Gyilkosság a kastélyban 2.

Egyedi-kastély, 1924. október 7. kedd reggel

Feitscher Lina szobalány ezt a reggelt is úgy kezdte, mint bármelyik más keddi reggelt. Nekiállt ébreszteni a lakókat. Elsőnek Froreich Ernő ajtaján kopogtatott, aki bágyadtan kelt és közölte: „olyan jól aludt, hogy azt sem tudja hol van”, majd fürdőt kért. Mivel nem volt elég meleg víz fürdésre, a konyhából hozatott neki mosakodásra. Ezután a cselédlány úgy 10 óra körül elindult a ház urának, Egyedi Atúrnak hálószobájába. Az oda vezető folyosót záró ajtó nyitva volt, noha úgy emlékezett rá, hogy este mikor távozott, bezárta. Mikor a szobába lépett köszönt, de választ nem kapott. Ekkor az ablakokhoz ment elhúzni a spalettákat. Így látta meg Egyedit a földön fekve, nyakában egy törülközőből sodort hurokkal, melynek másik végét a szobából nyíló fürdőszoba mosdóállványához rögzítették. Feitscher erre sikítva kiszaladt. A szobában dulakodás nyomait nem tapasztalta.[1] Berta Erzsébet szerint - aki a komorna volt a házban -, a hurok Egyedi nyakán nagyon lazán lógott.[2] A sikítás után Froreich és a kastély lakói mind Egyedi szobájába szaladtak. Froreich özvegy Mayer Józsefnének (alkalmazott a házban) parancsolta meg, hogy tegye át a holttestet az ágyra. Minthogy erre egyedül az asszony képtelen volt, Froreich pedig nem volt hajlandó, végül egy másik nő segítségével tette ezt meg. Egyedi Mariska (elvált, a tárgyalás során és a napilapokban gyakran Vuknéként említik ennek ellenére), Egyedi Artúr lánya a cselédségnek jutalmakat ígért be, amennyiben tartják a szájukat és nem beszélnek az esetről kívülállóknak.

Az Egyedi-kastély, a 60-as években, előtérben a Hét vezér tiszteletére 1896-ban ültetett fák.

Geley Frigyes szanyi körorvos, az Egyedi család háziorvosa 11 óra körül találkozott a hozzá tartó kocsissal, aki közölte a halálhírt, és hogy azonnal siessen a kastélyba. Geley összeszedte műszereit és kötszereit otthonában, majd elindult. A rezidenciában nem vitték azonnal a halotthoz, hanem Egyedi Mariska elhívta egy szobába beszélgetni. A lány elmondta, hogy micsoda szégyen érte a családot, az orvos legyen diszkrét, nehogy bármi kitudódjon és tegyen meg mindent, hogy apja holttestét mielőbb Budapestre szállítsák. Végül hozzátette azt is, hogy talán meg sem halt, hiszen a nyaka még langyos…[3] Ez utóbbi megállapítás érthetetlen, hiszen ekkor mér legalább 4-5 órája megtalálták a hullát. Ráadásul, ha Mariska ezt hitte, akkor miért nem egyből apja ágyához kísérte a háziorvost!?

Geley ezután Kovács Lajos intéző és Froreich társaságában felment a lépcsőn és belépett Egyedi Artúr szobájába. Az áldozatot hanyatt fekve találta az ágyban, a földön véres vánkosok hevertek, de egyébként rend honolt. Egyedi Artúr már egyértelműen halott volt, orrából vér szivárgott, arca véres volt, keze tiszta. Geley ezt követően az összegyűlt családnak bejelentette a halált.[4] A doktor nekiállt jelentéseket írni, majd telefonja nyomán megérkezett dr. Kokas Lajos Csorna járási orvos, hogy megerősítse Geley szemléjét. Kokas a halott arcának véres voltát nem találta zavarónak, gondolván a halott szobába való átszállításakor történhetett a sérülés.[5] Megjött a kastélyba Kiss Béla egyedi körjegyző is és kihallgatta a házbelieket. Közösen megállapították, hogy a kihallgatások és a halottszemle alapján öngyilkosság történt. Senkinek nem volt elképzelhetetlen, hogy az utóbbi időben visszavonult életet élő, egyetlen fiát a világháborúban elveszítő földesúr végzett magával. A jegyző ekkor a család kérésére Sopronba utazott, miután sürgették a holttest Budapestre való szállítását. Ennek Kiss eleget is tett, megszerezte a hullaszállítási engedélyt.[6] Eddigre már beesteledhetett, hiszen a Sopronvármegye újság szerint Kokas Lajos kórházi főorvos és Geley este, gyenge lámpafénynél tartották meg a halottszemlét.[7]

Froreich átvette a ház irányítását és kinevezte a birtok számtartójává Geley orvos sógorát Kovács Lajost, akit Egyedi ellenzett korábbi vitáik során. Ez Kovács szerint akkor történt, mikor az orvosok a halottat vizsgálták és Froreich az öltözőszobában nagyon feldúlt állapotban közölte vele.[8] Froreich más dologban is intézkedett. Özvegy Mayerné állítása szerint az ő parancsára a fürdőszoba kazánjában elégette a halott mellett talált véres újságpapírokat.[9]

Kokas távozta után Geley még a házban maradt, ügyeket intézett és bizonyosan megvizsgálta újra a holtestet, mielőtt az ólmozott koporsóba tették. Geley vallomása kicsit zavaros, de másnap reggeli intézkedései alapján ekkor vetődött fel benne a gondolat, hogy az áldozat nem önkezével vetett véget életének. Valószínűleg ekkor pillantotta meg először Egyedi nyakán a fojtogatásra utaló foltokat, melyeket korábban senki nem látott. Állítása szerint ekkor tűzőrséget rendelt el, nehogy valaki a kastély felgyújtásával akarja megsemmisíteni a bűnjeleket.[10] Állítása szerint rögvest Froreich Ernőt gyanította tettesnek. Sejtéseit a gyilkosságról nem tette közzé, másnap reggel meg akarta erősíteni gyanúját.

A házban természetesen mindenki az öngyilkosságon rágódott, a cselédek a konyhában azt beszélgették, hogy milyen furcsa, hogy a halottnak nem lógott ki a nyelve az akasztás után. Froreich később megjegyezte, hogy ez egyáltalán nem esik meg minden akasztásnál.[11]

A kastély jelenleg észak felől, a templommal.

Egyed község, 1924. október 8. szerda

Geley reggel a kastélyba sietett. A személyzet éppen a reggelit szolgálta fel a lakóknak. Feitscher Linát és Berta Erzsébetet megkérte, hogy jelentsék be a családnak, de Froreichnek ne szóljanak jöttéről. Mindenekelőtt Froreich feleségével Egyedi Ilonával akart beszélni. Mikor négyszemközt voltak, elárulta, hogy édesapja nem öngyilkos lett, hanem meggyilkolták. Geley egy sebet vett észre előző nap Froreich orrán, ennek eredetéről faggatta feleségét, de az nem tudott határozott választ adni. Geley szerint Ilonka a „gyilkosság” szó kimondása után így reagált: „- Tán az Ernő! De ez lehetetlen!”[12]

Geley visszakísérte szobájába a meggyötört lányt, majd a gyászszertartásra készülődő a friss özvegy Egyedi Arthurnéval ült le beszélgetni. Megérkezett az egyedi jegyző, akinek elmondta, hogy a hullafoltok alapján módosítani kell a korábbi halottszemle eredményét, mert kétségtelenül gyilkosságról van szó. Közben az egész háznép és a falu apraja-nagyja összegyűlt az alig pár lépésre lévő római katolikus templomban a gyászmise végett. A holttestet gyászmenet vitte át a szentmisére a kastélyból. A holttestet reggel megmosták, Mayerné állítása szerint a halott bajuszán és füle körül alvadt vér volt, sőt nyakán egy kis lyukat is észrevett.[13] Ez utóbbit nem tudom mire vélni, a bíróság sem foglalkozott vele, senki más nem látott ilyet.

Egyed, a templom a lelkészi lakkal, 1938 körül.

Megjelent Molnár Elemér főszolgabíró, aki a mise alatt Froreih mellett ült. Geley Froreichet nyugodtnak találta. A háziorvos végül alkalmat lelt arra, hogy észrevétlenül a főszolgabíróval is közölje az új fejleményt. Molnár azonnal így válaszolt: „- Froreich?”. Míg a szertartás lefoglalta a családot, Geley észrevétlenül Feitschert Linával és Berta komornával is váltott pár szót. Felmerült benne, hogy tegnap a halott mellett véres újságpapírok is voltak, nem pusztán véres párnák, de az újságpapírok eltűntek tegnap estére. Nem kapott érdemi választ. Geley abban bízott, hogy a véres újságpapírok egy részét még fellelheti, így Vuknétól (= Egyedi Mariska) kulcsot kért a lezárt szobához, de az azt állította, hogy a kulcsok elvesztek… Mariska sem tudta megmondani, hogy mikor látta először Froreich orrán a sérülést, a gyilkosság előtt vagy után. Erre a doktor a birtok lakatosához szaladt, azzal törette fel a szoba zárját a véres papírokért, de azoknak nyoma veszett. Geley úgy látszik, hogy előző napi hibáját (!?)[14] korrigálni akarván kész nyomozóvá avanzsált, hiszen szinte mindenkit végigkérdezett a délelőtt folyamán. Kovács Lajos is említi, hogy szerdán a doktor elárulta neki, hogy gyilkosságot gyanít már.[15]

Kokas doktor reggel kapta meg Geley jelentését a felfedezett nyaki hullafoltokról és Egyedre sietett. A gyászmise és a helyi méltóságok tisztelgése és részvéte után délután Geley, Kokas és Molnár Elemér a kastély földszinti szobájában ültek össze és Geley új eredményeire hivatkozva megváltoztatták a korábbi szakvéleményt és gyilkosságot állapítottak meg. Közölték, hogy nincs szó természetes halálról és ezt jelentették az ügyészségnek. Közben komoly hibák történtek, mert a korábbi öngyilkosságot megállapító jelentés alapján a holttestet vonattal elvitték Budapestre, így Kokas tulajdonképpen nem látta a hullafoltokat és Geleyre lehetett csak hivatkozni. Így hibás az az újságcikk, amely október 10-én a Sopronvármegyében jelent meg és amely szerint a második halottszemle a csornai vasútállomáson történt meg a halott Budapestre szállítása előtt.[16]

Aznap estére a jelentések vétele után Possert Jakab csendőrszázados, a csornai Csendőrség parancsnoka személyesen kiszállt Egyedre embereivel és megkezdte a nyomozást.[17] A csendőrök szakszerűen tették a dolgukat, a nyomozás hamarosan eredményeket hozott.

(folyt. köv.)

Rábaközi csendőr az 1920-30-as évekből.

Jegyzetek

---

[1] Feitscher Lina szobalány vallomása, 1925.VI.22. – MTI 1925.VI.22. 11:35

[2] Berta Erzsébet vallomása, 1925. június 22. – MTI 1925.VI.22. 12:50

[3] Geley vallomása, 1925. június 22. – MTI 1925.VI.22. 12:35

[4] Uo.

[5] Kokas vallomása, 1925. június 22. – MTI 1925.VI:22. 20:35

[6] Kiss vallomása, 1925. június 22. – MTI 1925.VI.22. 20:35

[7] Sopronvármegye, 1924.X.10. és MTI 1924.X.10. 21:15

[8] Kovács Lajos vallomása, 1925. június 23. – MTI 1925.VI.23. 12:50

[9] Mayer Józsefnéné vallomása, 1925. június 23. – MTI 1925.VI.23. 14:05

[10] Geley vallomása, 1925. június 22. – MTI 1925.VI.22. 19:15

[11] Feitscher vallomása, 1925. június 22. – MTI 1925.VI.22. 11:35

[12] Geley vallomása, 1925. június 22. – MTI 1925.VI.22. 19:15

[13] Mayer Józsefné vallomása.

[14] Geley váltig állította, hogy első napon nem volt látható fojtogatásra utaló jel (ezt Kokas is igazolja), csak másnapra sötétedtek be a kérdéses nyaki területek, ugyanakkor addigra a hurok okozta felületi sérülések eltűntek, melyek viszont az első szemlén látszottak. Minthogy nem vagyok tudora efféle dolgoknak, ezt nyitott kérdésként hagyom.

[15] Kovács Lajos vallomása.

[16] Sopronvármegye, 1925. október 10. – A cikk szerint ráadásul a kézszorítástól származó kék foltokat a nyakon csak ekkor vették észre Kokasék, amit a vallomások egyértelműen cáfolnak.

[17] Biztosan köztük voltak: Erdődi János 2. osztályú tiszthelyettes örsparancsnok, akit 137 órát töltött el az ügy megoldásával, valamint Gács József 3. osztályú tiszthelyettes, Pilinger János főtörzsőrmester és Koránitz József csendőr, akiket kitüntettek munkájukért. In.: Csendőrségi lapok, 1925. junius 1. 196.o.