Gyilkosság a kastélyban 3.

Hosszú kihagyás után itt az egyedi gyilkosság harmadik és egyben befejező része. 

Ott hagytuk abba, hogy Possert Jakab csornai csendőrszázados[1] immár gyilkosság ügyében nyomozva vonult ki a kastélyba kikérdezni az érintetteket. Az éj folyamán meginduló nyomozás gyors eredményeket hozott. Természetesen végigjárta az esethez kapcsolható helyiségeket, kikérdezte a ház lakóit és az alkalmazottakat és beszélt az orvosokkal. Possert sok mindent megélt ember volt, hiszen a világháborúban a 86. császári és királyi gyalogezredben szolgált, majd a háború után visszament a csendőrséghez.[2] Komoly képzésben részesült, 1924-ben is részt vett egy továbbképzésen.[3] 1927-ben vitézzé is avatják majd.[4]

A kastélyban a terepszemle után csendőröket hagynak, egyrészt, hogy senki ne hagyhassa el az esetleges gyanúsítottak közül azt (két alapvető gyanúsított volt legalább: Feitscher Lina szobalány és Froreich Ernő), másfelől biztosítani a helyszínt.  Possert úgy tűnik, szintén többnyire az épületben tartózkodott a következő napokban. Geley orvos október 13-án tesz részletes vallomást a századosnak az eseményekről,  elmondja miként vélekedik az esetről.

Csendőrök munkában

Természetesen az előzmények alapján Froreich a fő gyanúsított, hiszen sok körülmény ellene van:

- nem volt jóban apósával

- annak halála esetén felesége örökli a vagyon jelentős részét

- úgy intézkedik apósa halála után, mintha máris ő lenne az úr

- nyomokat semmisített meg, mikor parancsba adta a véres újságpapírok elégetését.

- még a családtagok is elsőre rá gondolnak.

Possert megvárja, míg kirendelnek mellé egy ügyészt, dr. Kun László királyi ügyészt és október 14-én megkezdi Froreich kihallgatását. A kihallgatás a kastély egyik termében történik meg.[5] Az ügyészen, Posserten és Froreichen kívül Erdődy tiszthelyettes és még két csendőr volt jelen. Possert először a „jó zsarut” játszotta, megkérte Froreichet, világítsa meg a dolgokat, mert nem tiszta miért akart volna öngyilkos lenni Egyedi. Udvariasnak és megértőnek mutatkozott és bátorította a gyanúsítottat. Froreichet részletesen faggatták az MTI hírek szerint két óra hosszat kellett mesélnie a család körülményeiről, kapcsolatrendszeréről és Egyedi életéről és arról, hogy szerinte miért lett öngyilkos az öregúr.

Mikor befejezte, Possert durva stílust vett fel, megragadta a gallérját és nekirontott: „- Hát nem így fojtotta meg az apósát!?”. A jelenet az addig magát biztonságban hívő Froreichet megdöbbentette, összetörten dőlt az asztalra és zokogott. Mikor magához tért, Kun gyöngéden meglapogatta a vállait és így szólt: „- Nézze, doktor úr! Nem kell vallania, ha nem akar. Mi úgyis tudunk már mindent.” Javasolta, hogy könnyítsen a lelkén, hiszen minden bizonyíték ellene szól, legalább a lelkiismeretét tegye rendbe.[6]

Froreich ekkor megkérte a századost, hogy küldje ki a többieket csak ő és az ügyész maradjanak. Megtették.[7] Froreich ezután elmesélte miként tette:

Október 6-7 éjszakáján kétszer is bement apósához, először megpróbálta rábeszélni, hogy adjon több pénzt a családjának, akik nagy zsugorisága miatt szegények. Éjfél körül újból bement, az alvó Egyedit felkeltette, könyörgött neki, de az megvetően nézte és nem hallgatott rá. Az öreg rongynak nevezte családját. Ezután Froreich állítása szerint elvesztette önuralmát és csak hajnali ötkor tért magához, mikor meglátta a holttestet illetve a sebeket saját könyökén, melyeket a dulakodás közben szerzett. Öngyilkos akart lenni vagy Amerikába szökni.

A vallomás után Froreich beszélhetett feleségével, maga akarta elmondani, hogy mit tett. Kijelentette, hogy érte tette, mert meg akarta menteni abból a sanyarú sorsból, amibe az öregúr zsarnoksága és zsugorisága vetette.[8] Kijelentette, hogy megérti, ha elválik tőle (később tényleg ez történt!), de bocsásson meg. Felesége kijelenti, hogy megbocsát, hiszen családjáért tette. Ezután megérkezik Sándor László, Froreich ügyvédje, a gyanúsítottat pedig őrizetbe veszik és elszállítják. Possert feloldja Feitschert szobalány őrizetét, Sándor László pedig arra kéri a csendőrt, hogy a helyszín orvosi szemléje maradjon el, tekintettel arra, hogy arra már nincs szükség és a családot csak további tortúrának tennék ki. Possert ezt végül nem teszi meg, a helyszíni szemle másnap megtörténik.

Október 15-én Gévay-Wolf alispán felfüggeszti állásából a komoly szakmai hibákat elkövető Kiss Béla egyedi körjegyzőt és Geley Frigyes szanyi körorvost. Fegyelmi eljárás is indul ellenük, hiszen első napi hibájuk majdnem a bűntény feltárását lehetetlenné tette. Eljárás indult a gyorsított halottszállítási engedély kiadásában segédkező hatósági személyek ellen is.[9] Ezen a napon megtörtént az orvosszakértői szemle Egyeden, melyet Kenyeres Balázs és Minich Károly végeztek el és maga Froreich is jelen volt, hogy rekonstruálják miként történetek a dolgok.  A következőket állapították meg:

-         Egyedinek az orrát és a száját fogták be, kb. 7 perc alatt fulladt meg. Ez ellenkezik Froreich vallomásával a dulakodásról és azzal, hogy Egyedit a hátára térdelve hátulról a torkánál fojtotta meg.

-         Froreichen valóban vannak kisebb sérülések nyomai: könyökén hámsérülés, orrán pedig karcolások nyomai láthatóak.

-         Mikor Egyedi kiszenvedett, a tettes összesodort törölközőt tekert annak nyakára. Froreich a szemle során megmutatta, miként vonszolta a fürdőszobáig az áldozatot és próbálta felakasztani.

-         Megállapították, hogy az akasztás ténylegesen megtörténhetett volna a mosdón, de hogy nem ez okozta a halált, azt a vallomások bizonyítják, hiszen a hurok lazán lógott a nyakban.[10]

Froreich vallomásának elemei nem estek egybe a véleményükkel.

Letartóztatás

Ezt követően Froreich előzetes letartóztatásba került, a család pedig megpróbálta túlélni a történteket. Hírnevüknek nyilván nem tett jót, a Vuk család (Egyedi Mariska elvált férje volt Vuk) sietett is elhatárolódni, mondván Egyedi Mariskát ne Vuknéként írják a sajtóban, mert már rég nem az.[11]

Felmerült az is, hogy a gazdag és híres családja miatt Froreich-hel másként –megkülönböztetett figyelemmel (könyvek, karosszék, jobb ételek) - bánnak a börtönben, de ezt cáfolták. A fogházban Froreich 6-kor kelt, kérelmére irodai munkát végezhet és senkivel sem érintkezik.[12]

Volt, aki megpróbált hasznot húzni az esetből. Egy hölgy, Trenkó Béláné a meggyilkolt lánya nevében 75 millió koronás ruhavásárlással próbált csalni.[13]

Végül a tárgyalásra 1925. június 22-én került sor a soproni királyi törvényszék előtt, több mint 30 tanú meghallgatásával.[14]

A tárgyalótermet zsúfolásig megtöltötték az érdeklődők és a sajtó képviselői. Froreich vallomásával kezdték, aki ismét annak adott hangot, hogy nem tudja pontosan mi történt, nem volt magánál és az akasztást talán hirtelen ijedtében követte el a holtesten. Sőt kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek.[15] Pentelényi elnök közbevetésére, hogy az orvosszakértők szerint álmában ölték meg Egyedit, azzal reagált, hogy nem emlékszik semmire pontosan, szerinte ébren volt és olvasott az ágyban fekve. Az elnök kérdezte a véres papírdarabokról és vánkosokról, de nem tudott róluk érdemi dolgot mondani.[16]

Froreich védekezése gyakorlatilag arra korlátozódott, hogy családjában sokan elmebetegek és Froreich maga is terhelt személyiség, aki idegileg labilis. Az általam olvasott vallomások alapján tényleg egy befolyásolható és néha elboruló agyú ember képe kerekedik ki. Froreich anyja Lipótmezőn halt meg az elmegyógyintézetben és öccse szintén ilyen betegségben szenved. Több tanút is megkérdeztek, hogy milyen véleményük van a gyanúsítottról és elég ellentmondásosakat vallottak. Zsoldos banktisztviselő úgy vélte: „nem normális”[17],  Kurunczy Lajos szerint viszont normális, csak túl ideges természetű.[18] Összesítve Froreich vallomása egy ideges ember összehordott beszámolója volt, senkire nem tett jó benyomást.

Ezt Geley vallomása követte, mint az egyik kulcstanú. Az ő általa elmondottakat már leírtam az események során. Védte magát, hogy a nyakon lévő akasztásnak hitt nyomokat, melyeket ő a kötélnek (a törülközőkből készültnek) tulajdonított, az orvosszakértők biztos az eltelt idő miatt nem tapasztalták.[19] Kokas csornai doktor, majd Kiss körjegyző következett, aki Possert Jakab századosnak adta át a helyét. Ő azt mondta, Froreich azt vallotta neki, hogy az összesodort törölközővel először öngyilkos akart lenni, de aztán inkább öngyilkosságnak álcázta a tettét. Azt is elmesélte, hogy Froreich arra kérte, lője főbe.

Froreich feleségét délután négykor hívták be tanúként. Leírta, hogy férje jó ember, mindig jól bánt vele. Apjával nem volt jó viszonyban, mert Egyedi nem tartotta méltónak a lánya kezére és gazdasági ügyekben is volt nézeteltérésük. Froreich szertett volna Egyedi pénzéből egy tejgazdaságot szervezni, melyet ő vezetett volna. Férjéből csak betegsége miatt lehetett gyilkos, egy évvel ezelőtt is volt már szanatóriumban gyengesége miatt. Elmondta, hogy apja nem volt fukar vele sohasem, nem szűkölködött.

A tárgyalás során Froreich folyamatosan rossz állapotban volt, végül másnapra kellett halasztani a folytatást.[20]

Másnap reggel folytatódott a tanúkihallgatás, Froreichet megvizsgálták, alkalmas-e a folytatásra, még a kényszerzubbony behozatala is felmerült…

Újabb kulcsszemély következett, Feitscher Lina szobalány, a holttest megtalálója, ráadásul vallomása alapján ő látta életben utoljára előző nap a gazdáját. Ő Egyedit fukarnak írta le, elmesélte az előző esti elköszönés és a másnapi felfedezés már említett eseményeit.[21] Ezután a kisebb tanúk következtek, zömmel Froreich jelleméről kellett vallaniuk.[22] A vád arra játszott, hogy bizoonyítsa, Froreich aljas szándékból, nyereségvágyból ölte meg előre tervezetten apósát, mégpedig kártya- és tőzsdeadóságai miatt.

A soproni bíróság épülete

1925. június 23-án délután a holttesten boncolást végző orvosok vallomásai következtek, Schaffer Oszkár soproni törvényszéki szakértőé és Szilvássy vármegyei tiszti főorvosé.[23]

Megállapítja Schaffer, hogy a halált nem akasztás, hanem a légzőszervek kézzel való lefogása miatti fulladás okán következett be. Mintegy 7-11 percig fogták le az áldozat orrát és száját, ettől keletkezhetett annak orrvérzése is. Belső sérülésnek, izomsérülésnek nincs nyoma, dulakodásra sincs jel.

Szilvássy Froreich elmeállapotáról nyilatkozott. Hisztérikus természetű, anyja és családja miatt súlyosan terhelt. Nem elmebeteg, tudatában van és tettekor is tudatában volt tetteinek, ugyanakkor akaratának szabadságában korlátozott. Dührohamai voltak a börtönben történő megfigyelése során.  Tapasztalatai szerint egy ilyen súlyos beteget gyógykezelni kellene, mégpedig zárt helyen, mert mások testi épségét veszélyezteti.

Ő volt az utolsó tanú.

Kun László ügyész kérte, hogy szándékos, előre megfontolt emberölésben mondják ki bűnösnek Froreichet.[24]

Sándor ügyvéd másként festette le a dolgokat. Egyfelől kiemelte, hogy a tőzsdei tartozás kérdésében Froreich ártatlanul került bajba,. Önhibáján kívül. Kiemelte, hogy Egyedi magának is kereste a sorsot, mert ügyfelével kegyetlenül bánt. Froreich a pillanat hevében ölte meg Egyedit, akinek gyermekeit 9 éven át maga tartotta el apjuk gazdagsága ellenére. Ráadásul Geley doktor hibája felcsillantotta védence előtt a reményt, ráadásul így több nappal megnyújtotta a család szenvedését, hiszen e nélkül Froreich még aznap bevallja tettét.[25]

Végül 1925. június 23-án 18:15-kor hirdetett ítéletet Pentelényi János elnök. A Btk. 279. szakaszába ütköző szándékos emberölés bűntettében Froreich Ernő bűnös, de tettét előre nem megfontolt szándékkal tette. Ezért 4 évi fegyházra, öt év hivatalvesztésre és politikai jogainak felfüggesztésére ítélik, valamint a per során eddig keletkezett költségek fizetésére, amely 12 millió korona.[26]

A győri ítélőtábla épülete ma.

