Tóth Elemér gazdasági zászlós naplója a Don-kanyarból VI. (befejezés)

Tóth Elemér gazdasági zászlós naplója a Don-kanyarból VI.

Ma búcsút veszünk Tóth Elemértől, akinek Don-kanyarban íródott naplóját megismerhettük az utóbbi hónapokban. A sors különös fintora, hogy akkor értem a végére (na jó, nem teljesen véletlenül...), mikor a naplónak is vége szakad. Ugyanis hősünk a naplót 1942. december 5-én, azaz napra pontosan 73 éve küldte haza családjának egy szabadságra hazainduló orvos hadnagy által.

A korábbi részek: http://hagibal.blogspot.hu/search/label/T%C3%B3th%20Elem%C3%A9r

Ételosztás csajkába (Fortepan, 26680.sz.)

[1942.] November 20. 21. 22. péntek, szombat, vasárnap

Eseménytelen napok, szokott elfoglaltság, raktárrendezés, vételezések, kiutalások. Hazulról elindított alakulatok egymás után érkeznek be, ezért sok munkánk van, esténként fáradtan térünk pihenni. Egyedül rendkívüli eseménynek számítható az, hogy 21-én kaptam az első postát hazulról, hozzá még nem is egyet, hanem hat darabot. Köztük egyet édesanyámtól is, aminek a legjobban megörültem.

943. [sic!] november 23. hétfő

Reggel még 5 óra előtt felébresztett a legényem. Egész világos van- Sok a papírmunkánk. Korán reggel már megrohannak a különböző alakulatok élelmet fölvételezni. Délelőtt folyamán meglátogatott egy alezredes és az állomásparancsnok őnagysága. Megelégedésüket fejezték ki.

Nagy bosszúságom van, 115 vágómarhából 6 darabot az éjjel elloptak. Naponként 4-5 legyengült állatot kénytelen vagyok levágni, éjjelenként a kóbor és kiéhezett kutyák a lenyúzott bőröket széjjelhurcolták. Úgy kell összeszedessem. A sok bosszúság mellett egy kis öröm is ér, sikerült szerezni egy üveg finom (7 deci) jamaikai rumot, ami itt fogalomszámba megy. (Összes italokra zárlat van.) Nagyon örülök neki és féltve őrzöm, hogy naponként jusson a teámba és a feketémbe egy pár csepp. Nagyon spórolok vele, mert nem tudom, hogy mikor jutok megint hozzá. Pár nap óta egy fővel megszaporodtunk egy rozsdavörös hím muszka kutyával. Valahogy hozzánk csatlakozott, és most már el sem lehetne zavarni. Maxira kereszteltük, egész nap jár utánam, éjjel is velem alszik. A katonáim is nagyon szeretik. Maxi lett az osztag liblingje.ⁱ Este sietekⁱⁱ írásbeli munkáimat és számadásaimat elvégezni (itt már este, nálunk otthon még kora délután), és mindnyájan pihenni megyünk.

943 [sic!] nov. 24. Kedd

Rendes 5 órai kelés. Nyugodtan még el sem készülhettünk, máris megrohannak. Délelőtt folyamán van a legtöbb dolgunk. Ebédelni is csak egyenként, lopva tudunk. Legényemet egész [nap] nem is látom, ugyanis amióta saját kosztunkon vagyunk, ő a szakács. Reggel látom csak, amikor felkelt, kipucolja a csizmámat, vizet és reggelit hoz, azután eltűnik mint a kámfor estig. Szegény fiú soha életében nem főzött (lévén civilben szabó), de lassanként egész ehető lesz a főztje, vagy talán csak mi szoktuk már meg. Maxi nagyon otthonosan és jól érzi magát, a csajkák zörgését szereti a legjobban, [az] ebéd- és vacsoraidőt várja a legjobban.

Pár nap óta nagyon szép időnk van, semmi hideg, lassan havazik. Várjuk a mikulást. Egy katonám napok óta rossz bőrben van, valószínűleg ez is kórházba fog kerülni. Így fogyunk lassanként. Kíváncsi vagyok, tavaszra hányan maradunk meg. Éjjel gyanús hangokra ébredek. Csőre töltött pisztolyommal megyek a hang irányába, közel érve hozzájuk, látom, hogy egy elt[évedt? -HG-] összekötő magyar járőr. Mintha hóemberek lettek volna, úgy néztek ki. Korán este még egy pár lapot írok, majd Maxival együtt lefekszünk aludni

942. XI. 25. Szerda

A szokásos 5 órai felkelés. Sok a dolgunk, korán reggeltől késő estig folynak a felvételezések. Délután meglátogatott a hadbíró századosom. Egy hadnaggyal itt vitt keresztül az útja. Autón jöttek, hoztak magukkal egy üveg rumot, amit mindjárt el is fogyasztottunk, sőt nekem is volt egy üveg féltve őrzött rumom, azt is kénytelen voltam közprédára bocsájtani. Estefelé jókedvűen autóba ültek és mentek Bugyonnijba. Én is korán lefeküdtem.

942. XI. 26. Csütörtök

Eseménytelen nap, rendes napi munka. Állandóan érkeznek újabb és újabb alakulatok hazulról. Egyik emberem betegségbe esett (egy speciális orosz betegség, amely véres széklettel, erős hasmenéssel és hányással jelentkezik), nagyon legyengült, úgyhogy ma kénytelen voltam a kórházba utalni. Így ismét egyel kevesebben vagyunk. Én is nagyon meghűltem, erősen köhögök és lázam van. Torkom is fáj. Orvosi vizsgán is voltam. Háromféle gyógyszert kaptam és szorgalmasan szedem is őket, és türelmetlenül várom a gyógyulást.

942. XI. 27. Péntek

Erősen havazik és nagy hófúvás van, ilyen időt csak Oroszországban lehet látni. Ilyenkor ember és állat egyaránt igyekszik fedél alá menekülni. Hideg szél zúg végig az orosz pusztákon. Zavartalanul végezzük napi munkánkat. Este legényemmel mindketten csőre töltött puskával elindulunk a 4 km-re eső parancsnokságra telefonálni. Odafelé sikerült egy trojkát elfogni és így csak visszafelé kellett gyalog megtenni az utat.

942. XI. 28. Szombat

Az idő kissé javult, a szél elcsendesedett, a havazás tart. Nevezetes nap. Délelőtt berobog egy autó és hozza a hazai postánkat. Nagy az öröm, egész nap mindenki örül a hazai híreknek, csak azok szomorkodnak, akik nem kaptak postát. Én is kaptam leveleket öcsémtől és több ismerőstől, úgyszintén olvasnivalót is. Este 12 óráig leveleket írok haza.

942. XI. 29. Vasárnap

Reggel kissé álmosan ébredek. Egész éjjel esett a hó. Reggeli után megírom napi jelentéseimet és 10 óra után elindulok a tőlem 4 km-re eső parancsnokságra, ahová ebédre vagyok hivatalosan meghívva, ugyanis tiszti előléptetések voltak. Finom háromfogásos ebéd volt. Itt értesültem, hogy a napokban ide érkezett (hazulról) alakulatok holnap bevetésre mennek az első vonalba. Nem jól érzem magam, meg vagyok hűlve, torkom fáj és köhögök. Orvosságokat is viszek most magammal. A sötétség beállta előtt hazafelé indulok. Hazafelé menet több kifelé menetelő alakulattal találkozom. Kezd már sötétedni a kegyetlen hideg szél újból megindult.

942. XI. 30. Hétfő

Az idő nem javul, állandóan havazik, néhol 2 méteres hótorlaszok is vannak. Teherautók és a fogatolt járművek megakadnak, s így az utánpótlás is nagy nehézségekkel küzd. Kis raktáramban a készlet rohamosan fogy, pótlást nem kapok. Állandóan érkeznek újabb és újabb alakulatok, csak nagy nehezen tudom őket élelemmel ellátni. Pechemre épp ma kapok a 115 marhán kívül 17 hámos és 2 hátas lovat is. Sem szálas, sem szemes takarmányom nincs, úgyhogy kénytelen vagyok az állatokat búzával etetni.

942. XII. 1. Kedd

Még mindig havazik. Korán reggel sietek a tőlem 4 km-re eső parancsnokságra telefonon kérni utánpótlást. Fölveszem a magam és az emberek zsoldját. Összeállítom az istálló őrségét. Délre érek csak haza, jól összefázva. Ebéd után kifizetem a zsoldot és újból megyek vissza a parancsnokságra. Végre este befut egy teherautó kenyérrel. Lerakodás a sötétben. Már éppen lefeküdni készülök, ½ 12 óra. Kopognak. A járőr hoz egy elfogott partizánt. Parancsot adok, hogy kísérjék a parancsnokságra. 12 óra. Katonáim körülöttem (az őrszemeken kívül) már mind horkolnak, én is lefekszem.

942. XII. 2. Szerda

Javul az idő, [a] havazás megállt, hideg sincs. Napi munkánk sok. Minden megy simán. Édesanyámnak 250 pengőt küldtem.

942. XII. 3. Csütörtök

Szép napos idő, hideg sincs. Korán délelőtt hozzák a postát, sajnos nekem nem jött semmi. Ebédre veszek egy orosz paraszttól egy szép kövér libát 2 kg sóért. Kitűnő ebédünk volt ma: libasült céklával és libaaprólék. Vacsorára libatepertyű uborkával és rumos teával.

942. XII. 4. Péntek

Egész éjjel rosszul aludtam, megy vagyok hűlve, nagyon náthás vagyok és köhögök. Reggel sietek a parancsnokságra napi dolgaimat elintézni. Itt tudom meg, hogy egy orvos hadnagy megy haza Pestre, szabadságra. Felkeresem őt és megkérem, hogy vinne-e haza egy csomagot nekem. Készséggel vállalja. Nagyon kedves fiú.

A tiszti étkezdén ebédelek. Délután az orvos trojkáján jövök haza. Nekiállok gyorsan csomagolni és írni. Reggel korán viszi a legényem a csomagot. Nagyon boldog vagyok, hogy a karácsonyi ünnepekre küldhetek haza valamit. Ezzel lezárom naplómat, mert azt is elküldöm a csomagban.

Visszavonulás, 1943 januárjában (Fortepan, 19006.sz. Erky-Nagy Tibor fényképe)

Tóth Elemére naplójának ezzel a végére értünk. Ugyanakkor még lapulnak fényképek és levelezőlapok a szekrényeben, így nem szakadunk el végleg a Don-kanyartól, lesznek még onnan forrásközlemények a jövőben is. Sajnos Tóth Elemér zászlós további sorsáról nem tudok semmit, csak bízhatunk benne, hogy a januári katasztrófát túlélte.

Jegyzetek:

iAzaz k edvence (németből).

iiItt a sietek szó véletlenül kétszer szerepel.

Tóth Elemér gazdasági zászlós naplója a Don-kanyarból V.

Tóth Elemér gazdasági zászlós naplója a Don-kanyarból V.

Jókora szünet után folytatom Tóth Elemér naplójának közlését, melynek immár ötödik részénél tartunk. A korábbi részek ide kattintva láthatóak olvashatóak: 

http://hagibal.blogspot.hu/search/label/T%C3%B3th%20Elem%C3%A9r

A naplót helyesírásilag némileg javítva és a rövidítéseket többnyire feloldva közlöm, de hű maradok az eredeti szöveg felépítéséhez, kifejezésmódjához.

Német ejtőernyősök orosz partizánt hallgatnak ki.
(wikipedia: itt)

[1942.] November 15. vasárnap

Kipihenve az éjszaka fáradalmait reggel 7 órakor a legényem ébresztett fel. A reggelimet hozta, teát és vajas kenyeret. Felöltözködtem és a GH főnökkel együtt a parancsnokságra mentem, ahová egy katonával magamhoz hívattam a sztarosztát (a bírót), hogy rögtön intézkedjen és lakásomat hozassa rendbe. Megígérte hogy másnap, azaz hétfőn megcsináltatja. Ebédelni a tiszti étkezdébe mentem. Jó kis bableves volt, marhahús vadasan gombóccal és piskótatészta baracklekvárral. Ebéd után éppen hazafelé ballagtam rögtönzött éjjeli szállásomra, ami a tiszti étkezdéhez csekély 4 km távolságban van. Útközben nagy örömömre találkoztam egy hozzám beosztott karpaszományos tizedessel, a csepeli kefegyárossal. Szegény fiú már öt napja jön tíz katonájával és a hajcsárokkal, maguk előtt hajtva 200 darab vágómarhát, melyből 15 darabot itt hagy nekem, a többit továbbhajtja Bugyonnij felé. A marhákat átveszem, és egy kolhozba helyezem őket. Szegény fiút nagyon megsajnáltam. Fölismerhetetlenül megnőtt a szakálla, a hosszú úttól ki van merülve, és erősen sántít. Első kérése az volt az örökké jókedvű kis Bandikának, hogy nagyon éhesek, és adjak valami ennivalót. Adtam neki 5 darab húskonzervet és 3 darab kenyeret. Érzékenyen elbúcsúztunk egymástól, és gyúrta tovább a kilométereket. Szegény fiút nagyon sajnálom, 8 hónapja külön él a feleségétől. Van egy kis 2 éves leánya, egy jól menő kefeüzeme, 35 munkással dolgoztat Csepelen. Hárman vannak testvérek, egy öccse meg egy bátyja már régebben kint van [a fronton]. Gondolt egy nagyot, bezárta az üzemet és önként kérte magát ki a frontra. Szintén Jászberényből indultak és 2 nappal [később vagy előbb? - HG -] értek ki a frontra, mint én.

