2012. július 21., szombat

Gyilkosság a kastélyban 3.

Hosszú kihagyás után itt az egyedi gyilkosság harmadik és egyben befejező része. 

Ott hagytuk abba, hogy Possert Jakab csornai csendőrszázados[1] immár gyilkosság ügyében nyomozva vonult ki a kastélyba kikérdezni az érintetteket. Az éj folyamán meginduló nyomozás gyors eredményeket hozott. Természetesen végigjárta az esethez kapcsolható helyiségeket, kikérdezte a ház lakóit és az alkalmazottakat és beszélt az orvosokkal. Possert sok mindent megélt ember volt, hiszen a világháborúban a 86. császári és királyi gyalogezredben szolgált, majd a háború után visszament a csendőrséghez.[2] Komoly képzésben részesült, 1924-ben is részt vett egy továbbképzésen.[3] 1927-ben vitézzé is avatják majd.[4]
A kastélyban a terepszemle után csendőröket hagynak, egyrészt, hogy senki ne hagyhassa el az esetleges gyanúsítottak közül azt (két alapvető gyanúsított volt legalább: Feitscher Lina szobalány és Froreich Ernő), másfelől biztosítani a helyszínt.  Possert úgy tűnik, szintén többnyire az épületben tartózkodott a következő napokban. Geley orvos október 13-án tesz részletes vallomást a századosnak az eseményekről,  elmondja miként vélekedik az esetről.

Csendőrök munkában

Természetesen az előzmények alapján Froreich a fő gyanúsított, hiszen sok körülmény ellene van:
- nem volt jóban apósával
- annak halála esetén felesége örökli a vagyon jelentős részét
- úgy intézkedik apósa halála után, mintha máris ő lenne az úr
- nyomokat semmisített meg, mikor parancsba adta a véres újságpapírok elégetését.
- még a családtagok is elsőre rá gondolnak.

Possert megvárja, míg kirendelnek mellé egy ügyészt, dr. Kun László királyi ügyészt és október 14-én megkezdi Froreich kihallgatását. A kihallgatás a kastély egyik termében történik meg.[5] Az ügyészen, Posserten és Froreichen kívül Erdődy tiszthelyettes és még két csendőr volt jelen. Possert először a „jó zsarut” játszotta, megkérte Froreichet, világítsa meg a dolgokat, mert nem tiszta miért akart volna öngyilkos lenni Egyedi. Udvariasnak és megértőnek mutatkozott és bátorította a gyanúsítottat. Froreichet részletesen faggatták az MTI hírek szerint két óra hosszat kellett mesélnie a család körülményeiről, kapcsolatrendszeréről és Egyedi életéről és arról, hogy szerinte miért lett öngyilkos az öregúr.
Mikor befejezte, Possert durva stílust vett fel, megragadta a gallérját és nekirontott: „- Hát nem így fojtotta meg az apósát!?”. A jelenet az addig magát biztonságban hívő Froreichet megdöbbentette, összetörten dőlt az asztalra és zokogott. Mikor magához tért, Kun gyöngéden meglapogatta a vállait és így szólt: „- Nézze, doktor úr! Nem kell vallania, ha nem akar. Mi úgyis tudunk már mindent.” Javasolta, hogy könnyítsen a lelkén, hiszen minden bizonyíték ellene szól, legalább a lelkiismeretét tegye rendbe.[6]
Froreich ekkor megkérte a századost, hogy küldje ki a többieket csak ő és az ügyész maradjanak. Megtették.[7] Froreich ezután elmesélte miként tette:
Október 6-7 éjszakáján kétszer is bement apósához, először megpróbálta rábeszélni, hogy adjon több pénzt a családjának, akik nagy zsugorisága miatt szegények. Éjfél körül újból bement, az alvó Egyedit felkeltette, könyörgött neki, de az megvetően nézte és nem hallgatott rá. Az öreg rongynak nevezte családját. Ezután Froreich állítása szerint elvesztette önuralmát és csak hajnali ötkor tért magához, mikor meglátta a holttestet illetve a sebeket saját könyökén, melyeket a dulakodás közben szerzett. Öngyilkos akart lenni vagy Amerikába szökni.
A vallomás után Froreich beszélhetett feleségével, maga akarta elmondani, hogy mit tett. Kijelentette, hogy érte tette, mert meg akarta menteni abból a sanyarú sorsból, amibe az öregúr zsarnoksága és zsugorisága vetette.[8] Kijelentette, hogy megérti, ha elválik tőle (később tényleg ez történt!), de bocsásson meg. Felesége kijelenti, hogy megbocsát, hiszen családjáért tette. Ezután megérkezik Sándor László, Froreich ügyvédje, a gyanúsítottat pedig őrizetbe veszik és elszállítják. Possert feloldja Feitschert szobalány őrizetét, Sándor László pedig arra kéri a csendőrt, hogy a helyszín orvosi szemléje maradjon el, tekintettel arra, hogy arra már nincs szükség és a családot csak további tortúrának tennék ki. Possert ezt végül nem teszi meg, a helyszíni szemle másnap megtörténik.
Október 15-én Gévay-Wolf alispán felfüggeszti állásából a komoly szakmai hibákat elkövető Kiss Béla egyedi körjegyzőt és Geley Frigyes szanyi körorvost. Fegyelmi eljárás is indul ellenük, hiszen első napi hibájuk majdnem a bűntény feltárását lehetetlenné tette. Eljárás indult a gyorsított halottszállítási engedély kiadásában segédkező hatósági személyek ellen is.[9] Ezen a napon megtörtént az orvosszakértői szemle Egyeden, melyet Kenyeres Balázs és Minich Károly végeztek el és maga Froreich is jelen volt, hogy rekonstruálják miként történetek a dolgok.  A következőket állapították meg:
-         Egyedinek az orrát és a száját fogták be, kb. 7 perc alatt fulladt meg. Ez ellenkezik Froreich vallomásával a dulakodásról és azzal, hogy Egyedit a hátára térdelve hátulról a torkánál fojtotta meg.
-         Froreichen valóban vannak kisebb sérülések nyomai: könyökén hámsérülés, orrán pedig karcolások nyomai láthatóak.
-         Mikor Egyedi kiszenvedett, a tettes összesodort törölközőt tekert annak nyakára. Froreich a szemle során megmutatta, miként vonszolta a fürdőszobáig az áldozatot és próbálta felakasztani.
-         Megállapították, hogy az akasztás ténylegesen megtörténhetett volna a mosdón, de hogy nem ez okozta a halált, azt a vallomások bizonyítják, hiszen a hurok lazán lógott a nyakban.[10]
Froreich vallomásának elemei nem estek egybe a véleményükkel.

Letartóztatás

Ezt követően Froreich előzetes letartóztatásba került, a család pedig megpróbálta túlélni a történteket. Hírnevüknek nyilván nem tett jót, a Vuk család (Egyedi Mariska elvált férje volt Vuk) sietett is elhatárolódni, mondván Egyedi Mariskát ne Vuknéként írják a sajtóban, mert már rég nem az.[11]
Felmerült az is, hogy a gazdag és híres családja miatt Froreich-hel másként –megkülönböztetett figyelemmel (könyvek, karosszék, jobb ételek) - bánnak a börtönben, de ezt cáfolták. A fogházban Froreich 6-kor kelt, kérelmére irodai munkát végezhet és senkivel sem érintkezik.[12]
Volt, aki megpróbált hasznot húzni az esetből. Egy hölgy, Trenkó Béláné a meggyilkolt lánya nevében 75 millió koronás ruhavásárlással próbált csalni.[13]
Végül a tárgyalásra 1925. június 22-én került sor a soproni királyi törvényszék előtt, több mint 30 tanú meghallgatásával.[14]
A tárgyalótermet zsúfolásig megtöltötték az érdeklődők és a sajtó képviselői. Froreich vallomásával kezdték, aki ismét annak adott hangot, hogy nem tudja pontosan mi történt, nem volt magánál és az akasztást talán hirtelen ijedtében követte el a holtesten. Sőt kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek.[15] Pentelényi elnök közbevetésére, hogy az orvosszakértők szerint álmában ölték meg Egyedit, azzal reagált, hogy nem emlékszik semmire pontosan, szerinte ébren volt és olvasott az ágyban fekve. Az elnök kérdezte a véres papírdarabokról és vánkosokról, de nem tudott róluk érdemi dolgot mondani.[16]
Froreich védekezése gyakorlatilag arra korlátozódott, hogy családjában sokan elmebetegek és Froreich maga is terhelt személyiség, aki idegileg labilis. Az általam olvasott vallomások alapján tényleg egy befolyásolható és néha elboruló agyú ember képe kerekedik ki. Froreich anyja Lipótmezőn halt meg az elmegyógyintézetben és öccse szintén ilyen betegségben szenved. Több tanút is megkérdeztek, hogy milyen véleményük van a gyanúsítottról és elég ellentmondásosakat vallottak. Zsoldos banktisztviselő úgy vélte: „nem normális”[17],  Kurunczy Lajos szerint viszont normális, csak túl ideges természetű.[18] Összesítve Froreich vallomása egy ideges ember összehordott beszámolója volt, senkire nem tett jó benyomást.
Ezt Geley vallomása követte, mint az egyik kulcstanú. Az ő általa elmondottakat már leírtam az események során. Védte magát, hogy a nyakon lévő akasztásnak hitt nyomokat, melyeket ő a kötélnek (a törülközőkből készültnek) tulajdonított, az orvosszakértők biztos az eltelt idő miatt nem tapasztalták.[19] Kokas csornai doktor, majd Kiss körjegyző következett, aki Possert Jakab századosnak adta át a helyét. Ő azt mondta, Froreich azt vallotta neki, hogy az összesodort törölközővel először öngyilkos akart lenni, de aztán inkább öngyilkosságnak álcázta a tettét. Azt is elmesélte, hogy Froreich arra kérte, lője főbe.
