Egy brit zászlóalj útja az olasz hadszíntérre a Caporettói áttörés után

Egy brit zászlóalj útja az olasz hadszíntérre a Caporettói áttörés után

Kedden 17:30-kor lesz következő előadásom a győr-ménfőcsanaki Bezerédj-kastélyban, amelynek témájául a Caporettói áttörést választottam. Az olasz front legjelentősebb harci eseménye idén ősszel éppen 100 éves, így adta magát. A téma igen nagy irodalommal bír, s miközben elsősorban forrásokra vadásztan polcon s világhálón, rábukkantam a brit York és Lancaster gyalogezred 9. zászlóaljának hivatalos hadinaplójára, pontosabban annak blogon közölt változatára. A 9-es zászlóalj úgy kerül a caporettó-s előadásba, hogy azon öt brit hadosztály egyikéhez (a 23.-hoz) tartozott, amelyet az olasz vereség hírére a nyugati frontról átcsoportosítottak a Piave folyóhoz 1917. novemberében, s decemberben már harcba is vetettek. Most ennek az anabászisznak a naplójából fordítottam le hevenyészve részleteket.

November 1-9-ig:

Ezen idő alatt a zászlóalj megfelelő kiképzési programot végzett el, és a specialistákat saját tisztjeik képezték ki. Az 1., 4., 6., 7. századok lőgyakorlatokat tartottak, amelynek eredménye nagyon kielégítő volt, s az újoncoknál fejlődés tapasztalható. A hadosztály gázfelügyelőjeⁱ 2-án ellenőrizte az SBR gázálarcokat,ⁱⁱ majd 6-án az összes tisztnek és járőrparancsnoknak előadásokat tartott. 4-én templomi parádétⁱⁱⁱ tartottak. Folyó hó 5-én 50 legény csatlakozott, akiket a parancsnok 8-án megszemlélt. A zászlóaljban nagyon kevés itt most a beteg, és az emberek élvezik a nyugalmat. […]^iv

November 10.

A zászlóalj fele Wizernes^v állomáson bevagonírozott, az 51-es számú vonat elhagyta az állomást délelőtt 10:30-kor, a tiszti kocsiban Rumbold alezredessel (DSO, MC).^vi Az 54-es számú vonat délután 2:40-kor indult, a tiszti kocsiban Lewis őrnaggyal (MC).

November 11-től 15-ig:

Vonatozás végig a Rhone folyó völgyén Marseille-ig, majd a part mentén Cannes, Nice, Ventimiglia^vii érintésével Olaszországba. Megállóhelyek? Különböző állomáshelyek, amelyeken a fiúk gyakorlatoztak, s forró teát, kávét kaphattak. A vonaton a fegyelem kiváló volt, az emberek az utazás felől érdeklődtek. A zászlóaljat melegen üdvözölték az út során.^viii 15-én a zászlóalj kirakodott Mantovában, és Ceresához menetelt.

November 16-tól 18-ig:

Ceresában jó szálláson elszállásolva, ahol megfelelő gyakorlatozásra került sor. 18-án templomi felvonulást tartottunk. Míg a katonák fizikai állapota a térségben jó volt, az orvosi jelentés szerint a szokásosnál többen szenvednek kelésekkel.

November 19.

A hadosztály a gyülekezési térség felé halad.^ix A zászlóalj 8:30-kor kezdte meg menetét Susano Corta Chiaviche^x (12 mérföld) felé. Érkezés a szállásokhoz délután 3:30-kor. A menet jó volt, senki sem dőlt ki.

November 20.

A menetet reggel 7 órakor folytattuk Nogarába^xi (8 mérföld), a zászlóalj szálláson délelőtt 11 kor. A felvonulás továbbra is magas színvonalú, nagy kevés ember lába hólyagosodott fel.

November 21.

A zászlóalj 6:30-kor vonult ki Legnano^xii felé, és délután 3 órakor foglalta el szálláshelyét. A menetelés ismét jól sikerült, a szállítás nagyon tisztán és okosan folyt le.

November 22.

A zászlóalj reggel 7 órakor indult el Noventa irányába (16 mérföld), szálláshelyeire 14:30-kor érkezett meg. A férfiak jól meneteltek, nem dőlt ki senki. Számos ember lába vízhólyagos lett.

November 23.

A menetelés délelőtt 9 órakor folytatódott Barbarano^xiii felé (7 mérföld), a zászlóalj a szállásin délután 1 órára.

November 24.

A zászlóalj reggel 7 órakor indult ki St. Maria^xiv felé (10 mérföld), ahová délután 1 órakor érkezett.

November 25.

7 órakor kivonulás Isola di Carturo^xv felé (6 és ½ mérföld), szálláshelyére 11 órakor költözött be [a zászlóalj]. Az elmúlt három nap során a menetfegyelem még mindig nagyon jó volt, egyetlen ember sem esett ki. A fiúk jó állapotban vannak, lábaik épek.

November 26. és 27.

26-án szemlét tartottak, majd 27-én folytatódott a kiképzés. Az orvosi jelentés hosszú volt, a legfőbb panasz a hólyagos láb, amiből a férfiak nagy részének kijutott.

November 28.

A menet reggel 8 órakor folytatódott Isola Romolo-ba^xvi (12 mérföld), a szállásokat délután 4 órakor foglaltuk el.

November 29.

A zászlóalj délelőtt 9 órakor indult el Sontreia^xvii felé (7 mérföld), és a szállásokon volt déli 12 órára. A menetfegyelem az út során kiváló volt, nagyon kevés embert kellett elsősegélyhez kísérni, s a menet során senki sem dőlt ki.

November 30.

Zászlóalj a szállásokon. A parancsnok díszszemlét tartott a századoknak, és nagyon elégedett volt a zászlóalj körültekintő megjelenésével. Az emberek többsége fürdőt vett.

December 1.

A zászlóalj pihenőben Sontreiában. Futógyakorlatok századonként, lövészet, szuronyvívás, fegyverforgatás és a századok alaki kiképzése folytatódott.

December 2.

A zászlóalj elhagyta szálláshelyét délelőtt 11 órakor, és Barconba^xviii menetelt, ahová délután 2:40-kor érkezett.

December 3.

A 70. dandár^xix a 70. olasz hadosztály balszárnyán lévő 136. ezredének felváltására indult (Montelló szektor).^xx A zászlóalj délelőtt 9:45-kor elindult Ciano^xxi felé, ahol a 136. olasz ezred 1. zászlóalját kellett váltania, mint tartalék zászlóalj. Egy óra menetelés után a zászlóalj megállt és ebédet valamint teát szolgáltak fel a mezőn. Délután sportfoglalkozás volt. Délután 4 órakor a menetelés Ciano felé folytatódott. A cél este 8 órakor teljesült.

December 4., 5., 6.

A zászlóalj tartalékban Ciano-nál.

December 7.

Az „A”, „B” és „D” századok^xxii és a zászlóalj új helyre települt az alábbiak szerint: Az „A” század egy házcsoportban 300 lépésre a [térképen szereplő] SERNAGIOTTO felirat S-betűjétől északra. A „D” század az SERNAGIOTTO S-betűjétől délre 200 lépésnyire lévő házcsoportban. A „B” század a CIANO szó „A”-jától délre lévő házakban. A zászlóalj főhadiszállása pedig délre 250 lépésre a NOGARE „E” betűjétől. A felváltás teljesült 7:30-ra. […]

December 8., 9., 10.

A zászlóalj tartalékban. Míg a századok tartalékban voltak, dolgoztak a védműveken, javították az egészségügyi feltételeket, és akadályokat építettek.

December 11.

