Magyarok és Magyarország Hans Baur emlékiratában
Hans
Baur (1897-1993), már Hitler kancellárrá válása
előtt annak személyi pilótája volt, politikai kampánykörútjain a későbbi diktátor mellett szolgált, s a Führer bizalmát annak haláláig bírta. Emlékirata ezért elsődleges forrás a
birodalmi vezér környezetének és gondolkodásmódjának rekonstruálásához. Hitler
asztali beszélgetései során sokszor érintette Magyarországot, most - mondhatni
- a korábbi bejegyzésemet egészíteném ki a Baur által feljegyzett esetekkel.
A következő válogatásban a memoár magyar vonatkozású részei következnek.
A
fordítás saját munkám, ezért egyenetlenségeiért, esetleges tévedéseiért
elnézést.
A felhasznált
kötet kiadása:
I
Was Hitler’s Pilot. The Memoirs of Hans Baur. Barnsley: Frontilne Books, 2013
[1922] „Később, 1922-ben megkaptuk a
legelső kifejezetten utasok szállítására készült gépet. A Junkers F 13-as volt
az.[1] Megfelelő kabinja
volt, négy utasüléssel, és mivel a pilóta mellett volt még egy hely - ezekben
az időkben még nem volt velünk szerelő -, öt utas szállítására volt alkalmas. A
következő évben a Junkers Luftverkehr[2] átvette a mi bajor
Luft-Lloydunkat.[3]
Junkers professzor egy transzeurópai
légiközlekedési szövetség létrehozására törekedett, és sikerült összekötnie Svájcot,
Magyarországot, Lettországot, Észtországot, Svédországot és Ausztriát
Németországgal egy igazán nagy légiközlekedési hálózatba.”
[1923] „1923. július 20-án
meghosszabbítottuk vonalainkat a Balkánra, és a csatlakozást Bécsből Budapestre
egy úszótalpas F 13-asokat, úgynevezett hidroplánokat használó magyar cég[4] tartotta fenn. Később
a szolgáltatást repülőcsónakokon[5] folytatták. A
következő évben a vonalat Zürichből Genfre hosszabbították meg, így most már
igazán hosszú légi útvonalon volt szolgáltatásunk:
Genf-Zürich-München-Bécs-Budapest. A légiszállítási hálózat – amely később
lefedte Európát - alapjainak lerakása megkezdődött, a járatok rendszeressége,
és a súlyosabb balesetek hiánya fokozatosan megnyerte a közvéleményt a repülés
iránt, melyet eleinte hajlamosak voltak bolondosnak és veszélyesnek tartani.”
[1927?] „A nagy utasszállító gépeken
kívül néha kisebb gépeket is repültem: például Udet[6] híres „flamingóit”,[7] a kis gépeket,
amelyeket világhíres repülő cirkuszában használt. Magyarország vásárolt belőle
néhányat, s mivel Udetnek nem volt pilótája, aki ismerte volna az útvonalat,
megkérdezett engem, hogy elrepülnék-e néhány géppel Szombathelyre,[8] és én elfogadtam az
ajánlatot.”
[1935] „Hitler meglehetősen rendszeres
vendég volt a Hotel Kaiserhofban.[9] Hetente három vagy
négy alkalommal, kis társasággal ment oda, hogy teázzon és meghallgassa annak
kiváló magyar zenekarát. Goebbels[10] hívta fel a figyelmet
elsőként ezekre a nagyon jó zenészekre, és javasolta, hogy ez egyben
lehetőséget ad elvegyülni az egyszerű emberekkel is. A sarokban egy különleges
asztal volt fenntartva állandóan Hitler számára, ahonnan jó kilátása nyílt a
teremre.”[11]
[1933] „Ekkorra a legtöbb külföldi
kormány eszmeileg elfogadta Hitlert Németország vezetőjének, és mindent
megtettek, hogy baráti kapcsolatokat alakítsanak ki vele. Ebből következően jó
üzlet volt a fontos személyek légi szállítása, ami elfoglalttá tett.
1935. június 18-án[12] Münchenbe repültem,
hogy felvegyem a magyar miniszterelnököt, Gömböst, akit Hitler meghívott magához
állami látogatásra. Gömbös 7:30-kor érkezett meg különvonatán Münchenbe, ahol
Hitler adjutánsa, Brückner[13] üdvözölte. Reggeli
után Gömbös a repülőtérre jött, és megvizsgálta a gépemet, és nagy érdeklődést
mutatott a korszerű eszközök iránt. 8:30-kor elindultunk, és invitálásomra
mellém ült le, ahonnan kitűnő kilátása nyílt a városokra és vidékekre, amelyek
felett elrepültünk. Amikor landoltunk Berlinben, a repülőtéren[14] maga Hitler üdvözölte
őt személyesen. Mielőtt elhagytuk a repülőteret, Gömbös melegen megköszönte a
csodálatos repülést. Egy Berlint szemrevételező túra után négyfogásos bankettet
tartottak a tiszteletére. Amikor eljött a pillanat, hogy pohárköszöntőt
mondjanak a vendég tiszteletére, pezsgőt szolgáltak fel, mint általában.
Hitlernek is pezsgőspohár volt a kezében, de Appolinaris ásványvízzel[15] volt tele – élete
végéig absztinens volt – és azt itta meg vendége egészségére. Gömbös néhány
napig Berlinben maradt megbeszéléseket folytatni,[16] majd visszarepültem
vele Münchenbe, ahonnan vonaton ment tovább Budapestre.”
[1941] „A repülőút vissza Szófiába
incidens nélkül lement,[17] aztán visszatértem és
szokás szerint jelentettem Hitlernél, mely során elmondtam neki, hogy a király[18] örömét fejezte ki
aziránt, amit elért, bár hozzátettem, hogy azt mondta, inkább Szalonikit
szerette volna megkapni, mint Burgaszt.[19]
Hitler elmosolyodott: „Merem állítani,
hogy szeretné, Baur. De Szalonikit a magunk számára különítettük el. Ha a
háborúnak vége, szükségünk lesz egy kikötőre a Földközi-tengeren. Trieszt, az
Osztrák-Magyar Monarchia korábbi mediterrán kikötője olasz kézen van, az olaszok
pedig a barátaink, ezért nem akarok semmilyen vitát Mussolinivel. ”
A magyar kormányzó, Horthy admirális
volt a másik, aki részt vett a felosztásban,[20] és Hitler megígérte
neki a Bánát határterületet, Kárpát-Ukrajnát[21] és Galícia egy
részét.[22] Budapestről repültem
vele Bécsújhelyre majd vissza, és a repülés után kitüntetett engem egy magyar
érdemrenddel, a Comptur-kereszttel,[23] melyet a nyak körüli
szalagon kellett viselni. Egyébként Borisz király is kitüntetett egy renddel,
melyet nyak körüli szalagon hordanak. Ezeket az érdemrendeket csak akkor
hordtam, ha azokkal az úriemberekkel repültem, akik adták.
A nagyvonalú területosztogatás
természetesen nem tetszett mindenkinek, például a rajta élő népeknek, és
egyszer a birodalmi kancellária[24] asztalánál hallottam,
miként fogadta Hitler a kárpát-ukránok küldöttségét. Úgy tűnt, könyörögtek neki
azért, hogy ne hagyja, hogy Magyarország lenyelje az országukat, kijelentve,
hogy semmi közös nincs bennük a magyarsággal, történelmileg, kulturálisan, vagy
más módon.[25]
Ténylegesen az intézkedéseket nem csekélyebbnek, mint nemzeti katasztrófának
tartották, és könyörögtek neki [=Hitlernek], hogy országukat inkább csatolják a
Német birodalomhoz.
Szívében Hitler egyetértett velük, és
jól tudta, hogy az intézkedés Németország számára nagy presztízsveszteséggel
jár az ukránok felé, de azt mondta nekünk, hogy kénytelen volt csalódást okozni
a küldöttségnek. Elmondta nekik, hogy a háború végén a Kongresszusi Lengyelország[26] ismét önálló állammá
válik majd, saját kormányzattal. Németországnak csak a „Warthegau”[27] és a
Kelet-Poroszországnál fekvő korábbi lengyel korridor[28] kell, ezért
Kárpát-Ukrajnának a Német birodalomba való bekebelezése egy új korridor
létrejöttét eredményezné, és egy keleten kezdődő ellenségeskedés Kárpát-Ukrajna
azonnal elvesztését jelentené.
Hitler elmondta, hogy a küldöttség
könnyekkel a szemében távozott, de annak ellenére, hogy szimpatizált a
nézőpontjukkal, nem szeghette meg Horthynak adott szavát.”
[1942] „A magyar kormányzó, Horthy
admirális fia pilóta volt, és balesetben elesett a keleti fronton.[29] Ribbentroptól[30] megtudtuk, hogy a
fiatal Horthy édesanyja[31] nővérként dolgozik a
berdicsevi[32]
kórházban, mindössze 45 mérföldre, így Hitler utasította Ribbentropot, hogy menjen
el hozzá, fejezze ki a német kormány mélységes sajnálatát, és hívja meg egy
látogatásra a főhadiszállásán.[33]
Délután repültem vele, vöröskeresztes
nővéri ruhát viselt. Hitler most személyesen fejezte ki együttérzését,[34] és felajánlott neki
egy repülőgépet vissza a budapesti temetésre, amelyet elfogadott. Így másnap
Budapestre repültem Hewel nagykövettel,[35] aki koszorút
helyezett a sírra Hitler nevében.[36]
Három napig maradtunk Budapesten, a
Gellért Hotelben szállva meg, a magyar kormány vendégeiként. A magyar
fővárosban nagyon kevés látható jele volt a háborúnak, és egyik este a magyar
légierő tisztjei egy divatos vendéglőbe vittek minket a Margit-szigeten. Minden
normális volt: élelmiszerben nem volt hiány, és szinte mi voltunk az egyetlen
vendégek egyenruhában. És az élelmiszerjegyek, melyeket Németországban a háború
kezdetén bevezettek, számukra ismeretlenek voltak. A Magyar Légierő egy
ezredesét ott tartózkodásunk idejére hozzánk osztották be, és ő megkért,
mondjam meg Hitlernek, hogy ő és barátai szívesen vennének több
vadászrepülőgépet, hogy aktívabb szerepet játszhassanak a háborúban. Visszatérve
Vinnyicába, ezt továbbadtam Hitlernek.
„- Nem kétséges, több vadászgépet
szeretnének,” – mondta komoran, „- de csak azért, hogy repüljenek, nem azért,
hogy harcoljanak az oroszokkal. Az üzemanyag szűkös, és nem tudok számukra
spórolni. Agresszív pilótákat akarok, és amit a magyarok eddig tettek, az
messze nem elég. Nem. Ha lesz felesleges vadászgépem és benzinem, a horvátok kapják
meg őket, és készek azokat használni. Mostanáig a magyarok csalódást okoztak. Nem
voltak jók a frontvonalban, és amikor visszavontuk őket, és hátul a partizánok
elleni küzdelembe vetettük be őket, ott sem voltak jók. Nem, nem, megtartom a
vadászgépeimet.”
Hitler gyakran nagyon súlyosan ítélte
meg a szövetségeseit, egyetlen ragyogó kivétellel, akik a finnek voltak. Soha
nem említette őket, vagy vezetőjüket, Mannerheim marsallt,[37] anélkül, hogy meg ne
adta volna nekik a legnagyobb tiszteletet.”
[1950?] „Az orvos bejött és ragyogott.[38] A börtönőr bejött és
ragyogott. Azt hitted volna, hogy valamiféle csodálatos dolog vagyok a
számukra. Még kórházba is akartak küldeni, de az orvosnak megmondtam, hogy
jobban szeretném, ha inkább a saját cellámba mehetnék vissza. Csak egy munkát
kellett még elvégeznem: figyelmeztetni egy magyar bajtársamat a példám
követésére.[39]”
[1954] „1954. február 15-én[40] az összes környéken
tartott tábornokot összevonták a mi táborunkba. Néhány nappal később mind a
harmincunkat átvitték Volkovóba,[41] ahol mindig volt
tábor a tábornokoknak. Néhány tábornok végig ott volt, míg másokat – általában
véve azok, akiket az oroszok különösen nem kedveltek – táborról táborra
küldözgettek. A mi megérkezésünkkel 186 különböző rangú tábornok volt
Volkovóban. Egy idő múlva tíz magyar tábornokot adtak a csapathoz, majd egy
kicsit később negyven japán tábornokot.”
 |
| Hans Baur |
Jegyzetek:
[1] A
Junkers F 13-as a világ első polgári célokra használt teljesen fémből készült
repülőgépe volt, amely 1919-ben repült először. Tervezője Hugo Junkers, a híres
gépészmérnök volt, és a 20-as évek legsikeresebb polgári repülőgépének
bizonyult. Magyarországon az Aeroexpress légiközlekedési társaság alkalmazta,
IV. Károly a királypuccs idején, 1921-ben egy eltérített F 13-assal érkezett
Magyarországra Svájcból.
[2] A
későbbi híres Junkers Flugzeug- und Motorenwerke repülő- és motorgyár elődje,
alapítója Hugo Junkers.
[3]
Bayerische Luft Lloyd Gesellschaft, 1919 és 1926 között működő légitársaság
volt. Lásd: http://www.europeanairlines.no/bayerische-luft-lloyd-gesellschaft-mit-beschrankter-haftung-1919-1926/
[4]
Alighanem a már említett Aeroexrpress Rt., melynek gépei a Gellért-hegy alól
[5] A
repülőcsónakok speciálisan vízről való fel- és leszállásra kialakított testű
repülőgépek voltak, amelyek nem talpakon álltak, mint a hidroplánok, hanem
csónakszerűen volt kiképezve az aljuk.
[6] Ernst
Udet (1896-1941), híres első világháborús pilóta, majd repülőgéptervező.
1933-tól az NSDAP tagja, Göring helyettese a légierő élén. 1941-ben öngyilkos
lett.
[7] Az
Udet U 12-es típust hívták flamingónak, amely duplaszárnyú sport- és kiképzőgép
volt, a csepeli Weiss Manfréd Repülőgép és Motorgyár licenc alapján 40-et
gyártott le belőle. A királyi légierő első pilótáit ezeken képezték ki. Lásd:
Winkler László: Sportrepülőgépek,
munkarepülőgépek hazai szolgálatban I. In: Repülés. 1970. 12. sz. 8.o.
[8] A
szombathelyi repülőiskolán használták ugyanis a flamingókat.
[9]
Ekkor, 1935-ben Baur már Hitler személyes pilótája, aki eddigre kancellár lett,
s immár teljhatalommal irányította Németországot.
[10] Paul
Joseph Goebbels (1897-1945), Hitler információs és propagandaminisztere, a
bukáskor feleségével együtt, gyermekeit is megmérgezve öngyilkos lett.
[11] A
berlini Hotel Kaiserhof luxushotel volt, amely 1875-ben nyílt meg. 1943-ben a
brit légierő bombázása során megsemmisült.
[12]
Hibás a dátum, Gömbös 1933. június 17-18-án volt Németországban, míg 1935-ben a
négynapos hivatalos látogatása szeptember 26-án kezdődött. A leírás alapján itt
az első, 1933-as útról van szó, amelyhez a június 18-i dátum inkább passzol,
bár valószínűleg egy nap tévedés van, mert Gömbös június 17-én, szombaton
Hitler hárommotoros Juncker gépével június 17-én 8:30-kor szállt fel
Münchenből, és 10:40-kor érkezett meg Berlinbe. A látogatás iratait kiadta:
Karsai Elek: Iratok a Gömbös-Hitler találkozó (1933. június 17-18.)
történetéhez. In: Levéltári Közlemények, 1961. 147-199.o.
[13]
Wilhelm Brückner (1884-1954), 1934 és 1940 között Hitler főszárnysegédje.
[14] Az
1923-ban forgalomnak átadott Tempelhof repülőtérről van szó, amely mai napig
áll.
[15]
1852-ben alapított, ma is létező német ásványvíz, amelyet Bad Neuenahrnál
palackoznak a Rajna-vidéken.
[16]
Gömbös másnap már elindult haza, miután Hitlerrel Erfurtba ment a rohamosztagosok
szemléjét megtekinteni 19-én már Bécsben volt.
[17] Baur
a bolgár királyt, III. Boriszt vitte haza Baur 1941-ben.
[18] III.
Borisz (1894-1943), Bulgária királya, cárja 1918 és 1943 között.
[19]
Kissé érthetetlen a mondat, az angol kiadásban Burgos áll, ami bizonyára hibás,
hiszen az Spanyolországban van, viszont Burgasz meg eleve Bulgáriához tartozott
a Balkánon. Talán a mondat értelme az, hogy Szalonikiért cserébe lemondott
volna még Burgaszról is.
[20]
Mármint 1941. tavaszán Jugoszlávia felosztásában, amikor a magyar honvédség
kisebb harcok árán felszabadította a Délvidék nagy részét.
[21] Azaz
Ruszinföldet, Ruszinszkót, amely a magyar többség nélküli sávot leszámítva a
mai Kárpátalja nagyjából.
[22] A
Bánát jugoszláv részét Hitler valóban odaígérte Horthynak, de mivel Romániai is
igényt formált rá, végül átmenetileg német csapatok szállták meg.
Kárpát-Ukrajna, azaz Kárpátalja ekkor már magyar kézen volt, nem kellett
odaígérni Magyarországnak 1941-ben. Valóban szó volt róla, hogy Galíciában a
korábban osztrák-magyar területekből kap Magyarország, cserébe a Szovjetunió
elleni hadjáratban való részvételért, mintegy 3250 km2 - nyi
határsávot. Lásd: Maruzsa Zoltán: A meg nem valósult területi gyarapodás. In:
Eszmék, forradalmak, háborúk. Bp.: ELTE, 2010. 403-414.o.
[23] Nem
tudtam értelmezni, az angol Comptur-cross kifejezést, így hagytam az eredetit.
[24] Az
Új birodalmi kancellária épületéről van szó Berlinben, amelyet 1939-ben sietve
adtak át, Albert Speer tervezett és ahol Hitler dolgozószobája volt. A II.
világháború után romjait elbontották.
[25]
Csehszlovákia 1939 márciusi szétesésekor Avgusztin Ivanovics Volosin
kinyilvánította Kárpátukrajna függetlenségét, ám a magyar csapatok bevonulása
március 15-től gyorsan végett vetett álmainak. Volosin Prágába menekült, német
fennhatóság alá.
[26] Az
I. világháború előtt Oroszországhoz tartozó lengyel részeket hívták így.
1815-ben hozták létre, hivatalosan perszonálunióban volt Oroszországgal, és
királya az orosz cár volt, de autonómiája fokozatosan csökkent, majd 1867 után
gyakorlatilag meg is szűnt.
[27] Az
1918 előtt Poroszországhoz tartozó lengyel részeket hívták Warthelandnak,
melyből 1939-ben gaut (kerületet) szerveztek.
[28]
Lengyelország 1919-ben korridort kapott a tengerre jutás érdekében, amely
azonban így elvágta Kelet-Poroszországot Németország többi részétől. A korridor
léte egyik fő oka volt a német-lengyel viszony 1919-es elmérgesedésének.
[29]
1942. augusztus 20-án, Ilovszkoje mellett a Don-kanyarban.
[30]
Joachim von Ribbentrop (1893-1946), a Német birodalom külügyminisztere 1938 és
1945 között.
[31]
Pontosabban Horthy István felesége és közös gyermekük, ifjabb István édesanyja,
Gróf Edelsheim-Gyulai Ilona (1918-2013).
[32]
Berdicsev (ukránul: Berdychiv), ukrán város Zsitomirtól délre 40 km-re.
[33]
Horthy István özvegye elrepült a főhadiszállásra, de Hitler meghívását
elutasította. Erre vonatkozóan lásd: Gróf Edelsheim Gyulai Ilona: Becsület és
kötelesség 1., 1918-1944. Bp.: Európa, 2007. 146-149.o. Hitler főhadiszállása
ekkor a Vinnyica melletti Werwolf volt.
[34]
Valójában nem történt személyes találkozó Edelsheim-Gyuli Ilona és Hitler
között. Lásd: előző jegyzet.
[35]
Walther Hewel (1904-1945), Hitler rendkívüli nagykövete, diplomata és a
kancellár személyes barátja. 1945. május 2-án öngyilkosságot követett el.
[36]
Horthy István földi maradványait 1942. augusztus 26-án ravatalozták fel az
Országház kupolacsarnokában, majd Kenderesen temették el a családi kriptában.
[37] Carl
Gustav Emil von Mannerheim (1867-1951), finn politikus, tábornok, a téli háború
hőse. Később Finnország miniszterelnöke.
[38] Miután
felhagyott Baur azzal, hogy öngyilkos legyen - kínzás és a kegyetlenkedés miatt
akart véget vetni az életének több módon -, és újra enni kezdett a
hadifogolytáborban. Hans Baur lábát lövés érte mikor Hitler öngyilkosságát
követően megpróbált átjutni a szovjet vonalakon társaival, melynek
következtében később amputálni kellett a jobb lábát. Baur szovjet fogságba
került, ahol, mint Hitler halálának egyik tanúja, különleges „figyelmet”
kapott.
[39]
Vagyis az éhségsztrájk abbahagyására.
[40]
Rangja ekkor már altábornagy volt, ezért került ebbe a táborba, ahonnan
1955-ben térhetett haza tíz év hadifogság után.
[41]
Volkovó, település nem messze Moszkvától.
