Dörre Sándor I. világháborús levelezése, III. rész - 1915. május-július

A Dörre-család sorsát követve eljutottunk 1915. május-júliusához. Sándor még mindig nincs a fronton, Endre a Sperre Flitsch nevű olasz-osztrák határerődítéshez kerül, hiszen a taljánok májusban hadat üzennek a Monarchiának. Sajnos bekövetkezik az első családi tragédia is, igaz nem ott ahol várná az ember. Dörre Sándor főhősünket áthelyezik a tüzérségtől a gyalogsághoz, Zágrábból Losoncba. Jó nosztalgiázást!

1.

[Dörre Sándor levele szüleinek. Zágráb, 1915. május 4.]

Kedves jó Papa és Mama!

Tegnap megkaptam Mama rég várt levelét, s örömmel olvastam, hogy otthon mindenki egészséges. Én hál' Istennek szintén jól érzem magam, bár vasárnap kis baleset ért. Megcsúsztam, elestem s a jobb karom megrándult. Most erősen borogatom, mert meg van dagadva. Egy pár napig most nem kell bemennem a kaszárnyába, ennyi hasznom van belőle. Remélem azonban, hogy nem fog sokáig tartani a dolog. Kellemetlen, hogy épp a jobb karommal történt a dolog, mert se nem írhatok, se nem rajzolhatok. Próbáltam már bal kezemmel is írni. Egész nap alszom és olvasom a régi leveleket meg az újságot. No, ugye egész jól megy?ⁱ Mama most sokat van Visegrádon. Legalább élvezi a szép tavaszt. Itt is nagyon szépen virágzott a körte meg alma, de azért Visegrádon mégis biztosan szebben.

Múlt héten, kedden és szombaton nagyon szép kilovaglásunk volt. Körülbelül negyven kilométeres utat tettünk meg mind. Különösen szombaton, május 1-jén volt szép! Ma kirukkolás lett volna, a batterieval, de sajnos nem mehettem.

Nagyon szép, szinte nyári idő jár már erre. Hát Pesten? Mi újság odafönn? No, de most már abbahagyom az írást, mert fárad a kezem.

Sok csók a gyerekeknek, Papa, Mamának pedig kézcsók, hálás fiúk, Sanyitól.

Z[ágráb]. 1915. V. 4.

2.

Levelezőlap

[Címzett:] Nagyságos id. Dörre Tivadar Úrnak, áll. főreáliskolai tanár

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Zágráb, 915-MÁJ-11

Kedves jó Papa!

Tegnap megkaptam Mama levelét. Nem a lóról estem le, hanem csak úgy gyalogosan megcsúsztam és elvágódtam a kaszárnyában. Magam sem értettem eddig, hogy történhetik ily módon baja az embernek. De most már megtörtént az eset! Remélem pár nap múlva teljesen rendben leszek megint. Most még mindig a kórházban vagyok, ahol jól megy a dolgom. Egész nap olvasok, alszom, eszem. 12 K-ért kapok kávét, fehér zsemlyével (reggelire meg uzsonnára), 10 órakor pörköltöt v. sonkát, ebédet, vacsorát, és délben és este egy-egy pohár bort. El nem éhezem.

A múlt héten, csütörtökön itt hagyott a lakótársam, kiment a harctérre. Ismét 4 önkéntes tűzmester és 6 önk[éntes]. Káplár ment el. Isten segítségével talán még rám is sor kerül valamikor. No, majd talán a tengerparton, az olasz Riviérán nyaralok.ⁱⁱ

Remélem soraim otthon mindenkit jó egészségben találnak. A gyerekeket csókolom, K[edves]. Mamának és Papának pedig kézcsók, hálás fia, Sanyitól.

Z[ágráb]. 1915. V. 9.

Dörre Sándor május 19-i levele szüleihez

3.

[Dörre Sándor levele szüleinek. Zágráb, 1915. május 19.]

Kedves jó Szüleim!

Házasságuk holnapi, 33-ik évfordulója alkalmából, fogadják tőlem is hálás szívből jövő legőszintébb jókívánságaimat. Adja a jó Isten, hogy a jövőben, a jól megérdemelt pihenés éveiben Visegrádon, még nagyon sokszor ünnepelhessék ezt a napot, egészségben, megelégedésben, szerető körünkben!

Idén sajnos, ezt a kedves ünnepet is egymástól távol kell eltöltenünk. De, ha Isten is úgy akarja, majd békésebb napokban ismét együtt leszünk mind, s akkor az együttlét annál jobban fog esni, mert így távol otthonról tudja az ember az „otthon”-t igazán értékelni.

Itt is jól megy a dolgom, pláne a kórházban, csak, ha itt lenne valaki otthonról, hogy lehetne egy kicsit a pestiekről is traccsolni. Azért úgy örülök, ha ír valaki, minden levelet többször is elolvasok. Mama levelét köszönettel megkaptam. Bár minden nap kapnék ily kiadós levelet! Kérem a lányokat is buzdítani, hogy írjanak minél gyakrabban ás nyugodjanak bele, hogy tervük nem sikerült. Ugyanis, mint egyszer már írtam, olyan betegeket lehet csak szállítani, kiknek előre látható gyógytartamuk pár hónapig tart. Én pedig remélem, hogy mihamarabb teljesen meggyógyul a karom. Mint olvasom k[edves]. Mama leveléből, Papa még mindig azt hiszi, hogy lórol estem le, pedig hát megírtam, hogy történt a dolog. Magam se bánnám, ha úgy lett volna, mert háborúban mégiscsak jobban hangzik, ha az ember lóról esik le, ha már idehaza kellett, hogy ily pech-em legyen. Hiszen most is csak azt sajnálom, hogy nem lovagolhatok, különben a lehető legjobban érzem magam itt a kórházban. Egész nap eszem, sétálok és sokat olvasok, ami oly jól esik, mert eddig bizony nem jutottam hozzá. Sokat vagyok a kertben, s a naptól már megint szokott nyári színemet öltöttem magamra. Már most oly meleg van, mi lesz itt nyáron! De remélem azt már nem itt, Zárgebban fogom megérni.

Kíváncsi vagyok, mi lesz Olaszországgal? Megint oly türelmetlenül várom a lapokat, mint tavaly nyáron. Csakhogy itt még hamarabb kapom meg a reggeli pesti lapokat, mint Visegrádban. Már d.u. 3 órakor olvasom őket.

Mi újság odahaza? Már magamról annyit írtam. Papa sokat van most kinn Visegrádon, úgy-e? De szép is lehet odakinn! Mennyire van a dolog Bálinttal? Mit csinál a többi visegrádi földesúr? Gyula bácsi, Klingerék, Tusi néni, Dávidék és a többiek? Hát a nyaralók? Mi hír van Dóriékról és Bandiról? Dóri írt a héten nekem egy lapot, hogy valószínűleg felutaznak, és panaszkodik, hogy csak Mimike az egyedüli, aki ír nekik. Banditól már én is nagyon régen nem kaptam hírt. Biztosan erősen be lehet fogva. Mi hír a fiúkról? Gyuszival mi van? És Brúnó, meg Rezső? Mi újság a rokonságban? Szegény Dörre nagymama tényleg rosszul van? Múltkor álmodtam szegénnyel, hogy náluk voltam Frankenburgban. A budai Nagymama, szegény sokat mérgelődhetik a fiúkkal! Neki is jót tenne egy kis nyugalom öreg napjaira. Mi van azzal a haszontalan Karcsival? Szép lehet Nellyéknél a lakás. Hogy van Etelka néni megelégedve? Jenőnek nincs szándékában egyszer leruccanni Zagrebba? Mit csinál Magdus meg Palkó? Mici küldjön pár fotográfiát. Hiszen ígért! Mimke írt egy hosszú levelet. Örül, hogy Pünkösdre megint 3 napig otthon lehet. Hát a lányok ápolnak?

De most már sietek, hogy még ma elmenjen a levél. Este van már 7 óra, s most kiviszem a vasútra. Szívesebben magam ülnék fel.

Jókívánságaim megismételve, a lányokat, Fercsit, Jenőéket csókolom, k[edves]. Papa és Mamának pedig kezeit csókolom.

Z[ágráb]. 1915. V. 19.

Hálás fiúk: Sanyi.

4.

Levelezőlap

[Címzett:] Őnagysága id. Dörre Tivadarné Úrasszonynak

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Zágráb, 915-MÁJ-23(?)ⁱⁱⁱ

Z[ágráb]. 1915. V. 22(?). d.u. 2

Kedves jó Mama!

Értesítem, hogy jól érzem magam. A karom már nagyon javul. Otthon mi újság? Most kaptam meg Mici lev[elező]. lapját, melyet 29-én adott föl. Sokáig jött.

Sok csók, kézcsók: Sanyitól.

5.

Levelezőlap

[Feladó:] Mediziner Korp.^iv Eugen Nemes

15. komp. 32. gy.e.^v

[Címzett:] N. Dörre Tivadar tanár úrnak

Budapest, VI. Andrássy utcai főreál.

[Pecsét:] 915-JÚN[...]

[Alakulatpecsét:] K.u.K. Infanterieregiment Kaiserin und Königin Maria Theresia Nr. 32^vi

Mélyen tisztel tanár úr!

Utolsó szóváltásunk óta bizony ismét ide kerültem. Sebaj, érzem, nekünk még találkoznunk kell, nekem még közelebb kell éreznem az én jóságos öreg tanár bácsimnak mély közelségét. ^vii

Most még jól érzem magam, találkozzunk is egészségben! Esetleg Visegrádon újra(?). A tanár uramnak meleg üdvözletét és […] régi növendéküktől: Nemes Jenőtől.

6.

[Dörre Sándor levele édesanyjának]

Zagreb, 1915. június 2-án

Kedves jó Mama!

Holnapi névnapját, melyet máskor együtt töltöttünk, idén Zágreban ülöm majd meg, gondolatban odahaza. Jókívánataimat csak így, írásban küldhetem el sajnos, de azok annál őszintébbek és melegebbek. Kérem a jó Istent, hogy még nagyon sok-sok éven át ünnepelhesse kedves Mama ezt a napot megelégedésben, boldogságban. Holnap biztosan megint Visegrádon lesznek kint, hisz oly szép lehet most a kert a rózsákkal. Itt is nagyon szép üde minden, csak az idő ellen van kifogásom, ködös idő van, minden nap zápor vagy zivatar, szóval már egész nyárias az időjárás.

