Filmajánló: Három gyűrű mind felett: A Gyűrűk Ura - A hatalom gyűrűi, 2. évad

filmajánló:

Három Gyűrű mind felett... 

A Gyűrűk Ura - A Hatalom Gyűrűi 

2. évad 

Jelentem alásan: túléltem A Hatalom Gyűrűi 2. évadát és a hajam is csak korlátozott mértékben hullott ki tőle. Hogy jó-e? Hát nem. Rossz-e? Az sem. Mondhatni: a részek felét sem szerettem fele olyan jól, mint szeretném, és fele részüket szeretem feleannyira, mint ahogy megérdemelnék. Vagy valami ilyesmi... Sokat nem változott a benyomásom az első évadhoz képest. Az azért pozitívum, hogy nem esett a minőség - ellentétben a  Sárkányok házával -, igaz eleve nem volt túlságosan magas. Jobban belegondolva, ez az évad élvezetesebb volt, és néhány rész egészen jól sikerült. Persze lehetne jobb is, de ehhez likvidálni kellene a szereplők mintegy felét.

A történetvezetés egyértelműen javult, és helyenként már-már azt is elhiszi az ember, hogy Középföldén járunk. Az évadot határozottan Sauron uralja, akit sikerült a készítőknek nagyon jól és izgalmasan megfognia. Már az első rész kezdő harmadában kapunk egy Halbrand/Sauron eredettörténetet, ami meglehetősen látványos és félelmetes. Sauron képlékeny és alkalmazkodó, mindenkit manipulál maga körül. Celebrimborral közös jelenetei erőteljesek, a két színész nagyon jól muzsikál/kovácsol együtt. Valahogy így képzelném el Lucifert, amikor megkísérti Ádámot. Charlie Vickers egészen káprázatos, a szó valódi jelentésében. Sajnos azonban kénytelen vagyok arra következtetni, hogy inkább a színészek brillíroztak ebben az esetben, és nem a készítők zsenialitása ütközött ki, mert a sorozat egyéb szakaszai jóval gyengébb minőségűek. Míg Sauron, Adar, de még a törpök filmkockái is egészen korrektek, addig Gandalf, a prehobbitok, valamint Númenor története sokszor kifejezetten érdektelen. 

Komoly gond számomra, hogy egészen elképesztő következetlenségekkel találkozunk időnként a képsorokon. Eregionnak például hirtelen falai nőttek ki a semmiből egyik napról a másikra. Úgy tűnik, hogy korábban a készítők még nem tudták, hogy az utolsó epizódokban megostromolják a várost!? A tündék továbbra is teljesen logikátlanul lézengenek a nagyvilágban. Gőgösek, nagyképűek, és nem túl okosak. Az irritáló szereplők nagy aránya sem segíti a sorozat megkedvelését. Galadriel továbbra is kiábrándító. Szörnyű, szörnyű színészi játék és borzalmas karakter!  Ráadásul az évadzáróban duplán látjuk egy darabig őt mindenféle szeszesital elfogyasztása nélkül is... Még az sem segít e sokkot megemészteni, hogy utána legalább lealiceozik a szakadékba olyan utolsó mohikánosan. (Persze Jodhi May Alice Munroja sokkal szebb, nőiesebb és drámaibb, mint amilyen Morfydd Clark Galadrielje valaha is lesz, utóbbi áradásul sajnos túl is éli az esést.)

A sorozatnak sikerült kitermelnie a maga Jar Jar Binksét Nori személyében. Értem én, hogy az eredeti film/könyv három férfi hobbitját most egy lányban kellett egyesíteni kompenzáció gyanánt - egy nő mind felett! -, de ahelyett, hogy olyan elszánt lenne mint Fordó, kedélyes, mint Pippin, s bátor, mint Trufa, kaptunk egy kis teszetosza, álbölcselkedő fruskát, aki egy maiának osztja az észt. Joggal bízhattam abban - az első évad lezárása miatt -, hogy legalább nála is idegesítőbb barátnőjétől, Poppytól megszabadultunk, de sajnos visszatért, mint a szeptember. Tette mindezt mindenféle értelmes indok és magyarázat nélkül egy olyan sivatagban, amelyben a nagy Gandalf eltévedt. Poppy által kapjuk meg a világ legkínosabb románcát is Merimac-kel, ami szintén úgy hiányzott a nézőknek, mint egy újabb közel-keleti válság. 

A történésekről nem kívánok sokat elárulni. Az évad gerincét a gyűrűk elkészítése adja, láthatjuk elkészülni az összes, Gyűrűháborúban fontos relikviát, leszámítva az Egy gyűrűt. A három tünde ékszer történetét jelentősen átírták, és a törpöknek készített - már Sauron által megmérgezett - gyűrűk is szerepet kapnak az epizódokban. A tolkieni alapokat sajnos lazán kezelték. Az első évadhoz haosnlóan jellemzőek maradtak a túlkomplikált cselekmények - egy rakás történést el lehetne hagyni -, amelyekben a szereplők ráadásul hajlamosak irracionálisan viselkedni. Általában véve is a legfőbb gondom a sorozattal, hogy  szereplők viselkedése teljesen kaotikus, egyik tettük logikáját máris megcáfolja a következő lépésük. Például: Estrid - szintén fölösleges karakter - egyik pillanatban megmenti Arondirt és Isildurt - holott meg is szökhetne -, két perccel később mégis kardot fog Isildurra. Isildur egyébként is annyira béna, hogy egyfolytában meg kell mentenie valakinek. Csodálom, hogy később képes volt egyedül megöletnie magát az orkokkal Nősziromföldön. Az első évad kifejezetten jól sikerült lezárása után úgy látszik túl sokat feltételeztem az alkotógárdáról. Az "idegen"-t a sorozat annyira el akarták adni Gandalfnak easter egg-ekkel, hogy óhatatlanul azt gondoltam, végül Szarumán lesz belőle. Mostanra világos, hogy ezt a lépést nem húzták meg. Gandalf története rendkívül vontatottan halad, a gonosz mágus felléptetése meg tökéletesen fölösleges bonyodalom, és még az új meglepetésvendég feltűnése sem lendít a dolgon. Pedig Bombadil Toma feltűnése jó lehetett volna, ha értelmes funkciót adnak neki. Ám Tolkien Bombadill Tomáját nem érdekli a külvilág, itt meg egyik pillanatról a másikra elkezd aggódni Középfölde sorsát illetően, így alakja nem hiteles.

Nem lehet azt mondani, hogy teljesen elrugaszkodtak a hézagosan rendelkezésre álló tolkieni alapanyagtól, de több ponton rugalmasan kezelték. Bőven lehetne sorolni, mi nem stimmel az amúgy is sokszor ellentmondásos Tolkien-hagyatékkal összevetve, de nincs értelme. A leghihetetlenebb hozzáadott - negatív - érték a sorozatban az orkokkal kapcsolatban történt. Ugyanis feltüntek a családos orkok, akiknek felesége s gyereke van, és akik csak hazát és biztonságot akarnak maguknak, ráadásul szeretetre inkább éhesek, mint emberhúsra. Adarnak még a könnye is kicsordul, mikor orkokat temetnek. Nagyon emberi. Kár, hogy itt Tolkien orkjairól van szó, nem emberekről!!! Adar - aki Tolkiennél nem létezik - ennek ellenére érdekes karakter, határozottan a pozitív meglepetések közé tartozik. Bár indokolatlan a használata, de miatta nem bosszankodok. Mások sokkal dühíttőbbek. Jobb lenne, ha szereplők felét Sauron eltenné láb alól, Míriel, Theo, Isildur, Arondir senkinek sem hiányozna, és az orkok is jutnának némi húshoz... Habár Arondir olyannyira sótlan alak, hogy talán még Snaga és Uglúk is kiköpné. Nagyjából annyi a szerepe, hogy ha valamelyik szereplőnk bajba kerül, akkor valami hősies zene megszólalása mellett a semmiből ott terem és megmenti fapofával. Ő lenne ebben a sorozatban Legolas, csak hát egy faarcú színész játszik el egy rosszul megírt unalmas alakot, és még csak egy jópofa törp sincs emllette ellenpólusként és humorforrásként. Amúgy is újrahasznosítottak egy rakat eredeti karaktert: 

Elendil = Aragorn

Arondir = Legolas

Nori = Frodó

Poppy = Samu

Nehéz eldönteni, hogy a pofátlan lenyúlások a trilógiából tisztelet vagy tiszteletlenség jelei. Mikor Elendil megkapja kardját, a Narsilt, gyakorlatilag lemásolták az utolsó mozdulatig Aragorn jelenetét az Andúrillal. 

Nem tudok elmenni szótlanul a nagy - epikusnak szánt - csata mellet. Eregion ostroma nagyon látványos helyenként, csak épen hadilábon áll a valósággal. Egy folyót elrekeszteni a fölötte tornyosuló hegy leomlasztásával hát... mondjuk úgy, hogy nem túl sanszos. Gondolom egy gát építése, vagy a folyó elterelése nem lett volna túl hősies a rendező hölgynek. A csata- és ostromjelenetek teljesen irreálisak. Gyakorlatilag újrahasznosították Minas Tirith ostromát, ugyanakkor olyan hányavetien lett megtervezve az egész, hogy a végeredményt nézve a szereplők össze-vissza rohangálnak értelmetlenül a csatatéren. A tünde lovasság rohama nyomába sem ér a rohírok támadásának. Túl sterilek, műanyag páncéllal borítottak. Az pedig tényleg hab a logikátlanság krémtortáján, mikor Elrond az ork táborban nekiáll elmagyarázni az alvezérének, hogy mi a haditerve, miközben körülötte ott mászkál több száz az ellenségből! A terv nagyjából egyébként annyi, hogy éjszaka bolyonganak az orkok között fáklyafények meg robbanások közepette és közben gyilkolásznak. 

A látványvilág alapvetően szép, különösen a nagytotálok. A ködös tájképek után feltűnő átszellemült tünde arcok háttérben angyalkórussal, nagyon klasszul mutatnak, csak a tizenötödik után már nem túl izgalmasak a mimikátlanságukkal. Ennyi erővel templomi freskókat is nézegethetnénk órákon át. Rendben: az eredeti LotR filmekben is kaptak egyfajta szoborszerű szépséget a tündék és amúgy is, az éneklő törpnők sokkal rosszabbak... Míg a númenori és tünde páncélok borzasztóan giccsesek és műviek, addig a törp harcosok bitang jól néznek ki. Númenor története felgyorsulva jár, némi átírással Tolkienhez képest, de sajnos így sem túl izgalmas. Ott is igazán feltűnhetne már Sauron, hogy történjen valami. 

Vannak jó ötletek is. Ahogy Celembrimbort manipulálja Szauron (Annatar/Halbrand), az nekem kifejezetten tetszett. Jó volt látni, hogy miként készül el Mória nyugati kapuja. Az entasszonyok beemelése a történetbe szintén jó gondolat volt. A részletek időnként megragadóak. Celebrimbor üllő alakú levélnehezéke, vagy Durin teáskannája, teszem azt. Csak hát elég bosszantó, hogy míg ilyen piszlicsáré részletekre figyeltek, aközben logikai bakik sokaságát kaptunk mellé.  A zene még mindig hangulatos, jól megmutatja, éppen hol tartunk a szotriban. 

Összegezve nem tudok haragudni a sorozatra, de jobb rendezőkkel - nagyon látszott, hogy csak női direktorok voltak az évadban! -, feszesebb történetvezetéssel és ügyesebb casting-gel sokkal többet ki lehetett volna ebből hozni. Ha valaki elmerülne Középfölde második korának történetében, akkor egyébként A szilmarilok illetve A Gyűrű keresése kötetekkel lehet kezdeni. 

Filmajánló: Három gyűrű mind felett: A Gyűrűk Ura - A Hatalom Gyűrűi

 Három gyűrű mind felett

A Gyűrűk Ura - A Hatalom Gyűrűi

"Nem spóroltam semmin!" - mondogatta John Hammond a Jurassic Parkban, miközben szépen lassan összeomlott felépített álomvilága, és a T-Rex meg a Velociraptorok elkezdték felfalni a munkatársait.  

"Nem spóroltak semmin!" - mondogattam, miközben végignéztem a A Hatalom Gyűrűi első évadát, s közben azon gondolkodtam, mitől nem jó mégsem ez a sorozat. Amikor befutottak az első kedvcsinálók az Amazon Prime Tolkien-adaptációjáról és belenéztem az egyik trailerbe, ha jól emlékszem, cirka fél óráig nem tértem magamhoz. Nem én voltam az egyetlen LotR-fan, aki így járt, de igyekeztem higgadt maradni, és mindenképpen adni akartam egy esélyt azért. Hát, megnéztem. Szerencsére annyira nem rossz, mint amilyenre számítottam, de lehetett volna jobb is. A pénz látványossá tudja tenni a katasztrófát, de a lényeg mégiscsak a katasztrófa. 

Mentségére szóljon a készítőknek, hogy szerencsétlen módon kevés Tolkien-anyag tulajdonjoga van csak az Amazonnál, ami leszűkíti a lehetőségeiket, különösen, hogy A szilmarilokra sem építhetnek emiatt. Márpedig A Hatalom Gyűrűi éppen abba a korba vezet el minket, amely ebben a gyűjteményes műben lett leginkább megénekelve. Az alkotóknak tehát úgy kellett beszámolniuk a Három Gyűrű elkészítéséről, hogy épp csak azt a kötetet nem használhatták, amiben ez a történet ki lett adva... Nem egy jó ómen! De lássuk, milyen kép állt össze bennem a nyolc részes évadról! Igyekszem lelőtt poénok nélkül megírni az összefoglalót, ami nem is olyan könnyű, főleg az utolsó rész pofonját követően. 

Mi az, ami nem jó?

1. A (megint) túltolt politikai korrektség: 

- Númenort természetesen erős fekete női karakter vezeti.

- A tündéket természetesen erős fehér női karakter vezeti.

- A Délföldön élő falusiakat természetesen erős női karakter vezeti.

- A gyaplábúakat ugyan bölcs fekete férfi vezeti, ellenben az egész népre vonatkozó döntéseket végül mégiscsak az erős női karakter hozza, aki még gyerek is ráadásul. 

- Ja, és a feketebőrű afrotünde összejön az gyógyító fehér nővel, aki egy görögnevű ázsiai fiút nevel... Szerintem ezt most befejezem, mert nem lehet fokozni, maximum ha egy mozgássérült inuit bébifókát még örökbe fogadnak közösen. Semmi értelme, csak a hiteltelenséget növeli. 

2. A sok átírás Tolkienhez képest. Álljon itt egy példa, egyben átkötés a következő ponthoz. Idézzük a A Gyűrű Szövetségét: 

"Hajdanában a gyaplábúak sokat érintkeztek a törpökkel, és sokáig éltek a hegyek alatt elterülő dombvidéken. Réges-régen nyugat felé kezdtek vándorolni, és már eljutottak egészen Széltetőig, Eriador túlsó végén, amikor a többiek még ki sem mozdultak Vadonföldről. Ők voltak a hobbit fajta legáltalánosabb, lgtipikusabb és legnépesebb képviselői. Ők szerettek a legjobban egy helyen megtelepedni, és a hobbitok ősi szokását megőrizve, ők laktak a legtovább alagutakban és odúkban." 

Itt meg vándorolnak, mint egy nomád horda... 

3. Ettől eltekintve is: a harfootok (gyaplábúak) borzalmasan idegesítőek. Remélem Szauron őket igázza le először... Ellentétben azonban Pippinnel és Trufával, ráadásul unalmasan idétlenek. Ők a sorozat Jar Jar Binksei. 

4. Galadriel. Azon túl, hogy a Macskafogó Pokióba átúszó Grabowskiját kenterbe veri hosszútávúszásban, leginkább olyan, mint Franco Nero a Honfoglalásban. Csak mered a távolba rezzenéstelen arccal. Semmi szeretetre méltó nincs benne, ahogy abból sem sok, ami A Gyűrűk Ura Galadrielére jellemző. Ez a tündelány nem félelmetes, nem érző szívű, és tökéletesen irracionális. Egy fenyegetően néző női poszter a falról, amelytől senki nem ijed meg, hiába csatoltak kardot a hátára. Igazságát idétlen módon bizonygató, tapintatlan és nyughatatlan alak, akit csak hátráltatnak az ostoba férfiak. Amúgy tőlem az összes elfet vihetné a sötét nagyúr a Végzet-hegyének tüzébe, mert mindenki jól járna. Gil-galad egy arrogáns pöcs - elnézést, de nincs rá jobb szó -, Arondir maga a faarcú unalom. Még - meglepetésemre - az Elrondot megformáló Robert Aramayo a legjobb, benne legalább van valami csibészes. 

5. Az idegen (Gandalf?) karaktere. Leesik az égből, nem tud semmit. Csoda, hogy a levegővételhez nem kér tanácsot valakitől. Az utána kajtató fehér köpönyeges UFO-kat meg végképp nem tudom hova rakni (esetleg ismét a Végzet-hegye jöhet szóba). Egyébként is, ez a hatalmát uralni nem tudó szuperhős rendkívül elcsépelt.

6. A párbeszédek egyszerűen suták. Míg a Peter Jackon-féle trilógiában minden szó a helyén van, rengeteg az idézhető bölcselet, itt nem nagyon vannak emlékezetes mondatok. Pontosabban volt egy, de azt meg elfelejtettem...

Mint kiderülhetett a legtöbb problémám a karakterekből/színészekből fakad. Nem működnek. Amilyen gyorsan megkedvelhető az eredeti trilógia majd minden szereplője - egyedül Orlando "Legolas" Bloom nem jött be sosem nekem -, itt ennek nyomai is alig vannak. A legtöbb szereplő öntelt hólyag, vagy infantilisan gyermeteg. Nekem ne mondja senki, hogy ez a Galadriel, csak mert "erős nő" (= kard fityeg a hátán) szimpatikusabb, mint Arwen vagy pláne Éowyn? Sajnos az utóbbi időben a filmkészítők fejükbe vették, hogy egy női karakter attól lesz erős női karakter, hogy hadseregeket vezet, esetleg orkokkal verekszik, vagyis az "ósdi" maszkulin férfi példáaképeket testesíti meg. Hollywood tehát eljutott oda, hogy a XXI. század nőideálja náluk megfelel a XIII. század férfiideáljának... Ez igen távol áll Tolkien szellemiségétől. Éowynt sem attól szerettük, hogy csatába ment, hanem mert szembeszállt a sorssal, amit neki szántak (és mert olyan, mint a sápadt tavaszi reggel, mely még a tél hűvösébe kapaszkodik). Egy karakter egyébként sem attól erős, hogy dühös, meg vagdalkozik. 

Mi az, ami jó?

1. Mindenekelőtt a 8. epizód. Sikerült olyat vinni bele, ami meglepett. Igaz, egy korábbi részben gyanakodtam egy pillanatig, de nem gondoltam, hogy be mernek vállalni a készítők ekkora fordulatot. 

2. Tulajdonképpen az első részek kuszasága után eléggé összeállt a történet az évadzárásra. Helyenként kifejezetten jól szaladtak össze a szálak, olyannyira, hogy utólag új értelmet kapott egy-egy korábbi jelenet!

3. A kezdetben kissé Aragorn epigonnak tűnő Halbrand és az őt játszó Charlie Vickers. Végig a legizgalmasabb karakter a sorozatban. A bizonytalankodása, menekülése a nagyság elől, és ahogy végül mégis elvállalja sorsát, nagyon emberivé teszik. 

4. A látvány. Númenor gyönyörű lett, és a Délföldet elpusztító "mesterséges" természeti katasztrófa is igen hatásosan lett bemutatva. A kosztümök, ruhák, páncélok mind nagyon rendben vannak. 

5. Mordor "kialakulása", amint szépen lassan elnyeri a trilógiában látott formáját. Megvett kilóra. 

6. A mitológia. Érdekes módon, ha mondjuk a gyaplábúak története  és életmódja nem egy Tolkien sztoriban idétlenkedne, élvezném. Nagyon jól van kitalálva.

7. A zenék és a dalok. Kifejezetten hozzáadnak a történethez, és nem csak hangulatban, tartalomban is! Ráadásul erősen épülnek a Jackson-féle trilógia dallamvilágára és zenei elemeire. Kifogástalan.

Összességében nem vagyok boldog és nem vagyok csalódott sem. Jobb, mint amire számítottam, bár utóbbi mondjuk nem volt túl sok. Viszont egyelőre érdekel a folytatás, úgyhogy célt értek az alkotók. Meglátom, mi sülhet ki még belőle. Végül is, nem spóroltak semmin, csak a jól megírt karaktereken és Tolkienen, bár az utolsó részben egy kicsit ő is visszakacsint ránk vöröslő szem képében álruhába bújva...

Pontozás:

Hat Adar a tíz orkból

6/10 pont

Máshol: 

IMDb: 6.9/10 pont

Rotten Tomatoes: 

kritikusok: 82%

közönség: 36%

A legjobb 10 csatajelenet filmekben - szárazföld

Ma összeszedtem az általam legjobbnak tartott szárazföldi csatajeleneteket filmekből. Mivel gyakran tartottam korábban összehasonlító elemzést előadásokon a történeti hűség és Hollywood kapcsolatáról, régóta szerettem volna egy ilyen listát összeállítani. Hangsúlyozom, hogy saját vélemény, hiszen úgysincs olyan, hogy "legjobb", mert embere válogatja. Nem a leghitelesebben visszaadott ütközeteket sorolom, hanem ami a legjobban tetszett. Ráadásul mélységesen elfogult vagyok az ókor és középkor iránt, így elsősorban ezek kerültek be. (Majdnem beleszuszakoltam a következőket, de végül kimaradtak: Ellenség a kapuknál, Robin Hood, a tolvajok fejedelme, Mennyei királyság)

Lássuk a listámat, melybe hangsúlyozottan csak a szárazföldi összecsapások kerültek, a vízi és légi/űri összecsapásokról majd máskor:

10. Egri csillagok

A magyar filmgyártás esélyeit a monumentális amerikai alkotásokhoz képest nem kell ecsetelnem, mindamellett az Egri csillagokat nem lehetett kihagyni. A mi közép-európai szintünkhöz képet ez is óriási vállalkozás volt, rengeteg statisztával. Az ostromjelenetek kedvéért egy külön kis várat húztak fel a Pilisben, emellett annyi energiát öltek bele, amennyit magyar filmbe azóta sem. Egyébként is Bornemissza Gergely a magyarok titkos fegyvere.

9. Ryan közlegény megmentése

Mint írtam nem nagyon válogattam be XX. században játszódó alkotásokat, de a Ryan közlegény megmentése partraszállási jelenetét nem lehetett kihagyni. Életszerű, szinte ott futkosunk Tom Hanks-sel a homokban. Történelmileg még a felszerelés is nagyjából hiteles (na persze könnyebb ilyen szempontból egy olyan kort felidézni, ahol még szemtanúk is élnek, mint egy olyan századot, ahol fényképezőgép sem volt). A koreográfia tökéletes, előrébb kellene lennie, ha nem én állítom össze a sorrendet... De mivel én állítottam össze, ez van.

8. Trója

És íme még egy partraszállás. Trója. Annak idején a Hollywood és a valóság előadássorozatban az ókornál elemeztem a filmet, megállapítva, hogy kétségtelenül és tökéletesen baromság a film 99,9%-a. Ha volt trójai háború (szerintem volt), akkor nem ilyen felszerelésben, és nem így harcoltak a résztvevő felek. Nagyon érdekes ugyanakkor, a normandiai D-day, meg az itt ábrázolt partraszállás közti párhuzam. Van egy snitt a filmben, mikor felülről mutatják az éppen landoló görög hadsereget és nagyon emlékeztet egy Normandiában készített légifotóra. Szeretem a filmben ezt a hadmozdulatot, a Mürmidónok nagyon jól oldják meg, tetszik.

7. Nagy Sándor

A Nagy Sándor című filmet kifejezetten utálom, mindamellett nem lehet nem értékelni azt a munkát, amit a csatajelenetekbe öltek (mondjuk enélkül elég nehéz lett volna megoldani Alexandrosz életét bemutatni...). A legmonumentálisabb kétségtelenül a Gaugamélai csata, amelyet sikerült izgalmasan és látványosan bemutatni. Nagyon jó ötlet volt a sas, amely a levegőből nézi a csatára felsorakozó tízezreket és amely jól kirajzolja a két fél közti (egyébként túlzott) különbséget. Hollywood nem először és nem utoljára (lásd majd a 300!) mutatja a perzsákat elmaradott kaotikus barbárokként, tökéletesen hibásan. A rengeteg felvonultatott (bár sokszor nem hiteles és túl "egyenruhás") felszerelést értékelem és a makedón taktikai alakzatok elég jó ábrázolása tovább javítja az összképet.

6. Rettenthetetlen

A Rettenthetetlen klasszikus angol-skót összeütközése méltán van jelen a listán, hiszen a csata megjelenítése a filmvásznon nem csupán látványos, hanem humoros és ötletes is. A Stirlingi csata itt bemutatott ábrázolása tökéletesen hamis, a skótok bemutatása szintén. Közismert, hogy William Wallace vajmi messze van Mel Gibson figurájától (kezdve ott, hogy Wallace lovagként aligha ilyen göncöket visel csatában, hanem páncélt...), de annyira remek filmről van szó, hogy még az olyan begyepesedett történelemtanár is, mint én, képes ettől elvonatkoztatni. Némileg.

5. 300

A 300-ról nehéz írni, hiszen olyan klasszikussá lett, amely méltatlan módon a történelmi valóság helyett egy képregényből táplálkozik. Még úgy sem tudok rosszat írni a filmről, hogy én szeretem a perzsa történelmet (klassz kis birodalom volt az övék, magas kultúrával) és fanatikus Spárta-rajongó vagyok. A nyitó ütközet a kedvencem, amely a falanxot úgy mutatja be, ahogy kell (és amilyen sosem volt a valóságban). A filmben lévő sátánt szemberöhögő lakónok jobb helyezést érdemelnének, de olyan 4 jelenet van még, ami miatt csak ezt kaphatták.

4. A Gyűrűk ura - Két torony

És íme, az első nem történelmi, hanem fiktív csata. A Gyűrűk ura trilógia második részében izgulhatjuk végig a roppant nyomasztó Helm-szurdoknál vívott ütközetet. Egyetlen okból nincs az első háromban: mert ott lesz egy másik Gyűrűk ura összecsapás. A kürtvárért vívott gigászi harc igazán kemény és brutális, a hangulat olyan sötét, mint egy éjszaka Mordorban. A háttérben ott vannak a fohászkodó és síró nők és gyerekek, mialatt a férfiak karnyújtásnyira tőlük védik a falakat. Külön élmény Gimli és Legolas párviadala, akkik időnként humor löttyintenek a feszültségbe. Szóval briliáns.

3. A birodalom visszavág

A Birodalom visszavág, úgy gondolom a Star Wars dupla trilógia messze legjobb része (és az egyetlen, amit ugyebár nem George Lucas rendezett :-D), amely egy olyan ütközettel indul, ami nálam az elképzelt dobogó elképzelt harmadik fokára hág. Annyiból kilóg a sorból, hogy nem egészen szárazföldi, de mivel nem is légi/űri azért ide tettem. A maga korának technikájával mindent kihoztak belőle, megkockáztatom, hogy sokkal jobban ma sem lehetne megkonstruálni a Hoth felszínén dúló harcokat. A fagyott bolygó felszínéra helyezni a cselekményt önmagában is kiváló ötlet, hiszen miként a Helm szurdoknál a sötétség, itt a fehér fagy ad hozzá a hangulathoz.

2. Gladiátor

Az általam eddig látott történelmi témát felölelő szuperprodukciók közül hitelesség szempontjából messze kimagaslik a Gladiátor című film csatája. A katonák piszkosak, mocskosak, olyanok amilyennek a hónapok óta csak menetelő bakák kell, hogy legyenek. A római hadsereg profizmusát is kellően demonstrálja a film, a látvány pedig önmagáért nem is beszél, hanem szónokol. Fantasztikus munka, melyből hiányzik minden sallang és túlburjánzás. Az egyetlen negatívum a germánok szokásos egysíkú bemutatása, de mivel alig szerepelnek másként, mint lemészárolt hús, nem különösebben probléma.

És végül, tadadadam!

1. A Gyűrűk ura - A király visszatér

A király visszatér-ből már önmagából lehetne egy folyamatos kétórás csatajelenetet összeszedni, de A Gyűrűk urából nálam végül hosszas merengés utána Pelennor mezején vívott összecsapás (sorozat) jött ki győztesen. Gigantikus. Kezdődik voltaképpen Minas Tirith ostromával, majd a rohirok lerohanják az orkokat. Mikor azt hinnénk vége, jönnek az olifántok, majd a kalóznak hitt Aragornék... Az ingadozás győzelem és bukás között, a fény és a sötétség küzdelme annyira magával ragadó, hogy nem lehetett más győztes. A Gyűrűk ura egy borzalmasan erős könyvből készült egészen kiváló film. A 11 nyert Oscar bácsi ezúttal valóban jelez valamit.

Most ennyi, a jövőben jön majd egy légi- és egy viziháborús válogatás. Ha valaki pedig nem látta ezeket a filmeket, akkor megnézni!