Január

Bársonyon telnek perceim... A január úgy futott ki alólam, mint kezdő cowboy alól az arab telivér. A kezdet kezdetén a statisztika szívta el az erőt, hiszen mi mással is indulhatna egy új esztendő, mint az előző könyvtári évad adatainak összesítésével és elemzésével. Nyami! Kevés olyan lélekemelő dolog létezik, mint a számok analízise. Úgy látszik ma Irónia kisasszony csókolt homlokon, majd egy Eufémizmus nevű hajadonnal perdültem táncra. Szóval szörnyű volt, csupa diagram és táblázat.

A könyvtárban talán első betoppanásom óta nem volt annyi program, mint az utóbbi hetekben: óvodás vetítést könyvtári óra követ, majd rendhagyó történelem a harmadikosoknak, hogy helyet adjon egy felnőtteknek szóló internetező tanfolyamnak és máris jön a következő ovis csoport... 

Aztán ott volt a felkészülés az idei első előadásomra. Nem szoktam januárban kezdeni, ezt afféle lélekemelő pihenőidőszaknak tekintem, de január 31. már-már február. Szkíták és szarmaták kerültek katonai szempontú elemzésre. Meg kell mondjam, nehezebb helyzetben voltam, mint Lady Gaga a hentesboltban, mikor ruhát választana. Volt már vagy 500 ábrám/fotóm/képem amit összegyűjtöttem a powerpoint-os prezentációhoz, de teljességgel reménytelen volt, hogy minden bekerüljön a maximum másfél órás időtartamba. Egy egész napos harc után sikerült lecsökkentettem 110 diaképre az anyaghalmazt. Került bele Pantikapaion-ból származó falfestmény, szkíta kurgánokból előkerült görög mellvért satöbbi. Az előadás egyébként jól sikerült, a mintegy 30 fős közönség nem hajigált meg semmilyen rothadó mezőgazdasági termékkel (fotók: itt). Az érdeklődés eme szintjéhez az is hozzájárulhatott, hogy a Lánchíd rádió interjút készített velem kedden délelőtt a kulturális ajánlójában. A kérdező hölgy tájékozott és korrekt volt, éreztem, hogy van a kérdések mögött felkészültség is. Szóval kalap leemelve előtte, a lehetőségért meg hálás vagyok. 

A munkaügyi ténykedéseket leszámítva meg elég monoton a világ. Reggel 06:00 ébredés, villámreggeli, villámöltözés, villámként buszra rohanás. Győrben átszállás, újabb busz. Ha szerencsém van, fűtenek. Mondanom sem kell, nem vagyok egy szerencsés fajta... Hazafele ugyanezen procedúra, csak keletről nyugat felé. Ráadásul sem reggel, sem délután nincs elég világos ahhoz, hogy olvassak, marad az mp3 lejátszó unalomig hallgatása. Demeter Gábor -egyébként remek- könyvét már egy hónapja olvasom a félórás Győr-Ménfőcsanak etapokon és még mindig van 100 oldal. Persze otthon már falom a könyveket, a tél ehhez kiváló motivációt ad: tudniillik kint hideg van. Úgyhogy - teljesség igénye nélkül - az utóbbi hónapban megemésztett olvasmányok:

- Zamjatyev: Mi

- Dokumentumok a közel-kelet XX. századi történetéhez

- Keegan: A háborús felderítés

- Fitzek: Ámokjáték

- Búr: Afrika-történeti tanulmányok

- Olasz diplomáciai dokumentumok a második bécsi döntésről

- Ázsia regionális földrajza

- Bucholz: Új ötletek halott közgazdászoktól.

Jó lenne legalább esténként néha kiereszteni a gőzt, de hát ez nem egyszerű, ha az ember a fősikolás cimboráit őrizgeti jobb időkre várva. A "barátok" a Dunántúl minden részén vannak, ha éppen nem messzebb, még egy sörre sem röffenhetünk össze. Hiába, mindenki húzza az igát -na nem az előbbre jutásért-, a felszínen maradásért. Az áltis ötödikesek "szerelmi életéről" többet tudok a Facebook által, mint a barátaim mindennapjairól. De az ember tegye a dolgát és ne siránkozzon! Különben sem segít és a február sem lesz könnyebb, legfeljebb kicsit rövidebb...

Hamarosan - napokon belül - jön a gyilkossági ügy második bejegyzése!