Megemlékezés március 15-ről - Kisalföld napilap

Elmúlt egy újabb nemzeti ünnep március 15-én - s akárcsak tavaly -, 2021-ben sem tudtuk úgy megünnepelni, ahogy szerettük volna. Öröm az ürömben, hogy volt szerencsém közreműködni a Kisalföld napilap ünnepi számában, mikor Szeghalmi Balázs segítségével idéztünk fel pár nagyszerű alakot szabadságharcunk tőrténetéből. Szó esett Földváry Károlyról, a "bátrak bátráról", az "acélemberről", Görgei Artúrról, vagy éppen a Sopronnál vitézkedő Virágh Gedeonról. Szuperhősökről beszéltünk, és nem véletlen a jelző, hiszen az igazi hősiesség nem az, ha egy képzeletbeli képregényszereplő szuperképességek birtokában világot ment, hanem az, ha egy egyszerű ember képes szembenézni ezer veszéllyel, mikor úgy érzi a kitűzött nemes cél megéri a kockázatot!

Ezúton is köszönöm a lehetőséget Szeghalmi Balázsnak, illetve Csapó Balázsnak fotókat! Bízzunk benne, hogy egy év múlva már koszorúkkal és nagyszámú jelenlevő mellett lehet majd megtartani a megemlékezéseket!

Az írás az alábbi linken olvasható:

https://www.kisalfold.hu/helyi-ertek/1848-49-es-szabadsagharcunk-szuperhosei-filmbe-illo-fordulatos-tortenetek-meselnek-a-forradalom-katonairol-10753435/?fbclid=IwAR0X4jGAa3ZaLAH9Wrr1Uw2XPsHW09DubbQaa2XkME8-vDtJPLuX07getQQ

Brit jelentések a tavaszi hadjáratról, 2. rész

170 éve ezekben a napokban a magyar honvédsereg Léva felől Komárom irányába tört előre, hogy felszabadítsa az osztrákok által immár négy hónapja ostromzár alá vett erődrendszert. Bécsben lassan kezdték felismerni, hogy valami nagyon nincs rendben a folyamatosan érkező győzelmi hírek ellenére. Most ismét nyolc diplomáciai jelentést teszünk közzé, melyet a bécsi brit konzulátus küldött Londonba. Az első rész itt olvasható.

A jelentések a Correspondence relative to the affairs of Hungary 1847-1849. című kiadványban jelentek meg, Londonban, 1850-ben. Hevenyészett fordításom esetleges hibáiért elnézést, igyekeztem magyarosan visszaadni a tartalmat.

Görgei Artúr tábornok, a honvédsereg főparancsnoka
Barabás Miklós kőnyomata

9. Mr. Magentis jelentése Palmerston vikomtnak (érkezett április 28-án)

Bécs, 1849. április 23.

Uram!

Nincs hivatalos beszámoló a császári hadsereg mozgásáról, Lordságodhoz címzett e hó 21-én írt jelentésem óta. Ez a hallgatás kedvezőtlen híreket terjeszt a császári seregről, és mivel egészen bizonyos, hogy Wohlgemuth tábornok hadtestét - amely biztosítja a Komáromot ostromló hadtestet -, felkelők támadták meg Görgeiⁱ vezetésével a Nyitra megyében lévő Érsekújvár közelében,ⁱⁱ s számos okból kifolyólag valószínűsíthető, hogy ezek a jelentések nem minden alap nélküliek.

Görgei Pest mellől Ipolyságon át nyomult előre, s lehagyta üldözőit. Célja, hogy felmentse Komáromot, de jelenleg még nem tudom megmondani, hogy vajon sikerült-e neki. Ha kudarcot vall, valószínűleg visszavonul a Besztercebánya körüli hegyvidékre.ⁱⁱⁱ

Lehetőségem nyílt ma beszélgetni egy olyan személlyel, aki folyó hó 21-én hagyta el Pestet. Arról értesített engem, hogy mind Pest, mind Buda evakuálása eldöntetett, és ezt a hitet megerősíti a tény, hogy a hatóságok a vasút német munkatársainak azt javasolták, hogy hagyják el Pestet.^iv Ugyanettől a forrástól tudtam meg, hogy Pest lakosságának többsége határozottan ellenséges érzülettel van a birodalmi kormányzattal szemben, amely nagyrészt azon veszteségnek tulajdonítható, amelyet mindenki megérzett a Kossuth-bankók forgalmának kormány általi elutasításával.^v

A felkelők számát Pesten 160 ezer főre tették - valószínűleg nagy túlzás -,^vi de volt idejük, és nem féltek kihasználni, hogy meggyőzéssel vagy erőszakkal megparancsolják az újoncozást minden megyében. Sokkal jobb a kémszolgálatuk, mint a császári hadseregé, és eddig sokkal nagyobb aktivitást mutatnak katonai téren.^vii

10. Mr. Magentis jelentése Palmerston vikomtnak (érkezett április 30-án)

Bécs, 1849. április 24.

Uram!

Tisztelettel csatolom a fordítását a tegnap esti sajtóban megjelent hivatalos jelentésnek, amely megmagyarázza a közvéleménynek, hogy a magyar háború jelenlegi válságos helyzetében miért volt szükség a császári erőket összpontosítani a „számos és jól felszerelt” ellenséggel szemben, és továbbá miért nem árulhatják el a csapatmozgások részleteit.

Aligha szükséges hozzátennem a jelentéshez, hogy az nem említi az összecsapást Nagysallónál^viii Wohlgemuth tábornok császári erői és Görgei felkelői között, amelyről 23-i jelentésemben írtam, s inkább ehelyett a növekvő aggodalom általános lecsendesítésére szorítkozik.

Úgy tűnik azonban, hogy azóta célszerűbbnek látták, ha a nyilvánosságot megismertetik néhány részlettel a helyzettel kapcsolatban, valamint Welden tábornok azon szándékával, hogy Pest és Buda fővárosokat jelenleg kiüríti, és az ezt bejelentő közleményt tisztelettel csatolva elküldöm fordításban, ahogy azt közölték ma reggel.

Nem állapítja meg, hogy Görgeinek vajon sikerült-e csapatokat dobnia Komáromba, de itt azt jelentették, hogy legalább részben elérte a célját. Habár elismeri, hogy a Duna bal partját Komáromtól Vácig a felkelők uralják, de úgy értelmezem, hogy nincs nekik hídfelszerelésük, amellyel átkelhetnének a jobb partra.^ix Megerősíti Pest és Buda kiürítésének szándékát, amelyet Lordságodnak tegnap már valószínűsítettem.

Okom van azt hinni, hogy előbbi, bal parti résznek az evakuációja mindig is Welden tábornok haditervének része volt, de érthető, ha tartani akarja Budát, amely helyről uralhatja Pestet is és könnyű védeni, valamint attól tartok, hogy annak elhagyása nagyon kedvezőtlen benyomást keltene a császár híveiben Magyarországon.

Egy 2000 fős kis felkelő hadtest kelt át a Dunán Dunaföldvárnál, valószínűleg a térség forradalmasításának szándékával. Egy dandárt küldtek ellene Burits altábornagy^x alatt Székesfehérvárba és Veszprémbe, hogy megakadályozza előrenyomulását. Sajnálattal teszem hozzá továbbá - amit egy olyan személytől hallottam, aki az utóbbi időben tért vissza Magyarországról -, hogy a lakosságnak csak a felkelők megjelenésére volt szüksége, hogy nekiálljon támogatni őket.

Könyörögve hívom fel Lordságot figyelmét a tényre, amely véleményem szerint megalapozott, hogy a Magyarországon zajló küzdelemben legalább annyi a lengyel személy, mint a magyar. Lengyel tábornokok, mint Bem, Dembinski, stb. irányítanak minden katonai műveletet, és a lengyel gyalogság alkotja a felkelő sereg legjobb, habár nem a legnagyobb részét.^xi Azt is jelentették, hogy Kossuth népszerűsége és befolyása egészen átkerült ezekhez a lengyel vezetőkhöz.^xii

A fent említett tényekhez az a meggyőződés társul, hogy a birodalmi kormány segítség nélkül nem lesz képes gyorsan megszüntetni a magyar háborút, és meggyőződött arról, hogy kénytelen lesz támogatást kérni Oroszországtól, legalább Erdély elfoglalásához, alávetéséhez, és a dunai tartományokból^xiii érkező jelentések megemlítik az orosz csapatok nagy arányú koncentrációját az erdélyi határ mentén. Nem kétséges számomra, hogy a lengyel anarchia elleni küzdelem és a forradalmi elvek Magyarországon való megdöntésének kettős motivációja biztosítja, hogy az orosz kormány támogatni fog bármiféle segítségnyújtási kérést. Ehhez hozzátenném, hogy az orosz nagykövet, Medem gróf,^xiv aki tavaly október óta Olmützben tartózkodik, egy ideje már itt van, és nem szándékozik azonnal visszatérni.

Úgy vélem, magabiztosan állíthatom, az itteni kormány reméli, hogy képes lesz orosz támogatás nélkül is megoldani a magyar veszélyt, de úgy döntöttek, ha szükségesnek érzik, kérni fogják a segítséget.

A fentiek írása óta hiteles forrásból értesültem, hogy Welden tábornok nem kívánja feladni Budát, a bulletinben erre vonatkozó kijelentés ellenére, és hogy Győrben van.

[1. számú csatolmány]

Cikk az esti Vienna Gazette 1849. április 23-i 2. kiadásából

(fordítás)

A Magyarországon zajló háború az utóbbi időben egészen új jelleget öltött, amelynek teljes körű megértése szükséges ahhoz, hogy valaki helyesen ítélhesse meg az országban jelenleg zajló eseményeket.

Miután a császári sereg december és január hónapokban elfoglalta az ország nyugati részét gyors győzelmeket követően, és birtokába vette a fontosabb városokat, úgy vélték, hogy békés úton lehet pacifikálni az országot, és mindenekelőtt arra kell törekedni, hogy helyreállítsák a teljesen szervezetlen közigazgatást. Ez a remény csalókának bizonyult. Ugyan a rend mindenhol helyreállt, ahol császári csapatok szálltak meg, de az ország erkölcsi megbékítésére ez nem volt hatással, s az ezzel elvesztegetett idő nem hozott gyümölcsöt, mely időt pedig a felkelők kihasználták. Minden forradalmi erőforrást felhasználtak a legnagyobb mértékig, és az Európa minden részéről érkező támogatás révén fokozatosan jelentősen megnövelték erejüket, melyet figyelembe kell venni.^xv

Nagy számú és jól felszerelt hadsereg áll velünk szemben, és már nem lehet kétséges, hogy Magyarország sorsa egyedül a csatamezőkön fog eldőlni.

Ezt az igazságot a császári kormányzat is elismerte a hadsereg parancsnokai által, ennek következtében a birodalmi kormány Magyarországon minden ténykedése során egyedül a katonai nézőpontot veheti figyelembe.

Az ellenséget meg kell támadni, meg kell verni, meg kell semmisíteni, és mindaddig, amíg ez nem történik meg, minden egyéb szempontot másodlagosnak kell tekinteni.

Annak érdekében, hogy az ellenséges hadsereget csatába kényszerítsék, és ha lehetséges, legyőzzék, a császári hadsereget olyan pontokra kell összpontosítani, amelyek a legjobban megfelelnek e cél eléréséhez.

Jelen pillanatban is ez történik, és a tapasztalt tábornok, aki uralkodónk bizalmából bátor hadseregünk élére lett kinevezve, az ellenséggel szemben elfoglalandó diszpozíciókkal foglalkozik.

Természetes, hogy bár ezek megállapítása folyamatban van, fontosabb részleteit nem szabad nyilvánosságra hozni, és különösen a mindennapos menetelés és ellenmenetelés során nem hozhat sem döntő eseményt, sem hivatalos jelentést.

A hazafias érzelmű polgártársainknak egyelőre meg kell elégedniük azzal a bizonyossággal, hogy a bátor és a háború minden eszközével ellátott hadsereg tapasztalt tábornok által vezetve, s amely minden irányból folyamatosan erősödik, megvédi hazánk érdekeit Magyarországon, s hogy az akarat egy szabad, nagy és egyesült Ausztria iránt még mindig létezik. Ez az akarat lelkesíti az uralkodót, az ő kormányát, és természetesen hatalmas birodalmunk legfontosabb részeinek lakóit. Valamint azzal [a bizonyossággal], hogy az áruló csoport görcsös harca, amely országukat csak szerencsétlenségbe veti, és külső ellenségeink legrosszabb szenvedélyit szolgálja, befejeződik, s reméljük, hogy gyorsan megadja magát e közös akaratnak.

[2. számú csatolmány]

Bulletin a Magyarországon lévő osztrák hadsereg hadműveleteiről^xvi

(fordítás)

Bécs, 1849. április 24.

A retrográd mozgás, melyet az ausztriai hadsereg e hónap eleje óta tett Pest felé a célból, hogy ott koncentrált helyzetbe kerüljön a két város védelme érdekében, - miközben az ellenség szinte minden nap támadta, habár eredmény nélkül - bizonyossá tették számukra, hogy fő erőink Buda és Pest szomszédságában gyűltek össze. Nem sokkal ezután megtámadták Vácot, amelyet két dandár tartott megszállva Götz tábornok vezetése alatt - aki hősi halált halt, miközben ezt a két dandárját a Duna mentén vezette felfelé Szelet(?) és Kéménd mellett^xvii -, és úgy vélve, hogy lefoglalt minket Pest előtt, közvetlenül előrenyomult Léva^xviii irányába két erős oszlopban, amelyek közül az egyik a Garam bal partján, a másik az Ipolyságra vezető úton haladt. 18-án 30 ezer a legjobb katonáik közül itt gyülekezett, akikkel három oszlopban, Kálnánál, Barsnál és Szentbenedeknél^xix átkelt a Garamon. Wohlgemuth altábornagy öt dandárt vezetve, mintegy 15 ezer emberrel, melyeket Morvaországból és Ausztriából irányítottak ide, és amelyet a Garam mögött állítottak fel tartalék gyanánt, miután tájékoztatták erről a mozgásról, 18-19-én megindult Kéméndről, hogy az ellenség ellen vonuljon Málas és Bese között.^xx

Az ellenség hadrendben vonult fel Verebély és Nagysarló^xxi között, teljes erejével, amely közel kétszerese volt a miénknek. A Jablonovsky herceg^xxii által vezetett dandár támadása Nagysarlónál teljesen sikerült, és egy oszlop már elérte a falut, amikor fel kellett adnia azon szándékát, hogy áttörjön azon, mivel [a falu] tüzet fogott. Az ellenség kihasználta ezt a körülményt, a jobb szárnyunkra tört a Garam és Nagysarló között, és megpróbálta ugyanezen manóvert végrehajtani a bal szárnyunkon Verebély felől.

A legmakacsabb küzdelem kora reggeltől egészen délutánig tartott. Wohlgemuth altábornagy helyesen mérlegelve a helyzetet, visszavonulást rendelt el, fáradt csapataival folyamatosan harcolva egyik pozícióból a másikba.^xxiii Az ellenség másfelől meghosszabbította arcvonalát egészen Nyitráig.

Wohlgemuth altábornagy korábban megkapta az utasítást, hogy kedvezőtlen körülmények esetén vonuljon vissza a Nyitra folyó, sőt a Vág folyó mögé, hogy biztosítsa a Vág völgyét, valamint természetesen Pozsonyt, és összeköttetését a Vág mögött a Csallóközön keresztül a Komáromot ostromló hadtesttel, ahol időközben a bombázást a legnagyobb erővel folytatták.

A főparancsnok, Welden tábornok, aki 17-én megérkezett Esztergomba, meggyőződve arról, hogy az ellenség főereje felhúzódott a hegyek felé, hogy felmentse Komáromot, azonnal parancsot adott a bánnak,^xxiv hogy egész erejével törjön előre Pestről és támadja meg az ellenséget, de ugyanakkor ne haladjon előre túlságosan sietősen. A bán 19-én minden oldalon előrenyomult, ám az ellenség olyan gyorsan vonult vissza, hogy nem tudták megközelíteni ágyúlövésnyire sem.

20-án egy másik ellenséges oszlop, amely eddig az Ipoly partján Pásztóban^xxv volt, mint tartalék, előrenyomult az ellenség bal szárnyán a Garam jobb partján Kéménd és Esztergom ellen, és megtámadta az ott táborozó tartalékot, nevezetesen a Csorich tábornok vezette hadosztályt, amely (Wohlgemuth altábornagy ugyanezen a napon már elérte Érsekújvárt) harcolva vonult vissza Esztergom felé, és lerombolta maga mögött a hajóhidat, azért hogy a legerőteljesebben védhesse a várost. 20-án a főparancsnok^xxvi megérkezett Budára.

A katonai helyzet ilyen állapotában a főparancsnok számára Pest és Buda további megszállása nagyon hátrányosnak tűnt a hadsereg további hadműveleteihez, mivel egyfelől a Duna bal partja Komáromtól Vácig az ellenség birtokában van, másfelől a kettős város egyike sem alkalmas megfelelő bázisnak a hadműveletekhez. A tábornok ezért arra törekedett, hogy a csapatokat egy biztos pozícióba koncentrálja, és meg van róla győződve, hogy hamarosan minden feltétel adott lesz egy megújított sikeres offenzívához, amikor megérkeznek azok az erősítések, amelyeket rendelkezésére bocsátottak, és amelyek úton vannak, hogy csatlakozzanak hozzá.

A hírszerzés Pestről 21-én jelentette, hogy az ellenség ezen a napon Cinkota mellett támadott, mely során csapataink minden oldalról könnyedén visszaverték az ellenük vonulókat.^xxvii

A Nugent tábornoktól imént érkezett Zimonyból folyó hó 17-én küldött hírek szerint ügyeink az Alsó-Duna mentén napról napra kedvezőbben alakulnak,^xxviii a Sajkásvidék^xxix ismét felszabadult az ellenségtől. A Pétervárad előtti pozíciókat nagyban megerősítették azok a sáncok, melyeket az energikus Mamula ezredes^xxx kitűnően elkészített, és az ott megalakult hadtest, melyhez minden nap várják azokat az erősítéseket, amelyek mindenfelől közelednek, feltételezhetően hamarosan olyan állapotba kerül, hogy ismét Szeged ellen vonulhat.^xxxi

Báró Ludwig von Welden, a császári főparancsnok 

11. Mr. Magentis jelentése Palmerston vikomtnak (érkezett április 30-án)

Bécs, 1849. április 25.

Uram!

A császári hadsereg mozgásáról nincs közlemény tegnap óta.

Azonban az állításomat, melyet tegnapi jelentésemben tettem arról, hogy Budát nem szándékoznak kiüríteni, hivatalosan is megerősítették.

Megtudtam azt is - méghozzá jó forrásból -, hogy Welden tábornok elküldte a bánt egy 20 ezer fős erő élén, hogy vegye át a parancsokságot a Bánátban és Alsó-Magyarországon.^xxxii A Stratimirović tábornok keze alatt levő szerb katonákat a bán parancsnoksága alá adták, és valószínűleg a Havasalföldön Puchner és Kalliány vezetése alatt levő osztrák katonák szintén csatlakozni fognak erőihez.

Welden tábornok Győr szomszédságában van, lefoglalja csapatainak koncentrálása, és az a tény, hogy erőinek egy jelentős részét - a bán hadtestét - kikülönítette, azt mutatja, hogy nem aggasztja a hadjárat kimenetele.^xxxiii

12. Mr. Magentis jelentése Palmerston vikomtnak (érkezett április 30-án)

Bécs, 1849. április 26.

Uram!

A magyarországi hadseregről nem érkezett ide fontos hír tegnap óta.

Wohlgemuth tábornok hat dandárral megszállta a térséget a Vág jobb partján Sellyétől Eperjesen és Nyárasdon át a Duna bal partján fekvő csallóközi Bősig, így fedezve Pozsonyt. A felkelők parancsnoka, Görgei - azt mondják -, a Nyitra és Vág között van, Komárom irányába mozogva, hogy elérve az erődöt, erősítéseket vigyen bele.

A császári hadsereg főerejét Welden tábornok alatt Győr közelében összpontosult, és várhatóan hamarosan képes lesz döntő intézkedéseket hozni Görgei ellen.

Jelentették, hogy Komárom egyik lőporraktára két nappal ezelőtt felrobbant, de nem tudtam meggyőződni arról, hogy ez a jelentés milyen alapokon nyugszik, ugyanis egy nagyon hangos robbanás egyértelmű, hogy hallható és érezhető lett volna az erőd szomszédságában.

Számos család érkezett ide Pestről, sőt még Pozsonyból is, úgy tűnik széles körben elterjedt pánik uralkodik a császár hívei közt Magyarországon.

Csatolom Mr. Fonblanque^xxxiv Zimonyban április 21-én kelt levelének másolatát, amely éppen most érkezett, és beszámolót nyújt az Alsó-Dunánál történt katonai eseményekről. Az általa küldött hírek itt nem ismertek.^xxxv

13. Mr. Magentis jelentése Palmerston vikomtnak (érkezett május 3-án)

Bécs, 1849. április 28.

Uram!

Az a vélemény, amely egy idő óta már létezik, mely szerint a birodalmi kormány ésszerű időn belül képtelen véget vetni a polgárháborúnak Magyarországon orosz segítség nélkül, gyorsan teret nyert, és sok ember fájdalmas meggyőződött annak szükségességéről, hogy ennek a segítségnek azonnal meg kell érkeznie.

Anélkül, hogy pozitíve meg tudnám állapítani, hogy egyik oldalról történt-e kérés a szükséges katonai segítség iránt, illetve a másik oldal megígérte-e azt, aligha tudnám kétségbe vonni, hogy ilyen természetű megállapodás jött létre az itteni kormány és a szentpétervári kabinet között. Jó okom van kijelenteni, hogy még egyetlen orosz katona sem lépte át az osztrák határt, de okom van azt hinni, hogy nagyon rövid időn belül jelentős erő lép be Galíciába - azt hiszem - Rüdiger tábornok^xxxvi vezetésével, és elfoglalják a Kárpátok hegyszorosait ezen ország és Magyarország között, s ezzel megakadályozza a lengyel önkéntesek csatlakozását a magyar hadsereghez, valamint a Magyarországon működő lengyel vezetők a felkelés Galíciára és Porosz-Lengyelországra kiterjesztésére irányuló mindennemű kísérletét. Azt is mondják, hogy egy másik orosz hadtest is belép Bukovinába, hogy csatlakozzon egy harmadik hadtest Orsovából történő előrenyomulásához és megszállja az erdélyi és magyar határt.

Nem valószínű, hogy legutóbbi erdélyi tapasztalataik után,^xxxvii az orosz hadtestek úgy lépnék át az osztrák határt, hogy nem rendelkeznek elegendő erővel önmaguk védelmére, és azt mondják, hogy az orosz cár vonakodik attól, hogy egy tábornokát is osztrák parancsnoknak rendelje alá. Ha ez utóbbi állítás helyes - és nem tűnik valószínűtlennek -, azt feltételezem, hogy az oroszok csak a galíciai és erdélyi határokat fogják őrizni, és nem vesznek részt aktívan - egyelőre legalábbis - a magyarországi harcokban.

Informáltak róla, hogy Welden tábornok haditervében kiemelte azokat a pontokat, ahol számít az oroszok segítségére, és ezt az információt megerősítik a tudomásomra jutott egyéb körülmények.

Tisztelettel emlékeztetném Lordságodat az április 24-i táviratomra, amelyben közöltem, hogy aligha kétséges, hogy a kettős motiváció, mint a lengyel anarchia elleni küzdelem és a forradalmi elvek magyarországi megdöntése biztosítja, hogy az orosz kormány megadja a kellő támogatást kérés esetén, és ez a véleményt napról napra megerősíti, amit megtudok Magyarországról.

Itt [=Magyarországon] minden katonai ügyet lengyel vezérek irányítanak, és ennek természetes következménye, hogy a cselekvés pillanatában befolyásuk döntő. Azt mondják, hogy a magyar hadsereg kiválóan működő tüzérségét lengyelek irányítják, és a lengyel gyalogság, amely a legalacsonyabb számítások szerint is 15 ezer fő, a legjobb csapataik magvát adja.^xxxviii

Hogy egy efféle szerveződés az orosz kormányban félelmet okoz,^xxxix számomra teljesen természetesnek tűnik.^xl

14. Mr. Magentis jelentése Palmerston vikomtnak (érkezett május 4-én)

Bécs, 1849. április 29.

Uram!

Tisztelettel továbbítom őfelsége Szerbia főkonzulátusának jelentését, mely ma érkezett repülő pecsét^xli alatt.

A posta tegnapi elküldése után tették közzé a császári hadsereg közleményét. Ez Schlick gróf altábornagytól jött, április 26-án Herkály-Pusztáról datálva, és arról számol be, hogy a komáromi helyőrség kitörést hajtott végre a császári csapatok ellen e nap reggelén, melyet azok sikeresen visszavertek.^xlii Az Auersperg-vértesek^xliii és Civallart-dzsidások^xliv két zászlóaljnyi magyar milíciát szinte teljesen megsemmisítettek.^xlv

A felkelőket minden oldalról visszaverték, és azok kénytelen voltak visszavonulni az erődön belülre.^xlvi

15. Mr. Magentis jelentése Palmerston vikomtnak (érkezett május 7-én)

Bécs, 1849. május 1.

Uram!

Ezennel tisztelettel átküldöm fordításban a Vienna Gazette hivatalos részében mai napon megjelent cikket. Ez megállapítja, hogy a magyarországi küzdelem néhány hónapon belül kiterjedhet, és világosan bizonyítja, hogy Európa valamennyi forradalmi pártja egységben áll [mögötte], ezért minden más állam közös érdeke, hogy segítse a birodalmi kormányt harcában. Ennek következtében kérték Oroszország katonai támogatását, melyet ő cári felsége a legnagyobb gyorsasággal és legnagyobb mértékben megígért.

Berg tábornok,^xlvii az orosz hadsereg főszállásmestere tegnap érkezett ide Szentpétervárról, majd egy Schwarzenberg herceggel^xlviii és a hadügyminisztériummal való megbeszélést követően Olmützbe ment. Néhány nap múlva visszatér ide.

Úgy értelmezem, hogy Berg tábornok küldetésének célja hogy a szükséges megállapodásokat megkösse a kormánnyal az orosz segédhadtest erdélyi bevonulásához. Lüders tábornok,^xlix az ottani orosz erők főparancsnoka fogja vezetni azt a hadtestet. Amikor Berg tábornok elhagyta Szentpétervárt itt még nem volt ismert a kormány kérése egy orosz hadtest segítsége iránt Galíciában vagy Magyarország Dunától északra levő részén. A támogatás iránti hivatalos kérést csak múlt hónap 21-én továbbították innen, és a néhány napos késedelem valószínűleg az orosz cár Moszkvától való távolléte miatt következett be. Nem kétséges azonban, hogy azonnal előkészítik, hiszen a cár Moszkvában nyíltan kijelentette, hogy készen áll a gondviselés által rendelkezésére álló minden módon és eszközzel megsegíteni Ausztria császárát. Egy rövid időre természetesen szükség van, amíg Szentpétervárról a parancsok megérkeznek Varsóba, de úgy vélik Paszkevics marsall^l minden szükséges intézkedést meg fog tenni Rüdiger tábornok orosz hadtestének azonnali elindításához, amint ezek a parancsok elérik.

Welden tábornok haditerve úgy látszik nem tartalmaz támadást, amíg az orosz segítséget nem kap. Időközben tovább folytatta visszavonulását Győrből a közelebbi Pozsonyba, és tegnap azt állították, hogy áttette főhadiszállását Oroszvárba, e város közvetlen szomszédságába. Wohlgemuth tábornok korábban elfoglalt Komáromhoz közeli állásából Szencre vonult, a Duna bal partján, mintegy tíz mérföldre Pozsonytól, és úgy tűnik Komárom ostroma mostanra teljesen abbamaradt.

Aligha lehet elvárni, hogy a magyarok - akik valószínűleg jól ismerik az orosz támadás előkészületeit a lengyel követek által -,^li passzívak maradjanak és hagyják magukat két tűz közé szorítani, és még nem lehet tudni, hogy visszavonulnak, vagy az osztrákok ellen támadnak, amíg egyedül vannak. Welden tábornok, azt hiszem, 40-50 ezer katonát gyűjtött össze, és mivel ő választotta ki a csatateret, remélhetőleg képes lesz visszaverni a magyarok minden támadását.

A magyar lázadást illetően megemlítek itt egy érdekes tényt, amelyet Lordságod minden bizonnyal olvasni fog a hírlapokban, de lehetőségem volt meggyőződni erről egy magyarországi témákban jól informált személynél. Magyarország lakossága szinte egyetemesen királypárti, de Kossuthnak meggyőzni őket arról, hogy a legutóbbi császárt, Ferdinándot letaszították a trónról, és a jelenlegi császár egy trónbitorló. Szóval ők meg vannak győződve arról, hogy a törvényes uralkodójukért harcolnak.^lii

Az általános pánik a császár összes hívére átragadt Magyarországon, számos család érkezett ide vagy tovább Pestről, és még Pozsonyból is. Utóbbi városnál sietősen erődítéseket húznak fel.

A hatóságok itt egyáltalán nem passzívak, intézkedéseket hoznak annak érdekében, hogy biztosítsák a város nyugalmát, ami örömömre eddig még zavartalan volt. A helyőrség, azt mondják, 15 ezer emberből áll, és a katonai kormányzó, Böhm tábornok energikus és határozott tisztként ismert. Számos gyanús idegent, akik tavaly november óta itt tartózkodott, vagy mostanában érkezett, rendőrségi paranccsal elküldtek innen az utóbbi napokban, és remélhetőleg nem fogják megzavarni a hely nyugalmát. Ugyanakkor, ha a magyarok döntő sikert érnének el, vagy átlépnék a határt, azt a rosszakaratúak közül - akik attól félek, sokan vannak -, felhasználnák egy ellenmozgalom létrehozására itt, és annak ürügyén, hogy az orosz segítségnyújtás a kormány reakciós szándékait jelzi, terveiknek szokatlan színezetet adhat.

[csatolmány]

Kivonat a Vienna Gazette 1849. május 1-i számából

(fordítás)

A magyarországi lázadás a legutóbbi néhány hónapban mutatott nagymértékű kiterjedése, és jellege világosan jelzi, az európai forradalmi pártok minden erejének egyesülését, és hogy minden állam közös érdeke, hogy támogassa a birodalmi kormányt küzdelmében a társadalmi rend felborulása ellen.

E fontos okok a ő császári felségének kormányát arra késztették, hogy ő császári felségének, Oroszország cárjának fegyveres segítségét kérje, aki azt azonnal megígérte a legnagyobb jóindulattal és legszabadabb módon.

A két fél által megállapított intézkedések már megkezdődtek.^liii

16. Mr. Magentis jelentése Palmerston vikomtnak (érkezett május 8-án)

(kivonat)

Bécs, 1849. május 3.

Úgy hiszem, nem történt változás a császári hadsereg helyzetében Lordságodhoz e témában írt legutóbbi tisztelgő jelentésem óta. A Duna jobb partján az ország Óvártól Pozsonyig van megszállva, a bal parton pedig Wohlgemuth tábornok hadtestével, Welden tábornok pedig valószínűleg az oroszok érkezését várja, hogy folytathassa támadását.^liv Terveit és a csapatmozgásokat természetesen titokban tartja, és az utóbbi időben erre tekintettel semmit sem tettek közzé.

Berg tábornok tegnap reggel visszaérkezett Olmützből, és megtudtam, hogy egy osztrák tábornokot küldtek ki onnan Szentpétervárra. Az orosz cár válasza ide még nem érkezett meg tegnapig az orosz segítségnyújtás megadása iránt Galíciában és Magyarországon, de az tudott volt, hogy ő császári felsége folyó hó 9-én Varsóban lesz, és ebből arra következtetnek, hogy a válasz kedvező lesz, s hogy intézkedéseiket már ennek értelmében hozzák. Megtudtam, hogy a berlini kabinet^lv hozzájárult az orosz csapatok áthaladásához a porosz terület azon részén,^lvi amelyen a vasút Varsóból Krakkón át az osztrák határig halad.^lvii

A nagysallói ütközet Than Mór festményén

Jegyzetek:

i Görgei Artúr (1818-1916), a magyar fősereg ideiglenesen kinevezett főparancsnoka a tavaszi hadjárat során. Az angol szövegben: Georgey.

ii Ténylegesen a Bars megyei Nagysallónál, április 19-én.

iii Görgei emlékirata szerint valóban volt ilyen vészopció.

iv A császári sereg valóban napokon belül kiürítette Pestet, ahova Aulich hadtestének katonái április 24-én vonultak be.

v Mivel Pest megszállása alatt a császári kormány nem fogadta el a Kossuth-féle magyar bankókat, mint fizetőeszközt, s ez sokaknak nagy érvágás volt, mivel ebben volt vagyonuk.

vi Görgei főserege mindössze 47500 főből állt, ám ha az egész honvédsereget tekintjük, akkor nincs túl messze tőle. A honvédsereg 1849. nyarának elején a legnagyobb, mindent egybevetve akkor érhette el a 160 ezer főt.

vii Kiadva: Correspondence relative to the affairs of Hungary 1847-1849. London, 1850. 183-184.o

viii A táviratban Nagy-Sarlo.

ix Hídkészletekben valóban rosszul állt Görgei serege, de azért 26-ra készen állt Komáromban a híd, amelyen még aznap átkeltek a honvédek.

x Ivan Vilim Burić, németül: Johann Wilhelm Freiherr Burić von Pournay (1792-1858), horvát származású császári tábornok, hadosztályparancsnok.

xi A valóságban a szabadságharc honvédseregének tábornoki- és törzstiszti karának túlnyomó többségét a Magyarországról származók tették ki (81%). Természetesen Bem és Dembinski fontossága vitathatatlan, ellenben a lengyel gyalogság szerepe – néhány hőstettüket leszámítva - tökéletesen elhanyagolható volt.

xii A lengyel tábornokoknak semminemű politikai befolyásuk nem volt, Kossuth pont ezért favorizálta őket.

xiii Azaz az orosz megszállás alatt levő Moldvából és Havasalföldről.

xiv Pavel Ivanovics Medem (1800-1854), az Orosz birodalom ausztriai nagykövete 1848 és 1850 között.

xv Természetesen ez csak mese. A magyar szabadságharc gyakorlatilag csak saját erőforrásaira szorítkozhatott.

xvi A bulletin szép példája annak, miként kell elmagyarázni a közvéleménynek, hogy csapataink sikeresen harcolnak, miközben Budától Pozsonyig nyomják vissza őket…

xvii A szövegben: Selet és Kemend.

xviii A szövegben Seva.

xix A szövegben Kalna, Bars, St. Benedick. A honvédsereg valójában Kálnánál, Óbarsnál és Zsemlérnél épített hidakat.

xx Málas és Barsbese, Nagysallótól észak- és délnyugatra.

xxi Nagysalló másik, szintén gyakran használt neve.

xxii Jablonovsky herceg, osztrák császári vezérőrnagy.

xxiii Valójában Wohlgemuth hadteste Nagysallónál komoly verést kapott, bár sikerült neki nagyrészt épségben visszavonulni.

xxiv Azaz a Pest alatt állomásozó császári erők parancsnokságát ideiglenesen átvevő Jelačićnak.

xxv Ipolypásztó.

xxvi Azaz Welden tábornok.

xxvii Pest előtt április 21-én az osztrák sereg Pest kiürítésének leplezésére felvonulást tartott, amely kisebb összecsapást hozott csupán az Aulich vezette magyar hadtesttel. Lásd erre az Aulich mellé beosztott önálló hadosztály parancsnokának, Asbóth Lajosnak emlékiratait: Asbóth Lajos emlékiratai az 1848-iki és 1849-iki magyarországi hadjáratból. 1. kötet. Pest, 1862. 162-163.o.

xxviii Hát ez igencsak erős túlzás volt, a Bácska éppen ekkor került nagyrészt magyar kézre Perczel hadjáratának következtében, majd Bemmel együtt megkezdte a Bánság megtisztítását is.

xxix A Katonai határőrvidék Titel központtal megszervezett területi egysége, amely a török korból maradt fenn, s a Dunán szolgáló folyamerőket szolgálták. A terület gyakorlatilag teljesen szerb lakosságú volt, így a magyarok elleni szerb felkelést követően fellázadt a magyar kormány ellen.

xxx Lazarus von Mamula (1795-1878), császári ezredes. Mamula műszaki tiszt volt, s később egészen altábornagyi rangig jutott, majd 1861-től 65-ig a Dalmát királyság kormányzója volt.

xxxi A jelentés és mellékletei kiadva: Correspondence relative to the affairs of Hungary 1847-1849. London, 1850. 184-187.o

xxxii A forrás nem tévedett, a császári fősereg egy részével Jelačić valóban levonult a Délvidékre, bár olyan sok hasznot ez nem hajtott az osztrák ügynek.

xxxiii Kiadva: Correspondence relative to the affairs of Hungary 1847-1849. London, 1850. 188.o

xxxiv Thomas de Grenier de Fonblanque (1792-1860), brit diplomata, 1841 és 1860 között Nagy Britannia Belgrádba akkreditált konzulja. Levelét itt nem közöljük, mivel tartalma a délvidéki eseményekre korlátozódik.

xxxv Kiadva: Correspondence relative to the affairs of Hungary 1847-1849. London, 1850. 188.o

xxxvi Fjodor Vasziljevics Rüdiger (1784-1856), balti német családból származó orosz tábornok - német neve: Friedrich Alexander von Rüdiger – a Magyarország ellen 1849 nyarán felvonuló orosz hadsereg III. hadtestének parancsnoka. A Görgei Artúr vezette magyar erők előtte teszik le a fegyvert augusztus 13-án.

xxxvii Bem tábornok 1849. márciusában a szászok hívására Brassóba és Nagyszebenbe érkező orosz csapatokat néhány nap alatt kiszorította Havasalföldre.

xxxviii Minden alapot nélkülöző túlzások. A magyar fősereg sikereiben a lengyelek egészen elhanyagolható szerepet játszottak. Görgei seregében április 26-án a lengyel légió 510 főnyi gyalogsága és egy 82 emberből álló dzsidásszázad. Lásd: Hermann Róbert: A magyar hadsereg az 1849. április 26-i komáromi csatában. In: HKK, 2010. 985-1004.o. A szerző által rekonstruált hadrend a 998-1002. oldalakon olvasható.

xxxix A magyar hadvezetés több tagja – mint Görgei – pont ezért nem örült a lengyelek nagyfokú alkalmazásának, bár nem pusztán ez döntött az orosz beavatkozásról.

xl Correspondence relative to the affairs of Hungary 1847-1849. London, 1850. 189.o.

xli Angolul: „flying seal”. Nem tudom van-e megfelelő magyar kifejezés erre. Olyan pecsétet jelent, amely nem zárja le az üzenetet, így olvasható annak feltörése nélkül.

xlii Itt az eldöntetlenül végződő április 26-i első komáromi csatáról van szó, amely nem pusztán a helyőrség kitörése volt, hanem a Görgei rendelkezésére álló fősereg két hadtestének válogatott csapatai is részt vettek benne.

xliii Az 5. számú császári-királyi „Auersperg” vértesezred. Legénységét stájerországi és karintiai németek adták.

xliv Az 1. számú ulánus- vagy dzsidásezredről van szó, amelynek ezredtulajdonosa 1844 óta volt Carl Graf Civalart. Legénységét zömmel galíciai lengyelek alkották.

xlv A csatában az osztrák lovasság rohama a 47. honvédzászlóaljat rendítette meg, de a 26. zászlóalj kimentette szorult helyzetéből.

xlvi Correspondence relative to the affairs of Hungary 1847-1849. London, 1850. 190.o.

xlvii Friedrich Wilhelm Rembert von Berg (1794-1874), balti német származású orosz tábornok, diplomata.

xlviii Felix Ludwig Johann zu Schwarzenberg (1800-1852), osztrák miniszterelnök és hadügyminiszter 1848 és 1852 között.

xlix Alekszandr Nyikolajevics Lüders (1790-1874), orosz tábornok. Lüders volt a két román fejedelemséget megszálló orosz csapatok fővezére.

l Ivan Fjodorovics Paszkevics (1782-1856), orosz tábornagy, lengyelországi helytartó és 1849-ben a Magyarország ellen felvonuló cári haderő főparancsnoka.

li A magyar hadvezetésnek ekkor még fogalma sem volt az orosz beavatkozásról.

lii Valóban, a magyar országgyűlés és a hadsereg is ezen az állásponton volt április 14-ig, és a magyar jog szerint V. Ferdinánd volt a törvényes király, míg Ferenc József nem volt annak tekinthető. A magyar álláspont ebben következetes volt, az 1867-es koronázásáig Ferenc József nem volt magyar királynak tekinthető.

liii Correspondence relative to the affairs of Hungary 1847-1849. London, 1850. 191-192.o.

liv Érdekes, hogy Welden „Folytatni” akarja a hírekben a támadását, holott a parancsokság átvétele óta csak hátrálás zajlott.

lv Azaz Poroszország.

lvi Valóban, az osztrák fősereghez elindított Panyutyin-hadosztály Poroszországon át vasúton érkezett Morvaországba. Az orosz segélynyújtásról Rosonczy Ildikó kiváló kötete ad részletes tájékoztatást: Rosonczy Ildikó: Orosz fegyverekkel Ferenc Józsefért. Bp.: Magyar Napló, 2016.

lvii Correspondence relative to the affairs of Hungary 1847-1849. London, 1850. 193.o.

Előadás a tavaszi hadjáratról már a youtube-on

Március 19-i előadásom a tavaszi hadjáratról felkerült í youtube-ra:

"A dicsőség napjai" - Az 1849-es tavaszi hadjárat

történelmi előadás

Győr-Ménfőcsanak, Bezerédj-kastély

2019. március 19.

E.a.: Horváth Gábor

1849. márciusában a honvédsereg főerői a Tisza vonala mögött álltak, mivel a vezéri kérdés megoldatlansága és időjárási okok miatt az osztrákok elleni támadó hadművelet állandóan elmaradt. Vetter Antal betegsége után azonban Kossuth az erélyes és tetterős Görgei Artúrt nevezte ki főparancsnoknak, aki remek együttműködést alakított ki tábornoktársaival, elsősorban Aulich Lajossal, Damjanich Jánossal és Klapka Györggyel. A négy hadtestre tagozódó 47500 fős magyar hadsereg április elején megindította rég várt offenzíváját a Budapest körül álló, összesen 55 ezer főből álló császári had ellen. Az egy hónapja még vesztesnek tűnő honvédek egymás után hat csatában és ütközetben verték meg Alfred Windischgrätz csapatait. Hatvan, Tápióbicske, Isaszeg, Vác, Nagysalló, Komárom mind a magyar lobogó diadalát hozta. Május 21-én pedig Buda vára is Görgei kezére került, s az ország szinte teljesen felszabadult. Ezek voltak Kossuth szavaival: „A dicsőség napjai.”

Brit jelentések a tavaszi hadjáratról, 1. rész

A mai nemzeti ünnepünk alkalmából egy ehhez kapcsolódó bejegyzés érkezik, megtisztelve a 170 éve hazánkért harcoló hőseinket. Ugyanakkor a források, amelyeket közzé teszek - legjobb tudomásom szerint magyarul még nem voltak, bár sokan használták már a történészek közül -, nem magyar oldalról mutatják be a tavaszi hadjárat eseményeit. Ugyanis a bécsi brit követség Londonba írt jelentései következnek, melyek elsősorban bécsi információkon alapulnak. Nagy Britannia a kontinentális egyensúly szempontjából nagy hangsúlyt fektetett Ausztria nagyhatalmi állására, hiszen ellensúlyozni lehetett általa akár Franciaország, akár Oroszország túlsúlyát. Ez kihallatszik a jelentésekből is, amelyek egyértelműen a császárság iránti szimpátiát mutatják. Jól látható a történelmi tudásunk tükrében az is, mennyire torzított a tényeken a tér, az idő és persze a császári propaganda.

A jelentések a Correspondence relative to the affairs of Hungary 1847-1849. című kiadványban jelentek meg, Londonban, 1850-ben. Hevenyészett fordításom esetleges hibáiért elnézést, igyekeztem magyarosan visszaadni a tartalmat. 

A téma iránt érdeklődőket szívesen látom március 19-én ménfőcsanaki előadásomon. Információk: itt. 

John Ponsonby, John Frederick Lewis festménye

Palmerston külügyminiszter 1845-ben
John Partridge festménye

1. Ponsonby vikomtⁱ jelentése Palmerston vikomtnakⁱⁱ (érkezett április 8-án)

Bécs, 1849. április 3.

Uram!

Átküldöm Lordságodnak őfelsége bukaresti főkonzulátusának csatolt üzenetét,ⁱⁱⁱ amely a legfrissebb erdélyi híreket tartalmazza. Hozzátenném azonban, hogy Puchner altábornagy,^iv aki megtört egészsége miatt ismételten kérte a kormánytól leváltását, most lemondott és a parancsnokságot átadta Kalliány vezérőrnagynak.^v

Welden tábornok^vi tegnapelőtt éjjel visszatért Komárom alól, ahol ellenőrizte az ostrom alakulását. A tábornok ma hozta nyilvánosságra az erőd helyőrségéhez küldött proklamációjának másolatát. Tizenkét órát adott nekik a válaszra, és ha a határidő lejrátáig nem adják meg magukat, kinyilvánította szándékát az erőd legerősebb lövetésének megkezdésére, melyet addig fog folytatni, amíg csak egy embere is van. Arról informáltak – és azt hiszem hitelt érdemlő -, hogy Welden tábornok jelentést küldött Őcsászári felségének, melyben azt állította, hogy Komárom helyőrsége 10000 emberből áll, de van köztük egy egész reguláris ezred, amely kész visszatérni a császár hűségére. Ezek azonban a fanatikus párt által gyakorolt terrorizmus miatt nem találnak lehetőséget a szökésre.^vii A jelentés szerint képtelenség, hogy hosszú ideig tartson az ostrom, a város és az erődítések súlyos károkat szenvedtek a bombázás során, és azt mesélték nekem, hogy az erőd több pontján tüzek voltak megfigyelhetőek. Komárom erődítményei hét német mérföldnyi (körülbelül harminckettő angolnak felel meg) területre terjednek ki. A zárolásához szükséges csapatok száma ennek következtében igen jelentős, és az erőd elfoglalása igen nagy jelentőséggel fog bírni, mivel [a felszabaduló erő] további eszközöket biztosít Windisch-Grätz herceg^viii hadjáratához Magyarország más részein. Ez a hadjárat az ország nagy kiterjedése, és az úthálózat tökéletes hiánya miatt szükségszerűen elhúzódik.^ix

Hivatkozva Colquhoun úr^x március 23-i üzenetére, jelenthetem, hogy jelen hírek szerint Bem tábornok Debrecenbe ment.^xi

2. Ponsonby vikomt jelentése Palmerston vikomtnak (érkezett április 18-án)

Bécs, 1849. április 12.

Uram!

A magyarországi helyzetről való legutóbbi jelentésem óta két hirdetményt^xii tettek közzé, amelyek azonban pusztán katonai részleteket tartalmaztak a csapatok mozgásáról, és néhány apró összecsapásról, melyekben többnyire a birodalmiak voltak fölényben.

Jelačić bárónak^xiii egyik ilyenben sikerült elfognia négy ágyút és másik nyolcat beszögelnie.^xiv

Ugyanakkor úgy tűnik, hogy folyó hó 4-5-én a tábornagy felderítést parancsolt meg, hogy felmérje az ellenség erejét, amely elővédjeit Hatvanig tolta előre, Pesttől 7 német mérföldnyire. Az ellenséget 50 ezer fő erejűnek találta, és jelentős könnyűlovassági fölénnyel bírt, ezért a tábornagy parancsot adott, hogy a császári sereg vonuljon vissza és foglaljon pozíciót Pest előtt Palotától Keresztúron át Soroksárig.^xv

A felkelők látva ezt a mozgást, azonnal előrenyomultak és megtámadták Jelačić báró I. hadtestét Isaszegen.^xvi Ám ezeket jelentős veszteségekkel visszaverték, és még elfoglaltak tőlük hat ágyút.^xvii A felkelők visszahúzódtak, a császári hadsereg pedig azt a pozíciót foglalta el, amelyet említettem, és ahol Windisch-Grätz herceg bevárja az erősítéseket. Azóta nincsenek új híreink, amelyekre támaszkodhatnánk. Jelenleg mindenféle hírek terjednek. Tegnap éjjel magabiztosan jelentették, hogy a tábornagy nagy győzelmet aratott Pest közelében, és hogy ma reggel fog erről megjelenni hirdetmény. Ma azonban a hírek nem nyertek megerősítést, és hirdetmény sem jelent meg reggel.

Minden részről a legnagyobb aggodalom mutatkozik a bizonytalan állapotok miatt, és a közvélemény kritikája nem kíméli a hadjárat lefolyásának módját. Ezekbe nem mennék bele, de a „Die Presse”-ből^xviii származó cikk figyelemre méltó, és megjelenése ostromállapot idején azt jelentheti, hogy az abban megfogalmazott vélemény nem pusztán a szerkesztő álláspontja.

Az erősítések, melyeket a tábornagyhoz küldtek igen jelentősek, mindent egybevetve mintegy 30 ezer embert irányítottak át Itáliából, Bécsből, Morvaországból és Galíciából. Ami az erősítések utóbbi részét illeti,^xix mintegy 16 ezer embert jelent Hammerstein tábornok^xx parancsnoksága alatt. Érdemes megfigyelni, hogy a birodalmi kormány mennyire megbízik e tartomány lakosainak jó érzéseiben, mivel szinte teljesen megszüntette annak szokásos katonai védelmét. E csapatok nagyobb része most kell, hogy csatlakozzon Windisch-Grätz herceghez.^xxi

Báró Wohlgemuth altábornagy,^xxii aki néhány napja érkezett ide Itáliából, átvette Komárom ostromának irányítását.

Másrészt arról tájékoztattak, hogy a felkelők nem tétlenkednek, s Bem tábornoknak sikerült 10 ezer újoncot toboroznia Erdély oláh lakosságából, akiket Debrecenbe küldött. Ezt azonban nem állíthatom bizonyosan.^xxiii

[Csatolmány]

Cikk a bécsi „Presse” 1849. április 9-i számából

(fordítás)

A bizonytalanság, amelyet a közvélemény érez a Hatvannál vívott csatával kapcsolatban, nagyban hozzájárulnak a riasztó pletykák terjedéséhez.

Általában úgy vélik, hogy a német kérdés jelen állapotában, a birodalom jóléte és pusztulása szorosan kötődik a magyarországi hadjárat gyors befejezéséhez. Örülünk, hogy a minisztérium nagy energiával hoz intézkedéseket a magyarországi hadsereg megerősítéséhez.

Ám mindenki tisztában van azzal is, hogy a legbátrabb és legszámosabb hadsereg is megköveteli, hogy jól irányítsák, annak érdekében, hogy eredményesen legyen képes kifejteni erejét.

Ezért nem csoda, hogy a jelentés, mely szerint Báró Welden tábornok lesz a Magyarországon lévő hadsereg parancsnoka, és őt itt Wohlgemuth altábornagy váltja fel, egyre mélyebben gyökeret ver a nyilvánosságban.

Mi sajnos nem osztjuk ezt a hitet. A bátor tábornok, akit a közvélemény annyira világosan kijelölt, mint aki a legmegbízhatóbb ember arra, hogy ezt a melankolikusan zajló polgárháborút képes lehet gyorsan és sikeresen megszüntetni, a jelenlegi sürgős helyzetben biztosan nem utasította volna el a lehetőséget, hogy egy ilyen megtisztelő és felelősségteljes feladatot vállaljon el, ha azt oly módon kínálták volna fel neki, amely alapján reménye lenne terveit végrehajtani szükségtelen korlátozások nélkül.

Tisztában vagyunk azzal, hogy némileg veszélyes beszélni ezekről, de a jelenlegi körülmények között nem tennénk kötelességünket hazánkkal szemben, ha hosszabb ideig hallgatnánk, és kérjük a minisztériumot, hogy ne engedje, hogy bármi megakadályozza azt, hogy megtegye, ami általánosan elismerten a legjobb az ország jólétének szempontjából.^xxiv

3. Ponsonby vikomt jelentése Palmerston vikomtnak (érkezett április 18-án)

Bécs, 1849. április 13.

Uram!

Tudatom Lordságoddal, hogy Welden tábornok hamarosan elhagyja Bécset, hogy átvegye a magyarországi hadsereg vezetését. Holnap megrendezésre kerül a helyőrségi szemle, amely után Welden tábornok elhagyja a csapatokat.

Azt hallottam, hogy Dembinski^xxv kimanőverezte az osztrák katonákat, és lecsapott Csorich tábornok^xxvi 8000 fős császári hadtestére Vác mellett.^xxvii Az osztrákok némi veszteség mellett vonultak vissza, 12 tiszt és jó sok ember esett el. Götz vezérőrnagyot,^xxviii azt mondják egy váci ház ablakából leadott lövés ölte meg. Egy 12 ezer főből álló osztrák tartaléksereg Esztergomból Csorich tábornok megsegítésére indult. Komáromban kitűzték a fekete lobogót, ahol a helyőrség kénytelen más élelmiszer hiányában megenni a lovait.^xxix

Ezeket a híreket közölhetem Lordságoddal. Értesüléseim nem hivatalosak, de szerintem jók.^xxx

4. Ponsonby vikomt jelentése Palmerston vikomtnak (érkezett április 20-án)

Bécs, 1849. április 15.

Uram!

Itt sokakat felriasztott a magyarországi ügyek állapota, de azt kell, mondjam, nem hiszem, hogy ez indokolt.

A háborút kétségtelenül rosszul vezették osztrák oldalon, de tábornokaikat lecserélték más, jó hírűekre; nagy erősítések vannak úton hozzájuk, és néhány hadtest már csatlakozott is. A magyarok rendelkezésére álló erőforrások csökkennek és egyre jobban csökkenni fognak. A jó időjárás beköszönte lehetőséget ad az osztrákok számára, hogy nagy katonai erejüket előnyös módon használják fel.

Vannak személyek, akik úgy vélik, a magyarországi késedelem előnyös Ausztria számára, mivel úgy vélik, hogy Magyarországot fegyverrel kell leigázni, hogy aztán a helyi önkormányzatok ugyanazon jogokkal rendelkezzenek ott is, mint az Osztrák birodalom más tartományaiban.^xxxi Ez megszüntetné a nagy veszélyt, hogy egy megújuló Magyarország különálló és egységes államot hozzon létre, s olyan helyzetbe kerüljön, hogy onnan fenyegethesse az osztrák monarchia fővárosát.

E nézőpont előadói úgy gondolják, hogy egy gyors hódítás nem járt volna olyan anyagi előnyökkel - és ez nagy morális előny Ausztriának -, mint erősen elhitetni a magyar elmékkel, hogy Magyarország ereje képes a sikeres ellenállásra.

Lordságod fogja megítélni e vélemények igazságtartalmát.

A birodalmi kormányt bizonyos okok arra ösztönzik, hogy nem akarja valójában Magyarország meghódolását. A német ügyek olyan irányt vehetnek, amely riadóztatná a békepártiakat, és Ausztria megnyilvánuló ereje kétségtelenül csökkentené a veszélyt ez irányból, míg Ausztria gyengesége növelné.

Igaz, ha Németországban az ügyek elfajulnak, az osztrákokat orosz fegyverek fogják támogatni, és igen nagy esélyük lesz a sikerre, de úgy vélem, kívánatos lenne, ha nem így alakulnának az erőviszonyok.^xxxii

5. Ponsonby vikomt jelentése Palmerston vikomtnak (érkezett április 23-án)

Bécs, 1849. április 16.

Uram!

Lordságod óhatatlanul megkapta írásomat a magyar ügyekkel kapcsolatban, amely sok tévedés tárgyát képezi, és meglehetősen zavaros.

Hacsak nem tévedek, a tények, melyekről beszámoltam, igazak.

A mai napig itt egyáltalán nem volt haditerve a katonai vezetésnek erre az országra nézve. A tábornokok semmit, vagy csaknem semmit sem tudtak egymás működéséről. Vitatkozás és vádaskodás volt közöttük, és mindenféle lehetőséget elvesztett.

