2017. november 30., csütörtök

Pillangókés az űrben - Kincaid: A kárhozott

S. J. Kincaid: A kárhozott
Bp.: Twister Media, 2016


Eredeti megjelenés:
S.J. Kincaid: The Diabolic, 2016
Fordította: Bodóné Hofecker Zsuzsanna
479 oldal

Sok történelmi non-fiction kötet után éheztem már a való világ gondjaitól mentes világra, így fejest ugrottam egy alternatív univerzumba, hogy egy kitalált személy gondjait vegyem nyakamba. Kincaid fantasyjéről jókat hallottam, így megfelelő választásnak tetszett.

A történet vonalvezetése szép ív mentén halad, fő problematikája pedig egy oly sokszor felhasznált sablon: valaki kiadja magát másvalakinek, és abból bonyodalom származik. Főszereplőnk, egy génmanipulált testőrnő, a beszélő nevű Nemezis átveszi védelmezettjének helyét, mikor a galaktikus császár túszként magához rendeli a nemesi család lányörökösét. Nemezist mesterségesen úgy képezték, hogy szeretetet egyedül a vele együtt felnövő Sidonia iránt érezzen, s mindenben alárendelje magát vele szemben.
Sem a kontextus, sem a szituáció nem új, de éppen az teszi Kincaid könyvét rendkívül kiválóvá, hogy ügyesen lop. Manapság az egyediség hamis képét üldöző tömegkultúrában megvetés sújtja azt, akikre a lopás ragadós, szurkos árnyéka vetül, s utána még tollba is forgatják szerencsétlent, biztos, ami biztos. Holott 5000 év civilizációsdi után az új ötlet valójában elérhetetlen Fata Morgana. Minden ideánk valaki más ötletéből táplálkozik, ahogy minden telefonos háttérképet a fényképező tett lehetővé. Nincs benne, tehát semmi szégyen, ha működő elemeket másolunk le, feltéve, hogy jól csináljuk, és persze nem lekopírozzuk egy az egyben. Megfelelő dolgokat kell átvenni, és ezeket úgy kell összegyűrni saját elképezéseinkkel, hogy abból precízen egymásba csúszó elemek legyenek a nagy egészben. Kincaid ennek mestere.
Írónőnk először is vette az ókor egyik epikus sztoriját, Claudius császárét. Ezt nem részletezem, maradjunk annyiban, hogy Tyrust, a császár őrült fiát Claudiusról koppintotta. A birodalom maga is a hanyatló Róma, annak dekadenciájával, és bűneivel. Kincaid könyve ugyanakkor igencsak emlékeztet Brown trilógiájára, amely méltán egyik kedvencem. Hajmeresztő azonosságok vannak, olyannyira, amelyek már csaknem bennem is neheztelést vont maga után. Például:
1. Ugyanúgy egy alternatív világban játszódik, amelyben egy kaszt birtokolja a hatalom és vagyon túlnyomó többségét.
2. Hősünk itt is alulról előremászva kerül az elitbe.
3. Végül a fő mozgatórúgó mindkettőben a bosszú.
Mégis miért tudom mindezt megbocsátani? Mert szinte minden a helyén van, a történet megállíthatatlanul hömpölyög célja felé, akárcsak az Amazonas. Olyan olajozottan követik egymást a logikus történések a kötet kétharmadáig, hogy szinte overált húztam és beálltam autószerelőnek. A világot ugyan nem ismerjük meg túl részleteibe menően, de nincs hiányérzetem.
Nehezebben bocsátom meg, hogy olyan elemekkel is élt az írónő a regény utolsó harmadában, amiket jobb lett volna mellőzni. Spoiler következik! Amennyiben olvasni tervezné a regényt, ugrani méltóztassék pár sort!
-         Teljesen felesleges volt visszahozni az egyszer már meggyilkolt Sidoniát, semmi értelme és hozadéka nem volt. Ám ha már visszahozta, még fölöslegesebb volt újra veszni hagyni…
-         Ugyanilyen töltelékprobléma volt Nemezis elhidegülése szerelmétől, a történethez nem adott hozzá, legfeljebb 60-70 oldallal eltolta a végkifejletet.
Kincaid valószínűleg túl sok romantikus szappanoperát vacsorázott, hogy ilyen blőd sablonokat integrált a végére. Csak szappanhabos lesz a történet, tisztább azonban nem, ilyen bonyodalmak csak a könyv terjedelmét növelik, az értékét nem. Kár ezekért!
Brown könyve jobb, ez kétségtelen. Az Arató személye sokkal „coolabb”, mint Nemezisé, ő igazi erős karakteres férfi, míg Nemezis hol pityergő kislány, hol gyilkológép, hajában rózsaszín hajgumikkal. Elég érdekes ötvözete léleknek, de ráfogható protagonistánk génkezelt voltára. A Vörös lázadás-trilógia maga az eseménycunami, míg itt kevesebb történés van, több merengéssel. Világos oka ezen különbségeknek, hogy más a két trilógia célcsoportja: Brown elsősorban a hard fantasy rajongóit kényezteti, Kincaid meg az eladhatóságot helyezve fontossági listája élére, fiatal hölgyeknek írt csemegét. Ezért erősebb benne a romantikus vonulat is, amely az első szerelem emlékét idézi fel az idősebbekben, s a reménybeli első tapogatózások bizsergető izgalmát vázolja fel a fiatalok számára. Ettől függetlenül, ez egy veszett jó könyv, nagyon élveztem férfi létemre.
Elárultam közben a poént. A kárhozott ugyanis szintén trilógiává bővül, és már meg is jelent az Egyesült Államokban a második rész. Mindig aggódok, hogy egy jó könyvnek lehet-e jó folytatása, pláne ha az első rész lezárt. Kincaid regénye értelmesen befejeződött, teljesen kerek. De hát addig működtetni a pénznyomdát, amíg kitart a lendület, és az író is csak ember!

A kötet látványos, figyelemmegragadó borítóval került a polcokra, a mechanikus késnek látszó eszközből pillangóvá színesedő figura (mondhatni pillangókés) a figyelmet azonnal megragadja. Rögtönzött vizsgálatom alapján a fűzött kötés tartása megfelelőnek látszik, így a kiadót dicséretben részesítem. A fordító munkája szintén kiemelendő, a magyar szöveg hatásos, a konfliktusokat jól adja vissza. A helyesírásra már nem jár ötös, akadtak benne bakik. Összességében a kiadvány megfelelő. 

Bár mindent egybevetve, könyvünk a young adult kategóriába zsuppolható bele, és elsősorban hölgyeknek íródott, de minden űrfantasyt kedvelő olvasó bátran kezdjen belem, mert nagyon jó szórakozást fog jelenteni. Különösen így van, ha nem olvasta még Brown trilógiáját, amely nálam kissé elhomályosítja ezt az egyébként remek epigont.

Pontszám:
Nyolc kárhozott a tízből.
8/10

www.goodreads.com: 4.07 pont
(Az adatok 2017. november 30-i állapotot tükröznek!)


2017. november 23., csütörtök

Böszörményi gyula: Mindörökké várni
Szeged: Könyvmolyképző, 2017
 303 oldal



Böszörményi Gyula az egyik kedvenc magyar ifjúsági íróm (nincs sok…), érdekes módon azonban nem a közismert Álomfogók-ciklus, hanem a Rémálom-trilógia okán. Böszörményi ugyanis képes volt egy olyan antiutópiát létrehozni a 9…8…7…-tel magyar célközönségnek, amely rendkívül hangulatos, budapesti helyszíneken játszódik, s a fiatalok tényleges problémáira koncentrál. Kockázatos vállalás volt, de szerintem nagyon sikeres. Ezt úgy is fenntartom, hogy Böszörményi - sajnos – túlságosan is meg akart felelni a közönségnek, s demokratikus „Szavazzuk meg, miként folytatódjon a regény!” módszerével rendre elérte, hogy az érdekes választások helyett a kézenfekvő mentén folytatódjon a sztori a következő részben. Így a trilógia kötetről kötetre süllyedt le a kiemelkedőtől a jóig. Noha tudtam, hogy Böszörményi írt már sci-fit, de eddig nem olvastam tőle ilyen jellegű regényt vagy novellát, így mikor a könyvtárba megérkezett a Mindörökké várni című gyűjtemény novelláiból, éreztem eljött az idő tesztelni írónk ezen - mondhatni sötét - oldalát. Nézzük meg röviden, miként tetszett hát a tucatnyi, de nem „tucat” novella!

1. Dogma (7-14 o.)
Isten megteremtette az embert, az ember elpusztította Istent, majd megteremtette a robotot, hogy a robot elpusztítsa az embert, s megteremtse a saját Istenét. Patchwork-szerűen összedobált összefüggéstelen jelenetek, hogy a végén kapjunk egy nem túl meglepő, de legalább humoros lezárást.
7/10 pont

2. A Xonsi körzet (15-33 o.)
Han Solo-féle csempész-kalandor történet, csak Csubit két star trekes orioni nőstényállatra cserélte írónk. Mai zaklatáscunamik öntözte civilizációnkban pusztán ezért tíz pontot érdemelne a novella, mert mára egy nagykorúak közötti férfi-nő kapcsolat leírása csaknem extrémmé és merészséggé lett…  Értékeltem a Galaktikus gégepukkasztó utalást, s az egész írás egyfajta sablonparádé. Egyébként nem egy izgalmas történet.
5/10 pont

3. Tű és pajzs (35-58 o.)
Az egyik legjobb novella a kötetben, voltak benne eredeti ötletek, jó a történet, van meglepetés és mondanivaló. Jix bácsi története egyszerre jelzi, hogy sohasem tudhatjuk, ki miért vált olyanná, amilyen, s milyen múlttal érkezett a közösségünkbe. A novella a történelem, a felelősség vállakat súlyosan nyomó terhéről is szól, s arról, hogy döntéseink mennyire kihathatnak közösségünkre és saját jövőnkre.
8/10 pont

4. A kutya (59-88 o.)
Nem volt rossz történet, de kutyának éppen nem találtam épen. Csonkának bizonyult ugyanis, mert se füle, se farka nem volt. Igazából nem tudom, mit akart mondani ezzel a költő… Az egyébként jól megírt történet.
5/10 pont

5. Három nappal később (89-109 o.)
Egyszerű, könnyen követhető és lineáris felépítésű sztori arról, hogy „kard által vész, mind, ki kardot ragad.” Az ötlet csak annyira új, mint Hollywoodban a szereposztó dívány, de a novella tetszett.
7/10 pont

6. Isa por es homou (110-133 o.)
2015-ben Böszörményi ezért a Galaktikában megjelent novelláért kapta a Zsoldos Péter-díjat, s valóban nagyon egyedi és érdekes ez a hardcore mese. A csak a végén kerekké alakuló történet ráadásul irodalmi szempontból is szép munka. Hiába, örök tanulság, hogy az ember kísérletező hajlamával óhatatlanul úgy nyúlhat a világ rendjébe, hogy végül önnön koporsóját engedi le a mélybe, hogy aztán utánaugorjon.
8/10 pont

7. Jó éjt, kapitány! (134-155 o.)
Ismét egy nagyon szép történet, nálam ez nyert a válogatásban. Szép, érzelmes, ugyanakkor figyelemfelhívó mondanivalóval bír. Igazából a mondanivaló még a legbonyolultabb regények esetében is könnyen megragadható, ettől klasszikusok: jó és rossz örök harca (A gyűrűk ura), a politika győzelme az egyén fölött (1984), a hazaszeretet (Egri csillagok), stb. Itt is borzasztóan egyszerű igazság mondatik ki: Nem zárkózhatunk el a világ elől, pláne, ha tönkretettük, mert akkor már késő lesz. Ebből a szempontból hasonló a kicsengése, mint az előző novellának. Klassz volt.
8/10 pont

8. Mindörökké várni (157-175 o.)
Azt vártam, hogy a címadó novella ütni fog majd, mint egy kubista gömb. Ehhez képest olyan volt, mint egy nagy zacskó csipsz: sok levegő, kevés tartalom. Ez a történet is pármondatos foltokból kellett volna, hogy összeálljon felvehető báli ruhává, ám ehelyett egy modern divatbemutatóra kreált ruhakölteményt kapunk, amiről azt sem tudjuk, hol kell belebújni. Egy-egy kiragadott pillanatot, színt mutat be a novella az emberiség kezdetétől annak végéig, Az ember tragédiájára emlékeztetően, ám a végén semmi megoldást nem kapunk, hanem simán kipusztulunk magányosan az élettelen világűrben.
6/10 pont

9. Üvöltő szörnyeteg (177-189 o.)
A kilencedik írás voltaképpen egy halott memoárja, amiben egy hölgynek írja meg érzéseit halálba küldésével kapcsolatban. A hasznosság és (ön)feláldozás kérdését firtató rövidke mű, semmi kiemelkedő.
6/10 pont

10. Vörös kendővel válladon (191-254 o.)
Ez is klasszikus csempészkedős sci-fi zsánerként indul, hogy aztán Solaris-os agyrémmé legyen, ahol a határ csak annyira létezik a valóság és képzelet között, mint szír migránsnak Németország és Dánia között. Tartalmához, jelentőségéhez képest a novella meglepően hosszú, s nem keltette fel különösebben érdeklődésemet.
6/10 pont

11. A bolond (255-271 o.)
Ellenben ez nagyon jó volt! Rövidsége ellenére egy az értékrendünkről elgondolkodtató, nagyon szépen megírt, hatásos szösszenetet kaptam, amely levett a lábamról. Hogy ez az én lelkivilágom okán történt-e, vagy mindenkire hatást gyakorol, azt nem tudhatom. Mindenesetre Böszörményi megint csak kiváló hangulatfestőnek bizonyult, úgy tűnik kifejezetten a nyomott, keserédes világok, a lelki nyomor leírásának mestere. Számomra ebben a novellában Asimov Öszvérének magyar testvérére leltem. Visszavonom korábbi ítéletemet, inkább ez a legjobb a válogatásban!
9/10 pont

12. Nemzedékek (273-303 o.)
A robot versus ember kapcsolat lassan egy évszázada érdekli az emberiséget, hiszen a lét és nem lét közötti különbség meghatározása nagyon fontos metafizikai kérdés. Nem meglepő, hogy Böszörményi szintén írt e kimeríthetetlen témában. Izgalmas, hogy a fiatalok kegyetlenségét, és a generációs különbségeket is belevegyíti a történetbe, nem is hatástalanul. Számomra is sokszor feltűnt, hogy ma mennyire eldobható használati eszközként tekintünk csodálatosan kifinomult eszközeinkre, miközben a régi korok embere megbecsülte minden holmiját. Tényleg így lesz-e az emberekre megszólalásig hasonlító androidokkal is? Egyáltalán szabad-e ilyet létrehozni? Ezek azonban már filozófiai kérdések.
7/10 pont

Összegezve: Sajnos a kockázatvállalás ismét hiányzott itt-ott számomra, a novellák többször talán nem voltak kellően merészek, s a csattanók kiszámíthatónak bizonyultak. Jó válogatásról van ugyan szó tehát, de hiányzott belőle valami, ami igazán remekké tenné.
Az illusztrációkról. Tulajdonképpen nincs többről szó, mint a novellák elé felskiccelt alakok, illetve a lap alján mintegy jelzőként szolgáló díszítés, nincs igazából jelentőségük, hozzá nem adnak a kötetnek, igaz el se vesznek belőle.
A kötet külcsínre nézve esztétikus, én puha, fűzött példányt használtam, amelynek borítása hamar törik és gyűrődik. Amennyiben valaki megvásárolni szeretné, mindenképpen keménykötésben tegye (ha adtak ki olyat is belőle)!

Pontszám:
Hét pángalaktikus gégepukkasztó a tízből.
7/10 pont

www.moly.hu: 94 %
www.goodreads.com: 3.75 pont
(Az adatok 2017. november 20-i állapotot tükröznek!)


2017. november 19., vasárnap

Caporettó - előadás képekben

Az elmúlt héten a napvilágot szinte csak az ablakon keresztül láttam, volt itt kiállításmegnyitó, hosszú munkanap, győri könyvszalon (sőt, az még van is!), valamint kedden tartottam második őszi előadásomat a Bezerédj-kastélyban, a Ménfőcsanak-Gyirmóti Művelődési Központ felkérésére. Szerencsére szép számú közönség előtt sikerült egy korrekt - bár nem vagyok maradéktalanul elégedett - előadást adnom. Most ennek képeiből válogattam:





















A fotókért köszönet Stoller Lászlónak, az előadás megszervezéséért és a háttérmunkáért pedig a művelődési ház dolgozóinak!
Az előadás reményeim szerint hamarosan a youtube-fiókomon lesz.
Legközelebbi témám Győr-Ménfőcsanakon: Mátyás király 1467-es erdélyi és moldvai hadjárata!

2017. november 11., szombat

Egy brit zászlóalj útja az olasz hadszíntérre a Caporettói áttörés után

Egy brit zászlóalj útja az olasz hadszíntérre a Caporettói áttörés után


Kedden 17:30-kor lesz következő előadásom a győr-ménfőcsanaki Bezerédj-kastélyban, amelynek témájául a Caporettói áttörést választottam. Az olasz front legjelentősebb harci eseménye idén ősszel éppen 100 éves, így adta magát. A téma igen nagy irodalommal bír, s miközben elsősorban forrásokra vadásztan polcon s világhálón, rábukkantam a brit York és Lancaster gyalogezred 9. zászlóaljának hivatalos hadinaplójára, pontosabban annak blogon közölt változatára. A 9-es zászlóalj úgy kerül a caporettó-s előadásba, hogy azon öt brit hadosztály egyikéhez (a 23.-hoz) tartozott, amelyet az olasz vereség hírére a nyugati frontról átcsoportosítottak a Piave folyóhoz 1917. novemberében, s decemberben már harcba is vetettek. Most ennek az anabászisznak a naplójából fordítottam le hevenyészve részleteket.


November 1-9-ig:
Ezen idő alatt a zászlóalj megfelelő kiképzési programot végzett el, és a specialistákat saját tisztjeik képezték ki. Az 1., 4., 6., 7. századok lőgyakorlatokat tartottak, amelynek eredménye nagyon kielégítő volt, s az újoncoknál fejlődés tapasztalható. A hadosztály gázfelügyelőjei 2-án ellenőrizte az SBR gázálarcokat,ii majd 6-án az összes tisztnek és járőrparancsnoknak előadásokat tartott. 4-én templomi parádétiii tartottak. Folyó hó 5-én 50 legény csatlakozott, akiket a parancsnok 8-án megszemlélt. A zászlóaljban nagyon kevés itt most a beteg, és az emberek élvezik a nyugalmat. […]iv

November 10.
A zászlóalj fele Wizernesv állomáson bevagonírozott, az 51-es számú vonat elhagyta az állomást délelőtt 10:30-kor, a tiszti kocsiban Rumbold alezredessel (DSO, MC).vi Az 54-es számú vonat délután 2:40-kor indult, a tiszti kocsiban Lewis őrnaggyal (MC).

November 11-től 15-ig:
Vonatozás végig a Rhone folyó völgyén Marseille-ig, majd a part mentén Cannes, Nice, Ventimigliavii érintésével Olaszországba. Megállóhelyek? Különböző állomáshelyek, amelyeken a fiúk gyakorlatoztak, s forró teát, kávét kaphattak. A vonaton a fegyelem kiváló volt, az emberek az utazás felől érdeklődtek. A zászlóaljat melegen üdvözölték az út során.viii 15-én a zászlóalj kirakodott Mantovában, és Ceresához menetelt.

November 16-tól 18-ig:
Ceresában jó szálláson elszállásolva, ahol megfelelő gyakorlatozásra került sor. 18-án templomi felvonulást tartottunk. Míg a katonák fizikai állapota a térségben jó volt, az orvosi jelentés szerint a szokásosnál többen szenvednek kelésekkel.

November 19.
A hadosztály a gyülekezési térség felé halad.ix A zászlóalj 8:30-kor kezdte meg menetét Susano Corta Chiavichex (12 mérföld) felé. Érkezés a szállásokhoz délután 3:30-kor. A menet jó volt, senki sem dőlt ki.

November 20.
A menetet reggel 7 órakor folytattuk Nogarábaxi (8 mérföld), a zászlóalj szálláson délelőtt 11 kor. A felvonulás továbbra is magas színvonalú, nagy kevés ember lába hólyagosodott fel.

November 21.
A zászlóalj 6:30-kor vonult ki Legnanoxii felé, és délután 3 órakor foglalta el szálláshelyét. A menetelés ismét jól sikerült, a szállítás nagyon tisztán és okosan folyt le.

November 22.
A zászlóalj reggel 7 órakor indult el Noventa irányába (16 mérföld), szálláshelyeire 14:30-kor érkezett meg. A férfiak jól meneteltek, nem dőlt ki senki. Számos ember lába vízhólyagos lett.

November 23.
A menetelés délelőtt 9 órakor folytatódott Barbaranoxiii felé (7 mérföld), a zászlóalj a szállásin délután 1 órára.

November 24.
A zászlóalj reggel 7 órakor indult ki St. Mariaxiv felé (10 mérföld), ahová délután 1 órakor érkezett.

November 25.
7 órakor kivonulás Isola di Carturoxv felé (6 és ½ mérföld), szálláshelyére 11 órakor költözött be [a zászlóalj]. Az elmúlt három nap során a menetfegyelem még mindig nagyon jó volt, egyetlen ember sem esett ki. A fiúk jó állapotban vannak, lábaik épek.

November 26. és 27.
26-án szemlét tartottak, majd 27-én folytatódott a kiképzés. Az orvosi jelentés hosszú volt, a legfőbb panasz a hólyagos láb, amiből a férfiak nagy részének kijutott.

November 28.
A menet reggel 8 órakor folytatódott Isola Romolo-baxvi (12 mérföld), a szállásokat délután 4 órakor foglaltuk el.

November 29.
A zászlóalj délelőtt 9 órakor indult el Sontreiaxvii felé (7 mérföld), és a szállásokon volt déli 12 órára. A menetfegyelem az út során kiváló volt, nagyon kevés embert kellett elsősegélyhez kísérni, s a menet során senki sem dőlt ki.

November 30.
Zászlóalj a szállásokon. A parancsnok díszszemlét tartott a századoknak, és nagyon elégedett volt a zászlóalj körültekintő megjelenésével. Az emberek többsége fürdőt vett.

December 1.
A zászlóalj pihenőben Sontreiában. Futógyakorlatok századonként, lövészet, szuronyvívás, fegyverforgatás és a századok alaki kiképzése folytatódott.

December 2.
A zászlóalj elhagyta szálláshelyét délelőtt 11 órakor, és Barconbaxviii menetelt, ahová délután 2:40-kor érkezett.

December 3.
A 70. dandárxix a 70. olasz hadosztály balszárnyán lévő 136. ezredének felváltására indult (Montelló szektor).xx A zászlóalj délelőtt 9:45-kor elindult Cianoxxi felé, ahol a 136. olasz ezred 1. zászlóalját kellett váltania, mint tartalék zászlóalj. Egy óra menetelés után a zászlóalj megállt és ebédet valamint teát szolgáltak fel a mezőn. Délután sportfoglalkozás volt. Délután 4 órakor a menetelés Ciano felé folytatódott. A cél este 8 órakor teljesült.

December 4., 5., 6.
A zászlóalj tartalékban Ciano-nál.

December 7.
Az „A”, „B” és „D” századokxxii és a zászlóalj új helyre települt az alábbiak szerint: Az „A” század egy házcsoportban 300 lépésre a [térképen szereplő] SERNAGIOTTO felirat S-betűjétől északra. A „D” század az SERNAGIOTTO S-betűjétől délre 200 lépésnyire lévő házcsoportban. A „B” század a CIANO szó „A”-jától délre lévő házakban. A zászlóalj főhadiszállása pedig délre 250 lépésre a NOGARE „E” betűjétől. A felváltás teljesült 7:30-ra. […]

December 8., 9., 10.
A zászlóalj tartalékban. Míg a századok tartalékban voltak, dolgoztak a védműveken, javították az egészségügyi feltételeket, és akadályokat építettek.

December 11.
A zászlóaljunknak a 8-as York és Lancasteri zászlóaljat kellett volna felváltania, de a frontszakaszunkat érő egész napos folyamatos bombázás, valamint az időjárás változása miatt a dandárparancsnok visszavonta a váltást. Készenléti parancs érkezett a mutatkozó osztrák tömegek miatt, a zászlóalj készen állt. Veszteség: - 6 legény megsebesült.

December 12.
A zászlóalj felváltotta a 8-as KOYLI-txxiii, és a front balszárnyi dandárának balszárnyi zászlóalja lett. A váltás teljesült este 7:30-kor. A diszpozíciók a következők lettek: „A” század az első vonal bal szárnyán. „D” század az arcvonal közepén. „B” század az első vonal jobb szárnyán. „C” század a tartalék század. […]



Jegyzetek:

i Az eredetiben Div[isiona]l Gas Officer, de a gáztiszt szót elég gáznak éreztem…
ii Az eredetiben: SBR, amely a small-box respirator (kisdobozos légzőkészülék) rövidítése. Nem csoda, hogy ellenőrizték ezt. A Caporettói áttörés során az olaszokat meglepte a monarchia és német csapatok által nagy mennyiségben bevetett gázlövedék, s sok olasz katona gázmaszk hiányában pusztult el. Az Antant I. világháborús gázálarcairól írás: http://gasmasklexikon.com/Page/USA-Mil-Infantrie.htm
iii„Church parade”, a brit hadseregben 1951-ben megszüntetett vallásos szertartás, mely során a tábori lelkészek buzdították és lelki vigaszt nyújtottak a katonák számára.
iv A kihagyott részeken személyi változásokról esik szó.
vTelepülés Franciaországban Pas-de-Calais megyében. A Y & L 9-es zászlóalja korábban Flandriában került harcba.
viDSO – Distinguised Service Order, azaz Kiváló Szolgálatért Érdemrend. MC – Military Cross, azaz Hadikereszt. Mindkettőt kifejezetten harctéren szerzett érdemekért adják.
viiA naplóban hibásan Vintimille.
viiiNyilván elsősorban az olasz lakosságra vonatkozik.
ixA 9. zászlóalj a 23. hadosztály része volt, mely divíziót teljes egészében Olaszországba vezényelték Flandriából a Caporettói áttörést követően. A 23. hadosztályt négy gyalogdandár és közvetlenek alkották. A York és Lancaster ezred 9. zászlóalja a 8-kal együtt a 70. dandár kötelékében szolgált.
xNem tudtam azonosítani, valahol Mantova és Nogara között lehet.
xiA naplóban Nigara.
xiiA naplóban Lenago.
xiiiA zászlóalj hadinaplójában Pont du Barbarano szerepel, ami minden bizonnyal megfelel Barbarano Vicentinonak.
xivA hely Vicenza környékére lokalizálható.
xvEgy sziget lehet a Brenta folyónál Carturo község közelében.
xviNem tudtam azonosítani.
xviiLásd eggyel feljebb... Valahol Castelfranco Venetotól északkeletre lehet.
xviiiTelepülés a Montelló-hegy délnyugati csücskétől 8 km-re délnyugatra.
xixA 23. brit hadosztály azon dandára, melyhez a Y & L Regiment 9. zászlóalja is tartozott.
xxA zászlóalj tehát a Piave folyónál fekvő, 1918 nyarán híressé vált csatateréhez közel érkezett, mint tartalék.
xxiTelepülés a Piave folyó déli partjához közel, a Montelló hegy tövében.
xxiiA brit gyalogzászlóaljak 4 századból álltak, amelyeket „A”-tól „D”-ig kaptak rendszerint „számozást”.

xxiiiA KOYLI a King's Own Yorkshire Light Infantry rövidítése, azaz a Király saját yorkshire-i könnyű ezredének 8. zászlóaljáról van szó, amely szintén a 70. dandár állományába tartozott. Valószínűleg itt esett el az első brit katona ezen a fronton, William Hetherington. Lásd: http://www.ossett.net/WW1/William_Hetherington.html

2017. november 1., szerda

A bolsevik puccsról tartott előadásom már youtube-on:

Múlt héten szerdán lement az ősz első ménfőcsanaki előadása, amelynek témája a Nagy októberi szocialista forradalom volt, amely ugyebár se nem nagy, se nem szocialista, se nem forradalom, sőt, nálunk még csak novemberi sem volt. Az előadásommal nem vagyok maradéktalanul elégedett, egyszerűen túl sok mindent szerettem volna belegyömöszölni, így némiképpen hektikus ugrabugrálássá lett, de azt hiszem azért vállalható. Ma az erről készült felvétel felkerült a youtube-os csatornámra. A kép- és hangminőség nem a legjobb, de igyekszem a jövőben fejleszteni ezeken.
Jó szórakozást hozzá!


2017. október 29., vasárnap

Dörre Sándor I. világháborús levelezése, IX. rész - 1917. május-december

A Dörre-család nagy háború idejéről fennmaradt levelezésének 9. részében eljutunk 1917. végéig. Dörre Sándor továbbra is a győri 11. vadászzászlóalj hadnagya, ahol a főhadnagy távollétében századparancsnok. Szerencséjére – és a levelezés szempontjából balszerencsénkre - ebben az évben már jóval többször szabadságolják, így több hónapnyi foghíj van a dokumentumok között, teljesen hiányzik például az augusztus-szeptember, amikor Budapesten tartózkodott. Alakulata továbbra is az olasz fronton állomásozik, ahol Görz környékét védi a talján offenzívák során, majd a Caporettói áttörést követően ők is előrenyomulnak Itáliába. Dörre november 22-i és december 2-i levelében érdekes leírást ad a megszállt északkeleti olasz területről, s az olasz visszavonulást követő ottani helyzetről. Külön élmény volt számomra, mikor egyik levélben megtaláltam az abban említett csatatérről származó sárga rózsát, melyet hazaküldött szüleinek, a virág színe alig fajult az eltelt potom 100 esztendő során... Dörre októberi visszatérése után, mint kiképzőtiszt egy géppuskás kurzusba kerül, így nem veszt részt közvetlenül a harcokban ekkor.
A dokumentumokat helyesírásilag korrigálva, annak stílusát megtartva közlöm. Jó szórakozást!

1.
Dörre Sándor levele édesanyjához, 1917. V. 13.

Kedves jó Mama!
Sietek soraimmal, mert nemsokára viszik a postát. Hál' Istennek eddig nincs bajom. Két nap óta kissé forró idő jár mireánk.i Éjszaka csend van, és így aludhatunk, csak hajnalban kezdődik mindig a színház. Gázgránátok lövésével kezdi az olasz, de kinevetjük őket, mert gázálarcaink igen jóknak bizonyulnak. Harmadik napja tartalékban vagyunk, s jó helyünk van. Különben nagyon szép völgyben van a szállásunk, és meleg nyári idő van. Tegnap éjjel zivatar volt és kellemesen lehűtötte a levegőt.
Olvastam egy bécsi német újságban Bandi kinevezését. Kérem neki őszinte jókívánataimat átadni ez alkalommal. Egy kis sajtóhiba volt azonban a lapban, mert Fortif. Oblt.ii Dörre Alexander-nek van írva. Nem is bánnám, ha tévedésből kineveznének engem is, és beosztanának a pesti Direktióhoz!
Mi újság odahaza Kedves Mamuskám? Remélem, kedves mindnyájan egészségesek. Ma ismét Visegrádon töltik a vasárnapot? Gyönyörű lehet most odakinn. Tegnap jó őzpecsenyét ettünk. Ennek érdekes története van. Szerdán éjjel – akkor még Stellungban voltunk – a két Schwarmlinieiii közé valahogyan egy őz került. Persze mi is, meg az olaszok is lőttek rá, és ott kinn a hindernisiv-szek között hősi halált halt. Éjszaka a sötétben azután egy altisztünk kimászott érte és behozta. Ugye érdekes história? Majd megírom Dórinak is, a nagy vadásznak. Az az érdekes, hogy azon a helyen, hol lelőttük az őzet, nem voltunk messzebb az olasztól 100 lépésnél. Tőlünk balra azonban a két állás között mocsaras terület van, és alighanem ott huzamosabb ideje élt már az őzike, míg aztán egy éjszakai sétáján zsákutcába került. No, de már kifogytam az újságokból és így befejezem levelem.
Kedves Mama és Papa kezeit csókolom, és a gyerekekkel együtt számtalanszor csókolom. Hálás fiúk, Sanyi.
1917.V.13. D.u. ½ 1.

Az 1917. május 17-i levél középső lapjai, az említett rózsával (2. dok.)

2.
Dörre Sándor levele szüleihez, 1917. V. 17.

Kedves jó Papa és Mama!
Május 20-ika közeledik.v Sok gondolat, visszaemlékezés, érzés tölti el fejemet, szívemet. Nem tudom, hol kezdjem, hogy folytassam az írást. Nem is erőltetem! Csak kérem a jó Istent, áldja meg jó szüleinket, adjon nekik erőt a nehéz napok elviselésére, hogy mire hazajövünk, egészségben találjuk őket, s öregségük éveit jól megérdemelt pihenésben, békés boldogságban tölthessék!
Mai postával kaptam kedves Mama három lapját, melyeknek nagyon megörültem, s melyekért hálás köszönetet mondok. Ha eddig is nagyon vártam minden nap a postát, úgy a mostani meleg napokban annyival is inkább örülök, ha a hosszú nap elmúltával otthonról hírt kapok. Hál' Istennek eddig jól érzem magam. Megnyugtatásukra közlöm, hogy még tartalékban vagyunk, és meglehetős jó kavernám van. A mai nap kevésbé hevesen múlt el, sőt estefelé körülbelül 3 órán át olyan csend volt, hogy még fegyverlövés sem esett. Igazán mondom, hogy szinte rosszul esett ez a nagy csend. Újság nincs sok. Ahol csak támad a digó,vi véresen szalad vissza. Tüzérségünk nagyszerűen működik.vii
Tegnap egyik ordonáncom gyönyörű sárga rózsákkal lepett meg. Azokból küldök néhány szálat.viii A szomszéd hegyen egy szőlőkertben találta.
Mint már írtam egyszer, 6-án Papa címére 300 Koronát küldtem haza. Kérek értesítést, ha megérkezik haza. Az újságra tegnap fizettem elő erre a hónapra, mert azt írták, hogy az előfizetés lejár elsejével. Örömmel olvastam kedves Mama lapján, hogy számlám körül félreértések történtek. Így legalább Papa megtakarított nekem 100 Koronát.
Mint írtam, Werner már szintén megjött a szabadságról. Még nem nősült meg. Gyakran voltunk együtt az utóbbi napokban. Persze ő is nehezen szokik megint az itteni élethez. Szegény Bandinak is ugyan gyorsan lejár az ideje! Holnapután neki is már lejár a szabadsága. Viszont már 2 hete lesz, hogy eljöttem otthonról, szóval 3 és ½ hónap múlva ismét szabadságra mehetek. Tegnap írt Dóri levelet. Jól vannak, egészségesek. Neki sok dolga van a normál tanmenettel.
No, de mára zárom soraim. Már későre jár az idő és reggel korán kell kelnem.
Kedves Mama és Papának kezeit csókolva, a gyerekekkel együtt számtalanszor csókolja hálás fiúk, Sanyi.
1917.V.17. Reggel ½ 2.

3.
Dörre Sándor levele édesapjához, Dörre Tivadarhoz, 1917. VI. 18.

Kedves jó Papa!
Ma 18-án van kilenc hónapja, hogy Losoncról eljöttem. Józsiix már reggel, mikor felkeltett eszembe juttatta ezt, s mindjárt visszaemlékezett a Losoncon eltöltött napokra. Elbeszélgettünk... Hát bizony elmúlt az a kilenc hónap, ha nem is éppen gyorsan, de hát mégis elmúlt. Ma egy éve pedig Pesten voltam kórházban. Pünkösdi királyság volt az! Rövid, de kellemes 2 hét volt az! Ilyesféle gondolatok jártak délután az eszemben, s cigarettázva lustálkodtam kis nyaralóm perzsaszőnyeges pamlagján. De azután elnyomott a buzgóság meg a meleg s egy kitűnőt aludtam. Kellemes meglepetésre ébredtem, egy jó nyári eső lemosta parkunkról a port s verandánkon most együtt ülve élvezzük a kellemes estét, s várjuk a postát. Négy-öt nap óta ismét gyorsabban jön a postánk, úgy, mint az offenzíva előtt, s azt hiszem az én lapjaim is pontosabban érnek haza. Bár bűnbánattal kell bevallanom, hogy 2 napig nem írtam. Ugyanis 2 nap előtt egész nap nem jutottam íráshoz, s este meg csak lefeküdtem azzal a szándékkal, hogy csak kicsit lustálkodom, s azután még írok, de aztán úgy elaludtam, hogy elszalasztottam a postát. Tegnapelőtt azután jóvátéve hibámat két lapot is írtam, de ezeket meg elfelejtették elvinni, s csak tegnap mentek így el. Nagyon röstellem a dolgot, de ezentúl majd iparkodok, hogy elő ne fordulhasson ilyesmi.
Milyen újságot írjak? Hál' Istennek nincs újság, s elég jól érzem magam. Csend van, s mint már írtam, pár száz lépéssel az állás mögött tartalékban vagyok századommal egy kis völgyben. Kavernánk van jó, s mellette közvetlenül egy lakályos barakkom is van, előtte egy kis verandával. Szóval élünk, mint a kiskirályok. Jelenleg még mindig századparancsnok vagyok, már mióta szabadságomról visszajöttem.
Két órás pauza után folytatom az írást. Közben a posta is megjött, de újságon kívül egyebet sajnos nem hozott részemre.
Őszinte részvéttel olvastam Győző temetésének hírét. Hogy van az, hogy nem a műegyetem aulájába, hanem a temető halottasházában temetik? Magát az esetet is úgy közölték le a lapok, hogy az a benyomásom, valami nagyobb konfliktus lehetett ott a család és a hivatalos körök között. Vilmáék kinn nyaralnak Visegrádon?
Mire levelem hazaér, azt hiszem kedves Papáék is már kinn lesznek Visegrádon és élvezik jól kiérdemelt arany szabadságukat. Dóri írt tegnap. Július elején alighanem ők is hazamennek. Hát Jenőék nem mennek ki? Milyenek a kilátások az ellátás tekintetében? Mama írta, hogy nagyon sok nyaraló lesz, s így bizony azt hiszem nagy lesz a küzdelem az élelmiszerekért. Ma ismét hallottam hírt kedves Papa felől. Benedeknek a menyasszonya írta, hogy Papa sajnálkozott rajta, hogy nem találkozhatott a múltkor vele. Bandi még mindig nem írta meg ígért levelét, s egyelőre várakozó állásponton vagyok vele szemben.
Mi újság otthon? Mamának, szegénynek, most újra sok a dolga a lakással? De igaza van, legalább ősszel nyugodtabb lesz az élet, kevesebb lesz a gond. Manzi még mindig buzgólkodik? Alighanem polgári hadiérmet akar kapni! Mimike, sejtem, milyen türelmetlenül várja már július közepét, hogy azután búcsút mondhasson a kedves amazonoknak. Mamának írt levelemben tett kérésemet ismétlem, hogy legyen szíves kedves Papa vagyoni helyzetemről mielőbb pontos információt küldeni, mert nagyobb pénzügyi vállalkozásba akarok kezdeni, amennyiben – mint már szintén írtam -, hadikölcsönt akarok nagyobb összeg erejéig jegyezni.
Kedves mindnyájukat számtalanszor csókolja, kedves Papa és Mama kezeit csókolja hálás fiúk, Sanyi.
1917.VI:18. 11 h Délután.
U.i.: Mellékelve két fotográfiát küldök.x Ezt szükségesnek tartom megjegyezni, mert a februári képen (a szikla tetején) eddig még senki sem ismert fel.

Levél július 15-ről (4. dok.)

4.
Dörre Sándor levele édesapjához, Dörre Tivadarhoz, 1917. VII. 15.

Kedves jó Papa!
Ma végre nekilátok ígért levelem megírásához. Az utazásom, mint már írtam, elég kellemes volt. Több ismerősöm volt, s azok társaságában jól elszórakoztam. A Balaton ismét gyönyörű volt, s jó bor mellől nézve talán még szebbnek látszott, mint amilyen tényleg volt. Siófokon ígéretét betartva, Dóri várt reám. Nagy sajnálkozásomra azonban nem utazott [olvashatatlan településnév]-raxi is, így csak rövid pár percig lehettünk együtt. Kezembe nyomott búcsúzásnál egy kis francia koffert tojásokkal, amivel nem csekély gondot okozott nekem. No, de ügyes fiú a Józsi, és kettő kivételével elszállította nagy gonddal a trénünkig. Hétfőn délben, 11 órakor voltam a vasúti végállomásunkon. Ott összetalálkoztam egy zászlóssal századomból, ki szintén otthonról jött Absentierungról. Kocsit sehogy se tudtunk szerezni, és így kénytelenek voltunk délben gyalog nekiindulni 2 órás utunknak. A provianttrénnél azután átöltöztem, borotválkoztam, jól megebédeltem, s az otthonról hozott borral hűsítgettem magam. Estefelé azután kilovagoltam az állásba. Ismét átvettem századom parancsnokságát, mert főhadnagyom megint a betegeskedő adjutánst helyettesíti. Hogy elkerüljek innen, arról egyelőre nincs szó. Említettem ugyan már ezt az ügyet ismételten főhadnagyomnak, és azt a válasz nyertem, hogy elsősorban én jövök számításba a hazaküldésnél. No, majd meglátjuk. Dolgom nincs túl sok, és elég csendes időket élünk. Eddig azzal voltam elfoglalva, hogy megszokjam megint az itteni életet. Most kezdem magam végre megint egy kicsit otthonosan érezni. Egyébként napi programom a régi, csakhogy most még többet alszom, mint azelőtt, és mégis mindig álmos vagyok. Ma kivételesen már 4 óra óta fenn vagyok. 7 óráig mászkáltam, hogy hazajöttem, reggeliztem, s kezdtem írni a levelet, hogy még ma délben elmenjen, de őrnagyunk kijött, s vagy másfél óra hosszat ült itt nálam. Persze volt egy kis jó Cognac-om, s igen ízlett az öregnek.
Megint hosszú pauza után folytatom levelem. Századom néhány tisztje jött meglátogatni, és feltartottak az írásban. Így van ez mindig, akárcsak otthon volnék Visegrádon. Tulajdonképpen nincs dolgom sok, de mindig akad valami csekélység, egész napon át.
Otthonról még mióta eljöttem, nincs hír. Remélem kedves mindnyájan a legjobb egészségben vannak! Mi újság Visegrádon? Hogy van a társaság?
Küldök mellékelve egy pár fotográfiát, mely még múlt hónapban készült.xii A kép, melyen kártyázunk, épp olyan parti alatt készült, melyben a 21-esemet fogták el. Nem érdektelen a bogarászó jäger társaság sem.
Mára azonban zárom soraim. Kedves Mama és Papának kezeit csókolja, s a lányokkal együtt számtalanszor csókolja hálás fiúk, Sanyi.
1917.VII.15. D.e. 11 óra

Levelezőlap 1917. november 10-ről (5. dok.)

5.
Tábori Postai levelezőlap
Feladó neve: Dörre Sándor Lt. Fjb. 11. M.G. Instr. Kurs.xiii Feldpost 360.
K.u.K. M. G. Instruktions-komp.
[Címzett:] Őnagysága id. Dörre Tivadarné úrasszonynak
Budapest. VI., Szondy u. 42/c III.
[Pecsét:] K.u.K. Etappenpostamt 800 – 11.X.17

Kedves jó Mama!
33 órai utazás után szerencsésen megérkeztem ma reggel 6 órakor. Szobámat üresen találtam, és így mindjárt be is szállásoltam magam régi helyemen. Jól megreggeliztem, s most egy kicsit lepihenek. Délben jelentkezni fogok, s akkor fogom megtudni további sorsom. Számtalanszor csók és kézcsókkal hálás fia, Sanyi.
1917.X.10. Szerda d.e. 7 óra

6.
Tábori Postai levelezőlap
Feladó neve: Dörre Sándor Lt. M.G. Instr. Kurs. Feldpost 360.
K.u.K. M. G. Instruktions-komp.
[Címzett:] Nagyságos id. Dörre Tivadar úrnak
Budapest. VI., Szondy u. 42/c III.
[Pecsét:] K.u.K. Etappenpostamt [...] – 16.X.17
[Piros ceruzával cenzori aláírás]

Kedves jó Papa!
Szabadságomról visszaérkezve itt még mindent a régiben találtam, és most is még itt vagyok. Beállott már az esős időszak, és így csaknem egész nap meleg szobában ülök és pihenem pesti fáradalmaimat. Újságot nem tudok, mert sehonnan nem kapok semmi hírt. Remélem odahaza kedves mindnyájan a legjobb egészségben vannak! Számtalan csók és kézcsókkal hálás fia, Sanyi.
1917.X.13. Szombat, este 9 óra.



7.
Tábori Postai levelezőlap
Feladó neve: Dörre Sándor Lt. Fjb. 11. M.G. Instr. Kurs. Feldpost 360.
K.u.K. M. G. Instruktions-komp.
[Címzett:] Nagys. id. Dörre Tivadar úrnak áll. főreáliskolai tanár
Budapest. VI., Szondy u. 42/c III.
[Pecsét:] K.u.K. Feldpostamt 360 – 29.X.17
[Piros ceruzával cenzori aláírás]

Kedves jó Papa!
Még mindig a távolból hallgatom csak az ágyúk dörgését. Úgy látom, igazam volt, mikor azt mondtam otthon, hogy Olaszországban fogok bevonulni a Baonomhoz!xiv Mi újság otthon? Mama és Manzi levelét megkaptam. Számtalan csók, kézcsók!
Hálás fia Sanyi.
917.X.28. Este 9 óra.

Gyors üzenet haza (8. dok.)

8.
Jegyzetfüzet lapja

Jól vagyok!
Számtalan csókkal: Sanyi.
1917. nov. 6-án.

Levél november 22-ről (9- dok.)

9.
Dörre Sándor levele édesanyjához, 1917. XI. 22.

Kedves jó Mama!
Már régen, vagy 2 hete nem kaptam hazulról és sehonnan semmi hírt, újságot is már egy hete nélkülözök. Ez elég kellemetlen oldala volt 2 hétig tartó vándorlásunknak, mely ide vezetett, Olaszországba. Utunk mindenképpen változatos volt, úgy időjárás, mint látnivalók tekintetében és egyáltalán. Feljebbvalóim szeszélyei folytán sok kellemetlen órám volt ezalatt az idő alatt, de viszont sok kellemes órát is töltöttünk kedélyesen, jó bor mellett. Vasárnapxv az éjjelt Baonom békebeli kaszárnyájában töltöttem G.-benxvi és hétfő délután – az elmúlt nagy Isonzó-harcok színhelyén áthaladva – átléptük az olasz határt. Még aznap délutánxvii megérkeztünk ebbe az olasz faluba, néhány km-nyire a határtól, mely egyelőre rendeltetési helyünk, s melyben jelenleg folytatjuk a Zirknitzbenxviii megkezdett munkát.xix Ma délelőtt külön megbízatásom volt: rekvirálni élelmiszereket a kurzus részére a környéken. Az itteni lakosság nem nagyon érezte meg a háborút. Élelmiszerük bőven volt, s ami mindjárt feltűnt, amint ideérkeztünk, hogy a harangok még mindenütt megvannak, éppígy a lakosság is széltében használja az olaszokra jellegzetes vörösréz vízhordó edényeket.xx A nép irántunk nem barátságtalan, jól megférnek velünk. Meglepetésemre nem találtam azt az olasz piszkot sem, melyről annyit hallottam már, s bizony a szlovéneink jóval mögötte állanak tisztaság tekintetében ezeknek az olaszoknak. Az élelmiszerek olcsók. 1 kg pörkölt kávé 12 Korona, 1 kg disznómáj 5 Korona, marhahús 2.40 Korona. Ezek az árak megvoltak már az egész háború alatt, nem most szálltak le ennyire. Bár olcsók az árak, nehezen kapni ezen a környéken valamit. Egész délelőtti utamon kávét csak 2 kg-t tudtam kapni, rizst nem is láttam. Az élelmiszereket részint az olaszok vitték magukkal, meg pusztították el a visszavonulásnál, részint pedig saját csapataink használták már föl mielőttünk.
Magamról mit írjak? Elég jól érzem magam, s még mindig várom behívásomat a Baon-hoz, de eredménytelenül. Annyiban nagyon kellemetlen ez, mert már két hónapi fizetésemet nem kaptam meg. Így még mostanáig sem küldhettem meg a pénzt kedves Mamának, amiért ismételten bocsánatát kérem. Ha szüksége van a pénzre, akkor kérem adja el a hadikölcsön kötvényemet. Még Zirknitzből küldtem haza egy csomagot fölösleges holmival. Megérkezett már haza?
Nagyon várom már a postát. Hátha ma hoz valami hírt. Remélem kedves mindnyájan egészségesek. Bandiról mi hír van? Kérem a címét megírni, hogy gratulálhassak neki születése- illetve nevenapjához. Utoljára Papa lapjából értesültem, hogy a klagenfurti Sammelstellénxxi van, azóta nem hallottam semmit felőle.
Várom már tanulmányi szabadságomat, hogy kérvényezhessem, de eddig még semmi parancs efelől nem jött. Otthon se hallottak semmit a dologról?
Mára zárom soraim. Kedves mindnyájukat sokszor csókolva, kedves Papa és Mamának kezeit csókolja hálás fiúk, Sanyi.
1917.XI.22-én D.u. 6 óra.

10.
Tábori Postai levelezőlap
Feladó neve: Dörre Sándor Lt. M.G. Instr. Kurs. Feldpost 360.
K.u.K. M. G. Instruktions-komp.
[Címzett:] Nagyságos id. Dörre Tivadar úrnak áll. főreáliskolai tanár
Budapest. VI., Szondy u. 42/c
[Pecsét:] K.u.K. Feldpostamt 360 – 26.XI.17

Kedves jó Papa!
Tegnap óta esik az eső. Úgy látszik, itt az olasz tél. Ma hosszabb útra indulok pénzt faszolni,xxii s még nem tudom, hol fogom a kasszát megtalálni. Alighanem 2-3 nap fog beletelni, míg visszajövök.
Számtalan csók, kézcsókkal hálás fiúk, Sanyi.
1917.XI.26.

Dörre Sándor levelének közepe az olasz helyzet leírásával (11. dok.)

11.
Dörre Sándor levele édesanyjához. Olaszország, 1917. XII. 2.

Kedves jó Mama!
Nagy örömömre újabban nem panaszkodhatom a postára, mert csaknem minden nap jön otthonról hír. Utolsó lap 3 nap alatt jött már meg, s remélem, hogy ez a kedvező összeköttetés meg is fog maradni. Azt hiszem, hogy most már a mi postánk is rendesebben fog hazaérkezni, mint eddig. Utolsó lapomat 6 napja írtam- Azóta 4 napig utaztam kocsin a kasszánkhoz pénzt felvenni. Nagyon érdekes út volt. Láttam Latisanat és Codroipótxxiii a Tagliamento mellett, s felejthetetlen benyomást keltettek bennem. Most tudom csak közelítőleg elképzelni, milyen lehetett az olaszok futása, hogy láttam ott az utak mentén elhagyott rengeteg hadianyagot!... Órák hosszat mentem kocsin az úton, s jobbról-balról az árokban egy szekér a másikra fordítva, ágyúk, muníciós szekerek, autók, s minden képzelhető jármű felborítva, rengeteg ruhanemű, fegyver s muníció között. Végül már a nézésbe is belefáradtam. Az utam egy részét esős, csúnya időben tettem, s kicsit áthűltem. Ennek, meg a rendetlen étkezésnek következtében gyomor- és bélhurutot szereztem. Tegnap óta a szobát őrzöm, s koplalok. Az orvos 4 napi dienstfrei-txxiv adott, hát most itthon privatizálok. Kályhát már szereztem, szobám meleg, a villany is be van vezetve. Elbírom itthon a szobában egypár napig. Heckertxxv már 2 hete elment kórházba hasonló nyavalyával. Ha az én állapotom nem javul rövidesen, hát én is követem példáját. Bandi már nagyon régen nem írt. Most, hogy megtudtam címét, mindjárt írtam neki. Nem sok reményem van, hogy találkoznék vele!
Mi újság odahaza? Miért nem írnak a lányok? Papa és Mama írnak, ők pedig nem! Különösen a Mimike nagyon lusta! Tessék neki megmondani, hogy közeledik 6-ika s majd beszélek a krampusszal, ha erre megy!
Újságot nem igen írhatok. Szinte az egész napot az exerzierplatzonxxvi töltjük, alig van szabadidőnk este. Így múlik egyik nap a másik után, s közeledünk megint Karácsonyhoz, már a negyedikhez, amelyik a békét hozza. (Mert még eddig mindegyik azt hozta!) NO, de továbbra is majd csak leszünk valahogy! Kedves Mama és Papa kezeit csókolja, a lányokkal számtalanszor csókolja hálás fiúk, Sanyi.
Olaszország, 1917.XII.2-án.

12.
Tábori Postai levelezőlap
Feladó neve: Dörre Sándor Lt. Fjb. 11. M.G. Instr. Kurs. Feldpost 360.
K.u.K. M. G. Instruktions-komp.
[Címzett:] Őnagysága Dörre Mimi úrhölgynek
Budapest. VI., Szondy u. 42/c III.
[Pecsét:] K.u.K. Feldpostamt 360 – 6.XII.17

Kedves Mimikém!
Megint két hosszú-hosszú nap múlt el anélkül, hogy posta jött volna. Még csak újságot se kaptam! Még mindig a szobát őrzöm, egész holnaputánig dienstfrei-em van. Javul már a gyomrom, no de míg egészen rendbe jön, el fog egy ideig tartani. Ismerem ezt már! Mi újság odahaza?
Számtalanszor csókol szeretettel Sanyid.
1917.XII.5.

13.
Tábori Postai levelezőlap
Feladó neve: Dörre Sándor Lt. Fjb. 11. M.G. Instr. Kurs. Fp. 360.
K.u.K. M. G. Instruktions-komp.
[Címzett:] Nagyságos id. Dörre Tivadar úrnak áll. főreáliskolai tanár
Budapest. VI., Szondy u. 42/c III.
[Pecsét:] K.u.K. Feldpostamt 360 – 8.XII.17

Kedves jó Papa!
Ma megkaptam Mama 2-iki lapját, melyben írja, hogy szeretné, ha Karácsonyra hazamehetnénk Bandival. Bizony ezt én is nagyon szeretném, de kilátásaim nem igen vannak erre. Szeretném tudni, hol van Bandi, melyik városkában, hátha sikerülne vele találkoznom. Ha tudna efelől kedves Papa valamit, kérem értesítsen azonnal. Tegnap írt Werner. Hí a káderhoz Losoncra. Egész jó gondolat! Odahaza mi újság? Sok a munka? No, nemsokára már itt lesz a karácsonyi szünidő. Mit csinálnak a rokonok és ismerősök? Járnak valahová, Matyiba vagy Magyar Házba?xxvii Újabban olyan gusztusom van sörre. Azt hiszem a gyomromat is kikúrálná, de hírét se hallani. Olasz bort iszunk, chiantit, fonatos üvegből. Jobban ízlik nekem az aradi vagy kecskeméti. Egyáltalán nem vagyok Olaszhontól elragadtatva!
Számtalan csók, kézcsók. Hálás fia, Sanyi.
1917.XII.7.

14.
Tábori Postai levelezőlap
Feladó neve: Dörre Sándor Lt. Fjb. 11. M.G. Instr. Kurs. Fp. 360.
K.u.K. M. G. Instruktions-komp.
[Címzett:] Nagyságos id. Dörre Tivadar úrnak áll. főreáliskolai tanár
Budapest. VI., Szondy u. 42/c III.
[Pecsét:] K.u.K. Feldpostamt 360 – 11.XII.17

Kedves jó Papa!
Már elég jól érzem magam, s ma második napja rukkolok. Most is oda sietek, hogy el ne késsek! Számtalan csók és kézcsók. Hálás fiúk, Sanyi.
1917.XII.11. D.e. 8 óra.

15.
Tábori Postai levelezőlap
Feladó neve: Dörre Sándor Lt. Fjb. 11. M.G. Instr. Kurs. Fp. 360.
K.u.K. M. G. Instruktions-komp.
[Címzett:] Nagyságos id. Dörre Tivadar úrnak áll. főreáliskolai tanár
Budapest. VI., Szondy u. 42/c III.
[Pecsét:] K.u.K. Feldpostamt 360

Kedves jó Papa!
Egy óra múlva itt hagyom a kurzust, mert egy másik, újonnan felállított géppuskás tanfolyamba vezényeltek kiképzőtisztnek. Új állomásom körülbelül 10 km-nyire van ide. A postámat kérem csak tovább is mostani címemre küldeni, míg megírom új címemet. Számtalan csók és kézcsók! Hálás fiúk, Sanyi.
1917.XII.13. Du. 1 óra

Dörre levelezőlapja december 13-ról (16. dok.)

