Dörre Sándor I. világháborús levelezése, II. rész - 1915. január-április

Folytatjuk Dörre Sándor és családja fennmaradt I. világháborús levelezésének közlését, melyben most az 1915. januártól április végéig tartó időszak dokumentumai következnek. Dörre Sándor még mindig a 6. számú császári és királyi mezei tarackos ezred zágrábi pótütegénél tartózkodik, ahol éppen tiszti vizsgájára készül, hogy végre tűzmester lehessen. A megmérettetésre március 24-én került sor. Dörre nagyon várja már, hogy az unalmas kaszárnyaélet után a harctérre kerülhessen, ami érthető, hiszen rokonságából többen már bizonyíthatták férfiasságukat az oroszok ellen, miközben ő könyveket kellett, hogy bújjon. A zágrábi levelek sokat elárulnak az egyéves önkéntes tanfolyamon résztvevők mindennapi életéről, és az osztrák-magyar hadseregről. A levelezést itt-ott helyesírásilag korrigálva, de annak szövegén lehetőleg nem változtatva közlöm, stílusának megőrzése mellett. 

Dörre Sándor március 12-i levelezőlapja Zágrábból
(Itt a 8. számú dok.) 

1.

Tábori levelezőlap

Feladó neve: Einj. Freiw. Dörre Sándor

[Pecsét:] Ersatzbatterie des k.u.k. Feldhaubitzregiments Nr. 6.

Címzett: Őnagysága Dörre Ida úrhölgynek szék. főv. tanítónő

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Zagreb, 915-JAN-3

Zágráb, 1915. I. 3. Este 6.

Kedves Micikém!

Levelednek s kimerítő tudósításaidnak nagyon megörültem, hálás köszönetem érte! Mindazonáltal feltűnik, hogy Boby-ról következetesen hallgatsz. Talán fáj pici szívednek, hogy nem érdeklődtem iránta? Tegnap írtam Mimikének, s őt kértem fel, hogy írjon a tárgy felől. Jelenleg itt ülök a zágrábi Matyiban, egyedül egy pohár sör mellett. Mily jó volna, ha ti is itt lennétek! Épp most írtam Jenőéknek is. Most biztosan nálunk vannak fenn. Délután egy kicsit sétáltam a városban. Gyönyörű tavaszi idő volt, tartós esős idő után. Hó, mint már többször is írtam, nincs, csak irtó sár és lucsok. Igaz, még nem írtam a Szilveszterről. Bizony elég csendesen telt el, s 12-kor alighanem elaludtam. Ugyanis múlt héten „Stacions Commandobefehl” kött, hogy a kimaradást további parancsig beszüntették a legénység, s így az önkéntesek számára is egész Zágrábban. Így kénytelen voltam a Szilvesztert otthon a kaszárnyában tölteni.

Csókol sokszor: Sanyi.

2.

[Dörre András levele édesanyjának]

[Sáros?] megye, 1915. január hó 9. este 6.45

Kedves Mama!

Kedd óta ma küldtük be ismét egyik szolgánkat Eperjesre, hogy nincs-e valamink a főpostán Szentgyörgyi kollégámnak, kivel együtt lakom itt. Nem érkezett semmi, csak nekem egy levél. Írnom nem kell talán, hogy dacára Szentgyörgyi irigy pillantásainak, kimondhatatlanul örültem kedves sorainak, mert hisz körülbelül 3 hete, hogy nem hallottam hírt hazulról.

Különösen az ünnepekben sokat gondoltam haza, mert azt hiszem ilyen ünnepeket sem mamáék, sem pedig én még nem töltöttek el. A Karácsony estről már megemlékeztem,, amely a várakozáson felül sikerült. A Szilveszter este pedig a Dessewffyek fintai kastélyábanⁱ ért útól, ahová Szentgyörgyivel épp 31-én délután érkeztünk meg. Ott volt már a kastélyban egy katonai munkás különítménynek több tisztje és mérnöke, valamennyi idősebb német ember, kik nagyon szívesen fogadtak, és kikkel kellemesen eltöltöttük az időt 10 óráig. ½ 11-kor már valamennyien ágyban voltunk. Ott, Fintán egyáltalában mesésen laktunk. Grófi kastélyban, mindegyik a saját szobájában. Délután 4 órakor volt a tiszti csemege az ebéd, amely állt leves, hús, mindenféle garnierunggal,ⁱⁱ tészta és fekete kávéból. Este 7-kor volt a vacsora: tea, cukrászsüteménnyel. Most erről az úri helyről kellett neünk ide jönni, ebbe a rongyos kis tót fészekbe, hol nincs senki, semmi és a tiszti szolgákkal és egy 5 tagú tót famíliával kell együtt lenni nappal és éjjel. Este már 7-kor rendesen aludni megyünk, mert nem tudjuk mihez fogjunk, meg aztán fáradtak is vagyunk. Reggel persze már 4-5 óra felé nem tudunk aludni. Van egy kis kb. 2 éves lány a családban, az már éjfél után elkezd nyafogni meg sírni, úgyhogy az ember meg szeretne szökni. Az öreg tót is már fenn van 4 órakor, azt elkezd hangosan imádkozni az asztalnál, meggyújtja a lámpást is. Ünnepnapon és ma is – nem tudom miért – már egész nap énekelve imádkozik. Rettenetes hangja van, úgyhogy alig lehet kitartani. Este, mondom még hagyján, de reggel valami rettenetes, mikor az ember aludni akar. A pipájában rongyos bagót szív, aztán olyanokat köpköd, hogy majd elúszunk. Nincs tovább, nem is folytatom, mert erről köteteket lehetne írni. Remélhetőleg azonban holnap-holnapután már elkerülünk innét. Hogy hová, közelre vagy messzire, és mily irányban, még nem tudjuk. Hisz arról majd mindjárt fogom értesíteni mamáékat, mihelyt megtudom. Különben csúnya idő van itt. A hegyeken hó fekszik, gyönyörű e vidék, de itt óriási a sár. Délután mire 4-5 órára az ebédhez hazaérek (debreceni kolbász vagy szardínia, melynek az ára Eperjesen most nagy skatulyánként 2.0 korona) egész fülig sáros vagyok!

Kedves sorait még egyszer köszönve, és Papának kezét csókolva, a gyermekeket mind csókolja, hálás fia: Bandi.

3.

Tábori levelezőlap

Feladó neve: Einj. Freiw. Dörre Sándor

[Pecsét:] Ersatzbatterie des k.u.k. Feldhaubitzregiments Nr. 6.

Címzett: Őnagysága Dörre Tivadarné Úrasszonynak, áll. főreáliskolai tanár neje

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] hiányzik!

Zágráb, 1915. I. 13. Este 7-kor

Kedves jó Mama!

Már régen nem írtam, de Jenő azt hiszem elmondta, hogy semmi bajom sincs, és jól érzem magam. Ma gyönyörű szép időben volt az első kirukkolásunk ágyúkkal. Sütött a nap, és a hegyek világítottak a fehér hótól. Reggel 8-kor indultunk és ½ 1-kor jöttünk haza. Sestineⁱⁱⁱ-ban voltunk, ott játszottunk háborút. Én az ágyúsitzen ültem a féknél, s bizony jó, hogy ketten ültünk, mert magam nehezen bírtam volna el a mászást. Délután volt az első Abteilung^iv lovaglásunk, nekünk újoncoknak. Így a mai nap nagyon kellemesen telt el. A Papa által küldött 20 K-t, a csomagot és Mama levelét köszönettel megkaptam. A csomagnak nagyon megörültem, s csak azt sajnáltam nagyon, hogy a jó házi kenyér csupa penész és záraz volt. Sokáig lehetett úton, mert csak vasárnap kaptam meg. Mindenkinek nagyon köszönöm, aki hozzájárult a tartalmához. A rékli nagyszerű, s már csak a hideget várom, hogy kipróbáljam. Az Altvater,^v a szivarok és az elemózsia jóságát bizonyítja, hogy bizony rohamosan fogynak. Kár, hogy a földön minden mulandó. Holnap bővebben írok.

Papa, Mama kezeit csókolja, a lányokat csókolja hálás fia, Sanyi.

4.

Tábori levelezőlap

Feladó neve: Einj. Freiw. Dörre Sándor

[Pecsét:] Ersatzbatterie des k.u.k. Feldhaubitzregiments Nr. 6.

Címzett: Őnagysága Dörre Tivadarné Úrasszonynak, áll. főreáliskolai tanár neje

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Zagreb 915-JAN-22

Zágráb, 1915. I. 21-én, Este ½ 7-kor

Kedves Mama!

Már megint 4 napja, hogy nem írtam. Úgy múlik az idő egyik nap a másik után, szinte repül. Mint írtam, a tiszti vizsgán sajnos nem vehetek részt, mert most csak azok részére van, kik okt. 1-ig vonultak be. Mi, többiek valószínűleg csak március-áprilisban fogunk vizsgázni. Különben most újból kezdődik megint az iskola. Valami 40 új önkéntes fog jönni. Az öregek közül 3-an már itt vannak: egy ügyvéd, egy gazdász és egy állítólagos szolgabíró. Jó dolgom lesz, mert már az egész anyagot már körülbelül ismerem, s így ez csak ismétlés lesz. Ma hallottam, hogy jobban el leszünk foglalva, mint eddig. Ugyanis 7-11-ig és 1-7-ig lesz majd Beschäftigung. Hát szép dolog lesz! Nem tudom, mit fogunk elkezdeni! Mint írtam, Mama pénzét köszönettel felvettem, már vettem is kardot. Kéz alatt sikerült szereznem, 27 K-ért. Valószínűleg kapunk itt a kaszárnyában valami kis szobát. Még ezen a héten várok, ha addig nincs, megyek majd lakás után is nézni. Különben egészséges vagyok. Múlt héten 4 napig náthás voltam, de a szombati kirukkolás kigyógyított. Fülig sárosan jöttünk haza. Otthon mi újság?

Kézcsók hálás fia, Sanyitól.

5.

Tábori levelezőlap

Feladó neve: Einj. Freiw. Dörre Sándor

[Pecsét:] Ersatzbatterie des k.u.k. Feldhaubitzregiments Nr. 6.

Címzett: Őnagysága Dörre Tivadarné Úrasszonynak, áll. főreáliskolai tanár neje

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Zagreb 915-JAN-27

Zagreb, 1915. jan. 26-én, Este 9-kor

Kedves Mama!

Kedves levelét tegnap nagy örömmel vettem, s nem kevésbé örültem ma, mikor a csomagot kaptam. Mindkettőért hálás köszönet! A csomagból ma már vacsoráztam is, és számításom szerint egy hétig el fog tartani. Minden a legjobb állapotban érkezett meg, még a kenyér is. Sajnos ezt azonban már elfogyasztottam. Csodálom, hogy a lev. Lapjaim nem érkeztek haza. Mamának írtam 13-án és 21-én, Micinek pedig 16-án. Eddig eléggé be voltunk fogva. Két hét óta minden másnap délelőtt kirukkolás volt. Ezután azonban elég kevés dolgunk lesz. Ugyanis ma volt már a vizsgájuk az okt. 1-jéig berukkoltaknak. A kilátásba helyezett 40 új önkéntesből azonban csak a múltkor már megírt 3 jött meg. Így most csak 21-en vagyunk az új iskolában. Tegnap és ma nem jött senki se órára, úgyhogy egész napi foglalkozásunk az egy órai lovaglás volt. Ma délután végig feküdtem az iskolában egy padon és aludtam ¼ 5-ig. A többiek sakkoztak, malmoztak, s így csak múlik az idő is. A múltkor már írtam, hogy ezentúl 7-11-ig és 1-7-ig lesz az önkénteseknek a Beschäftigung. Most már parancsba is megjött a rendelet, de Hál' Istennek még eddig nem léptették nálunk életbe. Nem tudom, mit kezdenénk el annyi ideig? Igaz! Még nem írtam meg, hogy 23-ika óta nem lakom a kaszárnyában. Egy collegámmal lakom együtt. 40 K-t fizetünk a lakásért egy hónapra. Nagyon szép tiszta szobánk van. Szinte nem éreztem magam jól benne első nap, oly rendes. Azt hittem kitűnően fogok első éjszaka ágyban aludni, addig úgy elszoktam már a lepedőtől és rendes ágytól, hogy ½ 12-kor már felébredtem, s azon túl majdnem minden órában. Ma éjszaka aztán rájöttem, hogy a két vánkos sok a fejem alatt. Hát még a jómódba is bele kell szokni! A kaszárnyában a szalmazsákon úgy ébredtem reggel, ahogy este lefeküdtem. Na, ja! A Raj fiúkról nem tudom, hogy elmentek-e már? A múlt héten még találkoztam Lacival. Mi újság otthon? Mama, kérem nem találták meg azt a Mária érmet a Bandi fürdőszobájában, mit Mamától kaptam a lánccal(?)? Már annyiszor akartam kérdezni.

A gyerekeket csókolom, Papa, Mamának kézcsók. Hálás fia: Sanyi.

6.

[Dörre Sándor levele szüleinek]

Zagreb, 1915. II. 3-án ½ 8-kor Este

Kedves Mama és Papa!

Mindenekelőtt bocsánatot kérek, hogy megint ennyi ideig hallgattam, de annyira be vagyok fogva, hogy nem jutok az íráshoz. Ugyanis már életbe lépett az új rendelet és ennek értelmében 7-11-ig és 1-7ig vagyunk a kaszárnyában. Tegnap pedig, ünnepen szintén rendes hétköznapi Beschäftigung volt. Így tényleg alig van idő még csak arra is, hogy az ember kifújhassa magát. No, de meg különben is megint neki kell feküdnöm a tanulásnak, mert március 15-ike körül már nekünk is meglesz a tiszti vizsgánk, akik októberben, novemberben és decemberben rukkoltunk be. 20-an vagyunk. A mostani vizsgán 32-ből 28-an lettek tűzmesterek, akiknek a vizsgájuk sikerült, 4-en pedig elbuktak. Fogok már én is örülni, ha túl leszek a vizsgán. Már úgy unom ezt az életet itt a kaszárnyában, hogy legszívesebben szeretnék harctérre menni. De azért ne nyugtalankodjék, kedves Mama, sajnos ez nem fog április előtt bekövetkezni.

Máskülönben jól vagyok, nincs semmi bajom. Jól eszem, iszom és alszom. Most körülbelül 10 napig itthon vacsoráztam hideget. Az otthoni csomagot fogyasztottam, meg Tusi néni is küldött Visegrádról egy csomagban disznóságot. Nagyon meglepett vele. Esténként megiszom egy-két csésze teát, aztán úgy alszom, hogy reggel alig hallom a vekkert kiáltani. Sajnos mindennek vége van, s így a csomagok is elfogynak. Van méág szalámim és szalonnám, de a többi kitűnő dolog sajnos már csak volt. A mangettákat,^vi mikor vasárnap felvettem, egész szokatlanul éreztem magam bennük. Mama írta, hogy küldjem a ládákat vissza. Sajnos már csak az utolsó van meg, a többit részben aprófának használtam fel, részint pedig a kaszárnyában hagytam, hogy elköltöztem ide. Ezentúl azonban majd megtartom őket, és visszaküldöm.

Most még kérem a Mamát, hogy a legközelebbi csomagban a következő dolgokat lenne szíves elküldeni: egy pár kötött és egy pár bőr kesztyűt, mert a régiek, melyeket magammal hoztam, már nagyon elrongyolódtak. Most 7 ½-es volt a bőr kesztyűm, de az kicsi és össze-vissza szakadt, úgyhogy nagyobbat kérek. Másodszor a szekrényemben van két nadrágtartó. Egyik még elég jó, lenne szíves Mama rendbe hozni egy kicsit és szintén elküldeni. Papához is van egy kérésem: Ugyanis nagyon nékülözök egy naptárt. Kérem Papát, ha küldene egyet, olyat, mint szokott nekünk adni, hogy a napok mellett van hely pár jegyzetre is.

MI újság van odahaza? Remélem, hogy mindenki egészséges. Papa jár a Mintába? Kényelmetlen lehet a felsős leányiskolában tartani az órákat. De így talán nem marad legalább Papa este oly sokáig az iskolában! Leveleiből örömmel olvastam, hogy Mama jól érzi magát és hízik. Csak ne túl nagyon. Mici már egészséges? Már egyszer kezdtem neki írni levelet, de aztán abbamaradt. Majd iparkodom befejezni. Manciéknak is akartam már gratulálnia diplomájához, no de majd csak! Egy kis türelmet kérek tőle. Annyifelé kellene írnom, és nem jutok hozzá. Dóri, Mimi, Bandi, Tusi néni stb. stb. Még mindnek tartozom írni. De most már egy hete, hogy sehonnan se kapok hírt. Nem tudom, mire véljem. Mi hír Debrecenből? Írtam, de nem feleltek. Mi van Ferkóval? Gyuszinak szeretnék írni, de nem tudom a címét. Carlinak már írtam, és ő válaszolt. Mama írja, hogy próbáljak haza menni. Nem olyan könnyű dolog az! Még este 9 után sem kapni kimaradást, hát még szabadságot! Különben már csak a tiszti vizsgáig tart! Mit ír Bandi? Nekem már régen nem írt. Jenő mit csinál Bécsben? Jól érzi magát? Hát mégis sikerült a házba jutniok! Dóri írt a múlt héten, jól érzik magukat.

De most egyelőre zárom soraimat, azon reményben, hogy mihamarabb kapok otthonról hírt megint, melyet már türelmetlenül várok. Majd én is iparkodom szorgalmasabban írni.

Papa, Mamának kezét csókolja, a gyerekeket csókolja, hálás fiúk: Sanyi.

7.

[Dörre Sándor levele édesapjának]

Zagreb, 1915. II. 14. Este ½ 8-kor

Kedves Papa!

Mindenekelőtt köszönöm nagyon a küldött 50 Koronát és a levelet. Már régóta készülök íráshoz, de nem jutok hozzá. Most is délután dolgoztam s most itt ülök a kávéházban egy fél óra óta. Épp egy hete voltam itt utoljára. Ilyenkor este kevesen vannak, s kapok legalább újságot.

Hát megint a mi részünkre hajlott a szerencse! Bár csak így is maradna, mert szívesebben megyek Oroszországba, Szerbiába, semmint itt magyar földön harcoljunk.^vii Ha olvasom a Budapesti Hírlapot, úgy mindig szinte otthon érzem magam. Sajnos rövid ideig tart ez az érzés.

Mostanában sokat gondolok haza. Már 10 napja, hogy nem kaptam egy sort se otthonról, s ez nagyon nyugtalanít. Igaz, hogy én se írtam, de ezentúl megint írok, csak írjon valaki legalább egy lapot! Én azért nem írok, mert ezentúl hetenként csak 2 tábori lapot szabad az ország belsejébe küldeni, s azt is csak a batterie révén lehet elküldeni, ahonnan hétfőn és csütörtökön, kétszer hetenként küldik. Napról napra újabb meglepetések érnek bennünket. A múlt héten megint oltás volt. Beoltottak tífusz ellen. Már össze-vissza vagyunk oltva! Tegnap aztán azzal leptek meg, hogy csütörtökön megint vizsgánk lesz. Az augusztusi önkénteseknek hozzánk képest gyöngy életük volt. A nap legjobb percei a lovaglás, a parancskor levélkiosztás, és mikor este lefeküdhetek. De ha nem jön levél, akkor inkább elmegy a kedvem. Ilyenkor mindjárt vacsora után lefekszem. Néha már 8-kor alszom!

Mi újság odahaza? Egészséges mindenki? Mama már nem köhög? Mi újság Bandiról? Még a régi a címe? Dörre Ferkó is sokszor jut eszembe. Nem írnak semmit? Papa írta, nézzek csizma után. Itt egy pár csizma csináltatva 50 K-ba kerül. Ami a ruhát illeti, egy nadrág és blous^viii ára körülbelül 80 K. Kérdeztem a Regiment Snájdert,^ix az 15 K-ért egy nadrágot, 20 K-ért egy bloust csinál hozzávalóval, szövet nélkül. Így valamivel olcsóbba jönne. Parancsba jött, hogy minden önkéntesnek kell, hogy legyen szürke ruhája.^x Kinek nincs sajátja, komiszat kell kapnia. De a Rechnungsoffizier^xi nem adott ki szürkét, mert egy rendelet szerint csak a harctérre menők kaphatnak szürke ruhát. Így azután el hagyták a dolgot aludni. Ez körülbelül egy hónap előtt volt. Azóta azonban már mindenki csináltatott ruhát, s csak ketten vagyunk, kiknek nincs. Kérném Papát, ha csináltathatnék én is magamnak egy nadrágot és egy bloust. Ez a ruha, melyet kaptam, a mindennapi strapában kezd nagyon kopni.

Mamának írt levelemben elfelejtettem kérni, hogy legyen szíves alsónadrágot küldeni. Van még nekem otthon, mert ezek kezdenek romlani. Azonkívül gallérvédőt is kérek egyet, mert ez a piros posztógallér annyira kopik és piszkolódik, hogy újat kell most csináltatnom. De most már elég a sok kérésből! Bocsánatot kérek, hogy ritkán írok, és akkor is tele van a levelem kéréssel, de hát mit tegyek!

Még referálnom kell valamiről. Ahol kosztolok, a sebesültkonyha intézője, Papának volt tanítványa. A múlt kölcsönös örömére megállapítottuk. Nagyon szívesen emlékezett meg Papáról. Még a Lovag utcában járt a 3. és 4.-be. Azután nem tanult tovább. Erőss Sándornak hívják. Kért, adjam át Papának tiszteletét. De most már nem írhatok tovább, mert már ½ 9 van és haza kell sietnem,nehogy elcsípjenek.

Kérem, tessék ezután gyakrabban írni! A gyerekeket csókoltatom, Mama, Papának pedig kezét csókolja hálás fiúk: Sanyi.

8.

Képeslap

[Címzett]: Nagyságos Dörre Tivadar Úrnak, áll. Főreál isk. tanár

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Zagreb 915-MAR-13

Zágreb [sic!], 1915. III. 12-én

Kedves jó Papa!

Értesítem, hogy még élek és semmi különösebb bajom sincs. Mama biztosan azt hiszi, hogy nagyon beteg vagyok, ezért hát kérem megnyugtatni. Itt pár nap óta valóságos tél van. Minden fehér, és fagy erősen. Bizony nem márciusi idő! Mi újság odahaza? Ma várok otthonról hírt, mert vasárnap kaptam utoljára. Tegnap írt Mimike egy lapot. Örül, hogy megint hazamehet húsvétkor. De többet most már nem írok, mert az óra alatt írok. Holnap, szombat este levelet írok majd mindenről. Közben addig is mindenkit sokszor csókolok, K[edves]. Mamának és Papának pedig a kezeit csókolom. Hálás fiúk: Sanyi.

Dörre Sándor 1915. március 18-i lapja édesapjához, Dörre Tivadarhoz
(9. dok.)

9.

Képeslap

[Címzett]: Nagyságos Dörre Tivadar Úrnak, áll. főreáliskolai tanár

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Zagreb 915-MAR-19

Zágreb [sic!], 1915. III. 18-án

Kedves jó Papa!

Örömmel vettem ma Mama levelét, melyre oly soká vártam. Már aggódtam, hogy baj van otthon, mert oly nagyon hallgattak. Mikor aztán tegnap megkaptam a Matyiból^xii küldött lapot, megnyugodtam. Remélem már elmúltak a „Katzenjammer”-ek^xiii mindenkinél. Manci beteg volt? Hát Micivel mi van? Névnapomra küldött jókívánságaitokat nagyon köszönöm. Bandi is gratulált egy lapon. Írja, hogy jól érzi magát és hízik. Már 97 ½ kg-t nyom ruhástul. Mama csomagját megkapta és nagyon megörült neki. Náluk havazik. Itt múlt héten volt oly csúnya téli idő, most azonban megint gyönyörű napok vannak. Most is nyitott ablak mellett ülök, pedig este 8 óra van már. Írta Mama, hogy mennyi dolga van most Papának. Húsvétra azonban azt hiszem, megint szabad lesz és élvezheti majd Visegrádot. Igaz! Mi van Bálinttal? Hallottam, mit csinál az az ember! Remélem, hogy Papának adnak majd igazat. De most már kifogyok a helyből! Megvagyok, semmi bajom, csak dolgom sok. Kézcsók és csókkal hálás fia: Sanyi.

10.

Levelezőlap

Őnagys. Dörre Tivadarné Úrasszonynak

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Zagreb 915.Már.25.

Zágreb, 1915. III. 24. Este 7-kor

Kedves jó Mama!

Bocsánat hosszú hallgatásomért, de nagyon el voltam eddig foglalva, ugyanis ma volt a tiszti vizsgánk. Eredményeképpen jelentem, hogy sikerrel vagyok túl rajta. Részletesebb eredményt még nem tudok. Holnap déltől péntek délig szolgálatban vagyok. Akkor majd bővebben írok. Mi újság odahaza? Már megint 6 napja, hogy nem kaptam semmi hírt. Remélem csak a postán késik. Pap, Mamának kézcsók, a gyerekeket csókolom.

Sanyi.

11.

[Dörre Sándor levele édesanyjának]

Zagreb, 1915. március 28. Este 7 ó.

Kedves Mama!

Levelének nagyon megörültem, mert már megint nagyon soká nem kaptam hírt otthonról. Gondoltam, hogy mindenki nagyon el van foglalva, és így senki se jutott íráshoz. Bizony, én is alig írtam az utóbbi egy-két héten. Azt hiszem, megkapták szerdán írt levelező lapomat, ha esetleg nem, úgy értesítem a Nagy Családi Tanácsot, hogy szerdán délelőtt letettem sikerrel a tiszti vizsgát. Hivatalosan még nem hirdették ki az eredményt, sem előléptetés eddig még nincs, de azt hiszem, hogy nem vagyok az utolsók közt. Úgy hallatszik, 1-jéig meg lesz már a kinevezésünk tit. Feuerwerker-ré.^xiv

Mint lapomon már említettem, búcsúzóul még egyszer részünk volt a „Wachdienst” örömeiben. Csütörtök déltől péntek délig tartott a mulatság. Én „Aufführer”^xv voltam. Minden 2 órában fel kellett váltani a posztokat, s éjszaka bizony így alig jutottam kis alváshoz.

Péntek dél óta be vagyunk osztva a Zug-okhoz.^xvi Én nagyon jó helyre kerültem.Most már különben is jobb, könnyebb dolgunk lesz, mint volt eddig. Reggel 7-8-ig az udvaron gyakorlatoztatjuk a Kanonierokat,^xvii azután 11-ig nagyon népszerű hangon előadások vannak. Közben 9-10-ig nekünk, akik most vizsgáztunk, lovaglás van. Délután 1-5-ig. Minden nap kimegyünk a Mausschaft-tal^xviii a szabadba. 5-kor van parancs és utána Abtreten.^xix A szombat délután és az egész vasárnap szabad. Így már fellélegzem egy kicsit. Meg aztán ha Feuerwerker leszek, lesz állandó kimenő 11-ig. Szóval van megint változatosság, s ki lehet bírni egy pár hétig ismét.

A sok munka közt észre se vettem eddig, hogy már itt a húsvét, s csak ma jöttem rá, hogy már virágvasárnap van. Máskor ilyenkor a húsvéti szünidőt élveztük. De szép is volna, ha egy-két napra megint mind együtt lehetnénk Visegrádon! Idén bizony nagyon szét vagyunk szórva, nincs semmi kilátás, hogy haza engednének. Mindenféle szabadságért a Hadügyminisztériumba táviratoznak előbb, s onnan adják csak az engedélyt.

No, de hiszen, lejön Mama! Remélem, hogy most ez már nem marad puszta ígérgetés. Mikos szándékozik Mama lejönni? Részemről bármikor is jön, azt hiszem egy-két napra mindig kapok félnapi „Dienstfrei”-t,^xx s így 11-től kezdve együtt lehetünk egész nap. Mindegy, akár az ünnepekre, akár azután jön le Mama, az a fő, hogy itt legyen! Az ünnepekre azért nem tartom jónak, mert ha egyedül utazik, nagyon sokan lesznek a vonaton az ünnepeken, és az kellemetlen. De talán akad kísérő? Mindenesetre kérek értesítést mielőbb! Papa nem gondol rá, hogy ő is lejöjjön?

Mi újság különben odahaza? No, most otthon van megint Mimike, van megint nagyobb élet. Dóriék írták a héten, hogy Lala is felmegy Pestre, meg Visegrádra. Dórit vártam, hogy leruccan, de írták, hogy nemigen teheti meg. Jenőék meddig maradnak Aradon? Mikor költöznek? Jenő Pesten marad? Bandiról mi újság? Nekem írt nevem napjára. Akkor azt írta, hogy jól érzi magát. Remélem, hogy most sincs semmi baja. Brúnó címét kérném majd megírni, szeretnék neki írni. No, látja, Mama ő jól érzi magát. Hisz nem biztosítótársaság a háború, az igaz, de most már úgy megszokta mindenki. Nem tudom, hogy mikor kerül ránk a sor, de azt hiszem, egyelőre még nem. Eddig még a mi ezredünktől egyetlen önkéntes sem ment a harctérre azok közül, akik augusztusban, és azóta berukkoltak. Az első kettő most van a Marsch-Batterie-ba^xxi beosztva, de ki tudja, mikor mennek még el. Az 5-ös pozsonyi haubitz ezredtől^xxii már sokan vannak a harctéren. Akik pedig most tették le a tiszti vizsgát az 5-ös és 13-asoknál,^xxiii mint tűzmesterek Felixdorfba^xxiv mennek Bécs mellé az új típusú haubitzokhoz. Mi ebből is kimaradtunk. Így hát egyelőre itt ülünk továbbra is Zagrebben.

Itt küldök mellékelve egy fotográfiát^xxv is, mely még januárban, Vormeister koromban készült. Eddig még más fotográfiám nincs. A propos! Nagyon köszönöm a küldött összes fényképeket. Üres óráimban előszedem őket, s csak azt sajnálom, hogy a fényképek mellé a többi családtagokat az emlékezetemből vehetem csak elő. No, de ott is jól vannak elhelyezve. Remélem azonban, hogy közülük minél többet nemsokára valóságban is megláthatok. Ebben a reményben zárom soraim!

A gyerekeket: Mici, Manci, Mimi, Fercsi, Jenő, Nelly, Magdus, Palkó, sokszor csókolom, Kedves Papának és Mamának pedig kezeiket csókolja hálás fiuk: Sanyi.

U.i.: A 40 K-t köszönettel megkaptam, ruhám már van. Kérek mielőbb választ!

Főhősünk Zágrábból írt március 31-i levele, melyben közli az örömhírt, hogy tűzmester lett
(lásd: 12. dok.)

12.

[Dörre Sándor levele szüleinek]

Zagreb, 1915. március 31. ½ 4 ó.

Kedves jó Szüleim!

Örömmel értesítem, hogy hétfő este óta tit.^xxvi Feuerwerker vagyok. Ugyanis akkor léptettek 12-őnket, kik a tiszti vizsgát letették, elő. Mint már vasárnap levelemben is írtam, most a Zugokhoz vagyunk beosztva és a Mannschaft-ot^xxvii képezzük ki. Nincs sok dolgunk, mert 4-5 önkéntes Feuerwerker van, és így felosztjuk magunk között a munkát.

Most itthon vagyunk már egész délután, és csak parancsra megyek majd be 5 órakor. Azért van ilyen jó dolgom, mert tegnap délután hazament a legénység egy része a tavaszi munkák elvégzésére. Az én Zugomból csak valami 20 ember maradt itt, és ezeket is beosztották a szabadságolt szabók, suszterek meg szakácsok helyébe, úgyhogy valami 5-6 ember maradt csak meg. No, de majd ezeknek is lesz mindig valami szórakozásuk, úgyhogy most úgy két hétig „blau”^xxviii lesz. Csak észre se vegye a Batteriekommandáns, mert akkor biztosan ad valami szórakozást, hogy el ne unjuk magunkat.

A húsvéti ünnepekre már van program. Rendes Beschäftigung lesz. Holnaptól, 1-jétől kezdve Militärstationsbefehl^xxix alapján a napi munkaidő hosszabb lesz: 7-11-ig és 1-6-ig. Eddig délután csak ½ 2-5-ig volt. No, de még így is jobb, mint az iskolában volt!

Kedden volt nekünk, új tűzmestereknek az első kirukkolásunk a Batterie-val. Voltunk már januárban is kinnt, de akkor csak mint kiszolgáló legénység, és a [kiolvashatatlan szó] és az ágyún ültünk; most beosztott chargik^xxx voltunk és lovon mentünk. Nagyon szép volt, csak a lovammal volt egész úton bajom. Nem tudom, mi baja volt a gebének, de nem hittem, hogy hazakerüljek egy-két esés nélkül. Végre is minden baj nélkül sikerült berukkolni. Körülbelül 8 km-nyire voltunk Zágrábtól.

1-jén délelőtt ½ 9

Itt folytatom levelem a kaszárnyában. Most van időm bőven, s így majd lassan lerovom levéltartozásaimat. Az utóbbi hetekben alig írtam, hát nagyon felgyűlt az írnivalóm. Írok megint Bandinak, Dóriéknak, ha már nem lehetünk együtt az ünnepeken, legalább gondolatban vagyok velük. Kíváncsi vagyok, otthonról ki jön le? Tegnap este patiens-ben a kártya azt mondta, hogy eljön valaki. Igazat mondott-e?!

Tegnap megtudtam, hogy péntek és szombaton 4-kor szabadulunk, húsvét vasárnap pedig 7-12-ig van foglalkozás. Hétfőn rendes „Beschäftigung”.

Az irodában voltam most. A főhadnagy Úr hívatott új tűzmestereket, hogy összeírja, kinek hol a tartózkodási helye. Megkaptuk a postát is mindjárt. Ilyen gazdag postám már rég nem volt. Mamától levél, Mimi és Klinger Mancitól lev. lap. Mind közli az örömhírt, hogy Bandi otthon volt. No, hiszen volt öröm! Magam is oly jókedvű lettem most, hogy tudom, mindenki egészséges otthon. Vajon hova kerül majd Bandi? Lala is már fenn van? Volt élet odahaza! Húsvétra Pesten maradnak? Szép lehet Visegrádon most. Itt pár napja esős, ködös idő van, ma éjjel pedig havazott is. Van most lucsok!

Nem értem, hogy nem jött meg a levelem és a lev. lapom. Múlt szerdán írtam egy lapot, vasárnap pedig kimerítő levelet. Ezt majd expressz adom fel, tán így haza kerül. Papa még mindig dolgozik szorgalmasan? Nelly már Aradon van? Akkor Jenő biztosan egész nap fenn van nálunk. Mi újság máskülönben odahaza és Pesten? A rokonságban mi hír? Egészséges mindenki? Mikor jön Krywald^xxxi főtisztelendő Uram Zágrábba? Örülök már neki. Valaki, akivel beszélhetek megint egymást ismerősökről Pestről? Raj Laci tényleg megint a harctéren van?

Ruhám már van, mint már írtam is. Nagyon jól áll. No, hisz, mihamarább megnézi majd Mama is.

No, de most egyelőre búcsúzom. A közelgő ünnepek alkalmából az egész Családnak lehető legjobb kívánságaimat küldöm. Majd, ha szombat este feltámadás után sonkáznak, gondolatban én is ott leszek; remélhetőleg jövőre már valóságban is. K. Papa és Mamának kezeit csókolom, a gyerekeket csókolom. Hálás fiúk: Sanyi.

13.

Levelezőlap

Őnagys. Dörre Tivadarné Úrasszonynak, áll. Főreálisk. Tanár neje

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Zagreb 915.ÁPR.6.

Kedves Mama!

Ma délelőtt köszönettel megkaptam a küldött 80 K-t. Örülök, hogy mindenki egészséges odahaza. Mikor jön le Mama? Már nagyon várom. Mit csinál Bandi Villachban?^xxxii Ment délvidékre üdülni a hideg Eperjes után? A pályaudvaron írom ezt a lapomat. 2 óra van s egy collegámmal megyünk a Makszimirba^xxxiii sétálni. Már 12 óta járunk. Szép idő lett húsvétra, mint mindig szokott lenni. Talán este írok majd levelet is.

Mindenkit sokszor csókolok, K. Papának és Mamának kézcsók. Hálás fia, Sanyitól.

Dóri is Pesten van?

14.

Levelezőlap

Nagyságos Dörre Tivadar tanár úrnak

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Zagreb 915.ÁPR.11.

Kedves jó Papa!

Hát végre mégis csak itt Mama! Írnom sem kell, mily jól érzem most magam. Csak azt sajnálom, hogy Papa is nincsen itt. De remélem ki fogja pótolni majd ezt a mulasztását mielőbb! A gyermekeket csókolom, Papának pedig kezeit csókolom, hálás fia: Sanyi.

[Más kézírással:] Kezeit csókolja: Mici

Nem tudok már többet írni, mert Mama siettet.

[Harmadik kézírással:]

Kedves Papa!

Szerencsésen megérkeztünk, Sanyi várt és kocsival hozzá mentünk a lakására. Szerencsés véletlen, hogy a Sanyi mellett kaptunk szobát, és így mindig együtt lehetünk. Jól néz ki a fiú, hízott, és nagyon fess. Oly szépen lakik, nagy szép kilátással, csak kár, hogy esett az eső. De most kiderül és megyünk korzózni(?). Kellemesen utaztunk, és Kaposváron várt a Dóri és a Lala. Lala sajnálta, hogy előbb nem tudta, mert ő is lejött volna. Oly jól esik a fiúval együtt lenni, és a háziasszonya oly kedves és előzékeny, hogy nem is érezzük, hogy oly messze távol vagyunk.

Téged, Mancit, Mimit és Fercsit sokszor ölel és csókol: Mamád.

Zágreb, 1915. IV. 10.

15.

Levelezőlap

Nagyságos Dörre Tivadar tanár úrnak, áll. Főreálisk. Tanár

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Zagreb 915.ÁPR.16.

Zagreb, 1915. IV. 15-én Este, 8-kor

Kedves jó Papa!

Mama és Mici látogatása után kezdem megint nehezen megszokni az egyedüllétet. Hogy érkeztek meg Mamáék? Még eddig nem kaptam tőlük egy sort sem. Remélem jól töltötték idejüket Kaposváron, s most már otthon pihenik hosszú útjuk fáradalmait. Én jól érzem magam, nincs semmi bajom. Zárom soraim, mert semmi mást nem írhatok újat.

Kezeit csókolja, hálás fia: Sanyi.

16.

[Dörre Sándor levele szüleinek]

Zagreb, 1915. április 23-án. Este 8.

Kedves jó Mama és Papa!

Már megint egy hete, hogy írtam, s így már lelkiismeret furdalásaim kezdenek támadni, hogy emiatt majd otthon nyugtalankodnak miattam. Na, de remélem, hogy mégse, hisze Mama és Mici személyesen meggyőződhettek róla, hogy jól érzem magam. Hál' Istennek most sincs semmi bajom, egészséges vagyok.

Odahaza mi újság? Mama levelét, Visegrádról küldött lapját, úgyszintén Papának frankenburgi lev. Lapját és a 30 K-t köszönettel megkaptam. Mi újság Frankenburgban?^xxxiv Remélem, hogy szegény jó Nagymama állapota javult, és mielőbb felépül. Mindennap várom már Mama v[agy]. valaki más levelét, hogy valamit megtudjak. Azt hiszem régi szokás szerint leveleink megint keresztezik egymást, s mire levelem megkapják, addigra én is olvasom már a legfrissebb hazai tudósításokat. Mama jól érzi magát? És Papa? A sok utazás nem ártott meg? Hát a lányok hogy vannak? Mici, Manci meg a kis Prücsök? Szegényke már biztosan várja, hogy írjak neki, mert már nem is ír nekem. No, most már ő kerül sorra. Előbb azonban még Dórinak kell gratulálnom születése napjához, mely 21-én volt. Tán megbocsát a késésemért. A múltkori lapon megint ígérte, hogy lejön. Vajon beváltja-e ígéretét? Vasárnap vártam Krywaldot, de hiába. A címemet is ott hagytam a kaszárnyában a „Wachzimmer”-ben^xxxv és egész délután otthon voltam. No, talán most majd lejön. Hát Jenőnek nincs kedve megnézni Zágrábot tavaszi megvilágításban? Papa látogatásáról nem is szólok, mert biztosra veszem, hogy lejön. Ugye nem tévedek?

Jenőék már ott laknak a házban? Mama örül neki. Visegrádon mi újság? Beszélt a Tusi nénivel már a csomagról a Mama? Úgy, köszönöm szépen. A csomagról jut eszembe! Ha csomagot küldenek, kérem elküldeni azt a kis akvarell készletet, mely a Dórié volt valamikor. Kis 5-10 cm-es kazetta. Azt hiszem valahol a szekrényemben van. Meg egy-két ecsetet. A [olvashatatlan szó] a civil ruhámmal talán a jövő héten remélhetőleg elküldöm már.

Bandiról már rég nem hallottam. Mit ír? Biztosan sok a dolga, este meg örül, ha ágyba kerül, akárcsak én? Hát a fiúk? Karli, Gyuszi, Rezső, Ferkó, Brúnó? Mi hír róluk?

Nálam itt nemigen van újság. Egész nap benn vagyunk a kaszárnyában. Agyon nem dolgozzuk magunkat, de az az örökös lógás, meg nincs az embernek helye, az fáraszt ki. Hétfőn két feuerwerker collegám megy ki a harctérre. Az első feuerwerkerek. Remélhetőleg lassan már ránk is sor kerül, többiekre. Grenier, a lakótársam, valószínűleg szintén kikerül a jövő héten. Ma egy hete kilovagoltunk délután a Makszimba. Gyönyörű volt, s nagyon élveztem. Holnapra megint van kilovaglás tervbe, hacsak az eső el nem fogja rontani. Pocsék idő van most. Mindig borús az ég. Most meg már dél óta folyton esik az eső. Különben enyhe tavaszi idő van, és szép zöld már minden. Gyönyörűen virít az alma meg a körte. Oly szép most a kis udvar, egész fehér a virágtól. Odakint Visegrádon lesz idén gyümölcs? Reisingerék még kint üdülnek? Milyen jó is nekik, hogy élvezhetik a szép tavaszt. A Rózsadombon mi újság? Hát Tóthék, Klinger és Benyóék hogy vannak?

No, de most már nem írok többet. Kifogytam minden témából, meg már nagyon álmos vagyok. Kedves Mama és Papának kezét csókolom, a lányokat és Fercsit csókolva maradok hálás fiúk: Sanyi.

U.i.: Sajnos már itt sincs zsemlye. 20-ika óta betiltották a sütését. Jenőéket csókolom. Másutt kérem mindenütt üdvözletemet átadni!

Jegyzetek:

iFinta, szlovákul Fintice, akkor Sáros megyei település. A fintai Dessewffy-kastély ma is megvan.

iiKörettel.

iiiSestine, község az akkori Zágráb megyében, a horvát fővárostól 4 km-re északra. Ma már Zágráb városrésze.

ivAzaz csoportos.

vAz Altvater néven forgalmazott sziléziai likőrről van szó.

viMandzsetta gombok.

vii1915. februárjának elején az orosz hadsereg magyar területre lépett és február 4-én elfoglalta Mezőlaborcot. A Kárpátok hágóinak birtoklásáért heves harcok folytak, melyekben ugyan sikerült megakadályozni a cári sereg kijutását az Alföldre, de valójában az Osztrák-Magyar Monarchia súlyos vereséget szenvedett és nem sikerült felmenteniük a körülzárt Przemyslt sem. A harcokra lásd: Hajdu-Pollmann: A régi Magyarország utolsó háborúja. Bp.: Osiris, 2014. 127-135.o.

viiiBlúz.

ixRegiment Schneider, azaz ezredszabó (német).

xA Monarchia ekkoriban a csukaszürke egyenruhát választotta, ám a háború kezdetén nem minden egységnek jutott belőle. Emellett a csukaszürke sem váltotta be a belé helyezett bizalmat, Galíciában erdős terepen nagyon feltűnő célpontot nyújtottak az osztrák-magyar katonák. A K.u.K. Ezt követően a német hadsereg szürkéjét vette át. Itt bizonyára, hogy még a csukaszürkét kérik számon az önkénteseken. Erre lásd: http://nagyhaboru.blog.hu/2014/08/14/az_osztrak-magyar_hadsereg_egyenruhai_1914-ben

xiSzámvivőtiszt (német).

xiiA korábbi levelekben már említett budapesti Mátyás vendéglőről van szó.

xiiiMacskajaj (német).

xivTűzmester. A tüzérségnél az őrmesternek megfelelő rang a Császári és Királyi hadseregben.

xvSzó szerint „felvezető” (német), mint a leírásból is kiderül neki kellett a váltásokat levezényelni.

xviSzakaszhoz (német).

xviiTüzéreket (német).

xviiiSzó szerint egércsapattal, nem tiszta számomra mit akar érteni ezen, de alighanem a szürke ruhás katonákkal, azaz egerekkel csoportosan mennek ki.

xixLevélosztás (német).

xxMagyarosan kimenő (német).

xxi„Menetüteg” (német). Menet-alakulatokba osztotta a hadsereg az élvonalban harcoló csapatok pótlására szánt embereket, melyekkel időnként feltöltötték a megfogyatkozott egységeket.

xxiiAz 5. „Albrecht főherceg” császári és királyi tábori tarackos ezredről van szó, amelynek békebeli központja Pozsonyban volt. Legénysége kétharmad részben szlovák, egyharmadában magyar volt.

xxiiiA 13. „Lipót Szalvátor főherceg” császári és királyi tábori tarackos ezred. Központja Zágráb volt. Legénysége döntően horvát és szerb volt.

xxivTelepülés Bécsújhely (és nem Bécs) mellett, Ausztriában.

xxvSajnos a fénykép nincs a levél mellett.

xxviTitular, azaz címzetes (német).

xxviiCsapatot (német).

xxviiiSzó szerint kék, de nem értem mit jelent itt, hacsak nem az ég lesz kék számára...

xxixÁllomásparancsnoki parancs (német).

xxxMagyarosan sarzsi, azaz tiszt (franciából).

xxxiValószínűleg Krywald Ottó budapesti hitoktatóról, főreáliskolai tanárról van szó.

xxxiiVillach, település Karintiában (Ausztria). Dörre Endre Kárpátokból való áthelyezése Villachba alighanem összefüggésben lehet az olaszok elleni védekezést előkészítő csapatmozgásoknak. „Bandi” korábban erődítéssel foglalkozó alakulatba tartozott, így itt is alighanem ezzel foglalkozhatott, miután egyre nagyobb lett a feszültség a korábban szövetséges Olaszország és Ausztria-Magyarország között. Úgy tűnik erről a zágrábi tüzéreknek még nem nagyon volt információjuk.

xxxiiiA levélben: Maximir. A Makszimir Park Zágráb XVIII. század végén megnyitott 18 hektáros zöldterülete.

xxxivTalán az ausztriai Frankenburg am Hausruckról van szó.

xxxvŐrszoba (német). 

Dörre Sándor I. világháborús levelezése, I. rész - 1914

Dörre Sándor I. világháborús levelezése

Nemrég került birtokomba „Sanyi bácsi” azaz Dörre Sándor I. világháborús levelezése, és mivel anyagaimat közzétételre és nem egyszerű birtoklásra szánom, fokozatosan kerülnek majd fel a blogomra. Elsőként az 1914-es év levelei, levelezőlapjai és képeslapjai kerülnek fel. A pontos datálás nem mindig könnyű, előfordulhat, hogy lesznek még olyan levelek, amelyeknek tartalmából az derül ki, hogy ide tartoznak, ám nincsen rajtuk semmi elsőre ehhez az évhez köthető jelölés. A levelek állapota zömmel kiváló és az írás is méltó egy tanár apa gyermekéhez. A levelek zöme ugyanis Dörre Tivadar tanár fiának, Sándornak levele szüleihez, de akad egy-két egyéb, családhoz máshonnan kötődő lap is.

Sajnos Dörre Sándorról keveset tudok. Az biztos, hogy 1894. február 25-én született Budapesten, római katolikus családban. Édesapja, Dörre Tivadar tanárember volt. Sándor 1911-ben a Képzőművészeti Akadémián tanult művész fakultásonⁱ ebből fakad, hogy a rajzolgatásra időnként utal is lapjaiban. 1914-ben egyéves önkéntesként kerül Zágrábba, hogy tisztképzés keretében tüzér legyen. Az első két levelezőlap Sándor testvérének, Endrének (a családban: Bandi) üzenete haza, a többi Dörre Sándoré. Az 1914-es levelekben nem találunk harci cselekményeket, Dörre Sándor Zágrábban van kiképzésen a 6. tábori tarackos ezrednél. Ennek ellenére a levelezés ezen darabjai is értékes betekintést adnak a horvát fővárosban zajló kiképzésről, és az ott lévő magyar katonák életéről.

1.

Tábori levelezőlap

[Feladó:] Dörre Endre

[Címzett:] Dörre Mimike úrleánynak, Visegrád Pest megye (Ungarn)

[Pecsét:] K.u.k. Befestiguns-Bandirektion in Jaroslauⁱⁱ

[Pecsét 2:] Visegrád, 914 sept. 9.

Jaroslau,ⁱⁱⁱ 1914. szept. 5. este 9h

Kedves kis Mimike!

Tekintettel arra, hogy most meglehetősen lassan működik a posta,hát már ma kívánok neked 8-iki névnapod alkalmából minden jókat! A jó Isten sokáig éltessen! Koccintani sajnos nincs kivel, mert egész egyedül lakom egy kis faluban az inasommal és így csak úgy csöndben iszom az egészségedre. Gyönyörű szép holdvilágos este van, csak egy kicsit hűvösre fordult az idő! Remélem odahaza valamennyien egészségesek vagytok és a búcsút kellemesen fogjátok eltölteni. Ölel és csókol benneteket, Papának és Mamának pedig kezét csókolja, Banditok.

2.

Tábori levelezőlap

[Feladó:] Dörre Endre

[Címzett:] Dörre Tivadar tanár úrnak, Visegrád, Pest megye (Ungarn)

[Pecsét:] Visegrád, 914. sep. 22

Jaroslau, 1914. szept. 13. este 8:30

Kedves Papa!

Csak most este veszem észre, hogy ma megint egy vasárnap volt. Oly sok dolgom van, és oly egyformán telnek a napok munkával, hogy csak nem is gondolok arra, hogy létezik egyáltalán ünnepnap is. De nem is kíván ilyenkor senki pihenni. A küldött lapokat köszönöm, nagyon hálás vagyok érte. Gyuszi is felkeresett ma soraival, melyek szintén nagyon megörvendeztettek. Mi újság odahaza? Mi van Sanyival, nem került még sor alá? Itt már sorozzák a jövő évbelieket.^iv Hála Istennek még mindig kitűnően érzem magam. Kezét csókolja fia, Bandi.

3.

Levelezőlap

[F.a.: Dörre Sándor]

[Pecsét:] Zagreb. 914-nov-2

[Címzett:] Nagyságos id. Dörre Tivadar főreáliskolai tanár Úrnak

Budapesten, VI. Szondi u. 42/c III.31.

Zágráb, 1914. X. 2.^v

Kedves Papa!

Ma délelőtt ¼ 10-kor szerencsésen megérkeztem ide. Sikerült megtalálni a batterie-mat. Délután kapok ruhát és felszerelést, holnap pedig kezdődik a kiképzés. Eddig én vagyok az egyedüli önkéntes, aki most vonult be. A többieknek már van egy vagy két csillagja. A város nagyon szép. Már majdnem az egészet látta, mert egyik végéről a másikra küldözgetnek. Azt hinném, hogy Pesten vagyok, ha nem volna minden horvát. De már vettem magamnak kis könyvet, hogy megtanuljak horvátul. A címemet holnap megírom. A kaszárnyában fogok lakni. Kaposvárt egészségesek és nagyon meg voltak lepve. No, de majd bővebbet talán holnap. Papa, Mamának kézcsók, a gyerekeket pedig csókoltatom. Sanyi.

4.

Levelezőlap

[F.a.: Dörre Sándor]

[Pecsét:] Kassa, 914-OKT-29

[Címzett:] Őnagysága Dörre Tivadarné úrnőnek

Budapesten, VI. Szondy u. 42/c III.31.

Kedves Mama!

Már erősen közeledünk Kassa fel. 10 perc múlva 3 óra és még nem vagyunk ott. Az állomásról egyenesen a kaszárnyába megyek jelentkezni. Miskolcon már láttam oroszokat. Persze csak foglyokat. Voltak vagy nyolcvanan. Eddig már kétszer ettem és mindig igen ízlett, de különösen az ebéd, melyet épp most fejeztem be. Az utazás kellemes, helyünk van elég. Soroksári svábokkal utazunk együtt. Ők is Kassára mennek sebesült rokonokat meglátogatni.

Papa, Mamának kézcsók, gyerekeket csókolom: Sanyi.

Érkeztünk Kassára: 3:15 Rácz Feri

5.

Levelezőlap

[F.a.: Dörre Sándor]

[Pecsét:] Kassa, 914-OKT-30

[Címzett:] Őnagysága Dörre Tivadarné úrasszonynak

Budapesten, VI. Szondy u. 42/c III.31.

[Kassa, 1914. október 30.]^vi

Kedves Mama!

Egy fél napot szerencsésen eltöltöttem. Ha Isten is úgy akarja, holnap ismét otthon vagyok. Addig is kézcsók Sanyitól.

Kezeit csókolja: Feri.

A Kassáról küldött képeslap

6.

Képeslap

Feladó neve: Dörre Sándor egyéves önkéntes^vii

Feladó czíme: Ersatzbatterie des K.u.K. Feldhaubitz-Regiment No. 6. Zagreb^viii

Címzett: Nagyságos id. Dörre Tivadar Úrnak, áll. főreáliskolai tanár

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Zagreb, 914-NOV-5

Zágráb, 1914.XI.5-én

Kedves Papa!

Nagyon gyorsan múlnak a napok. Már megint csütörtök van. Jól érzem magam, nincs semmi bajom. Majd, ha kapunk lámpát a szobánkba, írok levelet. Egyelőre a sanzsischule-ba vagyok beosztva és itt lógok. Csupa újonc van itt, kiket altisztekké képeznek ki. De azért megrendeltem már a könyveket, hogy üres óráimban forgathassam. Hogy vannak odahaza mindnyájan? Remélem mind egészségesek. Bandi még otthon van? Mi hír a fiúkról? Olvastam az újságban, hogy szegény Gerecze tanár úr meghalt. Kár érte szegényért! Még eddig nem kaptam sehonnan hírt, de remélhetőleg nem sokáig kell várnom. Ha ír valaki, úgy kérem Mimike pontos címét. Fercsi már Pesten van? No, előkerülnek megint a jó öreg korzók és a [kiolvashatatlan szó -HG-] is jó napok következnek. Itt is elég jó a sör. Zágrábi gyártmányt iszom. Már ha! Tegnap főztem először teát este. Nagyon jól sikerült, csak soká tartott a főzés. Magyar újságért esténként a pályaudvarra megyek. Így nagyon eltelik az idő, mert ¾ órányira vagyunk az állomástól. Találkoztam Popper Bélával. Ő a pozsonyiaknál szolgál, de szintén itt van, sőt egy kaszárnyában vagyunk! De majd bővebben levélben! Pap, Mamának kézcsók, gyerekeknek csók. Sanyitól.

7.

[Dörre Sándor levele szüleinek]^ix

Zágráb, 1914. nov. 7-én

Kedves Papa és Mama!

Ma szombat délután dienstfrei^x vagyok, s így megragadom az alkalmat, hogy levélben számoljak be eddigi katonáskodásomból.

Mint már megírtam, idebenn lakom a kaszárnyában. Az önkéntes iskolában lakom. Illetve, egy raktárszobát kiürítettek, s alighogy benne voltunk egy napig, utánam jött az önkéntes iskola is. Ez nem a legkellemesebb, mert mezért már írtam, egyelőre nem vagyok beosztva az önkéntes iskolába, és így másképp vagyok elfoglalva, mint a többiek, s szabadidőmben nem nagyon juthatok a szobámba. Most is kénytelen vagyok a kantinba jönni, hogy írhassak, mert a szobámban iskoláznak. Eddig hárman voltunk a szobámban, de most valószínűleg egyedül maradok. Most már értem a módját kicsit, hogy kell itt bánni az emberekkel. Van itt mindenféle mesterember, majd csináltatok magamnak polcot, meg fogast, hogy a holmimat el tudjam helyezni. Szóval kezdek berendezkedni, mert egyhamar úgy látszik nem kerülök el innen. Ha meglesz a végleges helyem, úgy azt hiszem egészen jól fogom magam érezni, mert egész szép a kaszárnyai élet. A kaszárnya a város végén egészen a hegyek alján fekszik. A környék nagyon kedves. Egész nap kinn vagyok a szabadban. Az órákat is kinn tartják, s ilyenkor kissé hűvös van. Reggel hétkor kezdődik a testgyakorlat. 8-11-ig előadás van, délután pedig vagy a gyakorlótérre megyünk, vagy az ágyúknál vagyunk. Most a sarzsi iskolába^xi vagyok beosztva. Valami 40 újonc jár ide, kiket altisztekké képeznek ki. Ma ismét jött két új önkéntes, úgyhogy most már négyen vagyunk új alakok. Ha elegen gyűlünk össze, lehet, hogy külön tartanak nekünk előadást.

Ami a kosztot illeti, hát a menage nem rossz. Különösen a leves jó. Keddtől azonban kiveszem a pénzt inkább a koszt helyett. Ugyanis 62 Kr-t^xii kapunk naponta a kosztra, 40 Kr-ért pedig kapni itt a kaszárnyában a betegkonyhán nagyszerű 3 fogásos ebédet. Így még marad 22 Kr-om vacsorára. És még a Lénung!

A város nagyon szép, csak kár. Hogy oly messze van a közepe. A közepén vezet végig az „Ilica”. Ez a hosszú főutca. Ezen van a kaszárnyánk is. Mire az ember egyik végéről a másikra ér, eltelik 1 ½ óra. Rengeteg katonaság van itt, és majdnem mind magyar. Itt vannak a tüzérek Pozsony, Komárom és Kassáról. A bakákat is nem tudom honnan hozták, talán Kecskemétről. Így most nagyon sűrű a magyar szó, a némettel pedig mindenütt lehet boldogulni, dacára, hogy a felirat mind horvát. Van itt villamos is, mely gyorsabban jár, mint Pesten, úgyhogy mikor először mentem végig az Ilicán, féltem, hogy kisiklik a kocsi. Egy baja van, hogy csak minden 10 percben közlekedik.

Szóval egész jól érzem itt magam, csak az nyugtalanít, hogy otthonról még egy szót se kaptam. A pénzemet is várom, mert már nagyon a végén járok. Tekintve, hogy a szabónak 6 K-t^xiii kellett fizetnem az átalakításért. Ugyanis nem tudtam elég kis ruhát találni, s a mostaninak az ujját is vagy 10 cm-rel rövidebbre kellett csinálnia. Popper megígérte, hogy majd lefotografál. Majd akkor hazaküldöm magam közszemlére.

Mi újság odahaza? Hogy van kedves Papa és Mama? Remélem, hogy a legjobb egészségben vannak. Ha esetleg Mama nem kapna felőlem néhány napig hírt, ne aggódjék, mert hallottam, hogy a posta nem a legfényesebben működik. Én is ennek tulajdonítom, hogy nem kaptam semmit. Hogy vannak a gyerekek egyenként és összesen? Fercsi? Hogy van Nelly és a kis Pali? Hát Jenő és Magda? Képzelem milyen üres volt a ház, mikor a kis huncut elment! Még eddig senkinek sem írtam, de most majd már sorra veszek mindenkit. Majd este, parancskiosztás után bemegyek a városba egy pohár v. korsó sörre, s megírok [?] mindjárt egy pár szívélyes üdvözletet néhány ismerősnek.

Már sokat gondolkodtam, hogy nincs-e itt valami ismerősöm Zágrábban, de sajnos eddig egyre se akadtam. Ha esetleg a családi nagytanács ilyenre akadna, úgy azt szívesen fogadnám. Raj Pistával még nem találkoztam. Az ő kaszárnyája az Ilica másik végén van.

No, de most már elég mára! Nyitva az ablak és már kezdenek fázni az ujjaim. A legközelebbi alkalomig Papa, Mamának kézcsók, a gyerekeknek csók Sanyitól.

Kérek pár sort!

8.

Tábori levelezőlap

Feladó neve: Dörre Sándor

Feladó czíme: Ersatzbatterie des K.u.K. Feldhaubitz-Reg. No. 6. Zagreb

Címzett: Nagyságos id. Dörre Tivadar Úrnak, áll. főreáliskolai tanár.

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Zagreb, 914-NOV-9

Zágráb, 1914. XI. 8-án.^xiv Este 6 óra

Kedves Papa!

Engedje meg, hogy holnapi névnapja alkalmával én is legőszintébb jó kívánságaimat kifejezzem. Adja Isten, hogy eljöjjön oly idő, hogy győzelmes háború után majd mindnyájan együtt ünnepeljük meg odahaza a napot! Isten tartsa soká Papát egészségben, mindnyájunk örömére! A pénzt reggel megkaptam és délután a főpostán mindjárt köszönettel fel is vettem. Bizony már nagyon vártam. Jelenleg egyedül egy Restaurációban^xv ülök sör mellett, miután bejártam a várost. Délelőtt a környéken járkáltam a szőlőkben. Nagyon jó utak vannak a hegyekben és nagyon szép őszi időben élveztem a szép részleteket. Legközelebb csinálok pár skiccet, ha időm engedi. Nagyon szép festői a népviselet is. Ilyenkor vasárnap szintén búcsújárás van a környező falvakból. Csoportosan találkoztam asszonyokkal, fejükön kosár volt batyuval, a sebesülteknek való holmival. Tiszta fehér daróc ruhájuk van, piros és tarka kivarrással. Ilyen szép darabra nagyon spiccelek. Talán majd akad jó alkalom. No, de most már ismételve jókívánságaimat cs. Papának és Mamának kezét, a gyerekeket csókolom. Sanyi.

9.

Tábori levelezőlap

Feladó neve: Dörre Sándor einj. Freiw.^xvi

[Pecsét:] Ersatzbatterie des k.u.k. Feldhaubitzregiments Nr. 6.

Címzett: Őnagysága id. Dörre Tivadarné úrasszonynak

Budapest, VI. [kerület], Szondi utca 42/c III. 31.

[Pecsét:] Zagreb, 914-NOV-17

Zágráb, 1914. nov. 16.

Kedves Mama!

Levelét köszönettel megkaptam. Olyan jól esett, mert már türelmetlenül vártam valami bővebb hírt otthonról. Mami lapját is megkaptam, ma pedig Nelly írt. Örülök, hogy odahaza mind egészségesek. Ami engem illet, én szintén jól érzem magam, csak sok a dolgom. Türelmetlenül várom már, hogy megkezdjük a lovaglást. Kíváncsi vagyok, hogy fog menni, és hányszor esem le. Nagyon szép még mindig az idő, csak az éjszakák hidegek. Ma reggel 4° hideg volt. Vasárnap reggel arra ébredtem, hogy a hegyek egész fehérek. Odafenn már havazott. Mi újság Pesten? Majd legközelebb írok levelet. Mama, Papának kézcsók, a gyerekeket pedig csókolom. Hálás fia: Sanyi.

10.

Tábori levelezőlap

Feladó neve: Dörre Sándor einj. Freiw.

Feladó czíme: Ersatzbatterie des K.u.K. Feldhaubitz-Regiment No. 6. in Zágreb

Címzett: Őnagysága id. Dörre Tivadarné úrasszonynak

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Zagreb, 914-NOV-24

Kedd, 1914. nov. 24-én. Zágráb

Kedves Mama!

Szombaton megkaptam a Papa által küldött 20 K-t.^xvii Most épp a főpostán felvettem ½ 12-kor és innen írok. Megkaptam tegnap, hétfőn délelőtt a csomagot is, úgyszintén Mama három levelét és Mici két lapját is megkaptam. Azért csodálkozom, hogy az én kártyáim nem érkeztek haza. Ma délelőtt volt az első lovaglás. Eddig még jól ment. Vasárnap déltől hétfő délig a Wache-n^xviii voltam. Vasárnap d.u. 5-7-ig, éjjel 11-1-ig, hétfő reggel 5-7-ig és délben 11-1-ig voltam poszt. Jó alkalom volt, hogy a meleg ruhákat kipróbáljam. A haskötő kivételével minden rajtam volt. A legkellemetlenebb hétfő délben volt, mert az éjszakai hó elolvadt, és ólmos eső esett, no meg alig aludtam éjszaka 2 ½ órát. Szóval most már belejövök a katonai életbe. Mamának kézcsókom. Sanyi.

11.

Tábori levelezőlap

Feladó neve: Dörre Sándor einj. Freiw.

[Pecsét:] Ersatzbatterie des k.u.k. Feldhaubitzregiments Nr. 6.

Címzett: Nagyságos id. Dörre Tivadar Úrnak, áll. főreáliskolai tanár.

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Zagreb, 914-DEC-2

Zágráb, 1914. dec. 2-án. Szerda

Kedves Papa!

Ma szabadnapunk van. Ugyanis ma van 66-ik évfordulója az osztrák császári koronázásnak.^xix Reméltem, hogy ma jól kialszom magam, de bizony már 7-kor nem tudtam aludni, s fel is keltem nemsokára. A kávét az ágyban ittam meg. Annyi volt, hogy alig győztem. Egész délelőtt tanultam, s most az ebédre megyek. Nagyon éhes vagyok, s remélem, hogy ünnepi ebédet kapunk. Ebéd után a városba megyek kávéházba, hogy egy kis újságot lássak megint. A reggeli pesti lapokat már délután 3 körül lehet olvasni. Ha a Budapesti Hírlapot olvasom, mindig otthon érzem magam. Hívnak enni, ebéd után folytatom.

Nagyon jó volt az ebéd. Volt csirkeleves aprólékkal, disznóhús lencsével és rizskoch almacompottal. Mint már egyszer írtam a sebesültek konyhájából kosztolok. Ugyanis a tulajdonképpeni kaszárnya kórház, s a legénységet az ezredraktárakban helyezték el. Minden nap 3 tál étel van. Elég sok és elég jó ízletes. Az ára 40 Krajcár^xx kenyérrel együtt. A pénzemmel elég jól kijövök. Minden 10 napban 16.10 K-t kapunk lénung és menázsi fejében. Ha marad pénzem, úgy veszek valamit amire szükségem van. Holnap folytatom. Kezeit csókolja hálás fia, Sanyi.

12.

Tábori levelezőlap^xxi

Feladó neve: Dörre Sándor einj. Freiw.

[Pecsét:] Ersatzbatterie des k.u.k. Feldhaubitzregiments Nr. 6.

Címzett: Őnagysága id. Dörre Tivadarné úrasszonynak, áll. főreáliskolai tanár neje

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Zagreb, 914-DEC-8

Zágráb, 1914. dec. 6. Vasárnap

Kedves Mama!

A Papa által küldött pénzt köszönettel megkaptam. Papa azt írta, hogy Mama szeretné, ha levelet írnék néha. Magam is szeretnék írni, de ismerve mennyire nem vagyok levélíró tehetség, s mily nehezen készülnek a levelei, bele se merek fogni. Egyszer már bele is fogtam az írásba, de még mindig csak megkezdve fekszik a levelem a ládámban. Ugyanis mindig közbejött valami, hogy nem folytathattam. Azért inkább több lapot írok, hogy lehetőleg mindenről referáljak. Hogy ma ebéd után átolvasgattam az otthonról kapott sorokat, jutott eszembe, hogy még tulajdonképpen meg se írtam, hogy hová vagyok beosztva. Utánam jöttek még vagy 8-an újoncok, s erre beosztottak bennünket az önkéntes iskolába, ahol valami 46 önkéntes volt. Javarészt már augusztusban vonultak be. Természetesen ezek már nagyon sokat tanultak, s már csomó káplár volt köztük. Már kétszer vizsgáztak is. Egyszer már azóta, hogy én is köztük vagyok. Ez selejtező vizsga volt. 4-et, ki nem feleltek meg, kitettek a Zug-hoz, s a Schargi Schuléba^xxii osztották be. Ezek nem tehetik le a tiszti vizsgát. A mi részünkre, újoncok részére dec. 15-ike körül lesz ily vizsga tartva. Újabban megint szaporodtunk vagy 10 önkéntessel, kiket a pozsonyiaktól helyeztek át hozzánk. Így eléggé be vagyunk most fogva. Minden nap 7-10-ig van előadás, 10-11-ig lovaglás és 11-1/2 12-ig exercírozás. Délután pedig 2-5-ig vagyunk elfoglalva. Ilyenkor vagy ágyúval gyakorlatozunk, vagy kimegyünk valahova a környékbe. 5 órakor van a parancs és levélkiosztás. Körülbelül egy hét óta pedig a hőhadnagy úr parancsára, az újoncok részére 6-8-ig correpetíciós órák vannak. Ezeket a népi önkéntesek közül a káplárok tartják meg. Így bőven el vagyunk látva. Az biztos, hogy csak 15-ig tart ez a hecc. Akkor aztán dűlőre kerül a dolog. Vagy kikerülünk a zúghoz, vagy benn maradunk a Reserve Officieren Schuléban,^xxiii ahogy most az iskolánkat nevezik. Szóval akkor már nyugodtabb leszek. Ezzel azt hiszem teljesen kimerítettem ezt a témát. Mint írtam, beoltottak himlő ellen. Szerencsére nem fogamzott meg az oltás, s így nem volt semmi kellemetlenségem belőle. Szerdán azután, úgy látszik a szimmetria kedvéért beoltottak a másik karomon kolera ellen. No, de ez is elmúlt minden nagyobb baj nélkül. Egy kicsit megdagadt a karom és úgy éreztem egy napig mintha doronggal odavágtak volna, de az semmi! Sok kollégám lázas volt s még emelni se tudta a karját. Azt mondják, a napokban újra oltanak. Hát csak rajta!

Mióta Zágrábban van az ezred, egy Kriegsbatterie volt készenlétben. Egy teljes üteg, 6 haubitz^xxiv egy kapitány parancsnoksága alatt, ki azelőtt az Ersatzbatterienknak volt parancsnoka. Ez a Kriegsbatterie pénteken délben elindult Kassa felé. Nagyon szép volt az indulás. A kaszárnyaudvaron 3 ezred, az 5., 6. és 13-as F.H.R.^xxv Ersatzbatterie-jei állottak fel. A kapitány beszédet mondott, majd „Zum Gebet”-et^xxvi fújtak és megindultak. Fel voltak lombozva és pántlikázva ágyúk, emberek, lovak. A mi önkéntes iskolánk kikísérte őket az állomásra, mert a kapitány iskolaparancsnokunk volt még Kassán. Kint a pályaudvaron vezetőnk beszédet intézett a kapitányhoz, ő meg hozzánk szólott, s végül mindegyikünkkel kezet fogott.

Múlt héten kaptunk ágyúkat. Meglepetésünkre nem haubitzot, hanem 4 darab kanone-t.^xxvii Különben az 5-ösök szintén azt kaptak. Megkezdtük hát most ezt is tanulni, s most mind a kettőt kell tudnunk. Szóval ágyúsok lettünk. A Raj fiúkkal még nem találkoztam. Nem jutok hozzá, hogy felkeressem őket, majd talán 15-ike után.

No, de most egyelőre zárom soraim abban a reményben, hogy mind egészségesek odahaza. Mindenkit csókoltatok, l. Mamának és Papának pedig kezeit csókolja hálás fia, Sanyi.

13.

Tábori levelezőlap

Feladó neve: Dörre Sándor einj. Freiw.

[Pecsét:] Ersatzbatterie des k.u.k. Feldhaubitzregiments Nr. 6.

Címzett: Nagyságos id. Dörre Tivadar Úrnak, áll. főreáliskolai tanár.

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Zagreb, 914-DEC-15

Zágráb, 1914. dec. 14. hétfő

Kedves Papa!

Mint már Maminak küldött kártyámon jeleztem, vasárnap megint úri élvezetben részesültem. Ugyanis Wachén voltam. Most már másodszor. Szombat déltől vasárnap délig tartott a mulatság. Poszton álltam szombaton 1-3, 7-9-ig, vasárnap pedig éjjel szintén 1-3-ig és d.e. 7-9-ig. Jól éreztem magam, mert már nagyon vágyakoztam hallani valamit otthonról, s így Mama két lapja nagyon megnyugtatott, melyet szombat este kaptam. Mimike és Reisinger Gyula bácsitól szintén kaptam lev. Lapokat. Vasárnap d.e. Pedig éppen akkor kaptam Mami lapját, mikor megcímeztem azt, amit neki küldtem. Oly jól esett megint egy kicsit rajzolni!

A vizsgánkat elhalasztották egy héttel, aminek nem nagyon örülök; a jövő szerdán, 23-án tartják meg. Úgy hírlik nagyon szigorú lesz. Ugyanis új Batterie-commandánsunk van. Eddig nem volt itt egy aktív tiszt se. Az eddigi parancsnok Stadler Sándor főhadnagy^xxviii az önkéntesi éve után maradt benn, s most is 3 évig szabadságon volt. Selmecbányán hallgató a főiskolán. Onnan hívták be. A Führerichünk technikus és III. éves m. hallgató volt ő is, de nem emlékszem rá. Így elég jól ment a dolgunk. Most azonban 3 aktív tiszt jött vissza a harctérről, 1 hadnagy és 2 főhadnagy. Egyikük átvette a Commandót^xxix és az iskolában is több tárgyat fognak majd tanítani. Szóval most katonásabb lesz a dolog.

Papa írta múltkor, hogy majd elküldi a félárújegy igazolványt. Kérem, legyen szíves, hogy kéznél legyen, ha várakozáson felül szabadságot kapnánk! Jól érzem magam, különösen, hogy jól bevacsoráztam a Lala által küldött csomagból. Remélem otthon is mindenki egészséges! Kezét csókolja hálás fia, Sanyi.

14.^xxx

Tábori levelezőlap

Feladó neve: Dörre Sándor einj. Freiw.

[Pecsét:] Ersatzbatterie des k.u.k. Feldhaubitzregiments Nr. 6.

Címzett: Őnagysága id. Dörre Tivadarné úrasszonynak, áll. főreáliskolai tanár neje

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Zagreb, 914-DEC-20

Zágráb, 1914. dec. 19.

Kedves Mama!

Értesítem, hogy úgy a csomagot, mint pedig kedves levelét megkaptam. Mindkettőnek nagyon megörültem, s nagyon szépen köszönöm, úgyszintén mindenkinek, ki a csomaghoz hozzájárult. Még az utolsó csomagból is volt egy pár szivarom, s egy cigarettám, mit eltettem magamnak. Úgy látszik jó nap volt! Egész héten a csomagból vacsoráztam. Lala és Dóri is küldtek egy csomagot, úgyhogy bizony nem éheztem meg. A Cognac-ot eddig még nem mertem felnyitni, mert félek, hogy akkor nagyon gyorsan elfogy. Majd valamilyen ünnepélyes alkalomkor megkóstolom. Utolsó lapomon kértem Papától a félárújegy igazolványomat. Sajnos nem vehetem hasznát, mert nem kapunk szabadságot. Múlt héten beszélték, hogy lesz 5 nap „Stacionsfrei”, de tegnap határozottan parancsba jött, hogy senki nem kaphat szabadságot, csak ha a K.u.K. Minsiterium ad rá engedélyt. Sőt az ünnepeken és újév napján is rendes Beschäftigung^xxxi lesz.No, ezt nem is nagyon bánom, ha már egyszer itt kell maradni, legalább nem gondolok rá, hogy Karácsony van. Most lesz az első Karácsonyom, amit otthonról távol fogok tölteni, de ha arra gondolok, hogy ha távol is vagyok hazulról, hál' Istennek otthon mindenki egészséges és gondolatban majd én is ott leszek a karácsonyfánál. Vajon Dóriék felutaznak-e? Mi újság van odahaza máskülönben? Szomorúan olvastam, hogy szegény Kis kisasszony meghalt, s szinte el se hiszem, hogy nem fogom többet a varrógép mellett látni. Szegény! Isten nyugosztalja! Ferkónak mindjárt írtam, hogy olvastam, mi történt vele. Szegény fiú, ő már eleget áldozott! Remélem mihamarabb felgyógyul! Mi hír Csabiról (?), Rezsőről és Nivoli (?) Gyuláról? Rezsőnek írtam a múlt héten, de nem válaszolt. Hogy van Papa? Már nem náthás? Vigyázzon magára, hogy újból meghűtse magát! Mama is megint sokat dolgozik, csak meg ne ártson! Kíméljék magukat, amennyire lehet! Mit csinál Mici és Mami? Sajnos Mici értesítései teljesen elmaradtak. Pedig nagyon jól estek. Mamira nem panaszkodhatom, mert következetesen ritkán ír. De a cigarettákért hálás köszönetem neki. Mimike most már biztosan örül, hogy megint otthon lehet. No, elhiszem neki. Egyedül Bandi az, aki hallgat. Ígérte, hogy ír, én pedig türelmesen várom. Már egész kis regényt összeírhatott eddig. Kérem megmondani neki, hogy folytatásokban is elfogadom. Papának üdvözletét küldi Popper Béla. Kért, hogy adjam át. A Raj fiúkkal még nem futottam össze. Nem jutok hozzá. Ma vagyok 10 nap óta először a városban, s néha 2-3 napig a kaszárnyából se megyek ki. Ma is már 8 óra volt, hogy elkerültem otthonról s most a kávéházban írok. Ugyan már 9 óra múlt, de egye fene! Már muszáj volt egy kicsit emberek közé jönnöm. Olvastam egy kis újságot, s nagyon jól esik, hogy az oroszokat megraktuk.^xxxii Remélem majd ha az utolsót húzzuk rá, már én is ott leszek! Egyelőre azonban a vizsga nagyobb gondot okoz nekem. De most már nem bánom, lesz ami lesz! Többet már nem tehetek. Majd vizsga után írok. Addig már nem lesz időm.

Papa, Mamának kezét csókolom, a gyerekeket csókolom, hálás fia: Sanyi.

15.^xxxiii

Tábori levelezőlap

Feladó neve: Dörre Sándor einj. Freiw.

[Pecsét:] Ersatzbatterie des k.u.k. Feldhaubitzregiments Nr. 6.

Címzett: Őnagysága id. Dörre Tivadarné úrasszonynak, áll. főreáliskolai tanár neje

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Zagreb, 914-DEC-25

Zágráb, 1914. XII. 24.

Kedves Mama!

Lapomat a „Croatia” kávéházban írom. Éppen éjfél van, s arra gondolok, hogy otthon most ülnek megint asztalhoz, hogy hagyományos kocsonyát és paiglit jó étvággyal fogyasszák. Sajnos én nem lehetek ott! De remélem, hogy ez nem zavarja a jó hangulatot! Dóriék Pesten vannak-e vajon? Vagy pedig ők is otthon töltik idén a Karácsonyt? Én elég csendesen töltöm a szentestét. Csak délig volt Beschäftigung ma, délután egy kicsit aludtam, azután felöltözködtem, s estefelé bejöttem egy collegámmal a városba. A várospincében jól megvacsoráztam egy pár pohár sör mellett, s elszívtam egy jó szivart Papától. Ez olyan Mátyás pince-féle^xxxiv helyiség. Nagyon kedélyes, fülkék vannak, csak nagyobb, mint az. Vacsora után sétáltam egy kicsit, s néztem az ablakokban a Karácsonyfákat. Azután pedig beültünk a kávéházba. Hogy elüssük az időt, elkezdtünk sakkozni. Most pedig itt ülök saját pohárral egy üveg sör mellett. Van itt zene is, de csak most kezdett játszani. Sajnos nem cigány, afféle szalonzene, egy pianínó, harmónium és hegedű. Klassikusokat játszanak és kisebb darabokat, elég jól. Oly jól esik megint egy kis zenét hallani, hogy szinte kezdem jól érezni magam, azt hiszem, hogy Mama és Jenő játszanak. Odakint az utcán csendesen esik az eső, s alig jár valaki kinn. Idebenn azonban elég sokan vannak, pedig azt hittem, egyedül fogok itt ülni.

Tegnap volt a vizsgánk. Reggel 7-től este ½ 8-ig tartott. Az eredményt még nem tudjuk, valószínűleg holnap hirdetik ki. Akkor majd többet írok.

Addig is mindenkit sokszor csókolok és kellemes, boldog ünnepeket kívánok! Kedves Mamának és Papának kezét csókolja, hálás fia: Sanyi.

16.

[Dörre Sándor levele édesapjának, Dörre Tivadarnak]

Zágráb, 1914. XII. 26-án

Kedves Papa!

Itt ülök egyedül a kávéházban és hazagondolok, hogy Mama levelét megint elolvastam. Nagyon meglepett, hogy Bandit elvitték, s bizony elhiszem, hogy így otthon is igen csendes lehetett a Karácsony. Valószínűleg Dóriék se mentek haza. Tegnapelőtti lapjaimon leírtam már, hogy töltöttem a szentestét. Míg kikutyagoltunk a város végére, a kaszárnyába, bizony már 2 óra elmúlt. Így bizony nehezen ment tegnap a felkelés, mert már nagyon elszoktam a lumpolástól. Tegnap ½ 8 - ½ 11-ig volt Beschäftigung. Utána megvendégeltem a Mama által küldött szardíniával néhány collegámat, s hozattunk hozzá pár üveg sört a kantinból. Így aztán elmúlt az idő ebédig. Ebéd után egy kicsit aludtam, azután bementem egy collegámmal a városba. A fürdőbe akartam menni, de bezárva találtam, s így elsétáltam egy kicsit a régi városrészben. Nagyon érdekes részletek vannak itt. Régi ócska házikók a hegyoldalban, egy a másik hátán. Így jól telt az idő, bár eléggé esett az eső. Különben is már vagy egy hete utálatos lucskos idő van. Állítólag ilyen lesz itt az egész tél.

5 óra felé a kávéházba akartam menni, mikor egyszerre utánam szólít nevemen egy tiszt. Legnagyobb meglepetésemre Karch tanár úr volt a feleségével. Nem akartam hinni a szemeimnek. Olyan jól esett, hogy ismerősre akadtam. Az ezrede Sziszeken van, ő pedig egy napra otthon volt Pesten. A felesége lekísérte, s átutazóban egy napot itt töltöttek Zágrábban. Nem akartam őket zavarni, meg egy collegám is várt a kávéházban, s így elváltunk. Persze nem volt már semmi türelmem, s szerettem volna még egyszer találkozni velük. Amint kerestem őket megint, egyik kávéházban megláttam a Raj fiúkat. A Raj Mónival és Ilonkával. Csak végigszaladtam a corzón, hátha Karchékat megtalálom, s mire visszajöttem a kávéházba, Rajék már nem voltak ott. Iszonyúan bosszantott a dolog! Még csak fel se kereshetem őket, mert nem tudom, hol laknak. Ma el akartam menni a kaszárnyájukba, hogy tán ott megtudom a címüket, de egész nap Beschäftigung volt, s így nem jutottam hozzá. Holnap ebéd után mindjárt elmegyek, mert szeretnék velük találkozni.

Tegnap hirdették ki a vizsga eredményét. Körülbelül 20-an vettünk rajta részt újoncok, s ezek közül 8-an kikerültek a zúghoz. Én bennmaradtam az iskolában, most már a „Reserve Officier Schule”-ban. Reméltem, hogy csillagot kapok, de egyáltalán nem volt előléptetés. Most az ünnepeken pihenek, de hétfőn megint erősen neki kell feküdnöm a tanulásnak, mert már január közepe táján lesz a tiszti vizsga, mely állítólag nagyon szigorú lesz. Én megteszek tőlem telhetőleg mindent, majd csak sikerül Isten segítségével!

Mama utolsó előtti levelében sajnálattal olvastam, hogy szegény Bandi beteg. Jobban van már? Mi hír Ferkóról? Isten neki, de nem kaptam választ. Rezsőről és Nivoli Gyuláról nincs hír? Mit ír Gyuszi és Brunó[?]? Kérem Gyuszi címét megírni, hogy írhassak neki. Frédi bácsinak is szerettem volna írni, de szintén nem tudom hova.

Mi újság van Pesten? Két hírt olvastam az újságban, mely közelebbről érintett: Szegény Vampay[?] tragikus halála, és Zemplén Ákos esete.^xxxv Ez nem a legkellemesebben hatott. Úgy látszik a Mátyás pince is már eléggé abbamarad. Nemigen van, aki elmenjen.

Mit csinálnak Jenőék? Szeretnék nekik is írni, de nem jutok hozzá. Odahaza remélem mindenki egészséges. Féltem Mamát, hogy az ünnepek meg az izgalom Bandi elutazásával nem jót tesznek neki. Vigyázzanak rá, Papa kérem! Szegény Bandi, hogy épp Karácsony előtt kellett elmennie. Írok neki rögtön, mihelyst megtudom a címét. Hát a lányok, hogy vannak? Mimike örül, hogy otthon lehet. Ugye? Szegény Papának megint sok dolga lesz, ha megkezdődik az előadás a Munkában[?]! Nem tudom, hogy lehet fél év alatt elvégezni? Mici és Manci szorgalmaskodnak? Legközelebb nekik is írok. Hát Fercsi? Jó fiú? De most már nem írok többet, mert már ½ 10 van. Papa, Mamának kezét csókolja, a gyerekeket pedig sokszor csókolja hálás fia: Sanyi.

Dörre Sándor karácsonyi levelének első oldala

17.

Tábori levelezőlap

Feladó neve: Einj. Freiw. Dörre Sándor

[Pecsét:] Ersatzbatterie des k.u.k. Feldhaubitzregiments Nr. 6.

Címzett: Nagyságos id. Dörre Tivadar Úrnak és b. nejének áll. főreáliskolai tanár.

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Zagreb, 914-DEC-31

Zágráb, 1914. XII. 31. D.u. ½ 1.

Kedves Mama és Papa!

A következő újév alkalmából fogadják legőszintébb jókívánságaimat! Adja Isten, hogy békésebb legyen az újév, mint az 1914-es. A lányoknak, Dóri és Lalának szintén a legjobbakat kívánom!

Mama levelét, úgyszintén Miciét is köszönettel megkaptam, s nagyon örültem neki, bár nem nagyon vidítottak fel. Dóri lapját szintén megkaptam s Károly is írt egy lev. Lapot. Szegény fiú! Azt írja (magyarul), hogy elég jól érzi magát, csak unalmas ott az élet a kórházban. Azt elhiszem neki! Írt Bandi is egy kártyát Mezőlaborcról, azt hiszem haza is írt. Jól érzi magát. Milyen jó volna, ha együtt lehetnénk odafenn, de sajnos nekem még itt kell maradnom egy kicsit Zágrábban.

Vasárnap délután felkerestem a Raj fiúkat. Nagyon megörültek, s azután együtt vacsoráztunk. Jól esett velük együtt lennem, szinte elfelejtettem, hogy Zágrábban vagyok.

Most a kaszárnyából írok! Várom az ebédet, s arra használom fel az időt, hogy írjak megint egy pár lapot. Nagyon gyorsan múlik az idő itt katonáéknál. Egyik nap a másik után, s úgy kell vigyáznom, hogy el ne felejtsek megint írni, azt hiszem, csak tegnap írtam. Igaz, elfelejtettem múltkor megírni, hogy megint beoltottak kolera ellen, de nincs semmi bajom tőle.

Még egyszer boldog újévet kívánva, a gyerekeket csókolom, kedves Mamának és Papának pedig kezeit csókolom. Hálás fiúk: Sanyi.

Folytatása következik!

Jegyzetek:

i Adatok: http://leveltar.elte.hu/databasesnew.php?ekod=92

ii Erődítési parancsnokság Jaroslauban.

iii Az akkor Osztrák-Magyar Monarchiához, ma Lengyelországhoz tartozó Jarosławról van szó.

iv Vagyis azokat a fiatalokat, akik békeidőben csak 1915-ben lettek volna sorkötelesek.

v Azt hiszem valójában elírásról van szó, hiszen a következő levelezőlap (amely ugyanaz a típus) alapján október végén még volt lehetősége Kassára beteglátogatóba menni Dörre Sándornak, s ezen a lapon a postázási pecsét november eleji. Így ha nem is teljesen bizonyos, de valószínűleg november 2-án íródott, nem október 2-án.

vi A képeslapon nincs dátum, de a feladás napja a pacsét alapján október 30.

vii Az egyéves önkéntesség rendszere a tartalékos tisztképzés alapját képezte. Erre részletesen: http://nagyhaboru.blog.hu/2010/08/18/egyeves_onkentesek_es_a_karpaszomanyosok

viii Magyarul: Császári és Királyi 6. számú tábori tarackos ezred, pótüteg. A dualista állam 14 tarackos ezreddel rendelkezett, melyek 2-2 tábori tarackos osztályból álltak 2-2 6 darab lövegből álló üteggel. Ezen felül egy két lövegből álló pótüteggel rendelkeztek, amelyek nem vonultak a harctérre, hanem az utánpótlást és a tisztképzést biztosították. Dörre Sándor ekkor ebben a pótütegben (Ersatzbatterie) tanult, amely az ezred központjában, Zágrábban maradt. Lásd: A magyar tüzér. Szerk.: Felszeghy-Reé. Budapest, [1938]. 121.o.

ix Dörre Sándor leveleinek nincs meg a borítéka, csupán a tényleges levél.

x Szolgálatmentes.

xi Tiszti iskola. Az eredetiben is aláhúzva!

xii Krajcárt. Valójában ekkor a Krajcár nem forgalomban levő pénz, csak számítási egység. 1 Krajcár 2 Fillérnek felelt meg.

xiii Koronát.

xiv A levélen ugyan X.8. áll, de Tivadar névnap miatt és a pecsétből is kiderül, hogy november 8-án írták.

xv Restaurantban, azaz étteremben.

xvi Egyéves önkéntes németül: Einjärig-Freiwillier

xvii Koronát.

xviii Őrségben.

xix Valójában formális koronázásra 1848. december 2-án nem került sor, egyszerűen bejelentették, hogy Ferenc József váltja fel a lemondó V. Ferdinándot. Magyarország ezt nem fogadta el, ezért is kellett 1867-ben Ferenc Józsefet magyar királlyá felkenni.

xx Számítási egységként használták a Krajcárt, hiszen hivatalosan ekkor a Korona váltópénze a Fillér/Heller volt. Krajcár 2 Fillér volt.

xxi Az írás két levelező lapon olvasható, sorszámmal, azonos feladási dátummal.

xxii Altisztképző iskola.

xxiii Tartalékos tiszti iskola.

xxiv Tarack.

xxv Feldhaubitzregiment.

xxvi „Imához” - német katonai induló.

xxvii Azaz alacsonyabb szögtartományban tüzelni képes ágyút kaptak tarack helyett.

xxviii Stadler Sándor, 1885-ben született Kassán, ugyanitt végezte el a katonai iskolát, majd Selmecbányán mérnöki vizsgát tett. 1904-ben avatták hadnaggyá, végigküzdötte a világháborút, s századosi rangig jutott. Bronz Signum Laudis-szal tüntették ki. 1928-ban halt meg. Felesége Szeifert Róza, gyermekei Sándor és Sarolta. Lásd: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. Jogú város adattára. Bp., 1939. IV. kötet 173-174.o.

xxix Azaz parancsnokságot.

xxx Az írás három levelezőlapon át tart, melyeket ugyanakkor adtak fel, s meg vannak számozva.

xxxi Foglkalkoztatás.

xxxii A december első felében zajló, s osztrák-magyar győzelemmel végződő Limanova-Lapanovi csatáról van szó. A csatáról röviden: http://nagyhaboru.blog.hu/2011/11/30/limanova_magyar_gyozelem

xxxiii Két egy időben feladott levelezőlapon.

xxxiv A ma is létező Mátyás pincéről lehet szó. http://matyaspince.eu/tortenet/

xxxv Talán a híres kémikus, műegyetemi tanár – és nagy nőcsábász – Dr. Zempléni Géza (Ákos) esetéről van szó, aki 1914-ben egy úrilánynak házasságot ígért, miközben már nős volt. Zemplénihez 1918-ben egy másik lány öngyilkossága tapadt. Lásd: d. t.: Miért lett öngyilkos Márkus Ibolyka? In: Pesti Napló, 1918. március 2. 7.o.