Középkori királynőink/hercegnőink szépsége
Ha egy mai ember maga elé képzeli a
középkori királyi családot, vagy megtekint egy történelmi filmet, akkor azokban
a királynő és hercegnők rendszerint gyönyörűek. Jogosan merül fel a kérdés,
vajon tényleg azok voltak-e. Mert egyfelől azt gondolhatná a laikus, hogy egy
király olyan feleséget választ, amilyet csak akar (hohó, de mennyire nem így
volt…), másfelől az is felmerül az emberben, hogy a korabeli higiéniás
viszonyok között mi volt vajon a szép… Elvégre nincs se L’oreal, se orr- vagy mellplasztika a
korban.
A következő rövid összeállítás a középkori
magyar uralkodók feleségei és a hercegnői közül csemegéz, elsősorban az
alapján, mit tudunk a külső megjelenésükről. Sajnos a középkori leírások néha
egészen zavarosak, a legjobb példa erre, hogy Thuróczy krónikájában például
közli Hunyadi János megjelenését:
„A gróf úr közepes termetű vala, nagyfejű, fodor és gesztenyeszínű hajú, nagy szemű, kegyes tekintetű, orcája pirosló, egyéb tagjai arányosak, szépek.”[i]
Ugyanakkor, a krónikában ott figyel egy
rajz Hunyadiról, amin karcsú és SZŐKE…
Sarolta vagy Sarolt (950?-1008?)
Az első magyar uralkodófeleség, akiről
legalább minimális információink vannak, az Sarolt, Géza nagyfejedelem
felesége. Külsejére legfeljebb nevéből következtethetünk, hiszen a krónikások
azt nem írták meg. Az erdélyi Gyula lánya és a másik erdélyi Gyula testvére (ez
az erdélyi család nem volt túl fantáziadús névadó…) ugyanis a Sarolt nevet
kapta, amely azt jelenti: „fehér hölgymenyét”.[i] Érdekes, hogy lánytestvére a Karold, vagyis "fekete menyét" nevet kapta. Merseburgi Thietmar a szláv nevét is fenntartotta: „[Géza] Felesége
Beleknegini, azaz szlávul mondva szép úrasszony.”[ii]
Ezen névadás alapján kifejezetten dekoratív hölgy lehetett, de sajnos konkrét
leírás ezt nem erősíti meg és korhű arcképünk sincs róla. Thietmar egyébként
nem ír róla sok jót:
„…mértéktelenül ivott, és katona módjára ülve meg a lovat [azaz lába közé véve, nem úgy, mint a hölgyek a középkorban, akik lábukat általában a ló egyazon oldalán tartották…] egy embert hirtelen haragjának túlzott hevességében megölt.”[iii]
Tanácsot is ad: jobban tenné, ha orsót forgatna Sarolt… Querfurti Brunó szerint
egyenesen ő irányította az országot férje helyett, ami azért már a nehezen
elhihető kategória, hiszen Géza fejedelem sem volt piskótatallér. Sarolt a Képes Krónika (Tudományos berkekben célszerűbb a XIV. századi krónikakompozíció megnevezés használata!) szerint is gyönyörű nő volt, állítása szerint:
"Volt neki [Gyulának] egy Sarolt nevezetű gyönyörű szép leánya, akinek szépségéről sokáig beszéltek a tartománybeli vezérek."
 |
| A hölgyek így lovagoltak a középkorban, legalábbis a jól nevelt dámák... de nem Sarolt. |
 |
| Sarolt Szent István születésekor, Képes krónika. |
[i] Korai Magyar Történeti Lexikon. Bp., 1994. továbbiakban KMTL, 594.o.
[ii] In: Az Államalapítás korának forrásai. Szeged, 1999. Továbbiakban: ÁKÍF, 113.o.
[iii] Uo.
Gizella
királyné (985?-1060?. V.7.)
Szent István királyunk feleségéről sincs
túlzottan sok írott anyagunk külső szempontjából. Még pontosabban: semmi.
Viszont két még életében készült ábrázolás is fennmaradt róla. Történelemben
kicsit is jártasak azonnal rávághatják, hogy az egyik a…
Igen, pontosan! Vagy ha nem tudtad, akkor is: a
koronázási palást. Sajnos Gizella paláston lévő portréja meglehetősen rossz
állapotban maradt fenn, annyi sem olvasható ki belőle, mint Istvánról. Ugyanakkor
az már kevésbé ismert, hogy a 17. században a koronázási palástról készült egy
másolat, amelyet Pannonhalmán őriznek és amelynek állapota korából fakadóan
lényegesen jobb (az már egy más kérdés, hogy a másolat készítésekor valóban
olyan jó állapotban volt-e az eredeti, hogy az ábrák elfogadhatóak hűnek tekinthetőek-e).
Elfogadva, hogy akkor még jó állapotban volt a palást, Gizelláról van egy egész
jó képünk.
Gizella sorsa férje, István halála után
elég rosszra fordult, Péter király őrizetbe veszi, majd visszatér hazájába és
Passauban kolostorba vonul, ahol apátnőként fejezi be életét. Ekkor készítteti
saját és anyja nevében azt a keresztet, amely a másik hiteles ábrázolás róla. Az ábrázolások alapján (főleg a meglehetősen kifejező pannonhalmi másolat alapján) nehéz lenne korszakos szépségnek tartani Gizellát, igaz az első ábrázolás legalább 45, a kereszten való pedig minimum 60 éves korában készült.
 |
| Gizella a koronázási paláston... |
 |
| ...és Gizella a pannonhalmi paláston. |
 |
| A Gizella által anyja sírjára adományozott kereszten, Jézus jobb lábánál anyja (koronával), baljánál saját maga. |
Anasztázia, kijevi hercegnő (1023?-1096?)
I. András
királyunk feleségénél tényleg sötétben tapogatózunk, hiszen voltaképpen csak az
biztos, hogy Bölcs Jaroszláv kijevi fejedelem lányát vette el, de még a neve
sem egészen biztos.[i] Ha elfogadjuk,
hogy Anasztáziáról van szó, akkor viszont van egy freskónk:
 |
| Bölcs Jaroszláv lányai. Anasztázia, I. András felesége balról a második. Freskó a kijevi Szent Bölcsesség templomból. |
András Anasztázia feleségül vételekor még
száműzetésben volt, mégis egy meglehetősen előkelő (apja kijevi fejedelem, mint
mondtuk, de anyja is egy svéd király lánya) hercegnőről van szó, aki – már amennyire
a freskóból kiderül – külsőre is beleillik a kor szépségideáljai közé. Főleg
Gizellához képest…
[i] KMTL,
42.o.
Eirene (Piroska) , bizánci császárnő
(1080-as évek – 1134.VIII.13. )
Először
is, hogy kerül ide, egy bizánci császárnő? Hát könnyen, hiszen Szent László
királyunk lányáról, Piroskáról van szó, aki Bizáncba ment férjhez. Anyja és
apja gyerekkorában meghalt, így Könyves Kálmán a Bizánccal való szövetség
érdekében annak örököséhez adta nőül. A nők így szolgálták a hazát a
középkorban. Nem akármilyen hölgyeményről van szó: 8 gyermek anyja, egy
kolostor alapítója, diplomata (sokszor közvetített a birodalom és Magyarország
között) és életvitele miatt a görögkeleti keresztények szentje!
Amellett,
hogy minden forrás kiemeli erényeit (szelídség, nyugalom, alázatosság,
nyájasság, kedvesség, türelem), bátorságát hazája iránti külföldön is mutatott
hűségével is bizonyította, hiszen mikor:
„Ezenközben a konstantinápolyi császárné, László király Piroska nevű lánya, hírül adta István királynak, hogy férje, Mauritius császár, szidalmazta István királyt, mondván: a magyar király az ő alattvalója, és amikor ő ellene mondott, a császár megverte.”[i]
Úgy
látszik szépségét tekintve is kiemelkedett kortársai közül, ami annyira nem
meglepő, hiszen apja, Szent László a leírások szerint szintén igencsak daliás férfi
volt, fejjel kimagaslott emberei közül (egyébként ez sok Árpád-házi
uralkodónkra igaz, III. Bélára biztosan). Eirene (azaz Piroska) életirata szerint:
„pólyás korától kezdve, mint a nemes növények, elárulta és előre jelezte, hogy idővel milyeneknek fognak mutatkozni sajátságai, mert mindjárt telve volt minden illemmel és bájjal, s dús lelki és testi szépségtől tündöklött… Amikor a dicső kegyes császárok és házastársak, Alexios Komnenos és Eirene[ii] szép és jellemileg kifogástalan leányt kerestek, és őt találták olyannak, aki hogy úgy mondjam, minden tekintetben gazdag a szépségekben, feleségül adták…sarjukhoz, bíborbanszületett Ioannesz császárhoz.”[iii]
Később is legendás szépségként emlegetik bizánci írások Piroskát, mert Niketa Choniates szerint: "az asszonyon közt a leggyönyörűbb, nemének valóban jó illata".
