Források a világháborús japán háborús tervezésről, 1941

 Források a világháborús japán háborús tervezésről, 1941 

Az elmúlt hetek elsősorban előadásokkal teltek számomra - hamarosan egy megy fel a tervek szerint youtube-ra -, de azért foglalkoztam a blogra készülő anyagokkal is. A Szuez elleni török támadásról készül az írás, de mivel nem volt olyan összefüggő forrás, amit érdemes lett volna ide felpakolni, inkább egy második világháború japán forrásválogatás következik most, amely Japán háborút megelőző tervezgetésébe enged bepillantást, melyeket némi kommentárral közlök (dölt betűvel az eredeti forrás) angolból ferdítve-fordítva. 

Jó szórakozást!

1.

Az 1941-es japán támadás egyik fő kiváltó oka az Egyesül Államokkal szembeni bizalmatlanság volt. A két állam konfliktusa az Első világháborúig vezethető vissza, amikor mindkét hatalom maga igyekezett betölteni a német vereség okozta űrt a térségben. Japán ekkor szerezte meg az Egyenlítőtől északra fekvő német gyarmatok feletti ellenőrzést, amely veszélyeztette az USA tengeri útvonalát gyarmatára, a Fülöp-szigetekhez. Egyértelmű lett, hogy a következő ellenfél Amerika lesz a szigetország számára, s különösen fenyegetőnek látszott az 1940-től kezdődő amerikai haderőfejlesztés. 1941. februárjában a hírszerzés adatai alapján összefoglaló készült az Egyesült Államok légierejének fejlesztési terveiről, amely elég vészjósló volt Japán számára, amely ebben az időben alig 4400 katonai repülőgéppel rendelkezett.

A japán haditengerészet összefoglalója az Egyesült Államok Légierejének fegyverkezéséről, 1941. februárⁱ

1. Jelenlegi erő

Az élvonalbeli repülőgépek száma körülbelül 3500 a hadseregnél és 2200 a haditengerészetnél. Az Egyesült Államok jelenlegi gyártási kapacitása katonai repülőgépek terén 15-20000 repülőgép évenként.

2. Jelenlegi tervek

1. A hadsereg és a haditengerészet összesen 50000 élvonalbeli repülőgépből álló egységet fog kialakítani és fenntartani 1945 júliusára. A cél az éves gyártási kapacitás évi 50000-re való kiépítése, és 1942 áprilisára az éves gyártási kapacitást 35000-re kell növelni.

2. A haditengerészet célja légi szolgálata számára a háborús előkészületek során egy 15000 frontvonalbeli repülőgépből álló erő kialakítása. Kezdetnek a pilóták számát kell 18500-ra emelni, és egy 10000 repülőgépből álló légierőt kell szervezni 1944 júniusáig.

3. A hadsereg kezdésnek 36000-re fogja növelni pilótáinak számát, és egy 25000 repülőgépből álló erőt formál 1942 végére.

4. A civil pilóták száma jelenleg 42000 és az 1941-es pénzügyi év végére 45000 új pilótát kell kiképezni.

3. A légierő növelésének kilátásai

1. A repülőgépgyártási kapacitás növelése a tervek szerint lehetséges. Ugyanígy a pilóták [számának] növelése, a jelenlegi 3850 ember 1945 júliusára 25000-re fog növekedni.

2. A Nagy Britannia támogatására szolgáló [katonai] gépek gyártása nagy mértékben hátráltatja a hadsereg számára készülő repülőgépgyártást. A repülőszemélyzet [tervek szerinti] kiképzése szintén nehézkesnek látszik, az 1942 végére tervezett 25000 repülőgépből álló légierő körülbelül egy évet késni fog.

3. A számos nehézség ellenére, a repülőgépgyártási kapacitás bővítése többé-kevésbé a tervek szerint halad.

4. Légitámaszpontok építése a csendes-óceáni szigeteken

A következő légi útvonalak várhatóan egy-két éven belül elkészülnek:

A középső légi útvonal: Hawaii, Midway-sziget, Wake-sziget, Guam, Manila, Hongkong és Szingapúr.

A déli repülési útvonal: Hawaii, Palmyra-atoll, Kanton-sziget, Tutuila-sziget, Port Moresby, Port Darwin és Szingapúr.

A Hawaiion és más csendes-óceáni szigeteken a bázisok előkészítése folyamatosan halad előre, és 1944-re Hawaiit egy nagy flotta hadműveleti központjává alakítják, és más csendes-óceáni szigetek is légi- és tengerészeti bázisokká alakulnak át.

Japán bombázók a Fülöp-szigetek felett

2.

1941. januárjában a japán hadsereg vezérkara hadijátékot tartott a katonai főiskolaⁱⁱ repülésre szakosodott hallgatóival. A szimulációt Tanikava Kazuo alezredes állította össze, aki a katonai főiskola stratégia tanára volt. A hadijáték levezetőjének egy másik tanárt, Mijosi Jaszujuki ezredest neveztek ki. A gyakorlat során egy Malájföld elleni offenzívát kellett modellezni Francia-Indokína és Thaiföld felől. A hadijáték során a támadóknak egy 4 hadosztályból álló hadsereg és egy „légiflotta”ⁱⁱⁱ állt rendelkezésükre, utóbbi 11 vadászrepülő századból, 5 könnyű bombázószázadból, 9 nehéz bombázószázadból és 6 felderítőszázadból tevődött össze. A hadijáték során nagyjából a később, 1941. decemberében bemutatott inváziót szimulálták, s ez alapján a következő tanulságokat fogalmazták meg:

Japán kalkulációk a Malájföld elleni támadás során várható repülőgépveszteségekről, 1941. január^iv

1. A repülőgép bevetések [várható] száma:

(1) A Francia-Indokína déli része elleni hadművelet során: Egy repülés naponta körülbelül tíz napon keresztül.

(2) A malájföldi hadjárat során:

Első hónap:

- Vadászrepülőgépek: két repülés naponta harminc napon keresztül

- Egyéb típusok: egy repülés naponta harminc napon keresztül.

Második hónap:

- Az első hónapinak a fele

Harmadik hónap:

- Az első hónapinak a harmada

2. A Malájföld elleni hadművelet várható veszteségeinek becslése:

Légi egység típusa	Vadászgépek és nehéz bombázók	Könnyű bombázók és felderítő gépek
Első hónap	20%	15%
Második hónap	15%	10%
Harmadik és negyedik hónap	10% mindegyik	10% mindegyik

3. A hadművelethez kellő hadianyag felhalmozása Thaiföldön és Francia-Indokínában szükséges. Fontos, hogy amennyire lehetséges előre koncentráljunk ugyanannyi tartalék repülőgépet, amennyi frontvonalbeli repülőgép van.

A négy hónapos hadművelethez negyvenezer kilóliter repülőgép-üzemanyag szükséges.

4. Hatékony lenne hajók átépítése és a hajófedélzeten repülőgépdepók kialakítása a [repülőgép] hajtóművek javítására.

5. Erősítések a repülőszemélyzet veszteségeinek pótlására:

Pilóták: 210 ember (amiből 78 fő az első hónapban)

Egyebek: 300 ember (amiből 110 fő az első hónapban)

3.

A japán hírszerzés természetesen igyekezett felméri ellenfeleinek erejét a térségben, s úgy látta, hogy 1941-ben még képes lesz elbánni azzal. A hírszerzési eredmények értékelése során különösen fontosnak tartották a légierők helyzetét.

Japán jelentés a Dél-Kínai-tenger térségében lévő légierők helyzetéről, 1941. június eleje^v

A Fülöp-szigetek:

Az Egyesül Államok bővíti légi támaszpontjait a Fülöp-szigeteken, és azok kapacitása három vagy négy hónapon belül a másfélszerese vagy kétszerese lesz a jelenleginek. Az Egyesült Államok frontvonalbeli repülőgépeinek száma jelenleg 166 (megjegyzés: egy másik forrás 132-t jelez, benne 80 vadászgéppel), amiből mintegy száz repülőgép tűnik elsőrangúnak.

Brit Malájföld:

A brit légierő Malájföldön, Szingapúrral a központban jelenleg 248 frontvonalbeli repülőgéppel rendelkezik (68 bombázó, 28 torpedóvető, 56 vadászgép, 10 repülőcsónak, 86 földről üzemelő felderítő gép), és a számok három hónapon belül másfélszeresére fognak növekedni.

Holland Kelet-India:

Jelenleg 249 frontvonalbeli repülőgép van Holland Kelet-Indiában (81 bombázó, 66 vadászgép, 30 repülőcsónak és 60 felderítő repülőgép). Mostantól számítva három hónapon belül ehhez körülbelül száz amerikai repülőgép fog érkezni.

(Megjegyzés: Egy másik forrás azt jelentette, hogy 500 repülőgép van Holland Kelet-Indiában.)

Egyéb [térségek]:

A Becslések szerint a brit légierő repülőgépeinek száma Burmában nagyjából 50, Indiában körülbelül 200, Ausztráliában nagyjából 400 (amiből 150-et a tengeren túlra telepítettek), és Új-Zélandon pedig körülbelül 100.

[Megjegyzés]: Ebben az időben feltételezték, hogy körülbelül 200 repülőgép volt Thaiföldön, és 150 Francia-Indokínában. A fenti számok mindösszesen körülbelül 2000-re tehetőek, ami mintegy 700 repülőgépes növekedést jelent az előző év júliusának számaihoz képest.

A japán főparancsnokság ülése, balra a haditengerészet,
jobbra a hadsereg vezető, középen a császár

4.

A japán hadsereg és a haditengerészet két egymástól eltérő haditervet dolgozott ki a Délkelet-Ázsia elfoglalására, s mindkettő saját magára osztotta a főszerepet. Míg a haditengerészet az óramutató járásával megegyezően először a Fülöp-szigetek, majd Holland Kelet-India, végül Szingapúr elleni sorrendet követett volna, a hadsereg a Malájföldön át Szingapúrnak történő offenzívával nyitott volna, óramutató járásával ellentétesen. Mindkét haditerv a maga szempontjából helyes volt, de kérdéses volt, hogy lehet-e egy időben végrehajtani mindkettőt. Végül a szimultán támadás mellett döntöttek. Már ennek keretében tartottak újabb hadijátékot 1941. augusztus 14-15-én a hadsereg vezérkara Hattori Takusiró^vi vezetése mellett, aki a vezérkar hadműveleti szekciójának főnöke volt. E hadijátékban a déli támadás terve a következő volt:

Az 1941. augusztus 14-15-i hadijáték a déli offenzíváról^vii

1. Az ellenség helyzetének értékelése

1. A Fülöp-szigetek térsége

   Haderő: A reguláris hadsereg 40000 ember körüli és nagyjából 160 repülőgép

2. Malájföld térsége

   Haderő: A reguláris hadsereg 60-70000 fő körüli, az önkéntes haderő körülbelül 20000 ember, és nagyjából 200 repülőgép

3. Holland Kelet-India térsége

   Haderő: Körülbelül 70000 ember, és nagyjából 200 repülőgép

2. Az alkalmazandó erő

1. A hadsereg

   Körülbelül tíz hadosztály és két számozott légiflotta (kb. 600 repülőgép)

2. Az egyes térségekben alkalmazandó erők

   Francia-Indokína: egy hadosztály

   Malájföld: öt hadosztály és egy számozott légiflotta

   Fülöp-szigetek: két hadosztály és egy számozott légiflotta

   Holland Kelet-India: három hadosztály (amiből egy hadosztály másodszor lesz bevetve^viii)

3. A hadműveletek vázlata

1. A hadműveletek a Fülöp-szigetek és Malájföld ellen párhuzamosan indulnak meg.

2. Az alkalmazandó légierőnek kétszer vagy háromszor akkorának kell lennie, mint az ellenségé, amellyel közvetlenül találkozik. Ez okból kifolyólag a különböző területekre szétosztott repülőgépek számát hozzávetőlegesen körülbelül 390-re kell tenni Mandzsúriában, nagyjából 70-100-ra Kínában és körülbelül 670-re délen.

3. A Fülöp-szigetek elleni hadművelet Tajvanról fog indulni. Először Luzont kell elfoglalni, és Manilát másfél hónap alatt kell megadásra kényszeríteni.

4. A Malájföld ellen [operáló egységek] Dél-Thaiföldön szállnak partra és elfoglalják Szingapúrt körülbelül száz nap alatt.

5. A Holland Kelet-India elleni hadműveletet a Fülöp-szigetek déli részéről és Szumátráról egyaránt végrehajtják. A cél Jáva elfoglalásának végrehajtása az ellenségeskedés megkezdésétől számított öt hónapon belül.

6. Az elfoglalni szándékozott terület nagyjából a Fülöp-szigetekre, Brit Malájföldre és Holland Kelet-Indiára terjed ki. A Burma elleni hadművelet légi hadműveletekre és Burma déli részének elfoglalására korlátozódik, összhangban azzal a céllal, hogy megakadályozza [az ellenség] beavatkozását onnan a malájföldi hadműveletekbe.

4. A légierő alkalmazása

1. Malájföld térsége

   A Harmadik légiflotta körülbelül 350 repülőgépe, és a [haditengerészet] Tizenegyedik légiflottájának egy eleme körülbelül 100 repülőgéppel (egy-egy légi csoport közepes méretű szárazföldi bázisú támadó gépekből és vadászgépekből)

2. A Fülöp-szigetek térsége

   Az Ötödik légiflotta körülbelül 250 repülőgépe, és a [haditengerészet] Tizenegyedik légiflottájának nagyjából 200 repülőgépe (leszámítva két légi csoportot szárazföldi bázisú támadó gépekből és egy légi csoport vadászgépet)

3. A Malájföld és Fülöp-szigetek térségében lévő ellenséges légierő megsemmisítését célzó légi hadjárat körvonalait a még nem vázolták fel.

5.

Miután Japán légitámaszpontokat létesített Francia-Indokínában 1941 nyarára, az Egyesült Államok totális olajembargót hirdetett a szigetország ellen. Korábban is volt már korlátozás, amely elsősorban magas oktánszámú üzemanyagokra és szerszámgépekre vonatkozott (utóbbiakat Japán szinte kizárólag az USA-ból szerzett be eddig), de a teljes embargó már óriás fenyegetést jelentett Japán nagyhatalmi presztízsére, hiszen saját magának nem volt saját olajlelőhelye, és az amerikaiak nyomására Hollandia is egyre kevésbé szállított Holland Kelet-Indiából. Az olajembargó kényszerítő erővel hatott a japán döntéshozókra, mivel készleteik korlátozottak voltak, és a haditengerészet és a hadsereg gyorsan felélte azokat békeidőben is. Vagy háborúban kellett megszereznie a birodalmi léthez szükséges nyersanyagokat, vagy tárgyalásokkal, de mindenképpen gyorsan. A japán kormány és a hadvezetés szeptember 6-án körvonalazta a nemzetpolitikai célkitűzéseit ennek szellemében.

A Japán birodalom nemzetpolitikájának körvonalai, 1941. szeptember 6.^ix

Tekintettel a jelenlegi kritikus helyzetre, különös tekintettel az Egyesült Államok, Britannia, Hollandia és mások Japánnal szembeni offenzív magatartására, a Szovjetunió helyzetére, és a birodalom nemzeti erejének ellenállóképességére, a jelenlegi változó helyzetre való tekintettel a következőképpen vázoljuk fel nemzeti politikánkat a déllel szemben:

1. Az önfenntartás és önvédelem érdekében a [birodalomnak] nagyjából október végéig be kell fejeznie teljesen a háborús előkészületeket, azon elhatározáson alapulva, hogy nem fog visszariadni egy Egyesült Államok [Nagy Britannia és Hollandia] elleni háborútól.

2. A fentiekkel összhangban a birodalom minden lehetséges diplomáciai eszközt felhasználva törekszik követeléseinek teljesítéséhez az Egyesült Államokkal és Britanniával szemben.

   A minimális követelések, amelyeket a birodalomnak el kell érni az Egyesült Államokkal (Britanniával) folytatott tárgyalások során, és a határok amelyek még elfogadhatóak ezekkel kapcsolatban, külön lapon olvashatóak.

3. Abban az esetben, amennyiben október elejéig nincs kilátás arra, hogy ezeket az előző pontban említett követeléseket diplomáciai tárgyalások során teljesítsék, [a birodalom] el fogja határozni, hogy háborúba kezd az Egyesült Államokkal (Britanniával és Hollandiával).

   A mostani déllel kapcsolatos politikánktól eltérő politikánkat a korábban meghatározott nemzeti politikával összhangba kell hozni. Mindenekelőtt minden erőfeszítést meg kell tenni annak érdekében, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió ne alkosson egyesült frontot Japán ellen.

Nagano Oszami admirális

6.

Ugyanezen a megbeszélésen a birodalmi haditengerészet vezérkari főnöke Nagano Oszami admirális^x a haditengerészet szempontjából fejtette ki meglátásait.

A haditengerészet vezérkari főnökének helyzetelemzése, 1941. szeptember 6.^xi

A birodalom jelenlegi napjaiban az alapvető katonai hadianyagok, mint az olaj és egyebek napról napra fogynak. Ha valamit nem teszünk, és Japán nem lesz képes kimenekülni szorult helyzetéből, megnyomorodik rövid időn belül. A világhatalmak háborús előkészületei - különösen az Egyesült Államoké -, rohamosan gyorsulnak fel, és Japán számára nehézzé válik megbirkózni vele a jövő év második felére. Ezért, ha a háború elkerülhetetlenné válik, nem hagyhatunk ki egyetlen lehetőséget sem, hogy agresszív hadműveletekkel megtaláljuk a kiutat ebből a végzetes helyzetből.

Ami a hadműveletek kilátásait illeti, biztos vagyok benne, hogy esélyeink a győzelemre különösen jók, ha az Egyesült Államok támadása azokra a vizekre érkezik, ahová a döntő csatát tervezzük. Azonban egy ilyen győzelem [önmagában] nem vet véget a háborúnak, és valószínűleg elhúzódó háborúvá válik.

Habár mi nem akarunk egy ilyen elhúzódó háborút, a túlélés elsődleges feltétele, hogy már a háború elején birtokba vegyük az ellenség stratégiai pontjait, és a fontos erőforrásokban gazdag területeket. Ha ez sikerül, az Egyesült Államok háborús előkészületeinek előrehaladása ellenére Japán [sikerrel képes] megteremteni az elhúzódó háború lefolytatásához szükséges alapokat. Ezután a [háborús] helyzet nagyban függ majd a nemzet anyagi és szellemi erejétől és a világ helyzetének alakulásától.

Annak érdekében, hogy a hadműveletek első szakasza sikeres legyen, fontos, hogy gyorsan döntsünk az ellenségeskedés megkezdéséről, és megelőző csapásokat mérjünk az ellenségre, mielőtt ő teszi meg, miközben megfelelő figyelmet fordítunk a hadműveleti térségekben uralkodó időjárási viszonyokra.

Ugyanakkor a Birodalom örök érvényű fennmaradása érdekében nem választhatunk olyan utat, amely olyan helyzethez vezethet, hogy kedvezőtlen körülmények között kelljen majd felvenni a harcot, ahogy az Oszaka téli ostroma^xii esetében történt [1614-ben], mikor egy [ideiglenes] béke után következő nyáron egy teljesen impotens államnak kellett harcba szállnia.

7.

1941. szeptemberében a japán hadvezetés kialakította vázlatszerűen a déli offenzíva körvonalait, amelyet újabb hadijátékon finomított tovább 1941. október 1. és 5. között. A Cukada Oszamu tábornok által levezetett hadijátékot követően a következő terv alakult ki:

A hadműveleti tervek felvázolása, 1941. október 5.

1. A hadműveleti irányelvek vázlata:

   Az első szakasz: Megelőző légicsapásokkal a Fülöp-szigetek, Malájföld és Hongkong ellen, a hadműveleteket minden területen egy időben kell megkezdeni, és a kulcsfontossági pontokat holland Borneót, Celebeszt, Timort, stb. gyorsan birtokba venni. A malájföldi hadművelet előrehaladtával Dél-Szumátra kulcspontjait szintén el kell foglalni.

   A második szakasz: Jávát és Észak-Szumátrát kell elfoglalni.

   A harmadik szakasz: A második szakasz befejeztével, a kulcsfontosságú térségeket biztosítani kell.

2. Az erők összetétele:

   A 14. hadsereg (áll két hadosztályból, mint mag)

   A 25. hadsereg (áll négy hadosztályból, mint mag)

   A 16. hadsereg (áll három hadosztályból, mint mag)

   Egységek, amelyek [a leendő Déli hadseregcsoport^xiii] közvetlen ellenőrzése alatt állnak: két hadosztály és két légiflotta.

3. A hadműveletek vázlata (csak az első szakaszhoz):

   Az akciók kezdete a megelőző légicsapások befejeződésének időpontja kell legyen. A hadsereg főerőinek partraszállásakor azok támogatására légi egységet kell kijelölni.

   A partraszállások dátumai:

   A 14. hadsereg:

   Aparri, Vigan, Laoag: X+2. nap

   Davao: X+3. nap

   Legaspi: X+5. Nap

   Amikor a Fülöp-szigeteken lévő ellenséges légierő elpusztult, az Ötödik légiflotta át lesz irányítva Thaiföld területére körülbelül az X+30. napon.

   A 25. hadsereg:

   Kota Bharu és Singora: X nap

   Szingapúr elfoglalása: X+95. nap

   Az 55. hadosztály fogja elfoglalni a légi támaszpontokat Burma déli részén.

   A 33. hadosztály körülbelül az X+40. napon érkezik Bangkokba és felváltja az 55. hadosztályt.

   Miután a 14. hadsereg főerői partra szálltak a Fülöp-szigeteken, a Déli hadseregcsoport főparancsnoksága amilyen gyorsan csak lehetséges (körülbelül az X+15. napon) Saigon felé veszi az irányt és közvetlen irányítása alá vonja a Francia-Indokínában lévő egységeket.

   Az I. számú különítmény Ambont fogja elfoglalni Palauból.

4. A hadsereg és a haditengerészet közötti megállapodás tervezete

   Még a fenti műveletek közben is, a Kombinált flotta^xiv áthelyezheti bevetésének helyszínét az Egyesült Államok fő flottájának mozgásától függően, annak a parancsnak megfelelően, hogy elfogadjon és megvívjon egy döntő csatát vele. Ennek ellenére ez az eltolódás nem akadályozhatja az éppen folyamatban lévő hadműveleteket, vagy legalábbis a hadsereg hadműveletét annak első szakaszában.

A[z egész] hadműveletet a Z hadművelettel együtt kell megindítani (megjegyzés: a meglepetésszerű támadással Hawaii ellen). A Guam elfoglalására induló egység annak megtörténte után a Bismarck-szigetcsoport ellen fordul. A Manila elfoglalása körüli időben a hadsereg és a haditengerészet amint készen áll, elfoglalja Balikpapant, Bandjarmasint, Ambont, Makassart és Kupangot, míg a haditengerészet önállóan fogja elfoglalni Menadot, Tarakant és Kendarit, majd előkészíti az ottani repülőtereket.

A Nagato csatahajó

8.

A szimulációk és gyakorlatok nem értek véget, október közepén a Nagato csatahajó fedélzetén – amely ekkor Murozuminál horgonyzott – úgynevezett térképgyakorlatot tartottak a tervek további finomítására. A déli hadműveleti tervek vázlata ennek során így nézett ki:

Térképgyakorlat a Nagato^xv csatahajó fedélzetén, 1941. október 11-13.^xvi

1. Az ellenségeskedés megkezdésének napját december elejére kell kitűzni (pontosabban december 8-ra^xvii), figyelembe véve a hadsereg és a haditengerészet előkészületeit az ellenségeskedés megkezdésére.

Ebben az időben kétségek merültek fel a hadsereg és a haditengerészet részéről, különösen a hadsereg részéről, hogy képesek-e befejezni a hadműveleti előkészületeket október végére, így az ellenségeskedés megkezdésének [dátumát] feltételesen december elejére tűzték ki.

Habár a partraszállási műveletek a Maláj-félsziget keleti partján előreláthatóan nehéznek bizonyulnak december elején, mikor az északkeleti monszun fújni kezd a Dél-kínai-tengeren, a Hawaii elleni meglepetésszerű támadás prioritást kapott a háború legelején, és a hadművelet megkezdésének időpontját [japán idő szerint] december 8-ra tűzték ki.

Ez a nap vasárnap a nyugati féltekén, amikor valószínűsíthető , hogy az amerikai flotta Pearl Harborban horgonyoz. Ezenkívül a Hold a 19. napjában jár, ezért úgy ítélték meg, hogy könnyű lesz felderíteni az ellenséget az előző éjszaka közepén.^xviii

2. Ha az X napot december 8-ra lesz kitűzve, a partraszállások napja a kulcsfontosságú helyek ellen a következőképpen alakul:

Elővédek Malájföldön X napon, [az egységek] Luzon északi felén és Mirin X+1. napon, Kuching X+5. nap, a 25. hadsereg főerői Malájföldön X+42. nap, [az egységek] Jáva keleti felén X+70. napon, Bangka, Szumátra déli oldalán X+83. nap.

3. A haditengerészet légierejének alkalmazása a déli hadműveletek során

A haditengerészet légi egységeit főként a Fülöp-szigeteknél alkalmazzák.

A haditengerészet Fülöp-szigetek fölött bevetett egységeit folyamatosan alkalmazni kell a borneói és celebeszi hadműveletek során, egészen Holland Kelet-India elfoglalásáig. A vadászrepülőgépek illetve földről felszálló támadó gépek veszteségei ebben a periódusban várhatóan 160%^xix illetve 40% lesznek [a hadakozás kezdetén alkalmazott repülőgépek számához viszonyítva], amiből arra következtethetünk, hogy nagyjából három hónap alatt, azaz még Jáva elfoglalása előtt a repülőgépek 2/3-a elveszik.

4. A malájföldi ellenséges légierő [még földön történő] megsemmisítését célzó légi hadjáratot teljes egészében a hadseregre kell bízni.

[Habár] a 11. légiflotta egy elemét, azaz a 22. légi flotilla 72 földről induló támadó gépét Malájföldön fogják alkalmazni, ezek elsődleges célja a brit flotta elpusztítása lesz.

A [11.] légiflotta fő erejét (a 21. és 23. légi flotillákat és másokat) koncentráltan kell alkalmazni a Fülöp-szigetek térségében.

9.

Könnyen azt hihetnénk, hogy a japánok tökéletes felkészültsége a háborúra volt az oka a kezdeti nagy sikereknek, de ez bizony messze áll a valóságtól, s bőven voltak hiányosságok. A 3. légiflotta jelentése bőven kitér erre. Különösen komoly problémák merültek fel a frissen a csapatoknak kiküldött új fejlesztésű 1-es típusú vadászgépeknél, de még az offenzíva kezdete előtt igyekezték ellátni a legújabb típussal a pilótákat, noha azok még gyermekbetegségekkel küszködtek.

A 3. légiflotta jelentése a kiképzések eredményeiről, 1941. november 9.^xx

1. Kiképzés

1. Mind az éjszakai, mind a tenger feletti repülésre való kiképzettség [egyelőre] nem elégséges. [Még mindig] folynak képzések, hogy egységeink képesek legyen működni éjszaka a 10. és 20. holdnapok között is. Egy századból alig 3-6 repülőgép képes repülni holdtalan éjszakán.

2. [Ami] a vadászrepülőgépek hatósugarát illeti, a Kató légi csoport 650 kilométerre képes akciórádiuszát kiterjeszteni, míg a Tanimura légi csoport hatósugara továbbra sem éri el a 600 kilométert.

3. Nagy felszállási és landolási sebessége miatt, a 100-as típusú stratégiai felderítő repülőgép^xxi kezelése fel- és leszálláskor nagy ügyességet igényel. Habár ez a repülőgép mostanra többnyire bevethető, és legalább két ember a csoportból^xxii annyira kiváló, hogy bármilyen körülmények között képes felderítést végezni vele.

2. Pilóták

1. Néhány egységnél kevéssel több tartalék pilóta van a kvótánál, míg más egységek éppen csak kitöltik a kvótát.

2. A pilótáknak nagyjából egyharmada alig rendelkezik C-szintű^xxiii képességekkel.

3. Felszerelés

1. A II-es modellű nehézbombázók^xxiv jók, nincsenek panaszaink.

2. Habár a 99-es típusú kétmotoros könnyűbombázóknál^xxv a törött csövek miatt szivárgott az olaj, megjavultak, miután kicserélték azokat flexibilis csövekre.

3. Az 1-es típusú vadászgépek esetében nem csak gyengék a szárnyfelületek a légellenállással szemben, gyűrődéseket okozva azon, de egyes részeken a szegecsek is kilazulnak. A húsz tesztelt gépből négynél vagy ötnél találtak problémát.

Az üzemanyag fogyása a [két] póttartályból egyenlőtlenül történik.

Ezeket a körülményeket figyelembe véve ésszerűtlen elvárni, hogy az 1-es típusú vadász legyen a fejlesztés [irány].^xxvi

10.

A japán birodalmi hadvezetés 1941. október 24-én kezdte felvázolni a háború hosszú távú kilátásait, amely dokumentum jól jelzi a törekvéseiket. Nem áltatták magukat azzal, hogy egy gyors és döntő győzelmet arathatnak, hanem a kezdeti lendület kihasználásával a stratégiailag fontos nyersanyagokat akarták biztosítani a birodalom számára, s olyan állást foglalni, amely nehezen legyűrhető és megtámadható még az Egyesült Államok számára is, így az végül kénytelen lesz elfogadni Japán követeléseit és kiegyezik inkább vele. Ez a haditerv alapvetően 1944 elejéig működött is, ám akkorra az Egyesült Államok akkora hadiflottát állított fel, amely ezt a stratégiai előnyt semmivé tette.

Hadműveleti kilátások egy Egyesült Államok, Nagy Britannia és Hollandia elleni háború esetén^xxvii

Hadműveleti kilátások több évre

[Még] ha a hadműveletek az Egyesült Államok, Nagy Britannia és Hollandia ellen nagyrészt be is fejeződtek, [Japánnak] számítani kell egy elhúzódó háború [lehetőségére] ellenük. E periódus során erőfeszítéseket kell tenni a „Kína incidens”^xxviii teljes lerendezésére, miközben amennyire csak lehetséges távol kell tartania a szovjeteket a konfliktustól. Amennyiben bekövetkezik a legrosszabb, számítani kell a lehetőségre, hogy [Japánnak] ellenségeskedést kell kezdenie a szovjetek ellen a szükséges erőkkel, hogy felszámolja az északi problémákat.

1. Katonai erőnk kilátásai az erőforrások tekintetében

Ha egyszer a birodalom a tervek szerint biztosítja Mandzsúriát, Kínát, és a délen fekvő nyersanyagok-lelőhelyeket, a hadsereg, a kormány és a civilek együtt fognak dolgozni és minden erőfeszítésüket a különféle erőforrások fejlesztésére és felhasználására fordítják, ami [a birodalmat] önfenntartóvá és önellátóvá teszi, ezáltal lehetővé válik számára, hogy gazdaságilag nagyjából legyőzhetetlen pozícióba kerüljön. Kelet-Ázsia minden katonai támaszpontjának elfoglalásával [a birodalom] el tudja vágni a kereskedelmet és a kommunikációt az Egyesült Államok, a brit anyaország és Ausztrália, a Távol-Kelet, az Indiai-óceán és a Csendes-óceán délnyugati része között, és ezáltal képes fokozatosan csökkenteni az ellenség tényleges erejét [utóbbi régióban]. Ennél a pontnál a birodalom nagyjából befejezte egy nagyszabású elhúzódó háború alapjainak lerakását, és stratégiailag legyőzhetetlen helyzetbe került.

E periódus során [a birodalomnak] fel kell készülnie arra, hogy eleinte jelentős nehézségekkel kell szembenéznie a nyersanyagok terén az Egyesült Államokkal és Britanniával szembeni légi hadműveletek és azok [japán] kereskedelmet megsemmisítő hadműveletei miatt. Azonban, hihetőnek tűnik, hogy [a birodalom] fokozatosan javíthat ezen a helyzeten, és [a háború] végső szakaszában aggodalmak nélkül harcolhat, miközben táplálhatja erejét. Ezzel szemben az erőforrások [hiánya], mint az ón, gumi és volfrám^xxix óriása hatással lesz mind az Egyesült Államokra, mind Britanniára. Biztosak vagyunk abban, hogy erőforrások tekintetében is összevetve az ellenséggel, [a Birodalom] valószínűleg sikerrel képes végigvinni egy nagy elhúzódó háborút.

[...]

11.

A japánok megpróbálták felmérni az is, hogy a háború miként hat ki a hadianyagokra. A repülőgépgyártás elemzésük szerint nem okoz majd gondot, és a beraktározott bombák mennyiség sem csökken drasztikusan. A problémák fő forrása a kőolajkészletek hiánya volt, amint ezt már korábban is jeleztük. Itt ez különösen jól megmutatkozik, még saját -némiképpen optimista- becslésül szerint is 1943-ra a repülőgépekhez szükséges üzemanyagtartalék 488 ezer kilotonnáról 20 ezer kilotonnára fog csökkenni, bár utána minimális növekedéssel számoltak már.

Vélemény a hadianyagok mennyiségéről abban az esetben, ha a déli hadműveletet egy északi kell kövesse^xxx

1. Repülőgépek

A repülőgépekkel való ellátás nem akadályozhatja a déli hadműveletet követő északit. Minden pénzügyi évben a [hadsereg] állományában lévő repülőgépek száma enyhén növekedni fog.

Pénzügyi év	Legyártott	Elhasználódott	Megmaradó
1941	3400	890	5010
1942	4000	1870	5690
1943	4500	1240	6950

Megjegyzés: a jelenleg meglevő mennyiség (1941. augusztus 1-jén): 4400 [gép]

Megjegyzés: a várhatóan elhasználódó gépek mellett 1941-ben 1900, 1942-ben 1450 és 1942-ben 2000 repülőgépet kell levonni fejlesztési és kiképzési célra [a fennmaradó gépek számából].

2. Bombák

A bombákkal való utánpótlás nem akadályozhatja a déli hadműveletet követő északit. Nem csak a mostani, de még az 1942-es pénzügyi év végén is, amikor a [hadsereg] által birtokolt bombák mennyisége a minimumra csökkenne, a megmaradó arány továbbra is a jelenlegi mennyiség 60%-a lenne.

Pénzügyi év	Legyártott*	Elhasznált	Megmaradó
1941	18	25	63
1942	30	49	44
1943	30	13	61

* A készleten lévő mennyiség egy légi hadosztály havi felhasználásához mérve

Megjegyzés: A [hadsereg] birtokában lévő jelenlegi mennyiség (1941. augusztus 1-jén): egy légi hadosztály havi felhasználásának 70-szerese.

3. Folyékony üzemanyag (repülőgép gázolaj)

(1) Abban az esetben, ha [csak] dél felé indítunk offenzívát

Ítélet: Nincs akadálya egy déli hadműveletnek

A hadsereg birtokában lévő mennyiség (1941. augusztus 1-jén): 488000 kiloliter

Pénzügyi év	Várható fogyás a hadműveletek során	Veszteség ellenséges bombázásoktól, stb.	Várhatóan beérkező utánpótlás	Fennmaradó mennyiség
1941	169	40	0	279
1942	225	0	30 (10)	84
1943	204	0	140 (72)	20
1944	204	0	230 (152)	46

Megjegyzések: a zárójelben lévő számok a Holland Kelet-Indiából várható mennyiséget jelentik. Mennyiségek: 1000 kiloliterben.

(2) Abban az esetben, ha a déli offenzívát követően azonnal támadó hadműveleteket kell indítani északon

Vélemény:

Ha lehetséges az északi hadművelet befejezése az 1942-es pénzügyi év első felében, akkor annak megvalósításának nincs akadálya, habár az 1942-es pénzügyi év második felében a várható veszteségekhez képest 10%-os, az 1943-as pénzügyi évben pedig 30%-os hiány várható, míg az 1944-es pénzügyi évben a helyzet fokozatosan javulni fog.

A [hadsereg] rendelkezésére álló [várható] mennyiség (1942. május 1-jén): 250000 kiloliter lesz.

Pénzügyi év	Várható fogyás a hadműveletek során	Veszteség ellenséges bombázásoktól, stb.	Várhatóan beérkező utánpótlás	Fennmaradó mennyiség
1942	Első félév: 174 második félév: 90	60	30 (10)	16 -11 (10% hiány)
1943	194	0	140 (72)	-30 (30% hiány)
1944	192	0	230 (152)	45

Megjegyzés a – a hiányt jelzi. Az egységek 1000 kiloliterben [értendők]

Jegyzetek:

i Remmelink, Willem: The Invasion of the South. Leiden, 2021. p. 33 Továbbiakban: Remmelink, 2021

ii Japánul Rikugun Daigakkó, röviden: Rikudai. Az 1882-ben alapított intézmény német minta alapján működött Tokióban. A világháború után felszámolták, mint a japán militarizmus egyik alapintézményét.

iii Japánul: Hikó Súdan, később Hikó Sidadan, azaz tulajdonképpen (számozott) légierő, az angol kiadásban: (numbered) Air Force. Mivel egy több légi hadosztályból álló erőről van szó, az egyértelműség okán a légiflotta elnevezést fogom használni a továbbiakban.

iv Remmelnik, 2021. p. 38.

v Remmelink, 2021. p. 53-54

vi Hattori Takusiró (1901-1960) ezredes, rövid ideig Tódzsó miniszterelnök magántitkára 1942-től.

vii Remmelink, 2021. p. 66-68

viii Vagyis Malájföldről vagy a Fülöp-szigetekről a sikert követőn egyet itt vetnek be.

ix Remmelink, 2021. p. 69-70

x Nagano Oszami (1880-1947), a japán haditengerészet vezérkari főnöke, 1941 és 1944 között, korábban haditengerészeti miniszter 1936-37-ben. Háborús bűnösként a börtönbe zárták, de ítélethirdetés előtt elhunyt.

xi Remmelink, 20021. p. 70-71

xii 1614-ben a sógunátus ellen fellázadt Tojotomi klán várát, Oszakát ostrom alá vették a sógun, Togugava Iejaszu csapatai, majd miután az első a támadás nem sikerült, örök békét kötöttek a felek. A békét követően a sógun erői, miközben Tojotomi erői elvonultak, megkezdték a vár sáncainak elbontását, mondván, örök békében azokra semmi szükség. Tojotomi erre májusban újrakezdte a háborút, de veszített, Oszaka pedig a nyáron elesett.

xiii Az eredeti angol kiadásban ez is hadsereg, de az egyértelműség kedvéért ezt a több hadsereget összefogó „hadsereget” hadseregcsoportként fordítom.

xiv Vagyis a japán haditengerészet főereje.

xv A majd 40 ezer tonnás csatahajó az úgynevezett „Kombinált flotta” zászlóshajója volt. A Nagato egyedüli japán csatahajóként túlélte a világháborút, sőt néhány atombomba tesztet is, míg végül hullámsírba küldték az amerikaiak 1946. júliusának végén a Bikini-atoll közelében. A csatahajó fő fegyverzetét 4x2 41 cm-es ágyú alkotta.

xvi Remmelink, 2021. p. 76-77

xvii Japán idő szerint a Pearl Harbor elleni támadás december 8-án zajlott, mi azért ismerjük december 7-ét, mivel az az amerikai dátum, de Japán és Hawaii között húzódik az úgynevezett dátumválasztó, így ez a két nap tulajdonképpen ugyanaz. A japán támadás egyébként elsőként Malájföld ellen indult meg, megelőzve pár órával a Pearl Harbor elleni rajtaütést is.

xviii Vagyis elegendő fényt adott a Hold az éjszakai megfigyeléshez.

xix A hadműveletek során ugyanis különös súly feküdt a vadászgépeken, így azok esetén tehát úgy számoltak, hogy a háború kezdetén bevetett gépek 160%-a (!!!) el fog veszni három hónap alatt. Ez súlyos terhet rót a repülőgépgyártásra, hogy pótolni lehessen, s erre egyébként Japán nem igazán volt felkészülve.

xx Remmelink, 2021. p. 86

xxi A Mitsubishi Ki-46-os felderítő repülőgépről van szó, amely kiválóan bevált.

xxii A 81. légi csoportról van szó.

xxiii A C-szintű készség azt jelentette, hogy a pilóta kiképzése nem fejeződött be minden tekintetben.

xxiv  Valószínűleg a Ki-49-es nehézbombázó II-es verziójáról van szó.

xxv A 99-es típusú könnyűbombázó ismertebb neve Ki-48-as.

xxvi A Ki-43-as Hajabuszáról van szó (japánban 1-es típusú vadász), amelyeket gyorsított ütemben ekkor kezdtek kiküldeni az elit vadászszázadokhoz, lecserélni a régi 97-es típusú (Ki-27-es) vadászokat. Az amerikaiak által csak Oscar-nak elnevezett 1-es típusú vadászgép a kezdeti problémák ellenére kiváló konstrukció volt, a korban kiemelkedő hatótávolsággal.

xxvii Remmelink, 2021. p. 99-100

xxviii Japán így nevezte a Kínával folytatott konfliktust, amely 1937 óta gyakorlatilag nyílt háború volt, mely során Japán megszállta Kína tengerpart menti vidékeit.

xxix E hadianyagok ugyanis zömében Holland Kelet-Indiából származtak.

xxx Remmelink, 2021. p. 101-102

Japán jelentések és visszaemlékezések a Jáva-tengeri csatáról

Japán jelentések és visszaemlékezések a 

Jáva-tengeri csatáról

A Nacsi cirkáló, az 5. cirkálóosztály zászlóshajója

Már kétszer is foglalkoztunk a Jáva-tengeren 1942 februárjának végén megvívott tengeri csatával, amely során a Jáva ellen vonuló japán inváziós flottát kíséró 5. cirkálóosztály a 2. és 4. rombolóosztállyal együtt megsemmisítő vereséget mért az ABDAFLOAT-nak elkeresztelt brit-ausztrál-amerikai-holland flottára. Első alkalommal egy brit jelentést olvashattunk, utána pedig Hara Tameicsi kapitány visszamelékezését az összecsapásra. Most a japán oldalon maradunk, s a Szensi Szóso-ban kiadott jelentésekből csemegézünk, de pár visszemlékezés-töredék is lesz benne.

Jó szórakozást! 

1. Az 5. cirkálóosztály parancsa a 4. rombolószázadhoz, 1942. február 27-én 13:20-kor(1)

1. Állítólag öt ellenséges cirkálót és hat rombolót észleltek Szurabajától 63 tengeri mérföldnyire 310º-os [ÉNy] irányban, kormányzási irányuk 80º [K] 18 csomós sebességnél.

2. Az 5. cirkálóosztály azonnal az ellenség ellen fordul. [Osztályunk] Helyzete 13:00-kor 165 tengeri mérföld 328º-ra [ÉNy] Szurabajától, hajózási sebesség 24 csomó.

3. A 2. rombolószázad a helyszínen csatlakozik [az osztályhoz]. 13:15-kor egy repülőgépet(2) indítottunk felderíteni.

2. A Nacsi felderítőgépének jelentései(3)

14:05 – Az ellenség két A-osztályú cirkálóból, három könnycirkálóból és kilenc rombolóból áll, és 45 tengeri mérföldre van a referenciaponttól 194º-os irányban [DDNy], iránya 180º-on, 24 csomóval.

14:25 – Úgy tűnik az ellenség Szurabaja felé tart.

14:55 – Az ellenség behatolóban Szurabajába.

3. Az 5. cirkálóosztály parancsnokának parancsa(4)

1. Az ellenséges cirkálóegység úgy tűnik Szurabaja felé tart.

2. Az 5. cirkálóosztály a szállítóhajóktól keletre foglal állást és megfelelő sebességre lassít le.

3. A 2. rombolószázad úgy működik, hogy az estére kijelölt pozícióját foglalja el.

4. A Nacsi felderítőgépének jelentései(5)

15:23 – Az ellenség nem mutatja jelét, hogy elhelyezkedne Szurabajában. Az ellenség 60º-ra veszi a kormányt tizennyolc csomóval.

16:15 – Az ellenség irányt változtat 20º-ra [ÉÉK] tizennyolc csomóval.

16:20 – Az ellenség 0º-os irányban hajózik tizennyolc csomóval.

5. Felhasznált japán lőszermennyiség a csata első szakaszában(6)

20 cm-es ágyúhoz (a Nacsi és a Haguro): 1271 gránát

14 cm-es ágyúhoz (a Dzsincú és a Naka): 171 gránát

93-as típusú torpedó (a Haguro, a 4. rombolószázad, és a Dzsincú): 39 torpedó.

6. Felhasznált japán lőszermennyiség a csata második szakaszában(7)

20 cm-es ágyúhoz (a Nacsi és a Haguro): 302 gránát

14 cm-es ágyúhoz: 50 gránát

12.7 cm-es ágyúhoz: 515 gránát

25 mm-es ágyúhoz: 256 lövedék

93-as típusú torpedó: 98 torpedó.

7. Felhasznált japán lőszermennyiség az éjszakai összecsapásokban(8)

Az első fázisban:

93-as típusú torpedó (a Dzsincú): 4 torpedó.

A második fázisban:

20 cm-es ágyúhoz (a Nacsi és a Haguro): 46 gránát

93-as típusú torpedó: 12 torpedó.

93-as típusú torpedó, a japán császári flotta büszkesége

8. Szuékoni Maszao parancsnok(9) az 5. cirkálóosztály tüzértisztének leírása a csatáról

„Mikor találkoztunk az ellenséggel, arra gondoltam, hogy hamarosan lemegy a nap. Ezért kitaláltam, hogy akkor tudnánk az ellenséget megsemmisíteni, ha a sötétedés leszállta után, éjszakai összecsapásra tudnánk kényszeríteni. Ekkor a törzstisztek kimondták az a kimondatlan gondolatot, hogy konvojunk esetleg megsemmisülhet, amennyiben az 5. cirkálóosztály károkat szenved az összecsapásban, és hogy tüzérségi „kitörő” párbajt kellene vele vívni 20.000-23.000 méter távolságról, és a megfelelő pillanatban 93-as típusú torpedókkal kellene befejezni [az összcsapást].

18:26-kor kivetettük a torpedókat, 18:33-kor parancsot kaptunk, hogy álljunk készen az újratöltésre, majd 18:37-kor parancsot a töltésre. Miután egy darabig támogattuk a rohamozó rombolószázadot, párhuzamos irányban hajózva az ellenséggel, az 5. cirkálóosztály üldözni kezdte az ellenséget 18:40-kor dél-délkeleti irányban. 18:50 körül, mikor elméletben az elsőként kivetett torpedók elérték az ellenséges hajókat, nem történt robbanás, amely a találatot követte volna. Takagi parancsnok megkérdezte stábját, mi legyen a következő lépés. Válaszában a rangidős főtiszt, Nagaszava Kó azt válaszolta, hogy éjszakai összecsapásra kellene törekednünk. Mikor valaki a stábból megkérdezte a jelzőtisztet a naplemente időpontjáról, az 19:50-et jelentett, ami figyelmeztetett, hogy naplementéig még sok idő van. Még jó egy óránk volt alkonyat előtt, de minden különösebb cél nélkül folytattuk az összecsapást. Körülbelül ez időtől kezdve mind az ellenségnek, mind nekünk be kellett hajózni a füstfelhőbe, amelyet a két oldal rombolói fejlesztettek, ami természetesen lelassította a tüzérségi párbajt. Ebben az összecsapásban, valahányszor hajóink előtűntek a füstfüggönyből, folyamatosan ellenséges gránátok repültek rá. Nekünk - másfelől – szükségünk volt bizonyos időre a tüzelési adatok kiszámítására. (Később, mikor áttekintettük a makasszar-i összecsapást, arra a következtetésre jutottunk, hogy az ellenség bizonyára radart használt(10) a tüzérségéhez ebben az időben.)

A roham után 19:18 körül másodszor vetettünk ki torpedókat. Aztán 19:24 körül a rombolók indítottak torpedókat. Ez időtől kezdve számos magas vízoszlopot figyeltek meg, különösen a 2. rombolószázad közeli vizeknél, ami azt a félelmet keltette bennünk, hogy a század ellenséges aknamezőre futhat. Az ellenséges aknamezőtől való félelmünkben irányt váltottunk és eltávolodtunk a parttól, következésképpen az ellenségtől is.

Mikor a nappali összecsapás többnyire véget ért, parancsot adtunk ki [a hajóknak], hogy jelentsék a megmaradt lőszermennyiséget. Másfél óra alatt az összes jelentés összegyűlt, amelyekből kiderült, hogy a megmaradt lőszermennyiség váratlanul alacsony, és hirtelen aggódni kezdtünk a fennmaradó mennyiség miatt.

Az éjszakai összecsapás során a tüzelést 17.000-18.000 méter távolságból hajtottuk végre, keresőfények használata nélkül. A tüzérségi parancsnok kérte, hogy kapcsoljuk ki a fényeket, mert nem látta a célpontokat, mikor be voltak kapcsolva.

A nappali összecsapás során a Nacsi vetőcsövei rosszul működtek, és nem tudta indítani a torpedóit. [Az volt az igazság, hogy] Az indítószemélyzet elfelejtette, hogy az indítócsöveket működtető sűrített levegő szelepét már teljesen megnyitották, s amikor a torpedóparancsnok parancsára megpróbálták azt megnyitni, nem tudták tovább forgatni, hiszen már teljesen elfordították. Ennek következtében azt jelentették, hogy a csövek meghibásodtak. Valódi összecsapások során váratlan és abszurd dolgok történnek. Azonban a torpedókat, amelyeket nem tudtak elindítani emiatt [napközben], az éjszakai csata során kivetették, és nagy sikert értek el két ellenséges cirkáló elsüllyesztésével. Ez azonnal visszaadta a torpedófőnök és embereinek becsületét, amelyet a napközbeni összecsapás során elvesztettek. Ebben a világban soha nem tudhatod, mi válhat számodra előnyössé.

Az éjszakai összecsapást követően [ismét] ellenőriztük a megmaradt gránátok és torpedók mennyiségét. A számok kellően alacsonyak voltak ahhoz, hogy rendkívül aggódjunk aziránt, miként tudjuk kezelni ezt a jövőbeli összecsapások során.

Az összecsapásra reflektálva: Ráébredtem, hogy a gyakorlatok rendszerint kevéssel azután befejeződnek, miután egy sor támadóakció után kiadták a „összes töltve” parancsot, és ritkán tartottunk támadás utáni tréningeket. Élesen éreztem, hogy a támadásokat követő tevékenység megfelelő kiképzése nélkül nehéz elpusztítani az ellenséget, mert az emberek nem teljesítenek jobban egy összecsapás közben, mint normális gyakorlat során.”

9. Reidzsi Maszuda, az Arizona Maru tengerészének visszaemlékezése(11)

„Kineveztek az Arizona Maru-ra, egy 9683 tonnás teherhajóra, amelyet átadtak a hadseregnek, és most a 830-as számú légvédelmi hajó jelölést kapta. A hajó átesett egy éjjel-nappal tartó átépítési programon az Innosima dokkban a Kure Haditengerészeti Támaszponton. Két ágyú került a hajó orrába, és négy légvédelmi löveg a tatjára. A hajó jobb és bal oldalára, a hídra és a tatra pom-pom ágyúk kerültek, összesen mintegy tíz. Voltak istállók az igáslovak számára és szállások a legénységnek…

Február 27-én napnyugta után, Szurabaja előtt megkezdődött a Jáva-tengeri csata. A nagy ágyúk mennydörgése, a fények villogása, fáklyák a sötét égen, tűzoszlopok. Szemeink előtt jobbra a szörnyűséges csata zajlott. Tudtam, hogy ez lehet a konvojunk utolsó napja, mert ha áttörnek a hadihajóinkon, mi béna kacsák vagyunk. De mire a tüzelés abbamaradt, a császári haditengerészet ellenállhatatlan győzelmet ért el. Másnap reggel roncsokat láttunk hánykódni a tenger felszínén, és nagyszámú fehér és fekete tengerész lebegett tutajokon. Továbbhajóztunk megállás nélkül – partra kellett tenni csapatainkat a parton –, de hallottam, hogy később felszedte őket néhány kísérőhajónk. A kombinált amerikai-holland-brit flottát megsemmisítette Japán.”

Az Arizona Maru szállítóhajó, amelyet légvédelmi hajóvá alakítottak az invázió előtt

10. A 4. rombolószázad akciójelentése (1942. március 23.)(12)

(1) A kivételes körülmények ellenére - mint amilyen egy nagy konvoj kísérete, amely [ráadásul] nem képes többre nyolc csomónál és a konvoj és az ellenség között csupán száz tengeri mérföld volt a távolság – sikeresen befejeztük a hadműveletet. Ezt természetesen [csapataink] hatalmas szellemi és technikai képességeink köszönhetjük, de emellett a következő tényezőktől is függött.

{1} Egyfelől a japán oldal többnyire uralta a levegőt. Habár az ellenség [repülőkkel] megtámadta a konvojt, azok [=az ellenséges repülők] nem vettek részt az összecsapásban. Másfelől ezt [a légifölényt] mi többségében szárazföldről indított támadógépekkel és hajófedélzeti repülőgépekkel értük el. Miközben [repülőgépeink] folyamatosan jelentették az ellenség mozgását, és megakadályozták annak meglepetésszerű támadó manővereit, arra koncentráltuk erőinket, hogy megragadjuk a offenzív kezdeményezést, és végig egyértelműen jobban használtuk összes repülőgépünket a helyzet és a kilőtt gránátok megfigyelésére, és az éjszakai kutatáshoz.

Ezenkívül [az összecsapás] további elemzése során észrevettük, hogy az ellenség [még] rendelkezik repülőcsónakokkal, és földi bázisú repülőgépekkel megmaradt erői között, amelyeknek mind saját támaszpontja van közeli távolságban - és bár lehetnek akadályai -, de még mindig olyan helyzetben van, hogy sokkal jobban is használhatná őket. Ha ezeket használta volna felderítésre, a szituáció (vagy a tüzérségi párbaj) megfigyelésére, vagy akár éjszakai felderítésre, úgy gondoljuk, hogy jelentős nehézségeket okozott volna [az ellenséggel vívott összecsapás során]. A különböző okok, amelyek megakadályozták az ellenséget, hogy ilyen módon vezesse a háborút a szövetséges erők gyenge pontjait jellemezték: a [szegényes] napi kiképzés (úgy tűnik, hogy nem sok kiképzést kaptak a repülőcsónakok [személyzete], nem is említve a szárazföldről induló repülőgépek [személyzetének] kiképzését, akik feltehetően egyáltalán nem voltak kiképezve), szegényes taktika, stb. Mindazonáltal hajóról indított repülőgépeink helyes felhasználása nagy mértékben [felelős sikereinkért]. Azonban ha figyelembe vesszük az Amerika elleni tengeri összecsapásokat, amelyek bizonyosan jelentős akadályokkal járnak [majd], nem számíthatunk ugyanilyen tökéletes hajóbázisú repülőgép-használatra, mint ebben az esetben. Ezért úgy gondolom, hogy további kutatásokra és fejlesztésekre van szükség a hajókról üzemeltetett repülőgépekkel kapcsolatban a légi csatákra nézve, utazási idejük és sebességük tekintetében, a fedélzeten szállítható gépek számában, repeszvédelemmel kapcsolatos intézkedésekben [a főlövegek okozta károkkal szemben], vagy a hajóról üzemeltetett repülőgépek folyamatos használatában.

{2} 26-án délután több ellenséges hadihajó -amelynek magját két könnyűcirkáló adta- Szuarabaja kikötőjén kívül cirkált, majd befutott oda, [ami lehetőséget adott] az 1. kísérő csoportnak, hogy óvintézkedéseket dolgozzon ki arra az esetre, ha [el kellett volna] különülnie a 4. rombolószázadtól egy ellenséges támadás esetén, és [ezáltal] készen állt egy támadásra bármely időben. Úgy gondolom, hogy ez nemcsak segítette a 4. rombolószázadot abban, hogy hamar összeálljon 27-én az erőteljes ellenséges flottáról szóló első jelentések után, gyorsan csatlakozzon az 5. cirkálóosztályhoz és a 2. rombolóosztályhoz, koncentrálva az erőket egy offenzíva megragadásához egyfelől, hanem másfelől azt is lehetővé tette, hogy a szállító konvoj tökéletes rendben működhessen.

{3} Az ellenség tökéletesen feltárta számunkra a szövetséges erők gyengeségeit, mint:

1) Útvonalában mutatkozó zavar [a japán támadás során] a csata első nappali szakaszát követően (mikor a japán torpedók elérték őket)

2) A USS Houston és HMAS Perth szökése, mikor az ellenség elveszítette a HNLMS De Ruytert és a HNLMS Java-t az éjszakai összecsapásban

3) A tény, hogy a USS Houston jelző stábját áthelyezték kommunikációs okokból a HNLMS De Ruyterre (erre a foglyok kihallgatása során derült fény)

{4} Az ellenség nagyon passzívan használta fel a rombolóit, míg mi hagyományunk szerint teljes agresszivitással. Mindezek tetejébe teljesítményünk a torpedók és ágyúink terén felsőbbrendű volt, az olyan hajókat, mint az ellenség rombolói, nem igazán érdemes komolyan venni. A 8. rombolóosztály Lombok-szorosban vívott kemény harcának fényében sajnálatos, hogy ebben a harcban rombolóink felsőbbrendű erejét nem sikerült teljes mértékben demonstrálni a torpedók terén. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy az ellenségnek hatalmas leckét adtunk harcvezetésből és harci szellemből.

(2) Habár [torpedóink] első alkalmazásakor a nappali összecsapás során teljes mértékben kedvező körülmények között került sor - [beleértve] a tökéletes kivetési pontot, a repülőgépeink precíz jelentéseit az ellenség sebességéről - nem voltunk képesek teljes mértékben demonstrálni torpedóink erejét, mivel sok torpedó megsemmisítette önmagát [félúton], ami roppant sajnálatos volt. Mivel a 93-as típusú torpedók alkalmazása [támadások során] egyik [fő] taktikai elem a birodalmi haditengerészetnél a biztos győzelemhez, ezek az önmegsemmisítések alapvető problémát jelentenének egy döntő csatában. Ebből kifolyólag azonnal szükséges javítani a detonátorokat és megszüntetni az ezzel kapcsolatos aggodalmakat. A HMS Exeter torpedóparancsnoka szerint - aki később hadifogságba esett - néhány robbanást látott a nyomvonalán, miközben [az Exeter] elkerülő manővert hajtott végre (25 csomóval), miután észlelték torpedóink nyomát.

(3) A nappali összecsapás során az ellenség öt cirkálóból (amiből kettő 20 cm-es ágyúkkal volt felszerelve) és tíz rombolóból állt, míg a japán erők két nehézcirkálóból, két könnyűcirkálóból és tizennégy rombolóból álltak, [ami azt jelenti] hogy a felek erőben nagyjából egyformák voltak. A valóságban öt cirkáló harcolt az ellenség cirkálóegységéből kettővel a mi cirkálóegységünkből és két rombolószázadával. A rombolószázadok rohama során a körülmények olyanok voltak, akár egy döntő csata esetében. Ezen körülmények között az 5. cirkálóosztály mintegy 21.000-26.000 méter távolságból tüzelt az ellenséges cirkálóegységre. [Azonban] mielőtt jelentős károkat okozott volna az ellenséges hajóknak -a HMS Exeteren (a második hajó) kívül, amelynek a sérülése elég súlyos volt ahhoz, hogy kiessen a sorból – [az osztály] felhasználta a hajókra rakott lőszerkészletének több mint felét. Még akkor sem sikerült tökéletes eredményt elérni, amikor a [japán] rombolószázad üldöző csatába kezdett, kihasználva rohamánál az ellenség formációjában lévő teljes rendetlenséget. Ez részben az ellenség ügyes kitérő akcióiban keresendő, de én [inkább] úgy gondolom az oka az volt, hogy a lövöldözés túl nagy távolságról történt.

Távolról megfigyelhető volt, hogy át kellene gondolni a hatékony tüzelési távolságról kapcsolatos döntéseket. És [átnézendőek] a tüzérségi párbajok lefolytatásának különböző kérdései - beleértve a csata kezdetén használt „kitöréses” taktikát -, gondolva egy döntő csatára az ellenség főerőivel, figyelembe véve a jelen csata tapasztalatait. Úgy gondolom, hogy a különféle harci helyzetek változásai alapján tovább kell vizsgálnunk a hajóinkra rakott lőszer mennyiségét.

(4) Úgy vélem a következő ügyek gyors kutatást és fejlesztést igényelnek:

{1} Tűzvezetés, mikor az ellenség ügyes és merész elkerülő akciókat hajt végrehajtani

{2} Összehasonlítása és vizsgálata a kitérő manővereknek és metódusoknak, hogy maximálisan kihasználhassuk tűzerőnket, és a megfelelő kitérő manőverek tanulmányozása.

{3} Újravizsgálni az éjszakai harcok során alkalmazott taktikánk alapjait, ahol az ellenség világítógránátokat használ nagy távolságról, valamint tanulmányozni azok használatát.

11. A 2. rombolószázad akciójelentése, 1942. március 12.

(1) Rendkívül nehéz kivitelezni rohamot egy irányból az [ellenséges] cirkálóegység ellen napközben, mert az ellenség szabadon tehet kitérő intézkedéseket, ráadásul különbség is alig van az ő és a mi sebességünk között. Élénken szükségét érzem olyan torpedóknak, amelyeket azonnal tudunk indítani kedvező lehetőség esetén, amely pályája második szakaszában rézsútosan fut (végső szakaszában pedig ív mentén). Ilyen torpedókat azonnal ki kell osztani a rombolószázadok számára is.

(2) Amikor a túlerejű ellenség gyorsan felénk nyomult az összecsapás kezdetén, Az S-indítás [= nagy távolságról történő torpedóvetés] szintén hatékony [ilyen] cirkálóegység ellen.

Mivel századunk már a csata bevezető szakaszában is kedvező pozíciót vett fel az ellenséggel szemben, biztos vagyok benne, hogy ha kiviteleztünk volna egyet [nagy ható távolságú torpedóvetést] a Dzsincúval és a rombolóink egy részével együtt, jelentős eredményt értünk volna el.

Hagyományosan él egy olyan előzetes elképzelés, hogy a rombolószázadoknak kerülni kell az S-indításokat, különösképpen cirkálóegységek ellen. Habár értelmesebb volna határozott magatartást tanúsítani ilyen típusú indításokkal kedvező lehetőségek esetén.

Mondhatni, hogy mivel a győzelem és vereség közötti döntő kritikus fordulópont - mint az ebben a összecsapásban is megmutatkozott - egy szempillantás alatt megtörténik, teljes mértékben tudatosította bennem, hogy határozottan végre kell hajtani a torpedóharcot minden kedvező lehetőség esetén. E célból szükségesnek tartom, hogy a rombolószázadok is tanulmányozzák és gyakorolják be az S-indításokat.

(3) Különösen nehéz harcolni éjszakai ütközetben ellenséges cirkálóegységek ellen (különösen ha a látási viszonyok jók), amely hajók ugyanolyan sebességgel haladnak, és szabadon tehetnek kitérő akciókat. Ez az oka annak, hogy nem sikerült kielégítő mértékben üldöznünk őket ebben az éjszakai összecsapásban. Ennek megfelelően, alapvetőnek érzem egy [ellenséges] cirkálóegység ellen, hogy elengedhetetlen annak megközelítése a látóhatárig, és amint annak iránya világossá válik O-indítást [=rejtett indítás olyan messziről, hogy az ellenség még nem észlelte a támadókat] kell eszközölni.

Ha az S- és O-indításokat a rombolószázadoknak kell kiviteleznie, a rombolókon lévő torpedók száma nem biztos, hogy elégséges, de még ha a torpedóindítások számát vissza is vesszük, vagy az indításokat csak rombolók egy része hajtja végre, akkor is úgy vélem, hogy ezen [S- és O-] indítások végrehajtása kedvező lehetőség esetén előnyöket hoz az általános helyzetet tekintetve.

Különösen az O-indítás, amelyet ezúttal az 5. cirkálóosztály hajtott végre párhuzamosan a tüzérségi- és torpedópárbajjal, volt rendkívül hatékony.

(4) Az előző három ponttal összefüggésben, úgy gondolom a legsürgősebben alapos tanulmányozásra és taktikai gyakorlásra van szükség a cirkálóegységek elleni harcról.

(5) Amikor nappal indítunk torpedókat ellenséges cirkálóegységek ellen, amelyek cikkcakkban kitérő manővert hajtanak végre, jobb, ha maximális szórási szöggel indítjuk őket, beállított elhajlási szög nélkül.

(6) A későbbi vizsgálatok megerősítették a 93-as típusú torpedók önmegsemmisítését e csata során. [Ez azt jelentette] hogy legkevesebb egy tucat torpedó önmegsemmisítést hajtott végre a nappali összeütközés során, és hogy azokat a nagy vízoszlopokat - amelyeket a Dzsincú észlelt miután kivetette [torpedóit] az éjszakai összecsapás első fázisában -, valószínűleg szintén a mi torpedóink önmegsemmisítése okozta.

Mivel ezen torpedók önmegsemmisítése azután következett be, hogy „indításukhoz [embereink] merészen az ellenség közepébe vetették magukat”, befolyásolni fogja a moráljukat, s sürgősen lépéseket kell tenni [hasonló esetek megelőzése érdekében].

(7) Az őrködésnél a naplemente utáni összecsapás során a helyet jobban is ki lehetett volna jelölni a 2. rombolószázad, az 5. cirkálóosztály és a 4. rombolószázad részére, észak felől ebben a sorrendben.

Még ha az ellenség bármely irányból [északról vagy délről] is támadott volna a konvoj ellen, könnyű lett volna bármelyik rombolószázadnak elállni az útját, és lehetősége lett volna megrohanni, miközben az 5. cirkálóosztály tüzérségi párbajban [összecsap] vele. Egy túlerejű ellenséges cirkálócsoport megsemmisítése érdekében úgy gondolom, hogy a megfelelő lépés a gyors mozgású rombolószázadok (rombolóosztályok) előretörése az ellenség útvonalába, miközben a baráti cirkálók [megütköznek vele] tüzérségi párbajban, és kedvező lehetőség esetén [a rombolók] felé törnek és megrohamozzák azt.

Sem az éjszakai összecsapás első, sem a második fázisában a rombolószázadoknak nem volt idejük olyan pozíciót elfoglalni, ahonnan rohamozhattak volna [az ellenség ellen].

(8.) (9.) ...(13)

(10) Az ellenséges cirkálók tüzérségi képessége kiváló volt, a kilőtt gránátok szórási távolsága négy-hat ágyús sortűz esetén húsz kilométer távolságról [mindössze] 150-200 méter volt. Szükséges tanulmányozni ezt [erőink számára], és lépéseket tenni ágyúink szórási területének szűkítésére.

(11) Úgy tűnik, hogy a [cirkálókat] kísérő ellenséges rombolók csak a nagyobb egységek közvetlen kíséretére szolgáltak és füstfüggöny képzésére. Úgy látszik nem volt szándékuk agresszív torpedótámadások (rohamok) végrehajtására sem a nappali, sem az éjszakai összecsapások alatt, ami azt a benyomást keltette bennünk, hogy erejük a torpedó-hadviselés terén alsóbbrendű.

(12) Az ellenség napközben festékkupakos gránátot(14), éjszaka világítólövedéket (brit és amerikai erők) használt. Mindazonáltal, világítólövedékeik lőtávolsága nagyjából bizonyosan megegyezett a mi gránátjainkével; a tüzérségi párbaj során az 5. cirkálóosztály ellen (nagyjából tizennyolc kilométerről) a világítógránátok olyan közel robbantak, hogy azt gondolom inkább akadályozták [mintsem segítették] az ellenség vizuális megerősítését. Mi vizuálisan megállapítottuk, hogy az összes gránátjuk rövid volt.

(13) Jobb a tüzérségi hadviselést keresőfények alkalmazása nélkül folytatni, ha a láthatóság magas. Ezt élénken éreztem, mikor [ellenséges] tengeralattjárókra tüzeltem.

Szintén világosan látható volt a Lomboki-szorosban a 8. rombolóosztály csatája során, hogy egyes estekben a reflektorok használata még sötét éjszaka során is inkább hátrányos.

Különösen igaz ez, ha kis számú hajóval rohamozunk meg nagy számú [ellenséget] heves támadásban közelről.

Úgy gondolom, hogy mostantól kezdve nagyban ösztönözni kell a keresőfények nélküli tüzérségi gyakorlatokat a rombolószázadok részére.

Takeo Takagi, a japán erők parancsnoka a csata során

Jegyzetek:

1 Senshi Sósho 26., 432.o.

2 Ez egy a Nacsi cirkálóról indított hidroplán volt.

3 Senshi Sósho 26., 432.o.

4 Senshi Sósho 26., 433.

5 U.o.

6 Senshi Sósho 26., 437.o.

7 Senshi Sósho 26., 439.o.

8 Senshi Sósho 26., 441.o.

9 Az angolban: commander. Kapitány alatti rang, nem adható vissza pontosan magyarul, leginkább alezredesi rangnak felel meg.

10 Valójában a szövetséges hajók közül egyedül a HMS Exeter használt tűzvezető Type 284-es radart.

11 Japan at War: An Oral History. Cook & Cook. New York, 1992. 89.o.

12 Senshi Sósho 26., 449-451.o.

13 A 8. és 9. pont a tengeralattjárókra vonatkozik, amelyek nem vettek részt a csatában, így kimaradt az angol nyelvű forrásközlésből is..

14 „Dye capped shell” az angol kiadásban.