2017. május 22., hétfő

Könyvajánló: Jemisin - Az ötödik évszak

Nora K. Jemisin: Az ötödik évszak
Bp.: Agave, 2016

Eredeti megjelenés:
The Fifth Season, 2015
Fordította: Ballai Mária


Nem lesz könnyű írnom Az ötödik évszakról több okból sem. Egyrészt egy, a kritika által agyonajnározott regényről van szó, melyet szinte már pofátlanság ennyivel a kiadása után értékelni. Másrészt az egyik legfontosabb részeket összekötő elemet és titkot nem akarom elárulni, mert tönkreteszi az olvasmányélményt. Kénytelen-kelletlen ezért három főszereplőnkről Essunról, Damayáról és Szienről sem közölhetek túl sokat. A regény – kivételesen - az olvasott kritikák hatására került kezembe, igaz igyekeztem nem túl sok tartalmi részt leíró ajánlókat böngészni, hogy sok meglepetés érjen majd.

Kezdjük talán Jemisin prózájával, amelyet mindenki kiemelt. Teljes mértékben meg is értem ezt. A világ, amelyet felvázol nagyon sötéten szép, a pusztulás és titokzatosság minden oldalon ránk kacsint, cirógat, és szakadékba lök. Külön ki kell emelnem a fordító, Ballai Mária munkáját, aki nélkül aligha lett volna ilyen élvezhető a magyar szöveg. Szóval szép írás, bár az egyes szám második személyben írt felszólító monológok („Képzeld el…!”, „Látnod kell…!”) engem kifejezetten idegesítettek. Nem véletlen, hogy az E/2 használata nem túl gyakori szépirodalmi megoldás. Érdekes kísérlet volt, s bizonyára van akinek ez az első ilyen olvasmánya. Előnye talán, hogy személyessé teszi az olvasó részvételét a regényben. Bár engem inkább frusztrált, mintsem bevont a cselekménybe.

A világ melyet a szerző felépít szintén kiemelkedő és meglepő. Ugyanakkor meg kell, mondjam, azt igen erős túlzásnak érzem, mikor olyanokat írnak, hogy ez a fantasy megújítása. Először is nincs egy éve, hogy nagyon hasonló regényt olvastam, méghozzá egy magyar írónőtől, Moskát Anitától! Sok szempontból olyan kísérteties a rokonság, hogy ha nem hinném képtelenségnek, azt mondanám, hogy Jemisin lopott Moskáttól, vagy vice versa. Mindkettő a kitalált világ geológiája és a rajta élő lények szimbiózisából táplálkozik. A moly.hu-n egy kommentár azt írta, hogy Jemisin az amerikai Moskát, és igaza van! Persze, más a történet, mások a szereplők, más a világ, de mégis a koncepció nagyon hasonló. És bármennyire különös, nálam a két kötet összehasonlításában egyértelműen Moskát nyer! Sötétebb, betegebb, nehezebb. Visszatérve Az ötödik évszakhoz: a három idősík váltakozása nekem tetszett, már csak azért is, mert így jobban megismertük a három (hehe) hősnőnket.

Sajnos számomra a regényt beárnyékolja az ideológia, amely áthatja. Ha a szépséges líraiságot és a hatásosan felrajzolt apokaliptikus festői hátteret egy mozdulattal kiradírozzuk, és végigtekintünk a szereplőkön, a következőket tapasztaljuk:

  • Minden szereplőnk kisebbségi (faji, szexuális, esetleg mindkettő), és ez már a Millennium-trilógiánál is nagyon fájt. Mára unalmas.
  • Sima hétköznapi ember (a regényben mondjuk: sanza) nincs benne. Minden kicsit is megismert karakter orogén vagy kőfaló, esetleg őrző, de egy darab különleges képességtől mentes alak sem kap egy oldalnál többet benne.
  • Miközben végigizguljuk főszereplőink drámáit (gyermek elvesztése, sérelmek), közben egy egész birodalom és egy kintinens megsemmisül, „hőseink” pedig emberek tízezreit gyilkolásszák le szuperképességeikkel... És úgy tűnik ez a szerzőt nem érdekelte. Azért talán ez a dráma is megérne pár sort egy közember szemein keresztül.
  • Azt már feministáktól való félelemmel merem csak megkérdezni, hogy a tökös női karakterek mellé mi a fészkes fenéért kell olyan bosszantóan gyámoltalan, pipogya és mentálisan kiherélt férfiakat varázsolni állandóan (Lásd: Zsivány Egyestől az Alien Covenantig)? Szinte már restellem, hogy nincsenek cicijeim, mert nélkülük ezek szerint csak töketlen lehet az férf.. azaz nő… pontosabban ember.

Tudom én, hogy az extremitások idejét éljük, és a sima halandó annyira érdekes a „művészek” és alkotók számára, mint Hannibal Lecternek a bégető birkanyáj, de már nagyon dühítő. Nehéz nem arra gondolni, hogy ukázba kapják, mit kell írni a jobb szebb és tökéletesebb jövőbeli társadalom (a.k.a. Nineteen Eighty-Four) felépítése érdekében.

Hogy a fentebb elmondottak nem pusztán fantáziám végtermékei, azt maga Jemisin árulja el a regény elé írt ajánlásában:
Mindazoknak, akiknek harcolniuk kell azért a tiszteletért, mely mindenki másnak kérés nélkül megadatik.”
Szerintem a tisztelet éppen az a dolog, amiért vagyontól és származástól függetlenül mindenkinek harcolnia kell, nem adatik meg senkinek csak úgy 'a la nature… Talán felesleges olyan fronton harcot kezdeményezni, ahol nincs is ellenség.

Az Agave által kiadott magyar verzió külsőre tetszetős, harmonizál a tartalommal, plusz a fűzése is lényegesen tartósabbnak ígérkezik a Gabo-s vackoknál.

Az ötödik évszak nem újítja meg a fantasyt - a műfajnak szerintem nincs is ilyenre szüksége -, ugyanakkor rendkívül ötletgazdag és borzalmában is szép írás. A karakterek érdekesek, a háttérvilág remek, bár történetileg nekem az egész kicsit sovány. Igaz ez amiatt is lehet, hogy a regény egy trilógia első kötete, amelynek 2016-ban jelent meg a második (The Obelisk Gate), és idén augusztusban jön ki a harmadik rész (The Stone Sky). Ezek még megválaszolhatják a kérdéseket bennem.

Pontszám:
Hét és fél kőfaló a tízből.
7.5/10


2017. május 13., szombat

Dörre Sándor I. világháborús levelezése, III. rész - 1915. május-július

A Dörre-család sorsát követve eljutottunk 1915. május-júliusához. Sándor még mindig nincs a fronton, Endre a Sperre Flitsch nevű olasz-osztrák határerődítéshez kerül, hiszen a taljánok májusban hadat üzennek a Monarchiának. Sajnos bekövetkezik az első családi tragédia is, igaz nem ott ahol várná az ember. Dörre Sándor főhősünket áthelyezik a tüzérségtől a gyalogsághoz, Zágrábból Losoncba. Jó nosztalgiázást!

1.
[Dörre Sándor levele szüleinek. Zágráb, 1915. május 4.]

Kedves jó Papa és Mama!
Tegnap megkaptam Mama rég várt levelét, s örömmel olvastam, hogy otthon mindenki egészséges. Én hál' Istennek szintén jól érzem magam, bár vasárnap kis baleset ért. Megcsúsztam, elestem s a jobb karom megrándult. Most erősen borogatom, mert meg van dagadva. Egy pár napig most nem kell bemennem a kaszárnyába, ennyi hasznom van belőle. Remélem azonban, hogy nem fog sokáig tartani a dolog. Kellemetlen, hogy épp a jobb karommal történt a dolog, mert se nem írhatok, se nem rajzolhatok. Próbáltam már bal kezemmel is írni. Egész nap alszom és olvasom a régi leveleket meg az újságot. No, ugye egész jól megy?i Mama most sokat van Visegrádon. Legalább élvezi a szép tavaszt. Itt is nagyon szépen virágzott a körte meg alma, de azért Visegrádon mégis biztosan szebben.
Múlt héten, kedden és szombaton nagyon szép kilovaglásunk volt. Körülbelül negyven kilométeres utat tettünk meg mind. Különösen szombaton, május 1-jén volt szép! Ma kirukkolás lett volna, a batterieval, de sajnos nem mehettem.
Nagyon szép, szinte nyári idő jár már erre. Hát Pesten? Mi újság odafönn? No, de most már abbahagyom az írást, mert fárad a kezem.
Sok csók a gyerekeknek, Papa, Mamának pedig kézcsók, hálás fiúk, Sanyitól.
Z[ágráb]. 1915. V. 4.

2.
Levelezőlap
[Címzett:] Nagyságos id. Dörre Tivadar Úrnak, áll. főreáliskolai tanár
Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.
[Pecsét:] Zágráb, 915-MÁJ-11

Kedves jó Papa!
Tegnap megkaptam Mama levelét. Nem a lóról estem le, hanem csak úgy gyalogosan megcsúsztam és elvágódtam a kaszárnyában. Magam sem értettem eddig, hogy történhetik ily módon baja az embernek. De most már megtörtént az eset! Remélem pár nap múlva teljesen rendben leszek megint. Most még mindig a kórházban vagyok, ahol jól megy a dolgom. Egész nap olvasok, alszom, eszem. 12 K-ért kapok kávét, fehér zsemlyével (reggelire meg uzsonnára), 10 órakor pörköltöt v. sonkát, ebédet, vacsorát, és délben és este egy-egy pohár bort. El nem éhezem.
A múlt héten, csütörtökön itt hagyott a lakótársam, kiment a harctérre. Ismét 4 önkéntes tűzmester és 6 önk[éntes]. Káplár ment el. Isten segítségével talán még rám is sor kerül valamikor. No, majd talán a tengerparton, az olasz Riviérán nyaralok.ii
Remélem soraim otthon mindenkit jó egészségben találnak. A gyerekeket csókolom, K[edves]. Mamának és Papának pedig kézcsók, hálás fia, Sanyitól.
Z[ágráb]. 1915. V. 9.

Dörre Sándor május 19-i levele szüleihez
3.
[Dörre Sándor levele szüleinek. Zágráb, 1915. május 19.]

Kedves jó Szüleim!
Házasságuk holnapi, 33-ik évfordulója alkalmából, fogadják tőlem is hálás szívből jövő legőszintébb jókívánságaimat. Adja a jó Isten, hogy a jövőben, a jól megérdemelt pihenés éveiben Visegrádon, még nagyon sokszor ünnepelhessék ezt a napot, egészségben, megelégedésben, szerető körünkben!
Idén sajnos, ezt a kedves ünnepet is egymástól távol kell eltöltenünk. De, ha Isten is úgy akarja, majd békésebb napokban ismét együtt leszünk mind, s akkor az együttlét annál jobban fog esni, mert így távol otthonról tudja az ember az „otthon”-t igazán értékelni.
Itt is jól megy a dolgom, pláne a kórházban, csak, ha itt lenne valaki otthonról, hogy lehetne egy kicsit a pestiekről is traccsolni. Azért úgy örülök, ha ír valaki, minden levelet többször is elolvasok. Mama levelét köszönettel megkaptam. Bár minden nap kapnék ily kiadós levelet! Kérem a lányokat is buzdítani, hogy írjanak minél gyakrabban ás nyugodjanak bele, hogy tervük nem sikerült. Ugyanis, mint egyszer már írtam, olyan betegeket lehet csak szállítani, kiknek előre látható gyógytartamuk pár hónapig tart. Én pedig remélem, hogy mihamarabb teljesen meggyógyul a karom. Mint olvasom k[edves]. Mama leveléből, Papa még mindig azt hiszi, hogy lórol estem le, pedig hát megírtam, hogy történt a dolog. Magam se bánnám, ha úgy lett volna, mert háborúban mégiscsak jobban hangzik, ha az ember lóról esik le, ha már idehaza kellett, hogy ily pech-em legyen. Hiszen most is csak azt sajnálom, hogy nem lovagolhatok, különben a lehető legjobban érzem magam itt a kórházban. Egész nap eszem, sétálok és sokat olvasok, ami oly jól esik, mert eddig bizony nem jutottam hozzá. Sokat vagyok a kertben, s a naptól már megint szokott nyári színemet öltöttem magamra. Már most oly meleg van, mi lesz itt nyáron! De remélem azt már nem itt, Zárgebban fogom megérni.
Kíváncsi vagyok, mi lesz Olaszországgal? Megint oly türelmetlenül várom a lapokat, mint tavaly nyáron. Csakhogy itt még hamarabb kapom meg a reggeli pesti lapokat, mint Visegrádban. Már d.u. 3 órakor olvasom őket.
Mi újság odahaza? Már magamról annyit írtam. Papa sokat van most kinn Visegrádon, úgy-e? De szép is lehet odakinn! Mennyire van a dolog Bálinttal? Mit csinál a többi visegrádi földesúr? Gyula bácsi, Klingerék, Tusi néni, Dávidék és a többiek? Hát a nyaralók? Mi hír van Dóriékról és Bandiról? Dóri írt a héten nekem egy lapot, hogy valószínűleg felutaznak, és panaszkodik, hogy csak Mimike az egyedüli, aki ír nekik. Banditól már én is nagyon régen nem kaptam hírt. Biztosan erősen be lehet fogva. Mi hír a fiúkról? Gyuszival mi van? És Brúnó, meg Rezső? Mi újság a rokonságban? Szegény Dörre nagymama tényleg rosszul van? Múltkor álmodtam szegénnyel, hogy náluk voltam Frankenburgban. A budai Nagymama, szegény sokat mérgelődhetik a fiúkkal! Neki is jót tenne egy kis nyugalom öreg napjaira. Mi van azzal a haszontalan Karcsival? Szép lehet Nellyéknél a lakás. Hogy van Etelka néni megelégedve? Jenőnek nincs szándékában egyszer leruccanni Zagrebba? Mit csinál Magdus meg Palkó? Mici küldjön pár fotográfiát. Hiszen ígért! Mimke írt egy hosszú levelet. Örül, hogy Pünkösdre megint 3 napig otthon lehet. Hát a lányok ápolnak?
De most már sietek, hogy még ma elmenjen a levél. Este van már 7 óra, s most kiviszem a vasútra. Szívesebben magam ülnék fel.
Jókívánságaim megismételve, a lányokat, Fercsit, Jenőéket csókolom, k[edves]. Papa és Mamának pedig kezeit csókolom.
Z[ágráb]. 1915. V. 19.
Hálás fiúk: Sanyi.

4.
Levelezőlap
[Címzett:] Őnagysága id. Dörre Tivadarné Úrasszonynak
Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.
[Pecsét:] Zágráb, 915-MÁJ-23(?)iii

Z[ágráb]. 1915. V. 22(?). d.u. 2
Kedves jó Mama!
Értesítem, hogy jól érzem magam. A karom már nagyon javul. Otthon mi újság? Most kaptam meg Mici lev[elező]. lapját, melyet 29-én adott föl. Sokáig jött.
Sok csók, kézcsók: Sanyitól.

5.
Levelezőlap
[Feladó:] Mediziner Korp.iv Eugen Nemes
15. komp. 32. gy.e.v
[Címzett:] N. Dörre Tivadar tanár úrnak
Budapest, VI. Andrássy utcai főreál.
[Pecsét:] 915-JÚN[...]
[Alakulatpecsét:] K.u.K. Infanterieregiment Kaiserin und Königin Maria Theresia Nr. 32vi

Mélyen tisztel tanár úr!
Utolsó szóváltásunk óta bizony ismét ide kerültem. Sebaj, érzem, nekünk még találkoznunk kell, nekem még közelebb kell éreznem az én jóságos öreg tanár bácsimnak mély közelségét. vii
Most még jól érzem magam, találkozzunk is egészségben! Esetleg Visegrádon újra(?). A tanár uramnak meleg üdvözletét és […] régi növendéküktől: Nemes Jenőtől.

6.
[Dörre Sándor levele édesanyjának]

Zagreb, 1915. június 2-án
Kedves jó Mama!
Holnapi névnapját, melyet máskor együtt töltöttünk, idén Zágreban ülöm majd meg, gondolatban odahaza. Jókívánataimat csak így, írásban küldhetem el sajnos, de azok annál őszintébbek és melegebbek. Kérem a jó Istent, hogy még nagyon sok-sok éven át ünnepelhesse kedves Mama ezt a napot megelégedésben, boldogságban. Holnap biztosan megint Visegrádon lesznek kint, hisz oly szép lehet most a kert a rózsákkal. Itt is nagyon szép üde minden, csak az idő ellen van kifogásom, ködös idő van, minden nap zápor vagy zivatar, szóval már egész nyárias az időjárás.
Örömmel értesítem, hogy tegnap négy heti kórházi élet után, berukkoltam a „Batterie”-hoz. Megint a zugoknál vagyunk beosztva. 1-seje óta 5-11-ig és 3-7-ig van az új Beschäftigung. A korai kelés egy kicsit kellemetlen, de annál jobban esik a déli pausa. Most reggel 8 óra van és és reggeli szünet alatt írom a levelem a kantinban, reggeli után. Hiányzik most a jó kórházi koszt. Nem tudom, hogy fogom berendezni az étkezést, minden drágult, és oly keveset adnak, pedig az étvágy nagy.
Most folytatom levelem este ½ 7-kor, vacsora után. Egész nap munkában telt el. Vacsorára disznóhúst ettem zöld salátával. Most a városba megyek feladni a levelet, hogy holnap megérkezzék még. Sietek is, és egyelőre befejezem az írást. A csomagjaimat elküldöm a napokban. Papa 30 K-ját és a csomagot köszönettel megkaptam. A kenyér nagyszerű volt, bár mindig ehetnék ilyet!
No, de még egyszer minden jót kívánva k[edves]. Mamának, kezeit csókolja hálás fia: Sanyi.
[A túloldalon:]
Kedves Mancikám!
Neked is a legjobbakat kívánom a holnapi ünnephez. Isten éltessen soká boldogságban és teljesítse minden kívánságodat, mely boldogságodra szolgál! Sokszor csókol szerető bátyád: Sanyi.
U.i.: K. Papának kézcsók, Mici, Mimi, Fercsi, Jenő, Nelly és gyerekeknek kézcsók.

Dörre Sándor levele édesapjához, 1915. június 4.
7.
[Dörre Sándor levele édesapjának, Dörre Tivadarnak]

Zagreb, 1915. VI. 4-én este ½ 8-kor
Kedves jó Papa!
Értesítem, hogy a napokban feljövök Pestre egy-két napra, és így kérem, ha nem mennének ki vasárnap Visegrádra, mert esetleg már akkor fenn lehetek. Majd bővebbet akkor megbeszélünk, egyelőre annyit, hogy új beosztásom van Losoncon, hová 10-én kell berukkolni.
Sok kézcsók és csók Sanyitól.
Sietek, hogy még a gyorssal elmenjen a levél.

8.
[Dörre Sándor levele édesapjának, Dörre Tivadarnak]

Losoncz, 1915. június 13-án
Kedves jó Papa!
Vasárnap délután 5 óra van, és haza gondolok. Azt hiszem már kinn vannak Visegrádon, és most biztosan a délutáni alvás után az uzsonnához készülődnek. Hogy múlik is az idő! Épp ma egy hete, hogy haza érkeztem, s most már megint három napja, hogy Losonczon vagyok. Pedig oly nehezen múlik itt el egy-egy nap! Bennünket, 17-en vagyunk, egy cseh főhadnagy képez ki. Nagyon kedves ember, és eddig semmi kifogásunk sem lehet ellene. Tegnap kezdődött meg a kiképzésünk. Reggel 7 óra felé kimentünk az erdőbe, és úgy 9 óráig beszélt nekünk az általános gyalogsági dolgokról;viii azután ma reggelig nem volt semmi. Ma ismét 7-½ 9-ig kinn az erdőn volt Exerzierreglementix óra. Holnaptól kezdve vele leszünk egy Marsch-kompagnie-nál,x mely 20-án megy Olaszország felé. Itt azután mindent praktikusan tanulhatunk. Az iskolánk körülbelül 25-éig fog tartani. Rengeteg sok önkéntes van itt. Egy pár ezredtől mind itt vannak, valami 450-en a tiszti iskolában. Ha már itt vagyok, csak annak örülök, hogy eddig a tüzérségnél voltam, és ott vizsgáztam. A kettőt össze se lehet hasonlítani.
Ami a várost illeti, hát az kritikán aluli. Olyan meleg van, amilyen Pesten tán augusztusban sincs. Aztán nincs itt semmi szórakozás, az élet meg roppant drága. Ma felfedeztem egy helyet, avval meg vagyok elégedve. Ebédre volt: zöldborsó leves, rántott csirke uborkasalátával és krumplival, és két darab cseresznyerétes. Fizettem érte egy Forintot.xi Hát ez igazán olcsó. De a vendéglők! Egy sült 1 Forint. Reggelit ad 14 Koronáért a háziasszonynak. Találtunk 3-an egy lakást is 60 K-ért, igaz, hogy kicsit szűken vagyunk. Kellemesebb volna ugyan egyedül lakni, de egy kicsit drága mulatság volna.
No, de most már eleget írtam magamról. Mi újság odahaza? Micinek remélem, már nincs semmi baja! És a többiek? Jót fog tenni mindenkinek Visegrád. Ha lehet, írjanak gyakran, hogy vannak otthon! Mama levelét megkaptam mindjárt másnap, így örültem neki. Bandi mit ír? Nemsokára talán már viszont is fogom látni. Okvetlenül erre jöjjön!
Kérném, ha Fercsi megírná Carli meg Gyuszi címét! Hisz van rá ideje az iskolában. A címem vagy úgy, mint a borítékon, vagy: Losoncz, Varga utca 19. Azt hiszem biztosabb a kaszárnyába küldeni.
Ha esetleg Zagrebból küldtek volna utánam valamit, kérném azt továbbítani. A kamáslikatxii volt szíves valaki már elküldeni? Nagyon szépen köszönöm.
Mindenkit csókoltatok, K[edves]. Mama és Papának pedig kezeit csókolja, hálás fiúk: Sanyi.
Jenőéket üdvözlöm. Pali már jobban érzi magát?
9.
Levelezőlap
[Feladó:] Dörre Sándor Einj. Freiw. Tit. Feuerwerker
Losoncz, Varga utca 19.
[Címzett:] Nagyságos Dörre Tivadar Úrnak, áll. főreáliskolai tanár
Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.
[Pecsét:] Losoncz

Losonc, 1915. VI. 14-én
Kedves jó Papa!
Ma este megkaptam levelét, amely nagyon elszomorított. Hát oly komoly baja van szegény Micikémnak? Pedig Mimike levele már kicsit megnyugtatott, melyet délelőtt kaptam meg. Szegény jó lány! Sokat szenved? Mit mondanak az orvosok? Hol szerezhette csak ezt a bajt!? Agyhártyagyulladás! Bár a jó Isten megsegítené Micikét! Hát Mama hogy van? Szegényt nagyon megviseli biztosan az aggodalom. Kérem kedves Papát, ha továbbra is értesítenének, mint eddig, az otthoniak felől! Oly nyugtalan vagyok, szeretnék leginkább odahaza lenni. Hát igazán oly komoly a baj? El se hihetem! Mindenkit, különösen Micit, sokszor csókolom. S k[edves]. Mama és Papa kezeit csókolom azon reményben, hogy mielőbb jobb híreket kapok. Hálás fia, Sanyi.

10.
Levelezőlapxiii
[Címzett:] Őnagysága Dörre Tivadarné Úrasszonynak
Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.
[Pecsét:] Losoncz, 915-JUN-20

Losonc, 1915. VI. 20-án
Kedves jó Mama, értesítem, hogy egy órai késéssel szerencsésen megérkeztem.
Sok csók és kézcsók: Sanyitól.


Dörre Endre (Bandi) levelezőlapja az olasz hadszíntérről, 1915. június 22.
11.
Levelezőlap
[Feladó:] Dörre Endre
Feldpost 608, Sperre Flitschxiv
[Címzett:] Nagyságos Dörre Tivadar tanár úrnak
Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.
[Pecsét:] K.u.K. [Feldpo]stamt 608 – 23.VI.15.

Sperre Flitsch, 1915. június 22.
Kedves Papa!
Éppen a legrosszabb időben kerültem ide, mikor szegény Miczim oly nagyon beteg, és én még hírt sem hallhatok felőle! Oly gyönyörű szép itt, és oly jól megy a dolgom, hogy igazán a legjobban érezném magam, hacsak tudnám, hogy Miczi már csak valamivel is jobban van. De így ez a bizonytalanság mindent leront! Mit ír Sanyi, mióta a gyalogságnál van? Nagyon kérem Papát, hogy válaszoljon nekem valaki mindjárt, mert úgyis oly soká tart, míg a kártya idekerül. Papa, Mama kezeit csókolja, Mimi, Manci, Fercsi, Nellyt, Jenőt és különösen Micit sokszor csókolja: Bandi

12.
Levelezőlap
[Feladó:] Dörre Sándor
[Címzett:] Őnagysága Dörre Tivadarné Úrasszonynak, áll. főreáliskolai tanár neje
Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.
[Pecsét:] Losoncz

Losonc, 915. VI. 22. Este ½ 7
Kedves jó Mama!
Már megint három napja, hogy itt vagyok, s egy hete, hogy jó Micikénk itt hagyott minket. Sokat gondolok haza, mit csinálhatnak otthon. Egészséges-e mindenki? Papa már tanít biztosan. Legalább másfelé terelődnek a gondolatai. Hát Anyuskám hogy van? Remélem már szűnik a köhögés. Jó volna, ha kimehetnének mielőbb Visegrádra. Igaz, Papának még fáj a torka? Mama, kérem, csak vigyázzanak, nehogy megint beteg legyen valaki! Szegény Mancikám, most ő az egyetlen gyermek odahaza, mert hisz Mimike is megint az intézetben van. Jó, hogy ott van Lala és Fercsi. Dóri mikor megy megint haza? Bandiról még mindig nincs hír?
Én elég kellemesen utaztam ide, egész éjjel aludtam. Vasárnap nem volt semmi dolgom. Délelőtt a Marsch-Compagnie-nak volt az eskütétele, és egy szép tábori misét hallgattam végig. Hétfőn gondolatban ott voltam a Requiemen,xv és 11 óra után elmentem a templomba, s rendes imát mondtam jó Miciért. Ma délelőtt kimasíroztunk a Marsch-Compagnie-val, és csak 12-kor jöttünk haza. Jól esett utána az ebéd. Már fegyvert se kell vinnünk, s így nagyon kellemes dolgunk van. Legjobban is szeretem, ha kimegyünk, akkor még legjobban érzem magam.
Kérném kedves Mamát, ha írnának, reméltem mára pár sort, de hiába! Na, talán holnap.
Egyéb írnivalóm most nincs egyelőre befejezem az írást.
Papa, Mamának kezeit csókolom, a gyerekeket pedig sokszor csókolom, hálás fia: Sanyi.
Nb.: Kérem a leveleket lakásomra küldeni: Varga u. 19.

13.
Levelezőlapxvi
[Feladó:] Dörre Sándor
Őnagysága Dörre Tivadarné Úrasszonynak, áll. főreáliskolai tanár neje
Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.
[Pecsét:] Losoncz

Kedves jó Mama!
Megkaptam ma végre kedves levelét, melyre már nagyon vártam nap-nap után. Szomorúan olvastam, hogy Anyukám gyöngélkedik. Ettől féltem olyan nagyon és ez okoz nekem gondot. Jó Anyám! Törődjék bele a változtathatatlanba, így rendelte ezt a jó Isten. Gondoljon gyermekeire, kik távol vagyunk otthontól, mily borzasztó tudnunk, hogy kiket szeretünk és odahaza vannak, szenvednek. Minden nap kérem a jó Istent, erősítse meg jó Szüleimet és Testvéreimet e súlyos csapásban és adjon megnyugvást. Én már beletörődtem a rosszba, jó Micimet mindig mellettem érzem, s csak az az érzés, mely itt-ott elfog, hogy többé nem látom és hallom, nagyon fájdalmas. A jó Isten segítsen meg bennünket!
Ma befejeződött a kiképzésünk és holnap reggel bevonulunk a századunkhoz. Remélem, meg fogjuk állni helyünket és nem hozunk szégyent a tüzérségre. Tegnapelőtt találkoztam egy régi barátommal. Még a congregátióban ismertem meg, s egy évig a Technikán is collegák voltunk. Most már nem láttam 3 éve, és nagyon megörültünk egymásnak. Holnap elmegyek hozzájuk vizitelni. Örülök, legalább van valaki ismerősöm.
Kérem Mama, ha írnak, a leveleket a lakásomra címezni: Varga u. 19., mert a kaszárnyában 3 helyen is kell a leveleim után szaladni.
Papával együtt sokszor csókolja kezeit, Mancit, Mimit, Mesit(?), és Fercsit és aki még otthon van, sokszor csókolja, hálás fia: Sanyi.

14.
Levelezőlap
[Feladó:] Dörre Sándor
[Címzett:] Nagyságos id. Dörre Tivadar áll. főreáliskolai tanár Úrnak
Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.
[Pecsét:] Losoncz

Losonc, 1915. VI. 27.
Kedves jó Papa!
Megint egy unalmas vasárnap. Egész nap semmi dolgom, úgyhogy egész nap alszom. Reggel ½ 8-ig, délután 1-5-ig. Most megyek sétálni, mert szinte kábult vagyok az alvástól. Már örülök, hogy holnap megint hétköznap van.
Most már befejeztük a kiképzésünket, s a századoknál vagyunk. Együtt vagyok egy Dorogi nevű kadéttal, aki rajztanár. 1913-ban végzett. Sok dolgom most sincs. Találkoztam egy régi barátommal, aki itt lakik anyjával és nővérével. Tegnap voltam náluk viziten. Nagyon kedves emberek.
Kezeit csókolja, hálás fia: Sanyi.
Mamáéknak kiírok Visegrádra.

15.
Levelezőlapxvii
[Feladó:] Dörre Sándor kadettxviii
Losonc, Varga utca 19.
Őnagysága id. Dörre Tivadarné Úrasszony, áll. főreáliskolai tanár neje
Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.
[Pecsét:] Losoncz

Losonc, 915. VI. 29-én
Kedves jó Mama!
Utolsó lapom óta semmi nevezetes esemény nem történt. Jól érzem magam, sokat sétálok, mert bizony időm egyelőre annyi, hogy szinte sok is. Tegnap írt Dóri levelet, hogy még mindig Kaposvárt van, de reméli, hogy elseje után már hazamehet, mert egyelőre nem szabad elutazniok a városból.
Mi újság odahaza? Remélem k[edves]. Mindnyájan egészségesek! Dóri írta, hogy a Pista Komáromban fekszik tüdőgyulladással. Mi hír van Bandi és Jenőről? Hát a többi fiúk? Mikor mennek ki a Mamáék egészen Visegrádra? Most azt hittem, még a másik oldalon folytathatom. K[edves]. Mama és Papának kézcsók. Gyerekeknek csók. Hálás fia, Sanyitól.

16.
Levelezőlap
[Feladó:] Dörre Endre
Feldpost 608, Sperre Flitschxix
[Címzett:] Nagyságos Dörre Tivadarné úrasszonynak
Visegrád, Pest m.
[Pecsét:] K.u.K. Feldpostamt 608 – 23.VII.15.

Sperre Flitsch, 1915. 5/VII.
Kedves jó anyám!
Születésnapjához szívem mélyéből a legjobbakat kívánom! Adja a jó Isten, hogy ezután a pótolhatatlan veszteség után már megkíméljen bennünket a sors, és legalább bennünket még nagyon sok esztendőkön át a legjobb egészségben boldogan láthasson.
Ma kaptam Papa lev. lapját, és csak ma jutott eszembe, hogy a kofferomban fekete áfonyát küldtem haza, és a kulcs még mindig nálam van, melyet nem is küldhetek most haza. Kérem ezért a koffert feltörni, nehogy a fehérnemű a penésztől tönkremenjen.
Kezeit csókolja szomorú fia, Bandi.

17.
Levelezőlap
[Feladó:] Dörre Sándor
Őnagys. id. Dörre Tivadarné Úrasszonynak, áll. Főreálisk. tanár neje
Visegrád, Pest megye
[Pecsét:] Losonczp

Losonc, 915. VII. 7.
Kedves jó Mama!
Értesítem, hogy ma reggel szerencsésen megérkeztem. Nagyon kellemesen utaztam, egy honvéd tüzérhadnaggyal egy fülkében. Jól aludtam, s még idejében megérkeztem.
Ma egész nap be voltam fogva és csak délben aludtam egy fél órát. Most vacsoráztam odahaza, s megyek a vasúthoz a lapot feladni.
Mi újság odahaza?
K. Mama és Papa kezeit csókolom, a gyerekeket pedig csókolom.
Hálás fiuk, Sanyi.

18.
Levelezőlap
[Feladó:] D[örre] S[ándor] kadett. Losonc, Varga u. 19.
Nagyságos id. Dörre Tivadar áll. főreáliskolai tanár Úrnak
Visegrád, Pest megye
[Pecsét:] Losoncz, 915-JUL-13
[Pecsét:] Visegrád, 915-JUL-15

Losonc, 915. VII. 12. Este 8.
Kedves jó Papa!
Holnap már egy hete lesz, hogy otthonról eljöttem, s eddig még mindig semmi hír. Már most mindnyájan odakinnxx vannak, s én is gondolatban sokat vagyok Visegrádon. Az a pár nap olyan kedélyesen, kellemesen telt el, hogy egy egész nyaralással felért. No, de idén kell is, hogy így legyen.
Itt elég egyhangú az élet. Most többet dolgozom az embereimmel, hogy tanuljanak valamit. Ez jó még, legalább múlik az idő. Fogok már örülni, ha itt hagyom Losoncot. Semmi és senki, akit sajnálnék elhagyni.
Mi újság odahaza? Bandi mit ír, mikor jön haza? Nagyon szeretném látni, már várom mindennap. Remélem Papa és Dóri is meglátogatnak. Mit ír Jenő? Még eddig senkinek sem írtam, semmi kedvem hozzá, pedig volna elég írnivalóm, mindenhová. Dóri és Lala már szintén letelepedtek Visegrádon? Hol laknak Tusi néninél, vagy nálunk? Mama, Papa hogy érzik magukat? És a lányok? Remélem mindnyájan a legjobban. Mindenkit üdvözlök, ismerősöket. Papa, Mamának kézcsók, a gyerekeket üdvözlöm.
Hálás fia, Sanyi.

19.
Levelezőlapxxi
[Feladó:] Dörre Sándor
Nagyságos id. Dörre Tivadar áll. főreáliskolai tanár Úrnak
Visegrád, Pest megye
[Pecsét:] Losoncz, 915???
[Pecsét:] Visegrád, 915???

[Kedves jó Papa!]?
Értesítem, hogy […] F. Inf. R. 25?xxii […] Most varratom az […] a szobámban […] itt ülök a baráti […] vacsorámra […] amely szép lenne, ha otthon lehetnék magam megmutatni. Most az egyik blousomon(?) kék, a másikon […] a paroli, hogy változatosságban legyen. A leveleket köszönettel vettem. Bandi is írt egy lapot, hogy jól érzi magát. Remélem odahaza is mindnyájan jól érzik magukat. Én eléggé megvagyok, s lassan felkészülök a nyaralásra. Tekintve, hogy Visegrádon oly csendes idén az élet, alighanem a valamivel izgalmasabb Délvidéket fogom felkeresni, jó [...]nek ígérkezik.
Kérném a lányokat, töltsenek egy pár jó cigarettát!
K. Papa és Mamának kézcsók, a gyerekeket sokszor csókolom.
Hálás fia, Sanyi.
Losonc, 915. VII. 15.

20.
Levelezőlap
[Feladó:] Dörre Sándor kadett. Losonc, Varga u. 19.
Nagyságos id. Dörre Tivadar Úrnak, áll. Főreálisk. Tanár
Visegrád, Pest megye
[Pecsét:] Losoncz, 915-JUL-18
Express

Kedves jó Papa!
Legyen szíves részemre egy jó erős nagyítású (esetleg 6szoros) monoklit venni, és azt részemre express elküldetni. Ha személyesen hozhatná k. Papa, annak még jobban örülnék. Jól érzem magam, csak nagyon sok a dolgom. Holnap bővebben írók!
Nagyon kérném, Mama ne jöjjön, mert óriási hőség van itt, mely neki ártana.
Kezeit csókolja a Mamáéval együtt, hálás fia: Sanyi.

21.
Levelezőlap
[Feladó:] Dörre Sándor
Őnagys. id. Dörre Tivadarné Úrasszonynak
Visegrád, Pest megye
[Pecsét:] Budapest, 915.JUL.29N1
[Pecsét:] Visegrád, 915-JUL-31

Kedves jó Mama!
Itt ülök magamban a vasúti vendéglőben és várok a vacsorámra. Visszagondolok, hogy pár nap előtt még kedélyesen ültem itt együtt Papa és Dórival.
Losonc, 915. VII. 27.
Este már a kávéházban folytatom, ahol búcsúztatnak.
Nagyon sok kézcsók és csók, hálás fia, Sanyitól.xxiii

22.
Levelezőlap
[Feladó:] Dörre Sándor
Őnagys. id. Dörre Tivadarné Úrasszonynak
Visegrád, Pest megye
[Pecsét:] Budapest, 915.JUL.29N1
[Pecsét:] Visegrád, 915-JUL-31

Kedves jó Mama!
Ma már 3-szor találkoztam Lóri és Manzival. Együtt ülünk és hazagondolunk Visegrádra. Nagyon sok kézcsók k. Mama és Papának, Mimikét csókolom.
Hálás fia: Sanyi.
[Más kézzel:] Kedves mindnyájuknak szíves üdvözletét küldi szerető fia, Lóri.
[Harmadik kézzel:] Kezeit csókolja Manzi.

Jegyzetek:

i Az előző mondatot Dörre Sándor bizonyára bal kézzel írta, mert meg is látszik rajta...
ii Úgy látszik ekkorra a zágrábi katonák számára is világos lett, hogy hamarosan bekövetkezik az olasz hadüzenet.
iii A levelezőlap állapota nem túl jó, a pecsét szinte olvashatatlan.
iv Mediziner Korporal, azaz Orvos tizedes.
v A 32. gyalogezred 15. százada az ezred újjáalakuló IV. zászlóaljának része volt, mely ekkor éppen a Gorlicei áttörést követően kibontakozó támadásban vett részt Galíciában. Lásd: Budapest volt házi ezredének a Cs. és Kir. 32. gyalogezrednek története (1741-1918). Szerk.: Tinódi Varga Sándor. Budapest, 1930. 221-224. o.
vi A Császári és Királyi „Mária Terézia” gyalogezred Budapest „házi” ezrede volt. 1741-ben alakult Pozsonyban, 1914-ben legénységének 90%-a magyar nyelvű volt és Pest megyéből sorozták őket 1860 óta. Békében az I, II. és IV. zászlóalj Triesztben (55. gyalogos dandár, 28. gyalogos hadosztály, III. hadtest), a III. Budapesten állomásozott (61. gyalogos dandár, 31. gyalogos hadosztály, IV. hadtest).
vii Nehezen olvasható a ceruzával írott szöveg.
viii A levelekből nem derül ki, hogy a tűzmester rangot megkapó Dörrét miért vezényelték a gyalogsághoz. Hónapokig kiképezni valakit egy speciális fegyvernemhez, majd áttenni a gyalogsághoz nem dicséri éppenséggel a K.u.K. Tisztikarának logikáját.
ix „Szabályzatgyakorlat” szó szerint (német). Exerzierreglement-nek nevezett szabályzatgyűjteményben adta ki a hadsereg a parancskiadás és viselkedés pontos menetét.
x Menetszázad, melyekkel egy fronton lévő alakulatait volt szokás pótolni.
xi Bár a Monarchia hivatalos pénzneme a Korona volt 1892 óta, a korábban vert ezüst Forintok forgalomban maradtak.
xii A levélben gamásli. Cipőre húzható huzat, mely megvédi a szennyeződéstől. A lábszárvédőt is hívták kamáslinak.
xiii Dörre Sándor minden bizonnyal testvérének, Micinek halálhírére utazott haza június 15-e után, s onnan tért vissza 20-án Losoncba.
xiv A Sperre Flitsch-nek, azaz Flitsch akadálynak nevezett erődítésrendszer a ma Bovec néven ismert, Szlovéniába eső alpesi részt hivatott lezárni, hogy megnehezítse az olasz csapatok betörését Villach irányába. A gyakorlatilag völgyzárnak nevezhető erődítésrendszert a XIX. század utolsó évtizedeiben alakították ki, s nehéztüzérséggel is ellátták.
xv Gyászmisén.
xvi Bár a levelezőlap pontos dátuma meghatározhatatlan, tartalma alapján június 23-26 körül írhatta.
xvii Bár a levelezőlap pontos dátuma meghatározhatatlan, tartalma alapján június 23-26 körül írhatta.
xviii Dörre eddig egyéves önkéntes, vagy tűzmester titulussal illette magát, itt meg már mint kadét. A kadét vagy hadapród az altisztek és tiszt közé besorolható rangok, azaz Dörre korábbi tűzmesteri rangja fölött áll valamivel.
xix A Sperre Flitsch-nak, azaz Flitsch akadálynak nevezett erődítésrendszer a ma Bovec néven ismert, Szlovéniába eső alpesi részt hivatott lezárni, hogy megnehezítse az olasz csapatok betörését Villach irányába. A gyakorlatilag völgyzárnak nevezhető erődítésrendszert a XIX. század utolsó évtizedeiben alakították ki, s nehéztüzérséggel is ellátták.
xx Azaz a vidéki birtokon, Visegrádon.
xxi A levelezőlap nagyon rosszul olvasható, valószínűleg elázott és össze is gyűrték. Mivel ceruzával írták, s elmosódott, a szöveg kibetűzése több helyen lehetetlen volt számomra.
xxii Inkább 6-nak olvasható, ám a k.u.k. gyalogezredek (Infanterieregiment) közül a 25. volt a losonci, és később Döre valóban ebben szolgál. Az 1672-ben alapított 25. losonci közös gyalogezred szinte fele-fele részben állt magyar és szlovák katonákból, enyhe magyar túlsúllyal.

