2018. február 12., hétfő

Végre a páncélosok elérték a Dunántúlt! - könyvajánló


Könyvajánló:


Számvéber Norbert: Páncélosok a Dunántúlon
Az utolsó páncélosütközetek Magyarországon 1945 tavaszán.


Budapest: Akadémiai-Peko, 2017
603 oldal



Magyarország II. világháborús katonai történetének talán legmostohábban kezelt epizódja az az utolsó egy hónap, mely során a szovjet Vörös Hadsereg végigsöpört a Dunántúlon 1945 március-áprilisában. Bár jelentek meg erről az időszakról is publikációk és könyvek, ezek egyike sem volt modern feldolgozás, amely mind szovjet, mind német és magyar forrásokat használt volna fel a harcok bemutatására. A korábbi összefoglalók megragadtak a 80-as évek színvonalán, a korszellem minden marxista vonásával, az újabbak pedig nem voltak elég részletesek erre az időszakra és földrajzi területre nézve. Nekünk, akik itt lakunk, különösen figyelemre méltó ez a karácsony előtt megjelent kötet, hiszen a Rába-vonalon és Győr környékén lezajló összecsapások is teret kapnak benne, korábban nem olvasható mélységben. A mű az Akadémiai kiadó jóvoltából jelent meg a kiváló Hadiakadémia című sorozat új köteteként. Szerencsére úgy tűnik megállt az az átok, amelyre legutóbbi hadiakadémiás ismertetőmkor felhívtam a figyelmet. Ugyanis szinte minden új résznél más-más külsőt kapott a sorozat, amely emiatt nem is tűnt sorozatnak, s ráadásul rosszul mutat a polcomon. Azóta Kershaw: Soha ne add meg magad-ja és most Számvéber könyve is a Billnitzer-emlékirat formátumában jött ki. Nagyon helyes, maradjon is így!

A kötet előszava után mindjárt az események középpontjában találjuk magunkat. A szerző leültet minket a II. világháború utolsó nagy német támadásának, a „Frühligserwachen”, azaz „Tavaszi ébredés” fedőnevű offenzíva tervezőasztalához. A megismerhetjük részleteiben a Dunántúlon felvonuló szovjet-román-bolgár illetve német-magyar erők helyzetét, erejét, majd felvázolja a hadművelet lefolyását, amely végül sárdagasztássá fajult 1945 márciusában a Balaton keleti oldalán. Képet kapunk a szovjet védelmi előkészületekről, melyeket a Kurszki csatában alkalmazott taktikával vet össze. Miután kutatónk végez a kudarcba és sárba fulladt német akcióval, áttér a szovjet ellentámadásra, amely végül Bécsig jutott. Itt naponkénti lebontásban olvashatjuk a március 16. és április 7. közötti harci eseményeket, hadseregekre lebontva. Nekem ez a megoldás tökéletes, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy mindenkinek ideális, bár kétségtelen más szempontok alapján írva meg más értékek sérültek volna. Így azonban nem mindig könnyű követni az eseményeket és célszerű térképpel együtt olvasni a sorokat, ahogy én is tettem. Sajnos magában a törzsszövegben nincsenek segítő ábrák, vázlatok, ezeket kissé hiányoltam. Könnyebben kezelhetővé tette volna a dolgot. A napi események leírását rengeteg dokumentum és visszaemlékezés teszi testközelivé. Számvéber kötete igazi szakmunka, melynek megemésztéséhez jelentős segítséget ad az író, ugyanis hadrendeket, térképeket kapunk az eseményekhez, melyeket egyben a könyv végén találhatunk. Számvéber mindig törekedett arra, hogy adatokkal és hadrendi táblázatokkal bőven megszórja műveit, és ezt én nagyon díjazom. A mű végén fényképekkel mutat be kilőtt páncélosokat, amelyek szintén nagyon érdekesek, hiszen elvisznek minket a 70 évvel ezelőtti csatatérre, s láthatjuk a pusztítást a maga meztelen, noha páncélozott valóságában. Azok számra, akik nem szoktak hozzá a hadtörténelmi szakmunkák olvasásához, meglehetősen száraznak bizonyulhat a rengeteg adattal, hivatkozással, de hát ez egy szakmunka, annak minden gyönyörűségével és kínjával, s nem is lehet éppen ezért „egydélutános" olvasmány!

A kötet hátránya, hogy elsősorban a páncélosokkal foglalkozik – hiszen ez Számvéber szakterülete -, így a gyalogsági harcok feldolgozását alapvetően másra hagyja, s csak annyiban tér ki rá, amennyire feltétlenül szükséges a megértéshez. Nagyon örülök, hogy Számvéber Norbert végül mégiscsak feldolgozta ezt a témát, noha kételyei voltak ezzel kapcsolatban.
A Hadiakadémia ezen új kötete mint könyv is díjazandó, kötött, kialakítása szép, borítója tán kissé szürke, de passzol a tartalomhoz.

Összegezve:
A kötet azonban a hadtörténelem iránt érdeklődők számra igazi kincs, adatgazdag és kiváló összefoglalás, amely egyértelműen az egyik legjobb II. világháborúról szóló magyar munka. Persze magamfajta pernahajder még részletesebben lenne kíváncsi a dolgokra, de Számvéber Norbertnek meg kívánok sokk időt és lehetőséget ilyen szintű és minőségű művek megírásához!

Pontszám:
Nyolc Párducbőr kacagány a tíz Tigerből.
8/10

(A könyvismertető a Hegyalja újságban 2018. januárjában megjelent könyvajánló bővített változata!)