Az elmúlt hét, könyvszalon és egyebek

Több szempontból is nehéz hetet zárok a napokban. Kedden délután 17:30-kor a Bezerédj-kastélyban tartottam előadást Horthy Miklósról. Sejtettük a kastélyosokkal, hogy olyan téma lesz, amely a szokásosnál nagyobb érdeklődésre tart majd számot, de azért erre nem számítottunk. A kiállítóterem túl kicsinek bizonyult, és azok, akik számolták, olyan 90-100 körülire saccolták az érdeklődők száma. Sajnos voltak, akik kiszorultak, ami már nem szerencsés. Tőlük elnézést, de erre még sohasem volt példa, és a nagypince más program miatt foglalt volt, így nem nyílt mód a helyszín áthelyezésére. Ha belegondolok, hogy úgy 2-3 éve az Otrantói ütközetről (pontosabban a harmadik otrantói ütközetről) tartott előadásomon a nagypincében, alig néhányan voltunk... 

Az előadásommal nem voltam ugyan maradéktalanul elégedett (hosszú is volt, talán összeszedett sem volt eléggé), de talán rossz sem volt. Külön öröm volt, hogy Bede-Fazekas Csaba és Kulcsár Béla is megtisztelt jelenlétével. Az előadáson készült fotók megtekinthetőek a Bezerédj-kastély fotói között. Köszönet a fényképekért és a filmfelvételért Stoller Lászlónak. Utóbbit igyekszem hamarosan feltölteni a youtubeos fiókom megfelelő lejátszási listájára. 

Szerdán rendhagyó történelemórát tartottam a Petőfi iskolában. A hetedikesek Napóleont vették, ami kedvenc témám, és ráadásul rendkívül szórakoztató. A könyvtárban később Fáczán Zsófit mintegy feleltetve még emlékezett a francia császár kedvenc ételére (hagymás sült krumpli), úgyhogy nem volt hiábavaló. 

Volt némi időm olvasgatni is azért. Az ezt megelőző blogbejegyzésben a frissen kiolvasott Rowling krimit veséztem ki, de emellett egy Chandler regénnyel is végeztem, A hugicával. Csütörtökön megvettem végre magamnak a teljes Harry Potter sorozatot, amely már nagyon hiányzott a könyvespolcról (pontosabban, mivel azok tele vannak, ideiglenesen a földről). Aztán a szokásos könyvtári teendők mellett az ember készült a hétvégi győri könyvszalonra. Ez utóbbira még érdemes kimenni, hiszen éppen ezen percekben, sőt holnap is remek programok vannak/lesznek.

Megjelent Werner Krisztina szerkesztésében a tavalyi könyvszalon beszélgetéseit bemutató, leíró Megérintő szavak 2. című kötet. Ez számomra azért is érdekes, mert benne van a tavalyi könyvszalon során Bán Jánossal készült beszélgetésem. Bán János (alias Bán Mór) annak idején nagyon jó benyomást tett rám, közlékeny és rendkívül segítőkész volt, ami rám is fért, hiszen nem szoktam efféle interjúkat levezetni, nincs benne tapasztalatom. Csak azt bánom, hogy legjobb tudomásom szerint még nincs kész a hetedik része a méltán nagy sikerű Hunyadi sorozatának. Érdemes elolvasni, mit mondott, mert jó dolgok voltak benne. A beszélgetéskötet megvásárolható a Dr. Kovács Pál megyei könyvtár könyvesstandjánál.

Pénteken aztán be is jutottam a Győri Nemzeti Színházba, ahol végigböngésztem a sok kiadó által eladandó könyvet. Most nem találtam annyi jó történelmi kiadást, mint tavaly, de azért vettem ezt-azt. Sajnálatomra az Arcanum kiadó nem volt jelen, pedig le akartam csapni fantasztikus adatbázis kiadványaikra. Kénytelen leszek Budapesten felkeresni őket. 

Este hatkor beültem Kulcsár Béla harmonikán előadott első világháborús dalválogatására, amely nagyon szép volt, felidézve a 100 éve ezekben a napokban elesett magyar vagy éppen olasz katonák arcát. 

Szóval sűrű a program, és akkor még nem meséltem az október 16-án megtörtént könyvtári vetélkedőről, amelyen a ménfőcsanaki csapat (Fáczán Zsófia, Szalay Anna, Pócs Bence, Póczik Dávid) szerintem kiválóan adta elő Agatha Christie Halála a Níluson című regényének egy kulcspontját. Nem hiszik? Nézzék meg:

Megjelent tegnap az új Hegyalja újság is, amelyben sok egyéb (például ménfőcsanakiak világháborús felmenői) mellett a Petőfis diákunkról, Léb Esztiről olvashatunk, aki nem mellesleg kiváló olvasónk. A Hegyalja kapható a kastélyban (is).

A holnapi Könyvszalonos programokat meg bátran ajánlom! Programfüzet: itt.

Jövő pénteken (azaz 14-én) Abdán várom sok szeretettel az I. világháború iránt érdeklődőket, mivel a helyi megemlékezést követően 17 órakor előadást tartok a faluházban.

Február a könyvtárban

Meglehetősen kemény heteken vagyunk túl a könyvtárban, nem mintha márciusban ne kezdődne újabb hosszú menetelés. Volt itt előadás, Valentin-nap, rendhagyó órák sora és akkor még az éveleji statisztikaleadási mizériát nem is említem.

Az iskolaújság szerkesztése is ránk zuhant január második felében, mikor lehetőség nyílt arra, hogy egy pályázat keretében ingyenesen kinyomtathassunk 500 példányt. Nagyon szeretnénk, ha minél több diák írna a lapba, méghozzá lehetőleg irodalmi alkotásokat is. Jól tudom azonban, hogy bár sok diák próbálkozik otthon titokban az írással, ezek megjelentetése - pláne névvel - már kevésbé vonzó. Pedig nincs ok félelemre, hiszen a próbálkozás minden kezdet eleje. Már csak azért is jó, mert később visszanézve nagyokat mosolyog az ember egykori saját gondolatain. Hogy kicsit doppingoljam a diákokat, magam is előkerestem egy 13-14 évvel ezelőtt (és néhány évvel később átdolgozott) regénytöredékemet és most megosztom a közönséggel. Na nem azért mert jó. Hanem, hogy lássák, mások is kísérletezgettek, nem csak ők és ez bizony vállalható. 

A történet egy krimi, amely egy maffiózós-környezetvédős vonalon fut, melyben hősünk egy jamaicai magándetektív és segít megoldani egy veszélyes ügyet egy környezetvédő aktivistanőnek. Meg kell mondjam, egyes részletek egészen tetszenek benne, míg másokat ma már azonnal kicserélnék. Végül akkor 60 oldalig jutottam sokszoros átdolgozás után, valamint vázlattal elkészültem úgy 120 oldalig. Most a véglegesre csiszolt részeket közzé teszem, lehet böngészni! A poénokért előre elnézést kérek, mert bőven akad benne elavult és fárasztó is.

Letöltés: itt!

Annak nagyon örültem, hogy Szamos Erika egy verssel és Mészáros Márk egy saját történetének részletével gazdagította a Csengetés iskolaújság különszámát. Természetesen köszönöm minden cikkírónknak a munkát és rajzolónknak az alkotást. Továbbra is várom a vállalkozószellemű tanulók írásait!

Február 5-én Kövecses Gyula meghívására a győri MTESZ székházban tartottam előadást Napóleonról, remélem nem okoztam csalódást, majd hazai pályán fogadtam másnap a Don-kanyarról tudni vágyókat. Ez az előadás különlegesre sikeredett, hiszen Kulcsár Béla harmonikaművész zárta keretbe a mondandóm, mivel előtte és utána korabeli katonadalokat adott elő, nagyszerű hangulatot teremtve. 

Alighanem az egyik legjobb előadásom volt ez, mikor vége lett, még sokáig beszélgettünk. A közönség létszáma is nagy örömet okozott, mivel legalább 60-an voltak kíváncsiak ránk. Persze a téma volt, ami igazán aktuálissá tette a dolgot, hiszen 70 éve történt meg a doni áttörés. Magam nem vagyok a II. világháború kutatója, így bizonyára bele lehet kötni itt-ott. Elsősorban Lajtos Árpád emlékiratára, Legeza János naplójára, Stomm Marcell visszaemlékezésére és egy dokumentumgyűjteményre támaszkodtam.

Az előadásom megtekinthető itt:

Képgaléria pedig itt:

http://donkanyar.bezeredj-kastely.fotoalbum.hu/

Valentin-nap alkalmából immár hagyományos vetélkedőnket rendeztük meg a könyvtárban. Idén nem volt sajnos annyi időm verseket fabrikálni, vagy kincses térképet varázsolni a polcokon elrejtett szívecskék felkutatásához, de azért így is szép számmal töltötték ki a feladatlapokat a résztvevők. Ilyen versikék alapján kellett rájönni mely művet kell megkeresni a könyvtárban:

Hajó tatján a

Tatjána

szerelmét sehol sem

találja.

Aztán felbukkan 

Anyegin, 

de összekaptak az

anyagin.

Párbajt is vívtak benne

életre-halálra.

Szórakozásra alig maradt idő. A hónap elején sikerült vennem tíz Agatha Christie regényt 4000 Forintért. Kiolvastam egy hadtöris és két történelmi kötetet, nem számítva a Don-kanyarról szóló anyaggyűjtést. Három szórakoztató kötet fért most csak bele, Haruki Murakamitól az 1Q84 (10-ből 7 pont) és Christie-től a Láthatatlan kéz (7 pont), valamint a Hét számlap rejtélye (6 pont). Néztem persze a Super Bowl és sok-sok focit, pláne most, hogy elkezdődött a Bajnokok ligája.

A március sem lesz egy leányálom, de hát végül is nadrágot hordok, úgyhogy jöhet a tavasz!

Újra itt a nyár.

Beléptünk június havába, és megfogadtam, hogy hetente szombatonként röviden beszámolok az elmúlt hétről. Kedden könyvesboltba mentem, hogy első napon jussak a Sárkányok táncához, ám sajnos még nem volt a belvárosi Kalligráf könyvesboltban. Minthogy régi vásárlójuk vagyok, nem hűtlenkedtem és megvárom, míg a jövő héten megjön a számomra rendelt példány, egy hadtörténeti könyvvel egyetemben. Úgyhogy türelmes vagyok. Addig megnéztem a Trónok harca második évadának 9. részét, amely kétségtelenül a legjobb és nem azért mert csupa csatajelenet. Na jó, számomra főleg azért. Ha vége a 10. résznek, lesz róla egy kis összefoglalóm, de addig csak egy kis ízelítő:

Mindenesetre, hogy könyves legyek, mint anno Kálmán király, megvettem a Gyűrűk urát. Belátom, szégyen, azonban eddig nem volt saját példányom. Az iskola a végéhez közelít, a diákokat elkezdték lezárni és pénteken lezajlottak az osztálykirándulások is. Levente barátom és Szofa hívására a nyolcadikosokkal én is részt vettem útjukon. Elsőként Sümegre vetett minket a sors és a busz, ahol természetesen a várba baktattunk fel. Épül-szépül a sümegi vár, de hát "mi nappal felépül, éjjel leomlik", kevés a pénz és egy ilyen rekonstrukció eszi a pénzt. Biztos mindenki megtesz minden tőle telhetőt, csak az ember úgy szeretne egy Árva várához hasonló csodát látni a csonkaországban is. Különleges eset nem történt, csak egy kutya volt a várfalon:

Német (juhász) őrség a Sümegi várban

Tapolcán a Tavasbarlangban csónakáztunk, kicsit tartottunk tőle, hogy valamelyik tanítvány beleborul a vízbe, de nem történt baleset. Meg kell mondjam azért egy ilyenen végigevezni fantasztikus élmény. Már nagyon régen jártam Tapolcán és meg kell mondjam sokkal szebb, mint amilyenre emlékeztem. A Malom-tó környéke nagyon szépen rendbe van téve és a környéken lévő szobrok nagyon tetszettek, sehol egy "modern" (sajnos ezt a kifejezést elbitorolták azok, akik nem tudnak olyat alkotni ami szép) baromság: az ember, ember és nem kell rágódni azon, hogy "mit akart ezzel a művész mondani". 

Végül utolsó etapként Keszthely következett, rövid sétával a kastélykertben, aztán szabad programmal a Balaton partján. Persze itt már nem maradt túl sok idő, a végzőseinknek meg amúgy sem lett volna annyi idő a tónál, amit soknak tartanának... Joggal. Összességében kifejezetten jól sikerült a dolog.

Szóval pénteken munka helyett szórakozással, vagy legalábbis felügyelettel teltek el az órák, így ma pihenésnek adtam a fejem és úgy összességében egész lényemet. Kell is az erő, mert holnap nagyszüleimnél, Egyeden búcsú lesz, ami eszem-iszom dinom-dánom, rokonhoz be, rokontól ki. Márpedig van belőle arrafele...