2014. november 9., vasárnap

Magyarok Hitler szemében - Válogatás az Asztali beszélgetésekből

Még a keddi Horthy-előadáshoz mazsoláztam ki Hitler úgynevezett „Asztali beszélgetések” című beszédgyűjteményéből a magyarokra vonatkozó részleteket, melyeket most közlök. Az angol kiadásból (Table Talk) „beszélgetések” kifejezés tulajdonképpen nem olyan jó, mint a német „Monologe” azaz monológok fogalom, mert sokkal inkább magányos filozofálgatásokat fed le, mintsem tényleges beszélgetéseket. Hitler ebédnél, de leginkább éjjelente társaságát rendszerint ezzel a „One man show”-val szórakoztatta, melyekről nem tudta, hogy környezetében jegyzetek készülnek.
A beszélgetések sokkal érdekesebbek, mint a nyilvánosságnak szánt Mein Kampf (amely dögunalmas), sokat foglalkozik többek között Magyarországgal is. Az alábbi válogatás ezeket szedi össze, bemutatva, hogy Hitler milyennek látta a magyarokat és milyen tervei voltak velünk.

Magyar kiadása: Adolf Hitler: Asztali beszélgetések : Monológok a vezéri főhadiszálláson, 1941-1944. Bp.: Ármádia, 1999.

A jelen fordítás az interneten elérhető angolból készült:


Hitler szórakoztat... (Hugo Jaeger fényképe)
A kép jobb szélén Hitler orvosa, Theodor Morell,
a hölgy Gertrud Deetz, Albert Forster danzigi gauleiter felesége. 

1941. szeptember 17. este és szeptember 17-18. éjjel
„Még Magyarországra sem lehet exportálni a nemzetiszocializmust. A magyar tömegek ugyanolyan lusták, mint az oroszok. Természetük a sztyeppe emberéé. Ebből a szempontból Horthynak igaza van, hogy meghagyta a nagybirtokos rendszert, nélküle a termelés gyorsan lecsökkenne.” (p. 33.)

1941. november 5. este
„Szociális szempontból nézve az Új Európa legbetegebb közössége: az első Magyarország, aztán jön Olaszország. ” (p. 117.)

1942. január 4-5. éjjel
„A magyarok jó segítséget jelentenek számunkra. Kellő keménységgel nagyon hasznosak számunkra.” (p. 180.)

1942. január 18. este
„Szilárd politikai alap nélkül nem lehet rendezni sem az utódlás kérdését, sem garantálni az állami közigazgatás működését. Ebből a szempontból a románok hátrányban vannak a magyarokkal szemben. A magyar állam ereje a parlament. Számunkra ez elviselhetetlen lenne, de övék a végrehajtó hatalom, amely gyakorlatilag független.” (p. 223.)

1942. február 17. éjjel
„Meg kell említeni a magyar mágnások vendégszeretetét. Saját birtokukon akár hetven vendéget is szoktak fogadni egyszerre. A borok jobbak, mint Ausztriában, de a vidéki házaik nem olyan szépek. A legtöbb esetben ezek a nemesek fényűzően éltek Párizsban, vagy a Cote d’Azur szerencsejáték-paradicsomaiban.  Egyiküknek, Eszterházynak nagy érdeme, hogy Haydnnak nem egy közösségi sírban végezte, mint Mozart a zene hazájában, Bécsben.” (p. 315.)

1942. február 26. este
„A magyarok jobban kormányzottak, mint a románok. Milyen kár, hogy nem lehet a horvátokat felszerelni a románok helyett! A magyarok vadul nacionalisták. Ők rendkívüli gyorsasággal asszimilálják a németeket, és tudják, miként válasszák ki a legjobbjaikat képviseletükre.  Mi nem fogjuk tudni megőrizni a német kisebbséget Magyarországon, kivéve, ha át nem vesszük annak irányítását, egyébként ki kell telepítenünk a kisebbségeinket Magyarországról.
Eltekintve az erdélyi németségtől a magyarországi német kisebbség folyamatosan degenerálódik. Erre akkor jöttem rá, mikor láttam a delegációjukat elvonult előttem Nürnbergben. Az oroszországi kolonizációs terveinkben találunk helyet ezeknek a kisebbségeknek.
Nyilvánvaló, ha a Dunát német folyóvá akarjuk tenni, más politikát kell folytatnunk. Ebben az esetben az összes kisebbségi németet a Balkánról a folyó partjára kell telepíteni. Köteleznénk a németeket például a Bánátba, ahol a föld nagyon termékeny. Egyértelmű, hogy a magyarok és a románok soha nem jutnak egyetértésre, még ha a németeket közös ellenségnek is tartják.” (p. 338-339.)

Berlin, 1942. április 28. ebéd
Budapest messze a legszebb város a Dunán. De eltökélt szándékom, hogy Linzt olyan német várossá teszem, amely felülmúlja azt, és ezáltal bizonyítja, hogy művészi értelemben a németek jobbak, mint a magyarok. Nem csupán a folyóparton épülnek gyönyörű épületek, hanem azt akarom, hogy a lakóházak is példaképek legyenek a maguk nemében. A Duna egyik partján egy nagy szálloda lesz, fenntartva a „Kraft durch Freude”[i] szervezet számára, a kormányzati épületeket Giesler professzor [ii]tervezi, a pártházat Fick[iii] építész tervezi, és lesz még épülete a Hadsereg Főparancsnokságnak, Olimpiai stadion és sok egyéb dolog. Ami a hidakat illeti, Budapesttel ellentétben egy függőhíd lesz Linzben. A szemközti parton ellentétben az egyházi ál-tudományossággal[iv] egy obszervatórium lesz amely bemutatja a három nagy kozmológiai felfogást: Ptolemaioszét, Kopernikuszét és Hörbingerét[v]. A kupolában egy planetárium lesz, amely a tudásra szomjazó látogatókat szolgálja ki, de a tudományos kutatást is. A belső díszítést Troost professzor[vi] gondolatai inspirálják majd. […]
Továbbá, csak a magyarok bosszantására, mindent meg kell tenni, hogy hozzáadjunk Bécs szépségeihez. Mi majd a saját pénzével fizetünk a magyaroknak, amikor vége a háborúnak, amiért mindig és azonnal kihasználják a körülményeket, hogy velünk kapartassák ki a gesztenyét a tűzből. (p. 445-446.)

1942. június 7. dél
Kállay, Magyarország új miniszterelnöke jött hozzám Horthy kormányzótól két „kérésecskével”, hogy először is Isten, másodsorban én magam ne nézzem bekötött szemmel a magyarok románok ellen megkezdett harcát. Magyar nézőpontból – mondta Kállay – ez a harc Ázsia ellen vívott harc, hiszen magyar szemmel a határ Ázsia és Európa között az a vonal, ahol megszűnik az ortodox egyház uralma. Elvégre csak a határ ezen oldalán álló országok vették ki részüket az európai kulturális fejlődés valamennyi nagy teljesítményéből, mint például a reformáció, a reneszánsz és hasonlók. Ez volt az oka annak, hogy Magyarország mindig is ellenséges volt Oroszországgal szemben, és ezért romlott meg az egyetértés a Harmadik Birodalommal, mikor az szövetséget kötött Oroszországgal.
Kállay ezen a ponton rámutatott arra, hogy a Tisza folyónak a magyarok számára ugyanolyan jelentőségű, mint a Rajna a németeknek. A Rajna a német szemekben német folyó; ugyanúgy a Tisza a magyaroknak nem nemzetközi határ volt, hanem nemzeti közlekedési út. Ami a belpolitikát illeti, Kállay a földtörvény reformjának szükségességét említette. Egy ilyen reformnak azonban– úgy gondolja -, a legkisebb gazdaságok megnövelésére kell szorítkoznia. Majd Kállay Horthy fiáról beszélt, aki nagy karrierista, és akiről kijelentette, hogy a keleti fronton harcoló magyar katonák nagy hősnek tekintik. Ezt könnyen el is hiszem, mert tudom, hogy apja, a kormányzó egy rendkívüli bátorságú ember. Azt kell mondjam, hogy meglátásom szerint Horthy nagyon ügyes tervet dolgozott ki. Hiszen, ha a németekért harcolva elnyeri sarkantyúját, később az utóbbiak nehezen emelhetnek kifogást, ha apja kinevezi helyettesévé, míg legvégül elnyeri a Szent Koronát. Ugyanígy Horthy magyar ellenfelei sem tehetnek kifogást, miután az ifjabbik Horthy bizonyított a bolsevizmus elleni küzdelemben. „ (p. 516-517.) 

1942. augusztus 9. ebéd
„Ha a magyarok háborúba mennek a románok ellen – hacsak nem tévedek -, Antonescu az orrukra koppint majd. Eljön a nap, amikor beigazolódik a bécsi ötlet. Tízezer bécsi kávézóban oldják meg a magyar kérdést: „Magyarország a mienk, és a berlini emberek semmit sem tudnak róla. Mi voltunk, akik felszabadítottuk a magyarokat a törökök alól, és a rend nem áll helyre Magyarországon, amíg újra fel nem szabadítjuk őket. Szóval miért nem adjátok át őket nekünk, aztán megoldjuk!”…” (p. 622-623.)

1942. augusztus 22. este
„A magyarok mindig is pózőrök voltak. A háborúban olyanok, mint a britek és a lengyelek; a háború nekik kormányzati kérdés, és azt nézi, hány szarvasmarha megy a vágóhídjukra. Mindannyian kardot viselnek, de egyik sem azzal a komoly lovagiassággal, amivel a kardot hordozni kellene.” (p. 654.)

1942. augusztus 26. este
„Európa egyszer már hasonlóan szerencsésen menekült meg. A Leignitzi csatában a magyarok – Isten tudja hogyan – megállították a mongol hordákat.[vii] Hogy a csatában elszenvedett veszteségek miatt, vagy Dzsingisz kán mongóliai halála miatt vonultak vissza, soha nem fogjuk megtudni.[viii]” (p. 662.)