A zászlóaljunknak a 8-as York és Lancasteri zászlóaljat kellett volna felváltania, de a frontszakaszunkat érő egész napos folyamatos bombázás, valamint az időjárás változása miatt a dandárparancsnok visszavonta a váltást. Készenléti parancs érkezett a mutatkozó osztrák tömegek miatt, a zászlóalj készen állt. Veszteség: - 6 legény megsebesült.

December 12.

A zászlóalj felváltotta a 8-as KOYLI-t^xxiii, és a front balszárnyi dandárának balszárnyi zászlóalja lett. A váltás teljesült este 7:30-kor. A diszpozíciók a következők lettek: „A” század az első vonal bal szárnyán. „D” század az arcvonal közepén. „B” század az első vonal jobb szárnyán. „C” század a tartalék század. […]

Jegyzetek:

i Az eredetiben Div[isiona]l Gas Officer, de a gáztiszt szót elég gáznak éreztem…

ii Az eredetiben: SBR, amely a small-box respirator (kisdobozos légzőkészülék) rövidítése. Nem csoda, hogy ellenőrizték ezt. A Caporettói áttörés során az olaszokat meglepte a monarchia és német csapatok által nagy mennyiségben bevetett gázlövedék, s sok olasz katona gázmaszk hiányában pusztult el. Az Antant I. világháborús gázálarcairól írás: http://gasmasklexikon.com/Page/USA-Mil-Infantrie.htm

iii„Church parade”, a brit hadseregben 1951-ben megszüntetett vallásos szertartás, mely során a tábori lelkészek buzdították és lelki vigaszt nyújtottak a katonák számára.

iv A kihagyott részeken személyi változásokról esik szó.

vTelepülés Franciaországban Pas-de-Calais megyében. A Y & L 9-es zászlóalja korábban Flandriában került harcba.

viDSO – Distinguised Service Order, azaz Kiváló Szolgálatért Érdemrend. MC – Military Cross, azaz Hadikereszt. Mindkettőt kifejezetten harctéren szerzett érdemekért adják.

viiA naplóban hibásan Vintimille.

viiiNyilván elsősorban az olasz lakosságra vonatkozik.

ixA 9. zászlóalj a 23. hadosztály része volt, mely divíziót teljes egészében Olaszországba vezényelték Flandriából a Caporettói áttörést követően. A 23. hadosztályt négy gyalogdandár és közvetlenek alkották. A York és Lancaster ezred 9. zászlóalja a 8-kal együtt a 70. dandár kötelékében szolgált.

xNem tudtam azonosítani, valahol Mantova és Nogara között lehet.

xiA naplóban Nigara.

xiiA naplóban Lenago.

xiiiA zászlóalj hadinaplójában Pont du Barbarano szerepel, ami minden bizonnyal megfelel Barbarano Vicentinonak.

xivA hely Vicenza környékére lokalizálható.

xvEgy sziget lehet a Brenta folyónál Carturo község közelében.

xviNem tudtam azonosítani.

xviiLásd eggyel feljebb... Valahol Castelfranco Venetotól északkeletre lehet.

xviiiTelepülés a Montelló-hegy délnyugati csücskétől 8 km-re délnyugatra.

xixA 23. brit hadosztály azon dandára, melyhez a Y & L Regiment 9. zászlóalja is tartozott.

xxA zászlóalj tehát a Piave folyónál fekvő, 1918 nyarán híressé vált csatateréhez közel érkezett, mint tartalék.

xxiTelepülés a Piave folyó déli partjához közel, a Montelló hegy tövében.

xxiiA brit gyalogzászlóaljak 4 századból álltak, amelyeket „A”-tól „D”-ig kaptak rendszerint „számozást”.

xxiiiA KOYLI a King's Own Yorkshire Light Infantry rövidítése, azaz a Király saját yorkshire-i könnyű ezredének 8. zászlóaljáról van szó, amely szintén a 70. dandár állományába tartozott. Valószínűleg itt esett el az első brit katona ezen a fronton, William Hetherington. Lásd: http://www.ossett.net/WW1/William_Hetherington.html