16.
Tábori Postai levelezőlap
Feladó neve: Dörre Sándor Lt. Fjb. 11. M.G. Kurs des 7. Korps Feldpost 357.
[Pecsét: ]K.k. Schützenregiment Nr. 2.(?) 3/XXXII. Marschkompagniexxviii
[Címzett:] Nagyságos id. Dörre Tivadar úrnak áll. főreáliskolai tanár
Budapest. VI., Szondy u. 42/c III.
[Pecsét:] K.u.K. Feldpostamt 360 – 11.XII.17

Kedves jó Papa!
Megérkeztem az új helyemre, s sietek új címemet tudatni. A következő napokban sok munka vár reám, no, de legalább van megint változatosság! Számtalan csók és kézcsók!
Hálás fiúk, Sanyi.
1917.XII.13. Este 10 óra.

Ladányi Andor karácsonyi üdvözlete (17. dok.)

17.
Tábori Postai levelezőlap
Feladó neve: M(?). F. von Andor Ladányi, Geb. Kan. Batt. 2/6. E. jrg.(?)xxix
[Pecsét: ]K.u.K. Infanterieregiment Nr. 4. - 13. Feldkomp.xxx
[Címzett:] Nagyságos id. Dörre Tivadar úrnak, a Képzőműv. Isk. tanárának
Budapest, VI. Bulyovszky u. 26.
[Pecsét:] K.u.K. Feldpostamt 496 – 19.XII.17
[Piros ceruzával cenzori aláírás]

Kellemes karácsonyi ünnepeket kíván Tanár Úrnak és kedves családjának régi hű tanítványa freiw.(?)xxxi Ladányi!xxxii
Batt. Staudorf,xxxiii 1917.XII.18. D.e.


Karácsonyi üdvözlet a Prislop-hágói katonai vasútról (18. dok.)
18.
Képeslap
Feladó neve: Jantfy(?) Ákos,xxxiv K.u.K. Prislopbahn. Feldpost 455
[Pecsét: ] K.u.K. Kommando der Prislopbahn
[Címzett:] Nagyságos Dörre Tivadar úrnak
Budapest, V. Szondy u. 42.c III.
[Pecsét:] K.u.K. Feldpostamt 455 – 27.XII.17

Kellemes és boldog karácsonyi ünnepeket kívánok kedves Dori bácsiéknak! Töltsék el olyan kellemesen, ahogy csak lehet. Mi 16-20°-os hidegben hazagondolunk, és az ad erőt, hogy tovább szolgálhatjuk a hazát. Kezeiket sokszor csókolja: Ákos.

Dörre levelezőlapja édesanyjához, 1917. XII. 29. (19. dok.)

19.
Tábori Postai levelezőlap
Feladó neve: Dörre Sándor M.G. Kurs des VII. Korps. Feldpost 357.
[Pecsét:] K.K. Schützenregiment Nr. (?) - 1/XXXII. Marschkompagnie
[Címzett:] Őnagys. id. Dörre Tivadarné úrasszonynak áll. főreáliskolai tanár neje
Budapest. VI., Szondy u. 42/c
[Pecsét:] K.u.K. Feldpostamt 357 – 31.XII.17
[Piros ceruzával cenzori aláírás]

Kedves jó Mama!
A közelgő újév alkalmából megismétlem kívánságaimat, melyeket már Karácsonykor kifejeztem. Még akkor karácsonyi hangulatom volt, azóta elmúlt minden hangulatom, úgyhogy semmilyen sincs, mert annyi a gondom, hogy néha azt se tudom, hol áll a fejem. Egy előnye megvan a dolognak, hogy szinte röpül az idő. Kedves Mama és Papának kezeit csókolom, s a gyerekekkel együtt számtalanszor csókolom. Nagyon boldog új évet kívánv kedves mindnyájuknak. Hálás fia, Sanyi.
Castivus di Mure,xxxv 1917. december 29-én Este 11 óra.

Jegyzetek:

i1917. május 12-én kezdődött a Tizedik isonzói csata amely során a kétszeres túlerővel támadó olaszok, ám ennek ellenére a támadók csak jelentéktelen teret nyertek Görz környékén. A csatát 2 és fél napos tüzérségi tűz vezette be, így valóban „forró idő” járt arra. Június 3-án sikeres osztrák-magyar ellentámadás bontakozott ki, amely néhány fontos pontot visszavett az ellenségtől. A csata során Olaszország 36 ezer halottat, 96 ezer sebesültet és 27 ezer foglyot veszített, míg a monarchiának 7300 halott és 45 ezer sebesült mellett 23400 embere került olasz kézre. Lásd: Hajdu-Pollmann: A régi Magyarország utolsó háborúja 1914-1918. Bp.: Osiris, 2017.265-266. o.
iiErődítési főhadnagy.
iiiNémetből: rajvonal. Jelen esetben az osztrák-magyar illetve olasz állások első vonalát jelenti, azaz arcvonalat.
ivHinderniss (német) – akadály. Azaz a rohamot akadályozó mesterséges akadályok, elsősorban szögesdrót.
vKét éve, 1915-ben ezen a napon halt meg testvére, Mici.
viAz olaszok gúnyneve.
viiA 11-es vadászok ekkor a 14. hadosztály részeként vettek részt Görz közelében a csatában.
viiiEgyet lepréselve a levélben meg is találtam!
ixMinden bizonnyal ő az előző levélben is említett tisztiszolga, ordonánc.
xSajnos nincs mellette.
xiLeginkább Kánigsára-nak olvasható...
xiiEzek sincsenek a birtokomban.
xiiiVagyis: Machinengewehr Instruktions Kursus, azaz géppuskás tanfolyam. Hősünket úgy tűnik, géppuskás továbbképzéshez osztották be kiképzőtisztnek. Lásd: 15. dokumentum.
xiv1917. október 24-én megkezdődött és gyors sikereket hozott az osztrák-magyar és német csapatok offenzívája Caporettónál, melynek következtében az olasz hadsereg nagy vereséget szenvedett, s gyakorlatilag teljesen összeomlott. A 11-es vadászzászlóalj éppen ezen a napon, október 28-án lépték át az Isonzó folyót. Lásd: http://hagibal.blogspot.hu/2015/11/a-11-es-gyori-vadaszok-az-elso.html
xv 1917. november 18.
xvi Gradisca d'Isonzoban volt a győri vadászok békebeli helyőrsége. 
xvii November 19-én, hétfőn.
xviii Zirknitz, település Karintiában, Graztól délnyugatra.
xix Valószínűleg a géppuskás kiképzést bélyegzők alapján.
xxA tengeri blokád miatt a központi hatalmak jobban megérezte a háborút, s a monarchiában ekkorra a hadianyaggyártáshoz nélkülözhetetlen rezet és bronzot mindenhonnan begyűjtötték.
xxiNémet: gyűjtőállomás.
xxii A korabeli nyelvezettel értelme: szerezni.
xxiii Olasz városok Friuli-Venezia Giulia régióban, melyek Caporettó után osztrák-magyar kézre kerültek.
xxiv Szolgálat alóli felmentés.
xxv Nem azonosítható.
xxvi Alakulótér (német).
xxvii A Magyar Ház a Teréz körút 15. alatt egykor létező vendéglő, szórakozóhely volt.
xxviii A piros pecsét olvasata nehéz, mert éppen az ezred számára került a körbélyegző és a cenzori aláírás, így nem biztos, hogy a 2. ezredről van szó, 9-es is lehet.
xxix Gebirgskanonen-Batterie, vagyis hegyi ágyús üteg. A 6. hegyi ágyús ezred békebeli központja Travnikban volt, Bosznia-Hercegovinában.
xxx A Császári és Királyi 4. gyalogezred az egyik legrégebbi K.u.K. Alakulat volt (al.: 1695-ben!), mely Bécs saját ezrede volt, és a „Hoch- und Deutschmesiter” nevet viselte. A 13. zászlóalj a IV. zászlóaljhoz tartozott.
xxxi Talán freiwillige, azaz önkéntes áll a lapon.
xxxii Sajnos Ladányi Andorról nem tudok semmit.
xxxiii Hajlanék rá, hogy az ausztriai Straudorfot olvassam, de egyértelműen nincs r-betű, és nem is lenne helyileg értelme.
xxxiv Jantfyra - ha egyáltalán ez a neve – és a Prislop-hágói vasúra lásd: http://hagibal.blogspot.hu/2017/10/dorre-sandor-i-vilaghaborus-levelezese.html 2. dokumentum!

xxxv Nem tudom azonosítani a helyet.