Egy napló a szerb frontról, 1914 - 6. befejező rész

Ma sajnos végére érünk szerb fronton harcoló hősünk történetének, hiszen a nálam lévő napló 1914. december 30-ánnál véget ér. Az a vágya, hogy Bajmokon élő szüleinél karácsonyozhasson, nem teljesült. Az osztrák-magyar katonák 1914 utolsó hónapjában kortyolhattak a győzelem, és a vereség kelyhéből egyaránt, szabadkai harcosunk ott van Belgrád bevételénél, majd kénytelen újból a Szerémségbe visszavonulni, ahonnan hónapokkal korábban elindult.

„

December hó

                          

1. [kedd] A tegnapi napon mentünk előre. Dombon föl-le. Este egy erdőben feküdtünk le, ahol Wachdienst [=őrszolgálat] volt. Ma reggel gyönyörű téli nap volt. Mi mentünk tovább a nagy sárban, szántásokon, kukoricásokon keresztül. Rettenetes melegünk volt. Enni nem kaptunk egész nap, a konyha nem jöhetett utánunk ezeken az utakon. Éjjel megint egy erdőben ütöttünk tábort. Tüzet gyújtottunk. Végre este megjöttek a konyhák.

2. [szerda] Tovább-tovább. Menetelni dombon föl-le. A régi sár. Estefelé egy magaslaton állottunk meg. Egy szerb tábornok volt ott azelőtt 60 ezer emberrel. Innen látni Belgrádot.[1]

Belgrád délről, 1914. december 14.
(Österreichische Nationalbibliothek)

3. [csütörtök] Nagy nap! A 9. és 10. század megy Belgrádba. ½ 10-kor értünk ide, már sok katonaság volt itt. Gyülekezünk, s Belgrád fő utcáján, a királyi palota előtt menetelünk föl a várba. Ott kis beszéd, defilierung [=díszmenet], s mise volt.[2] Egy hotelban szállásoltak be, jó főzeteket ettem. Este 10 felé a vendéglőben sört ittam /80 fillér/, s sonkát ettem. Majd 10 óra felé a konyha megérkezett. Azután felmentem egy szobába, s ott ágyba feküdtem. Milyen kellemes volt benne feküdni.

4. [péntek] Reggel 7-kor visszamentünk. 11 óra felé Kunudrasra [=Kumodraz][3] értünk. Ott szekerekre raktuk a tornisztert, s tovább mentünk a divízió után. A menetel nehéz volt. Dombról föl-le. Illetve hegyek. A vidék gyönyörű, vadregényes volt, csak az a sár ne lett volna. 7 óra felé Vrcinba[4] értünk. Az egész divízió ott volt. Nagy helység. Egy kamarában találtunk helyet, ahol egy kályha is volt. A szalmán feküdtünk, s félig aludtunk. 10 órakor megjött a Fahrküche [=mozgókonyha]. Azután alvás.  

            

5. [szombat] Mi nem megyünk az ezreddel, hanem a régi fedezet maradunk. 12-kor indulunk el. Délelőtt a meleg kamarában feküdtünk. 12-kor elindultunk. Nehezen mennek előre az ágyúk. Este egy faluba értünk, s ott házakba aludni mentünk, de csak pár házzal, tovább nem. Az iskolában maradtunk.  Délután a Feldwachét [=előőrsöt] állítottuk fel, közben egy kocsmában bort ittunk. Este 2 vendég jött. A Corpsnál [=hadtestparancsnokságnál] vannak. Tüzértisztek. 1-kor egy asszonytól meggylekvárt vettem. Meleg volt, nem jól aludtam.

6. [vasárnap] Reggel elindultunk, a tüzérséggel nehezen ment előre. Dél felé egy faluba értünk,[5] ott a házakba elszéledtünk, bort vettünk, de később a falu másik részébe kellett menni. Ott kevés ház volt, s mi a 37. magyar ezred[6] tisztjeivel egy nagy szobában találtunk helyet. Kitűnő vacsorát adtak, mert a mi konyhánk nem jött meg. Sült pulyka, palacsinta, tea. A rideg szobában nem jól aludtam.

7. [hétfő] Először a 37-esek, azután mi mentünk el. Délelőtt Umcsariba értünk.[7] Rövid 2 órás pihenés után a magaslatokat szálltuk meg. Egy hegyen mentünk föl és le.[8] Rettenetes volt. Beástuk magunkat, és ide a konyha is megjött.

8. [kedd] Reggel a szemben lévő magaslatokon szerbek voltak. Mi két oldalról s a tüzérség hátulról lőtte őket, sok halott és sok fogoly. 2-3 óra múlva utánuk mentünk, s a magaslatokon maradtunk. Várunk parancsot. Este azután előre mentünk, s beástuk magunkat. Este menázsi.

9. [szerda] Kávé után beástam magam. Egész nap ott feküdtünk. Bort vettünk. Este jelentés,  vissza. 2 órát várunk, míg elmehetünk. Egy résznek ügyelni kell. Megyünk az egész Schön brigáddal. Egész éjjel megyünk. Útközben Glaka [=Grocka][9] előtt menázsi.                                                               

10. [csütörtök] Tovább! De most egyedül. Nem tudjuk, hol vagyunk, ellenség minden pillanatban megtámadhat. Egy völgyben megállunk, s virradatig várunk. Azután felmegyünk egy magaslatra, onnan már több csapatokat látunk. Menetelünk, s délben egy magaslatot megszállunk. Zaklopacsa [=Zaklopaca][10] előtt látni a Dunát, egy monitor lő. Menázsi jól megy. Egy fa mögött beásva alszom.[11]

11. [péntek] Délben még menázsi. Délután felváltanak. A dombok háta mögött, a házak között sátrakban tábort ütünk. Egy tűz körül ülünk, s beszélgetünk.

12. [szombat] 8-kor elmegyünk az ezredhez Vrcinbe. Délben elmegyünk Patrouilleba [=járőrbe]. Levest eszünk. Délután a 3. Baonhoz megyünk, mely egy órányira van innen. Késő délután kiérünk s a 16. századot felváltom a sötétben. Rossz Deckung, s nem tudom, hogy mi van előttem a sötétben. Kellemetlen érzelem. Szigorú Wache [=őrség].

13. [vasárnap] Végre világos. Balra 800 lépésre ellenség. Jelentés jön: vissza. Az ellenség mindent lát. Zugommal alig tudok a vrcini útra találni. Minden oldalról utánam jön s üldöz. Sokat elfogtak közülünk a szerbek. Végre a századomhoz érek Vrcinbe. Nagy zavar, sok ember visszamaradt. Majd onnan az egész ezreddel tovább. Nehéz menetel. Enni is bent kaptunk. Este egy magaslaton egy szerb fedezékben megpihenünk.

A belgrádi vár négy hónapos lövetés után osztrák-magyar kézen
(Österreichische Nationalbibliothek)

14. [hétfő] Reggel 3-kor tovább. Délelőtt Belgrád elé érünk. Ott pihenés, menázsi. Majd egy közeli faluba megyünk, s délután 1-kor beszállásolás ott. Alig hogy megmosakodunk, Alarm. 3-kor elindulunk Belgrádba. Rengeteg út. Ágyú egymás hátán.[12] Végre 12-kor éjjel a vasúti hídhoz érünk. Nagy felfordulás. Hadnagyom bánatában berúgott. A másik is. Végre túl vagyunk. Még megyünk a sínek között, s ott pihenünk.

15. [kedd] Reggel Zimonyban.[13] Rengeteg sok katonaság és kocsi. Bemegyünk enni, tea, s egy udvarban pihenünk. Majd tovább megyünk fél óra múlva, de az eső miatt egy félig kész gyárban pihenünk. Ott menázsi. Pihenés. 3 óra múlva tovább. A sok kocsi között a sárban megyünk. Alig tudok már menni. Végre a sötétben ott. Nagy nehezen beszállásoljuk az embereket a ronda horvátoknál. Végre ülhetünk. A földön aludtam szoknyákon, amelyeket a szekrényből vettem ki. Fáztam, vakaróztam. Kedélyem nyomott. Bizonytalanság. Kétségbeesés jövőnk felett. Eső esik, piszok, sár.

16. [szerda] Ronda idő. Később mégis derül. Egész nap élvezzük a pihenés nyugalmát. Alvás földön.

17. [csütörtök] Semmi új. Még mindig Batajnicában.[14]  

18. [péntek] Különböző hírek keringenek. Békéről, s egy 3. offenzíváról. Este jelentés jön a brigádtól, hogy Varsó elesett.[15] 500000 fogoly. Rössler, Tonner nagyon pesszimisztikusak. Nem hisznek semmiben. Sokszor nagyon kellemetlenek emiatt. Én bízok, s remélek.

19. [szombat] Fegyver- s ruhavizit a legénységnél. Ma beadták azokat, kik kezdettől fogva itt vannak. Vajon mit kapunk? Vagy valami jelvényt? Beszélnek arról is, hogy a tisztek talán szabadságot kapnak Karácsonyra. Tittelbach beadott előléptetésre.

20. [vasárnap] Még mindig itt.

21-23. Semmi új. A Szentestét a Baon. Tisztjei együtt töltöttük. Egész kellemesen.[16]

24. [csütörtök] Íme, Szent Karácsony ünnepe. Csomagot nem kaptam. Elég kellemesen telnek az ünnepek. Esténként kártyázunk.

25-30. Szokott munka. Délelőtt gyakorlatozunk. Délután szabad. Már egyszer kilovagoltam a Dunához, innen 6 km.”

A napló itt véget ér, névtelen szabadkai hősünk további sorsáról nem tudunk semmit. Vajon hazai vagy idegen földön nyugszik? Túlélte a háborút, vagy sem? Nem tudjuk, sőt valószínűleg soha nem is derül ki. Mindenesetre, naplója által egy kicsit ma is él, hiszen megismerhettük gondolatait, átélt élményeit azokból a keserves időkből.

A naplót hamarosan összefüggő, egységesre fésült formában pdf-ként ide fogom csatolni, így letölthető les.               

A Zimony és Belgrád közötti vasúti híd
(dka.oszk.hu)

Felhasznált irodalom:

Bittó                                        Bittó Dezső: A volt nagyváradi és biharvármegyei 37. és 139. gyalogezredek története. Budapest, 1943.

Doromby                                Doromby József: A volt cs. És kir. 38. gyalogezred története és emlékkönyve. Budapest, 1936. 

Galántai                                   Galántai József: Az I. világháború. Budapest, 2000.

Hajdu-Pollmann                       Hajdu Tibor-Pollmann Ferenc: A régi Magyarország utolsó háborúja 1914-1918. Budapest, 2014.

MEV                                       Magyarország az első világháborúban. Lexikon A-Zs. Főszerk.: Szijj Jolán. Budapest, 2000.

ÖULK I.                                 Österreich-Ungarns letzter Krieg 1914-1918. Wien, 1931.

A világháború IV.                     A világháború 1914-1918. IV. kötet. Budapest, 1929.

A világháború V.                      A világháború 1914-1918. V. kötet. Budapest, 1932.

Jegyzetek:

---

[1] Az 5. hadsereg parancsnoksága 1914. december 2-án az egész kombinált hadtestet Belgrád ellen rendelte, hogy az esetlegesen ott mégis védekezni szándékozó szerb erőket megtörje. Erre végül nem volt szükség, mivel a várost kiürítették és nem védték. Lásd: A világháború V., p. 491.

[2] A magyar vezérkari mű nem említi a díszbevonuláson a 94-esek jelenlétét (egy-egy 37-es, 42-es és 92-es zászlóaljat ír), de ezek szerint ők is jelen voltak, bár ez alapján maximum 2 század erőben. Lásd: A világháború V., p. 492. Egyébként a szerbek éppen ezen a diadalmas napon kezdik meg végső erejükkel új támadásukat a Kolubara felé, amely napokon belül visszavonulásra kényszeríti a győzelem ízét éppen csak megérző osztrák-magyar katonákat.

[3] Kumodraz, település Belgrádtól délkeletre, 9 km-re.

[4] Vrcin. Fontos közlekedési csomópont Belgrádtól délkeletre, 24 km-re. Ekkor olyan 3000-3500 lakosú.     

[5] A 37. gyalogezred ezredtörténete szerint a 29. hadosztály (Mali) Pozarevac és Senaja térségébe érkezett ezekben a napokban, amelyek mintegy 20 kilométerre van délre Vrcintől. Lásd: Bittó, p. 13.

[6] A k.u.k. „József főherceg” nevet viselő nagyváradi 37. gyalogezredéről van szó, amely nagyjából fele-fele arányban állt magyar illetve román legénységből.

[7] Umcari, település Szerbiában, Mali Pozarevactól keletre, 12 kilométerre. 

[8] Az Umcari környékén lévő „hegyek” alig érik el a 250 méteres magasságot.

[9] Grocka, település a Duna mentén, Umcaritól 11 km-re, északra. A helység az osztrák hadsereg 1739-es törököktől elszenvedett vereségéről ismert.  Potiorek táborszernagy december 9-én adta ki az osztrák-magyar csapatoknak a visszavonulási parancsot, miután „személyes” hadserege, a 6. hadsereg vereséget szenvedett a Kolubara mentén a szerbektől. Szerbia kényszerű kiürítése igen kínos vereséget jelentett, hiszen napokkal korábban a Monarchia sajtója még győzelmi húrokat pengetett. A kudarc Potiorek karrierjének is véget vetett, hiszen december 22-én felmentették parancsnoki állásából, majd 1915. január 1-jével nyugdíjazták. Lásd :Hajdu-Pollmann, p. 92-93.

[10] Zaklopaca, település Vrcin és Grocka között félúton.

[11] Miután Potiorek elrendelte az általános visszavonulást, az 5. hadseregnek, benne a kombinált hadtesttel fő feladatul a belgrádi hídfőt és a főváros védelmét jelölte ki, így hősünk egysége is ebbe az irányba húzódott vissza.

[12] Bár kezdetben Potiorek Belgrádot tartani szándékozott, az 5. hadsereg parancsnoka, Frank gyalogsági tábornok borúlátó volt ezzel kapcsolatban, s mivel a Monarchia nem engedhette meg magának, hogy a 6. hadsereg után esetleg az 5. is vereséget szenvedjen, végül 17 órakor engedélyt adott a város feladására és a hadsereg Száva mögé való visszavonására. Lásd: A világháború V., p. 582-583.

[13] Ma Belgrádhoz tartozó Szerém vármegyei település. 1910-ben 17 ezer lakosából 6500 német, 5600 szerb 2200 horvát és 2000 magyar nyelvű volt.

[14] Batajnica, település az akkori Szerém vármegyében Zimonytól északnyugatra 10 km-re. Ma leginkább katonai repülőteréről ismert.

[15] A november-december fordulóján zajló Lódzi csatában a németek célja valóban Varsó elfoglalása volt, azonban ez nem járt eredménnyel.

[16] Itt nyilván hibázott a naplóíró, a Szenteste egy sorral lejjebb kellett volna, hogy kerüljön.

Egy napló a szerb frontról, 1914 - 5. rész

Még két hónap van a szerbiai harcokról szóló naplóból, melynek most novemberi eseményeit élhetjük át a 29. hadosztály 58. dandárának 94. ezredében szolgáló valószínűleg bajmokról származó bácskai magyar bakánk írása alapján.

„[1914.] NOVEMBER HÓ.

1. [vasárnap] Reggel korán kávéztunk, s azután előre mentünk még zárt sorokban az út melletti Deckungokba. Közelben Schwarmliniák [=rajvonalak] közvetlen Szabács előtt. Több oldalról tűz. 74-esek előttünk.[1] Majd estefelé enni kaptunk. Kinn aludtunk azután az úton, előre be Szabácsba. Szabácson keresztülmentünk. Romokban van nagy része. Majd a mi Baon.-unk még előrébb ment, s habár hátulról jelentés jött, hogy jobbra tőlünk senki sincs, Schwarmléniát képeztünk, s a legénység beásta magát.[2]  

A romokban lévő Szabács
(wikipedia)

2. [hétfő] Még a Nap nem volt fenn, én már fenn voltam. A szerbek már itt is, ott is lövöldözni kezdenek. Nem lehet jól ásni nappal. Nem tudom, mikor kapunk enni. Jönnek a szabácsi napok, ismét a nedves földön feküdni. Délfelé azután Szabácsba visszamentünk a Száva mellett a szerb Deckungokba. Itt kávét s ebédet kaptunk, majd azután az északi oldalán Szabácsnak, az utcán felütöttük a sátrakat. Egész éjjel nem aludtam, mert előzőleg egy disznóólban aludtam, s sok bolhát szedtem fel. Egész éjjel fenn voltam, s egypárszor sétáltam kinn.

3. [kedd] Délelőtt 9-ig a táborban maradtunk. Azután a városba mentünk, s egy helyen várakoztunk, ahol délben ettünk is. Majd azután a város szélére mentünk, ahol estig maradtunk, s onnan azután a Niveri útra,[3] ahol Deckungot csináltunk. Majd innen megint tovább mentünk, egy lukat kitölteni, amely a 74-esek és a 42-esek[4] között támadt. A 10-ik századot érte a szerencse. Itt megint csináljuk a Deckungot. De mivel a Front [=a Deckung eleje] egy újat csinálunk. Így egész éjjel áztunk.

4. [szerda] 4 óra fele aztán lefeküdtem s elaludtam. Nappal aztán tovább áztunk. Az élelmezés nem éppen jó, mert messziről, Szabácsból hordják ki hozzánk kannákban. Golyók repülnek felettünk. Estefelé lefekszünk, előbb azonban meleg menázsit kaptunk. A Deckungnak még nincs teteje, kinn nedves a levegő, a Hold világít.

5. [csütörtök] A szokott Tagwache [=napi őrség]. Slivoviczot[5] is kaptunk. Semmi új. Este lefeküdtünk. 1 óra felé felkeltettek, hogy 5-kor kezdődik az Angriff [=támadás]. 5-kor tényleg a Deckungból lövöldözni kezdtünk 7-ig. Akkor előre.[6] Jobbra-balra tőlem sebesültek jajgattak, egynek be is kötöztem irtózatos fejsebét. Előre mentünk még egy jó helyre nem értünk, ahonnan tovább nem mehettünk. Hála Istennek sértetlen vagyok. Rengeteg nagy a veszteségünk, a fele. Este aztán 10 óra fele felváltottak a 74-esek, s mi visszamehettünk. A mezőn aludtunk, kissé hátrább, ahol a többi századok is voltak.

7. [szombat][7] Fáztam nagyon, csak úgy csupaszon aludni! Az ég borult volt, s hideg szél fújt. 5-kor felkeltünk, s az útmelléki árokban helyezkedtünk el. Majd az a hír jött, hogy a szerbek áttörtek.[8] Erre egy másik Stellungba [=állásba] mentünk. Majd, mikor visszanyomták őket, a régibe visszatértünk. Délután késő menázsit kaptunk, s azután az úton beljebb haladtunk. A falu[9] közepe táján megálltunk, a 3-ik zug az útmenti Deckungban foglalt helyet, s egy zug - a zászlót kísérő csapat -, az ezrednél maradt. Itt lefeküdtem, s jól aludtam.

8. [vasárnap] Újra az Úr napja jött. Imádkozzunk és reméljünk Istenben! Ő meg fog bennünket segíteni. Még az árokban fekszünk. Most jött egy parancs, hogy döntésnek kell lenni. Istenben bízva tehát: Föl! Amit Isten akar, be fog teljesedni. Hogy mi a jövendő sorsom, nem tudhatom. Isten kezében van életem fonala, s ha akarja, ő adta azt, elvághatja. Szüntelen csak arra kérem őt, hogy oszlassa el a bánatot jó szüleim szívéről, kiket mindig forrón szerettem.[10]

9. [hétfő] A Deckung-élet folyik.[11]      

10. [kedd] Eléggé jól aludtunk. Reggel jött a hír, hogy a szerbek visszavonultak hirtelen.[12] Mi utána. Egész nap meneteltünk, részben az úton Belgrád fele, részben földeken keresztül. Délután fegyvertüzet hallottunk. A mi Baonunk Reserve [=tartalék] volt. Egy malom mellett feküdtünk egész késő estig. Akkor a sötétben valahová mentünk, dombon fel, le, kerteken keresztül, míg egy helyre nem jutottunk. De ott észrevettem, hogy a zugom fele hiányzik, s a 4.-ik zug. Egy Patrouillal [=járőrrel] kerestem, míg megtaláltam a sötét éjben. Lefeküdtem, de rettenetes rosszul aludtam. Hideg volt rettenetesen. Reggel dideregtem a hidegtől.[13]

                         

                 

Osztrák-magyar katonák elfogott 75 mm-es szerb ágyúkkal pózolnak
(Bain collection, Library of Congress)

    

11. [szerda] Továbbmentünk a visszavonuló ellenségre. Egész nap a belgrádi országúton[14] mentünk. Hol állva maradtunk, hol tovább. Késő délután egy hegyre föl puskatűzben mentünk fel. Még egy falu mellett meg kellett állani, tovább nem mehettünk. Egy árokban maradtunk, ahol fekvőhelyet készítettünk. Eléggé jól aludtam. Reggel jó meleg kávét kaptunk, s este menázsit.

12. [csütörtök] Kora reggel elindultunk a dombokon keresztül, a Nap irányába meneteltünk. 10 órakor egy faluban Rast [=pihenő] volt. ¼ 1-kor tovább mentünk. Semmi zaj nem volt. Este egy országúton feküdtünk, de 10 óra felé esni kezdett. Nagy sárban ébredtem fel reggel. Minden tagom didergett.[15]

                     

13. [péntek] Feneketlen sárban mentünk egész nap, földeken keresztül. Rettenetes nehéz volt a torniszter, s a sárban kellett vergődni.[16] Az eső folyton esett. 10 órakor volt egy nagyobb pihenő, de a nagy eső miatt csak kellemetlen volt. Azután tovább a piszokban. Végre egy faluban fedél alá kerültünk. Befűtöttünk s nagyjában megszáradtunk. Sokan voltunk együtt. Jól aludtam. Orasac.[17]

14. [szombat] 7-kor tovább mentünk. A szokott módon mentünk földeken keresztül, kissé száradt talajon. 1 óra felé nagyobb pihenő volt, de a konyha későn jött utánunk, s csak egy faluban - amely közel volt oda -, este kaptunk enni, de a „Csucsenwagen”,[18] amely kenyeret s packeteket [=csomagokat] kellett, hogy hozza, az elmaradt, s egész nap kenyér nélkül voltunk. A faluban mi az iskolában voltunk elszállásolva. S érdekes, egy német ember volt a tanító, aki valami bűncselekmény miatt menekült Szerbiába, s itt tanítói állást kapott. Szegény feleségének a leveleit olvastuk. Itt befűtöttünk, a legénység disznót ölt.

15. [vasárnap] 6-kor keltem. Divisionreserve vagyunk. A hely Trstenica.[19] Innen tovább mentünk ½ 8-kor. Nem sokáig mentünk, mert meg kellett várni, míg a pionírok egy hidat készítenek egy kis folyón, a régit a szerbek felégették.[20] Itt volt vagy 20 fogoly, s itt fogták el a tanítót is. 1-kor tovább mentünk, s 5-kor egy faluba, Lina-Poljeba[21] értünk, ahol egy szerb viskóban találtunk szállást. Jobb, mint kinn. A kávé után lefeküdtünk.

16. [hétfő] 6-kor keltünk, s ½ 7-kor elmentünk. Mint bal oldalvédje az ezrednek a mi Baon.-unk. Egy kisebb patakon nehezen átkelve, megpillantottunk ellenséges lovaspatrouillet [lovasjárőrt]. Nem sokáig mentünk előre, s tüzelni kezdtünk. Majd csapatommal előre mentem, s ott beástuk magunkat. A másik 2 csapat balra 200+-re[22] hátul van tőlem. Délután folyton lövöldöztünk, 1 halott s 1 sebesültem van. Este kaptunk valami kevés menázsit. Az egész nap semmi kenyeret. Majd az eső is esni kezdett, erre egy vályogos házba mentem, s ott el is aludtam.[23]

                                                                                                

17. [kedd] Reggel visszamentem a Deckungba. A lövöldözés folyik. Szerb fegyver van előttem, folyton lő. 1 sebesült. Nagy nehezen délelőtt kaptunk egy kis kenyeret. Hála Istennek! A lövöldözés folyton tart. Este kaptunk kenyeret és menázsit.

18. [szerda] Egész éjjel esett. Kénytelen voltam egy házba menni, aludni. Az eső nem szűnt meg, s a kissé kijavított Deckungomba visszamentem, s egész nap hol egyik, hol a másik oldalamra fordultam. Az esőcseppek lassan csepegtek át a tetőn. Estefelé jelentették, hogy készenlétben kell lenni, mert felváltanak. Erre a házba mentem, s vártam a felváltást, de mivel soká jött, visszamentem a Deckungba, s ott elaludtam. Majd felkeltettek, hogy itt a felváltó csapat. A nagy esőben és sárban embereimmel visszamentem, s ezután jött egy menetelés, amit sohasem felejtek el. Négy órát mentünk az immár hóra változott esőben, térdig érő sárban, s tökéletes sárban és sötétségben. Itt-ott egy-egy vízzel telt árokban, lukban elesve. Tiszta sárosan értünk a faluba, Lina-Poljéba. Ott a századot, ahogy lehetett, elszállásoltuk. Mi hárman az újonnan jött őrnagy szobájába mentünk éjjel 2-kor, s elég rosszul aludtunk.[24]

 

Osztrák-magyar katonák a tűzvonalban
(Bain collection, Library of Congress)

19. [csütörtök] Reggel a kávé miatt 6-kor keltünk, s délelőtt szárítgattuk magunkat. 1-kor aztán egy másik kvártélyba mentünk, ahol a zászlós és én eléggé jól el voltunk szállásolva. Tonner rekvirálása folytán egy csomó szalonnát, sajtot és vajat kaptunk, s a délutáni kávé mellé fölségesen esett a vajas kenyér, mely kissé furcsa ízű volt, de ilyen körülmények között kitűnően esett. Ruháink is jobban száradtak. Csak az a tudat rossz, hogy holnap 11-kor a régi Deckungba megyünk fölváltani a minket felváltottakat. A rettenetes utat megint megtesszük. Este Tonner, Rossler s én kártyáztunk is. Jól aludtunk.

                                                                                   

20. [péntek] A kávé vajas kenyérrel kitűnően esett. Ruhánkat s cipőnket tisztítottuk, s jól érezzük magunkat. Csak ne kellene kimenni. Délután kártyáztunk,majd bejött Tittelbach s De Lojes, s egy igen kellemes délután telt el, amennyiben Schvenk érdekes dolgokat beszélt el a katonaidejéből, Przemyslben a zsidókról, majd reichenbergi dolgokat, és beszélt Krakkóról is. Egész 9 óráig beszélgettünk, s azután aludni mentünk, mert másnap ½ 6-kor felváltjuk a 4. Baont.

21. [szombat] Kora reggel keltem, nem jól aludtam, mert rettenetesen viszketett a testem, tele van kiütésekkel. Végre a malomhoz értünk kitűnő rövid idő alatt. Ott áthajóztak egy pontonon. Két óráig tartott, míg a Baon át lett szállítva. A felváltás simán folyt le. Én a régi Deckungba vagyok. Ott mindjárt aludtam is egy kicsit. Kinn hideg van, s a víz fagy.

22. [vasárnap] Reggel jött a jelentés, hogy én a csapatommal és a 11. századdal menjek előre a folyóig.[25] Az előremenetel egész jól folyt le. Elértem a folyót, de átmenni nem lehetett rajta. Délelőtt a 11. századtól áttutajozott 9 ember s a túlsó parton levő 2 kis csolnakot áthozta. A 4. zug még aznap át lett szállítva.[26] Mi itt maradtunk, jó Deckungot ástunk, szalmát bele, s a kevés menázsi után elég tűrhetően aludtam.

23. [hétfő] Délelőtt a többi zug lett átszállítva, mindjárt tovább is mentünk a túlsó oldalon. Hála Istennek, a folyókon túl vagyunk. Csak még az előttünk lévő magaslatokat elfoglaljuk, akkor talán nyugtunk fog lenni. Deckungot még nem ástam, mert egypár „csucse” [=szerb] folyton lövésekkel nyugtalanít. Tehát mozdulatlanul, s nyomorúságos életem felett gondolkodom. Már több mint egy hete semmi hír hazulról, a posta rosszul közlekedik. Odahaza sem kapnak valószínűleg hírt. Nyugtalanok szegény szüleim. Már torkig vagyok ezen élettel. Folyton piszokban, kátyúban, melegben, esőben. Testem kiütéses, rettenetesen viszket. Borzasztó! Este megástam a Deckungot s a belehelyezett szalmán aludtam.

24. [kedd] Reggel előre mentünk, oldalról a lejtőn levő ellenséges állásokból kaptunk tüzet. Talán 300 lépést mentünk előre. Az út, mint egy patak, úgy vezet ki. Az előtt a bokrokban feküdtünk le, s 3-4 órát mozdulatlanul töltöttünk el, míg a tüzelés alábbhagyott, aztán megint ásni kezdtünk.[27] Lomhán telt el a nap többi része. Este szalmába s takarómba bújva, a jó menázsi után elaludtam, a sátorponyvával egészen betakarózva. Éjjel azután hó esett megint, mikor reggel felkeltem, körülöttem minden fehér, a ponyváról le kellett rázni a havat. Gyönyörű téli nap, de nem háborúban.

                            

25. [szerda] Kávét kaptunk. Egész nap a Deckungban feküdtem, mert veszedelmesen közel röpködtek a golyók, a gránátok is lecsaptak a közelünkben. Előveszem szüleim fényképét, nézem, s hazagondolok, sokszor sírhatnék. Még most sem kaptam levelet. A hó is esni kezd, s én fekszem a Deckungban egész estig. Majd 6 óra után menázsi s azután aludni próbálok. Jól sohasem alszom a szűk Deckungban.

26. [csütörtök] Ma sem kaptam semmi levelet. A rendes, unalmas, egyhangú élet. Unalmamban már verseket gyártok. Este megint esni kezd a hó. Többször le kellett a ponyváról rázni.

27. [péntek] Ma reggel hozzáfogtam s kimélyítettem a Deckungomat. Most már csak a szürke eget látom belőle, este majd tetőt fogok csinálni rá a hó ellen. Szürke téli nap. Ágyúszó és néha a Csucsok [=szerbek] lövöldöznek. Ma sem kaptam levelet, semmit. Ez rettenetes, már majd 3 hete. Remélem szüleim kaptak tőlem levelet, különben nagyon aggódhatnak. Máskülönben tűrhetően megy a dolgom. Nem fázom, bár hideg van kinn, melegít a szalma. Gondolkozom estig, s akkor alszom, ha lehet. Este kaptam egy rövid levelet 18.-ról és 2 Estet.[28]

28. [szombat] Reggel kávé után a szerbek támadni akartak. Nálunk sokan jöttek egész közel, s meg akarták adni magukat vagy mi, mi kiáltoztunk, de nem értették meg, s egyszerre messze futottak. Mi erre lőttünk. Egypár halott, sebesült, s valami 10 fogoly. Más századoknál sok fogoly, sok sebesült.[29] Egyet én kötöztem be. Most hozzák hírül, hogy Belgrád a mienk. Remélem igaz![30] Több támadó kísérlet nem történt. A Nap kellemesen süt. Kissé járkálok, a csucsok eltűntek s nem háborgatnak lövéseikkel.

29. [vasárnap] Íme, ismét egy a békében Istennek szentelt nap. De a mi éltünkbe nyugalmat ez a nap nem hoz, sőt eddig minden támadásunk vasárnap volt. Mily jó lenne egy misét hallgatni, amilyet gimnazista koromban hallgathattam a kis kápolnában! A harmónium szólott, s mi énekeltünk. Óh, mily kellemes emlékezések! Hova lettetek ón szép idők?! S vajon milyen lesz a jövő? Maholnap Mikulás napja, s azután a szent Karácsony este. Vajon hol fogjuk a Karácsony estét eltölteni, s hogyan? Avagy már talán nem is leszünk az élők sorában? Isten kezében vagyunk. Ő benne bízunk, s aki Istenben bízik, az nem csalatkozik. Szegény jó szüleim! Milyen karácsonyi ünnepetek lesz nektek?! S milyen sok másoknál?! A legszebb ünnep a világon, s nekünk így kell majd eltölteni! Ma nem nagyon lövöldöznek. Talán visszavonulnak. Gyanús csend.

30. [hétfő] Semmi új. A Nap gyönyörűen süt s csend van. 10 óra felé halljuk, hogy a jobboldali dombokon a mieink vannak. Tényleg látni őket. Tehát a szerbek mégis visszavonultak.[31] A magaslatok a mieink. Egész nap semmi enni.”                                        

Szerb csapatok visszavonulása
(Bain Collection, Library of Congress)

  

Felhasznált irodalom:

Doromby                                Doromby József: A volt cs. És kir. 38. gyalogezred története és emlékkönyve. Budapest, 1936. 

Galántai                                   Galántai József: Az I. világháború. Budapest, 2000.

Hajdu-Pollmann                       Hajdu Tibor-Pollmann Ferenc: A régi Magyarország utolsó háborúja 1914-1918. Budapest, 2014.

MEV                                       Magyarország az első világháborúban. Lexikon A-Zs. Főszerk.: Szijj Jolán. Budapest, 2000.

ÖULK I.                                 Österreich-Ungarns letzter Krieg 1914-1918. Wien, 1931.

A világháború IV.                     A világháború 1914-1918. IV. kötet. Budapest, 1929.

A világháború V.                      A világháború 1914-1918. V. kötet. Budapest, 1932.

Jegyzetek:

                                     

---

[1] A 74. számú „cseh” k.u.k. Freiherr von Shönaich gyalogezredről van szó, amelynek stábja Reichenbergben állomásozott békeidőben. Legénysége kétharmadrészt cseh, harmadrészt német volt. Négy zászlóaljából három szolgált az 58. gyalogdandárban, a III. zászlóalja - amely békében Szarajevóban szolgált -, a 6. hadsereg kötelékében harcolt. 

[2] A 29. hadosztály november 2a-ra virradóan elfoglalta Szabácsot, majd a város keleti és déli peremén alakított ki védelmi vonalat. Lásd: A világháború V., p. 315.

[3] Valószínűleg a Misar-ba vezető útra gondolhat, mert ilyen településről nem tudok Szabács környékén.

[4] A 42. „cseh” k.u.k. Ernst August Herzog von Cumberland gyalogezred állomáshelye Theresienstadtban (ma Csehország, Terezín) volt. Legénysége zömében szudétanémet volt.

[5] Azaz sligovicát, szilvapárlatot. Szerbia nemzeti itala, alkoholtartalma 37-40%.

[6] November 6-án a front déli szárnyán általános támadásba kezdett az osztrák-magyar 6. hadsereg, így az északi erőknek e támadást megkönnyítendő szintén támadási parancsot adtak, hogy lekössék az ott felvonuló szerb erőket, és azokat ne lehessen délre csoportosítani, a főtámadás ellen. A kombinált hadtest hajnali 5-kor nyitott tüzet, amelyet 7 órakor hátrább, a szerbek mélységi állásaira helyezett át, miközben a monarchia csapatai rohamra indultak. A hadtest támadása sok helyen már 20-100 méter után elakadt, egyedül éppen az 58. dandár ért el helyi sikert, mivel eljutott Misarig, az eredetileg kijelölt Misar-i magaslatok lábáig.. Lásd: A világháború V., p. 318-319.

[7] November 6.-a kimaradt, mivel az 5.-énél olvasható.

[8] Valószínűleg az a hír jutott el a csapatokhoz, hogy a szerbek megtámadták a VIII. hadtestet 7 óra körül Lipolist és Ribari térségében. Azonban az osztrák-magyar csapatok vonalát nem sikerült valójában áttörni. Lásd: A világháború V., p. 319.

[9] A már említett Misar község, Szabácstól 4 km-re, keletre.

[10] Potiorek táborszernagy 8a-ra minden erővel támadást parancsolt a kombinált hadtestnek, a 29. hadosztálynak pedig a Misar feletti dombokat kellett átkarolnia. A nap a támadáshoz való átcsoportosításokkal telt, nem került sor rohamra. Lásd: A világháború V., p. 319-320.

[11] Ha a 94-esek nem is, de a hadtest jelentős harcokat vívott 9-én is. Lásd: A világháború V., p. 320-321.

[12] Putnik vajda, a szerb vezérkari főnök látva az osztrák-magyar erők északon és délen egyaránt lassanként teret nyerő támadását, november 9-én gyakorlatilag a teljes hadseregének visszavonulást rendelt el Szerbia belseje felé. Lásd: Hajdu-Pollmann, p. 88-90.

[13] A 29. hadosztálynak 10-én üldözése során Debrc-ig (település Misartól délkeletre, 14 kilométerre) kellett eljutnia. Lásd: A világháború V., p. 349.       

[14] A Szabácsból Misaron, Banjanin és Obrenovacon át a Száva mentén vezető útról van szó.

[15] A 29. hadosztálynak november 12-én a fontos közlekedési csomópontot, Banjanit kellett elérnie, de végül a 7. hadosztály érte el azt, míg a 29-esek Beljint érték el (A Száva és Banjani között, utóbbitól északra, 6 km-re), biztosítva előbbiek bal szárnyát Obrenovac felől. Lásd: A világháború V., p. 355-356.          

[16] A novemberi hadjárat során az eső, és a sár nagyban megnehezítette a szerb csapatok üldözését, valamint, hogy Potiorek offenzívája nagyobb sikereket érjen el.

[17] Orasac, település Szerbiában, Banjanitól északkeletre, 6 km-re.

[18] Talán a Küchenwagen szó eltorzítva, azaz konyhakocsi? Bár a csucs/csucse később a szerbek gúnyneveként szerepel.

[19] Falu nem messze az Obrenovacról Ubra vezető mai 144-es úttól nyugatra, Orasactól 6 km-re délkeletre.

[20] A Tamnava folyóról van szó.

[21] Helyesen: Liso Polje. Apró település a Tamnava és a Kolubara folyók által bezárt területen, Obrenovactól délre, mintegy 10 km-re.        

[22] A „+” jelentése lépésnyire.

[23] A szerb hadsereg a visszavonulást követően a Kolubara folyó mentén igyekezett új állásokat kiépíteni és megszilárdítani az ellenállást.

[24] Az eső okozta sár miatt az utakat gyakorlatilag már nem lehetett ekkor használni, a csapatok az út mellett vonultak, és a helyzet nehézségét talán az jellemzi leginkább, hogy a kombinált hadtest jelentése szerint, „Ha az esős időjárás még 2-3 napig tart, a kombinált hdt. Arcvonala előtt egy nagy tó fog képződni.”. Lásd: A világháború V., p. 393.

[25] A Kolubarába ömlő Lukavica patakról van szó.      

[26] A 29. hadosztály zöme ekkor már a Kolubara keleti oldalán állt és Konatice közelében harcolt. Lásd: A világháború V., p. 400.

[27] A harcok a Kolubara folyótól keletre fekvő Konatice környékén zajlottak aznap, ahol a szerbek a környék magaslatairól kedvező helyzetből harcolhattak.

[28] Az Est a korabeli magyar sajtó egyik legjelentősebb lapja, igazi bulvárlap. Példányszáma a világháború során elérte a félmilliót.

[29] November 28-án a szerb csapatok több helyen támadást indítottak a Kolubara mentén, a 29. hadosztály bal szárnyát az osztrák-magyar jelentések szerint mintegy 5 zászlóaljnyi erővel. Lásd: A világháború V., p. 482.

[30] A hír ekkor még nem volt igaz, bár a szerb főváros eleste már csak napok kérdése volt. Az első császári és királyi egységek december 1-ről 2-re virradó hajnalon érkeztek meg a már kiürített Belgrádba. Liborius Ritter von Frank gyalogsági tábornok, az 5. hadsereg parancsnoka december 3-án vonult be ünnepélyes körülmények között vonult be a meghódított városba. December 2. egyben Ferenc József (és Napóleon, de ez most nem számít) trónra lépésének napja is volt, így duplán örömmámorban úszott az ország. Lásd: Hajdu-Pollmann, p. 92.

[31] A szerb csapatok november 30a-ra virradó éjjel ürítették ki állásaikat, így a kombinált hadtest előtt megnyílt az út Belgrád felé. Lásd: A világháború V., p. 483.