A másodfokú tárgyalás 1925. október 17-én történt meg a győri ítélőtáblán Kvassay Gyula előadó vezetésével. Ezen a legtöbb tanú meg sem jelent, felolvasták vallomásaikat, sőt maga Froreich sem lehetett jelen, állapota egyre súlyosbodott a fogságban.[27] Végül a meghallgatások után a tábla súlyosbította az ítéletet, amelyet 7 év letöltendő fogházra emelt, melyből egyet letöltöttnek vesz.[28] Nem tartották megalapozottnak az előre megfontoltságot, mivel az önakasztást túl gyermeteg módon próbálta megjátszani és kizárta az anyagi indokot is.

1926-ban aztán a legfelsőbb fórumhoz fordultak a felek, a Budapesti kúria végső fokon tovább súlyosbította Froreich ítéletét, amelyet 12 év börtönben állapított meg.[29]

Froreich nem élte meg a szabadulást, Sopronkőhidán halt meg. Magaviselete jó volt, kiélte zeneszeretetét, mert vasárnaponként misén ő játszott az orgonán. Zeneműveket írt, sokat olvasott, irodai munkát végzett. Azt tervezte, hogy szabadulása után új életet kezd a Szovjetunióban…

A Sopronkőhidai fegyház bejárata ma.

Így ért véget az országot 1924-ben felkavaró gyilkosság története, amely tönkretette a családot (Egyedi Artúr testvére öngyilkos lett néhány év múlva mikor leveszíti vagyonát). Lassan Egyed község is hanyatlani kezdett és ma már csak romjai vannak meg a dicső múltnak.

---

[1] Possert Jakab (ez a neve, noha az MTI hírei és a sajtó néha Posselt-et ír), az 1911-es évfolyamon végzett csendőrként és 1923-ban már századosként szolgált. In.: Honvédelem  - katonai és csendőrségi zsebnaptár az 1923-as évre. 134. o. Online:

http://csendor.com/konyvtar/konyvek/Zsebnaptar1923/Zsebnaptar1923%20csendorsegi%20resz.pdf

[2] 1921-ben még főhadnagy, itt olvashatunk a katonai előéletéről is: Katonai és csendőrségi zsebnaptár az 1921-es évre. 764.o.

[3] Csendőrségi lapok, XIV. évf. 2. sz. 11.o. Online: http://www.csendor.com/konyvtar/konyvek/CsendorsegiLapok/CsL-1924/CsL1924%2002sz.%20jul1.pdf

[4] Legalábbis az alábbi honlapon szerepel a neve: http://www.hungarianarmedforces.com/vitezirend/tisztiregi/p.htm

[5] MTI 1924.X.14. 23:45

[6] MTI 1924.X.14. 24:05

[7] Possert Jakab vallomása. MTI 1925.VI.22. 21:40

[8] A helyiek valóban rendkívül zsugori embernek ismerték Egyedit, nagyapám szerint reggelire is csak egy tojást volt hajlandó enni és mindenkitől hasonló visszafogottságot várt el. Ezt Froreich feleségének megértése is erősíti.

[9] MTI 1924.X.15. 16:40

[10] MTI 1924.X.15. 21:40

[11] MTI 1924.X.16. 19:50

[12] MTI 1924.X.20. 21:00

[13] MTI 1925.V.18.

[14] 1925. május 26-án tűzte ki az időpontot Pentelényi János törvényszéki tanácselnök. MTI 1925.V.26 22:50

[15] MTI 1925.VI.22 11:38

[16] MTI 1925.VI.22. 12:20

[17] MTI 1925.VI.22. 12:20

[18] MTI 1925.VI.22. 12:35

[19] MTI 1925.VI.22. 19:15 és 20:35

[20] MTI 1925.VI.22. 21:40

[21] MTI 1925.VI.23. 11:35

[22] MTI 1925.VI.23. 14:05, 14:30

[23] MTI 1924.VI.23. 17:40 és 20:30

[24] MTI 1924.VI.23. 20:30

[25] MTI 1925.VI.23. 22:10

[26] MTI 1925.VI.23. 18:50

[27] MTI 1925.X.17. 13:55

[28] MTI 1925.X.17. 20:10

[29] MTI 1926.VI.1. 3.o.

Gyilkosság a kastélyban 2.

