Filmajánló: Jordskott (2015)

Henrik Björn:

Jordskott

(Jordskott – 2015)

Pár napja érdekes kérdéssel lepett meg az egyik könyvtárunkba járó iskolás. Igen, vannak ilyenek! Megkérdezte: mit csinál egy könyvtáros a hétvégén? Talán meglepő, de nem csak „könyvtároskodik”, vagy felolvasás tart az adott hét aktuális emléknapja alkalmából aktuális emlékülésen a szunyókáló munkatársaknak, hogy utána feláldozzanak közösen egy-két könyvrongálót a Pallasz Athénének szentelt házioltáron. Az olvasás árnyékában ugyanis olyan ténykedések is előfordulnak, mint: haverokkal sörözés, focimeccsre járás az öcsémmel, fényképezés, sőt! néha – de csak módjával - filmnézés! Igaz a televíziót gyakorlatilag sikerült negligálnom az életemből - akárcsak Angela Merkelnek a realitást -, de ma már az internet ezer lehetőséget nyújt. Bizonyításként tehát rendhagyó módon egy filmsorozatot ajánlok, a Jordskottot, melyre egy kedves skandináv krimi rajongó olvasó hívta fel a figyelmemet néhány héttel ezelőtt.

A Jordskott egy tíz részes svéd filmsorozat, melyet 2015-ben készítettek elsősorban a hazai közönség számára, méghozzá meglepően nagy sikerrel, hiszen az SVT-n [azaz a svéd nemzeti televízión] mintegy 1.4 millióan követték a velünk megegyező nagyságú piacot jelentő skandináv országban. Az annak idején – méltán - leszerepelt Marslakók az MTV-n mintegy 11-12 ezer főt tudott a képernyő elé csábítani. Mondjuk ennek a 11-12 ezernek alighanem egy 10 km-es uborkaszedő-verseny élő közvetítése is megtette volna.

A Jordskott történetének kezdetén Eva Thörnblad nyomozó éppen hazatér szülőfalujába, Silverhöjdbe, miután apja öngyilkos lett. Eva el nem múló sebként hurcolja magával lányának, Josefine-nak 7 évvel ezelőtti eltűnését. Ám nem csak apja temetése motiválja megjelenését a településen, ugyanis újabb gyermek eltűnése vonja magára a nyomozónő figyelmét. Mivel sohasem fogadta el a hivatalos verziót, mely szerint Josefine vízbe fulladt, nyomozásba kezd az új eltűnés ügyében, hátha az elvezeti lánya elrablójához. Ez az alapállás bonyolódik aztán az egész kisvárost felforgató eseménysorozattá, amelynek elsődleges mondanivalója az, hogy ha a természetet károsítjuk, akkor magunk alatt bökjük ki a gumi mentőcsónakot.

A sztori nem játszódik sok helyszínen, viszont a klasszikus skandináv vidék szépségét is szépen bemutatja, tavakkal, folyókkal, erdőkkel. Érdekesség, hogy bár Silverhöjd a valóságban nem létezik, de a jelenetek forgatási helyszínei igen, s egy meglehetősen szűk körben helyezkednek el a történelmi svéd kisváros, Sala környékén. Silverhöjdnek saját honlapja is van, amely bemutatja, hogy a film egyes helyszínei a valóságban hol is találhatóak meg. A térség éppen megfelelő egy drámai thrillerhez, kellően sötét, ködös és drámai. Talán ez is az oka, a skandináv bűnügyi regények diadalmenetének. A hely szelleméből, és a mitológiájából fakad.

Amitől azonban igazán jó a sorozat, az a színészek. Könnyen vagyok, mert egyiküket sem ismertem korábbi alkotásokból, ami nagyon hasznos. Szerintem egy új sorozat megér egy új színészgárdát. Ki ismerte a Trónok harca ma már sztárolt szereplőit annak idején? Jó dolog, ha az adott színészeket nem kötöm korábbi szerepeikhez, sokszor zavaró tud lenni. Például, ezért nem nagyon nézek magyar filmeket (meg azért, mert vacakok), mindig ugyanazt a 15 arcot kellene más-más szerepben látnom. Ebben a svéd gyöngyszemben minden a helyén van. Egyetlenegyszer sem téptem a hajam, hogy a szereplő hirtelen olyan dolgot tesz, ami ellentétben áll az eddigi felépített karakterével. A motivációk pontosak, mint egy lézeres műtét, a színészek sem kevesebbet, sem többet nem játszanak el annál, mint ami az adott szereplőtől elvárható. Minden alak árnyalt, érthető és szerethető. Kiválóan játszik a Göran Wass nyomozót alakító Göran Ragnerstam, a főszereplő Moa Gammel is szépen hozza Eva-t. Nagyon mély nyomot hagyott bennem az utolsó epizódokban fontos szerepet játszó Happy Jankell, akinek egy zavarodott, természetfölötti erővel megáldott/megvert emós-gót lányt kellett megformálnia. Elhittem róla, hogy az is. Nálam azonban a többszörös gyilkos Harry Storm a legerősebb alakítás (Villa Virtanen), akinek hátteréről nem tudunk meg túl sokat, múltja csak balladai homályból sejlik fel, de érezzük, hogy amit tesz, az indokolt, és komoly történések motiválják.  Nincs ördögi gonosz, sem angyalian jó. Egyszerűen mindenkivel szimpatizálhatunk valamiért.

Ugyanakkor a meglepetésekkel sem fukarkodnak az alkotók. Először is ott a misztikus szál, amelyet lassan fonnak bele a történetbe, s csak a felénél érezzük először azt, hogy a természetfeletti tényleg ott lépked Silverhöjd erdejében. A karakterek is rejtenek meglepetéseket, nehéz eldönteni kinek szurkoljunk. Tetszett az is, hogy nem próbálkoztak azzal, hogy a látvánnyal tegyék érdekessé a sorozatot, hiszen ekkora keretből ezt aligha lehetett volna hatásosan és szépen kihozni. Ehelyett a sejtetés és az elrejtés eszközeivel éltek. Bizonyára ki lehetett volna hozni valami másodvonalbeli CGI szörnyeket, de csak rontott volna a színvonalon. Akkor már jobb volt kihagyni.

Negatívum? Nem nagyon tudok mondani. A hollywoodi látványorgiákhoz szokott nézőknek talán kicsit vontatott, vagy ingerszegény lehet. Számomra a svéd nyelv (felirattal néztem, tudtommal nincs magyar szinkron) volt a leginkább zavaró, majdnem olyan csúnya nyelvnek találtam, mint a hollandot. Igaz, régen az angollal is így voltam, úgyhogy ez csak megszokás kérdése, és a 7-8. résztől már nem zavart annyira.

A sorozat költségvetése 8.8 millió euró volt, ami a mai napi középárfolyamon kb. 2.73 milliárd Forint, azaz durván két és fél Marslakók (1.14 milliárd Ft), vagy három és fél Kossuthkifli (816 millió Ft), esetleg kettő Kis Vuk (1.4 milliárd Ft. Ha belegondolok, hogy az utolsóként említett rajzfilm mindössze 73 perces, míg a Jordskott csaknem 10 óra a játékidő, akkor igen olcsónak mondható! Hogy hányszor jobb ezeknél a felsorolt magyar celluloidhulladékoknál, azt viszont meg sem merem kockáztatni… Ugyanakkor reménykeltő, hogy kellő ötlet, merészség, jó forgatókönyv és egy bátor castingos – aki mondjuk nem mellbőség, és ismeretség alapján választ – esetén aránylag kisebb összegből is ki lehet hozni valami egészen élvezhetőt. Próbáltam utánanézni interneten, hogy lehet-e remény második évadra, de eddig nem láttam biztató híreket. Kár, mert azért vannak elvarratlan szálak.

Aki szereti a feszült hangulatú drámát, némi krimi beütéssel és misztikummal, az bátran kezdje el a Jordskottot, mert megéri.

Pontszám:

Nyolc víziszörny a tízből.

8/10

IMDB: 7.3 pont

Könyvajánló: Asimov - Fekete özvegyek klubja

Isaac Asimov: Fekete özvegyek klubja

(Eredeti: Tales of the Black Windowers, 1974)

Budapest: Metropolis Media, 2015

252 oldal

Asimovról senkinek sem a krimi jut eszébe, mint irodalmi műfaj. Ezzel magam sem vagyok másként, hiszen az elsősorban sci-fi íróként Asimovról nekem is „Magnum opus”-a, az Alapítvány-trilógia ugrik be, esetleg a Robot-sorozat. Pedig hát a zseniális orosz/amerikai – ha hihetünk egy honlapnak -, minden tudományágban produkált maradandót. Elolvasva a Fekete özvegyek klubját, azt kell, mondjam, bűnügyi novellákban sem vallott kudarcot.

A "Fekete özvegyek klubja" egy féltucat férfiból álló társaság, amely a feleségek és munka elől való menekülés céljából egy vendéglőben ülésezik havonta egyszer. Eleinte elsősorban beszélgetni és falatozni gyűlnek össze, majd egyre inkább rejtélyeket megoldani. A karakterek mindenfélék: van itt kevéssé művelt festőművész, vegyészdoktor, önjelölt író, titkosszolgálati kódfejtő, matematikatanár, hivatalnok. Rendszerint minden alkalommal egy vendég is jelen van, akinek kifaggatása során találkoznak a megoldandó bűncselekményekkel. Aztán persze, ott van a nekik felszolgáló, és a bűnügyeket megoldó pincér, Henry. A klubtagok stílusa kifinomult, számomra a történetek nem is a 70-es években játszódnak, végig úgy éreztem, hogy a viktoriánus-korban vagyok. Mindenki művelt, komoly irodalmi tapasztalattal rendelkezik, úgy ismerik Shakespeare-t, vagy Bibliát, akár a déli határnál Ahmed a GYODA-t.

A kötet tizenkét novellát tartalmaz, amelyek zöme ötletes kis rejtély, a gyilkosságtól a kódfejtésen át a lopásig. Asimovra érezhetően hatottak Agatha Christie történetei, Henry az ügyeket ugyanúgy az elbeszélésekben lévő ellentmondásokból okoskodja ki, mint mondjuk Poirot az Öt kismalacban. Az is kedvemre való, hogy a sztorik behatároltak térben és időben, szeretem az egy légtérben zajló minimalista filmeket és könyveket (pl. A kötél, Exam, illetve: Tíz kicsi néger, Nyílt kártyákkal).

Élveztem a novellákat, tetszett a játékos elmesélés, viccesek és szerethetőek a szereplők, akiket apró adalékokból ismerünk meg szépen fokozatosan. Az egészet áthatja valami könnyed lazaság és derű. Halsted limerickjei Az Iliászról meg külön pozitívumok, Asimov költőnek is kiváló lett volna. Negatívum is van persze, de alapvetően a szerzőtől függetlenek. Némelyik novella megoldása magyarul sajnos értelmetlen, mert az angol szavakban van elrejtve a válasz. Ez nem a fordító hibája, egyszerűen visszaadhatatlan más nyelven a dolog. Egy másik történet pedig egy olyan dalocska körül forog, amit ugyan egy művelt jenki valószínűleg jól ismer, de mi magyarok még annyira sem, mint Ali az emancipációt. Ebből fakadóan nincs esélyünk megfejteni a bűncselekményt, csak megtudjuk a végén mi a megoldás. Kicsit szerencsétlen még, hogy a novellák minősége a kötet vége felé lejt, és az elsők a legjobb történetek. Nekem kifejezetten a legelső a favorit, ami több okkal is indokolhatnék, de nem teszem, olvassa el minden érdeklődő, és úgyis megtudja a választ!  

Összefoglalva: Kellemes olvasmányon vagyok túl, éppen jól jött az utóbbi idők komoly történelmi monográfiái után, felfrissített, és másfél napi buszozgatás elég volt a kiolvasásához. Agatha Christie-t ugyan nem éri el minőségben, de nagyon hangulatos alkotás. Ezek után az a tudat, hogy még öt a Fekete özvegyek klubjáról szóló novelláskötet vár magyar kiadásra, olyan örömmel tölt el, mint Mohamedet az osztrák szárnyas kapu.

Pontszám:

Hét gyufásdoboz a tízből.

7/10

www.moly.hu: 85 %

www.goodreads.com: 3.92 pont

Könyvajánló(k): Agatha Christie Top 10

Mint könyvtáros pontosan tudom, hogy Agatha Christie halála után 40 évvel is tarol. Köteteit folyamatosan keresik, alig várják, hogy felbukkanjon egy-egy korábban még le nem fordított darab. Gyakorlatilag minden krimijét kiadták már magyarul, így sajnos/szerencsére már teljes a kínálat számunkra is. Az irodalom nem bővelkedik olyan nőírókban (Szapphó, Jane Austen + 1-2), akik meghatározták az irodalom történetét, de Christie kétségtelenül ilyen. Ráadásul mindezt egy meglehetősen férfias ágában érte el, a bűnügyi regényekében. Úgy gondolom ő az az író, akire kijelenthető, hogy soha nem fogják felülmúlni. Miért? Mert mindent megírt belőle! Feltalálta vagy továbbfejlesztette az összes olyan klisét, amitől egy krimi jó és fordulatos lesz.

Gyilkolt nála már: háttérszereplő, narrátor, a nyomozó, van olyan novella, ahol nem gyilkolt senki, és van olyan regényben, ahol gyakorlatilag mindenki gyilkos (olvassák el minden és meglátják, nem hazudtam)!

Gyilkoltak nála: homokzsákkal, tőrrel, pisztollyal, méreggel, autóval, tűvel, almával, vízzel, nyíllal, árammal, kötéllel, sótörő mozsárral, kábítószerrel, pszichológiával és még sok mással.

Bejáratta azokat a sémákat, amik a mai napig minden krimit jellemeznek: felcserélt személyazonosságok, maszkírozás, megdönthetetlen alibik, hamis nyomok, őrült sorozatgyilkosok, a végén összegyűlő gyanúsítottak.

Szóval Agatha Christie a legnagyobb a műfajban! Ezért összeválogattam egy személyes listát a legjobb regényeiből, afféle Top 10-et. Bár a sorrend valamiféle valódi sorrendiséget jelent, de a másodiktól a hatodikig számomra olyan kicsik a különbségek, hogy holnap már valószínűleg másként rendezném. 

10. Nyaraló gyilkosok 

(Evil under the Sun), 1941

A Nyaraló gyilkosok egy jól sikerült Poirot regény, amely egy idilli nyaralóhelyen játszódik, hírességekből és nagyvilági személyekből font koszorúban. Szokásos Christie karakterek: gyarmati katonatiszt, szobalány, színésznő, férj, mostohalány, orvos, pap, egy házaspár. 

Arlena, a gyönyörű színésznő férjével nyaral, és nem törődve sem vele, sem a pletykás társaság véleményével viszonyt kezd az ott nyaraló tündéri házaspár férfitagjával, aki képtelen ellenállni a szépségének. Ám Arlenát hamarosan egy kirándulása után holtan találják a sziget egyik rejtett zugában. Poirot érzi a gonosz jelenlétét, és megkezdi ténykedését a gyilkos leleplezésére. Gyanúsítható személyekből nincs hiány, csakhogy a potenciális jelöltek többségének sziklaszilárd alibije van. Vajon egy féltékeny hitves? Egy angyalnak látszó pap? Vagy egy megkárosított ismeretlen követte el a bűntényt?