Örömmel értesítem, hogy tegnap négy heti kórházi élet után, berukkoltam a „Batterie”-hoz. Megint a zugoknál vagyunk beosztva. 1-seje óta 5-11-ig és 3-7-ig van az új Beschäftigung. A korai kelés egy kicsit kellemetlen, de annál jobban esik a déli pausa. Most reggel 8 óra van és és reggeli szünet alatt írom a levelem a kantinban, reggeli után. Hiányzik most a jó kórházi koszt. Nem tudom, hogy fogom berendezni az étkezést, minden drágult, és oly keveset adnak, pedig az étvágy nagy.

Most folytatom levelem este ½ 7-kor, vacsora után. Egész nap munkában telt el. Vacsorára disznóhúst ettem zöld salátával. Most a városba megyek feladni a levelet, hogy holnap megérkezzék még. Sietek is, és egyelőre befejezem az írást. A csomagjaimat elküldöm a napokban. Papa 30 K-ját és a csomagot köszönettel megkaptam. A kenyér nagyszerű volt, bár mindig ehetnék ilyet!

No, de még egyszer minden jót kívánva k[edves]. Mamának, kezeit csókolja hálás fia: Sanyi.

[A túloldalon:]

Kedves Mancikám!

Neked is a legjobbakat kívánom a holnapi ünnephez. Isten éltessen soká boldogságban és teljesítse minden kívánságodat, mely boldogságodra szolgál! Sokszor csókol szerető bátyád: Sanyi.

U.i.: K. Papának kézcsók, Mici, Mimi, Fercsi, Jenő, Nelly és gyerekeknek kézcsók.

Dörre Sándor levele édesapjához, 1915. június 4.

7.

[Dörre Sándor levele édesapjának, Dörre Tivadarnak]

Zagreb, 1915. VI. 4-én este ½ 8-kor

Kedves jó Papa!

Értesítem, hogy a napokban feljövök Pestre egy-két napra, és így kérem, ha nem mennének ki vasárnap Visegrádra, mert esetleg már akkor fenn lehetek. Majd bővebbet akkor megbeszélünk, egyelőre annyit, hogy új beosztásom van Losoncon, hová 10-én kell berukkolni.

Sok kézcsók és csók Sanyitól.

Sietek, hogy még a gyorssal elmenjen a levél.

8.

[Dörre Sándor levele édesapjának, Dörre Tivadarnak]

Losoncz, 1915. június 13-án

Kedves jó Papa!

Vasárnap délután 5 óra van, és haza gondolok. Azt hiszem már kinn vannak Visegrádon, és most biztosan a délutáni alvás után az uzsonnához készülődnek. Hogy múlik is az idő! Épp ma egy hete, hogy haza érkeztem, s most már megint három napja, hogy Losonczon vagyok. Pedig oly nehezen múlik itt el egy-egy nap! Bennünket, 17-en vagyunk, egy cseh főhadnagy képez ki. Nagyon kedves ember, és eddig semmi kifogásunk sem lehet ellene. Tegnap kezdődött meg a kiképzésünk. Reggel 7 óra felé kimentünk az erdőbe, és úgy 9 óráig beszélt nekünk az általános gyalogsági dolgokról;^viii azután ma reggelig nem volt semmi. Ma ismét 7-½ 9-ig kinn az erdőn volt Exerzierreglement^ix óra. Holnaptól kezdve vele leszünk egy Marsch-kompagnie-nál,^x mely 20-án megy Olaszország felé. Itt azután mindent praktikusan tanulhatunk. Az iskolánk körülbelül 25-éig fog tartani. Rengeteg sok önkéntes van itt. Egy pár ezredtől mind itt vannak, valami 450-en a tiszti iskolában. Ha már itt vagyok, csak annak örülök, hogy eddig a tüzérségnél voltam, és ott vizsgáztam. A kettőt össze se lehet hasonlítani.

Ami a várost illeti, hát az kritikán aluli. Olyan meleg van, amilyen Pesten tán augusztusban sincs. Aztán nincs itt semmi szórakozás, az élet meg roppant drága. Ma felfedeztem egy helyet, avval meg vagyok elégedve. Ebédre volt: zöldborsó leves, rántott csirke uborkasalátával és krumplival, és két darab cseresznyerétes. Fizettem érte egy Forintot.^xi Hát ez igazán olcsó. De a vendéglők! Egy sült 1 Forint. Reggelit ad 14 Koronáért a háziasszonynak. Találtunk 3-an egy lakást is 60 K-ért, igaz, hogy kicsit szűken vagyunk. Kellemesebb volna ugyan egyedül lakni, de egy kicsit drága mulatság volna.

No, de most már eleget írtam magamról. Mi újság odahaza? Micinek remélem, már nincs semmi baja! És a többiek? Jót fog tenni mindenkinek Visegrád. Ha lehet, írjanak gyakran, hogy vannak otthon! Mama levelét megkaptam mindjárt másnap, így örültem neki. Bandi mit ír? Nemsokára talán már viszont is fogom látni. Okvetlenül erre jöjjön!

Kérném, ha Fercsi megírná Carli meg Gyuszi címét! Hisz van rá ideje az iskolában. A címem vagy úgy, mint a borítékon, vagy: Losoncz, Varga utca 19. Azt hiszem biztosabb a kaszárnyába küldeni.

Ha esetleg Zagrebból küldtek volna utánam valamit, kérném azt továbbítani. A kamáslikat^xii volt szíves valaki már elküldeni? Nagyon szépen köszönöm.

Mindenkit csókoltatok, K[edves]. Mama és Papának pedig kezeit csókolja, hálás fiúk: Sanyi.

Jenőéket üdvözlöm. Pali már jobban érzi magát?

9.

Levelezőlap

[Feladó:] Dörre Sándor Einj. Freiw. Tit. Feuerwerker

Losoncz, Varga utca 19.

[Címzett:] Nagyságos Dörre Tivadar Úrnak, áll. főreáliskolai tanár

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Losoncz

Losonc, 1915. VI. 14-én

Kedves jó Papa!

Ma este megkaptam levelét, amely nagyon elszomorított. Hát oly komoly baja van szegény Micikémnak? Pedig Mimike levele már kicsit megnyugtatott, melyet délelőtt kaptam meg. Szegény jó lány! Sokat szenved? Mit mondanak az orvosok? Hol szerezhette csak ezt a bajt!? Agyhártyagyulladás! Bár a jó Isten megsegítené Micikét! Hát Mama hogy van? Szegényt nagyon megviseli biztosan az aggodalom. Kérem kedves Papát, ha továbbra is értesítenének, mint eddig, az otthoniak felől! Oly nyugtalan vagyok, szeretnék leginkább odahaza lenni. Hát igazán oly komoly a baj? El se hihetem! Mindenkit, különösen Micit, sokszor csókolom. S k[edves]. Mama és Papa kezeit csókolom azon reményben, hogy mielőbb jobb híreket kapok. Hálás fia, Sanyi.

10.

Levelezőlap^xiii

[Címzett:] Őnagysága Dörre Tivadarné Úrasszonynak

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Losoncz, 915-JUN-20

Losonc, 1915. VI. 20-án

Kedves jó Mama, értesítem, hogy egy órai késéssel szerencsésen megérkeztem.

Sok csók és kézcsók: Sanyitól.

Dörre Endre (Bandi) levelezőlapja az olasz hadszíntérről, 1915. június 22.

11.

Levelezőlap

[Feladó:] Dörre Endre

Feldpost 608, Sperre Flitsch^xiv

[Címzett:] Nagyságos Dörre Tivadar tanár úrnak

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] K.u.K. [Feldpo]stamt 608 – 23.VI.15.

Sperre Flitsch, 1915. június 22.

Kedves Papa!

Éppen a legrosszabb időben kerültem ide, mikor szegény Miczim oly nagyon beteg, és én még hírt sem hallhatok felőle! Oly gyönyörű szép itt, és oly jól megy a dolgom, hogy igazán a legjobban érezném magam, hacsak tudnám, hogy Miczi már csak valamivel is jobban van. De így ez a bizonytalanság mindent leront! Mit ír Sanyi, mióta a gyalogságnál van? Nagyon kérem Papát, hogy válaszoljon nekem valaki mindjárt, mert úgyis oly soká tart, míg a kártya idekerül. Papa, Mama kezeit csókolja, Mimi, Manci, Fercsi, Nellyt, Jenőt és különösen Micit sokszor csókolja: Bandi

12.

Levelezőlap

[Feladó:] Dörre Sándor

[Címzett:] Őnagysága Dörre Tivadarné Úrasszonynak, áll. főreáliskolai tanár neje

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Losoncz

Losonc, 915. VI. 22. Este ½ 7

Kedves jó Mama!

Már megint három napja, hogy itt vagyok, s egy hete, hogy jó Micikénk itt hagyott minket. Sokat gondolok haza, mit csinálhatnak otthon. Egészséges-e mindenki? Papa már tanít biztosan. Legalább másfelé terelődnek a gondolatai. Hát Anyuskám hogy van? Remélem már szűnik a köhögés. Jó volna, ha kimehetnének mielőbb Visegrádra. Igaz, Papának még fáj a torka? Mama, kérem, csak vigyázzanak, nehogy megint beteg legyen valaki! Szegény Mancikám, most ő az egyetlen gyermek odahaza, mert hisz Mimike is megint az intézetben van. Jó, hogy ott van Lala és Fercsi. Dóri mikor megy megint haza? Bandiról még mindig nincs hír?

Én elég kellemesen utaztam ide, egész éjjel aludtam. Vasárnap nem volt semmi dolgom. Délelőtt a Marsch-Compagnie-nak volt az eskütétele, és egy szép tábori misét hallgattam végig. Hétfőn gondolatban ott voltam a Requiemen,^xv és 11 óra után elmentem a templomba, s rendes imát mondtam jó Miciért. Ma délelőtt kimasíroztunk a Marsch-Compagnie-val, és csak 12-kor jöttünk haza. Jól esett utána az ebéd. Már fegyvert se kell vinnünk, s így nagyon kellemes dolgunk van. Legjobban is szeretem, ha kimegyünk, akkor még legjobban érzem magam.

Kérném kedves Mamát, ha írnának, reméltem mára pár sort, de hiába! Na, talán holnap.

Egyéb írnivalóm most nincs egyelőre befejezem az írást.

Papa, Mamának kezeit csókolom, a gyerekeket pedig sokszor csókolom, hálás fia: Sanyi.

Nb.: Kérem a leveleket lakásomra küldeni: Varga u. 19.

13.

Levelezőlap^xvi

[Feladó:] Dörre Sándor

Őnagysága Dörre Tivadarné Úrasszonynak, áll. főreáliskolai tanár neje

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Losoncz

Kedves jó Mama!

Megkaptam ma végre kedves levelét, melyre már nagyon vártam nap-nap után. Szomorúan olvastam, hogy Anyukám gyöngélkedik. Ettől féltem olyan nagyon és ez okoz nekem gondot. Jó Anyám! Törődjék bele a változtathatatlanba, így rendelte ezt a jó Isten. Gondoljon gyermekeire, kik távol vagyunk otthontól, mily borzasztó tudnunk, hogy kiket szeretünk és odahaza vannak, szenvednek. Minden nap kérem a jó Istent, erősítse meg jó Szüleimet és Testvéreimet e súlyos csapásban és adjon megnyugvást. Én már beletörődtem a rosszba, jó Micimet mindig mellettem érzem, s csak az az érzés, mely itt-ott elfog, hogy többé nem látom és hallom, nagyon fájdalmas. A jó Isten segítsen meg bennünket!

Ma befejeződött a kiképzésünk és holnap reggel bevonulunk a századunkhoz. Remélem, meg fogjuk állni helyünket és nem hozunk szégyent a tüzérségre. Tegnapelőtt találkoztam egy régi barátommal. Még a congregátióban ismertem meg, s egy évig a Technikán is collegák voltunk. Most már nem láttam 3 éve, és nagyon megörültünk egymásnak. Holnap elmegyek hozzájuk vizitelni. Örülök, legalább van valaki ismerősöm.

Kérem Mama, ha írnak, a leveleket a lakásomra címezni: Varga u. 19., mert a kaszárnyában 3 helyen is kell a leveleim után szaladni.

Papával együtt sokszor csókolja kezeit, Mancit, Mimit, Mesit(?), és Fercsit és aki még otthon van, sokszor csókolja, hálás fia: Sanyi.

14.

Levelezőlap

[Feladó:] Dörre Sándor

[Címzett:] Nagyságos id. Dörre Tivadar áll. főreáliskolai tanár Úrnak

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Losoncz

Losonc, 1915. VI. 27.

Kedves jó Papa!

Megint egy unalmas vasárnap. Egész nap semmi dolgom, úgyhogy egész nap alszom. Reggel ½ 8-ig, délután 1-5-ig. Most megyek sétálni, mert szinte kábult vagyok az alvástól. Már örülök, hogy holnap megint hétköznap van.

Most már befejeztük a kiképzésünket, s a századoknál vagyunk. Együtt vagyok egy Dorogi nevű kadéttal, aki rajztanár. 1913-ban végzett. Sok dolgom most sincs. Találkoztam egy régi barátommal, aki itt lakik anyjával és nővérével. Tegnap voltam náluk viziten. Nagyon kedves emberek.

Kezeit csókolja, hálás fia: Sanyi.

Mamáéknak kiírok Visegrádra.

15.

Levelezőlap^xvii

[Feladó:] Dörre Sándor kadett^xviii

Losonc, Varga utca 19.

Őnagysága id. Dörre Tivadarné Úrasszony, áll. főreáliskolai tanár neje

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Losoncz

Losonc, 915. VI. 29-én

Kedves jó Mama!

Utolsó lapom óta semmi nevezetes esemény nem történt. Jól érzem magam, sokat sétálok, mert bizony időm egyelőre annyi, hogy szinte sok is. Tegnap írt Dóri levelet, hogy még mindig Kaposvárt van, de reméli, hogy elseje után már hazamehet, mert egyelőre nem szabad elutazniok a városból.

Mi újság odahaza? Remélem k[edves]. Mindnyájan egészségesek! Dóri írta, hogy a Pista Komáromban fekszik tüdőgyulladással. Mi hír van Bandi és Jenőről? Hát a többi fiúk? Mikor mennek ki a Mamáék egészen Visegrádra? Most azt hittem, még a másik oldalon folytathatom. K[edves]. Mama és Papának kézcsók. Gyerekeknek csók. Hálás fia, Sanyitól.

16.

Levelezőlap

[Feladó:] Dörre Endre

Feldpost 608, Sperre Flitsch^xix

[Címzett:] Nagyságos Dörre Tivadarné úrasszonynak

Visegrád, Pest m.

[Pecsét:] K.u.K. Feldpostamt 608 – 23.VII.15.

Sperre Flitsch, 1915. 5/VII.

Kedves jó anyám!

Születésnapjához szívem mélyéből a legjobbakat kívánom! Adja a jó Isten, hogy ezután a pótolhatatlan veszteség után már megkíméljen bennünket a sors, és legalább bennünket még nagyon sok esztendőkön át a legjobb egészségben boldogan láthasson.

Ma kaptam Papa lev. lapját, és csak ma jutott eszembe, hogy a kofferomban fekete áfonyát küldtem haza, és a kulcs még mindig nálam van, melyet nem is küldhetek most haza. Kérem ezért a koffert feltörni, nehogy a fehérnemű a penésztől tönkremenjen.

Kezeit csókolja szomorú fia, Bandi.

17.

Levelezőlap

[Feladó:] Dörre Sándor

Őnagys. id. Dörre Tivadarné Úrasszonynak, áll. Főreálisk. tanár neje

Visegrád, Pest megye

[Pecsét:] Losonczp

Losonc, 915. VII. 7.

Kedves jó Mama!

Értesítem, hogy ma reggel szerencsésen megérkeztem. Nagyon kellemesen utaztam, egy honvéd tüzérhadnaggyal egy fülkében. Jól aludtam, s még idejében megérkeztem.

Ma egész nap be voltam fogva és csak délben aludtam egy fél órát. Most vacsoráztam odahaza, s megyek a vasúthoz a lapot feladni.

Mi újság odahaza?

K. Mama és Papa kezeit csókolom, a gyerekeket pedig csókolom.

Hálás fiuk, Sanyi.

18.

Levelezőlap

[Feladó:] D[örre] S[ándor] kadett. Losonc, Varga u. 19.

Nagyságos id. Dörre Tivadar áll. főreáliskolai tanár Úrnak

Visegrád, Pest megye

[Pecsét:] Losoncz, 915-JUL-13

[Pecsét:] Visegrád, 915-JUL-15

Losonc, 915. VII. 12. Este 8.

Kedves jó Papa!

Holnap már egy hete lesz, hogy otthonról eljöttem, s eddig még mindig semmi hír. Már most mindnyájan odakinn^xx vannak, s én is gondolatban sokat vagyok Visegrádon. Az a pár nap olyan kedélyesen, kellemesen telt el, hogy egy egész nyaralással felért. No, de idén kell is, hogy így legyen.

Itt elég egyhangú az élet. Most többet dolgozom az embereimmel, hogy tanuljanak valamit. Ez jó még, legalább múlik az idő. Fogok már örülni, ha itt hagyom Losoncot. Semmi és senki, akit sajnálnék elhagyni.

Mi újság odahaza? Bandi mit ír, mikor jön haza? Nagyon szeretném látni, már várom mindennap. Remélem Papa és Dóri is meglátogatnak. Mit ír Jenő? Még eddig senkinek sem írtam, semmi kedvem hozzá, pedig volna elég írnivalóm, mindenhová. Dóri és Lala már szintén letelepedtek Visegrádon? Hol laknak Tusi néninél, vagy nálunk? Mama, Papa hogy érzik magukat? És a lányok? Remélem mindnyájan a legjobban. Mindenkit üdvözlök, ismerősöket. Papa, Mamának kézcsók, a gyerekeket üdvözlöm.

Hálás fia, Sanyi.

19.

Levelezőlap^xxi

[Feladó:] Dörre Sándor

Nagyságos id. Dörre Tivadar áll. főreáliskolai tanár Úrnak

Visegrád, Pest megye

[Pecsét:] Losoncz, 915???

[Pecsét:] Visegrád, 915???

[Kedves jó Papa!]?

Értesítem, hogy […] F. Inf. R. 25?^xxii […] Most varratom az […] a szobámban […] itt ülök a baráti […] vacsorámra […] amely szép lenne, ha otthon lehetnék magam megmutatni. Most az egyik blousomon(?) kék, a másikon […] a paroli, hogy változatosságban legyen. A leveleket köszönettel vettem. Bandi is írt egy lapot, hogy jól érzi magát. Remélem odahaza is mindnyájan jól érzik magukat. Én eléggé megvagyok, s lassan felkészülök a nyaralásra. Tekintve, hogy Visegrádon oly csendes idén az élet, alighanem a valamivel izgalmasabb Délvidéket fogom felkeresni, jó [...]nek ígérkezik.

Kérném a lányokat, töltsenek egy pár jó cigarettát!

K. Papa és Mamának kézcsók, a gyerekeket sokszor csókolom.

Hálás fia, Sanyi.

Losonc, 915. VII. 15.

20.

Levelezőlap

[Feladó:] Dörre Sándor kadett. Losonc, Varga u. 19.

Nagyságos id. Dörre Tivadar Úrnak, áll. Főreálisk. Tanár

Visegrád, Pest megye

[Pecsét:] Losoncz, 915-JUL-18

Express

Kedves jó Papa!

Legyen szíves részemre egy jó erős nagyítású (esetleg 6szoros) monoklit venni, és azt részemre express elküldetni. Ha személyesen hozhatná k. Papa, annak még jobban örülnék. Jól érzem magam, csak nagyon sok a dolgom. Holnap bővebben írók!

Nagyon kérném, Mama ne jöjjön, mert óriási hőség van itt, mely neki ártana.

Kezeit csókolja a Mamáéval együtt, hálás fia: Sanyi.

21.

Levelezőlap

[Feladó:] Dörre Sándor

Őnagys. id. Dörre Tivadarné Úrasszonynak

Visegrád, Pest megye

[Pecsét:] Budapest, 915.JUL.29N1

[Pecsét:] Visegrád, 915-JUL-31

Kedves jó Mama!

Itt ülök magamban a vasúti vendéglőben és várok a vacsorámra. Visszagondolok, hogy pár nap előtt még kedélyesen ültem itt együtt Papa és Dórival.

Losonc, 915. VII. 27.

Este már a kávéházban folytatom, ahol búcsúztatnak.

Nagyon sok kézcsók és csók, hálás fia, Sanyitól.^xxiii

22.

Levelezőlap

[Feladó:] Dörre Sándor

Őnagys. id. Dörre Tivadarné Úrasszonynak

Visegrád, Pest megye

[Pecsét:] Budapest, 915.JUL.29N1

[Pecsét:] Visegrád, 915-JUL-31

Kedves jó Mama!

Ma már 3-szor találkoztam Lóri és Manzival. Együtt ülünk és hazagondolunk Visegrádra. Nagyon sok kézcsók k. Mama és Papának, Mimikét csókolom.

Hálás fia: Sanyi.

[Más kézzel:] Kedves mindnyájuknak szíves üdvözletét küldi szerető fia, Lóri.

[Harmadik kézzel:] Kezeit csókolja Manzi.

Jegyzetek:

i Az előző mondatot Dörre Sándor bizonyára bal kézzel írta, mert meg is látszik rajta...

ii Úgy látszik ekkorra a zágrábi katonák számára is világos lett, hogy hamarosan bekövetkezik az olasz hadüzenet.

iii A levelezőlap állapota nem túl jó, a pecsét szinte olvashatatlan.

iv Mediziner Korporal, azaz Orvos tizedes.

v A 32. gyalogezred 15. százada az ezred újjáalakuló IV. zászlóaljának része volt, mely ekkor éppen a Gorlicei áttörést követően kibontakozó támadásban vett részt Galíciában. Lásd: Budapest volt házi ezredének a Cs. és Kir. 32. gyalogezrednek története (1741-1918). Szerk.: Tinódi Varga Sándor. Budapest, 1930. 221-224. o.

vi A Császári és Királyi „Mária Terézia” gyalogezred Budapest „házi” ezrede volt. 1741-ben alakult Pozsonyban, 1914-ben legénységének 90%-a magyar nyelvű volt és Pest megyéből sorozták őket 1860 óta. Békében az I, II. és IV. zászlóalj Triesztben (55. gyalogos dandár, 28. gyalogos hadosztály, III. hadtest), a III. Budapesten állomásozott (61. gyalogos dandár, 31. gyalogos hadosztály, IV. hadtest).

vii Nehezen olvasható a ceruzával írott szöveg.

viii A levelekből nem derül ki, hogy a tűzmester rangot megkapó Dörrét miért vezényelték a gyalogsághoz. Hónapokig kiképezni valakit egy speciális fegyvernemhez, majd áttenni a gyalogsághoz nem dicséri éppenséggel a K.u.K. Tisztikarának logikáját.

ix „Szabályzatgyakorlat” szó szerint (német). Exerzierreglement-nek nevezett szabályzatgyűjteményben adta ki a hadsereg a parancskiadás és viselkedés pontos menetét.

x Menetszázad, melyekkel egy fronton lévő alakulatait volt szokás pótolni.

xi Bár a Monarchia hivatalos pénzneme a Korona volt 1892 óta, a korábban vert ezüst Forintok forgalomban maradtak.

xii A levélben gamásli. Cipőre húzható huzat, mely megvédi a szennyeződéstől. A lábszárvédőt is hívták kamáslinak.

xiii Dörre Sándor minden bizonnyal testvérének, Micinek halálhírére utazott haza június 15-e után, s onnan tért vissza 20-án Losoncba.

xiv A Sperre Flitsch-nek, azaz Flitsch akadálynak nevezett erődítésrendszer a ma Bovec néven ismert, Szlovéniába eső alpesi részt hivatott lezárni, hogy megnehezítse az olasz csapatok betörését Villach irányába. A gyakorlatilag völgyzárnak nevezhető erődítésrendszert a XIX. század utolsó évtizedeiben alakították ki, s nehéztüzérséggel is ellátták.

xv Gyászmisén.

xvi Bár a levelezőlap pontos dátuma meghatározhatatlan, tartalma alapján június 23-26 körül írhatta.

xvii Bár a levelezőlap pontos dátuma meghatározhatatlan, tartalma alapján június 23-26 körül írhatta.

xviii Dörre eddig egyéves önkéntes, vagy tűzmester titulussal illette magát, itt meg már mint kadét. A kadét vagy hadapród az altisztek és tiszt közé besorolható rangok, azaz Dörre korábbi tűzmesteri rangja fölött áll valamivel.

xix A Sperre Flitsch-nak, azaz Flitsch akadálynak nevezett erődítésrendszer a ma Bovec néven ismert, Szlovéniába eső alpesi részt hivatott lezárni, hogy megnehezítse az olasz csapatok betörését Villach irányába. A gyakorlatilag völgyzárnak nevezhető erődítésrendszert a XIX. század utolsó évtizedeiben alakították ki, s nehéztüzérséggel is ellátták.

xx Azaz a vidéki birtokon, Visegrádon.

xxi A levelezőlap nagyon rosszul olvasható, valószínűleg elázott és össze is gyűrték. Mivel ceruzával írták, s elmosódott, a szöveg kibetűzése több helyen lehetetlen volt számomra.

xxii Inkább 6-nak olvasható, ám a k.u.k. gyalogezredek (Infanterieregiment) közül a 25. volt a losonci, és később Döre valóban ebben szolgál. Az 1672-ben alapított 25. losonci közös gyalogezred szinte fele-fele részben állt magyar és szlovák katonákból, enyhe magyar túlsúllyal.

xxiii A levelezőlapon az írás mellett több aláírás, nyilván Sanyi katonatársaitól, akik búcsúztatták.

Dörre Sándor I. világháborús levelezése, II. rész - 1915. január-április

Folytatjuk Dörre Sándor és családja fennmaradt I. világháborús levelezésének közlését, melyben most az 1915. januártól április végéig tartó időszak dokumentumai következnek. Dörre Sándor még mindig a 6. számú császári és királyi mezei tarackos ezred zágrábi pótütegénél tartózkodik, ahol éppen tiszti vizsgájára készül, hogy végre tűzmester lehessen. A megmérettetésre március 24-én került sor. Dörre nagyon várja már, hogy az unalmas kaszárnyaélet után a harctérre kerülhessen, ami érthető, hiszen rokonságából többen már bizonyíthatták férfiasságukat az oroszok ellen, miközben ő könyveket kellett, hogy bújjon. A zágrábi levelek sokat elárulnak az egyéves önkéntes tanfolyamon résztvevők mindennapi életéről, és az osztrák-magyar hadseregről. A levelezést itt-ott helyesírásilag korrigálva, de annak szövegén lehetőleg nem változtatva közlöm, stílusának megőrzése mellett. 

Dörre Sándor március 12-i levelezőlapja Zágrábból
(Itt a 8. számú dok.) 

1.

Tábori levelezőlap

Feladó neve: Einj. Freiw. Dörre Sándor

[Pecsét:] Ersatzbatterie des k.u.k. Feldhaubitzregiments Nr. 6.

Címzett: Őnagysága Dörre Ida úrhölgynek szék. főv. tanítónő

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Zagreb, 915-JAN-3

Zágráb, 1915. I. 3. Este 6.

Kedves Micikém!

Levelednek s kimerítő tudósításaidnak nagyon megörültem, hálás köszönetem érte! Mindazonáltal feltűnik, hogy Boby-ról következetesen hallgatsz. Talán fáj pici szívednek, hogy nem érdeklődtem iránta? Tegnap írtam Mimikének, s őt kértem fel, hogy írjon a tárgy felől. Jelenleg itt ülök a zágrábi Matyiban, egyedül egy pohár sör mellett. Mily jó volna, ha ti is itt lennétek! Épp most írtam Jenőéknek is. Most biztosan nálunk vannak fenn. Délután egy kicsit sétáltam a városban. Gyönyörű tavaszi idő volt, tartós esős idő után. Hó, mint már többször is írtam, nincs, csak irtó sár és lucsok. Igaz, még nem írtam a Szilveszterről. Bizony elég csendesen telt el, s 12-kor alighanem elaludtam. Ugyanis múlt héten „Stacions Commandobefehl” kött, hogy a kimaradást további parancsig beszüntették a legénység, s így az önkéntesek számára is egész Zágrábban. Így kénytelen voltam a Szilvesztert otthon a kaszárnyában tölteni.

Csókol sokszor: Sanyi.

2.

[Dörre András levele édesanyjának]

[Sáros?] megye, 1915. január hó 9. este 6.45

Kedves Mama!

Kedd óta ma küldtük be ismét egyik szolgánkat Eperjesre, hogy nincs-e valamink a főpostán Szentgyörgyi kollégámnak, kivel együtt lakom itt. Nem érkezett semmi, csak nekem egy levél. Írnom nem kell talán, hogy dacára Szentgyörgyi irigy pillantásainak, kimondhatatlanul örültem kedves sorainak, mert hisz körülbelül 3 hete, hogy nem hallottam hírt hazulról.

Különösen az ünnepekben sokat gondoltam haza, mert azt hiszem ilyen ünnepeket sem mamáék, sem pedig én még nem töltöttek el. A Karácsony estről már megemlékeztem,, amely a várakozáson felül sikerült. A Szilveszter este pedig a Dessewffyek fintai kastélyábanⁱ ért útól, ahová Szentgyörgyivel épp 31-én délután érkeztünk meg. Ott volt már a kastélyban egy katonai munkás különítménynek több tisztje és mérnöke, valamennyi idősebb német ember, kik nagyon szívesen fogadtak, és kikkel kellemesen eltöltöttük az időt 10 óráig. ½ 11-kor már valamennyien ágyban voltunk. Ott, Fintán egyáltalában mesésen laktunk. Grófi kastélyban, mindegyik a saját szobájában. Délután 4 órakor volt a tiszti csemege az ebéd, amely állt leves, hús, mindenféle garnierunggal,ⁱⁱ tészta és fekete kávéból. Este 7-kor volt a vacsora: tea, cukrászsüteménnyel. Most erről az úri helyről kellett neünk ide jönni, ebbe a rongyos kis tót fészekbe, hol nincs senki, semmi és a tiszti szolgákkal és egy 5 tagú tót famíliával kell együtt lenni nappal és éjjel. Este már 7-kor rendesen aludni megyünk, mert nem tudjuk mihez fogjunk, meg aztán fáradtak is vagyunk. Reggel persze már 4-5 óra felé nem tudunk aludni. Van egy kis kb. 2 éves lány a családban, az már éjfél után elkezd nyafogni meg sírni, úgyhogy az ember meg szeretne szökni. Az öreg tót is már fenn van 4 órakor, azt elkezd hangosan imádkozni az asztalnál, meggyújtja a lámpást is. Ünnepnapon és ma is – nem tudom miért – már egész nap énekelve imádkozik. Rettenetes hangja van, úgyhogy alig lehet kitartani. Este, mondom még hagyján, de reggel valami rettenetes, mikor az ember aludni akar. A pipájában rongyos bagót szív, aztán olyanokat köpköd, hogy majd elúszunk. Nincs tovább, nem is folytatom, mert erről köteteket lehetne írni. Remélhetőleg azonban holnap-holnapután már elkerülünk innét. Hogy hová, közelre vagy messzire, és mily irányban, még nem tudjuk. Hisz arról majd mindjárt fogom értesíteni mamáékat, mihelyt megtudom. Különben csúnya idő van itt. A hegyeken hó fekszik, gyönyörű e vidék, de itt óriási a sár. Délután mire 4-5 órára az ebédhez hazaérek (debreceni kolbász vagy szardínia, melynek az ára Eperjesen most nagy skatulyánként 2.0 korona) egész fülig sáros vagyok!

Kedves sorait még egyszer köszönve, és Papának kezét csókolva, a gyermekeket mind csókolja, hálás fia: Bandi.

3.

Tábori levelezőlap

Feladó neve: Einj. Freiw. Dörre Sándor

[Pecsét:] Ersatzbatterie des k.u.k. Feldhaubitzregiments Nr. 6.

Címzett: Őnagysága Dörre Tivadarné Úrasszonynak, áll. főreáliskolai tanár neje

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] hiányzik!

Zágráb, 1915. I. 13. Este 7-kor

Kedves jó Mama!

Már régen nem írtam, de Jenő azt hiszem elmondta, hogy semmi bajom sincs, és jól érzem magam. Ma gyönyörű szép időben volt az első kirukkolásunk ágyúkkal. Sütött a nap, és a hegyek világítottak a fehér hótól. Reggel 8-kor indultunk és ½ 1-kor jöttünk haza. Sestineⁱⁱⁱ-ban voltunk, ott játszottunk háborút. Én az ágyúsitzen ültem a féknél, s bizony jó, hogy ketten ültünk, mert magam nehezen bírtam volna el a mászást. Délután volt az első Abteilung^iv lovaglásunk, nekünk újoncoknak. Így a mai nap nagyon kellemesen telt el. A Papa által küldött 20 K-t, a csomagot és Mama levelét köszönettel megkaptam. A csomagnak nagyon megörültem, s csak azt sajnáltam nagyon, hogy a jó házi kenyér csupa penész és záraz volt. Sokáig lehetett úton, mert csak vasárnap kaptam meg. Mindenkinek nagyon köszönöm, aki hozzájárult a tartalmához. A rékli nagyszerű, s már csak a hideget várom, hogy kipróbáljam. Az Altvater,^v a szivarok és az elemózsia jóságát bizonyítja, hogy bizony rohamosan fogynak. Kár, hogy a földön minden mulandó. Holnap bővebben írok.

Papa, Mama kezeit csókolja, a lányokat csókolja hálás fia, Sanyi.

4.

Tábori levelezőlap

Feladó neve: Einj. Freiw. Dörre Sándor

[Pecsét:] Ersatzbatterie des k.u.k. Feldhaubitzregiments Nr. 6.

Címzett: Őnagysága Dörre Tivadarné Úrasszonynak, áll. főreáliskolai tanár neje

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Zagreb 915-JAN-22

Zágráb, 1915. I. 21-én, Este ½ 7-kor

Kedves Mama!

Már megint 4 napja, hogy nem írtam. Úgy múlik az idő egyik nap a másik után, szinte repül. Mint írtam, a tiszti vizsgán sajnos nem vehetek részt, mert most csak azok részére van, kik okt. 1-ig vonultak be. Mi, többiek valószínűleg csak március-áprilisban fogunk vizsgázni. Különben most újból kezdődik megint az iskola. Valami 40 új önkéntes fog jönni. Az öregek közül 3-an már itt vannak: egy ügyvéd, egy gazdász és egy állítólagos szolgabíró. Jó dolgom lesz, mert már az egész anyagot már körülbelül ismerem, s így ez csak ismétlés lesz. Ma hallottam, hogy jobban el leszünk foglalva, mint eddig. Ugyanis 7-11-ig és 1-7-ig lesz majd Beschäftigung. Hát szép dolog lesz! Nem tudom, mit fogunk elkezdeni! Mint írtam, Mama pénzét köszönettel felvettem, már vettem is kardot. Kéz alatt sikerült szereznem, 27 K-ért. Valószínűleg kapunk itt a kaszárnyában valami kis szobát. Még ezen a héten várok, ha addig nincs, megyek majd lakás után is nézni. Különben egészséges vagyok. Múlt héten 4 napig náthás voltam, de a szombati kirukkolás kigyógyított. Fülig sárosan jöttünk haza. Otthon mi újság?

Kézcsók hálás fia, Sanyitól.

5.

Tábori levelezőlap

Feladó neve: Einj. Freiw. Dörre Sándor

[Pecsét:] Ersatzbatterie des k.u.k. Feldhaubitzregiments Nr. 6.

Címzett: Őnagysága Dörre Tivadarné Úrasszonynak, áll. főreáliskolai tanár neje

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Zagreb 915-JAN-27

Zagreb, 1915. jan. 26-én, Este 9-kor

Kedves Mama!

Kedves levelét tegnap nagy örömmel vettem, s nem kevésbé örültem ma, mikor a csomagot kaptam. Mindkettőért hálás köszönet! A csomagból ma már vacsoráztam is, és számításom szerint egy hétig el fog tartani. Minden a legjobb állapotban érkezett meg, még a kenyér is. Sajnos ezt azonban már elfogyasztottam. Csodálom, hogy a lev. Lapjaim nem érkeztek haza. Mamának írtam 13-án és 21-én, Micinek pedig 16-án. Eddig eléggé be voltunk fogva. Két hét óta minden másnap délelőtt kirukkolás volt. Ezután azonban elég kevés dolgunk lesz. Ugyanis ma volt már a vizsgájuk az okt. 1-jéig berukkoltaknak. A kilátásba helyezett 40 új önkéntesből azonban csak a múltkor már megírt 3 jött meg. Így most csak 21-en vagyunk az új iskolában. Tegnap és ma nem jött senki se órára, úgyhogy egész napi foglalkozásunk az egy órai lovaglás volt. Ma délután végig feküdtem az iskolában egy padon és aludtam ¼ 5-ig. A többiek sakkoztak, malmoztak, s így csak múlik az idő is. A múltkor már írtam, hogy ezentúl 7-11-ig és 1-7-ig lesz az önkénteseknek a Beschäftigung. Most már parancsba is megjött a rendelet, de Hál' Istennek még eddig nem léptették nálunk életbe. Nem tudom, mit kezdenénk el annyi ideig? Igaz! Még nem írtam meg, hogy 23-ika óta nem lakom a kaszárnyában. Egy collegámmal lakom együtt. 40 K-t fizetünk a lakásért egy hónapra. Nagyon szép tiszta szobánk van. Szinte nem éreztem magam jól benne első nap, oly rendes. Azt hittem kitűnően fogok első éjszaka ágyban aludni, addig úgy elszoktam már a lepedőtől és rendes ágytól, hogy ½ 12-kor már felébredtem, s azon túl majdnem minden órában. Ma éjszaka aztán rájöttem, hogy a két vánkos sok a fejem alatt. Hát még a jómódba is bele kell szokni! A kaszárnyában a szalmazsákon úgy ébredtem reggel, ahogy este lefeküdtem. Na, ja! A Raj fiúkról nem tudom, hogy elmentek-e már? A múlt héten még találkoztam Lacival. Mi újság otthon? Mama, kérem nem találták meg azt a Mária érmet a Bandi fürdőszobájában, mit Mamától kaptam a lánccal(?)? Már annyiszor akartam kérdezni.

A gyerekeket csókolom, Papa, Mamának kézcsók. Hálás fia: Sanyi.

6.

[Dörre Sándor levele szüleinek]

Zagreb, 1915. II. 3-án ½ 8-kor Este

Kedves Mama és Papa!

Mindenekelőtt bocsánatot kérek, hogy megint ennyi ideig hallgattam, de annyira be vagyok fogva, hogy nem jutok az íráshoz. Ugyanis már életbe lépett az új rendelet és ennek értelmében 7-11-ig és 1-7ig vagyunk a kaszárnyában. Tegnap pedig, ünnepen szintén rendes hétköznapi Beschäftigung volt. Így tényleg alig van idő még csak arra is, hogy az ember kifújhassa magát. No, de meg különben is megint neki kell feküdnöm a tanulásnak, mert március 15-ike körül már nekünk is meglesz a tiszti vizsgánk, akik októberben, novemberben és decemberben rukkoltunk be. 20-an vagyunk. A mostani vizsgán 32-ből 28-an lettek tűzmesterek, akiknek a vizsgájuk sikerült, 4-en pedig elbuktak. Fogok már én is örülni, ha túl leszek a vizsgán. Már úgy unom ezt az életet itt a kaszárnyában, hogy legszívesebben szeretnék harctérre menni. De azért ne nyugtalankodjék, kedves Mama, sajnos ez nem fog április előtt bekövetkezni.

Máskülönben jól vagyok, nincs semmi bajom. Jól eszem, iszom és alszom. Most körülbelül 10 napig itthon vacsoráztam hideget. Az otthoni csomagot fogyasztottam, meg Tusi néni is küldött Visegrádról egy csomagban disznóságot. Nagyon meglepett vele. Esténként megiszom egy-két csésze teát, aztán úgy alszom, hogy reggel alig hallom a vekkert kiáltani. Sajnos mindennek vége van, s így a csomagok is elfogynak. Van méág szalámim és szalonnám, de a többi kitűnő dolog sajnos már csak volt. A mangettákat,^vi mikor vasárnap felvettem, egész szokatlanul éreztem magam bennük. Mama írta, hogy küldjem a ládákat vissza. Sajnos már csak az utolsó van meg, a többit részben aprófának használtam fel, részint pedig a kaszárnyában hagytam, hogy elköltöztem ide. Ezentúl azonban majd megtartom őket, és visszaküldöm.

Most még kérem a Mamát, hogy a legközelebbi csomagban a következő dolgokat lenne szíves elküldeni: egy pár kötött és egy pár bőr kesztyűt, mert a régiek, melyeket magammal hoztam, már nagyon elrongyolódtak. Most 7 ½-es volt a bőr kesztyűm, de az kicsi és össze-vissza szakadt, úgyhogy nagyobbat kérek. Másodszor a szekrényemben van két nadrágtartó. Egyik még elég jó, lenne szíves Mama rendbe hozni egy kicsit és szintén elküldeni. Papához is van egy kérésem: Ugyanis nagyon nékülözök egy naptárt. Kérem Papát, ha küldene egyet, olyat, mint szokott nekünk adni, hogy a napok mellett van hely pár jegyzetre is.