Egyedi-kastély, 1924. október 7. kedd reggel

Feitscher Lina szobalány ezt a reggelt is úgy kezdte, mint bármelyik más keddi reggelt. Nekiállt ébreszteni a lakókat. Elsőnek Froreich Ernő ajtaján kopogtatott, aki bágyadtan kelt és közölte: „olyan jól aludt, hogy azt sem tudja hol van”, majd fürdőt kért. Mivel nem volt elég meleg víz fürdésre, a konyhából hozatott neki mosakodásra. Ezután a cselédlány úgy 10 óra körül elindult a ház urának, Egyedi Atúrnak hálószobájába. Az oda vezető folyosót záró ajtó nyitva volt, noha úgy emlékezett rá, hogy este mikor távozott, bezárta. Mikor a szobába lépett köszönt, de választ nem kapott. Ekkor az ablakokhoz ment elhúzni a spalettákat. Így látta meg Egyedit a földön fekve, nyakában egy törülközőből sodort hurokkal, melynek másik végét a szobából nyíló fürdőszoba mosdóállványához rögzítették. Feitscher erre sikítva kiszaladt. A szobában dulakodás nyomait nem tapasztalta.[1] Berta Erzsébet szerint - aki a komorna volt a házban -, a hurok Egyedi nyakán nagyon lazán lógott.[2] A sikítás után Froreich és a kastély lakói mind Egyedi szobájába szaladtak. Froreich özvegy Mayer Józsefnének (alkalmazott a házban) parancsolta meg, hogy tegye át a holttestet az ágyra. Minthogy erre egyedül az asszony képtelen volt, Froreich pedig nem volt hajlandó, végül egy másik nő segítségével tette ezt meg. Egyedi Mariska (elvált, a tárgyalás során és a napilapokban gyakran Vuknéként említik ennek ellenére), Egyedi Artúr lánya a cselédségnek jutalmakat ígért be, amennyiben tartják a szájukat és nem beszélnek az esetről kívülállóknak.

Az Egyedi-kastély, a 60-as években, előtérben a Hét vezér tiszteletére 1896-ban ültetett fák.

Geley Frigyes szanyi körorvos, az Egyedi család háziorvosa 11 óra körül találkozott a hozzá tartó kocsissal, aki közölte a halálhírt, és hogy azonnal siessen a kastélyba. Geley összeszedte műszereit és kötszereit otthonában, majd elindult. A rezidenciában nem vitték azonnal a halotthoz, hanem Egyedi Mariska elhívta egy szobába beszélgetni. A lány elmondta, hogy micsoda szégyen érte a családot, az orvos legyen diszkrét, nehogy bármi kitudódjon és tegyen meg mindent, hogy apja holttestét mielőbb Budapestre szállítsák. Végül hozzátette azt is, hogy talán meg sem halt, hiszen a nyaka még langyos…[3] Ez utóbbi megállapítás érthetetlen, hiszen ekkor mér legalább 4-5 órája megtalálták a hullát. Ráadásul, ha Mariska ezt hitte, akkor miért nem egyből apja ágyához kísérte a háziorvost!?

Geley ezután Kovács Lajos intéző és Froreich társaságában felment a lépcsőn és belépett Egyedi Artúr szobájába. Az áldozatot hanyatt fekve találta az ágyban, a földön véres vánkosok hevertek, de egyébként rend honolt. Egyedi Artúr már egyértelműen halott volt, orrából vér szivárgott, arca véres volt, keze tiszta. Geley ezt követően az összegyűlt családnak bejelentette a halált.[4] A doktor nekiállt jelentéseket írni, majd telefonja nyomán megérkezett dr. Kokas Lajos Csorna járási orvos, hogy megerősítse Geley szemléjét. Kokas a halott arcának véres voltát nem találta zavarónak, gondolván a halott szobába való átszállításakor történhetett a sérülés.[5] Megjött a kastélyba Kiss Béla egyedi körjegyző is és kihallgatta a házbelieket. Közösen megállapították, hogy a kihallgatások és a halottszemle alapján öngyilkosság történt. Senkinek nem volt elképzelhetetlen, hogy az utóbbi időben visszavonult életet élő, egyetlen fiát a világháborúban elveszítő földesúr végzett magával. A jegyző ekkor a család kérésére Sopronba utazott, miután sürgették a holttest Budapestre való szállítását. Ennek Kiss eleget is tett, megszerezte a hullaszállítási engedélyt.[6] Eddigre már beesteledhetett, hiszen a Sopronvármegye újság szerint Kokas Lajos kórházi főorvos és Geley este, gyenge lámpafénynél tartották meg a halottszemlét.[7]

Froreich átvette a ház irányítását és kinevezte a birtok számtartójává Geley orvos sógorát Kovács Lajost, akit Egyedi ellenzett korábbi vitáik során. Ez Kovács szerint akkor történt, mikor az orvosok a halottat vizsgálták és Froreich az öltözőszobában nagyon feldúlt állapotban közölte vele.[8] Froreich más dologban is intézkedett. Özvegy Mayerné állítása szerint az ő parancsára a fürdőszoba kazánjában elégette a halott mellett talált véres újságpapírokat.[9]