Egy magyar szempontból érdekes angolszász térkép

Egy magyar szempontból érdekes angolszász térkép

Érdekes, mennyire kevéssé érdekli kutatóinkat az egyetlen XI. századi térkép[1] (amely egyébként tartalmi szempontok alapján leginkább a század második negyedére datálható), melyen a magyarok megjelennek. Pedig ez a megjelenés igencsak izgalmas, hiszen a következő felirat van közvetlen Pannónia mellett: hunorum gens, azaz hunok nemzetsége (és nem magyarok nemzetsége!). 

A Cottoniana térkép, baloldalt lilával keretezve a "magyarok" vagyis a hunok neve

Az angolszász Cottoniana térképnek számos érdekessége van. Egyike Franciaország teljes félreábrázolása, a készítő gyakorlatilag semmi nem tudott a Frank államról (ez egy komoly érv a készítés korának meghatározására, hiszen az 1050-es évektől Normandiával Angliának igen komoly kapcsolatai voltak). Itália szintén nem mutatja jellegzetes csizmaalakját, amely pedig még a Tabula Peutingeriana torzító nézetében is kivehető. Ugyanakkor meglepően jó a Balti-térség és elég sokat tud a szerző a mi térségünkről is. Több földrajzi  fogalom is elég jól szerepel a térségben: Histria, Dalmácia (Dalmatia), Pannonia. Érdekes, hogy a hunok nemzetségét nem a Duna mellé (a Danubius fluviusnak kiírt folyó biztosan nem a Duna, elvégre Konstantinápolytól nyugatra (a térképen délre) ömlik az Égei tengerbe…), hanem a Szávától délre teszi. Az első kérdés, hogy egyáltalán a magyarokat jelenti a hunorum gens? Klinghammer István szerint igen.[2] Bár a készítés időpontjában adja magát a dolog, de tulajdonképpen nem tudjuk. Elvileg lehet még egy csoport, aki megfelel a hun eredetűnek tartott népek közül. Az avarok. Elvégre róluk az utolsó információink titokzatos eltűnésük előtt éppen az Adriai-tenger mellől való és egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy egy magyarok előtti információ jelenik meg egy ezredfordulóhoz közeli térképen. Hiszen még Hérodotosz griffjei (Griphorum gens!) is feltűnnek rajt, 1400 évvel korábbról, vagy Dacia, mint gót terület!

Az avarokra utal a hunok elhelyezése a térképen, mint már említettem. Tulajdonképpen más azonban nem. Mi utal arra, hogy a térkép a 900-as évek második felében készült, és ezáltal a hunorum gens a magyarokra vonatkozik? 

A térkép külön kiemel fontos városokat. Ezek többnyire olyan települések amely a nyugati kultúra és a kereszténység számára alapvetőek: Róma, Alexandria, Jeruzsálem. Meglepő azonban például Tarzosz kiemelt jellege, amely azért lehet fontos a készítőnek, mert a 960-as évektől Bizánc és az arabok igen kemény ütközeteket vívtak birtoklásáért. A Frank államról alig tud valamit a szerző, ami annak gyenge voltára utalhat, ami szintén inkább a X. század, mintsem a VIII. vagy a X. vége és a XI. A Normannok normandiai uralmának sincs jele a térképen. Ugyanígy semmi jele egy erős német-római államnak, egy német területre vonatkozó felirat sincs a térképen (Schleswiget nem számítva), se Bajoroszág, se Svábföld. Ezt a 962-es császári koronázás után szintén nehezebb elképzelni. De ez nem bizonyíték, hanem a hiány...

Magyarázat a térkép látásmódjáról és, hogy mi hol található rajta.

Két megoldás lehetséges tehát: 

- a térkép a magyar megtelepedés előtti kor előtti információkon alapul és ez esetben az avarokat jelenti (még valószínűtlenebb, hogy a rég eltűnt hunokat). Vagy ami sokkal valószínűbb: 

- a magyarokat azonosítjuk a hunorum gens fogalmával és ebben az esetben tovább gyengül az a mítosz, hogy a magyarokat csak a XI. századtól német ötlet alapján azonosítják a hunokkal.

Ez egyébként ismét felveti azt a kérdést, amelynek általuk kreált megoldását oly elszántan próbálják egyes történészek lenyomni mindenki torkán, tudniillik, hogy a magyaroknak nem volt eredetileg hun származástudatuk. Csak nagyon röviden összefoglalva:

A korábbi veterán történészek (Kristótól Győrffyig és tovább) általánosan vallották, hogy a magyarok a hun származás tudatát külföldről kapták, mégpedig a 11. századnál nem korábban.[3] Ennek legfőbb bizonyítékuk az, hogy a XIII. század előttről nincs utalás magyar forrásokban hun-magyar rokonságra. Ez egyébként legnagyobb jóindulattal is téves. Egyfelől Anonymust, aki ír arról, hogy Álmos Attila leszármazottja XIII. század eleinek tartják, ami finoman szólva is kérdéses.[4] Másfelől igenis van még forrás, amely a XIII. század előtt a magyar-hun rokonságot említik. Ilyen Hersfeldi Lampert, aki kétségkívül a XI. században élt, és aki arról ír, hogy Salamon király anyja 1063-ban Ottó bajor hercegnek adja az ellopott fejedelmi kincsek közül Attila kardját. Kordé szerint a magyarok hun hagyományát „kérdőjelezi meg, hogy a hun-magyar rokonság teóriája külföldi forrásokban jelenik meg először”.[5] Ennyi erővel minden magyar eseményt meg lehet kérdőjelezni, amit nem említenek magyar források, másfelől egyéb esetekben a hallgatást nem szokás bizonyítékként kezelni…  Egyébként is közismert, hogy Anonymus előttről nem maradt fenn magyar történetírói munka, úgyhogy korábbról miért várnak magyar forrást? Érthetetlen az is, hogy több történész szerint legitimációs okból hirdette az Árpád-ház később a hun származást:

1. Nem volt erre szükség, ott volt a vérszerződés legitimációnak, majd később a pápai koronaküldés.

2. Miért lett volna a keresztény világba beilleszkedő magyar elitnek szüksége egy „barbár” hun elődtől való származásra? Választhattak volna valami „EU kompatibilis” hőst is…

És most itt ez a térkép, amely azt jelzi, hogy az akkori világ másik sarkában valószínűleg már a X. század végén hunoknak tekintették a magyarokat (vagy az avarokat). Én Occam borotvájának elvét vallom: rendszerint a legegyszerűbb megoldás a legjobb. Úgy tűnik 1040 körül egy angolszász térkép a magyraokat hunoknak írta le. 

Jegyzetek:

---

[1] A térképről nem írok, elolvasható angolul az ismertető, nem tudok mit hozzátenni, legfeljebb annyit, hogy néhány kutató későbbre datálja.

[2] http://lazarus.elte.hu/hun/dolgozo/klingh/mtud.htm - Nyomtatásban: Magyar Tudomány. XLII. 9. sz. 1037-1056. o.

[3] Legjobban összefoglalva: Kordé Zoltán hun-magyar rokonság szószedete a Korai Magyar Történeti Lexikonban. KMTL, Bp.: Akadémiai, 1994. 274-275.o.

[4] Legutóbb a XI. századi keletkezés mellett érvelt: Hölbling Tamás: A honfoglalás forráskritikája I-II. Bp.: Ad Librum, 2009 ill. 2010 – több helyen is alátámasztva. Itt írtam arról, mennyire jól ismeri Anonymus a XI. század eleji magyar eseményeket: http://hagi.hupont.hu/47/anonymus-mint-xi-szazadi-forras

[5] KMTL, 274.o.