Froreich feleségét délután négykor hívták be tanúként. Leírta, hogy férje jó ember, mindig jól bánt vele. Apjával nem volt jó viszonyban, mert Egyedi nem tartotta méltónak a lánya kezére és gazdasági ügyekben is volt nézeteltérésük. Froreich szertett volna Egyedi pénzéből egy tejgazdaságot szervezni, melyet ő vezetett volna. Férjéből csak betegsége miatt lehetett gyilkos, egy évvel ezelőtt is volt már szanatóriumban gyengesége miatt. Elmondta, hogy apja nem volt fukar vele sohasem, nem szűkölködött.
A tárgyalás során Froreich folyamatosan rossz állapotban volt, végül másnapra kellett halasztani a folytatást.[20]
Másnap reggel folytatódott a tanúkihallgatás, Froreichet megvizsgálták, alkalmas-e a folytatásra, még a kényszerzubbony behozatala is felmerült…
Újabb kulcsszemély következett, Feitscher Lina szobalány, a holttest megtalálója, ráadásul vallomása alapján ő látta életben utoljára előző nap a gazdáját. Ő Egyedit fukarnak írta le, elmesélte az előző esti elköszönés és a másnapi felfedezés már említett eseményeit.[21] Ezután a kisebb tanúk következtek, zömmel Froreich jelleméről kellett vallaniuk.[22] A vád arra játszott, hogy bizoonyítsa, Froreich aljas szándékból, nyereségvágyból ölte meg előre tervezetten apósát, mégpedig kártya- és tőzsdeadóságai miatt.

A soproni bíróság épülete

1925. június 23-án délután a holttesten boncolást végző orvosok vallomásai következtek, Schaffer Oszkár soproni törvényszéki szakértőé és Szilvássy vármegyei tiszti főorvosé.[23]
Megállapítja Schaffer, hogy a halált nem akasztás, hanem a légzőszervek kézzel való lefogása miatti fulladás okán következett be. Mintegy 7-11 percig fogták le az áldozat orrát és száját, ettől keletkezhetett annak orrvérzése is. Belső sérülésnek, izomsérülésnek nincs nyoma, dulakodásra sincs jel.
Szilvássy Froreich elmeállapotáról nyilatkozott. Hisztérikus természetű, anyja és családja miatt súlyosan terhelt. Nem elmebeteg, tudatában van és tettekor is tudatában volt tetteinek, ugyanakkor akaratának szabadságában korlátozott. Dührohamai voltak a börtönben történő megfigyelése során.  Tapasztalatai szerint egy ilyen súlyos beteget gyógykezelni kellene, mégpedig zárt helyen, mert mások testi épségét veszélyezteti.
Ő volt az utolsó tanú.
Kun László ügyész kérte, hogy szándékos, előre megfontolt emberölésben mondják ki bűnösnek Froreichet.[24]
Sándor ügyvéd másként festette le a dolgokat. Egyfelől kiemelte, hogy a tőzsdei tartozás kérdésében Froreich ártatlanul került bajba,. Önhibáján kívül. Kiemelte, hogy Egyedi magának is kereste a sorsot, mert ügyfelével kegyetlenül bánt. Froreich a pillanat hevében ölte meg Egyedit, akinek gyermekeit 9 éven át maga tartotta el apjuk gazdagsága ellenére. Ráadásul Geley doktor hibája felcsillantotta védence előtt a reményt, ráadásul így több nappal megnyújtotta a család szenvedését, hiszen e nélkül Froreich még aznap bevallja tettét.[25]

Végül 1925. június 23-án 18:15-kor hirdetett ítéletet Pentelényi János elnök. A Btk. 279. szakaszába ütköző szándékos emberölés bűntettében Froreich Ernő bűnös, de tettét előre nem megfontolt szándékkal tette. Ezért 4 évi fegyházra, öt év hivatalvesztésre és politikai jogainak felfüggesztésére ítélik, valamint a per során eddig keletkezett költségek fizetésére, amely 12 millió korona.[26]

A győri ítélőtábla épülete ma.

A másodfokú tárgyalás 1925. október 17-én történt meg a győri ítélőtáblán Kvassay Gyula előadó vezetésével. Ezen a legtöbb tanú meg sem jelent, felolvasták vallomásaikat, sőt maga Froreich sem lehetett jelen, állapota egyre súlyosbodott a fogságban.[27] Végül a meghallgatások után a tábla súlyosbította az ítéletet, amelyet 7 év letöltendő fogházra emelt, melyből egyet letöltöttnek vesz.[28] Nem tartották megalapozottnak az előre megfontoltságot, mivel az önakasztást túl gyermeteg módon próbálta megjátszani és kizárta az anyagi indokot is.

1926-ban aztán a legfelsőbb fórumhoz fordultak a felek, a Budapesti kúria végső fokon tovább súlyosbította Froreich ítéletét, amelyet 12 év börtönben állapított meg.[29]

Froreich nem élte meg a szabadulást, Sopronkőhidán halt meg. Magaviselete jó volt, kiélte zeneszeretetét, mert vasárnaponként misén ő játszott az orgonán. Zeneműveket írt, sokat olvasott, irodai munkát végzett. Azt tervezte, hogy szabadulása után új életet kezd a Szovjetunióban…

A Sopronkőhidai fegyház bejárata ma.

Így ért véget az országot 1924-ben felkavaró gyilkosság története, amely tönkretette a családot (Egyedi Artúr testvére öngyilkos lett néhány év múlva mikor leveszíti vagyonát). Lassan Egyed község is hanyatlani kezdett és ma már csak romjai vannak meg a dicső múltnak.



[1] Possert Jakab (ez a neve, noha az MTI hírei és a sajtó néha Posselt-et ír), az 1911-es évfolyamon végzett csendőrként és 1923-ban már századosként szolgált. In.: Honvédelem  - katonai és csendőrségi zsebnaptár az 1923-as évre. 134. o. Online:
[2] 1921-ben még főhadnagy, itt olvashatunk a katonai előéletéről is: Katonai és csendőrségi zsebnaptár az 1921-es évre. 764.o.
[4] Legalábbis az alábbi honlapon szerepel a neve: http://www.hungarianarmedforces.com/vitezirend/tisztiregi/p.htm
[5] MTI 1924.X.14. 23:45
[6] MTI 1924.X.14. 24:05
[7] Possert Jakab vallomása. MTI 1925.VI.22. 21:40
[8] A helyiek valóban rendkívül zsugori embernek ismerték Egyedit, nagyapám szerint reggelire is csak egy tojást volt hajlandó enni és mindenkitől hasonló visszafogottságot várt el. Ezt Froreich feleségének megértése is erősíti.
[9] MTI 1924.X.15. 16:40
[10] MTI 1924.X.15. 21:40
[11] MTI 1924.X.16. 19:50
[12] MTI 1924.X.20. 21:00
[13] MTI 1925.V.18.
[14] 1925. május 26-án tűzte ki az időpontot Pentelényi János törvényszéki tanácselnök. MTI 1925.V.26 22:50
[15] MTI 1925.VI.22 11:38
[16] MTI 1925.VI.22. 12:20
[17] MTI 1925.VI.22. 12:20
[18] MTI 1925.VI.22. 12:35
[19] MTI 1925.VI.22. 19:15 és 20:35
[20] MTI 1925.VI.22. 21:40
[21] MTI 1925.VI.23. 11:35
[22] MTI 1925.VI.23. 14:05, 14:30
[23] MTI 1924.VI.23. 17:40 és 20:30
[24] MTI 1924.VI.23. 20:30
[25] MTI 1925.VI.23. 22:10
[26] MTI 1925.VI.23. 18:50
[27] MTI 1925.X.17. 13:55
[28] MTI 1925.X.17. 20:10
[29] MTI 1926.VI.1. 3.o.

2012. július 8., vasárnap

Szépséges magyar királynők... vagy mégsem? 1. rész - Árpádok kora


Középkori királynőink/hercegnőink szépsége


Ha egy mai ember maga elé képzeli a középkori királyi családot, vagy megtekint egy történelmi filmet, akkor azokban a királynő és hercegnők rendszerint gyönyörűek. Jogosan merül fel a kérdés, vajon tényleg azok voltak-e. Mert egyfelől azt gondolhatná a laikus, hogy egy király olyan feleséget választ, amilyet csak akar (hohó, de mennyire nem így volt…), másfelől az is felmerül az emberben, hogy a korabeli higiéniás viszonyok között mi volt vajon a szép… Elvégre nincs se L’oreal, se mellplasztika a korban.

A következő rövid összeállítás a középkori magyar uralkodók feleségei és a hercegnői közül csemegéz, elsősorban az alapján, mit tudunk a külső megjelenésükről. Sajnos a középkori leírások néha egészen zavarosak, a legjobb példa erre, hogy Thuróczy krónikájában például közli Hunyadi János megjelenését:
„A gróf úr közepes termetű vala, nagyfejű, fodor és gesztenyeszínű hajú, nagy szemű, kegyes tekintetű, orcája pirosló, egyéb tagjai arányosak, szépek.”[i]
Ugyanakkor, a krónikában ott figyel egy rajz Hunyadiról, amin karcsú és SZŐKE…


[i] Thuróczi: Chronica Hungarorum, LVI. - http://mek.oszk.hu/10600/10633/10633.htm#66


Sarolta vagy Sarolt (950?-1008?)

Az első magyar uralkodófeleség, akiről legalább minimális információink vannak, az Sarolt, Géza nagyfejedelem felesége. Külsejére legfeljebb nevéből következtethetünk, hiszen a krónikások azt nem írták meg. Az erdélyi Gyula lánya és a másik erdélyi Gyula testvére (ez az erdélyi család nem volt túl fantáziadús névadó…) ugyanis a Sarolt nevet kapta, amely azt jelenti: „fehér hölgymenyét”.[i] Merseburgi Thietmar a szláv nevét is fenntartotta: „[Géza] Felesége Beleknegini, azaz szlávul mondva szép úrasszony.”[ii] Ezen névadás alapján kifejezetten dekoratív hölgy lehetett, de sajnos konkrét leírás ezt nem erősíti meg és korhű arcképünk sincs róla. Thietmar egyébként nem ír róla sok jót: „…mértéktelenül ivott, és katona módjára ülve meg a lovat [azaz lába közé véve, nem úgy, mint a hölgyek a középkorban, akik lábukat általában a ló egyazon oldalán tartották…] egy embert hirtelen haragjának túlzott hevességében megölt.”[iii] Tanácsot is ad: jobban tenné, ha orsót forgatna Sarolt… Querfurti Brunó szerint egyenesen ő irányította az országot férje helyett, ami azért már a nehezen elhihető kategória, hiszen Géza fejedelem sem volt piskótatallér.
A Képes Krónika szerint is gyönyörű nő volt, állítása szerint: "Volt neki [Gyulának] egy Sarolt nevezetű gyönyörű szép leánya, akinek szépségéről sokáig beszéltek a tartománybeli vezérek."


A hölgyek így lovagoltak a középkorban, legalábbis a jól nevelt dámák... de nem Sarolt.
Sarolt Szent István születésekor, Képes krónika.

[i] Korai Magyar Történeti Lexikon. Bp., 1994. továbbiakban KMTL, 594.o.
[ii] In: Az Államalapítás korának forrásai. Szeged, 1999. Továbbiakban: ÁKÍF, 113.o.
[iii] Uo.

Gizella királyné (985?-1060?. V.7.)

Szent István királyunk feleségéről sincs túlzottan sok írott anyagunk külső szempontjából. Még pontosabban: semmi. Viszont két még életében készült ábrázolás is fennmaradt róla. Történelemben kicsit is jártasak azonnal rávághatják, hogy az egyik a…
Igen (vagy ha nem tudtad, akkor is), ez a koronázási palást. Sajnos Gizella paláston lévő portréja meglehetősen rossz állapotban maradt fenn, annyi sem olvasható ki belőle, mint Istvánról. Ugyanakkor az már kevésbé ismert, hogy a 17. században a koronázási palástról készült egy másolat, amelyet Pannonhalmán őriznek és amelynek állapota korából fakadóan lényegesen jobb (az már egy más kérdés, hogy a másolat készítésekor valóban olyan jó állapotban volt-e az eredeti, hogy az ábrák elfogadhatóak hűnek). Elfogadva, hogy akkor még jó állapotban volt a palást, Gizelláról van egy egész jó képünk.
Gizella sorsa férje, István halála után elég rosszra fordult, Péter király őrizetbe veszi, majd visszatér hazájába és Passauban kolostorba vonul, ahol apátnőként fejezi be életét. Ekkor készítteti saját és anyja nevében azt a keresztet, amely a másik hiteles ábrázolás róla. Az ábrázolások alapján (főleg a meglehetősen kifejező pannonhalmi másolat alapján) nehéz lenne korszakos szépségnek tartani Gizellát, igaz az első ábrázolás legalább 45, a kereszten való pedig minimum 60 éves korában készült.  

Gizella a koronázási paláston...
...és Gizella a pannonhalmi paláston.
A Gizella által anyja sírjára adományozott kereszten, Jézus jobb lábánál anyja (koronával), baljánál saját maga.

Anasztázia, kijevi hercegnő (1023?-1096?)

I. András királyunk feleségénél tényleg sötétben tapogatózunk, hiszen voltaképpen csak az biztos, hogy Bölcs Jaroszláv kijevi fejedelem lányát vette el, de még a neve sem egészen biztos.[i] Ha elfogadjuk, hogy Anasztáziáról van szó, akkor viszont van egy freskónk:

Bölcs Jaroszláv lányai. Anasztázia, I. András felesége balról a második.  Freskó a kijevi  Szent Bölcsesség templomból.

András Anasztázia feleségül vételekor még száműzetésben volt, mégis egy meglehetősen előkelő (apja kijevi fejedelem, mint mondtuk, de anyja is egy svéd király lánya) hercegnőről van szó, aki – már amennyire a freskóból kiderül – külsőre is beleillik a kor ideáljai közé. Főleg Gizellához képest… 


[i] KMTL, 42.o.


Eirene (Piroska) , bizánci császárnő 
(1080-as évek – 1134.VIII.13. )

Először is, hogy kerül ide, egy bizánci császárnő? Hát könnyen, hiszen Szent László királyunk lányáról, Piroskáról van szó, aki Bizáncba ment férjhez. Anyja és apja gyerekkorában meghalt, így Könyves Kálmán a Bizánccal való szövetség érdekében annak örököséhez adta nőül. A nők így szolgálták a hazát a középkorban. Nem akármilyen hölgyeményről van szó: 8 gyermek anyja, egy kolostor alapítója, diplomata (sokszor közvetített a birodalom és Magyarország között) és életvitele miatt az ortodoxia szentje!
Amellett, hogy minden forrás kiemeli erényeit (szelídség, nyugalom, alázatosság, nyájasság, kedvesség, türelem), bátorságát hazája iránti külföldön is mutatott hűségével is bizonyította, hiszen mikor:
„Ezenközben a konstantinápolyi császárné, László király Piroska nevű lánya, hírül adta István királynak, hogy férje, Mauritius császár, szidalmazta István királyt, mondván: a magyar király az ő alattvalója, és amikor ő ellene mondott, a császár megverte.”[i]
Úgy látszik szépségét tekintve is kiemelkedett kortársai közül, ami annyira nem meglepő, hiszen apja, Szent László is a leírások szerint igencsak daliás férfi volt, fejjel kimagaslott emberei közül (egyébként ez sok Árpád-házi uralkodónkra igaz, III. Bélára biztosan). Eirene (azaz Piroska) életirata szerint: „pólyás korától kezdve, mint a nemes növények, elárulta és előre jelezte, hogy idővel milyeneknek fognak mutatkozni sajátságai, mert mindjárt telve volt minden illemmel és bájjal, s dús lelki és testi szépségtől tündöklött… Amikor a dicső kegyes császárok és házastársak, Alexios Komnenos és Eirene[ii] szép és jellemileg kifogástalan leányt kerestek, és őt találták olyannak, aki hogy úgy mondjam, minden tekintetben gazdag a szépségekben, feleségül adták…sarjukhoz, bíborbanszületett Ioannesz császárhoz.”[iii] Később is legendás szépségként emlegetik bizánci írások Piroskát, mert Niketa Choniates szerint: "az asszonyon közt a leggyönyörűbb, nemének valóban jó illata".
És kétségkívül megerősíti ezt az isztambuli Hagia Sophia templomban fennmaradt mozaik, amely férjével, János császárral együtt ábrázolja. Jól megfigyelhető a szív alakú arc és a vöröses haj. 

Szent László lánya Piroska, mint bizánci császárné.


[ii] Itt Piroska anyósáról van szó, aki szintén az Irén nevet kapta Bizáncban.
[iii] Az Árpád-kori magyar történelem bizánci forrásai. Bp., 1988. Továbbiakban: ÁMTBF, 115.o.


Itt ugornunk kell a XII. század a magyar történelemben meglehetősen homályos és forrásilag hiányos terület. Pedig Ilona és Eufrozina (Fuzsina) királynő szintén megérne pár mondatot, hiszen mindkettő erőskezű asszony volt. Aztán ott a rebellis Zsófia hercegnő, aki férje és az esküvő elől egy templomba menekült, és akinek apjához írt leveli fennmaradtak. Sajnos se kép, se... szó nem esik a külsejükről.

Chatilloni Ágnes/Anna (1154?-1184)

A történelemben megérdemelten rossz hírű antiókhiai fejedelem Chatilloni Rajmund lánya az első olyan királynénk, ahol nem vagyunk pusztán az írásokra utalva, hiszen az ő sírját 1848-ban megtalálták Fehérvárott és ma a Mátyás-templomban nyugszik férjével III. Bélával (most itt nem megyünk bele azon vitába, hogy nem-e Könyves Kálmánról van szó Béla helyett, elfogadjuk a hagyományos álláspontot). Chtaillon Anna (eredetileg Ágnesnek hívták, de Bizáncban felvette az Anna nevet, így Magyarországra már így került) a mérések szerint 161 centiméter magas volt, meglehetősen törékeny alkatú nő. Csontváza hiánytalan, koponyája alapján rekonstruálni lehet arcát is (bár természetesen ez némileg a művész-alkotó fantáziája részben). Halálakor a forrásokból megállapíthatóan 35 éves volt, ugyanakkor Éry Kinga a csontok alapján idősebbnek tartotta, amit a sok terhességgel (7 gyermeket szült) magyarázott. Hogy a rekonstrukció alapján ki milyennek tartja Ágnes/Annát, azt mindenki belátására bízom. 

III. Béla és feleségének, Chatilloni Ágnesnek csontváza.
Chatilloni Ágnes koponyája és Árpás Károly szobrászművész  arcrekonstrukciója.

Árpád-házi Konstancia, cseh királyné (1180?-1240.XII.6.)

III. Béla és Chatilloni Anna lánya I. Ottokárhoz, Csehország királyához ment férjhez és kilenc gyermeknek adott életet házasságuk során. A királynét a csehek egyik legjelesebb középkori nőalakjukként tartják számon, aki férje halála után (1230) fiai között akart békét közvetíteni. Ámbátor írott forrásaink semmit nem közölnek Konstancia külleméről, szerencsések vagyunk, hiszen két ábrázolásunk is van róla. Az első igazából semmitmondó a pecsétjén maradt ránk, míg a második az 1211-13 között készült türingiai zsoltároskönyvben, a Landgrafenpsalterben. Úgy tűnik az Árpád-házi nők vitték tovább vörös hajukat az idők során, mert hát Konstancia is Piroskához hasonlóan copfba font hajjal tűnik elénk, ráadásul könyvvel a kezében (ami nálam plusz pont). Megjegyzem, hogy tudomásom szerint ez a legkorábbi olyan ábrázolás, amely olvasó magyar személyt mutat be, és hölgy az illető. Konstancia és férje esküvőjéről több forrás is fennmaradt, de pusztán a tényt említik általában. A zsoltároskönyv alapján Konstancia fehér bőrű, piros arcú (vagy pirosított) élettel teli hölgy volt. 


Konstancia cseh királyné 1229-es pecsétje.
Konstancia az 1212 körül készült Landgrafenpsalterben.

Gertrúd, II. András felesége (1185.IX.24.-1213.IX.28.)

Na, hát őt mindenki ismeri, ha másként nem, hát mint kiváló kerítőt. A merániai királynénk nem szívünk csücske. Mégis, hogyan képzeljük el ezt az igazi "boszorkányt"? Tulajdonképpen bárki, bárhogy. Róla is kevés az információ. Nagy örömünkre azonban az imént említett türingiai zsoltároskönyv Konstancia mellett Gertrúdot is ábrázolja, szintén olvasás közben. Fejét kendő keretezi, alóla vörös copf kandikál ki. Számomra az ő ábrázolása érdekes, mert arca elég kifejezéstelen, tenyerei inkább áldást osztanak, semmint könyvet tartanak (egyébként a könyvek minden bizonnyal bibliák) és nagyon légies, ahogy a kendő lelógó végébe belekap a szél.




Margit/Mária, bizánci császárné  (1175-1223)

II. Izsák bizánci császár feleségéről, III. Béla lányáról nincs korhű arcképünk. Viszont egy egész lakodalmi beszéd van azon alkalomból, mikor a kis Margit (aki Bizáncban az átnevelés részeként azonnal át is neveztetett Máriának) alig 10 évesen feleségül ment Isaakios (magyarosan Izsák) Angelosz császárhoz, aki ekkor potom 29 éves…
Niketas Choniates a következőket írja a 10 esztendős kislányról: „…a császári menyasszony gyönyörűséges fiatal leány, belső ragyogását lelki szépségekben világoltató, de külső szépségekben is kitűnő… Arádnak pedig, felséges császár, szépsége kiváló, ifjú bája rendkívüli,..Mert nemcsak tehénszemű és aranyos alakú és hosszú nyakú – ezeket tulajdonítják a görögök a maguk istennőinek -, hanem egészében szép, és a nagyonságig szép, a szépségben mindeneknek császárnéja”[i]. Egy versében pedig ugyanő: „…feleségül veszi a leányt, a nemes és nagynevű királyoktól származót, az erényekkel fényeskedőt, a szépségben virágzót, az általában mindenekben minden nőt felülmúlót, a teljességgel császárnét, a teljességgel uralkodónőt. …Üdvöz légy, Charis-szemű, asszonyok legkülönbbe…”[ii] 
Más forrás is említi a bizánci császárné szépségét az akkor 20 éves Margitnak, Georgios Akropolites szerint: „…ahol nőrokona fogadta, aki a magyarok közül származott és Isaakios császárhoz ment nőül, miután ennek felesége meghalt. Akik látták, azt mondták, hogy nagyon szép volt…”[iii]


[i] ÁMTBF, 259-261.o.
[ii] ÁMTBF, 262-263.o.
[iii] ÁMTBF, 298.o.


Árpád-házi Mária, Nápolyi királyné (1257?-1323.III.25.)

Mária V. Istvánnak és kun Erzsébet királynénak a lánya volt. Kun Erzsébetről, is már azt írták, hogy „Paionia királya [ez lenne V. István], aki egy igen szép asszonyt vett – éppen szépsége miatt – feleségül”[i], de lánya is kifejezetten megragadó jelenség volt. Ha megnézzük a kevéssel halála után készült kódexlapot, amelyen őt ábrázolják, akkor egy meglehetősen tekintélyt parancsoló nőt látunk rajta. Valószínűleg terhesen mutatja a illuminátor, hiszen tőle balra a gyermekeit ábrázolják (ez az itteni képen nem látszik). Ha megjegyzem, hogy szintén vörös a haja, akkor ez már kevés meglepetést fog okozni. Nem mellesleg ugye tőle származnak Anjou királyaink.


Mária királynénak fennmaradt a síremléke is, melyet Nápolyban a Santa Maria Donnaregina megtekinthetünk, sőt pillantást vethetünk az arcára is. A kor egyik legjobb szobrásza Tino di Camaino készítette el az emlékművet, amely igencsak impozáns és gyönyörű. Jól megfigyelhető rajt a királyné arca, amely mintha hasonlítana az iménti ábrázolásra is, csak 3 dimenzióban.




[i] ÁMTBF, 324.o.


És innen fogom folytatni a vegyesházi királynéinkkal/ hercegnőinkkel majd valamikor...