MI újság van odahaza? Remélem, hogy mindenki egészséges. Papa jár a Mintába? Kényelmetlen lehet a felsős leányiskolában tartani az órákat. De így talán nem marad legalább Papa este oly sokáig az iskolában! Leveleiből örömmel olvastam, hogy Mama jól érzi magát és hízik. Csak ne túl nagyon. Mici már egészséges? Már egyszer kezdtem neki írni levelet, de aztán abbamaradt. Majd iparkodom befejezni. Manciéknak is akartam már gratulálnia diplomájához, no de majd csak! Egy kis türelmet kérek tőle. Annyifelé kellene írnom, és nem jutok hozzá. Dóri, Mimi, Bandi, Tusi néni stb. stb. Még mindnek tartozom írni. De most már egy hete, hogy sehonnan se kapok hírt. Nem tudom, mire véljem. Mi hír Debrecenből? Írtam, de nem feleltek. Mi van Ferkóval? Gyuszinak szeretnék írni, de nem tudom a címét. Carlinak már írtam, és ő válaszolt. Mama írja, hogy próbáljak haza menni. Nem olyan könnyű dolog az! Még este 9 után sem kapni kimaradást, hát még szabadságot! Különben már csak a tiszti vizsgáig tart! Mit ír Bandi? Nekem már régen nem írt. Jenő mit csinál Bécsben? Jól érzi magát? Hát mégis sikerült a házba jutniok! Dóri írt a múlt héten, jól érzik magukat.

De most egyelőre zárom soraimat, azon reményben, hogy mihamarabb kapok otthonról hírt megint, melyet már türelmetlenül várok. Majd én is iparkodom szorgalmasabban írni.

Papa, Mamának kezét csókolja, a gyerekeket csókolja, hálás fiúk: Sanyi.

7.

[Dörre Sándor levele édesapjának]

Zagreb, 1915. II. 14. Este ½ 8-kor

Kedves Papa!

Mindenekelőtt köszönöm nagyon a küldött 50 Koronát és a levelet. Már régóta készülök íráshoz, de nem jutok hozzá. Most is délután dolgoztam s most itt ülök a kávéházban egy fél óra óta. Épp egy hete voltam itt utoljára. Ilyenkor este kevesen vannak, s kapok legalább újságot.

Hát megint a mi részünkre hajlott a szerencse! Bár csak így is maradna, mert szívesebben megyek Oroszországba, Szerbiába, semmint itt magyar földön harcoljunk.^vii Ha olvasom a Budapesti Hírlapot, úgy mindig szinte otthon érzem magam. Sajnos rövid ideig tart ez az érzés.

Mostanában sokat gondolok haza. Már 10 napja, hogy nem kaptam egy sort se otthonról, s ez nagyon nyugtalanít. Igaz, hogy én se írtam, de ezentúl megint írok, csak írjon valaki legalább egy lapot! Én azért nem írok, mert ezentúl hetenként csak 2 tábori lapot szabad az ország belsejébe küldeni, s azt is csak a batterie révén lehet elküldeni, ahonnan hétfőn és csütörtökön, kétszer hetenként küldik. Napról napra újabb meglepetések érnek bennünket. A múlt héten megint oltás volt. Beoltottak tífusz ellen. Már össze-vissza vagyunk oltva! Tegnap aztán azzal leptek meg, hogy csütörtökön megint vizsgánk lesz. Az augusztusi önkénteseknek hozzánk képest gyöngy életük volt. A nap legjobb percei a lovaglás, a parancskor levélkiosztás, és mikor este lefeküdhetek. De ha nem jön levél, akkor inkább elmegy a kedvem. Ilyenkor mindjárt vacsora után lefekszem. Néha már 8-kor alszom!

Mi újság odahaza? Egészséges mindenki? Mama már nem köhög? Mi újság Bandiról? Még a régi a címe? Dörre Ferkó is sokszor jut eszembe. Nem írnak semmit? Papa írta, nézzek csizma után. Itt egy pár csizma csináltatva 50 K-ba kerül. Ami a ruhát illeti, egy nadrág és blous^viii ára körülbelül 80 K. Kérdeztem a Regiment Snájdert,^ix az 15 K-ért egy nadrágot, 20 K-ért egy bloust csinál hozzávalóval, szövet nélkül. Így valamivel olcsóbba jönne. Parancsba jött, hogy minden önkéntesnek kell, hogy legyen szürke ruhája.^x Kinek nincs sajátja, komiszat kell kapnia. De a Rechnungsoffizier^xi nem adott ki szürkét, mert egy rendelet szerint csak a harctérre menők kaphatnak szürke ruhát. Így azután el hagyták a dolgot aludni. Ez körülbelül egy hónap előtt volt. Azóta azonban már mindenki csináltatott ruhát, s csak ketten vagyunk, kiknek nincs. Kérném Papát, ha csináltathatnék én is magamnak egy nadrágot és egy bloust. Ez a ruha, melyet kaptam, a mindennapi strapában kezd nagyon kopni.

Mamának írt levelemben elfelejtettem kérni, hogy legyen szíves alsónadrágot küldeni. Van még nekem otthon, mert ezek kezdenek romlani. Azonkívül gallérvédőt is kérek egyet, mert ez a piros posztógallér annyira kopik és piszkolódik, hogy újat kell most csináltatnom. De most már elég a sok kérésből! Bocsánatot kérek, hogy ritkán írok, és akkor is tele van a levelem kéréssel, de hát mit tegyek!

Még referálnom kell valamiről. Ahol kosztolok, a sebesültkonyha intézője, Papának volt tanítványa. A múlt kölcsönös örömére megállapítottuk. Nagyon szívesen emlékezett meg Papáról. Még a Lovag utcában járt a 3. és 4.-be. Azután nem tanult tovább. Erőss Sándornak hívják. Kért, adjam át Papának tiszteletét. De most már nem írhatok tovább, mert már ½ 9 van és haza kell sietnem,nehogy elcsípjenek.

Kérem, tessék ezután gyakrabban írni! A gyerekeket csókoltatom, Mama, Papának pedig kezét csókolja hálás fiúk: Sanyi.

8.

Képeslap

[Címzett]: Nagyságos Dörre Tivadar Úrnak, áll. Főreál isk. tanár

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Zagreb 915-MAR-13

Zágreb [sic!], 1915. III. 12-én

Kedves jó Papa!

Értesítem, hogy még élek és semmi különösebb bajom sincs. Mama biztosan azt hiszi, hogy nagyon beteg vagyok, ezért hát kérem megnyugtatni. Itt pár nap óta valóságos tél van. Minden fehér, és fagy erősen. Bizony nem márciusi idő! Mi újság odahaza? Ma várok otthonról hírt, mert vasárnap kaptam utoljára. Tegnap írt Mimike egy lapot. Örül, hogy megint hazamehet húsvétkor. De többet most már nem írok, mert az óra alatt írok. Holnap, szombat este levelet írok majd mindenről. Közben addig is mindenkit sokszor csókolok, K[edves]. Mamának és Papának pedig a kezeit csókolom. Hálás fiúk: Sanyi.

Dörre Sándor 1915. március 18-i lapja édesapjához, Dörre Tivadarhoz
(9. dok.)

9.

Képeslap

[Címzett]: Nagyságos Dörre Tivadar Úrnak, áll. főreáliskolai tanár

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Zagreb 915-MAR-19

Zágreb [sic!], 1915. III. 18-án

Kedves jó Papa!

Örömmel vettem ma Mama levelét, melyre oly soká vártam. Már aggódtam, hogy baj van otthon, mert oly nagyon hallgattak. Mikor aztán tegnap megkaptam a Matyiból^xii küldött lapot, megnyugodtam. Remélem már elmúltak a „Katzenjammer”-ek^xiii mindenkinél. Manci beteg volt? Hát Micivel mi van? Névnapomra küldött jókívánságaitokat nagyon köszönöm. Bandi is gratulált egy lapon. Írja, hogy jól érzi magát és hízik. Már 97 ½ kg-t nyom ruhástul. Mama csomagját megkapta és nagyon megörült neki. Náluk havazik. Itt múlt héten volt oly csúnya téli idő, most azonban megint gyönyörű napok vannak. Most is nyitott ablak mellett ülök, pedig este 8 óra van már. Írta Mama, hogy mennyi dolga van most Papának. Húsvétra azonban azt hiszem, megint szabad lesz és élvezheti majd Visegrádot. Igaz! Mi van Bálinttal? Hallottam, mit csinál az az ember! Remélem, hogy Papának adnak majd igazat. De most már kifogyok a helyből! Megvagyok, semmi bajom, csak dolgom sok. Kézcsók és csókkal hálás fia: Sanyi.

10.

Levelezőlap

Őnagys. Dörre Tivadarné Úrasszonynak

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Zagreb 915.Már.25.

Zágreb, 1915. III. 24. Este 7-kor

Kedves jó Mama!

Bocsánat hosszú hallgatásomért, de nagyon el voltam eddig foglalva, ugyanis ma volt a tiszti vizsgánk. Eredményeképpen jelentem, hogy sikerrel vagyok túl rajta. Részletesebb eredményt még nem tudok. Holnap déltől péntek délig szolgálatban vagyok. Akkor majd bővebben írok. Mi újság odahaza? Már megint 6 napja, hogy nem kaptam semmi hírt. Remélem csak a postán késik. Pap, Mamának kézcsók, a gyerekeket csókolom.

Sanyi.

11.

[Dörre Sándor levele édesanyjának]

Zagreb, 1915. március 28. Este 7 ó.

Kedves Mama!

Levelének nagyon megörültem, mert már megint nagyon soká nem kaptam hírt otthonról. Gondoltam, hogy mindenki nagyon el van foglalva, és így senki se jutott íráshoz. Bizony, én is alig írtam az utóbbi egy-két héten. Azt hiszem, megkapták szerdán írt levelező lapomat, ha esetleg nem, úgy értesítem a Nagy Családi Tanácsot, hogy szerdán délelőtt letettem sikerrel a tiszti vizsgát. Hivatalosan még nem hirdették ki az eredményt, sem előléptetés eddig még nincs, de azt hiszem, hogy nem vagyok az utolsók közt. Úgy hallatszik, 1-jéig meg lesz már a kinevezésünk tit. Feuerwerker-ré.^xiv

Mint lapomon már említettem, búcsúzóul még egyszer részünk volt a „Wachdienst” örömeiben. Csütörtök déltől péntek délig tartott a mulatság. Én „Aufführer”^xv voltam. Minden 2 órában fel kellett váltani a posztokat, s éjszaka bizony így alig jutottam kis alváshoz.

Péntek dél óta be vagyunk osztva a Zug-okhoz.^xvi Én nagyon jó helyre kerültem.Most már különben is jobb, könnyebb dolgunk lesz, mint volt eddig. Reggel 7-8-ig az udvaron gyakorlatoztatjuk a Kanonierokat,^xvii azután 11-ig nagyon népszerű hangon előadások vannak. Közben 9-10-ig nekünk, akik most vizsgáztunk, lovaglás van. Délután 1-5-ig. Minden nap kimegyünk a Mausschaft-tal^xviii a szabadba. 5-kor van parancs és utána Abtreten.^xix A szombat délután és az egész vasárnap szabad. Így már fellélegzem egy kicsit. Meg aztán ha Feuerwerker leszek, lesz állandó kimenő 11-ig. Szóval van megint változatosság, s ki lehet bírni egy pár hétig ismét.

A sok munka közt észre se vettem eddig, hogy már itt a húsvét, s csak ma jöttem rá, hogy már virágvasárnap van. Máskor ilyenkor a húsvéti szünidőt élveztük. De szép is volna, ha egy-két napra megint mind együtt lehetnénk Visegrádon! Idén bizony nagyon szét vagyunk szórva, nincs semmi kilátás, hogy haza engednének. Mindenféle szabadságért a Hadügyminisztériumba táviratoznak előbb, s onnan adják csak az engedélyt.

No, de hiszen, lejön Mama! Remélem, hogy most ez már nem marad puszta ígérgetés. Mikos szándékozik Mama lejönni? Részemről bármikor is jön, azt hiszem egy-két napra mindig kapok félnapi „Dienstfrei”-t,^xx s így 11-től kezdve együtt lehetünk egész nap. Mindegy, akár az ünnepekre, akár azután jön le Mama, az a fő, hogy itt legyen! Az ünnepekre azért nem tartom jónak, mert ha egyedül utazik, nagyon sokan lesznek a vonaton az ünnepeken, és az kellemetlen. De talán akad kísérő? Mindenesetre kérek értesítést mielőbb! Papa nem gondol rá, hogy ő is lejöjjön?

Mi újság különben odahaza? No, most otthon van megint Mimike, van megint nagyobb élet. Dóriék írták a héten, hogy Lala is felmegy Pestre, meg Visegrádra. Dórit vártam, hogy leruccan, de írták, hogy nemigen teheti meg. Jenőék meddig maradnak Aradon? Mikor költöznek? Jenő Pesten marad? Bandiról mi újság? Nekem írt nevem napjára. Akkor azt írta, hogy jól érzi magát. Remélem, hogy most sincs semmi baja. Brúnó címét kérném majd megírni, szeretnék neki írni. No, látja, Mama ő jól érzi magát. Hisz nem biztosítótársaság a háború, az igaz, de most már úgy megszokta mindenki. Nem tudom, hogy mikor kerül ránk a sor, de azt hiszem, egyelőre még nem. Eddig még a mi ezredünktől egyetlen önkéntes sem ment a harctérre azok közül, akik augusztusban, és azóta berukkoltak. Az első kettő most van a Marsch-Batterie-ba^xxi beosztva, de ki tudja, mikor mennek még el. Az 5-ös pozsonyi haubitz ezredtől^xxii már sokan vannak a harctéren. Akik pedig most tették le a tiszti vizsgát az 5-ös és 13-asoknál,^xxiii mint tűzmesterek Felixdorfba^xxiv mennek Bécs mellé az új típusú haubitzokhoz. Mi ebből is kimaradtunk. Így hát egyelőre itt ülünk továbbra is Zagrebben.

Itt küldök mellékelve egy fotográfiát^xxv is, mely még januárban, Vormeister koromban készült. Eddig még más fotográfiám nincs. A propos! Nagyon köszönöm a küldött összes fényképeket. Üres óráimban előszedem őket, s csak azt sajnálom, hogy a fényképek mellé a többi családtagokat az emlékezetemből vehetem csak elő. No, de ott is jól vannak elhelyezve. Remélem azonban, hogy közülük minél többet nemsokára valóságban is megláthatok. Ebben a reményben zárom soraim!

A gyerekeket: Mici, Manci, Mimi, Fercsi, Jenő, Nelly, Magdus, Palkó, sokszor csókolom, Kedves Papának és Mamának pedig kezeiket csókolja hálás fiuk: Sanyi.

U.i.: A 40 K-t köszönettel megkaptam, ruhám már van. Kérek mielőbb választ!

Főhősünk Zágrábból írt március 31-i levele, melyben közli az örömhírt, hogy tűzmester lett
(lásd: 12. dok.)

12.

[Dörre Sándor levele szüleinek]

Zagreb, 1915. március 31. ½ 4 ó.

Kedves jó Szüleim!

Örömmel értesítem, hogy hétfő este óta tit.^xxvi Feuerwerker vagyok. Ugyanis akkor léptettek 12-őnket, kik a tiszti vizsgát letették, elő. Mint már vasárnap levelemben is írtam, most a Zugokhoz vagyunk beosztva és a Mannschaft-ot^xxvii képezzük ki. Nincs sok dolgunk, mert 4-5 önkéntes Feuerwerker van, és így felosztjuk magunk között a munkát.

Most itthon vagyunk már egész délután, és csak parancsra megyek majd be 5 órakor. Azért van ilyen jó dolgom, mert tegnap délután hazament a legénység egy része a tavaszi munkák elvégzésére. Az én Zugomból csak valami 20 ember maradt itt, és ezeket is beosztották a szabadságolt szabók, suszterek meg szakácsok helyébe, úgyhogy valami 5-6 ember maradt csak meg. No, de majd ezeknek is lesz mindig valami szórakozásuk, úgyhogy most úgy két hétig „blau”^xxviii lesz. Csak észre se vegye a Batteriekommandáns, mert akkor biztosan ad valami szórakozást, hogy el ne unjuk magunkat.

A húsvéti ünnepekre már van program. Rendes Beschäftigung lesz. Holnaptól, 1-jétől kezdve Militärstationsbefehl^xxix alapján a napi munkaidő hosszabb lesz: 7-11-ig és 1-6-ig. Eddig délután csak ½ 2-5-ig volt. No, de még így is jobb, mint az iskolában volt!

Kedden volt nekünk, új tűzmestereknek az első kirukkolásunk a Batterie-val. Voltunk már januárban is kinnt, de akkor csak mint kiszolgáló legénység, és a [kiolvashatatlan szó] és az ágyún ültünk; most beosztott chargik^xxx voltunk és lovon mentünk. Nagyon szép volt, csak a lovammal volt egész úton bajom. Nem tudom, mi baja volt a gebének, de nem hittem, hogy hazakerüljek egy-két esés nélkül. Végre is minden baj nélkül sikerült berukkolni. Körülbelül 8 km-nyire voltunk Zágrábtól.

1-jén délelőtt ½ 9

Itt folytatom levelem a kaszárnyában. Most van időm bőven, s így majd lassan lerovom levéltartozásaimat. Az utóbbi hetekben alig írtam, hát nagyon felgyűlt az írnivalóm. Írok megint Bandinak, Dóriéknak, ha már nem lehetünk együtt az ünnepeken, legalább gondolatban vagyok velük. Kíváncsi vagyok, otthonról ki jön le? Tegnap este patiens-ben a kártya azt mondta, hogy eljön valaki. Igazat mondott-e?!

Tegnap megtudtam, hogy péntek és szombaton 4-kor szabadulunk, húsvét vasárnap pedig 7-12-ig van foglalkozás. Hétfőn rendes „Beschäftigung”.

Az irodában voltam most. A főhadnagy Úr hívatott új tűzmestereket, hogy összeírja, kinek hol a tartózkodási helye. Megkaptuk a postát is mindjárt. Ilyen gazdag postám már rég nem volt. Mamától levél, Mimi és Klinger Mancitól lev. lap. Mind közli az örömhírt, hogy Bandi otthon volt. No, hiszen volt öröm! Magam is oly jókedvű lettem most, hogy tudom, mindenki egészséges otthon. Vajon hova kerül majd Bandi? Lala is már fenn van? Volt élet odahaza! Húsvétra Pesten maradnak? Szép lehet Visegrádon most. Itt pár napja esős, ködös idő van, ma éjjel pedig havazott is. Van most lucsok!

Nem értem, hogy nem jött meg a levelem és a lev. lapom. Múlt szerdán írtam egy lapot, vasárnap pedig kimerítő levelet. Ezt majd expressz adom fel, tán így haza kerül. Papa még mindig dolgozik szorgalmasan? Nelly már Aradon van? Akkor Jenő biztosan egész nap fenn van nálunk. Mi újság máskülönben odahaza és Pesten? A rokonságban mi hír? Egészséges mindenki? Mikor jön Krywald^xxxi főtisztelendő Uram Zágrábba? Örülök már neki. Valaki, akivel beszélhetek megint egymást ismerősökről Pestről? Raj Laci tényleg megint a harctéren van?

Ruhám már van, mint már írtam is. Nagyon jól áll. No, hisz, mihamarább megnézi majd Mama is.

No, de most egyelőre búcsúzom. A közelgő ünnepek alkalmából az egész Családnak lehető legjobb kívánságaimat küldöm. Majd, ha szombat este feltámadás után sonkáznak, gondolatban én is ott leszek; remélhetőleg jövőre már valóságban is. K. Papa és Mamának kezeit csókolom, a gyerekeket csókolom. Hálás fiúk: Sanyi.

13.

Levelezőlap

Őnagys. Dörre Tivadarné Úrasszonynak, áll. Főreálisk. Tanár neje

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Zagreb 915.ÁPR.6.

Kedves Mama!

Ma délelőtt köszönettel megkaptam a küldött 80 K-t. Örülök, hogy mindenki egészséges odahaza. Mikor jön le Mama? Már nagyon várom. Mit csinál Bandi Villachban?^xxxii Ment délvidékre üdülni a hideg Eperjes után? A pályaudvaron írom ezt a lapomat. 2 óra van s egy collegámmal megyünk a Makszimirba^xxxiii sétálni. Már 12 óta járunk. Szép idő lett húsvétra, mint mindig szokott lenni. Talán este írok majd levelet is.

Mindenkit sokszor csókolok, K. Papának és Mamának kézcsók. Hálás fia, Sanyitól.

Dóri is Pesten van?

14.

Levelezőlap

Nagyságos Dörre Tivadar tanár úrnak

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Zagreb 915.ÁPR.11.

Kedves jó Papa!

Hát végre mégis csak itt Mama! Írnom sem kell, mily jól érzem most magam. Csak azt sajnálom, hogy Papa is nincsen itt. De remélem ki fogja pótolni majd ezt a mulasztását mielőbb! A gyermekeket csókolom, Papának pedig kezeit csókolom, hálás fia: Sanyi.

[Más kézírással:] Kezeit csókolja: Mici

Nem tudok már többet írni, mert Mama siettet.

[Harmadik kézírással:]

Kedves Papa!

Szerencsésen megérkeztünk, Sanyi várt és kocsival hozzá mentünk a lakására. Szerencsés véletlen, hogy a Sanyi mellett kaptunk szobát, és így mindig együtt lehetünk. Jól néz ki a fiú, hízott, és nagyon fess. Oly szépen lakik, nagy szép kilátással, csak kár, hogy esett az eső. De most kiderül és megyünk korzózni(?). Kellemesen utaztunk, és Kaposváron várt a Dóri és a Lala. Lala sajnálta, hogy előbb nem tudta, mert ő is lejött volna. Oly jól esik a fiúval együtt lenni, és a háziasszonya oly kedves és előzékeny, hogy nem is érezzük, hogy oly messze távol vagyunk.

Téged, Mancit, Mimit és Fercsit sokszor ölel és csókol: Mamád.

Zágreb, 1915. IV. 10.

15.

Levelezőlap

Nagyságos Dörre Tivadar tanár úrnak, áll. Főreálisk. Tanár

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Zagreb 915.ÁPR.16.

Zagreb, 1915. IV. 15-én Este, 8-kor

Kedves jó Papa!

Mama és Mici látogatása után kezdem megint nehezen megszokni az egyedüllétet. Hogy érkeztek meg Mamáék? Még eddig nem kaptam tőlük egy sort sem. Remélem jól töltötték idejüket Kaposváron, s most már otthon pihenik hosszú útjuk fáradalmait. Én jól érzem magam, nincs semmi bajom. Zárom soraim, mert semmi mást nem írhatok újat.

Kezeit csókolja, hálás fia: Sanyi.

16.

[Dörre Sándor levele szüleinek]

Zagreb, 1915. április 23-án. Este 8.

Kedves jó Mama és Papa!

Már megint egy hete, hogy írtam, s így már lelkiismeret furdalásaim kezdenek támadni, hogy emiatt majd otthon nyugtalankodnak miattam. Na, de remélem, hogy mégse, hisze Mama és Mici személyesen meggyőződhettek róla, hogy jól érzem magam. Hál' Istennek most sincs semmi bajom, egészséges vagyok.

Odahaza mi újság? Mama levelét, Visegrádról küldött lapját, úgyszintén Papának frankenburgi lev. Lapját és a 30 K-t köszönettel megkaptam. Mi újság Frankenburgban?^xxxiv Remélem, hogy szegény jó Nagymama állapota javult, és mielőbb felépül. Mindennap várom már Mama v[agy]. valaki más levelét, hogy valamit megtudjak. Azt hiszem régi szokás szerint leveleink megint keresztezik egymást, s mire levelem megkapják, addigra én is olvasom már a legfrissebb hazai tudósításokat. Mama jól érzi magát? És Papa? A sok utazás nem ártott meg? Hát a lányok hogy vannak? Mici, Manci meg a kis Prücsök? Szegényke már biztosan várja, hogy írjak neki, mert már nem is ír nekem. No, most már ő kerül sorra. Előbb azonban még Dórinak kell gratulálnom születése napjához, mely 21-én volt. Tán megbocsát a késésemért. A múltkori lapon megint ígérte, hogy lejön. Vajon beváltja-e ígéretét? Vasárnap vártam Krywaldot, de hiába. A címemet is ott hagytam a kaszárnyában a „Wachzimmer”-ben^xxxv és egész délután otthon voltam. No, talán most majd lejön. Hát Jenőnek nincs kedve megnézni Zágrábot tavaszi megvilágításban? Papa látogatásáról nem is szólok, mert biztosra veszem, hogy lejön. Ugye nem tévedek?

Jenőék már ott laknak a házban? Mama örül neki. Visegrádon mi újság? Beszélt a Tusi nénivel már a csomagról a Mama? Úgy, köszönöm szépen. A csomagról jut eszembe! Ha csomagot küldenek, kérem elküldeni azt a kis akvarell készletet, mely a Dórié volt valamikor. Kis 5-10 cm-es kazetta. Azt hiszem valahol a szekrényemben van. Meg egy-két ecsetet. A [olvashatatlan szó] a civil ruhámmal talán a jövő héten remélhetőleg elküldöm már.

Bandiról már rég nem hallottam. Mit ír? Biztosan sok a dolga, este meg örül, ha ágyba kerül, akárcsak én? Hát a fiúk? Karli, Gyuszi, Rezső, Ferkó, Brúnó? Mi hír róluk?

Nálam itt nemigen van újság. Egész nap benn vagyunk a kaszárnyában. Agyon nem dolgozzuk magunkat, de az az örökös lógás, meg nincs az embernek helye, az fáraszt ki. Hétfőn két feuerwerker collegám megy ki a harctérre. Az első feuerwerkerek. Remélhetőleg lassan már ránk is sor kerül, többiekre. Grenier, a lakótársam, valószínűleg szintén kikerül a jövő héten. Ma egy hete kilovagoltunk délután a Makszimba. Gyönyörű volt, s nagyon élveztem. Holnapra megint van kilovaglás tervbe, hacsak az eső el nem fogja rontani. Pocsék idő van most. Mindig borús az ég. Most meg már dél óta folyton esik az eső. Különben enyhe tavaszi idő van, és szép zöld már minden. Gyönyörűen virít az alma meg a körte. Oly szép most a kis udvar, egész fehér a virágtól. Odakint Visegrádon lesz idén gyümölcs? Reisingerék még kint üdülnek? Milyen jó is nekik, hogy élvezhetik a szép tavaszt. A Rózsadombon mi újság? Hát Tóthék, Klinger és Benyóék hogy vannak?

No, de most már nem írok többet. Kifogytam minden témából, meg már nagyon álmos vagyok. Kedves Mama és Papának kezét csókolom, a lányokat és Fercsit csókolva maradok hálás fiúk: Sanyi.

U.i.: Sajnos már itt sincs zsemlye. 20-ika óta betiltották a sütését. Jenőéket csókolom. Másutt kérem mindenütt üdvözletemet átadni!

Jegyzetek:

iFinta, szlovákul Fintice, akkor Sáros megyei település. A fintai Dessewffy-kastély ma is megvan.

iiKörettel.

iiiSestine, község az akkori Zágráb megyében, a horvát fővárostól 4 km-re északra. Ma már Zágráb városrésze.

ivAzaz csoportos.

vAz Altvater néven forgalmazott sziléziai likőrről van szó.

viMandzsetta gombok.

vii1915. februárjának elején az orosz hadsereg magyar területre lépett és február 4-én elfoglalta Mezőlaborcot. A Kárpátok hágóinak birtoklásáért heves harcok folytak, melyekben ugyan sikerült megakadályozni a cári sereg kijutását az Alföldre, de valójában az Osztrák-Magyar Monarchia súlyos vereséget szenvedett és nem sikerült felmenteniük a körülzárt Przemyslt sem. A harcokra lásd: Hajdu-Pollmann: A régi Magyarország utolsó háborúja. Bp.: Osiris, 2014. 127-135.o.

viiiBlúz.

ixRegiment Schneider, azaz ezredszabó (német).

xA Monarchia ekkoriban a csukaszürke egyenruhát választotta, ám a háború kezdetén nem minden egységnek jutott belőle. Emellett a csukaszürke sem váltotta be a belé helyezett bizalmat, Galíciában erdős terepen nagyon feltűnő célpontot nyújtottak az osztrák-magyar katonák. A K.u.K. Ezt követően a német hadsereg szürkéjét vette át. Itt bizonyára, hogy még a csukaszürkét kérik számon az önkénteseken. Erre lásd: http://nagyhaboru.blog.hu/2014/08/14/az_osztrak-magyar_hadsereg_egyenruhai_1914-ben

xiSzámvivőtiszt (német).

xiiA korábbi levelekben már említett budapesti Mátyás vendéglőről van szó.

xiiiMacskajaj (német).

xivTűzmester. A tüzérségnél az őrmesternek megfelelő rang a Császári és Királyi hadseregben.

xvSzó szerint „felvezető” (német), mint a leírásból is kiderül neki kellett a váltásokat levezényelni.

xviSzakaszhoz (német).

xviiTüzéreket (német).

xviiiSzó szerint egércsapattal, nem tiszta számomra mit akar érteni ezen, de alighanem a szürke ruhás katonákkal, azaz egerekkel csoportosan mennek ki.

xixLevélosztás (német).

xxMagyarosan kimenő (német).

xxi„Menetüteg” (német). Menet-alakulatokba osztotta a hadsereg az élvonalban harcoló csapatok pótlására szánt embereket, melyekkel időnként feltöltötték a megfogyatkozott egységeket.

xxiiAz 5. „Albrecht főherceg” császári és királyi tábori tarackos ezredről van szó, amelynek békebeli központja Pozsonyban volt. Legénysége kétharmad részben szlovák, egyharmadában magyar volt.

xxiiiA 13. „Lipót Szalvátor főherceg” császári és királyi tábori tarackos ezred. Központja Zágráb volt. Legénysége döntően horvát és szerb volt.

xxivTelepülés Bécsújhely (és nem Bécs) mellett, Ausztriában.

xxvSajnos a fénykép nincs a levél mellett.

xxviTitular, azaz címzetes (német).

xxviiCsapatot (német).

xxviiiSzó szerint kék, de nem értem mit jelent itt, hacsak nem az ég lesz kék számára...

xxixÁllomásparancsnoki parancs (német).

xxxMagyarosan sarzsi, azaz tiszt (franciából).

xxxiValószínűleg Krywald Ottó budapesti hitoktatóról, főreáliskolai tanárról van szó.

xxxiiVillach, település Karintiában (Ausztria). Dörre Endre Kárpátokból való áthelyezése Villachba alighanem összefüggésben lehet az olaszok elleni védekezést előkészítő csapatmozgásoknak. „Bandi” korábban erődítéssel foglalkozó alakulatba tartozott, így itt is alighanem ezzel foglalkozhatott, miután egyre nagyobb lett a feszültség a korábban szövetséges Olaszország és Ausztria-Magyarország között. Úgy tűnik erről a zágrábi tüzéreknek még nem nagyon volt információjuk.

xxxiiiA levélben: Maximir. A Makszimir Park Zágráb XVIII. század végén megnyitott 18 hektáros zöldterülete.

xxxivTalán az ausztriai Frankenburg am Hausruckról van szó.

xxxvŐrszoba (német).