osztrák S.M.S. Kaiserin Elisabeth cirkáló parancsnokának Csingtaóban, hogy harcoljon együtt a német haditengerészettel. Diplomáciai kapcsolataink Japánnal megszakadtak.

Dumbaiii

2. A tokiói nagykövettőliv az amerikai külügyminiszterhezv

Amerikai nagykövetség,

Tokió, 1914. augusztus 29.

[Érkezett: szeptember 23.]

Uram! Kiegészítve augusztus 24-én délután 5 órakor küldött táviratomat, tisztelettel jelentem, hogy 24-én az osztrák-magyar nagykövetvi tájékoztatott arról, hogy az osztrák kormány a bécsi japán nagykövetségen keresztül előterjesztést tett a [japán] külügyminisztérium felé, mely szerint az akkor Csingtaó kikötőjében horgonyzó Kaiserin Elisabeth cirkálót leszerelik és egy semleges kínai kikötőbe internálják. A nagykövet hozzátette, hogy miniszter elfogadhatónak látja az előterjesztést, de konzultálnia kell a többi érintett hatalom képviselőivel.

26-án [az osztrák-magyar nagykövet] azt tanácsolta, hogy legyenek készek a kölcsönös megértésre, és bár a cirkáló még mindig Csingtaóban maradt, a tisztek és a legénység elindult Sanghajba. Úgy tűnik, azt véli, hogy ezzel megakadályozhatja Japánból való távozásának szükségességét.vii

27-én azonban közölte velem, hogy kormányától táviratot kapott, amelyben utasították, hogy tekintettel Japán Németországgal - Ausztria-Magyarország szövetségesével - szemben tett lépéseire, kérje ki az útlevelét a külügyminisztériumtól és távozzon Japánból a nagykövetség és a Japánban lévő konzulátusok munkatársaival egyetemben.

28-án a külügyminiszterviii arról tájékoztatott, hogy átadta az osztrák nagykövet útlevelét, és egyúttal utasította a bécsi japán nagykövetet, hogy kérje ki az útlevelét, és hagyja el Ausztria-Magyarországot.

A nagykövet kérésére átvettem Ausztria érdekeinek és értékeinek képviseletét Japánbanix és utasítottam az amerikai konzulokat Jokohamában, Kóbéban és Nagaszakiban, hogy vegyék át az ottani osztrák konzulok ügyeit és feladatait e kikötőkben.

[…]

A nemzeti érzületű sajtó közömbösen tekint Ausztria fellépésére, mivel nincsenek birtokai a Távol-Keleten, és a térségben lévő egyetlen hadihajóját, a Kaiserin Elisabethet elhagyták a tisztjei és a legénysége. A hírlapok csak azt sajnálják, hogy Ausztriát, amellyel Japán mindig a legszívélyesebb viszonyban volt, Németország nyomása erre kényszerítette.

Maradok tisztelettel...

George W. Guthrie

3. Proklamáció Kiaocsou blokádjárólx

No. 63.

1914. szeptember 2.xi

A Taisó 3. événekxii (1914) augusztus 27-én, kinyilatkoztatom, hogy blokád alá fogom venni és blokád alatt fogom tartani a parancsnokságom alatt lévő tengerészeti erővel az egész partvidéket a keleti hosszúság 120º 10' és északi szélesség 35º 54'-től a keleti hosszúság 120º 36' és északi szélesség 36º 7'-ig (Kiaocsou bérelt terület egész partszakaszát). Engedélyezem, hogy a következő 24 órában a baráti országok hajói, és azon semleges államok hajói, amelyek a blokád által érintett területen tartózkodnak, elhagyják azt. Bármely hajó, amelyik megkísérli áttörni a blokádot, a nemzetközi törvények valamint a semleges államok és Japán közötti szerződések szerinti elbánást kap.

A Szuvoxiii fedélzetén, a Taisó 3. évének (1914) augusztus 27. napján. Kató Szadakicsixiv, a második svadron főparancsnoka.

A Szuvo, Kató altengernagy zászlóshajója

4. A japán flotta megoszlásaxv

No. 65.

1914. szeptember 10.

