Tóth Elemér gazdasági zászlós naplója a Don-kanyarból VI. (befejezés)

Tóth Elemér gazdasági zászlós naplója a Don-kanyarból VI.

Ma búcsút veszünk Tóth Elemértől, akinek Don-kanyarban íródott naplóját megismerhettük az utóbbi hónapokban. A sors különös fintora, hogy akkor értem a végére (na jó, nem teljesen véletlenül...), mikor a naplónak is vége szakad. Ugyanis hősünk a naplót 1942. december 5-én, azaz napra pontosan 73 éve küldte haza családjának egy szabadságra hazainduló orvos hadnagy által.

A korábbi részek: http://hagibal.blogspot.hu/search/label/T%C3%B3th%20Elem%C3%A9r

Ételosztás csajkába (Fortepan, 26680.sz.)

[1942.] November 20. 21. 22. péntek, szombat, vasárnap

Eseménytelen napok, szokott elfoglaltság, raktárrendezés, vételezések, kiutalások. Hazulról elindított alakulatok egymás után érkeznek be, ezért sok munkánk van, esténként fáradtan térünk pihenni. Egyedül rendkívüli eseménynek számítható az, hogy 21-én kaptam az első postát hazulról, hozzá még nem is egyet, hanem hat darabot. Köztük egyet édesanyámtól is, aminek a legjobban megörültem.

943. [sic!] november 23. hétfő

Reggel még 5 óra előtt felébresztett a legényem. Egész világos van- Sok a papírmunkánk. Korán reggel már megrohannak a különböző alakulatok élelmet fölvételezni. Délelőtt folyamán meglátogatott egy alezredes és az állomásparancsnok őnagysága. Megelégedésüket fejezték ki.

Nagy bosszúságom van, 115 vágómarhából 6 darabot az éjjel elloptak. Naponként 4-5 legyengült állatot kénytelen vagyok levágni, éjjelenként a kóbor és kiéhezett kutyák a lenyúzott bőröket széjjelhurcolták. Úgy kell összeszedessem. A sok bosszúság mellett egy kis öröm is ér, sikerült szerezni egy üveg finom (7 deci) jamaikai rumot, ami itt fogalomszámba megy. (Összes italokra zárlat van.) Nagyon örülök neki és féltve őrzöm, hogy naponként jusson a teámba és a feketémbe egy pár csepp. Nagyon spórolok vele, mert nem tudom, hogy mikor jutok megint hozzá. Pár nap óta egy fővel megszaporodtunk egy rozsdavörös hím muszka kutyával. Valahogy hozzánk csatlakozott, és most már el sem lehetne zavarni. Maxira kereszteltük, egész nap jár utánam, éjjel is velem alszik. A katonáim is nagyon szeretik. Maxi lett az osztag liblingje.ⁱ Este sietekⁱⁱ írásbeli munkáimat és számadásaimat elvégezni (itt már este, nálunk otthon még kora délután), és mindnyájan pihenni megyünk.

943 [sic!] nov. 24. Kedd

Rendes 5 órai kelés. Nyugodtan még el sem készülhettünk, máris megrohannak. Délelőtt folyamán van a legtöbb dolgunk. Ebédelni is csak egyenként, lopva tudunk. Legényemet egész [nap] nem is látom, ugyanis amióta saját kosztunkon vagyunk, ő a szakács. Reggel látom csak, amikor felkelt, kipucolja a csizmámat, vizet és reggelit hoz, azután eltűnik mint a kámfor estig. Szegény fiú soha életében nem főzött (lévén civilben szabó), de lassanként egész ehető lesz a főztje, vagy talán csak mi szoktuk már meg. Maxi nagyon otthonosan és jól érzi magát, a csajkák zörgését szereti a legjobban, [az] ebéd- és vacsoraidőt várja a legjobban.

Pár nap óta nagyon szép időnk van, semmi hideg, lassan havazik. Várjuk a mikulást. Egy katonám napok óta rossz bőrben van, valószínűleg ez is kórházba fog kerülni. Így fogyunk lassanként. Kíváncsi vagyok, tavaszra hányan maradunk meg. Éjjel gyanús hangokra ébredek. Csőre töltött pisztolyommal megyek a hang irányába, közel érve hozzájuk, látom, hogy egy elt[évedt? -HG-] összekötő magyar járőr. Mintha hóemberek lettek volna, úgy néztek ki. Korán este még egy pár lapot írok, majd Maxival együtt lefekszünk aludni

942. XI. 25. Szerda

A szokásos 5 órai felkelés. Sok a dolgunk, korán reggeltől késő estig folynak a felvételezések. Délután meglátogatott a hadbíró századosom. Egy hadnaggyal itt vitt keresztül az útja. Autón jöttek, hoztak magukkal egy üveg rumot, amit mindjárt el is fogyasztottunk, sőt nekem is volt egy üveg féltve őrzött rumom, azt is kénytelen voltam közprédára bocsájtani. Estefelé jókedvűen autóba ültek és mentek Bugyonnijba. Én is korán lefeküdtem.

