Egy brit zászlóalj útja az olasz hadszíntérre a Caporettói áttörés után

Egy brit zászlóalj útja az olasz hadszíntérre a Caporettói áttörés után

Kedden 17:30-kor lesz következő előadásom a győr-ménfőcsanaki Bezerédj-kastélyban, amelynek témájául a Caporettói áttörést választottam. Az olasz front legjelentősebb harci eseménye idén ősszel éppen 100 éves, így adta magát. A téma igen nagy irodalommal bír, s miközben elsősorban forrásokra vadásztan polcon s világhálón, rábukkantam a brit York és Lancaster gyalogezred 9. zászlóaljának hivatalos hadinaplójára, pontosabban annak blogon közölt változatára. A 9-es zászlóalj úgy kerül a caporettó-s előadásba, hogy azon öt brit hadosztály egyikéhez (a 23.-hoz) tartozott, amelyet az olasz vereség hírére a nyugati frontról átcsoportosítottak a Piave folyóhoz 1917. novemberében, s decemberben már harcba is vetettek. Most ennek az anabászisznak a naplójából fordítottam le hevenyészve részleteket.

November 1-9-ig:

Ezen idő alatt a zászlóalj megfelelő kiképzési programot végzett el, és a specialistákat saját tisztjeik képezték ki. Az 1., 4., 6., 7. századok lőgyakorlatokat tartottak, amelynek eredménye nagyon kielégítő volt, s az újoncoknál fejlődés tapasztalható. A hadosztály gázfelügyelőjeⁱ 2-án ellenőrizte az SBR gázálarcokat,ⁱⁱ majd 6-án az összes tisztnek és járőrparancsnoknak előadásokat tartott. 4-én templomi parádétⁱⁱⁱ tartottak. Folyó hó 5-én 50 legény csatlakozott, akiket a parancsnok 8-án megszemlélt. A zászlóaljban nagyon kevés itt most a beteg, és az emberek élvezik a nyugalmat. […]^iv

November 10.

A zászlóalj fele Wizernes^v állomáson bevagonírozott, az 51-es számú vonat elhagyta az állomást délelőtt 10:30-kor, a tiszti kocsiban Rumbold alezredessel (DSO, MC).^vi Az 54-es számú vonat délután 2:40-kor indult, a tiszti kocsiban Lewis őrnaggyal (MC).

November 11-től 15-ig:

Vonatozás végig a Rhone folyó völgyén Marseille-ig, majd a part mentén Cannes, Nice, Ventimiglia^vii érintésével Olaszországba. Megállóhelyek? Különböző állomáshelyek, amelyeken a fiúk gyakorlatoztak, s forró teát, kávét kaphattak. A vonaton a fegyelem kiváló volt, az emberek az utazás felől érdeklődtek. A zászlóaljat melegen üdvözölték az út során.^viii 15-én a zászlóalj kirakodott Mantovában, és Ceresához menetelt.

November 16-tól 18-ig:

Ceresában jó szálláson elszállásolva, ahol megfelelő gyakorlatozásra került sor. 18-án templomi felvonulást tartottunk. Míg a katonák fizikai állapota a térségben jó volt, az orvosi jelentés szerint a szokásosnál többen szenvednek kelésekkel.

November 19.

A hadosztály a gyülekezési térség felé halad.^ix A zászlóalj 8:30-kor kezdte meg menetét Susano Corta Chiaviche^x (12 mérföld) felé. Érkezés a szállásokhoz délután 3:30-kor. A menet jó volt, senki sem dőlt ki.

November 20.

A menetet reggel 7 órakor folytattuk Nogarába^xi (8 mérföld), a zászlóalj szálláson délelőtt 11 kor. A felvonulás továbbra is magas színvonalú, nagy kevés ember lába hólyagosodott fel.

November 21.

A zászlóalj 6:30-kor vonult ki Legnano^xii felé, és délután 3 órakor foglalta el szálláshelyét. A menetelés ismét jól sikerült, a szállítás nagyon tisztán és okosan folyt le.

November 22.

A zászlóalj reggel 7 órakor indult el Noventa irányába (16 mérföld), szálláshelyeire 14:30-kor érkezett meg. A férfiak jól meneteltek, nem dőlt ki senki. Számos ember lába vízhólyagos lett.

November 23.

A menetelés délelőtt 9 órakor folytatódott Barbarano^xiii felé (7 mérföld), a zászlóalj a szállásin délután 1 órára.

November 24.

A zászlóalj reggel 7 órakor indult ki St. Maria^xiv felé (10 mérföld), ahová délután 1 órakor érkezett.

November 25.

7 órakor kivonulás Isola di Carturo^xv felé (6 és ½ mérföld), szálláshelyére 11 órakor költözött be [a zászlóalj]. Az elmúlt három nap során a menetfegyelem még mindig nagyon jó volt, egyetlen ember sem esett ki. A fiúk jó állapotban vannak, lábaik épek.

November 26. és 27.

26-án szemlét tartottak, majd 27-én folytatódott a kiképzés. Az orvosi jelentés hosszú volt, a legfőbb panasz a hólyagos láb, amiből a férfiak nagy részének kijutott.

November 28.

A menet reggel 8 órakor folytatódott Isola Romolo-ba^xvi (12 mérföld), a szállásokat délután 4 órakor foglaltuk el.

November 29.

A zászlóalj délelőtt 9 órakor indult el Sontreia^xvii felé (7 mérföld), és a szállásokon volt déli 12 órára. A menetfegyelem az út során kiváló volt, nagyon kevés embert kellett elsősegélyhez kísérni, s a menet során senki sem dőlt ki.

November 30.

Zászlóalj a szállásokon. A parancsnok díszszemlét tartott a századoknak, és nagyon elégedett volt a zászlóalj körültekintő megjelenésével. Az emberek többsége fürdőt vett.

December 1.

A zászlóalj pihenőben Sontreiában. Futógyakorlatok századonként, lövészet, szuronyvívás, fegyverforgatás és a századok alaki kiképzése folytatódott.

December 2.

A zászlóalj elhagyta szálláshelyét délelőtt 11 órakor, és Barconba^xviii menetelt, ahová délután 2:40-kor érkezett.

December 3.

A 70. dandár^xix a 70. olasz hadosztály balszárnyán lévő 136. ezredének felváltására indult (Montelló szektor).^xx A zászlóalj délelőtt 9:45-kor elindult Ciano^xxi felé, ahol a 136. olasz ezred 1. zászlóalját kellett váltania, mint tartalék zászlóalj. Egy óra menetelés után a zászlóalj megállt és ebédet valamint teát szolgáltak fel a mezőn. Délután sportfoglalkozás volt. Délután 4 órakor a menetelés Ciano felé folytatódott. A cél este 8 órakor teljesült.

December 4., 5., 6.

A zászlóalj tartalékban Ciano-nál.

December 7.

Az „A”, „B” és „D” századok^xxii és a zászlóalj új helyre települt az alábbiak szerint: Az „A” század egy házcsoportban 300 lépésre a [térképen szereplő] SERNAGIOTTO felirat S-betűjétől északra. A „D” század az SERNAGIOTTO S-betűjétől délre 200 lépésnyire lévő házcsoportban. A „B” század a CIANO szó „A”-jától délre lévő házakban. A zászlóalj főhadiszállása pedig délre 250 lépésre a NOGARE „E” betűjétől. A felváltás teljesült 7:30-ra. […]

December 8., 9., 10.

A zászlóalj tartalékban. Míg a századok tartalékban voltak, dolgoztak a védműveken, javították az egészségügyi feltételeket, és akadályokat építettek.

December 11.

A zászlóaljunknak a 8-as York és Lancasteri zászlóaljat kellett volna felváltania, de a frontszakaszunkat érő egész napos folyamatos bombázás, valamint az időjárás változása miatt a dandárparancsnok visszavonta a váltást. Készenléti parancs érkezett a mutatkozó osztrák tömegek miatt, a zászlóalj készen állt. Veszteség: - 6 legény megsebesült.

December 12.

A zászlóalj felváltotta a 8-as KOYLI-t^xxiii, és a front balszárnyi dandárának balszárnyi zászlóalja lett. A váltás teljesült este 7:30-kor. A diszpozíciók a következők lettek: „A” század az első vonal bal szárnyán. „D” század az arcvonal közepén. „B” század az első vonal jobb szárnyán. „C” század a tartalék század. […]

Jegyzetek:

i Az eredetiben Div[isiona]l Gas Officer, de a gáztiszt szót elég gáznak éreztem…

ii Az eredetiben: SBR, amely a small-box respirator (kisdobozos légzőkészülék) rövidítése. Nem csoda, hogy ellenőrizték ezt. A Caporettói áttörés során az olaszokat meglepte a monarchia és német csapatok által nagy mennyiségben bevetett gázlövedék, s sok olasz katona gázmaszk hiányában pusztult el. Az Antant I. világháborús gázálarcairól írás: http://gasmasklexikon.com/Page/USA-Mil-Infantrie.htm

iii„Church parade”, a brit hadseregben 1951-ben megszüntetett vallásos szertartás, mely során a tábori lelkészek buzdították és lelki vigaszt nyújtottak a katonák számára.

iv A kihagyott részeken személyi változásokról esik szó.

vTelepülés Franciaországban Pas-de-Calais megyében. A Y & L 9-es zászlóalja korábban Flandriában került harcba.

viDSO – Distinguised Service Order, azaz Kiváló Szolgálatért Érdemrend. MC – Military Cross, azaz Hadikereszt. Mindkettőt kifejezetten harctéren szerzett érdemekért adják.

viiA naplóban hibásan Vintimille.

viiiNyilván elsősorban az olasz lakosságra vonatkozik.

ixA 9. zászlóalj a 23. hadosztály része volt, mely divíziót teljes egészében Olaszországba vezényelték Flandriából a Caporettói áttörést követően. A 23. hadosztályt négy gyalogdandár és közvetlenek alkották. A York és Lancaster ezred 9. zászlóalja a 8-kal együtt a 70. dandár kötelékében szolgált.

xNem tudtam azonosítani, valahol Mantova és Nogara között lehet.

xiA naplóban Nigara.

xiiA naplóban Lenago.

xiiiA zászlóalj hadinaplójában Pont du Barbarano szerepel, ami minden bizonnyal megfelel Barbarano Vicentinonak.

xivA hely Vicenza környékére lokalizálható.

xvEgy sziget lehet a Brenta folyónál Carturo község közelében.

xviNem tudtam azonosítani.

xviiLásd eggyel feljebb... Valahol Castelfranco Venetotól északkeletre lehet.

xviiiTelepülés a Montelló-hegy délnyugati csücskétől 8 km-re délnyugatra.

xixA 23. brit hadosztály azon dandára, melyhez a Y & L Regiment 9. zászlóalja is tartozott.

xxA zászlóalj tehát a Piave folyónál fekvő, 1918 nyarán híressé vált csatateréhez közel érkezett, mint tartalék.

xxiTelepülés a Piave folyó déli partjához közel, a Montelló hegy tövében.

xxiiA brit gyalogzászlóaljak 4 századból álltak, amelyeket „A”-tól „D”-ig kaptak rendszerint „számozást”.

xxiiiA KOYLI a King's Own Yorkshire Light Infantry rövidítése, azaz a Király saját yorkshire-i könnyű ezredének 8. zászlóaljáról van szó, amely szintén a 70. dandár állományába tartozott. Valószínűleg itt esett el az első brit katona ezen a fronton, William Hetherington. Lásd: http://www.ossett.net/WW1/William_Hetherington.html

A 11-es győri vadászok az Első világháborúban

Legutóbbi előadásom után érkezett egy olyan kérdés, hogy mit lehet tudni a 11. győri vadászzászlóaljról, és szégyenszemre be kellett valljam, nem sokat. Tudtommal senki nem írta meg összefoglalóan a történetüket, és nekem sincs erre idő/energia/pénz hiányában lehetőségem. Mindenesetre az adatbázisaim alapján próbáltam a legfontosabb szakkönyvek alapján összeállítani egy ízelítőt a harci tevékenységükről és ha már ennyi összegyűlt, talán érdemes ide a blogba is kitenni.

A 17. vadászzászlóalj állásban (http://www.bildarchivaustria.at/)

A győri 11. „közös” magyar vadászzászlóalj
(k. u. k. Ungarisches Feldjägerbataillon Nr. 11)

A zászlóalj toborzási központja Győr volt, a stáb állomáshelye Gradiska (Bosznia), parancsnoka a háború kezdetén Frass Norbert alezredes. Békeidőben az V. pozsonyi hadtesthez tartozott (ezen belül: 14. hadosztály, 27. dandár), amely a haditervek alapján Oroszország ellen került bevetésre. Legénységének 52%-a német, 44%-a magyar nyelvű volt. Az V. hadtest 1914 augusztusában Oroszország ellen vonult, az 1. hadsereg részeként.

1914. augusztus 23-án a 11-es vadászok a Polychnai ütközetben vesznek részt (Galícia), az V. hadtest 14. hadosztályának 27. (Scharilzer) dandárában. Létszáma ekkor 1121 fő, és két géppuskával voltak ellátva.[i]

1914. szeptember 6-7-én részt vett a Bychawai ütközetben. Ezen belül szeptember 6-án reggel a 48. gyalogezreddel és a 1. Landsturm dandárral közösen visszafoglalta a 14. hadosztály elveszített állásait Pawlownál, Galíciában. Ekkor a zászlóalj még mindig az 1. hadsereg kötelékében harcol.[ii]

1914. október 31-én az oroszok 5 zászlóaljjal megtámadják az V. hadtest 14. hadosztályának jobbszárnyát, amely a 48. gyalogezredből és a 11. vadászzászlóaljból áll. A Lisa Goránál lévő harcok során a 11. vadászzászlóalj a jobbszárnyon, Zerniki községnél védekezett.[iii] Ekkor az V. hadtest az 1. hadsereg közepén foglal állást Opatów közelében. A támadást az osztrák-magyar erők könnyen visszaverik.[iv]

1914. december 30-án a kerékpáros zászlóalj (amely a 11., 20., 24. és 29. vadászzászlóaljak 4. századaiból szerveződött) harca során Gorlicétől délre Nowodwórnál elesik Tőkés Béla 11. zászlóaljbeli főhadnagy és 15 vadász. Támadásuk az oroszok ellen sikeres volt, elfognak 480 oroszt, 2 géppuskát és 16 málhásállatot.[v]

1915. március 29-30-án az oroszok támadást intéznek az V. hadtest ellen a Dwernikre néző hegy ormán, a friss 23. hadosztállyal. A hegyet védő osztrák-magyar csapatok állását végül a hatodik rohammal áttörik, és az ormot elfoglalják. Ekkor a 11-es vadászok egyik százada fogságba esik. Ezt a századok Dwernik községben a sötétség leple alatt meglepték az oroszok, és kénytelenek voltak megadni magukat.[vi]

1915. április elején a 11. vadászzászlóalj tartotta az összeköttetést a 31. hadosztály és az úgynevezett Szurmay-csoport között a Stinka magaslaton a Kárpátokban.[vii]

1915. május 18-án a 11. zászlóalj feladata volt a 38-as gyalogezreddel együtt, hogy a Gorlicei csatát követő általános előrenyomulás során előretörjön és birtokba vegye a Dnyeszter hídjait Przewalnál és Uscie-nél.[viii]

1915. május 31-én a 14. hadosztály Woloszcza-nál lévő különítménye (72. k.u.k. gyalogezred három zászlóalja és a 11. vadászzászlóalj, egy üteg tarack, fél üteg hegyi ágyú, Rechwald ezredes parancsnoksága alatt) Kolodruby felé indított sikeres támadást.[ix] A csoport június 2-án Terszaków felé folytatta előrenyomulását, csatlakozva Dáni tábornok 7. hadosztályához .[x]

Valószínűleg hamarosan ezt követően átkerült az alakulat az olasz frontra, mert júliusban a 11-es vadászokból is álló kerékpáros zászlóalj már Doberdón volt:

1915. július 20-án az olasz fronton, Mt. S. Michéle-nél, a Doberdó-fennsíkon bevetették az úgynevezett kerékpáros zászlóaljat, amely részben a 11-es győri vadászok legénységéből állt.[xi]

1916. május 21-én Tirolban a Monte Costesin elleni támadáskor ismét harcba dobták a 11. és a 24. vadászzászlóaljak részeit, melynek során kézitusával vették be az addig elfoglalhatatlan olasz állásokat, elfogtak 212 tisztet és 9255 közlegényt, sok géppuskát és 47 löveget. Valószínűleg ez volt a zászlóalj legragyogóbb haditette a világháborúban.[xii]

1916 augusztusában a 11. vadászzászlóalj XX. menetszázadát (ezek a menetszázadok voltak hivatottak pótolni a veszteségeket, de kiképzési idejük alatt külön kezelték, és gyakran önállóan vetették be őket) műszaki segédszolgálatra vitték, segíteni az utászok munkáját a Monte San Michéle környékén, majd részt vesz az augusztus 6-án kezdődő 6. isonzói csatában, miután fegyverzetét és lőszerkészletét gyorsan kiegészítették.[xiii]

1916. augusztus 9-én 16 órakor a zászlóalj a monarchia többi csapataival együtt megkapja a visszavonulási parancsot, mely során evakuálják a Doberdó-fennsíkot, a parancs szerint az alakulatnak a 4. honvéd gyalogezreddel együtt Cotici-Lokvicán át Segeti táborba kell mennie, ahol étkezést kapnak, ahonnan ismét átirányítják őket.[xiv]

1916. augusztus 17-én a 11. vadászzászlóalj a Comeni-fennsíknál harcol, Zagrajcnál. Ekkor az 56. dandár része.[xv] A zászlóalj kiegészítésére felvonuló XXII. menetszázadot József főherceg állásépítési munkálatokra osztja be augusztus végén.[xvi]

1916. szeptember 13-án, a 7. isonzói csata kezdetén a 11. vadászzászlóalj már a 28. hadosztály része.[xvii] Szeptember 17-én a zászlóalj fele Oppacchiasella-tól északkeletre, a 194-es magaslat két oldalán foglal állást, másik fele Nova Vastól északkeletre a 200-as magaslatig állt fel.[xviii]

A 8. Isonzói csata előtt (1916. október 9.) a zászlóalj hadseregtartalékban van, Suta községnél.[xix] Október 12-re az alakulatot előrevonják Lokvicától délre, ahol a 28. hadosztály új védelmi vonalat alakított ki.[xx] A napot itt harcolva tölti, ellentámadása állásokat szerez vissza Nova Vasnál.[xxi] Éjszaka is ők adnak őrséget, míg más alakulatokat rendeznek. Az alakulatok keveredése miatt október 17-én a zászlóalj a 17. hadosztály kötelékébe kerül ismét, ekkor Kosovelje-nél találhatóak, ahol ismét hadseregtartalék lesz[xxii]

1916. november 1-én a 9. Isonzói csatában az addig tartalékban lévő 17. hadosztályt, benne a győri vadászokkal Kosovelje-ről előre indítják a frontvonalba. Később a hadosztály ismét tartalékba megy.[xxiii] Aznap este a 11-es vadászok Vojcicán állomásoznak. November 2-án a zászlóalj a 34. dandár tartaléka Korite-nél.[xxiv]    

1917. május 15-én a 11. vadászzászlóalj a XVI. hadtest részeként (a 14. hadosztályban) vesz részt a 10. isonzói csatában Görz közelében.[xxv]

1917. október 28-án a Caporettói áttöréskor szintén bevetették a 11-es vadászokat, akik ezen a napon átlépték az Isonzót, mikor Mocsáry őrnagy vezetésével a menekülő olaszokat üldözve kézitusában elfoglalták a Mainizzánál már lángoló hidat a folyón. Még aznap elérte a Monte Fortin-t is, a térség egyik kulcsfontosságú magaslatát.[xxvi]

1917. december 25-26-án a kerékpáros zászlóalj, benne a 11. vadászzászlóalj egykori 4. századával, olasz támadásokat ver vissza Pizzo delle Grotte hegy vonalában, mely során a kerékpáros zászlóalj akkori parancsnoka, Kiss János százados a 11-es vadászokból súlyosan megsebesül. A decemberi harcok során a zászlóalj 98 főre fogyott le, így 28-án tartalékba helyezik Ost del Termine községnél.[xxvii]

1918. június 14-19. között a zászlóalj részt vett az úgynevezett Piavei csatában. Június 15-én kora délután a 2. és a 11. vadászzászlóalj Wenzel alezredes vezetésével behatol Camarotta és Maserada között, Onesti-nél az olaszok első állásába, miután átkel a folyón, de végül visszaverik őket.[xxviii] 19-én a zászlóalj a Montello-nál vívott harcokban Galvagnánál harcol.[xxix] Ezen küzdelmek során a vadászzászlóalj ismét kitüntette magát, Zeidler altábornagy később külön kiemelte itteni bátorságukat.[xxx]

Ennyit sikerült gyorsan összeszednem a  győri vadászok Első világháborús szerepéről, bár még bőven kiegészíthető, és nélkülöz mindennemű levéltári kutatást. Azért talán így sem érdektelen.

Jegyzetek:

---

[i] Renner Gusztáv: A Polychnai ütközet 1914. augusztus 23-án. Sopron, 1931. 54.o.

[ii] A világháború 1914-1918. 3. kötet. 203.o.

[iii] Doromby József: A volt. cs. és kir. 83-as és 106-os gyalogezredek története és emlékkönyve. Bp., 1934. 56-57.o.

[iv] A világháború 1914-1918. 6. kötet. 358.o.

[v] Németh Lajos: Aranylapok az egykori magyar tábori vadászzászlóaljak történetéből. Bp., 1940. 67.o.

[vi] A világháború 1914-1918. 8. kötet. 552.o.

[vii] Doromby József: A volt cs- és kir. 38. gyalogezred története és emlékkönyve. Bp., 1936. 106.o.

[viii] U.o. 119.o.

[ix] A világháború 1914-1918. 9. kötet. 447.o.

[x] U.o. 470.o.

[xi] A világháború 1914-1918. 10. kötet. 747.o.

[xii] Doromby-Reé: A magyar gyalogság. Bp., 1939. 255.o.

[xiii] Jacobi Ágost: Magyar műszaki parancsnokságok, csapatok és alakulatok a világháborúban. Bp., 1938. 68.o. Illetve: József főherceg: A világháború amilyennek én láttam. 3. kötet. 58. sz. melléklet.

[xiv] Makkay Pál: Négyes honvédek fegyverben. Békéscsaba, 1934. 161.o.

[xv] József főherceg: A világháború amilyennek én láttam. 3. kötet. 501.o.

[xvi] U.o. 3. kötet. 537.o.

[xvii] U.o. 3. kötet. 563.o.

[xviii] U.o. 3. kötet. 593.o.

[xix] U.o. 3. kötet. 624.o.

[xx] U.o. 3. kötet 657-659.o.

[xxi] Ajtay Endre: A volt cs. és kir. 46. gyalogezred világháborús története 1914-1918. Szeged, 1933. 195.o.

[xxii] U.o. 3. kötet. 670.o.

[xxiii] U.o. 3. kötet 701-702.o.

[xxiv] U.o. 3. kötet. 735.o.

[xxv] Doromby-Reé: A magyar gyalogság. Bp., 1939. 365.o.

[xxvi] József főherceg: A világháború amilyennek én láttam. 5. kötet. 618.o.

[xxvii] Németh Lajos: Aranylapok az egykori magyar tábori vadászzászlóaljak történetéből. Bp., 1940. 71.o.

[xxviii] József főherceg: A világháború amilyennek én láttam. 6. kötet. 430.o, 459.o..

[xxix] U.o. 551.o.

[xxx] Jacobi Ágost: Magyar műszaki parancsnokságok, csapatok és alakulatok a világháborúban. Bp., 1938. 192.o.