Az egyetlen információt, amely kiszivárgott a japán flotta megoszlásával kapcsolatban, egy beszéd, amelyet a tengerészeti miniszterxvi mondott az országgyűlés alsóházának költségvetési bizottsága előtt szeptember 5-én. Azt állította, hogy:

- egy osztály blokád alatt tartja Kiaocsout,

- egy osztály kíséri a hadsereg szállítóhajóit,

- egy osztály tartózkodik a Sárga-tengeren,

- egy osztály Japán és Hawaii között a kereskedelem védelmére,

- egy osztály Hongkongtól északra van a kereskedelem védelmére,

- 2 hadihajót küldtek a déli tengerekre az ottani brit svadron főparancsnokának kérésére,

- 1 hadihajó tartózkodik Hawaii és Vancouver között a kereskedelem védelmére.

- Hajók, amelyeket szállításra béreltek: 35

- Kisebb hajó, vontató, csónak, stb. bérelve tengerészeti támaszpontok használatára: 350

Itt a tengerészeti minisztert félbeszakította a ház egyik tagja, aki azt állította, hogy felelőtlenség, hogy a miniszter ilyen nyíltan beszél a haditengerészet csapatmozgásairól és elhelyezkedéséről.

5. Felhatalmazás rombolók építésérexvii

No. 66.

1914. szeptember 14.

Az országgyűlés rendkívüli ülése - szeptember 3-10 között -, elkülönített 10.578.000 jent rombolók építésére. A munka ezen rombolókon megkezdődik, amint lehetséges. Ezek a Szakura-osztály fejlesztett változatai lesznek.

Kijelölt név:     Építés helyszíne:

Kabaxviii - Jokoszuka haditengerészeti támaszpont

Kacura - Kure haditengerészeti támaszpont

Szakakixix - Szaszebo haditengerészeti támaszpont

Kaede - Szaizuru haditengerészeti támaszpont

Ume - Kawasaki hajógyár, Kobe

Kuszunoki - u.o.

Kasiva - Mitsubishi hajógyár, Nagaszaki

Macu - u.o.

Kiri - Uraga hajógyár, Uraga

Szugi - Oszaka Vasművek, Oszaka

6. Japán zászlótisztxx hivatalos jelentései a hadműveletekről. 

Német-japán háborúxxi

No. 69.

1914. szeptember 21.

1. Távirat Kató Sz. altengernagytól, a 2. svadron főparancsnokától Simamura altengernagyxxii vezérkari főnöknek, elküldve: 1914. augusztus 27. 11:25-kor, fogadva: ugyanazon nap délután 3:50-kor. Szövege a következő:

Megérkeztünk Kiaocsou-öböl elé 26-án reggel és drótnélküli távírón üzenetet küldtünk, hogy fogadják katonai hírnökünket, akit küldünk. Mikor a Takung-szigettől 9 mérföldre délre értünk, a kormányzóxxiii drótnélküli távírón válaszolt, és arra kért minket, hogy kívánságainkat közöljük vele távírón, s hozzátette, hogy kívánságainkat közölni fogja az amerikai konzullal és az osztrák hadihajó parancsnokával is. Szóval a hírnök küldetését leállítottuk, és a blokádról szóló proklamációt vezeték nélküli távírón küldtük el. Mire az üzenet elment és tudomásul vették annak tartalmát, központi idő szerint délelőtt 9 óra volt.

2. Jelentés Kató T. altengernagytólxxiv, az első svadron főparancsnokától

Az 1. torpedónaszád osztály szolgálata során járőrözés közben 24-én délután 2 óra körül viharba került. Nem lévén képesek menedéket találni a tomboló hullámzás és a vakító eső elől, az osztály hajói, hogy elkerüljék a vihar közepét, továbbhajóztak délnyugat felé, követve a hullámzás és a szél irányát. Sodródtak a tomboló hullámveréssel közel egy nap és éjszaka, és a vihar az egész flotillát szétszórta. Körülbelül 25-én déltől a szél és a hullámzás csillapodni kezdett és Fudzsimoto ellentengernagyxxv, a torpedónaszád osztály parancsnoka a különféle flotillák szétszórt hajóinak keresésére indult, és 26-án estére összegyűjtötte azokat. Miközben a hajók hosszú időn keresztül hánykolódtak, néhány közülük elveszítette csónakjait, mások a ponyváikat, vagy egyéb felszerelést, stb. és mindegyikük összeszedetett kisebb-nagyobb sérülést, de az összes tengerész nagy erőfeszítésének köszönhetően egyik sem veszítette el navigációs képességeit. Ellenben nagyon sajnálom, hogy be kell számolnom arról, hogy Csukju Gotot, az Umikaze másodosztályú fűtőjét (Ono faluból, Naszu, Tocsigi prefektúra), Jonekicsi Nogucsit a Jamakaze harmadosztályú fűtőjét (Oisi falu, Kita Atacsi, Szatiama prefektúra) miközben küzdöttek a beömlő víz ellen és Dzsu Szugavara első osztályú altisztet (Nataki falu, Nisi Ivai, Ivate prefektúra), Sinnoszuke Vatanabe harmadosztályú altisztet (Nomura falu, Ivaki, Fukusima prefektúra), valamint Iszaburo Ivata harmadosztályú altisztet (Simo Haguri falu, Hasima, Gifu prefektúra) - mindhármukat a Szakura rombolóról – miközben nagy veszélyeket vállalva biztosították a csónakokat, elsodorták a hullámok.

(Kiadva a tengerészeti osztály részéről 28-án.)

3. Kamimura ellentengernagynakxxvi a 2. svadron osztályparancsnokának [szeptember] 2-án reggel 8:30-kor kelt jelentése szerint az osztálya amelyet más erőkkel együtt a Rjodzsun másodlagos tengerészeti támaszpontról küldtek ki, ma, 2-án reggel 6 órakor megérkezett a partraszállás helyéhez. A svadron partraszállásra kijelölt része éppen landol, miközben a svadron másik része fedezi. Ellenség nem mutatkozik a partszakaszon, sem ellenséges hadihajó a szomszédos vizeken. Sok a mi katonai szállítóhajóink közül [...]xxvii

A Vakamija japán repülőgép "hordozó" hajó, amely 4 darab
Framan MF.11-es hidroplán üzemeltetett

7. Japán zászlótiszt hivatalos jelentései a hadműveletekről. 

Német-japán háborúxxviii

No. 75.

1914. október 6.

5. Kató Sz. altengernagy, a 2. svadron főparancsnokának jelentése:

A blokád elmúlt hó 27-i kihirdetése óta, miután az ellenséget a Kiaocsou-öbölbe szorította, svadronunk fő erejével biztosította a Sárga-tengert és ezzel egy időben vigyázta hadseregünk tengeri szállítását e hó (szeptember) 2-a és 15-e között. A Kamikura-osztály együttműködve a Rjodzsunból erre kikülönített erőkkel hadseregünk partraszállásának fedezésével volt elfoglalva a Santung-félsziget északi partján. Ezalatt két osztályparancsnok, Tocsinai és Okata tengerészeti erőket vezetett a Kiaocsou-öböl elé és szigorú blokád alá vette azt, s az aknamentesítő osztály megtisztította az utat egy új partraszállás helyéhez. Mindannyian nagyon jól teljesítették kötelességüket. A repülő osztály - ahogy már jelentettükxxix -, e hónap (szeptember) ötödikétől kezdve felderítette az ellenséget időről időre, és nagy segítséget adott, mikor eközben bombákat dobott vagy fenyegette az ellenséget.

Amint fentebb állítottuk, az aknamentesítő osztály erőfeszítéseinek hála biztos vízi utat sikerült kialakítani az új partraszállási helyhez a Santung-félsziget déli partján, és 18-án a haditengerészet csapatai landoltak a Kamakura-osztály fedezete alatt, pozíciót foglaltak az ellenséges katonák környékről való elűzése után, majd megkezdték a hadsereg erőinek kiszállítását. A hadsereg szállítójárművei egymás után érkeztek, s a kiszállítás munkája lendületesen halad.

A svadron által végrehajtott akció általános lefolyása miatt hálámat fejezem ki Őfelsége felé a parancsnokságom alá adott minden hadihajóért és egyéb hajóért, akik különböző irányú feladataik elvégzése révén képessé tették, hogy leszüreteljük az összehangolt munka gyümölcseit, és elérjük, amit terveztünk, legyőzve akadályoztató időjárást és más nehézségeket. Egyszersmind reményeimet fejezem ki, hogy nagyszerű eredményeket fogunk elérni, látva tisztjeink és embereink lelkesedését, amely a háború előrehaladtával csak jobb és jobb lesz.

6. Kató altengernagy, a 2. svadron főparancsnokának jelentése, érkezett szeptember 29-én délelőtt:

Annak érdekében, hogy kipuhatoljuk az erődök erejét és egyben segítsük csapataink előrenyomulását, svadronunk a Kiaocsou-öböl bombázása mellett döntött a mai nap (28-a) reggelétől a következők szerint:

A 2. osztály része egy brit hadihajóval közösen megközelítette a tengerpartot a Takung-sziget északi része felől és tüzet nyitott az Iltisz és Huicsuan Pont erődjeire, mint célpontokra. Előbbi erőd nem felelt, de utóbbi viszonozta a tüzet egy nagy kaliberű és három közepes kaliberű ágyúval. Oldalunkon nem történt sérülés. E harc ideje alatt, a Moltke erőd távolságából nagy kaliberű gránátokat lőttek ki ránk, de nem értek el minket. E bombázás eredményeit nem lehet megállapítani, de az oldalról történő megfigyelés szerint tüzelésünk általánosságban pontos volt. Különösen azon gránátok voltak hatékonyak, amelyek a Bismarck erőd és a jelzőállomás közé hullottak, egyik egy téglaépületet talált el, amely barakknak tűnt. Az Iltisz erőd irányába eső árkok tulajdonképpen megsemmisültek.

Ugyanaznap délután a 2. osztály fennmaradó részével a Huicsuan Pont bombázását határoztuk el és a Fusantól nyugatra fekvő ellenség elsöprését. Aknamentesítő osztályunk hajói 24-én megkerülték a Jatau-fokot, és megkezdték a tenger megtisztítását az aknáktól a Laosang-öböl bejáratánál, mintegy 8 mérföldre a foktól nyugatra, és most a a Tungcsia-öböllel szemben állnak. Mindeközben gyakran tüzelt rájuk az ellenség és egyet az aknaszedő hajók közül gránáttalálat ért a tatján, amely könnyebben megsebesített két embert. De hadihajóink hatékony fedezetében képesek voltak folytatni a munkát, megtalálni számos mechanikus aknát és megsemmisíteni azokat.

Repülőgépeink nagyon gyakran szálltak fel és nagyon jó munkát végeztek a következők szerint:

21-én Vada hadnagy és Fudzsisze alhadnagy kikémlelték az ellenséget Csingtaóban és bombákat dobtak rá, amelyek közül kettő úgy látszott hogy a haditengerészeti dokk rakpartjának déli végénél, illetve a rakpart legközelebbi végén robbantak és elpusztították azokat. E repülés közben a masina heves tüzet kapott a hajókról és a szárazföldről, néhány golyó a közelben zúgott el, de nem okoztak kárt. 22-én Jamada hadnagy és Itakura(?) alhadnagy gépen ismét kikémlelte Csingtaó kikötőjét és bombákat dobott le, egy ezek közül eltalálta a Bismarck barakk keleti sarkát és robbant. E napon a gépre ismét tüzeltek az erődből, de kár nélkül. 24-én Vada hadnagy és Takebe alhadnagy egy repülőgépen, Jamada hadnagy és Oszaki alhadnagy egy másik gépen repült Csingtaó kikötője fölé, s gyűjtött értékes információt. Emellett bombákat dobtak a rombolókra,xxx erődökre, barakkokra, rádióátjátszó állomásokra, stb., úgy tűnt több-kevesebb hatással. Ugyanazon napon Kaneko korvettkapitány és Fudzsisze alhadnagy egy repülő masinán a Laosan-öböl és a Takung-sziget közötti víz fölé repült aknákat keresni, és elérték céljukat. 27-én Kaneko korvettkapitány, Vada hadnagy és Hanasima műszaki hadnagy egy gépen, Oszaki alhadnagy és Fudzsisze alhadnagy egy másik gépen, Takebe alhadnagy és Itakura alhadnagy egy harmadik gépen átfogó kémszemlét tett Csingtaó kikötője felett és értékes felderítést végzett. Ezzel egyidejűleg bombákat dobtak a rádióátjátszó állomásra és egy repülőgép hangárra. Több mint egy tucat gránátot lőtt ki rájuk az ellenség, de azok általában a gépek alatt robbantak és nem okoztak károkat.

7. Kató altengernagy, a 2. svadron főparancsnokának jelentése, érkezett szeptember 29-én:

28-án a kora reggeli órákban a 4. osztály ágyúnaszádokkal és kisebb hajókból álló flotillával megközelítette a laosani kikötőt, és a partraszálló erők meggyőző erővel elfoglalták a kikötőt, 4 Krupp tábori löveget, 4 ágyúkocsit és 100 lövésnyi lőszert zsákmányolva, melyet az ellenség hátrahagyott. Ugyanaznap délután a 4. osztály tüzet nyitott a a Fusantól nyugatra lévő területre, ahol ellenséges katonák ásták be magukat.

8. Kató altengernagy, a 2. svadron főparancsnokának jelentése, érkezett október 1-én délelőtt:

A Vakamija Maruxxxi különleges feladatú hadihajó és a 3-as számú aknamentesítő Nagato Maru, miközben a kötelességét teljesítette a Laosan-öböl előtt, szeptember 30-án reggel mechanikus aknához ért, minek következtében előbbi sérülést szenvedett a tatján, melyben 1 ember meghalt, 6 pedig megsebesült; utóbbi pedig elsüllyedt, miközben 3 ember meghalt és 13 megsérült. Jebara hadnagy és Takaje altiszt a sérültek között van.

9. Kató altengernagy, a 2. svadron főparancsnokának jelentése, érkezett október 2-án délelőtt:

A Kojo Maru aknaszedő hajó, miközben szolgálatát teljesítette a Laosan-öböl külterületén mechanikus működésű aknára futott és elsüllyedt. Usidzsima altiszt, Kodama műszaki altiszt és két másik személy meghalt, valamint öten könnyebben megsérültek.

10. Kató altengernagy, a 2. svadron főparancsnokának jelentése, érkezett 3-án délután:

2-án egy ellenséges repülőgépxxxii kétszer támadást kísérelt meg bombákkal különleges feladatú hadihajónkxxxiii ellen a Laosan-öböl szomszédságában, de nem okozott károkat. Vada hadnagy és Takebe alhadnagy azonnal üldözőbe vette az ellenséget és közvetlen Csingtaó fölé érkezett. A raktárnál egy kikötözött ballonra találtak, amelyre bombákat dobtak. A hatását nem lehet megállapítani, de egyik bomba a raktár közelében robbant.

Japán Farman MF.11-es repülőgépek Csingtaó előtt

8. Japán zászlótiszt hivatalos jelentései a hadműveletekről. 

Német-japán háborúxxxiv

No. 79.

1914. október 20.

12. Kivonat a 2. svadron főparancsnokának jelentéséből, érkezett: október 5-én délután:

4-én este rádióüzenet érkezett Csingtaó kormányzó-tábornokától, amelyben elmondta, hogy az 1906. július 6-án megkötött nemzetközi egyezményxxxv értelmében szeretné megtudni a Csingtaót védő hadsereg halottainak, sebesültjeinek és fogságba esettjeinek számát és nevét, és ezzel egyidejűleg megjegyezte, hogy a mi halottaink közül 3-at eltemettek. Ezért továbbítottam az üzenetet ostromló seregünk felé, és választ küldtem a kormányzónak, tájékoztatva őt kérésének megfelelően.

13. A 2. svadron főparancsnokának jelentése, érkezett: október 11-én délelőtt:

10-én reggel aknaszedő osztályunkat ellenséges repülő masina támadta meg bombákkal, de nem okozott sérülést. Jamada hadnagy és Oszaki alhadnagy azonnal repülőgépébe pattant és megtorolta az ellenséges támadást, mivel Csingtaó fölé repült és bombákat dobott le. [Ezután] Biztonságban visszatértek.

Ugyanaznap délelőtt 11 órakor 2 hajó a 2. osztályunkból aknaszedő hajók vezetésével megközelítette a Maitao-sziget keleti oldalát és heves ágyútűzzel árasztotta el az Iltisz dombon lévő erődöt, amely a hadseregünket bombázta, és elnémította azt. Mindezen idő alatt az ellenséges erőd a Huicsuan Pontról tüzelt a mieinkre, de nem okozott károkat.

14. A 2. svadron főparancsnokának jelentése, érkezett: október 15-én délután:

Délelőtt, 15-én a 2. osztály része egy angol hajóval együtt előretört a Takung-szigettől északra és heves tüzeléssel árasztotta el az Iltisz és a Huicsuan Pont ellenséges erődjeit, és az erődöket részben lerombolta. A bombázás során repülőgépünk a Huicsuan Pont fölé repült és bombákat dobott rá, s ezzel egy időben megfigyelte gránátjaink becsapódását.

E harcok során, leszámítva 1 halottat és 2 sebesültet az angol hajón, nem volt veszteség.

15. A tengerészeti vezérkar által kiadott jelentés, 1914. október 19.:

A Takacsiho hadihajó, miközben őrségben volt a Kaiocsou-öblön kívül, tegnapelőtt, 17-én éjfélkor mechanikus aknára futottxxxvi és elsüllyedt.

(Megjegyzés: 1 tisztet, 3 altisztet és 9 embert jelentettek túlélőként.)

Német erődítmény az Iltisz hegyen

9. Japán zászlótiszt hivatalos jelentései a hadműveletekről. 

Német-japán háborúxxxvii

No. 83.

1914. október 31.

17. Jelentés a 2. svadron főparancsnokától, érkezett: október 20-án délután:

Az S90 romboló, amely kiszökött a sötétség leple alatt a Kiaocsou-öbölből zátonyra futott Sihhsziesonál(?) a Santung-félsziget partjánál (60 mérföldre délre Kiaocsoutól) és elpusztult.xxxviii

18. A 2. svadron főparancsnokának jelentése, érkezett: október 23-án délután:

A tényekből megítélve, mely szerint a Takacsiho elsüllyedése idején óriási roncsdarabokat láttak lebegni a közelben, az oldalából robbanás füstfelhőjét látni lehetett a 20 mérföldre lévő Laosan-öbölből, és hogy mindössze három túlélő volt, azt hihetni, hogy a hajót az S90 német romboló torpedózta meg, amely robbanást okozott a lőszerraktáraiban. A kapitány közel volt a hídhoz, ez világos sérüléseiből és abból a tényből, hogy viselte kesztyűjét, stb. A túlélők szerint a több ember hallotta, amint a „Kimigajo”-txxxix vagy a „Koko va mikuni vo nambjuki ri” katonai dalt énekelte. E tény mutatja, hogy mennyire elkötelezett volt császára és országa iránt, és milyen bátran nézett szembe a halállal. Miközben örülök, hogy az utolsó pillanatig a japán katonák igaz harci szellemét mutatták, nem tudom nem sajnálni elvesztésüket.

19. A tengerészeti vezérkar által kiadott jelentés, 1914. október 27.

Október 22. óta a Kiaocsou-öblöt blokád alatt tartó svadron hadműveletei a következők voltak:

22-én Vada hadnagy és Takebe alhadnagy repülőgépével kikémlelte Csingtaó kikötőjét, és bombákat dobott a repülőgépek hangárjára és az elektromos művekre. 25-én egy hadihajó a 2. osztályból enyhén lövette a Hsziaocsansan erődöt az Taking sziget északi oldaláról. A földi megfigyelés szerint számos gránát az erődbe csapódott. 26-án délelőtt a 2. savdron két hajója Tuncsia Van-tól délre hajózott és erős tűzzel szórta meg az Iltisz, Hsziaocsansan és más erődöket. A különböző megfigyelő állomások szerint 1 ágyú az Iltisz erődben és 2 ágyú a Bismarck-hegytől délre lévő magaslaton megsemmisült, és számos gránát eltalálta a Moltke-erődöt.

20. A tengerészeti vezérkar által kiadott jelentés, 1914. október 31.

A blokádoló svadron, amely október 25. óta minden nap bombázta Csingtaó erődjeit, 29-én és 30-án heves tűzzel árasztotta el az ellenséges erődöket a brit hajókkal együtt a következőképpen:

29-én az időjárás nyugodt volt, de ködös. Svadronunk Tuncsia Van-tól délre hajózott és bombázta az ellenséges erődöket és állásokat az Iltiszen, a Hsziaocsansanon és szomszédságukban. Lövetésünk hatékony volt, számos találatot ért el. E napon egyedül a Huicsuan Pont erődje viszonozta a tüzet, más erődök hallgattak, és hadseregünkre sem tüzeltek.

30-án az időjárás tiszta volt, kiterjedt látótávolsággal. Svadronunk heves tüzzel árasztotta el az ellenség erődjeit és Csansan térségét, a legtöbb gránát a Hsziaocsansan erődjre, Csansanra, stb.-re hullott, és nagyon hatékony volt, néhány megsemmisült védmű, menedékhely, felfordult ágyú a Hsziaocsansan erdőnél maradt utána, stb.

10. A nagaszaki konzul (Deichman) a külügyminiszterhezxl

Amerikai konzulátus

Nagaszaki, 1914. november 7. d.u. 3 óra

[Érkezett: reggel 8 órakor]

Csingtao elesett.

Deichman

Az S90 német torpedónaszád, amely elsüllyesztette a Takacsiho cirkálót

Jegyzetek:

i Lásd ezekre: Klemesits Péter: Az első világháború kitörése a távol-keleten és az 1914-es hadműveletek. In: HK, 2014. 3. sz. 700.o.

ii Papers Relating to the Foreign Relations of the United States, 1914. Washington, 1928. Doc. 320.

iii Konstantin Theodor Dumba (1856-1947) görög származású osztrák-magyar diplomata, 1913 és 1915 között a dualista állam washingtoni nagykövete. Ténykedése miatt az USA nemkívánatos személynek minősítette, és 1915-ben hazarendelték.

iv George W. Guthrie (1848-1917), az Egyesült Államok nagykövete japánban 1906-1909 és 1913-1917 között.

v Papers Relating to the Foreign Relations of the United States, 1914. Washington, 1928. Doc. 328.

vi Báró szentgyörgyi Müller László (1855-1941) magyar diplomata, 1912 és 1914 között osztrák-magyar nagykövet Tokióban.

vii Vagyis hogy a monarchia és Japán hadiállapotba kerüljön.

viii Kató Takaaki (1860-1926), japán külügyminiszter, később (1924-26) miniszterelnök.

ix Háború esetén egy hadviselő fél érdekeinek képviseletét rendszerint egy olyan ország nagykövetségére bízták, akivel mindkét oldal jó kapcsolatot ápolt. Szokásos diplomáciai formula.

x USA Naval War College. Naval Attache's Reports. 1914., S.9.2.

xi Az attasé jelentésének elküldési ideje.

xii A Japánok az éveket az uralkodó császárok szerint adják meg, Taisó császár kora 1912-től 1926-ig tartott.

xiii A Szuvo eredetileg orosz pre-dreadnought csatahajó volt, Pobeda néven. A Japánok az 1904-5-ös háborúban zsákmányolták és sorolták be a flottájukba. 1914-ben Kató zászlóshajója volt a 13534 tonnás csatahajó.

xiv Kató Szadakicsi (1861-1927), japán admirális, a Csingtaó ellen vonuló japán hajóhad főparancsnoka.

xv USA Naval War College. Naval Attache's Reports. 1914., S.9.10.2.

xvi Jasiro Rokuró (1860-1930), aki 1914 áprilisa és 1915. augusztusa között volt japán tengerészeti miniszter.

xvii USA Naval War College. Naval Attache's Reports. 1914., S.9.14.5.

xviii A Hajóosztály a Kaba-osztály nevet kapta. A Tíz hajó mindegyike egy-egy fáról kapta a nevét, a Kaba jelentése birsalma. A hajók 810 tonnás rombolók voltak.

xix Az 1915. március végén átadott Szakakit később a Földközi-tengerre küldték, ahol 1917. június 11-én az osztrák-magyar U-27 megtorpedózta. A hajó ugyan nem süllyedt el, de súlyos károkat szenvedett és legénységének kétharmada odaveszett.

xx Angolul: Flag Officer. A brit és amerikai terminológiában önálló erőt vezető admirálisi rangú tengerészt jelent.

xxi USA Naval War College. Naval Attache's Reports. 1914., S.9.21.

xxii Simamura Hajao (1858-1923) japán admirális, a japán császári haditengerészet parancsnoka 1914 és 1920 között.

xxiii A Kiaocsou-öbölnél lévő német koncessziós terület kormányzója Alfred Meyer-Waldeck (1864-1928) altengernagy volt 1911-től Csingtaó elestéig.

xxiv Kató Tomoszaburó (1861-1923) japán admirális, 1915-től 1923-ig tengerészeti miniszter, 1922-től haláláig Japán miniszterelnöke.

xxv Fudzsimoto Hidesiró ellentengernagy.

xxvi Talán Kamimura Oszuke ellentengernagy.

xxvii A jelentés következő (utolsó?) lapja sajnos hiányzik.

xxviii USA Naval War College. Naval Attache's Reports. 1914., S.10.6.3.

xxix Ez minden bizonnyal az attasé hiányzó 4. számú japán jelentése lehetett.

xxx Csingtaó kikötőjében nem volt romboló, csak a romboló nagyságú SMS Jaguar német hadihajó, illetve a jóval nagyobb Kaiserin Elisabeth osztrák-magyar cirkáló.

xxxi A Vakamija egy hidroplánokat üzemeltető „anyahajó” volt, amely Csingtao ellen végrehajtotta a világtörténelem első tengerről indított szárazföld elleni bombatámadását. A hajó 4 darab Farman MF. 11-es hidroplánnal rendelkezett. A jelentésekben szereplő repülőgépek a Vakamija Maru gépei.

xxxii Minden bizonnyal Gunther Plüschow volt a kísérletező, aki Csingtaó egyetlen működőképes Taube repülőjét vezette. A gyarmatocska másik Taubé-ja még az ostrom kezdetén összetört. Plüschow repülőjével kijutott megadás előtt a városból, majd angol fogságba került, ahonnan megszökött és visszajutott Berlinbe. Kalandjairól könyvet is írt Die Abenteuer des Fliegers von Tsingtau címmel, amely 1916-ban jelent meg. Minden bizonnyal ez volt a világtörténelem első „anyahajó” elleni légitámadása...

xxxiii Azaz a már említett Vakamija ellen.

xxxiv USA Naval War College. Naval Attache's Reports. 1914., S.10.20.

xxxv Az 1906-os Genfi egyezményről van szó, amely lefektette a civilizált hadviselés szabályait.

xxxvi Valójában a 3650 tonnás Takacsiho védett cirkálót az S90 német torpedónaszád süllyesztette el egyetlen torpedóval. A hajó legénységéből mindössze 3 fő menekült meg, a többi 271 tiszt és legény parancsnokával együtt életét veszítette.

xxxvii USA Naval War College. Naval Attache's Reports. 1914., S.10.20.

xxxviii Az S90 toperdónaszádot, miután elsüllyesztette a Takacsihot, látván, hogy nem menekülhet az üldöző japán hajók elől, legénysége partra futtatta. A legénységet internálták a kínai hatóságok, ahonnan megszökve megpróbáltak visszatérni Kiaocsouba, de elfogták őket október 30-án. A S90 egy 388 tonnás aprócska naszád volt 3 db 5 cm-es löveggel és 3 torpedóvető csővel, se gyors, se új nem volt már 1914-ben, mivel 1899-ben épült.

xxxix A Kimigajo japán nemzeti himnusza, amely az uralkodót élteti, s egyben a világ legrégebbi himnuszának számít.

xl Papers Relating to the Foreign Relations of the United States, 1914. Washington, 1928. Doc. 340.

Fotók helye:

https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Kreuzer_Kaiserin_Elisabeth.jpg

https://commons.wikimedia.org/wiki/Category:Maps_of_Qingdao#/media/File:Qingdao-city-map-1912-in-german-from-madrolles-guidebook-to-northern-china.jpg

https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Suwo_1908_colorized.jpg

https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Wakamiya.jpg

https://en.wikipedia.org/wiki/File:FarmanTsingtao.jpg

https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Qingdao_traces_of_war_1.jpg

https://commons.wikimedia.org/wiki/File:SMS_S_90.jpg