2016. január 15., péntek

Bezerédj Andor és a „gyilkos” huszárkapitány

Az utóbbi időben nagyon furcsa dolgokat tapasztalok. Bármilyen korban, bármilyen témában olvasgatok, Ménfőcsanak folyamatosan a szemem elé kerül. Olvasom az 1848-as napilapokat, és belebotlom Egressy Béni innen írt levelébe, majd anyagot gyűjtök a február 9-i Szigetvár ostroma című előadásomhoz, és törököket lelek Ménfőn 1566-ban, végül XIX. század végi lapokat forgatok, és erre abban meg akarják ölni Bezerédj Andort, a ménfőcsanaki kastély egykori lakóját. Szóval nem csak a világ kicsi, de úgy en bloc a téridő kontinuum is visszatér magába, mint a kör. Nálam ez a visszatérő pont minden szándékosság nélkül is a munkahelyem helye, Ménfőcsanak. Most egy a „Hegyalja” újság 2015. decemberi (XXVII. évf. 12. sz. 4.o.) számában megjelent írásom kicsit bővebb és stilisztikailag javított verzióját közlöm. Ebben egy Szombathelyen történt gyilkossági kísérlet a téma, szereplője pedig a ménfőcsanaki származású Bezerédj Andor huszárhadnagy.

Bezerédj Andor, már civilben 1916 körül.
(Saját gyűjtemény)

Bezerédj Andor és a „gyilkos” huszárkapitány

1896. december 6-án különös bűncselekmény történt Szombathelyen. A helyi 11. „Windischgrätz” huszárezred századosa, Peták Emil szállásán előbb revolverével fejbe lőtte feleségét, majd megsebesítette két bajtársát, akik a fiatalasszony segítségére siettek. Ménfőcsanaki szempontból a történet azért érdekes, mert az egyik lovagias bajtárs Bezerédj Andor volt, a ménfőcsanaki Bezerédj-kastély egykori lakója. A dráma egyben hűen tükrözi a korabeli katonatiszti viselkedési etikettet, ugyanis a tettes ezt követően egy ismerősét felkereste Söptén, elmondta a történéseket neki, kocsit kért Bükre, hogy onnan Sopronba jutva feladja magát a helyi parancsnokságon. Vegyük most sorra, hogy a Budapesti Hírlap korabeli cikkei alapján hogyan lehet rekonstruálni a történéseket. Ez nem mindig könnyű, mivel a napilapban megjelent írások elképesztő ellentmondásokkal vannak tele, hogy csak a legelső tudósításból válogassak:

Peták hol főhadnagy, hol százados, Bezerédj huszárhadnagy pedig Andor helyett András névvel szerepel első említésekor. Peták Emil egyik sorban az tragédia délutánján együtt sétálgatott feleségével és Korb báróval a városban, pár sorral lejjebb pedig este érkezett csak haza egy vadászatról. A Peták házaspárnak az írás közepén három, a végén két gyermeke van, míg a valóságban csak egy lányuk volt, Peták Antónia.[i]

Már csak azért sem könnyű a dolgunk, mert mint egy későbbi újsághír írja: az ezred tisztikara becsületszóval fogadta a titoktartást, melyet meg is tartottak. [ii]
Peták Emil 1892-ben vette el Divald Adolf Károly osztrák miniszteri tanácsos és Nyáry Klementina lányát, Divald Vilmát,[iii] akivel a hírek szerint boldog házasságban élt - legalábbis eleinte. A férj büszke volt felesége szépségére, amelyet gyakran hangoztatott és mutogatott társasági élete során. A Budapesti Hírlap későbbi írásai szerint a boldog házasságot aztán beárnyékolta a férj életvitele, amely jóval költekezőbb volt, mint amit megengedhetett magának, ráadásul a bűntény előtti időben ivásnak adta a fejét.

A Hotel Sabaria, ahol Peták kapitány jó párszor gargarizált borral
(Kép: Kőszegfalviné Pajor Klára gyűjteménye - Régi Szombathely facebook csoport) 
December 6-ról egymásnak ellentmondó információk jelentek meg az újságban, egyes állítás szerint a feleség tudva, hogy férje nem lesz a városban, más férfiak társaságában töltötte az aznapi délutánt. Ugyanakkor olyan állítás is volt, mely szerint a férj ezt csapdának szánta, hogy megtudja, felesége valóban megcsalja-e. Petákné félve férjétől, a család két barátját, Korb bárót és Bezerédj Andort kérte fel, hogy védjék meg tőle. Miközben Peták a kaszárnya tiszti kaszinójában ivott, Petákné elárulta Korbnak és Bezerédjnek, hogy másnap elhagyja férjét, és holmija egy részét már be is csomagolta. Este 11 óra körül megérkezett „kardját csörtetve, tántorogva” Peták. Meglátva feleségével a két tisztet, kiabálni kezdett, hogy miért avatkoznak családi ügyekbe, s távozásra szólította fel őket. A huszárok zavarba is jöttek, de a feleség maradásukért rimánkodott, amiből végül az lett, hogy Peták becsületszavát adta társainak, hogy nem bántja sem szóval, sem fizikailag az asszonyt. Már-már úgy tűnt megoldódott a szituáció, a két hadnagy felkötötte kardját és távozni készült. Egy informátor szerint a lövöldözés kezdetén Bezerédj már nem is volt a szobában. A karosszékben ülő, s gondolataiba merült Peták azonban hirtelen felpattanva megállította Korbot, követelve, hogy most a felesége is adja szavát, hogy nem hagyja el őt.

Petákné azonban látva férje állapotát, megmakacsolta magát, hogy bizony elhagyja, hazautazik családjához, mert lám már megint részeg. Ekkor Peták baljával megragadta felesége nyakát és a közben jobbjával előrántott revolverével mellkason és homlokon lőtte. Petákné a földre rogyott, miközben férje újabb lövéseket adott le, ezúttal Korb báróra, akibe három golyó fúródott. Korb szablyáját előrántva védekezni akart, ám eközben a Petákra rontó Bezerédj Andort vágta meg a jobb kezén, aki hallva a lármát, visszasietett a helyiségbe. Peták átverekedve magát a két huszáron, kijutott a szobából.2
Egy a hírzárlat előtt, még december 8-án „megszólaltatott” állítólagos szemtanú – aki úgy tűnik valóban jól tájékozott lehetett - szerint a golyó Petákné koponyájának hátsó részét érte és a halánték táján jött ki. Korb hadnagyot két golyó találta el a nyakán. A lövések zajára nyitott be a lakásba Bezerédj Andor hadnagy, és bátran a kapitány és a sérült hadnagy közé vetette magát. Korb azonban nem veszítette el az eszméletét, sérülései dacára szablyát rántott, ám csapása a tettes helyett Bezerédj Andort érte, aki súlyosan megsérült a keze szárán. Peták ekkor harmadszor is Korbra lőtt, mellkason találva a bárót.[iv] Ezután a százados távozott a szobából, ott hagyva a sebesülteket. A sérülteket azonnal Schuler ezredorvos keze alá adták, aki Petákné fejéből egy csontszilánkot operált ki. Az első hírek szerint a két súlyos sérült állapota életveszélyes volt, felgyógyulásukra alig volt remény. Szerencsére nem így történt, így a „gyilkos” huszártiszt nem lett gyilkos ténylegesen.

A mára sajnos elpusztult Király utcai tiszti kaszinó, a lövöldözés helyszíne
(http://www.fromme.hu/szombathely/szombathely_8.php)

Peták tette elkövetése után a lovassági kaszárnyában felkereste az őrmesterek szobáját, ahonnan pisztolyt kért, azon indokkal, hogy lova a lábát törte és le akarja lőni. Egy másik őrmestertől köpönyeget és sapkát szerzett, majd egy kocsit fogadva eljutott Söptére, ahol egy barátja, Gonzales gazdatiszt lakott. A százados neki jelezte, hogy feladja magát, ezért Sopronba megy, mire Gonzales a revolveréért cserébe (talán attól félt, hogy Peták öngyilkos lesz?), kocsit adott neki Bükig. Onnan egy másik kocsit fogadva a kapitány eljutott Sopronba, ahol valóban jelentkezett, és bevallotta tetteit. A soproni hatóság aztán a foglyot a 11. huszárezred parancsnokságára küldte vissza, Szombathelyre.

A történet regénybe illő, ám már másnap a hadsereg teljes hírzárlatot rendelt el, megtiltotta mindennemű információ kiszivárogtatását a sajtó felé.[v] A Monarchia idején a császári és királyi hadsereg állam volt az államban, amely sajátos etikai kódex szerint működött, amely a maga berkein belül igyekezett tartani tisztikarának ballépéseit. Nem szabad elfelejteni, hogy a monarchia katonai egysége sokszor évszázados múlttal dicsekedhettek, amelyek féltve óvták hírnevüket.

A korabeli pletykák szerint Petákné megcsalta férjét, egyes verziók szerint egy harmadik, ismeretlen huszárral, más még extrémebb történetben Korb vagy éppen Bezerédj hadnagyokkal, sőt egy állítás szerint mindkettőt „légyottra” hívta.[vi] Ezek természetesen pusztán spekulációk, amelyeknek valóságtartalmáról nincs módunk meggyőződni. Mindenesetre a Budapesti Hírlap az üggyel utolsóként foglalkozó hosszabb írása szerint az asszony ártatlan volt, majdhogynem szent. Igazán figyelemre méltó, hogy az első hírekben a férj rendes ember,1 aki a csalfa asszony miatt követi el a tettet, míg az utolsóban a feleség ártatlan és a férj semmirekellő. Különös az újság pálfordulása, amelyről nem tudjuk megállapítani, hogy vajon új információk miatt történt, vagy netán a háttérben valaki/valakik megdolgozták a sajtót, hogy a hölgyet kedvezőbb színben mutassa be. Ez sajnos ma már kideríthetetlen.

Kétségtelen azonban, hogy Petáknét sem lehet maradéktalanul felmenteni a hűtlenség vádja alól. Gyanúra ad okot, hogy 1897-ben Divald Vilma azzal a Dietfurth Mórral tervezett házasságot kötni, akit az egyik esetleges szeretőjeként emlegettek. Amennyire adataimból megítélhető, végül ebből az esküvőből nem lett semmi, Divald Vilma második férje egy Alfred Wiet nevű ember lett. Petákné 1897 októberére már felgyógyult és anyjához költözött el férjétől.[vii] Beadta férje ellen a válókeresetet, amelyre Peták egy ellenkeresettel válaszolt, és ő is kérte a házasság felbontását. A Kúria 1898. április 26-án a házasságot felbontotta, mindkét (!) fél hibája miatt. Bár Petáknéval szemben nem állapított meg házasságtörést, de kimondta, hogy az súlyosan megsértette házastársi kötelességeit, míg a férj részéről azt „kifogásolták”, hogy neje életére tört.[viii] Ötéves kislányuk, Antónia nevelését illetően a két fél már korábban megegyezett, hogy az apjával marad.[ix] Ez utóbbi ismét igen feltűnő tény. Divald Vilma egyébként 96 éves korában, Bécsben halt meg 1966-ban.

Petákot az eset után a pozsonyi helyőrségi kórházában ápolták idegbántalmai miatt, de már áprilisban olyan hírek reppentek fel, hogy nem fogja elveszíteni rangját.[x] Később a hadbíróság teljesen felmentette a nyilvánvaló bűncselekmény elkövetése alól, sőt 1897 október elején szabadon is bocsátották![xi] Ez mindenesetre azt a gyanút növeli, hogy valami oka volt korábbi cselekedetének (idegrendszeri), vagy valóban igazoltnak látták a házasságtörést. Ugyanakkor valószínűleg az alku része lehetett, hogy a felmentésért cserébe, a huszárkapitány 1897 decemberében maga kérte elbocsátását a hadsereg kötelékéből.[xii]

Korb báró sokáig szenvedett sérüléseitől, mivel a golyókat csak nehezen lehetett eltávolítani a testéből, de ő is szerencsésen felépült.

Így Bezerédj Andor életének e meglepő esete, ha nem is Happy Enddel, de kevésbé tragikusan zárult, mint ahogy zárulhatott volna.


Jegyzetek:



[i] Budapesti Hírlap, 1896. 338.sz. 8.o.
[ii] Budapest Hírlap, 1897. 281. sz. 4.o.
[iii] Amennyiben igaz az alábbi családfakutatással foglalkozó oldal adata, Divald Vilma 1870. október 10-én született Budapesten, és 1966. április 14-én hunyt el Bécsben.
[iv] Budapesti Hírlap, 1896. 338. sz. 8.o.
[v] Budapesti Hírlap, 1896. 339. sz. 3.o.
[vi] Budapesti Hírlap, 1896. 339. sz. 3.o.
[vii] Budapesti Hírlap, 1897. 281. sz. 4.o.
[viii] Budapesti Hírlap, 1898. 141. sz. 11.o.
[ix] Budapesti Hírlap, 1898. 141. sz. 11.o.
[x] Budapesti Hírlap, 1897. 111. sz. 6.o.
[xi] Budapesti Hírlap, 1897. 281. sz. 4.o.
[xii] Budapesti Hírlap, 1897. 343. sz. 8.o.

2016. január 11., hétfő

Könyvajánló: A lány a vonaton

Sajnos az év utolsó hetei számomra nem alakultak túl jól, így elmaradt jó pár bejegyzés, amit terjesztem, de végül mégiscsak elkezdem a 2016-os esztendőt is a blogon. 2015 a blog szempontjából jól alakult, hiszen a nézettsége éppen január elsején lépte át a mitikus 50 ezret (a honlap 127 ezer fölé ugrott), ráadásul az átlagos havi megtekintés az egy évvel korábbihoz képest 70-80%-kal nőtt. 2015-ben 59 bejegyzés született, szinte kizárólag történelem és könyv témában. Bízom benne, hogy a lendület idén is kitart majd, és év végére talán a 75 ezret is elérhetjük. Elsőként idén egy könyvajánlóval nyitunk, egy igazi könyvsikert nézünk meg alaposabban:

Paula Hawkins:
A lány a vonaton

(The Girl on the Train - 2015 )

Budapest: 21. Század Kiadó, 2015. 319 o.



Több olvasónak kiadtam már a kötetet, de ezen a hétvégén úgy gondoltam, gyorsan átrágom magam ezen az agyonreklámozott divatregényen. Az olvasóink véleménye általánosságban eddig nem volt rossz. Igaz, gyönyörtől elalélt olvasók sem támolyogtak be a könyvtár ajtaján tömegével, az olvasás végeztével. Általában véve nagyobb volt a várakozás olvasása előtt, mint az ömlengés befejezése után. Ez nem volt biztató, tapasztalataim alapján. Ehhez képest egyáltalán nem csalódtam.  

A történet éppenséggel nem Agatha Christie-i bonyolultságú, a jelentős szereplők száma igen limitált (6 fő), így gyorsan leszűkíthető, hogy ki lehet a rosszfiú/lány/semleges (ezt csak a „gendercinizmus” kedvéért írtam, nincs ilyen szereplő):
- nyilván nem a főhős,
- sem pedig az áldozat,
- és szintén nem a migráns pszichológus (nem lenne PC, a korszellem kifejezetten tiltja, lásd: kölni maszatolás).

Szóval hamar lecsökken a potenciális gyilkosok száma, márpedig én a nyomozós olvasók kategóriájába tartozom, akik megpróbálják kitalálni, vajh ki a tettes! Ki is találtam, úgy a könyv kétharmadánál. Ez egyébként nem feltétlenül rossz (hiszen az ember addig úgysem veheti biztosra, míg a végére nem ér), sőt azt is jelenti, hogy van logika a könyv felépítésében, és nem pedig összedobált mondatok egymásutániságáról van szó.

A szerelem és gyilkosság mindig jó kombináció, az irodalom kezdete óta annak egyik legfontosabb témája, amely kimeríthetetlen. Itt is lekötötte a figyelmemet, igaz figyelni is kell, mert 3 szempontból ismerjük meg az eseményeket, ráadásul az áldozat leírásai késésben vannak a jelenhez képest, így el kell rendezni, mi mikor is volt, hogy illeszthető a néhány oldalas leírás a nagy egészbe. Szerintem ez jól sikerült az írónőnek, feszes és jól fésült gyilkosságról van szó, nincs benne semmi felesleges. Paula Hawkins a karaktereket is jól ragadta meg, az egyes szereplők motivációi és cselekedetei érthetőek. Mindez nem jelenti azonban, hogy szerethetőek. Gyakorlatilag nincs benne pozitív szereplő, mindenkinek sok gyengesége és hibája van. Még a főhősnőről is csak vártam, hogy tegye már le az alkoholt és próbáljon egyenesbe jönni, de hiába. Nem voltak a krimiben kedves, rokonszenves alakok, csak sajnálatra méltóak, vagy utálni valók. Egy-két pozitív alak azért hiányzott nekem.

A kiadás külcsínre tetszik (a magyar borító megegyezik az eredeti angollal), a színek kellően komorak, tényleg olyan, mint amikor félkábultan kinézünk a vasúti kocsi ablakán, az odakint elfutó tájra. Az, hogy a kötése kötött, nálam mindig extra pont, bár ilyen árért (3990,-Ft) ez elvárható minimum. Egy komolyabb kifogásom van a kiadói oldal felé. Sajnos a regény közepén két nyomtatási (?) hiba is van a könyvben, a dátumoknál és napoknál (a 174. oldalon 13. van 3. helyett; a 180. oldalon pedig vagy az augusztus 4. vagy a nap megadása nem helyes). Lehetne éppen bocsánatos bűn, de egy olyan krimi esetében, ahol több idősík van, és fontosak a dátumok az események rekonstruálásánál, azért nem szerencsés.

Összefoglalva:
A hátoldalán lévő: „Elképesztő lélektani thriller – a Hátsó ablak találkozása a Holtodiglannal” ajánló, alapvetően megállja a helyét, ha az „elképesztő” szócskát stornózzuk, vagy kicseréljük a „jó”-ra. Elképeszteni éppen nem képesztett el, de lekötött, és kényszerített arra, hogy gyakorlatilag egyhuzamban elolvassam, ami tekintetbe véve, hogy éppenséggel más dolgom is akadt (már csak az amerikai foci rájátszása miatt is), nem rossz teljesítmény. A belőle idén készülő filmre is kíváncsi vagyok, mivel a karakterek úgy gondolom jó színészi teljesítményt követelnek meg, s így Emily Bluntéknak fel lesz adva a lecke.

Pontszám:
Hét gin-tonik a tízből.
7/10

www.goodreads.com: 3.84 pont