És
kétségkívül megerősíti ezt az isztambuli Hagia Sophia templomban fennmaradt
mozaik, amely férjével, János császárral együtt ábrázolja. Jól megfigyelhető a szív alakú arc és a vöröses haj.
 |
| Szent László lánya Piroska, mint bizánci császárné. |
[i] Képes krónika, 156. - http://mek.oszk.hu/10600/10642/10642.htm
[ii] Itt Piroska anyósáról van
szó, aki szintén az Irén nevet kapta Bizáncban.
[iii] Az Árpád-kori magyar
történelem bizánci forrásai. Bp., 1988. Továbbiakban: ÁMTBF, 115.o.
Itt ugornunk kell a XII. század a magyar
történelemben meglehetősen homályos és forrásilag hiányos terület. Pedig Ilona
és Eufrozina (Fuzsina) királynő szintén megérne pár mondatot, hiszen mindkettő
erőskezű asszony volt. Aztán ott a rebellis Zsófia hercegnő, aki férje és az esküvő elől egy templomba menekült, és akinek apjához írt leveli fennmaradtak. Sajnos se kép, se... szó nem esik a külsejükről.
Chatilloni Ágnes/Anna (1154?-1184)
A
történelemben megérdemelten rossz hírű antiókhiai fejedelem Chatilloni Rajmund
lánya az első olyan királynénk, ahol nem vagyunk pusztán az írásokra utalva,
hiszen az ő sírját 1848-ban megtalálták Fehérvárott és ma a Mátyás-templomban
nyugszik férjével III. Bélával (most itt nem megyünk bele azon vitába, hogy
nem-e Könyves Kálmánról van szó Béla helyett, elfogadjuk a hagyományos álláspontot - aztóa a genetikai vizsgálatok megerősítették, hogy tényleg III. Béláé a csontváz - 2022 HG). Chtaillon Anna (eredetileg
Ágnesnek hívták, de Bizáncban felvette az Anna nevet, így Magyarországra már
így került) a mérések szerint 161 centiméter magas volt, meglehetősen
törékeny alkatú nő. Csontváza hiánytalan, koponyája alapján rekonstruálni lehet
arcát is (bár természetesen ez némileg a művész-alkotó fantáziája részben).
Halálakor a forrásokból megállapíthatóan 35 éves volt, ugyanakkor Éry Kinga a
csontok alapján idősebbnek tartotta, amit a sok terhességgel (7 gyermeket
szült) magyarázott. Hogy a rekonstrukció alapján ki milyennek tartja Ágnes/Annát, azt mindenki belátására bízom.
 |
| III. Béla és feleségének, Chatilloni Ágnesnek csontváza. |
 |
| Chatilloni Ágnes koponyája és Árpás Károly szobrászművész arcrekonstrukciója. |
Árpád-házi Konstancia, cseh királyné
(1180?-1240.XII.6.)
III.
Béla és Chatilloni Anna lánya I. Ottokárhoz, Csehország királyához ment feleségül és kilenc gyermeknek adott életet házasságuk során. A királynét a csehek egyik
legjelesebb középkori nőalakjukként tartják számon, aki férje halála után (1230)
fiai között akart békét közvetíteni. Ámbár írott forrásaink semmit nem
közölnek Konstancia külleméről, szerencsések vagyunk, hiszen két ábrázolásunk
is van róla. Az első igazából semmitmondó a pecsétjén maradt ránk, míg a
második az 1211-13 között készült türingiai zsoltároskönyvben, a
Landgrafenpsalterben. Úgy tűnik az Árpád-házi nők vitték tovább vörös hajukat
az idők során, mert hát Konstancia, Piroskához hasonlóan copfba font vörös hajjal
tűnik elénk, ráadásul könyvvel a kezében (ami nálam plusz pont). Megjegyzem,
hogy tudomásom szerint ez a legkorábbi olyan ábrázolás, amely olvasó magyar
személyt mutat be, és hölgy az illető. Konstancia és férje esküvőjéről több
forrás is fennmaradt, de pusztán a tényt említik általában. A zsoltároskönyv alapján Konstancia fehér bőrű, piros arcú (vagy pirosított) élettel teli hölgy volt.
 |
| Konstancia cseh királyné 1229-es pecsétje. |
 |
| Konstancia az 1212 körül készült Landgrafenpsalterben. |
Gertrúd, II. András felesége
(1185.IX.24.-1213.IX.28.)
Na,
hát őt mindenki ismeri, ha másként nem, hát mint kiváló kerítőt. A merániai
királynénk nem szívünk csücske. Mégis, hogyan képzeljük el ezt az igazi "boszorkányt"? Tulajdonképpen bárki, bárhogy. Róla is kevés az információ. Nagy
örömünkre azonban az imént említett türingiai zsoltároskönyv Konstancia mellett
Gertrúdot is ábrázolja, szintén olvasás közben. Fejét kendő keretezi, alóla
vörös copf kandikál ki. Számomra az ő ábrázolása érdekes, mert arca elég
kifejezéstelen, tenyerei inkább áldást osztanak, semmint könyvet tartanak (egyébként
a könyvek minden bizonnyal Bibliák) és nagyon légies, ahogy a kendő lelógó
végébe belekap a szél.
Margit/Mária, bizánci császárné (1175-1223)
II.
Izsák bizánci császár feleségéről, III. Béla lányáról nincs korhű arcképünk.
Viszont egy egész lakodalmi beszéd van azon alkalomból, mikor a kis Margit (aki
Bizáncban az átnevelés részeként azonnal át is neveztetett Máriának) alig 10
évesen feleségül ment Isaakios (magyarosan Izsák) Angelosz császárhoz, aki
ekkor potom 29 éves…
Niketas
Choniates a következőket írja a 10 esztendős kislányról:
„…a császári menyasszony gyönyörűséges fiatal leány, belső ragyogását lelki szépségekben világoltató, de külső szépségekben is kitűnő… Arádnak pedig, felséges császár, szépsége kiváló, ifjú bája rendkívüli,..Mert nemcsak tehénszemű és aranyos alakú és hosszú nyakú – ezeket tulajdonítják a görögök a maguk istennőinek -, hanem egészében szép, és a nagyonságig szép, a szépségben mindeneknek császárnéja”[i]. Egy versében pedig ugyanő: „…feleségül veszi a leányt, a nemes és nagynevű királyoktól származót, az erényekkel fényeskedőt, a szépségben virágzót, az általában mindenekben minden nőt felülmúlót, a teljességgel császárnét, a teljességgel uralkodónőt. …Üdvöz légy, Charis-szemű, asszonyok legkülönbbe…”[ii]
Más
forrás is említi a bizánci császárné szépségét az akkor 20 éves Margitnak,
Georgios Akropolites szerint:
„…ahol nőrokona fogadta, aki a magyarok közül származott és Isaakios császárhoz ment nőül, miután ennek felesége meghalt. Akik látták, azt mondták, hogy nagyon szép volt…”[iii]
Árpád-házi Mária, Nápolyi királyné (1257?-1323.III.25.)
Mária
V. Istvánnak és kun Erzsébet királynénak a lánya volt. Kun Erzsébetről, is már
azt írták, hogy „Paionia királya [ez lenne V. István], aki egy igen szép
asszonyt vett – éppen szépsége miatt – feleségül”[i], de
lánya is kifejezetten megragadó jelenség volt. Ha megnézzük a kevéssel halála
után készült kódexlapot, amelyen őt ábrázolják, akkor egy meglehetősen
tekintélyt parancsoló nőt látunk rajta. Valószínűleg terhesen mutatja a
illuminátor, hiszen tőle balra a gyermekeit ábrázolják (ez az itteni képen nem
látszik). Ha megjegyzem, hogy szintén vörös a haja, akkor ez már kevés
meglepetést fog okozni. Nem mellesleg ugye tőle származnak Anjou királyaink.
Mária királynénak fennmaradt a síremléke is, melyet Nápolyban a Santa Maria Donnaregina megtekinthetünk, sőt pillantást vethetünk az arcára is. A kor egyik legjobb szobrásza Tino di Camaino készítette el az emlékművet, amely igencsak impozáns és gyönyörű. Jól megfigyelhető rajt a királyné arca, amely mintha hasonlítana az iménti ábrázolásra is, csak 3 dimenzióban.
 |
| Mária királyné síremléke Nápolyban |
[i] ÁMTBF, 324.o.
És innen fogom folytatni a vegyesházi királynéinkkal/ hercegnőinkkel majd valamikor...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése