2021. január 6., szerda

Kedvenc 2020-as könyveim - Top 10-es lista

Kedvenc könyveim 2020-ból


Bár 2020-at nem nagyon fogja az emberiség a szívébe zárni, ám minden nehézség egyben lehetőség is az egyén számára. A COVID-19 okozta bezárkózás óhatatlanul ahhoz vezetett, hogy az ember végiggondolhasson egy s mást, elválaszthasson fontos dolgokat a haszontalanoktól, jelentős személyeket a jelentéktelenektől és jó könyveket a rosszaktól. Mint könyvtáros, rettenetes nézni, hogy milyen sok munkánk megy a kukába, mikor nagy nehezen beszoktatott gyerekek esnek ki hónapokba a könyvtárba járás gyakorlatából, de egyelőre nincs mit tenni. A könyvpiacot elég változatosnak találtam, sok és jó kötet jelent meg. Sajnos annyit nem olvastam, mint kellett volna, ideje koncentráltabbnak lennem. Tavaly leginkább a tudományos kötetekre koncentráltam, meglepően kevés regényt és szórakoztató irodalmat olvastam, valahogy most erre volt bennem igény. Összeállítottam egy 10-es listát a 2020-ban megjelent kedvenc köteteimről. A lista meglehetősen vegyes, bár persze a történelem dominálja. A lista nem jelent sorrendiséget!
A tavalyi (pardon, immár tavalyelőtti, hiszen 2019-es) listát itt lehetett olvasni.



A Nibelung-ének 

Budapest: Kalligram, 2020. 656.o. ford.: Márton László

A tavalyi év legnagyobb műfordítása kétségtelenül Márton László nevéhez fűződik: nagy terjedelmében, minőségében és fontosságában egyaránt. A Nibelung-ének ugyan a germán mitológia alapköve, de a magyar mitológia része is a hunok révén. (Érdemes ehhez elolvasni egyébként Makkay János kiváló írását a Erős kezű Valter története-kiadáshoz!) A fordító fantasztikus munkát végzett, hogy élvezetesen adta vissza ezt  végeláthatatlan (2376 strófa!) eposzt, s úgy izgulhatjuk végig a fordulatos történeteket, hogy közben okulunk és tanulunk. Belecsöppenünk egy olyan világba, amely egyszerre emelkedett és emberi. Cselszövés, erőszak, vér, bosszú, szerelem, minden benne van! A jegyzetek a fordítás munkájába is elkalauzolnak minket, miközben elmagyarázzák a középkori frank-germán szokásokat, viseletet, hitvilágot. Fantasztikus tolmácsolásban van részünk, Krimhildával együtt hajózhatunk le a Dunán Attilához, miközben igazi történelmi utazásban veszünk részt észrevétlen. Nagyon kellett már egy szakszerű, hű és új fordítás. Ez művelődéstörténeti alapmű, s egyben tartalmilag kiváló "bosszúregény". A kötet minősége is kiemelkedő, a borító gyönyörű és rettenetes vörös-fekete tömegével, s ráadásul kötött. Ja, még könyvjelző is van "beépítve". Imádom.



J. D. Barker: A hatodik éjszaka

Budapest: Agave, 2019. 474 o. 

Barkernek nincs velem szerencséje, A negyedik majom című trilógiájának egy részéről sem írtam ajánlót, holott sokkal gyengébbekről meg igen. Tavaly is "csak" a top 10-es listára került fel trilógiájának (4MGY) második része, és most a harmadikkal is ez történt. Ideje lennem egy részletesebb kritikát írni az immár lezárult trilógiáról, mert egyértelműen az utóbbi évek egyikk legfordulatosabb, legzseniálisabb thrilleréről van szó. Brutális átverések, csavarok és triplacukaharák labirintusa a sorozat, s a lezáró darab úgy tesz zárójelbe eddig biztosra vélt ismereteket az előző két részből, hogy az valami elképesztő. És ez a duplacsavar mégsem teszi hiteltelenné az egészet, hanem a végére összeáll, mint bármely random hollywoodi sztárocska bármelyik random hollywoodi sztárocskával bármikor. A hatodik éjszaka elbizonytalanít, hitetlenné tesz, mivel Barker minden sorát olvasva agyunkba fészkel a gondolat, hogy ez már megint szórakozik velünk, miközben szórakoztat bennünket. Porter nyomozó dörzsöltsége és 4MGY zsenialitása versenyt fut az utolsó oldalig, és még ott is nehéz lesz eldönteni ki nyert. Nem, ne gondolja a kedves olvasó, hogy lezáratlan maradt, mivel teljes befejezést nyer, olyat, amilyenre senki nem számít, és amelyre évek múlva is emlékezni fog. Nagyon ütős darab!



Douglas Murray: A tömegek tébolya

Pécs: Alexandra, 2020. 384 o.

Úgy veszem észre, hogy egyre többeknek szúr szemet világunk helyenként abszurdba átforduló progressziónak hazudott finomkodó valósága: mikor az áldozattá válás hasznot hoz, mikor az ámen áwomen-nek kell követnie (tudniilik a sima ámen elnyomja a nőket, mert csak "men"!), mikor gyerekeket lehet átműttetni pillanatnyi hóbort okán. Az instavilágban ugyanis ha áldozat vagy, az követőeket jelent, befolyást jelent, melyek mindegyike könnyedén átváltható pénzre, és az igazság ezekhez képest csak másodlagos fontossággal bírhat. Murray példákon keresztül cincálja szét az LMBTQ "közösség" szélsőségeit (holott maga is homoszexuális), vagy az BLM mozgalom elferdült valóságérzékelését. RészletEsen elemzi az amerikai és brit egyetemi világot, ahol bizony a tanárok 20-25%-a nyiltan marxistának vallja magát, különösen kiemelve a társadalomtudósok belterjes egymás vállát lapogató világát. A hírhedt Sokal-affér jól írta le ezt a világot, ahol bármit ki lehet adatni neves lapokban, ha ideológiailag megfelelő szavak szerepelnek egy értelmetlen szövegben. Sokal "Transgressing the Boundaries: Towards a Transformative Hermeneutics of Quantum Gravity" címmel írt egy kamu írást, melyet aztán a Duke Egyetem progresszív folyóirata a Social Text le is hozott, mint forradalmi felfedezést... A tömegek tébolya komoly látlelet arról, mi van akkor, ha a bolondok átveszik egy hajó kormányzását. Mindenkinek ajánlott, aki valóban kritikusan szeretné szemléli a jelent és a jövőt. 
A jövőre nézve: Egyértelműen hosszabb ismertetőt kell írnom róla, nem maradhat el...



Szőke Béla Miklós: A karoling-kor Pannóniában

Budapest: Martin Opitz, 2020. 536 o.

Jöjjön az első igazi történelmi olvasmányélmény, amely annyira friss, hogy tulajdonképpen még benne vagyok, mivel karácsony előtt pár nappal vettem, és még nem értem a végére. Kicsit talán merész emiatt a listára tenni, s lehet rám hajigálni trebuchet-ből a köveket, de a kötet fontossága annyira egyértelmű, hogy nem hagyhattam ki. Bizonyára sokan lesznek, akik Szőke Béla Miklós egyes megállapításait vitatják majd, ám a kötet elképesztően adatgazdag és nagyon meggyőző. A szerző a kettős honfoglalás elméletének híve - régészként és László Gyula tanítványaként annyira nem meglepő -, s régóta kiállt ennek egyik változata mellett. Szőke azok egyike, aki a "poszonyi"-nak nevezett brezalauspurci csatát (igen, tényleg nem sikerült jól a "film", finoman szólva...) egyáltalán nem az egykori koronázóvárosunkhoz kapcsolja, hanem Mosaburghoz, vagyis Zalavárhoz. Szóval minden Honfoglalással foglalkozó tudósnak és laikusnak kötelező anyag az új monográfia, amely valódi féltégla tömegre és méretre egyaránt. A kötet tele színes illusztrációkkal és fényképekkel, melyek nagyot dobnak az amúgy is minőségi tartalmon. Ilyen mélységben még sohasem találkozhattunk az avarok bukásától a magyarok felemelkedéséig tartó szűk pannóniai frank-morva évszázaddal. Kétségtelen, hogy megkerülhetetlen olvasmány lesz jó ideig a szakmában.



George F. Kennan: Emlékiratok I-II.

Budapest: Antall József Tudásközpont, 2020. 

"B. A Szovjetuniónak és Oroszország külföldi barátainak minden erőfeszítését a kapitalista hatalamak közti különbségek és konfliktusok elmélyítésére és kiaknázására kell írányítania. Ha ezek végül imperialista háborúvá mélyülnek, akkor ezt a háborút forradalmi felfordulásokká kell átfordítani a különféle kapitalista országokban.
C. A külföldi "demokrata-progresszív" elemeket a legnagyobb mértékben ki kell használni, hogy nyomást gyakoroljanak a kapitalista kormányokra a szovjet érdekeknek megfelelően.
D. Könyörtelen harcot kell folytatni a szocialista és szociáldemokrata vezetők ellen külföldön."
Csak röviden idéztem Kennan híres 1946-os hosszú táviratából (long telegram), amely a Hidegháború fagypontján jelent meg, bemutatva a szovjet politikai gondolkodás logikáját, és hogy azzal nem lehet normális diplomáciát folytatni. Kennan az egyik legismertebb, legkiválóbb és leginkább jövőbe látó diplomatája volt az Egyesült Állmoknak (nem volt sok...), felmérhetetlen befolyást gyakorolva a szembenállás korai szakaszára. Ott volt Csehszlovákia német szétszedésekor -  amit nehéz azért nem helyeselnem magyarként -, külügyi misszó tagjaként találkozott Sztálinnal a világháború alatt, majd volt moszkvai nagykövet is, s bábáskodott a Marshall-terv végrehajtásánál. A világháború végén sérelmezte, hogy az Egyesült Államok vezetése nem hallgat azokra a szakértő külügyesekre, akik tudják, hogy a Szovjetunióval nem lehet együttműködni, mert alattomban az USA bomlasztására törekszik, s ügynökeivel, valamint a "hasznos hülyéknek" nevezett szovjet szimpatizáns és valójában arról ismeretekkel nem rendelkező értelmiségiek felhasználásával folyamatosan aláásná annak stabilitását. Kennan ezért álnéven (Mr. X) publikálta véleményét a "feltartóztatás politikájáról" a közvélemény irányába, amely nagyban hozzájárult az amerikai külpolitika irányváltásában. A diplomata emlékiratai ebbe a fordulatos életbe engednek betekintést, stilárisan is magas színvonalon. Kennan 101 éves korában, 2005-ben halt meg, s most végre magyarul is olvashatjuk igencsak fordulatos emlékezéseit. Ez már csak azért is fontos, mert egy vezető amerikai stratégiai gondolkodó fejébe pillanthatunk bele, megismerve a Közép-Európával kapcsolatos amerikai politika akkori - és máig ható - nézeteit.  



Marko Kloos: Frontvonalak-sorozat (1-4.)

Budapest: Agave, 2016-2019

Marko Kloss Frontvonalak című sorozatából eddig négy jelent meg magyarul (hárommal végeztem 2020-ban), sorrendben: Frontvonalak, Felderítők, Tengerészek, Renegátok. Ez egy igazi kemény idegen inváziós sorozat, military sci-fi, ahol az űrcsatacirkálók és a méretes ágyúk viszik a prímet, s aprítják az ellent. Elvégre ki ne akarna vagány rohamosztagosokkal háztömb nagyságú nyurgákat irtani atomtöltetekkel? Gondolom senki. De azért regényben élvezetes. Olyan, mint egy végtelenített Duke Nukem hadjárat, s mindez roppant szórakoztató történetbe ágyazva. A sorozat tele tökös katonákkal, harcban férfias, ágyban nőies nőkkel, mondhatni Rendőrakadémia-beli Callahan őrmesterekkel. Kloost egyértelműen a Heinlein Csillagközi inváziója inspirálta, még pontosabban talán inkább a belőle készült film, vagy a Vének háborúja, Scalzi epikus sorozata. A Frontvonalak eléggé militáns jellegű (kapott is érte a szerző itt-ott, egy állítólag "jobboldali" sci-fi írók által ajánlott díjat vissza is utasított, hogy George R. R. Martin cserébe megdícsérje...), s ebből adódóan a pörgős csatajeleneteket igénylőknek jelent elsősorban szórakozást, mert itt nincs egy percnyi unalom sem. Van benne még a tíz kiló csata mellett egy kávéskanálnyi társadalomkritika, amely utóbbinak részaránya a sorozat előrehaladtával (nyilván az első kötetet érő kritikák hatására) nővekszik. Újdonságot éppen nem nyújt Kloos, azonban olvasmányos, pörgős, csatazajtól terhes adrenalinbombát igen. Az ember azt sem tudta megmondani, mitől szerette a Játék határok nélkült, csak érezte, hogy jó. Itt is ez a helyzet: szimpatikus karakterek, és 300 oldal veretés. Ennyi elég néha a sikerhez. Pláne ha egy ténylegesen katonai tapasztalattal rendelkező szerző írta meg nekünk. Igazi zsánerregény a műfajt kedvelőknek.



Albert Moukheiber: Az elme trükkjei

Budapest: Európa, 2020. 216 o.

Valamikor érdekelt a biológia, ám sosem a szociálpszichológia. Vagyis utóbbi csak annyira, amennyi a Poirot-regényekhez kell a kis szürke agysejteknek. E két tudomány határmezsgyéjén egyensúlyozik Albert Moukheiber 2020-ban megjelent kis kötete. Ne várjunk részletes persze biológusi értekezést az agy működéséről, se pszichológiai hadoválást az emberi elme működéséről a közösségben, de talán jobb is. Azt aligha fogta volna fel az agyam a karácsonyi előkészületek heteiben. A kötet okosan megírt, egyszerű szerkezetű, de élvezetes és teljesen leköti, elgondolkodtatja az embert. Közérthetően hívja fel figyelmünket olyan emberi önbecsapásokra, rituálékra és viselkedési formákra, amelyeket mindannyian ismerünk, legfeljebb nem tudatosítuk, hogy miért van, s mi a szerepe. Ilyen rácsodálkozások szükségesek, mert rájöhetünk mennyi cselekedetünk fakad az agyunk titkos hátsó számításaiból, túlélési stratégiájából, az ösztönös akcióiból és reakcióiból, amelyek a mindennapos élet - már rendszerint nem túlélésről szóló - pitiáner ügyeiben is hatással vannak ránk. Megtudjuk, hogy a becslés, melyet az agyunk adott szituációbal elvégez miként ment ki csávából vagy visz éppen torzítása révén bajba minket. Moukheiber tud írni, nem veszik el a részletekben és példái könnyen érthetővé tesznek bonyolult kérdéseket is. Mindennap tapasztaljuk - mondjuk viták során -, hogy az agy olyan, mint a gáz, kitölti a üresen maradt helyet. Ha egy eseményt fel kell idézni, akkor hajlamos olyan összefüggéseket összeállítani, amely az emlékezést megkönnyítik, ám a tényeket aztán hajlamos az utólag kialakított történethez hajlítani. S így olyan történetek keletkeznek ugyanazon események elmondása során, amelyek akár ki is zárhatják egymást. Nem véletlen, hogy a bűncselekmények szemtanúit befolyásolják sugalmazások, elejtett sejtetések, saját régi tapasztalatok, s a végén sokszor egészen más személyeket, történéseket írnak le. Számomra izgalmasak voltak a könyv ezek hátterét megvilágító magyarázatai. A kötetet remek kis fogalomtár zárja, ahol a téma alapvető szavainak értelmét kutathatjuk fel, ha az elménk már nem emlékszik rájuk. 



Michael Connelly: Feslett szőke

Budapest: Könyvmolyképző, 2019. 480 o.

Connelly kiváló bűnügyi regényére nem kívánok sok szót vesztegetni, hiszen egy egész könyvkritikát szántam neki az elmúlt nyáron, amelyben minden számomra lényegest leírtam róla. Egy klasszikus sorzatgyilkosos krimi és egy tárgyalótermi dráma keveréke (előbbivel súlyban), amely könyörtelen és brutális alkotás a maga szikárságával. Igaz, nem "új" regény, de számomra a tavalyi év egyik legjobbja volt. 



Örök Mohács: Szövegek és értelmezések. 

Budapest: Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2020. 968 o. 

Na, ezt már tényleg csak nagyon fanatikus történelemmániásoknak ajánlom! B. Szabó János az egyik kedvenc élő történészem, hideg tárgyilagossága, világos érvelése, ám egyszersmind nemzeti felfogása számomra mindig etalon. Nagy öröm volt tehát, mikor megjelent Farkas Gábor Farkassal együtt szerkesztett kötete a mohácsi csatáról. Itt valóban szerkesztésről, válogatásról és fordítómunkáról kell beszélni, hiszen egy olyan szöveggyűjteményt kaptunk, amely mind az összecsapás forrásait elénk tárja, mind a csata utólagos beépülését a magyar történeti- avagy szépirodalomba. A három tematikus csoportban közölt írásokból engem természetesen a források érdekeltek a legjobban, de kétségtelen izgalmas a csata emlékezetkultúrában betöltött szerepe is. Hiszen akár liberális kurzus írta a magyar történelmet, akár kommunista, a csata jelentősége nem volt kérdéses, így minden korszakban fontos igazodási pont volt, legfeljebb másokat okolt a vereségért, ki árulást keresett, ki meg támadható társadalmi csoportokat. A szerkesztőpáros kronológiai rendben mutatja be, miként került a csata a politikai viták tüzébe, vagy az irodalom példatárába. A forrásoknak egy része teljesen új fordítás, s néhány meg sem jelent még magyarul. Ez a nóvum nem lebecsülendő! A kötet aktuális is, hiszen a kutatók között éppen egy újabb Mohács-vita van kialakulóban a helyszínnel kapcsolatban, amely ráadásul időnként igen kemény hangnemben zajlik. Tudják mit! Igazából nem is történelemmániákusoknak ajánlom. Hanem minden kommentelőnek, aki valaha is bármilyen történelmi fórumon megszólal a mohácsi csata kapcsán. Mert ennek elolvasása nélkül lehetőleg ne tegye!



Richard Freiherr von Rosen: Páncélostiszt

Debrecen: Hajja és Fiai, 2020. 384 o.

Nem tartozom a németmániás világháborúfanok közé, szememben ugyan egy fokkal jobbak, mint a szovjetek, de azért elragadtatva sosem voltam tőlük. Ahol a Der Schmetterling jelentheti a pillangót, ott komoly problémák vannak, s szinte minden főnévben hallani vélem a nehéz lánctalpak csikorgását... Ám azt nehéz vitatni, hogy a német katonák második világháborús katonai teljesítménye elismerésre méltó volt. A Hajja és Fiai Könyvkiadó évtizedek óta adja ki a különböző minőségű német memoárokat - mint mondjuk Rochus Mischét -, melyek közül kiemelkedő Richard von Rosené. A csupán 6 éve elhunyt későbbi tábornok lövegirányzóként kezdett a Barbarossa idején egy Panzer III-asban, majd századparancsok lett a legendás 503. nehézpáncélos-osztályban (3. század), amellyel  mind a szovjetek,mind az angolszászok ellen kiemelkedő bátorsággal sokszor megsebesülve harcolt. Az emlékirat nekünk, magyaroknak is fontos, mivel az 503. osztály 1944. októberétől februárig Magyarországon küzdött, s ennek során sebesült meg utoljára a háború során von Rosen. A kötetet azonban a kiadás minősége miatt is ki kell emelnem. A kötött, s végig minőségi papírra nyomott kiadványban ugyanis csaknem 400 fénykép is található, amelyek elképesztő részletességgel szemléltetik a korabeli harckocsizók életét. A 20. századi hadtörténet-sorozat egyre jobb, és ez a kötet szinte lehetővé tette, hogy ott ülhessünk mi is a Tigrisekben a diadalmas napoktól az elkeserítő bukásig. 

Persze e tizes lista mellett tudnék még bőven felsorolni nagy olvasmányélményeket 2020-ból, de azt hiszem ennyi elég .Bízok benne, hogy jövőre is legalább ilyen minőségű könyveket sorolhatok majd fel. Boldog új évet!