A haditerv most formálódik. Welden tábornok szigorú ember, aki megköveteli a pontos engedelmességet, és most már vannak általa kinevezett helyettesei, akik alkalmasak a feladatra. A bajokat, amelyeket az osztrákoknak Magyarországon az általam említettek okoztak, megszűntek. Feltételezhetjük, hogy az új vezetés alatt a küzdelemben elsősorban a szembenálló harcosok anyagi ereje dönt. Az osztrákok egy nagy birodalom (jelenlegi) katonai erejével rendelkeznek, és ennek nagy részét Magyarországra irányították. A magyaroknak nagy kiterjedésű országuk van, melynek nagy része alkalmatlan arra, hogy a katonák szabadon vonulhassanak ellenük az év kedvezőtlen időszakában.^xxxiii Vannak megerősített helyeik, bővelkednek tüzérségben és munícióban, stb., és önkéntes tisztjeik parancsnoki képességben. Nagyon jelentős gyakorlott és jó gyalogságuk van, valamint nagy számban kevésbé fegyelmezett csapataik. Kiváló lovasságuk van, amely létszámban is sokkal nagyobb a császári lovasságnál.^xxxiv Despotikus kormányuk van, amely ha máshogy nem megy, terrorral irányít mindent, vagyonra, magyarországi személyekre és sok egyébre nézve.

Az osztrákoknak nagy fölényben lévő gyalogságuk van, van tüzérségük, melynek képesek növelni a mennyiségét. Viszont lovasságuk csak nem több a fele [az ellenségének].^xxxv

Az osztrákok valószínűleg folyamatosan növelni fogják gyalogságukat, és Lordságod látni fogja, ha a fentiek helyesek, akkor a kérdést a gyalogság szuronyai, a lovasság lovai és a tábornokok képességei döntik el. A két hadviselő fér erőforrásainak kérdése más dolog. Magyarország már most is jelentősen meg van szorulva, a folyamatos ellenségeskedés akadályozza a földművelést, és feléli a kukoricadepókban lévő nagy mennyiségű gabonatöbbletet.

A magyaroknak - úgy hiszem – nincs pénzük, és az osztrák forrásokból származó bankjegyeik is csaknem elfogytak.^xxxvi

6. Ponsonby vikomt jelentése Palmerston vikomtnak (érkezett április 23-án)

Bécs, 1849. április 17.

Uram!

Tisztelettel megküldök fordításban egy kivonatot a mai bécsi újságból,^xxxvii amely bejelenti Windisch-Grätz herceg Olmützbe hívását, és Welden tábornok kinevezését magyarországi főparancsnoknak.

Nugent altábornagy^xxxviii hivatalába – aki most Alsó-Magyarországon parancsnokol -, Castiglione altábornagyot^xxxix nevezték ki.

Welden tábornok tegnap reggel Bécsből a magyarországi hadsereg főhadiszállására távozott.

[Csatolmány]

Kivonat a „Vienna Gazette” 1849. április 17-i számából

Őfelsége, a császár jóindulatú elégedettséggel fogadta a folyó hó 12-i császári dekrétumot, melyben Windisch-Grätz herceget meghívták az olmützi császári rezidenciára, ahol Őfelsége saját maga számára szeretné igénybe venni Őnagysága ítélőképességét és tapasztalatát súlyos és fontos ügyek esetében.

Őfelsége ezzel egy időben örömmel bízta meg Báró Welden tábornokot a magyarországi és erdélyi császári csapatok főparancsnokságával, és kinevezi Báró Böhm vezérőrnagyot az Enns feletti és alatti Ausztria általános főparancsnokának, valamint a főváros polgári és katonai kormányzóságának élére.^xl

7. Ponsonby vikomt jelentése Palmerston vikomtnak (érkezett április 23-án)

Bécs, 1849. április 17.

Uram!

Tisztelettel hozzátennék néhány szót a Lordságodhoz tegnap írt magyar üggyel kapcsolatos jelentésemhez. Nem fogok azonban többet jelenteni, mint amit magam láttam és hallottam, s ami számomra kellően pontosnak tűnik.

Hammerstein tábornok 16 ezer fős hadserege úton van a Tisza jobb partján lévő Tokaj felé, míg Wohlgemuth tábornok Érsekújvárnál jár, Komárom felett pár league-gal^xli néhány dandárral. Komárom jól el van látva élelmiszerrel, azt mondják két évre elegendő. Elutasították a feltételezést, hogy van olyan párt az erődben, amely képes lenne megadni magát. Ezért kénytelenek lesznek Komáromot erővel elfoglalni. Az osztrák hadsereg a legjobb lelkesedéssel bír, és ha csata lesz, s a császáriaknak meg kell hátrálnia, a győzteseknek még mindig el kell foglalniuk Budát és a pesti Újépületet,^xlii melyeket megfelelő karba helyeztek, hogy támogassák az esetleges ostromot, úgyhogy lesz ideje a hadseregeknek odaérni, melyeket az osztrák kormány odaküldött. Vélhetően az osztrákok nagyon hamar újra támadhatnak.

A most Kossuth pártja alatt működő magyar csapatok a háború kezdetén nagyon kevéssé voltak hajlandóan a császáriak ellen küzdeni, és az összegyűlt honvédek minden betanítás és fegyelmezés nélkül voltak. Debrecent akkor ugyanolyan könnyen el lehetett volna foglalni, mint Győrt, Pestet vagy Budát. Az akcióhoz kedvező idő azonban elveszett a magyar behódolásra való várakozással, valamint Magyarország a háború szörnyűségeitől való megkímélési szándéka miatt. Az osztrákok által elvesztegetett időt a magyarok kihasználták ügyes parancsnokok beszerzésére – lengyelek és mások -^xliii valamint a magyar csapatok kiképzésére, lelkesítésére, és hozzászoktatták őket a háborús mindennapokhoz az egymás utáni kisebb összecsapásokkal.

Egy másik dolog is hozzájárult a magyarok jelenlegi erejéhez. A magyar hadsereg számos tisztje, mikor megtudták, hogy a császár ellen fognak harcolni, le akart szerelni, és sokan, akik megtették ezt a lépést, bírságot kaptak, vagy bíróság elé rángatták őket. Mikor ez ismertté vált a magyar hadseregben, minden tiszt úgy érezte, hogy nem juthat át a császáriakhoz anélkül, hogy a legnagyobb veszélynek tenné ki magát.^xliv

Sokan a legjobb magyar tisztek közül a fent említett körülmények miatt maradtak.

Úgy vélem érdemes megemlíteni, hogy egy olyan személy, aki magas posztot tölt be a császári kormányzatban, és pontos ismeretekkel rendelkezik Magyarország lakosságával kapcsolatban, biztosított róla, hogy a magyarok létszáma nem haladja meg a 4 millió főt, és az egyéb nyelvű lakosság szintén nem több ennél.^xlv Csak Magyarországról beszélt.^xlvi

8. Mr. Magentis^xlvii jelentése Palmerston vikomtnak (érkezett április 26-án)

Bécs, 1849 április 21.

Uram!

Nincs hivatalos közlemény^xlviii a császári hadseregtől, mióta Welden tábornok elindult, hogy elfoglalja főparancsnoki helyét Magyarországon. E tábornokról azt jelentették, hogy Vácnál van, és néhány napnak valószínűleg el kell telnie, mielőtt megkezdheti az offenzívát. Természetesen szüksége lesz egy rövid időre, amíg megismerkedik a parancsnoksága alá került hadsereg pozíciójával, és meg kell várnia, míg az úton lévő erősítések csatlakoznak hozzá. Azonban jelenléte és közismert energiája helyre fogja állítani a hadseregbe vetett bizalmat, amelyet a legutóbbi események megingattak.

A felkelők kísérlete, hogy feltörjék Komárom ostromát, kudarcot vallott,^xlix és az erődöt Wohlgemuth altábornagy csapatai szorosan zárolják, annak bombázása hevesen zajlik.

Nobili tábornok,^l Windisch-Grätz herceg korábbi vezérkari főnöke átvette a Morvamezőn^li gyülekező tartalék parancsnokságát, Morvaország határán.

Windisch-Grätz herceg néhány napig volt Olmützben.

Hivatalosan állítják, bár nem jelent meg róla közlemény, hogy Stratimirović tábornok^lii folyó hó 13-án győzelmet aratott^liii a Perczel^liv által vezetett felkelő hadtest felett Vilova szomszédságában, nem messze Péterváradtól, az alsó-Dunánál. A felkelőket minden oldalon visszaverték néhány száz ember veszteséggel. Sajnálatosnak és döbbenetesnek érzik azonban itt helyben, hogy Stratimirovićnak sikerült irreguláris csapataival visszavernie Perczelt, ellentétben a császári tiszttel (azt hiszem, Albert Nugent gróf), akinek parancsnoksága alatt 8000 reguláris katona állt, és aki úgy vélte önmagában nem állhat ki vele. Perczelnek azonban sikerült elérnie expedíciójának valószínű célját,^lv nevezetesen ellátnia Pétervárad erődjét.^lvi

Folytatás következik!

Az isaszegi csata, Than Mór festménye

Jegyzetek:

i John Ponsonby, Ponsonby 1. vikomtja (1770-1855), Nagy Britannia bécsi nagykövete 1846 és 1850 között.

ii Henry John Temple, Palmerston 3. vikomtja (1784-1865), ekkor Nagy Britannia külügyminisztere immár harmadízben (1830-34, 1835-41, 1846-51). Két ízben később brit miniszterelnök is volt (1855-58, 1859-65)

iii A két csatolmányt most nem közöljük, mivel tartalmuk az erdélyi harcokra vonatkozik, elsősorban az oroszok Bem általi kiűzésére Brassóból és nagyszebenből.

iv Puchner Antal Szaniszló (1779-1852), császári-királyi tábornok, aki magyar létére a szabadságharccal szemben foglalt állást, mint az erdélyi csapatok parancsnoka. A Bemtől elszenvedett vereségek hatására lemondott posztjáról.

v Kalliány József (1786-1859) vezérőrnagy, Puchner dandár- majd hadosztályparancsnoka, szintén „osztrák” oldalon harcolt a szabadságharc során.

vi Báró Ludwig von Welden (1780-1853), császári-királyi német származású tábornok, a Bécs védelmére hátrahagyott csapatok parancsnoka. Árpilis 15-től május 30-ig az Itálián kívüli Habsburg seregek főparancsnoka. Welden rendkívül művelt ember volt, aki botanikai és hadtörténelmi műveket is írt.

vii Fanatikusnak a Kossuth-pártot írják az osztrákok. Bár Kossuthot mind a császári udvar, mind - utólag - a békepárt vádolta terrorisztikus módszerrel, éppen egyik legfőbb érdeme, hogy a szabadságharc alatt a magyar politika sohasem csúszott át francia mintára terrorizmusba. Az tény, hogy Komáromban elég nagy fejetlenség uralkodott a parancsnokságon, de nem olvastam róla, hogy bármely magyar alakulat átálláson gondolkodott volna, így ez csak osztrák vágyálom lehetett.

viii Alfred Candidus Ferdinand zu Windisch-Grätz (1787-1862), az Itálián kívüli császári-királyi csapatok fővezére 1849. április 12-ig, mikor is sikertelensége miatt felmentik.

ix Az úthálózat tökéletlen volta valóban súlyos gondokat okozott a hadműveletekben, de ez persze pusztán kifogás volt, hiszen a magyar csapatok áprilisban néhány hét alatt masíroztak a Tiszától Győrig.

x Sir Robert C. Colquhoun (1803-1870), Nagy Britannia havasalföldi ügynöke.

xi Kiadva: Correspondence relative to the affairs of Hungary 1847-1849. London, 1850. 172.o.

xii Az eredetiben: bulletin.

xiii Josip Jelačić (1801-1859), horvát bán, a császári hadsereg I. hadtestének parancsnoka, táborszernagy.

xiv Ez alighanem az április 4-i tápióbicskei ütközetre vonatkozik, ahol Josip Jelačić kezdeti sikerek után vereséget szenvedett Klapka és Damjanich hadtesteitől. Az elfogott magyar ágyúk száma nem teljesen tisztázott, de valóban négy körül lehetett.

xv Rákospalota, Rákoskeresztúr, Soroksár, ma Budapest részei.

xvi Április 6-án..

xvii Az Isaszegi csatát ezen állítással szemben a magyarok nyerték, bár az osztrákok saját diadalként hangoztatták.

xviii A ma is létező, 1848-ban alapított Die Presse című napilapról van szó.

xix Tehát a galíciait.

xx William Friedrich von Hammerstein (1785-1861), lovassági tábornok, Galícia főhadparancsnoka. Maga Hammerstein nem, de egy hadosztály Anton Vogel vezérőrnagy alatt valóban betört Magyarországra Galíciából áprilisban.

xxi Erre már nem nyílt lehetőségük a honvédsereg előrenyomulása miatt.

xxii Ludwig von Wohlgemuth (1788-1851) császári-királyi altábornagy, aki sikeresen harcolt az olasz hadszíntéren 1848-49-ben, 1849. áprilisában érkezett Bécsbe, ahol a tartalék hadtest, majd a IV. parancsnokságát bízták rá.

xxiii Kiadva: Correspondence relative to the affairs of Hungary 1847-1849. London, 1850. 178.o.

xxiv Kiadva: Correspondence relative to the affairs of Hungary 1847-1849. London, 1850. 178-179.o

xxv Henryk Dembiński (1791-1864), lengyel szabadságharcos tábornok, aki 1849. január 21-től altábornagyi rangban a magyar honvédsereg főparancsnoka. Katonai ámokfutásának a magyar tisztikar tiltakozása vet véget, mely után Szemere Bertalan kormánybiztos március 3-án felmenti. Ekkor tehát már másfél hónapja nem ő volt a hadvezér.

xxvi Anton Csorich (1795-1864), horvát származású császári-királyi tábornok. Vácnál azonban nem ő volt a császári erők hadvezére.

xxvii 1849. április 10-én a váci ütközetben Damjanich János III. és Klapka György I. hadteste súlyos vereséget mért Christian Götz vezérőrnagy csapataira.

xxviii Christian Götz (1783-1849), császári-királyi vezérőrnagy, dandárparancsnok. A váci ütközetben április 10-én halálos sebet kapott, melybe másnap belehalt. Síremléke a mai napig megtekinthető Vácott, ahova a magyar vezérkar tábornokainak jelenlétében – egyes információk szerint maguk Görgeiék -, katonai tiszteletadással eresztették le.

xxix Komárom valóban kezdett kifogyni az élelemből, de ennyire nem volt súlyos a helyzet. Szintén pusztán osztrák vágyálom.

xxx Kiadva: Correspondence relative to the affairs of Hungary 1847-1849. London, 1850. 179.o.

xxxi Ugyanis Magyarország 1848-ig is megőrizte részben önállóságát a birodalmon belül, saját országgyűléssel, törvényhozással. Most egyes bécsi erők úgy vélték, ezt felszámolhatják a birodalom egységesítésének érdekében.

xxxii Kiadva: Correspondence relative to the affairs of Hungary 1847-1849. London, 1850. 180.o.

xxxiii Szó szerint az van, hogy az év rossz időszakában.

xxxiv Ez így ebben a formában nem volt igaz, bár könnyűlovasságot tekintve a huszárok valóban kiválóan teljesítettek és rendszerint felülmúlták az osztrák svalizséreket.

xxxv Ez utóbbi komoly tévedés.

xxxvi Kiadva: Correspondence relative to the affairs of Hungary 1847-1849. London, 1850. 180-181.o.

xxxvii A jelentésben: „Vienna Gazette”.

xxxviii Laval Nugent von Westmeath (1777-1862), ír származású császári-királyi tábornok. Ekkor a Bácskában hadakozik.

xxxix Heinrich Graf Castiglione (1790-1853), lombardiai eredetű család galíciai ágából származó császári tábornok.

xl Kiadva: Correspondence relative to the affairs of Hungary 1847-1849. London, 1850. 181.o

xli Land league, brit mértékegység, megegyezik 3 angol mérfölddel, azaz durván 4800 méter.

xlii Újépület, vagy németül Neugebäude, amely erődszerű lakktanya volt Lipótvárosban, melyet II. József építtetett. Tüzérlaktanyaként és börtönként funkcionált, az épület falánál végzik ki Gróf Batthyány Lajost 1849. október 6-án, majd több más politikai foglyot. A monumentális épületet 1897-ben bontották el, helyén ma a Szabadság tér található.

xliii A magyarok legügyesebb parancsnokait nem kellett beszerezni, magyarok voltak ugyanis. A két érkező lengyel tábornokból pedig ugyan Bem valóban bevált, viszont Dembiński kifejezetten katasztrófának bizonyult az ügyre.

xliv Ez sem felel meg a valóságnak, Görgei például minden kötelezettség nélkül engedett szélnek tiszteket, akik nem akartak a császáriak ellen harcolni, csak hogy megtisztítsa seregét a bizonytalankodóktól.

xlv Az 1850-es népszámlálás szerint az Erdély, Horvátország és a katonai határőrvidék nélküli Magyar királyság területén mintegy 9.5 millió ember lakott, akik közül 4.2 millió volt magyar nyelvű.

xlvi Kiadva: Correspondence relative to the affairs of Hungary 1847-1849. London, 1850. 182.o

xlvii Sir Arthur C. Magentis (1801-1867), a bécsi brit követség titkára 1844 és 1851 között.

xlviii Bulletin.

xlix Valójában egy nappal e jelentés elküldése után Görgei csapatai északról feltörték az ostromzárat és bevonultak Komáromba.

l Gróf Johann Nobili (1798-1884), császári tábornok, Windisch-Grätz vezérkari főnöke annak a téli hadjárata során. Ő írja meg e hadjárat hivatalos történetét, számos eredeti dokumentumot felhasználva. Lásd: Der Winter-Feldzug 1848-1849 in Ungarn. Wien, 1851.

li Marchfeld, magyarul Morvamező Ausztria és Morvaország határán.

lii Ðorđe Stratimirović (1822-1908), a szerb felkelők egyik vezetője a Délvidéken.

liii Április 12-13-án Perczel Mór támadása a Titeli-fennsík ellen valóban kudarcot vallott, azonban ezt megelőzően másfél hónapos hadjárata során gyakorlatilag a teljes Bácskát megtisztította a szerb felkelőktől.

liv Perczel Mór (1811-1899), honvédtábornok. A szabadságharc egyik legellentmondásosabb figurája, Perczel március végén vette át a IV. hadtest parancsnokságát, mellyel nagy sikereket ért el áprilisban.

lv Perczel elsődleges célja valóban Pétervárad felmentése volt, s csapatai március 28-29-én fel is törték északról az ostromzárat. Lásd a délvidéki hadműveletekhez: Hermann Róbert: Nagy csaták, 16.: A magyar függetlenségi háború. Bp., évszám nélkül. 5-12.o.

lvi Kiadva: Correspondence relative to the affairs of Hungary 1847-1849. London, 1850. 183.o