Kokas távozta után Geley még a házban maradt, ügyeket intézett és bizonyosan megvizsgálta újra a holtestet, mielőtt az ólmozott koporsóba tették. Geley vallomása kicsit zavaros, de másnap reggeli intézkedései alapján ekkor vetődött fel benne a gondolat, hogy az áldozat nem önkezével vetett véget életének. Valószínűleg ekkor pillantotta meg először Egyedi nyakán a fojtogatásra utaló foltokat, melyeket korábban senki nem látott. Állítása szerint ekkor tűzőrséget rendelt el, nehogy valaki a kastély felgyújtásával akarja megsemmisíteni a bűnjeleket.[10] Állítása szerint rögvest Froreich Ernőt gyanította tettesnek. Sejtéseit a gyilkosságról nem tette közzé, másnap reggel meg akarta erősíteni gyanúját.

A házban természetesen mindenki az öngyilkosságon rágódott, a cselédek a konyhában azt beszélgették, hogy milyen furcsa, hogy a halottnak nem lógott ki a nyelve az akasztás után. Froreich később megjegyezte, hogy ez egyáltalán nem esik meg minden akasztásnál.[11]

A kastély jelenleg észak felől, a templommal.

Egyed község, 1924. október 8. szerda

Geley reggel a kastélyba sietett. A személyzet éppen a reggelit szolgálta fel a lakóknak. Feitscher Linát és Berta Erzsébetet megkérte, hogy jelentsék be a családnak, de Froreichnek ne szóljanak jöttéről. Mindenekelőtt Froreich feleségével Egyedi Ilonával akart beszélni. Mikor négyszemközt voltak, elárulta, hogy édesapja nem öngyilkos lett, hanem meggyilkolták. Geley egy sebet vett észre előző nap Froreich orrán, ennek eredetéről faggatta feleségét, de az nem tudott határozott választ adni. Geley szerint Ilonka a „gyilkosság” szó kimondása után így reagált: „- Tán az Ernő! De ez lehetetlen!”[12]

Geley visszakísérte szobájába a meggyötört lányt, majd a gyászszertartásra készülődő a friss özvegy Egyedi Arthurnéval ült le beszélgetni. Megérkezett az egyedi jegyző, akinek elmondta, hogy a hullafoltok alapján módosítani kell a korábbi halottszemle eredményét, mert kétségtelenül gyilkosságról van szó. Közben az egész háznép és a falu apraja-nagyja összegyűlt az alig pár lépésre lévő római katolikus templomban a gyászmise végett. A holttestet gyászmenet vitte át a szentmisére a kastélyból. A holttestet reggel megmosták, Mayerné állítása szerint a halott bajuszán és füle körül alvadt vér volt, sőt nyakán egy kis lyukat is észrevett.[13] Ez utóbbit nem tudom mire vélni, a bíróság sem foglalkozott vele, senki más nem látott ilyet.

Egyed, a templom a lelkészi lakkal, 1938 körül.

Megjelent Molnár Elemér főszolgabíró, aki a mise alatt Froreih mellett ült. Geley Froreichet nyugodtnak találta. A háziorvos végül alkalmat lelt arra, hogy észrevétlenül a főszolgabíróval is közölje az új fejleményt. Molnár azonnal így válaszolt: „- Froreich?”. Míg a szertartás lefoglalta a családot, Geley észrevétlenül Feitschert Linával és Berta komornával is váltott pár szót. Felmerült benne, hogy tegnap a halott mellett véres újságpapírok is voltak, nem pusztán véres párnák, de az újságpapírok eltűntek tegnap estére. Nem kapott érdemi választ. Geley abban bízott, hogy a véres újságpapírok egy részét még fellelheti, így Vuknétól (= Egyedi Mariska) kulcsot kért a lezárt szobához, de az azt állította, hogy a kulcsok elvesztek… Mariska sem tudta megmondani, hogy mikor látta először Froreich orrán a sérülést, a gyilkosság előtt vagy után. Erre a doktor a birtok lakatosához szaladt, azzal törette fel a szoba zárját a véres papírokért, de azoknak nyoma veszett. Geley úgy látszik, hogy előző napi hibáját (!?)[14] korrigálni akarván kész nyomozóvá avanzsált, hiszen szinte mindenkit végigkérdezett a délelőtt folyamán. Kovács Lajos is említi, hogy szerdán a doktor elárulta neki, hogy gyilkosságot gyanít már.[15]

Kokas doktor reggel kapta meg Geley jelentését a felfedezett nyaki hullafoltokról és Egyedre sietett. A gyászmise és a helyi méltóságok tisztelgése és részvéte után délután Geley, Kokas és Molnár Elemér a kastély földszinti szobájában ültek össze és Geley új eredményeire hivatkozva megváltoztatták a korábbi szakvéleményt és gyilkosságot állapítottak meg. Közölték, hogy nincs szó természetes halálról és ezt jelentették az ügyészségnek. Közben komoly hibák történtek, mert a korábbi öngyilkosságot megállapító jelentés alapján a holttestet vonattal elvitték Budapestre, így Kokas tulajdonképpen nem látta a hullafoltokat és Geleyre lehetett csak hivatkozni. Így hibás az az újságcikk, amely október 10-én a Sopronvármegyében jelent meg és amely szerint a második halottszemle a csornai vasútállomáson történt meg a halott Budapestre szállítása előtt.[16]

Aznap estére a jelentések vétele után Possert Jakab csendőrszázados, a csornai Csendőrség parancsnoka személyesen kiszállt Egyedre embereivel és megkezdte a nyomozást.[17] A csendőrök szakszerűen tették a dolgukat, a nyomozás hamarosan eredményeket hozott.

(folyt. köv.)

Rábaközi csendőr az 1920-30-as évekből.

Jegyzetek

---

[1] Feitscher Lina szobalány vallomása, 1925.VI.22. – MTI 1925.VI.22. 11:35

[2] Berta Erzsébet vallomása, 1925. június 22. – MTI 1925.VI.22. 12:50

[3] Geley vallomása, 1925. június 22. – MTI 1925.VI.22. 12:35

[4] Uo.

[5] Kokas vallomása, 1925. június 22. – MTI 1925.VI:22. 20:35

[6] Kiss vallomása, 1925. június 22. – MTI 1925.VI.22. 20:35

[7] Sopronvármegye, 1924.X.10. és MTI 1924.X.10. 21:15

[8] Kovács Lajos vallomása, 1925. június 23. – MTI 1925.VI.23. 12:50

[9] Mayer Józsefnéné vallomása, 1925. június 23. – MTI 1925.VI.23. 14:05

[10] Geley vallomása, 1925. június 22. – MTI 1925.VI.22. 19:15

[11] Feitscher vallomása, 1925. június 22. – MTI 1925.VI.22. 11:35

[12] Geley vallomása, 1925. június 22. – MTI 1925.VI.22. 19:15

[13] Mayer Józsefné vallomása.

[14] Geley váltig állította, hogy első napon nem volt látható fojtogatásra utaló jel (ezt Kokas is igazolja), csak másnapra sötétedtek be a kérdéses nyaki területek, ugyanakkor addigra a hurok okozta felületi sérülések eltűntek, melyek viszont az első szemlén látszottak. Minthogy nem vagyok tudora efféle dolgoknak, ezt nyitott kérdésként hagyom.

[15] Kovács Lajos vallomása.

[16] Sopronvármegye, 1925. október 10. – A cikk szerint ráadásul a kézszorítástól származó kék foltokat a nyakon csak ekkor vették észre Kokasék, amit a vallomások egyértelműen cáfolnak.

[17] Biztosan köztük voltak: Erdődi János 2. osztályú tiszthelyettes örsparancsnok, akit 137 órát töltött el az ügy megoldásával, valamint Gács József 3. osztályú tiszthelyettes, Pilinger János főtörzsőrmester és Koránitz József csendőr, akiket kitüntettek munkájukért. In.: Csendőrségi lapok, 1925. junius 1. 196.o.

Gyilkosság a kastélyban 1.

Gyilkosság a kastélyban

A kastély

Kivételesen egy igazi bűncselekményt osztanék meg a nagyérdeművel. Gyerekként sokat nyaraltam nagyszüleimnél Egyeden. A kis falu szebb napokat látott központjának a mai napig meghatározó látványossága a Batthyány-Festetich kastély. Még ma is rabul ejti a bámészkodót, ha jobban szemügyre veszi az ember. Bár a kastély a Batthyány-Festetich nevet viseli a két birtokló XIX. századi családról, de korábbi eredetű, hiszen már 1690-ben ide teszi székhelyét Telekesi Török (II.) István főúr és komoly udvart tart itt.[1]

Az Egyedi-kastély, a 30-as években, jobbra a II. világháborúban megsemmisült szárny.

Később a Festetichek tulajdona az egyedi birtok, majd a Batthyányiak személyében igazán jelentős család telepszik meg a kastélyban, hiszen Batthyány Géza feleségül veszi Batthyány Lajos kivégzett miniszterelnök lányát, Emmát és ide költözik. Emmáról vette aztán nevét az Emma-dűlő, és az Emma-major is Egyed környékén. A birtokot aztán 1882-ben megvette egy Székelyföldről származó gazdag szeszgyáros, Stern Artúr, aki hamarosan felveszi az Egyedi nevet. A legtöbb netes leírás szerint ekkor az új tulajdonos elbontatja a régi kastélyt és helyére teljesen újat építtet a korszellemnek megfelelő romantikus külsővel. A régi térképek szerint az alaprajz nem változott és élek a gyanúperrel, hogy inkább az eredeti egyszintes kastély kétszintessé bővítése és átalakítása történt meg, nem egy teljesen új felhúzása.