Miért tetszett? A gyilkosság elkövetése zseniális, a bűnöst pedig olyan jól rejtette el Christie a káosz közepén, hogy képtelen voltam annak idején felfedezni. Christie-ben az a zseniális, hogy utólag minden összeáll és pofonegyszerűnek látszik, de olvasás közben... Teljesen meglepődtem a végkifejleten.

9. Öt kismalac 

(Five little Pigs), 1942

Az öt kismalac különleges regény, hiszen Poirot nem friss nyomon jár. A gyilkosság, amelynek felderítésére felkéri az annak elkövetéséért kivégzett asszony lánya, 16 éve történt. Állítólag megölte a férjét. A zseniális belga kezében nincs semmi, bár arra hamar rájön, hogy tényleg nem az elítélt volt a gyilkos. 16 éve egy neves festőt mérgeztek meg saját otthonában alkotás közben, mialatt szeretőjét festette éppen. Az esetet az öt jelenlévő visszaemlékezéséből ismerjük meg, akikkel Poirot külön-külön elbeszélget, majd egy közös összejövetelen fellebbenti a fátylat a gyilkos személyéről.

A regény igazi klasszikus abból a szempontból, hogy Poirot beszélgetései a szemtanúkkal miként láttatják ugyanazt a helyzetet, miként magyarázzák külön-külön meg ugyanazt az eseményt. Nagyon jól megírt, kiváló könyv. Ráadásul személyes sikerélményem, hogy olvasásakor eltaláltam a gyilkos személyét.

A Poirot filmsorozatban olyan polkorrekt agyatlanságot kevertek a sztoriba, ami az eredetiben nincs. Nagyon mérges voltam rá, mert ezt leszámítva jó film.

8. Az ijedt szemű lány/Gyilkosság a golfpályán

(The Murder on the Links), 1923 

Az egyik leghumorosabb Christie regény, egyben a második Poirot történet. A humor gyakran megárt a krimiknek, hiszen azt a sötét hangulatot és feszültséget, ami egy jó kis gyilkossággal jár, a poénok széttörhetik. Szerencsére itt ilyesmiről szó sincs. A humor forrása elsősorban az a párbaj, amelyet a gyilkosság felderítéséért Poirot, és a helyi francia rendőrség hullócsillaga Girraud vívnak. 

Az alapszituáció, hogy egy gazdag, ám kétes múltú férfi (Renauld) megkéri Poirot-t, hogy védje meg, mert veszélyben az élete. Ám mire a detektív odaérne, Renauld-ot elrabolják, majd megölik, míg feleségét a rablók megkötözve a házban hagyják. A nyomozás lépésről lépésre halad, Gireaud felügyelő fogadást köt Poirotval (a filmmel ellentétben nem a pipáját teszi fel Poirot bajuszával szemben), hogy ki oldja meg elsőnek az ügyet.
Mikor először olvastam, nem sikerült rálelnem a gyilkosra, holott ebben a műben a bűnjelek nagyon világosan vannak felsorolva.

7. Temetni veszélyes

(After the Funeral), 1953

Innentől már jelzőket sem fogok mondani, a Temetni veszélyestől kezdve már csak briliáns darabok következnek, melyek olyan zseniálisan bonyolultak, hogy már rémesen egyszerű esetek. A Temetni veszélyes története azzal indul, hogy eltemetnek egy gazdag gyárost, majd a temetésen egyik rokon megjegyzést tesz, mely szerint a fickót megölték. Innentől kezdve a békés falu egyszerre átalakul pokollá, a rokonság tagjai között a halál arat, holott még nincs is Péter/Pál. Poirot a család ügyvédjének kérésére kezd el nyomozni, mely során átejtések és szerepcserék bonyolítják a felderítést. A családi viszály mindenkit gyanússá tesz, a potenciális gyanúsítottak köre behatárolt, és természetesen mindenkinek volt oka és lehetősége elkövetni valamelyik gyilkosságot. Egy gyilkos van, vagy több? Őrült-e, vagy egy hidegvérű zseni?
Sajnos ezt az esetet sem sikerült annak idején kinyomoznom, megdöbbentett a végjáték és a bűnös személye.

Az erről készül Poirot rész szerintem az egyik legjobb, ráadásul a gyilkost megformáló színész (vagy színésznő?:D Olvasd el és megtudod!) kiválóan alakította szerepét.

6. Az ABC-gyilkosságok 

(The ABC Murders), 1936

Igen, ismét Poirot regény. Úgy gondolom, hogy a legjobb 10 Agatha-regény zöme a bajuszos belga mesterhez köthető, valahogy a Marple történetek többsége nem nyerte el annyira a tetszésemet.
Az ABC-gyilkosságok során egy sorozatgyilkos után kutatunk, aki a vasúti menetrend szerint szedi áldozatait: A-betűs település: A-betűs halott, B-betűs település: B kezdőbetűs halott, C-betűs település C-betűs áldozat, és minden tetthelyen megtalálják az ominózus ABC-s vasúti menetrendet, mint a gyilkos jelképét... Ráadásul a titokzatos tettes valósággal kihívja Poirot, levelez vele, megírja rejtvényekben a következő célpont helyét, és még ez is kevés a semlegesítéséhez. Aztán a gyilkos hibázik Doncasterben, legalábbis az áldozat nem D-betűs, sőt hamarosan feladja magát a helyi rendőrőrsön. Az ügy a jelek szerint véget ért, hiszen a hullák száma sem nő tovább.
Az ABC-gyilkosságok egy klasszikus sorozatgyilkos utáni hajszának indul és egy fantasztikus pszichológiai sakkjátszmává válik az árnyékban megbúvó szörnyeteg, és a kihívott zsaru között. Az egyik legnagyobb Christie-regény, szinte szégyellem, hogy csak hatodik.

5. Halál a Níluson

(Death on the Nile), 1937

Szívem csücske ez a regény. Sokan írtak listát a legjobb Agatha Christie regényekről, és meglepően ritkán szerepel ezeken a Halál a Níluson, de nekem a legkedvesebb. Egyrészt történelmi tájon játszódik, Egyiptomban. Másrészt azon ritka esetek egyike, amikor az ember óhatatlanul kicsit a gyilkos pártján áll, mivel érzelmileg nagyon érdekesen felépített a sztori. Az áldozat egy arrogáns örökösnő, aki bármit és bárkit megkaphatott, ám neki mégis gyerekkori barátnőjének vőlegénye kellett, s akivel éppen oda utazik nászútra, ahova barátnője is tervezte ugyanezt. A barátnő úgy dönt bosszút áll és követi a friss házaspárt mindenhova, hogy folyton eszükbe juttassa, mit tettek vele. A beteges bosszú végül elnyeri jutalmát, egy hajón töltött éjszakai perpatvar során a barátnő meglövi az exvőlegényét. Mialatt a sérültet orvoshoz viszik és a tettest felügyelet alá helyezik, az örökösnőt valaki brutálisan fejbe lövi.
A gyilkosság az egyik legötletesebb Christie-bűntett (holott van egypár...), Poirot sokáig képtelen bármilyen előrelépésre, hiszen a legvalószínűbb gyanúsítottak egyszerűen nem tehették. Végül az egész ügy véres tragédiába torkollik.
Nagy öröm számomra, hogy az agatha.hu-n szintén nagyon magasra értékelik az én favoritomat. Csak azért nem teszem meg elsőnek, mert elfogultságom mellett is azokat, melyek még hátravannak, egy-két dolog miatt még zseniálisabbnak találom.

Számomra ez a legjobb Poirot sorozatban készült film, látványilag nagyon jó, a fényképezés remek, a karakterek erősek, és jól alakítottak. Imádom. A legszebb és legszomorúbb Poirot epizód. Ezt minden krimirajongó nézze meg!!! Sőt, még több felkiáltójellel: !!!

4. Gyilkosság az Orient-expresszen

(Murder on the Orient express), 1933

Talán a legismertebb regénye a művésznőnek. Nekünk magyaroknak különösen kedves, hiszen még magyar szereplő is van a legendás vonaton, ahol egy hírhedten nagy gazembert tesznek el láb alól. Poirot-val az a szégyen esik meg, hogy abban a kocsiban hullik el valaki, amelyikben maga is utazott. Ráadásul a természet tovább nehezíti a helyzetet, hiszen a vonat elakad a Balkán közepén az óriási hóban, és az utasok magukra maradnak a gyilkossal, aki bármelyikük lehet. A nyomozás modern eszközei hiányoznak, nem lehet ujjlenyomatot venni (nagyon hasonlít az eset a Columbo hajós részére!). Az esetet tovább bonyolítja, hogy ismeretlen szereplő tűnik fel vörös ruhában a gyilkosság éjszakáján, ugyanakkor el is tűnik. A hó viszont nem mutat lábnyomokat a vonatról kifele, így a gyilkos nyilvánvalóan az utasok között van. Vannak nyomok, néha túl sok is, de nem mutatnak egy irányba. Mintha a gyilkos szándékosan próbálná megtéveszteni Poirot-t.
Szerencsére annak idején - az egyik általam legkorábban olvasott Christie-regény, amit még középiskolás korom elején végeztem ki - még nem láttam filmben, mikor kiolvastam a regényt, így nagyon "ütött" a meglepő befejezés.

A Gyilkosság az Orient-expresszen-ből több film is készült. Nagyon érdekes lett a Poirot sorozat ezen epizódja, amely inkább a belga nyomozó lelki vívódására helyezte a hangsúlyt, hiszen ez alkalommal az áldozat maga is bűnöző, aki legkevésbé sem méltó a sajnálatra. Nagyon szépen koreografált és látványos a film.

3. Tíz kicsi néger

(Ten little niggers, majd a PC jegyében: And then there where non), 1939

Hú... Erről a kötetről csak legfelsőbb fokban ildomos beszélni, olyan mértékben körmönfont, annyira meglepő és újszerű, hogy maga a gyilkosság teljességgel kitalálhatatlan az olvasó számára.
Tíz személy egy luxusnyaralást nyer az úgynevezett Néger-szigetre, melynek kastélyában szállásolják el a (bal)szerencséseket. A szállás asztalán egy kis tálkában tíz porcelán néger fejecske fogadja őket, meg egy hátborzongató versike:

"Tíz kicsi néger éhes lett egyszer; s vacsorázni ment,

Egyik rosszul nyelt, megfulladt, s megmaradt kilenc.

Kilenc kicsi néger későn feküdt le, s rosszat álmodott,

Egy el is aludt másnap, s nem maradt, csak nyolc.

Nyolc kicsi néger sétára ment egy szép kis szigeten,

Egy ott is maradt örökre, s így lettek heten.

Hét kicsi néger tűzifát aprít, gyújtóst hasogat,

Egyik magát vágta ketté, s már csak hat maradt.

Hat kicsi néger játszadozik a kaptárok között,

Egyet megcsíp egy kis méh, és nem marad, csak öt.

Öt kicsi néger tanulgatja a törvény betűjét,

Egyik bíró lesz a végén, s marad, csak négy.

Négy kicsi néger tengerre száll, és egy piros lazac

Egyet lépre csal, bekapja, s csak három marad.

Három kicsi néger állatkertben jár, egy nagy medve jő,

Egyet keblére ölel, és így marad kettő.

Két kicsi néger kiül a napra s sütkérezni kezd,

Egyik pecsenyévé sül és nem marad, csak egy.

Egy kicsi néger magára hagyva, árván ténfereg,

Felköti magát, és vége is, mert többen nincsenek."

Este egyszer csak egy levelet kapnak bizonyos V. A. Lacky-tól (ha nem esett le: valaki!), aki egy hangosbemondón felsorolja, hogy minden jelenlévő gyilkos, hiszen múltjukban szándékosan vagy felelőtlenségből, de halál tapad a kezükhöz és most ezért meg fognak lakolni. A szigeten vihar tombol, hajó már nem közlekedik a szárazföldre egy darabig, így a vendégek között eluralkodik a pánik. Ráadásul valahányszor eltűnik egy néger fejecske a tálról, egyikük a versike által ígért módon fogva tartójuk áldozatául esik. Ráadásul nyomozó sincs a szigeten, aki megfejtené az esetet. Itt nincsenek túlélők. Ez egy igazi thriller.

A konfliktus zárt területen zajlik, korlátozott létszámú résztvevővel. Fantasztikusan megszerkesztett történet a Christie-nél gyakori gyerekmondóka motívumtól egészen a cselekmény pszichológiai hátteréig. Igazi olvasmányélmény mindenkinek!

2. Gyilkosság meghirdetve

(A Murder is Announced), 1950

Az első és egyetlen Miss Marple történet a tizes listámon, amely azonban akár első is lehetne. Egy csendes kis faluban meglepő hirdetés jelenik meg az újságban: Ezen és ezen a helyen ekkor és ekkor gyilkosság lesz. A falu lakosai bár meglepődnek, de úgy gondolják, a szokásos "Ki a gyilkos" társasjátékról van szó, így felkészülnek a megjelenésre, hogy egy kis izgalmat és szórakozást csempésszenek vidéki hétköznapjaikba. Igen ám, de a megadott címen lakók is döbbenten olvassák a hirdetést, hiszen ők nem akartak ilyen játékot aznap estére, de most kénytelenek lesznek megrendezni. Megjönnek a vendégek, mindenki feszülten várja a játék kezdetét, aztán hirtelen elmegy a villany, beront az ajtón lámpával egy álarcos idegen, majd lövések dörrenek a sötét teremben.

Ám a halott igazi. És ami még meglepőbb, az áldozat maga az ajtón betörő álarcos. A helyszínre érkező rendőrnek mindez teljesen érthetetlen. Miért akarta a fickó megölni a ház úrnőjét, aki megsérült az egyik lövésnél? De ami még érthetetlenebb, ki ölte meg a gyilkolni igyekvő álarcost? Egy felettese tanácsára a zsaru egy kötögető öreg nénikéhez fordul segítségért, Miss Marple-hez, aki a fonalgombolyaghoz hasonlóan nekilát kibogozni a látszólag értelmezhetetlenül összegabalyodott szálakat.
Be kell valljam, nagyon büszke vagyok rá, hogy olvasás közben rájöttem a gyilkos kilétére, mert ez az egyik legagyafúrtabb eset, amit szerzőnk agya összedobott.

1. Az Ackroyd-gyilkosság

(The Murder of Roger Ackroyd), 1926

Nem tudtam mást tenni az első helyre, és meg kell mondjam az aranyérmes pozíción hezitáltam a legkevesebbet. Egész egyszerűen sokkolt, mikor elértem a regény végéhez, és megtudtam a választ a legendás "Ki a gyilkos?" kérdésre. Csak bambultam, és nem hittem el, hogy ilyen létezik. És nem én vagyok az egyetlen, egy másik Agatha Christie fan ugyanígy járt. Nem is nagyon akarom leírni a történetet sem, olvassa el mindenki. Egyszerűen a sztori leírása nem mondana el semmit, mert itt most kivételesen nem (csak) ez a lényeg. Igazi fejtörő, az ember szinte Poirot-t legyőzve akarja megoldani az ügyet, amelynek gyilkosa elegáns ugyanakkor kockázatos módszerrel ölte meg áldozatát. Zseniálisan vannak a nyomok elrejtve a regény lapjain, ám komoly dicséretet érdemel, aki megtalálja, elrendezi és kitalálja ki a tettes, mert a bizonyítékok csak utólag nyilvánvalóak, a történések láncba rendezése csak utólag olyan egyértelmű. A Tíz kicsi néger érdekesebb és izgalmasabb, a Halál a Níluson érzelmesebb, a Gyilkosság meghirdetve gyilkossága ötletesebb, az ABC-gyilkos zseniálisabb, de nálam a trónon meglepetésének óriási ereje miatt Az Ackroyd-gyilkosság ül.