942. XI. 26. Csütörtök

Eseménytelen nap, rendes napi munka. Állandóan érkeznek újabb és újabb alakulatok hazulról. Egyik emberem betegségbe esett (egy speciális orosz betegség, amely véres széklettel, erős hasmenéssel és hányással jelentkezik), nagyon legyengült, úgyhogy ma kénytelen voltam a kórházba utalni. Így ismét egyel kevesebben vagyunk. Én is nagyon meghűltem, erősen köhögök és lázam van. Torkom is fáj. Orvosi vizsgán is voltam. Háromféle gyógyszert kaptam és szorgalmasan szedem is őket, és türelmetlenül várom a gyógyulást.

942. XI. 27. Péntek

Erősen havazik és nagy hófúvás van, ilyen időt csak Oroszországban lehet látni. Ilyenkor ember és állat egyaránt igyekszik fedél alá menekülni. Hideg szél zúg végig az orosz pusztákon. Zavartalanul végezzük napi munkánkat. Este legényemmel mindketten csőre töltött puskával elindulunk a 4 km-re eső parancsnokságra telefonálni. Odafelé sikerült egy trojkát elfogni és így csak visszafelé kellett gyalog megtenni az utat.

942. XI. 28. Szombat

Az idő kissé javult, a szél elcsendesedett, a havazás tart. Nevezetes nap. Délelőtt berobog egy autó és hozza a hazai postánkat. Nagy az öröm, egész nap mindenki örül a hazai híreknek, csak azok szomorkodnak, akik nem kaptak postát. Én is kaptam leveleket öcsémtől és több ismerőstől, úgyszintén olvasnivalót is. Este 12 óráig leveleket írok haza.

942. XI. 29. Vasárnap

Reggel kissé álmosan ébredek. Egész éjjel esett a hó. Reggeli után megírom napi jelentéseimet és 10 óra után elindulok a tőlem 4 km-re eső parancsnokságra, ahová ebédre vagyok hivatalosan meghívva, ugyanis tiszti előléptetések voltak. Finom háromfogásos ebéd volt. Itt értesültem, hogy a napokban ide érkezett (hazulról) alakulatok holnap bevetésre mennek az első vonalba. Nem jól érzem magam, meg vagyok hűlve, torkom fáj és köhögök. Orvosságokat is viszek most magammal. A sötétség beállta előtt hazafelé indulok. Hazafelé menet több kifelé menetelő alakulattal találkozom. Kezd már sötétedni a kegyetlen hideg szél újból megindult.

942. XI. 30. Hétfő

Az idő nem javul, állandóan havazik, néhol 2 méteres hótorlaszok is vannak. Teherautók és a fogatolt járművek megakadnak, s így az utánpótlás is nagy nehézségekkel küzd. Kis raktáramban a készlet rohamosan fogy, pótlást nem kapok. Állandóan érkeznek újabb és újabb alakulatok, csak nagy nehezen tudom őket élelemmel ellátni. Pechemre épp ma kapok a 115 marhán kívül 17 hámos és 2 hátas lovat is. Sem szálas, sem szemes takarmányom nincs, úgyhogy kénytelen vagyok az állatokat búzával etetni.

942. XII. 1. Kedd

Még mindig havazik. Korán reggel sietek a tőlem 4 km-re eső parancsnokságra telefonon kérni utánpótlást. Fölveszem a magam és az emberek zsoldját. Összeállítom az istálló őrségét. Délre érek csak haza, jól összefázva. Ebéd után kifizetem a zsoldot és újból megyek vissza a parancsnokságra. Végre este befut egy teherautó kenyérrel. Lerakodás a sötétben. Már éppen lefeküdni készülök, ½ 12 óra. Kopognak. A járőr hoz egy elfogott partizánt. Parancsot adok, hogy kísérjék a parancsnokságra. 12 óra. Katonáim körülöttem (az őrszemeken kívül) már mind horkolnak, én is lefekszem.

942. XII. 2. Szerda

Javul az idő, [a] havazás megállt, hideg sincs. Napi munkánk sok. Minden megy simán. Édesanyámnak 250 pengőt küldtem.

942. XII. 3. Csütörtök

Szép napos idő, hideg sincs. Korán délelőtt hozzák a postát, sajnos nekem nem jött semmi. Ebédre veszek egy orosz paraszttól egy szép kövér libát 2 kg sóért. Kitűnő ebédünk volt ma: libasült céklával és libaaprólék. Vacsorára libatepertyű uborkával és rumos teával.

942. XII. 4. Péntek

Egész éjjel rosszul aludtam, megy vagyok hűlve, nagyon náthás vagyok és köhögök. Reggel sietek a parancsnokságra napi dolgaimat elintézni. Itt tudom meg, hogy egy orvos hadnagy megy haza Pestre, szabadságra. Felkeresem őt és megkérem, hogy vinne-e haza egy csomagot nekem. Készséggel vállalja. Nagyon kedves fiú.

A tiszti étkezdén ebédelek. Délután az orvos trojkáján jövök haza. Nekiállok gyorsan csomagolni és írni. Reggel korán viszi a legényem a csomagot. Nagyon boldog vagyok, hogy a karácsonyi ünnepekre küldhetek haza valamit. Ezzel lezárom naplómat, mert azt is elküldöm a csomagban.

Visszavonulás, 1943 januárjában (Fortepan, 19006.sz. Erky-Nagy Tibor fényképe)

Tóth Elemére naplójának ezzel a végére értünk. Ugyanakkor még lapulnak fényképek és levelezőlapok a szekrényeben, így nem szakadunk el végleg a Don-kanyartól, lesznek még onnan forrásközlemények a jövőben is. Sajnos Tóth Elemér zászlós további sorsáról nem tudok semmit, csak bízhatunk benne, hogy a januári katasztrófát túlélte.

Jegyzetek:

iAzaz k edvence (németből).

iiItt a sietek szó véletlenül kétszer szerepel.

Tóth Elemér gazdasági zászlós naplója a Don-kanyarból V.

Tóth Elemér gazdasági zászlós naplója a Don-kanyarból V.

Jókora szünet után folytatom Tóth Elemér naplójának közlését, melynek immár ötödik részénél tartunk. A korábbi részek ide kattintva láthatóak olvashatóak: 

http://hagibal.blogspot.hu/search/label/T%C3%B3th%20Elem%C3%A9r

A naplót helyesírásilag némileg javítva és a rövidítéseket többnyire feloldva közlöm, de hű maradok az eredeti szöveg felépítéséhez, kifejezésmódjához.

Német ejtőernyősök orosz partizánt hallgatnak ki.
(wikipedia: itt)

[1942.] November 15. vasárnap

Kipihenve az éjszaka fáradalmait reggel 7 órakor a legényem ébresztett fel. A reggelimet hozta, teát és vajas kenyeret. Felöltözködtem és a GH főnökkel együtt a parancsnokságra mentem, ahová egy katonával magamhoz hívattam a sztarosztát (a bírót), hogy rögtön intézkedjen és lakásomat hozassa rendbe. Megígérte hogy másnap, azaz hétfőn megcsináltatja. Ebédelni a tiszti étkezdébe mentem. Jó kis bableves volt, marhahús vadasan gombóccal és piskótatészta baracklekvárral. Ebéd után éppen hazafelé ballagtam rögtönzött éjjeli szállásomra, ami a tiszti étkezdéhez csekély 4 km távolságban van. Útközben nagy örömömre találkoztam egy hozzám beosztott karpaszományos tizedessel, a csepeli kefegyárossal. Szegény fiú már öt napja jön tíz katonájával és a hajcsárokkal, maguk előtt hajtva 200 darab vágómarhát, melyből 15 darabot itt hagy nekem, a többit továbbhajtja Bugyonnij felé. A marhákat átveszem, és egy kolhozba helyezem őket. Szegény fiút nagyon megsajnáltam. Fölismerhetetlenül megnőtt a szakálla, a hosszú úttól ki van merülve, és erősen sántít. Első kérése az volt az örökké jókedvű kis Bandikának, hogy nagyon éhesek, és adjak valami ennivalót. Adtam neki 5 darab húskonzervet és 3 darab kenyeret. Érzékenyen elbúcsúztunk egymástól, és gyúrta tovább a kilométereket. Szegény fiút nagyon sajnálom, 8 hónapja külön él a feleségétől. Van egy kis 2 éves leánya, egy jól menő kefeüzeme, 35 munkással dolgoztat Csepelen. Hárman vannak testvérek, egy öccse meg egy bátyja már régebben kint van [a fronton]. Gondolt egy nagyot, bezárta az üzemet és önként kérte magát ki a frontra. Szintén Jászberényből indultak és 2 nappal [később vagy előbb? - HG -] értek ki a frontra, mint én.

Mire hazaértem, legényem már tábori ágyamat elkészítette. Az őrséget elhelyeztem, a legényem régi szobába [szobájában? - HG -], és az összes fegyvereket csőre töltettem. Jómagam is pisztolyomat csőre töltöttem, és a fejem alá tettem. 7 órakor már ágyban voltam.

November 16. hétfő

Korán ébredtem, felöltözködtem és egy katonával nyomban elindultam megkeresni a sztarosztát. Szerencsémre egy kolhoz előtt rövidesen meg is találtam. A katonának megparancsoltam, hogy el ne engedje addig, míg mindent meg nem szerez, amire nekem szükségem van. Mégpedig 1 asztalt, 1 lámpát, üvegeket a betört ablakok helyére, 1 széket, tüzelőfát, kőolajat és 5-6 asszonyt, akik a hasábfákat fölvágják. Mindezeket ebédre meg is szerezte nekem, úgyhogy kis szobámat délután már be is rendezhettem.

Ebédre a kolhozból hozattam egy csajka friss tejet. Mint már említettem ez a falu - Veszeloje - 14 km hosszú, és a konyha hozzánk 4 km távolságra van. Ebédért oda és vissza 8 km-t, vacsoráért menet ugyanannyit, tehát összesen naponként 16 km-t kellene megtenni a kosztért, amit 20-25 fokos hidegben és 1/2 méteres hóban nem csekélység megtenni. Ezért úgy határoztam, hogy kiveszem 5 napra előre természetben a fejadagokat, és magunk főzünk. Mivel pedig nagyon rövidek a nappalok (d.u. 3-kor már sötétedik) ezért napjában csak egyszer, délután 3-4 óra közt eszünk főtt ételt, ami mindjárt a vacsora is. Első ebédünk például kolozsvári káposzta volt hússal és konzervvel. Délután végre sikerült kis szobámat berendeznem. Igaz, hogy földes és szimpla ablakok vannak csak rajta, de könnyen fűthető. A bútorzat egy tábori ágyból, 1 asztal, 1 lámpa, és egy székből áll. Fogas helyén a falon szegek állnak kifelé, ami a fogast képviseli. Ágyam előtt egy rossz zsák van betéve szőnyeg helyett.

Jó étvággyal elfogyasztottam az ebédemet, majd napi feljegyzéseimet készítettem, amikor jön egy katona és jelenti, hogy elfogtak egy partizán kapitányt és egy őrmestert, nézzem meg a kivégzést, de én már félig le vagyok vetkőzve, és nem megyek. Időközben egy tipikus orosz temetést láttam, ami az ablakom előtt haladt el. Egy kisfiút temettek, akit egy citromosládába gyömöszöltek be, és két ember vitte a vállán. Utána 2 asszony, egyik a kisfiú anyja, szépen beszélgetve sétáltak a koporsó után, és vígan rágcsálták közben a tökmagot. Mindegyik kezében ásó, amivel a kis sírt meg fogják ásni. Arcukon a sajnálatnak még csak a nyoma sincs meg.

Leveleket akartam még haza írni, de takarékoskodni kell nagyon a petróleummal és különben is már 8 óra van és fáradt is vagyok. Pisztolyomat csőre töltve fejem alá teszem és aludni próbálok.

1942. november 17. kedd

Felkelés reggel 5-kor, embereim már készítik a jó forró feketét, mivel a konyha 4 km távolságra van tőlünk, most saját kosztunkon élünk. Reggeli-, ebéd- és vacsoráért oda-vissza 24 km-t kéne megtenni, amit bizony 1/2 méter hóban 23-25 fokos hidegben nem gyerekjáték megtenni. Saját kosztolásnak még az az előnye is megvan, hogy választékosabb, és azt főznek, amit én mondok, azaz az étlapot én állítom össze. Reggeli után rögtön három emberemmel a napokban érkezett 115 vágómarhámat számolom át. Szomorúan állapítom meg, hogy mind nagyon rossz bőrben van, és igen megviselte őket a 90 km hosszú gyalogút. Közülük 4-5 már döglődik is, minden nógatás hasztalan, már nem tudnak lábra állni. A többiek is nap-nap után veszítenek súlyukból, úgyhogy sürgősen Bugyonnijba kell bemennem (25 km) vágóeszközökért. Éppen kapóra jött egy arra haladó futárautó, amivel berobogtam Bugyonnijba. Késő este volt már, mire hazaérkeztem, magammal hozva nagy ládákkal a vágatási eszközöket, és sikerült az igen legyengült marhák részére szálas takarmány hiányában 10 zsák (1000 kg) szemes takarmányt (rozs és árpa) hozni.

Vacsora után jelentik, hogy újabb partizánokat fogtak el. Csőre töltött puskával vártunk, én éjfél után 2 óráig voltam fenn, az időt olvasással és tábori lapok írásával töltöttem el.

1942. november 18. szerda

Éjjel keveset aludtam, mindössze csak négy órát, ezért kissé álmosan keltem fel 6 órakor. Nagyon mérges voltam, hogy napok óta hiába várom az orosz munkásokat, akik ideiglenes téli szállásomat megcsinálják. Egy katonámnak azt a parancsot adtam, hogy azonnal állítsa elő nekem a sztarosztát (falú bírója). Éktelen ordítozásomnak és fenyegetőzésemnek úgy látszik megvolt a hatása (kikötéssel és lövéssel fenyegettem meg őket), mert percek alatt pánikszerűen jöttek a falu szakmunkásai, ács, asztalos, kőműves, és egy csomó kisegítő személyzet, és ész nélkül csinálták téli szállásomat. Nagy örömömre délutánra el is készültek vele. Kis faházon dupla ablakok, az összebombázott házakról összeszedték az ablaküvegeket és az én ablakomba rakták. A munkálatokba katonáim is nagyon segédkeztek. Amikor elkészültek nem is gondoltam, hogy ilyen pompás kis téli szállásom lesz. Nagyon örülnék, ha a telet itt tudnám áthúzni, amihez ugyan semmi reményem sincs. Szobám berendezésével is nagyon meg vagyok elégedve, van benne egy kényelmes tábori ágy, 1 kétfiókos íróasztal - melyet valamelyik kolhozból hoztak el -, egy kényelmes karosszék, fogas, a falon képek (főként magyar képes lapokból kivágva), 1 tábori karbidlámpa, 1 tartalék petróleumlámpa, fegyverállvány, juttazsákból szőnyeg, stb. Munkájukat befejezve mindegyik muszkát szivarral, cigarettával, dohánnyal és sóval láttam el, aminek szemmel láthatólag nagyon örülnek.

Most tudom meg, hogy van köztük egy, aki elég szépen beszél magyarul, behívom és beszélgetni kezdek vele. Elmondja, hogy [a] világháborúⁱ alatt Magyarországon volt mint fogoly 4 évig. Először Esztergomban volt egy fogolytáborban, ahonnan Kecskemétre került egy tanyára mezei munkára. Elmondja még, hogy perfekt beszélt és írt magyarul, de sokat felejtett, mert 24 évig nem volt kivel beszélt volna. Az egész 24 év alatt egyszer beszélt magyarul, mégpedig Moszkvában Kun Bélával.ⁱⁱ

Igazság szerint most házfelavatást kellene tartanom, de mivel itt az egész környéken egy csöpp italt sem lehet kapni, így hát pihenni térünk.

November 19. csütörtök

Nevezetes nap: egy hónapja már, hogy itt vagyunk Oroszországban. Reggel nagy sürgés-forgásra ébredek. 4 órakor már rendőrök és a sztaroszta trojkán cipelnek embereket. Megtudom, hogy heves harc után partizánokat fogtak, akik pár óra múlva már lógni fognak.ⁱⁱⁱ Több sebesülés történt.

Reggeli után a parancsnokságra sietek két honvéddel, ami tőlünk 4 km-re van. Hideg nincs, de nehezen haladunk a nagy hóban, ami reggel óta ismét nagy pelyhekben esik. Egész úton a hazai postáról beszélünk, ki kapja közülünk az első otthoni híreket? Mindenki türelmetlenül várja, mióta eljöttünk, még eddig senkinek sem érkezett levél.

Sajnos ma sem. Ellenben sikerült szereznem 2 deci rumot, amit még otthon ittam utoljára. Dél volt, mire hazaértem. Alig fogyasztottuk el az ebédünket, befut egy hír, hogy ejtőernyős orosz katonák szálltak le a közelben, nemsokára magyar és német alakulatok (partizánvadászok) indulnak el. Magyar[ok] és németek közt is sok sebesült van, egy szegény magyar katonánk súlyos mell-lövést kap. Az őrséget én is megerősítem. Kora délután három honvédemet egy szakaszvezetővel elküldtem különböző dolgokat fölvételezni. Szokatlanul soká elmaradnak, aggódom, hogy mi lett velük. Sötét van, sűrű hófelhők borítják az eget, erősen havazik.

Három emberrel magam akarok indulni már, amikor jelentik, hogy jönnek. Úgy néznek ki, mint három hóember (még fegyverük sem látszik ki a hótól). Forró teát kapnak és vacsorát. Én is velük vacsorázom. Feljegyzéseimet másnapra befejezve töltött pisztolyomat szokás szerint a fejem alá téve én is lefekszem.

Befejezés következik hamarosan!

Háború a hómezőn (Nagypál Géza fotója - Fortepan, 74245. sz.)

Jegyzetek:

i Természetesen az első világháborúról van szó.

ii Kun Béla, az 1919-es Tanácsköztársaság tényleges vezetője, aki 1920-tól a Szovjetunióban élt, mint az ottani magyar kommunisták első számú embere. Valószínűleg 1938-ban a sztálini paranoia áldozatává lett.

iii Az 1907-es Hágai egyezmények értelmében azokat a milíciákat és partizáncsoportokat, akik nem viseltek egyértelmű katonai jelzéseket, és fegyvereiket nem hordták nyíltan, nem tekintették a hadviselők katonáknak, így nem is hadifoglyokként, hanem merénylőként, illetve terroristaként kezelték őket. Ennek értelmében sok orosz partizánt tárgyalás nélkül kivégeztek. Ennek jogszerűségéről mai napig viták folynak, de véleményem szerint érthető és védhető a magyar-német értelmezés, pláne, hogy a Szovjetunió alá sem írta az 1929-es genfi egyezményeket, amelyek még részletesebben szabályozták a kérdést.   

Tóth Elemér gazdasági zászlós naplója a Don-kanyarból IV.

Tóth Elemér naplójának 4. részében megérkezünk új rendeltetési helyére, Veszelojéba, ahol egy ottani raktár vezetését kell átvenni. Itt megismerkedik a helyi tényezőkkel, magyarokkal és oroszokkal egyaránt. Érdekes bepillantást nyerünk a helyi orosz lakosság és a magyar vezetés kapcsolatáról, amely a leírás alapján igazán nem mondható rossznak. Ugyanakkor nagyon humoros a rész, ahol a magyar gyomor találkozik egy vacsora során az orosz kulinária remekeivel. Nekem eddig ez a rész tetszik a leginkább, mivel nagyon részletes, emellett az ottani tisztek életébe is bepillantást nyújt.

Magyar katonák helyi lányokkal barátkoznak (Id. Konok Tamás felvétele - Fortepan)

November 11. szerda

A reggeli feketekávémat és vajas kenyeremet elfogyasztva a kapott parancs szerint sietek a teherautókat megpakolni és 8 órakor már vígan robogunk új állomáshelyemre (Sztarone). A falu sztarosztájaⁱ elég barátságos kis szobát szerzett nekem és legényem számára. Az autók gyorsan lerakodtak és az egyik üres autóval visszamegyek Bugyonnijba, hogy másnap csomagjaimmal és legényemmel együtt végleg kiköltözzek, de legnagyobb meglepetésemre már várt az új parancs, hogy nem megyek vissza Sztaronéba, hanem innen 20-25 km-re egy nagy élelmezőraktárt kell átvenni és azt vezetni.

Mindegy volna, már bárhová is mennénk, csak már megállapodott helyünk volna, mert addig nem kapunk tábori postaszámotⁱⁱ sem. Eddig más alakulatok tábori postaszámával levelezünk. Hogy a legutoljára kijelölt helyre mikor megyek, azt még nem tudjuk.

Egész nap úton voltam, így meglehetősen át vagyok fázva és fáradt is vagyok. A hőmérő 23 fokot mutat. Főként a fejem fázott, ezért este mihelyt hazaértem, legényemmel, aki polgári életben szabó, rögtön kibéleltettem a sapkámat.

Vacsorára feketekávémat és puding adagomat elfogyasztottam. Legényem addig vizet melegít a mosakodáshoz. Ezt elvégezve sietek lefeküdni. (Este 8 óra)

Polikarpov I-16 "Rata" (http://www.vvsregiaavions.com/)

November 12. csütörtök

Századosom reggel 8 órakor magához rendelt, hogy a parancsnoki kocsin vele kell mennem Alekszejevkába (Bugyonnijtól kb. 35 km-re), de az indulásból 10 óra lett. Pazar luxuskocsin utaztunk kettesben. Pokrócokat elfelejtettünk magunkkal vinni, ezért egész úton fázunk, különösen a lábam fázik nagyon. Útközben több helyen (parancsnokságoknál, posta, stb.) megálltunk. A mai napon küldtem haza először pénzt Magyarországra (ugyanis havonként csak egyszer lehet pénzt küldeni). Dél volt már, mire megérkeztünk, így az ottani tiszti étkezdében ebédeltünk. Kifogástalan jó ebédünk volt, finom rizsaleves, kitűnő kolozsvári káposzta és hazai szőlő. Ebédnél jelen voltak 1 hadbíró százados, 1 főhadnagy, 2 hadnagy, 3 zászlós (velem együtt), 2 hdj. őrmester és 1 német tiszt is, aki kitűnően beszélt magyarul. Ebéd közben egy nagyon megható eset történt. Javában ebédeltünk, amikor befut egy katona és hozza a legfrissebb hazai postát. (Sajnos számomra nem hozott semmit.) A sok levelek, képeslapok, újságok közt van egy csomag is, „érték nélküli” jelzéssel. Lázasan kapunk a csomag után, feladója Prém Mária 12 éves érdi (Fejér m.) kislány. A csomagban sok kis nemzeti színű selyem zacskókban hazai föld van bevarrva. Minden zacskón egy kis Szt. Antal érem, alatta egy kis cédula van apró gyöngybetűkkel a következő szöveggel: „Ezért a földért harcoltok és ez van veletek.” Mindegyikünknek jutott egy ilyen kis zacskó, amit én is emlékül örökre meg fogok őrizni. A sors különös véletlenje folytán az ebédnél ott ült a kislány édesatyja is, aki éppen aznap reggel érkezett meg a Don partjáról. Ebéd után az itteni kantinban több apróságokat vásároltam be, így fogkefét, fogkrémet, arckrémet, zsebkést, cigarettaszopókákat, bőr dohányzacskót, stb. Közben már az autó indulásra készen várt várt engem. Sötétedni kezdett már, mire hazaértünk. Este 6 órakor tiszti értekezletre mentem, onnan vacsorára.

(Itt az írást félbe kellett szakítanom, mert orosz Raták zúgnak el a ház fölött és minden percben várjuk a „csomagot”. Légvédelmi ágyúink máris megszólaltak. Idő 10:30. 11 órakor tovább folytatom.)

Vacsora után 9 óráig a háziaknál voltam egy pilóta zászlós bajtársammal. Mi oroszul, ők pedig magyarul szeretnének megtanulni. Nagy nehezen azért megértjük egymást. Szobámba térve tábori lapokat, majd napi feljegyzéseimet írom. Ma a szokott időtől eltérőleg későn fekszem le, 12 óra. Szemem a naptárra téved. November 13 és péntek. A babonák azt mondják rá, szerencsétlen nap és rossz ómen. Ismét fejem felett zúgnak el az orosz Raták.

November 13. péntek

Reggel új parancsot kapok, hogy holnap indulnom kell embereimmel együtt egy előretolt élelmezőraktárt átvennem. Délelőtt megérkezett az új zászlós embereivel, akinek a raktárt át kell adnom. Nagyon kedves fiú, öreg, világháborús katona. Egy-két napja érkezett csak meg, otthon volt szabadságon, Budapesten. Neki adtam át a szép szobámat, s igen tetszett neki a 2 csinos kis orosz nő is, ezért estére meghívott egy jó hazai vacsorára. Egész délután a raktár átadásával telt el. Este vacsorára mentünk lakására, finom hazai sült csirkét és különböző tésztákat vacsoráztunk. Befejezésül elfogyasztottunk 1 üveg finom hazai vörös bort és 1 üveg rumot. 9 órakor hazamentem legényemmel csomagoltatni, hogy reggel 6-kor indulásra készen álljunk.

GAZ-MM teherautó, amelyet Ford licensz alapján gyártott a Szovjetunió
(http://www.lastfrontgame.com/) 

November 14. szombat

Reggel fél 5-kor keltem, hogy korán elindulhassunk új állomáshelyemre, Veszelojéba.ⁱⁱⁱ Az autók idejében megjöttek (2 db zsákmányolt orosz Ford és 1 nagy amerikai Ford), a két orosz kocsiból melyek kitűnően bírják a rettenetes rossz orosz utakat, az egyiket megrakattam 2000 db kenyérrel, a másikat különböző konzervekkel, dohánnyal], szárított tésztával, vajjal és borsóval, és 7 órakor megfelelő őrség felügyelete mellett útnak indítottam. A harmadik kocsival (a nagy amerikai Forddal), amely személyi fölszerelésemet, málháimat, tábori ágyamat, és sót szállított, legényemmel visszamaradtunk és csak 11 óra után indultunk útnak. Egy darabig jó öreg Fordunk szépen falta a kilométereket, míg egyszer kb. fele úton fölmondta a szolgálatot. Minden próbálkozás ellenére nem akart elindulni, pedig már vészesen közeledett a sötétség, lámpánk sincs. Falu közel sehol, már el is határoztuk, hogy az éjszakát ott kell tölteni és őrizni a kocsit. Még egy utolsó kísérlet, sofőr és legény végre kijavították a hibát és folytathattuk az utat. Már egész sötét volt. Útközben hosszú menetelő magyar alakulatokkal találkozom. Megállítom az autót és megkérdem, hogy mióta jönnek és hová mennek. Megtudom tőlük, hogy már a harmadik éjszaka menetelnek, és a Donhoz tartanak. Az orosz Raták miatt csak az éj leple alatt tudnak menni. Érdeklődöm még, hogy milyen ezredek és hová valók. Válasz: Kecskemét, Nyíregyháza és pécsiek. Elmondják, hogy 4 ember, akik részben már ki voltak merülve és lábukat feltörte a bakancs, lemaradtak, leültek az út szélére. Mire észrevették, és visszamentek értük, meg voltak fagyva. Itt a végtelen orosz hómezőkön 20-25 fokos hidegben lemaradni a csapattól a biztos halált jelenti.

Este 6 óra felé járt már az idő, amikor Veszelojéba megérkeztem. Mindjárt jelentkeztem az állomásparancsnokságnál. A parancsnok egy nagyon kedves őrnagy, barátságosan fogadott, és mindjárt ott is akart tartani vacsorára a tiszti étkezdén. Megköszöntem a meghívást és kértem, hogy mentsen fel, mert embereimet, szállásunkat és új raktáramat szeretném látni. Azzal váltunk el, hogy vacsorára visszamegyek. Embereim már izgatottan vártak, én meg örömmel láttam, hogy már éjjeli szállásunkat elkészítették és vígan ég a tűz az orosz kemencében. A málhákat gyorsan lepakolták az autóról, én pedig mentem vissza az üres autóval a vacsorára. Nagyon kedves társaság jött össze, ott volt az őrnagy úron kívül 1 gh. hadnagy, az itt állomásozó fogatolt vonatosztály tisztjei, 1 hadnagy és 4 zászlós, 1 állatorvos zászlós, és én. Vacsora előtt javában folyik a beszélgetés, amikor megérkezik egy orvos hadnagy és az egész tiszti kart meghívja lakására egy finom vacsorára. Az őrnagy úr és a gh. Főnök fáradtságukra hivatkozva nem jönnek el, a többiek mindnyájan elfogadjuk a meghívást és máris indulunk. Most sül csak ki és tisztázódik a dolog, hogy tulajdonképpen nem is az orvos hadnagy úr rendezi a vacsorát, hanem ugyancsak abban a házban lakó orosz orvosnő tartja 25 éves évfordulóját, és az hívta meg a tiszti kantint.

A vacsorán jelen voltak orosz részről az ünnepelt felcsernő, akinek férje odaát harcol az oroszoknál a Don másik partján. Itt javítok, ugyanis az ünnepelt nő nem orvosnő, hanem felcsernő. Ez egy speciális orosz foglalkozási ág, kevesebb képesítése van, mint az orvosnak, de sokkal több, mint például a főápolónőnek, főbábának, vagy a vizsgázott fogásznak. Nálunk ilyen nincs. Az orvosok, orvosnők rendszerint városokban és kórházakban működnek, amíg a felcserek messze a városoktól a nagy kiterjedésű falvakban (mint Veszeloje is, ahol a legközelebbi vasútállomás 25-30 km és ahol jelenleg állomásozom. Ez a község is például egy utcasorból áll, de az csekély 14 km hosszú). Ilyen helyen működnek és önállóan gyógykezelnek, receptúráznak, sőt kisebb műtéteket is végeznek. A felcsernőn kívül jelen volt továbbá 1 valódi orvosnő a férjével, aki Sztálinék alatt mérnök volt, jelenleg időmilliomos, az asszony, egy magyar katona orvos (A hadnagy úr felügyelete mellett gyógykezel és a honvédségtől ezért fizetést húz). Ott volt még egy idősebb kövér gyógyszerésznő a lányával; 3 tanítónő; 1 rádiómérnök a feleségével (aki a parancsnokság rádióját megjavítás helyett teljesen elrontotta), és aki jelenleg egy Kolhozban főtehenész és tejmester. Ezeken kívül ott volt még több fiatal asszonyka, akiknek férjeik mind odaát harcolnak, de ők egy cseppet sem búsulnak emiatt, vígan mulatnak és szerelmeskednek főként magyar és német katonákkal. Jelenleg különböző Kolhozokban mint munkásnők dolgoznak. Jelen volt még 1 német landvirt^iv hadnagy és 2 német altiszt is.

A vacsorával érdemes bővebben foglalkozni, de előbb le kell szögeznem, hogy a vacsorán megjelent orosz hölgyek igyekeztek, hogy úgy mondjam, szinte estélyi öltözékben megjelenni. Biztos forrásból - a magyar orvos hadnagytól, aki már hosszú hónapok óta ismeri őket – hallottam, hogy itt az orosz paradicsomban^v szebb és elegánsabb ruhát el sem tudnak képzelni a nők. Legelegánsabban is kb. úgy néztek ki, mint nálunk egy kopott szobalány, aki hónapok óta hely nélkül van. S amikor mutattunk nekik több képes hetilapot, hogy lássák a pesti női divatot, semmi szín alatt nem akarták elhinni, azt mondták, hogy csak reklám az egész.^vi De beszéljünk a vacsoráról, amely hazai viszonylatban is nem mindennapinak nevezhető. A hiba azonban ott kezdődött, hogy mielőttünk még teljesen ismeretlen speciális orosz ételekkel akartak kedveskedni, amit a magyar gyomor sehogyan sem akart bevenni és legkevésbé azt meg is emészteni. Az első fogás előtt egy speciális orosz pálinkafélét ittunk, ezzel lett felköszöntve az ünnepelt nő. Oroszul „sztákán”-nak^vii nevezik ezt a pálinkát, és árpából kemencében főzve készítik. Íze és szaga nagyon hasonlít a mi denaturált szeszünkhöz. Első fogás, ami otthon is kedvenc ételünk, libasült volt passzírozott burgonyával és savanyú uborkával. Bár a húsa nagyon kemény volt, de ettől eltekintve ez volt az egyedüli jónak mondható étel. Második fogás valami híg kocsonyaféle volt, de hogy milyen hússal, azt nem sikerült megtudnom, úgyszintén a nevét sem. Ezt egy sűrű, sötét kávébarna mustárfélével együtt tálalták. Kb. olyan íze volt, mint a mi mustárunknak, vagy még inkább hasonlított az íze az erős tormához. Harmadik fogás, melynek nevét szintén nem sikerült megtudnom, de pontosan úgy nézett ki, mint a mi egységes zsemlénk, csak valami párolt hússal volt töltve. Közben sűrűn öntögették azt a bizonyos denaturált szesz-ízű sztákánt. Most következtek a tészták. Először is volt a mi egységes lisztünknél jóval barnább tésztából készült mézes kalács, ami elég tűrhető volt. Ezután behoztak egy nagy tálban valami sárga folyadékban úszó fehérséget, én nagy erőszakkal madártejnek néztem és [hittem] végre mégis lesz valami, amit én is szeretek. De nagyot csalódtam, mert nem madártej volt, hanem hígított mézben valami fehér puliszkaféle dolog, ízét nem tudom, mert nem ettem belőle. Még volt egy tészta, ami a mi csöregénkhez nagyon hasonlít, csak nagyon kemény volt, csájához szokták enni. Utána tánc. Modern, jó hangú táska gramofonjuk volt. Legnagyobb meglepetésünkre magyar lemezük is volt, így pl. a Rákóczi induló is meg volt. Éjfél után egy hadnagy társaságában észrevétlenül szépen meglógtunk. Az éjszakát a gh. Hadnagy lakásán töltöttem, ahová reggel 7 órára rendeltem a legényemet.

Jegyzetek:

i Eredetileg az orosz faluközösségek vezetőjét jelentette, itt alighanem csak elöljárót kell érteni rajta.

ii A katonák a fronton tábori postaszámot kaptak, így azonosították őket és juttatták el hozzájuk a csomagokat, levelezőlapokat.

iii Veszeloje, település Oroszországban, A Dontól nem messze, Korotojak környékén.

iv Landwirth, azaz gazdaságis.

v Utalás arra, hogy Európában némely baloldali körök (és a megvett a „hasznos hülyék”) a sztálini Szovjetuniót, mint a munkásság és az emberiség paradicsomát ajnározták, szemben a kiábrándító valósággal.

vi Azért ez egy érdekes betekintés a sztálini szovjet paradicsom női lélektanába.

vii Oroszul nem tudó katonánk itt félreérthette az orosz „sztákán” azaz üveg/pohár szó jelentését.