1942. augusztus 28. ebéd
„Hogy a románok és a magyarok hogyan gyűlölik egymást! Horthynak megdöbbentő ötletei vannak! Mint minden magyar, ő is gyűlöli a Habsburgokat. Tárgyilagos szempontból nézve, nagy kár, hogy Horthy fiát megölték. Az ország belső stabilitása sokkal erősebben lenne biztosítva, ha túlélte volna. Az idős férfit egészsége megőrzésének fanatikus vágya élteti. Egy bikaszerű férfi, és kétségtelenül a legbátrabb ember volt az osztrák tengerészetnél. A magyar arisztokrácia vénáiban elsődlegesen német vér folyik; minden eredeti európai arisztokrácia végső soron egy nemzetközi közösség. Én nem csodálkoznék, ha Horthy megpróbálná helyreállítani a kapcsolatait Béccsel, hála a Habsburgok iránti gyűlöletének.
Az idős kor karakterisztikája, hogy remekül képes visszaemlékezni egykor történt dolgokra, de elveszíti képességét a kreatív cselekedetekre. […]
Magyarország csak az utóbbi huszonöt évben szakadt ki Ausztria-Magyarország keleti feléből, korábban mindig a birodalom részét alkotta.
A Birodalomnak [=Harmadik birodalomnak] méltó fővárost kell kapnia. Jelen pillanatban Budapest a leggyönyörűbb város a világon, az egész Német Birodalomban nincs város, amely összemérhető volna vele. A Parlament, a Citadella, a katedrális[ix] és a hidak a lenyugvó nap fényében csillogva a páratlanul a legszebb látvány a világon. Bécs is mély benyomást kelt, de nem a folyó mellett fekszik.[x] És mindezen szépségeket német építészek építették.[xi]
Megmutatja, hogy mennyire fontos egy városnak, hogy fővárossá legyen. Korábban Buda és Pest is csak parasztkunyhók gyülekezete volt.[xii] Egy évszázad alatt Budapest negyvenezer fő lakosú városból egy és negyedmilliós főváros lett. Budapest minden épülete – a városházát leszámítva – kétszer akkora, mint a neki megfelelő bécsi.” (p. 667-668.)

1942. augusztus 29. este
„… a magyarokkal is így lett volna [azaz a német kisebbség biztos kézzel vezette őket], de ők a legnyugtalanabbak. Aztán jött 1848, a magyarok fellázadtak, de a felkelést leverték – a legszerencsétlenebbül – orosz segítséggel. Mindezek ellenére, ha a magyaroknak valaki a Monarchiát említi, a legmélyebb benyomást teszi, mert a magyarok magukat tartják az egykori birodalmi nagyság utolsó túlélőinek. ” (p. 672.)

Jegyzetek:



[i] Magyarul „Erő az öröm által”, német szabadidős szervezet, amely megszervezte a német munkások üdültetését a birodalomban. Rügen szigetén mai napig láthatóak a szervezet számára létrehozott óriási szállodakomplexumok maradványai.  
[ii] Hermann Giesler (1898-1987) német építész, egyike Hitler kedvenceinek.
[iii] Roderich Fick (1886-1955), német építész, Hitler másik kedvence.
[iv] Itt alighanem a Szent István bazilikánkra céloz.
[v] Hans Hörbinger (1860-1931), osztrák mérnök és feltaláló. Új világrendszer elméletet dolgozott ki, az úgynevezett Világjég-elméletet, mely szerint a Tejút jégből áll (részben igaz). Valójában az elmélet azonban komoly tévedéseket tartalmaz. Érdekes, de Hörbinger a budapesti Láng Gépgyárban, és a földalatti vasút megépítésén is dolgozott. Ma a tudományos világ jelentéktelen „csillagásznak” tartja.
[vi] Paul Ludwig Troost (1878-1934), német építész. Ő tervezte a ma is álló Müncheni művészetek házát.
[vii] Hitler történelmi tudása ezen a helyen botlik. A leignitzi vagy legnicai csatában a mongolok a lengyel-türingiai sereggel harcoltak, sőt le is győzték azt. Nem mentett meg senkit, semmitől. Nyilvánvalóan a Sajó menti Muhinál vívott csatára gondolt, ahol a tatárok valóban komoly veszteséget szenvedtek győzelmük ellenére.
[viii] Természetesen nem Dzsingisz kán halála miatt fordultak vissza 1242-ben a mongolok, hanem talán Ögödej kán halála miatt. Dzsingisz kán a muhi csata idején már 14 éve halott volt.
[ix] A Szent István-bazilikára érti.
[x] Azaz nem fekszik a folyó mindkét oldalán olyan látványosan, mint Budapest.
[xi] Ez erős túlzás, bár kétségtelen voltak Budapesten jeles német építészek.
[xii] Ez is erős túlzás, hiszen Buda a középkor óta a Magyar Királyság fővárosa volt, pompás várral.

Nincsenek megjegyzések: