könyvajánló: Bereményi Géza: Vadnai Bébi

könyvajánló:

Bereményi Géza:

Vadnai Bébi

Budapest: Magvető, cop. 2013

Viszonylag ritkán olvasok kortárs magyar szépirodalmat - néha azért megesik, mint itt vagy itt, esetleg itt - mivel nem vagyok túlságosan elragadtatva attól, amit időnként manapság e néven művelnek. Néha túl vulgárisak, máskor történet nélküliek, rendszerint meg egyszerűen unalmasak számomra. Így aztán disztingválok erősen, és rendszerint a szórakoztató könyveket favorizálom. Biztos bennem is van a hiba, de meglehetősen kevésszer olvasok azzal a céllal, hogy a kötet végére fel akarjam vágni az ereimet. Viszont úgy véltem, egy Bereményi Géza regénye - aki mégiscsak egy legenda - megéri a kockázatot. 

Bereményi Vadnai Bébi-je az önpusztító szenvedély regénye. Varga Tibor jogtörténész szokta mondogatni az előadásain, miszerint a mai világgal az az egyik legnagyobb baj, hogy az érzelem, az értelem és érzékiség fogalmakat meg sem próbáljuk egy vágányra terelni és egy személyben felfedezni, holott önmagukban külön-külön ezek a fogalmak életveszélyesek. Mindegyik nagyon fontos, de ha az egyik uralkodik rajtunk, akkor pusztító erővel bírnak felettünk. Ráadásul önmagukban nem értékek, pozitív vagy negatív voltukat az határozza meg, hogy kire vagy mire irányulnak. Jó dolgot szeretni egyszerre élvezetes és hasznos, de valami rosszhoz, károshoz vonzódni ördögi tud lenni, gondoljunk csak a bántalmazó, "se veled, se nélküled" kapcsolatokra! A pokol - ahogy Amorth atya írta - nem egy hely, hanem egy állapot. A "káros szenvedély" szóösszetétel sem véletlenül jött létre nyelvünkben, hiszen elszenvedője rajong valamiért, ami elpusztítja, roncsolja őt és környezetét. Mégsem tudja legyőzni szenvedélyét, mivel az erősebb nála.

A kötet erős karakterekkel bír - bár nem sok kimunkálttal -, akiknek sorsa érdekes számunkra, és tudni akarjuk a titkot, ami összeköti a őket. Címszereplőnk Vadnai Éva, aki mindenkinek csak "Bébi", egy néhai gazdag örökösnő, s egyben afféle végzet asszonya a bohém budapesti éjszakában a 40-es évek legelején. Az olvasó aligha fogja megszeretni. Csodálni? Talán. Utálni? Bizonyosan. Vadnai tiltott szerelme tárgyát rajongásig imádja, feltétel nélkül. Ugyanakkor teljesen moral insanity, lépéseinek következményei, vagy másokra gyakorolt hatása nem játszik szerepet döntéseiben. Megéli az életet, teljes tűzzel, önfelemésztő módon. Környezetének gyenge férfiait kihasználja - ez mondjuk kölcsönös -, mivel vonzódnak hozzá, mint lámpáshoz az éjjeli lepkék, még ha éget is a közelsége. 

A kötet igazi főszereplője mégsem Éva, hanem gyermeke, a 70-es évekbeli roncsvilágban vegetáló alak, Halász János, alias Doxa. Doxa származása az a gordiuszi csomó amelynek átvágására mesélőnk, Dobrovics "Mohó" Péter vállalkozik. Régi poén volt a létező szocializmus idején, hogy "a magyar értelmiség előtt két út van: az egyik az alkoholizmus, a másik pedig nem járható". A regény mesélője és főszereplője ennek megfelelően egyaránt a járhatatlan önpusztítás és alkoholizmus útján gyalogol kocsmától kocsmáig, és tüntetően olcsó borba fojtja világfájdalmát. Dobrovics éppen befutóban lévő író - titkolja is a "törzs" előtt -, aki talán impulzusokat keres az íráshoz, és ezt Doxában és kocsmabeli társaiban véli felfedezni. 

A nyomozás - mert a regény voltaképpen az - Doxa édesapja után a múltba visz el minket, a németek és szovjetek által fenyegetett 40-es évekbeli Budapestre. A regény tehát két idősíkon zajlik: anyák és fiúk szemén át látunk két különböző Budapestet, még ha az épületek nem is változtak. Egy veszélyességében is életteli, bohém, önpusztító metropoliszt ismerünk meg amit egy unalmas, kelkáposztaszagú, kocsmákkal és igazoltatásokkal teli szürke főváros vált le a szemünk előtt. Dobrovics a másodikban él, és az első vonzza, miközben kikérdezi az életük delén már jócskán túljutott egykori bohémokat, elsősorban Vadnai Bébit. 

Dobrovicsot elvarázsolja az a 40-es évek eleji vad és féktelen világ, amely ugyan elpusztult, de mégis szögesen más, mint a hitvány, jelentéktelen jelene, és minden alávalósága mellett is meglátja a múltban a nagyságot, mert akkor még igazán éltek egyesek, ha vadul és következményeikben pokolian is. Azon túl, hogy családja titkos történetében kapirgál, valami mást is keres, olyat, amiért érdemes volt akkoriban élni vagy meghalni. Van-e ilyen a jelenben? Van-e értelme a múltat ismerni? Hány generációra hatnak ki a hibás döntéseink? Megérthetjük-e a korábban élt emberek világképét? Nehéz kérdések. Az sem lenne igazságos, ha tagadnánk: az apák és anyák döntései kihatnak a gyerekre, ugyanakkor ez nem predesztinál semmire, a döntéseiket ők is meghozzák, és a hátrányos kiinduló állapot nem lehet hivatkozási alap minden jelenbeli kudarcra. Hozott anyagból dolgozunk, de mi dolgozunk.

A regény olyan értelemben is aktuális, hogy a generációs szakadék, amely a 40-es és 70-es évek fiatalsága között fennállt, az ma is visszaköszön, hiszen a ma huszonéves fiatalok szülei a 90-es években voltak fiatalok, egy digitalizációtól és zsebben hordott számítógépektől még mentes világban. Más világ volt, vitán felül áll. Ám pont ezért igyekezzünk megérteni egymás problémáit, és addig beszéltessük az "ősöket", ameddig módunkban áll! Az évek gyorsan elszaladnak...

Hazugság lenne részemről, ha a regényt cselekményekben gazdag kötetként próbálnám eladni, mert a történés valójában kevés. Itt a hangulat és a "nyomozás" az érdekes, meg a szöveg. Ha a kötet olyan nyelvi leleményekben nem is tobzódik, mint egy-egy Cseh Tamásnak írt dalszöveg, azért Bereményi regénye kellően ízes olvasmány. Azt sem lehet nem észrevenni, hogy a szerző - ennek felismeréséhez elég átfutni wikipediás életrajzát - saját életéből merített, igencsak bőségesen. Mindent egybevetve, mindenképpen kellemes és elgondolkodtató olvasmányt kaptam, amely kiváló korjellemző próza is egyben.

A regény kiadása is tetszik, már a védőborító is egyfajta bevezetés annak tartalmába: kukkolhatjuk Bébit egy ablakon keresztül, mintegy betekintve abba a stílusos, bár laza erkölcsű múltba. A könyvtári kötet, amit olvastam már 10 éves, de az idő vasfoga még nem tudta kikezdeni, a kötés kiváló és minőségi, csupán a védőborítón van néhány kivédhetetlen gyűrődés. 

Értékelés:

Nyolc pont a tízből.

8/10 pont

moly.hu: 79% (89 voks)

goodreads.com: 3.63 pont (27 voks)

Vállalhatatlan könyvek S02E01 - Simon Márton: Polaroidok

Simon Márton: Polaroidok

Budapest: Jelenkor, 2013 és Libri, 2016

88 oldal

Legjobb az új évet egy viccel kezdeni! Polaroidok. Ez a kötet maga a vicc. Tökéletes célpont a Vállalhatatlan könyvek-sorozatomhoz.

„Simon Márton új verseskötete a nagyvárosi szorongás szótára. Szélesvásznú történeteket mesél el néhány szóban vagy egy-egy mondatban, a félig kihunyt fényreklámok tömörségével. Baltával és körömollóval esik neki a nyelvnek, mintha mindig azt az egyetlen elrugaszkodási pontot keresné, ahol költészet és valóság egymásba zuhan. De miután megtalálta és megmutatta nekünk, udvariasan hátralép, és csak annyit mond: ”Uram, íme, a szakadék, amit rendelt.””

Ehhez alig kell valamit hozzátenni. Csak néhány mondatot:

1. Az a fényreklám nem félig hunyt ki.
2. Szerintem is baltával és körömollóval próbálta szóra bírni a magyar nyelvet. Az viszont számomra érthetetlen, hogy miért is jó a nyelvet, mint olyat megkínozni ÁVH-s módszerekkel, majd ezt érdemnek betudni. Akkor már inkább használják Guantanamon a terroristák megtörésére…
3. A költészet és a valóság egyértelműen zuhan, igaz szerintem nem az Úr rendelte meg ezt.
4. A szakadék, amibe zuhan a költészet (és a valóság) nagyon mély és napról napra mélyül.

2013-14-ben még visszatérő középiskolás diákjaim követelték rajtam a Polaroidokat, ekkor ismerkedtem meg egyelőre csak létezésének befogadása szintjén e remekművel. Aztán az érdeklődésemet akkor vívta ki, mikor Győr legjobb gimnáziumából jöttek diákok, s közölték velem a hírt, hogy a Révai padlóján olvasástól félvak fruskák futnak egymásba szünetekkor, mivel elvakítja őket a kezükben lévő Polaroidok vakuja. Diákok verseket olvasnak? Vigyorogtam, mint Kunhalmi Ágnes ha újságírót lát. Aztán a kezembe jutott a corpus delicti. Sírtam, mint Sarka Kata, ha újságírót lát. Leginkább a következő mondatok szökkentek ki fogam kerítésén:

• Ez miiiiii?????
• Na ne!!!!
• Elmész te az anyád pi…ncézéje metilalkoholt szürcsölni!

Tanulság, hogy pár dolgot a kortárs költőfejedelmekben ás költőfejekben nem ártana rendszerezni:

1. Az, ha valami új, attól még nem jó. Az új az adott tárgy korára utal a jó a minőségére.
2. Ha egyedi az az akármi, az sem minőséget jelent.
3. A gondolattöredékek lap közepére hányása nem költészet.

Ha cinikus véleményt kellene mondanom – és vagyok -, azt mondanám, hogy egyes költők azzal leplezik, hogy képtelenek szabályszerű verseket írni (mondjuk szonettet), hogy odavetnek elénk mindenféle szókavalkádot, mint avart az őszi szél, majd elmondják, hogy aki nem ámul és alél el zsenialitásától, az provinciális bunkó magyar. Ezzel szemben valójában a vers attól vers, hogy formája, dallama van. Én elhiszem, hogy kényelmesebb negligálni a szabályokat, majd azt mondani: „Tej”, majd telekürtölni a világot, hogy lám, írtam egy „verset”, de nem, nem írtál!

Néha elsőre a mondandó majdhogynem magasröptű:

„Az élet legfontosabb mondatait 

fekve mondják”

De ilyenkor érdemes belegondolni, valóban így van-e! Az élet legfontosabb mondatait nem feltétlenül mondják fekve. Én azt remélem, hogy a legfontosabbat térdelve fogom mondani. De sem a „szeretlek”, sem az „Isten veled”, sem a „Leszel-e a feleségem” nem fekve szokott elhangzani. Természetesen a(z ágyba) bújtatott szexualitás könnyebben eladható a hormonoktól begolyózott tiniknek, mintha valami igazán mélyet akarna közölni a költő. Sok fórumon Ákos dalait szokták azzal vádolni, hogy puszta sejtetésekből áll, amelyben bárki bármit beleképzelhet. Na ez is olyan, csak éppen az Ákos dalaiból áradó szép nélkül. Simon Márton a Polaroidok néven futó bográcsába beleszórt némi „engem nem ért meg senki”-t, egy csipet „macska, kutya, galamb”-ot, hozzáadott némi „Én vagyok a nők álma, mind az enyém”-szirupot, amit rögvest felönt egy kávéskanálnyi „Miért nem szeretsz?”-el. És valószínűleg nem érti, hogy utóbbi kettő rendszerint kizárja egymást.

Itt az ideje újabb verset citálnom szó szerint:

„Viszem visszaadni a napvédő sátrad.

Sós a szám, mint akkor.

Tél közepe. Ilyen egyszerű.”

Kinek viszed a mit? Ne szopogasd a ropit, mint akkor. K*rva hideg van. Menj be!

Upsz! Véletlen írtam egy „verset”!

Kétségtelen a kötet olvasója kap egyfajta szenvedős pesti hallgatói klubokból áradó sörízű mélyen kelet-európai hangulat, amely akár vonzó is lehet. Simon Márton hangulatfestői képességét nem lehet megkérdőjelezni. Emellett valamilyen szinten el kell ismernem, hogy a szerző nem tehetségtelen, Slam Poetrys szövegei ötletesek (bár világnézetében tőlem baromi messze állnak). Néha az az érzésem, hogy Simon Márton ezt a kötetet jópofa tréfának fogta fel (munka úgyis alig volt vele), aztán maga is meglepődött, hogy komolyan vették és vették. A legröhejesebb pillanatok azok voltak, mikor internetes véleményezők azt vallották, hogy a versek elé írt számok sorrendjében olvasva a dolgokat, plusz értelmet kapunk. Ezek valószínűleg túl sok Dan Brown regényt olvastak, mert nekem ilyenek jönnek ki (110-120):

Félfény. Szavai radioaktív hópelyhek. Kötőszók. Meg ahogy a radioaktív víztől megég a bőröd. Egy nagyszerű regény pokoli rossz fordítása. Évekkel ezelőtt beleszerettem a szlovén hasonmásodba. Ezt a képedet már vagy négyszer kidobtam. Valaki más helyett hallgatom. Valaki másé helyett. Léleg. Pontosan, mint a felhők.

Biztos én vagyok agyilag lyukas zokni, de nekem ebből nem áll össze...

Még ki akarok valamit próbálni, mielőtt áttérek a borítóra és a végső pontszámra. Találomra felütök könyveket kézközelről, és random mondatokat írok le. Lesz-e olyan, mint Simon mesteré? Lássuk csak (zaj balról: könyvek puffogása, lapok nesze)!

161

Meglátta a raktér elülső csapóajtaját.ⁱ

63

Úgy bámulja, mintha egy rovart

tanulmányozna nagyító alatt:

lenyűgözve, de némi undorral.ⁱⁱ

95

Sokszor jobb, ha kerülővel is,

de úton menetelünk.ⁱⁱⁱ

85

Szakítanom kellett vele.

Az ilyen lisztből nem sül kenyér...^iv

222

A különböző nagyságú vagyonok hozama

eltérő.^v

157

A régi mesterekkel versenyre ma ki áll ki?^vi

Megy ez! Azt hiszem hamarosan a boltokban lesz Analógok című verseskötetem...

Külcsín

A kötet borítóján egy műalkotást láthatunk, amely az Instant nyáj című produktum, s Tarr Hajnalka szellemi terméke. Bár a cím tökéletesen passzol a - hm – verseskötetet ajnározók mentalitásához, tulajdonképpen nincs bajom vele. A lakásba persze nem tenném ki, de hát olyan ritka a vállalható modern alkotás, mint eszkimón a fűszoknya. A Libri által kiadott kötetecske olcsó kialakítású, de azonnal felismerhető, a célnak megfelel.

Összesített értékelés:

Három Bari bárány a nyájból.

3/10

www.moly.hu: 87%

www.goodreads.com: 4.25 pont

Egy kis extra, mert nem tudtam megállni...

Verselemzés:

Simon Márton: 051 Tej

(Polaroidok. 80.o.)

„051 Tej.”

A Tej a magyar irodalom XXI. század eleji apró, ám előremutató terméke, amely hó gyanánt fedi be a provinciális magyar irodalmat a nyugatias modernitástól elválasztó árkot, s vezet el minket ezáltal a szebb, amerikai szellemes és szlemmes jövő felé.

A vers szimbolikája többrétű. A tej ugyebár: fehér. Ezen evidencia mögé rejtve azonban értelmezések széles tárháza épül fel előttünk. A fehér a tisztaság, a szűziesség jelképe. Ám ugyanakkor a tej a gyermeki lét egyik markáns, kézzel fogható kivetülése. A szüzességre és gyemekáldásra utalás kettőssége, egymással való ellentéte egyben belső feszültséggel tölti fel az olvasót. A feszültség a vers egész hossza alatt folyamatosan hat ránk, míg a mondatvégi pont le nem vezeti a feszültséget.

A vers dinamikája lüktető. A Simon Márton ügyes technikával a magyar ábécé minden részéről betűket varázsolt a szövegbe, a szóeleji „t”-t ügyesen ellenpontozza az azt követő „e”, a zárásként alkalmazott „j”-ről nem is beszélve. Igazi mestermű. A verskezdő trocheus félbeszakítása nyilvánvaló utalás a Walesi bárdok „Szó bennszakad, hang fennakad, Lehellet megszegik” sorára, így ez a megoldás is Aranyat ér.

A magyar nyelv mesteri alkalmazásával a költő eléri, hogy a remekmű hangrendje egészen egyedi és jellegzetes, csupa magas rövid magánhangzó alkotja a verset. Ám a művésznek nem elég ennyi finomság! Egyszerűen nem elégedhet meg azzal, hogy egy az egybe az arcunkba tolja a mondanivalót! Játékossága, a magyar nyelv teljes birtoklása arra ösztönzi, hogy mindezeket eszperente nyelven tegye meg. Eszement!

Végül a költő egy másik versével zárnám:

077 Nézd, ez itt az anyanyelvem.

Jegyeztek:

iAbercrombie, Joe: Az uralkodó. Bp.: Athenaeum, 2015. 161. o.

iiBacigalupi, Paolo: A felhúzhatós lány. Bp. :Ad Astra, 2009. 63.o.

iiiHarszátai szabályzat. I. rész. Harcászati elvek. Bp.: Stádium, 1939. 95.o.

ivSapkowski, Andrzej: Vaják – A megvetés ideje. Bp.: PlayOn, 2013. 85.o.

vPiketty, Thomas: A tőke a 21. században. Bp.: Kossuth, 2015. 222.o.

viTu Fu: Gúgyvers. In: LI Taj-Po, Tu Fu, Po Csü-Ji versei. Bp.: Európa, 1976. 157.o.

A magyar Galaxis Társadalmi kalauz magyar űrstopposoknak - könyvajánló

Könyvajánló:

              Andrew Neal: Társadalmi evolúció             

Veszprém: Kalliopé, 2013

Legutóbbi könyvajánlómban azt ígértem, hogy végre egy jó magyar könyvet veszünk górcső alá, s íme: eljött végre a perc.

Alapvetően nem vagyok elégedett a magyar irodalom utóbbi évtizedeinek alakulásával, igazán tetsző regényt alig-alig olvastam. Régimódi vagyok, szeretem, ha egy regénynek van története, mondanivalója és ezeket közérthetően adja az olvasó tudtára. A felmagasztalt magyar irodalmárok regényei nem ilyenek többnyire. Nekem Az ötödik pecsét tetszik és a Sorstalanság nem (bár annyira nem pocsék, csak semmi extra); az Odüsszeia igen és az Ulysses nem (Ez viszont tényleg olvashatatlan).

Ősszel kezembe került Andrew Neal Társadalmi evolúció című könyve, melynek fülszövege elnyerte tetszésemet: jövőben játszódik, fajok harca, távoli bolygó stb. Szeretem az ilyeneket. A sci-fi a modern irodalom egyik jolly joker-e, amellyel bármilyen mondanivalót lehet közölni, ráadásul fantáziadús színes cukrospapírba csomagolva. Minthogy fordítót nem találtam a könyvben, hamar rájöttem, hogy magyar mű, de ma sem tudom, kit takar az álnév. Ezúton üdvözlöm a szerzőt!

A kötet főszereplője egy humanoid faj (a roppant fantáziadús nevű uman faj) nőnemű egyede, Carel, aki egy korrupt és deviáns világban igyekszik a tudomány mezsgyéjén kapirgálni. Egy nagy cég a világ tudósainak javával együtt egy elszigetelt bolygóra, az Achelora szerződteti, hogy egy kutatásban segítsenek, de valójában fogalmuk sincs, hogy miről van pontosan szó. Ismerős? Nem véletlen. Maga a regény tulajdonképpen egy ötletesen összeállított mű, amely innen-onnan összelopott cselekményeket és stílusokat ötvöz szerves egésszé, miközben mégis egyedi. Miközben olvastam, szinte éreztem, mit honnan lopott az író… A poén az, hogy működik. Hiába, mások ötleteinek átvétele nem bűn, sőt! Irigykedni könnyebb, mint utánozni! Ami jó, azt vegyük át, rágjuk meg és illesszük be a saját mondandónkba! Andrew Neal ezt tette. Regényét leginkább a Galaxis útikalauz stopposoknak-hoz hasonlítanám, a könyvből áradó maró gúny és humor miatt. Olyan cinizmust kapunk, ami az angol vígjátékok sajátja:

„Cloé visszament az asztalához, ahol a kijelző időközben átváltott csökkentett energia módba, és egy méretes Milliósfost logó keringett a levegőben, az operációs rendszer gyártójának neve… Visszakapcsolta a gépet, leokézta a három hibaüzenetet, melyek végzetes operációs rendszer hibára figyelmeztettek, és amely éppen szatellitkapcsolatot próbált létesíteni a gyártó legközelebbi, alig néhány csillagrendszerrel odébb található helpdesk-központjával, hogy elektronikus levelet küldjön.”

Időnként belebotlottam egy-egy Rejtő Jenőt visszhangzó poénba (kés kihúzása testből), vagy egy remek mondatba:

„- Minden rosszról a társadalomban az univerzalizációs hatás tehet – nyilatkozta egy vulon huszármentét viselő szlik egyenesen a mikrofonba.”

A szerző kineveti a médiát, a gazdasági vezetőket, a kisstílű politikusokat, akik csak a saját hasznukat lesik, de ugyanúgy mindenfajta fanatizmust is. Mikor az ember azt hinné, hogy a szerző az emberi véderő „személyében” megmutatja nekünk az általa ideálisnak képzelt világot, becsap minket, kiderül, hogy az is zsákutca. És be kell valljam a végén jól pofára estem. Mikor azt véltem, itt a happy end, a szerző virtuálisan tökön rúgott. Bevettem a fordulatot, pedig ki lehetett volna találni, hogy újabb csavar jön.

A szöveg remek, a történet érdekes, a szórakoztatási faktor magas, a mondanivaló acélmagvas. Ez egy jó könyv. Egyszerűen nem értem, hogy egy ilyen szórakoztató és klassz könyv miért nem vert fel annyi port sem, mint egy aprócska meteorit a Kuiper-övben. Mai napig nem találtam róla egy blogbejegyzést vagy kritikát.

A kötet filozófiájával már akad problémám, de az, hogy nem értek egyet a szerző nihilizmusával, nem ront a regényen. Kicsit érthetetlen, hogy a Dr. House-szerű cinizmus és semmiben sem való hit, mennyiben hasznos egy ember számára, de hát Andrew Neal lelke rajta. Érezhetően csalásnak tartja a vallásokat (majd Luci Feri megsüti érte), megveti a nemzeti gondolkodást (ez fájt azért) megbukottnak tartja a modernitást, a technikai fejlődést, sőt, végső soron a mű konklúziója alapján kétségbe vonja az evolúció hasznát és az emberiség fejlődésre való képességét is (ezeket mondjuk megértem…), így még szociáldarwinistának sem mondanám. Szóval klasszikus nihilista, amely a puszta fennmaradást tekinti célnak. Számomra a puszta létezés nem lehet elég cél. Nem szívesen lennék Andrew Neal, mert szerintem elképzelése sincs, miért van a világon. Andrew, ha olvasod! Kérlek, írj még ilyen könyveket, és találj valamit, amiben hiszel! Remélem sikerülni fog!

Egy kicsit talán túl sok bölcsességet és tanácsot akart a szerző egy korlátozott terjedelmű műben közölni, de nagyrészt azért átjön. Ami számomra jelentős könyvé teszi a Társadalmi evolúció-t, az a cinikus humorral való szórakoztatás, nem az eszmeisége.

Magáról a kiadásról pár szót még. Igazából a könyv nem néz ki rosszul (túl jól sem), fél év alatt nem esett szét még a lapjaira. Mutatós, mindazonáltal az olcsóság (inkább csak „olcsóbbság”, hiszen így is 2980,-Ft, ami korrekt, de nem alacsony) jegyében fűzött, így nem évszázadokra szól.

Összefoglalva:

Az utóbbi években általam egyik legjobbnak tartott, legegyedibb és legszórakoztatóbb magyar regényén vagyok túl. Mindenkinek szívből ajánlom.

Értékelés:

Nyolc öngyilkos huszármentés szlik-pálinka a tíz pángalaktikus gégepukkasztóból. Magyarul:

8/10 pont                                

A könyvtár nyáron

Az utóbbi hetekben sokan kérdezték a könyvtár jelenlegi helyzetét, melynek jogi hátteréről már röviden megemlékeztem egy korábbi írásban. A győri közgyűlés az Országgyűlés által megszavazott oktatási és kulturális átszervezéshez igazodva a városban éles szikével kettéhasította az oktatás és művelődés eddigi  közös szövetét, hogy tiszta profilú intézményeket alkosson. Így a Győrben eddig működő - iskolákat is magukba foglaló -, általános művelődési központok (ÁMK-k) megszűntek, pontosabban szétszedték őket iskolákra és kulturális intézményekre, melyek azonban jogfolyotonosak elődeikkel. Ménfőcsanakon a januárban megalakult Kertvárosi ÁMK, amely a Bezerédj-kastélyból és a korábbi gyirmóti művelődési házból állt, most július 1-vel ismét átalakításra került, mely során könyvtárunk átkerült a Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér-hez.

Könyvtárunk ennek megfelelően a továbbiakban a megyei könyvtár fiókkönyvtáraként üzemel, amely sok változást és még több változatlanságot hoz magával. Könyvtárunk továbbra is ugyanott marad helyileg, azaz a Bezerédj-kastélyban. A jövőben is nagy szeretettel várjuk kedves olvasóinkat, ugyanúgy Önöket szolgáljuk, mint eddig. A működésünk díjtételei és szolgáltatásai a megyei könyvtáréhoz idomulnak, melyet elolvashatnak (sőt, kérem olvassák el!) itt:

- díjtételek

- használati szabályzat

Ez egyes dolgokban kedvezően, egyes esetekben kedvezőtlen változásokat jelent. Könyvtárunk idén nyáron folyamatosan nyitva lesz, bátran lehet jönni! Ugyanakkor nyári nyitva tartásunk a következőképpen alakul:

hétfő: 10-18 óra

kedd: ZÁRVA

szerda: 8-16 óra

csütörtök: 13-18 óra

péntek: 9-16 óra

Az integráció sok esetben olyan lehetőségeket tár felhasználóink elé, amelyek korábban nem léteztek. Így például a könyvtárunkba való beiratkozással Önök ingyenes regisztráció után immár a megyei könyvtár többi intézményét - és azok szolgáltatásait - is használhatják.  

A folytonosság jegyében idén sem marad el a már hagyományos koktélbár, amely július 26-án esedékes és olvasóink részére egyedileg általam kevert gyümölcskoktélokban csúcsosodik ki. Reméljük idén sem mérgezek meg senkit! Még ezt megelőzően július 10-én Lázárné Verebes Ilona kolleginám vezetésével a számítógépes grafika alapjait sajátíthatják el a hozzánk betérő gyerekek.

Szóval röviden ennyi. Az átalakulás természetesen egy hosszabb folyamat, amely a kezdeténél tart és bízunk benne, hogy semmit nem vesznek észre belőle, vagy ami még jobb, csak a jót! 

Jelen állás szerint még egy hét és egy rövid időre magam is szabadságra megyek, ami egy kemény év után igencsak jól fog esni. A blog nem fog szünetelni, sőt! Rengeteg töris és nem töris anyag gyűlt össze, ami megírásra vár, úgyhogy a szabadság egyben az alkotás ideje is lesz. Aztán augusztusban újra szünetelek egy keveset, majd a Petőfi-díjasokkal irány Krakkó, ahol tovább erősítjük a lengyel-magyar barátságot.

Kellemes nyarat és remek könyveket!

Kirándulás, ballagás, átalakulás

Az elmúlt hetek igen sűrűre sikeredtek. Május 14-én megtartottam a tavaszi félév utolsó történelmi előadását a kastélyban, amely Mátyás király 1463-64-es boszniai hadjáratairól szólt. Aránylag szép számú (a május már nem ideális előadásokhoz) közönség előtt szerintem egész jól sikerült. [galéria]

Kijött az új Csengetés szám, melyet már olvashattatok is. Extra örömhír, hogy az Öveges iskola által kiírt médiapályázaton ismét kiválóan szerepeltünk, hiszen megvédtük a legjobb iskolaújság címünket a térségben, és Wurm Fruzsi pedig a második helyet csípte el a publicisztika kategóriában. Hála és köszönet minden közreműködőnek!

Érkeztek új könyvek is, melyek szerintem egész jól átfognak mindenféle szórakoztató irodalmi irányt a sci-fitől a thrilleren át a gyermekirodalomig, a Szent Johanna gimi kalauztól az Alapítvány trilógiáig. Most már csak ki kell kölcsönözni, esetleg előjegyezni, mert bizony sok már olvasónál van.

Aztán volt itt tanulmányi kirándulás május 31-én (fotógalériám: itt) az iskolásoknál, amelyen a nyolcadikosokkal tartottam a Balaton északi részébe.

Rövid összefoglalásnak ennyi:

1. Sümeg (vár, benne kecskék), 2. Tihany (apátság, benne séta), 3. Balatonfüred (város, benne zuhogó eső, stornó séta), 4. Balatonfűzfő (bobpálya, benne 5 esőmentes perc), + ingyen extra: haza (benne egy úton keresztben álló autó). Szóval esőisten nem csak Mexikót siratja.

Azért persze volt vicces része is:

A víz aztán a következő hetet is meghatározta, hiszen nehéz lett volna elkerülni Győr környékieknek a feszült árvízi helyzetre utaló jeleket: az utak tele homokot szállító teherautókkal, tévéstábokkal, a város szinte ostromállapotban. A Bezerédj-kastély is megkapta a katasztrófavédelem utasítását, hogy legyen készenlétben, mivel menedékhelynek lettünk kijelölve esetleges kitelepítések esetén. A vezetőség beosztotta ki mikor legyen ügyeletben, hogy percek alatt felkészülhessen az intézmény a vendégek fogadására. Végül erre szerencsére - és hála a sok keményen dolgozó önkéntesnek, szakembernek és Fortuna istenasszonynak - nem került sor.

Ezzel összefüggésben elmaradt a ménfőcsanaki falunak, amely éppen az árvíz tetőpontján lett volna (9-én szombaton). A falunap jelenlegi állás szerint idén beolvad az őszi szüreti mulatságba. Fájdalmas volt kollégáimnak lemondani a sok előkészületet megkövetelő és már teljesen kialakult rendezvényt, de azt hiszem helyes dolog egy ilyen vészhelyzetben a fontos dolgokat tartani szem előtt. 

Aztán persze eljött a fájdalmas búcsúzás napja is, pénteken elköszöntünk a végzőseinktől, akik közül ráadásul sokan a könyvtár állandó és az iskolaújság oszlopos tagjai voltak. Azaz remélem maradnak is a könyvtár olvasói, hiszen innen nem kell távozniuk! A ballagás verőfényes napsütésben zajlott le, szépek és ügyesek voltatok, de legalábbis senki sem botlott el a magassarkúban, vagy kapott hőgutát az öltönyében.

fotók: itt, és itt.

videók a youtube-os csatornámon: itt.

A nyolcadikosoknak pedig hamarosan egy kis emlékezéssel kedveskedek saját középiskolás pályafutásomról a Jedlikben, ahová úgy kerültem, mint reménybeli villamosmérnök. Aztán persze nem az lettem, de erről majd akkor. :)

Átalakulás

Aztán itt az a pont, amikor pont került egy féléve húzódó ügy végére és könyvtárunkat Győr város közgyűlése 2013. május 31-én egy alapítóokirat módosításával a januárban megalakult Kovács Pál Megyei Könyvtár alá sorolta be, mint fiókkönyvtár. Ezáltal szomorúan vettük tudomásul, hogy a Bezerédj--kastély egysége megszűnik, ám természetesen együttműködésünk a közművelődéssel bizonyára továbbra is kikerülhetetlen szükségszerűség.
Ez nem új dolog teljesen, hiszen korábban Ménfőcsanakon fiókkönyvtár volt, melyet akkor egyesítve az iskolai könyvtárral jött létre a mostani gyűjteményünk. Mint azt az átalakítási javaslatból kiolvastam, úgy tűnik továbbra is mi fogjuk ellátni a Petőfi Sándor Általános Iskola könyvtári feladatait és könyvtári óráit.

A közgyűlés jegyzőkönyve innen letölthető: itt. A 27. napirendi pontról van szó.
Az elfogadott javaslat és mellékletei: itt. A 26. pont alatt az átalakítási javaslat.

A változás mindig némi bizonytalansággal jár - sok dolgot a jövőről magunk sem tudunk még -, de mi abban bízunk, hogy egyfelől olvasóink nem vesznek észre semmi negatív változást. A gördülékeny átálláson keményen dolgozunk.

Nyitva tartásunk egyelőre változatlan és továbbra is állunk rendelkezésükre a kánikula legsötétebb mordori óráiban is!

Február a könyvtárban

Meglehetősen kemény heteken vagyunk túl a könyvtárban, nem mintha márciusban ne kezdődne újabb hosszú menetelés. Volt itt előadás, Valentin-nap, rendhagyó órák sora és akkor még az éveleji statisztikaleadási mizériát nem is említem.

Az iskolaújság szerkesztése is ránk zuhant január második felében, mikor lehetőség nyílt arra, hogy egy pályázat keretében ingyenesen kinyomtathassunk 500 példányt. Nagyon szeretnénk, ha minél több diák írna a lapba, méghozzá lehetőleg irodalmi alkotásokat is. Jól tudom azonban, hogy bár sok diák próbálkozik otthon titokban az írással, ezek megjelentetése - pláne névvel - már kevésbé vonzó. Pedig nincs ok félelemre, hiszen a próbálkozás minden kezdet eleje. Már csak azért is jó, mert később visszanézve nagyokat mosolyog az ember egykori saját gondolatain. Hogy kicsit doppingoljam a diákokat, magam is előkerestem egy 13-14 évvel ezelőtt (és néhány évvel később átdolgozott) regénytöredékemet és most megosztom a közönséggel. Na nem azért mert jó. Hanem, hogy lássák, mások is kísérletezgettek, nem csak ők és ez bizony vállalható. 

A történet egy krimi, amely egy maffiózós-környezetvédős vonalon fut, melyben hősünk egy jamaicai magándetektív és segít megoldani egy veszélyes ügyet egy környezetvédő aktivistanőnek. Meg kell mondjam, egyes részletek egészen tetszenek benne, míg másokat ma már azonnal kicserélnék. Végül akkor 60 oldalig jutottam sokszoros átdolgozás után, valamint vázlattal elkészültem úgy 120 oldalig. Most a véglegesre csiszolt részeket közzé teszem, lehet böngészni! A poénokért előre elnézést kérek, mert bőven akad benne elavult és fárasztó is.

Letöltés: itt!

Annak nagyon örültem, hogy Szamos Erika egy verssel és Mészáros Márk egy saját történetének részletével gazdagította a Csengetés iskolaújság különszámát. Természetesen köszönöm minden cikkírónknak a munkát és rajzolónknak az alkotást. Továbbra is várom a vállalkozószellemű tanulók írásait!

Február 5-én Kövecses Gyula meghívására a győri MTESZ székházban tartottam előadást Napóleonról, remélem nem okoztam csalódást, majd hazai pályán fogadtam másnap a Don-kanyarról tudni vágyókat. Ez az előadás különlegesre sikeredett, hiszen Kulcsár Béla harmonikaművész zárta keretbe a mondandóm, mivel előtte és utána korabeli katonadalokat adott elő, nagyszerű hangulatot teremtve. 

Alighanem az egyik legjobb előadásom volt ez, mikor vége lett, még sokáig beszélgettünk. A közönség létszáma is nagy örömet okozott, mivel legalább 60-an voltak kíváncsiak ránk. Persze a téma volt, ami igazán aktuálissá tette a dolgot, hiszen 70 éve történt meg a doni áttörés. Magam nem vagyok a II. világháború kutatója, így bizonyára bele lehet kötni itt-ott. Elsősorban Lajtos Árpád emlékiratára, Legeza János naplójára, Stomm Marcell visszaemlékezésére és egy dokumentumgyűjteményre támaszkodtam.

Az előadásom megtekinthető itt:

Képgaléria pedig itt:

http://donkanyar.bezeredj-kastely.fotoalbum.hu/

Valentin-nap alkalmából immár hagyományos vetélkedőnket rendeztük meg a könyvtárban. Idén nem volt sajnos annyi időm verseket fabrikálni, vagy kincses térképet varázsolni a polcokon elrejtett szívecskék felkutatásához, de azért így is szép számmal töltötték ki a feladatlapokat a résztvevők. Ilyen versikék alapján kellett rájönni mely művet kell megkeresni a könyvtárban:

Hajó tatján a

Tatjána

szerelmét sehol sem

találja.

Aztán felbukkan 

Anyegin, 

de összekaptak az

anyagin.

Párbajt is vívtak benne

életre-halálra.

Szórakozásra alig maradt idő. A hónap elején sikerült vennem tíz Agatha Christie regényt 4000 Forintért. Kiolvastam egy hadtöris és két történelmi kötetet, nem számítva a Don-kanyarról szóló anyaggyűjtést. Három szórakoztató kötet fért most csak bele, Haruki Murakamitól az 1Q84 (10-ből 7 pont) és Christie-től a Láthatatlan kéz (7 pont), valamint a Hét számlap rejtélye (6 pont). Néztem persze a Super Bowl és sok-sok focit, pláne most, hogy elkezdődött a Bajnokok ligája.

A március sem lesz egy leányálom, de hát végül is nadrágot hordok, úgyhogy jöhet a tavasz!

Első munkanap

Múlt csütörtök. Első munkanap. A január 3-i nap reggele "Oly hideg, mint a sápadt tavaszi reggel, mely még a tél hűvösébe kapaszkodik.", mondaná Gríma. A buszozás már a véremben van, de bérletet kellett venni hozzá. Irány a csornai autóbuszállomáshoz legközelebb eső bankautomata. Leszedek pénzt a bérlethez (ugrik 45 Forint bankkártyahasználati díj, megjegyzem a mai napig nem értem miért kötelező a fizetést bankba utalni, hogy aztán kezelési költséggel férhessek hozzá). Kidob a masina 36 darab ezrest... Remek. Az elmúlt három hónapban folyton ez történt. Úgy látszik az ominózus bank így kíván megszabadulni az aprótól. Buszváró, bérletvétel (24900,-Ft) Várakozik egy kazalnyi ember, akik Győrbe mennének. Természetesen a régi 8:40-es majd 8:45-ös Szombathelyről érkező kényelmes Zala Volán gyorsjárat decembertől megszűnt.  Amikor 8:40-es volt régen, akkor rendszerint 8:45 körül el is indult. Aztán áttették 8:45-re, attól fogva soha nem indult el 8:50 előtt. Most betettek a megszűnt járat helyére (?) egy ócska ezeréves lepusztult buszt, 8:55-re, aminek nem sok értelme van, mivel a korábbi 9:05-öst meg előrehozták 9:00-ra, így szinte egy időben megy 2 jármű, míg előtte és utána egy órán át semmi.

Keresem a logikát, de nem igazán tudom, miért strapálom még magam. Szóval menne két busz, egy Kónyon át (9:00), egy Kóny nélkül (8:55). Igen ám, de noha azt percenként bemondta a hangosanbeszélő, hogy "Dohányozni az állomás teljes területén tilos, kivétel a kijelölt hely", azt nem mondták be, hogy a kónyi busz meghalt a hidegben és ma nem lesz. Ha egy utasoknak megkegyelmező forgalmi nem kottyantja el, hogy bedöglött amire várnak, a fele utas ott fagyoskodott volna még egy órát. Lassan elgondolkodhatna a Kisalföld Volán, hogy most a dohányzásellenes kampány arca kíván lenni, vagy közlekedési vállalat!

A Kónyt eredetileg kihagyó járatot a kieső pótlására utasítják, hogy menjen be a faluba ahelyett. Talán nem kell részletezni, milyen tömegvonzási szabályok érvényesülnek egy olyan 45 személyes buszon, amelyre két busznyi ember száll fel. Mindez 25 ezer forintért. Minden nap ez van, mert reggeli járaton én nem nagyon ültem még ősz óta. Bedöcögés Győrbe: 9:45-re. Leszállás, összvonalas helyijárat bérlet megvétele (6000,-Ft az eddigi 5400 helyett). Ménfőcsanakra a 22-es járattal igyekszem eljutni. Ez 7.8 kilométer. Mármint elméletben, mert egyébként olyan kerülőket tesz a sárga angyal, hogy néha meglep, miért nem látom a pécsi bazilika tornyait. Az utazáshoz zene is jár, ingyen, bérmentve: ugyanis az ajtó melletti rések segítségével fütyül ránk a szél (meg a Kisalföld volán is). Még tél elején voltak kérdezőbiztosok a járatokon olyan reménykeltő kérdésekkel, mint:

- akkor is utazna ezzel a járattal, ha 10 perccel ritkábban járna? (tavaly ritkítottak legutóbb 10 perccel...)

- akkor is utazna ezzel a járattal, ha egy 10 perccel hosszabb útvonalon járna? (a Párizs-Dakar némileg rövidebb...).

Bezzeg belvárosi ingyenes Citybuszok kellenek a turistáknak.

Az út hosszú, ritkán fut a 22-es 40 percnél rövidebb etapot a Ménfőcsanaki iskoláig a győri városházától. Van idő olvasni, így elolvasom a legújabb híreket az előttem lévő szék háttámlájáról:

"T.B szereti T.R.-t." Mire T.R válaszol: "Egy másik életben." A T.R. nevű személynek (nem írom ki a nevét, de ott nem ilyen szemérmesek) egy másik feljegyzés szerint: "jó csöcse van". Ez utóbbi megjegyzés 2012. XII.18-ról származik és fekete filctől ered. Olvashatunk még itt erotikus szolgáltatásokról, további iskolai pletykákról és exkluzív -de nem emelt díjas- telefonszámokról is. Jobb, mint a Blikk.

Végül 11:12-kor megkönnyebbülten leszállhatok. A nap nehezén túl vagyok. Jöhet a...munka.

Boldog új évet!