A kastély és környéke a XIX. századi térképen.

A kastély komoly találkozóhellyé, a község pedig jelentős településsé fejlődik Egyedi Artúr „országlása” alatt. Nagypapám a mai napig meséli, hogy akkoriban érdekes hely volt ez az Egyed, a „várúr” szinte mindenható volt. Ma a megkopott faluról nehéz elképzelni, de teniszpályák, díszkertek sorakoztak a kastély közelében, versenylovakat tartottak és hatalmas vadászatokat rendeztek a kastélyhoz tartozó irdatlan birtokon. Megfordultak itt nagy személyiségek is, elég talán csak Szinyei Merse Pált említeni, aki az 1912 január 22-23-i hajtóvadászatkor vendégeskedett a kastély falain belül. Szinyei ekkor országgyűlési képviselő, de itt volt ezen az ominózus vadászaton Bezerédy Andor ménfői nagybirtokos (aki hogy-hogynem abban a kúriában lakott, ahol ma dolgozom) is. A vadászat sikeresen zárult, a Pápai Hírlap szerint 485 (!) nyúl látta kárát.[2]Mindkét nap vadászat után „dústerítékű asztal” várta a résztvevőket az egyedi kastélyban.[3] 

A kastély és környék ma a levegőből.

A kastélytól mintegy 200 lépésre északra a híres-hírhedt középkori (más információk szerint XVIII. századi) kútbörtön terült el, amelyet a II. világháború után sajnos elbontottak. Ez egy különleges épület volt, a helyiek elmondása szerint (sajnos máig nem leltem rá fényképre) gyakorlatilag egy oldalról földdel dombszerűen behányt tégla és terméskő torony volt, amelynek közepén kürtőszerű "kút" terült el, ahonnan a cellák a fényt kapták. Nagypapám még tud olyanokat, akiket fogva tartottak itt, még a XX. században is használták ezek szerint, bár ennek jogi hátteréről jó volna megtudni valamit... A börtönkutat a helyi hagyomány szerint alagút kötötte össze a kastéllyal, sőt a vezetékes víz korszaka előtt az itteni rabok által hajtott taposómalmok juttatták vízhez a kastély lakóit. Az alagutat aligha a képzelet szülte, mert a föld néhol a két épület között (nagynénémék birtoka jelenleg az egykori kúbörtöntől alig pár méterre húzódik) láthatóan megsüllyedt. Mint írtam az egészen ritka épületet a szocializmus építésének kezdetén elhordták a téglái miatt, persze ezt a sok kommunista néprajzkutató és megvett bértollnok nem a múlt értékeinek megsemmisítéseként és barbarizmusként írta le, hanem az "eltiport jobbágyság jogos bosszújaként" magasztalta...

Egyed község címere, lent a kastélyt, jobb felső sarkában pedig a híres-hírhedt egyedi kútbörtönt ábrázolja.

A kastélytól délre húzódó egykor nagy jelentőségű út (az egyedi kastélyban vert tanyát 1809-ben a francia hadsereg vezérkara a Kismegyeri (győri) csatába menet, majd a 1849-es hadjárat során erre vonultak az osztrákok is a győri csatába) túloldalán fekszik egy kis dombocskán a XVIII. században épült római katolikus templom. Ennek kriptájában nyugszanak a kastély egykori tulajdonosai, anyukám gyerekként járt bent és minden egyedi állítja, hogy alagút köti össze a kastéllyal, sőt többen jártak is benne, de ma nem járható végig, mert beomlott és a kriptát sem szokás manapság kinyitni.

A kastély jelenleg észak felől nézve.

A kastélyra visszatérve, a kútbörtönnel ellentétben ma is létezik, igaz az eredeti U alak L-re változott, mivel a II. világháború harcaiban az épület találatot kapott és a keleti szárnyat lebontották. Az épület ma belül teljesen kihalt, mióta az iskola kiköltözött belőle a 2000-es évek elején. Szánalmas állapotban várja a szebb jövőt, de legalább a tetőt lecserélték.

Szóval így néz ki Egyed község és a kastély, melyben az egész országot felkavaró gyilkosság történt. A tábla készen áll, a bábuk mozognak - mondaná Gandalf.

folyt. köv.

Jegyzetek:

---

[1] Payr Sándor: Telekesi Török István. Bp., 1896. 16.o.

[2] Pápai Hírlap, 1912.I.27. sz. 4.o.

[3] Pápai Közlöny, 1912.I.28.