A magyar történelem tíz legnagyobb hadvezére - szerintem
Most, hogy az ősz lassan ránk veti tarka csuklyáját, megfosztva minket a nyár ezernyi örömének látványától, valami izgalmasabb témát kerestem, ami nem túl száraz. Korábban már
megírtam, hogy kiket tartok a világtörténelem tíz legnagyobb hadvezérének, most pedig ideje, hogy hazai vizekre/csatamezőkre evezzek ebben a témában. Fejemben mintegy 15-20 hadvezér neve cirkulált, közülük választottam ki szigorúan saját ismereteim és benyomásaim alapján a tíz legnagyobbat. Szerencsére a magyar hadtörténelem tele van nagyszerű parancsnokokkal, így egyáltalán nem egyszerű dolog kiválasztani tízet. Ahogy a nemzetközi porondon, úgy itt is megfogalmaztam bizonyos kritériumokat:
- Olyan hadvezér kell legyen az illető, aki pályafutása legalább egy szakaszában önálló parancsnokként szerepelt, jelentős/országos/birodalmi hadsereg élén. Ezért nem jöhet szóba például Zrínyi Miklós (egyik sem), Pálffy János, Damjanich János, netán Nádasdy Ferenc, vagy Hadik András. Mindannyiuknak voltak szép hadmozdulataik, de sohasem volt a kezükben fősereg, vagy az ország sorsa.
- Nagyobb súllyal esik latba, ha valaki hosszú időn át nyújt komoly teljesítményt, mintha csupán egy-egy hadjáratban.
- Nem feltétlen a veretlenségen van a hangsúly, még olyan zsenik, mint Napóleon és Hannibál is vesztettek csatát. Számításba kell venni, hogy milyen és mekkora ellenséggel szemben hadakozott hadvezérünk.
- Most nem pontoztam, túl macerás.
Még néhány mondat: Bulcsú nem kerülhetett be, egyetlen vele kapcsolatban részletesen ismert esemény a Lech-mezei veresége, részletes források hiányában sajnos tevékenységét nem lehet értékelni. Ugyanez igaz Árpád fejedelemre. Mellesleg a kommersz őstörténet folyton hajtogatott nézete ellenére semmi bizonyíték nincs arra, hogy Árpád részt vett a Pozsonyi csatában, sem neki és fiainak ott bekövetkező halálára. Mindössze annyit tudunk (Anonymus), hogy Árpád 907-ben halt meg és hogy ugyanebben az évben volt a Pozsonyi csata. A kettő között nem feltétlenül van összefüggés. Ennyi erővel azt is mondhatnánk, hogy mivel Zámbó Jimmy 2001-ben halt meg, és 2001-ben volt a nagy terrortámadás New Yorkban, ezért Zámbó Jimmy a terrortámadásban halt meg, mikor hősiesen feláldozta magát két kisgyerek mentése közben az ikertornyoknál. Jól hangzik, de attól még nem igaz.
Sajnos Árpád nyilvánvalóak kiváló teljesítményét nem tudjuk értékelni kellően részletes források hiányában.
A lista erősen szubjektív, de hát ez az én listám, és ha nem tetszik, állíts össze sajátot! :)
Ezek alapján a következő sorrendet alakítottam ki:
10. Bottyán János, generális
 |
| Bottyán János egy korabeli német karikatúrán (wikipedia) |
Bottyán János igazi fenegyerek volt, az a fajta, amilyenekkel az fiktív amerikai filmek vannak tele, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy az ő esete valós. Fiatalként vagány vitéz volt, aki - a legenda szerint - képes volt a törökök érsekújvári erődjébe behatolni egy fogadás kedvéért, ott ledobta az imára hívó müezzint a minaretből, majd a kapun át kitörve elmenekült. Hogy igaz-e a sztori, nem tudom, a történészek régóta ismételgetik, bár elég gyanús. Mindenesetre, az, hogy ezt Bottyán kortársai kinézték belőle, jelent valamit, akkor is, ha kiderülne, hogy hamis a történet. Vakmerőségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy 64 éves kora körül 1707-ben (nem tudjuk Bottyán pontos születési dátumát) is képes volt elvenni feleségül a 20 éves Forgách Juliannát. 1683-ban ott van Esztergom visszafoglalásánál, majd 1685-ben annak védelménél. A török elleni harcokban mutatott hozzáértését mi sem mutatja jobban, mint elnyert ezredei rangja. Ezért egyik szemével fizetett, ekkortól nevezik katonái "Vak" Bottyánnak. 1703-ban kezdetben Rákóczi ellen harcol (bár kezdetektől azzal vádolták, hogy kapcsolatban van a fejedelemmel), majd 1704-ben árulás vádjával az osztrák parancsnok le is tartóztatja Esztergomban, ám megszökik emberei segítségével. Innentől Rákóczi tábornokaként szolgál, méghozzá messze legsikeresebb generálisaként, aki többször teljesen önállóan vezette csapatait. Hadműveleteit a korlátozott lehetőségek és a kuruc hadsereg fogyatékosságai dacára többnyire siker koronázta. Legismertebb tette a Dunántúl 1705-ös elfoglalása volt, amelyet nagy határozottsággal és tervszerűen oldott meg. 1707-ben zseniálisan védte meg ugyanezt az országrészt a túlerőben lévő ellenséggel szemben. Először semlegesítette a dél felől fenyeget rácokat, majd jó érzékkel választotta ki a védelmi vonalat a Sió és a Bakony mentén, amelynek biztosítása mellett portyákkal gyengítette a támadókat. Csatát az ebben lényegesen jobb (a kor egyik legjobb hadserege a császári-királyi!) osztrák-labanc csapatokkal nem vállalt, ami bölcsességre vall, tekintetbe véve, hogy a Rákóczi-szabadságharc 6 csatájából egyet sem nyertek meg a kurucok. Így Bottyán racionális hadvezetése nálam 10. helyet ért.
9. Thököly Imre, felső-magyarországi, majd erdélyi fejedelem
 |
| Thököly Imre fiatalkori XVII. századi portréja (wikipedia) |
Az egyik legkalandosabb és legizgalmasabb magyar történelmi személyiség a következő a soron, Thököly Imre. Nincs 14 éves, mikor az apja által védett Árva várából kiszöktetik, hogy ne kerüljön a császáriak kezére 1670 végén. A korabeli Magyarország egyik leggazdagabb örököse mindenét elveszítette, kivéve töretlen hitét, hogy visszaszerezheti apja birtokait, sőt többet. Az 1678-as kuruc hadjárat során kiemelkedik karizmájával és sikereivel társai közül és hamarosan csak ő marad porondon. 1679-ben Szikszónál klasszikus cselvetéssel győz le egy kisebb császári-királyi sereget, bizonyítva, hogy a portyázó hadviselés a kisujjában van. 1681-82 során pedig már török segítséggel elfoglalja Felső-Magyarország keleti részét, melynek fejedelme lesz. 1682-ben sikeres rajtaütés segítségével foglalja el Kassa erődjét, majd a város is megadja magát, ami jelzi, hogy Thököly igazából az "apró" harcokban alkotott nagyot, ötletes volt, és erőit kellően ismerte ahhoz, hogy tudja miben érhet el sikert, és mitől kell megóvnia. Az 1683-as Bécs elleni török ostrom kudarca törést hozott karrierjében. Sokszor szemére vetik, hogy nem vette észre az erőviszonyok megváltozását. Elfelejtik, hogy mások sem. 1686-ig kevés jel utalt arra, hogy ez a török elleni háború eredménye más lesz, mint a Tizenöt éves háborúé, vagy az 1663-64-es összecsapásé. Thököly nem volt jós. Országát elveszítve 1687-re török sakkbábúvá szelídült, de még képes volt meglepetésekre. 1690-ben erdélyi hadjárata során meglepetésszerű átkelésével a Kárpátokon, majd a Zernyesti csatában bemutatott kiváló taktikai hadvezetésével bizonyította tehetségét újfent. 1690 végén magának a kiváló Bádeni Lajosnak is komoly fejtörést okozott lovasaival, aki sohasem tudhatta, merre akar kitérni a kuruc fejedelem, előle. Császárnak írt leveleiben panaszkodott is, hogy képtelen kiismerni ellenfelét. Ennél nagyobb dicséret, egy ilyen kiváló hadvezértől aligha kell.
8. Kinizsi Pál, temesi ispán
 |
| Kinizsi Pál sírjának fedőlapja Nagyvázsonyban (wikipedia) |
Bár Kinizsi Pál nevét mindenki ismeri - leginkább Mátyás király meséiből -, az már kevésbé tudott, hogy valószínűleg nem molnárlegényből lett katona, hanem kisnemesi családból származott, hisz már apja is Hunyadi János alatt forgatta a kardot. Kinizsi a roppant durva, egyszerű hadviselés híve volt. Kevés sallang, viszont durva ütések. Hadjárataira a gyorsaság, a pontos időzítés és letaglózó erő volt jellemző. Nem habozott vérfürdőt rendezni, ha ezáltal egy kis nyugtot szerezhet a töröktől. Rendszerint Temesi ispánként a déli végeket igyekezett megóvni a töröktől, illetve annak portyáit kellett semlegesítenie. Élete végéig a végvárrendszer nem is omlott össze. Legismertebb sikere a Kenyérmezei diadal, ahol jelentős túlerőben lévő oszmán sereget semmisített meg Báthory István erdélyi vajdával közösen. Amennyiben hitelt adunk a magyar forrásoknak, itt is az időzítés volt a siker kulcsa, mivel a Báthoryt már pusztulással fenyegető oszmánok hátában az utolsó pillanatokban jelent meg Kinizsi páncélos lovasságával, megtörve annak ellenállását. Mátyás halála után II. Ulászló királynak nem volt lehetősége foglalkozni a törökkel (három potenciális királyjelölt is volt vele szemben), de az uralkodó jelleme sem volt ehhez kellően alkalmas. Így Kinizsi védte a déli határt. Ugyanakkor Miksa német-római császár 1490-es támadásakor is ő vezette a magyar sereget. 1492-ben megsemmisíti a Fekete-sereg fellázadt zsoldosait (ami egyben jelzi, hogy a Fekete-sereget le lehetett győzni a magyar bandériumokkal!), majd ismét a törökkel küzd. A foglyul ejtett oszmánokat kegyetlenül megkínoztatja, kivégezteti, hogy elvegye az ellenség kedvét a további támadásoktól. Ekkor a törökverő már hordszéken viteti magát hadjárata során, olyan beteg. Soha nem szenvedett vereséget. Ha nagy humanistaként nem is fogjuk emlegetni Kinizsit, de méltán foglalja el a nyolcadik helyet a magyar hadvezérek listáján.
7. Bethlen Gábor, erdélyi fejedelem
 |
| Bethlen Gábor erdélyi fejedelem és választott magyar király portréja a XVII. századból (wikipedia) |
Bethlen Gábor egy igazi minden hájjal megkent ravaszt ember volt, mindemellett jó stratéga és világosan látó realista. Nevéhez nem fűződnek nagy hódító hadjáratok, öldöklő világrengető csaták, viszont amit abban az időben amelyben élt, ki lehetett hozni Erdélyből a magyar haza javára, azt kihozta. A Tizenöt éves háború (1591-1606) után rájött, hogy a Habsburgok ereje jelenleg kevés az ország felszabadításához, ugyanakkor ahhoz elég, hogy a magyar szabadság maradványait felszámolják. A Harmincéves háborúban reális esélyt látott ahhoz, hogy különösebb veszély nélkül nagyobb befolyást szerezzen a Magyar Királyság területén, így kardot ragadott. Nagy érzékkel választotta ki minden támadásának időpontját, olyankor támadt a nálánál lényegesen nagyobb erőforrásokkal rendelkező Habsburgokra, amikor azoknak nem volt lehetőségük csak vele foglalkozni. Serege messze nem korszerű, de hát szegény ember vízzel főz, és ő kiváló szakács volt. A magyar lovasok portyái tönkretették az országba behatoló birodalmi seregeket, 1619-ben a protestáns cseh rendek seregeivel együtt egészen Bécsig hatolt. Később a csehek döntő veresége után is képes volt döntetlenre hozni a játszmát, sőt maga a kor nagyágyúja, Wallenstein sem volt képes ellene eredményre jutni. Bethlen Gábor óvatos hadvezér volt, nem bocsátkozott olyan csatába, ahol nem volt a kezében minden előny, pontosan tudta, hogy egy háborúban a győzelem a lényeg, nem az, hogy milyen hősiesen bukik el valaki. Ami ugyan szép, de kevés eredményt hoz.
6. V. István, magyar király
 |
| István "ifjabb király" 1263-as kettős pecsétjének hátoldala (wikipedia) |
E kiváló hadvezérünk sajnos teljes ismeretlenségnek "örvend", hiszen apjával - IV. Bélával - ellentétben nem tananyag rövidke uralkodása. Ám kétéves királyságát voltaképpen 10 éves uralkodás előzte meg, mikor mint "Ifjabb király" sokszor önálló politikát folytatott, sőt egy ízben komoly háborút vívott Béla királlyal. Mint arra Zsoldos Attila felhívta a figyelmet kiváló
könyvében, már az is jellemzi Istvánt, ahogy a Képes krónika ábrázolja: apját ököllel fenyegetve. Az ifjú trónörökös számos fenyegetést hárított el sikeresen, hogy király lehessen, a sors fintora, hogy Forutna istenasszony aztán oly szűken mért számára ebből az örömből. Az cseh királlyal, II. Ottokárral vívott 1260-as háború során már villogtatta turulkarmait, ám apja hírhedten rossz hadvezér volt, és a döntő Kroissenbrunni csatában súlyos vereséget szenvedett. A herceg nem tehetett erről, sőt kezdetben egy komolyabb cseh seregrészt színlelt megfutamodás taktikájával megsemmisített. Istvánra nem tett jó benyomást apja katonai tehetségtelensége, talán ez is hozzájárult viszályukhoz, amely 1264-65-ben háborúba torkollott. IV. Béla gyakorlatilag a háború kezdetén óriási előnyre tett szert, elfogta ugyanis István feleségét. István - ekkor már ifjabb király - pillanatok alatt elvesztette országát (Erdély és a Tiszántúl nagyjából), kénytelen volt Feketehalom várába visszahúzódni maroknyi hű emberével. Ám országának legkeletibb részébe visszaszorítva sem csüggedt. Előbb felszámolja az őt ostromló sereget, majd egymás után szétveri apja ellene küldött csapatait, hogy Isaszegnél végképp megtörje annak erejét. István kitűnő szervező, végsőkig makacs hadvezér volt, akit a balszerencse nem sújtott le, csak erősebbé tett. Isaszegnél maga is ott harcolt lovagjai közt, leterítve egy kiváló harcost lándzsájával. Taktikailag képzett katona volt, mind a hagyományos nomád harcászathoz, mind a lovagi hadviseléshez értett. Már királyként 1271-ben sikerült visszavágnia Ottokárnak is, mikor a Rábczánál legyőzi a hatalma teljében lévő cseh uralkodót. Nagy balszerencse, hogy e kiváló férfiú, aki talán megakadályozhatta volna a kiskirályságok kialakulását,/megerősödését olyan fiatalon meghalt.
5. I. (Szent) László, magyar király
 |
| Szent László harca a kunokkal a türjei templom freskóján (Kiss Tamás fotója, wikipedia) |
Szent László a magyar történelem egyik legjelesebb személye, aki etalon volt olyan uralkodóknak is, mint Luxemburgi Zsigmond (mellé temetkezett Váradon, ami jelzi egyben, hogy mennyire magyarnak tartotta magát), vagy I. (Nagy) Lajos. A rettentő erejű hős fejjel kimagaslott kortársai közül, középkori ábrázolásaink szerint kedvelt fegyvere a csatabárd volt. A szent fejedelem a koronához csatolta Szlavóniát, az ő segítségével sikerült elűzni a német hűbért vállaló, és uralkodásra személyiségéből fakadóan alkalmatlan Salamont. Kerlés mellet még Salamon uralma alatt harcol, majd Nándorfehérvár ostrománál jeleskedik. Uralma alatt az addig védekező keresztény magyar állam támadásba lendül, jelezve, hogy megszilárdult a rendszer. László erélyes és határozott hadvezér. Horvátország meghódítása közben jön híre, hogy Bizánc biztatására kun sereg tört a keleti országrészbe, ám ő rögtön a támadok után veti magát. Egyik jellemzője a gyorsaság, amellyel hadműveleteit intézi, másik a csapás könyörtelensége. Személyesen is kiváló harcos, Kerlésnél hat harcost öl meg egymaga, miközben egy nyíl meg is sebzi. A mogyoródi csatában László magára vonva az ellenfél főerejét, győzik le a hercegek Salamont. Hadjáratai során szerencsés volt és mindig győzedelmes.