xxiii A levelezőlapon az írás mellett több aláírás, nyilván Sanyi katonatársaitól, akik búcsúztatták.

2017. május 6., szombat

Könyvajánló: Kállay Miklós: Magyarország miniszterelnöke voltam 1942-1944

Könyvajánló:

Kállay Miklós: 
Magyarország miniszterelnöke voltam 1942-1944
Bp.: Európa, 2012


Van az úgy, hogy az ember mindent megtesz azért, hogy egy feladatot tisztességesen elvégezzen, vagy egy álmot megvalósítson, de mégsem megy. A fátum, a rossz sors, a balszerencse, s a körülmények kedvezőtlen alakulása képes elsöpörni minden jó szándékot vagy a legnagyobb szorgalom eredményét is. Kállay Miklós a magyar történelem egyik legnehezebb időszakában került hazánk kormányának élére, s törekvéseit, hogy megvédje azt a háború borzalmaitól, s közben megőrizze az 1938-1941 között visszaszerzett területgyarapodást, falevélként sodorta el a keletről jövő vörös vihar. 2012-ben az Európa kiadó újra megjelentette Kállay Miklós eredetileg 1991-ben kiadott memoárját, amely mindenképpen figyelemre méltó olvasmány.
Természetesen az emlékirat, mint történelmi forrás mindig óvatosságot igényel. Kállay a háború után, végeredményének ismeretében írta meg memoárját, s igyekszik szerepét a németek iránt ellenségesebbnek mutatni, mint amilyen az a gyakorlatban volt. Kállayról közismert volt angolbarátsága, ám egy felelősségteljes miniszterelnök cselekedeteit nem a személyes vonzalom motiválja, hanem a haza java a politikai realitások figyelembevételével. Márpedig a külpolitikai és katonai realitás még 1944-ben is az volt, hogy Adolf Hitler akkor szállja meg az országot, amikor csak kedve támad erre. A Wehrmacht mindig rendelkezett akkora tartalékkal, hogy a magyar honvédség ellenállását legyűrhesse. A „miért nem maradtunk semlegesek, mint Svájc meg Svédország” jellegű sokszor elhangzó naiv mondatok szajkózói elfelejtik, hogy Magyarország nem az Alpok hegyei között, vagy a térkép szélén fekszik, hanem az európai úthálózat egyik kulcspontja, amely ellenőrzi a Balkánra vezető legfontosabb hadiutat, emellett Németország számára elsődleges fontosságú gabonaszállító volt.
Kállay tehát külsőségekben és néha gyakorlatban is felsorakozott a németek mellett, hogy ne adjon okot az ország megszállására. Ezt már csak azért is tette, mert a Szovjetuniótól még jobban félt. Hogy ezt joggal tette, Magyarország következő évtizedei egyértelműen bizonyították azóta. Kalapács és üllő közé kerülve nehéz az embernek szimpatizálni bármelyikkel. Kulturális, történelmi és ideológiai okok miatt a magyar társadalom, s a hadsereg pláne a németeket választotta – ha már választani kényszerült -, és ez a döntés érthető volt.
Kállay amellett, hogy igyekezett elkerülni a német megszállást, törekedett a britekkel való kapcsolatfelvételre, s előzetes fegyverszünetre. Szerette volna az országot megmenteni a szovjet megszállástól is, ezért abban bízott, hogy az angolszász hatalmak a Balkán-félszigeten nyitják meg a második frontot. Churchill törekvése a görögországi partraszállásról - az amerikai és szovjet tiltakozás miatt - meghiúsult, s ezzel ez a remény kútba esett. Igyekezett kímélni az ország katonai erejét, nehogy ismét olyan helyzetbe kerüljön, mint 1918-19-ben, ám a németeknek itt-ott engedni kellett.

A néhai miniszterelnök emlékiratai betekintést nyújtanak egy kritikus helyzetbe került kormányfő mindennapjaiba, megismerhetjük gondolkodását, motivációit, döntéseinek mozgatórugóit. Találkozhatunk a korszak politikaformáló embereivel, velük élhetjük át nehéz döntéseiket. Ez már csak azért is érdekes, mert ezek az évek voltak a sokszor csúfondárosan „úri”-nak nevezett – pedig sokan nagyon is méltóak voltak az úr szóra! - Magyarország utolsó évei. 

A kötet 2012-es kétkötetes kiadása masszív kialakítású, bár a kötéstábla színei ízlésemtől erősen eltérőek.

Értékelés:
Hét miniszteri szék a tízből
7/10 pont.

Az írás eredetileg a Hegyalja Újság 2017. 2. számában jelent meg.