2017. május 22., hétfő

Könyvajánló: Jemisin - Az ötödik évszak

Nora K. Jemisin: Az ötödik évszak
Bp.: Agave, 2016

Eredeti megjelenés:
The Fifth Season, 2015
Fordította: Ballai Mária


Nem lesz könnyű írnom Az ötödik évszakról több okból sem. Egyrészt egy, a kritika által agyonajnározott regényről van szó, melyet szinte már pofátlanság ennyivel a kiadása után értékelni. Másrészt az egyik legfontosabb részeket összekötő elemet és titkot nem akarom elárulni, mert tönkreteszi az olvasmányélményt. Kénytelen-kelletlen ezért három főszereplőnkről Essunról, Damayáról és Szienről sem közölhetek túl sokat. A regény – kivételesen - az olvasott kritikák hatására került kezembe, igaz igyekeztem nem túl sok tartalmi részt leíró ajánlókat böngészni, hogy sok meglepetés érjen majd.

Kezdjük talán Jemisin prózájával, amelyet mindenki kiemelt. Teljes mértékben meg is értem ezt. A világ, amelyet felvázol nagyon sötéten szép, a pusztulás és titokzatosság minden oldalon ránk kacsint, cirógat, és szakadékba lök. Külön ki kell emelnem a fordító, Ballai Mária munkáját, aki nélkül aligha lett volna ilyen élvezhető a magyar szöveg. Szóval szép írás, bár az egyes szám második személyben írt felszólító monológok („Képzeld el…!”, „Látnod kell…!”) engem kifejezetten idegesítettek. Nem véletlen, hogy az E/2 használata nem túl gyakori szépirodalmi megoldás. Érdekes kísérlet volt, s bizonyára van akinek ez az első ilyen olvasmánya. Előnye talán, hogy személyessé teszi az olvasó részvételét a regényben. Bár engem inkább frusztrált, mintsem bevont a cselekménybe.

A világ melyet a szerző felépít szintén kiemelkedő és meglepő. Ugyanakkor meg kell, mondjam, azt igen erős túlzásnak érzem, mikor olyanokat írnak, hogy ez a fantasy megújítása. Először is nincs egy éve, hogy nagyon hasonló regényt olvastam, méghozzá egy magyar írónőtől, Moskát Anitától! Sok szempontból olyan kísérteties a rokonság, hogy ha nem hinném képtelenségnek, azt mondanám, hogy Jemisin lopott Moskáttól, vagy vice versa. Mindkettő a kitalált világ geológiája és a rajta élő lények szimbiózisából táplálkozik. A moly.hu-n egy kommentár azt írta, hogy Jemisin az amerikai Moskát, és igaza van! Persze, más a történet, mások a szereplők, más a világ, de mégis a koncepció nagyon hasonló. És bármennyire különös, nálam a két kötet összehasonlításában egyértelműen Moskát nyer! Sötétebb, betegebb, nehezebb. Visszatérve Az ötödik évszakhoz: a három idősík váltakozása nekem tetszett, már csak azért is, mert így jobban megismertük a három (hehe) hősnőnket.

Sajnos számomra a regényt beárnyékolja az ideológia, amely áthatja. Ha a szépséges líraiságot és a hatásosan felrajzolt apokaliptikus festői hátteret egy mozdulattal kiradírozzuk, és végigtekintünk a szereplőkön, a következőket tapasztaljuk:

  • Minden szereplőnk kisebbségi (faji, szexuális, esetleg mindkettő), és ez már a Millennium-trilógiánál is nagyon fájt. Mára unalmas.
  • Sima hétköznapi ember (a regényben mondjuk: sanza) nincs benne. Minden kicsit is megismert karakter orogén vagy kőfaló, esetleg őrző, de egy darab különleges képességtől mentes alak sem kap egy oldalnál többet benne.
  • Miközben végigizguljuk főszereplőink drámáit (gyermek elvesztése, sérelmek), közben egy egész birodalom és egy kintinens megsemmisül, „hőseink” pedig emberek tízezreit gyilkolásszák le szuperképességeikkel... És úgy tűnik ez a szerzőt nem érdekelte. Azért talán ez a dráma is megérne pár sort egy közember szemein keresztül.
  • Azt már feministáktól való félelemmel merem csak megkérdezni, hogy a tökös női karakterek mellé mi a fészkes fenéért kell olyan bosszantóan gyámoltalan, pipogya és mentálisan kiherélt férfiakat varázsolni állandóan (Lásd: Zsivány Egyestől az Alien Covenantig)? Szinte már restellem, hogy nincsenek cicijeim, mert nélkülük ezek szerint csak töketlen lehet az férf.. azaz nő… pontosabban ember.

Tudom én, hogy az extremitások idejét éljük, és a sima halandó annyira érdekes a „művészek” és alkotók számára, mint Hannibal Lecternek a bégető birkanyáj, de már nagyon dühítő. Nehéz nem arra gondolni, hogy ukázba kapják, mit kell írni a jobb szebb és tökéletesebb jövőbeli társadalom (a.k.a. Nineteen Eighty-Four) felépítése érdekében.

Hogy a fentebb elmondottak nem pusztán fantáziám végtermékei, azt maga Jemisin árulja el a regény elé írt ajánlásában:
Mindazoknak, akiknek harcolniuk kell azért a tiszteletért, mely mindenki másnak kérés nélkül megadatik.”
Szerintem a tisztelet éppen az a dolog, amiért vagyontól és származástól függetlenül mindenkinek harcolnia kell, nem adatik meg senkinek csak úgy 'a la nature… Talán felesleges olyan fronton harcot kezdeményezni, ahol nincs is ellenség.

Az Agave által kiadott magyar verzió külsőre tetszetős, harmonizál a tartalommal, plusz a fűzése is lényegesen tartósabbnak ígérkezik a Gabo-s vackoknál.

Az ötödik évszak nem újítja meg a fantasyt - a műfajnak szerintem nincs is ilyenre szüksége -, ugyanakkor rendkívül ötletgazdag és borzalmában is szép írás. A karakterek érdekesek, a háttérvilág remek, bár történetileg nekem az egész kicsit sovány. Igaz ez amiatt is lehet, hogy a regény egy trilógia első kötete, amelynek 2016-ban jelent meg a második (The Obelisk Gate), és idén augusztusban jön ki a harmadik rész (The Stone Sky). Ezek még megválaszolhatják a kérdéseket bennem.

Pontszám:
Hét és fél kőfaló a tízből.
7.5/10


Nincsenek megjegyzések: