tag:blogger.com,1999:blog-24694300667788122122024-03-16T02:12:32.008+01:00Egy könyvtáros viszontagságai a XXI. század hajnalán"Ahol háborúban sem hallgatnak a múzsák"Horváth Gáborhttp://www.blogger.com/profile/02380751630055262295noreply@blogger.comBlogger511125tag:blogger.com,1999:blog-2469430066778812212.post-38989226059750472452024-02-25T15:15:00.006+01:002024-02-26T08:09:33.777+01:00Könyvajánló - Edward Ashton: Mickey7<div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Könyvajánló:</span></div><h2 style="text-align: center;"><span style="font-family: times; font-size: x-large;">Edward Ashton: </span></h2><h2 style="text-align: center;"><span style="font-family: times; font-size: x-large;">Mickey7</span></h2><div style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: times;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_Du35Mt6C7cKeF6-3fKTNmefmbgJVuuj9cMq5VZNAyiNMJBk1oSwimoBnZrMiUUfmFhLWwg9KAakd3Fr-mxBuIFXZs-UQ7X6Mdu1xVz4MDs523Wb0_1EyMai54YHzkC1ea0YA8vyUEMCSbv3ZEuSUIX2KWHTXMVYVDL1MjjoXF7KkGa1_TCGwxrzWIZE/s500/covers_813516.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: times;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="353" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_Du35Mt6C7cKeF6-3fKTNmefmbgJVuuj9cMq5VZNAyiNMJBk1oSwimoBnZrMiUUfmFhLWwg9KAakd3Fr-mxBuIFXZs-UQ7X6Mdu1xVz4MDs523Wb0_1EyMai54YHzkC1ea0YA8vyUEMCSbv3ZEuSUIX2KWHTXMVYVDL1MjjoXF7KkGa1_TCGwxrzWIZE/s320/covers_813516.jpg" width="226" /></span></a></div><span style="font-family: times;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><i>Eredeti megejelnés: Mickey7 (2022)</i></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><i>Budapest: Agave, 2023</i></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><i>272 oldal</i></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><i>Fordította: Horváth Norbert</i></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><span>A sci-fi egyik utóbbi évtizedekbn kialakult fontos zsánere a klónozással foglalkozik. Ezek rendszerint filozófiai és etikai szempontból igyekeznek megfogni a témát. Logikus is ez, hiszen a test és szellem közti kapcsolat az emberi lét egyik legnagyobb kérdése, és két test azonosságga esetén különösen izgalmassá válik ennek megválaszolása. </span>Rögtön több film beugrott, ami így-úgy a témához kapcsolódott (<a href="https://www.imdb.com/title/tt2234222/"><i>Sötét árvák</i></a>, <a href="https://www.imdb.com/title/tt1483013/"><i>Feledés</i></a>, és a kiváló <a href="https://www.imdb.com/title/tt1182345/?ref_=fn_al_tt_2"><i>Hold</i></a>), meg persze néhány <a href="https://moly.hu/konyvek/philip-k-dick-az-elektromos-lincoln">könyv</a> is, miközben Edward Ashton <i>Mickey7</i>-ét olvastam. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><span>Hogy Edward Ashton, e kötet írója Andy Weir kihívója lenne, amint a fülszöveg sugalmazza? Erősen kétlem, teljesen más típusú könyv a kettő. Ashton stílusa sokkal inkább John Scalzit idézi meg számomra - bár sztoikus és cinikus főszereplőnk hangvétele kissé tényleg emlékeztet <i><a href="https://hagibal.blogspot.com/2015/03/konyvajanlo-andy-weir-marsi.html">A marsi</a></i> hősére. De a <i>Mickey7 </i>tematikáját tekintve nem hasonlít Weir műveinek egyikére sem, holott minden magyarul megjelent kötetét olvastam. </span>A <i>Mickey7</i> leginkább a már említett Duncan Jones <i>Hold</i>jának (szinte hallottam olvasás közben Clint Mansell zseniális <a href="https://www.youtube.com/watch?v=_lAfMT5FIZE">zenéjét</a>), Scalzi <a href="https://hagibal.blogspot.com/2016/09/konyvajanlo-scalzi-vorosingesei-avagy.html"><i>Vörösingeseinek</i></a> és Orson Scott Card <i><a href="https://hagibal.blogspot.com/2013/11/parhuzamos-konyv-es-filmajanlo-vegjatek.html">Végjátékának</a></i> elegye. A maga nemében ez önmagéban is jó ajánlólevél.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><span>A történet zanzásítva a következő: </span>Hősünk, Mickey7 - aki egy "Eldobható" - belezuhan egy szakadékban az emberiség által éppen kolonizálandó fagyos bolygón, és mivel nyilvánvalóan menthetetlenek tűnik, leírják veszteségként. Az "Eldobhatók" a kolonizáló hajók tartozékai, akik teljes értékű emberek ugyan, de olyan munkákat bíznak rájuk, amelyek során jó eséllyel életüket veszítik. Szerencsére fizikai paramétereiket, összetételüket tárolják a számítógépek, és memóriájukat is időnként lementik, így pusztulásuk esetén máris előállítható a következő darab a biomasszából, legfeljebb az utólsó mentés óta lefolyt események vesznek el a felébredő klón részéről. Mickey7 azonban köszönhetően egy helyi őshonos lénynek, a.k.a. "kúszómászó"-nak, visszajut a bázisra, ahol szembetalálkozik időközben kitenyésztett klónjával, Mickey8-cal. Ráadásul úgy tűnik, hogy a mintegy 180 fős ideköltöző emberiség éppen hadillapotba kerül a "kúszómászókkal", és a klón bonyolódó nőügyei sem egyszerűsítik meg az életét/életeit. Emellett Mickeyknek titokban is kell tartaniuk, hogy ketten vannak, különben jó eséllyel mindkettőjükre megsemmisítés vár. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><span>A <i>Mickey7</i> egy rendkívül laza, szórakoztató kötet, mélységét tekintve se nem Balaton, se nem Bajkál-tó. Nem akar ránk tukmálni valami nagy bölcsességet, ámbár kétségtelenül felveti a "Mitől is vagyunk azok, akik vagyunk?" kérdést. </span>A kötet legjobb pillanatai a két Mickey párbeszédeihez köthetőek, Ashton igencsak gunyorosan szemléli a világot és a civilizációnkat. Miközben mindkét Mickey igyekszik kihúzni magát a veszélyes feladatok alól, s minél többet felzabálni az egy fejadagnyi napi ellátmányukból, meg kellene akadályozni a civilizációk összecsapását is. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Maga a fő eseménysorozat nem túl impozáns, alig pár nap eseményeit tömöríti, gyakran megszakítva kitekintésekkel, visszamlékezésekkel. Mickey eldobhatósága mellett amatőr történész - igazából ebben a korban már nincsenek történészek, hiszen minden visszakereshető számítógépen -, és időnként mesél egy-egy extrém sztorit az emberiség történelméből. Bevallom, nagyon élveztem a kolonizációs kísérletek balszerencsés eseteit taglaló történelmi részeket, kifejezetten ötletesek voltak. Hiányérzetem leginkább azzal kapcsolatban van, hogy szinte semmit nem tudtunk meg a kúszómászókról, de mivel folytatása készült (<i>Antimatter Blues</i>, 2023), talán majd ott. A lezárás azonban egyáltalán nem rossz, a <i>Mickey7</i> önmagában is kerek és értelmes, valamint kellemes olvasmány. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Ashton regénye nem lesz örökbecsű klasszikus, amit 100 év múlva is gyakran levesznek a könyvespolcokról - ezt azért ki merem jelenteni -, hiszen igazán új mondanivaló nincs a sztori mögött. Ettől azonban még nagyon jó, igazi kikapcsolódást nyújtó olvasmány, amely gyorsan elolvasható, mert élvezetes. Ráadásként ha tényleg készül belőle film <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Pong_Dzsunho">Pong Dzsunho</a> rendezésében, mint ahogy <a href="https://24.hu/kultura/2022/01/20/robert-pattinson-eloskodok-rendezo-mickey7-film-filmadaptacio-klon-scifi-kolonia-pong-dzsunho/">hírlik</a>, akkor az megér majd számomra egy mozijegyet!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Az Agave kiadó kiadása nekem nagyon tetszik. A borító egészen ötletes a hét kicsi Mickey-vel és a nagy 7-essel, a színvilága is bejön. A fűzött kötés masszívnak tűnik, több évet is simán kibírhat. A tördelést és szöveget nézve sincsenek panaszaim. A fordítást élveztem, gördülékeny volt. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><b>Értékelés: </b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Mickey7 vagy Mickey8 megér úgy 7 vagy 8 pontot... Nekem nyóc.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">8/10 pont</span></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">moly.hu: 84% (156 csillagozás)</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">goodreads.com: 3.77 pont (12214 voks)</span></div><div style="text-align: justify;"><br /></div>Horváth Gáborhttp://www.blogger.com/profile/02380751630055262295noreply@blogger.com0Csorna, 9300 Magyarország47.6103234 17.246244419.300089563821153 -17.9100056 75.920557236178837 52.402494399999995tag:blogger.com,1999:blog-2469430066778812212.post-77176472553477380442024-02-05T18:26:00.009+01:002024-02-06T10:29:57.042+01:00Könyv(nem)ajánló: Alexandra Benedict - Gyilkosság a karácsonyi expresszen<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Könyv(nem)ajánló:</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><b><br /></b></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-size: large;"><b>Alexandra Benedict: </b></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-size: large;"><b>Gyilkosság a karácsonyi expresszen</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhI66-TvZyRsxkdmTdRiFYJM7Ym3nmSqvC12M7ArtF3oAHiOuJ-98ju08j5QqnpLNi-0xhvwvDh0OaEHQQlW41gKicSGA1td5XhUOD9Rs9XB27fJeLiKC4G9TAt9HMMdDkF_vXGWeXbiCGn7r94oa5_d3R8V7OQ09X9UEqlKw92CKinKxmZDbJ8xLQAUOk/s500/covers_828304.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="331" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhI66-TvZyRsxkdmTdRiFYJM7Ym3nmSqvC12M7ArtF3oAHiOuJ-98ju08j5QqnpLNi-0xhvwvDh0OaEHQQlW41gKicSGA1td5XhUOD9Rs9XB27fJeLiKC4G9TAt9HMMdDkF_vXGWeXbiCGn7r94oa5_d3R8V7OQ09X9UEqlKw92CKinKxmZDbJ8xLQAUOk/s320/covers_828304.jpg" width="212" /></span></a></div><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Budapest: Európa, 2023</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Eredeti megjelenés: Murder on the Christmas Express (2022)</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Fordító: Pataricza Eszter</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">336 oldal</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><i style="text-align: left;">"Bár nem tudni, hogy mi van a ruha alatt<br />Lehet, hogy ma fogtam ki az arany halat."</i></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><i style="text-align: left;"><br /></i></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><div><span style="font-size: medium;">Rappelte egykor az <i>Animal Cannibals</i>, és nagyon igaza volt. Igaz ezúttal nem aranyhal, hanem egy üres szardíniás konzervdoboz lapult a tó alján. Mellényúltam. Ez is megesik néha...</span></div><div><span><br /></span></div><div><span> <i> "Mintha Agatha Christie írta volna"</i> - állítja a borítón a kedvcsináló szlogen <i>Alexandra Benedict</i> ránézésre téli ünnepeket a vonatozással és bűnüldözéssel vegyítő kötetéről. A borító kedélyes bűnügyi regényt ígér, afféle könnyed, forró csoki és mákos bejgli mellé passzoló télesti szórakozást. Csak hát nagyon nem az. </span><span>Tényleg igyekeztem az évek során nagyvonalúan kezelni a <a href="https://hagibal.blogspot.com/2015/03/konyvajanlo-zombi-poirot-akcioban.html">Christie-epigonokat</a>, de hát azért mindennek van határa...</span></div></span></div><div><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span> <i>"Mintha Agatha Christie írta volna"</i>. Igen, feltéve, hogy <i>Agatha Christie</i> egy trendiskedő, morálisan gyenge nőszemélynek tartjuk, de ugyebár nem volt az. Pedig a regény akár jó is lehetett volna, mivel az ötlet kézenfekvő: fogjuk a <i>Gyilkosság az Orient expresszen</i> történetét, áthelyezzük a vadregényes Skóciába és jelenidőbe. </span><span>Sajnos azonban Benedict kisasszony következetlen a hangulatfestésben, ingatag morálisan, és képtelen ellenállni a megfelelési kényszernek. </span><span>A regény eleje és vége igazán kiábrándító. </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span> A</span><span> kötet 52. oldaláig pszichológiai hadművelet (Psyop) gyanánt van itt:</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">- bántalmazó kapcsolat (= a férfi rossz)</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">- bullying (= a gazdag csaj rossz, bántja a szegény csajt)</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">- nemi erőszak (= a férfi rossz)</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">- leszbikus pár - pontosabban menyasszony és vőleány -, akik közül az egyik éppen szülni készül... (= a férfi rossz)</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span>Emellett megtudhatjuk, hogy </span><span>a 40 év alatti férfiak sosem heteroszexuálisak (= a férfi nem férfi). </span><span>A 85. oldalig kapunk ehhez egy homoszexuális, meg egy biszexális (nagyjából eddig értem a kategóriákat) majd pánszexuális - srácot is, utóbbiról viszont hamarosan kiderül, hogy elsősorban </span><span>szapioszexuális! </span><span>Itt kezdett el kihullani amúgy sem dús hajkoronám... </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span><i>Christie </i>tipikus korabeli karakterekkel dolgozott, itt meg abból egy falatnyi sincs, kizárólag extrémitás. </span><span>A történet sokkal inkább egy hibbant szappanoperára emlékeztet, és abból sem az izgalmasabb fajtára. Harsány drámaiság, antipatikus karakterek, a kötet feléig nulla halott. </span><span>Az erőltetett süteményes és egyéb hasonlatok egyáltalán nem passzoltak a történethez. Nem véletlen, hogy Poirot sohasem humorizál a nyomozás során, mert tapintatos. Nem lehet ilyen sötét eseményekhez ennyire habcsókos hátteret költeni. </span><span>Van itt gügyögő kisgyerektől kezdve, karamellás süti receptjén és doromboló embermentő kiscicán át tiktokos sztárocskáig minden! Az emberek nem viselkednek úgy, ahogy viselkednek ezen a vonaton, random ismeretlenek nem kezdenek el vonatozni a vonaton, akár egy esküvőn, pláne nem kongázva télen Skóciában! Efféle ellentétes hangulatok teljesen szétverik a könyv hangulatát. </span><span>Az egész inkonzisztens és tökéletesen elképzelhetetlen. </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span>És a karakterek sem jobbak. </span><span>Főszereplőnk Roz Parker, egy teljesen infantilis 49 éves, éppen visszavonult nyomozó, és képességei alapján a süteményeire is inkább bíznék gyilkossági ügyet, mint őrá. </span><span>Egyszerre kellene elképzelnünk okos ravasz zsarunak és nagymamának, ami nem igazán megy. Miss Marple azért zseniális AC-nél, mert olyan, mint egy idős angol nénike, és soha nem szaladgál bűnözők után, csak gondolkodik. A fizikai munkát meghagyja a rendőrségnek. Roz meg a kötet egyik lapján idős nénikeként működik, majd pár paginával odébb már erős zsaruként kellene elfogadnunk, aki képes akár egy gyilkossal is birokra kelni. </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span>Egyébként is, milyen rendőrnő az, aki egy rossz öltözetű, piszkos potyautasnak segít elmenekülni a kalauz elől azzal a gondolattal, hogy </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><i></i><blockquote><i>"Végül is lehet, hogy karácsonyra haza kell jutnia, és nem volt más lehetősége."</i><span>? </span></blockquote><span></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span><span>Innen már csak egy lépés, hogy futni hagyom a gyilkos, mert hát biztos sérelmek érték a múltban, a pénz amúgy is kellett cigire, meg hát különben is, karácsony van!</span><i> </i>Egyébként a történet végén konkrétan tényleg EZ TÖRTÉNIK! </span><span>A többi szereplő sem sokkal jobb, leginkább idegesítőek. </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span>A sztori nem igazán hihető, mivel </span><span>nincs a múltba helyezve. Egy kettős gyilkosság - pláne, hogy a történet szerint az áldozatok milliók által követett hírességek - esetén ma már nehezen hihető, hogy egy behavazott/befagyott sínpár miatt egyetlen aktív rendőr sem jut el a vonathoz Skóciában ilyen hosszú ideig. A gyilkosság helyszíne ugyanis alig 75 km-re van légvonalban Glasgow-tól! Manapság helikopter is van a világon... </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span>A regény erénye - mert azért ilyen is van -, hogy a ténylegesen létező </span><i><a href="https://www.sleeper.scot/">Caledonian Sleeper</a></i><span> nevű járaton játszódik, sőt a kocsi leírása megfelel a tényeknek. </span><span>Emellett sikerült valós aktualitásokat, üzeneteket is a könyvbe csepegtetni, amelyek azonban elvesznek a túlbúrjánzó karácsonyi hangulatelemek, a realitásoktól messze elszakadó történések és szereplői cselekedetek között. A kötet közepén időnként egészen élveztem az olvasást, csak az a fránya keret ne lett volna, amibe ez a kép bele lett szuszakolva! Mert hát a befejezés, az az elejénél is súlyosabb pofon!</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span> <i>"Mintha Agatha Christie írta volna"</i>. Igen, kétségtelen, hogy a végén a főhős összerántja az utasokat egy nagy leleplezésre, akárcsak Poirot. És a hasonlóság ebben kimerül, mert mondanivaló terén a zárás bukás. </span><span>Persze, most úgy kellene erről írnom, hogy mégse áruljak el túl sokat. Nehéz ügy. A gyilkos kilétét persze nem mondom el, de azt igen, hogy a</span><span> "megoldás" elképesztő. Szerzőnk ugyanis a zárás alapján moral insanity. Rendőrnőnk elnéz - mit elnéz, egy másik személyt juttat börtönbe a gyilkos helyett! - egy kettős gyilkosságot pusztán azért, mert korábban a tettest trauma érte (és még ezt is csupán a tettes elmondása alapján kellene elhiggyük)! </span><span>A nemi erőszek igen súlyos bűncselekmény, de hát egy kettős gyilkosság azért csak súlyosabb!? Ezt nem én mondom, hanem a Btk.! Tudom mire gondolnak most a <i>Gyilkosság az Orient expresszen</i> olvasói: </span><span>Igen, Poirot Agatha Christie regényében hasonló dilemmával szembesül, és végül úgy dönt, ahogy dönt. Itt viszont sokkal rosszabb a helyzet: nem egy gyerekgyilkossal végeznek a korábbi áldozat rokonai, ráadásként itt még egy ártatlant is legyilkolt a tettes!</span></span></div><div style="text-align: justify;"><div><span style="font-size: medium;"><span>És a csúcs a tehénlepényen: </span><span>Miután elmesél három nemi erőszakot, megöl több embert, a szerző a könyvet lezárja egy karácsonyi tejkaramella receptjével! Ám</span><span> írónőnk még ezt is megfejeli, mikor a könyv végén köszönetet mond:</span></span></div><blockquote><div><span style="font-size: medium;"><i>"Akiknek köszönettel tartozom:</i></span></div><div><span style="font-size: medium;"><i>1. Minden idők legjobb férjének és írójának. </i></span></div><div><span style="font-size: medium;"><i>[...]</i></span></div><div><span style="font-size: medium;"><i>Hogy tiszta legyen a kép:</i></span></div><div><span style="font-size: medium;"><i>1. Az új férjemnek, a fantasztikus Guy Adamsnek."</i></span></div></blockquote><div><span style="font-size: medium;"></span></div><div><span style="font-size: medium;">Kit érdekel, hogy "új" - sic! - férje van??? Ráadásul még csak nem is szapioszexuális vagy micsoda... Innen már csak egy lépés, hogy a könyv végén az írónő bejelentse, hogy szuper a legújabb iPhone, amit az eladott könyvek árából vett, nagyon hepi tőle.</span></div><div><span style="font-size: medium;"><br /></span></div></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span> Végezetül a kiadásról! </span><span>Nos, jelen esetben a könyv borítója egy totális megvezetés. E kötet ugyanis egyáltalán nem valami kedélyes karácsonyi kri</span>mi, bár hogy micsoda, arról nem mernék állást foglalni. Pedig a borító nagyon klassz, hangulatos, kellően figyelemfelkeltő és motívumokkal gazdagon megspékelt. Csak hát, nem igazán van összhangban a külcsín a belcsínnel. Ettől függetlenül maga a kiadás nekem tetszik, és még a puhatáblás fűzés is meglehetősen jó minőségűnek tűnik. Egy-két elgépelésen kívül komoly hibára sem lettem figyelmes. A fordítással kapcsolatban már vannak problémáim, időnként elég magyartalan volt. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><u><span style="font-size: medium;">Értékelés:</span></u></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Négy tejkaramella a tízből.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">moly.hu: 74% (63 csillagozás)</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">goodreads.com: 3.17 (8128 voks)</span></div>Horváth Gáborhttp://www.blogger.com/profile/02380751630055262295noreply@blogger.com0Csorna, 9300 Magyarország47.6103234 17.246244419.300089563821153 -17.9100056 75.920557236178837 52.402494399999995tag:blogger.com,1999:blog-2469430066778812212.post-84211959334955034552024-01-23T21:21:00.001+01:002024-01-23T21:21:23.213+01:00Kedvenc szakirodalmi köteteim 2023-ból<div style="text-align: center;"><span style="font-size: large;"><b>Kedvenc szakirodalmi köteteim </b></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-size: large;"><b>2023-ból: </b></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Noha eredetileg a <a href="https://hagibal.blogspot.com/2023/12/2023-as-kedvenc-szorakoztato-koteteim.html">szépirodalomhoz</a> hasonlóan öt kötetet kívántam kiválasztani a tavalyi évből, mint kedvencet, végül tízre emeltem a létszámot, nehogy töritúltengés legyen a listán. Tehát most öt vegyes tartalmú és öt történelemmel kapcsolatos könyv következik, mindenféle rangsorolás nélkül (de pontozva azért). Kicsit csaltam, hogy ne legyen túl egysíkú a válogatás, és igyekeztem olyanokat összeszedni, amelyek tartalmilag vegyesek.</span></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEht3mzmsq1zmSd2qtz3r8YsQLKY4xTHklyV1LnEnVyJ7pNEQY8n7BL5q1M3cDaCP8JlfFMoyr036Y2Ri5DKDI9IMOQyu7qeScfq4NbAIdmpawOorNN5JRHVVKcTs0WpKzZ2ZvGCC-VxnQsKUCJsxQkHDXVAvGCy7Qsmcu8E_mkM4zecs_97PMCWZ3uauZ8/s500/covers_791172.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="328" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEht3mzmsq1zmSd2qtz3r8YsQLKY4xTHklyV1LnEnVyJ7pNEQY8n7BL5q1M3cDaCP8JlfFMoyr036Y2Ri5DKDI9IMOQyu7qeScfq4NbAIdmpawOorNN5JRHVVKcTs0WpKzZ2ZvGCC-VxnQsKUCJsxQkHDXVAvGCy7Qsmcu8E_mkM4zecs_97PMCWZ3uauZ8/s320/covers_791172.jpg" width="210" /></a></div></div><div style="text-align: justify;"><div><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div><b><span style="font-size: medium;">Andrew Cohen - Brian Cox: A bolygók élete </span></b></div><div><span style="font-size: medium;">Budapest: Akkord, 2023</span></div><div><span style="font-size: medium;">286 o.</span></div><div><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div><span style="font-size: medium;"><span>Mint a csillagászat nagy rajongója, mindig igyekeztem figyelemmel kísérni az űrkutatás fejleményeit, és persze a megjelenő könyveket is. 2023-ban egy új, a modern kutatások eredményeit 2019-ig már tartalmazó kötetet kaphattak kézbe a magyar olvasók, amely a Naprendszer bolygóit és holdjaikat mutatja be érdekfeszítő módon. A kötet voltaképpen a BBC csatorna <i>The Planets</i> című <a href="https://www.imdb.com/title/tt10394800/">televíziós sorozatának</a> könyves kiadása. Ennek megfelelően közérthető a stílusa és elsősorban a kutatástörténetre, az érdekességekre és a felfedezést végző űrszondákra fókuszál, bolygónként 40-60 oldalban. </span><span>Számomra a Jupiter és a Szaturnusz volt talán a két legjobban sikerült fejezet, ami persze annak is köszönhető, hogy e két gázóriás az, amire az utóbbi évtizedekben fókuszáltak a kutatók, ráadásul holdrendszereik azt a reményt keltik, hogy valamiféle élet lehet valamelyiken. Biran Cox kötete szépen bemutatja, hogy a Naprendszer egy komplex rendszer, amelynek bármely tagjának kiesése hatással van a többire, s mondjuk a Jupiter léte nélkül a földi élet is egészen másként alakult volna. Természetesen szó esik a Mars esetleges benépesítéséről, a Vénusz poklának kialakulásáról, és a rendszerint népszerű témákról. A kötetben található egy 35-40 fotóból álló képmelléklet, amely az internet korában talán nem túl nagy jelentőségű, de mégis hozzáad a tartalomhoz. </span></span></div><div><span style="font-size: medium;"><span>8/10 pont</span></span></div><div><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggCD0mfyD-logo3oWTRfazavFL7Y_VO1XQp95sa4K6DsOc3C1ZiKGfALnH2BzP4bIrI0XqawkA6RuYO0n_Fk-WP5MR6IUqVcBiwnhmFuo3vN-BUCIEQbQXbR3pkJ0Hxe6psniMRf8LQg5RFsaP3ifsq0SzoRytlcohBugOnK4kwbg7rieKuC87km2NIMc/s500/covers_803251.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="307" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggCD0mfyD-logo3oWTRfazavFL7Y_VO1XQp95sa4K6DsOc3C1ZiKGfALnH2BzP4bIrI0XqawkA6RuYO0n_Fk-WP5MR6IUqVcBiwnhmFuo3vN-BUCIEQbQXbR3pkJ0Hxe6psniMRf8LQg5RFsaP3ifsq0SzoRytlcohBugOnK4kwbg7rieKuC87km2NIMc/s320/covers_803251.jpg" width="196" /></a></div></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div><span style="font-size: medium;"><div><span style="font-size: medium;"><b>Johannes Krause-Thomas Trappe: Az emberi gén útja</b></span></div><div><span style="font-size: medium;">Budapest: Park, 2023</span></div><div><span style="font-size: medium;">320 oldal</span></div><div><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div><span style="font-size: medium;">Az emberiség kialakulása az egyik legérdekfeszítőbb téma, hiszen szinte minedegyikünk tudni szeretné, honnan is érkezett, hol, s miként éltek ősei. A genetikai kutatások mára jelentősen kiszélesítették tudásunkat az emberi faj(ok) múltjáról, s e kötet ebben szolgál számunkra kalauz gyanánt. A szerzőpáros mesél nekünk a különféle emberi fajokról, kapcsolataikról, vagy a kutatások számára olyan fontos lelőhelyekről, mint mondjuk a Gyenyiszova-barlang, amely nagyban átírta a Homo Sapiens történetét is. A mű arra a korszakra fókuszál, ahol még nincsenek írott forrásaink az eseményekről, így a genetikai változások nagyban hozzá tudnak járulni az ismereteinkhez. </span><span>Külön pozitívum volt, hogy a kissé célzatos alcím - "<i>Hogyan tett minket a migráció azzá, akik vagyunk</i>" - ellenére a német szerzők viszonylag korrektül bemutatták, hogy a népességcserék bizony nem feltétlenül pozitív események. Több esetben a migráció inváziót jelentett, és a helyi népesség kiírtásához és az adott kultúra eltűnéséhez vezettek. Azért persze nem maradunk mentesek az aktualitásoktól, még Obamát is sikerült valahogy beleszuszakolni a kötetbe... Az emberi vándorlások kulturális hatásai a történelemben egészen nyilvánvalóak, és sok szempontból hasznosak. Az írók nagy szakmai óvatossággal beszélnek, ugyanakkor véleményüket is hozzáteszik időnként. Sok esetben ma is elképzelések vitatkoznak, hiszen több megoldása is lehet egy kérdésnek. Esik szó itt a nyelvek és genetika kapcsolatáról, világjárványokról, a mezőgazdaság elterjedéséről, és rengeteg egyéb felvetődő kérdésről. </span>A kötet első kétharmada lényegesen jobban sikerült szerintem, mint az utolsó fejezetek, de így is kiváló kötet, amelyet mindenki nagy haszonnal forgathat, aki képet szeretne kapni az archeogenetika tudományának jelenlegi állásáról. </div><div><span>8/10 pont</span></div><div><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTsl1fmSH9AhFKkX5NOlJxoOJNhSFmUA2eUyC3LN6YM2jlFIOdcGnpKaQEp-LNMcDoTsTcIllzhFgNEgxa70D1YZ8LLMNKFkzRhGjTA-QwNNp8VWBP7nS4x4MQ6ltlyQscSryQcoLdlnL98tQzp0NgKnfJXSrYnNsCSyEXM8KGwdagmyXGPTfJrfCGDnU/s500/covers_770386.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="336" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTsl1fmSH9AhFKkX5NOlJxoOJNhSFmUA2eUyC3LN6YM2jlFIOdcGnpKaQEp-LNMcDoTsTcIllzhFgNEgxa70D1YZ8LLMNKFkzRhGjTA-QwNNp8VWBP7nS4x4MQ6ltlyQscSryQcoLdlnL98tQzp0NgKnfJXSrYnNsCSyEXM8KGwdagmyXGPTfJrfCGDnU/s320/covers_770386.jpg" width="215" /></a></div></div><div><span style="font-size: medium;"><br /></span></div></span></div></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><b>John J. Mearsheimer: A nagy téveszme</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Budapest: Századvég, 2022</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">412 oldal</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span><span><a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/John_Mearsheimer">John J. Mearsheimer</a> azon kevés mai politikai gondolkodó egyike, aki nem vágyálmaiból, ideákból hanem a történelmi tapasztalatból épít világképet és koherens világnézetet, s ráadásul gondolatait a legkevésbé sem kívánja megfeleltetni politikai divathullámoknak vagy ideológiáknak. Ebből adódóan megosztó személyiség, aki könyvében durván lerántja a leplet az Egyesült Államok utóbbi évtizedekben tapasztalható külpolitikájáról, amely a idealisztikusan közelít meg egy olyan kérdést, amely realizmust és gyakorlatiasságot kellene hogy kövessen. A szerző kemény kézzel bánik Francis Fukuyama nyilvánvalóan megbukott tézisével, mely szerint a világ óhatatlanul a liberalizmus globális győzelme felé halad, s az emberiség egy boldog demokratikus paradicsomban oldódik fel hamarosan. Mearsheimer szerint Fukuyama végzetesen alábecsülte a nemzetállamok összetartó erejét és a nagy birodalmakat mindig széttépő szeparatista helyi erőket. A liberális ideológia ugyanis semmit sem kínál az esetleges egyéni jóléten felül, ez pedig édeskevés a hagyományokban, életmódokban, nyelvekben megmutatkozó különbségekkel szemben. </span><span>Már csak azért is így van, mivel a "jólét" és a "boldog élet" fogalma mindenkinek mást jelentenek, erősen kultúrától függően. A szerző kiemeli, hogy az USA hangoztatott elvei ellenére előszeretettel dönt meg demokratikusan megválasztott kormányokat, amennyiben érdeke megkívánja, és a demokráciák állítólagos erényesebb politikájának és hadviselésének a száraz statisztikák alapján semmiféle bizonyítéka nincsen. Ideológiai alapon politizálni rendszerint fanatizmushoz és kompromisszumképtelenséghez vezet, hiszen aki nem "demokrata" az maga a gonosz, tehát megsemmisítendő. Elvégre az igaz és demokrata ember ugyebár nem egyezhet ki a gonosszal. </span></span><span>Mearsheimer könyve azon kötetek egyike, amelyet minden diplomához kötelezővé tennék, mert nagyon tanulságos olvasmány... </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">9/10 pont</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiktyY5vs8xrkCPlX0ySoi5VlZd7325b_7hM4f6_h4-l2VbkIsApoUmEo8wwHWY_QscJj6Y914zdIrXvvV03ga0dqdzn3mqNoZh5IQUsfeXzeg8prDvnKA7ESe5avI7BFAFpzJIXRpzhps8Yirx8RweANNZBjSlOGySwjGLPGbQT0ZSou3tN-g_IXrVJCQ/s500/covers_721339.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="351" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiktyY5vs8xrkCPlX0ySoi5VlZd7325b_7hM4f6_h4-l2VbkIsApoUmEo8wwHWY_QscJj6Y914zdIrXvvV03ga0dqdzn3mqNoZh5IQUsfeXzeg8prDvnKA7ESe5avI7BFAFpzJIXRpzhps8Yirx8RweANNZBjSlOGySwjGLPGbQT0ZSou3tN-g_IXrVJCQ/s320/covers_721339.jpg" width="225" /></a></div></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><b>Paul Stanley: Tükörkép reflektorfénybe zárva</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Budapest: Cser, 2022</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">400 oldal</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span>Kicsit hezitáltam, hogy ide Debbie Harry kötetét, vagy a <i><a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Kiss_(egy%C3%BCttes)">Kiss</a></i> frontemberének, <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Paul_Stanley">Paul Stanley</a>-nek memoárját biggyesszem-e be, de végül utóbbi mellett döntöttem, mivel az <a href="https://hagibal.blogspot.com/2023/04/konyvajanlo-debbie-harry-ez-van.html"><i>Ez van</i></a>-ról már írtam. Kissé igazságtalan döntés volt ez, mivel a <i>Blondie </i>szöszijének önéletrajza kiadására nézve egyértelműen szebb, tartalmára nézve pedig kétségtelenül izgalmasabb, egyedibb és vagányabb. </span>Míg a <i>Blondie </i>maga volt a punk, a <i>Kiss</i> egy "megcsinált" zenekar volt, amelyet elsősorban a fennmaradás motivált Stanley és Gene Simmons részéről. Ez utóbbi erősen megmutatkozott helyenként nem túl tisztességes káderpolitikájukban vagy divathullámot meglovagolni kívánó megjelenésükben egyaránt. Stanley emlékirata mégis tanulságos olvasmány, mert a zenekar működését sokkal jobban bemutatja, mint <i>Debbie Harry</i> memoárja tette, és ebben inkább belátunk a kulisszák mögé. A <i>Kiss</i> erős embere rendkívül céltudatos zenész volt, aki már korán feltett mindent a rocksztárság elérése érdekében. Nem volt rest maszkírozni magát, kitalált karaktert alakítani, majd lemosni a festéket, mikor már az károsnak/kínosnak tűnt. Ugyanakkor a könyvben találkozhatunk a hírnév mögött rejtőző esendő emberrel is, akit zavar, hogy rendellenességgel született (hiányzó jobb füle). Stanley önéletírása egyben terápia is, amelyben kibeszéli azokat a problémákat, amelyekkel megküzdött: magány, önbizalom nélküliség a szinpadon kívül, a társas kapcsolatok hiánya. Neki sosem a drog, vagy az ital volt a problémája, mint a legtöbb befutott zenésznek, hanem ezek a saját magából táplálkozó démonok. Egy igencsak őszinte - bár nyilván saját szerepét kissé kiemelő - emlékezést olvashatunk amely elröpít minket a 70-es évek végén csúcsra jutó ikonikus rockegyüttes mindennapi konfliktusaiba, sikereibe és kudarcaiba. Mondjuk azon nem változtatott, hogy még mindig a <i>Blondie</i>-t tartom jobb együttesnek...</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">8/10 pont </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEheyLUmwDTkytd_VXukytPQeQlW8OQAS8reaGMI0JIEg9ye1ID1Ftd2A_edMAQykj59wycIxR96uzcsELeskqFxoHsY4p5YDQPp9R0Jw1kPj-xgEw0vV5z7OhrXxmoynlC-v90oO3dQOEUHCUkOC4H-kS6iHomN6cISnfQRpS4auA6cslYpTxMFWnPKkeA/s500/covers_704444.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="332" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEheyLUmwDTkytd_VXukytPQeQlW8OQAS8reaGMI0JIEg9ye1ID1Ftd2A_edMAQykj59wycIxR96uzcsELeskqFxoHsY4p5YDQPp9R0Jw1kPj-xgEw0vV5z7OhrXxmoynlC-v90oO3dQOEUHCUkOC4H-kS6iHomN6cISnfQRpS4auA6cslYpTxMFWnPKkeA/s320/covers_704444.jpg" width="212" /></a></div></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><b>Edward White: Alfred Hitchcock tizenkét élete</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Budapest: Kossuth, 2021</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">400 oldal</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Sokáig kifejezetten gyenge táérsalkodó voltam régi filmek kapcsán, amire aztán annak idején Vágó Istvánnál a <i>Legyen Ön is milliomosban</i> rá is fizettem. Nem emiatt, de később elkezdtem érdeklődni a klasszikusok iránt, bár még mindig messze vagyok attól, amit szeretnék. Viszont <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Alfred_Hitchcock">Hitchcock</a> életművének fő filmeit már láttam, és a <i>Hátsó ablak</i>, valamint a <i>Gyilkosság telefonhívásra</i> nagy kedvencem (utóbbi az elsőszámú), már csak a gyönyörű <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Grace_Kelly">Grace Kelly</a> miatt is. Szerepét a filmtörténetben valószínűleg kissé túlértékelik, de nehéz beszélni a filmművészetről nevének megemlítése nélkül. Edward White könyvében e zseni életét mutatja be 12 aspektusból rengeteg interjú és visszaemlékezés alapján. A rendezőfejedelem igencsak megosztó volt a maga korában. Egyszerre volt elegáns öregúr és igencsak bizar humorral megáldott különc, aki nem tűrt meg maga körül olyan csillagokat, akik akár csak picit is elhomályosították a tündöklését. A legismertebb színészekkel, színésznőkkel dolgozott, de minden film az ő filmje volt, az ő géniuszát kellett, hogy hirdesse a produktum. A marketing terén is kiemelkedőt alkotott, márkát csinált saját magából. A kötetből tucatnyi (bár inkább csak 9-10, mert vannak egymást átfedő fejezetek) arckép rajzolódik ki a nőkön sokszor zsarnokoskodó kis diktátor képétől egészen a mindenből a legjobbat értékelő piperkőc brit dandyig és példás férjig. Érdekes kötet volt, amelyet sok idézet, valamint egészen remek fényképek színesítettek.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">8/10 pont</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiIb1faHX5qKyOLc7OLrktMAIQkxrBW3CeBoeUi9FAgt0f-KjDT5YbxOF4BgAkKPIUg_hA56AUFDMwWNPOTP2vHyTNyf9aZOYEF2VYz9pmqNt7auGijF26qtqO5pXjFFEW-UtpAwF1pTWtB6uvg7mfOy2ZMJ6DngWM4sxeJg2lbygtpzUyg0m15RC7gOUg/s500/covers_779446.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="359" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiIb1faHX5qKyOLc7OLrktMAIQkxrBW3CeBoeUi9FAgt0f-KjDT5YbxOF4BgAkKPIUg_hA56AUFDMwWNPOTP2vHyTNyf9aZOYEF2VYz9pmqNt7auGijF26qtqO5pXjFFEW-UtpAwF1pTWtB6uvg7mfOy2ZMJ6DngWM4sxeJg2lbygtpzUyg0m15RC7gOUg/s320/covers_779446.jpg" width="230" /></a></div></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><b>Tomasso Di Carpegna Falconieri: A férfi, aki Franciaország királyának hitte magát</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Budapest: MTA BTK, 2022</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">212 oldal</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span>Az év egyik meglepetése volt ez a kötet, amit pedig majdnem visszaraktam a szombathelyi Berzsenyi könyvtár polcára először... Pedig a szori nem csupán igaz, de egészen zseniális és filmre kívánkozó! </span>Adva van egy XIV. századi tehetős sienai kereskedő, Giannino di Guccio, akivel egyszer csak közlik élete delén, hogy ő bizony Franciaország királyának fia, akit csecsemőkorában el kellett rejteni ellenségei elől, és kicserélték egy másik újszülöttel biztonsága érdekében. Giannino-t ekkor Sienába menekítették és elhelyeztek egy kereskedőcsaládnál, szülei valójában nem a valódi szülei, hiszen ő I. János a vér jogán, frankhon királya. Bár ezt senki nem tudta kellően igazolni - patrónusát, aki segítséget és bizonyítékot ígért neki, megölték hamarosan -, Giannino elhitte a történetet, és ettől kezdve egész életét arra tette fel, hogy megszerezze a francia trónt. Giannino koronát, páncélt készítettett magának nagy vagyonát és családját feláldozva, sőt végül még zsoldossereget is toborzott célja érdekében. Mindeközben felhasználták hiszékenységét a politikai játszmák során, más szélhámosok meg kiforgatták vagyonából. Giannino eljutott Magyarországra is, ahol szintén átverték, s bár nagyon reménykedett I. (Nagy) Lajos királyunk támogatásában, sosem került szín elé. Hiába, Lajos bölcs ember volt... Az ember miközben a könyvet olvassa, nem tudja, hogy ámuljon ekkora naivitás miatt, vagy csodálja a kötet hősét, aki bármit feláldozott vélelmezett igazáért. Egy biztos, aki elolvassa <span style="text-align: left;">Tomasso Di Carpegna Falconieri kötetét még szerelmesebb lesz a középkorba, egy olyan korba, amikor még tényleg bármi megtörténhetett az emberrel, akár a mesékben. Happy end persze nem volt. </span>Giannino végül nápolyi börtönben halt meg, ahol azonban még megírta történetét, így ez a csodálatra méltó futóbolond trónkövetelő elmesélhette történetét az utókornak. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">8/10 pont</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyJSgA0ppMTOC7ECsc5S5RNHDWl1KPNoBH7n_eLgxCsl-sw4PY3CUudB07KxlI9QbTdMo8L-cAnLSvM7W4kdq9Qp-4AoyBTFUewk6wkJXqSwMlJKHkswgZreF1kvwh8Sid3QDIOsVtDtLec5Tcrg7QC4jXWJOU1Y83nd5UXMLk9o4nUwgtVl9s82MD7HI/s500/covers_787586.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="349" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyJSgA0ppMTOC7ECsc5S5RNHDWl1KPNoBH7n_eLgxCsl-sw4PY3CUudB07KxlI9QbTdMo8L-cAnLSvM7W4kdq9Qp-4AoyBTFUewk6wkJXqSwMlJKHkswgZreF1kvwh8Sid3QDIOsVtDtLec5Tcrg7QC4jXWJOU1Y83nd5UXMLk9o4nUwgtVl9s82MD7HI/s320/covers_787586.jpg" width="223" /></a></div><br /></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><b>Douglas E. Nash: A lemenő nap utolsó sugarai 1.</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Debrecen: Hajja, 2023</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">639 oldal</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Nash könyvéről már <a href="https://hagibal.blogspot.com/2023/06/konyvajanlo-douglas-e-nash-lemeno-nap.html">írtam júniusban</a>, így nem szaporítom nagyon a szavakat. Egy egészen kiváló kvázi "alakulattörténetről" van szó, amely a IV. SS-páncéloshadtest történetének első hónapjait mutatja be német levéltári anyagok alapján. A seregtest 1944 nyarán-őszén heves harcokat vívott Varsótól keletre, melynek során magyar hadosztályt is alárendeltek, így kiemelten fontos számunkra a működése. Folytatás sajnos még nincs magyarul, a kiadó a populárisabb, de felszínesebb köteteket (= nagy, illusztrált, Tigrises-Párducos) részesítette eddig előnyben... Elvileg idén megérkezik. Várom.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">8/10 pont</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGU8K8BjGvHKoD41htMqp-CCsjTUkzlBBk_Zfm7RvdPqG7SHsU3WF0rnzsghuHESYaxrHU0rxR-G95dFHl1YoLGnoWIyru6XsjnFYH9KNV6V-75onc7fgOKrMlHKlejwSaytKe5CgBBqWgZc9LKtVZme-2JP9m-upkM_awIVwc7yxZZe5iMTmTDNB_ilE/s500/covers_824591.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="326" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGU8K8BjGvHKoD41htMqp-CCsjTUkzlBBk_Zfm7RvdPqG7SHsU3WF0rnzsghuHESYaxrHU0rxR-G95dFHl1YoLGnoWIyru6XsjnFYH9KNV6V-75onc7fgOKrMlHKlejwSaytKe5CgBBqWgZc9LKtVZme-2JP9m-upkM_awIVwc7yxZZe5iMTmTDNB_ilE/s320/covers_824591.jpg" width="209" /></a></div></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><b>Stephen W. Sears: Gettysburg</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Budapest: Peko, 2023</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">624 oldal</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span>A 2023-as év legjobb hadtörténelemmel kapcsolatos könyve nálam Stephen W. Sears <i>Gettysburg</i>-je. Az amerikai szerzőnek már a félszigeti hadjáratról írt munkája (<i>Richmond kapujáig</i>. Budapest: Peko, 2022) is egészen kiváló volt, de még ahhoz képest is szintet sikerült lépni. Végre van egy jó könyvünk magyarul az amerikai polgárháború legvéresebb és legdöntőbb csatájáról! Sokszor esünk abba a hibába, mi, történelemmel foglalkozók, hogy ezt vagy azt a személyt idealizálva kezeljük, hibátlan héroszként. </span><span>Sears kötetének egyik nagy tanulsága számomra, hogy ugyanaz az ember mennyire lehet előrelátó és bölcs egyik pillanatban, majd mennyire "benézhet" dolgokat a másikban. Robert E. Lee egészen kiváló elme volt, aki zseniálisan látta át a konföderáció romló helyzetét 1863 nyarán, s ezért egy logikusan végiggondolt, óvatos, ám a kezdeményezést magához ragadó támadást indított Pennsylvania ellen. A hadjárat jól volt megszervezve, sokáig ügyesen, rejtve mozogtak csapatai, majd Lee a csatát követő visszavonulás során is brillírozott. Csak éppen a csata során nem... Valahogy a három nap során a kiváló taktikus és stratéga egyszerűen csődöt mondott, mint hadvezér. A túlzott magabiztosság, az ellenfél lenézése és a gőg okozta ezt, illetve alvezéreivel való nem éppen tökéletesen működő kapcsolata. Sears Lee-hez hasonlóan árnyaltan tudja kezelni Joe Hookert, és az általa érezhetően igen nagyra tartott George Gordon Meade-et is. A kötet idézetekkel, térképekkel, fényképekkel gazdagon taglalt, jól felépített, mégis még emészthető töménységű írás, amely odadob minket a véres csatatérre. Ha kezünket-lábunkat nem is, de fél szívünket ott fogjuk hagyni, mire végzünk. </span>Köszönet ezért a kiadónak, még sok ilyet!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">9/10 pont</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhY_c8msPvF-9U7_ybUk1dIBD6l_ZY4dFzRAuYPAt34aDA3Au2pxZAXgB4GOkPPJZjYM1tKawDoEWbwbvARRMvsC6ufWyW3IvX7VZAOGfo1IwFlswlpbchIqsx1gwTbdP9Y-GLY1O4xaODsnxkjH8nvFCiAzQUSd8mnEAD_wS8DnuS6heeu9glpgj0c5PM/s500/covers_788821%20(1).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="352" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhY_c8msPvF-9U7_ybUk1dIBD6l_ZY4dFzRAuYPAt34aDA3Au2pxZAXgB4GOkPPJZjYM1tKawDoEWbwbvARRMvsC6ufWyW3IvX7VZAOGfo1IwFlswlpbchIqsx1gwTbdP9Y-GLY1O4xaODsnxkjH8nvFCiAzQUSd8mnEAD_wS8DnuS6heeu9glpgj0c5PM/s320/covers_788821%20(1).jpg" width="225" /></a></div></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><b>Reynald Secher: A vendée-i mészárlás</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Budapest: Századvég. 2023</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">400 oldal</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Egy másik kis kegyetlen csoda Secher írása, amelyről <a href="https://hagibal.blogspot.com/2023/05/az-igazi-hosok-konyvajanlo-reynald.html">írtam már</a> korábban. A mű egy mítoszirtás, amely a francia forradalomról rántotta le annak idején a szépen hímzett, tetszetős leplet, hogy alóla ránk vicsorítson maga a kegyetlen terror, a modern diktatúrák könyörtelen francia előképe. Tipikus esete annak, mikor az igazi hősök olyanok, akikről szinte senki nem hallott. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">9/10 pont</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5xXWuLws6cV4bEOen-4qNvtaoD7mvgQrAtsAEYcceFGhBBTa5kWwvRD9glvKKWN4SReZr-RncyUxiowGi34Nlu9vdk6i2mQbSUBpvfWsMHT3yPk0MQb-xNYymuuvq0o8Fs9nYKeTblsXkxA7WS1PN1HTaHMTa5wzF_Gg5UVKameq-l2CBZFXTbFHy3jE/s574/43973598.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="574" data-original-width="434" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5xXWuLws6cV4bEOen-4qNvtaoD7mvgQrAtsAEYcceFGhBBTa5kWwvRD9glvKKWN4SReZr-RncyUxiowGi34Nlu9vdk6i2mQbSUBpvfWsMHT3yPk0MQb-xNYymuuvq0o8Fs9nYKeTblsXkxA7WS1PN1HTaHMTa5wzF_Gg5UVKameq-l2CBZFXTbFHy3jE/w242-h320/43973598.jpg" width="242" /></span></a></div></div><div style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><b>Skorka Renáta - Weisz Boglárka: Pillanatképek a magyar középkorból </b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Budapest: MTA BTK-Martin Opitz, 2022</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">254 oldal</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Szintén már <a href="https://hagibal.blogspot.com/2023/10/konyvajanlo-pillanatkepek-magyar.html">esett szó</a> a következő könyvről, amely egy gyönyörűen illusztrált bevezetés a magyar középkorba. A kötet az egykori hétköznapi életet vetíti szemünk elé, apró kis történeteken, megmosolyogtató eseteken, vagy tragédiákon keresztül, míg végül egyre jobban megszeretjük azt a csodás kort, amely Európa számára lehetővé tette, hogy valami olyat tegyen le a világtörténelem asztalára, amire igazán büszkék lehetünk. Mert bizony Európa felvirágzása nem a reneszánsszal, a kapitalizmussal vagy a felvilágosodással kezdődött, hanem az annyit pocskondiázott középkorral, amely lefektette az előző három alapjait. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">9/10 pont</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/ZhIsAZO5gl0" width="320" youtube-src-id="ZhIsAZO5gl0"></iframe></div>Horváth Gáborhttp://www.blogger.com/profile/02380751630055262295noreply@blogger.com0Csorna, 9300 Magyarország47.6103234 17.246244419.300089563821153 -17.9100056 75.920557236178837 52.402494399999995tag:blogger.com,1999:blog-2469430066778812212.post-39689881794107498642024-01-09T14:15:00.015+01:002024-01-09T18:55:30.819+01:00 Könyvajánló: Ken Follettt: A világosság fegyverei<div style="text-align: justify;"> <span style="font-size: medium;">Könyvajánló:</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><b><span style="font-size: x-large;">Ken Follett: </span></b></div><div style="text-align: center;"><b><span style="font-size: x-large;">A világosság fegyverei</span></b></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinBKFVbjpAPmQBTol57HIOpkXSsJ1RZGkPdtS6niDCpfrbJXUZzwQPq_KyIy3CeZCXAjlm7jDtwJVIwEvliM-dtsNXD_kVeJ9bd_R7DTJbPA739Yc0KSbHyO9iqKHilQiyG3v1EzKj_2xnNsqRBPWAP5XvzElWLL2k3_RwZJ_IIzLKaf4AYqHPAhljxYA/s500/covers_820676.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="332" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinBKFVbjpAPmQBTol57HIOpkXSsJ1RZGkPdtS6niDCpfrbJXUZzwQPq_KyIy3CeZCXAjlm7jDtwJVIwEvliM-dtsNXD_kVeJ9bd_R7DTJbPA739Yc0KSbHyO9iqKHilQiyG3v1EzKj_2xnNsqRBPWAP5XvzElWLL2k3_RwZJ_IIzLKaf4AYqHPAhljxYA/s320/covers_820676.jpg" width="212" /></span></a></div><div style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Budapest: Gabo, 2023</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Eredeti cím: The Armour of Light (2023)</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Fordította: Sóvágó Katalin</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">808 oldal</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> Igazából már a tavalyi toplistám második felével (valójában 2/3-ával, mert a tervezett 5 helyett 10 könyv lesz benne!) kellene kirukkolnom itt a blogon, de végül előrevettem Ken Follett új könyvét, ameddig még friss az olvasmányélmény bennem. <i>A világosság fegyverei</i> a Kingsbridge-trilógia sorozattá nyúló szériájának hivatalosan a 4., ténylegesen az 5. része, ám igazából ennek semmi jelentősége, hiszen alig néhány utalást kapunk a korábbi kötetek helyszíneire. Tehát se erre, se túl sok Napóleonra ne számítson a kedves olvasó a történetben a harcias borító ellenére, hiszen a nagy francia uralkodó csupán a háttérben sejlik fel néhanapján, és mindössze a regény végén lép a színpadra benne. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> Szögezzük le: nyilvánvalóan nem <i>A világosság fegyverei</i> Ken Follett legjobb könyve (az talán <i>A megfagyott világ</i>, bár <i>A tűzoszlop</i>ot is nagyon szerettem). Ugyanakkor sok szempontból úgy vélem, hogy a legfontosabb. A regény talán nem olyan szórakoztató vagy izgalmas, mint <i>A katedrális</i>, a románcok kiszámíthatóak és konfliktusok néha gyermetegek. Follett itteni karakterei nem kiemelkedően érdekesek, ugyanakkor egy irodalmilag elhanyagolt korszakot mutat be olyan szemszögből, amit nagyon nehéz jól megragadni, és itt mégis sikerült. A történet a Francia forradalom utáni 30 évet öleli fel Anglia/Nagy Britannia történelméből, amely nem bővelkedik világtörténelmi eseményekben, azonban igen meghatározó folyamatok kovásza volt. Az ipari forradalom sosem volt a kedvenc időszakom a történelemben, mert az eseménytörténetet kedvelem, ahol a nagy emberek alakítják a világ sorsát. Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a lassú - bár néha nem is olyan lassú - technikai és társadalmi változások hatása az emberiség egészére nézve mélyebbek és tartósabbak, mint egy-egy nagy egyéniség ténykedése. Ennek megfogalmazása azonban a szépirodalomban nagyon nehéz, hiszen alapvetően karakterekkel dolgozik (a legragyogóbb példa a sikeres megvalósításra egyértelműen Asimov <i><a href="https://hagibal.blogspot.com/2019/06/konyvajanlo-isaac-asimov-alapitvany.html">Alapítvány</a></i>a). Ezért hát Follettnek nem volt könnyű dolga, mikor azt kellett ábrázolnia, miként hat az egyéni sorsokra a gépek korának hajnala, s miként alakul ki a munkásság, mint társadalmi réteg. Persze Follett kissé túlságosan leegyszerűsítette a dolgokat, ám ha nem így tesz, esélye sem lett volna regénnyé gyúrni! </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Ken Follett - többször szóba kerül <a href="https://moly.hu/konyvek/alan-rickman-orulten-melyen">Alan Rickman naplójában</a>, amit éppen olvasok - erős munkáspárti aktivista, és felesége parlamenti képviselő is volt a párt színeiben. Ennek annyiban van jelentősége, hogy íróként e felfogása erősen visszaköszön a kötet szemléletében. Szerencsére ez mégsem teszi tönkre, vagy teszi szájbarágóssá a sztorit. A magamagát egy <a href="https://www.theguardian.com/lifeandstyle/2002/mar/10/foodanddrink1">interjúban</a> "pezsgőző szocialistának" nevező szerző ugyanis értékeli azt a tradicionális brit rendszert, amely képes volt a társadalmi problémákat zömmel alkotmányos keretek között orvosolni, s személyiségét és felfogását áthatja egyfajta arisztokrata attitüd. A forradalmiságot teljesen elutasítja, mivel véres. Jól látja, hogy a 18. század végi brit elit képes volt levonni a tanulságot saját 17. századi múltjából és Franciaország akkori jelenéből, és ez nem csekély teljesítmény! Follett könyve így nem lett bornírt osztályharcos, munkásmozgalmi regény. Tetszett, hogy alapvetően nem szükségszerű ellenségként mutatja be az alkalmazottakat és tulajdonosokat, hanem egymás függvényeiként. A munkás nem dolgozhat gyárban a tőkések befekltetései nélkül, ugyanakkor a tulajdonosnak is gondoskodnia kell a dolgozóiról megfelelő bérrel, mert ezzel ő is jól jár. Ez nagyon messze van a marxi maximáktól. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span>A történetvezetés lineáris, nem túl bonyolult és legkevésbé sem fordulatos: a gonosz árkot ás, a jó kicselezi, mire a gonosz árkot ás, a jó meg kicselezi, majd a gonosz árkot ás... Nem éppen magasröptű fondorlatokról van szó, inkább afféle népmesei motívum az egész, amely végigzúg több száz oldalon, és összekötő elemként szolgál az időben és térben. </span><span>A szereplők - vannak bőven! - társadalmilag heterogének, található közte nemesi, egyházi, polgári és munkás, lefedve az egész 18. század végi Anglia szociográfiai helyzetét. Akad aki kvázi paraszti sorból jut el fokozatos emelkedéssel a relatív jólétig, s van, aki képtelen a korhoz felnőni, s jövedelme elapad. A kialakuló kapitalizmus regénye ez. Sok szempontból persze meghatározza a történéseket Follett világfelfogása: a metodisták alapvetően jók, az anglikánok nagyrészt korlátoltak, a munkások bölcs vademberek, akiket tanítani kellene csak, míg a nemesek fölösleges léhűtők. A mű fő antagonistája, Hornbeam egy tipikus törtető burzsoá, aki minden szempontból a negatív szereplő. Noha időnként úgy tűnik, hogy Follett képes árnyalni a személyiségét, ám végül nem sikerül megugrania a lécet. Sajnos Hornbeam történetének megoldása egészen karakteridegenre sikerült. Follett hősei amúgy sem éppen összetettek. Hornbeam majdnem karikatúraszerű, olyan, mint a prérifarkas a Kengyelfutó gyalogkakukban. Szinte már szurkolna neki az ember, hogy legalább egyszer felzabálhassa azt a futkározó madarat... </span><span>A szereplők általában véve is egysíkúak: csupa jók, csupa rosszak. A "jók" minden botlása úgy van tálalva, az hogy pusztán neveltetésük hiányosságaiból fakad, vagy olyan bűnök ezek, amelyek nem is lennének bűnök, ha a "korlátolt" társadalom nem tekintené bűnnek. A kötet két legfontosabb pozitív férfi szereplőjét konkrétan nem tudtam sokáig megkülönböztetni, olyan egyformák: csupaszív, okos emberek, akik elérhetetlen rossz nőbe szerelmesek, de végül elnyerik méltó jutalmukat (= a jó nőt). Ők a legkisebb fiúk a meséből: furmányosan leszámolnak a gonosszal, és elveszik a király lányát és fele országát. Ez talán nem hangzik bíztatónak, de én szeretem a meséket. Ráadásul korábrázolásnak a regény tökéletes, még ha kissé idealizált is. Ha valaki populárisan meg akarja ismerni az első ipari forradalom történetét, vagy a gépesítés első évtizedeit és a modern textilipar kialakulását, üsse csak fel ezt kötetet bátran, és még szórakozni is fog! Mert Follett ért az korábrázoláshoz, és szinte látjuk ezeket a Jane Austen-i figurákat ebben az átalakuló világban. </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Follett persze nem csak saját - alapvetően tettszetős - etikai felfogását és világképét nyomja bele a történelmi háttérbe, hanem a 21. századi korszellemet is. A regény "természetesen" megkapja a maga - nem is egy, hanem két - LMBTQ szereplőjét -, noha e tulajdonságuknak semminemű haszna, logikája, értelme és jelentősége sincs a történet szempontjából. Mintha valahol a 600. oldalon jutott volna az író eszébe, hogy "Hoppá, ide még kellene egy nem heteroszexuális alak!", de új karaktert felépíteni már nem akart, így rábökött valakire az eddigi szereplők közül. Fölösleges, csak lóg a regényben funkciótlanul, mint kabát a kilincsen!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> A kötet kiadása keménykötéses, ami mindenképpen pozitívum, bár ilyen vaskos kötetet nem is lett volna értelmes másban megjelentetni. A védőborító kifejezetten szép a csatajelenettel, nekem tetszik a színe is. A fordítás olvasmányos volt, ugyanakkor voltak benne elírások, tördelési bakik. Összességében nem rossz munka a fizikkai kialakítás, sőt! </span></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="font-size: medium;">Értékelés:</span></b></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Nyolc fonó Jenny a tíz gőzgépből. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">8/10 pont</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">moly.hu: 87% (79 csillagozás)</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">goodreads.com: 4.28 (20323 voks)</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">(2024. január 8-i adatok)</span></div>Horváth Gáborhttp://www.blogger.com/profile/02380751630055262295noreply@blogger.com0Csorna, 9300 Magyarország47.6103234 17.246244419.300089563821153 -17.9100056 75.920557236178837 52.402494399999995tag:blogger.com,1999:blog-2469430066778812212.post-43999802044762624712023-12-26T17:46:00.008+01:002023-12-27T08:28:55.504+01:002023-as kedvenc szórakoztató köteteim<div style="text-align: center;"><span style="font-family: times; font-size: large;"><b>2023-as kedvenc szórakoztató köteteim</b></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Bár 2023 nálam sokkal inkább a szakirodalomról szólt, mintsem a szórakoztató vagy szépirodalomról, de azért akadt pár említésre méltó utóbbiakból is. Most elsőként ezekből mutatnám be idei kedvenceimet, aztán majd még jönnek az év további győztesei! Bár az elsőszámú győztes mindig az olvasó. :)</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Sorrendiség nincs!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span><span style="font-family: times; font-size: large;"><b>Steve Cavanagh: 48 óra</b></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: times;">Budapest: Álomgyár, 2023</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: times;">Eredeti megjelenés: The Defense (2015)</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: times;">444 oldal<br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYAp3I1pqJD4l9RhQDDtlOux9HMbH8ghr-Kw_5rTyxYNmmz_kbRtrQAvkfYHkK2N9a4ko33aI-eVkG196ewy5uaR-nZTDpObHjt7nJE9mlGG0j_MI8WIHWJOGYSo_kD6J43LAN-rwf4lHolbzMeexj_L0DL3dtYKlrdFUr47Wf4lPi4zPrlbEgQfkGtNU/s500/covers_784381.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="330" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYAp3I1pqJD4l9RhQDDtlOux9HMbH8ghr-Kw_5rTyxYNmmz_kbRtrQAvkfYHkK2N9a4ko33aI-eVkG196ewy5uaR-nZTDpObHjt7nJE9mlGG0j_MI8WIHWJOGYSo_kD6J43LAN-rwf4lHolbzMeexj_L0DL3dtYKlrdFUr47Wf4lPi4zPrlbEgQfkGtNU/s320/covers_784381.jpg" width="211" /></a></div><div style="text-align: center;"><br /></div>Nem igazán vagyok az <i>Álomgyár</i> kiadó rajongója, köteteik tematikailag rendszerint a napsütötte helyen játszódó lájtos romantikus regényektől a kínosan egyforma erotikus kötetekig terjednek, és ezek nem az én műfajaim. E regények tartalmát 90%-os pontossággal akkor is meg tudja mondani a tapasztalt olvasó, ha ránéz a borítóra (amelyen előbbi esetben valami tájkép van házzal, meg nőalakkal, utóbbi esetben egy borostás rosszfiú tetoválásokkal). De aki korán kel - és hajlandó turkálni a szemétben -, néha aranyat is lel. Steve Cavanagh első magyarul megjelent könyve a <i>Tizenhárom </i>volt, amely <a href="https://hagibal.blogspot.com/2019/11/a-vad-eskudtje-konyvajanlo-steve.html">nagyon tetszett</a>, és a 2019-es év egyik kedvence volt nálam. Bár akkor nem jelezték, a <i>Tizenhárom</i> voltaképpen egy sorozat 4. része volt, s az <i>Álomgyár </i>most vélte úgy, hogy ideje az előzményeket is kiadni. Nyilván a legerősebb (=legjobban eladható) résszel kezdték, de ez akkor sem túl elegáns. Ráadásul a sorozat első része, amely magyarul a <i>48 óra</i> címet kapta igencsak jó darab, nyugodtan lehetett volna ezzel indítani. Folytatásához hasonlóan ez is egy tárgyalótermi krimi és egy thriller keveréke, és bár kissé sok benne a hihetetlen elem, de rendkívül szórakoztató kötet. Eddie Flynn egykori csaló és visszavonult ügyvéd el kell vállalja egy tagadhatatlanul bűnös maffiózó védelmét, miután hátára egy bombát telepítettek és elrabolták a lányát. Sablonos? Kétségtelen. Ugyanakkor Flynn karaktere okos és szimpatikus, a tárgyalótermi részek igen erősek, és pörögnek az események, mint egy helikopter rotorja. A lezárás "kissé" valószerűtlen - a hihetőség a korábban megjelent regénynek is a gyengéje volt -, és a borítón ismét elkövették az összes olyan hibát, amit 4 éve szóvá tettem, de nem tudok haragudni a nagy egészre. Ez a sorozat garantáltan kikapcsolja az embert. A címadás borzasztóan rossz, a könyvnek semmi köze a <a href="https://port.hu/adatlap/film/tv/48-ora-48-hrs/movie-7246">Nolte-Murphy-féle</a> filmhez, bár úgy gondolhatja az ember, és az eredeti angol cím sem indokolta ezt a magyarítást... </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: times;">8 pont</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span><span style="font-family: times;"><span style="font-size: medium;">moly.hu: 93%</span><br /><br /><br /><b><span style="font-size: large;">Sophie Hannah: Hercule Poirot csendes éje</span></b></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: times;">Budapest: Helikon, 2023</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: times;">Eredeti megjelenés: Hercule Poirot's Silent Night (2023)</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: times;">336 oldal</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: times;"><br /></span></span></div><div style="text-align: justify;"><div style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5FPL-0Mk-srQQY4DuKYeoHtmT8YqdHR5rchwHe2BvD9Nvb-A0nIrht9kF3OuP0zX13wpHedaSff61xVYwxbVSsuRCbmIhFGxaSsNbR8K_1CTQGRpcbS2-uAmGUtqUIcGH1_r-fJAPxfzc3Fgz0Ht8HGuounCSCtE9t29Vm0kacozA6Ud5j6eLqkUveVo/s500/covers_829159.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="323" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5FPL-0Mk-srQQY4DuKYeoHtmT8YqdHR5rchwHe2BvD9Nvb-A0nIrht9kF3OuP0zX13wpHedaSff61xVYwxbVSsuRCbmIhFGxaSsNbR8K_1CTQGRpcbS2-uAmGUtqUIcGH1_r-fJAPxfzc3Fgz0Ht8HGuounCSCtE9t29Vm0kacozA6Ud5j6eLqkUveVo/s320/covers_829159.jpg" width="207" /></span></a></div><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: times;"><br /></span></span></div><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: times;"><div style="text-align: justify;">Sophie Hannah minden Poirot-s könyvéről írtam a blogon (<a href="https://hagibal.blogspot.com/2015/03/konyvajanlo-zombi-poirot-akcioban.html">első</a>, <a href="https://hagibal.blogspot.com/2016/12/zombi-poirot-ujra-tamad-sophie-hannah.html">második</a>, <a href="https://hagibal.blogspot.com/2019/09/haromszor-veri-kenden-zombi-poirot.html">harmadik</a>, <a href="https://hagibal.blogspot.com/2022/09/konyvajanlo-sophie-hannah-kingfisher.html">negyedik</a>), és most röviden az ötödikről is beszámolok, amely pár hete bukkant csak fel a könyvesboltokban. A negyedik résszel (<i>A Kingfisher Hill-i gyilkosságok</i>) elégedetlen voltam, mivel az egészen korrektül sikerült előző két rész után határozottan visszaesés történt. Szerencsére az új, ötödik Poirot-történet egyértelműen jobban sikerült, óvatosan ugyan, de kijelentem, hogy az eddigi legjobb a sorozatból. Poirot és Catchpool éppen a közös karácsonyozást tervezi, amikor betoppan - álnéven - utóbbi édesanyja, és ráveszi őket arra, hogy egy ügy kedvéért "menjenek le" vidékre, ahol egy tengerparti falucskában különös gyilkosság borzolta fel a kedélyeket. Egy már amúgy is haldokló beteg fejét verték be a kórházban látszólag tökéletesen értelmetlenül. A fickót mindenki kedvelte, ellenségei nem voltak, és miért kockáztatná valaki a börtönt/bitót egy haldokló megöléséért? Catchpool édesanyja egyik barátnője miatt csalja el nyomozni Poirot, mivel annak szintén utolsó végső stádiumban lévő férfje ugyanebbe a kórházba készül, és a barátnő meg van róla győződve, hogy férjét is meg akarják gyilkolni. A meglehetősen hangulatos nyomozásban van még két testvérpár, akik egymással házasodtak össze, egy szemtanú, aki nem tud tanúskodni, egy aggódó feleség, egy halálsoron is életvidám férj valamint a világ legtehetségtelenebb rendőrnyomozója, akitől Poirot frászt kap. A regény nagyon szórakoztató, sikerült szimpatikus karakterekkel megtölteni minden idegesítő vonásuk ellenére, és a maga módján logikusan futnak az események. Kissé mesterkélt a megoldás, és inkább egy szappanoperához, mintsem Agatha Christie-hez méltó, de a krimi királynője is alkalmazott ilyen trükköt több regényében, így nem idegen a Poirot-regényektől.</div>8 pont</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: times;">moly.hu: 85%</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span><span style="font-family: times;"><br /><br /><div style="font-family: "Times New Roman";"><span><span style="font-family: times; font-size: large;"><b>Moskát Anita: A hazugság tézisei</b></span></span></div><div style="font-family: "Times New Roman"; font-size: large;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: times;">Budapest: Gabo, 2022</span></span></div><div style="font-family: "Times New Roman"; font-size: large;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: times;">392 oldal</span></span></div><div style="font-family: "Times New Roman"; font-size: large;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: times;"><br /></span></span></div><div style="font-family: "Times New Roman"; font-size: large; text-align: center;"><span style="font-size: medium;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhc_Vgkl4sD0VtBNwPZUUk8T7fJiT6N6JzLXN0m7vqt2-s4Idii_lPLstUB-07tLy4vfoGq8_2tUyamBqtCMovN1XqfVvnO3Igi0qRySwChnZwRHe5VUMDLaTovoBEbeYED-QKB2tW3TBvOC1qXED0zysj2x2etK9GZ0g49v3n-rXEUw8tBXjsNv9irdjU/s500/covers_733456%20(1).jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="320" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhc_Vgkl4sD0VtBNwPZUUk8T7fJiT6N6JzLXN0m7vqt2-s4Idii_lPLstUB-07tLy4vfoGq8_2tUyamBqtCMovN1XqfVvnO3Igi0qRySwChnZwRHe5VUMDLaTovoBEbeYED-QKB2tW3TBvOC1qXED0zysj2x2etK9GZ0g49v3n-rXEUw8tBXjsNv9irdjU/s320/covers_733456%20(1).jpg" width="205" /></a></div></span></div><div style="font-family: "Times New Roman"; font-size: large;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: times;"><br /></span></span></div><div style="font-family: "Times New Roman"; font-size: large;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: times;">Idén nem is lehetett kétséges, hogy fantasy/sci-fi kategriában ki lesz nálam 2023 nyertese, mert vitán felül Moskát Anita novelláskötete volt a legerősebb (mély)ütés, amit kaptam. Nem akarom túlspilázni az itteni magyarázkodást, hiszen a kötetről <a href="http://hagibal.blogspot.com/2023/03/konyvajanlo-moskat-anita-hazugsag.html">részletesen írtam</a> márciusban, de ma is a hatása alatt vagyok. Továbbra is csak szuperlatívuszokban tudok szót ejteni a magyar dark irodalom főboszorkányáról. Moskát megdöbbent, elgondolkodtat és magával ragad. Gyomor kell ehhez az utazáshoz, mert könnyen tengeribeteg lesz az ember tőle, de olyan tájakra jutunk el, amelyeket érdemes látni, még akkor is, ha sötét egy világ az. </span></span></div><div style="font-family: "Times New Roman"; font-size: large;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: times;">9.5 pont</span></span></div><div style="font-size: large; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: times;">moly.hu: 94%</span></span></div><div style="font-size: large; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: times;"><br /></span></span></div><br /><b><span style="font-size: large;">Steven Pressfield: A tűz kapui<br /></span></b><span style="font-size: medium;">Budapest: Partvonal, 2016</span></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: times;">Eredeti megjelenés: The Gates of Fire (1998)</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: times;">380 oldal</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: times;"><br /></span></span></div><div style="text-align: justify;"><div style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3Uc2Gopph4TshmYaf4d3QGZFDu26goGfsq6w96kGc_v1Cgn4sWqwNIovQGS06JrDnPss4kQYsNkvJB9snJ3OWzSQq-gOK-f_UvibXu52gglITZwiShh8d96Bgtk8Csu4pjNdV_V8GO_Fr2lO9I65FRNEqPDLF2nnAKpOZrDZVf1GoKBk4_L3CWa26Cbk/s500/covers_396358.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="349" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3Uc2Gopph4TshmYaf4d3QGZFDu26goGfsq6w96kGc_v1Cgn4sWqwNIovQGS06JrDnPss4kQYsNkvJB9snJ3OWzSQq-gOK-f_UvibXu52gglITZwiShh8d96Bgtk8Csu4pjNdV_V8GO_Fr2lO9I65FRNEqPDLF2nnAKpOZrDZVf1GoKBk4_L3CWa26Cbk/s320/covers_396358.jpg" width="223" /></span></a></div><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><span style="font-size: medium;"><span><span style="font-family: times;">Már sokszor utaltam rá, mennyire óvatosan válogatok történelmi regények esetében, de végre újra hozhatok egy igazán példaértékű darabot. Steven Pressfield a nagyon jól ismert Thermopülai csatába vezet el minket egy spártaiaknál nevelkedett szolga leírása alapján. Xeónész családját lemészárolták az argosziak, így miután hugával sikerül elmenekülnie előlük, Argosz főellensége, Lakedaimón szolgálatába áll, hogy bosszút állhasson. A bosszú szívében lassan kihúny, családja lesz, beilleszkedik a helyi társadalomba, amennyire ez lehetséges egy ilyen elitista poliszban. Főhősünk végül bekerül a Leónidasz király vezette seregecskét támogató szolgák közé, majd egyedüli súlyosan sebesült túlélőként a perzsák kezére kerül. A véres győzelem után Xerxész király úgy dönt, hogy ki kell hallgatni az egyetlen foglyot, hogy minél többet tudhasson meg a spártaiakról, akik ilyen kemény küzdelemre kényszerítették. Xeónész pedig mesélni kezd, s leírása alapján megismerhetjük </span></span><span style="font-family: times;">a spártai állam brutalitását és igazságszeretetetét egyaránt, és a Thermőpülainál történteket. Pressfield jól használta az antik forrásokat, csak annyit költött hozzá az ismert adatokhoz, amennyi még nem forgatja fel a történészek által ismert tényeket, olyannyira, hogy akár azt is leírhatjuk: akár így is történhettek az események. Egészen mesteri történelmi regény, kemény, mint egy hoplita pajzsa, és véres mint egy csatamező. Itt nincs semmi álromantikus mese, csak hősiesség és halál. This is Sparta!</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: times;">9/10 pont</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: times;">moly.hu: 93%</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: times;"><br /></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span><span style="font-family: times;"><b><span style="font-size: large;">Wendelin Van Draanen: Szerintem, szerinted<br /></span></b><span style="font-size: medium;">Budapest: Harmat Kiadó, 2023</span></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: times;">Erdeti megjelenés: Flipped (2001)</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span><span style="font-family: times;">240 oldal<br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh43EVHAakCA4PExOSiAMFhZBOJ0jCdlAkGhTUsCBRaNPyw_-OSbhDYpP6QDlvAGTZL5leLJ4iKbVf6oZmazgBrhTGlHiLngvsrdQZSZ1qx8gCnjSC5L11LDxheA3J9y2U80pQSdA5fMX5o7qIf65m95R6gikhwJFjWPM4rRIzYYv-LlJhEKPJGQPRguXQ/s500/covers_820827.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="330" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh43EVHAakCA4PExOSiAMFhZBOJ0jCdlAkGhTUsCBRaNPyw_-OSbhDYpP6QDlvAGTZL5leLJ4iKbVf6oZmazgBrhTGlHiLngvsrdQZSZ1qx8gCnjSC5L11LDxheA3J9y2U80pQSdA5fMX5o7qIf65m95R6gikhwJFjWPM4rRIzYYv-LlJhEKPJGQPRguXQ/s320/covers_820827.jpg" width="211" /></a></div><div style="text-align: center;"><br /></div>Úgy tűnik csaknem minden évvégi összefoglalómba sikerül bekerülnie egy tündéri ifjúsági regénynek, s bár egy évszázad választja el Van Draanen regényét a <a href="http://hagibal.blogspot.com/2021/12/2021-es-kedvenc-olvasmanyaim-top-5.html">tavalyelőtt megénekelt</a> <i>Anne otthonra talál</i>jától, de sok szempontból nagyon hasonló a két történet. A szerző nem próbál modernkedni, divatos lenni, az egyszerű értékekre helyezi a hangsúlyt a felületes csillogással szemben. Két tini lassan kibontakozó szerelme igazi csemege, egy nagyon szerethető lánykarakterrel (Juli), és egy kissé gyámoltalan fiúval (Bryce). </span><span style="font-family: times;">A regény felváltva mutatja meg ugyanazon eseményeket a két főszereplő szemén keresztül, ami felvillantja mennyire könnyű félreérteni gesztusokat, mondatokat pusztán előzetes prekoncepcióink miatt. Juli karaktere egyértelműen mélyebb és jobban sikerült, az ő lendületessége röpíti át az olvasót a sorokon. Az írás egyik alapmotívuma, hogy nem attól lesz az ember egyéniség, hogy trendkövető, sőt kevés szánalmasabb van, mint a mindenáron való tetszeni vágyás. Az igazi egyéniség színes és extrém, de nem azért, mert látszani akar, hanem mert van és létezik. Van Draannennek Julin keresztül s</span><span style="font-family: times;">ikerült átadni a természet szeretetének fontosságát, és a világra való rácsodálkozás örömét. Fontos, hogy szeressük a világunkat, mert sok szépség van benne, és az időnként minket körülölelő bánat csak emel ennek értékén. Szükség van ilyen könyvekre, mert miközben a történelem egyik legszerencsésebb korszakában vagyunk (vagy sajnos vagyunk túl), mégis bútúltengés és túldramatizált fájdalomkultusz uralkodik sokunk lelkén. Nagyon pozitív meglepetés volt ez a kötet, ajánlom minden fiatalnak és fiatalos lelkületű felnőttnek! Nem fognak csalódni! </span></span><span style="font-family: times;">Megjegyzésre érdemes, hogy a könyvből szintén nagyon aranyos film készült még 2010-ben Változó szerelem címmel, amely bőven megér egy megtekintést. </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">9/10 pont</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">moly.hu. 92%</span></div>Horváth Gáborhttp://www.blogger.com/profile/02380751630055262295noreply@blogger.com0Csorna, 9300 Magyarország47.6103234 17.246244419.300089563821153 -17.9100056 75.920557236178837 52.402494399999995tag:blogger.com,1999:blog-2469430066778812212.post-76988124851598131742023-12-02T22:03:00.007+01:002023-12-03T08:16:49.352+01:00Filmajánló: Napóleon (2023)<div style="text-align: justify;"> Filmajánló:</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;"><span style="font-size: xx-large;"><b>Napóleon (2023)</b></span></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_wgDBN17BgdKhuiBMO7rNM0o028F-TJqml-MGgEoaoHrZUikQ7Dn6J2uFY2l_3y5X3kSooc9lqMbEi0_LDl_cszn7KjsxSC2P8IMN7SC93w5BC30uuKM1wdqzbnusW_7mZqIjzTkY7v2VkQpQ-oviIyrj1CHPcpaLiT6LPGDMVxhFUe6H9jIg6Aegh2Q/s755/578266_1697702055.8263.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="755" data-original-width="510" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_wgDBN17BgdKhuiBMO7rNM0o028F-TJqml-MGgEoaoHrZUikQ7Dn6J2uFY2l_3y5X3kSooc9lqMbEi0_LDl_cszn7KjsxSC2P8IMN7SC93w5BC30uuKM1wdqzbnusW_7mZqIjzTkY7v2VkQpQ-oviIyrj1CHPcpaLiT6LPGDMVxhFUe6H9jIg6Aegh2Q/s320/578266_1697702055.8263.jpg" width="216" /></a></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Eredeti címe: Napoleon (2023)</div><div style="text-align: justify;">Rendezte: Ridley Scott</div><div style="text-align: justify;">2 óra 38 perc</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> Még keresem a szavakat a tegnap esti mozis élményt követően. Mielőtt megnéztem Ridley Scott <i><a href="https://www.imdb.com/title/tt13287846/?ref_=nm_flmg_t_1_prd">Napóleonját</a></i>, óhatatlanul eljutott már hozzám némi információ és kritika róla, bár igyekeztem róluk nem tudomást venni ezekről és továbbgörgetni a képernyőn. Igyekszem csak a mozis impressziók hatása alatt írni egy összegzést. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> Az első híreket követően nagy reményeket fűztem a filmhez: Ridley Scott, Joaquin Phoenix, Vanessa Kirby. Lehet-e rossz ilyen névsorral egy film? Aztán elkezdtem végiggondolni: lehetséges-e egy Napóleon kaliberű történelmi személyiségből olyan filmet készíteni, mint mondjuk a <i><a href="https://www.imdb.com/title/tt0172495/">Gladiátor</a>?</i> Aligha. <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Commodus_r%C3%B3mai_cs%C3%A1sz%C3%A1r">Commodus</a> római császárról (aki az antagonista utóbbiban) igen korlátozott a források száma, élete összefoglalható néhány A4-es lapon és a legtöbb utcai járókelő számára ez a név tökéletesen ismeretlen. <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Nap%C3%B3leon_francia_cs%C3%A1sz%C3%A1r">Bonaparte Napóleon</a> esetében nem ez a helyzet. Ezrekre tehető a francia császárról írt könyvek száma, fennmaradt levelezése nagyon terjedelmes (kb. 40500 levél!), gyakorlatilag minden órájáról el tudunk számolni, és mindenki hallott róla iskolai tanulmányai során. Bonaparténál éppen az a nehézség, hogy elképesztő karrier az övé, nemhogy 158 percre, hanem 158 órára is elegendő anyag van benne! Ezeken rágódva már nem látszott olyan reménykeltőnek az egész. Ha már menne a mozikban, mindenképpen a 4 órás rendezői változatot favorizáltam volna, mert eleve úgy éreztem, lehetetlen a nagy császár életét ilyen apróra zanzásítani. </div><div style="text-align: justify;"> Úgy vélem, az egyetlen rendezői orvosság erre az lehetett volna, ha egy olyan vonalra húzza fel a történetvezetést Scott, ami lehetővé teszi sok esemény kihagyását. Voltaképpen van is ilyen váz a filmben: Napóleon és Joséphine kapcsolata, de sajnos ettől sem lett jó. Az alkotók e viharos férfi-nő kapcsolat kibontása mellett ugyanis minden fontos történelmi eseményt is bele akartak suvasztani a két és fél órába. Bár inkább "történelemszerű"-nek aposztrofálnám az itt kapott jeleneteket, mert csak nyomokban tartalmaz történelmi tényeket. Egyik történelemszerű eseménytől ugrunk a másik történelemszerű eseményig, logikai átkötések nélkül éveken átlépve. Így aztán annak, aki elég jól ismeri Napóleon éltét, a film elképesztően hiányos lesz, azoknak akik pedig, akik nem ismerik eléggé, nehezen követhető marad. A film úgy didaktikus, hogy mégsem tudunk meg semmit. Időnként bemond dátumokat, helyszínt, adatot, de ezeknek az égegyadta világon semmi haszna, hiszen egyébként a történelmi események menetét igencsak szabadon kezeli a rendező. Miért fontos a halottak száma egy csatában a rendező számára, ha egyszer a csata megrajzolásában egyáltalán nem ragaszkodik a valósághoz? Az időrend itt-ott kaotikus, bár látszólag időrendben halad. Azonban nincs így: a rendező könnyedén felcserélt eseményeket. A filmben például Napóleon elválik Joséphine-től (a valóságban ez 1810-ben történt meg), majd ezután találkozik Sándor cárral Tilsitnél (ami igazából három évvel korábban, 1807-ben történt meg egy folyó közepén) és feleségül kéri az orosz uralkodó húgát... Azt már csak megjegyzem, hogy Joséphine bőven a császár visszatérési kísérlete előtt húnyt el, 1814 májusában, és Napóleon még Elba szigetén értesült is erről. De rendben, e változtatásoknak dramaturgiailag legalább még van értelme. Ám, hogy az orosz cár, aki ekkor 40 éves, mi célból lett a filmben tinédzser, azt nem tudom felfedezni...</div><div style="text-align: justify;"> Már ott bibi van, hogy Napóleon életét eleve nem lehet a Joséphine-nel való kapcsolatára redukálni, mert nem ez volt a központi eleme. Napóleon igazi nagy szerelme a saját akarata volt, és a szerinte őbenne megtestesülő francia nemzet. Csak úgy kiváncsiságból felütöttem egy kötetét Napóleon kiadott levelezésének, amely az imperátor 1809 és 1810 februárjai közötti üzenetváltásait tartalmazza. E kötetben 103 levelet írt Joséphine-nek. Soknak hathat elsőre, de 3264-ből van ennyi! Ennél nagyjából kétszer többet írt Joseph Fouché rendőrminiszternek, háromszor ennyit Davout marsallnak, öt-hatszor ennyit Berthier vezérkari főnöknek, de némely testvéréhez írt levelezése is meghaladják e mennyiséget. Nem vitatva Joséphine fontosságát, Napóleon karakterét nem igazán lehet pusztán e kapcsolaton keresztül megérteni. Így a rendezői premissza megágyaz a film széteséséhez. De oké, legyen a film váza Joséphine és Napóleon hektikus kapcsolata! A rendezői szabadság megengedi ezt. Akkor viszont miért nem tudunk meg semmit olyan apróságokról, mint Napóleon és Joséphine két nevelt gyermeke? <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Eug%C3%A8ne_de_Beauharnais">Eugéne</a>-ről annyit tudunk meg, hogy gyerekként kardot kér Napóleontól, <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Beauharnais_Hortenzia_holland_kir%C3%A1lyn%C3%A9">Hortense</a>-ről meg még ennyit sem, egészen Joséphine haláláig arra sem jöttem rá, hogy a császárné mellett itt-ott feltűnő színésznő a lányát alakítja... Alig 158 percnyi idő esetében nagyon válogatni kellett volna, mi kerüljön a nézők szeme elé! Ennek ellenére bekerül a történetbe mondjuk Mária Antónia, akinek <a href="https://www.gyoriszalon.hu/news/17006/66/M%C3%A1ria-Ant%C3%B3nia-kir%C3%A1lyn%C3%A9-kiv%C3%A9gz%C3%A9se">halála</a> közvetlenül semmi hatást nem gyakorolt a későbbi császár sorsára. Miért? Mert sorsa hasonlít Joséphine-éhez, hiszen sorsa rosszra fordulását is emelt fővel viseli? Talán. Vagy miért fontos Robespierre bukása Napóleon számára? Ezt sem tudjuk meg, sőt úgy tűnik profitál belőle, miközben a valóságban majdnem a Bonaparte-család bukását jelentette. Nem tudjuk meg azt sem például, mit kersett Napóleon Egyiptomban. Az egész jelenetnek semmi értelme a filmben, hacsak nem az, hogy szétlőjék a piramisok tetejét, ami meg hamis! Azt sem ismerjük meg, miért fordult Napóleon ellen a cár 1811-re - Scottnál Napóleon egyszerűen közli, hogy Sándor elárulta -, és azt sem, hogy 1805 után volt egy második, 1809-es osztrák hadjárat. Spanyolországról például konkrétan egy mondat nem hangzik el a filmben, ahogy Trafalgárról sem. Értem én, hogy nem törileckét akarunk látni a vásznon, de akkor meg miért fontos felsorolni a halottak számát a csatában? Voltaképpen ami igazán hiányzik a vászonról az Napóleon zsenije. Látunk egy időnként teszetosza magánembert, aki néhány összecsapás sikeres megvívása után diktátor lesz, de nem érezni mögötte a fedezetet. Sem a hadvezéri lángelmét, sem az egyéni nagyságot nem sikerült megrajzolnia Phoenixnek.</div><div style="text-align: justify;"><div> Ami kétségtelenül javít a filmek, az a két főszereplő. Habár Phoenix Napóleonja hol bizonytalan, hol túl magabiztos, és több esetben eléggé esetlen. Az alakítása egyenetlen, de vannak kifejezetten jó részek. Phoenix és Kirby közös pillanatai többször igen hatásosak. A film pozitívuma a helyenként gyönyörű látványvilágon (a ruhák és ékszerek fenomenálisak) kívül egyértelműen Vanessa Kirby Joséphine-je. Nála sokkal inkább van drámaiság, mint Napóleon esetében, holott fordítva kellene legyen! Tetszett egy-egy érdekes jelenet megvalósítása is. Jót mosolyogtam a híres koronázós jeleneten, mikor Jacques-Louis David ott festi közismert képét a vászon alján. Ugyanakkor egészen groteszk, már-már Monty Pythonba illő jelenetek is akadtak a filmben, amelyek komolytalanná tették. </div><div> Nyilván leginkább arról kérdeznek majd érdeklődők, mit szólok a film háborús részeihez. A csatajelenetekről inkább nem mondok semmit, ráadásul az itt látott Austerlitzi csatára még sokat kell aludnom (vagy innom), mire beszélni merek majd róla... Igen, elfogadom: aki semmit nem tud az Austerlitzről, annak baromi ötletes és látványos lehet a filmbeli változat, de köszönőviszonyban sincs az eredeti történésekkel, sem a korabeli harcászattal. Toulon ostroma meg olyan szinten le lett egyszerűsítve egy kis erőd éjszakai lerohanására, hogy abban nehéz fellelni a valódi történéseket. Ridley Scottnak és stábjának láthatóan fogalma sem volt róla, hogy egy Napóleon-korabeli ágyú hány kilót nyomott - egy négyfontos ágyú csöve több mint 280 kilót! -, mert itt úgy fölkapja két fickó, mintha habszivacs lenne. Nyilván mert az is... Még a Waterloo-t bemutató jelenetek a legjobbak, bár az itt bemutatott vonalharcászat olyan 60 évvel korábbi taktikai elemeket vonultat fel. A Napóleon korában alkalmazott taktikai elemeknek, alakzatoknak nyoma sincs a filmben. Ellenben olyan részletekre figyeltek, minthogy Napóleon várta a sár felszáradását... Ez ugyanis igaz, de akkor miért nem lehetett a valóságnak megfelelően előző éjszakára tenni az esőt? A csata napján ugyanis napos idő volt. Pont ezért várt a császár késő délelőttig a támadással! Ha június 18-án délelőtt zuhogott volna (mint a filmben), aligha szárad fel még aznap a talaj a lovasság számára! Nem az a baj, hogy változtattak a valóságon, hanem az, hogy semmi értelme nincs e változásnak, a történet szempontjából ugyanis nem nyertek vele semmit. A <i>Gladiátorban </i>Commodus arénabeli (fals) halálának volt haszna: a rossz elnyerte méltó büntetését. </div><div><br /></div><div> Összegezve: Sokat akart a szarka, de nem bírta a farka. Napóleonról továbbra is marad kedvencnek a 2002-ben részben Magyarországon forgatott <a href="https://www.imdb.com/title/tt0253839/episodes/?ref_=tt_eps_sm">miniszéria</a>, amelynek sikerült viszonylag jól visszadnia a francia zseni életét, igaz erre több játékidő állt rendelkezésére. Nem titkolom, a végeredmény ezúttal csalódás. Biztos, hogy valamennyit javítani fog rajta a rendezői változat, de alapvető problémáit aligha orvosolja majd. </div><div><br /></div><div><u>Értékelés: </u></div><div>Egy kissé nagyvonalú hatos.</div><div>6/10</div><div><br /></div><div>IMDb: 6.6</div><div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/OAZWXUkrjPc" width="320" youtube-src-id="OAZWXUkrjPc"></iframe></div></div>Horváth Gáborhttp://www.blogger.com/profile/02380751630055262295noreply@blogger.com0Csorna, 9300 Magyarország47.6103234 17.246244419.300089563821153 -17.9100056 75.920557236178837 52.402494399999995tag:blogger.com,1999:blog-2469430066778812212.post-22482231728844900102023-11-27T11:21:00.004+01:002023-11-27T11:21:55.568+01:00A Potomac felett az ég... : Léggömbök az amerikai polgárháborúban, 1. rész<p style="text-align: center;"><span style="font-family: times; font-size: x-large;"> <b style="text-align: center;">A Potomac felett az ég... </b></span></p><p style="text-align: center;"><b style="text-align: center;"><span style="font-family: times; font-size: large;">Léggömbök az amerikai polgárháborúban, </span></b></p><p style="text-align: center;"><b style="text-align: center;"><span style="font-family: times; font-size: large;">1. rész </span></b></p><div style="text-align: justify;"><div style="text-align: center;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsdrwPa3W7OOwbtMLkcS0n7mm2FxrbTP3J2ePQhKpu-XlhvY-cm-32PfrCYqyMad9jrkqbh3qNbtd8f4CuijiTmB52ycRT8EgOhumy9vnuyjFF2t0PYqi0n-bYPF6bHH3-qclZC98qlcDcZOFf-Yx18i-xMGiSyBgpZHclkjFiVJ-wip-BRiF6lfn1YWI/s1536/Prof._La_Mountain,_the_Aeronaut,_reconnoitering_the_rebel_positions_near_Ft._Monroe_LCCN2002721570.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="1176" data-original-width="1536" height="306" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsdrwPa3W7OOwbtMLkcS0n7mm2FxrbTP3J2ePQhKpu-XlhvY-cm-32PfrCYqyMad9jrkqbh3qNbtd8f4CuijiTmB52ycRT8EgOhumy9vnuyjFF2t0PYqi0n-bYPF6bHH3-qclZC98qlcDcZOFf-Yx18i-xMGiSyBgpZHclkjFiVJ-wip-BRiF6lfn1YWI/w400-h306/Prof._La_Mountain,_the_Aeronaut,_reconnoitering_the_rebel_positions_near_Ft._Monroe_LCCN2002721570.jpg" width="400" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: times;">John La Mountain felszállása 1861. augusztusában<br />(forrás: <a href="https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Prof._La_Mountain,_the_Aeronaut,_reconnoitering_the_rebel_positions_near_Ft._Monroe_LCCN2002721570.jpg">innen</a>)</span></td></tr></tbody></table></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: times;"><span><div><span style="font-family: times;"><span>Miközben olvastam Stephen W. Sears 2022 végén magyarul is megjelent egészen <a href="https://moly.hu/konyvek/stephen-w-sears-richmond-kapujaig">kiváló könyvét</a> (mostanra már az elmúlt hetekben megjelent Gettysburg-nél tartok), annak oldalain többször is belebotlottam a felderítő ballonok használatába a félszigeti hadjárat során. Megfogott a téma, és átnéztem az általam elérhető forrásokat és szakirodalmat, hogy aztán összefoglaljam pár szóban a blogomon. </span></span>Írásom persze nem lehet teljeskörű - különben is kiváló összefoglalók készültek a témáról[1], ha valaki elmélyedne benne -, hanem csak néhány tényt és érdekességeket szeretnék felvillantani ennek az akkor újdonsült eszköznek 1861 és 1865 közötti működéséből. </div>A légballonok katonai felhasználásának 1861-re már volt előzménye. Az eléggé közismert, hogy az első léggömböt emberrel a fedélzetén a francia Montgolfier testvérek juttatták az égbe 1783-ban. Az már kevésbé az, hogy a</span><span> világ első légi alakulata a francia léggömb század (</span><span style="text-align: left;"><span><a href="https://fr.wikipedia.org/wiki/Compagnie_d%27a%C3%A9rostiers">compagnie d'aérostiers</a></span></span><span>) volt, amely 1794 és 1799 között létezett. Elsőként a Fleurus-i csatában alkalmaztak ballont csapatmozgások megfigyelésére. Mifelénk rendszerint az is tudott, hogy az osztrák császári-királyi sereg Velence ostroma során 1849 nyarán végrehajtotta a történelem első - természetesen nem túl hatékony - légi bombázást július 15-én léggömbök segítségével. Arról már én is csak néhány hete olvastam először Csorba György tollából, hogy 1849-ben Buda ostroma során egy selmecbányai bányászakadémikus Görgeinek a vár léggömbről történő bombázását javasolta. Ez megelőzte volna az osztrákok ilyen jellegű támadását Velence ellen, hiszen utóbbira csak júliusban került sor! De Adda Gyula elképzelése szerint három irányból kötött léggömjéből bombákat vagy égő szalmakötegekket dobtak volna az osztrákok által megszállt Budai várra.[2] De Adda azt is leírja tervezetében, hogy a ballont esetleg észak-dél irányban mozgatni is lehetne, s így a keskeny erőd teljes területét lehetne bombázni róla.[3] </span></span><span style="font-family: times;">A polgárháborús - korábbi előadásom erről a youtube-on <a href="https://www.youtube.com/watch?v=RZoATQ0vnno">itt látható</a> - ballonokról azonban nem nagyon esett még szó magyarul, most erre teszek - messze nem átfogó - kísérletet. </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: times;"><span>Az unió hadseregének "főballonásza" <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Thaddeus_S._C._Lowe">Thaddeus S. C. Lowe</a> volt a polgárháború során, aki az 1850-es évek végén a legismertebb amerikai légjáró volt, s saját maga készítette ballonjaival már a transzatlanti repülés megvalósításán ügyködött 1859-60-ban. Tesztrepüléseket folytatott éppen, mikor kísérleteit félbeszakította a polgárháború kitörése. Lowe felajánlotta szolgálatait a szövetségi kormánynak, de léggömbjeinek hatékonyságáról először meg kellett győznie a politikusokat. </span></span><span style="font-family: times;">A Smithsonian Intézet titkára, Joseph Henry 1861. június 6-án tekintette meg működés közben Lowe városi gázzal (hidrogénnel) töltött ballonját. Megállapította, hogy a ballont felfújt állapotban szélcsendes időben néhány ember képes vontatni, valamint olyan magasra lehet egy kötés segítségével feljuttatni, ahonnan akár 20 mérföldnél is távolabb át lehet tekinteni a térséget, időjárástól függően. A titkár szintén leírta, hogy éjszaka is használható lehet az ellenség tábortüzeinek megfigyelésére, és hogy akár távírót is el lehet rajta helyezni, sőt kedvező szél segítségével az ellenséges táborok is megközelíthetők általa. Megjegyezte jelentésében, hogy a léggömb alkalmas topográfiai adatok gyűjtésére, és az ellenség csapatmozgásainak megfigyelésére is. Megemlítette, hogy Lowe jelenlegi ballonja csak városi gázzal tölthető fel, így település közelében lehet csak használni, ugyanakkor némi plusz költséggel ki lehet alakítani olyan hidrogénfejlesztő készüléket, amellyel tábori seregnél is alkalmazhatóak lennének ezek az eszközök.[4] Lowe kísérleteire a sajtó is felfigyelt, a <i>The Washington Star</i> több írást is szentelt a találmánynak, de más lapok szintén áradoztak a főváros felett megjelent légi alkotmányról. [5]</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: times;">Henry "jóslatai" tulajdonképpen mind megvalósultak a háború folyamán. </span><span style="font-family: times;">Lowe ezt követően többször demonstrálta Washington mellett ballonja képességit, és belengette, hogy készít kifejezetten katonai célokat szolgáló, mobil módra szállítható léggömböket a hadsereg számára.[6] 1861. szeptemberében Porter dandártábornokhoz írt levelében Lowe leírja terveit, mely szerint két léggömböt készítene, egy nagyobb, 30 ezer köblábnyi (ami durván 850 m3) és egy kisebb 20 ezer köblábnyi térfogatút, amelyeket a legjobb indiai selyemből állítana elő, és áruk 1500 illetve 1200 dollár lenne. Későbbi adatokból tudjuk, hogy a nagyobb az <i>Intrepid</i>, a kisebb az <i>Eagle</i> nevet kapta. Ezen kívül Lowe szerint 500 dollárba kerülne az ezek hadszíntéren történő felfújásához szükséges mozgatható hidrogénfejlesztő elkészítése. November közepére a két új balloon elkészült és az új gázfejlesztőket is kipróbálták.[7] Megkezdődtek az első felderítő felszállások. </span><span style="font-family: times;">Lowe-nak azonban akadt konkurenciája is. </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjbsH-yQLqbgNz-csgUU1dhIxthJqNmdmQ1YWoZfWXVrrJvREPzXRO3eGNKKVCdgA7bGpjg6kqRaw9cm7sYeXmmyFEaQqhyKR4zCBIiPUFb-lxaGq3Ifz4Wv8WW0S4NvR6ARQ10I0_SsJMAPEe6DoAd39mfBmHm9CUtnrk2Zw6yGP2u6JoKVlGTtyT/s500/John_LaMountain.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="429" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjbsH-yQLqbgNz-csgUU1dhIxthJqNmdmQ1YWoZfWXVrrJvREPzXRO3eGNKKVCdgA7bGpjg6kqRaw9cm7sYeXmmyFEaQqhyKR4zCBIiPUFb-lxaGq3Ifz4Wv8WW0S4NvR6ARQ10I0_SsJMAPEe6DoAd39mfBmHm9CUtnrk2Zw6yGP2u6JoKVlGTtyT/w344-h400/John_LaMountain.jpg" width="344" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: times;">John La Mountain (1830-1870) aeronauta<br />(forrás: <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/File:John_LaMountain.jpg">innen</a>)</span></td></tr></tbody></table></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: times;">A megfigyelő/felderítő ballonok használatára a hivatalos katonai jelentések 1861. augusztusában térnek ki először, mikor a virginiai Hamptonnál tűnt fel egy uniós léggömb. Lowe egyik ellenlábasa volt az elkövető.[8] A bátor vállalkozó </span><span style="font-family: times;">John La Mountain "aeronauta" volt, akinek 1861. augusztus 10-i jelentése fenn is maradt megfigyeléséről.[9]</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><blockquote><i>"</i><i>Sir! Tisztelettel jelentem, hogy augusztus 10-én két felemelkedést tettem, melyek során 3500 láb magasságot értem el és a következő megfigyeléseket tettem: 5-6 mérföldre északnyugatra Hamptontól felfedeztem az ellenség egy táborát, de az atmoszféra ködös állapota miatt, amelyet a legutóbbi esőzés okozott, nem voltam képes pontos fogalmat alkotni számbeli erejükről, de ha meg kell becsülnöm, 4000-5000 lehet. Sem a York és Back folyóknál, sem New Market Bridge-nél nem volt látható hajó vagy táborhely. A James folyó egyik ágán, körülbelül 5 mérföldre Newport News-tól a túlsó oldalon egy hajó horgonyzott. A James folyó bal partján, körülbelül 8 vagy 9 mérföldre Newport News-tól van egy nagy ellenséges táborhely 150-200 sátorral, szintén egy táborhely a Pig Point-i ütegek mögött 40-50 sátorral. Norfolknál két nagy hadihajó horgonyoz a folyóban, melyek közül az egyik kifutásra kész kibontott vitorlákkal, stb. Tanner's Creeknél nincs mozgás. Illusztrálom amit láttam egy csatolt hevenyészett rajzzal. Az ágyúk, amelyeket korábbi felemelkedésem során fedeztem fel, csupa nehézlövegnek bizonyultak, melyeket kocsikra szereltek. Sewell's Point-tól lefele a part mentén nincs üteg vagy ellenség.</i> </blockquote><blockquote><i>Tisztelettel: John La Mountain, aeronauta." </i></blockquote></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">A levélben említett vázlat is megőrződött:</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: times;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCiMK7gOpNZQ6_tppfXvJFR5rGaZkdBlAQs1adtZ2sw2XcY_qloS82qVfM0SZzwW9pJ6fiLLoo4q2bnN0oJo6r6sdJlbZE9x6XAx5d7f3QpO8vAIqMtHh2OLXmn1Eqp-Q2iQAsJUMykP3NwC6wGgF_RcZxVgEE3RgDqHJHI_ZsmSphneVL8PEciRF7/s1597/ballon1.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1597" data-original-width="1484" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCiMK7gOpNZQ6_tppfXvJFR5rGaZkdBlAQs1adtZ2sw2XcY_qloS82qVfM0SZzwW9pJ6fiLLoo4q2bnN0oJo6r6sdJlbZE9x6XAx5d7f3QpO8vAIqMtHh2OLXmn1Eqp-Q2iQAsJUMykP3NwC6wGgF_RcZxVgEE3RgDqHJHI_ZsmSphneVL8PEciRF7/w371-h400/ballon1.jpg" width="371" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">John La Mountain rajza a déliek táboráról<br />(forrás: <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/File:Aerial_reconnaissance,_August_10th,_1861_-_(Sewells_Point,_Virginia)_LOC_2006626031.jpg">innen</a> - szerkesztve)</td></tr></tbody></table></span><span style="font-family: times;"> </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: times;"><span>La Mountain ezzel megelőzte Lowe-ot - ez a történelemben az első ellenség mozgásáról készült légi jelentés -, ám Lowe a politikusoknál jobban helyezkedett, így ő lett az unió ballonos csapatainak parancsnoka. Lincoln elnök nagy reményeket fűzött a léggömbökkel történő feldeírtéshez, miután látta Lowe demonstrációját a Capitolium közelében. Lowe jó összeköttetésekkel rendelkezett Washingtonban, magával McClellan tábornokkal, a későbbi uniós főparancsnokkal is kapcsolatban állt. Ugyanakkor kétségtelenül profi hozzállást is tanúsított azzal, hogy rögtön egy a hadsereggel együtt mozgó, mobil léggömbszolálatban gondolkodott. Lowe többször is beszélt Lincolnnal, aki az első nagy vereséget a Bull Run pataknál többek közt a felderítési adatok hiányosságaira vezette vissza (voltaképpen helyesen), és az elnök beajánlotta Lowe-t <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Winfield_Scott">Winfield Scotthoz</a>, a hadsereg főparancsnokához.[10] Bár sokat küldözgették ide-oda, Lowe kitartása végül eredménnyel járt, és </span></span><span style="font-family: times;">1862-re a léggömbök az uniós fősereg felderítésének szerves részét alkották. </span><span style="font-family: times;">Tudjuk, hogy Lowe a félszigeti hadjárat során hat szekérrel szállította osztagát, amelyből kettő a gázfejlesztőket jelentette. </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlIqAuaQqb03IqPSKC1EvbUXdPRhjaZ8Q83DOKEjeQ89Fv-6EZYuVfpJ90ugjp2TcP-tgGc6LrK8v-jK-lp2TjhYOlHKQrDyJwOVzE1FHceN1SBGH6yV_WZspbU9qKeTcCnmcICD2VoADmgZIpfvNgESw98WVcJLsaGaVqtXBFTzAMFemP48LrFpkvzVk/s3000/Prof._Lowe's_balloon_gas_generator_-_NARA_-_528871.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2433" data-original-width="3000" height="325" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlIqAuaQqb03IqPSKC1EvbUXdPRhjaZ8Q83DOKEjeQ89Fv-6EZYuVfpJ90ugjp2TcP-tgGc6LrK8v-jK-lp2TjhYOlHKQrDyJwOVzE1FHceN1SBGH6yV_WZspbU9qKeTcCnmcICD2VoADmgZIpfvNgESw98WVcJLsaGaVqtXBFTzAMFemP48LrFpkvzVk/w400-h325/Prof._Lowe's_balloon_gas_generator_-_NARA_-_528871.jpg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Lowe mobil hidrogénfejlesztő berendezései amelyek kénsav és vas segítségével termeltek hidrogént. A képen jól megfigyelhetők a gázt elvezető tömlők!<br />(forrás: <a href="https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Prof._Lowe%27s_balloon_gas_generator_-_NARA_-_528871.jpg">innen</a>)</td></tr></tbody></table></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjA8eAHFExNa-LUOCP9b7T4_jmNeiwFm87_Tsq7Mt-RF-R28XbIBpveJRQjkP0Cs1wjqJdRy1Fei5YYofyS1nI-6ufesFncz5_2l6mKSxPxnsrWg7u2VHvj_ZlXHFKGx-htrxOJmhaob4wID8gBSe9WdslaquOfxUOGhkUhdX226Yy_lRvOFXPy4TvAEeE/s2855/Professor_Thaddeus_Lowe's_Balloon_Gas_Generators._The_U.S._Capitol_in_background,_Washington,_DC,_circa_1861.,_1899_-_19_-_NARA_-_512776_RETOUCHED.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2039" data-original-width="2855" height="286" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjA8eAHFExNa-LUOCP9b7T4_jmNeiwFm87_Tsq7Mt-RF-R28XbIBpveJRQjkP0Cs1wjqJdRy1Fei5YYofyS1nI-6ufesFncz5_2l6mKSxPxnsrWg7u2VHvj_ZlXHFKGx-htrxOJmhaob4wID8gBSe9WdslaquOfxUOGhkUhdX226Yy_lRvOFXPy4TvAEeE/w400-h286/Professor_Thaddeus_Lowe's_Balloon_Gas_Generators._The_U.S._Capitol_in_background,_Washington,_DC,_circa_1861.,_1899_-_19_-_NARA_-_512776_RETOUCHED.jpg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Lowe ballonos járműoszlopa 1861-ben, előtérben a gázfejlesztő, háttérben a léggömböket szállító kocsik. A távolban feltűnik a washingtoni Capitolium épülete<br />(forrás: <a href="https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Professor_Thaddeus_Lowe%27s_Balloon_Gas_Generators._The_U.S._Capitol_in_background,_Washington,_DC,_circa_1861.,_1899_-_19_-_NARA_-_512776_RETOUCHED.jpg">innen</a>) <br /></td></tr></tbody></table></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgDzWppK85xCa7K8k7VR66QCGF1tF-Y18j0w-F2itMnHBqK_muh4_VEpb3QIa8mpSdh0s85BJ1cDX-e6EPMkRTkLdYJvS2ifndfUhWGLKULMpLIgzIkhExQnApO59yzDxdnjo5wKjxlFH-G4LjV8DHOMy4cqe6Nd7FAW3yNnB7VirRtq33n9dj8R8nJya4/s909/Professor_lowes_military_balloon.tif.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="909" height="396" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgDzWppK85xCa7K8k7VR66QCGF1tF-Y18j0w-F2itMnHBqK_muh4_VEpb3QIa8mpSdh0s85BJ1cDX-e6EPMkRTkLdYJvS2ifndfUhWGLKULMpLIgzIkhExQnApO59yzDxdnjo5wKjxlFH-G4LjV8DHOMy4cqe6Nd7FAW3yNnB7VirRtq33n9dj8R8nJya4/w400-h396/Professor_lowes_military_balloon.tif.jpg" width="400" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: times;">Léggömb feltöltése hidrogénnel felszállás előtt, már a harctéren<br />(forás: <a href="https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Professor_lowes_military_balloon.tif">innen</a>)</span></td></tr></tbody></table><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><span><span><span>A "<i>Balloon Corps</i>", ahogy Lowe alakulatát elnevezték - elsősorban maga Lowe... - hamarosan demonstrálta, hogy valóban képes hatékony információkat nyújtani az ellenség csapatmozgásairól. </span></span><span>Tudjuk, hogy a háború során alkalmazott ballonok nem voltak egyforma méretűek, némelyikük csak egy-, másikuk akár ötszemélyes is lehetett. A két legnagyobb uniós léggömb a 38-45 láb átmérőjú </span><i>Intrepid</i><span> <i>(Rettenthetetlen)</i> és <i>Union (Unió) </i>voltak, amelyeket 32 ezer köblábnyi gáz emelt a magasba. E két monstrum a földhöz rögzítő négy kötél - ezek tömege nem volt elhanyagolható! - mellett öt embert volt képes a magasba emelni.[11] Lowe-nak hét léggömbje volt, a két legnagyobbat méretben a <i>Constitution (Alkotmány)</i> és a <i>United States (Egyesült Államok)</i> követte 25 ezer köblábnyi térfogattal, majd következett a Washington (20 ezer köbláb) és az <i>Eagle (Sas)</i> illetve az <i>Excelsior (Kiemelkedő)</i> (15-15 ezer köbláb). </span><span>A korban a léggömböket kizárólag névvel látták el, azonosító számmal nem. Az <i>Intrepid</i> esetében a név a franciák által 1795-ben használt </span><i><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/L%27Intr%C3%A9pide">L'Intrépide</a></i><span>-re is utalt. Ezt a Monroe erődnél alkalmazták először 1861 őszétől, majd a félszigeti hadjáratot is "végigharcolta" 1862 áprilisától júliusig. A léggömbökre hazafias jellegű festés került, amely rendszerint passzolt a névhez, így az <i>Eagle</i>-re természetesen egy sas, míg a <i>Constitution</i>-ra George Washington arcképe került.[12] Maga a ballon anyaga indiai selyem volt, amelyet különféle anyagokkal kezelve tettek légzáróvá. A kosarat úgy fonták fűzfa- vagy rattanpálma ágakból, és vasgyűrűkön keresztül erős kötelekkel volt a léggömbhöz kapcsolva.[13] </span></span><span>A csapathoz karbantartószemélyzet és eszköztár is tartozott, amelyek segítségével a terepen lehetett ellátni és javítani a felszerelést és a ballonokat. A léggömbök felfújása előtt a terepet például el kellett egyengetni, és egy erős vásznat terítettek le, hogy egyenletes és száraz alapja legyen az alkotmánynak. A hidrogén előállítása higított kénsav és vas segítségével történt, melyek kémiai reakciója során vas-szulfát mellet hidrogéngáz keletkezik. Lowe mobil hidrogénfejlesztői képesek voltak három óra alatt megtermelni a felszálláshoz szükséges gázt![14] Ez a gázfejlesztő "gép" szép példája a korabeli kémiai ismeretek gyakorlati felhasználásának! A kocsikon egy kivűlről látható 5x5x11 lábnyi faládában a kénsav korróziójának ellenálló megerősített acéltartály volt, amiben gázfejlesztés során a vas reakcióba lépett a kénsavval, s a keletkező hidrogént pedig elvezették a nyomásálló tartályból a léggömbbe egy hűtő- és tisztító-berendezésen keresztül. Voltaképpen pofonegyszerű megoldás volt, egészen zseniális. Természetesen a hidrogénnel óvatosan kellett bánni, a nylít láng használata nem lett volna szerencsés... Mindkét ilyen hidrogénfejlesztőt négy ló húzta, akárcsak a további négy szekeret, amely a ballonokat és a többi felszerelést szállította. </span><span>Mindez persze nem volt olcsó, a személyi állományt is fizetni kellett, és maga Lowe is alezredesi fizetést húzott.</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><span><br /></span></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: times;"><div class="separator" style="clear: both; font-size: large; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtnqrvC6vHePVaF5yDAhirdk-cUcrNtF-eu6QXKHIahld4ZKkWduWMTqlRVFb3D8F7pfTmKqbqch4dFWvFHC9fO0zp6GSoDEVdxOyQtB_yltBvD3fsgROsn_dUaN16FZcTKtpQUxMXIbf6UIrt1651UCWge3gtZqz4_fWr_26vkpTvNYypcH4aloZOWJc/s3222/165-A-2123_001_1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3222" data-original-width="2071" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtnqrvC6vHePVaF5yDAhirdk-cUcrNtF-eu6QXKHIahld4ZKkWduWMTqlRVFb3D8F7pfTmKqbqch4dFWvFHC9fO0zp6GSoDEVdxOyQtB_yltBvD3fsgROsn_dUaN16FZcTKtpQUxMXIbf6UIrt1651UCWge3gtZqz4_fWr_26vkpTvNYypcH4aloZOWJc/w258-h400/165-A-2123_001_1.jpg" width="258" /></a></div>Thaddeus S. C. Lowe, a "Balloon Corps" megteremtője és feje</span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: times;">(forrás: <a href="https://commons.wikimedia.org/wiki/File:165-A-2123_001_1.jpg">innen</a>)<br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: times;">Lowe 1861. szeptember 24-én a virginiai Falls Church-nél már a tüzérségi tűz korrigálására (tűzvezetésre) is felhasználta léggömbjeit, és ettől kezdve csaknem két éven át a ballonok igen gyakran feltűntek a szövetségiek hadseregének vonalai mögött. </span><span style="font-family: times;">Érdekes tény - okaira még kitérünk majd! -, hogy a megfigyelő léggömbök alkalmazása kifejezetten a háború korai szakaszára volt jellemző. A hadseregek megalakulásának időszakában Észak-Virginiában nagyon hasznosak voltak a csapatmozgások megfigyelésére, ugyanakkor a mozgó hadviselés esetén a léggömbök sokszor inkább tehernek bizonyultak, különösen a rendkívül rossz utakon. Mire utólérték a sereget, és felállíthatták volna a megfigyelési pontokat, a harcok helye módosult. A "Léggömbös hadtest" működése során végig szorosan együttműködött a "Jelző hadtesttel" (Signap Corps), amely távírókkal juttatta el a legfontosabb felderítési adatokat a hadsereg vezérkarához.[15] </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: times;"><br /></span></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrncsHC7Rs_zMWAyapGh4MF3looUkonreO3aVCwCfxHHVFUJPEaqsVeUN7mvhrv1ttSVeLmb6LHSLsj6OyGoQTleSwFTgh7MsXiUpchNEoYJZGpqQg0bDXRiRwjj6eNnAlU7V9dvFvkQ7tdRt-9wZUJHRtMbuE4ZAQQOfv_MbLG0AygrF3D3Ttaj9nZs0/s1024/Lowe_balloon_photo.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1024" data-original-width="997" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrncsHC7Rs_zMWAyapGh4MF3looUkonreO3aVCwCfxHHVFUJPEaqsVeUN7mvhrv1ttSVeLmb6LHSLsj6OyGoQTleSwFTgh7MsXiUpchNEoYJZGpqQg0bDXRiRwjj6eNnAlU7V9dvFvkQ7tdRt-9wZUJHRtMbuE4ZAQQOfv_MbLG0AygrF3D3Ttaj9nZs0/w390-h400/Lowe_balloon_photo.jpg" width="390" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Dr. Lowe egyszemélyes ballonnal száll fel a félszigeti hadjárat során<br />(forrás: <a href="https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Lowe_balloon_photo.jpg">innen</a>)</td></tr></tbody></table><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><span>Az unió tábornoki kara igen pozitívan állt a léggömbökhöz. </span><span>A már korábban említett Monroe erődnél került kapcsolatba a léggömbökkel </span><span>"Harcoló/Harcias" Joe Hooker - dandártábornok, aki nagy pártolója lett az új találmánynak. Hooker már ekkor </span><span>egy alkalommal azt írta, hogy </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><i></i></span></div><blockquote><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><i>"Egy felderítés után ballonról, kétségtelenül pontosabb és kielégítőbb infromációkkal tudok majd szolgálni."[16] </i></span></div></blockquote><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><span>Jelzi mindez, hogy nem pusztán az újdonság varázsa hozta létre a léggömbös megfigyelést, hanem egyes tábornokok is érezték, hogy ennek komoly gyakorlati előnye lehet egy adott helyzetben. Ennek oka abban is keresendő, hogy a konföderáció lovassága komoly fölényben volt tapasztalat tekintetében, és a felderítési adatokat a lovasságnak kellett volna szolgáltatni elsősorban. A léggömbös megfigyelések természetesen erősen ki voltak téve az időjárás szeszélyeinek. </span><span>1862. január 27-én Lowe arról panaszkodott, hogy a léggömbje ezidáig cserben hagyta, így a távolabbi lázadó táborokról nem tud jelenteni semmit, s csak a távoli füst alapján gyanítja, hogy ott 2 vagy 3 ezred táborozhat arra.[17] Februárban Hooker arról panaszkodott, hogy most meg a felhős, ködös időjárás és a hó akadályozta meg az ellenség megfigyelését.[18] Végül 20-án megírta, hogy léggömbös megfigyelése végre kielégítő eredménnyel zárult.[19] Van adat arról is, hogy 1861. december 10-én Hooker maga is beült a léggömb kosarába.[20] </span><span>Mint minden új kvázi "fegyvernemnek", a ballonok alkalmazásának is voltak veszélyei, hiszen az ismeretlennel kellett megküzdeni. Csaknem pórult járt például McClellan főparancsnok kedvenc hadtestparancsnoka, Fitz John Porter, aki 1862. április 11-én hajnalban szállt fel megfigyelni az ellenség mozgását. McClellan így írt feleségéhez, Mary Ellenhez az esetről még aznap:</span></span></div><blockquote><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><span><i>"Éppen csak lábadozom a szörnyű rémülettől. Ma kora reggel arra ébredtem, hogy Fitz John parancsnoksága arról értesít, miszerint Fitz ma reggel felszállt ballonnal, és a ballon elszabadult, s mintegy 3 mérföldnyire délnyugat felé ért földet, amely az ellenség vonalain bellül van! Képzelheted, mit éreztem! Azonnal különféle őrjáratokat küldtem ki, hogy megtudjam, mit tudnak, és hogy tegyenek valamit megmentése érdekében, de a parancs még ki sem ment, mikor Fitz úr ugyanolyan hűvös nyugalommal, mint sétáink során mindig, szerencsésen földet ért a saját táborom közelében, miután tényleg elhaladt az ellenség tábora felett!! Egy dologban biztos lehetsz: nem fogsz rajta kapni, hogy abba a megzavarodott légballonba szállok, és nem fogom megengedni, hogy más tábornok is felszálljon vele!" [21] </i></span></span></div><div style="text-align: justify;"></div></blockquote><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_ngXB9szHSzkP_XjbTJSfkn4L2Pe8-Aym91O6L_7UKATqx8uPsLWgkNc9ZYBuRHNW5u1nOe6XKJIco2gANRXqIYXYf-8n-n-iQQdEoE2QCpQqdiYt13WCWjvR6rIQnrijJDiWWhKDcqNflBv1e6JJ-p3kmrw9rD3gtgbTuTJqxTXdgSphL3enA8az7Yc/s359/Major_General_Fitz-John_Porter,_half-length_portrait.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="359" data-original-width="313" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_ngXB9szHSzkP_XjbTJSfkn4L2Pe8-Aym91O6L_7UKATqx8uPsLWgkNc9ZYBuRHNW5u1nOe6XKJIco2gANRXqIYXYf-8n-n-iQQdEoE2QCpQqdiYt13WCWjvR6rIQnrijJDiWWhKDcqNflBv1e6JJ-p3kmrw9rD3gtgbTuTJqxTXdgSphL3enA8az7Yc/w349-h400/Major_General_Fitz-John_Porter,_half-length_portrait.jpg" width="349" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Fitz John Porter (1822-1901) hadosztályparancsnok volt a félszigeti hadjárat során<br />(forrás: <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/File:Major_General_Fitz-John_Porter,_half-length_portrait.jpg">innen</a>)</td></tr></tbody></table><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><span><span>McClellan valóban betiltotta, hogy tábornokai felszálljanak a légballonokkal, ugyanakkor a felderítések továbbra is folytatódtak a baleset ellenére. Kétségtelen, hogy ezek az első légjárók, akik felszálltak a megfigyelést végző katonákkal csodabogaraknak számítottak. S</span></span><span>okan sarlatánnak tartották a léggömbös aeronautákat, akik csak olyanra költik az állam pénzét, aminek semmi haszna. A </span><a href="http://hagibal.blogspot.com/2012/03/egy-indian-little-bighorn-i-csatarol.html">Little Bighorn-i csatában</a><span> </span><span>később elesett George Armstorng Custer így számolt be erről - hosszabban</span><span> </span><a href="https://hagibal.blogspot.com/2023/04/george-armstrong-custer-az-aeronatua.html">itt írtam</a><span> </span><span>az esetről -, valamint az élményről, mikor parancsnoka felküldte felderítést végezni: </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><span><div><span style="font-family: times; font-size: medium;"></span></div><blockquote style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><i><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: times;">"A háború során erős kételyek fogalmazódtak meg a léggömbök gyakorlati használhatóságát illetően. Sok múlt az [adott] vidék jellegén, és a szembenálló felek közti távolságon. A hadsereg túlnyomó többsége elítélte és nevetségesnek tartotta a ballonos felderítési rendszert, anélkül, hogy személyesen tesztelte volna. Egyik erős oka volt e vélemény kialakulásának, hogy a felemelkedéseket rendszerint hivatásos aeronauták, Lowe professzor és asszisztensei hajtották végre, és ők gyakran számoltak be "porfelhőkről", "erős katonai oszlopok mozgásáról", "új földművek építéséről", "erős tábor a jobb oldalon"-ról, "nagy aktivitás az ellenséges védműveknél"-ről, ami akár mind igaz is lehetett, de nem volt mód igazoni vagy cáfolni, amíg csak ezek a szakemberek tettek repüléseket. A hadseregben általánosan elterjedt megjegyzés volt bármely léggömbös felderítés eredményeként készült jelentésre, hogy, "Az aeronauták az volt az érdekük, hogy felnagyítsák állításaikat és felértékeljék saját fontosságukkat, ezzel biztosítva maguknak, hogy jövedelmező állásuk legyen, és bármiről beszámolnak, amire képzeletük késztette őket, ellentmondásoktól való félelem nélkül." Akár ezért, akár más okból kifolyólag - ezt nem tudni, de nem is lényeges -, Smith tábornok elhatározta, hogy egy tisztet küld felszállni. A tábornok arra utasított, hogy végezzek felderítést léggömbbel, amelyet nem kis megrendüléssel fogadtam, mert bár a lovassági szolgálatot részesítettem előnyben, mégis ezt a magasságot magam választottam[22], míg ez a javasolt túra sokkal magasabb volt, mint amilyet valaha is szerettem volna vagy elképzeltem. Ez olyasfajta veszély volt, amely ellen kevesen iskolázták fel magukat, és még kevesebben kívánták. A ballont rendszerint 1000 láb magasra engedték felemelkedni, ahonnan földig nyúló köteleken e célra alkalmazott férfiak tartották. A hadviselés e válfaja iránti csodálatot egy olyan incidens csökkentette, amelynek Fitz John Porter vezérőrnagy volt a főszereplője. Egyedül szállt fel egy léggömbbel, és miután kockázatos magasságba ért, a földhöz rögzítő kötél - amely a ballon felfújásához használt savval[23] való érintekzés következtében meggyengült - elszakadt, és Porter tábornok azon kapta magát, hogy akarata ellenére nem pusztán felfelé, hanem az ellenség irányába is száll. Katonák ezrei, akik szemtanúi voltak a felemelkedésnek, és látták az esetet, most lélegzetvisszafojtva figyelték az útját. Szerencsére Porter tábornok, már indulás előtt, tájékozódott a szelepzsinórról, amelyen keresztül a gáz eltávozhat és és a ballon leengedhető. </span></span></i><span style="font-size: medium;"><i><span style="font-family: times;">Szokásos hidegvérével és lélekjelenlétével meghúzta a zsinórt, kinyitva a szelepet, és hamarosan látta, hogy emelkedése süllyedéssé változik, de léggömbökkel való tapasztalatlansága miatt túl sok gázt engedett ki, és süllyedése nem csak gyors volt, de már veszélyessé vált. Szerencsére egy fa ágaival találkozott, amely elkapta a ballont és rögzítette, így éppen csak, de a tábornok megúszta azt, ami súlyos katasztrófának látszott.</span></i></span><i><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: times;">"</span></span></i></div></blockquote></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Maga Custer rendkívülk szórakoztató stílusban <a href="https://hagibal.blogspot.com/2023/04/george-armstrong-custer-az-aeronatua.html">írta meg</a> a maga felszállását, miközben elismerte, hogy a léggömbös megfigyelések nagyon hasznosak voltak, és maga is hozzászokott végül a különös feladathoz. A ballonos "hadviselés" csúcspontja a félszigeti hadjárat volt 1862-ben, ahol mindkét oldal bevetette őket felderítésre, habár a konföderáció sosem jtutott el olyan "profizmusig", mint az unió.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Innen folytatjuk!</span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><b>Jegyzetek:</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><div><span><span style="font-family: times;">[1] Kettőt emelnék ki: Haydon, F. Stanbury: Military Ballooning during the Early Civil War. Baltimore, 2000 (első kiadás: 1941) ás Evans, Charles M.: The War of the Aeronauts. Mechanicsburg, 2002<br />[2] Csorba György: Tűzokádó sárkánygép, kábító lőszer, homokvető, aknamező, légi bombázás és Árpád tábora: Civil fegyverzetfejlesztési és stratégiai javaslatok az 1848–1849-es szabadságharc idején. In: Tanulmányok Hermann Róbert 60. születésnapja tiszteletére I. Budapest, 2023. 166.o. </span><span style="font-family: times;">Egyébként az osztrák támadásra Velence ellen lásd: Murphy, Justin D.: Military Aircrafts, Origins to 1918. Santa Barbara, 2005. 10.o.</span></span></div><div><span style="font-family: times;">[3] De Adda Gyula levele Görgei tábornokhoz. Kiadva: Aggházy Kamil: Budavár bevétele 1849-ben II. Budapest, 2001, 149-153.o.<br />[4] The War of the Rebellion: A Compilation of the Official Records of the Union and Confederate Armies. (a továbbiakban: OR) S3 V1, 283-284.o.</span></div><div><span style="font-family: times;">[5] Mirror of war: the Washington Star reports the Civil War. Ed.: Stepp-Hill. New Jersey, 1961. 51-54.o. </span></div><div><span style="font-family: times;">[6] OR S3 V3, 252.o-tól.</span></div><div><span style="font-family: times;">[7] OR S3 V3, 265-266.o.</span></div><div><span style="font-family: times;">[8] Magruder 1861. augusztus 9-i jelentése Bethelből. A jelentés kiadva: OR 4, 570-573 o.</span></div><div><span style="font-family: times;">[9] John La Mountain jelentése Benjamin Butler vezérőrnagyhoz, 1861. augusztus 10. Kiadva: OR 4, 600-601 o.</span></div><div><span style="font-family: times;">[10] Evans 2002, 82-87.o.</span></div><div><span style="font-family: times;">[11] Haydon 2000, 238.o.</span></div><div><span style="font-family: times;">[12] Haydon 2000, 239.o.</span></div><div><span style="font-family: times;">[13] Haydon 2000, 236.o.</span></div><div><span style="font-family: times;">[14] Murphy 2005, 11.o.</span></div><div><span style="font-family: times;">[15] a "hadtest" (Corps) ebben az eseben természetesen nem seregtestként értelmezendő, hiszen a "Ballon Corps" 6 kocsiból álló kis alakulatocska volt.</span></div><div><span style="font-family: times;">[16] OR S1 V5, 654.o.</span></div><div><span style="font-family: times;"><div><span style="font-family: times;">[17] OR 5, 711.o.</span></div><div><span style="font-family: times;">[18] OR 5, 724.o.</span></div><div><span style="font-family: times;">[19] OR 51:2, 410.o.</span></div><div><span style="font-family: times;">[20] u.o.</span></div></span></div></div><div style="text-align: justify;"><div><span style="font-family: times;">[21] The Civil War Papers of Georga B. McClellan. Ed.: Stephen W. Sears. New York, 1989. 235.o.</span></div><div><span style="font-family: times;">[22] Az eredetiben szójáték a mounted azaz lovassági és mount, azaz hegy szóval.</span></div><div><span style="font-family: times;">[23] Nyilván arra jutottak a baleset vizsgálatakor, hogy a hidrogénfejlesztéshez használt kénsav marta szét a kötelet.</span></div></div>Horváth Gáborhttp://www.blogger.com/profile/02380751630055262295noreply@blogger.com0Csorna, 9300 Magyarország47.6103234 17.246244419.300089563821153 -17.9100056 75.920557236178837 52.402494399999995tag:blogger.com,1999:blog-2469430066778812212.post-48994461289401484552023-11-16T22:23:00.002+01:002023-11-17T07:49:31.417+01:00Könyvajánló: Agatha Christie: Mert többen nincsenek<div style="text-align: justify;">Könyvajánló:</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;"><b><span style="font-size: x-large;">Agatha Christie:</span></b></div><div style="text-align: center;"><b><span style="font-size: x-large;">Mert többen nincsenek</span></b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhVSePnaEFPb_Q7lNEahVIkqOKdY-saEZoqjFpi4ZW9IJK1l0np_rxyl9KJEdWdMGIJt_SSwHGh7nPPvCACa9FQvm6dBmW5FlekWzAZGjGlrxNjZ7AdbPkFCOQWDye_AwIi3xgF9AOeQHQNSsP6xS21R2gmX8qmwdFFRKBJTgUHr_RLnqBL_HzawMUNTO8/s500/covers_820824.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="306" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhVSePnaEFPb_Q7lNEahVIkqOKdY-saEZoqjFpi4ZW9IJK1l0np_rxyl9KJEdWdMGIJt_SSwHGh7nPPvCACa9FQvm6dBmW5FlekWzAZGjGlrxNjZ7AdbPkFCOQWDye_AwIi3xgF9AOeQHQNSsP6xS21R2gmX8qmwdFFRKBJTgUHr_RLnqBL_HzawMUNTO8/s320/covers_820824.jpg" width="196" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Budapest: Helikon, 2023</div><div style="text-align: justify;">Eredeti megjelenés: </div><div style="text-align: justify;">- Ten Little Niggers (1939)</div><div style="text-align: justify;">- And Then There Were None (1940)</div><div style="text-align: justify;">Fordító: Szíjgyártó László (cop. 2020)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Néha le kell porolni a klasszikusokat, mert a régi betűk újraolvasva új értelmet nyerhetnek. Így vagyok kedvenc regényeim (Szép új világ, 1984, Az ötödik pecsét, A gyűrűk ura, stb) mellett a ponyvának számító - ám abból igazán minőséginek mondható - Agatha Christie művekkel is. Nemrég került a magyar boltokba újfent az angol krimikirálynő egyik legjobb regénye Szíjgyártó Péter fordításában, ez pedig a <i>Mert többen nincsenek</i>. Nem hallott még erről a művéről? Okkal. Mert nem ez a címe.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"> Ha azt írom ide, hogy Agatha Christie egy zseni volt, azzal aligha lepek meg bárkit, aki olvasott már tőle néhány regényt. Géniuszának kevés eklatánsabb példája van, mint a <i>Tíz kicsi néger</i>. Igen, szándékosan az eredeti angol/magyar elnevezést használom a most éppen amerikai mintára <i>Mert többen nincsenek</i> címen megjelent remekműre, de erre a kérdésre majd az írás végén még visszatérek! Több évnyi szünet után olvastam újra a regényt, és - bevallom - már nem is emlékeztem rá, hogy ennyire kemény pszichológiai thrillerről van szó. Ellentétben a legtöbb Christie-remekkel (a <a href="https://hagibal.blogspot.com/2013/08/konyvajanlok-agatha-christie-top-10.html">Top 10-es listámat</a> 10 éve állítottam össze, de sokat nem változtatnék rajta ma sem) ez ugyanis sokkal inkább thriller, mintsem bűnügyi regény. Itt nem a nyomozás a főcselekmény, hanem a lélektani hadviselés, amelyet Christie folytat az olvasók idegpályái ellen. Az íróóriás képes volt tíz karaktert profi festőként néhány színpamaccsal vászonra vinni mindössze 280 oldalon, majd levadászni őket válogatott módszerekkel, s tette ezt minden fölösleges hatásvadász skandináv krimis vérfürdő nélkül, nemes egyszerűséggel!</div><div style="text-align: justify;"> A történet művészien egyszerű: Kis létszámú társaság, limitált térben, szigetre zárva egy láthatatlan igazságosztó gyilkossal, aki egy mondóka alapján intézi el áldozatait egyesével. Igazi klíséhalmaz mára, ám nagyrészt éppen A.C. miatt, aki olyan letisztultan volt képes megoldani egy ilyen sorozatgyilkosságot, ahogy senki más 1939 óta. Bár a karakterek csak úgy oda vannak hányva a lapokra vastag ecsettel, olyan tipikus jellemek ezek, akikkel magunk is bőven találkozunk életünk során. Igazi Christie-i alakok: doktor, bíró, inas, szakácsnő, tanárnő, vénlány, világfi, katonatiszt, rendőr. Persze egyben klasszikus krimifigurák is: a rendőr korrupt, a vénlány vallási fanatikus, a bíró kíméletlen igazságosztó, a tábornok múltja nem makulátlan, az életművész bárki torkát elvágja némi aprópénzért... A szereplők hihetőek, szinte látjuk magunk előtt mindegyiküket hús-vér lényként, mert bár sablonosak, de olyan sablon alapján készültek, amelyeket a való élet vágott ki. Ráadásul sikerült elkerülni azt is, hogy utáljuk ezeket a szereplőket, akik pedig - szándékosan, vagy akaratlanul -, de bűnösök. Minden karakternek van derűs, szerethető oldala, ahogy a valóságban is szokott lenni az emberekkel. Megértjük, miért tette a tornatanárnő azt, amit tett, akkor is, ha borzasztó, mint ahogy a doktor műhibája is jelleméből fakad. A karakterek múltbeli bűne éppen azért hihető, mert jellemábrázolásuk alapján pont ilyen bűnökre és hibákra számítanánk tőlük. Agatha Christie mestere az emberi viselkedés ábrázolásának, mivel kiválóan ismeri az Embert. Mindezt ráadásként könnyedén képes betűkre váltani, sallangok nélkül. </div><div style="text-align: justify;"> Christie az első pár tucat oldalon felvonultatja a szereplőket, elvezeti őket a szigetre, és nekiesik a mészárlásnak. Mondhatni: "A tábla készen áll, a bábuk mozognak." A szerző lassan emeli a feszültséget. A 77. oldalig kell várni az első áldozatig, és a kötet felénél még mindig "csak" háromnál tartunk. Fokozatosan csökken az egyes gyilkosságok közt eltelt idő, s közben Christie elkezdi rövidíteni az alfejezetek hosszát. A történések végén egy-egy ilyen alfejezet néha már a fél oldalnyi terjedelmet sem éri el. A mondatok befejezetlenek, a szereplők gondolatai itt-ott már kuszák. Nem csoda, bizonytalanok és idegesek mind, hiszen tudják: lassan ők következnek. Mindent megpróbálnak, minden eszközt bevetnek, hogy kijátszák a halált, aki üldözi őket, de képtelenek megküzdeni ezzel a megfoghatatlan és hideg idegennel, aki már a fejükbe fészkelte magát. Még a legvagányabb és legkeményebb szereplők önbizalma is úgy tűnik el, ahogy a társalgó közepére helyezett asztalról a porcelánfigurák. Az írónő tökéletesen uralta a könyv minden mondatát.</div><div style="text-align: justify;"> Agataha Christie több regényében is élt azzal a módszerrel, hogy egy mondókára fűzte fel az eseményeket, de ebben a regényben a legdermesztőbb a versike szerepe. Briliánsan oldott meg egy hihetetlenül nehéz feladatot. Az eredeti 1860-as évektől népszerű dalocska így szólt:</div><div style="text-align: justify;"></div><blockquote><div style="text-align: justify;"><i>"Ten little niggers going out to dine, </i></div><div style="text-align: justify;"><i>One choked his little self, and then there were nine; </i></div><div style="text-align: justify;"><i>Nine little niggers crying at his fate, </i></div><div style="text-align: justify;"><i>One cried himself away, and then there were eight.</i></div><div style="text-align: justify;"><i><br /></i></div><div style="text-align: justify;"><i>Eight little niggers never heard of heaven, </i></div><div style="text-align: justify;"><i>One kicked the bucket, and then there where seven; </i></div><div style="text-align: justify;"><i>Seven little niggers cutting up sticks, </i></div><div style="text-align: justify;"><i>One chopped himself in halves, and then there were six.</i></div><div style="text-align: justify;"><i><br /></i></div><div style="text-align: justify;"><i>Six little niggers playing with a hive, </i></div><div style="text-align: justify;"><i>A bumble bee killed one, and then there were five ; </i></div><div style="text-align: justify;"><i>Five little niggers went in for law, </i></div><div style="text-align: justify;"><i>One got in chancery, and then there were four. </i></div><div style="text-align: justify;"><i><br /></i></div><div style="text-align: justify;"><i>Four little niggers going out to sea, </i></div><div style="text-align: justify;"><i>A red herring swallowed one, and then there were three;</i></div><div style="text-align: justify;"><i>Three little niggers walking in the Zoo, </i></div><div style="text-align: justify;"><i>A big bear cuddled one, and then there were two.</i></div><div style="text-align: justify;"><i><br /></i></div><div style="text-align: justify;"><i>Two little niggers sitting in the sun, </i></div><div style="text-align: justify;"><i>One got frizzled up, then there was one; </i></div><div style="text-align: justify;"><i>One little nigger living all alone, </i></div><div style="text-align: justify;"><i>He got married, and then there was none."[1]</i></div></blockquote><div style="text-align: justify;">A magyar kiadásokban rendszerint így került át a regénybe:</div><div style="text-align: justify;"><div></div></div><blockquote><div style="text-align: justify;"><div><i>"Tíz kicsi néger éhes lett egyszer; s vacsorázni ment, </i></div><div><i>Egyik rosszul nyelt, megfulladt, s megmaradt kilenc. </i></div><div><i>Kilenc kicsi néger későn feküdt le, s rosszat álmodott, </i></div><div><i>Egy el is aludt másnap, s nem maradt, csak nyolc. </i></div><div><i><br /></i></div><div><i>Nyolc kicsi néger sétára ment egy szép kis szigeten, </i></div><div><i>Egy ott is maradt örökre, s így lettek heten. </i></div><div><i>Hét kicsi néger tűzifát aprít, gyújtóst hasogat, </i></div><div><i>Egyik magát vágta ketté, s már csak hat maradt. </i></div><div><i><br /></i></div><div><i>Hat kicsi néger játszadozik a kaptárok között, </i></div><div><i>Egyet megcsíp egy kis méh, és nem marad, csak öt. </i></div><div><i>Öt kicsi néger tanulgatja a törvény betűjét, </i></div><div><i>Egyik bíró lesz a végén, s marad, csak négy. </i></div><div><i><br /></i></div><div><i>Négy kicsi néger tengerre száll, és egy piros lazac </i></div><div><i>Egyet lépre csal, bekapja, s csak három marad. </i></div><div><i>Három kicsi néger állatkertben jár, egy nagy medve jő, </i></div><div><i>Egyet keblére ölel, és így marad kettő. </i></div><div><i><br /></i></div><div><i>Két kicsi néger kiül a napra s sütkérezni kezd, </i></div><div><i>Egyik pecsenyévé sül és nem marad, csak egy. </i></div><div><i>Egy kicsi néger magára hagyva, árván ténfereg, </i></div><div><i>Felköti magát, és vége is, mert többen nincsenek."</i></div></div></blockquote><div style="text-align: justify;">A prűdnek gondolt, viktoriánus Agatha Christie pedig képes volt egy ártatlan kis dalocskára egy sorozatgyilkosságot úgy felépíteni (az utolsó happy end-es részt átírva, mert nála nem házasodik az utolsó kicsi néger fiúcska, hanem felköti magát!), hogy mindegyik esetre kitalált egy gyilkossági módot, és tette mindezt hidegvérrel, mindenféle logikai baki és erőltetettség nélkül!</div><div style="text-align: justify;"></div><blockquote><div style="text-align: justify;">[Megjegyzés rovat: az angol erdetiben a "<a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Red_herring">red herring</a>" - amelyet magyarul nem túl szerencsésen vörös lazacra fordítottak - plusz jelentést hordoz, ugyanis a krimiírók által a műveikben elhelyezett hamis nyomokat értik alatta szakmai berkekben!]</div></blockquote><div style="text-align: justify;">A <i>Tíz kicsi néger</i>ben egyetlen fölösleges sor sincs, szikár mestermű, nincsenek táj- és helyleírások, semmi olyan, ami nem lényeges pszichológiailag. A történet tetszőlegesen áthelyezhető lenne bármely elszigetelt helyre. A sztori rendkívül sokrétűen átdolgozható, modernizálható, bemutatható és ettől időtálló. Ugyanúgy bele lehetne helyezni egy áram nélkül maradt XXI. századi környezetbe, ahogy a római korba. A karakterek is rendkívül rugalmasan változtathatóak lennének, mert nem a foglalkozásuk, hanem a személyiségük miatt vannak jelen. Ha valamiből csinálhatna Kenneth Branagh viszonylag könnyen <a href="https://hagibal.blogspot.com/2022/03/gadot-ra-varva-halal-niluson-filmajanlo.html">egy új filmet</a>, hát az ez az Agatha Christie regény! [Igen, láttam a <i><a href="https://port.hu/adatlap/film/mozi/szeansz-velenceben-a-haunting-in-venice/movie-247452">Szeánsz Velencében</a></i>-t is, de még keresem a szavakat...]</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Maga az írónő - aki mindig roppant kritikus volt önmagával szemben - is elégedett volt alkotásával, ami már önmagában jelzi, hogy mesterműről van szó. A <i>Tíz kicsi néger</i> A.C. pályafutásának a legjobb korszakában íródott, egyszerűen képtelenség belekötni. A regény lezárása egészen megdöbbentő, úgy logikus, hogy az ember első olvasása során nem is gondolna a megoldásra, ellenben újraolvasva végig látja majd a nyomokat, amelyek alapján ki kellett volna találja a gyilkost. Továbbra is fenntartom, hogy a <i>Tíz kicsi néger </i>az egyik legragyogóbb ékkő a krimikirálynő koronaékszerén, egészen kiváló alkotás!</div><div style="text-align: justify;">Az új kiadás semmi extra, egy ponyvának megfelelő minőségben látott napvilágot. A borítókép nem éppen kiemelkedő, vagy feltűnő munka, bár mivel itt nem a Néger-szigeten, hanem átnevezve, a Katona-szigeten játszódik a történet, legalább álcázószínnek jó ez a méregzöld árnyalat. Óvatos kezelés mellett talán tucat olvasást is kibírhat a fűzött kötés... A fordítás egyébként tetszett, sikerült a feszültséget nagyon jól átadni. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><u>Pontozás:</u></div><div style="text-align: justify;">Kilenc és fél néger porcelánfejecske a tíz indiánból.</div><div style="text-align: justify;">9.5/10 pont</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">moly.hu: 96% (327 csillagozás)</div><div style="text-align: justify;">goodreads.com: 4.3 (1.284.566 voks!)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">(2023. november 16-ai adatok szerint!)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Végezetül pár szót az alternatív címadásról! Nem szeretem, mikor egy már meggyökeresedett címet/művet holmi politikai korrektség kedvéért átírnak. Tény, hogy a <i>Tíz kicsi néger</i> az USA-ban már eredetileg is <i>Mert többen nincsenek</i> címen hódított 1940-ben, így akár validnak nevezhető az érv, hogy csak az lett lefordítva ebben az esetben. Viszont ha a "néger" szócskát katonákra cseréljük, a Néger-szigetet meg Katona-szigetre, azzal mit is nyerünk itt a Kárpát-medencében? Semmit. Ellenben igenis, veszítünk! Miért jobb, ha magyarul maradunk az eredeti brit címnél? </div><div style="text-align: justify;">1. Mert maradunk az eredeti címnél. Mégiscsak ezt adta neki Agatha Christie 1939-ben... </div><div style="text-align: justify;">2. Korjellemző egzotikumot ad a regénynek. Ilyen volt a kor, amiben íródott. Egy misztikus nevű szigeten egyébként sokkal furcsább dolgok történhetnek, mint egy szimpla Katona-szigeten. </div><div style="text-align: justify;">3. Nálunk nem nagyon van, aki megsértődhetne rá, mert rabszolgaság sem volt, és a szónak sincs olyan pejoratív jelentése, mint az Egyesült Államokban. </div><div style="text-align: justify;">4. Ez messze a legsúlyosabb érv! Az amerikai címadás egyszerűen árulkodik a történet végéről, lelövi a poént! Miközben izgulnunk kellene, ki marad életben, a cím voltaképpen elárulja a végkifejletet! </div><div style="text-align: justify;">5. Ha már semmiképpen nem használjuk a T<i>íz kicsi néger</i>t, akkor én inkább a harmadik alternatív angol címre, a <i>Tíz kicsi indián</i>ra voksoltam volna, az indián szónak nálunk végképpen nincs semmi negatív jelentése.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Jegyzetek:</b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">[1] Lásd: The Ten Cent "Ten Little Injuns" Songster. New York, 1869. No. 8.</div>Horváth Gáborhttp://www.blogger.com/profile/02380751630055262295noreply@blogger.com0Csorna, 9300 Magyarország47.6103234 17.246244419.300089563821153 -17.9100056 75.920557236178837 52.402494399999995tag:blogger.com,1999:blog-2469430066778812212.post-60800317745519414552023-11-06T21:03:00.002+01:002023-11-07T08:17:31.577+01:00Az őszi hadjárat - beszámoló, programajánló<div style="text-align: center;"><b><span style="font-size: x-large;">Az őszi hadjárat</span></b></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsC9hztn-VaVUBiyi3f6ywUYBoDrcajemDjvtRd1z7bXut7B9M2A5KkyFYadVorkohMI7l18nVTWMbzR5MdFdDfmwI_GWhVj00ozykoMAKd0ikOM0oV5ERZC-uTwuo2AUijnLVwVzWxUV1sw-zSSN8yWoLYJU0njY6I1YYU0PMLwX2klR1mxxzvrXGr4M/s3456/IMG_3704.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3456" data-original-width="2304" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsC9hztn-VaVUBiyi3f6ywUYBoDrcajemDjvtRd1z7bXut7B9M2A5KkyFYadVorkohMI7l18nVTWMbzR5MdFdDfmwI_GWhVj00ozykoMAKd0ikOM0oV5ERZC-uTwuo2AUijnLVwVzWxUV1sw-zSSN8yWoLYJU0njY6I1YYU0PMLwX2klR1mxxzvrXGr4M/w266-h400/IMG_3704.JPG" width="266" /></a></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Kicsit megritkultak a blogos írások az utóbbi időben, mivel zsúfolt heteken vagyok túl, és még két szintén igencsak betáblázott hét következik. Ígérem, hogy hamarosan sokasodni fognak újra a történelemmel és könyvekkel kapcsolatos posztok! A tanévkezdés a könyvtárban is plusz feladatokkal járt, és az előadások száma is jócskán felfutott (ami persze remek) szeptember-október folyamán, így betemettek a tennivalók, mint könyvtári raktárat a selejtezendő könyvek. A <a href="https://www.gyoriszalon.hu/">Győri Szalonra</a> mentek az írások eközben azért, és jártam <a href="https://fb.me/e/1xzHj8HER">Tápon</a>, Rajkán, <a href="https://fb.me/e/1d0DNYRz0">Győrújfalun</a> és persze a <a href="https://fb.me/e/2VCCAthpB">Bezerédj-kastélyba</a>n is előadásokat tartani, és csaknem minden hétre esett egy-egy fellépés. Ez a következő kettőben sem lesz másként.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJP4DTiaTH5Y0_jP01xTGlfoW5uoVpdDutC4N140M51Ui_OVAF9sSczs-DuyUQqz2Bch9xd_Rru_YPH4iTEjwUXIzK2afMxbKHMCV7T9nB2nB2FHLRBT1miELWWkWzCKe_dNCk0mvUraPiP_Zr4lumJzeSmPKHEVEqImkHb5mJMVgxats88c5ma_doYCI/s1401/b%C3%A1n.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="774" data-original-width="1401" height="221" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJP4DTiaTH5Y0_jP01xTGlfoW5uoVpdDutC4N140M51Ui_OVAF9sSczs-DuyUQqz2Bch9xd_Rru_YPH4iTEjwUXIzK2afMxbKHMCV7T9nB2nB2FHLRBT1miELWWkWzCKe_dNCk0mvUraPiP_Zr4lumJzeSmPKHEVEqImkHb5mJMVgxats88c5ma_doYCI/w400-h221/b%C3%A1n.jpg" width="400" /></a></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Úgyhogy, mielőtt jönne a következő blogbejegyzés, felhívnám a figyelmet a pénteken ünnepélyes keretek közt megnyíló Győri Könyvszalonra, amelynek programjairól <a href="https://konyvszalon.com/">itt lehet</a> olvasni részletesen. Ennek keretében az a megtiszteltetés ért, hogy ismét én fogok <a href="https://konyvszalon.com/oldalak/kisfaludyterem/pentek_16.html">beszélgetni</a> Bán Mórral/Jánossal, a Hunyadi-könyvsorozat szerzőjével, immár harmadik (vagy negyedik?) alkalommal. Az eszmecsere pénteken 16 órakor lesz a győri színház Kisfaludy termében. Ménfőcsanakiak figyelmébe ajánlanám külön a két órával később, 18 órakor esedékes könyvbemutatót, amely során kolleginám segítségével Szabady János két kötetéről lesz <a href="https://konyvszalon.com/oldalak/muzealisgyujtemeny/pentek_18.html">beszélgetés</a>. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHBeFvPN23ENlJRRfrCaUG-xMLcUV3CSfQ8SJozTr-5wNc6uAWoTmJP_On7cBQjW5Br-tcDPnquK3oF2Lyy8SDy45D5cvsGOxtilWHaw6Fuk6qVR0ukXmlAoi48EXEMw0F0-BxdHXqiTvt5r5H5IpStJmgzmEb7B4nYA1Z20F7MYpW_0OsaAuoQzqrFP4/s1150/20231121_hadik_eload_pl.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="440" data-original-width="1150" height="153" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHBeFvPN23ENlJRRfrCaUG-xMLcUV3CSfQ8SJozTr-5wNc6uAWoTmJP_On7cBQjW5Br-tcDPnquK3oF2Lyy8SDy45D5cvsGOxtilWHaw6Fuk6qVR0ukXmlAoi48EXEMw0F0-BxdHXqiTvt5r5H5IpStJmgzmEb7B4nYA1Z20F7MYpW_0OsaAuoQzqrFP4/w400-h153/20231121_hadik_eload_pl.jpg" width="400" /></a></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Emellett készülök a november 21-i <a href="https://fb.me/e/16bBq92q2">előadásomra</a>, amely szokás szerint a Bezerédj-kastélyban kap helyet 17:30-as kezdéssel, és témája Hadik András tábornok berlini hadjárata lesz. Ennek keretében megnézzük a császári-királyi hadsereg 17-18. századi fejlődését, a korabeli hadviselés mikéntjét, Mária Terézia és a magyarok viszonyát, és persze kiemelten kezeljük a híres berlini "portyát", amiről egyébként írtam már egy rövid <a href="https://www.gyoriszalon.hu/news/18189/102/Hadik-Andr%C3%A1s-megsarcolja-Berlint">összefoglalót </a>a Győri Szalonra. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiN9fSe-SZcGQym4zJ7W_Yo45ifo2PE0bUGGG5cIDYkvEwd5uA6MjTi68W9cWdHh8N76hPC1qUfrvGOObF4oeia4F2kNzPa2k-_00UtVMLuL-hU9yFxtbBTWTgMBJywguk6LmyFQkwg7FwMWTOdAU7GdtpAM5RBjGZ1vN5j48uxbZwZloflM-94ovUMB6o/s3291/IMG_20231101_085013.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3291" data-original-width="2468" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiN9fSe-SZcGQym4zJ7W_Yo45ifo2PE0bUGGG5cIDYkvEwd5uA6MjTi68W9cWdHh8N76hPC1qUfrvGOObF4oeia4F2kNzPa2k-_00UtVMLuL-hU9yFxtbBTWTgMBJywguk6LmyFQkwg7FwMWTOdAU7GdtpAM5RBjGZ1vN5j48uxbZwZloflM-94ovUMB6o/s320/IMG_20231101_085013.jpg" width="240" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlGwuGeRGYLpV93ivXerOGgJRxZ8n6DC00HavPOt92wGIVlWQYh07dkZSpBpYg-0tGTmpAkpT-0v1BoU4jn4qx4zmDyXuq5wEZjLjhKyf8a4fpnz7EYYKWeyF5Q5th-SwB8_ZBGTHKw26TVZOgKwym0mMY9NUAAMPLGTD8XB-eUKbtNKAI7Gkj7__WUw8/s2842/IMG_20231101_084931.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2842" data-original-width="2132" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlGwuGeRGYLpV93ivXerOGgJRxZ8n6DC00HavPOt92wGIVlWQYh07dkZSpBpYg-0tGTmpAkpT-0v1BoU4jn4qx4zmDyXuq5wEZjLjhKyf8a4fpnz7EYYKWeyF5Q5th-SwB8_ZBGTHKw26TVZOgKwym0mMY9NUAAMPLGTD8XB-eUKbtNKAI7Gkj7__WUw8/s320/IMG_20231101_084931.jpg" width="240" /></a></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Mindemellett még jó hírnek számít, hogy elkészült a Turner Kálmánról készülő kiadványunk kézirata és - mondhatni - látványterve, melynek során az első, még nyomtatás előtti példányt már kézben is vehettem. A pontos megjelenés dátuma ugyan még kérdéses, de már nincs nagyon távol. A megvalósulás elsősorban a <a href="https://www.facebook.com/rabakozikutatok">Rábaközi Helytörténeti-kutatók Társulatának</a> köszönhető, kiemelten pedig vezetőjüknek, Szalay Balázsnak. Úgy vélem, hogy dédapám testvérének, Sarród, Garta, majd Rábapordány egykori plébánosának Don-kanyarban vezetett naplója rendkívül érdekes és értékes forrása mind az 1942-1943-as oroszországi eseményeinek, mind hazatérést követően a rábaközi itteni mindennapoknak. Sokat dolgoztam vele, igyekeztem alapos jegyzetapparátust készíteni hozzá. A kötet megjelenéséről mindenképpen tájékoztatni fogok a blogomon. </div>Horváth Gáborhttp://www.blogger.com/profile/02380751630055262295noreply@blogger.com0Csorna, 9300 Magyarország47.6103234 17.246244419.300089563821153 -17.9100056 75.920557236178837 52.402494399999995tag:blogger.com,1999:blog-2469430066778812212.post-83388693855226488352023-10-12T20:15:00.002+02:002023-10-12T20:16:03.699+02:00Könyvajánló: Pillanatképek a magyar középkorból (2022)<div style="text-align: justify;"> Könyvajánló:</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;"><span style="font-size: x-large;"><b>Pillanatképek a magyar középkorból</b></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2pX6COMbHhlnLyzr21p9YnFpEHiWytWfH6g_-L3cPR_WRVEWoBAjwxUIxhaQX133UwczY34ccw7n-O8oUfAYc6quns-QcNcedA2FQbbuci23OhFxpoGITWiRa7suAIyzL-md3ZvFEBxCnM2c5danBLewmaehLDIic_tzp5rElWQkgeOQykXbg5M0xhM4/s574/43973598.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="574" data-original-width="434" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2pX6COMbHhlnLyzr21p9YnFpEHiWytWfH6g_-L3cPR_WRVEWoBAjwxUIxhaQX133UwczY34ccw7n-O8oUfAYc6quns-QcNcedA2FQbbuci23OhFxpoGITWiRa7suAIyzL-md3ZvFEBxCnM2c5danBLewmaehLDIic_tzp5rElWQkgeOQykXbg5M0xhM4/s320/43973598.jpg" width="242" /></a></div></div><div style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Budapest: Bölcsészettudományi Kutatóközpont - Történettudományi Intézet és Martin Opitz, 2022</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Szerkesztette: Storka Renáta, Weisz Boglárka</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">254 oldal</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span><span>Az utóbbi években igen markánsan jelent meg a középkori gazdaságtörténet az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának könyvrepertoárjában, és egymás után adtak ki kiváló tanulmánygyűjteményeket és forráskiadványokat. Ezek rendkívül fontosak, mivel új mélységet adnak a középkori kutatásoknak, ahol a gazdaságtörténet nem igazán volt prioritás korábban. Ugyanis b</span></span>ármennyire is népszerű azt gondolni, hogy a középkor csupa izgalom, csata, kaland és veszély volt, votaképpen nem is különbözött annyira a mai világunktól, mint elsőre hinnénk. A települések, városok zöme 1000 és 1526 között a legritkább esetben nézett szembe ellenséges invázióval, és sokkal nagyobb gondot jelentett számukra a közlekedés biztonságának fenntartása a rablók ellen, mint az idegen hódítók hada. Akkor is a sivár - vagy, mint kiderül a forrásokból, nem is olyan sivár - hétköznapok domináltak. A <a href="https://tti.abtk.hu/kutatasok/lendulet/kozepkori-gazdasagtortenet/bemutatkozas">Gazdaságtörténeti Kutatócsoport</a> kötetei bizonyítják, hogy kutatási területük nagyon érdekes, és nem csupán a szűk szakmai közösséget hozhatja lázba. 2022 végén különösek remek <a href="https://tti.abtk.hu/kutatasok/lendulet/kozepkori-gazdasagtortenet/hirek/5089-pillanatkepek-a-magyar-kozepkorbol">kiadvánnyal</a> rukkoltak elő, amely ugyan nem friss tanulmányokat közöl, ám olyan közel hozza az érdeklődőkhöz a középkori életet, amennyire ez csak lehetséges lapokon keresztül. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span>A </span><span style="text-align: center;"><i>Pillanatképek a magyar középkorból </i>című </span><span>válogatáskötet alapvetően "kis színes" hírecskék mozaikjából áll, amely a középkor egy-egy apró mozzanatát mutatja be példákon keresztül, gazdagon illusztrálva. Nem véletlenül használom a "kis színes" fogalmát, hiszen a Történettudományi Intézet oldalának <a href="https://tti.abtk.hu/kutatasok/lendulet/kozepkori-gazdasagtortenet/havi-szines">"Havi színes" </a>rovatában jelentek meg az ide beválogatott történetecskék alapvetően 2016-17-ben. </span>A válogatás szerzőként felvonultatja a magyar középkorkutatás javát Bácsatyai Dánieltől Zsoldos Attiláig. <span>A kötetben elsősorban nem királyokról, királynékról, az ország előkelőiről olvashatunk történeteket - ők csak ritkán kerülnek a szövegbe -, főszereplői a hétköznapi emberek: polgárok, földművesek, hajósok, bányászok, jogászok, kőfaragók, molnárok és kézművesek. </span>Nem is didaktikus leírásokat kapunk, hanem egy-egy kis sztorit, személyt mutatnak be, amit/akit a szerencsésen fennmaradt források segítségével a szokásosnál kicsit jobban megismerhetünk. A forrás lehet régészeti lelet, oklevél, számadáskönyv, ábrázolás, a kutató pedig történetet kerekít belőle, amely átélhetővé teszi azokat a nem is olyan sötét középkori hétköznapokat. Stílusilag szerzőtől függően lehet kissé szárazabb "szakmaibb", vagy akár egészen mesemondásszerűen elbeszélt a történet. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span>Minél többet olvastam a középkorról, annál nagyobb fanatikusa lettem az utóbbi évtizedben. </span><span>A középkorban ugyanis az az izgalmas, hogy milyen egyszerű, ugyanakkor komplex. Ma szinte mindenben - sokszor akár mesterkélten is fenntartandó - egyenlőség a norma, erre vagyunk büszkék, míg a középkorban fel sem merült senkiben, hogy az emberek egyenlőek lennének! Legfeljebb Isten előtt majd a túlvilágon... Egy polgár a maga által bírt jogaira volt büszke, a nemes az ősi jussára, adómentességére és kardjára, de még a jobbágy is óvta a saját magát megillető kiváltságokat. Az egész világ egyéni és közösségi autonómiák kusza halmaza volt, amelyet egyénenként - elméletben - az érdem, hűség és a teljesítmény szabott meg. A születés mellett természetesen... Szinte hihetetlen, hogy 500 évvel ezelőtt az emberek működtetni voltak képesek városokat, országokat a nekünk igencsak áldatlan állapotoknak tűnő viszonyok mellett! És legtöbb esetben nem is rosszul!</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Az első fejezetben nyolc írás kapott helyet, és elsősorban a megélhetéssel, bevételekkel, adózással foglalkozik, majd a bányászat és a tulajdonviszonyok taglalása lövetkezik 5-5 bejegyzésben. Nem maradhatott ki a pénz világa sem, hiszen egészen elképesztő miféle kaotikus monetáris rendszer uralkodott akkoriban, majd jön a különféle szakemberek nehézségeinek bemutatása. A kereskedők a középkor legfontosabb szereplői közé tartoztak, nélkülük nem lehet gazdaságtörténeti mű, utána a címertan következik három tanulmányban. A két utolsó fejezet írással kapcsolatos történeteket mesél el, illetve vegyesfelvágottként extrém eseteket vonultat fel. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Melyek voltak a legizgalmasabb írások számomra? Draskóczy István középkori hajókról és tutajokról írt szösszenete mindenképpen ilyen. A túlnyomórészt akkor is - sőt, a közékorban pláne! - vizek mentén élő magyarok gyakran hajón közlekedtek, emellett a nagyobb mértékű áruszállítás csak azokon volt olcsón megoldható. Draskóczy bemutatja a sószállító tutajok és hajók különféle típusait, méreteit, illetve a hajósokat, akik meglovagolták ezeket a vizijárműveket. A sóbányászatról írt szösszenete szintén plasztikus, idézetekkel gazdakon fűszerezett (megsózott...). Nagyon érdekes volt az eskűkről szóló Szőcs Tibor-írás is, hogy miként hol és kik előtt kellett esküdözni. Weisz Boglárka: <i>Védelmi pénz, avagy üzemeltetési költség</i> címmel a korabeli vámszedési gyakorlatot mutatja be, amelynek visszáságaival közvetlen utána Kovács Viktória foglalkozott. Valami "érthetetlen" oknál fogva ugyanis a középkorban sem szerettek az emberek adót/vámot fizetni, így megpróbálták kicselezni a hatóságokat álutakkal, amelyek elkerülték a vámszedő helyeket. Mások meg másokat vittek álutakra, és álvámokkal vámolták a gyanútlan utazót. <span>Szintén nagy kedvencem Körmendi Tamás írása, amelyben egy középkori ingatlanmaffiáról lebbenti fel a fátylat, valamint Kádas István írása a rovásbotokról. Utóbbi bemutatja a kor embereinek zsenialitását, amellyel egyszerű módszerekkel képesek voltak megoldani egy olyan problémát, amelyet ma sokszor a NAV számítógépei sem. </span>Egyébként a kötetből szépen kiderül, hogy a középkoriak vallásosságuk mellett nagyon is földhözragadt, anyagias szemléletű emberek voltak, akik elvárták egy egyházi alapítványtól is, hogy gazdaságosan legyen képes fenntartani magát. Szó nem volt itt valamiféle ostoba, bigott alakokról, hanem nagyon is racionális, két lábbal földön álló emberek alkották a Magyar Királyság lakosságát. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Bár a gazdaságtörténet dominál tematikailag - elvégre mégiscsak a Gazdaságtörténeti Kutatócsoport kiadványa - ám akad itt egyéb is. Megismerkedhetünk a kétes erkölcsű leányzóval, Maruszjával, aki egyik zsoldoskapitányt elhagyta egy másikért, jókora bajba keverve Pozsony városát 1466-ban. Megtudhatjuk azt is, hogy mennyivel szórakoztatóbb (és egyben költségesebb) vendég volt Luxemburgi Zsigmond, mint III. Frigyes német-római császár, vagy hogy miként úszott meg igencsak olcsón Borsvai András és Kendi György egy gyilkosságot 1518-ban. Azt is tudni illik, hogy az erőszak a középkorban a jog egyik eszköze volt, s ha valaki úgy érezte sérelem érte, gyakran fegyveres erővel vett revansot. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Bár forráscentrikusan szemlélem a történelmet - és a legfontosabbnak az utóbbi évek középkori gazdaságtörténeti kiadványai közül éppen ezért a forráskiadványok -, de be kell látnom, hogy a középkor népszerűsítése az ilyen populáris kiadványok feladata, mert könnyebben emészthető a nem szakemberek számára. Sajnos sokáig az igazán jó népszerűsítő irodalom a magyar történelemben hiánycikk volt, és ennek a bizalom látta kárárt. Növelte a közemberekben a hitet, hogy az "emtéa" valamiféle idegen test az államban, amely elszakadt a "pórnéptől". Egyszerűen nem spórolható meg az a munka, amit a minőségi népszerűsítésbe kell befektetni, mert mindenki rosszul jár. Kárát látja az olvasó, aki csak gyenge köteteket vagy áltörténelmet talál a polcokon, és kárát látja a kutató, aki nem tudja majd eladni a könyveit. Szerencsére egyre gyakoribbak a kiváló népszerűsítő könyvek, amelyek szívós és kitartó munka mellett visza fogják állítani azt a bizalmat, amely valamikor régen elveszett. Lassú munka lesz, de az igényes olvasó látni fogja a különbséget egy szakmailag korrekt munka és egy szenzációhajhász blöff között. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">A kötet képanyaga kiemelkedő, és ahol lehet magyar példákkal illusztrálták a leírtakat, ahol nincs ilyen, ott külföldi kódexek, festmények kerültek a kötetbe. Mindezt tanulmányonként átlagosan 7-8 fotót, térképet jelent, ami könnyen átélhetővé teszi a kort. Egyben a képeket tanulmányozva azonnal szembe ötlik, hogy a középkor nem sötét, hanem nagyon is színes volt. A kiadók minőségi munkát végeztek, kötötten, fotópapír minőségű lapokon adtak ki igencsak korrekt áron egy nagyon értékes válogatást. Köszönet érte!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><u>Értékelés:</u></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Kilenc aranyforint a tíz ezüstdénárból.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">9/10 pont</span></div>Horváth Gáborhttp://www.blogger.com/profile/02380751630055262295noreply@blogger.com0Csorna, 9300 Magyarország47.6103234 17.246244419.300089563821153 -17.9100056 75.920557236178837 52.402494399999995tag:blogger.com,1999:blog-2469430066778812212.post-762175093373323572023-09-12T09:16:00.011+02:002023-09-13T08:44:52.749+02:00Könyvajánló: Jo Nesbø: Vérhold<div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Könyvajánló:</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><b><span style="font-size: x-large;"><span style="font-family: times;">Jo Nesb</span><span style="font-family: times;">ø: Vérhold</span></span></b></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: times; font-size: large;">Budapest: Animus, 2023</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrWzjvfPEQ0bh__3HFR3QK6KUMT2PzlC3monPPP6ej8coN4efbdLwLSD4OS6hjdGRy2_mNrgjFJjC9IlB4n2IMcj7NhQbfTdcRoPaLOxddO6VbEndLlsnGnAtqfC2ep7Mn6ZhleNUwLsTB3nteV3HNFgWDgPs9e1Ib8OZ6mCGnNBgqvgSlxvzPQ37jtK8/s500/covers_797310.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="357" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrWzjvfPEQ0bh__3HFR3QK6KUMT2PzlC3monPPP6ej8coN4efbdLwLSD4OS6hjdGRy2_mNrgjFJjC9IlB4n2IMcj7NhQbfTdcRoPaLOxddO6VbEndLlsnGnAtqfC2ep7Mn6ZhleNUwLsTB3nteV3HNFgWDgPs9e1Ib8OZ6mCGnNBgqvgSlxvzPQ37jtK8/s320/covers_797310.jpg" width="228" /></a></div></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Eredeti megjelenés: Blodmane (2022)</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Sorozat: Harry Hole (13.)</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Fordította: Sulyok Viktória</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">428 oldal</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Jo Nesbø regényeinek magyar megjelenését mindig igyekszem figyelmmel követni, hiszen kétségbevonhatatlanul jelenünk egyik legjelentősebb krimiírója. Mikor megjelent a legutóbbi Harry Hole-regény, a <a href="http://hagibal.blogspot.com/2020/02/konyvajanlo-jo-nesb-kes.html">Kés</a>, akkor sem késlekedtem írni, róla, de <i><a href="http://hagibal.blogspot.com/2021/05/konyvajanlo-jo-nesbo-birodalom.html">A birodalom</a></i> is kapott tőlem irodalomkritikát. A norvég mágus azon kevés skandináv bűnügyi író közé tartozik, aki viszonylag egyenletesen képes magas minőséget hozni.</span></div><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><o:p></o:p></span></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">A <i>Vérhold</i> - talán jobb cím lett volna a Paraziták - a <i>Kés </i>közvetlen egyenesági leszármazottja. Harry Hole egykori sztárnyomozó - akit továbbra sem vagyok képes Harri Hulenak nevezni olvasás közben, holott ez lenne a helyes olvasat - veszteségeitől összeroppanva éppen Kaliforniában igyekszik magát halálra alkoholizálni. Ebben megakadályozza egy kiöregedett színésznő (Lucille) anyjáéhoz hasonló mosolya, ami életet lehel belé. Ez nem túl ígéretes kezdet, de legalábbis nem tűnik túl hihetőnek, hogy egy vadidegen megmentése adjon új motivációt bárkinek. De végül is, lényegtelen, mi viszi rá, az a fontos, hogy visza kell térnie Osloba, hogy ismét gyilkosokat rendeljen a felbukkanó oszló hullákhoz. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: times;">A viszonylag gyermeteg motiváció mellett a regény alapsztorija sem bonyolult: két eltűnt nő után nyomoz a helyi rendőrség, akik ugyanazon bulit követően tűntek el, s a gyanú árnyéka egyből a dúsgazdag Markus R</span><span style="font-family: times;">øedre vetül, aki a házigazdája volt a partynak. Hole így a kábszerfüggő </span><span style="font-family: times;">R</span><span style="font-family: times;">øed megbízásából csapatot szervez, hogy feltárja az igazságot, cserébe annyi pénzt ígérnek neki, amivel megmentheti Lucille életét, akit fogságba ejtett a mexikói maffia. </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: times;">A regény annyira bájos, mint egy meztelen csiga, amelyik nyálkát húz egy adag kiköpött slejmen, de hát végül is ez egy skandináv krimi. A szerző nem tesz gesztust felénk (tehát gesztustalan), s aki egy kis gusztustalanságtól vagy parazitától parázik, az kerülje el a könyveit! Pláne ezt. A mű tele parazitákkal, szó igazi és átvitt értelmében egyaránt. A gyilkos ellenségei agyát fertőzi meg velük, de élősködik itt minden szereplő: a korrupt rendőr/politikus a társadalmon, az érdekházasságban élő nő a férjén, míg a férj a pénzével vesz illegális élvezeteket, a magányába fulladó Harry Hole pedig szeretet koldul minden nőtől, hogy legyen miért élnie. Sokféle féreggel találkozunk a lapokon, mégis érezzük, hogy ezek nem mind szörnyek, a parazitizmus a természet része, bármennyire is taszító. A</span><span style="font-family: times;">gyunkba fészkeli magát a gondolat, hogy bizony ilyen-olyan módon m</span><span style="font-family: times;">ind paraziták vagyunk és egyben gazdatestek, enélkül életben sem maradnánk. Bogarasok vagyunk és szimbiózisban élünk félelmeinkkel és gyengeségeinkkel.