Amik éppen csak lemaradtak a listáról: Lord Edgware halála, A függöny, A ferde ház, a Paddington 16:50, és a Kristálytükör meghasadt.

Gyilkosság a kastélyban 3.

Hosszú kihagyás után itt az egyedi gyilkosság harmadik és egyben befejező része. 

Ott hagytuk abba, hogy Possert Jakab csornai csendőrszázados[1] immár gyilkosság ügyében nyomozva vonult ki a kastélyba kikérdezni az érintetteket. Az éj folyamán meginduló nyomozás gyors eredményeket hozott. Természetesen végigjárta az esethez kapcsolható helyiségeket, kikérdezte a ház lakóit és az alkalmazottakat és beszélt az orvosokkal. Possert sok mindent megélt ember volt, hiszen a világháborúban a 86. császári és királyi gyalogezredben szolgált, majd a háború után visszament a csendőrséghez.[2] Komoly képzésben részesült, 1924-ben is részt vett egy továbbképzésen.[3] 1927-ben vitézzé is avatják majd.[4]

A kastélyban a terepszemle után csendőröket hagynak, egyrészt, hogy senki ne hagyhassa el az esetleges gyanúsítottak közül azt (két alapvető gyanúsított volt legalább: Feitscher Lina szobalány és Froreich Ernő), másfelől biztosítani a helyszínt.  Possert úgy tűnik, szintén többnyire az épületben tartózkodott a következő napokban. Geley orvos október 13-án tesz részletes vallomást a századosnak az eseményekről,  elmondja miként vélekedik az esetről.

Csendőrök munkában

Természetesen az előzmények alapján Froreich a fő gyanúsított, hiszen sok körülmény ellene van:

- nem volt jóban apósával

- annak halála esetén felesége örökli a vagyon jelentős részét

- úgy intézkedik apósa halála után, mintha máris ő lenne az úr

- nyomokat semmisített meg, mikor parancsba adta a véres újságpapírok elégetését.

- még a családtagok is elsőre rá gondolnak.

Possert megvárja, míg kirendelnek mellé egy ügyészt, dr. Kun László királyi ügyészt és október 14-én megkezdi Froreich kihallgatását. A kihallgatás a kastély egyik termében történik meg.[5] Az ügyészen, Posserten és Froreichen kívül Erdődy tiszthelyettes és még két csendőr volt jelen. Possert először a „jó zsarut” játszotta, megkérte Froreichet, világítsa meg a dolgokat, mert nem tiszta miért akart volna öngyilkos lenni Egyedi. Udvariasnak és megértőnek mutatkozott és bátorította a gyanúsítottat. Froreichet részletesen faggatták az MTI hírek szerint két óra hosszat kellett mesélnie a család körülményeiről, kapcsolatrendszeréről és Egyedi életéről és arról, hogy szerinte miért lett öngyilkos az öregúr.

Mikor befejezte, Possert durva stílust vett fel, megragadta a gallérját és nekirontott: „- Hát nem így fojtotta meg az apósát!?”. A jelenet az addig magát biztonságban hívő Froreichet megdöbbentette, összetörten dőlt az asztalra és zokogott. Mikor magához tért, Kun gyöngéden meglapogatta a vállait és így szólt: „- Nézze, doktor úr! Nem kell vallania, ha nem akar. Mi úgyis tudunk már mindent.” Javasolta, hogy könnyítsen a lelkén, hiszen minden bizonyíték ellene szól, legalább a lelkiismeretét tegye rendbe.[6]

Froreich ekkor megkérte a századost, hogy küldje ki a többieket csak ő és az ügyész maradjanak. Megtették.[7] Froreich ezután elmesélte miként tette:

Október 6-7 éjszakáján kétszer is bement apósához, először megpróbálta rábeszélni, hogy adjon több pénzt a családjának, akik nagy zsugorisága miatt szegények. Éjfél körül újból bement, az alvó Egyedit felkeltette, könyörgött neki, de az megvetően nézte és nem hallgatott rá. Az öreg rongynak nevezte családját. Ezután Froreich állítása szerint elvesztette önuralmát és csak hajnali ötkor tért magához, mikor meglátta a holttestet illetve a sebeket saját könyökén, melyeket a dulakodás közben szerzett. Öngyilkos akart lenni vagy Amerikába szökni.

A vallomás után Froreich beszélhetett feleségével, maga akarta elmondani, hogy mit tett. Kijelentette, hogy érte tette, mert meg akarta menteni abból a sanyarú sorsból, amibe az öregúr zsarnoksága és zsugorisága vetette.[8] Kijelentette, hogy megérti, ha elválik tőle (később tényleg ez történt!), de bocsásson meg. Felesége kijelenti, hogy megbocsát, hiszen családjáért tette. Ezután megérkezik Sándor László, Froreich ügyvédje, a gyanúsítottat pedig őrizetbe veszik és elszállítják. Possert feloldja Feitschert szobalány őrizetét, Sándor László pedig arra kéri a csendőrt, hogy a helyszín orvosi szemléje maradjon el, tekintettel arra, hogy arra már nincs szükség és a családot csak további tortúrának tennék ki. Possert ezt végül nem teszi meg, a helyszíni szemle másnap megtörténik.

Október 15-én Gévay-Wolf alispán felfüggeszti állásából a komoly szakmai hibákat elkövető Kiss Béla egyedi körjegyzőt és Geley Frigyes szanyi körorvost. Fegyelmi eljárás is indul ellenük, hiszen első napi hibájuk majdnem a bűntény feltárását lehetetlenné tette. Eljárás indult a gyorsított halottszállítási engedély kiadásában segédkező hatósági személyek ellen is.[9] Ezen a napon megtörtént az orvosszakértői szemle Egyeden, melyet Kenyeres Balázs és Minich Károly végeztek el és maga Froreich is jelen volt, hogy rekonstruálják miként történetek a dolgok.  A következőket állapították meg:

-         Egyedinek az orrát és a száját fogták be, kb. 7 perc alatt fulladt meg. Ez ellenkezik Froreich vallomásával a dulakodásról és azzal, hogy Egyedit a hátára térdelve hátulról a torkánál fojtotta meg.

-         Froreichen valóban vannak kisebb sérülések nyomai: könyökén hámsérülés, orrán pedig karcolások nyomai láthatóak.

-         Mikor Egyedi kiszenvedett, a tettes összesodort törölközőt tekert annak nyakára. Froreich a szemle során megmutatta, miként vonszolta a fürdőszobáig az áldozatot és próbálta felakasztani.

-         Megállapították, hogy az akasztás ténylegesen megtörténhetett volna a mosdón, de hogy nem ez okozta a halált, azt a vallomások bizonyítják, hiszen a hurok lazán lógott a nyakban.[10]

Froreich vallomásának elemei nem estek egybe a véleményükkel.

Letartóztatás

Ezt követően Froreich előzetes letartóztatásba került, a család pedig megpróbálta túlélni a történteket. Hírnevüknek nyilván nem tett jót, a Vuk család (Egyedi Mariska elvált férje volt Vuk) sietett is elhatárolódni, mondván Egyedi Mariskát ne Vuknéként írják a sajtóban, mert már rég nem az.[11]

Felmerült az is, hogy a gazdag és híres családja miatt Froreich-hel másként –megkülönböztetett figyelemmel (könyvek, karosszék, jobb ételek) - bánnak a börtönben, de ezt cáfolták. A fogházban Froreich 6-kor kelt, kérelmére irodai munkát végezhet és senkivel sem érintkezik.[12]

Volt, aki megpróbált hasznot húzni az esetből. Egy hölgy, Trenkó Béláné a meggyilkolt lánya nevében 75 millió koronás ruhavásárlással próbált csalni.[13]

Végül a tárgyalásra 1925. június 22-én került sor a soproni királyi törvényszék előtt, több mint 30 tanú meghallgatásával.[14]

A tárgyalótermet zsúfolásig megtöltötték az érdeklődők és a sajtó képviselői. Froreich vallomásával kezdték, aki ismét annak adott hangot, hogy nem tudja pontosan mi történt, nem volt magánál és az akasztást talán hirtelen ijedtében követte el a holtesten. Sőt kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek.[15] Pentelényi elnök közbevetésére, hogy az orvosszakértők szerint álmában ölték meg Egyedit, azzal reagált, hogy nem emlékszik semmire pontosan, szerinte ébren volt és olvasott az ágyban fekve. Az elnök kérdezte a véres papírdarabokról és vánkosokról, de nem tudott róluk érdemi dolgot mondani.[16]

Froreich védekezése gyakorlatilag arra korlátozódott, hogy családjában sokan elmebetegek és Froreich maga is terhelt személyiség, aki idegileg labilis. Az általam olvasott vallomások alapján tényleg egy befolyásolható és néha elboruló agyú ember képe kerekedik ki. Froreich anyja Lipótmezőn halt meg az elmegyógyintézetben és öccse szintén ilyen betegségben szenved. Több tanút is megkérdeztek, hogy milyen véleményük van a gyanúsítottról és elég ellentmondásosakat vallottak. Zsoldos banktisztviselő úgy vélte: „nem normális”[17],  Kurunczy Lajos szerint viszont normális, csak túl ideges természetű.[18] Összesítve Froreich vallomása egy ideges ember összehordott beszámolója volt, senkire nem tett jó benyomást.

Ezt Geley vallomása követte, mint az egyik kulcstanú. Az ő általa elmondottakat már leírtam az események során. Védte magát, hogy a nyakon lévő akasztásnak hitt nyomokat, melyeket ő a kötélnek (a törülközőkből készültnek) tulajdonított, az orvosszakértők biztos az eltelt idő miatt nem tapasztalták.[19] Kokas csornai doktor, majd Kiss körjegyző következett, aki Possert Jakab századosnak adta át a helyét. Ő azt mondta, Froreich azt vallotta neki, hogy az összesodort törölközővel először öngyilkos akart lenni, de aztán inkább öngyilkosságnak álcázta a tettét. Azt is elmesélte, hogy Froreich arra kérte, lője főbe.

Froreich feleségét délután négykor hívták be tanúként. Leírta, hogy férje jó ember, mindig jól bánt vele. Apjával nem volt jó viszonyban, mert Egyedi nem tartotta méltónak a lánya kezére és gazdasági ügyekben is volt nézeteltérésük. Froreich szertett volna Egyedi pénzéből egy tejgazdaságot szervezni, melyet ő vezetett volna. Férjéből csak betegsége miatt lehetett gyilkos, egy évvel ezelőtt is volt már szanatóriumban gyengesége miatt. Elmondta, hogy apja nem volt fukar vele sohasem, nem szűkölködött.

A tárgyalás során Froreich folyamatosan rossz állapotban volt, végül másnapra kellett halasztani a folytatást.[20]

Másnap reggel folytatódott a tanúkihallgatás, Froreichet megvizsgálták, alkalmas-e a folytatásra, még a kényszerzubbony behozatala is felmerült…

Újabb kulcsszemély következett, Feitscher Lina szobalány, a holttest megtalálója, ráadásul vallomása alapján ő látta életben utoljára előző nap a gazdáját. Ő Egyedit fukarnak írta le, elmesélte az előző esti elköszönés és a másnapi felfedezés már említett eseményeit.[21] Ezután a kisebb tanúk következtek, zömmel Froreich jelleméről kellett vallaniuk.[22] A vád arra játszott, hogy bizoonyítsa, Froreich aljas szándékból, nyereségvágyból ölte meg előre tervezetten apósát, mégpedig kártya- és tőzsdeadóságai miatt.

A soproni bíróság épülete

1925. június 23-án délután a holttesten boncolást végző orvosok vallomásai következtek, Schaffer Oszkár soproni törvényszéki szakértőé és Szilvássy vármegyei tiszti főorvosé.[23]

Megállapítja Schaffer, hogy a halált nem akasztás, hanem a légzőszervek kézzel való lefogása miatti fulladás okán következett be. Mintegy 7-11 percig fogták le az áldozat orrát és száját, ettől keletkezhetett annak orrvérzése is. Belső sérülésnek, izomsérülésnek nincs nyoma, dulakodásra sincs jel.

Szilvássy Froreich elmeállapotáról nyilatkozott. Hisztérikus természetű, anyja és családja miatt súlyosan terhelt. Nem elmebeteg, tudatában van és tettekor is tudatában volt tetteinek, ugyanakkor akaratának szabadságában korlátozott. Dührohamai voltak a börtönben történő megfigyelése során.  Tapasztalatai szerint egy ilyen súlyos beteget gyógykezelni kellene, mégpedig zárt helyen, mert mások testi épségét veszélyezteti.

Ő volt az utolsó tanú.

Kun László ügyész kérte, hogy szándékos, előre megfontolt emberölésben mondják ki bűnösnek Froreichet.[24]

Sándor ügyvéd másként festette le a dolgokat. Egyfelől kiemelte, hogy a tőzsdei tartozás kérdésében Froreich ártatlanul került bajba,. Önhibáján kívül. Kiemelte, hogy Egyedi magának is kereste a sorsot, mert ügyfelével kegyetlenül bánt. Froreich a pillanat hevében ölte meg Egyedit, akinek gyermekeit 9 éven át maga tartotta el apjuk gazdagsága ellenére. Ráadásul Geley doktor hibája felcsillantotta védence előtt a reményt, ráadásul így több nappal megnyújtotta a család szenvedését, hiszen e nélkül Froreich még aznap bevallja tettét.[25]

Végül 1925. június 23-án 18:15-kor hirdetett ítéletet Pentelényi János elnök. A Btk. 279. szakaszába ütköző szándékos emberölés bűntettében Froreich Ernő bűnös, de tettét előre nem megfontolt szándékkal tette. Ezért 4 évi fegyházra, öt év hivatalvesztésre és politikai jogainak felfüggesztésére ítélik, valamint a per során eddig keletkezett költségek fizetésére, amely 12 millió korona.[26]

A győri ítélőtábla épülete ma.

A másodfokú tárgyalás 1925. október 17-én történt meg a győri ítélőtáblán Kvassay Gyula előadó vezetésével. Ezen a legtöbb tanú meg sem jelent, felolvasták vallomásaikat, sőt maga Froreich sem lehetett jelen, állapota egyre súlyosbodott a fogságban.[27] Végül a meghallgatások után a tábla súlyosbította az ítéletet, amelyet 7 év letöltendő fogházra emelt, melyből egyet letöltöttnek vesz.[28] Nem tartották megalapozottnak az előre megfontoltságot, mivel az önakasztást túl gyermeteg módon próbálta megjátszani és kizárta az anyagi indokot is.

1926-ban aztán a legfelsőbb fórumhoz fordultak a felek, a Budapesti kúria végső fokon tovább súlyosbította Froreich ítéletét, amelyet 12 év börtönben állapított meg.[29]

Froreich nem élte meg a szabadulást, Sopronkőhidán halt meg. Magaviselete jó volt, kiélte zeneszeretetét, mert vasárnaponként misén ő játszott az orgonán. Zeneműveket írt, sokat olvasott, irodai munkát végzett. Azt tervezte, hogy szabadulása után új életet kezd a Szovjetunióban…

A Sopronkőhidai fegyház bejárata ma.

Így ért véget az országot 1924-ben felkavaró gyilkosság története, amely tönkretette a családot (Egyedi Artúr testvére öngyilkos lett néhány év múlva mikor leveszíti vagyonát). Lassan Egyed község is hanyatlani kezdett és ma már csak romjai vannak meg a dicső múltnak.

---

[1] Possert Jakab (ez a neve, noha az MTI hírei és a sajtó néha Posselt-et ír), az 1911-es évfolyamon végzett csendőrként és 1923-ban már századosként szolgált. In.: Honvédelem  - katonai és csendőrségi zsebnaptár az 1923-as évre. 134. o. Online:

http://csendor.com/konyvtar/konyvek/Zsebnaptar1923/Zsebnaptar1923%20csendorsegi%20resz.pdf

[2] 1921-ben még főhadnagy, itt olvashatunk a katonai előéletéről is: Katonai és csendőrségi zsebnaptár az 1921-es évre. 764.o.

[3] Csendőrségi lapok, XIV. évf. 2. sz. 11.o. Online: http://www.csendor.com/konyvtar/konyvek/CsendorsegiLapok/CsL-1924/CsL1924%2002sz.%20jul1.pdf

[4] Legalábbis az alábbi honlapon szerepel a neve: http://www.hungarianarmedforces.com/vitezirend/tisztiregi/p.htm

[5] MTI 1924.X.14. 23:45

[6] MTI 1924.X.14. 24:05

[7] Possert Jakab vallomása. MTI 1925.VI.22. 21:40

[8] A helyiek valóban rendkívül zsugori embernek ismerték Egyedit, nagyapám szerint reggelire is csak egy tojást volt hajlandó enni és mindenkitől hasonló visszafogottságot várt el. Ezt Froreich feleségének megértése is erősíti.

[9] MTI 1924.X.15. 16:40

[10] MTI 1924.X.15. 21:40

[11] MTI 1924.X.16. 19:50

[12] MTI 1924.X.20. 21:00

[13] MTI 1925.V.18.

[14] 1925. május 26-án tűzte ki az időpontot Pentelényi János törvényszéki tanácselnök. MTI 1925.V.26 22:50

[15] MTI 1925.VI.22 11:38

[16] MTI 1925.VI.22. 12:20

[17] MTI 1925.VI.22. 12:20

[18] MTI 1925.VI.22. 12:35

[19] MTI 1925.VI.22. 19:15 és 20:35

[20] MTI 1925.VI.22. 21:40

[21] MTI 1925.VI.23. 11:35

[22] MTI 1925.VI.23. 14:05, 14:30

[23] MTI 1924.VI.23. 17:40 és 20:30

[24] MTI 1924.VI.23. 20:30

[25] MTI 1925.VI.23. 22:10

[26] MTI 1925.VI.23. 18:50

[27] MTI 1925.X.17. 13:55

[28] MTI 1925.X.17. 20:10

[29] MTI 1926.VI.1. 3.o.

Gyilkosság a kastélyban 2.

Egyedi-kastély, 1924. október 7. kedd reggel

Feitscher Lina szobalány ezt a reggelt is úgy kezdte, mint bármelyik más keddi reggelt. Nekiállt ébreszteni a lakókat. Elsőnek Froreich Ernő ajtaján kopogtatott, aki bágyadtan kelt és közölte: „olyan jól aludt, hogy azt sem tudja hol van”, majd fürdőt kért. Mivel nem volt elég meleg víz fürdésre, a konyhából hozatott neki mosakodásra. Ezután a cselédlány úgy 10 óra körül elindult a ház urának, Egyedi Atúrnak hálószobájába. Az oda vezető folyosót záró ajtó nyitva volt, noha úgy emlékezett rá, hogy este mikor távozott, bezárta. Mikor a szobába lépett köszönt, de választ nem kapott. Ekkor az ablakokhoz ment elhúzni a spalettákat. Így látta meg Egyedit a földön fekve, nyakában egy törülközőből sodort hurokkal, melynek másik végét a szobából nyíló fürdőszoba mosdóállványához rögzítették. Feitscher erre sikítva kiszaladt. A szobában dulakodás nyomait nem tapasztalta.[1] Berta Erzsébet szerint - aki a komorna volt a házban -, a hurok Egyedi nyakán nagyon lazán lógott.[2] A sikítás után Froreich és a kastély lakói mind Egyedi szobájába szaladtak. Froreich özvegy Mayer Józsefnének (alkalmazott a házban) parancsolta meg, hogy tegye át a holttestet az ágyra. Minthogy erre egyedül az asszony képtelen volt, Froreich pedig nem volt hajlandó, végül egy másik nő segítségével tette ezt meg. Egyedi Mariska (elvált, a tárgyalás során és a napilapokban gyakran Vuknéként említik ennek ellenére), Egyedi Artúr lánya a cselédségnek jutalmakat ígért be, amennyiben tartják a szájukat és nem beszélnek az esetről kívülállóknak.

Az Egyedi-kastély, a 60-as években, előtérben a Hét vezér tiszteletére 1896-ban ültetett fák.

Geley Frigyes szanyi körorvos, az Egyedi család háziorvosa 11 óra körül találkozott a hozzá tartó kocsissal, aki közölte a halálhírt, és hogy azonnal siessen a kastélyba. Geley összeszedte műszereit és kötszereit otthonában, majd elindult. A rezidenciában nem vitték azonnal a halotthoz, hanem Egyedi Mariska elhívta egy szobába beszélgetni. A lány elmondta, hogy micsoda szégyen érte a családot, az orvos legyen diszkrét, nehogy bármi kitudódjon és tegyen meg mindent, hogy apja holttestét mielőbb Budapestre szállítsák. Végül hozzátette azt is, hogy talán meg sem halt, hiszen a nyaka még langyos…[3] Ez utóbbi megállapítás érthetetlen, hiszen ekkor mér legalább 4-5 órája megtalálták a hullát. Ráadásul, ha Mariska ezt hitte, akkor miért nem egyből apja ágyához kísérte a háziorvost!?

Geley ezután Kovács Lajos intéző és Froreich társaságában felment a lépcsőn és belépett Egyedi Artúr szobájába. Az áldozatot hanyatt fekve találta az ágyban, a földön véres vánkosok hevertek, de egyébként rend honolt. Egyedi Artúr már egyértelműen halott volt, orrából vér szivárgott, arca véres volt, keze tiszta. Geley ezt követően az összegyűlt családnak bejelentette a halált.[4] A doktor nekiállt jelentéseket írni, majd telefonja nyomán megérkezett dr. Kokas Lajos Csorna járási orvos, hogy megerősítse Geley szemléjét. Kokas a halott arcának véres voltát nem találta zavarónak, gondolván a halott szobába való átszállításakor történhetett a sérülés.[5] Megjött a kastélyba Kiss Béla egyedi körjegyző is és kihallgatta a házbelieket. Közösen megállapították, hogy a kihallgatások és a halottszemle alapján öngyilkosság történt. Senkinek nem volt elképzelhetetlen, hogy az utóbbi időben visszavonult életet élő, egyetlen fiát a világháborúban elveszítő földesúr végzett magával. A jegyző ekkor a család kérésére Sopronba utazott, miután sürgették a holttest Budapestre való szállítását. Ennek Kiss eleget is tett, megszerezte a hullaszállítási engedélyt.[6] Eddigre már beesteledhetett, hiszen a Sopronvármegye újság szerint Kokas Lajos kórházi főorvos és Geley este, gyenge lámpafénynél tartották meg a halottszemlét.[7]

Froreich átvette a ház irányítását és kinevezte a birtok számtartójává Geley orvos sógorát Kovács Lajost, akit Egyedi ellenzett korábbi vitáik során. Ez Kovács szerint akkor történt, mikor az orvosok a halottat vizsgálták és Froreich az öltözőszobában nagyon feldúlt állapotban közölte vele.[8] Froreich más dologban is intézkedett. Özvegy Mayerné állítása szerint az ő parancsára a fürdőszoba kazánjában elégette a halott mellett talált véres újságpapírokat.[9]

Kokas távozta után Geley még a házban maradt, ügyeket intézett és bizonyosan megvizsgálta újra a holtestet, mielőtt az ólmozott koporsóba tették. Geley vallomása kicsit zavaros, de másnap reggeli intézkedései alapján ekkor vetődött fel benne a gondolat, hogy az áldozat nem önkezével vetett véget életének. Valószínűleg ekkor pillantotta meg először Egyedi nyakán a fojtogatásra utaló foltokat, melyeket korábban senki nem látott. Állítása szerint ekkor tűzőrséget rendelt el, nehogy valaki a kastély felgyújtásával akarja megsemmisíteni a bűnjeleket.[10] Állítása szerint rögvest Froreich Ernőt gyanította tettesnek. Sejtéseit a gyilkosságról nem tette közzé, másnap reggel meg akarta erősíteni gyanúját.