4. I. (Hunyadi) Mátyás, magyar király
 |
| I. (Hunyadi) Mátyás a Thuróczi-krónikában (wikipedia) |
A magyar történelem egyik fénypontja Hunyadi Mátyás uralkodása, akinek hosszú uralma alatt gyakorlatilag minden szomszéd megérezte a magyar fegyverek erejét. Mátyás seregéről már közöltem annak egy leírását. Az ifjú király szinte a semmiből teremtette meg Európa egyik legjobb hadseregét, így méltán tekinthetjük a magyar hadtörténelem legnagyobb szervezőjének. Hadművészetét a minimális kockáztatás jellemzi, alig-alig vív csatákat, nem tesz fel soha semmit egy lapra. Inkább az apró harcászat mestere, könnyűlovassága lassan őrli fel az ellenség erejét. A boroszlói hadjárat során bizonyítja, hogy stratégiailag kiemelkedő ismeretekkel bír, aki azonnal felismeri, mely helyek megszámítanak és mely pontok adhatóak fel. A rendszerint kegyes király a siker érdekében könyörtelenül összeszed minden élelmet az ellenséges túlerő elől, ami végül oda vezet, hogy a kiéhezett ostromlók kénytelenek fegyverszünetet kérni a körülzártaktól. Nem akar mindent személyesen irányítani, képes olyanokra bízni a csapatokat, akik maguk is remek hadvezérek. Kinizsi talán a legjobb példa erre, aki maga is felkerült a listára. Pontosan tudta, hogy királyként az életét nem kockáztathatja akármikor, bár volt, hogy saját maga ment kikémlelni a jajcai török védelem gyengéit. Stratégiailag gondolkodott, azaz úgy vélte a török ellen csak egy nagy nemzetek közötti koalíció képes győzni, és ezt saját uralma alatt gondolta megvalósítani. A császári korona nem pusztán öncél volt, hanem szükségszerűség a magyar haza védelmében. Hogy milyen igaza volt, azt utóbb a Habsburgok igazolták. Csatavezetésben ugyan nem érte utol apját, de igazságos Mátyás a magyar hadtörténelem jeles alakja.
3. I. (Szent) István, magyar király
 |
I. (Szent) István egyetlen fennmaradt korabeli "képe" a koronázási paláston
(Emese álma - mek.oszk.hu) |
Szent királyunkat rendszerint nem hadvezérként értékeljük, aminek legfőbb oka az, hogy forrásadottságaink a korban nem túl jók (igaz, közel sem olyan rosszak, mint a X. vagy a XII. századé). Nincsenek részletes leírások katonai akcióiról, így leginkább annak eredményessége miatt került listámon a bronzérmes helyre. István legyőzi Koppányt, majd rokonát az erdélyi Gyulát is. Belháborúi biztosítják az ország egységét. Ugyanakkor nagylelkű ellenségeivel is, amennyiben nem főbenjáró bűnről van szó. Mikor Gyula fiai elmenekülnek az országból, ő a fogságába került rokonaikat engedi távozni hozzájuk. Képes azonban szigorra is, ha kell: Koppány és Vazul esete közismert. Hadakozik a bolgárok ellen, sikerrel, majd élete legnagyobb erőpróbája 1030-ben következik be, mikor Európa akkori szuperhatalma, a Német-római Császárság (modern fogalom, germán uralkodói magukat egyébként a Szent római birodalom császárának nevezték) fordul ellene. Sajnos e fontos eseményről sincs bő tudósításunk, a szűkszavú német krónikák csak azt jelzik, hogy a császári sereg semmit nem ért el, és a magyarok Bécset elfoglalták. Szent István minden ellenfelével szemben győzött, nincs híre annak, hogy valahol is vereséget szenvedett. Mikor maga helyett alvezért küldött harcolni, akkor is jól választott (Ajtony ellen például Csanádot. Ajtony vezér - itt is
kihangsúlyozom -, nem magyar volt, hanem bolgár!). Kritikus helyzetekben képes volt győzni, hiszen akár Koppány ellen, akár a németek ellen egy vereség megsemmisíthette volna a magyar katolikus állam alig lerakott alapjait. De ő nem szenvedett vereséget.
2. Görgey Artúr, a honvédsereg főparancsnoka, hadügyminiszter
 |
| Görgey 1848-49-ben, korabeli litográfia (wikipedia) |
Görgey talán a legmostohább utóéletű magyar történelmi alak, akinek rövid dicsőség és hosszú földi kárhozat jutott osztályrészül. Cinikus, keményfejű, sok szempontból jéghideg ember volt, akinek gerince akkor sem roppant meg, amikor szinte mindenki (főleg Kossuth) sziklával hajigálta. Kilépett huszártisztből lett néhány hónap alatt a magyar fősereg parancsnoka, minden önálló hadvezéri tapasztalat nélkül. Az 1848 őszi magyar haderőt jellemzi, hogy pusztán erélyessége alkalmassá tette erre. Szigorú volt, előfordult, hogy saját maga kaszabolta össze feleselő katonáját. Nem tűrt fegyelmezetlenséget, amit a 48-as honvédseregben ritka határozottsággal tartatott be. Gyorsan ráérez a hadvezetés alapszabályaira, és képes alkalmazni azokat. Kellően óvatos, szinte soha nem sikerül ellenfeleinek meglepniük, ugyanakkor ő képes váratlan akciókra.
Személyes jelenléte sikereinek egyik alapja, katonái bíznak benne. Egyik csatában látott egy hátráló üteget, mire egy rövid kis üzenetet vetett papírra, majd eljuttatta azt annak parancsnokához. A hátrálók vezetője elolvasva az üzenetet megfordította ágyúit, és máris támadásba ment át. A papíron csak ennyi állt: "Magyarok! Mindig csak hátra? Sohasem előre?"
Visszavonulásból gyorsan képes volt támadásba lendülni, sőt 1848-49-es téli, és a1849 nyári retirálása a magyar hadtörténelem legragyogóbb visszavonulásai. Bizony, időnként ez a maximum, amit el lehet érni, és ez akkor nem volt kevés. A tavaszi hadjárat során visszaveti az országhatárra a kiváló császári-királyi haderőt, bebizonyítva, hogy a magyarok képesek megvédeni magukat azzal szemben.
Roppant szerénységgel így foglalta össze saját katonai tehetségéről alkotott véleményét:
"Nem volt énbennem semmi katonai zseni. Az csak
mese, magyar legenda, mint annyi más. Rendet tartottam a katonáim között, ez az
egész, és a fickók derekasan viselték magukat néhányszor. A többi lárifári."
Mindamellett szerintem ebben tévedett, hadvezéri zsenialitása nem vitatható.
1. Hunyadi János, magyar kormányzó
 |
| Hunyadi János kormányzó, az 1488-as Thuróczi-krónikában (wikipedia) |
Mint az a nemzetközi Top 10-ből következik, Hunyadi Jánost tartom a valaha élt legnagyobb magyar katonai zseninek. Tevékenysége 65 évre megakasztotta az akkori világ legnagyobb birodalmának hazánk felé való terjeszkedését, Timur Lenk után elsőként mért komoly vereséget (igaz nem nyílt csatában) az Oszmán-birodalomra 1456-ban Nándorfehérvárnál. Török fősereget ezt követően egészen 1683-ig (sőt inkább 1687-ig) nem ér ekkora kudarc. A kormányzó agresszív, támadó szemléletű katona volt, úgy vélte - és ebben tökéletesen igazat kell adnunk neki -, hogy az oszmánok erejét minden áron vissza kell szorítani, különben végzetes lesz Magyarország számára. Ezért képes volt komoly kockázatot vállalni, amely több esetben vereséghez vezetett. Mindemellett helyesen látta a dolgokat. Védekezéssel talán tovább állhatott volna ellen az ország, ugyanakkor a bukás aligha lett volna elkerülhető. Így az egyetlen esélyt ragadta meg a torkánál. Igaz, kudarcot vallott. A kudarc a katonaélet része, elbukott Napóleon és Hannibál is, zsenialitásuk még sem kérdéses. Csatáiban mindig a megfelelő taktikát használja a sikerhez, néha egyik, máskor mindkét szárnyon átkarolja az ellenséget. A fegyvernemeket jól hangolta össze, csatadöntő nehézlovassága rendszerint áttörte ellenfele sorait, a huszita harci szekereket pedig mind védekezésben, mind offenzívában jól alkalmazta. Vereségeit nem taktikai hibák okozták, hanem külső tényezők. Szentimrénél egyik alvezérével fegyvert cserélve tévesztette meg a törököket. Remekül érezte meg a csaták során a döntő pillanatokat, 1456-ban Nándorfehérvárnál éppen akkor rohant ki a várból a török ágyúkra, amikor az időpont egyedül alkalmas volt erre. Kiváló ember és kiváló hadvezér volt, aki sajnos olyan korban élt, amikor a legnagyobb siker az volt, hogy nem romlott tovább a helyzet.