</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: times;">A karakterek hozzák a szokásos skandináv krimis átlagot, vagyis a</span><span style="font-family: times;">z egy főre eső elmebeteg száma kettő: egy sorozatgyilkos, egy pedofil és egy kannibal. Öööö, ez így nem stimmel... Az egy főre eső elmetegek száma </span><span style="font-family: times;">Nesb</span><span style="font-family: times;">ønél minimum három... A szereplők </span><span style="font-family: times;">vonszolják a maguk keresztjét, és múltjuk szekrényében ott figyelnek a csontvázak kitépett szemgolyói. Mindenki bűnös, és mindenki áldozat. Általában véve nem szeretem ezt a mentalitást, mert rendkívül kártékony az egyéni döntések jelentőségét elvitatni. Ám a <i>Vérhold</i>ban a szereplők furcsa módon mégsem taszítóak. Az persze már-már karikatúraszerűen túlzó, hogy Harry Hole minden nőnek bejön 1 fényévnyi távolságon belül, még akkor is, ha történetesen élete csúcsán jócskán túljutott emberi roncs. A nők ennél sokkal okosabbak sajnos/szerencsére... Maga Hole voltaképpen a szerző kivetülése egy alternatív valóságba: egy zeneimádó rocksztár, aki zenélés helyett mások megmentésére adta a fejét, de önpusztító életmódjával is menő.</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span><span style="font-family: times;">Maga a gyilkosság mechanizmusa nem különösképpen hihető - bár kétségtelenül fantáziadús, ellenben igencsak beteges és undorító -, ugyanakkor a regény lezárása sok szempontból mégis briliáns. Elég hamar eldöntöttem, hogy ki a legvalószínűbb elkövető, de </span><span style="font-family: times;">Nesb</span><span style="font-family: times;">ø a végén igencsak összegubancolja a szálakat. Tudatosan beépített több hamis útvonalat és csapdát, így voltaképpen túlterheléses támadást intéz agysejtjeink ellen. Több gyanús gondolathernyó is befészkeli magát a fejünkbe, hogy aztán téves utakra vezessen minket, mikor pillangóként szárnyat bont egy-egy új tenciális megoldás. </span></span><span style="font-family: times;">Nem éppen elegáns történetépítés, de működik. </span><span style="font-family: times;">Ha több látszólag egyenlően esélyes elkövető van, nehezebb lesz beletrafálni. A <i>Vérhold </i>végig fenntartja a figyelmet, mondhatni (Vér)holdkórossá válunk. Jó könyv.</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: times;">Jo Nesb</span><span style="font-family: times;">ø ugyan <i>A birodalom</i>mal már bizonyította számomra, hogy Harry Hole-on túl is van benne potenciál, de a sorozatot még mindig viszi a saját lendülete. A regény végéből pedig kiderül, hogy nem maradunk norvég sorozatgyilkos nélkül a jövőben sem... Harry Hole talán túl van már a csúcson, és sokan a nagy finálét várják, amit kétségtelenül már nem lehet sokáig húzni. Nem tudom, még hány Hole-sztorit fogunk kapni, de én ezt is élveztem, és bátran ajánlom a sötét tónusú, skandináv krimik kedvelőinek. </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">A magyar kiadás az Animustól oly jól megszokott német birodalmi színeket kapta, azonnal tudja a borítót megpillantó személy, hogy ez nem az unikornisokon lovagló pink Barbi bababzsúrjáról fog szólni. Sulyok Viktória fordítása gördülékeny, a magyar szövegben hibákra nem is emlékszem. Fizikailag is rendben van a kiadvány fűzött létére, nem lehet belekötni.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><u>Értékelés: </u></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Nyolc galandféreg a tízből.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">moly.hu: 94% (186 értékelés)</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">goodreads.com: 4.25 (10713 értékelés)</span></div>Horváth Gáborhttp://www.blogger.com/profile/02380751630055262295noreply@blogger.com0Győr, Ménfőcsanak, 9012 Magyarország47.624846899999987 17.60994919.314613063821142 -17.546301 75.935080736178833 52.766199tag:blogger.com,1999:blog-2469430066778812212.post-76798219320038202862023-08-29T18:25:00.030+02:002023-08-30T08:46:05.330+02:00A hajónapló, mint forrás<div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"> </span></div><h2 style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia; font-size: x-large;"><b>A hajónapló, mint forrás</b></span></h2><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><div style="text-align: center;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6HdZ7JmXb2RphtVmLQC6uxVpyzBaDa8tGE0Tkpe1zD2th7vwBlsFbEWDj3ZQfV6btNYhncATV40nKIAoyXYlyVJGBKLKzhWbrA1dCw7vUFbqPKUNGDxXyjbEfU2edXxwdj6F13uFMdoUWvNQWnwCkYQFRCW3d4zu8jcwXxyE7sVa48X2CWmwTXCyXY5Y/s691/HMS_Swiftsure_(1870).jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="494" data-original-width="691" height="286" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6HdZ7JmXb2RphtVmLQC6uxVpyzBaDa8tGE0Tkpe1zD2th7vwBlsFbEWDj3ZQfV6btNYhncATV40nKIAoyXYlyVJGBKLKzhWbrA1dCw7vUFbqPKUNGDxXyjbEfU2edXxwdj6F13uFMdoUWvNQWnwCkYQFRCW3d4zu8jcwXxyE7sVa48X2CWmwTXCyXY5Y/w400-h286/HMS_Swiftsure_(1870).jpg" width="400" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;">Az <i>HMS Swiftsure</i> (forrás: <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/File:HMS_Swiftsure_(1870).jpg">innen</a>)</span></td></tr></tbody></table></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: georgia;"><span>Az egyik állítás, amivel gyakran találkozik a történelemmel foglalkozó ember, az az, mikor elmondják felületesen tájékozott elmék, hogy a történelem hazugság, nem is történtek meg azok az események, amelyekről olvasni a könyvekben, mivel lódítanak. Ez afféle Dr. House-féle "mindenki hazudik"-tézis, némi összeesküvéselmélettel vegyítve. Természetesen kritikával kell fordulni a történelmi források felé, de ez erős túlzás. A régészeti leletek számtalan olyan történetírói állítást erősítettek meg, amelyeket korábban kételkedve fogadtak a történészek. </span><span>A folytonos hitetlenkedés mindennel szemben nem kritika.</span><span> </span><span>A források - pontosabban az azokat megfogalmazók - rendszerint nem hazudtak szándékosan, ezt már csak azért sem tehették meg, mert a kortársak könnyedén megcáfolhattak volna légből kapott kitalációikat. Emellett a legtöbb esetben nincs ok a hazugságra, mert a források, amiket a történészek használnak, rendszerint nem az utókornak készültek, hanem a mindennapos működéshez kellettek: mustrajegyzékek, zsoldjegyzékek, utasítások, parancsok, jelentések. Ezeket hamisítani a legtöbb esetben nincs értelme. A</span><span> hadvezetésnek tudnia kell, hogy mi történt pontosan, hiszen akkor lehet kijavítani a hibákat, és megakadályozni az ellenség terveit. Egy logisztikai parancsnoknak pontosan tudnia kell, mennyi lőszer, élelmiszer fogyott el, különben nem tudják pótolni azokat. Ettől persze még szándékos, vagy tudatlanságból elkövetett torzítás gyakran van, s ezért szokás a két oldal forrásait egybevetve kutatni az igazságot. </span></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><div><span style="font-size: medium;"><span>A primer források közül mindegyik "típusnak" megvan a maga előnye és hátránya. Egy naplófeljegyzés vagy levelezés rendszerint időrendjében pontos, az író adott pillanatban meglévő valós gondolatait tükrözi, és nem befolyásolja mondjuk a háború végeredménye. Ellenben nem látja összefüggéseiben az eseményeket, és látóköre igencsak szűk. Egy memoár ezzel szemben már rendszerbe foglalja a történteket, nagyobb kitekintéssel bír, viszont már történetmegírás céljával készül, így a szerző saját magát és ügyét jó színben igyekszik feltűntetni, a hibákat meg palástolni törekszik. Emellett</span></span> sokszor tele van időrendi zavarokkal, mivel 1, 10, vagy akár 30 év távlatából az ember agya már nem emlékezhet pontosan minden dátumra, ráadásul a háború végeredménye befolyásolja, mit miként értékel az emlékező utólagos bölcsességgel felvértezve. A legfontosabbak hadtörténelmi források természetesen a hivatalos katonai dokumentumok. Az egyes ütközetek menetének pontos rekonstrukciója ezek nélkül szinte lehetetlen. Ilyen források a XVII. századtól maradtak fenn nagy mennyiségben, bár már korábbról is akadnak. Szárazföldi fegyvernem esetén ezek leginkább a hadseregek, hadtestek, hadosztályok és ezredek hadinaplói, míg tengeren a hajók hajónaplói. </div><div><span style="font-size: medium;"><span><br /></span></span></div><div><span style="font-size: medium;">Mai bejegyzésemben a haditengerészet forrásaiból mutatnék be néhányat, minden teljességre való törekvés nélkül. Megpróbálom felvázolni, hogy a hadtörténészek a tengerekért folyó küzdelmeket milyen adatokból rekonstruálhatják, kiemelten a XX. századiakat, mivel utóbbiakból viszonylag jelentős mennyiségű elérhető az internet segítségével. Sokakat érdekel a történelem, a hadihajózás, de eredeti forrásokat mégis ritkán lát a többség. </span><span>A haditengerészeti események legfontosabb forrásai tehát a hajónaplók (angolul: logbook vagy ship's log). A Brit Királyi Haditengerészet (Royal Navy) hajóitól 1669-től kezdődően maradtak fenn hajónaplók, amelyek elsősorban az adott hajók által megtett utakról informálnak minket koordinátákkal és időjárási feljegyzésekkel. Mivel a brit haditengerészet alapvetően nem volt több hajóból álló állandó egységekbe szervezve (bár később hajórajokba, flottákba igen), így - ellentétben a szárazföldi szokásokkal - nincsenek is hadinaplók magasabbegységektől a régebbi korok esetén. A brit gyakorlatban a hajókon rendszerint a vitorlamester vezette a hajónaplót, amelyet aztán a hajó kapitánya kiegészített saját gondolataival, s létrejött belőle a kapitány hajónaplója (Captain's log). Rajtuk kívül általában egy hadnagy és a </span><span>hajóorvos is feljegyzéseket készített (Medical officer's Journal), utóbbi elsősorban a személyzet egészségére nézve tartalmazott fontos adatokat. A pontos adminisztráció rendkívül fontos volt a hadihajózásban, és már egy hordó ellátmány felnyitását is rögzíteni kellett papíron. </span><span>A <a href="https://www.nationalarchives.gov.uk/help-with-your-research/research-guides/royal-navy-ships-voyages-log-books/">brit gyakorlat</a> szinte az egész világon elterjedt a XIX. században, és később is meghatározta a naplózási szokásokat. </span><span>(Jobban belegondolva</span><span> a Star Trek-ben is </span><a href="https://memory-alpha.fandom.com/wiki/Ship%27s_log">hajónaplót</a><span> meg </span><a href="https://memory-alpha.fandom.com/wiki/Captain%27s_log">kapitányi naplót</a><span> vezetnek, még ha a számítógépen is teszik ezt!) </span></div><div><br /></div><div>Nézzünk példákat különböző korokból és flottákból!</div><div><br /></div></span><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJCJbjxaIJ5_7TRyaxHVBspRntay9GCiMg_o1pDxBG-1jpUe02dSCNv9KCEhui9Mvykgwpd8YHzliZi5HOiKYgqYVqonOBQ43SwJMRu2Gv2M61Sgwej4gtXqWEQLe7L3qsJugKCXncZ-7AdJYCwxBFvbkrcMk6K_-Dyi1Z4zQWodnL1F8yvTPs4_AlTi8/s1200/Richard_Henry_Nibbs_(1816-1893)_-_The_Battle_of_Trafalgar,_21_October_1805_-_BHC0555_-_Royal_Museums_Greenwich.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="797" data-original-width="1200" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJCJbjxaIJ5_7TRyaxHVBspRntay9GCiMg_o1pDxBG-1jpUe02dSCNv9KCEhui9Mvykgwpd8YHzliZi5HOiKYgqYVqonOBQ43SwJMRu2Gv2M61Sgwej4gtXqWEQLe7L3qsJugKCXncZ-7AdJYCwxBFvbkrcMk6K_-Dyi1Z4zQWodnL1F8yvTPs4_AlTi8/w400-h266/Richard_Henry_Nibbs_(1816-1893)_-_The_Battle_of_Trafalgar,_21_October_1805_-_BHC0555_-_Royal_Museums_Greenwich.jpg" width="400" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;">Richard Henry Nibbs festménye a Trafalgari csatáról.<br />A kép középponjában az <i>HMS Colossus</i> csatahajó (forrás: <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/File:Richard_Henry_Nibbs_(1816-1893)_-_The_Battle_of_Trafalgar,_21_October_1805_-_BHC0555_-_Royal_Museums_Greenwich.jpg">innen</a>)</span></td></tr></tbody></table><span><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">A korai időszakban a hajónaplókat természetesen kézírással vezették, és nem is mernék nagyon fordítgatni belőlük, mivel nehéz kihámozni őket a szaknyelv és a rövidítések használata miatt. Első példaként kezdjük az <i><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/HMS_Colossus_(1803)">HMS Colossus</a></i> 74 ágyús harmadosztályú sorhajó kapitányi naplójának részletével, amelyet 1805. októberében vetett papírra a hajó parancsnoka <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/James_Nicoll_Morris">James Nicoll Morris</a>. Igen, az időpontból sejthető, hogy a <a href="https://rubicon.hu/kalendarium/1805-oktober-21-nelson-admiralis-donto-gyozelmet-arat-trafalgarnal">Trafalgari csatáról</a> van szó benne. A napló oldala oszlopokra és sorokra van felosztva, ahol az első oszlopba a dátumot vésték fel (megtudjuk belőle, hogy október 21-én, a csata napján hétfő volt), a következőbe pedig a szél- és időjárási viszonyokat. Ha jól betűzöm és értelmezem a naplóba írt rövidítéseket, akkor a napló szerint észak-északkeleti szél fújt, vár aligha jelentős, mivel a tenger nyugodt volt, a látási viszonyok pedig mérsékeltek. A következő oszlopokban az irányt, megtett távolságot, majd a hajó tartózkodási helyének koordinátáit és a hely nevét lehetett volna megadni, de ezen a napon ezek üresen maradtak, nyilván, mert nem változott az elmúlt napokhoz képest. A jobboldali legszélesebb oszlop a megjegyzések helye volt, ide került be minden fedélzeten történt fontos esemény. A <i>Colossus </i>hajónaplóján jól lehet látni, mennyire aránytalanok az egyes napokhoz fűzött megjegyzések. Október 21-e kétségtelenül széles sort kapott, és a csata eseményei a 22-i sávba is áthúzódnak. A bejegyzés szerint az ellenséges francia-spanyol flotta létszámát 33 sorhajóban, 4 fregattban és 2 briggben állapították meg, a csata pedig 12:10 után vette kezdetét. </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></span></div><div style="text-align: center;"><span><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="2021" data-original-width="2600" height="311" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPN8vdVMrxuvMqSdYdYPq_S4BkrTdznviDnCmC1YSvBJ863XqR5dKvPjD72oc8eOpA9cgw3y7cNRhF-X11xxVTp86oHB7gWDAk20x7ie16DBQ1AeNtaxT5B6JqMETzXo-oRZOvOK6kwxiHD3itknopCQkQCQ_DUTaqwta1tAUNsrnDHJFreqH8TUuz-pY/w400-h311/ColossusTrafalgar1.jpg" width="400" /></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiI9ktQ4t0cvWtFsEdZTDH63I41zXLWW7uNXdheXTFVN3HdOp1zgFGzBk64zMGuabhGbKIa1p91iwSGy4QO5AE4LzhWYFBH0SAlk-8mPb9Xk3zy4aWg6jLLYnSoAf21idf6VULEj02uBm_oA7SxlivXkeA_AHk3p63h09FwPNMknG2SrV0b-P98BNNe2RI/s2600/ColossusTrafalgar2.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="2022" data-original-width="2600" height="311" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiI9ktQ4t0cvWtFsEdZTDH63I41zXLWW7uNXdheXTFVN3HdOp1zgFGzBk64zMGuabhGbKIa1p91iwSGy4QO5AE4LzhWYFBH0SAlk-8mPb9Xk3zy4aWg6jLLYnSoAf21idf6VULEj02uBm_oA7SxlivXkeA_AHk3p63h09FwPNMknG2SrV0b-P98BNNe2RI/w400-h311/ColossusTrafalgar2.jpg" width="400" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;">Az <i>HMS Colossus</i> bejegyzése az 1805. október 21-i Trafalgari csatáról (forrás: <a href="https://www.rmg.co.uk/stories/blog/library-archive/lieutenants-logs-records-royal-naval-voyages-1673-1809">innen</a>)<br /></span></td></tr></tbody></table></div></div><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div>A Trafalgari csata hajónaplóit egyébként <a href="https://archive.org/details/logsofgreatseafi02jack/page/264/mode/2up">kiadták</a> nyomtatásban (Logs of the Great Sea Fights. I-II. Ed.: Thomas Sturges Jackson. London, 1899-1900), de nem oldotta meg a csata rekonstrukciójának összes problémáját. Mindenesetre az <i>HMS Colossus </i>naplójának átirata is elolvasható benne (265-266.o.). A hajónaplók fizikailag rendszerit vaskos, bőrkötéses kötetekbe voltak kötve (sokszor falapokkal megerősítve), amelyeket gyakran emlékkönyvszerűen illusztráltak, illetve díszítettek is. Jó példa erre a brit <i>HMS Swiftsure</i> logbook-ja:</div></div></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTnFMBoNtInIq9Pim_US2rI-A91JnwCtImnGivuZenHOu6O8v24PlGvt2Mnkg37QTkyCplz80Dd2e2v9149uC6BiNN3M2HmcOCSo9bKOptbnJ3N_3n9b8WbJaPWMJt7OCo3YIa7gcjyeU0I7xo9EQK_pnW2GFFUut5N-ijCuNRKskcKIlZ2HbFBkVcCzY/s1536/5124004.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="1034" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTnFMBoNtInIq9Pim_US2rI-A91JnwCtImnGivuZenHOu6O8v24PlGvt2Mnkg37QTkyCplz80Dd2e2v9149uC6BiNN3M2HmcOCSo9bKOptbnJ3N_3n9b8WbJaPWMJt7OCo3YIa7gcjyeU0I7xo9EQK_pnW2GFFUut5N-ijCuNRKskcKIlZ2HbFBkVcCzY/w269-h400/5124004.jpg" width="269" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;"><span>Az <i>HMS Swiftsure</i> hajónaplójának címoldala 1884-ből (forrás: <a href="https://www.davidrumsey.com/luna/servlet/detail/RUMSEY~8~1~230309~5508668">innen</a>)</span><span style="font-size: large;"> </span></span></td></tr></tbody></table><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><span>Az <i><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/HMS_Swiftsure_(1870)">HMS Swiftsure</a></i> páncélozott (ú.n. "ironclad", azaz "páncélöltözetű") csatahajó 1872-ben állt a Brit Királyi Haditengerészet szolgálatába, majd 1884-ben átvette a csendes-óceáni hajóraj (<a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Pacific_Station">Pacific Station</a>) zászlóshajói posztját. </span><span>E csoportosítás főhadiszállása a chilei Valparaísoban volt, mivel a Csendes-óceán délkeleti részén a britek nem rendelkeztek saját támaszpontokkal ekkoriban, és Chile Nagy Britannia legfontosabb szövetségese volt Latin-Amerikában. </span><span>A <i>Colossus </i>és a <i>Swiftsure </i>hajónaplója is szépen mutatja, hogy már kialakult szokások alapján vezették a hajónaplókat. Bár a <i>Swiftsure </i>már gőgépekkel rendelkezett, a vitorlák még nem tűntek el róla. A vitorlások idején az időjárás volt az egyik kulcsfontosságú tudnivaló (felhőzet, látótávolság, hullámzás, a szél ereje és iránya), amely adatokat itt szintén a hajó pozíciójának rögzítése követett, végül az egyéb megjegyzésre méltó dolgok az oldal jobb felén. Ide most az 1885. március 22-25-i oldalt illesztem be, amelynek érdekessége, hogy a szemközti oldalon grafikonon mutatták be az 1885. márciusában mért légnyomási adatokat:</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2VDlLEp9Rpn-Zjnfv3KsQ-LwP1RjHRqshuwb6Zb2jMYbCSbDiNdmFyTJ8DEiCFG-KTNs2wX_TXSGRKZ5P71ILFjcWejOf4PW2kFp17vqgM2bFxncIZUWVtyQEemYEl8sM_iOMWV19HE2EUcxDJ9GADDQ0eTkoqbPfZeEKqMC09j2fbxsUK28hpJPVoqw/s1536/5124094.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="1198" data-original-width="1536" height="313" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2VDlLEp9Rpn-Zjnfv3KsQ-LwP1RjHRqshuwb6Zb2jMYbCSbDiNdmFyTJ8DEiCFG-KTNs2wX_TXSGRKZ5P71ILFjcWejOf4PW2kFp17vqgM2bFxncIZUWVtyQEemYEl8sM_iOMWV19HE2EUcxDJ9GADDQ0eTkoqbPfZeEKqMC09j2fbxsUK28hpJPVoqw/w400-h313/5124094.jpg" width="400" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;">Az <i>HMS Swiftsure</i> brit csatahajó 1885. március 22-25-i hajónaplós bejegyzései (forrás: <a href="https://www.davidrumsey.com/luna/servlet/detail/RUMSEY~8~1~230415~5508758">innen</a>)<br /><br /></span></td></tr></tbody></table></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">A hajó logbook-ját nem csak időjárási adatokkal bolondították meg, hanem természetesen térképekkel illusztrálták a hajó megtett útvonalát, sőt akár a bejárt helyeket is bemutathatták fényképekkel és rajzokkal. Az <i>HMS Swiftsure</i> egyik művésze például egy vízfestményt is készített, amely bekerült a naplóba. Sajnos nem tudjuk pontosan mely helyszínét ábrázolja az 1884-es útnak, de mivel a panamai partok melletti bejegyzéseknél áll, valószínűleg a <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/San_Blas_Islands">San Blas-szigetektől</a> nem messze eső helyszínt ábrázolhat:</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0akVkJ62y8qNWlFdmy3B_R18OOOmWS67XLNHIgHFNf_vYfkflYI9juiI1AKEqCUMGmrNZR7hvh7TCx5-JqkiUugu9j8D_NIVUli_HowFYhZsyLmiknGsicGWLRRaaJVpt3YTPpdScxv_eO8z0C7-Z0DSVqpOSh-bkzouY-Y2fWto09xSARqMFJ89fEg0/s1536/5124055.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="698" data-original-width="1536" height="181" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0akVkJ62y8qNWlFdmy3B_R18OOOmWS67XLNHIgHFNf_vYfkflYI9juiI1AKEqCUMGmrNZR7hvh7TCx5-JqkiUugu9j8D_NIVUli_HowFYhZsyLmiknGsicGWLRRaaJVpt3YTPpdScxv_eO8z0C7-Z0DSVqpOSh-bkzouY-Y2fWto09xSARqMFJ89fEg0/w400-h181/5124055.jpg" width="400" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;">Panamai partszakasz, öböl ábrázolása az HMS Swiftsure hajónaplójában, 1884 (forrás: <a href="https://www.davidrumsey.com/luna/servlet/detail/RUMSEY~8~1~230375~5508719">innen</a>)<br /><br /></span></td></tr></tbody></table></div><div style="text-align: center;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgDihKkuqiSAQqUxLLg1T4tcTFgqPB30w6MhwKt6X6cFlZEIZjpOO91LTHvNrwt34sW12D-8yk07-mAYG-qAMCUzchpOgGpmLRZY_H_CAdPe8_QXNoK2Py4t7mBwlh4USAqeKtVBgquPCLZ71CDvlPpIBuhpS2J8LWzYqiSu2YaJcn2p8k6K_V-PnRaKyQ/s1536/5124040.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="1001" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgDihKkuqiSAQqUxLLg1T4tcTFgqPB30w6MhwKt6X6cFlZEIZjpOO91LTHvNrwt34sW12D-8yk07-mAYG-qAMCUzchpOgGpmLRZY_H_CAdPe8_QXNoK2Py4t7mBwlh4USAqeKtVBgquPCLZ71CDvlPpIBuhpS2J8LWzYqiSu2YaJcn2p8k6K_V-PnRaKyQ/w261-h400/5124040.jpg" width="261" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;">A <i>Swiftsure </i>hajónaplójának oldala a San Francisco és Vancouver-sziget közti útról (forrás: <a href="https://www.davidrumsey.com/luna/servlet/detail/RUMSEY~8~1~230350~5508704">innen</a>)<br /><br /></span></td></tr></tbody></table></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><span>A kézírással vezetett naplóknak komoly hátránya volt az olvashatóság, illetve, hogy sokféleképpen lehetett vezetni benne a dolgokat. </span><span>Az Egyesült Államok már korán igyekezett egységesíteni a bejegyzéseket, amire jó példa a polgárháború alatt az Atlanti-óceánt blokádoló flottához beosztott 22 ágyús </span><i><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/USS_Jamestown_(1844)">USS Jamestown</a></i><span> szlúp hajónaplója (a hajó fényképe legfelül a cím alatt!), amely már nyomtatott formátumban készült és "csak" ki kelett tölteni. Ez egyáltalán nem meglepő, hiszen az ilyen jellegű nyomtatványokon folyó statisztikai adatvezetés a korabeli hadseregekben már általános volt jó ideje, az amerikaiak meg amúgy is hajlamosak voltak racionalizálni a dolgokat. </span><span>A <i>Jamestown </i>logbook-jának 1861. szeptember 19-i oldala a következőképpen fest:</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEieG3hUzt8YFbz4zVhf82rpUNC6SO0BvZeemIDJJmsq2YrIbkrMzRbOMyVdQx8U7H88CarrnU8RgriikeSVRNGNT5Le9eZ8BwaGzFxaPY4w61RBz5dY9UQM3TrLXJGOQR4TraN0AgkPKqK-uJVIgv7r7gWMDjRxUCtWKft3Hi3k1hLKsklF7WUZSTQWZ1s/s1876/vol014of067_056_1.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="1876" data-original-width="1300" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEieG3hUzt8YFbz4zVhf82rpUNC6SO0BvZeemIDJJmsq2YrIbkrMzRbOMyVdQx8U7H88CarrnU8RgriikeSVRNGNT5Le9eZ8BwaGzFxaPY4w61RBz5dY9UQM3TrLXJGOQR4TraN0AgkPKqK-uJVIgv7r7gWMDjRxUCtWKft3Hi3k1hLKsklF7WUZSTQWZ1s/w278-h400/vol014of067_056_1.jpg" width="278" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;">A <i>USS Jamestown</i> hajónaplójának 1861. szeptember 19-i oldala (forrás: <a href="https://www.naval-history.net/OW-US/Jamestown/USS_Jamestown-1861-1863.htm">innen</a>)</span></td></tr></tbody></table></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><span>Baloldalt már táblázatban lehet vezetni a legfontosabb hajóval kapcsolatos adatokat (kelet-északkelet irányból 2-es erősségű szél, stb.), míg szemből nézve a jobb felén a lapnak a különféle tisztek bejegyzései kapnak helyet, amelyeket aláírással hitelesítettek. Magyarul: mint a briteknél. Azt is látni, hogy felül a délelőtti, alul a délutáni eseményeket vezették. Jelen esetben megtudhatjuk, hogy 4 és 8 óra között a legénység számára friss ellátmányt kapott a szlúp. </span><span>Már a <i>Jamestown </i>1848-as hajónaplóján feltűnnek az instrukciók is, amely szerint vezetni kell a hajónaplót:</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgl5FuegvBTbUEH4atMHDZGJxpz6u_Yt4o3aW_USu_VA4FSZMSrtvBatGRZyeCNoGRGMup1qdkx1oiP94K6mUkwI1junMQZ8KwDoxLBXObFt2NWmKSW3Bn25sCAkFV2nhzPeWBpibV7XiJig8ZnZeses2QAkd_RnrAmnn-9nJ5HOaXhFnDaOfPkEJ5l9yo/s1884/vol003of067_002_0.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="1884" data-original-width="1300" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgl5FuegvBTbUEH4atMHDZGJxpz6u_Yt4o3aW_USu_VA4FSZMSrtvBatGRZyeCNoGRGMup1qdkx1oiP94K6mUkwI1junMQZ8KwDoxLBXObFt2NWmKSW3Bn25sCAkFV2nhzPeWBpibV7XiJig8ZnZeses2QAkd_RnrAmnn-9nJ5HOaXhFnDaOfPkEJ5l9yo/w276-h400/vol003of067_002_0.jpg" width="276" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;">A <i>USS Jamestown</i> szlúp 1848-as hajónaplókjának vezetési útmutatója (forrás: <a href="https://www.naval-history.net/OW-US/Jamestown/USS_Jamestown-1847-1848.htm">innen</a>)<br /><br /></span></td></tr></tbody></table></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">A szélerősséget egy 12 fokozatú skálán kellett megadni a 0-ás "nyugodt"-tól a 12-es "hurrikán erejű szél"-ig, amelynél már minden vitorlát be kellett vonni (és mehetett a legénység imádkozni). Az időjárást betűkóddal tüntették fel, ahol például a "b." a tiszta/kék égboltot, az "r." pedig a folyamatos esőt jelentette. Bár az időjárás fontossága sosem múlt el a hajózásban, azért a hajónaplókban megfigyelhető, hogy jelentősége csökkent a vitorlákról a gőzhajókra való áttéréssel. A <i>USS Jamestown</i> sosem kerülét komolyabb harci helyzetbe 1844-től 1913-ig tartó hosszú története során, és végül mint karanténhajó pusztut el egy tűz során. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><div><span>Ugyanezt már nem mondhatjuk el a <i><a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Prinz_Eugen_(neh%C3%A9zcirk%C3%A1l%C3%B3)">Prinz Eugen</a></i> német nehézcirkálóról - és ezzel újabb országba ugrunk át -, amely hadihajót egyébként Horthy Miklós kormányzó jelenlétében bocsátottak vízre 1938-ban és a hajó keresztanyja Horthy Miklósné Purgly Magdolna volt. A cirkáló hadinaplójának 1941. május 24-i feljegyzése például így nézett ki:</span></div><div><span><br /></span></div><div><span><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKTfClqES_Hfm7gXwpbw8lF7LVSAw6SJ3BwpQAdbhqa7sMZzqzrjCgRtLhvHmB292JzqrE_YTSFJfBmRcQLw6YRh00_x_H7R6KPpbazggiqp-6CgDtWUWk4NNwl2IVUugeX5VWqT0pc9hSuz0u9MbMzaxLhUszpQUIjah22SYV8VWfojB0I3_M65hgh2M/s1800/0271.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span><img border="0" data-original-height="1259" data-original-width="1800" height="280" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKTfClqES_Hfm7gXwpbw8lF7LVSAw6SJ3BwpQAdbhqa7sMZzqzrjCgRtLhvHmB292JzqrE_YTSFJfBmRcQLw6YRh00_x_H7R6KPpbazggiqp-6CgDtWUWk4NNwl2IVUugeX5VWqT0pc9hSuz0u9MbMzaxLhUszpQUIjah22SYV8VWfojB0I3_M65hgh2M/w400-h280/0271.jpg" width="400" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span>A <i>Prinz Eugen</i> cirkáló hadinaplójának részlete, 1941. május 23-24.<br />(NARA T-1022 R-2815 K.T.B. 1941.05.18-1941.06.01. p. 10-11)<br /><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiesKOsjyIIRf1XKTBW5TFbP3LCPH4ACz8ai87Qh696xPOHDq5Qyxfr74_QBFWK-9HKX5ZOnm4qDg2UAos55moWIq7sQYZuTrGvRMzGOf5kjLFAmrBX7PTJxiBYX-YRHsVXpWo5vrb985Vea3NwaUeIIUaPFtcnz4nhUrR4SC2Peq30KB3U25vPg5HCVQ8/s1800/0279.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span><img border="0" data-original-height="1261" data-original-width="1800" height="280" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiesKOsjyIIRf1XKTBW5TFbP3LCPH4ACz8ai87Qh696xPOHDq5Qyxfr74_QBFWK-9HKX5ZOnm4qDg2UAos55moWIq7sQYZuTrGvRMzGOf5kjLFAmrBX7PTJxiBYX-YRHsVXpWo5vrb985Vea3NwaUeIIUaPFtcnz4nhUrR4SC2Peq30KB3U25vPg5HCVQ8/w400-h280/0279.jpg" width="400" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span>A <i>Prinz Eugen</i> cirkáló hadinaplójának részlete, 1941. május 24.<br />Jobb oldalt az I. számú tüzérségi tiszt jelentésének eleje.<br />(NARA T-1022 R-2815 K.T.B. 1941.05.18-1941.06.01. p. 26-27)<br /></span></td></tr></tbody></table><br /></span></td></tr></tbody></table></span></div><div><span><span>A német cikáló ezen a napon <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Battle_of_the_Denmark_Strait">csapott össze</a> a <i><a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Bismarck_(csatahaj%C3%B3)">Bismarck</a></i> csatahajó társaságában egy négy brit hadihajóból (<i><a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/HMS_Prince_of_Wales_(1939)">HMS Prince of Wales</a></i> csatahajó, <i><a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/HMS_Hood_(csatacirk%C3%A1l%C3%B3)">HMS Hood</a></i> csatacirkáló, <i>HMS Norfolk</i> és <i>HMS Suffolk</i> cirkálók) álló kötelékkel, amely párbaj a "Csata a Dánia-szorosban" néven ismert és a <i>Hood</i> pusztulásával végződött. A baloldali oszlopban az időpontot (a 0000 volt az éjfél természetesen, a 0358 pedig a hajnali 3 óra 58 perc), tőle jobbra a helyszínt és az időjárási körülményeket vezették, majd a legszélesebb jobboldali oszlopba a történéseket naplózták ugyanúgy, mint fentebb a brit esetekben. Jól lehet látni, mennyire hasonló gyakorlat uralkodott mindenhol. A napok végén a kapitány aláírásával hitelesítette a napló adatait. A május 24-i bejegyzés végére odakerült a két tüzérségi tiszt jelentése a kapitány megjegyzései mögé. </span>A hajónaplókba természetesen bevezették a kapott parancsokat valamint a fontosabb jelentéseket is, jelen esetben a tüzérség tisztjei írták meg az összecsapás történetét a saját szemszögükből. <span>A hadinaplóhoz mellékleteket (a németben: Anlagen) is csatoltak, ezek rendszerint vázlatok voltak a hajó mozgásáról, de lehettek táblázatok az elhasznált lőszerről, grafikonok, vagy fényképek is, bármi, ami kiegészítette a hadinaplóban szűkszavúan leírt eseményeket. </span><span>Alábbi esetben vázlatot közlök a hajó útvonaláról a Dánia-szoroson történő áttörésről és az összecsapásról. A 2. számú melléklet szépen mutatja a hajó mozgását Grönland és Izland között, illetve az ellenséggel való kontaktokat:</span></span></div><div><span><br /></span></div><div><span><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhcdr0Dw3v6oteL-fZWwtbRrMblnbcHWGlzJpxLojKjmRn3cUFw7GL6droTscXHvp1TpuG2nppRWkY6bnsBF7o_ZGUGxQX2AbLPIsIl2zZoPNUabgt5yrMkmAVxzCOMlHtTGCkV2sIV1lxmihzc0kwOfdRm43QEl1ZYU4SSfvCa-H2ZqbxXj_Tc8zCz56w/s1800/0262.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span><img border="0" data-original-height="1800" data-original-width="1266" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhcdr0Dw3v6oteL-fZWwtbRrMblnbcHWGlzJpxLojKjmRn3cUFw7GL6droTscXHvp1TpuG2nppRWkY6bnsBF7o_ZGUGxQX2AbLPIsIl2zZoPNUabgt5yrMkmAVxzCOMlHtTGCkV2sIV1lxmihzc0kwOfdRm43QEl1ZYU4SSfvCa-H2ZqbxXj_Tc8zCz56w/w281-h400/0262.jpg" width="281" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span>A <i>Prinz Eugen</i> cirkáló 1941. május 24-i bejegyzésének melléklete<br />(NARA T-1022 R-2815 K.T.B. 1941.05.18-1941.06.01., Anlage 2)<br /></span></td></tr></tbody></table></span></div><span style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><br /></div></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><div><div>A naplóvezetés természetesen nem korlátozódott a nagy felszíni hajóegységekre. A tengeralattjárók ugyanezt tették. Ehhez példaként az <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Otto_Hersing">Otto Hersing</a> <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/SM_U-21_(Germany)"><i>SM U-21-es</i></a> búvárnaszádjának naplóját hozom. Az <i>U-21</i>-es azért is érdekes magyar szempontból, mert pályafutásának legsikeresebb szakasza az az időszak volt, mikor <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Kotori-%C3%B6b%C3%B6l">Bocche di Cattaroból</a> portyázott a Földközi-tengeren, ráadásul ezt 1915-16-ban piros-fehér-piros osztrák-magyar lobogó alatt tette. </div></div></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuMpYWWStjAqqObvjE6T3F2oBkqtE4ku1Syf-aySgXCJz5ubrJkDHXiZA5lUfgOqd0c8qN1iIMHRKdWfsh0NmPrdVUNdIgfKQcM48gBM1Sba6YbhokCta_zD1MrOBp7GfaL1wZmNjQqyEJfr4XlNlO3CACW8HBmkMYxXu3kNlew6-y5ti_4-N2c7B2PqQ/s3042/2384a6dfc20afdd4e91a5e80130032d309817d75%20(1).jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="3042" data-original-width="1966" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuMpYWWStjAqqObvjE6T3F2oBkqtE4ku1Syf-aySgXCJz5ubrJkDHXiZA5lUfgOqd0c8qN1iIMHRKdWfsh0NmPrdVUNdIgfKQcM48gBM1Sba6YbhokCta_zD1MrOBp7GfaL1wZmNjQqyEJfr4XlNlO3CACW8HBmkMYxXu3kNlew6-y5ti_4-N2c7B2PqQ/w259-h400/2384a6dfc20afdd4e91a5e80130032d309817d75%20(1).jpg" width="259" /></span></a></div><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKZPJDK3CW9JWAEC7ynRzvg0BUJY9Z12TE87CwVELbMoAqHleRIm8TEw8zzecLpyasgyT_TLNjtTM2c3uBJccIGOcNi1bVfbUPkZUQUmHfWvppLsoS7F5AHj7awV0FeBZ87t67cdAC5dGAxKHz4Dfh-SdTj0GTHF_CM5dYWV2sFHEwKWZJgCQoTJzrM6g/s3167/59e59692992af92c3c504b0efe47f72949d0f9dc%20(1).jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="3167" data-original-width="1966" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKZPJDK3CW9JWAEC7ynRzvg0BUJY9Z12TE87CwVELbMoAqHleRIm8TEw8zzecLpyasgyT_TLNjtTM2c3uBJccIGOcNi1bVfbUPkZUQUmHfWvppLsoS7F5AHj7awV0FeBZ87t67cdAC5dGAxKHz4Dfh-SdTj0GTHF_CM5dYWV2sFHEwKWZJgCQoTJzrM6g/w249-h400/59e59692992af92c3c504b0efe47f72949d0f9dc%20(1).jpg" width="249" /></span></a></div><span style="font-family: georgia;">A német <i>U-21</i> tengeralattjáró hadinaplójának első két oldala</span></div><div style="text-align: center;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;">(CAMO, f. 500, op. 12519, gy. 317. li. 1-2.)</span></td></tr></tbody></table></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"> </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><span>Az <i>U-21</i>-es ezen írógéppel írt - a XX. századtól egyre általánosabb - naplója 1915. május 16. és június 5. közötti adatokat tartalmaz, 18 oldalas, mellékletként három útvonaltérképpel. A búvárhajó nem sokkal korábban érkezett Németországból osztrák-magyar kikötőbe, azzal a céllal, hogy a <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/A_Dardanell%C3%A1k_ostroma">Gallipolinál</a> megkezdődő harcok során a török fél védekezését segítse a tenger felől, fenyegetve az antant támadó flottáját a Dardanelláknál. Az <i>U-21</i>-est május 16-17-én feltöltötték olajjal, üzemanyaggal és torpedókkal, majd az <i>SMS Pandúr</i> osztrák-magyar romboló vontatásában 20-án elhagyta a Bocchét, áthaladva a kikötőt biztosító aknazáron. A tengeralattjáró az Égei-tenger felé hajózott innen, immár magányosan, hogy megközelítse a Dardanellák előtt álló ellenséges flottát. Hersing hajója május 25-én az <i>HMS Triumph</i>, majd két napra rá a <i>HMS Majestic</i> </span><span>pre-dresdnought csatahajókkal is végzett. Otto Hersing nem véletlenül kapta meg a "csatahajók pusztítója" becenevet... A hadinapló melléklete bemutatja a hajó útját a Dardanellákhoz:</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghNm9-u-7bVwcfPG5ZLg4FhNyKccBz6QTEa4BMAzNm-tju3Sc5mOikNjaMbzm4MgTvUMxYOUUdzDiVmk4mAGUhlwBz-6SkOwz6kIsvDkZNddVUxpFVw2ww_mnI0hhkQwUE2GMnuYZcx8QiAFd4Mf3mE6FuPZ_ZAZyx4J8tmuzc1nxbe1quIdP7sv_QCoM/s2147/b62b6d3939436b5ebfd4947230912cbb20ab0e40%20(1).jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="2147" data-original-width="1966" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghNm9-u-7bVwcfPG5ZLg4FhNyKccBz6QTEa4BMAzNm-tju3Sc5mOikNjaMbzm4MgTvUMxYOUUdzDiVmk4mAGUhlwBz-6SkOwz6kIsvDkZNddVUxpFVw2ww_mnI0hhkQwUE2GMnuYZcx8QiAFd4Mf3mE6FuPZ_ZAZyx4J8tmuzc1nxbe1quIdP7sv_QCoM/w366-h400/b62b6d3939436b5ebfd4947230912cbb20ab0e40%20(1).jpg" width="366" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;">Az U-21-es útja 1915. májusának végén, melléklet a hadinaplóhoz <br /></span><div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;">(CAMO, f. 500, op. 12519, gy. 317. li.)<br /></span></td></tr></tbody></table></div></td></tr></tbody></table><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><span><span>Az összecsapásokról a hadinaplók bejegyzései mellett természetesen összefoglaló jelentések is készültek. </span><span>Az alábbi német harcjelentés (Gefechtsbericht) - amely hasonlóan az <i>U-21-es</i> naplójához az orosz Védelmi Minisztréium Központi Irattárában (CAMO) maradt ránk - egy egészen jelentéktelen esetről készült, ám illusztrációként mégis tökéletes. </span></span><span>1944. március 7-én a még német kézen lévő Krím-félszigeten fekvő Ak-Mecset (ma: Csernomorszkoje/Csornomorszk) kikötőjébe behatolt egy azonosítatlan, lobogó nélküli ágyúnaszád (a jelentésben: Motorkanonenboot). A kikötő csurig volt - légiveszély miatt szétszórtan elhelyezkedő - német </span><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Marinef%C3%A4hrprahm">prahm</a><span>-nak nevezett partraszálló hajókkal (MFP), amelyeket ekkoriban elsősorban már </span><a href="https://www.german-navy.de/kriegsmarine/ships/landingcrafts/afp/index.html">légvédelmi hajóként</a><span> (AFP) alkalmaztak. Utóbbiak elsősorban felépítményükben és természetesen fegyverzetükben különböztek elődeiktől. A Marinefährprahm meglehetősen nagy, közel 300 tonna vízkiszorítású és 47 méter hosszúságú csapatszállító volt, amelyeket még a Nagy Britannia elleni invázióra építettek erdetileg, de igen sok célra használtak a háború során. Jelen esetben ezek a hajók a 7. </span><a href="https://www.wlb-stuttgart.de/seekrieg/km/landung/lfl-sm.htm">partraszállító flottilla</a><span> kötelékébe tartoztak. A harcjelentés leírja az ágyúnaszád elsüllyesztését (legénységéből a németek 2 sebesültet és 2 halottat találtak meg), majd közli az AFP-k által felhasznált lőszermennyiséget is. Eszerint az F 448-as számú prahm 104 darab 2 cm-es gépágyúlőszert, az F 564-es 120 db 2 cm-es lőszer mellett 3 db 7.5 cm-es gránátot, az F 565-ös 56 db 2 cm-es lőszert, míg az F 567-es jelzésű hajó 200 db 2 cm-es lőszert, végül az F 471-es 5 db 7.5 cm-es gránátot használt fel. Nyilván az egyes hajók is vezettek hajónaplót, és jelentésben is tudatták az elhasznált lőszermennyiséget a felettes parancsnoksággal. </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjksN-n5ae7Pc743BraioPwHxgawdEb4k2N1Nzkh7zRfA_1DejADBBuLuzVBD7nAkyURlixJWw_vb3s_EfOYVyedkqP1UWwkAHp5YtiNhl4QkUHQijVc-kw6dKJU6Nuk4d38YkFFFbwAJCuSB1uwP7rz3GWQTEJ6B68mrVj-7W58e8IJO1TxVJdiQp3Bs/s2754/8d44f1f1d2a8edab1e7674817b1852564368826f.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="2754" data-original-width="1966" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjksN-n5ae7Pc743BraioPwHxgawdEb4k2N1Nzkh7zRfA_1DejADBBuLuzVBD7nAkyURlixJWw_vb3s_EfOYVyedkqP1UWwkAHp5YtiNhl4QkUHQijVc-kw6dKJU6Nuk4d38YkFFFbwAJCuSB1uwP7rz3GWQTEJ6B68mrVj-7W58e8IJO1TxVJdiQp3Bs/w285-h400/8d44f1f1d2a8edab1e7674817b1852564368826f.jpg" width="285" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;">Harcjelentés az 1944. március 7-i Ak-Mecsetnél történt összecsapásról (CAMO, f. 500, op. 12453, gy. 194. li. 5.)</span></td></tr></tbody></table></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">A harcjelentés mellé vázlatot is csatoltak, amelyen bejelölték a német hajók helyzetét, valamint az ismeretlen támadó(?) ágyúnaszád mozgását:</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhiQbm8K7v0hMltZYirA-H0x2WIRCbrzlnDVmjWJ6OOqP3cw9Som5WMKv0Yf4ytUZYDmpIbfQbMgKJIU5DiX11AHIIbb4mDvrAZupiAfagRufp5-3u5gfi6oP77FRtg8ZiGeEe9hwLwXZamS_-W6P7VZCupz7rpkz064aGTtm3Ro2ryMqvLjJmDMpH-Jc8/s1982/c5c9440862cec7aab063f2a47248048fce2c8314.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="1982" data-original-width="1966" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhiQbm8K7v0hMltZYirA-H0x2WIRCbrzlnDVmjWJ6OOqP3cw9Som5WMKv0Yf4ytUZYDmpIbfQbMgKJIU5DiX11AHIIbb4mDvrAZupiAfagRufp5-3u5gfi6oP77FRtg8ZiGeEe9hwLwXZamS_-W6P7VZCupz7rpkz064aGTtm3Ro2ryMqvLjJmDMpH-Jc8/w396-h400/c5c9440862cec7aab063f2a47248048fce2c8314.jpg" width="396" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;">A harcjelentés melléklete (CAMO, f. 500, op. 12453, gy. 194. li. 6.)<br /><br /></span></td></tr></tbody></table></div><div style="text-align: center;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigtHyjGxoum8rCYku60sRYtJrTr7aLPbsCM5u6tJt6RlYe875WLtUNSP4OpOE-0u0BmIfdzukP786SJHIjTwfU5ZuWEYUr_BQ5uxN6QtRvaSbSKpsSm1Yw4I72VFoibr5vaj3-b_kEx5yZHc052avkgKqQEeDov2NbUnrJ_ZJyerir-1Fx9K04TRW_0hI/s2272/Viza_(ship,_1943)_from_%C3%81rp%C3%A1d_Bridge,_2018_R%C3%A1ckeve.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="1704" data-original-width="2272" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigtHyjGxoum8rCYku60sRYtJrTr7aLPbsCM5u6tJt6RlYe875WLtUNSP4OpOE-0u0BmIfdzukP786SJHIjTwfU5ZuWEYUr_BQ5uxN6QtRvaSbSKpsSm1Yw4I72VFoibr5vaj3-b_kEx5yZHc052avkgKqQEeDov2NbUnrJ_ZJyerir-1Fx9K04TRW_0hI/w400-h300/Viza_(ship,_1943)_from_%C3%81rp%C3%A1d_Bridge,_2018_R%C3%A1ckeve.jpg" width="400" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;">Egy Marinefährprahm ma is látható Budapesten, az 1943-ban készült <i><a href="https://hajoregiszter.hu/hajoadatlap/viza_excssz-001_exum01/1690">Viza</a> </i>nevű hajó, amely persze számos átalakításon átesett. (forrás: <a href="https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Viza_(ship,_1943)_from_%C3%81rp%C3%A1d_Bridge,_2018_R%C3%A1ckeve.jpg">innen</a>)<br /><br /></span></td></tr></tbody></table></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><span><div><span>Mint látható a 7. partraszállító flotilla jelentéséből, nem csak az egyes hajók vezettek hadinaplót ás írhattak jelentéseket, hanem azok felettes parancsnoksága is. A hajók az első világháborúban már rendszerint osztályokba/századokba voltak sorozva, és a különböző vezetési szinteken szintén naplót vezethettek, amelyekbe mintegy összefoglalóan tartalmazták az egyes alárendelt hajók jelentéseinek foglalatát is. A legmagasabb szintű összefoglaló a britek esetében az </span><a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Admiralit%C3%A1s">Admiralitás</a> hadinaplója (War Diary) volt, ahol szintén havi csoportosításban (1 kötet = 1 hónap) kötötték be a feljegyzéseket. Ebbe meghatározott sorrendben kerültek bele a napi események, ahogy az az 1939. decemberi naplóban fel is van tüntetve:</div><div><span><br /></span></div><div style="text-align: center;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0WYsKv4_qukkh9BIoyEavEPmm_3Q8hUMqBYSQgEqu4K-vlD1WchMXWeOb4FvKZvlnAEPj779pHuXB3WwJZ1OqRGv2Lxt0tPePrpx4HCqXXBPFS790dXgSobEhyClLgjluYzJ3W5QIwuEHotTo7eRksIsrI-i8XhLe5JRPj4vsd0jKfr1hH8nhKSIGS20/s2553/wd1.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2553" data-original-width="1479" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0WYsKv4_qukkh9BIoyEavEPmm_3Q8hUMqBYSQgEqu4K-vlD1WchMXWeOb4FvKZvlnAEPj779pHuXB3WwJZ1OqRGv2Lxt0tPePrpx4HCqXXBPFS790dXgSobEhyClLgjluYzJ3W5QIwuEHotTo7eRksIsrI-i8XhLe5JRPj4vsd0jKfr1hH8nhKSIGS20/w231-h400/wd1.jpg" width="231" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az Admiralitás 1939. decemberi hadinaplójának első oldala a napló elrendezéséről (forrás: <a href="https://www.royalnavy.mod.uk/">innen</a>)</td></tr></tbody></table></div><div style="text-align: center;"><span><div style="text-align: justify;"><span><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span>Az Admiralitás első hadinaplós bejegyzése 1939-ben augusztus 22-ről datálódik, 23-a pedig már egyértelműen a háborús készülődéssel telt el. Ugyanezen a napon kötötték meg ugyebár a <a href="https://rubicon.hu/kalendarium/1939-augusztus-23-a-molotov-ribbentrop-paktum-megkotese?gc_id=14734383555&h_ad_id=547570060264&gclid=CjwKCAjwxaanBhBQEiwA84TVXJc3W4oeRwKfpauXJB3me4W8yQbeG-MYF_sSi8axD14SO1AI1OpuixoC5_0QAvD_BwE">Molotov-Ribbentrop-paktumot</a>. Bár a Royal Navy még a világháború kitörése előtt elkezdte tehát a felkészülést, a bejegyzésekről süt a felkészületlenség. Különösen árulkodó a kérdőjellel zárójelben elejtett mondat, amely szerint azt sem tudták pontosan, hol is volt a <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/East_Indies_Station">kelet-indiai hajóraj</a> szolgálati helye háború esetén... Ugyanakkor ésszerű - nem, nem vagyok hajlandó észszeránek írni! - intézkedések is születtek, mint 25 kereskedelmi hajó felfegyvezése, a postai cenzúra bevezetése, vagy a nem harcolók evakuálása Hongkongból (bár a Távol-Keleten még elmaradt a háború). </span></div><div style="text-align: justify;"><span><br /></span></div><div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5b1MHUPpKaAwZGnph500zCH5uuSMYvnJnP77oeQ6KeOlE8T1pPZCtfx4jzp_Qrx4n3tg-bt2JDr9EkyiNqLylXx6knXnvwbCjwshmX7cpzmVDSK1na7jyuoiDX579yEU9IsyipgKKDVBTSK1sT9aYCb79hXCfIpoPjnA2yKvQt1au7xvFsF-cEKvYkh0/s2216/wd3.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2216" data-original-width="1352" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5b1MHUPpKaAwZGnph500zCH5uuSMYvnJnP77oeQ6KeOlE8T1pPZCtfx4jzp_Qrx4n3tg-bt2JDr9EkyiNqLylXx6knXnvwbCjwshmX7cpzmVDSK1na7jyuoiDX579yEU9IsyipgKKDVBTSK1sT9aYCb79hXCfIpoPjnA2yKvQt1au7xvFsF-cEKvYkh0/w244-h400/wd3.jpg" width="244" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az Admiralitás 1939. augusztusi hadinaplójának első tartalmi oldala a világháborút megelőző napokról (forrás: <a href="https://www.royalnavy.mod.uk/">innen</a>)</td></tr></tbody></table></div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span></div><div><span>Az Admiralitás hadinaplójában természetesen csak vázlatosan kerülhettek be az adott nap eseményei, ráadásul - területi csoportosításban - a világtengerek minden szegletének történéseit rögzítették. A beérkező információk ráadásul nem lehettek mindig pontosak azonnal. E napló 1939. december 13-i bejegyzésében kerültek rögzítésre az aznapi La Plata folyó torkolatánál lezajlott <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/La_Plata-i_csata">csatáról</a> érkező jelentések. Az összecsapás során a német <i><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/German_cruiser_Admiral_Graf_Spee">Admiral Graf Spee</a></i> páncélos cirkáló összecsapott az <i>HMS Exeter</i> nehéz- illetve az <i>HMS Ajax</i> és <i>HMS Achilles</i> könnyűcirkálókból álló brit kötelékkel. A két könnyűcirkáló könnyebben, az <i>Exeter </i>komolyabban megsérült - később a Jáva-tengeri csatában süllyedt el, amelyről korábban írtam <a href="https://www.gyoriszalon.hu/news/15046/102/">itt</a> és <a href="https://hagibal.blogspot.com/2021/03/brit-jelentes-java-tengeri-csatarol.html">itt</a> -, míg a német "zsebcsatahajó" végül kénytelen volt partra futni Uruguayban, hogy mentse legénységét. Az Admiralitás naplója még ugyanezen a napon döntött arról is, hogy a csata milyen néven fog bekerülni a történelembe: </span></div><blockquote><div><span><i>"M.01775/39. Decision that the Naval Battle of the coast of Uruguay be called the "Battle of the River Plate"."</i></span></div></blockquote><div style="text-align: center;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiypTF3zQURY6oYCiSmJNg26F8V12saybFZ9WLIprkc0x8lLRYa4XZC2bSSEYbhWpkimkwDgMfYMJH1fqj664SYjEP13w-ITqPsaf7Lmy21EozfZz1wCzDY06QD6RrcnZylAuhYIKPd4ALPaK2N1YbvGW5lhX4vD-uX9QHRKMk9Wk15J7uwFzNKrmMU0D4/s2255/wd2.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2255" data-original-width="1310" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiypTF3zQURY6oYCiSmJNg26F8V12saybFZ9WLIprkc0x8lLRYa4XZC2bSSEYbhWpkimkwDgMfYMJH1fqj664SYjEP13w-ITqPsaf7Lmy21EozfZz1wCzDY06QD6RrcnZylAuhYIKPd4ALPaK2N1YbvGW5lhX4vD-uX9QHRKMk9Wk15J7uwFzNKrmMU0D4/w233-h400/wd2.jpg" width="233" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az Admiralitás hadinaplójának december 13-i bejegyzése az aznapi csata elnevezéséről. (forrás: <a href="https://www.royalnavy.mod.uk/">innen</a>)<br /><br /></td></tr></tbody></table></div><div>Nézzünk meg zárásul egy repülőgép-hordozó által vezetett hadinaplót! </div><div><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEguF7eSp30Klm3Y3L5gDhJQxFe-jIl7knNh9Wy2R0eaGbB7fClzzYahGAW1-_YoNZU3riSXm7kwE8W9BHVrkWilorB676Lb4eWvjGoZ6o1fzm9ImOLsc-8wS9CiiMtNKRFwAVtREPt5APh-DDRPnHgzhPLmZvwIJL3_uGpNEgqhq5KlGyNiR2ZY2POjYO8/s5654/USS_Saratoga_(CV-3)_underway,_circa_in_1942_(80-G-K-459).jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="3214" data-original-width="5654" height="228" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEguF7eSp30Klm3Y3L5gDhJQxFe-jIl7knNh9Wy2R0eaGbB7fClzzYahGAW1-_YoNZU3riSXm7kwE8W9BHVrkWilorB676Lb4eWvjGoZ6o1fzm9ImOLsc-8wS9CiiMtNKRFwAVtREPt5APh-DDRPnHgzhPLmZvwIJL3_uGpNEgqhq5KlGyNiR2ZY2POjYO8/w400-h228/USS_Saratoga_(CV-3)_underway,_circa_in_1942_(80-G-K-459).jpg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A <i>USS Saratoga</i> (CV-3) 1942-ben (forrás: <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/File:USS_Saratoga_(CV-3)_underway,_circa_in_1942_(80-G-K-459).jpg">innen</a>)</td></tr></tbody></table><div><br /></div><div>Az amerikaiaknál a II. világháború során a Task Force-ok jöttek előtérbe (lényegében a mai napig), amely egy adott feladatra létrehozott csoportosítást jelentett. Ez egy meglehetősen rugalmas erőképzést tett lehetővé, amelyet csökkenteni vagy bővíteni lehetett a megoldandó hadművelet követelményei szerint. A Task Force 61-et például a Guadalcanal elleni hadművelethez hozták létre. A Task Force 61 (CTF-61) 1942 augusztus elején több alcsoportból állt össze:</div><div>- Task Force 61.1 - Légi támogató erő (Air Support Force)</div><div>- Task Force 62.1 - Kétéltű erők (Amphibious)</div><div>- Task Force 63.1 - Dél-csendes-óceáni légierő (South Pacific Air Force)</div><div>A Task Force 61.1-be három repülőgép-hordozó (és kísérete) tartozott: A <i><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/USS_Saratoga_(CV-3)">USS Saratoga</a></i>, a <i>USS Enterprise</i> és a <i>USS Wasp</i><i>,</i> fedélzetükön mintegy 180-190 repülőgéppel. A <i>USS Saratoga</i> 1942. augusztusi hadinaplója szépen felsorolja a Task Force 61-ben felvonuló hajókat név szerint, mindjárt a címoldalt követően:</div><div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7feJ6FBJIRL-u5zUQ7OoVRY8ozTt0nHcrtJbEOzeBkOK42AwtE5UCMK-MVAwyoiAhQFe-g3KgOMlD_-HnKtNrVBDJbr9iXRrWYod3lgQTm8HKr64xiI_qqR4SvI9ddxI7V267vQwxZ91Dkk7D4v_4i6DlJ-VGm-yKs7qvv6Uzc24zfwvdgnAHKRLY8WQ/s1760/Page%201.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1760" data-original-width="1315" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7feJ6FBJIRL-u5zUQ7OoVRY8ozTt0nHcrtJbEOzeBkOK42AwtE5UCMK-MVAwyoiAhQFe-g3KgOMlD_-HnKtNrVBDJbr9iXRrWYod3lgQTm8HKr64xiI_qqR4SvI9ddxI7V267vQwxZ91Dkk7D4v_4i6DlJ-VGm-yKs7qvv6Uzc24zfwvdgnAHKRLY8WQ/w299-h400/Page%201.jpg" width="299" /></a></div><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEK5LlUoQ2S_jHVeyvm12j1-N-4sflWLZA_Co9pvt_CSHxUC40SC0rW4UF_OaTQqOwqsdZQyDMAt306rdGQFwEyk6pA8WwedVFxEoCKcbK1AX-St9yb-INxU0UEi10-bBFBiuqAgdOCv1HYkcayHCdBGmzE-03lZFAFrnPwmGbNbjBLnZFD7Ex_1IKLh4/s1760/Page%202.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1760" data-original-width="1331" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEK5LlUoQ2S_jHVeyvm12j1-N-4sflWLZA_Co9pvt_CSHxUC40SC0rW4UF_OaTQqOwqsdZQyDMAt306rdGQFwEyk6pA8WwedVFxEoCKcbK1AX-St9yb-INxU0UEi10-bBFBiuqAgdOCv1HYkcayHCdBGmzE-03lZFAFrnPwmGbNbjBLnZFD7Ex_1IKLh4/w303-h400/Page%202.jpg" width="303" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A USS Saratoga (CV-3) repülőgép-hordozó 1942. augusztusi hadinaplójának első két oldala (A napló: <a href="https://www.fold3.com/image/268728336/war-diary-81-3142-page-1-wwii-war-diaries">innen</a>)</td></tr></tbody></table><div><br /></div><div>Ezek után a szokásos módon következnek a napi bejegyzések. Most az augusztus 24-it csatolom ide, mivel ezen a napon kezdődött a <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Kelet-Salamon-szigeteki_tengeri_csata">Kelet-Salamon-szigeteki csata</a>, amely a harmadik repülőgép-hordozók közötti összecsapás volt a japán és amerikai erők között:</div><div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizCy1jzOmOXF5s5w4uxEVlexypsD-o55DgmOTIstdex8qec1nBguYuG45daCiMkyNsZf1t7EU4q5f2IGmj4NIomv0aTNpA90A6NJXdFSU9b037_DLoK2w9ACr1fAOE3k5VEVxn2fgdLYz4uMcjmzNJFiat7H_ki1qbQKxVaqna6XSKfAkF1sDyw1F1TnQ/s1760/Page%2083.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1760" data-original-width="1334" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizCy1jzOmOXF5s5w4uxEVlexypsD-o55DgmOTIstdex8qec1nBguYuG45daCiMkyNsZf1t7EU4q5f2IGmj4NIomv0aTNpA90A6NJXdFSU9b037_DLoK2w9ACr1fAOE3k5VEVxn2fgdLYz4uMcjmzNJFiat7H_ki1qbQKxVaqna6XSKfAkF1sDyw1F1TnQ/w304-h400/Page%2083.jpg" width="304" /></a></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div>A hadinapló két módon is megadja a történések idejét, előbb greenwichi (G.C.T.), majd helyi (L.C.T.) polgári idő szerint. Nem csoda ez a precizitás, hiszen a hadtörténeti rekonstrukciókban állandó visszatérő probléma, hogy a hadviselő felek a naplókban és jelentésekben milyen időzóna alapján adják meg az eseményeket. A napló ezen oldalán olvasni lehet, hogy a <i>Saratoga</i> helyi idő szerint 6:24-kor 8 vadászgépet (VF) indított a flotta fölötti légi biztosításra, 8:00-kor pedig a hordozó a déli szélesség 9°5', keleti hosszúság 162°46' pozícióban, tehát Malaita szigetétől mintegy 170 km-re keletre tartózkodott. Alább lehet olvasni az <i>Enterprise</i> hordozóról, illetve a <i>USS Mackinac</i> támogató hajóról vett üzeneteket. </div><div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBX0_EYiwX2PRTecMuLseV1Tf3aNwFGBVsYgO-DJsI7l9N_zuOrs9tD67yt_6ip_3ScDcTf0biDJYvTMtybuoV-zoIsRv8zR1BzroqwHsr6ZFd-nmvwHncXzwdNuIIme5hXqc0WHwV2WFTcuInSsORHvQoVTNUP2UZQCbRigRa3xP-pootOldKk7qeO2g/s1760/Page%2087.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1760" data-original-width="1313" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBX0_EYiwX2PRTecMuLseV1Tf3aNwFGBVsYgO-DJsI7l9N_zuOrs9tD67yt_6ip_3ScDcTf0biDJYvTMtybuoV-zoIsRv8zR1BzroqwHsr6ZFd-nmvwHncXzwdNuIIme5hXqc0WHwV2WFTcuInSsORHvQoVTNUP2UZQCbRigRa3xP-pootOldKk7qeO2g/w299-h400/Page%2087.jpg" width="299" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrbjfkqXVvVKWZsuJ9uSmI2gUtHr76-KqbRtJUyiKez3vfX0LTZIm9Gr8NVqghLhMqgUO3BccYO_j1j26PBkGQqB7m1PIL0kDX8Y_XnAtVUIOS1mFjQVoJEV2p1eaLmwPJJQaA-ELtdAp_ijcCBl_oEafOkE_qs7h4OqeRVTxZ1HLK7oM5RGJq49PtIbI/s1760/Page%2088.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1760" data-original-width="1335" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrbjfkqXVvVKWZsuJ9uSmI2gUtHr76-KqbRtJUyiKez3vfX0LTZIm9Gr8NVqghLhMqgUO3BccYO_j1j26PBkGQqB7m1PIL0kDX8Y_XnAtVUIOS1mFjQVoJEV2p1eaLmwPJJQaA-ELtdAp_ijcCBl_oEafOkE_qs7h4OqeRVTxZ1HLK7oM5RGJq49PtIbI/w304-h400/Page%2088.jpg" width="304" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div>A napló 87-88. oldalán összefoglalják a nap eseményeit a <i>Saratoga</i> szempontjából. Mint olvasható jelentős veszteségeik voltak. Elveszett 4 db <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/F4F_Wildcat">F4F-4-es Wildcat</a> vadászgép és 2 darab <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/TBF_Avenger">TBF-1-es Avenger</a> torpedóvető. A jelentés ugyanakkor azt is szépen bemutatja, mi volt egyik nagy erőssége az amerikaiaknak: noha 6 repülőgép odaveszett (a Wildcat-et 1 fő, az Avenger-t 3 fős személyzet repülte), mindössze 5 ember esett el és alig 1 sebesült meg, a többit sikerült kimenteni! A jelentés szerint az aznapi harcokban a <i>Saratoga</i> repülői eközben 26 japán repülőgépet, közte 3 <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/A6M_Zero">Zero</a>-t szedtek le (ez valószínűleg túlzás). </span>Az amerikai repülőgép-hordozók repülőcsoportjai a bevetéseket követően utólag jelentéseket állítottak össze (AAR - After Action Reports), amely már elemezte is a tapasztaltakat, nem pusztán leírta a történéseket, mint a sima harcjelentések (AR - Action Reports). Természetesen a második világháborús amerikai hadinaplókhoz bőségesen csatoltak jelentéseket a repülőszázadok parancsnokaitól és térképeket is.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgbWA5pPddJucqGYEQ711_y9kRYYU8mjfju6VrughUTU2XjNmkVIHOispgiAnEq3IK2sA-9-LQENF7a9vpBG9uxgOEKHy-eg2TE5PPWYhPqOvt9tLEC4-MU1kYXovqjhXvQvj7mdEGAsYhfhaHoYLC8xoeqD5Uq8cfXSa7gWWmK9rPP5wimtNcqKDRICRI/s1760/Page%20117.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="1760" data-original-width="1324" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgbWA5pPddJucqGYEQ711_y9kRYYU8mjfju6VrughUTU2XjNmkVIHOispgiAnEq3IK2sA-9-LQENF7a9vpBG9uxgOEKHy-eg2TE5PPWYhPqOvt9tLEC4-MU1kYXovqjhXvQvj7mdEGAsYhfhaHoYLC8xoeqD5Uq8cfXSa7gWWmK9rPP5wimtNcqKDRICRI/w301-h400/Page%20117.jpg" width="301" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;">Melléklet a Saratoga hadinaplójában az augusztus 24-i történésekről.</span></td></tr></tbody></table><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjj8y4a2P3Z8p4o01-VpSRK7zIv3kXsukDjlQgQ666Guly5JV2QTXTuMwRuuyE8N-3mQ98gb5B8rnibx6fcq6uPlibA8fsL5vHalwrQWRNQnthSXNFn5vRb-WE_GlQNYCN2pmTj6R-_1VGTjx9m0r9LssKU5aB2z6w9VbbXMo2hQ_e8F9u18HzQxeOXVU8/s1760/Page%20154.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="1760" data-original-width="1325" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjj8y4a2P3Z8p4o01-VpSRK7zIv3kXsukDjlQgQ666Guly5JV2QTXTuMwRuuyE8N-3mQ98gb5B8rnibx6fcq6uPlibA8fsL5vHalwrQWRNQnthSXNFn5vRb-WE_GlQNYCN2pmTj6R-_1VGTjx9m0r9LssKU5aB2z6w9VbbXMo2hQ_e8F9u18HzQxeOXVU8/w301-h400/Page%20154.jpg" width="301" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;">A 8-as torpedóvető század (VT-8) jelentésének első oldala az augusztus 24-i tevékenységéről</span></td></tr></tbody></table><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">A VT-8 jelentése például leírja, hogy 24-én 16:45-kor egy 5 TBF-1-esből álló köteléket indított az ellenség felé két SBD (<a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/SBD_Dauntless">Dauntless</a>) társaságában, megnevezve a gépek legénységét is. Az Avenger-eket egy-egy darab Mk-13-1-es torpedóval és géppuskával szerelték fel. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Mint látható a hadinaplók igazi kincsesbányák! Remélem kedvet adnam másoknak is ezek feltárásához!</span></div></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhvLqHf5Bql1UiFmmb6IX5Aac8ZDCfGUiBxeqKcEbesnszs--oEiLJt2iCxcQJ_1FpkbmO7CqA1u4NsKPeLeweuCijdjxJ28S8HTFW3vimOsJZSW98FHm44P47hFaMpv5B7RJPMDRMAD9LDfLBVOcKA8Aj67zc9zdhBt8xgzolvdUE58n-VW8tn2scjd_I/s9759/USS_Saratoga_(CV-3)_underway_with_escorts,_circa_in_1942-1943_(80-G-K-501).jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="5311" data-original-width="9759" height="217" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhvLqHf5Bql1UiFmmb6IX5Aac8ZDCfGUiBxeqKcEbesnszs--oEiLJt2iCxcQJ_1FpkbmO7CqA1u4NsKPeLeweuCijdjxJ28S8HTFW3vimOsJZSW98FHm44P47hFaMpv5B7RJPMDRMAD9LDfLBVOcKA8Aj67zc9zdhBt8xgzolvdUE58n-VW8tn2scjd_I/w400-h217/USS_Saratoga_(CV-3)_underway_with_escorts,_circa_in_1942-1943_(80-G-K-501).jpg" width="400" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;">A "Sára nővér" és kísérete a Csendes-óceánon 1942-ben (forrás: <a href="https://commons.wikimedia.org/wiki/File:USS_Saratoga_(CV-3)_underway_with_escorts,_circa_in_1942-1943_(80-G-K-501).jpg">innen</a>)</span></td></tr></tbody></table></div><div style="text-align: justify;"><br /></div>Horváth Gáborhttp://www.blogger.com/profile/02380751630055262295noreply@blogger.com0Csorna, 9300 Magyarország47.6103234 17.246244419.300089563821153 -17.9100056 75.920557236178837 52.402494399999995tag:blogger.com,1999:blog-2469430066778812212.post-28203564671803011622023-08-21T16:41:00.009+02:002023-08-22T08:14:02.412+02:00könyvajánló: Bereményi Géza: Vadnai Bébi<span style="font-family: georgia;"><span style="font-size: medium;">könyvajánló: </span><br /><br /><div style="text-align: center;"><span style="font-size: x-large;"><b>Bereményi Géza:</b></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-size: x-large;"><b>Vadnai Bébi</b></span></div></span><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Budapest: Magvető, cop. 2013</span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglaf_qN-TOUNfRSh4oAgNIzwvc0oTdOgV1eAWQDXFGaCeWPkz_IwT6W4Su0VNIPwmeSkfbdHl_o3dfPCAkIhJDMW6M2c6rTYjdzfa1DyyGg5CvAlydx9C_JuameXUr71YZeLmtuRA4fgYI29TZZPX3x-pSSsaXYUkaKBt_6d4kv2wz044925r_KGN_LIQ/s500/covers_266898.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="339" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglaf_qN-TOUNfRSh4oAgNIzwvc0oTdOgV1eAWQDXFGaCeWPkz_IwT6W4Su0VNIPwmeSkfbdHl_o3dfPCAkIhJDMW6M2c6rTYjdzfa1DyyGg5CvAlydx9C_JuameXUr71YZeLmtuRA4fgYI29TZZPX3x-pSSsaXYUkaKBt_6d4kv2wz044925r_KGN_LIQ/s320/covers_266898.jpg" width="217" /></a></div></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Viszonylag ritkán olvasok kortárs magyar szépirodalmat - néha azért megesik, mint <a href="http://hagibal.blogspot.com/2022/05/konyvajanlo-gyorffy-akos-hegyi-fuzet.html">itt</a> vagy <a href="http://hagibal.blogspot.com/2017/01/gerloczymarton-elvonokura-bp.html">itt</a>, esetleg <a href="http://hagibal.blogspot.com/2017/01/vallalhatatlan-konyvek-s02e01-simon.html">itt</a> - mivel nem vagyok túlságosan elragadtatva attól, amit időnként manapság e néven művelnek. Néha túl <a href="http://hagibal.blogspot.com/2013/12/dupla-konyvajanlo.html">vulgárisak</a>, máskor történet nélküliek, rendszerint meg egyszerűen unalmasak számomra. Így aztán disztingválok erősen, és rendszerint a szórakoztató könyveket favorizálom. Biztos bennem is van a hiba, de meglehetősen kevésszer olvasok azzal a céllal, hogy a kötet végére fel akarjam vágni az ereimet. Viszont úgy véltem, egy Bereményi Géza regénye - aki mégiscsak egy legenda - megéri a kockázatot. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><div><span>Bereményi <i>Vadnai Bébi</i>-je az önpusztító szenvedély regénye. </span>Varga Tibor jogtörténész szokta mondogatni az előadásain, miszerint a mai világgal az az egyik legnagyobb baj, hogy az érzelem, az értelem és érzékiség fogalmakat meg sem próbáljuk egy vágányra terelni és egy személyben felfedezni, holott önmagukban külön-külön ezek a fogalmak életveszélyesek. Mindegyik nagyon fontos, de ha az egyik uralkodik rajtunk, akkor pusztító erővel bírnak felettünk. Ráadásul önmagukban nem értékek, pozitív vagy negatív voltukat az határozza meg, hogy kire vagy mire irányulnak. Jó dolgot szeretni egyszerre élvezetes és hasznos, de valami rosszhoz, károshoz vonzódni ördögi tud lenni, gondoljunk csak a bántalmazó, "se veled, se nélküled" kapcsolatokra! A pokol - ahogy Amorth atya írta - nem egy hely, hanem egy állapot. A "káros szenvedély" szóösszetétel sem véletlenül jött létre nyelvünkben, hiszen elszenvedője rajong valamiért, ami elpusztítja, roncsolja őt és környezetét. Mégsem tudja legyőzni szenvedélyét, mivel az erősebb nála.</div><div><div><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div></div></span></div><div style="text-align: justify;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">A kötet erős karakterekkel bír - bár nem sok kimunkálttal -, akiknek sorsa érdekes számunkra, és tudni akarjuk a titkot, ami összeköti a őket. Címszereplőnk Vadnai Éva, aki mindenkinek csak "Bébi", egy néhai gazdag örökösnő, s egyben afféle végzet asszonya a bohém budapesti éjszakában a 40-es évek legelején. Az olvasó aligha fogja megszeretni. Csodálni? Talán. Utálni? Bizonyosan. Vadnai tiltott szerelme tárgyát rajongásig imádja, feltétel nélkül. Ugyanakkor teljesen moral insanity, lépéseinek következményei, vagy másokra gyakorolt hatása nem játszik szerepet döntéseiben. Megéli az életet, teljes tűzzel, önfelemésztő módon. Környezetének gyenge férfiait kihasználja - ez mondjuk kölcsönös -, mivel vonzódnak hozzá, mint lámpáshoz az éjjeli lepkék, még ha éget is a közelsége. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">A kötet igazi főszereplője mégsem Éva, hanem gyermeke, a 70-es évekbeli roncsvilágban vegetáló alak, Halász János, alias Doxa. Doxa származása az a gordiuszi csomó amelynek átvágására mesélőnk, Dobrovics "Mohó" Péter vállalkozik. Régi poén volt a létező szocializmus idején, hogy "a magyar értelmiség előtt két út van: az egyik az alkoholizmus, a másik pedig nem járható". A regény mesélője és főszereplője ennek megfelelően egyaránt a járhatatlan önpusztítás és alkoholizmus útján gyalogol kocsmától kocsmáig, és tüntetően olcsó borba fojtja világfájdalmát. Dobrovics éppen befutóban lévő író - titkolja is a "törzs" előtt -, aki talán impulzusokat keres az íráshoz, és ezt Doxában és kocsmabeli társaiban véli felfedezni. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><span>A nyomozás - mert a regény voltaképpen az - Doxa édesapja után a múltba visz el minket, a németek és szovjetek által fenyegetett 40-es évekbeli Budapestre. </span>A regény tehát két idősíkon zajlik: anyák és fiúk szemén át látunk két különböző Budapestet, még ha az épületek nem is változtak. Egy veszélyességében is életteli, bohém, önpusztító metropoliszt ismerünk meg amit egy unalmas, kelkáposztaszagú, kocsmákkal és igazoltatásokkal teli szürke főváros vált le a szemünk előtt. Dobrovics a másodikban él, és az első vonzza, miközben kikérdezi az életük delén már jócskán túljutott egykori bohémokat, elsősorban Vadnai Bébit. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Dobrovicsot elvarázsolja az a 40-es évek eleji vad és féktelen világ, amely ugyan elpusztult, de mégis szögesen más, mint a hitvány, jelentéktelen jelene, és minden alávalósága mellett is meglátja a múltban a nagyságot, mert akkor még igazán éltek egyesek, ha vadul és következményeikben pokolian is. Azon túl, hogy családja titkos történetében kapirgál, valami mást is keres, olyat, amiért érdemes volt akkoriban élni vagy meghalni. Van-e ilyen a jelenben? Van-e értelme a múltat ismerni? Hány generációra hatnak ki a hibás döntéseink? Megérthetjük-e a korábban élt emberek világképét? Nehéz kérdések. Az sem lenne igazságos, ha tagadnánk: az apák és anyák döntései kihatnak a gyerekre, ugyanakkor ez nem predesztinál semmire, a döntéseiket ők is meghozzák, és a hátrányos kiinduló állapot nem lehet hivatkozási alap minden jelenbeli kudarcra. Hozott anyagból dolgozunk, de mi dolgozunk.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">A regény olyan értelemben is aktuális, hogy a generációs szakadék, amely a 40-es és 70-es évek fiatalsága között fennállt, az ma is visszaköszön, hiszen a ma huszonéves fiatalok szülei a 90-es években voltak fiatalok, egy digitalizációtól és zsebben hordott számítógépektől még mentes világban. Más világ volt, vitán felül áll. Ám pont ezért igyekezzünk megérteni egymás problémáit, és addig beszéltessük az "ősöket", ameddig módunkban áll! Az évek gyorsan elszaladnak...</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Hazugság lenne részemről, ha a regényt cselekményekben gazdag kötetként próbálnám eladni, mert a történés valójában kevés. Itt a hangulat és a "nyomozás" az érdekes, meg a szöveg. Ha a kötet olyan nyelvi leleményekben nem is tobzódik, mint egy-egy Cseh Tamásnak írt <a href="https://csehtamasarchivum.hu/lemezgyujtemeny-track/dal-ravaszdi-shakespeare-williamrol-0">dalszöveg</a>, azért Bereményi regénye kellően ízes olvasmány. Azt sem lehet nem észrevenni, hogy a szerző - ennek felismeréséhez elég átfutni <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Berem%C3%A9nyi_G%C3%A9za">wikipediás életrajzát</a> - saját életéből merített, igencsak bőségesen. Mindent egybevetve, mindenképpen kellemes és elgondolkodtató olvasmányt kaptam, amely kiváló korjellemző próza is egyben.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">A regény kiadása is tetszik, már a védőborító is egyfajta bevezetés annak tartalmába: kukkolhatjuk Bébit egy ablakon keresztül, mintegy betekintve abba a stílusos, bár laza erkölcsű múltba. A könyvtári kötet, amit olvastam már 10 éves, de az idő vasfoga még nem tudta kikezdeni, a kötés kiváló és minőségi, csupán a védőborítón van néhány kivédhetetlen gyűrődés. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><span><br /></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><span><u>Értékelés:</u></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><span>Nyolc pont a tízből.</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">8/10 pont</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">moly.hu: 79% (89 voks)</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">goodreads.com: 3.63 pont (27 voks)</span></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/LYBw6XTcww4" width="320" youtube-src-id="LYBw6XTcww4"></iframe></div></span></div></div>Horváth Gáborhttp://www.blogger.com/profile/02380751630055262295noreply@blogger.com0Győr, Ménfőcsanak, 9012 Magyarország47.624846899999987 17.60994919.314613063821142 -17.546301 75.935080736178833 52.766199tag:blogger.com,1999:blog-2469430066778812212.post-69030522395833847192023-08-03T18:31:00.010+02:002023-08-03T18:38:40.441+02:00Könyvkritikus rendszerhiba - Martha Wells: Kritikus rendszerhiba<div style="text-align: justify;">Könyvajánló:</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;"><span style="font-size: x-large;"><b>Martha Wells:</b></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-size: x-large;"><b>Kritikus rendszerhiba</b></span></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiChdRZbZkVmknIs7TEiu_P9LEIK9MqB8ZCw5fgA9JUR5yVV8v9FRBbpT2zXolJNB8oFmhegQJKhjrMa30S4cU484iKYyfNG-XYMSioBwOxsRQzFcDJsr-IVP6NqUmcRthhYtmV4Ko_3RIbtEU_JeL2Rt_0kAoGQlE6FWVblxFQGesu_zxpgVN-BpT5uoU/s500/covers_484224.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="361" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiChdRZbZkVmknIs7TEiu_P9LEIK9MqB8ZCw5fgA9JUR5yVV8v9FRBbpT2zXolJNB8oFmhegQJKhjrMa30S4cU484iKYyfNG-XYMSioBwOxsRQzFcDJsr-IVP6NqUmcRthhYtmV4Ko_3RIbtEU_JeL2Rt_0kAoGQlE6FWVblxFQGesu_zxpgVN-BpT5uoU/s320/covers_484224.jpg" width="231" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Budapest: Fumax, 2018</div><div style="text-align: justify;">152 oldal</div><div style="text-align: justify;">Fordította: Tamás Gábor</div><div style="text-align: justify;">Eredeti cím: All Systems Red (2017)</div><div style="text-align: justify;">Sorozat: Az öldöklő naplók, 1.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Robert A. Heinlein: <i>Csillagközi invázió</i> (1960), Philip K. Dick: <a href="http://hagibal.blogspot.com/2015/10/konyvajanlo-philip-k-dick-az-ember.html"><i>Ember a Fellegvárban</i></a> (1963), Frank Herbert: <i>A Dűne</i> (1966), Isaac Asimov: <i>Az Alapítvány vége</i> (1983), William Gibson: <i>Neurománc </i>(1985), Orson Scott Card: <a href="http://hagibal.blogspot.com/2013/11/parhuzamos-konyv-es-filmajanlo-vegjatek.html"><i>Végjáték</i></a> (1986), Dan Simmons: <i>Hyperion </i>(1990), J. K. Rowling: <i>Harry Potter és a Tűz Serlege</i> (2001)... </div><div style="text-align: justify;">Ugye impresszív lista? Kiváló könyvek, holott csak a legismertebbeket válogattam most ide hirtelenjében. Ezek bizony mind <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Hugo-d%C3%ADj">Hugo-díjas</a> regények, amely díj talán a legnevesebb elnyerhető kitüntetés a tudományos-fantasztikus irodalomban. Ám Hugo-díjas az elmúlt évekből általam már ismertetett <a href="http://hagibal.blogspot.com/2016/09/konyvajanlo-scalzi-vorosingesei-avagy.html"><i>Vörösingesek</i></a>, <a href="http://hagibal.blogspot.com/2017/05/konyvajanlo-jemisin-az-otodik-evszak.html"><i>Az ötödik évszak</i></a>, és a <a href="http://hagibal.blogspot.com/2015/06/konyvajanlo-ann-leckie-mellekes-igazsag.html"><i>Mellékes igazság</i></a> is, míg a nagy kedvencemmé avanzsált <a href="http://hagibal.blogspot.com/2017/07/konyvajanlo-katherine-addison.html"><i>A koboldcsászár</i></a> a csaknem ugyanolyan nívós Nebula-díjat zsebelte be a Hugo-jelölés mellé. A fentiek jelzik, hogy ezeket a díjakat nem szokták bármiért odaítélni, ugyanakkor azt hiszem, hogy a 2010-es évek győztesei mégsem lesznek akkora nagyágyúk, mint a kezdésként felsorolt <a href="http://hagibal.blogspot.com/2013/06/kulonleges-fegyverek-ii-skoda-m11-305.html">30.5-es mozsarak</a>... Valahogy az utóbbi időben a sci-fi a fantasy árnyékába szorult, klasszikus űrháborús témákat alig írnak - nem divat -, a társadalmi kérdésekre fókuszáló regények meg nem tudnak újat mondani, s csak kakadukként ismételgetik egymás közhelyeit. A sci-fik maradéka pedig elment a cyberpunk irányába, vagy feloldódott a fantasy-ben. Nagy rajongója vagyok a műfajnak - itt a <a href="http://hagibal.blogspot.com/2019/07/az-en-top-10-sci-fi-konyvem.html">Top 10-es listám</a> -, de mostanában ritkán kapok igazán maradandó élményt tőlük, <a href="http://hagibal.blogspot.com/2016/10/mitologia-filozofia-akcio-urhaboru.html">de ha mégis</a>, azt rendszerint nem "igazi", "hardcore" sci-fi okozza.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Martha_Wells">Martha Wells</a>: <i>Kritikus rendszerhiba</i> című könyvével már régóta szemeztem, hiszen (igaz nem regény, hanem novella kategóriában) elnyerte a Hugo- és Nebula-díjakat egyaránt. Ugyanakkor ferde szemekkel sandítottam csak rá, mert több szempontból is gyanús volt. Egyrészt regénynek tűnő magyar kiadása ellenére igencsak vékonyka (nem véletlen került másik kategóriába). Másrészt olyan - aktuális - zsánert képvisel, amely eddig nem kápráztatott el. Ebben a sci-fi típusban a mesterséges intelligencia kontra ember konfliktus a mozgatórugó. A felvetés már régóta honos a tudományos-fantasztikus irodalomban, és ez a regényecske leginkább a már említett Leckie-féle <i>Mellékes igazság</i>hoz hasonlítható. Főszereplőnk egy kiborg, amely öntudatra ébred. Biztonsági egységként készült, és múltja erősen terhelt, így igyekszik az őrizetére bízott emberek elől eltitkolni, és azt is, hogy voltaképpen immár gondolkodó és érző lény. </div><div style="text-align: justify;">A mesterséges intelligencia térhódítása éppen ismét divatos téma a ChatGPT térhódítása óta, olyannyira, hogy még a <i>Mission: Impossible</i> új - egyébként kiváló! - <a href="https://www.imdb.com/title/tt9603212/">részében</a> is az MI a főellenség (az "Entitás"). Martha Wells saját magát Öldöklőként (angolban: Murderbot) definiáló mesterséges lénye naplót vezet, melyben leírja a vele történt eseményeket. Főhősünk sorozatfüggő kiborg, aki nem nagyon tud mit kezdeni kettős identitásával, miközben egy felderítésre küldött csapatot kell megvédenie az ismeretlen és feltérképezeten bolygón. Bár ez eléggé "scifisnek" tűnhet, a történet sokkal inkább nyomozás egy rejtély kapcsán, mintsem űropera. Az Öldöklőt és védenceit körülölelő világról alig tudunk meg többet annál, hogy pénzéhes cégek irányítják. Ez pedig sokszor ellőt patron, és semmit nem látunk belőle a lapokon.</div><div style="text-align: justify;">Az írás terjedelmi korlátai miatt talán érthető, hogy a szereplők sem igazán vannak kibontva kiborgunkat leszámítva - habár rövidebb novellákban is olvastam sokkal jobban bemutatott univerzumokat és szereplőgárdát -, és az egész történet voltaképpen utóbbi fejében játszódik. Hősünk egy bizonytalan személyiség, és bár munkájához ért, az emberekhez alig. A kötetnek kétségtelenül van egyfajta fanyar bája. Kissé keserű humort kapunk benne, inkább gúny ez az emberiség felé, és nem igazi nevettető sziporka. Főhősünk látványosan érdektelennek mutatja magát saját magának, és meg akar felelni az érzelemmentes robot képének. Akárcsak Marvin, a paranoid android a <i>Galaxis útikalauz stopposoknak</i>-ban végtelenül unja magát, és leginkább csak ki akarja bekkelni a halálig/kikapcsolásig hátra levő éveket. Ha valaki fogékony az ilyen keserédes humorra, akkor szórakoztatónak fogja találni ezeket a részeket. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Összességében az egész mégiscsak vérszegény. Eleve két óra alatt elolvasható a történet, és a cselekmények sem túl grandiózusak vagy bonyolultak. A miértekre nem nagyon kapunk méltó választ, és a megoldás sem túl felemelő. A kisregény alapvetően lezárt és kerek egész, bár később az írónő folytatta sorozatként a gyilkdroid sztoriját. Bevezetésnek elmegy, de bármennyire is próbálom szépíteni, itt mindenképpen egy túlértékelt és túldíjazott kötetről van szó. A konklúzióm ugyanaz, mint mikor egyik haveromat szivatni akarom vitáink során: Régen minden jobb volt. Na, jó: talán nem minden, de a sci-fi mindenképpen. Jelenleg is az 1951-es <a href="http://hagibal.blogspot.com/2019/06/konyvajanlo-isaac-asimov-alapitvany.html"><i>Alapítvány</i>ból</a> készül <a href="http://hagibal.blogspot.com/2021/10/negybol-egy-alapitvany-sorozatkritika.html">sorozat</a>, az 1966-os <i>Dűné</i>ből <a href="http://hagibal.blogspot.com/2021/11/homok-szelben-atreides-vagyok-mar.html?utm_source=pocket_mylist">szuperprodukció</a>, és nem véletlenül. Mindegyik alapmű. Martha Wells sorozatából nyilvánvalóan nem lesz olyan klasszikus, amihez 50-60 év múlva is visszanyúlnak majd. Ehhez túlságosan jellegtelen, semmitmondó, és sovány. Egy röpke szórakozásnak megfelelő, de többet nem érdemes elvárni tőle. Ez nem az a hardcore tu-fa, ami megváltja a világot. </div><div style="text-align: justify;">A kötet kiadása ellenben dicséretes, a Fumaxtól tisztességes kötést kapott, és a egyéb paraméterei is alapvetően jók. A borító ugyan nem különösebben kiemelkedő (az amerikai kiadásét vették át), de mégiscsak segít elképzelni a biztonsági egységeket. A szöveg magyar fordítása egyszerű és tisztes munka, minden sallang nélkül. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Pontszám:</div><div style="text-align: justify;">Hat paranoid android a tízből</div><div style="text-align: justify;">6/10 pont</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">moly.hu: 83%</div><div style="text-align: justify;">goodreads.com: 4.16 pont</div><div style="text-align: justify;">(2023. augusztus 1-én!)</div>Horváth Gáborhttp://www.blogger.com/profile/02380751630055262295noreply@blogger.com0Csorna, 9300 Magyarország47.6103234 17.246244419.300089563821153 -17.9100056 75.920557236178837 52.402494399999995tag:blogger.com,1999:blog-2469430066778812212.post-47193050856127332122023-07-21T18:46:00.001+02:002023-07-21T19:42:33.175+02:00Könyvajánló - Ványai Márton: A magyar 2. hadsereg doni katasztrófája<p><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"> <span style="text-align: justify;">Könyvajánló:</span></span></p><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia; font-size: x-large;"><b>Ványai Márton:</b></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia; font-size: x-large;"><b>A magyar 2. hadsereg doni katasztrófája</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDrhF_k1ikymgd_xxMM0QOdU95TllQQ6dFiEtv2OWlZOPcsTp_kJy-yxRiWjJPxOLKm5pKlIOZXAlC24HsgV1CZ3rPH3MCJAv2sso0Y2iEQTdw-oV0UdZoWVs4EbfgH-MIDZ1voE_KH2VWGinyurRBpqg5VpKDQL_BLfOoMeTeWgOQLANxWSmMw4R054M/s500/covers_809757.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="326" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDrhF_k1ikymgd_xxMM0QOdU95TllQQ6dFiEtv2OWlZOPcsTp_kJy-yxRiWjJPxOLKm5pKlIOZXAlC24HsgV1CZ3rPH3MCJAv2sso0Y2iEQTdw-oV0UdZoWVs4EbfgH-MIDZ1voE_KH2VWGinyurRBpqg5VpKDQL_BLfOoMeTeWgOQLANxWSmMw4R054M/s320/covers_809757.jpg" width="209" /></span></a></div></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Budapest: Peko, 2023</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">200 oldal</span></div><div style="text-align: justify;"><span><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Sorozat: Hadiakadémia</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><span>Nem csekély meglepetéssel - és persze örömmel - vettem tudomásul, mikor kiderült, hogy a <i><a href="http://hagibal.blogspot.com/search/label/hadiakad%C3%A9mia">Hadiakadémia</a></i> sorozat új kötete a magyar 2. hadseregről fog szólni - már többször írtam a sorozat könyveiről, de az utóbbi időben a <a href="https://moly.hu/konyvek/stephen-w-sears-richmond-kapujaig">félszigeti hadjáratról</a> és a <a href="https://moly.hu/konyvek/john-h-gill-a-znaimi-csata">znaimi csatáról szólók</a> egészen parádésak -, ráadásul forráskiadvány lesz. A források fontosságát a történelemben nem lehet eléggé hangsúlyozni, ráadásul az szovjet adatok beépítése a magyar szakirodalomba sokáig nehézkes volt, hiszen először a titkosítások, majd a kivesző orosz nyelvismeret fektetett akadályt ez elé. Ványai Márton már többször közzétett szovjet levéltári anyagokat <a href="https://epa.oszk.hu/03400/03463/00004/pdf/">Budapest ostromáról</a> a Clio Intézetnél vagy a </span><i>Hadtörténelmi Közlemények</i><span>ben, és most a második világháború számunkra leginkább ismert katonai eseményéről adott ki szovjet levéltári anyagokat magyarul, a Don menti 1943-as januári harcokról. </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><span>A szovjet levéltári források az utóbbi években már messze nem elérhetetlenek, sőt kifejezetten jó minőségben kutathatók az internet segítségével. A </span><span style="text-align: left;"><span><a href="http://pamyat-naroda.ru">pamyat-naroda.ru</a> oldalon óriási mennyiségben tesznek fel válogatott anyagokat bárki számára elérhetően, ami mindenképpen értékelendő. Megfelelő orosz tudás mellett igazi kincsesbánya. Persze</span></span><span> szovjet források esetén fokozottan érvényes, hogy kritikával kell hozzájuk nyúlni. Hogy mennyire vigyázni kell velük, arra nagyon jó példa Krausz Tamás és Varga Éva Mária <a href="https://harmattan.hu/a-magyar-megszallo-csapatok-a-szovjetunioban">2013-as könyve</a>, amely kapcsán személyeskedésbe is átforduló vita bontakozott ki annak idején. Krauszék kötetében a források hitelessége erősen kérdőjeles. Egészen nyilvánvaló ugyanis, hogy egy utólagosan, 3-4 évnyi rabság után a magyar hadifogolytól kikényszerített vallomás valóságtartalma meglehetősen kétséges. </span><span>Jó példa van erre Számvéber Norbert e kötethez írott </span><a href="https://epa.oszk.hu/00000/00018/00027/pdf/EPA00018_hadtortenelmi_2013_2_571-581.pdf">kritikájában</a>.<span> Eszerint Zachár Sándor vezérkari ezredes 1947-ben a szovjet hatóságok előtt úgy "emlékezett", miszerint:</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span><span><span style="font-family: georgia;"></span></span></span></span></div><blockquote><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span><span><span style="font-family: georgia;"><i>"az utasításban </i><i>például szó
volt arról, hogy szükség esetén bármilyen települést fel lehet gyújtani, megfélemlítés
céljából a helyszínen agyon lehet lőni nem csak a partizánokat, de azokat a személyeket is, akiket a partizánokkal való kapcsolattartással gyanúsítana..."</i></span></span></span></span></div><div style="text-align: justify;"></div></blockquote><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: georgia;">Holott az említett "utasítás" nem is utasítás, ráadásul ilyen mondat nincs az említett útmutatóban, ellenben leírják benne, hogy a lakosság bizalmát el lehet nyerni igazságos és emberséges bánásmóddal. Nem kell sok fantázia ahhoz, hogy elképzeljük, Zachár miért emlékezett "rosszul". </span><span style="font-family: georgia;">Minden történelmi forrás kritikát igényel, de a s</span><span style="font-family: georgia;">zovjet források esetén olyan sok a torzító tényező (háborús bűneik elkenése, az ellenség démonizálása, stb.), hogy sok esetben szinte hasznavehetetlenek a tényleges történések megállapításához. A szovjet hatóságok minden felelősséget az atrocitásokért igyekeztek a tengelyhatalmak csapataira rátolni, miközben maguk a szovjet partizánok sem éppen földre szállt angyalok voltak, sőt... </span><span style="font-family: georgia;">A szovjet visszaemlékezések - különösen a 80-as évek előtt kiadottak - nagyrészt eleve propagandacélokból íródtak, így nem "hangozhattak" el benne kritikus mondatok. Szinte kizárólag hithű kommunisták írták őket, akik gondosan őrizték a titkaikat, és mentegették a hibákat, amelyek százezrek életébe kerültek. Nagyon ritka az olyan memoár, mint <a href="https://moly.hu/konyvek/manszur-abdulin-a-voros-ut">Manszur Abduliné</a>, aki képes volt viszonylag őszinte írást kiadni kezei közül - bár messze nem elfogulatlan persze -, és sokkal több a <a href="http://hagibal.blogspot.com/2020/08/konyvajanlo-ljudmila-pavlicsenko-halal.html">Ljudmilla Pavlicsenko-féle</a>, amelyekről nehéz eldönteni, hogy mennyi benne a valóság. Talán hosszú volt ez bevezetőnek, de mindenképpen szükségét éreztem, mert kapcsolódik a könyvhöz.</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span><span><span style="font-family: georgia;"><br /></span></span></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span><span><span><span style="font-family: georgia;">Ványai Márton válogatása mintegy fél tucat primer forrásból tevődik össze, amely a magyar 2. hadsereggel szemben álló szovjet 40. hadsereg, 18. lövészhadtest és 3. harckocsihadsereg harcászati jelentéseiből áll, amihez előzményként csatlakozik a tervezési fázist bemutató dokumentum a Voronyezsi front részéről, illetve a harcokat támogató szovjet 2. légi hadsereg utólagos összefoglalója a januári tevékenységéről. A kötet voltaképpen e jelentések hiátusokkal közölt magyar fordítása, amelyeket Ványai bő kommentárja magyaráz. </span></span></span></span><span style="font-family: georgia;">Némileg csalódást okozott számomra a kötet terjedelme, hiszen igencsak vékonyka a kiadvány, ráadásul maguk a források talán kétharmadát ha kiteszik a 200 oldalnak (Ványai szövege az alapszöveg, míg a forrásrészletek szürke hátteret kaptak, így élesen megkülönböztethető a kettő). A legértékesebb talán a tervezési fázist közlő első fejezet, amely bemutatja a magyar hadsereg ellen felvonultatott szovjet erőket, illetve azok felkészülését az offenzívára. Az adatok jól jelzik, hogy a szovjet fél - ahogy eddig is tudtuk - az egész frontszakaszt nézve nem volt létszámfölényben, ugyanakkor teljes páncélos- és légifölényt élvezett offenzívája során, míg az áttörési pontokon létszámfölényt is. </span><span style="font-family: georgia;">Mivel a szerző olyan jelentéseket válogatott ki, amelyek kevéssel a támadás után készültek, még maradtak benne olyan kritikai megjegyzések, amelyek jelzik, hogy a hadművelet célja nem teljesült maradéktalanul: ebben az esetben ugyanis a magyar 2. hadsereg sokkal nagyobb részét sikerült volna bekeríteni, és ez ténylegesen nem történt meg: a honvédek több mint fele kijutott a tervezett katlanból. A szovjet jelentések - Ványai szerint - szépen egybevágnak a magyar <a href="https://moly.hu/konyvek/szabo-peter-magyarok-a-don-kanyarban">szakirodalom</a> megállapításával a magyar hadsereg veszteségeit tekintve, és közvetve megerősítik az eddig is feltételezett számokat (nagyjából 96 ezer főnyi veszteség január 1. és április 6. között, amiből a szovjet összesített jelentés szerint 38.650 fő esett fogságba). Ez az adat hihető, hiszen a hadifoglyok megszámolhatóak, a leadott létszámok ellenőrizhetőek voltak, és később is gondokodni kellett elszállításukról és ellátásukról (már amennyire ezt a szovjet hatóságok megtették...). Ugyanez nem mondató el minden esetben. A 18. lövészhadtest 336 zsákmányolt és 30 elpusztított harckocsiról számolt be, miközben a sávjában velük küzdő magyar és német harckocsizóknak talán ha harmadennyi silány minőségű bevethető tankjuk volt az összecsapások kezdetén! Lépten-nyomon kiütközik, hogy a szovjet forrásokat minden esetben egybe kell vetni az ellenoldal lehetőségeivel és ismert adataival, mert megbízhatóságuk rendkívül egyenetlen. A szovjet veszteségek Ványai szerint nagyjából egybeestek az előzetesen vártakkal, ami legalábbis érdekes. Ugyanakkor a szovjet adatok alátámasztják, hogy a magyar honvédek keményen védekeztek, sok esetben még reménytelen helyzetben sem adták fel a harcot, és azt is leírták előzetesen, hogy a magyaroktól keményebb ellenállás várható, mint az olaszoktól! Mi sem áll távolabb tehát azoktól a legendáktól, hogy a Don-kanyarban a magyar katonák leszerepeltek. Egyszerűen az adott körülmények között, bevethető tartalék nélkül - ezt csak a német felsőbb vezetés utasíthatta ugyanis - nem volt valós esélyük a támadás visszaverésére. A csata abban a pillanatban eldőlt, hogy a honvédek kénytelenek voltak elhagyni állásaikat és kiszorultak a nyílt hómezőkre. </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Nagyon érdekes az a fejezet is, amely azt mutatja be, hogy milyen kritikai megjegyzéseket fűzött a szovjet hadvezetés az alapvetően sikeres hadművelethez. Itt is megfigyelhető, hogy 1943-ra a szovjet tábornoki kar kezdi levetkőzni azt a sok vereséghez vezető korábbi nézőpontot, hogy jobb valami nagyot mondani a felettesek felé, mintsem igazat. Ez utóbbi nézet egyébként a történelem minden hadseregében előfordult, előfordul és elő fog fordulni a jövőben is. Persze a mértékek változatosak, és egy olyan hadseregnél, amelyet elsősorban a félelem tart össze, különösen gyakori. A szovjetek sem juttottak e téren túl magasra soha, egyszerűen nem "érte meg" az igazat jelenteni. Rendszeres volt az ellenségnek okozott veszteség felülbecslése, a saját erők adatainak meghamisítása és a hibák - félelemből - történő lepapírozása.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: georgia;">Ad-e hozzá valamit e forráskiadvány az eddigi tudásunkhoz? Természetesen igen, bár nem túl sokat, ahogy ezt Ványai is megemlíti. Számomra leginkább a szovjet hadműveleti tervezést bemutató rész tetszett, amely bizonyítja, hogy 1943-ra azért jelentősen előreléptek ezen a téren. A logisztikai előkészítésben és az események előrejelzésében meglehetős ügyességre tettek már szert, ugyanakkor a kivitelezés és a precíz adminisztráció továbbra sem tartozott az erősségeik közé, az őszinteségről nem is beszélve. Az viszont nagyon fontos, hogy mégiscsak kapunk számokat, megtudjuk, hogy a szovjetek mennyi harckocsit, tüzérségi löveget vetettek be, és még olyan érdekességeket is, hogy a logisztika mennyi benzint és más üzemanyagot juttatott ki a csapatokhoz az akció megkezdése előtt. A saját csapataikról írt adataikat többé-kevésbé talán elfogadhatjuk. </span><span style="font-family: georgia;">Azt is tisztázzák ezek források, hogy a szovjetek nem tudatosan "szivatták" meg a Cramer-csoportot, hanem a német vezetés reakciója volt lassú és hibás. </span><span style="font-family: georgia;">A kötet számos érdekessége mellett összességében kicsit mégis csalódás volt számomra, mert többet vártam. </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span><span><span><span style="font-family: georgia;">Ezt a csalódást másoknál is tapasztaltam ismerőseim körében. Igazat kell nekik adnom abban, hogy a szovjet katonák visszaemlékezései (7. fejezet) semmit sem adnak a kötethez. Jó, hogy le lettek fordítva, de nem igazán hasznosak, és nagyon rövidkék. Egyesek azt mondták nekem, hogy a szovjet adatok a magyar seregnek okozott veszteségekről teljesen légből kapottak. Nem tudom cáfolni. Olyan mennyiségű felszerelést fogtak el állításaik szerint a szovjet erők, amiknek a magyar hadrendben nem igazán van fedezete.... Ugyanakkor s</span></span></span></span><span><span><span><span style="font-family: georgia;">zükség van az ellenség/ellenfél álláspontjának megismerésére, akkor is, ha az éppen nem tetszik nekünk, vagy nem áll összehangban a mi megállapításainkkal (se a valósággal). Enélkül nem lehet történelmet írni, és megérteni az eseményeket. A szovjet forrásokat egyszerűen ki kell adni magyarul is, ha azok hozzáadnak a jelenlegi tudásunkhoz. </span></span></span></span><span style="font-family: georgia;">Az már nem Ványai Márton hibája, hogy ezek olyanok, amilyenek. Nyilvánvalóan egy szovjet jelentés és egy német jelentés között nagy minőségbeli különbség van a háború nagy részére nézve. </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">A kötetben található egy 62 térképrészletet tartalmazó melléklet fotópapíron, amelyek szintén a pamyat-narodna.ru oldalról származnak, ugyanakkor annyira szétaprózva mutatják az eseményeket, hogy a legtöbb szelvény értékelhetetlen önmagában. Kevesebb, ám nagyobb részletben jobb lett volna ezeket közölni (mint például a védőborítón történt!), és ha már a forrásokhoz kommentár is járult, talán egy-egy térképvázlat hasznos lett volna. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span><span><span style="font-family: georgia;"><br /></span></span></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span><span><span style="font-family: georgia;">A kiadvány hozza a Peko-tól megszokott magas színvonalat. Továbbra sem szeretem, hogy a védőborító alatt semmi nincs a kötéstáblán, de a kötés erős, a könyv fizikai megjelenése esztétikus és szép. A papír minősége kiváló, a fotópapír használata értékelendő, és a szöveg is gondozott. Szerkesztési, elírásbeli hibákra nem emlékszem. </span></span></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span><span><span style="font-family: georgia;">Nem ez lesz a kedvencem a <i>Hadiakadémia</i> sorozatban, de ennek is ott a helye minden hadtörténelem iránt érdeklődő olvasó polcán. </span></span></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span><span><span style="font-family: georgia;"><br /></span></span></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span><span><span style="font-family: georgia;"><u>Pontszám:</u></span></span></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Hét T-34-es a tízből.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">7/10 pont</span></div>Horváth Gáborhttp://www.blogger.com/profile/02380751630055262295noreply@blogger.com0Csorna, 9300 Magyarország47.6103234 17.246244419.300089563821153 -17.9100056 75.920557236178837 52.402494399999995tag:blogger.com,1999:blog-2469430066778812212.post-56594041334735991512023-06-28T08:19:00.003+02:002023-06-28T08:19:37.130+02:00 Könyvajánló: Lars Kepler: Homokember<p> <span style="font-family: georgia; font-size: large; text-align: justify;">Könyvajánló:</span></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia; font-size: x-large;"><b>Lars Kepler:</b></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia; font-size: x-large;"><b>Homokember</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiy9SLXzmxKV7RCYsg2Oc7fjIA-ELPUE1sGcCwdExr2jVOu3ljdHw2JlvDEICYQ4xwNk9l9HqCU_iWRfPxNQhbuLXC-DVw7YGaDqNvnWPiQaNALzcyMP15cXT7izPyRKLLkAhIUIyKYkf81GPZ0PmwQVmyi7s4TjMJkzsMM5HZYppjuahshzb_0E38BICI/s500/covers_660219.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="355" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiy9SLXzmxKV7RCYsg2Oc7fjIA-ELPUE1sGcCwdExr2jVOu3ljdHw2JlvDEICYQ4xwNk9l9HqCU_iWRfPxNQhbuLXC-DVw7YGaDqNvnWPiQaNALzcyMP15cXT7izPyRKLLkAhIUIyKYkf81GPZ0PmwQVmyi7s4TjMJkzsMM5HZYppjuahshzb_0E38BICI/s320/covers_660219.jpg" width="227" /></a></div><div class="separator" style="clear: both;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Budapest: Animus, 2021</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">398 oldal</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Eredeti cím: Sandmannen, 2012</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">ford.: Harrach Ágnes</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Sorozat: Joona Linna, 4.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span><span><span><span style="font-family: georgia;">A mesék és mitológiák világai mindig kimeríthetetlen homokbányái az ötleteknek, és kiválóan alkalmasak</span></span></span><span><span style="font-family: georgia;"> egy jó véres thriller felépítéséhez, hiszen tele vannak félelmetes alakokkal. Gyerekkorunkban féltünk a krampuszoktól decemberben, éjszakánként benéztünk az ágy alá, nincs-e ott mumus, és arra is volt esély, hogy egy lidérc nyomása alá kerüljünk lefekvéskor a sötétben. </span></span></span><span style="font-family: georgia;">Az a legfélelmetesebb bennük, hogy mindennapjaink tapasztalataiból és félelmeiből táplálkoznak. </span><span><span style="font-family: georgia;">Minden nemzetnek megvannak a maga ijesztő lényei. Az íreknek ott a <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Banshee">Banshee</a>, a görögöknek a <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Chimera_(mythology)">kiméra</a>, az angoloknak <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Mick_Jagger">Mick Jagger</a>. </span></span><span style="font-family: georgia;">Különösen sötétek az erdei népek meséi, nyilván nem véletlenül. Klasszikust idézve: "tudja egyetlen barátom a fejsze volt. Mindig egyedül a fák és a farkasok közt...". Remek terep a rémtörténetekhez. A szláv mitológiából ott van például a <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Baba_Yaga">Baba Jaga</a> (nagyjából megfelel a magyar Vasorrú bábának), aki gyerekeket eszik. </span><span style="font-family: georgia;">A szintén szláv alapokon nyugvó <i><a href="http://hagibal.blogspot.com/2015/09/konyvajanlo-vajak-i-az-utolso-kivansag.html">Witcher 3: Wild Hunt</a></i> játékban nem a főgonosznak számító <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Wild_Hunt">Vad falka</a> volt a legrémísztőbb ellenség, hanem az <i>"Erdő úrnői"</i> (Crones vagy Ladies of the Wood), ez a vérszomlyas, velejéig gonosz, három az egyben boszorkány, amelyet a Baba Jagáról mintáztak az alkotók. A germán mesevilágról elég, ha megemlítjük Hans Christian Andersen vagy a Grimm testvérek meséit. Szinte minden történet tele horrorisztikus esetekkel. A skandinávok sem maradnak le,</span><span><span style="font-family: georgia;"> o</span></span><span style="font-family: georgia;">tt van a <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Sandman">Sandman</a>, a skandináv Homokember, aki álomport hint a kisgyerekek szemébe alváskor. Ideális rémálomhoz és bűnügyi regényhez egyaránt. És itt már el is jutottunk mai könyvünkhöz, úgyhogy a <a href="https://www.youtube.com/watch?v=CD-E-LDc384">Metallicával élve</a>: "Exit light. Enter night"!</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: georgia;">Lars Kepler <i>Homokember</i>ét kollegám, Szilvási Krisztián ajánlotta figyelmembe, miután kiszúrta, hogy hosszú idő után ismét visszatértem a skandináv könyvvadonba, fjordok mentén gyilkosokra vadászni. E</span><span style="font-family: georgia;">lső olvasásom (Ius primus olvastis) volt ez ettől az egyneves szerzőpárostól (sic!). A Lars Kepler fedőnév ugyanis egy házaspárt takar. </span><span style="font-family: georgia;">Isten igazából a történet tele van sablonokkal, de - ahogy szoktam volt mondogatni - 5000 évnyi írásbeliség után nem igazán lehet újat kitalálni, ha őszinték vagyunk. A klisék éppen azért vannak, hogy haszáljuk őket, lehetőleg kreatívan és ügyesen. Bár a szerzőpáros homokra építette a regényét, de ettől még stabilan hozza a várt magas színvonalat és izgalmat. </span></span><span style="font-family: georgia; font-size: large;">A homok különös misztikummal bír az emberi történelemben, hiszen alapvető fontosságú a kultúránkban. Egyszerre félelmetes (sivatag, futóhomok) és <a href="https://www.origo.hu/tudomany/20180811-konnyen-lehet-hogy-hamarosan-homokhiannyal-fog-kuzdeni-az-emberiseg.html">szükséges</a> (építőipar). </span><span style="font-family: georgia; font-size: large;">Nélküle nincs beton, de legizgalmasabb tulajdonsága mégiscsak az, hogy szétfolyik kezünk között, mint az idő.</span><span style="font-family: georgia; font-size: large;"> Homokból készül az üveg, abból a tükör, amit s</span><span style="font-family: georgia; font-size: large;">zintén számos misztikum és babona ölel körül. Tükörben</span><span style="font-family: georgia; font-size: large;"> láthatjuk meg önmagukat, s nézhetünk szembe a saját eltorzult arcunkkal. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: georgia;"><div><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: georgia;">A <i>Homokemberben </i></span></span><span><span style="font-family: georgia;">három szereplő hat szemén keresztül követjük a történéseket: a sorozat névadója Joona Linna nyomozó és Saga Bauer rendőrnő, valamint egyik korábbi "áldozat" pupilláin át. Ez egyben lehetőséget adott az írópárosnak, hogy olyan krimit írjon, ami a hagyományos nyomozást és beépülésen alapuló pszichiátriai thrillert ötvözi, miközben drámaként is hat. A két nyomozói szálból a beépülős vonal tetszett jobban, Saga Bauer amúgy is érdekesebb szereplőnek tűnt, a kissé sótlannak ható Joona mellett, ráadásul </span><span style="font-family: georgia;">ez a zsáner - mármint a zártosztályon játszódó sztori - amúgy is az egyik kedvencem. Az elmegyógyintézetekben zajló könyvek és filmek mindig megfogtak különös hangulatukkal. Az ide bezárt személyek a kiszolgáltatottsággal néznek szembe, miközben az ápolók kénye-kedvének vannak kitéve. A <i><a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%A1ll_a_kakukk_f%C3%A9szk%C3%A9re_(film)">Száll a kakukkk fészkére</a></i> óriási könyvben és filmben egyaránt, de ugyanez elmondható a <i><a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Viharsziget_(film)">Viharszigetről</a> </i>is, és a műfaj hasonlatos a különféle szabadulós történetekhez (pl.: <a href="https://www.imdb.com/title/tt0455275/">A szökés</a>, <a href="https://www.imdb.com/title/tt1211956/?ref_=fn_al_tt_1">Szupercella</a>, <a href="https://www.imdb.com/title/tt0123755/?ref_=nv_sr_srsg_0_tt_7_nm_1_q_cube">Kocka</a>). </span><span style="font-family: georgia;">A zárt intézménybe való bejutás, beépülés és kijutás olyan téma, amiről ugyan sok bőrt lehúztak már, de még mindig nem elcsépelt, ha ügyesen operálnak vele. A korlátozott mennyiségű szereplő és a hely szűke olyan elemek, amelyekben nagy potenciál rejlik. Ugyanakkor ügyességet igényel az alkotótól. Ebben a regényben ez sikerült, a</span></span><span style="font-family: georgia;"> feszültség hat ránk, az oldalak gyorsabban pörögnek le kezünk alatt, mint a homokórában a homokszemek. A fejezetek rövidek, váltakozó nézőponttal, az idővel a szerzők keveset játszanak. A nyomozós szál nem túl erős, a megoldás kissé "In medias res" jellegűre sikerült. A kötet számomra inkább volt lélektani krimi, mint klasszikus bűnügyi regény. </span></div><div><span style="font-family: georgia;">Az elmegyógyintézetben az orvos természetesen perverz, a nyomozók magánélete naná, hogy romokban, a bűnöző meg szadista beteg zseni. </span><span style="font-family: georgia;">A szereplők tehát ismét a skandináv krimikre jellemző alakok: csupa-csupa szociopata. Defektjük száma, akár homokszem a Kalaháriban. Saga karaktere mellett Jurek Walter volt a legizgalmasabb. Az ember nem tudja eldönteni olvasás közben, hányadán áll vele. "Lars Kepler" bizonytalanságban tud tartani minket, még úgy is, hogy a kötet felénél kedztem gyanakodni, hogy mi lehet a megoldás (szintén egy gyakran alkalmazott elem, de nem árulom el, mert az már a történet élvezete ellen hatna). Jureket átjárja egyfajta túlvilági mefisztói/raszputyini erő, amellyel manipulálni képes bárkit. Ugyanakkor túlzóan ördögi alak, így nem biztos, hogy mindenkinek bejön egy alapvetően földhözragadt történetben ez a csaknem természetfölötti szál.</span></div></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: georgia;">A motivációk és történések alapvetően logikusak, még ha esetenként a hihetőség határait feszegetik. A kötet önállóan teljesen életképes, nincs szükség az előző részek ismeretéhez, bár nyilván úgy a legjobb olvasni. Ugyanakkkor kérdőjeles lezárást kapunk, amely jelzi, hogy az elejtett fonalat az írópáros fel fogja venni. </span><span style="font-family: georgia;">Hogy fogom-e folytatni? Minden bizonnyal, bár nem holnap, mivel most egyelőre telítődtem skandináv krimikkel és vár rám pár más jellegű könyv. </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Összegezve egy gyorsan elolvasható, érdekesen felépített, szórakoztató lélektani thrillert kaptam, amely megérte a rá szánt időt. </span><span style="font-family: georgia; font-size: large;">Figyelmeztetésként jelzem, hogy a kötet más címen (<i>A bosszúálló</i>) már megjelent korábban! A kötet kiadása a szokásos Animusos minőséget hozza, bár a borító nekem ezúttal nem jött be, a ezek színek idegesítőek egymás mellett (ha ez volt a cél, akkor jól működött). </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><u>Értékelés:</u></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: large;">Nyolc homok a szélben.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">8/10 pont</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">moly.hu: 91% (47 értékelés) illetve az előőző kiadás: 94% (163 értékelés)</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">goodreads.com: 4.25 pont (25308 értékelés)</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/CD-E-LDc384" width="320" youtube-src-id="CD-E-LDc384"></iframe></div></div>Horváth Gáborhttp://www.blogger.com/profile/02380751630055262295noreply@blogger.com0Győr, Ménfőcsanak, 9012 Magyarország47.624846899999987 17.60994919.314613063821142 -17.546301 75.935080736178833 52.766199tag:blogger.com,1999:blog-2469430066778812212.post-43920398201034208242023-06-22T12:50:00.001+02:002023-06-22T12:50:01.436+02:00Zópürión hadjárata a szkíták ellen, II. rész - Olbia ostroma<h1 style="text-align: center;"><span style="font-size: x-large;"><span style="font-family: times;"> <b style="text-align: center;">Zópürión hadjárata a szkíták ellen<br /></b></span><b><span style="font-family: times;"> II. rész - Olbia ostroma</span></b></span></h1><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUbJXZXUWpbjIcya9-nV4rnVIySkyns3ZzCrWc4EKFbMArzXSlHjD0eDrGubfOiHAljXW-vIrhIyPUHt45rQJBzoUiVZljdgsQuQ--0gqjE6EPxclr2P-lUjP7elu_5QmWXAgxBTITfpkBdlVoK7x_cMqaKfeBcy1e_JV0zvuqigrwmRh48iO5tLj3/s3269/Grave_stele_03_pushkin.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="3269" data-original-width="1777" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUbJXZXUWpbjIcya9-nV4rnVIySkyns3ZzCrWc4EKFbMArzXSlHjD0eDrGubfOiHAljXW-vIrhIyPUHt45rQJBzoUiVZljdgsQuQ--0gqjE6EPxclr2P-lUjP7elu_5QmWXAgxBTITfpkBdlVoK7x_cMqaKfeBcy1e_JV0zvuqigrwmRh48iO5tLj3/w217-h400/Grave_stele_03_pushkin.jpg" width="217" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;">Két görög harcosok lándzsával, sisakkal és pajzzsal egy Fekete-tenger menti görög sztélén, Tamany-félsziget, Kr.e. IV. század vége. Puskin Múzeum, Moszkva (forrás: <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/File:Grave_stele_03_pushkin.jpg">innen</a>) </span></td></tr></tbody></table><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><div style="text-align: justify;"><br /></div></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">[<a href="https://hagibal.blogspot.com/2023/03/zopurion-hadjarata-szkitak-ellen-i-resz.html">Az írás első része itt található!]</a></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><div>Most akkor hogyan vázolhatjuk fel az adatok alapján az esetleges történéseket Kr.e. 331-ben vagy 325-ben? Nézzünk pár példát történészek véleményéről!</div><div><br /></div><div><i>Bosworth</i> magyarul is megjelent kötetében alapvetően Justinus alapján rekonstruálja az eseményeket: Zópürión a szkíták ellen indított hadjáratot, mely során egészen a Dnyeper folyóig hatolt, ám ott katasztrofális vereséget szenvedett. Ezt követte az odrüsz trák király, III. Szeuthész lázadása a makedón uralom ellen.[1] </div><div>A Nagy Sándor korának proszopográfiáját összeállító <i>Waldemar Heckel</i> Kr.e. 325-re teszi az eseményeket. Nála Zópürión sztratégosz, aki a geták ellen vonult, megostromolta Olbiát, majd az ellenség és a rossz időjárás összejátszása miatt vereséget szenvedett.[2] </div><div>Az ókori Makedónia történetét megíró <i>Robert Malcolm Errington</i> Zópüriónt agresszív hadvezérnek aposztrofálja, aki hódítási vágyától hajtva átkelt a Dunán, majd Olbia ellen vonult, ahol a szkíták végeztek vele. Célja Szkítia meghódítása volt, de <i>Errington </i>a hadjáratot egyébként már egyfajta függetlenedésként értékeli, mely során Zópürión a távol lévő Nagy Sándor engedélye nélkül igyekezett hatalmi területét északi irányban bővíteni.[3]</div><div>Olbia történetének talán legfontosabb kutatója, <i>Vinovgradov </i>Kr.e. 331-re teszi Olbia Zópürión általi ostromát, és epigráfiai leletet is kapcsol ehhez (erre mindjárt kitérünk).[4]</div><div>Utolsó példaként Balleteros Pastor hozom. Ő Kr.e. 326-ra teszi Zópürión - Thrákia Fekete-tenger menti régiójának hadvezére- vereségét, és úgy véli Justinus érzéketlen a kronológia iránt és fő törekvése a szkíták erejének kiemelése, mivel Justinus pontusziként így akarta felnagyítani "földijének" VI. Mithridatész királynak sikereit ellenük.[5]</div><div><br /></div><div>Ennél azért azt gondolom, hogy részletesebb összefoglalást is készíthetünk bár sok feltételezéssel. Úgy vélem, a makedónok elsődleges célpontjának legegyszerűbb és legjobb megoldás Olbiát (és esetlegesen más tengerparti görög városokat) tekinteni. Mint említettem, az ostrom megtörténte ugyanis ténynek tekinthető, habár akadnak e nézetnek ellenzői. Macrobiusban talán kételkedhetnénk persze, hiszen két másik írott forrás nem említ ostromműveletet. M<span>iért lehetünk benne mégis biztosak, hogy Zópürión Olbia Pontikét vette ostrom alá? Két igen erős bizonyítékunk is van. Az "egyiket" a régészet ásta elő,</span> a másik - bár voltaképpen ezt is - az első részben citált Macrobius részlethez kapcsolódó epigráfiai lelet. Úgy tűnik ugyanis, hogy van egy olbiai felirat, amely tartalmilag szinte teljesen azt állítja, amit Macrobius említ! </div></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Olbia régészeti feltárásai megerősítik, hogy a várost a Kr.e. IV. század utolsó harmadában megostromolták a makedónok. A olbiai <a href="https://mersz.hu/dokumentum/m91apv__38/">khóra</a> épületeiben a feltárások égésnyomokat találtak, az alsóváros északi oldalán, és a nyugati kapu környékén a régészek ad hoc jellegű védműveket találtak - ezen a részen nem álltak falak a Kr.e. IV. században még! -, amelyek egyértelműen Zópürión korszakra utaló kerámiatöredékeket tartalmaztak. Nem mellesleg emberi maradványokat, koponyákat fedeztek fel itt, amelyek kétségtelenül egy ostromhoz köthetőek. Ugyanezen a helyen, alig valamivel később, a század végén már fal épült, világos, hogy egy korábbi ostrom tanulságainak levonását követően.[6] Emellett makedón parittyalövedékeket találtak a város melett, Alexandros király nevének rövidítésével! Mivel Nagy Sándor uralkodása idejéből egyáltalán nem tudunk másik makedón ostromról Olbia kapcsán, itt csak Zópürión ostromáról lehet szó!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg44JAC3G-NBMcNSffAqzrgPZmT3E-1Jhdpda--CVyzmdZjyjQIcnAlZ8PrjYFx9Jy_LUA2VCkHmaUa5k3P8gTiV9SIHlDIgXA7O9WQDh9aaYClHnlzlf-gT3aWy_ldYXrzPLTMgNmsnoPI84U0aeUMolt-w1qGuXdukwoLLLClT_yHFy-bTDtio8Fz/s817/olbia.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="356" data-original-width="817" height="174" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg44JAC3G-NBMcNSffAqzrgPZmT3E-1Jhdpda--CVyzmdZjyjQIcnAlZ8PrjYFx9Jy_LUA2VCkHmaUa5k3P8gTiV9SIHlDIgXA7O9WQDh9aaYClHnlzlf-gT3aWy_ldYXrzPLTMgNmsnoPI84U0aeUMolt-w1qGuXdukwoLLLClT_yHFy-bTDtio8Fz/w400-h174/olbia.jpg" width="400" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;">Olbia alsóvárosában talált emberi koponya, valószínűleg az ostrom egyik áldozata<br />(forrás: Karjaka 2008, 175.o.)</span></td></tr></tbody></table><span><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><span>A másik igen izgalmas forrás a már előrevetített, Vinovgradov által rekonstruált olbiai felirat. Tulajdonképpen két töredékről [7] van szó, amelyet a neves szakértő összetartozóként azonosított. A <a href="http://www.attalus.org/docs/seg/s32_794.html">rekonstruált feliratban</a> az olbiai tanács és nép Euxénosz fia, Kallinikosz előtt tiszteleg, aki a várost kétségbeejtő helyzetben megmentette, mivel indítványt nyújtott be az adóságok eltörölésére, és egyetértésbe hozta a lakosságot. Emellett új pénzt veretett, és kritikus helyzetben szolgálatokat tett a városnak. A paleográfiai vizsgálatok a feliratot a Kr.e. IV. század 20-as éveire datálják, és az adóság eltörlése és a társadalmi nyugtalanság felszámolása tökéletesen összehangban van Macrobius állításával Zópürión hadjáratánál. Emellett az új olbiai pénz megjelenését is megerősítik a nuizmatikai ismereteink. </span>Úgy tűnik, Kallinikosz lehetett az ostrom során a város erős embere, akinek ténykedésébe - városért tett szolgáltai mellett - talán a szkíta segítség megszerzése is beletartozott.[8] Az is bizonyos ugyanis, hogy éppen ebben az időszakban gyökeresen megváltozik az Olbiában vert érmék arculata és jellegzetesen szkíta fegyverek tűnnek fel rajtuk! De erre a harmadik, azaz záró írásban fogunk majd visszatérni!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: georgia;">Van ebben az összefoglalásban egy jó adag feltételezés, kétségtelen. Ám ezek az adatok együttesen igen meggyőzőek. El kell fogadnunk tehát, hogy Zópürión Olbiát ostromolta meg valamikor Kr.e. 331-ben vagy Kr.e. 326-325-ben. Én utóbbi dátumra hajlok, Ballesteros Pastor érvei úgy vélem helytállóak a későbbi dátum mellett. </span><span style="font-family: georgia;">A város védelmére nézve nincsenek részleteink az írott forrásokban, hiszen a régészet által lokalizált támadási irányt leszámítva, semmi konkrétumunk sincs az ostrom lefolyásáról. Hogy felbecsülhessük, mekkora haderő védhette a görög poliszt - vagy ostromolta azt - nyakatekert módszert kell választanunk, amely óhatatlanul nem lehet precíz. Olbia területi kiterjedése a régészet eredményeinek köszönhetően ismert, és vannak tanulmányok, amelyek alapján megbecsülhető annak egykori populációja ennek segítségével. <i>Vladimir F. Stolba</i> Olbia lakosságát nagyjából 8300 főre teszi, amelyből mintegy 3100 fő lehetett harcban bevethető férfi. Maximálisan 3000-4500 védővel számol. [9] A város lakosságának 10% lehetett a nem görög elem (rabszolga, ott élő idegen), és ha <i>Macrobius </i>adatának hitelt adunk, akkor a veszély nagyságára való tekintettel a rabszolgákat is felszabadították, hogy képesek legyenek ellenállni a makedón támadásnak. Logikus döntés volt. A térségben a görög városi milícia ebben az időben még nem barbarizálódott annyira, mint később, valószínűleg tradícionálisan nehézfegyverzető gyalogsággal számolhatunk elsődlegesen, illetve könnyűfegyverzetű íjászokkal és parittyásokkal a szegényebbb rétegek közül. Utóbbiak különösen hatékonyak lehettek ostrom során a falakról.</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1GFfYBlEmj5ghOty6_CyoTNJNi-0ZT3TtdDkXDDCYe6tbazZIaj-gwDx-VhRpWuOsVBFDG0dr6sByxmuGD1oQtYw6qFcJoNRN6cdOyzqsALrp-pJwlGHciJT_0sL7l2U-g415h-8DAdq8mxukhme8XvWtwQKHtK7CNXe0YvfiRLIYhsopPs0FnRIr3Go/s2385/Pedestal_of_statue_in_honour_of_Kallinikos.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="1297" data-original-width="2385" height="174" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1GFfYBlEmj5ghOty6_CyoTNJNi-0ZT3TtdDkXDDCYe6tbazZIaj-gwDx-VhRpWuOsVBFDG0dr6sByxmuGD1oQtYw6qFcJoNRN6cdOyzqsALrp-pJwlGHciJT_0sL7l2U-g415h-8DAdq8mxukhme8XvWtwQKHtK7CNXe0YvfiRLIYhsopPs0FnRIr3Go/s320/Pedestal_of_statue_in_honour_of_Kallinikos.jpg" width="320" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;">A Kallinikosz tiszteletére emelt sztélé töredékei Olbiából<br />(forrás: <a href="https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Pedestal_of_statue_in_honour_of_Kallinikos.jpg">innen</a>)</span></td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><span>A támadó makedón erők esetében jobban vagyunk informálva, bár egyáltalán nem biztos, hogy pontosabb eredményre jutunk becslésünkkel. A kor makedón hadseregéről általánosságban persze meglehetősen sokat tudunk, és Zópürión hadereje olyan egységekből tevődhetett össze, mint Alexandroszé, még ha annak nagyságát és minőségét bizonyára meg sem közelítette. Feltételezhetjük persze, hogy a trák elemek nagyobb számban lehettek jelen, mint általában a makedón seregeknél, hiszen ez volt a hadvezér "saját" tartománya. Létszámára nézve egyedül Justinus adata áll rendelkezésre, aki - mint fentebb láttuk - 30 ezer főre tette azt. Ez túlzásnak tűnik. Részben, mivel Nagy Sándor Perzsa birodalom ellen támadó hadereje is alig volt nagyobb ennél kezdetben, részben azért, mert Zopürión posztja nem tűnik elég jelentősnek ahhoz, hogy ekkora erőt legyen képes felállítani. A 3-4 ezer fegyveressel rendelkező Olbia elfoglalása egyébként sem indokolta volna ekkora haderő mozgósítását. A makedónok erősebb városokat is képesek voltak kisebb erővel elfoglalni. Ugyanakkor a Bodor András getákról írt tanulmányában álló 13 ezer fős hadseregnek meg semmi forrásbeli alapja nincs, akkor sem, ha hihetőnek hangzik (nyilván a harmincezres adatot értette félre).[10] A másik számbeli adat amihez eljuthatunk, már közvetett. Említettem korábban, hogy egy másik Zópüriónhoz hasonlóan episzkoposznak nevezett vezér 4000 fős erővel rendelkezett. Ez viszont Thrákia biztosítására és Olbia elfoglalására kevésnek hat. Feltételezhetjük, hogy 10-15 ezer fős haderő lehetett jelen, de hát ez pusztán hasraütés, de szerencsére a papír - és a blogbejegyzés - sok dolgot elbír, így körülbelül ennyire tenném a makedón haderő létszámát. Egy 3-4000 fős helyőrséggel bíró város ostroma ennyi ember kétségtelenül igényelt, mivel a történelmi tapasztalat rendszerint 3-4-szeres túlerőt követelt meg az idők során az ostromlótól a siker reményében. </span><span>Valójában azonban nincs más adatunk, mint Justinus 30 ezer fője. </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><span><br /></span></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLkYi_oxhilok5VcSfHpfvgi1EZmc54K9azRCss3snAyVzaYZm5ZRvbFwNgHcRQi8B8s8Z8idgIbBkX3-EZTucSpcCEfhGyIg1hrSWhUdlgyHkzijmaia8aiTIpx0TeOPoyFgXKfh_J5ObfoEEQ38D_OZaV_bD3nNyGH_R7S2HwPDeQRyzUgv65Wrtv4I/s773/Clipboard01.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="725" data-original-width="773" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLkYi_oxhilok5VcSfHpfvgi1EZmc54K9azRCss3snAyVzaYZm5ZRvbFwNgHcRQi8B8s8Z8idgIbBkX3-EZTucSpcCEfhGyIg1hrSWhUdlgyHkzijmaia8aiTIpx0TeOPoyFgXKfh_J5ObfoEEQ38D_OZaV_bD3nNyGH_R7S2HwPDeQRyzUgv65Wrtv4I/s320/Clipboard01.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Feliratos makedón parittyalövedékek a Fekete-tenger nyugati partjáról<br />(Forrás: Damyanov-Nankov-Stoyanos 2021, 118.o.)</td></tr></tbody></table><br /></span></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5MNryto4KjG7rbt9mYBxEJtPd-M67RR3KOEC3Y9OrUnpzrp53LOZtGaYi-jvPb76_sEvNpuUSszkZDp7slCpc9_oSq-tJ3jCjZF-Jq5C5kbuLh8WBw2r9e_TDX2KMvEvdgNC-5fS2izhYv8Vm_zYZMb3z3VnIInZhGzVZaDYnXksjA_MiOhqYPCpYj_M/s413/tyrbakos.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="269" data-original-width="413" height="208" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5MNryto4KjG7rbt9mYBxEJtPd-M67RR3KOEC3Y9OrUnpzrp53LOZtGaYi-jvPb76_sEvNpuUSszkZDp7slCpc9_oSq-tJ3jCjZF-Jq5C5kbuLh8WBw2r9e_TDX2KMvEvdgNC-5fS2izhYv8Vm_zYZMb3z3VnIInZhGzVZaDYnXksjA_MiOhqYPCpYj_M/s320/tyrbakos.jpg" width="320" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;">Türbakosz nevével jelzett ólon parittyalövedék<br />[forrás: Nankov 2016, 292.o.]</span></td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: georgia;">A felvonult makedón haderő összetétele teljesen ismeretlen. A makedón mag mellett mindenképpen feltételezhetünk nagyobb mennyiségben trák segédcsapatokat, mint jeleztem. Nem kizárt azonban, hogy Zópüriónt szkíta zsoldosok is segítették. Egyes vélemények szerint ugyanis a makedónokhoz köthető feliratos parittyalövedékeken szereplő Türbakosz (Τύρβακου) név szkíta zsoldost takarhat.[11] Türbakosz nevével jelzett lövedékeket találtak Olbiánál, de Várna mellett és a Thrákia közepén is, ami valószínűleg az olbiai vereséget követő visszavonulás útvonalát rajzolja ki. Kétségtelen, hogy II. Philipposz korábban meghódított olyan Dunától délre fekvő régiót - a mai Dobrudzsát - ahol éltek szkíta népek, így szóba jöhetnek itteni segédcsapatok a makedón hadseregben. </span></span><span style="font-family: georgia; font-size: large;">Türbakosz szkíta voltára azonban egyedül nevének valószínűsített iráni eredete utal, így erős fenntartásokkal fogadható csak el. Persze némi - bennem inkább komoly - gyanút ébreszt, hogy a szkíták nem éppen parittyásként ismertek a korszakban...[12] Úgy gondolom túlzott merészség egy név állítólagos iráni eredetéből viselőjének szkíta azonosítása, viszont az bizonyos, hogy parittyások részt vettek az ostromban, mint ahogy bizonyára ostromgépek is. Olbiának falai védelmére biztosan voltak hajítógépei, hiszen lövedékeik fennmaradtak.[13] </span><span style="font-family: georgia; font-size: large;">A régészek több hajítógéphez tartozó kőgolyót is feltártak Olbiában, amelyek 15-18 cm átmérőjűek és 3.5-10.1 kg tömegűek.[14] A régészek úgy vélik megtalálták az alsóváros védőfalának azon szakaszát, ahol az ostrom a legintenzívebb lehetett. Ugyanis az északi falnál tűz nyomati találták itt, hamuréteggel és kőhalmokkal, amely éppen erre az időszakra datálható, és kimutatható itt a helyreállítási tevékenység is a hellenisztikus korszakban.[15] A tűz intenzív és kiterejdt lehetett, és nyomok vannak rá, hogy a védőfalat és a tornyokat fából készült védművek, gyilkojárók biorították az ostrom idején.[16]</span></div><div><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIyfLLEuue4evNixaMGCUwS_qVoOpSqlnAA7UN3tIaYV9FfMJev1R7E5zO7WYkxoCcAJrsXpBZuy0kfZ3DVp0XnFCRinOtqVTO_9YTbz5KkHh6v3JWlWFS2eidkH7aBZhT8JsEMihugWWz0EzBgReJa6kLQH2JZActhCOvnDRUU0pDzuoE8CQ0OntG/s1555/MAP-OLBIA-028b.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="1555" data-original-width="1316" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIyfLLEuue4evNixaMGCUwS_qVoOpSqlnAA7UN3tIaYV9FfMJev1R7E5zO7WYkxoCcAJrsXpBZuy0kfZ3DVp0XnFCRinOtqVTO_9YTbz5KkHh6v3JWlWFS2eidkH7aBZhT8JsEMihugWWz0EzBgReJa6kLQH2JZActhCOvnDRUU0pDzuoE8CQ0OntG/s320/MAP-OLBIA-028b.jpg" width="271" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;">Olbia Pontiké az ókorban régészeti feltárások alapján<br />(forrás: <a href="https://archive.apan.gr/en/data/accompanying-item/7557">innen</a>) </span></td></tr></tbody></table></div><div><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: georgia;">Macrobius - adata, amely szerint a makedón hadvezér végzetét egy tengeri vihar okozta - arra utal, hogy a hadműveletben flotta is jelen lehetett, ami felettébb logikus egy kikötőváros elleni támadás esetén, hiszen azt onnan is zárolni kellett. Ráadásul a flotta a hadsereg ellátásához szükséges élelmiszert és felszerelést is biztosíthatta a thrákiai kikötők irányából. Zópürión tengeri viharhoz kapcsolódó halála talán arra is enged következtetni, hogy a sikertelen ostromot követően a makedón hadsereg roncsainak egy része hajókon hagyta el a Fekete-tenger északi partját. </span><span style="font-family: georgia;">Talán az történt, hogy az ostrom végén Zópürion hajóra szállva előresietett biztosítani Thrákiát, míg serege szárazföldi úton vonult vissza a Duna irányába a tengerparton. Ennek során pusztulhatott el viharban a hadvezér és flottája. A megtalált parittyalövedékek azt sejtetik, hogy a szárazföldi erő részben hazajutott Thrákiába, hiszen a Türbakosz feliratú ólomlövedékekből - mint emllítettem - találtak Várnánál és Thrákia szívében is. Jó eséllyel ebben az irányban vonultak vissza Zopürion megmaradt csapatai, átvágva magukat a lázadozó geták területén. [17] Természetesen fordítva is rekonstruálható az útvonal, de a harccselekmények forráokban történő leírása későbbre teszi a thrákiai harcokat a felkelők ellen, mint a szkíták/geták elleni összecsapást, így ez az egyszerűbb megoldás... </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: georgia;">Az ostrom eredménye minden forrás szerint egyértelmű: </span><span style="font-family: georgia;">Olbia sikeresen megvédte magát, a makedónok totális vereséget szenvedtek. És nagyon úgy tűnik, hogy a szkíták miatt. Velük folytatjuk majd!</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJ8CZNxPnrNwvgGUwcOUm-Yq93arHbclAa7JFf8Kjwfwfg5KF9-zCiED6_9XZrVIZPwupx1vvx6VfPSriNQtJMLcsnPkOeCVwlGnMR3UB2jY8xXSdAxKAiMoXDLBzEIgLWEoUaWE7e2-dXxD71aDeEgA_nHS2Nxcfayd2WB8_x103KlC7Au4P5zGxY/s747/olbia1.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="747" data-original-width="618" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJ8CZNxPnrNwvgGUwcOUm-Yq93arHbclAa7JFf8Kjwfwfg5KF9-zCiED6_9XZrVIZPwupx1vvx6VfPSriNQtJMLcsnPkOeCVwlGnMR3UB2jY8xXSdAxKAiMoXDLBzEIgLWEoUaWE7e2-dXxD71aDeEgA_nHS2Nxcfayd2WB8_x103KlC7Au4P5zGxY/w331-h400/olbia1.jpg" width="331" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;">Olbiában talált, hajítógéphez tartozó lövedékek (forrás: Хомчик 2017. 55.o.)<br /></span></td></tr></tbody></table></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">[Folytatása következik!]</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><div><b>Jegyzetek:</b></div><div><br /></div><div><div>[1] Bosworth 2002, 239.o.</div><div>[2] Heckel 2006, 273.o.</div><div><div>[3] Errington 1990, 59.o.</div><div>[4] Vinovgradov-Kryzickij 1995, 135-136.o.</div></div></div><div>[5] Ballesteros Pastor 2018. </div><div>[6] Karjaka 2008</div><div>[7] Az IosPE 1².25 és IosPE 1².31 töredékekről van szó, amelyet egyben kiadtak, mint SEG 32.794. Online: <a href="http://www.attalus.org/docs/seg/s32_794.html">http://www.attalus.org/docs/seg/s32_794.html</a></div><div>[8] Vinovgradov-Karyshkovsky 1982-1983</div><div>[9] Stolba 2019, 524.o.</div><div>[10] Bodor 1986, 815.o.</div><div>[11] Nankov 2016, 284.o. Ekkor még Türbakosznak és nem Türvakosznak kellett ejteni, bár a szakirodalomban néha v-vel írják.</div><div>[12] Avram 2011, 198-199 o.</div><div>[13] Elfogadja a szkíta azonosítást például: Nankov 2016. A feliratos makedón parittyalövedékekkhez, illetve a makedónok kelet-balkáni jelenlétére lásd: <span style="text-align: center;">Damyanov-Nankov-Stoyanos 2021</span> </div><div>[14] Lásd: Хомчик-Каганюк, 2017 </div><div><div>[15] Lejpunska et al. 2010 I., 16.o. </div><div>[16] u.o. 22.o.</div></div><div>[17] Nankov 2016, 284.o.</div><div><br /></div></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><span><span><div><b>Források, forráskiadások: </b></div><div><br /></div><div>Austin, M. M.: The Hellenistic World from Alexander to the Roman Conquest. Selection of ancient sources in translation. Cambridge, cop. 2006</div><div><br /></div><div>Ambrosii Theodosii Macrobii Saturnalia. Stutgardiae et Lipsiae, 1994.</div><div><br /></div><div>Curtius Rufus. Translated: Yardley J. C., Commentary by J.E. Atkinson. Oxford-New York: Oxford University Press, 2009</div><div><br /></div><div>Hérodotosz: A görög-perzsa háború. Budapest: Osiris, 2000</div><div><br /></div><div>Inscriptiones Scythiae Minoris Graecae et Latinae I. Bucuresti, 1983</div><div><br /></div><div>IosPE = Inscriptiones antiquae Orae Septentrionalis Ponti Euxini</div><div><br /></div><div>M. Ivniani Ivstini Epitoma Historiarvm Philippicarvm Pompei Trogi. Edidit: Otto Seel. Stvtgardiae: Tevbneri, MCMLXXXV</div><div><br /></div><div>Marcus Iunianus Iustinus: Világkrónika a kezdetektől Augustusig. Ford.: Horváth János. Budapest: Helikon, [1990]</div><div><br /></div><div>Macrobius Ambrosius Theodosius: Saturnalia, I-II. könyv. Latinul és magyarul. Ford.: Tóth Orsolya. [s.l.], 2014. (Kézirat)</div><div><br /></div><div>Orosius: Seven Books of History against the Pagans. Translated et...: A.T. Fear. Liverpool, 2010 </div><div><br /></div><div>Paulus Orosius: Világtörténelem hét könyvben a pogányok ellen. Máriabesnyő: Attraktor, 2019</div><div><br /></div><div>Q. Curtius Rufus: Historiarum Alexandri Magni Macedonis. Leipzig: Teubner, 1885</div><div><br /></div><div>Q. Curtius Rufus: A makedón Nagy Sándor története. Ford.: Kárpáty Csilla. Budapest: Európa, 1967</div><div><br /></div><div>SEG = Supplementum Epigraphicum Graecum</div><div><br /></div><div>вди - вестник древней истории</div><div><br /></div><div><br /></div><div><b>Felhasznált irodalom:</b></div><div><br /></div><div>Avram, Alexandru[a]: Marginalien zu griechisch beschrifteten Schleudergeschossen I. In: Scripta Classica. Cluj-Napoca, 2011 195-199.o.</div><div><br /></div><div>Avram, Alexandru[b]: The Getae: Selected Questions. In: The Black Sea, Greece, Anatolia and Europe in the first millennium BC. Leuven, 2011 </div><div><br /></div><div>Ballesteros Pastor, Luis: Zopyrion's Scythian Campaign. In: Anabasis, 9 (2018). 142-159.o.</div><div><br /></div><div>Baralis, Alexandre: Between crisis and conflicts: the territory of Apollonia Pontica in the Late Classical and Early Hellenistic periods In: The Greeks and Romans in the Black Sea and the Importance of the Pontic Region for the Graeco-Roman World (7th century BC-5th century AD). Oxford, 2021. </div><div><br /></div><div>Berve, Helmut: Das Alexanderreich auf prosopographischer Grundlage. I-II. New York: Arno Press, 1973</div><div><br /></div><div>Bodor András: A géta-dákok történeti útja. In: Korunk, 1986. 11. sz. 813-817.o.</div><div><br /></div><div>Borangic-Gutica-Florescu: Coiful de tip Chalcidic de la Balș, județul Olt. In: Istros XXVI. Braila, 2020. 259-291.o.</div><div><br /></div><div>Bosworth, A. B.: Nagy Sándor. A hódító és birodalma. Budapest: Osiris, 2002</div><div><br /></div><div>Cojocaru, Victor: Zum Verhältnis zwischen Steppenbevölkerung und griechischen Städten. In: Tyche, 2008. 23. sz. 1-20.o.</div><div><br /></div><div>Daminov-Nankov-Stoyanova: Inconspicuous Presence? Macedonians on the West Pontic Coast in the Early Hellenistic Period. In: Peoples in the Black Sea Region from the Archaic to the Roman Period. Oxford, 2021. 113-127.o.</div><div><br /></div><div>de Boer, Jan G.: The foundation of Agathopolis/Alaeouteichos and the Athenian Black Sea Policy in the 5th century BC. In: Pont-Euxin et Polis. [Bésancon], 2005</div><div><br /></div><div>Draganov, Dimitar: The Coinage of the Scythian Kings in the West Pontic Area: Iconography. In: Archaeologia Bulgarica. 2010. 3.sz. 29-52.o.</div><div><br /></div><div>Draganov, Dimitar: The Coinage of the Scythian Kings in the West Pontic Area. Sofia, 2015</div><div><br /></div><div>Draganov, Dimitar: The silver of Sariakes and the end of the Second Scythian Kingdom in Dobrudzha. In: In memoriam Ivani Venedikov. Sofia, 2020. 135-142.o.</div><div><br /></div><div>Errington, R. Malcolm: A History of Macedonia. Berkeley-Los Angeles-Oxford: University of California, cop. 1990</div><div><br /></div><div>Gardiner-Garden, John R.: Fourth Century Conceptions of Maiotian Ethnography. In: Historia, 1986. 2. sz. 192-225.o.</div><div><br /></div><div>Gardiner-Garden, John: Ateas and Theopompus. In: The Journal of Hellenic Studies, 1989. 29-40.o.</div><div><br /></div><div>Hammond-Griffith: A History of Macedonia II. Oxford, 1979.</div><div><br /></div><div>Heckel, Waldemar: Who’s Who in the Age of Alexander the Great. Oxfrod: Blackwell, 2006</div><div><br /></div><div>Karjaka, Alexander V.. The Defense Wall in the Northern Part of the Lower City of Olbia Pontike. In: Black Sea Studies, 2008. 163-180.o.</div><div><br /></div><div>Хомчик-Каганюк: КАМ’яні ядрА для МетАльниХ МАшин з ОльВії. In: Aрхеологія, 2017. 2. sz. 54-56.o.</div><div><br /></div><div>Lejpunska et al.: he Lower City of Olbia (Sector NGS) in the 6th Century BC to the 4th Century AD. I-II. Aarhus: AUP, cop. 2010</div><div><br /></div><div>Manov, Metodi: The hellenistic tomb with greek inscription from Smyadovo, Bulgaria - Reconsidered. In: Journal of Ancient History and Archaeology, 2019. 6. sz. 99-118.o.</div><div><br /></div><div>Moreno, Alfonso: Feeding the Democracy. The Athenian Grain Supply in the Fifth and Fourth Centuries BC. Oxford: OUP, 2007</div><div><br /></div><div>Nankov, Emil: Inscribed Lead Sling Bullets from the Regional Museum of History in Shumen. In: ТРАКИЯ И ОКОЛНИЯТ СВЯТ. Шумен, 2016</div><div><br /></div><div>Ókori lexikon. Online: <a href="https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-okori-lexikon-CA894/">https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-okori-lexikon-CA894/</a></div><div><br /></div><div>Stolba: Images with Meaning: Early Hellenistic Coin Typology of Olbia Pontike. In: Advances in Ancient Black Sea Studies: Historiography, Archaeology and Religion. Kolozsvár, 2019</div><div><br /></div><div>Stolyarik, Elena: Scythians in the West Pontic Area: New Numismatic Evidence. In: American Journal of Numismatic. 13. 2001. 21-34.o. </div><div><br /></div><div>Vinovgradov-Karyshkovsky: Kallinikos Son of Euxenos. In: вди 1982-1983. 162-163. sz. 26-46. ill. 21-39.o.</div><div><br /></div><div>Vinovgradov-Kryzickij: Olbia. Leiden-New York-Köln, 1995</div><div><br /></div><div>Wulfram, Hartmut: Der Römische Alexanderhistoriker Curtius Rufus. Wien: Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, 2016</div><div><br /></div><div>Zamfir Korinna: Az episzkoposz az Újszövetségi iratokban. In: Minden kegyelem! A 65 éves Jakubinyi György köszöntése. Szerk.: Marton-Oláh. Budapest-Kolozsvár: Szent István Társulat-Verbum, 2011. 88-104.o. </div></span></span></span></div>Horváth Gáborhttp://www.blogger.com/profile/02380751630055262295noreply@blogger.com0Győr, Ménfőcsanak, 9012 Magyarország47.624846899999987 17.60994919.314613063821142 -17.546301 75.935080736178833 52.766199tag:blogger.com,1999:blog-2469430066778812212.post-21799493439385215792023-06-10T08:59:00.005+02:002023-06-10T09:11:11.343+02:00Könyvajánló: Douglas E. Nash: A lemenő nap utolsó sugarai<p> <span style="font-family: georgia; font-size: large;"> </span><span style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Könyvajánló:</span></span></p><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;"><span style="font-size: x-large;"><b>Douglas E. Nash: </b></span></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;"><span style="font-size: x-large;"><b>A lemenő nap utolsó sugarai</b></span></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;"><span style="font-size: x-large;"><b><br /></b></span></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;"><span style="font-size: large;"><b>1. kötet: A IV. SS-páncéloshadtest és a varsói csaták, 1944. július-november</b></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJeKIUTQ2M-WE3gcKR29CXmu8v6kLfBSGNaPqXw8P_vQaPckjV3-Wfc-gBXPeGlFtrQnYH_WTjFS05o3ByXp3xIA_cV5xXAdIjqRkl48-lxdZMD2wk3_oAPCssFkZbHHkSASBd4t0YZZEdjwr2GzK5AgwDhSy-yVXKxaW3PzLRB6p1fQ2XQGRG23bN/s500/covers_787586.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="349" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJeKIUTQ2M-WE3gcKR29CXmu8v6kLfBSGNaPqXw8P_vQaPckjV3-Wfc-gBXPeGlFtrQnYH_WTjFS05o3ByXp3xIA_cV5xXAdIjqRkl48-lxdZMD2wk3_oAPCssFkZbHHkSASBd4t0YZZEdjwr2GzK5AgwDhSy-yVXKxaW3PzLRB6p1fQ2XQGRG23bN/s320/covers_787586.jpg" width="223" /></a></div><div class="separator" style="clear: both;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Debrecen: Hajja & Fiai, 2023</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">639 oldal</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Eredeti cím: From the Realm of Dying Sun, Volume 1., 2019</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">ford.: Moczok Péter</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">(20. századi hadtörténet)</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: georgia;">Maradunk ugyan ma is a könyveknél, de egyszersmind visszatérünk a történelemhez. Nagyon megörültem, mikor 2022 végén hírt kaptam róla, hogy <a href="https://www.goodreads.com/author/show/1250152.Douglas_E_Nash"><i>Douglas E. Nash</i></a> három kötetes összefoglalója a IV. SS hadtest 1944-45-ös működéséről lesz a <a href="https://www.hajja.hu/"><i>Hajja Kiadó</i></a> <i>20. századi hadtörténet</i> című sorozatának következő dobása, mivel ilyen monumentális és minőségű összefoglaló munka második világháborús magasabb egységről ritkán jelenik meg Magyarországon, ráadásul a hadtest története több szálon is kapcsolódik a korabeli magyar hadtörténelemhez. </span><span style="font-family: georgia;">Magyarországon sajnos a II. világháborút követően nem volt divat sokáig alakulattörténeteket írni - az I. világháborút követően még sok ilyen jelent meg, elsősorban ezredekről -, ebben a hadtörténetírásunk igencsak nagy adóságot halmozott fel, amit csak az utóbbi évtizedekben kezdett el törleszteni. Még az 1848-49-es alakulatok többségének története sincs tisztázva (bár szerencsére szaporodnak az ilyen tanulmányok), a II. világháború kapcsán meg alig-alig van ilyen. </span><span style="font-family: georgia;">Némiképpen ezért meglepő, hogy a <i>Hajja és Fiai</i> egy német hadtestről szóló három kötetes monográfia kiadásába vágott bele, bár az kevésbé az, hogy egy Waffen-SS hadtestet szemelt ki, hiszen utóbbiakra lényegesen nagyobb az érdeklődés általában. Sajnos vagy nem sajnos, de tény, hogy míg mondjuk a német XXVI. hadtest harcai kevés érdeklődőt vonzanának be címmel, addig egy SS-hadtest az más tészta. De <i>A lemenő nap utolsó sugarai</i> egyértelműen telitalálat nálam, igaz, nem a hadtest SS jellege miatt. </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><span><span>Ez a kötet ugyanis komoly hadtörténelmi mű, amely elsőként mutatja be nagy közönségnek magyarul - ráadásul populárisan - a vezérkarok működését, jelesül egy hadtest vezérkaráét. <i>Nash </i>- aki maga is ezredes - részletesen eligazít minket egy második világháborús német hadtest működésében, az 1944-ben aktuális szabályzatok és állománytáblák alapján. Elmeséli melyik vezérkari tisztnek mi volt a funkciója, feladata és mekkora stáb állt rendelkezésére ennek ellátásához. Megtudjuk, hogy 1944 őszén éppen ki töltötte be a posztot a IV. SS-hadtestben, milyen előélettel. </span><span>Ilyen mélységben még szerintem sosem olvashattunk egy hadtest felépítéséről, működési struktúrájáról, pláne nem a sokszor teljesen feledés homályába vesző hadtestközvetlen alakulatok fontosságáról és szerepéről. Ha német SS alakulatokról esik szó hadtörténelmi művekben, szinte mindig a jól ismert SS-hadosztályok kerülnek előtérbe, mint a <i>Totenkopf </i>vagy a <i>Hitlerjugend </i>diviziók. Pedig a hadosztályok nem önállóan léteztek a hadműveleti térben, hanem hadtestparancsnokságok fogták össze őket (azokat meg hadsereg-parancsnokságok), és védelemben valamint támadásban egyaránt a hadtestközvetlen alegységek támogaták harcukat. </span><span>Az egész rendszer idegrendszerét jelentő híradós csapatok, vagy a működés elemi feltételeit biztosító logisztikai- alakulatok a legritkábban kerülnek említésre az összefoglaló jellegű vagy népszerűsítő kiadványokban. Ez a kötet ellenben tételesen bemutatja a IV. SS-hadtest szervezeti struktúráját, parancsnokainak, vezérkari tisztjeinek hátterét. </span></span><span><i>Nash </i>leírásából és elemzéséből jól érzékelhető, mennyire rugalmas szervezet volt ez, amely napról napra változott összeállításában, aktuálisan megszabott feladatai vagy a németek katonai lehetőségei szerint. A mai amerikai hadsereg nagyon sok szempontból a német logikát vette át a világháborút követően, nem véletlenül faggatták ki a fogságba esett német tábornokokat - például </span><a href="https://hagibal.blogspot.com/2015/12/ulrich-bormann-vezerornagy-feljegyzesei.html">Bormannt</a><span>, vagy </span><a href="http://hagibal.blogspot.com/2015/12/walther-krause-tabornok-feljegyzesei-az.html">Krause</a><span>-t - tapasztalataikról, mivel azokat kamatoztatni igyekeztek saját hadseregükben. A mai küldetésorientált vezetésszemléletet a jenkik bizony a németektől koppintották. </span><span>Kapunk egy rövid összefoglalást a vezérkari tisztek képzéséről is - szintén unikális -, s ez azért nagyon fontos, mert ami a porosz-, majd a német hadsereget kiemelte a kortársai közül az éppen a kiváló vezérkari törzs volt. Talán a hírhedt német precizitás fogalma is innen eredeztethető, hiszen a vezérkari tisztek feladata volt az utolsó szögig ellátni és működtetni a hadseregeket, hadtesteket és hadosztályokat, és drága vérrel kellett megfizetni, ha nem megfelelően képzett ember került túl fontos pozícióba. </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><div><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: georgia;">Az összefoglalás tartalmából nem kell sokat elárulnom, hiszen az alcím mindent elmond: az első kötet az 1944 őszi Varsó közvetlen közelében, a lengyel fővárostól keletre és a </span><span style="font-family: georgia;">a Visztula-Bug-Narew folyók alkotta háromszögben</span><span style="font-family: georgia;"> megvívott német védelmi harcokról szól. </span></span>A könyv olvasmányos szakmai szemmel nézve is - ami nem jelenti azt, hogy laikusok nem fogják esetleg kissé megunni a harci leírásokat 300 oldal után -, idézetekkel tarkított. Rendszerint napokra bontva hadosztályonként kíséri végig a történéseket. Szépen bemutatja, miért volt lehetséges még 1944 őszén is, hogy a németek komoly harcászat fölényt élveztek, miközben az erőviszonyok borzalmasan átalakultak a hátrányukra. Érthetővé teszi azt is, miként hihették el sokan német oldalon, hogy még meg lehet állítani a szovjet előrenyomulást. A kiváló tábornoki- és tiszti kar még ekkor is képes volt időnként ellensúlyozni az ellenséges túlerőt. Ugyanakkor mutatkoznak azok a jelek is, hogy sok esetben a hitleri parancsok telejsítése egy-egy tábornok állásába került, és a kontraszelekció kezdte érezteti hatását, mikor a rosszul értelmezett hűséget a szakértelem fölé helyezték.</div><div><span style="font-family: georgia;">Amit mindenképpen tudni kell, hogy </span><span style="font-family: georgia;"><i>Nash </i>elsősorban az Egyesült Államokban őrzött német forrásokból dolgozott, így nincs arról szó, hogy minden adatát egybevetette volna a szovjet levéltári anyagokból kihámozható adatokkal (a'la <a href="http://hagibal.blogspot.com/2021/08/konyvajanlo-szamveber-norbert-ragadozok.html"><i>Számvéber Norbert</i></a>). A szovjet oldal véleményének, elképzeléseinek bemutatása elsősorban Rokosszovszkij tábornok visszaemlékezésén alapul. </span><span style="font-family: georgia;">Ez mindenképpen hátrány, bár ismerve a szovjet adatok "pontosságát", azok sokat aligha árnyalnak az összeképen, de a kontroll mindenképpen szükséges, ha van rá mód. <i>Nash</i>-nek nem volt rá módja, azonban így is alapvető fontosságú kötettel van dolgunk a Varsóért vívott harcok esetében, csak össze kell vetni majd a modern orosz feldolgozásokkal (ha vannak/lesznek). </span></div></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">A könyv magyar fontossága szintén kiemelendő, hiszen a IV. SS hadtest parancsnoksága alá tartozott az elemzett időszak első felében a magyar honvédség egyik legismertebb alakulata, az 1. lovashadosztály. A hadosztály itteni harcairól természetesen született már írás, de mégiscsak jó olvasni egy amerikai véleményt a magyar csapatok működéséről, már csak azért is, mert a szerző kiemeli, hogy a huszárok - a német tábornokok kezdeti bizalmatlansága ellenére - jól küzdöttek, feladatukat kiemelkedően látták el, és nem hoztak szégyent a magyar katonák hírnevére. A szovjet támadások során 1944 őszén végül nem a magyar hadosztály omlott össze, hanem egy német Varsótól keletre... </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><span>A kötet, mint említettem, elsősorban német eredetű levéltári adatokon alapul, ami mindenképpen helyes és jó irány. </span>A könyv egyetlen komolyan problémája számomra azonban szintén ehhez kapcsolódik. Ellentétben például a viszonylag könnyen visszakövethető Számvéber-féle hivatkozási móddal, itt nem a dokumentumok levéltári helye van megadva ugyanis, hanem a dokumentum neve, például: <i>"KTB AOK 9, Ia Tagesmeldung, 5 August 1944, 30."</i> Ez a visszakereshetőséget alaposan megnehezíti, ugyanis tudni kellene fejből az olvasónak, hogy a német 9. hadsereg hadsereg Ia-jának, vagyis hadműveleti tisztjének 1944. augusztus 30-31-én kelt napijelentésének hadinaplóhoz csatolt ominózus oldala mely levéltárban található meg (gondolom a <a href="https://www.archives.gov/">NARA</a> ebben az esetben)! Ezt pedig csak a kutatók tudják. Ennél sokkal jobb megoldás lett volna a dokumentum levéltári mikrofilmes számát megadni... De ez csak olyanokat érdekel, akik ez alapján a forrásokig akarnak majd visszamenni, és ilyenek nincsenek sokan, belátom. A második világháború hadtörténelme iránt érdeklődő átlagolvasóknak ez semmiféle gondot nem fog okozni ez. </span><span style="font-family: georgia; font-size: large;">A kötetet öt függelék (a hadtest tisztikarának tagjnai, alegységeinek felsorolása, hadrend, stb.) zárja, majd egy indexet is találunk, ahol a személy- és helynevek visszakereshetőek. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"> </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">A magyar védőborítós kiadvány szép kialakítású, tördelési hibát nem vettem észre, életidegen mondatok nem ütötték ki a szemem, és első olvasásra a szaknyelv is megfelelően van alkalmazva. A kiadvány magyar megjelentetése a <i>Hajja és Fiai Kiadó</i> eddigi legjobb ötleteinek/köteteinek egyike és megvalósítása is remek. Sokkal hasznosabb, mint egy újabb nem túl eredeti visszaemlékezés kiadása. Nem is kérdés, hogy már holnap mennék a könyvesboltba a folytatásért! Még sok ilyet!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Pontozás:</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Nyolc sáros Tigris a tízből</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">8/10 pont</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">moly.hu: 98% (5 értékelés)</span></div><div><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">goodreads.com: 4.38 pont (13 értékelés)</span></div><div><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div>Horváth Gáborhttp://www.blogger.com/profile/02380751630055262295noreply@blogger.com0Csorna, 9300 Magyarország47.6103234 17.246244419.300089563821153 -17.9100056 75.920557236178837 52.402494399999995tag:blogger.com,1999:blog-2469430066778812212.post-1704201991177869702023-06-01T14:54:00.000+02:002023-06-01T14:54:11.327+02:00 Könyvajánló: Max Seeck: Harag<div style="text-align: left;"> <span style="font-family: georgia; font-size: large;"> </span><span style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Könyvajánló:</span></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;"><span style="font-size: x-large;"><b>Max Seeck: Harag</b></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-NcJn2Tf1jSilO5jEUyVDEpyZx5wHeYz9BJqz6YWxk7QSf_aayLh4aGlkHklLvn1ILiLXvsRwio_l-xh3iF-p0uCK236WCh8MhP-5e6tLWiezAeBJKBm4KVyVFCRdszVf4Emu6Ptm6-rEvNyOVgzBNdC_VFc4TRFzoWSWF8-ed6zNKwF_UC-2SUl6/s500/covers_760563.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="358" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-NcJn2Tf1jSilO5jEUyVDEpyZx5wHeYz9BJqz6YWxk7QSf_aayLh4aGlkHklLvn1ILiLXvsRwio_l-xh3iF-p0uCK236WCh8MhP-5e6tLWiezAeBJKBm4KVyVFCRdszVf4Emu6Ptm6-rEvNyOVgzBNdC_VFc4TRFzoWSWF8-ed6zNKwF_UC-2SUl6/s320/covers_760563.jpg" width="229" /></a></div></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Budapest: Animus, 2022</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">383 oldal</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Eredeti cím: Kauna, 2021</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">ford.: Huotari Olga</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">(Jessica Niemi, 3.)</span></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Három a magyar igazság! Igen! Még mindig tart blogomon a "krimi hét"! Az elmúlt héten sikerült hármat is kiolvasnom, és úgy véltem, mindről írok a változatosság kedvéért (<a href="http://hagibal.blogspot.com/2023/05/konyvajanlo-jussi-adler-olsen-natrium.html">Adler-Olsen: Nátrium-klorid</a>, illetve <a href="http://hagibal.blogspot.com/2023/05/konyvajanlo-peter-swanson-kilenc-level.html">Swanson: Kilenc levél</a>), mivel e téren az utóbbi időben hanyagoltam az olvasóimat. Jöjjjön hát a harmadik! </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">A tavalyi év legjobb krimijeinek listáját rendszerint haraggal néztem. Na, nem azért, mert ízlésemnek nem megfelelő sorrendek voltak, hanem mert szinte mindegyiken ott volt Max Seeck <i>Harag </i>című opusza. Az értékelések rendszerint olyanoktól íródtak, akik Seeck sorozatának két korábbi regényét is olvasták - velem ellentétben - és megállapították, hogy a finn szerző óriásit fejlődött részről részre. Ami leginkább meggyőzött arról, hogy el kell olvasnom, az az volt, hogy nagyon virtuóz befejezésről számoltak ba, azt meg csípem. Így hát belevágtam, mint János vitéz a török basába. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">A legérdekesebb, hogy Seeck kötete igencsak sokban hasonlít az engem nem túlságosan meggyőző Adler-Olsen kötetre:</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Itt is csapatmunka hozza meg a nyomozás gyümölcsét, tele van magánéleti és a sorozat korábbi részeiből örökölt mellékszálakkal a sztori, a főeset alapja a régmúltban gyökerezik, és még a koronavírus is felbukkan benne stb. A két kötet olvasói értékelése is hasonló, s nekem mégis a <i>Harag </i>sokkal jobban tetszett. Morfondíroztam is rajta, hogy vajon miért? Talán mert szimpatikusabb főszereplő, ötletesebb a nyomozás és mert rendesen össze van rakva a befejezés, minden bonyolultsága ellenére.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><span>Itt sokkal inkább van főszereplőnk, akivel azonosulhatunk, bár mások is feltűnnek a detektívesdi során. A meglepetés, hogy nem a Seeck sorozatának címszereplője, Jessica Niemi a főalak a nyomozás oltárán, hanem egykori segédje, Jusuf Pebble. Jusuf komoly terhet kap vállára élete első főnyomozói munkája során, miközben magánélete romokban. Finnország egyik elsőszámú iparmágnásának meggyilkolása a megoldandó feladat, és nem bizonyul egyszerűnek a tettes elfogása. A harag, csalódás, és el nem múló fájdalom pusztító kombinációja olyan gyújtós, amitől még egy olyan rideg város is, mint Helsinki lángra kap. </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">A szokásos skandináv elemek most sem hiányoznak: borongós hangulat, tél, hóesés, és gondokkal terhelt alakok. Igen, jó skandináv szokás szerint a szereplők szinte mind pszichiátriai esetek, néha sokkal inkább, mint a bűnözök... A regény felépítése kiváló, a megtévesztő elemek tényleg megtévesztőek, folyamatosan elbizonytalanodunk, hogy ki az elkövető, illetve az agy a gyilkosságok mögött, márpedig ez a jó krimik egyik legfőbb ismérve. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><span>Mi nem tetszett (mármint főszereplőnk, Jusuf zenei ízlését nem számítva)? Nincs túl sok ilyen. Például az angolul a regényben hagyott elemek. Értem én, hogy Huotari Olga finnből fordította a regényt és az eredetiben bizonyára szintén angolul vannak ezek a részek, de nem látom be, mit tesz a regényhez, hogy 20-30 oldalanként kapunk egy-egy "Fair enough", vagy "What's up?"-ot. Ez nem nyomozókra, hanem inkább egymás közt menőzni próbáló tizenévesekre jellemző. </span>Nem tetszett Jessica Niemi mellékszála, aminek legfőbb oka bizonyára az, hogy nem olvastam az előzményeket. De úgy általában véve is, a sorozatnak nevet adó csaj kifejezetten idegesített. Ha valaki megérdemli a gumiszobát, akkor az ő. Kábé ennyi mindösszesen. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Ám a regény mindezek mellett valóban jó. A most olvasott trióból nálam a legjobb. Sodró, lendületes, egy pillanatra sem ül le, alapvetően logikus, a gyilkosságok mozgatórugói rendben vannak. Seeck pedig a regény végét megbolondítja egy egészen üdítően bonyolult, ugyanakkor az eseményekből mégis logikusan következő lezárással, amely utólag visszatekintve az első mondatoktól kezdve fel van építve. A lendületességhez hozzájárul a jelen időben történő előadásmód, amely szinte szemünk elé varázsolja az aktuális karakter ténykedését. A gyilkosságokban nincs indokolatlan és öncélú - skandináv krimikben sajnos gyakori! - kegyetlenség, szövevényes az egész mese, mégsem túlgondolt. Most már csak arra leszek kiváncsi, hogy ha Seeck a harmadik könyvére ilyet tudott rittyenteni, milyen lehet majd a következő? Elvileg decemberben jelenik meg Finnországban... </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">A kiadás olyan, amilyen lenni szokott az Animus skandináv krimijei esetében, a véres puzzle a borítón szerintem kifejezetten kiemelkedően jó. </span></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><u>Pontszám:</u></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Nyolc kicsi kézigránát a tízből.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">8/10 pont</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><u>Értékelések:</u></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">moly.hu: 93% (41 voks)</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">goodreads.com: 3.89 (965 voks)</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">(Az adatok a 2023. május 31-i állapotot jelzik!)</span></div>Horváth Gáborhttp://www.blogger.com/profile/02380751630055262295noreply@blogger.com0Győr, Ménfőcsanak, 9012 Magyarország47.624846899999987 17.60994919.314613063821142 -17.546301 75.935080736178833 52.766199tag:blogger.com,1999:blog-2469430066778812212.post-7364736915010854642023-05-30T21:29:00.003+02:002023-05-30T21:29:26.138+02:00Könyvajánló - Peter Swanson: Kilenc levél<p><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"> <span style="text-align: justify;"><span>Könyvajánló:</span></span></span></p><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia; font-size: x-large;"><span><b>Peter Swanson: </b></span><b>Kilenc levél</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhkNAvdR-zWjUPT0d9qw7gwQVqnt_k3aMmUoL8rpMXPclWVlUnpfXXymOZji8YN5ciVrPMDWtEc-bAjkaAPIT-x330AzPb3N7biLEeAruskvY0TUKaovbGT_71kmxyJuzv_mRsFUkrvThEr7W0OjbBs9cgjTXp2tz_QLc9uHGDubV4H555airjGqVEd/s500/covers_756028.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="331" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhkNAvdR-zWjUPT0d9qw7gwQVqnt_k3aMmUoL8rpMXPclWVlUnpfXXymOZji8YN5ciVrPMDWtEc-bAjkaAPIT-x330AzPb3N7biLEeAruskvY0TUKaovbGT_71kmxyJuzv_mRsFUkrvThEr7W0OjbBs9cgjTXp2tz_QLc9uHGDubV4H555airjGqVEd/s320/covers_756028.jpg" width="212" /></span></a></div></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Budapest: Lettero, 2022</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">320 oldal</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Eredeti cím: Nine Lives, 2022</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: large;">ford.: Daróczi Péter</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"></span></div><blockquote><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><i>"Kilenc embernek hozza ugyanazt a levelet a postás. Kap egyet a híres színész, a megbecsült professzor, az átlagos családapa és még hatan mások. A levelek címzettjei hamarosan eltűnnek az élők sorából. Van, akit lelőnek. Van, akit megfojtanak. Van, akivel méreg végez. Jessica Winslow FBI-ügynök is birtokosa egy ilyen halált hozó küldeménynek. Meggyőződése, hogy egy őrült terve áll mögötte. Valaki elkezdte véghez vinni Agatha Christie híres művének, a Tíz kicsi négernek bámulatosan agyafúrt gyilkosságait. Ám az áldozatok nem bűnözők. Akkor vajon mi a közös bennük? Mert az már biztos: akinek a neve ott a listán, azt valaki halálra jelölte. Ezért az FBI-ügynök nekilát az ördögi kirakósjátszmának, mielőtt még őt is elkapja a gyilkos."</i></span></div><div style="text-align: justify;"></div></blockquote><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: georgia;">Az ilyen fülszüveg éppen a magamfajta Agatha Christie-rajongók fejének elcsavargatására valók, és e funkcióját kétségtelenül betöltötte ez a pár sor. Más kérdés, hogy elolvasva a könyvet megállapíthatom, hogy a fentiekből elég kevés állítás állja meg a helyét. A híres színész voltaképpen nem is híres, a "megfojtás" ténylegesen vízbe fojtás, "J ügynök" a fenti mondatok ellenére nem a regény főhőse, a <i><a href="https://moly.hu/konyvek/agatha-christie-tiz-kicsi-neger">Tíz kicsi néger</a>-</i>hez meg nem sok köze van ominózus bűnügyi regénynek. Nem csoda, ha meglehetősen ellenséges vélemények is sorjáznak e Peter Swanson kötet <a href="https://moly.hu/konyvek/peter-swanson-kilenc-level">értékelésénél</a>. </span><span style="font-family: georgia;">Ugyanakor a regény messze nem olyan pocsék, mint mondjuk a moly.hu-n az olvasók által adott 73%-os átlag sugallja. Persze az n</span><span style="font-family: georgia;">yilvánvaló, hogy ez a regény egy listán sem nagyon szerepelhet Christie remekével, mindazonáltal vannak erényei. Egyáltalán nem unalmas, fenntartja a figyelmet, nagyon könnyen és gyorsan olvasható, és ha az elvárások nem a csillagos egekből indulnak meg lefelé, akkor az ember nem fogja nagyon megbánni, hogy rászánt másfél délutánt.</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: georgia;">A kötet valóban klasszikus christie-i elemmel nyit, egy versikével, aminek azonban semmi köze nincs a gyilkosságokhoz, majd egy-egy mondatban le is írják számunkra a gyilkos listáján szereplő 9 halálraítéltet, akiknek a kötet során el kell fogyniuk amolyan tíz kicsi négerként. Ez teljesen rendben van, és aki olvasta a <i>Tíz kicsi néger</i>t, azt is sejti, hogy a kilenc név között ott lappang a gyilkos. </span><span style="font-family: georgia;">A sztori a "régi bűnöknek hosszú az árnyéka" Agatha Christie-féle bölcseleten alapul, így a múlt a kulcs a jelen történéseinek kapujához. </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">A karakterek változatosak, van köztük utálatos és szeretnivaló egyaránt, bár sem jellemüknek, sem hátterüknek nincs komoly jelentősége. Swanson nagyon jól alakította ki az áldozati csoportot abban az értelemben, hogy esetlegesek, sokfélék, még arra is figyelt, hogy a véletlen - nem mindenki kapja meg időben a levelet a listával -, illetve az emberi hülyeség is nehezítse a - regényben nem igazán létező - rendőrségi munkát. Ellenben bőven elég lett volna 9 nézőpontból megírni a könyvet, de Swanson még egy-két plusz szereplőt is beletoldott, akiknek jelentősége gyakorlatilag nincs, ellenben elméletileg sincs. Ettől szétfeslik a szöveg szövete, és nem mindig követhető ki kicsoda, főleg eleinte, mikor még csak ismerkedünk a szereplőkkel/áldozatokkal. Egyébként sem tudunk elmélyedni a karakterek lelki világában mivel addigra már vége is a dalnak a legtöbbnél. Amire A.C. képes - kevéssel felvázolni egy-egy élettel teli alakot -, arra Swanson nem képes. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: georgia;">A nyomok és hamis nyomok beépítése a regénybe kifejezetten gyenge, képtelenség lenne kitalálni ki a gyilkos, ha a rengeteg <i>Tíz kicsi néger</i> utalásból nem jöttem volna rá, melyik irányba kell figyeljek. </span><span style="font-family: georgia;">Aki olvasta a Chrsitie-klasszikust, komoly előnyben van, pláne ha emlékszik a regény felépítésére. Én a krimi negyedénél megtippeltem a Swanson gyilkosának kilétét, és nem lőttem mellé (ahogy az sem a kötet lapjain). Nagyon mégsem tudtam haragudni a regényre, könnyed olvasmány, ami kikapcsolódáként teljesen megfelelő. Csak ne várjunk egy Agatha Christie-minőséget és töménységet, pláne csavart a végén. </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: georgia;">Hogy mégis miért csalódás sokaknak a könyv? </span><span style="font-family: georgia;">Legfőbb oka alighanem a nagy elvárás. Aki Agatha Christie-t emlegeti a borítón és a kötetében, az számoljon a bukás rizikójának növekedésével és a kritikákkal. Varga Barnabás lehet a Pakssal gólkirály az NB I-ben, mégsem fogja magát Puskáshoz hasonlítani, mert abból nem jöhet ki jól. Ha egy könyvön megjelenik a krimikirálynő neve, akkor az átugrandó rúd igencsak magas lesz. </span><span style="font-family: georgia;">A regény gyengesége emellett a logikai erőltetettsége és a botrányosan ostoba végszó. </span><span style="font-family: georgia;">Az áldozatok közti kapocs megtalálása a rejtély maga, és a végeredmény rendkívül gyenge és kiábrándító magyarázattal szolgált a gyilkosságsorozathoz. Egyszerűen nem hihető, hogy ilyen motivációból ebben a formában ezeket az embereket így gyilkolja le valaki.</span><span style="font-family: georgia;"> A legvége a történetnek - amit egy extra fejezetecskében kapunk -, meg egyenesen indokolatlan, értelmetlen, és nemhogy nem ad a történethez, de elvesz belőle. Olyan fordulatot kapunk, amit az olvasó nem igényel, logikailag ostobaság és tökéletesen fölösleges. Pedig a gyilkosság megoldása sem volt éppen briliáns... </span><span style="font-family: georgia;">Emellett elvarratlan szálakkal és befejezetlen gondolatmenetekkel terhelten csukjuk be a kötetet, holott elvileg nem is sorozatról van szó! </span><span style="font-family: georgia;">Ja, egyébként igazi nyomozónk nincs is a történetben, ami szintén a csalódást keltő elemek számát növeli. A listán szereplő FBI ügynöktől ugyanis - spoiler - hamar fájdalommentes búcsút veszünk, míg az első gyilkosságot nyomozgató helyi rendőr annyira érdekes, mint egy üveg bubimentes ásványvíz megfigyelése éjszaka lámpa nélkül. </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">A kötet kiadása a célnak teljesen megfelelt, bár a borító elég vékony, de legalább a kötés nem akar szétesni. A magyar szöveg teljesen jó, nyomtatási és törtdelési hibákra nem figyeltem fel. A borító figyelemfelkeltő és ötletes a levéllel. Ja: azt remélem - nem csináltam szúrópróbaszerű ellenőrzést -, hogy a címnél jobban ültették át magyarra a törzsszöveget... </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><u>Pontozás:</u></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Hat kicsi pont a tízből. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">moly.hu: 73% (30 értékelés)</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">goodreads.com: 3.57 pont (29427 értékelés)</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">A fentiek 2023. május 30-i adatok!</span></div>Horváth Gáborhttp://www.blogger.com/profile/02380751630055262295noreply@blogger.com0Csorna, 9300 Magyarország47.6103234 17.246244419.300089563821153 -17.9100056 75.920557236178837 52.402494399999995tag:blogger.com,1999:blog-2469430066778812212.post-37251073606666385472023-05-28T14:39:00.004+02:002023-05-28T14:41:03.066+02:00Könyvajánló: Jussi Adler-Olsen: Nátrium-klorid<div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Könyvajánló:</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia; font-size: x-large;"><b>Jussi Adler-Olsen:</b></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia; font-size: x-large;"><b>Nátrium-klorid</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijdqHOm0I-N87QpJlP9XH-R1bUIGpc8MjPPN1-e4oapcXCqeyoZuJo2yuj6-5V7---3R_YD1DluqKe504UuAUN8PCbsaMwc8iJhMYL8x3KR5A-R_3d1xV97tpQ0UbdLZrj74tPnJjkCR6Cg8UP-gfWW7x7ESXmKO1YSpVmLtmhMC05fMqYEf7hjrRX/s500/covers_762601.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="357" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijdqHOm0I-N87QpJlP9XH-R1bUIGpc8MjPPN1-e4oapcXCqeyoZuJo2yuj6-5V7---3R_YD1DluqKe504UuAUN8PCbsaMwc8iJhMYL8x3KR5A-R_3d1xV97tpQ0UbdLZrj74tPnJjkCR6Cg8UP-gfWW7x7ESXmKO1YSpVmLtmhMC05fMqYEf7hjrRX/s320/covers_762601.jpg" width="228" /></span></a></div></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Budapest: Animus, 2022</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">392 oldal</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Eredeti cím: Natriums Chlorid, 2021</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Angolul: The Shadow Murder, 2021</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">ford.: Sulyok Viktória</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Sorozat: A Q-ügyosztály esetei, 9.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><span><span>Már régen írtam igazán kemény bűnügyi regényről, a legutolsó talán még Jo Nesb</span><span style="text-align: left;"><span>ø</span></span><span> </span><a href="http://hagibal.blogspot.com/2021/05/konyvajanlo-jo-nesbo-birodalom.html"><i>A Birodalom</i></a><span> című egészen beteg pszichothrillerje volt. Vagy öt éve már ugyanis, hogy besokalltam a skandináv krimiktől, a belőlük áradó kilátástalan szorongástól, világlátástól és még mindig diétázom. Az igazság az sajnos, hogy sok közűlük teljesen egy kaptafára készül, ami ugyan érthető, de nem serkent az olvasásukra. </span></span><span>Nesb</span><span style="text-align: left;"><span>ø </span></span><span><span>mellett az egyik legismertebb név a skandináv krimiírók közül Adler-Olsen, akitől érdekes módon alig olvastam korábban, így pár hete kapott egy lehetőséget, hogy Nesb</span><span style="text-align: left;"><span>ø</span></span><span>-höz hasonlóan kivételes helyzetbe hozza magát a szerzőlistámon. </span></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><span><span>A választás a nemrég megjelent </span></span><span style="text-align: center;"><i>Nátrium-klorid</i> című kötetre esett, amely már ránézésre is skandináv krimi, jellegzetes német birodalmi színeivel (fekete-fehér-vörös). A regény egyértelműen bűnügyi regény, ahol a</span><span>z eset tipikus döglött akta, hiszen régi gyilkosság kerül ismét reflektorfénybe egy öngyilkosság kapcsán. Gyorsan kiderül, hogy itt szó sincs egy szimpla évtizedekkel ezelőtti robbantásról, hanem nagyon is élő az ügy. Valaki az árnyékből ugyanis </span><span>szabályos kereszteshadjáratot vezet okosan és évtizedek óta olyanok ellen, akiket bűnösnek vél. </span><span>A sorozatgyilkos védjegye a nátrium-klorid, vagyis a konyhasó, amelyet valamilyen formában áldozatai mellett hagy. Az ügy sok szálon fut, mellékbűnözőkkel és régi esetekkel, melyek mindegyike egy-egy kis darabkát ad csak a nagy egészhez. </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><span>A regény erőssége a csapatmunka bemutatása, ahogy Carl M</span><span style="text-align: left;">ørck csapata szétosztja a feladatokat, bemutatják az esetleges összefüggések hálózatát és szűkítik a lehetőségeket.</span> Szó sincs itt egyszemélyes hadseregről, golyó- és mindenálló szuperhekusról! Az ügyosztály nyomozói egyszerű hétköznapi emberek, akik munkájuk mellett az életüket is élik, de legalábbis igyekeznek azt is nagyjából rendben tartani. Amit tudni kell, hogy a Q-ügyosztályból mindösszesen egyetlen kötetet - természetesen a <i>Fácángyilkosok</i>at - olvastam korábban, és azt is igencsak régen. Így voltaképpen meglepett ez a konstrukció, és nem jött be. Ez mondjuk egy - korábban már észlelt - generációs szakadék lehet: a mai fiatalok például jobb szeretik az együttműködésen alapuló játékokat, én meg azt, ha a magam kezében tartom a karakterem sorsát, elvégre mégiscsak <i>Die Hard</i>-on és az <i>Alien</i>-en nőttem fel... </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><span><span>A sztori a lapokon lassan bontakozik ki, a végén sincs eszement csavar, és a gyilkost sem rejti el balladai homály - utóbbit a kötet kétharmadánál gyakorlatilag készen megkapjuk -, és már "csak" el kell fogni a rend szürke őreinek. Nincs kétségem, hogy Adler-Olsen kötete sokkal közelebb áll egy valós nyomozáshoz, mint a legtöbb általam olvasott skandináv krimi, de ez nekem valahogy kevés. Nem azért olvasok egy krimit, hogy 400 oldalon keresztül egy sok áldozatot követelő, de nem túl eredeti gyilkossal és néhány személyes problémái mellett nyomozgató detektívvel töltsem az időt. </span><span>Nem járt át az a bizsergető érzés, hogy meg akarom találni a gyilkost a nyomozók előtt, és a bűnöző sem egy eget rengető zseni, akit gyűlölve szerethettem volna. A zárás pedig 50 éve talán fantáziadúsnak hatott volna, de ma már nem. Sosem értettem ezeket a túszejtős befejezéseket, egy időre jó lenne elfelejteni őket... </span><span>Sok volt a beleépített sablontörténés, a nyomozó ellen induló nyomozás pedig senkinél nem hat az újdonság varázsával 10 éves kor felett, a cliffhanger-szerű befejezésről nem is beszélve. Akció gyakorlatilag nincs, izgulnivaló szintén alig. Mikor az egyik rendőr a gyilkos kezére kerül nem mondanám, hogy különösebben aggódtam volna a sorsáért. </span></span>A regény hátterét - 2021-ben jött ki dánul - a koronavírus adja, amely tovább nehezíti nyomozóink munkáját. Ez mondjuk tovább közelítette a "valóságossághoz" a regényt, hiszen ennek a kétéves korszaknak a nehézségei még élénken élnek emlékezetünkben.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><span>A legjobb ötlet a "bosszúállók osztaga" volt a szerző részéről, de ha belegondolok elég blőd lenne a valóságban, rengeteg hibafaktorral a gyilkos számára. Ám ebben legalább volt fantázia, meg felcsiklandozta az ember képzelőerejét, mit tenne ő egy ilyen csoportban és kivel... :D </span><span>A karakterek nem igazán szeretetreméltók, nehéz velük azonosulni, egyébként a szokásos skandináv krimis klíséket kapjuk: csupa instabil hátterű elemet, múltbéli drámákkal és tragédiákkal. </span>A regényben van egyfajta fanyar, sós humor, a szereplők kommunikációja egymással időnként kifejezetten élvezetes. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"> </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Adler-Olsen megpróbált odasózni, de nem sikerült most letaglóznia. Ettől még nem rossz a könyv, de másfajta krimiket szeretek. Úgy tűnik, nekem elég egy vagy maximum két zseniális/vagány nyomozó egy ügyben a fél tucat középszerű helyett. Nem igazságos, de hát ízléseken nem illik vitatkozni és nehéz változtatni. A regényt a jó iparosmunka címkével tudom ellátni, se nem több, se nem kevesebb számomra, nem nagy só... vagyis show. A <i>Fácángyilkosok </i>nekem jobban tetszett. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">A kiadás - mint említettem feljebb - az Animus hagyományait követi a Skandináv krimik sorozatban, amely alapvetően jól néz ki, karakteres és azonnal felismerhető. A fűzött kötés tapasztalataink szerint strapabíró, a kiadás tördelése továbbra is minőségi, a magyar fordítás gördülékeny és olvasmányos. Így tovább, csak győzzenek e szűk keretek közé továbbra is elfogadható borítókat készíteni.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><u>Pontszám:</u></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Hét pont a tízből</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">7/10 pont</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">moly.hu: 93% (131 értékelés)</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">goodreads.com: 4.04 pont (6516 értékelés)</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">(Az adatok a 2023. május 28-i helyzetet tükrözik!)</span></div>Horváth Gáborhttp://www.blogger.com/profile/02380751630055262295noreply@blogger.com0Csorna, 9300 Magyarország47.6103234 17.246244419.300089563821153 -17.9100056 75.920557236178837 52.402494399999995tag:blogger.com,1999:blog-2469430066778812212.post-23708705408302489002023-05-22T23:42:00.017+02:002023-05-23T08:26:11.362+02:00A ménfői Bezerédj-kastély utolsó ura: Vitéz Kistoronyi Denk Gusztáv (1882-1960)<div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia; font-size: x-large;"><b>Vitéz Kistoronyi Denk Gusztáv (1882-1960)</b></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiL4uQxYmGoictUEm57UKQZ7u3A_IKkkF1CTUvhhWbUyvU3DuKzVOHYm2H3mQt2d3eG2gH4CrQN4JIYda4quml43J8XdngPyj77Wf3FvEPnwiMR4LEqYbbRmFFp3lOGsIpwxmBnY4MhkuMbrfQhRiXcCun8oaD0KLu-psERA5BIoyFaRw44EW700s1I/s447/Denk_Guszt%C3%A1v.png" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="447" data-original-width="376" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiL4uQxYmGoictUEm57UKQZ7u3A_IKkkF1CTUvhhWbUyvU3DuKzVOHYm2H3mQt2d3eG2gH4CrQN4JIYda4quml43J8XdngPyj77Wf3FvEPnwiMR4LEqYbbRmFFp3lOGsIpwxmBnY4MhkuMbrfQhRiXcCun8oaD0KLu-psERA5BIoyFaRw44EW700s1I/s320/Denk_Guszt%C3%A1v.png" width="269" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;">Denk Gusztáv lovassági tábornok 1938-ban<br />(forrás: <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Denk_Guszt%C3%A1v.png">innen</a>)</span></td></tr></tbody></table><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Az utóbbi időben olvasás közben többször is belebotlottam Denk Gusztáv személyébe, aki már csak azért is érdekes alak számomra, hiszen mégiscsak az ő egykori lakhelyén dolgozom, a ménfői Bezerédj-kastélyban, amely a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér része jelenleg. A "kastély" - ami persze inkább kúria - 1937-ben került Denk Gusztáv feleségének, Denk Gusztávné Morlin Alice-nak (1896-1971) kezére, akinek édesanyja Szentimrei Morlin Emilné, született Bezerédi Bezerédj Alice (1873-1937) volt, a blogomon már korábban szereplő <a href="http://hagibal.blogspot.com/2016/01/bezeredj-andor-es-gyilkos-huszarkapitany.html">Bezerédj Andor</a> nővére.[1] A második világháború idején az épületet így már Denk-kastélyként vagy Denk-kúriaként emlegették.[2] Rövid kis életrajzi összegzést ugyan többet is találtam az interneten Denk Gusztávról - rendszerint katonai előmenetelét rögzítik pontokba szedve -, de talán érdekes lesz egy hosszabb összefoglaló erről az igen jelentős pályát befutott katonáról, bár forrásaim persze erősen korlátozottak voltak, és elsősorban nyomtatáson megjelent szövegeken alapul. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><span>Denk Gusztáv Nagyszebenben született 1882. március 18-án[1] római katolikus erdélyi szász családban. Édesapja Dr. Denk Oszvald Károly (Oswald Karl Denk) pénzügyi igazgató, édesanyja Hirling Ludvina Jozefina volt, akik tehetős polgári hátteret biztosítottak hősünknek. Denk Oszvald pénzügyi igazgató volt, maga is jelentős személyiség, szolgálataiért nemesi címet kapott, amihez a "Kistoronyi" előnevet választotta. A család fiai révén már teljesen elmagyarosodott, Denk magyarul ugyanolyan jól, anyanyelvként beszélt, mint németül. Idősebb fia, Gusztáv igen jó képességű gyermek volt, </span><span>elemi iskola elvégzését követően a </span><span style="text-align: left;"><span>Nagyszebeni Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban tanult tovább. </span></span><span>Gimnáziumi tanulmányai folyamán végig kiemelkedően teljesített. </span><span>A nagyszebeni állami főgimnázium 1898-99-es értesítője kiemelte Denk Gusztáv német-magyar fordítói tehetségét.[3] Emellett behatóan ismerte Vörösmarty költészetét, írásával erről a témáról 1900-ban 50 koronát nyert pályadíjként.[4] </span><span>Érdekesség - ugyanebből az értesítőből derül ki -, hogy Denk osztálytársa volt a későbbi román miniszterelnök, </span><a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Octavian_Goga">Octavian Goga</a>, bár ő végül nem érettségizett le az évkönyv szerint<span>. A VII-VIII-os jegyek alapján Denk osztálymásodik volt:</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjo9bO0zjDjSGYFCwU7SAUmlLrjuf1_6n-jCnxZdvXECLaR1bYMoXWRlfmUsbaFcjJmoG-Ht9FuM2YzwyatdGZGu0AsF8NomTZrachu9jO-fPsI5-1kCDH_HA13fHWRfHFN0BHZttd2Od6meBApOv4uicufxwE7biGvRcG3SGNWUcvgDmkjLkss7iY8/s2364/denk1.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="2364" data-original-width="1586" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjo9bO0zjDjSGYFCwU7SAUmlLrjuf1_6n-jCnxZdvXECLaR1bYMoXWRlfmUsbaFcjJmoG-Ht9FuM2YzwyatdGZGu0AsF8NomTZrachu9jO-fPsI5-1kCDH_HA13fHWRfHFN0BHZttd2Od6meBApOv4uicufxwE7biGvRcG3SGNWUcvgDmkjLkss7iY8/w269-h400/denk1.jpg" width="269" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;">Denk Gusztáv VII. osztályos eredményei a gimnáziumban<br />(forrás: Ferenczy 1899, 117.o.)</span></td></tr></tbody></table></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDBg3DEUFb7s2lDuM7oXSw-payotr7Dpkpu9k-fclrBDRNncUw60G2BElbIK-L4oZMfmHZwUqp-MST6DYw9aeHVbSw3K1SmqrYQQEXvBR4JuEaK35ISLYg9LGCBHd4kgZZMOKZLV-eqjZ-hUz7x9FwntqI0CwxjnKXBbDH-bP6xfjr0i7fLdsL-bh-/s766/Clipboard01.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="766" data-original-width="547" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDBg3DEUFb7s2lDuM7oXSw-payotr7Dpkpu9k-fclrBDRNncUw60G2BElbIK-L4oZMfmHZwUqp-MST6DYw9aeHVbSw3K1SmqrYQQEXvBR4JuEaK35ISLYg9LGCBHd4kgZZMOKZLV-eqjZ-hUz7x9FwntqI0CwxjnKXBbDH-bP6xfjr0i7fLdsL-bh-/w286-h400/Clipboard01.jpg" width="286" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;">Denk Gusztáv VII. osztályos eredményei a gimnáziumban<br />(forrás: Ferenczy 1900, 85.o.</span><span style="font-family: georgia;">)</span></td></tr></tbody></table><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><span><span>A sikeres érettségi után - </span></span><span style="text-align: center;">magyarból, németből, latinból, görögből és matematikából tett záróvizsgát </span><span>- Denk </span><span><span>a katonai pálya mellett döntött, ami egy polgári családból érkező fiatal esetén meglehetősen különös választásnak tűnik.[5] A választott bécsújhelyi katonai akadémia mindemellett kiváló intézmény volt. </span></span>Denk itt ismerkedett össze későbbi legjobb barátjával, Edmund Glaise-Horstenauval, akivel kölcsönösen sokra tartották egymást (Horstenau rendszerint "Mein "Bruder" Guszti"-nak hívja emlékezései során Denket), s egészen az 1945-ös összeomlásig kapcsolatban álltak. Horstenau a következőképpen írt bécsújhelyi éveikről emlékirataiban, érezhetően nagy nosztalgiával a megboldogult kettős monarchia felé:</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: georgia;"><i>"A szoros bajtársiasság mindenkit áthatott az osztályban. Mindenki tudott mindenkiről mindent, és rendkívül ritka volt a békétlenség. Még inkább mint Weisskirchenben [innen érkezett az intézménybe Horstenau - HG], a mi negyven fiúnk között Ausztria mind a tizenegy nemzetisége képviselve volt. Még a románok és olaszok sem hiányoztak. A magyarok bizonyos értelemben kivételes helyzetben volt, akárcsak kint az életben. Nyelvüket széles körban használták egymás között, még akkor is, ha egy harmadik fél csatlakozott hozzájuk, aki nem értette őket, és mindennél jobban érdekelte őket a politika. Nem hiányoztak a véleménykülönbségek köztük és köztem, hiszen komoly aggodalmakat vetett fel bennem nemzetük politikai robbanékonysága a Habsburg nemzetcsaládon belül. Ennek ellenére a legjobb barátom és bajtársam az osztályban magyarnak számított: Kistoronyi Denk Gusztáv, akinek hű barátsága egész életem során elkísért. Denk egyébként jellegzetes eset volt. Mind apai, mind anyai ágon erdélyi szász volt, ereiben egy csepp magyar vér sem folyt. Édesapja magyar királyi tanácsos volt - s ennek ellenére -, mikor negyven éves szolgálati jubileumára nemesi címet kapott, a szász "Neppendorfi" helyett a magyarosított "Kistoronyi" előnevet választotta. Ám sajnos, mikor mi, rosszfiúk, a mi jó Denk Gusztinkat - a Denk persze egészen német név volt - Neppendorfinak hívtuk, azt kockáztattuk, hogy a termetében medvenagyságú ember karjaiba ölel és összenyom minket, félig tréfából, félig komolyan. Egészen magyarnak érezte magát, és hallgatólagos megállapodás volt közöttünk, hogy soha nem politizálunk egymás közt. Később is így tettünk, mikor három éven át együtt jártunk a vezérkari akadémiára a császári és királyi katonai iskolába, Bécsben. Csak a birodalom összeomlása után térhettünk el ettől az elvtől anélkül, hogy barátságunkkat veszélyeztettük volna.</i></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: georgia;"><i>De csak a fárasztó politika választott minket el, különben mindenben egy szívvel és lélekkel voltunk. Együtt vásároltuk reggelire a kiflijeinket, együtt tettük meg kis és nagy kirándulásainkat, amelyekre időnként csatlakozott Fritz Fabritius[6], az erdélyi szászok későbbi vezetője. Amikor megkértek minket, hogy ugorjuk át az akkor még szabályozatlan Kehrbach patakot, együtt ugrottunk a patakba, és tornaruhában úsztuk át, ami nem csupán bajtársainknak jelentett remek szórakozást, de minket is megmentett a tornaóráról, mert át kellett öltöznünk utána. Kimenőnapokon órákon át üldögéltünk egy csésze "Braun" vagy "Gold" mellett a Kaffee Ulrich-ban a Neunkirchner Strasse-n. Mindketten újságnyűvők voltunk, és csak néha néztünk fel belőlük, hogy elkapjunk egy-egy még olvasatlan oldalt. A munka végeztével elégedetten mentünk haza, vagyis vissza az akadémiára. Még az a tény sem vetette a legkisebb árnyékot sem kapcsolatunkra, hogy Denk a lovassághoz jelentkezett. Denk nyugdíjazását követően[7] első úticélja salzburgi lakóhelyemre vezetett.</i></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><span><span><i>Denk miután elvégezte a nagyszebeni gimnáziumot, a civil életből lépett be az akadémiára. Megvolt benne az a katonailag veszélyes rossz,[8] hogy közel olvashatatlan volt a kézírása. Amikor egy katonás stílusú professzora visszaadta neki egyik írásbeli feladatát, azt mondta neki: "Nagyon szép, amennyiben az ember a lábujjaival ír, de legközelebb próbálja meg a kezével!" Tulajdonképpen ez késztette arra, hogy hadiiskolás évei alatt magántanfolyamokat végezzen el szépírásból. Szép sikereket ért el, onnantól kezdve el lehetett olvasni a kézírását. Denk Guszti legtöbbünket felülmúlt képzettségében. Rendkívül találékony és szellemes volt. Nem volt olyan gyengeség, amelyet ne vett volna észre akármelyik tanárban! A történelem, irodalom, vallás és emberek iránti kiterjedt érdeklődésünk állandó ösztönző beszédtémát biztosított számunkra minden összejövetelen. Természetesen sokat nevettünk.</i></span></span><i>"[9]</i></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: georgia;"><span><span><span>A bécsújhelyi császári és királyi katonai akadémián három évet töltött el (1900-1903), onnan hadnagyi ranggal jött ki, s jó magyarként a huszárokat választotta.[10] </span></span><span>1903-tól a brassói 2. honvéd huszárezrednél kezdte meg tényleges katonai szolgálatát. </span></span>Miután 1907 és 1910 között a bécsi hadikadémiát is elvégezte, 1910-től már vezérkari tiszt főhadnagyi rangban a 6. közös lovasdandárnál Miskolcon.[11] Horstenau szerint támogatta az előrejutásban Arz Artúr, a szintén nagyszebeni vezérőrnagy, aki később a monarchia utolsó vezérkari főnöke lett.[12] 1912-ben Denk is részt vett a monarchia mozgósításában, amelyre a Balkán-félszigeten kialakult krízishelyzet vezetett (Szerbia kijutása az Adriához), így megkapta az 1912/13-as Emlékkeresztet (Erinnerungskreuz). Ez a második kitüntetése volt, az elsőt még 1908-ban kapta Ferenc József 60 éves uralkodási jubileumakor (Militär-Jubiläumskreuz).[13] </span><span><span style="font-family: georgia;">1913. november 1-től a cs. és kir. 17. gyaloghadosztály vezérkari főnöke lett századosi rangban, majd 1914. májusában a 10. lovashadosztály vezérkari tisztje.</span><span style="font-family: georgia;">[14] </span></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span><span style="font-family: georgia;">E poszton találja az első világháború kitörése és a mozgósítás. A szerb, majd az orosz frontra kerül. </span></span><span style="font-family: georgia;">1914. szeptember 17-én átveszi lovashadosztályának vezérkari főnökségét, amelyet csaknem négy évig tölt be. </span><span style="font-family: georgia;">Denk így a <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Limanovai_csata">limanova-lapanóvi csatában</a> a császári és királyi 10. lovashadosztály vezérkari főnöke volt századosi rangba[15], ahol kapcsolatba került a Gróf Herbestein Herbert[16] tábornok vezette hadosztályhoz tartozó cs. és kir. 4. lovasdandár parancsnokával, Horthy István ezredessel[17], Horthy Miklós bátyjával. </span><span style="font-family: georgia;">Horthy István így emlékezett rá 1935-ben a felsőház ülésén:</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><i></i></span></div><blockquote><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><i>"Amikor a miniszterelnök úr legutóbbi felsőházi beszédében Denk Gusztáv tábornok úrról megemlékezett és őt kiváló embernek mondotta, én közbeszóltam, hogy igenis, kiváló, elsőrangú ember. Ezt én mondhattam, mert jobban ismerem Denk tábornok urat, mint a miniszterelnök úr, hiszen a háborúban ő volt a Generalstabschef-ünk, ő is ismer engem és amit ő mond, azt készpénznek veszem... Amikor sikerült nekem divizionáriusunkat eltávolítani és Limanovánál odajött hozzám Herbenstein gróf divizionárius és azt mondotta nekem: Hoztam magammal Generalstabschefet. És megkérdezte, hogy milyen a mostani Generalstabschef? Akkor azt feleltem: Küldd vissza akit hívtál, mert itt van Denk, egészen kiváló ember, ismeri az egész hangulatot és érzést a Truppendiviziónál, őt jobban fogod használhatni, mint bármelyik más vezérkarit."[18]</i></span></div></blockquote><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><span>A csata során a megerősített cs. és kir. 10. lovashadosztály védte Limanova városát az orosz túlerővel szemben, elképesztő hősiességről téve tanúbizonyságot.[19] Minden bizonnyal maga Denk is megtette a magáét, bár pontos ténykedéséről az általam olvasott művek nem árulnak el túl sokat. </span>1915. február 2-án vezérkari főnökként a kitüntetések kiosztásakor is ő mondott beszédet a katonáknak.[20] Vitéz Báró Roszner István[21] olyan vezérkari tisztnek írta le Denk "Gusztit", aki német mintára nem szeparálta el magát a közkatonáktól, hanem végigjárta a frontvonalat időnként:</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"></span></div><blockquote><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><i>"Mióta német parancsnokság alatt állunk, csudamód divatba jött, hogy a tábornokok meg vezérkariak kijárnak a lövészárokba. Hogy Bauer tábornok meg Denk Guszti ki-kinéz hozzánk, abban nincs semmi rendkívüli, ők máskor is megteszik ezt. De a napokban itt járt Leonhardi altábornagy is."[22]</i></span></div><div style="text-align: justify;"></div></blockquote><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><span>Ekkor - 1916. augusztusában - Denk továbbra is a 10. lovashadosztály vezérkari főnöke. Roszner szerint eligazításait szokásos kedves modorában tartotta, még kritkus helyzetben is - a Bruszilov-offenzíva ideje ez! - 1916 nyarán.[23] </span>Denk egészen 1918. augusztus 13-ig ellátta a hadosztály vezérkari főnöki posztját.[24] Ekkor a 6. hadsereg vezérkarához kerül október 29-ig.[25] Denk a világháború során begyűjtötte az Osztrák császári Vaskorona-rend 3. osztályát (EKO-R.3.), a Katonai Érdemkereszt 3. osztályát (MVK.3.), a bronz majd az ezüst Katonai Érdemérmet (Signum Laudis) kardokkal.[26] 1918. május 1-én őrnaggyá nevezték ki, majd Denk éppen akkor került át az olasz hadszíntérre, mikkor lassan véget ért a háború.[27] Hogy a számára ez miképpen történt, egyelőre nem tudtam kinyomozni, ahogy az 1918-as őszén megalakult Károlyi-féle Népköztársaság kapcsán sincsenek adataim ténykedéséről. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicqm8gk0xWItpmnMaj3dVyZkmDVfMBOdcC9Y3MZsnCedcmIA-xshgZCqxKpuSlJVvkSS0ezc6JQ5ivB7Y136bZ8fhAZS2xunkyxpwFJX3tE20GLerKCQhDLnVONzhpVTB8HUWvS7X6orbg5gxdmaVGjtpiqzF6bg0Ps39arTQBFnLg-aicpWp-pWaU/s1141/IMG_20230522_154311%20(1).jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="1141" data-original-width="732" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicqm8gk0xWItpmnMaj3dVyZkmDVfMBOdcC9Y3MZsnCedcmIA-xshgZCqxKpuSlJVvkSS0ezc6JQ5ivB7Y136bZ8fhAZS2xunkyxpwFJX3tE20GLerKCQhDLnVONzhpVTB8HUWvS7X6orbg5gxdmaVGjtpiqzF6bg0Ps39arTQBFnLg-aicpWp-pWaU/w256-h400/IMG_20230522_154311%20(1).jpg" width="256" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Denk Gusztáv, mint vezérkari százados 1918 körül (május 1. előtt), szíve fölött osztrák-magyar kitüntetések, jobb oldalon valószínűleg másodosztályú német vaskereszt (forrás: <a href="http://signum-laudis.hu/keptar/kepek/3212-vitez-kistoronyi-denk-gusztav-altabornagy">innen</a>)</td></tr></tbody></table></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: georgia;">Tény azonban, hogy Denk elkötelezett antikommunista volt, és azon kevés tiszt közé tartozott, aki nem szolgált a magyar Vörös hadseregben 1919-ben, ellenben az elsők között csatlakozott a Horthy-féle Nemzeti hadsereghez Szegeden.[28] <span>Denk jelentős szerepet játszott az ellenforradalom idején Prónay Pál szakaszparancsnokaként Tolnában és Somogyban.[29] A 3. szakasz vezetőjeként a Dorozsma-Kiskunhalas-Paks útvonalon jutott el Tolna vármegyébe embereivel, ahol </span><span>részt vett a megtorlásban is. Marosi Tibor írásából úgy tűnik, hogy ténykedése meglehetősen mértékletes volt - különösen másokkal összevetve -, igyekezett csak azokon példát statuálni, akik ténylegesen is komoly szerepet játszottak a helyi vörösterrorban.[30] 1919. s</span><span>zeptemberében átvette Prónay Kaposvár környékén álló századának vezetését.[31] </span></span><span style="font-family: georgia;">Dombrády Lóránd szerint Denk 1919-ben éppen a Prónay tiszti század szakaszparancsnokaként került kapcsolatba Horthy Miklóssal, ami logikusnak tűnik.[32] </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: georgia;">Denk hamar megkapta jutalmát, amiért Horthyhoz csatlakozott, 1921. augusztus 8-án alezredes lett (már mint a miskolci katonai körlet vezérkari főnöke, visszamenőlegesen 1919. szeptember 1-i ranggal), majd egy hónapra rá, szeptember 1-én már ezredes. </span><span style="font-family: georgia;">Nem pusztán Denk Gusztáv csatlakozott Horthyhoz, hanem öccse is magyarnak tartotta magát, és Miskolcra költözött a háborút követően, éppen oda, ahol ekkor Gusztáv bátyja szolgált. Kistoronyi Denk Arnold (1889-1972) szintén kitüntette magát (olasz front, bronz Katonai Érdemérem kardokkal) az első világháborúban, ahol főhadnagyként szolgált a 116. tábori tüzérezredben. Denk Arnold szintén kiemelkedő személyiség volt, a pénzügyi igazgatóságon dolgozott, majd 1925-től miniszteri titkár, később a magyar dohányiparban alkotott maradandót.[33] </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: georgia;">Denk Gusztáv azonban nem maradt sokáig Miskolcon, a közkedvelt ezredes, 1922. április 15-től közvetlenül a kormányzó mellett szolgált, mint a Kormányzói Katonai Iroda vezetőjének helyettese.</span><span style="font-family: georgia;">[34] </span><span><span style="font-family: georgia;">Denk csak rövid ideig volt helyettes a katonai irodánál, </span><span style="font-family: georgia;">még abban az évben átvette felettese posztját, és maga lett az iroda vezetője.[35] Ez igencsak fontos bizalmi állás volt a kormányzó mellett, személyéről maga Horthy kormányzó döntött. </span></span><span style="font-family: georgia;">Denk Gusztáv már e pozícióban, 1922. október 24-én vette el Morlin Emil és Bezerédj Alice lányát, Morlin Alice-t Ménfőn. Házasságukból 1924-ben született lánya, Alice és fia, ifjabb Gusztáv, majd 1927-ben Félix. A friss házasok természetesen Budapesten éltek, hiszen Denket a munkája oda kötötte. </span><span><span style="font-family: georgia;">A irodavezetői feladat megkövetelte a magas szintű szakmai tudás mellett a feddhetetlenséget. Denknél egyedül utóda, Somkuthy József altábornagy volt hosszabb ideig e poszt betöltője. Denk rengeteg alkalommal helyettesítette Horthyt katonasággal kapcsolatos protokolláris feladataiban - például tisztavatásokon -, emellett tanácsokkal is ellátta az államfőt. </span></span><span><span style="font-family: georgia;">Denket ezután 1928-ban a magyar királyi 1. honvéd vegyesdandár parancsnokává nevezték ki. </span></span><span style="font-family: georgia;">A kormányzó a következő szavakkal köszönte meg Denk hatéves szolgálatát:</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"></span></div><blockquote><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><i>"Kedves Denk ezredes! Önt katonai irodám főnöki állása alól felmentve, legmelegebb köszönetemet fejezem ki ez állásában több mint hat év alatt teljesített kiváló és fáradhatatlan szolgálataiért. Akkor, amidőn azon reményeinek adok kifejezést, hogy bő tapasztalatait és tudását ugyanolyan lelkes buzgalommal és odaadással fogja új szolgálati beosztásában ertékesiteni, Önnek őszinte megelégedésem jeléül a II. osztályú magyar érdemkeresztet a csillaggal adományozom. Különös örömemre szolgál, hogy e kitüntetést személyesen adhattam át. Kelt, Budapest, 1928 június hó 28.-án."[36]</i></span></div><div style="text-align: justify;"></div></blockquote><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: georgia;">Denknek a dandárparancsnokság meghozta a tábornoki rangot is 1928. szeptember 1-én. </span><span style="font-family: georgia;">A család Budapesten az V. kerületben, a Nagysándor utca 19-ben lakott ekkoriban. </span><span style="font-family: georgia;">Úgy tűnik az ünnepnapokat azonban szerette vidéken tölteni, például Ménfőn. </span><span style="font-family: georgia;">Érdekes történet, mely szerint 1928. karácsonyán budapesti lakását betörök forgatták fel, mikor éppen nem tartózkodott a fővárosban:</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXE8QsNo9SOsKmQMJugd8PcDQ_JG4O2A-SSuyJOSdplNo_tNRRm9BDTsiYDPeeobgUIrjex32a71UrLFIEcEsvMaQF6e_Eo9H8y0pLUtkblfkZreXypRsPeZpacMsJbW-Jax9Fl9dO9rf1dD72BfPivZN_wGejebMBH5rVVJkXALJ4CRpML6Bfiahf/s1029/denk2,.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="1029" height="155" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXE8QsNo9SOsKmQMJugd8PcDQ_JG4O2A-SSuyJOSdplNo_tNRRm9BDTsiYDPeeobgUIrjex32a71UrLFIEcEsvMaQF6e_Eo9H8y0pLUtkblfkZreXypRsPeZpacMsJbW-Jax9Fl9dO9rf1dD72BfPivZN_wGejebMBH5rVVJkXALJ4CRpML6Bfiahf/w400-h155/denk2,.jpg" width="400" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia;">Hír az 1928. december 28-i Pesti Naplóban a betörésről</span></td></tr></tbody></table><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><span><br /></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: georgia;">1929. november 1-én a HM Elnökségének vezetője lett, </span><span style="font-family: georgia;">1933-tól 1935-ig pedig az 1. lovasdandár parancsnoka volt. Hamarosan újabb rangemelkedés következett, hiszen 1935. november elsejétől már altábornagy. </span><span style="font-family: georgia;">Denk emellett - mint kiváló lovas - nagy támogatója volt a lovassportoknak. Az 1936-ben ő volt a Honvédlovas Olympiai Bizottság elnöke is. 1935-től 1938-ig a honvédség lovassági szemlélője. </span><span style="font-family: georgia;">Továbbra is rengeteg protokolláris eseményen vett rész, minden évben megjelent a limanovai csata emléknapján rendezett ünnepségeken Sopronban az egykori Nádasdy-huszárok közt. </span><span style="font-family: georgia;">Denk természetesen hadgyakorlatokat is vezetett, 1935-ben például a Vértesben, 1937-ben pedig a Tiszánál, Szolnoktól északra tartottak nagyszabású hadgyakorlatot szeptemberben. Utóbbi esetben Denk volt a védekező ("kék") fél, akinek meg kellett akadályoznia hadtestével, hogy a "piros" fél - Siegler Géza altábornagy vezetésével - sikeresen átkeljen a Tiszán. A hadgyakorlat döntetlennel zárult.[37] </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: georgia;">Kemény ember volt, a katonás rend híve, akinek arcára is kiült a szigor. Ugyanakkor tudjuk, hogy meglehetősen vidám emberként ismerték barátai, és messze nem volt megközelíthetetlen az egyszerű emberek számára sem a visszaemlékezések szerint. Horstenau egy 1939-es feljegyzése szerint egy alkalommal Habsburg József főherceg kitüntetésekkel borítva jelent meg egy rendezvényen, de azok csillogása nem érte el a kívánt szintet Denk szemében, aki szerint Persil-lel meg kellett volna tisztítani őket mielőtt feltűzték.[38] Mindig a tökéletességre törekedett, ahogy azt korábbi szépírásos leckéi is jelezték iskolás korában, igyekezett fitten tartani magát. Budapesti szolgálatai során minden nap átjárt a Margit-szigetre úszni.[39] </span><span style="font-family: georgia;">Denk 1938. májusában jutott pályafutása csúcsára, mikor a Honvédség parancsnokának helyettesévé nevezték ki, de még annak is reális esélye volt, hogy ő lesz a hadsereg vezérkari főnöke.[40] </span><span style="font-family: georgia;">Emellett titkos tanácsosi ranggal is jutalmazták. A revízió kapcsán is kapott feladatot, ő lett 1939 februárjában az</span><span style="font-family: georgia;"> </span><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;">„Észak-Magyarországról visszakerülő területek megszálló csapatok parancsnoka", vagyis a visszacsatolt felvidéki részeket biztosító haderő vezetője. Ez szintén elég kényes feladat lehetett.</span></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">1940. március 1-én ért véget Denk katonai pályafutása, mikor Horthy - saját kérésére - felmentette feladatai alól az akkor 58 éves tábornokot, egyidejűleg kitüntette a Magyar Érdemrend nagykeresztjével:</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"></span></div><blockquote><div style="text-align: justify;"><i><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: georgia;">"Kedves vitéz Denk lovassági tábornok! Hosszú szolgálati idejére hivatkozással előterjesztett kérésének őszinte sajnálkozással helyt adok és Önt a magyar királyi Honvédség Főparancsnoka helyettesének szolgálati állása alól felmentem. Különös megelégedéssel gondolok ez alkalommal kimagaslóan eredményes szolgálataira , melyeket - különösen a lefolyt világháborúban is - teljesitett. A tényleges szolgálatból való kiválásakor kimagaslóan eredményes és rendkivűl értékes teljesítményei elismeréséül Önnek a Magyar érdemrend nagykeresztjét adományozom. Kelt Budapesten, 1940 évi február hó 27. napján. Horthy s.k."</span><span style="font-family: georgia;">[41]</span></span></i></div></blockquote><div style="text-align: justify;"></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: georgia;">A kérés oka nem világos - a hosszú szolgálati idő, nem túl meggyőző -, hogy a felvidéki tapasztalataival volt-e összefüggésben, vagy nem értett egyet a politikai helyzet alakulásával, azt nem tudni. Denk ezután a polgári életbe vonult vissza, de követte az események menetét. 1941-ben igazgatósági tag egy pénzintézetben, a Magyar Leszámítoló és Pénzváltóbank Rt.-nél.[42] </span><span style="font-family: georgia;">Úgy tűnik, hogy Denk egyre inkább Ménfőre tette át székhelyét, ahogy budapesti feladata megszűnt, ugyanakkor szerény háztartást tartott fenn a budai várban lévő Tárnok utcában. </span><span style="font-family: georgia;">Nem nagyon tudjuk, mi volt Denk hozzállása a világháború alakulásához, vagy az 1944-es német megszálláshoz. Nyilván örülni nem örült utóbbinak, ugyanakkor aligha kétséges, hogy a szovjetekkel szemben a németeket választotta volna, hiszen utóbbiak közül sok tábornokhoz több évtizedes jó kapcsolat fűzte. Az biztos, hogy igyekezett informálódni a helyzet alakulásáról, és ehhez igénybe vette régi barátja, Glaise-Horstenau segítségét. </span><span style="font-family: georgia;">1944. májusában Denk családjával Budapesten tartózkodott, mikor Horstenau meglátogatta.[43] Keveset beszélgettek a jelenről és sokat a régi szép időkről, majd meglátogatták </span><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Wilhelm_H%C3%B6ttl" style="font-family: georgia;">Wilhelm Höttl</a><span style="font-family: georgia;">-t a német hírszerzés (SD) Közép- és Délkelet-Európai fejét a várban. Horstenau találkozott Vesenmayerrel és magyar nyilaskeresztes vezetőkkel is, utóbbiak szorgalmazták Horthy végleges elmozdítását. Tapasztalatairól nyilván beszámolt Denknek is, akinél megkávézott. Az ekkor 20 éves Denk Alice-ről megemlíti Horstenau emlékirata, hogy naponta kilovagol SS tisztekkel, akik nyilván tették a szépet az előkelő és tehetős lányzónak. Ugyanakkor később Denk rosszul járt Szálasi hatalomra jutásával Horstenau szerint.[44] Kérdéses, milyen kapcsolat fűzte </span><span style="font-family: georgia;">Denket a Bajcsy-Zsilinszky Endre-féle <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_Nemzeti_Felkel%C3%A9s_Felszabad%C3%ADt%C3%B3_Bizotts%C3%A1ga">MNFFB</a>-hez. Látszólag semmi, ugyanakkor </span><span style="font-family: georgia;">1944-ben Kiss János tábornok és felesége rendelkezésére bocsátotta várban található Tárnok utca 2. alatti lakását. Kiss tábornokokot itt tartóztatták le a nyilasok 1944. november 22-én.[45] Nehéz elképzelni, hogy Denk semmit sem tudott a csoport működéséről az ő kapcsolatrendszerével... Az biztos, hogy a tábornok ekkor nem volt a budai lakásán. </span><span style="font-family: georgia;">Horstenau szerint Denk családjával 1945 elején menekült el Budapestről Ménfőre, de itt minden bizonnyal téved a dátumokban.[46] Először is, mivel akkor már nem lehetett kijutni az ostromlott Budapestről, másodszor pedig mivel - mint láttuk - már novemberben Kiss tábornok rendelkezésére bocsátotta budapesti otthonát. Denk valószínűleg 1944 nyarán-őszén átköltözött a ménfői Bezerédj-kastélyba. </span><span style="font-family: georgia;">Horstenau 1945. márciusában kapta az utolsó életjelet "testvérétől", melyben megírta, hogy éppen elveszítette legidősebb fiát, Gusztávot vérmérgezésben. </span><span style="font-family: georgia;">Denk idősebb fia, ifjabb Denk Gusztáv tüzér hadnagy még 1945. januárjában meglátogatta Horstenaut Sopronban, így halálán az öreg barát megdöbbent.[47] A katonacsalád tette a kötelességét, ha nem is reménykedhettek már győzelemben. Sajnos ifjabb Denk Gusztáv így nem érte meg a háború végét. </span><span style="font-family: georgia;">Halálának pontos időpontja 1945. március 9. volt.[48] Horstenau többször járt márciusig Ménfőn, meglátogatta öreg barátját és keresztlányát Alice-t.[49] 1945. márciusában úgy tudta, hogy a közeledő front miatt Denk újabb menekülésre készül családjával, nyugatabbra a szovjet hadsereg elől. Több hír nem jutott el hozzá, Horstenau pedig 1946-ban öngyilkos lett. </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><span style="font-size: medium;">Hogy miként élte meg a Denk család a szovjetek érkezését, arról nem találtam információt, de végül nem menekültek nyugatra egészen 1957-ig. Denk Gusztáv katonai-politikai pályafutása véget ért, családjának vesszőfutása megmaradt vagyonuk megmentéséért viszont csak ekkor kezdődött. De ez már másik sztori. Denk Gusztáv végül 1960-ban hunyt el, Bécsben. Személyében kétségtelenül a Horthy-korszak egyik legjelentősebb katonája lakott a Bezerédj-kastélyban egykoron, aki megérdemli a figyelmet. </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"> </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><b>Jegyzetek: </b></span></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><span><span style="font-family: georgia;">[1] </span><span style="font-family: georgia;">Galgóczi 2018, 41.o. Alice a kereszteléskor egyébként az Alexia Aloysia Anna nevet kapta, miután az eredetileg beírt Erzsébetet áthúzták és beírták az Alexiát a helyére a anyakönyvben. A Bezerédj-ek rendszerint három keresztnevet kaptak.</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">[2] Erre: Galgóczi 2010, 153.o. illetve Galgóczi 2018, 150.o.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">[3] Ferenczy 1899, 77.o.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">[4] Ferenczy 1900, 47.o.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">[5] </span><span style="font-family: georgia; text-align: center;">Ferenczy 1900, 69.o. Az érettségit 1899. május 14-19-én (írásbeli) és június 18-20-án (szóbeli) folytatták le. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><div style="font-family: "Times New Roman";"><span style="font-family: georgia;">[6] Fritz Fabritius (1883-1957) az erdélyi szászok vezetője a 30-as években, aki megújhodási mozgalmat hirdetett az erdélyi németek körében, s közben azok egyre inkább Hitler karmai közé kerültek. </span></div><div style="font-family: "Times New Roman";"><span style="font-family: georgia;">[7] Tehát alighanem 1940-ben.</span></div><div style="font-family: "Times New Roman";"><span style="font-family: georgia;">[8] Tudniillik a parancsot esetleg nem sikerül elolvasni... </span></div><div style="font-family: "Times New Roman";"><span style="font-family: georgia;">[9] Glaise-Horstenau 1980, I. 121-122.o.</span></div></span></div><div style="text-align: justify;"><span><span style="font-family: georgia;">[10] </span><span style="font-family: georgia; text-align: left;">Schematismus 1907, 699.o.</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">[11] </span><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;">Denk katonai pályafutásainak alapvető adatai: Bene-Szabó 2003 és Szakály 1984</span></span></div><div style="text-align: justify;"><div><span><span style="font-family: georgia;">[12] </span><span style="font-family: georgia;">Glaise-Horstenau 1980, I. 130.o.</span></span></div><div><span><span style="font-family: georgia;">[13] </span><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;">Schematismus 1914, 190.o.</span></span></span></div></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">[14] Hegedűs 2015, 123.o.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">[15] Szakonyi 1936, III. 2.o. és Bene-Szabó 2003, 65.o.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">[16] Johann Herbert Graf von Herberstein (1863-1940) osztrák-magyar tábornok, ekkor a cs. és kir. 10. lovashadtest parancsnoka. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">[17] Vitéz nagybányai Horthy István (1858-1937), ekkor az említett k.u.k. 4. lovasdandár parancsnoka, 1916-tól tábornok.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">[18] Felsőházi Napló 1935, I. 26.o.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">[19] A csatáról rengeteg helyen lehet olvasni, most mondjuk Pollmann Ferenc írását csatolom ide: <a href="https://nagyhaboru.blog.hu/2011/11/30/limanova_magyar_gyozelem">https://nagyhaboru.blog.hu/2011/11/30/limanova_magyar_gyozelem</a></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">[20] Henriquez 1930, 50.o.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">[21] Roszner István (1896-1958) maga is kiemelkedő katona volt, aki többször kitűnt bátorságával: </span><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;"><a href="http://www.hungarianarmedforces.com/as/19161230/roszner.htm">http://www.hungarianarmedforces.com/as/19161230/roszner.htm</a></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">[22] Roszner 1938, 558.o.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">[23] Roszner 1938, 534.o.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">[24] Dernyey 1941, 290.o.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">[25] Szakonyi 1936, III. 2.o.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">[26] Ranglisten 1918, 79.o.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">[27] Ranglisten 1918, 1210.o.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><div style="font-family: "Times New Roman";"><span style="font-family: georgia;">[28] Szakály 1983, 86.o.</span></div><div style="font-family: "Times New Roman";"><span style="font-family: georgia;">[29] Erre nézve lásd: <a href="https://www.archivnet.hu/a-pronay-kulonitmeny-tevekenysege-tolna-megye-duna-parti-telepulesein-1919-ben">https://www.archivnet.hu/a-pronay-kulonitmeny-tevekenysege-tolna-megye-duna-parti-telepulesein-1919-ben</a></span></div><div style="font-family: "Times New Roman";"><span style="font-family: georgia;">[30] Ezekre: Prónay 1963, 101.o. illetve előző lábjegyzet!</span></div></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><div style="font-family: "Times New Roman";"><span style="font-family: georgia;">[31] Andrássy 1979, 330.o. A Denk egységei által ekövetett statáriális kivégzéseket bemutatja: Adattár 2020, 31-46.o.</span></div><div style="font-family: "Times New Roman";"><span style="font-family: georgia;">[32] Dombrády 1990, 30.o.</span></div></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">[33] Denk Arnoldra: <a href="http://madosz.hu/remembrance/view?id=70">http://madosz.hu/remembrance/view?id=70</a></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">[34] Galgóczi 2018, 41.o.</span></div><div style="text-align: justify;"><span><span style="font-family: georgia;">[35] </span><span style="font-family: georgia;">Dombrády 1990, 30.o. Az írásban részletes beszámoló van a főnöki poszt feladatairól, a Katonai Iroda működéséről. </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span><span style="font-family: georgia;">[36] MTI, 1928. július 17. Napi hírek. 15. kiadás 16:55</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span><span style="font-family: georgia;">[37] </span></span><span style="font-family: georgia;">MTI, 1937. szeptember 18. Napi hírek. 1. kiadás 7 ó.</span></div><div style="text-align: justify;"><span><span><span style="font-family: georgia;">[38] </span></span><span style="font-family: georgia;">Glaise-Horstenau II. 1983, 668.o</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span><span><span style="font-family: georgia;">[39] </span></span><span style="font-family: georgia;">Glaise-Horstenau III. 1980, 407.o</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span><span style="font-family: georgia;">[40] Bene-Szabó 2003, 67.o. Vezérkari főnöki esélyeire: Dombrády 2004, 88.o.</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span><span><span style="font-family: georgia;">[41] </span></span><span style="font-family: georgia;">MTI, 1940. március 2. Napi hírek. 45. kiadás 21:5</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span><span style="font-family: georgia;">[42] Hegedűs 1942, 28.o.</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span><span><span style="font-family: georgia;">[43] </span></span><span style="font-family: georgia;">Glaise-Horstenau III. 1980, 407.o</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span><span style="font-family: georgia;">[44] </span><span style="font-family: georgia;">Glaise-Horstenau III. 1980, 499.o</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span><span style="font-family: georgia;">[45] Kiss 1979, 181.o.</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span><span><span style="font-family: georgia;">[46] </span></span><span style="font-family: georgia;">Glaise-Horstenau III. 1980, 516.o.</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span><span><span style="font-family: georgia;">[47] </span></span><span style="font-family: georgia;">Glaise-Horstenau I. 1980, 193.o.</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">[48] Galgóczi 2018, 41.o.</span></div><div style="text-align: justify;"><span><span style="font-family: georgia;">[49] </span><span style="font-family: georgia;">Horstenau 1938-ban az Anschluss előtt két napig Ausztria alkancellárja volt, majd a Német birodalom szolgálatában Horvátországban képviselte a német érdekeket 1941-et követően. A háború után, attól tartva, hogy kiadják háborús bűnösként Jugoszláviának - bár éppen tiltakozott a horvát usztasák bűntettei ellen -, 1946. július 20-án öngyilkos lett. </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Felhasznált irodalom:</span></b></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Az 1935. évi április hó 27-ére hirdetett országgyűlés felsőházának naplója. I. kötet. Budapest, 1936</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Andrássy Antal: Katonai terror Somogyban 1919 őszén. In: Somogy megye múltjából, 10. (1979), 307-353.o. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Bene János - Szabó Péter: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-1945. Nyíregyháza, 2003</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Dernyey (Szlavnich) György: A cs. és kir. Jász-kun 13. huszárezred története 1859-1918. [Budapest], 1941</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Dombrády Lóránd: A Kormányzó Katonai Irodája. In: História, 1990. 5-6. sz. 29-30.o.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Dombrády Lóránd: Akiről nem beszékünk: Werth Henrik. In: Hadtörténelmi Közlemények 2004, 1. sz. 61-165.o.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Ferenczy István: </span><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;">A nagyszebeni m. kir. állami főgymnasium az 1898-99. iskolai évről. Nagy-Szeben, 1899</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Ferenczy István: </span><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;">A nagyszebeni m. kir. állami főgymnasium az 1899-900. iskolai évről. Nagy-Szeben, 1900</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;">Galgóczi Károlyné: Az író faluja Ménfőcsanak 1945-1970. Győr: PSÁMK, 2010</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Galgóczi Károlyné: Ménfő 1044-1934. Győr-Ménfőcsanak, 2018 </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Glaise von Horsteanu, Edmund: Ein General im Zwielicht I-III. Wien-Köln-Graz, 1980-1983</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Hegedűs Elemér: A lapanówi-limanowai hadjárat. In: Soproni Szemle, 2015. 2. sz. 115-130.o.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Hegedűs István: Őrségváltás. Budapest, [1942]</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Henriquez Vince: A cs. és kir. 9. sz. Gróf Nádasdy huszárezred története 1904-1918. Budapest, 1930.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Kiss Sándor: Emlékeim Kiss János altábornagyról. Budapest: Zrínyi, 1979</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Kóródi Máté: Adattár a Magyar Nemzeti Hadsereg tiszti különítményes csoportjai és más fegyveres szervek által elkövetett gyilkosságokról 1919. augusztus 3. – 1921. október 23. Budapest: Clio Intézet, 2020</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Magyarország a második világháborúban. Főszerk.: Sipos Péter. Budapest: Petit Real, 1997 </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Prónay Pál: A határban a Halál kaszál... Budapest: Kossuth, 1963</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Ranglisten des Kaiserlichen und Königlichen Heeres 1918. Wien, 1918.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Roszner István: Katonák, népek, események - Vitéz Báró Roszner István világháborús naplója. Budapest: Singer és Wolfner, [1938]</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Schematismus für das k. u. k. Heer und für die k. u. k. Kriegsmarine 1908. Wien, 1913</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Schematismus für das k. u. k. Heer und für die k. u. k. Kriegsmarine 1914. Wien, 1914</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;">Szakály Sándor: </span><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;">A második világháborús magyar katonai felső vezetés összetétele (Tények és adatok). In: Valóság, 1983. 8. sz. 78-91.o.</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;">Szakály Sándor: Az ellenforradalmi Magyarország (1919–1944) hadseregének felső vezetése. Adattár 1. A–K. In: Hadtörténelmi Közlemények, 1984. 2. sz. 354-392.o.</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;"><br /></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-family: georgia;">Szakonyi et al.: A magyar huszár. Budapest, 1936 </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><br /></div>Horváth Gáborhttp://www.blogger.com/profile/02380751630055262295noreply@blogger.com0Győr, Ménfőcsanak, 9012 Magyarország47.624846899999987 17.60994919.314613063821142 -17.546301 75.935080736178833 52.766199tag:blogger.com,1999:blog-2469430066778812212.post-52598600586688911732023-05-10T15:06:00.001+02:002023-05-11T15:14:42.509+02:00Az igazi hősök - könyvajánló: Reynald Secher: A vendée-i mészárlás<div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">könyvajánló: </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia; font-size: x-large;"><b>Reynald Secher: </b></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia; font-size: x-large;"><span><b>A vendée-i mészárlás: </b></span></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: georgia; font-size: x-large;"><span><b>Népirtás francia módra</b></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEJLEjaTH0kXGJk4rNbt8z0PNv0_w_OITEmH8B4wdJjB9aliEjopL7xNUx_Nmk255r8cGHncRdGeVYVIegb9OnrYxFwMZ6ZCLcMqFcDCf3CN9I5Ax79W8dLS0o5AiqoxRDZfh72tn7nRTPCxWEEKLXf704gNBmR8QB9aR2mL-l1HwDq65oA8rlpg2R/s500/covers_788821.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="352" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEJLEjaTH0kXGJk4rNbt8z0PNv0_w_OITEmH8B4wdJjB9aliEjopL7xNUx_Nmk255r8cGHncRdGeVYVIegb9OnrYxFwMZ6ZCLcMqFcDCf3CN9I5Ax79W8dLS0o5AiqoxRDZfh72tn7nRTPCxWEEKLXf704gNBmR8QB9aR2mL-l1HwDq65oA8rlpg2R/s320/covers_788821.jpg" width="225" /></a></div></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Budapest: Századvég, 2023</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Eredeti megjelenés: La Nendée-Vengé. Le génocide franco-francais (1986)</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Ford.: Kisari Miklós</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">400 oldal</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Sorozat: Furor Politicus</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"></span></div><blockquote><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><i>"Köztársasági honpolgárok, olyan, hogy Vendée, nem létezik többé! Kardjaink csapásai alatt meghalt, a nőkkel és a gyermekekkel együtt. Eltemettem Vendée-t a mocsarakban, Savenay erdeiben. A tőletek kapott parancs értelmében lovakkal tapostattam szét a gyermekeket, a nőket felkoncoltattam, ezek már nem hoznak több bűnözőt a világra. Nincs egyetlen foglyom sem, akivel törődnöm kellene. Minddel végeztem."</i></span></div><div style="text-align: justify;"></div></blockquote><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><span>Nem szoktam idézetekkel kezdeni a könyvismertetőket, de <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Jean-Baptiste_Carrier">Jean-Baptiste Carrier</a> <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Committee_of_Public_Safety">Közjóléti Bizottságnak</a> küldött levele olyan elemi erejű brutalitással meséli el az 1793 végi vendée-i megtorlást - a Vendée-i felkelésről írtam korábban a <a href="https://www.gyoriszalon.hu/news/17504/66/Kit%C3%B6r-a-vend%C3%A9e-i-kir%C3%A1lyp%C3%A1rti-felkel%C3%A9s-Franciaorsz%C3%A1gban">Győri Szalon oldalán</a> -, ami megadja a mai könyvismertető alaphangját. </span><span>A Századvég Kiadó </span><i>Furor Politicus</i><span> sorozata igazi alapműveket ad ki a politikai gondolkodás történetéből - kétségtelenül célzatosan -, amelyek közül eddig egyértelműen John Mearsheimer </span><i><a href="https://moly.hu/konyvek/john-j-mearsheimer-a-nagy-teveszme">A nagy téveszme</a></i><span> című kötete tetszett a legjobban. Egészen februárig, mikor egy igazi történelmi csemege jött ki ugyanitt magyarul, egy klasszikus, amely sok szempontból megváltoztatta Franciaországban a "Nagy francia forradalom"-ról akotott hamisan aranyló képet. Ez <i>Reynald Secher A vendée-i mészárlás</i> című kötete. A könyv a maga idejében igazi atombomba volt, még ha olyan történészek, mint a kiváló <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Fran%C3%A7ois_Furet">François Furet</a> már előtte megkezdték a visszaszámlást a robbanásig. </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">A francia forradalom korszaka az egyik kedvencem, már csak Napóleon okán is, ráadásul jó tanáraim voltak főiskolán és egyetemen a korszakhoz: Szombathelyen, <a href="https://www.nyugat.hu/cikk/vigh_kalman_nekem_a_lelkem_szaguld_amikor_latom_a">Vigh Kálmán</a>, Budapesten a kétségtelenül nagy tudású - azóta sajnos elhunyt - <a href="https://www.btk.elte.hu/content/elhunyt-vadasz-sandor.t.2527">Vadász Sándor</a>. A francia forradalomról felénk hosszú időn át csak pátosszal lehetett beszélni, holott a 19. században még nem volt így. Kossuth írtózott tőle, ahogy a legtöbb akkori politikusunk is, mivel tengernyi vér tapadt vezetőinek kezéhez. Rendszerint azok emelték magasba (mint Petőfi) akik nem voltak politikusok, és fogalmuk sem volt egy ország tényleges működéséről, ellenben univerzális gyógyszerként tekintettek a nyaktilóra, a mindenhol jelen levő "árulók" ellen. Ám aztán a XX. század ebben változást hozott, jelentős részben Ady és a Nyugat, majd 45 után a szocializmus hatására. A "forradalom" szó pozitív kicsengése a mai napig tart, forradalmi lehet egy <a href="https://index.hu/techtud/2023/04/17/apple-facetime-videohivas-technologia/">változás</a>, a <a href="https://hvg.hu/shake/VZCT6M_Itt_az_uj_forradalmi_sortarolas">sörtárolás</a>, vagy akár egy <a href="https://shop.rossmann.hu/termek/philips-oneblade-hibrid-borotva-qp272120-1-db">borotva</a> is. Mondjuk utóbbit értem, ha le lehet vágni vele egy fejet... Pedig a valódi forradalomban nincs semmi csodálatos. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Reynald Secher a ma már közigazgatásilag nem is létező La Chapelle-Bassemére - 2016 óta Divatte-sur-Loire része - szülötte, amely jelentéktelen település a Loire folyó bal partján, és történelmileg sokkal inkább Bretagne, mintsem a antik Franciaország része. Secher, mint lokálpatrióta szülőfaluja történelmét kutatva bukkant rá La Chapelle-Bassemére egykori rektorának, Pierre-Marie Robin titkos feljegyzéseire, melyet a régió történelmének legsötétebb napjaiban vezetett, a Francia forradalom alatt. Secher a feljegyzések során döbbent rá, hogy micsoda szörnyűségeket követtek el a térségben a francia forradalom eszmevezérelt fanatikusai a szabadság nevében 1793-ban és az azt követő években. Secher végül igencsak merészen szembeszállva a fősodorral megírta diplomamunkáját, amely bemutatta a forradalom valóságát a Vendée-nek nevezett vidéken. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: georgia;">A kötet négy fő részből/fejezetből és egy függelékből áll, hagyományos módon, alapvetően kronológiai sorrendben mutatva be a történéseket. </span><span style="font-family: georgia;">Secher mikrotörténelmi szinten vizsgálja a forradalmat (cseppben a tenger), hogy miként lett a szabadság jelszava alatt Vendée a borzalmak tartománya. A kötet bemutatja a régiót, a "hadműveleti Vendée-t", amely jóval túlnyúlt Vendée tartomány határain, kiemelve, hogy ez egy igencsak gazdag terület volt, amely az 1789-es változásokat általában véve üdvözölte. Vendée 1789-ben jó hely volt, társadalmi békével megáldva, ahol a nemes és nemtelen jól kijött egymással, és csak apró - elsősorban közigazgatási - okokból nehezteltek a királyságra, mely problémák könnyen orvosolhatóak lettek volna. A társadalom gyorsan modernizálódott, és a vallási fanatizmus - amellyel majd megvádolja őket a forradalom - teljesen hiányzott. Az első fejezetben egészen a szakításig jutunk, mikor a vendée-iek megelégelik, hogy panaszaik süket fülekre találnak a Párizsban. </span><span style="font-family: georgia;">Valójában Vendée-ben és környékén a feudális rendszert az emberek nem találták különösebben rossznak, elfogadott volt és rugalmas. A nemesek többsége úgy élt, mint a helyiek, a szimbolikus szolgáltatások nem jelentettek nagy terhet, és nagyfokú autonómia uralkodott, egy halom egyénre szabott kiváltsággal. Ezzel szemben a forradalmi kormány centralizált közigazgatást vezetett be, amely a városoknak kedvezett a falvakkal szemben, növekedtek a terhek, szaporodtak a sorozások és idegenek vették át a közigazgatás irányítását a helyiektől. Ahogy az idő telt, a vendée-iek egyre inkább a régi időket sírták vissza. Joggal. Az önkormányzatok autonóm érdekképviselet helyett Párizs végrehajtóiként tevékenykedtek. 1793-ben a vendée-iek egyre inkább tettek a csak szavakban létező párizsi "szabadságra". Az utolsó cseppet a pohárba a papok üldöztetése jelentette, akiknek többsége mélyen hívő, egyszerű ember volt, akik a helyi közösségekből származtak.</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: georgia;">A második rész maga a Vendée-i háború. Secher nem hadtörténész, nincs itt elemzés a hadi eseményekről, de szépen összefoglalja, hogy kutatásai szerint miként vált lehetségessé a helyi ellenállás, és milyen erőkből táplálkozott. Secher statisztikai adatokkal bizonyítja, hogy nem kellően árnyaltak azok az elelmzések, amelyek társadalmi csoportok/osztályok alapján próbálják megérteni Vendée-t. </span><span style="font-family: georgia;">Azok a forradalmi vádaskodások pedig végképp tévesek, amelyek szerint a vendée-ieket főnemesek és főpapok intrikái vették volna rá a lázadásra. Az itteni nép nem azért lett királypárti, mert rajongtak a királyságért, hanem mert 3 év alatt meggyűlölték a forradalmat. Secher finoman adagolja a sokkoló erőszakot, ami a felkelő hadsereg leverését követte 1794. januárjában, mikor a "pokoli oszlopok" szervezetten pusztították végig a térséget, megölve mindenkit, aki az útjukba akadt (sokszor a forradalom híveit is). </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: georgia;">A harmadik "fejezet" az utóhangokra koncentrál, a bizonytalanságra, amely az erőszak első hullámát követte. Az önálló kutatásokat leginkább tartalmazó terület azonban a negyedik rész, amely hideg matematikai tényeket közöl a pusztításról az 1792-es és 1802-es felmérések összevetésével településenként. A számok bizonyítják, hogy itt semmi túlzás nincs, ez polgárháború és népírtás volt. Habár a 10-30%-os népességcsökkenés településenként némely leírásokkal összevetve még kedvezőnek is tűnik, itt akkor is tízezrekről van szó, de akár százezrekről. </span><span style="font-family: georgia;">Secher statisztikai megközelítéssel tárja fel a hadműveleti Vendée-ben emberéletekben és épületekben esett kárt a forradalom korszakában. A számok érzelemmentesen mutatják be a pusztítás nagyságát, ugyanakkor a korabeli leírások már messze nem azok. </span><span style="font-family: georgia;">Türelmetlenség, meg nem értés, a párbeszéd hiánya, és a köztársasági fanatizmus együttesen ahhoz vezettek, hogy végül már egy egész régiót akartak sivataggá tenni, büntetésből. </span><span style="font-family: georgia;">A leginkább megdöbbentő azonban az, hogy Carrier idézett levelét igazolják a számok, itt nem túlzásokról számoltak be a korabeli leírások: a gyermekek és nők hasonló arányban vesztek oda a felkelést követő megtorlásban, mint a katonaköteles férfiak... </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: georgia;">A kötet abból a szempontból is érdekfeszítő, hogy a forradalmi Franciaország mennyire tökéletesen megelőlegezte a XX. századi totális diktatúrákat. Van itt 9-15 évesekből a forradalom védelmére kialakított "előHitlerjugend", vallásüldözés, békepapság kialakítása, a nagyvárosi értelmiség mélységes lenézése és megvetése az "elmaradott" vidékkel szemben, tömeges kivégzések. A győztesek a legdurvább terrort alkalmazták a levert lázadókkal szemben, korra és nemre való tekintet nélkül. A párizsi konvent odáig jutott, hogy dekrétumot fogadott el a terület fizikai megsemmisítésére, és megparancsolta az erdők, szántóföldek és lakóházak porig égetését. Természetesen mindezt Franciaország érdekében... </span><span style="font-family: georgia;">A már említett Vadász Sándor - aki mindig elmondta, hogy "Napóleon, az aztán nagy alak volt!" - leginkább azt emelte ki mindig, hogy a jakobinusoknak volt szociálpolitikájuk. Hát az lehet, hogy volt, de hogy gátlásuk nem volt, az is biztos. </span><span style="font-family: georgia;">Ezek a "tiszta szívű gyilkosok" igazi vallási fanatikusok voltak vallás és vallási korlátok nélkül. </span><span style="font-family: georgia;">Ugyanakkor persze mindenkit az egyén szintjén kell megítélni, voltak közöttük józan hangok, igaz az ordító többség és a terror ezeket a hangokat nem engedte szóhoz jutni rendszerint. </span><span style="font-family: georgia;">Bátran kijelenthető, hogy a</span><span style="font-family: georgia;"> forradalmi kormányzat azokat a normákat sem tartotta be, amelyeket hirdetett. Vendée ellenállása jogos volt, és törvényszerű. Carrier csak egy fokkal végezte jobban a jakobinusok bukását követően, mint ahogy érdemelte: 1794. december 16-án bűneiért nyaktilóval kivégezték.. </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><span>A kiadás a sorozat hagyományait folytatja, kicsi, könnyen kézben tartható, viszonylag jó fűzéssel és zöld alapszínnel. A korrektúrázás jónak mondható, ellenben a</span><span> fordítással kapcsolatban észrevételeim vannak. Kritikával nem élhetek - francia nyelvismeret hiányában -, ám talán szerencsésebb lett volna forradalom híres-hírhedt <i>Comité de Salut Public</i>-ját meghagyni a nálunk elterjedt Közjóléti Bizottság név alatt, s nem "Közüdv Bizottság"-nak fordítani (bár szó szerint egyébként helyes). Még egy helyen utána kellett néznem az eredeti francia szövegnek, mert nyilvánvalóan nem lehetett helyes a magyar fordítás. A 146. oldalon ugyanis egy Loire-on működő hadihajó két ágyúval és két "kővetővel" (sic!) van felszerelve. Utánanéztem az angol és francia kiadásban, itt az eredetiben "deux Perriers" áll, ami alighanem két kisebb kaliberű forgatható </span><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Pierrier_%C3%A0_bo%C3%AEte">hajóágyú</a><span>. Mivel a kötetben azért hadi események leírása is előfordul, talán célszerű lett volna egy ebben jártas szakértővel is elolvastatni a szöveget kiadás előtt. Ezt leszámítva a kiadás teljesen jó. Még sok ilyet!</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><u>Értékelés:</u></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Rendkívül fontos, hiánypótló mű a francia forradalomról szóló magyar irodalomban Secher könyve, így mindenképpen elfogult vagyok vele szemben. Mindenkinek ajánlom, aki meg akarja ismerni a francia forradalom valós történetét, és kilépne a forradalmi pátosz rózsaszín ködéből, amibe a XX. század belenevelt minket. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;"><u>Pontszám:</u></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">Kilenc kiegyenesített kasza a tízből.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia; font-size: medium;">9/10 pont</span></div>Horváth Gáborhttp://www.blogger.com/profile/02380751630055262295noreply@blogger.com0Csorna, 9300 Magyarország47.6103234 17.246244419.300089563821153 -17.9100056 75.920557236178837 52.402494399999995tag:blogger.com,1999:blog-2469430066778812212.post-30697760845139168332023-04-28T14:58:00.000+02:002023-04-28T14:58:15.563+02:00Könyvajánló: Az év magyar science fiction és fantasy novellái 2022<div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Könyvajánló:</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: times; font-size: x-large;"><b>Az év magyar science fiction </b></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: times; font-size: x-large;"><b>és fantasy novellái 2022</b></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgj2mq-eYW2CRVEz8eOftM8Ik7P9w8SrJ4yBXruOkKzV9qcYST-rES7ZDi8evLyVoowuObOejURu601-bvs0S6TQ99T5Gt-UorO5ozP220y8W4naoq2mi4C8rIoB-aRvAF5XiB_3nK_CzQMQ9L53MDjDtXXAnAc7guA9GQkKazaRr4QGp5tbVHDvg9P/s500/covers_770622.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="330" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgj2mq-eYW2CRVEz8eOftM8Ik7P9w8SrJ4yBXruOkKzV9qcYST-rES7ZDi8evLyVoowuObOejURu601-bvs0S6TQ99T5Gt-UorO5ozP220y8W4naoq2mi4C8rIoB-aRvAF5XiB_3nK_CzQMQ9L53MDjDtXXAnAc7guA9GQkKazaRr4QGp5tbVHDvg9P/s320/covers_770622.jpg" width="211" /></a></div></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Budapest: Gabo, 2022</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Szerk.: Kleinheincz Csilla, Roboz Gábor</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">325 oldal</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Az utóbbi években sokszor veszek kézbe sci-fi és fantasy novellákat, mert roppant praktikusak utazáshoz. Ilyen volt Moskát Anita igazán <a href="https://hagibal.blogspot.com/2023/03/konyvajanlo-moskat-anita-hazugsag.html">elemi erejű kötete</a> vagy a már korábban megénekelt <a href="https://hagibal.blogspot.com/2021/04/konyvkritika-az-ev-legjobb-science.html">2020-as antológia</a> a Gabo Kiadótól. Örvendetesen megszaporodtak a magyar novellagyűjtemények is e témákban, és most egy ilyet olvastam ki az elmúlt hetek során. Felemás érzéseim vannak a 2022-es magyar antológia kapcsán. Egyfelől egyáltalán nem rossz, másfelől eléggé egyszínű (=fekete) válogatást kaptam. </span><span style="font-family: times; font-size: large;">Az egész kötet hangulata kényelmetlenül lehangoló, s mintha a szerzők azt kapták volna feladatul, hogy öngyilkosjelölteket győzzenek meg a hídról való leugrás helyességéről... Hogy ez miért jó, azt nem tudom. Valaha a sci-fi pozitívan nézett jövőbe, most meg semmiféle aletrnatívát nem kínál a kikerülhetetlen bukással és sötétséggel szemben. Oké, értem, hogy a világ hangulata ilyen mostanság, de ez viszont már túlzás. </span><span style="font-family: times; font-size: large;">Mondanivalónk a jövőről nagyjából annyi, hogy szar lesz (a jelenről és a múltról is kábé ennyi). </span><span style="font-family: times; font-size: large;">Igazi fantasy világ sem nagyon bontakozott ki a lapokon, bár persze egy epikus világ bemutatására nem a novella a legalkalmasabb műfaj. Leginkább az ijesztőnek szánt rémtörténetek domináltak. </span><span style="font-family: times; font-size: large;">Akad néhány jó novella benne, de sajnos nincs olyan, amire azt mondanám, hogy igazán kiemelkedő. Igazi klasszikus űrhajós tu-fa nem volt benne, nagy fájdalmamra. Miért mentek ezek ki a divatból ennyire?</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: large;">Összegezve: Az Isten szerelmére, ne legyünk már ennyire depressziósak!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: large;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: large;">Nézzük röviden az egyes novellákat külön-külön!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="font-family: times; font-size: medium;">Gaura Ágnes: Ha elég mélyre nyúlsz</span></b></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Önfeláldozásba csavart tündéres családdráma. Nem sokra emlékszem belőle pár héttel később, mivel se nem kiemelkedően jó, se nem tragikusan rossz.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">5/10</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="font-family: times; font-size: medium;">Nagy László: Tanyasi szerelem</span></b></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Sokkal inkább pszichológiai thriller vagy rémtörténet, mintsem fantasy vagy sci-fi. Annak mondjuk nem volt rossz. Van egyfajta tömegkultúra iránti kritika benne, és végig feszültségben tartott. A csavar kissé kiszámítható, de nem is lehetett más a vége.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">7/10</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="font-family: times; font-size: medium;">Juhász Viktor: Retropunk</span></b></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Fiataloknak írt lázadozós tinisztori, multik és kormányok ellen irányozva. Az a tipikus eset, amikor a szerző azt próbálja elhitetni, hogy önmagában az elenállás valamiféle értékkel bír. Holott nem. Elment.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">6/10</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="font-family: times; font-size: medium;">Szakács Béla: Rügyező hús</span></b></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Növényvilágos drogos disztópia, titkosrendőrséggel. Nem nagyon értettem, mit akart közölni a szerző.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">5/10</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="font-family: times; font-size: medium;">Sándor B. Anna: Vén páviánok</span></b></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Az intellektuálisan érdekesebb novellák között volt, amely valós problémákat fejteget az idősgondozás versus fiatalok témában. Amúgy ez is disztópia, amiket alapvetően szeretek, de sajnos elkezdték fullba nyomni az antiutópiát... A történet a jövőben játszódik, ahol főszereplőnk gondozza beteg apját, ám az állam ezt a problémát az idősek likvidálásával igyekszik megoldani. Jó pár ilyet olvashattunk már egyébként az utóbbi időben, a téma nem hat az újdonság erejével.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">7/10</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="font-family: times; font-size: medium;">Molnár B. Gábor: Boszorkányper</span></b></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Egy elvileg már rutinosabb szerző örkényi szatírába fúló boszorkányos sztorija, ami kissé Karel Čapek Egy tisztes polgár meghurcoltatása című írására emlékeztetett, csak messze nem olyan jó vagy vicces. Még így is a jobbak kjözé tartozott.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">7/10</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="font-family: times; font-size: medium;">Erdei Anita: A négymilliárd éves játék</span></b></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Egy meglehetősen bizarr Office-epizód, néhány értékelhető szóviccel és ötlettel. Szatíra a modern céges világról és arról, hogy tulajdonképpen nem mindig könnyű eldönteni, ki szabad és van rácsok mögött. Az egyik legjobb novella volt. A téma emellett az érzelmek megélése és a mindent elborító társadalmi kreditrendszer. Nyilván hamis, ilyen nem történhet meg a valóságban... </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">8 pont. Hehehe :D</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="font-family: times; font-size: medium;">Komor Zoltán: Foghíj</span></b></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Beteg és vulgáris. De leginkább csak undorító. Nem akarok ilyeneket olvasni.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">2/10</span></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="font-family: times; font-size: medium;">Gödény Balázs: Gyors, gyors, lassú</span></b></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Egészséges és finom. De leginkább csak szép. Ilyeneket akarok olvasni. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">8/10</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Na jó, pár mondatot még hozzáteszek: szomorkásan édes rövidke történet a szeretetről, amin az idő sem fog. Unikum volt ebben a valószerűtlenül sötét antológiában. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="font-family: times; font-size: medium;">Vincze Nóra Veronika: Tündérvarázs alapítvány</span></b></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: large;">A "Jól vigyázz, mit kívánsz!" - midászi története dokumentarista módon tündérmesébe bugyolálva. Főszereplőnk természetesen beteg, szülei természetesen nem a világ szüleinek élvonalába tartozók, osztálytársai természetesen nem szeretik, és természetesen a tündérekről is kiderül, hogy vérszopók. Természtesen.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">6/10</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><b>Reke Balázs: Hamvadás</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Kiégett emberek egy gyárdisztópiában a halálról diskurálnak és a halálra készülnek. Megint egy depresszív világ, amely legalább a végén kaput nyit a szereplőnek, hogy lehet jobb is, mint végleg benne ragadni a mocsokban és szép lassan műanyaggá válni. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">6/10</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><b>Zdenyák József: ASP-protokoll</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Kiégett emberek egy TSZ-disztópiában disznódögöket dobálnak tömegsírba, miközben a fizetési bónuszról diskurálnak. Egy Lovecraft-féle borzongatásos rémtörténet, ami egyáltalán nem rossz, csak ezekre nem vagyok túl fogékony manapság. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">7/10</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><b>Tallódi Julianna: Hogyan ne tűnj el</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Szintén egyfajta rémtörténet napló formátumban, de itt a rém elsősorban az ember agyában él, és ki akarja tépni a való világból. A novella a magányosságról és és az eltűnésre való igényről értekezik, konklúziója szerint a megoldás a világ elfogadása és a problémákkal való szembenézés. Igaza van.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">8/10</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><b>Füzesi Dóra: Kiscsillag Delta</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Kötelező körök tudomány nagyszerűségéről, és az élet mibenlétéről, némi odaszúrással a bigott vallási fanatikusoknak (mintha mifelénk éppen ezek tobzódnának). A novella valamiféle hitvallás a biológia mellett, ami érthető, hiszen a biológia valóban csodálatos. Nem igazán tudom, mit akart a történet elmesélni, azon kívül, hogy elmesélt egy történetet...</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">5/10</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><b>László Zoltán: Ördöglakat</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Egy Stalker-re hasonlító alaptörténet: adva van egy város, ahol csodák történnek, melyek egy elképzelhetetlen természetfölötti természeti - igen, érzem az ellentmondást - jelenségből táplálkoznak, s ahova sokan el akarak jutni, de az utat cak kevesen ismerik. Főszereplőnk egy ilyen vezető, aki egy lányt akar odacsempészni. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">5/10</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><b>Kiss Gabriella: Hétszerte</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Erősen népmesei beütéssel bíró rémtörténet, sokszor borzalmasan túlírt körmondatokkal. Nem, attól, hogy sok vesszőt teszünk egy 5-7 soron átívelő mondatszörnybe, nem lesz jobb a szöveg, se modern. Legfeljebb monoton, amit átlapoz a nagyérdemű... Hanyagoljuk már ezt a baromságot legalább a fantasykben! A történet pedig nem rossz, sőt a szöveg is stílusos. Voltaképpen tetszett, ahogy a mai megcsinált szépségkultusz át lett ültetve tanulságos mesébe. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">8/10</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: large;">A kiadásról:</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">A tartalom égbekiáltó ellentétben áll a fehér borítón szép jövőt ígérő illusztrációval, fogalmam sincs, melyik novella tartalmára kellene asszociálnom róla. Kissé csicsás. De legalább jó, masszív kötést kapott. </span><span style="font-family: times; font-size: large;">Na ugy</span><span style="font-family: times; font-size: large;">e, hogy a Gabo tud rendes kötést is adni egy könyvnek... Miért ne lehetne hát egy kissé a fűzött könyvekre is odafigyelni? Aligha lenne sokkal drágább egy minőségibb ragasztás, mint a jelenlegi vacak. A fűzött kötés rendben van. Tördelési és helyesírási hiba nem jellemző.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: large;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: large;">Összesen:</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: large;">6.5/10 pont</span></div>Horváth Gáborhttp://www.blogger.com/profile/02380751630055262295noreply@blogger.com0Győr, Ménfőcsanak, 9012 Magyarország47.624846899999987 17.60994919.314613063821142 -17.546301 75.935080736178833 52.766199tag:blogger.com,1999:blog-2469430066778812212.post-70460519201669256892023-04-15T23:57:00.007+02:002023-05-19T10:36:13.985+02:00George Armstrong Custer az "aeronauta" - légi "hadviselés" az amerikai polgárháborúban<div style="text-align: center;"><span style="font-family: times; font-size: large;"><b>George Armstrong Custer az "aeronauta"</b></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_NlXonLmlGLa1YBhF3uGdkbrXA8NFMN9RERFi_qhvS9yvY6O0W6S81iIubOEBmO6GtJ7nPP7omNHjc9m7IDlAutpa9fz-g2VJz7sxThR399k795XZZys-DWHxwZTqt7Z6cuwT-sypOYb0rwgPuSMUqODFYaSwtoS_3zH15E9_9EF0mc34h1MGOSFu/s1846/Custer_Bvt_MG_Geo_A_1865_LC-BH831-365-crop.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1846" data-original-width="1476" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_NlXonLmlGLa1YBhF3uGdkbrXA8NFMN9RERFi_qhvS9yvY6O0W6S81iIubOEBmO6GtJ7nPP7omNHjc9m7IDlAutpa9fz-g2VJz7sxThR399k795XZZys-DWHxwZTqt7Z6cuwT-sypOYb0rwgPuSMUqODFYaSwtoS_3zH15E9_9EF0mc34h1MGOSFu/w256-h320/Custer_Bvt_MG_Geo_A_1865_LC-BH831-365-crop.jpg" width="256" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">George Armstrong Custer 1865-ben<br />(forrás: <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/File:Custer_Bvt_MG_Geo_A_1865_LC-BH831-365-crop.jpg">innen</a>)</td></tr></tbody></table></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><span><i>George Armstrong Custer</i> (1839-1876) nem éppen arról közismert, hogy egyike azon pioníroknak, akik az amerikai polgárháború során légi megfigyeléseket végeztek ballonról. Pedig igaz. A <a href="https://www.gyoriszalon.hu/news/9688/66/A-Little-Bighorn-i-csata-Ezen-a-napon-t%C3%B6rt%C3%A9nt">Little Bighorni csata</a> - erről két visszaemlékezést is közzétettem egykor a blogomon, egy <a href="http://hagibal.blogspot.com/2012/03/egy-indian-little-bighorn-i-csatarol.html">lakotát</a> és egy <a href="http://hagibal.blogspot.com/2012/03/egy-amerikai-little-bighorn-i-csatarol.html">amerikait</a> - lovassági parancsnoka 1862-ben, az unió félszigeti-hadjárata során Yorktown ostromakor (1862. április 5. - május 4.) több tucatszor szállt léggömbbe, hogy onnan figyelje meg a konföderációs vonalakat tábornoka utasításainak megfelelően. </span>Az ominózus repülés hátteréhez a következőket érdemes elmondani:</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><span><i>Custer</i> hadnagy ekkor az 5. lovasezredben (<a href="https://en.wikipedia.org/wiki/5th_Cavalry_Regiment">5th Cavalry Regiment</a>) szolgált, amelyet 1862. márciusának végén áthajóztak <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Fort_Monroe">Fort Monroe</a>-ba, hogy részt vegyen <i>George B. McClellan</i> tábornok nagyszabású és döntőnek hitt támadásában a Virginia-félszigeten át Richmond ellen. Hősünk ezrede[1] <i>Erasmus Darwin Keyes</i> dandártábornok IV. hadtestének[2] részeként tört előre Yorktownig, ahol a konföderáció félszigeti parancsnoka, a csak "hercegnek" becézett <i>John B. Magruder</i> átmenetileg megállította, ha nem is erővel, hanem fortéllyal.[3] <i>Custert</i>, mint West Pointon végzett tisztet, <i>William F. "Baldy"</i> <i>Smith </i>dandártábornok 2. hadosztályához rendelték segítendő az ostromművek építését műszaki ismereteivel. Egy műszaki tiszt, <i>Nicolas Bowen</i> mellé osztották be, aki a polgárháború során elsősorban térképészeti tevékenységéről lett ismert.</span>[4] Első feladataként <i>Custernek</i> halottakat kellett temettetnie, mivel mint érkezőre, rátukmálták ezt a fölöttébb kellemetlen, ám létfontosságú feladatot.[5] Hamarosan egy másik különleges feladat is várt rá. <i>Smith</i> tábornok főhadiszállásától nem messze tartózkodott a felderítés céljából a hadsereggel hozott két léggömb egyike. <i>Smith</i> nem volt elégedett a ballonosok (ahogy akkoriban hívták magukat: aeronauták) ténykedésével, elrendelte, hogy hivatásos katonák menjenek fel a "pilótákkal", hogy megfigyeléseik hitelesebbek legyenek. Mivel korábban már történt egy csaknem végzetes baleset, mikor <i>Fitz-John Porter</i> tábornok ment fel, most egy alacsonyabb rangú tisztet kerestek, aki "feláldozhatóbb". <i>Smith</i> megparancsolta <i>Custernek</i>, hogy emelkedjen fel a léggömbbel és figyelje meg a konföderáció védelmét Yorktownnál és a Warwick folyó mentén.[6] Innentől átadjuk a szót magának <i>Custernek</i>:</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFrYzurIDxvYm-wwYB-9EV1QJgYwTgNGjObuVHrplyb8OVxgSiBMGA8RqIydB-NpbrtAMlatvRgtfclmVdCq1-pxrOWQzIC7--jd6jbZarzcmeCex7GClZbsaErrBUOQ17pD1d1cIp1OGJQ9VO2aZ5azDDXIdKcoZosrh8QQdTBWz8nRs5LKNcxEEz/s3968/46aeff673cc6ca621197afed9e9a0551.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="3374" data-original-width="3968" height="340" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFrYzurIDxvYm-wwYB-9EV1QJgYwTgNGjObuVHrplyb8OVxgSiBMGA8RqIydB-NpbrtAMlatvRgtfclmVdCq1-pxrOWQzIC7--jd6jbZarzcmeCex7GClZbsaErrBUOQ17pD1d1cIp1OGJQ9VO2aZ5azDDXIdKcoZosrh8QQdTBWz8nRs5LKNcxEEz/w400-h340/46aeff673cc6ca621197afed9e9a0551.jpg" width="400" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: times;">Custer (balról) két társával, Nicolas Bowen és William G. Jones hadnagyokkal a félszigeti-hadjárat során 1862-ben (forrás: <a href="https://www.loc.gov/pictures/item/2018666137/">innen</a>)</span></td></tr></tbody></table><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><i>"A Bowen hadnagy segédjeként rám háruló kötelességeken kívül, amelyek szigorúan az ő csoportjára[7] vonatkoztak, volt egy másik feladat is, amellyel Smith tábornok megbízott, s amely olyan sajátos jellegű volt, hogy külön említést érdemel. Ez se kevesebb, se több nem volt, mint hogy meghatározott időpontokban tegyek léggömbös felemelkedést az ellenség megfigyelésére, és ha lehetséges, határozzam meg a változásokat védműveinek számában, vagy csapatai elhelyezkedésében. </i></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><i>A háború során erős kételyek fogalmazódtak meg a léggömbök gyakorlati használhatóságát illetően. Sok múlt az [adott] vidék jellegén, és a szembenálló felek közti távolságon. A hadsereg túlnyomó többsége elítélte és nevetségesnek tartotta a ballonos felderítési rendszert, anélkül, hogy személyesen tesztelte volna. Egyik erős oka volt e vélemény kialakulásának, hogy a felemelkedéseket rendszerint hivatásos aeronauták, Lowe professzor[8] és asszisztensei hajtották végre, és ők gyakran számoltak be "porfelhőkről", "erős katonai oszlopok mozgásáról", "új földművek építéséről", "erős tábor a jobb oldalon"-ról, "nagy aktivitás az ellenséges védműveknél"-ről, ami akár mind igaz is lehetett, de nem volt mód igazoni vagy cáfolni, amíg csak ezek a szakemberek tettek repüléseket. A hadseregben általánosan elterjedt megjegyzés volt bármely léggömbös felderítés eredményeként készült jelentésre, hogy "az aeronautáknak érdekükben állt, hogy felnagyítsák állításaikat és felértékeljék saját fontosságukat, ezzel biztosítva maguknak jövedelmező állást, és bármiről beszámolnak, amire képzeletük késztette őket, ellentmondásoktól való félelem nélkül." </i></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><i>Akár ezért, akár más okból kifolyólag - ezt nem tudni, de nem is lényeges -, Smith tábornok elhatározta, hogy egy tisztet küld felszállni. A tábornok arra utasított, hogy végezzek felderítést léggömbbel, amelyet nem kis megrendüléssel fogadtam, mert bár a lovassági szolgálatot részesítettem előnyben, mégis ezt a magasságot magam választottam[9], míg ez a javasolt túra sokkal magasabbra vitt, mint amilyet valaha is szerettem volna, vagy elképzeltem. Ez olyasfajta veszély volt, amely ellen kevesen iskolázták fel magukat, és még kevesebben kívánták. A ballont rendszerint 1000 láb magasra engedték felemelkedni, ahol földig nyúló köteleken e célra alkalmazott férfiak tartották. </i></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><i>A hadviselés e válfaja iránti csodálatot egy olyan incidens csökkentette, amelynek Fitz John Porter vezérőrnagy volt a főszereplője. Egyedül szállt fel egy léggömbbel, és miután kockázatos magasságba ért, a földhöz rögzítő kötél - amely a ballon felfújásához használt savval való érintkezés következtében meggyengült - elszakadt, és Porter tábornok azon kapta magát, hogy akarata ellenére nem pusztán felfelé, hanem az ellenség irányába is száll. Katonák ezrei, akik szemtanúi voltak a felemelkedésnek, és látták az esetet, most lélegzetvisszafojtva figyelték az útját. Szerencsére Porter tábornok már indulás előtt tájékozódott a szelepzsinórról, amelyen keresztül a gáz eltávozhat és és a ballon leengedhető. </i></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><i>Szokásos hidegvérével és lélekjelenlétével meghúzta a zsinórt, kinyitva a szelepet, és hamarosan látta, hogy emelkedése süllyedéssé változik, de léggömbökkel való tapasztalatlansága miatt túl sok gázt engedett ki, és süllyedése nem csak gyors volt, de már veszélyessé vált. Szerencsére egy fa ágaival találkozott, amelyben elakadt a ballont és rögzítette, így éppen csak, de a tábornok megúszta azt, ami súlyos katasztrófának ígérkezett. </i></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><i>Azt mondták, vigyek magammal a ballonos felszállás során egy tábori látcsövet, iránytűt, ceruzát és jegyzetfüzetet. Ezekkel a megfelelő magasság elérését követően képes voltam felfedezni, lokalizálni és feljegyezni az ellenség védműveit és táborhelyeit. A ballon csak csekély távolságra tartották Smith tábornok főhadiszállásától, számos kötéllel a földhöz rögzítve, akár egy vad és idomíthatatlan vadállatot. </i></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><i>Oda mentem hát, elmémben nem minden kétely nélkül, hogy miként végződik az expedíció. Az ügyeletes tisztet már előzetesen értesítették, így minden készen állt a felemelkedéshez. Korábban még sohasem figyeltem meg a léggömböket, csak távolról. Mivel érdekelt a konstrukció, elkezdtem alaposan megvizsgálni minden egyes alkatrészt, amikor az aeronauta kijelentette, hogy minden készen áll. Megkérdezte, hogy egyedül akarok-e felmenni, vagy elkísérjen. Ha őszintén vagyok, a vágyam az lett volna, hogy egyáltalán nem kelljen felmenni, de ha már mennem kellett, a társaság mindenképpen kívánatosnak tűnt. Közömbösséget tettetve jeleztem, hogy ő is jön.</i></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><i>A kosár, amelyben felszállnunk kellett, körülbelül két láb magas, négy láb hosszú és valamivel több, mint fele ilyen széles volt, minden szempontból egy ilyen méretű fűzfából font kosárhoz hasonló, fogantyúk nélkül. Ezt a kosarat röögzítették a ballon zsinórjaihoz. Asszisztensem beszállva - miután eligazítást tartott a köteleket tartó férfiaknak -, azt mondta foglaljam el helyem a kosárban. Eleget tettem kérésének, és mielőtt teljesen tudatában lettem volna ennek a ténynek, észrevettem, amint elhagyjuk a földet, és zajtalanul, szinte észrevétlenül emelkedünk a felhők felé. </i></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><span><i>Segédem egyenesen állt, egy erre a célra körülbelül két lábbal a kosár felett elhelyezett vasszallagra támaszkodva. Engem is felszólított, hogy álljak fel. Abban az időben bizalmam a léggömbökben nem volt elegendő egy ilyen előadáshoz, így a kosár alján maradtam, mindkét oldalon határozottan megkapaszkodva. Először a kosár kialakításának módjára fordítottam a figyelmemet. Számomra nagyon tör</i></span><i>ékenynek tűnt, nem úgy nézett ki, mint ami a ránehezedő súly tizedét is elbírja. Az oldalán és az alján lévő hézagok óriásinak tűntek, és minél jobban eltávolodtunk a földtől, annál nagyobbnak láttam őket, egészen addig, míg már azt képzeltem, hogy valamelyikünk áteshet rajta. Kifaggattam a társamat, hogy a kosár valóban, igazán biztonságos-e. Igenlően válaszolt, majd hogy megerősítse állítását, fel-alá kezdett ugrálni, hogy bizonyítsa a kosár erejét, és kétségeimet eloszlassa. Ehelyett azonban megkétszereződtek félelmeim, és arra számítottam, hogy a kosár alja megadja magát, és egyikünk vagy mindkettőnk a földre zuhan. Ezek a félelmek - utólag megállapítottam - abszurdak voltak, mivel a kosarat számos keskeny, de erőteljes acélszallag erősítette meg, így hatalmas teher elbírására alkalmas.</i></span></div><div style="text-align: justify;"><i><span style="font-family: times; font-size: medium;">Fokozatosan egyre jobban megismertem a kocsit - mely címmel a kosarat kitüntették -, és felhagyhattam a magasságról történő becsléssel, és az alattunk és körülöttünk - ameddig csak a szem ellátott - elterülő nagyszerű táj megfigyelése felé fordultam. Jobbra a York folyó volt látható, amely szemmel követve a Chesapeake-öbölben nyugodott. Balra, nagyjából ugyanakkora távolságra folyt a James folyó, amely később olyan fontos szerepet játszott az akkor még csak gyerekcipőben járó nagy küzdelem befejezésénél.[10] A két folyó között a leggyönyörűbb táj terült el, és nem volt kevésbé érdekes, mint gyönyörű, mivel olyan hadseregek változtattak hadműveleti színtérré, amelyek nagyobbak és félelmetesebbek voltak, mint bármelyek, amik valaha szembeszálltak egymással ezen a kontinensen. Korábban is volt már hadműveletek színhelye, amelyek bár kevésbé voltak kiterjedtek, de nem kevésbé voltak fontosak következményeikben.[11] </span></i></div><div style="text-align: justify;"><i><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></i></div><div style="text-align: center;"><i><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigD6tbYXeMqUwM-ZQU5krOG9DLSrdJe4ULVBaSt2Co1qJEbKS0syzBhzQjCIRgo1ptgJvYAf_BPEwcxLFgK2wD20pFaML5tP6CCpB4goj6sUiEjRtTX_S9CpV7QZo1j6cqyFTgSpy5LAzbEIenE5mZ-cM9kreYTAlOPhQ1BbSWcAM6dptTHrqNEZTh/s910/1862_sketch.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="580" data-original-width="910" height="255" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigD6tbYXeMqUwM-ZQU5krOG9DLSrdJe4ULVBaSt2Co1qJEbKS0syzBhzQjCIRgo1ptgJvYAf_BPEwcxLFgK2wD20pFaML5tP6CCpB4goj6sUiEjRtTX_S9CpV7QZo1j6cqyFTgSpy5LAzbEIenE5mZ-cM9kreYTAlOPhQ1BbSWcAM6dptTHrqNEZTh/w400-h255/1862_sketch.jpg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Uniós léggömb Virginia felett a félszigeti hadjárat során<br />(forrás: <a href="https://commons.wikimedia.org/wiki/File:1862_sketch.jpg">innen</a>)</td></tr></tbody></table></i></div><div style="text-align: justify;"><i><span style="font-family: times; font-size: medium;">[...]</span></i></div><div style="text-align: justify;"><i><span style="font-family: times; font-size: medium;">Törekedtem megtalálni és felismerni a különféle érdekes pontokat, a szemem előtt elterülő hatalmas területen. A pont, ami fölött a léggömb függött talán egy mérföldre lehetett az ellenség vonalának legközelebbi pontjától. Nyílt vidéken a ballonok felbecsülhetetlen értékűek lettek volna az ellenség táborának és tevékenységének felfedezésében. Sajnos azonban az ellenség táborait, akárcsak mi a miénket , általában az erdőben ütötték fel, hogy elkerüljék a nyári nap intenzív forróságát. Warwick [folyó] mentén lévő földműveiket erdők takarták el, így a légjárónak a lehető legnagyobb magasságot kellett volna elérnie, majd közvetlenül a vizsgálandó vidék fölé helyezkednie. </span></i></div><div style="text-align: justify;"><i><span style="font-family: times; font-size: medium;">Egy jó tábori látcső segítségével, és figyelve azokra a lehetőségekre, amikor a légballont nem tették ingataggá a különféle légáramlatok, az erdőn nyílő réseken keresztül megpillanthattam a sátrakat, míg a nyílt helyeken fekvő táborok ugyanolyan világosan kivehetőek voltak, mint a Potomac hadseregé. Itt-ott egy-egy földsánc homályos körvonala volt látható több mint félig elrejtve a fák által, amelyeket szándékosan hagytak állva előttük. Ágyúkat lehetett látni előkészítve, amelyek dacosan néztek keresztül a lőréseken, miközben emberek álltak jelentős számban körülöttük és a sáncokban, gyakran csoportokba gyűlve, intenzíven figyelve a léggömböt - nem kétséges -, kiváncsiak voltak az információ jellegére és értékére amely egy ilyen magas megfigyelési pontról származhatott.</span></i></div><div style="text-align: justify;"><i><span style="font-family: times; font-size: medium;">Miután feljegyeztem minden fontosnak ítélt észrevételemet, jeleztem leszállási óhajomat. Az aeronatuta jelt adott az illetékeseknek, mi pedig fokozatosan a földig süllyedtünk. A ballon mozgása olyan zajtalan és könnyed volt, hogy csak a földön elhelyezkedő objektumok helyzetének viszonylagos változásából lehetett észrevenni számunkra [az ereszkedést]. Smith tábornok főhadiszállására érve átadtam a felderítésről szóló jelentésemet, majd a tábornok tájékoztatott arról, hogy időről időre meg kell ismételnem légi ecxpedíciómat. A bejelentést már nem fogadtam azzal a vonakodással, amellyel az első ilyen irányú parancsot. Ezt követően szinte naponta végeztem felemelkedéseket, főként azért, hogy megbizonyosodjam róla, megfigyelhető-e változás az ellenség helyzetében.</span></i></div><div style="text-align: justify;"><i><span style="font-family: times; font-size: medium;">Az ellenség táborára történtő kielégítő rálátást megakadályozó erdők miatt felmerült az ötlet, mely szerint a sötétség óráiban történő felemelkedéssel az ellenség tábortüzei jobban megmutatják annak erejét és helyzetét, mint korábban vászonsátraik halvány körvonala. Miután ezt a javaslatot benyújtottam Smith tábornoknak, felhatalmazást kaptam, hogy próbára tegyem a javasolt tervet, amit következő éjszaka meg is tettem. Azonban nyár volt, kevés tüzet tartottak ébren, így sötétedés utáni felderítésemre ez jelentős árnyékot vetett, és csak keveset tett hozzá a már birtokolt információkhoz. Elhatároztam, hogy a kísérletnek még egy esélyt adok mielőtt elvetem, és eldöntöttem, hogy felemelkedem kevéssel napfelkelte előtt, és így lehetőságem lesz megfigyelni a tüzeket, amelyeket szükségszerűen hajnal előtt kell meggyújtaniuk. </span></i></div><div style="text-align: justify;"><i><span style="font-family: times; font-size: medium;">Az eredmény kielégítette a várakozásaimat. Az ellenség tábortüzei világosan láthatóak voltak vonalaik számos pontján, és hozzávetőleges képet lehetett alkotni az ellenség erejéről különböző pontokon, miközben jól azonosíthatóan tüzeket lehetett látni sok olyan helyen, ahol lehetetlen volt felismerni az ellenség jelenlétét a napközbeni megfigyelések során.</span></i></div><div style="text-align: justify;"><i><span style="font-family: times; font-size: medium;">Smith tábornok olyannyira elégedett volt az így nyert információkkal, hogy ezt követően gyakran elrendelték a napfelkelte előtti felszállásokat. Május 3-án este a hadosztályparancsnok arra utasított, hogy az éjszaka folyamán tegyek két felemelkedést, az egyiket rögtön sötétedés után, a másikat közvetlenül világosodás előtt. Az első felszállás során semmi szokatlan nem volt megfigyelhető, a másodikra hajnali 2 óra körül került sor. Heves tüzek voltak megfigyelhetőek Yorktown körül, amelyek közönséges lakóházak égésére emlékeztettek, miközben rövid időközönként villanások és dörrenések - olyanok, mint nehéz tüzérségi gyutacsoknál - voltak kivehetők. E szokatlan események megfigyelése és annak lehetséges okain való elmélkedés során nem fordítottak figyelmet az időre, mígnem felhangzott az ébresztő a Potomac hadsereg vonala mentén, és megszámlálhatatlan láng gyúlt, amelyek figyelmeztettek a közeledő napfelkeltére. A gyanakvást aztán növelte az a tény, hogy az ellenséges vonalak mentén rendszerint megfigyelhető tüzek [ezúttal] hiányoztak.</span></i></div><div style="text-align: justify;"><i><span><span style="font-family: times; font-size: medium;">Eddig eszembe sem jutott az evakuálás. Hajnalig a helyemen maradva lehetővé vált, hogy megfigyelés alá vegyem az ellenséges védműveket amelyek láthatóak voltak, és a szokásos lakók hiánya meglepett. Egy második és sokkal alaposabb vizsgálat meggyőzött róla, hogy az ellenség védművei elhagyatottak. A lehető leggyorsabban leereszkedve Smith tábornok főhadiszállására siettem, hogy közöljem az információimat. Éppenhogy világosodott. A tábornokkal éppen sátra nyitásakor találkoztam, felkeltette pár "csempészárú"[12], akik éppen átjöttek az uniós őrvonalakon, és jelentették, hogy az ellenség kiürítette teljes vonalát, és Williamsburg felé vonult vissza.</span></span><span style="font-family: times; font-size: large;">"[13]</span></i></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Ennyi az idézet, ami szerintem azon túl, hogy érdekes képet fest Custer öniróniára is hajlamos és igen szórakoztató személyiségéről, nagyon tanulságos is. Terveim szerint hamarosan - igen, a <a href="https://hagibal.blogspot.com/2023/03/zopurion-hadjarata-szkitak-ellen-i-resz.html">szkítás téma</a> folytatását is írom közben azért... - egy igen részletes írást közlök blogomon a polgárháborús léggömbök működéséről. Custer emlékezése is annak rész lett volna, de túl hosszú, így kivettem belőle, és amúgy is kiváló kedvcsináló! </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><b>Jegyzetek:</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">[1] Monaghan 1959, 67.o.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">[2] Az uniós hadseregének hadrendjét közli: Sears 2022, 395-401.o.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">[3] Magruder szemfényvesztéséről és Yorktown ostromáról: Sears 2022, 53-76.o.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">[4] Monaghan 1959, 69.o.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">[5] u.o.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">[6] Monaghan 1959, 70.o.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">[7] Az eredetiben corps, de nem a hadtestet, hanem Smith hadosztályának térképészeti/műszaki csoportját jelenti.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">[8] Thaddeus S.C. Lowe (1832-1913) "főaeronauta". </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">[9] Szójáték az eredetiben a "mounted", azaz "lovasság" és a "mount", vagyis "hegy" szóval.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">[10] A félszigeti hadjárat végén, a vereséget követően a Potomac hadsereg a James folyó mellé vonult vissza és onnan evakuálták. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">[11] 1781-ben a brit hadsereg ugyanitt adta meg magát. Yorktownnál az amerikai függetlenségi háború végén.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">[12] "Csempészárúnak" az északiak táborába átszökő déli rabszolgákat hívták az uniós katonák.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">[13] A forrás helye: Battles and Leaders Vol. 5. 156-160.o. Eredetileg 1876 npovemberében jelent meg először Custer visszaemlékezése a <i>The Galaxy</i> című magazinban. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><b>Felhasznált irodalom:</b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Battles and Leaders of the Civil War. Vol. 5. Ed.: Peter Cozzens. Chicago: UIP, cop. 2002</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Monaghan, Jay: Custer - The Life of General George Armstrong Custer. Lincoln: UNP, cop. 1959</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Sears, Stephen W.: Richmond kapujáig - A félszigeti hadjárat, 1862. Budapest, 2022</span></div>Horváth Gáborhttp://www.blogger.com/profile/02380751630055262295noreply@blogger.com0Csorna, 9300 Magyarország47.6103234 17.246244419.300089563821153 -17.9100056 75.920557236178837 52.402494399999995