A házban természetesen mindenki az öngyilkosságon rágódott, a cselédek a konyhában azt beszélgették, hogy milyen furcsa, hogy a halottnak nem lógott ki a nyelve az akasztás után. Froreich később megjegyezte, hogy ez egyáltalán nem esik meg minden akasztásnál.[11]

A kastély jelenleg észak felől, a templommal.

Egyed község, 1924. október 8. szerda

Geley reggel a kastélyba sietett. A személyzet éppen a reggelit szolgálta fel a lakóknak. Feitscher Linát és Berta Erzsébetet megkérte, hogy jelentsék be a családnak, de Froreichnek ne szóljanak jöttéről. Mindenekelőtt Froreich feleségével Egyedi Ilonával akart beszélni. Mikor négyszemközt voltak, elárulta, hogy édesapja nem öngyilkos lett, hanem meggyilkolták. Geley egy sebet vett észre előző nap Froreich orrán, ennek eredetéről faggatta feleségét, de az nem tudott határozott választ adni. Geley szerint Ilonka a „gyilkosság” szó kimondása után így reagált: „- Tán az Ernő! De ez lehetetlen!”[12]

Geley visszakísérte szobájába a meggyötört lányt, majd a gyászszertartásra készülődő a friss özvegy Egyedi Arthurnéval ült le beszélgetni. Megérkezett az egyedi jegyző, akinek elmondta, hogy a hullafoltok alapján módosítani kell a korábbi halottszemle eredményét, mert kétségtelenül gyilkosságról van szó. Közben az egész háznép és a falu apraja-nagyja összegyűlt az alig pár lépésre lévő római katolikus templomban a gyászmise végett. A holttestet gyászmenet vitte át a szentmisére a kastélyból. A holttestet reggel megmosták, Mayerné állítása szerint a halott bajuszán és füle körül alvadt vér volt, sőt nyakán egy kis lyukat is észrevett.[13] Ez utóbbit nem tudom mire vélni, a bíróság sem foglalkozott vele, senki más nem látott ilyet.

Egyed, a templom a lelkészi lakkal, 1938 körül.

Megjelent Molnár Elemér főszolgabíró, aki a mise alatt Froreih mellett ült. Geley Froreichet nyugodtnak találta. A háziorvos végül alkalmat lelt arra, hogy észrevétlenül a főszolgabíróval is közölje az új fejleményt. Molnár azonnal így válaszolt: „- Froreich?”. Míg a szertartás lefoglalta a családot, Geley észrevétlenül Feitschert Linával és Berta komornával is váltott pár szót. Felmerült benne, hogy tegnap a halott mellett véres újságpapírok is voltak, nem pusztán véres párnák, de az újságpapírok eltűntek tegnap estére. Nem kapott érdemi választ. Geley abban bízott, hogy a véres újságpapírok egy részét még fellelheti, így Vuknétól (= Egyedi Mariska) kulcsot kért a lezárt szobához, de az azt állította, hogy a kulcsok elvesztek… Mariska sem tudta megmondani, hogy mikor látta először Froreich orrán a sérülést, a gyilkosság előtt vagy után. Erre a doktor a birtok lakatosához szaladt, azzal törette fel a szoba zárját a véres papírokért, de azoknak nyoma veszett. Geley úgy látszik, hogy előző napi hibáját (!?)[14] korrigálni akarván kész nyomozóvá avanzsált, hiszen szinte mindenkit végigkérdezett a délelőtt folyamán. Kovács Lajos is említi, hogy szerdán a doktor elárulta neki, hogy gyilkosságot gyanít már.[15]

Kokas doktor reggel kapta meg Geley jelentését a felfedezett nyaki hullafoltokról és Egyedre sietett. A gyászmise és a helyi méltóságok tisztelgése és részvéte után délután Geley, Kokas és Molnár Elemér a kastély földszinti szobájában ültek össze és Geley új eredményeire hivatkozva megváltoztatták a korábbi szakvéleményt és gyilkosságot állapítottak meg. Közölték, hogy nincs szó természetes halálról és ezt jelentették az ügyészségnek. Közben komoly hibák történtek, mert a korábbi öngyilkosságot megállapító jelentés alapján a holttestet vonattal elvitték Budapestre, így Kokas tulajdonképpen nem látta a hullafoltokat és Geleyre lehetett csak hivatkozni. Így hibás az az újságcikk, amely október 10-én a Sopronvármegyében jelent meg és amely szerint a második halottszemle a csornai vasútállomáson történt meg a halott Budapestre szállítása előtt.[16]

Aznap estére a jelentések vétele után Possert Jakab csendőrszázados, a csornai Csendőrség parancsnoka személyesen kiszállt Egyedre embereivel és megkezdte a nyomozást.[17] A csendőrök szakszerűen tették a dolgukat, a nyomozás hamarosan eredményeket hozott.

(folyt. köv.)

Rábaközi csendőr az 1920-30-as évekből.

Jegyzetek

---

[1] Feitscher Lina szobalány vallomása, 1925.VI.22. – MTI 1925.VI.22. 11:35

[2] Berta Erzsébet vallomása, 1925. június 22. – MTI 1925.VI.22. 12:50

[3] Geley vallomása, 1925. június 22. – MTI 1925.VI.22. 12:35

[4] Uo.

[5] Kokas vallomása, 1925. június 22. – MTI 1925.VI:22. 20:35

[6] Kiss vallomása, 1925. június 22. – MTI 1925.VI.22. 20:35

[7] Sopronvármegye, 1924.X.10. és MTI 1924.X.10. 21:15

[8] Kovács Lajos vallomása, 1925. június 23. – MTI 1925.VI.23. 12:50

[9] Mayer Józsefnéné vallomása, 1925. június 23. – MTI 1925.VI.23. 14:05

[10] Geley vallomása, 1925. június 22. – MTI 1925.VI.22. 19:15

[11] Feitscher vallomása, 1925. június 22. – MTI 1925.VI.22. 11:35

[12] Geley vallomása, 1925. június 22. – MTI 1925.VI.22. 19:15

[13] Mayer Józsefné vallomása.

[14] Geley váltig állította, hogy első napon nem volt látható fojtogatásra utaló jel (ezt Kokas is igazolja), csak másnapra sötétedtek be a kérdéses nyaki területek, ugyanakkor addigra a hurok okozta felületi sérülések eltűntek, melyek viszont az első szemlén látszottak. Minthogy nem vagyok tudora efféle dolgoknak, ezt nyitott kérdésként hagyom.

[15] Kovács Lajos vallomása.

[16] Sopronvármegye, 1925. október 10. – A cikk szerint ráadásul a kézszorítástól származó kék foltokat a nyakon csak ekkor vették észre Kokasék, amit a vallomások egyértelműen cáfolnak.

[17] Biztosan köztük voltak: Erdődi János 2. osztályú tiszthelyettes örsparancsnok, akit 137 órát töltött el az ügy megoldásával, valamint Gács József 3. osztályú tiszthelyettes, Pilinger János főtörzsőrmester és Koránitz József csendőr, akiket kitüntettek munkájukért. In.: Csendőrségi lapok, 1925. junius 1. 196.o.