Magyar emigránsok a Nyugat-magyarországi felkelésről, 1. rész - Jászi Oszkár

Magyar emigránsok a Nyugat-magyarországi felkelésről, 1. rész

Jászi Oszkár

Jászi Oszkár (1875-1957)
forrás: innen

Tavaly a 100 éves évfordulón és idén is felkértek egy rövid ismeretterjesztő előadásra az 1921-es Nyugat-magyarországi felkelésről, s ezekre való felkészülés során kezembe került újra Jászi Oszkár naplója is. Olvasása során elképedtem a későbbi Burgenlanddal (amely név nem a várak nagy száma, hanem az osztrákok által eredetileg igényelt négy magyar vármegye német nevéből - Eisenburg, Ödenburg, Wieselburg és Pressburg - ered) kapcsolatos megjegyzésein. Úgy éreztem kell egy rövid írást szentelnek annak, hogy a Bécsbe menekült - s így a két oldal közt örlődő - ausztriai magyar emigráció miként állt ehhez a kérdéshez 1921-ben. Természetesen egy blogon nem lehet komoly összefoglalást adni a témáról, de igyekszem felvillanatani véleményeket, értékeléseket az éppen Bécsben élő polgári radikálisoktól és szociáldemokratáktól. Elsőként kezdjük az emigráció fejének mondható Jászi Oszkárral.

A Nyugat-magyarországi kérdés szinte derült égből villámcsapásként került a nagyhatalmak asztalára, eredetileg semmilyen szó nem volt magyar területek átadásáról itt. Az Ausztriának 1919. június 2-án átadott békeszerződés tervezetében a történelmi határ szerepelt a két ország között választóvonalként. David Hunter Miller naplójának feljegyzése egészen megdöbbentően mutatja be, hogy mekkora meglepetést keltett a legfelsőbb döntéshozók köreiben is, mikor a kérdés először felmerült.[1] Érdemes elolvasni az erre vonatkozó lefordított részletet Botlik József könyvében, de a történet lényege, hogy mind az olasz, mind a francia, és még az amerikai külügyminiszter is értetlenkedett, mikor minden előzmény nélkül szembekerült a felvetéssel. Sonnino, Pichon és Lansing elé a brit külügyér, Balfour támogatásával került a határvonal megvitatásának kérdése, akit minden bizonnyal az osztrákok győztek meg a háttérben. A tárgyalásokon minden egyes kérdésben a nagyhatalmak egyéni érdekei és nem szimpátia alapján döntöttek, s az osztrák-magyar határ esetén is ez történt. Talán meglepő elsőre, de például a franciák nem támogatták eleinte a nyugat-magyarországi részek Ausztriához történő csatolását, mert akkor egy esetleges jövőbeli Anschluss esetén Németország nagyobb területhez jutott volna. Brit javaslatra végül vizsgálóbizottság alakult, amely aztán Ausztriának ítélte etnikai alapon Nyugat-Magyarországot, bár nem akkora részt, mint amekkorát utóbbi követelt. 

A döntés megszületett, ám a terület egy évvel a Trianoni békediktátum aláírása után is magyar kézen volt még, s sorsa összefonódott az akkor szerb kézen lévő baranyai-bajai terület sorsával, amelyet a békeszerződés viszont magyar kézen hagyott. Elméletben mintegy túszként volt az Antant kezén Baranya, hogy a magyaroknak mindeképpen át kelljen adniuk Nyugat-Magyarországot, csak akkor kapják vissza Pécset és vidékét egy egyidejű bevonulással, tehát gyakorlatilag csere formájában. A magyar kormány bízott abban, hogy még változtatni tud a döntésen, s megmenthet valamit Sopronnál, mint ahogy a jugoszláv is reménykedett, hogy valamiképpen megkaparinthatja Pécset. Ez egy szerb-magyar rivalizáláshoz vezetett, hogy ki rántja el előbb a kormányt ütközés előtt, s némi meglepetésre a magyar diplomácia diadalát hozta. 

Annak, hogy Sopron megmaradjon ugyanis előfeltétele volt, hogy Pécs előbb kerüljön magyar kézre, mint ahogy a magyar erők elhagyják Nyugat-Magyarországot. Hiszen az ottani "spontán" népfelkelést - amelyre hivatkozva blokkolni lehetett a kiürítést - meg kellett előznie a szerbek kivonulásának délről. Itt kell kiemelnünk Bánffy Miklós külügyminiszter ügyes manőverezését, aki azonnal átlátta, miként lehet esély megtartani valamit nyugaton. Bánffy kiválóan mérte fel az erőviszonyokat, baráti kapcsolatokat alakított ki a budapesten lévő antant követekkel [2], és jól tudta tőlük, hogy a szerbek nem fognak engedélyt kapni Magyarország ellen semmilyen katonai akcióhoz, bárhogy fenyegetőzzenek is. Így aztán bátran képviselhetett kemény álláspontot a kérdésben, s követelhette a szerbektől Pécs átadását. A terv működött.[3] Bánffy egy nap előnyt nyert - a megállapodás szerint Baranyát két, Burgenlandot három nap alatt kellett kiüríteni a feleknek -, ami kulcsfontosságúnak bizonyult.

Jászi Oszkár és társai mindezen magyar taktikai manőverből semmit sem vettek észre, sőt Jászi a pécsi eseményeket finoman szólva sem látta és értelmezte pontosan. Jászi nagy híve volt Linder Bélának, aki szerb főség alatt Pécs polgármestere volt, erősen kollaborálva a megszállókkal. Bár Linder a híres "nem akarok több katonát látni"-beszédével híresült el, pécsi ténykedése sokkal negatívabb annál is. Veszprémy László Bernát világosan fogalmaz tavaly megjelent könyvében, hogy a pécsi történések igen sötét fejezetek a hazai baloldal történetében.[4] Az emigráns baloldaliak és radikálisok bizony szívesebben vettek volna egy Jugoszlávia alá rendelt, általuk vezetett Baranyát, mint, hogy a terület a "horthysta" Magyarországhoz tartozzon. Ezt ők hídfőként akarták használni a hatalomátvételre Budapesten, s elképesztő csalódásként élték meg, hogy helyettük, modern demokraták helyett az Antant bizony Horthy kormányzót preferálta, mint komoly tényezőt és a magyar stabilitás alapját. Linder Béla hiába rimánkodott és fenyegetőzött a belgrádi brit követnél, az bizony nem segített.[5] 

Míg augusztus első napjaiban Jászi napilapja, a Bécsi Magyar Újság - amely egyébként nívós lap volt sok szempontból -, még optimista hangulatban volt, s sorra hozta azokat az értesüléseket, mely szerint a jugoszláv kormány ultimátumban követeli egy új demokratikus magyar kormány alakulását, és Horthy bíróság elé állítását háborús bűnök miatt (pl.: Jugoszláv ultimátum megy Budapestre In: BMÚ, 1921. augusztus 5. 1.o.), addig a hónap közepére ezek a reményei teljesen szertefoszlottak. 

Jászi írása a BMÚ 1921. augusztus 14-i számában

Jászi augusztus 12-én írta A pécsi katasztrófa előtt című vezércikkét, amely 1921. augusztus 14-én jelent meg a Bécsi Magyar Újságban. Ebben tökéletesen félrerételmezte a pécsi helyzetet, nyilván ottani barátai - köztük Linder -, elmesélései alapján, és valamiféle munkásfelkelést vízionált a magyar csapatok bevonulása esetén, mert a dolgozók rettegnek a horthysta retorzióktól. Jászi ugyanakkor - ezt nem kívánjuk tagadni -, leírja, hogy a terület Magyarországhoz kell tartozzon. Úgy látszik végtelen naivitásában nem látta, hogy voltaképpen a Linderék önállóskodásának és az általa - éppen ezen a napon - kikiáltott Baranya-bajai Szerb-Magyar Köztársaság célja éppen nem ez volt, hanem az ottani vezetők elkeseredett hatalomátmentő akciója, amely  egybeesett a szerb érdekekkel. Jászi valamiféle Ellenmagyarországot látott volna célravezetőnek ott, ugyanakkor nem merte leírni, hogy ez csak a szerbek uralma alatt lehetséges. Linderék tudták, ezért utolsó kétségbeesésükben a nyílt hazaárulás közelébe jutottak. A szerbek megszállta Pécset pedig csak igen nagy merészséggel lehetett "büszke demokratikus sziget"-ként, és a "magyar munkásmozgalom utolsó tartaléka"-ként" aposztrofálni röhögés nélkül, de láthatóan Jászinak ment. A szerb megszállás éppen hogy Pécs tönkretételével fenyegetett, Kaposi Zoltán így foglalta össze a pécsi megszállás gazdasági mérlegét:

"Végülis a várost a teljes gazdasági, társadalmi és politikai katasztrófától a szerbek kényszerű kivonulása mentette meg. Pécs 1921. augusztus 21-én 33 hónapos szerb megszállás után újra Magyarország része lett. A megszállás következményei siralmasak voltak: az elszenvedett károk összege 54,5 millió koronát tett ki. Sok önálló egzisztencia ment tönkre. Vállalkozások sora csukta be kapuját. A pénzintézetek egy része is megsínylette a megszállást, az Osztrák-Magyar Bank felszámolta pécsi intézményét; a Takarékpénztár pedig 740.000 korona kárt szenvedett. Súlyos megpróbáltatásokat okozott a megszállás a közellátás terén is. A túladóztatott lakosság jelentős része nyomorúságos helyzetben élt."[6]

Pécsi napilap a helyi szerb bábállam kikiáltásáról 
(forrás: wikipedia)

Linderék elkeseredett akciója nem vezetett eredményre, inkább csak ártott az emigrációnak. A magyar honvédek 1921. augusztus  22-én Soós tábornok vezetésével bevonultak a baranyai megyeszékhelyre, virágesőben. 

A magyar csapatok bevonulása Pécsre, 1921. augusztus 22.

Retorziók az ünnepélyes bevonulást követően azonnal megkezdődtek, ami nem meglepő, hiszen akadtak, akik együttműködtek a szerb hatóságokkal és asszisztáltak azok tevékenységéhez. Érthető volt a magyar lakosság és a bevonuló karhatalom ellenszenve irántuk. Azt sem kívánjuk titkolni, hogy ártatlanokra is lesújtott az ilyenkor természetes bosszúhadjárat. Ilyen esetekben a "győztesek" közül a gátlástalanok kihasználják a lehetőséget a szerzésre és bosszúra, mindig mindenhol. 

Folytatva Jászi augusztus 14-i írásának elemzését, szerinte az "Entente" csak tájákozatlansága miatt adta Horthynak oda Pécset, mivel nem ismerik a rendszert. Különösen izgalmas Jászinak az ötödik pontja arról, miért nem szabad átadni Pécset Magyarországnak:

"Ámde Horthyeknak ez a külpolitikai sikere (plane, ha ezt Nyugatmagyarorszdg átadása nem előzné meg) csak fokozná a külföldi közveleménnyel szemben való packázásnak, az irredenta propagandának, a titkos fegyverkezéseknek azt a szellemét, melyet ez a terrorista, a széles néprétegek leigázásán alapuló rendszer nolens-volens alkalmazni képtelen, hogy az egesz ország dolgos közvélemenye által gyűlölt uralmat a felelőtlen, demagóg izgatás hevitő szereivel fentartsa."

Ha Jászin múlt volna - s nem Bánffyn -, láthatóan esély sem lett volna Sopron megtartására. Más kérdés persze, hogy hatalmi pozícióban nem biztos, hogy ugyanaz lett volna a véleménye, mint bécsi emigránsként, de a "volnák"-ból nem tudunk kiindulni, csak az ekkor leírt gondolataiból, és az 1918-19-es ténykedéséből. Ám nem csak kifelé nyilvánult meg úgy, ami azt sejteti, hogy mindent az emigráció szempontjából vizsgált! Igencsak tanulságos olvasmány Jászai Oszkár naplója. A Kávéházi Konrádok jellegzetes figurái gyűltek össze Bécsben körülötte, intellektuális értekezéseik közben csak éppen a realitásokat hagyták rendszerint figyelmen kívül. Az emigráció sorsa nagyon érdekli őket, de Magyarország - mint olyan - alig fordul elő benne... Bár kétségtelen Pécsről menekülő munkatársaiért Jászi mindent elkövet - még Belgrádba is ellátogatott -, de a békeszerződés bármiféle revízióját elutasította írásaiban. 

"augusztus 6.

[...] Hír Pécs kiürítéséről. Ez újra meghosszabbítja Horthy életét. Linder Belgrádban aziljogot [azilum, menedék - HG] kér a vezető emigránsok számára. De mi lesz a munkássággal?

augusztus 12.

[...] Cikk: A pécsi katasztrófa előtt. 

augusztus 16.

Nagyon hecces nap. Szerb vízumért futkostam. Rasic előbb táviratozik Belgrádba. [...] 

Pécsről forradalmi hírek. Kikiáltották a pécs-baranyai köztársaságot. Felfegyverkezési hírek. Annexiós tervek. Zavaros káosz. Állítólag Károlyit hívják elnökül[a pécsiek].

augusztus 17.

Vízumot megkaptam a jugoszláv követségen. Altberg, a [The] Nation munkatársa beszélgetett velem Pécsről. Kért tőlem cikket lapja számára. Azt mondta egész Amerikában ismernek.

augusztus 19. 

Jugoszláv követségen semmi válasz. Beszélgetés Protic köv[etségi]. titkárral. 

Tanácskozás Böhmmel, Hockkal, Szendével. Távirat Pasichoz és Pribicevichez aziljogot kérve pécsiek számára. 

augusztus 20.

[...]

Horthyék bevonulnak Pécsre. Gyötrelmes kín ezt nézni. Lovászy nem merte aláírni az aziljogért való sürgönyt. 

augusztus 26. 

Halálosan hecces nap. Komissiók. Cikkírás: Jugoszlávia és az emigráció. (A baranyaiak érdekében.)

augusztus 29. Belgrád 

... Az éjszakát átutazva, ma reggel érkeztem Belgrádba. Linderrel megbeszéltük a tennivalókat. Csak az intellektuellek elhelyezése körül van komoly nehézség. Pécsi tapasztalatai után, tehát merőben praktikus úton, a munkásmozgalmat illetőleg mindenben osztja álláspontomat. Szegény ember drága tandíjat fizetett.

A Bécsi Magyar Újság címoldala 1921. augusztus 30-án

Jászi nem jutott el a felismerésig, hogy a pécsi munkások inkább akarják a horthysta magyarokat, mintsem a szerbek uralma alatt a szociáldemokratákat. A pécsi szerb bábállam kísérlete inkább erősítette, mintsem gyengítette Bánffy esélyeit Burgenlandon. Joggal hozhatta fel az Antant követeinél, hogy lám, a szerbeknek kell megkezdeni elsőként a területátadást, mert láthatóan megbízhatatlanok és Pécs megtartásán ármánykodnak.[7] Tekintetbe véve, hogy a brit diplomátk éppenséggel nem voltak nagy véleménnyel a szerbekről, Jászi ottani kapcsolatai szintén nem hoztak hasznot az emigráció ügyének, s míg Belgrádban tartózkodott, a pécsi magyar bevonulást követően Nyugat-Magyarországon kitört a felkelés. Jászi így örökítette meg naplójában ezeket a napokat: 

augusztus 30. Belgrád

... Fegyveres összeütközések híre Dunántúlról. Héjjasék munkában. Nyugat-Magyarország még mindig nincs kiürítve. Ebből komoly fordulat jöhet.

augusztus 31. Belgrád

... Audiencia Pasicnál.[8] A 78 éves öreg úr még mindig eleven eszű és gyors felfogású. Nagyon melegen szólt demokrata álláspontja mellett, de alig hiszem, hogy a kis entente bármit is tenne a nyugat-magyarországi Horthy-puccs ügyében. Ígérte, hogy a francia követnél találkozást kér Károlyi számára, s hogy tervezett memorandumunkat a Société des Nations[9] elé fogja juttatni. Érdekes volt az észrevétele, hogy várta volna, hogy Magyarország Jugoszláviával fog szövetségi kapcsolatot keresni. De "arisztokratikus Magyarországgal" nem lehet szövetkezni. P[asic] németül beszél elég nehézkesen.[...]

Este Linderrel és Gráber Lászlóval. Okos és komoly ember.

Nagy izgalomban a nyugat-magyarországi események miatt. A primitív balkáni hírszolgálat mellett nem lehet semmi kép a helyzetről, de remélem, ez a banda-merénylet a Horthy-rendszer eltakarításához fog vezetni.

Levél Károlyinak.

szeptember 3., Bécs

... A politikai helyzet is undorító. Horthyék dunántúli zsiványstiklijét a nagy entente szelíden tűri. 

szeptember 4.

...Szendénél. Ő is erősen pesszimista, bár nem tartja kizártnak, hogy a nyugat-magyarországi dolgok komoly karlista puccs felé haladnak. 

szeptember 5.

[...] Kuh, Göndör szerbiai tapasztalataimat tudakolta. Szabady szerint Lovászy, Garami, Hatvany megbízást adtak neki közvetítésre, hogyha a fehérek nekik amnesztiát adnak, beszüntetik a Jövőt[10], mely úgyis kétségbeejtő nehézségekkel küzd. Ez lehet, de Szabadyt nem értem. A Garami-társaságtól nem várok sokat.

szeptember 7.

[...]Arbeiter Zeitung cikket kért a Burgenlandról. Ugyanerről cikk a B[écsi] M[agyar] Ú[jság]nak is. 

Ez a kérdés kezd európai problémává válni. A Horthy-tályog úgy látszik itt fakad ki, de kérdés, hogy nem inficiálja[-e] a szomszédos országokat s a Habsburg-restauráció nem lesz-e képes keresztültörni? A hangulat mindenfelé túlfeszített.

Szeptember 8.

[...]Garamival. Ha Horthyék Nyugat-Magyarországot is megússzák, szerinte befejeződött az emigráció. Az embereknek haza kell menni. Ő felhagy a lappal. Kifejtettem, hogy még ez esetben is folytatni kell az emigráció intranzigens munkáját.

Különben alapos a remény, hogy a Horthy-tályog ezúttal valóban felfakadt. Ma Ostenburgék kiverték az osztrák kormányzatot.[11] Nagy idegesség Ausztriában."

Látható, hogy Jászi a felkelésben arra látott lehetőséget, hogy Horthy majd megbukik miatta, s nem érdekelte melyik országhoz fog tartozni a vidék... Jászi szeptember 7-i bejegyzésében említett cikke Burgenlandról másnap, 8-án jelent meg "Burgenland és Horthymagyarország" címmel, amiben igencsak mellélőtt. 

Jászi írása Burgenland és Horthymagyarország címmel, 1921. szeptember 8.

Jászi az írásban hivatkozik a múltra, hogy ők mindent elkövettek Károlyival az ország igazságtalan megcsonkításáa ellen, sőt ez elleni tiltakozásul mondott le a kormány 1919-ben. Ez utóbbi kétségtelen, bár Károlyi a lemondáskor egy tiszta szocdem kormány mellett maradt volna elnök a tervei szerint. A hatalomváltásról érdemes elolvasni Varga Lajos korábban a blogomon bemutatott könyvét, és Károlyi interjúját 1919-ből. Nem lehet kétségbe vonni azt sem, hogy Károlyi és köre 1919 tavaszára eljutott az orszgá fegyveres védelmének gondolatáig, de ekkor már késő volt, és ténykedésük kevés gyakorlati eredménnyel járt. Jászi publicisztikája bőven tartalmaz jó észrevételeket, és jogos kritikákat, de nem mindig méltányos. Pontosan tudta, hogy a békeszerződés aláírásának megtagadása 1920-ban irreális lett volna, és elveti annak a lehetőségét is, hogy sokan bizony a haza érdekében fogtak fegyvert a bevonuló osztrák csendőrök ellen. "Bandaharcnak", "merényletnek" és "puccsnak" tartani ezt a kétségbeesett próbálkozást nem igazságos, különösen az ott harcoló önkéntesekkel szemben. A kísérletet vakmerőnek és taktikailag hibásnak tartja, mivel

"1. Az egész vállalkozás kilátástalan, mert elképzelhetetlen, hogy a mai kritikus nemzetközi helyzetben a győztes szövetségesek hozzájáruljanak a trianoni szerzödes ilyen flagráns megsértéséhez, mely Európaszerte aláaknázná minden hitét a nemzetközi jogrendben.

2. A kaland annál megbocsáthatatlanabb, mivel rendkívül sokat - esetleg mindent - kockáztat egy aránylag nagyon harmadrendű kerdésért. Amikor az ország régi területének kétharmad részét elvesztettük, Sopron igazán nagyon kis szerepet játszik, az integritásos elmélet szempontjából."

Az első pontot tekintve, ma már kijelenthetjük, hogy tévedett. Meg lehetett változtatni a békeszerződést, a tények bizonyították. A területi integritás szempontjából meg talán valóban nem nagy eredmény Sopron megtartása, de az ország általános hangulata, és a soproniak szempontjából azért mégiscsak jelentős volt... Jászi ezt követően a nyugat-magyarországi kérdést - komoly éleslátással - összefüggésbe hozta a karlista kérdéssel. Ez kétségkívül helyes felismerés volt, ami annak figyelembe vételével kiemelendő, hogy máskor horthystának tartja az itteni felkelőket. Úgy látszik megérzett valamit abból, hogy ez ténylegesen nincs így, és sokan valójában legitimisták, és elégedetlenek a kormány működésével Burgenlanddal kapcsolatban. Mint a naplóból láttuk, mások, mint Szende is osztották ezt a véleményt.

A nyugat-magyarországi felkelőket nem szabad egy monolit tömbnek tekinteni, valójában érdekes kavalkádja volt a kormányzat támogatását - titokban - élvező, és a Budapesttel elég élesen szembenálló csoportoknak. Máshol viszont Jászi úgy látszik végtelen naivitását nem vesztette el, utolsó érveként elmondja, hogy voltaképpen Nyugat-Magyarország egy olyan áldozat, amit bőven megér Ausztria barátsága, ráadásul az osztrák politikusok amúgy is gondoskodnak majd az oda kerülő magyarok jólétéről. Itt ismét érdemes megjegyeznünk utólagos bölcsességgel, hogy az osztrák-magyar barátság kifejlődését a 20-as években Sopron megtartása nem akadályozta meg!

A Bécsi Magyar Újság beszámolója a második ágfalvai ütközetről
(BMÚ, 1921. szeptember 9. 1.o.)

Abban persze igaza volt, hogy a trianoni szerződésben ez volt a legkevésbé aggályos határmeghúzás - legalábbis etnikai értelemben -, de azt nem vette észre, hogy itt bizony volt lehetőség eredményt elérni. Vele ellentétben mind Teleki, mind Bethlen miniszterelnökök, s főképpen Bánffy Miklós külügyminiszter úgy látta, hogy van keresnivaló, és megér némi rizikót. Bánffy kétségtelen diplomáciai bravúrt ért el azzal, hogy sikerült Nyugat-Magyarország kiürítése előtt rávenni az Antantot arra, hogy a jugoszlávokat kényszerítsék rá Pécs átadására. Emellett képes volt bizalmi kapcsolatot kialakítani a Magyarországon tartózkodó Antant képviseletekkel, sőt a diplomáciai viszonyok alakulása azt hozta, hogy több Antant ország abban lett érdekelt, hogy a terület részben Magyarországé maradjon. Enélkül aligha sikerült volna Sopront megtartani a felkelők minden áldozathozatala ellenére sem, mert végül a dolgot diplomáciailag kellett elintézni, és nem maradt volna magyar kézen egy adú sem, amit kijátszhat. 

Velük szemben az emigrációnak tulajdonképpen nem volt mondanivalója a témában, sőt ötlete sem a magyarság fájdalmának enyhítésére, csak hagymázas ábrándok arról, hogy pusztán a demokrácia és a jövő majd megoldja a nemzetiségi kérdéseket - mintha egy elvont fogalom képes lenne erre -, míg velük szemben Bánffy és a felkelők keményen megdolgoztak azért, hogy egy kis sebtapasz legyen a nemzet vérző testén. Szerencsére a belefektetett munka és emberélet végül kézzel fogható eredményt hozott. Bármennyire is sajnálták az emigránsok, Bánffynak igaza volt,

"Kétségtelen ugyan, hogy az egész Burgenlandot nem tarthatjuk meg - minden mediáció abból áll, hogy a középutat keresi -, de nagy, nagyon nagy dolog, hogy Sopront és vidékét, talán többet is, meg tudunk menteni Velencében. És ami még nagyobb és valóban fölemelő érzés volt, hogy békét tudunk szerezni ugyanakkor, midőn Trianonon mi, ez a kicsi, lenyomorodott ország rést tudunk ütni."

A Bécsi Magyar Újság szeptember közepén szépen-lassan elengedte Burgenland témáját, nyilván érezték, hogy nincs már benne potenciál. Még a soproni népszavazásról is meglehetősen visszafogott érdeklődéssel írtak decemberben. Nem is csoda, tekintetbe véve, hogy nem volt célszerű emlékeztetni arra, hogy ők augusztusban nem álltak ki a helyiek mellett. 

Sopron megmentésével bizony-bizony a magyarok érdeke győzedelmeskedett, az aktuális országvezetés milyenségétől és minőségétől függetlenül. De ők ezt képtelenek voltak észrevenni, mert nem igazán láttak tovább önnön érdeküknél. Jászi nem volt hazaáruló, sem magyarellenes, de nem vette észre, hogy azokat az álmokat, amelyeket ő kerget, kevesen kergetik, gyakorlatban meg éppenséggel kivitelezhetetlen mese. Mikor Jászi nemzetek felettiségről értekezett Seton-Watsonnal, utóbbi már javában aknázta alá a magyarok hírét a világban, szellemileg megalapozva Trianont, Jászi sokszor jogos kritikáit a magyar közélettel szemben meg egyszerűen felhasználták a magyarság ellen. 

Jászi írása a BMÚ 1921. szeptember 11-i számában (címoldal)
Érdemes beleolvasni már csak a jelzős szerkezetek miatt is! 

Jegyzetek:

[1] A történetet Miller naplója alapján szó szerint közli: Botlik, 102-104.o.

[2] Fontos szerephez jutott Thomas Beaumont Hohler (1871-1946), brit nagykövet, aki 1908-ban ugyanakkor szolgált Isztambulban, mint Horthy, s kölcsönösen nagyra tartották egymást. Lásd: Veszprémy László Bernát: Horthy brit diplomatája? - Thomas Beaumont Hohler és szerepe az ellenforradalmi rendszer megszilárdulásában. In: Múlt és jövő. 2020/2-3. sz. 245-252.o. 

[3] Lásd Bánffy gonolatmenetére: Bánffy, 240-247.o.

[4] Veszprémy: 1921. 111.o.

[5] Veszprémy nagyon részletesen leírja könyvében az antanthatalmakk képviselőinekk állásfoglalását a magyar-szerb vitában. A belgrádi angol ügyvivő szerint Lindernek volt is félnivalója, mert a magyar hatóságok legszívesebben ketrecben mutogatták volna... Veszprémi, 109-119.o.

[6] Kaposi, 

[7] Bánffy, 244-245.o.

[8] Nikola Pasic (1845-1926), szerb, majd jugoszláv miniszterelnök. 

[9] A Népszövetség francia neve.

[10] A jövő, Lovászyék lapja. Még lesz róla szó.

[11] A második ágfalvai ütközetben. 

Felhasznált irodalom:

 

Bécsi Magyar Újság

Gróf Bánffy Miklós: Egy erdélyi gróf emlékiratai: Emlékeimbóől - Huszonöt év. Budapest, Helikon, 2013 

Botlik József: Nagyugat-Magyarország sora 1918-1921. Vasszilvágy: Magyar Nyugat Könyvkiadó, 2012

Jászi Oszkár naplója 1919-1923. Sajtó alá rendezte: Litván György. Bp.: MTA TI, 2001.

Kaposi András: Pécs gazdasági és társadalmi helyzete az Erzsébet Tudományegyetem Pécsre költözése évtizedében. In: Per Aspera ad Astra. 2014. 1. sz. 26-49.o. 

Veszprémy László Bernát: 1921 - A Horthy-rendszer megszilárdulásának története. Budapest: Jaffa, 2021

Jászi lapja követeli, hogy Magyarországot ne vegyék fel a Népszövetségbe
BMÚ, 1921. szeptember 10. 1.o.

CIA jelentések Győr-Moson-Sopron térségéről, 1. rész

A Hidegháború ugyan nem a kedvenc témáim egyike, sőt valószínűleg számomra a legkevésbé érdekes a történelemben, de ennek ellenére itt is talál az ember csemegéket. Mint mindig itt is a források érdekelnek leginkább, így nagy örömmel fogadtam, mikor kiderült, hogy az Egyesült Államok Központi Hírszerző Ügynökség, közismert nevén CIA 12 millió (igen, tizenkétmillió!) dokumentumot tett közzé honlapján, amely nem csak az UFO hívők számára lehet érdekes, hanem a történelem iránt fogékonyaknak is. Gyorsan kicsemegéztem néhány Győr-Moson-Sopron térségére vonatkozó jelentést, amelynek első csomagját most teszem közzé.

CIA-RDP82-00457R000300010012-8

Tájékoztató jelentés

Ország: Ausztria/Magyarország

Tárgy: Moszkva parancsa a szovjet csapatok ausztriai és magyarországi csökkentésére és elszállítására

Dátum: 1947. január 21.

1. Forrásunk állítja több korábban Magyarországon állomásozó szovjet orvostisztre hivatkozva, hogy Moszkva új titkos parancsot adott ki az Ausztriában és Magyarországon lévő Központi Hadseregcsoport összes egysége részére. A parancs, amely minden egységre vonatkozik, 1947. február 10-én lép érvénybe, és kimondja, hogy szervezeti beosztásban szereplő egyes egységek létszámát csökkentik, egyeseket deaktiválnak, míg másokat új állomáshelyre szállítanak át.

2. Sok orvostisztet gyűjtöttek össze Möblingnélⁱ a szovjet erők orvosi szolgálatainak ausztriai és magyarországi főhadiszállásán, hogy leszereljék és visszaszállítsák őket a Szovjetunióba. Például a 4. lovas század, 6 km-re Csornától, Sopron közelében csökkentette orvosi stábját 3 tisztről és két asszisztensről egy tisztre és egy asszisztensre.

3. A parancs értelmében, a politikai tisztekⁱⁱ tisztek számát lecsökkentették, vagy a posztot teljesen megszüntették az összes ausztriai és magyarországi ezredben.

4. Források jelentették, hogy a Kombinált lovas csoport általános főhadiszállása Csornán van.

5. Chernyak őrnagy jelentette, hogy ő az egyetlen megmaradt orvostiszt a Kremsnél lévő 328. dandárnál. A dandár típusa nem ismert.

CIA-RDP82-00457R001900780002-8

Tájékoztató jelentés

Ország: Magyarország

Dátum: 1948. október 14.

Tárgy: A Határőrség hadrendje

Kiértékeletlen kutatási információ képzett hírszerzési elemzők használatára

1. A következő volt a Határőr zászlóaljak elhelyezkedése 1948. júniusában:

1. zászlóalj: Sátoraljaújhely; mindhárom század főhadiszállása Sátoraljaújhelyen
2. zászlóalj: Putnok; mindhárom század főhadiszállása Putnokon
3. zászlóalj: Balassagyarmat; mindhárom század főhadiszállása Balassagyarmaton
4. zászlóalj: Tata; mindhárom század főhadiszállása Tatán
5. zászlóalj: Győr; mindhárom század főhadiszállása Győrött
6. zászlóalj: Csorna; mindhárom század főhadiszállása Csornán
7. zászlóalj: Csepreg; századparancsokságokkal Csepregen, Kőszegen és Szombathelyen
8. zászlóalj: Zalaegerszeg; a 22. század főhadiszállása Körmenden, a 23-24. századoké Szentgotthárdon
9. zászlóalj: Nagykanizsa; mindhárom századának főhadiszállása Nagynkanizsán
10. zászlóalj: Pécs
11. zászlóalj: Kiskunhalas
12. zászlóalj: Gyula
13. zászlóalj: Berettyóújfalu
14. zászlóalj: Kisvárda

CIA-RDP75-00149R000400410024-0

Tájékoztató jelentés

Ország: Magyarország

Tárgy: Hírek négy nyugat-magyarországi városból

Dátum: [19]51. augusztus

Oldalak száma: 2ⁱⁱⁱ

1. Sopron

Itt egy magyar lövész zászlóalj van a gyalogsági laktanyában, és egy három ütegből álló lovas tüzérségi csoport a tüzérségi laktanyában.

2. Győr

Kívülről a város normálisnak látszik. Az erős szovjet helyőrség ellenére csak kevés szovjet katona látható az utcákon. Csak a tisztek mutatkoznak gyakran a Korona és a Központi Kávéházban, ahol részeg orgiákat tartanak. Emellett nagyon sok magyar katona és rendőr van Győrben.

3. A gazdasági propaganda erős. Plakátokon javasolják a takarékoskodást a szénnel, üzemanyaggal és festékkel, és nem hiányoznak az emberek, akik maliciózus megjegyzéseket írnak ezekre a plakátokra. A nyersanyaghiány már érezhető. Az elmúlt évben szinte mindenből volt elég, és a boltok tele voltak mindenféle árucikkel, de idén a dolgok egészen máshogy mennek. A kirakatok még tele bemutatótermékekkel, de a boltok polcai üresen ásítoznak.

4. A szovjet konzulátus a Kisfaludy utca 4-ben található. Feje Sebremow. Ő az Ady Endre utcában lakik, az utcában, ahol más szovjet tisztek is élnek. Az N.W.D. parancsnokság^iv a Kossuth Lajos utca 11-ben van. Nem tűnik nagy létszámúnak, legfeljebb 18-20 fő lehet benne.

5. A szovjet gépesített lövész zászlóalj a Vadász laktanyában van,^v a Vadász és a Pápai utca sarkán. A katonák fekete vállapot viselnek vörös jelzésekkel. Az orosz tankok az Erzsébet-tér^vi közelében lévő sportpályán találhatóak, és 33 T-34-es jelenlétét jelentették Győrben. Az 5. határőr zászlóalj a törzsével és a központi századával a Teleki laktanyában^vii van elszállásolva. A Frigyes laktanya, amelynek egy új három emelet magas épülete van, egy gyalogos zászlóalj által van megszállva, aminek parancsnoka Falkus Dénes^viii őrnagy.

6. A győri repülőtér most már elkészült, de nem állomásoznak rajta gépek állandó jelleggel. A Budapest-Szombathely vonalon járó Maszovlet^ix gépek és szovjet futárgépek landolnak itt naponta. A Magyar Szabadságharcos Szövetség (Hungarian Partisan Alliance)^x rendkívül gyakran gyakorlatozik motoros vitorlázógépekkel (második szakasz). A tanulópilóták száma száz körül lehet, és tíz-tizenkét gép áll rendelkezésükre. Az oktatás vezetője Zoltán, az MSRE^xi korábbi oktatója, és főhadnagy pilóta.

7. A Győr körzeti toborzó parancsnokság az Apáca u. 15-ben van. A parancsnoka Bilnitzer Vilmos százados. A Magyar Rendőrség Kerületi Kapitánysága (Kerületi rendőrkapitányság) a Batthyány tér 25-ön van, ahol a szolgálati állomány is állomásozik (180-tól 200 ember). A rendőrség ereje Győrben legkevesebb 600 ember, nem számítva a nyomozókat. A Megyei Államvédelmi Hatóság (BAH authority) laktanyája az Apáca utcánál van. A parancsnok Glück Imre őrnagy. Szolgálati állománya egy 120 főből álló század. Az ÁVH városi hivatala a Gárdonyi utca 7-ben található, szolgálati állománya 30 ember körüli.

8. A Richards Richard Textil Művek termelésének csak 25%-át osztja ki a helyi szükségletekre, a többi megy a Szovjetunióba. Ezt az exportot gyapjúval ellentételezik, amit a ruhák és az ejtőernyőselyem ellenében szállítanak. A régi Ágyúgyár épületeiben lévő Győri Textilművek gyapjútermékeket készít a hadsereg szükségleteire. A Vagongyár (Waggon Factory) folyton folyvást tankokon dolgozik. Létrehoztak több szerelősort is. 1950 tavasza óta ágyúcsövek készülnek itt T-34-eshez, és itt készültek a 88-asok is. A nyers [acél]tömböket Diósgyőrből hozzák. Repülőgépmotorokat is készítenek itt.

9. Győr-szabadhegy

A laktanya tele szovjet katonákkal. Huszonegy T-34-es tank és kilenc 76.2 [mm-es] páncéltörő ágyú [állomásozik itt?]^xii A tankok 200-as sorozatszámot viselnek a tornyaikon.

10. Pápa

A korábbi ejtőernyős laktanyát szovjet pilóták és ejtőernyősök foglalták el (kék vállap, propeller jelzéssel). A parancsnokság az Esterházy-kastélyban van. A pápai repülőtéren kereszt alakú beton kifutópálya épült. Új laktanya található mintegy két kilométerre Pápától a Veszprémre tartó főúttól északra. A laktanyában magyar tüzérségi és tankcsapatok vannak elszállásolva. Néhány tank [található]^xiii a laktanya központjánál, azt gondoljuk, ezeket fegyveres kíséretként alkalmazzák. Ettől a laktanyától mintegy 500 méterre egy új épül, és már csaknem kész.

-vége-

CIA-RDP80-00810A007500650010-0

Tájékoztató jelentés

Ország: Magyarország

Dátum: 1955. július 29.

Tárgy: Hírek szovjet és magyar katonák közti összecsapásról

Oldalak száma: 1

Hírlik, hogy szovjet és magyar katonák között fegyveres összecsapás történt Győrben, Magyarországon valamikor 1955. júniusa folyamán. A szovjet katonák, akiket Ausztriából Magyarországra szállítottak, állítólag beléptek egy kaszárnyába, ahol éppen magyar katonáknak éppen ételt osztottak. Mikor a szovjetek élelmiszert követeltek, és a magyarokat félre akarták tolni, dulakodás támadt, és számos fegyver elsült.

CIA-RDP80T00246A033300170001-3

Tájékoztató jelentés

Titkos!

Ország: Magyarország

Téma: Szovjet és magyar katonák diszpozíciója Magyarországon

Dátum: 1957. március 21.

Oldalak száma: 1

Kiértékelése elvégezve. A tartalom értéke bizonytalan.

A következő információkat jelentették a szovjet és magyar katonákról az alábbi helyeken:

1. Magyar csapatok:

a. Mintegy 4000 vagy 5000 ember Győr mellett

b. Egy híradós különítmény Mosonnál

c. Egy tüzér különítmény mintegy 1000 emberrel Fertődnél

d. „Zöld galléros” ÁVH erők^xiv a Győr-Moson-Sopron térségben.

2. Szovjet csapatok:

a. Egy zászlóalj tüzérség és tank Győrben. Ezeket a csapatokat átszállítják Pápára

b. Öt T-34-es tank Sopronban.

[A csatolt változat, amelyről a fenti összegzés készülhetett:]

Magyarország

Katonai

Csapatok diszpozíciója

1. Magyar csapatok

Győr közelében 4000-5000 ember 3 gyalogos zászlóaljban és segédalakulataik.

Moson: Egy híradós különítmény.

Fertőd: Egy tüzérségi különítmény, mintegy 1000 ember.

2. A Győr-Moson-Sopron területén „Zöld galléros” ÁVH erők vannak szétszórva a körzetben. Ezek határőr erők, és a belügyminiszter parancsnoksága alá tartoznak.
3. Orosz csapatok

Győrben volt egy zászlóaljnyi tüzérség és tank. Ezek mind fekete vállapot hordtak vörös varrással a szélein. A páncélos és tüzérségi személyzet ugyanolyan színű vállapon viselte a megkülönböztető jelvényeit.

4. Ezeket a csapatokat Győrből Pápára küldték, ahol már volt egy dandár (4000-5000 ember).
5. Öt T-34-es tank állomásozik Sopronban.

CIA-RDP80T00246A036900180001-3

Tájékoztató jelentés

Ország: Magyarország

Tárgy: Azonosítatlan beton szerkezetek Magyarország nyugati határának közelében

Dátum: 1957. augusztus 30.

Kiértékelése elvégezve. A tartalom értéke bizonytalan.

A három oldalas jelentés azonosítatlan szerkezetekre vonatkozik Csorna és Farád települések között, az osztrák határ közelében, melyeket 1957 februárjában és márciusában építettek. A jelentés állítása szerint a helyi lakosság úgy hiszi, hogy a szerkezetet rakétakilövő állomásnak szánják. A jelentés tartalmaz két vázlatot, az egyik megmutatja a szerkezetek helyét és kapcsolódását a környező településekhez, a másik megmutatja a szerkezet kialakításának részleteit és méreteit.

Magyarország

Katonai

Azonosítatlan beton szerkezetek Magyarország nyugati határának közelében

1. Csorna és Farád települések között, közel az osztrák-magyar határhoz, három betonszerkezet épült 1957. február-márciusa során a csatolt 1-es vázlaton látható helyen, és a 2-es vázlaton ábrázolt alakban.
2. A betonszerkezet célja, hogy kibírja a 600 kg/cm² nyomást. Miután a szerkezet elkészült, azt földdel takarták be, és a területet ismét mezőgazdasági munkák alá vonták.
3. A helyi lakosság azt hiszi, hogy a szerkezet rakétakilövő állomás kialakítására szánják, de nincs bizonyíték arra vonatkozóan, miért vannak ezen a véleményen.

1. vázlat

2. vázlat

Jegyzetek:

i A jelentésben Noedling áll, ha nem tévedek, akkor ezen az alsó-ausztriai Mödling értendő, Bécstől délre.

ii A jelentésben pártszervező áll, alighanem a komisszárokra, politikai tisztekre gondolhatnak.

iiiJelentős rész innen cenzúrázva, azaz feketével kihúzva.

ivNincs feloldva, mit értenek alatta, talán a belbiztonságot (NKVD?), és egyelőre nincs ötletem.

vA győri pláza mellett álló Szent Imre út és Vasvári Pál utca szegletében álló egykori laktanyáról van szó, amely a 11-es győri Vadászoknak adott helyet az I. világháború előtt. Erről az alakulatról egyszer már írtam.

viA Bécsi kapu tér viselte az Erzsébet tér nevet. A közelében lévő sportpálya talán a Dózsa-pálya lehet.

viiA mai Győri Nemzeti Színház helyén egykor állt, s 1970 körül elbontott laktanyáról van szó.

viiiNem tudom azonosítani.

ixA Magyar-Szovjet Polgári Légiforgalmi Részvénytársaság, röviden Maszovlet 1946-tól indított járatokat távolabbi magyar nagyvárosokba. 1954-ben a magyar állam kivásárolta a szovjet részt, és létrejött belőle a Malév.

xA Partizánszövetségnek is nevezett MSZHSZ a kommunista párt által erősen támogatott félkatonai szövetség volt, lőtereket és repülőtereket is használtak kiképzéshez.

xiMűegyetemi Sportrepülő Egyesület.

xiiAz iratban kihúzták feketével a következő2-3 szót.

xiiiValami kényes adat itt is kihúzva.

xivKorábban a zöld jelvényes határőröket „zöld ÁVÓ”-nak nevezték, miután 1950-ben a Határőrséget az ÁVH alá rendelték, ezért hivatkozhat a jelentés a határőrségre, mint ÁVH erőre.

Helytörténeti fotók 2. - Kirándulások az 1960-as években

Folytatom a Ménfőcsanaki Mezőgazdasági Szakközépiskola és Gimnázium régi fotóinak közlését. Az első részben a Bezerédj-kastélyt (is) bemutató képeket hoztam le, ma pedig jönnek a kirándulásokon készült fényképek. Legyünk aktuálisak, ha már nyár van (még ha ez most éppen nem is látszik az ablakon kinézve). 

1-8. kép

Az első csokor fénykép 1964 késő tavaszán készülhetett, mikor a frissen megalakult ménfőcsanaki szakközépiskola első évfolyamát éppen csak elvégzett diákjai kirándulni mentek Tihanyba. Voltaképpen azt hiszem, hogy Balatonfüreden voltak először, mivel a képek alapján nyilvánvalóan onnan hajókáztak át a félszigetre. Pontos dátum sajnos nincs mellékelve, úgyhogy csak valószínű a május környéki időpont. A fényképeken szereplő diákokról nincs információm, a képeket csak egy-egy semmitmondó címmel látták el (pihenés, séta a parkban, stb.), így készítőjét sem tudom.

1. A Tihanyi apátság Balatonfüred felől nézve

2. A ménfőcsanaki diákok "hajója" a kikötőben

3. Csoportkép a mólón

4. Séta a parkban, valószínűleg Tihanyban

5. Pihenő a Balaton partján

6. Pihenő csoportkép

7. Csak napfürdőhöz volt elég jó idő

8. Vissza Füredre

9-13. kép

A következő öt képről jobban vagyok informálva, mert 1967. május 26-29 között készült az akkor Sopronban megtartott Országos diáknapokon. A ménfőcsanaki középiskolát öttagú csoport képviselte: Csapkay tanár úr és négy diákja: Budai Ilona, Csapó Angéla, Dukkon Ágnes és Világi Szabolcs. A megnyitó a soproni Fő-téren (akkor: Beloiannisz tér) volt, majd az Állami szanatórium épületében ének- és hangverseny-bemutatókkal folytatódott. A legjobb szólista díjat Budai Ilona nyerte el, míg a Borsos Etelka-Dukkon Ágnes-Györe Éva-Házi Gizella kvartett arany minősítést ért el irodalmi pályázatával. A ménfőcsanaki diákok az Arany János Kollégium épületében kaptak szállást. Az eseménysorozatot természetesen politikával spékelték meg, mert a diákok egy békemenetnek nevezett felvonuláson is részt vettek, amely Sopronkőhidára vonult, leróni ott tiszteletüket a "SS-ek és nyilas hóhérok" áldozatai előtt.

9. A ménfőcsanaki diákoknak (is) szállást adó Arany János kollégium

10. A ménfőcsanakiak csoportja Sopron főterén

11. Nincsen Sopron Tűztorony nélkül

12. Komárom megyeiek csoportja készülődik a békemenetre

13. Szökőkút, közel a kollégiumhoz

14-15. kép

A következő két képhez egy csaknem kétoldalas leírás tartozik, ami remek, viszont nincs hozzá írva se dátum, se személy. Annyi bizonyos, hogy egy osztálykiránduláson készült az 1964-65-ös tanévben, valószínűleg tavasszal. Egy megyén belüli kirándulás volt, amelynek célpontjai Fertőd, Balf, Fertőrákos és Sopron volt. A kirándulók a mellékelt szöveg szerint egy kék Ikarus-szal utaztak, talán az látható az első kép hátterében. A fényképek eredetiben is nagyon kicsik, és nem fognak érte Pulitzer-díjat osztani. Bár magam is pocsék fotós lévén, inkább hallgatok.

14. Sopron

15. Fertőd, csoportkép a kastély árnyékában

16-18. kép

Zárásul egy 1966-os kirándulás fotói amely az Északi-középhegységet és környékét célozta meg. Az emlékkönyv szerint 1966. június 4-én szerda este vonattal utazott a középiskolás osztály (osztályok?) Budapesten át Füzesabonyba, ahonnan "egy lassan döcögő személyvonattal" mentek tovább Egerbe. A hevesi fővárosban városnézés volt, majd autóbusszal a Szalajka-völgybe jutott el a csoport, ahol erdei túra következett. Pénteken Aggtelekre, majd Miskolc-Tapolcára és Diósgyőr várára került sor. Még aznap visszatértek Egerbe, ahol a Buttler-házban (mai fiataloknak: nem, nem Gerald Butlerről nevezték el!) szállásolták el a ménfőcsanakiakat. A zárónapon, szombaton Eger nevezetességeit nézték meg tüzetesen, de a helyi strandon fürdőzni is maradt idő. Fotózáshoz úgy látszik nem annyira, mert három fénykép (és ez rajz a diósgyőri várról, de inkább kihagyom, mert nem jó...) van csatolva az íráshoz, és csak bízom benne, hogy nem ezek voltak a legsikerültebbek, és valakinek a gardróbszekrényében ott lapulnak az éles fotók.

16. Csoportkép a Szalajka-völgyben

17. Pózolj Dobó-szoborcsoporttal 

18. Dobó immár magányosan

Ez volt tehát a kirándulásos blokk a ménfőcsanaki középiskola 1960-as éveiből. Remélem lesznek, akik magukra, vagy szüleikre ismernek benne.