Könyvajánló: Holly Jackson - Rachel Price visszatérése

Könyvajánló:

Holly Jackson:

Rachel Price visszatérése

Budapest: Kolibri, 2025

Eredeti megjelenés: The Reappearance of Rachel Price (2024)

Fordító: Miks-Rédai Viktória

508 oldal

Új év - ha még nevezhetjük annak -, új Holly Jackson-könyvajánló! Annabel "Bel" Price félárvaként nőtt fel, és élete eddigi éveit meghatározta édesanyja, Rachel 16 évvel korábbi eltűnése. Egyfelől anya nélkül cseperedett fel, másfelől szinte mindenki úgy vélte, hogy - noha ezt nem tudták rábizonyítani - édesapja tűntette el/gyilkolta meg Rachel Price-t. A Price család pénzügyi nehézségek miatt történetünk elején belement, hogy egy dokumentumfilm készüljön a különös eltűnésről, és éppen zajlik a forgatás a családi házban, mikor egy séta során Bellel az országúton szembejön maga az eltűnt. Rachel Price 16 év után visszatért! Válaszokat azonban nem nagyon tud adni azon felül, hogy fogságban tartották egészen idáig. Belnek örülnie kellene, de valahogy nem megy neki. Egy idegen költözik a házba, még ha kétségtelenül az édesanyja is az.  

Maga az ötlet szokatlan - persze nem új teljesen -, hiszen itt olyan személy kapcsán kell nyomozni, aki újra feltűnt, így meg lehet kérdezni, mi történt vele. Igen, kicsit Oldboy-szerű a történet. Rachel Price elmeséli fogsága históriáját, de valami nem stimmel. Belnek feltűnik, hogy édesanyja - akiről eddig is úgy vélte, hogy simán lelépett, mert nem akarta őt - következetlen, a sztorijába időnként hibák csúsznak, így tini hősnőnk nyomozni kezd. Miközben Rachel mindenkit elbűvöl maga körül, Bel egyre magabiztosabban hiszi, hogy anyja mindenkit megvezet. 

A regény sokban hasonlít Holly Jackson korábbi regényeire: lány főszereplő, jólelkű, de szerencsétlenke fiú segítségével igyekszik megoldani egy múltbeli bűnügyet. Monduk jelen esetben Bell a legkevésbé sem szimpatikus fajta protagonista, eltaszítja magától az embereket, még azt a keveset is, akiket szeret illetve kedvel. Emellett megtudjuk, hogy kleptomániás, bár ez semmit nem ad a történethez, és semmi értelme nem volt ennek a szálnak a történet során. Mintha Jackson az elején kitalálta volna, hogy ennek valami szerepe lesz a történések során, majd elfeledkezett volna róla. Még akadt pár ilyen elem egyébként. Jó ötlet volt ezzel szemben a dokumentumfilmezés, mint történetmesélési elem, de sajnos a megoldás igencsak keveset adott a nyomozáshoz, igazából ez az idea is megrekedt a háttérfestés szintjén. 

A történet alapsztorija végül is pofonegyszerű. Némi spoiler következik! Gázláng. Pszichológiai manipuláció, amely során egy - egyébként rendszerint elbűvölő embernek tűnő - pszichopata manipulálva a valóságot az őrületbe kergeti a környezetében élőket, hogy uralkodhasson fölöttük. Szerencsés időpontban olvastam a könyvet, mert talán fél évvel előtte néztem meg az 1944-es filmet, amelyhez maga a Gaslighting fogalma kötődik. Ezt a terrort meséli el szerzőnk is, kicsit megspékelve egy család drámájával. Jackson egy darabig elég ügyesen játszik velünk, hogy ne tudjuk meg pontosan ki kicsodát bántalmaz ilyen módon, de igazából egy idő után lehet sejteni, hova vezetnek majd a szálak. A könyv sok szempontból egyébként nagyon jó, élmény olvasni, mert feszültségben tartja olvasóját. Emellett képes minket ideig-óráig megvezetni, és azt sem vesszük észre, ami a szemünk előtt rajzolódik ki. Ugyanakkor a vége... Megint a vége... Holly Jackson képtelen a könyveit - illetve a trilógiáját - lezárni úgy, hogy az emberben ne menjen fel a vérnyomás. Mert mi tetszett a legkevésbé? Egyértelműen a lezárás. Az már legkevésbé sem lep meg, hogy Holly Jackson egész regényében moralizál, majd a végén amorális lezárást nyújt a könyvbeli konfliktusra, és mégis igazságként adja el. Az már inkább, hogy a főszereplő és unokatestvére, Carter érzelmei túl gyorsan és túl élesen változnak meg más szereplők irányába, és ez a valóságban nem így szokott működni. Teljesen hiteltelen. Pszichológiailag abszurdum. Emiatt nagyon erőltetett az egész végjáték. Holly Jackson olyan nagy fordulatot és igazságszolgáltatást akart nyújtani a végén, ami már sok. Megint a harag dolgozott belőle. Úgy látszik frusztrációi vannak a rendőrséggel és a férfiakkal szemben, amely felháborodását a regényeiben torolja meg...  Falramászok az önbíráskodás ilyesfajta promótálásától. Ha valaki ilyen megoldást tálal az embereknek, az ne játszon erkölcscsőszt az előző 300 oldalon! Legyen akkor már cinikus szemét végig! Legyen következetes! Legyen Joe Abercrombie!

Mi tetszett a legjobban? Ez könnyű. A kötet élfestése. Nagyszerű ötlet volt celluloid filmszalaggá varázsolni a kiadványt oldalnézetből. Eleve szeretem az élfestést, de itt sikerült egyszerű, mégis a könyvhöz nagyon jól illő mintát kitalálni. Kaptunk emellett néhány egész ötletes elemet a sztori és a nyomozás kapcsán, bár messze nem annyit, mint a Jó kislányok esetében. Az sem utolsó dolog, hogy ismét egy feszült, magával ragadó regényt olvashatunk, amelyet - elcsépelt, tudom - lehetetlen letenni, míg nem végez vele az ember. Akkor viszont nagy erővel tennénk le. Többször. Egymás után. Az asztalsarkához. 

Összességében felemás érzéseim voltak a regényt befejezve. Esztétikailag egy nagyon szép könyv, ahol a magyar kiadásban sem láttam semmi problémát. Ugyanakkor a tartalom nem megnyugvást hozott, hanem feszültséget keltett bennem. Egy igencsak jól induló YA krimi kapott egy borzalmasan zilált, elkapkodott és erkölcsileg megbukó lezárást. 

Értékelés:

Hét rossz kislány a tízből. 

7/10 pont

moly.hu: 88% (481 csilllagozás)

goodreads.com: 4.08 (225835 pontozás)

könyvajánló: Holly Jackson: Öt túlélő

 könyvajánló: 

Holly Jackson: 

Öt túlélő

Bp.: Kolibri, 2024

Eredeti megjelenés: Five Survive (2022)

Fordította: Miks-Rédai Viktória

421 oldal

Hűséges típus vagyok, maradtam Holly jacksonnál - bármennyire is idegesített legutóbb olvasott könyvének lezárása -, és ez nem bizonyult rossz ötletnek. Jackson mindig sablonokat használ, ez már a Jó kislányok-trilógiája esetében is egyértelműen kiderült. Most olvasott, Öt túlélő című regényben a tinihorrorok klasszikus alapesetével állunk szemben. Csupa ezerszer elhasznált motívummal indítunk. Hat fiatal (zömében gimnazista) elindul a tavaszi szünet során a tengerpartra az Egyesült Államokon át, ám az utazás rémálommá válik. Egy erdőben éjszaka túszul ejti őket egy ismeretlen, aki ráadásul eszelős játékot talál ki számukra. Eszerint ötük életben maradásáért cserébe a hatodiknak el kell árulnia egy sötét titkot a múltjából, de a zsaroló nem árulja el, melyikükről van szó, sőt utalást sem tesz rá, hogy miről van szó. Kezdődhet hát a gyanakvás, egymásra mutogatás és hibáztatás, mivel ugyebár legtöbbünknek vannak sötét titkai, de legalábbis nem túl dicsőséges tettei, és ezeket mindenki igyekszik is megtartani magának. 

A lakókocsiban már az utazás során megismerkedünk a potenciális áldozatokkal. A felhozatal is a tinihorrorokból ismerős típusokból válogat. Van egy látszólag tökéletes szerelmespárunk Reyna és Oliver (utóbbi játsza a főnököt a vészben). Mellettük utazik utóbbi kissé elkényeztetett huga, Maddy, valamint barátnője a halmozottan hátrányos helyzetű Red. Red egyben a történetmesélőnk és protagonistánk. Négyükhöz csapódott még egy humorbugyor barát, Simon és egy félig külsős, némileg időseb és komolyabb Arthur. Három fiú, három lány, akad köztük gazdag, szegény, kedveskedő, gonoszkodó. El kell áruljam, hogy a főszereplőink nem igazán lopták be magukat a szívembe, Red pedig helyenként kifejezetten bárgyú, úgy viselkedik, mint akit leszedáltak. Úgy tűnik Holly Jackson letette a voksát amellett, hogy a karaktereit idegesítőre írja. Motivációk emellett nem mindig logikusak, a cselekedetek pedig sokszor irracionálisak az olvasó számára (de legalábbis számomra biztosan). 

Szerencsére a kötetnek bőven akadnak erősségei, sőt azt kell mondjam, nagyon lekötött, és az utolsó fejezetekig egészen kiválónak tartottam. Legjobban az tetszett, ahogy a helyszínt - jelen esetben a lakóautót - Holly Jackson felhasználja a kötetben. Még egy kis alaprajzot is kaptunk a regényben a járműről, amit nagyon értékeltem. A limitált szereplő és szűk tér mindig feszült hangulatot biztosít szakavatott kezekben, és Jackson ügyesen csapja le a ezt az ziccert. Az egész regénynek kamaradarab jelleget ad a tér hiánya, s hogy a szereplőknek nincsenek magányos pillanatai, így viselkedni, színészkedni kénytelenek a többiek előtt. A párbeszédek illleszkednek ehhez a hangulathoz. A szereplők ráadásul MacGyverként igyekeznek sáfárkodni a rendelkezésükre álló készletekkel a lakóautóban, és Jackson ebben igen ügyes eszközhasználónak bizonyult. Akár a jármű elsötétítése - hogy a merénylő ne lásson be -, akár azok a ötletek, ahogy a fiatalok a mesterlövész helyét igyekeznek kitalálni, nagyon elmések, már-már iskolában használhatók természettudományi példaként. Persze a titokzatos lövészt sem ejtették a fejére, így érdekes párbajt kapunk a felek közt. Ezek egyértelműen a regény legjobb részei. Az is jól sikerült, ahogy a szerző bemutatja a gyanakvás növekedését a szereplők között. Eleinte senkinek eszébe sem jut, hogy a titokzatos hatodik személyt fel kellene áldozni a többi öt érdekében, de az események előrehaladtával - és az első gyilkosságok után - a helyzet gyorsan radikalizálódik. 

Ha az ember arra számít, hogy majd kiderül, hogy mindenki múltjában van takargatnivaló, akkor meg fog lepődni. Jackson nem él ezzel, nem sikerült elég hihető okokat kitalálni ahhoz, hogy mindenkire gyanakodjunk olvasás közben. Ez annyiban talán jó, hogy senki háttere nem lesz nagyon meredek, így hihetőbb a nagy egész. Elvégre hat fiatalra ritkán esik fejenként egy-két komoly bűntény az elmúlt hétről... A szereplők elvágása a külvilágtól talán kissé mesterkélt, de nem igazán van ötletem, miként lehetett volna megcsinálni a XXI.  század elején, úgyhogy nincs értelme belekötni. A könyv szerkezete is logikus, jól felépített.

Ami kissé csalódást okozott számomra, az a lezárás. Két okból kifolyólag. Először is: miután alapvetően tinédzserek a főszereplőink, talán szerencsésebb lett volna olyan bűncselekményt választani alapbonyodalomként, ami jobban passzol ehhez a korcsoporthoz. Ha a dzsungelben járunk, akkor ugyebár ne pingvinek és jegesmedvék törjenek rá az emberre, hanem jaguárok... Másodsorban ismét amorális lezárást kapunk, ha nem is olyan drasztikusan, mint legutóbb. 

A Kolibri kiadása tetszetős - a golyó ütötte sőtét szélvédő beszédes -, különösen értékelem, hogy a JKKGy formátumában, méretében folytatták az írónő könyveinek kiadását. A fűzött kötés minőségileg jó, a fordítás gördülékeny és olvasmányos. Összességében azoknak szól a regény, akik szeretik a feszült, pszichológiával operáló thrillereket és a minőségi YA irodalmat, ugyanakkor eléggé más, mint a trilógia. Az Öt túlélő jó könyv, amely talán lehetett volna jobb is, de mindenképpen érdemes elolvasni!

Értékelés:

Nyolc rossz kislány í tíz jó kislányból.

8/10 pont

moly.hu: 88% (745 értékelés)

goodreads.com: 4.08 pont (251941 csillagozás)

könyvajánló - Holly Jackson: Halott kislány a jó kislány

könyvajánló: 

Holly Jackson: 

Halott kislány a jó kislány

Bp.: Kolibri, 2023

Eredeti megjelenés: As Good As Dead (2021)

Fordította: Horváth M. Zsanett

564 oldal

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vagyok a nemrég befejezett Halott kislány a jó kislány hatása alatt. Igaz, akkor is füllentenék, ha azt állítanám, hogy ez a hatás minden ízében pozitív. A trilógia lezárása igencsak "érdekesre" sikeredett, amely - érthetően - nagyon megosztó a rajongók körében. A trilógia zárókötete ugyanis nem feloldozást nyújt, hanem az elolvasottak feldolgozására kényszerít. 

Nagyon szerettem a Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz első részét. Ennek oka, hogy az írónő gondosan felépítette az eseményeket, a nyomokat ügyesen és változatosan válogatta össze a nyomozáshoz, és nem pusztán olvasmányos, de minden szempontból modern, ahogy a mai környezetbe helyezte a klasszikus detektívmunkát. Okos, pimasz, provokatív regény volt, valamint kaptunk egy erkölcsi kérdésekben kérlelhetetlen hősnőt, akivel szerettünk azonosulni. Rengeteg sablont alkalmazott az írónő persze, azonban ezeket kreatívan és megfontoltan használta fel. Szerettem a kötetbe elhelyezett térképeket, rajzokat, fotókat, leiratokat, az egész dokumentarista miliőt. A főszereplőnk, Pip szerethető figura volt, intelligens, morálisan érzékeny, de mégis emberi. A második rész is egészen remek volt, sőt a kisebb zavaró tényezőket is sikerült benne javítani... És akkor: Bamm! 

Pedig a harmadik kötet is jól indult. Az átélt élmények hatására Pip poszttraumás stressztől szenved, alig alszik és rászokott az altatókra. Teljesen hihető egy komoly sokkot átélő fiatal lány esetében, aki amúgy is bizonytalan abban, kikben bízhat meg és kiben nem. A feszültség a lapokon tapintható volt, ahogy lassacskán kiderült, hogy a városka nem szabadult meg a rá leselkedő legnagyobb veszélytől, sőt, Pipre most már egy sorozatgyilkos vadászik. A nyomok megint szépen el voltak szórva a történetben, a pálcikaemberes rejtély kifejezetten elmés és félelmetes volt, s alig vártam, hogy kiderüljön, Pip miként küzd meg ezzel az új helyzettel. A hangulat sötét és komor, igazi thrillerhez méltó - már-már skandinávosan -, s alig vártam, hogy lecsapjon a gonosz. Le is csapott. Az írónő személyében. A regény felénél ugyanis olyan fordulat jött, ami teljesen tönkretette az egészet, és reciprokára fordította eddigi viszonyomat a főszereplőnkhöz. Egy kiváló könyvet - és egy többre érdemes sorozatot - sikerült tönkretenni egy méltatlan, ráadásul erkölcsileg ferde lezárással. 

Pip Fitz-Amobi eddig a morál bajnoka volt, aki küzdött a bántalmazottakért, podcastjében felemelte szavát az igazságtalanságok ellen, erre most... De mindent azért nem árulhatok el! És ezeket a cselekedeteket nem magyarázza az sem, hogy eddig folyamatosan csalódott a rendőrségben és a bíróságban! Pip nem fordul életveszélyben sem a szüleihez - a felnőttek kikapcsolása eddig sem volt túl szerencsés a sorozatban -, s súlyos bűncselekmények eltussolásához használja fel a barátait, majd hála helyett villággá megy, minden kapcsolatát megszakítva velük. Olyan abszurd az egész, hogy az ember nem érti, mi lelte Holly Jacksont. A könyv felénél megunta Pip karakterét, és gyorsan minden hidat fel akart égetni maga mögött? Tényleg kissé tudálékos volt és néha idegesítő, de hát azért mégiscsak fura! Spoiler nélkül nehéz írni, de - maradjunk annyiban - elképesztő lezárást választott.

Nem az első eset, hogy egy írónő hátborzongató módon a bosszút az igazság elé helyezi. Valami felborult etikailag néhány egyébként - állítólag - nőjogokért harcoló alkotóban. Már nem először veszem észre, hogy az igazságszolgáltatást igen bizarr módon képzelik el férfiakkal szemben. A harag rossz tanácsadó, és láthatóan a bosszút összekeverik az igazsággal. Az ugyanis nem igazságszolgáltatás, ha egy erőszaktevőt olyan gyilkosságért ítéltetsz el, amit nem követett el (a tényleges elkövető meg éli világát)... Külön probléma, hogy ez fiataloknak szánt krimi, ami súlyosbítja az erkölcsi példamutatás ilyennemű hiányát! Milyen mentalitást sugall, ez a "fogd rá a nyuszira!" mutatvány? Persze, ha Jackson azt akarta bizonyítani - aligha -, hogy a legjobb emberből is olyan válhat, akik ellen küzdött, akkor ötletes a dolog, csak ezt már megkaptuk Nolan Sötét lovagjában Harvey Denttel.

A Kolibri kiadása végül is méltó a lezáráshoz: fekete. A fordítás olvasmányos, a kötet fizikai paraméterei az elődöket utánozzák. Nem rossz minőségű a kötet, de nehéz elvonatkoztatnoom attól, hogy éppen milyen ábrázattal tettem le a regényt. Csak az első fele és a nosztalgia miatt nem értékelem gonoszabb módon a kötetet, így kap egy kegyelem 6-ost. A kislány tényleg halott. 

Értékelés:

Hat fekete pont a tízből. És egy mélyen csalódott olvasó.

6/10 pont

moly.hu: 87% (1314 osztályozás alapján)

goodreads.com: 4.19 csillag (555235 értékelés mellett)

Rossz kislány kézikönyve jó olvasóknak - Holly Jackson: Jó kislányok, rossz viszonyok

Könyvajánló:

Holly Jackson:

Jó kislányok, rossz viszonyok

Budapest: Kolibri, 2022

Eredeti megjelenés: A Good Girl, Bad Blood (2020)

Fordította: Horváth M. Zsanett 

A tavalyi... upsz! már tavalyelőtti év egyik nagy meglepetése számomra Holly Jackson Young Adult krimije, a Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz volt. A történetben a kotnyeles maximalista stréber csajszi, Pippa "Pip" Fitz-Amobi old meg egy bonyolult eltűnési/gyilkossági ügyet logikája és barátjai segítségével. A kötetnek voltak kisebb gyengeségei - jobban belegondolva, nem is gyengeségei, hanem idegesítő vonásai -, de egyértelműen lekötött és szórakoztatott, és tőlem szokatlanul erős 8.5 ponttal jutalmaztam egyediségéért és az összképért. 

A folytatás az előző rész végéről indul, szinte megszakítás nélkül. Az új történet elején eltemetjük az előző részben meghaltakat, Pippa Fitz-Amobi pedig igyekszik mélyre elásni a rá és szeretteire sok bajt hozó nyomozói attitüdjét. Folyik a bűnösök megbűntetése, de hát az igazságszolgáltatás malmai lassan őrölnek, sőt néha nem is őrölnek, hanem gúnyt űznek az áldozatokból. Így aztán Pippa podcastban mutatta be nyomozásának történetét, annak eredményével, hibáival és következményeivel. Az így elnyert népszerűség nem feltétlenül örömteli, barátok fordulnak el tőle és szerez neki jó pár ellenséget is Little Kiltonban. Pippa szeretne ismét visszatérni régi önmagához, a jó kislányhoz, amelyik tanul és csendes nyugalomban tengeti életét, ám ez nem adatik meg. Ahogy Agatha Christie írta: "régi bűnöknek hosszú az árnyéka", és hamarosan egyik barátja kámforrá válik. Pipp kénytelen ígéretei ellenére ismét nyomozónak állni. A rossz vér csak nem hagyja nyugodni, mikor azt látja, hogy senki nem tesz semmit az aggódó családtagok megnyugtatására. 

A dokumentarista jelleg, amely már az első résznél is kiemelkedően jó volt, most még többet ad az egészhez. Nagyrészt Pip podcastjának leiratairól van szó, de akad itt alaprajz, szórólap, fénykép, amelyek a bűntényt dokumentálják, s melyek alapján magunk is nyomozhatunk hősünkkel. A rendőrök most sem csinálnak semmit - de legalább ezúttal értékelhető indokok alapján -, és a kötet szerkezetében, felépítésében nem tudok hibát találni. A regény csavaros, pörgő, nem lassít le az elejétől egészen a végkifejletig. Maguk a felvetett témák ismét kemények és aktuálisak. Van itt internetes zaklatás, álprofilok, zsarolás, stb. A hihetőségi faktor ebből fakadóan nem minden történés esetében magas, de hát végül is egy ifjúsági krimiről beszélünk, ahol egy középiskolás lány nyomoz egy potenciális gyilkos után... Ezt már önmagában sem a realizmus miatt vesszük kézbe ugyebár!

A szereplők - sok van! - kedvelhetők, bár keveset ismerünk meg mélyebben, és inkább csak statiszták Pippa mellett. Holly Jackson szerencsére az első részben ellőtte a kötelező köröket, így a - rendszerint céltalan és indokolatlan - politikai korrektség elemei sem fárasztottak le ezúttal. Az írónő gondolkodása árnyalt, Pipet folyamatos kétségek gyötrik, és a kötetben ott a figyelmeztetés, hogy az igazságosztás nem egy hősköltemény, hanem olyan út, amely fájdalommal, csalódással és veszteségekkel van teli. Akár még az is kiderülhet, hogy az igazságosztó igazsága nem feltétlenül igazságos. Az előzményről azt írtam, hogy "okos", és ezt itt is fenntartom. Az írónő nevel is miközben olvassuk a könyvet, elsősorban kritikai gondolkodásra, kétkedésre, de tisztességre, lojalitásra és megbocsátásra is. Ám maga a nyomozás is nagyon ötletes. Mivel barátjuk egy buli után tűnt el, Pipék például összegyűjtik a bulin készült fotókat, hogy kiderüljön, kik voltak jelen és kikkel beszélhetett Jamie. Ilyen egyébként a rendőrség által tényleg megtörtént néhány valós gyilkosság esetében. Pippa meginterjúvolja az ismerősöket, szemtanúkat, kielemzi az okosóra által a számítógépre küldött adatokat, elolvassák a tinderes levelezését az eltűntnek, és a többi. Követkzetetés és logika. Nagyon bírom az ilyeneket. 

A kiadvány maga jól néz ki, szépen passzol Pippa előző történetének formátumához, annak gyakorlatilag inverze megjelenését tekintve. A kötés nem tűnik túl tartósnak, de a könyvtárunkban az első rész is egyben van még, úgyhogy lehet csak becsap a sok rossz tapasztalat a ragasztókötés iránt. A betűtípus nagyon szép (Garamond?), de több helyen - áldomentumok - nagyon apróbetűs, ami sok olvasónak gondot jelenthet. A magyar szöveg egyébként sodró lendületű, helyesírási és tördelési hibákra nem figyeltem fel. Az ára meg kifejezetten kedvező a mai viszonyok mellett. 

Nem hittem volna, hogy sikerül, de a folytatás jobb lett, mint az első rész. Ráadásul úgy sikerült folytatni az előzményt, hogy a történet önállóan is olvasható. Modern, fiatalos és izgalmas krimi, nem csak lányoknak. Ez egy baromi jó könyv. 

Értékelés:

Kilenc Pippa a tíz Pipából.

9/10 pont

moly.hu: 94% (152 szavazat)

goodreads.com: 4.36 csillag (187 ezer szavazat)