Mire hazaértem, legényem már tábori ágyamat elkészítette. Az őrséget elhelyeztem, a legényem régi szobába [szobájában? - HG -], és az összes fegyvereket csőre töltettem. Jómagam is pisztolyomat csőre töltöttem, és a fejem alá tettem. 7 órakor már ágyban voltam.

November 16. hétfő

Korán ébredtem, felöltözködtem és egy katonával nyomban elindultam megkeresni a sztarosztát. Szerencsémre egy kolhoz előtt rövidesen meg is találtam. A katonának megparancsoltam, hogy el ne engedje addig, míg mindent meg nem szerez, amire nekem szükségem van. Mégpedig 1 asztalt, 1 lámpát, üvegeket a betört ablakok helyére, 1 széket, tüzelőfát, kőolajat és 5-6 asszonyt, akik a hasábfákat fölvágják. Mindezeket ebédre meg is szerezte nekem, úgyhogy kis szobámat délután már be is rendezhettem.

Ebédre a kolhozból hozattam egy csajka friss tejet. Mint már említettem ez a falu - Veszeloje - 14 km hosszú, és a konyha hozzánk 4 km távolságra van. Ebédért oda és vissza 8 km-t, vacsoráért menet ugyanannyit, tehát összesen naponként 16 km-t kellene megtenni a kosztért, amit 20-25 fokos hidegben és 1/2 méteres hóban nem csekélység megtenni. Ezért úgy határoztam, hogy kiveszem 5 napra előre természetben a fejadagokat, és magunk főzünk. Mivel pedig nagyon rövidek a nappalok (d.u. 3-kor már sötétedik) ezért napjában csak egyszer, délután 3-4 óra közt eszünk főtt ételt, ami mindjárt a vacsora is. Első ebédünk például kolozsvári káposzta volt hússal és konzervvel. Délután végre sikerült kis szobámat berendeznem. Igaz, hogy földes és szimpla ablakok vannak csak rajta, de könnyen fűthető. A bútorzat egy tábori ágyból, 1 asztal, 1 lámpa, és egy székből áll. Fogas helyén a falon szegek állnak kifelé, ami a fogast képviseli. Ágyam előtt egy rossz zsák van betéve szőnyeg helyett.

Jó étvággyal elfogyasztottam az ebédemet, majd napi feljegyzéseimet készítettem, amikor jön egy katona és jelenti, hogy elfogtak egy partizán kapitányt és egy őrmestert, nézzem meg a kivégzést, de én már félig le vagyok vetkőzve, és nem megyek. Időközben egy tipikus orosz temetést láttam, ami az ablakom előtt haladt el. Egy kisfiút temettek, akit egy citromosládába gyömöszöltek be, és két ember vitte a vállán. Utána 2 asszony, egyik a kisfiú anyja, szépen beszélgetve sétáltak a koporsó után, és vígan rágcsálták közben a tökmagot. Mindegyik kezében ásó, amivel a kis sírt meg fogják ásni. Arcukon a sajnálatnak még csak a nyoma sincs meg.

Leveleket akartam még haza írni, de takarékoskodni kell nagyon a petróleummal és különben is már 8 óra van és fáradt is vagyok. Pisztolyomat csőre töltve fejem alá teszem és aludni próbálok.

1942. november 17. kedd

Felkelés reggel 5-kor, embereim már készítik a jó forró feketét, mivel a konyha 4 km távolságra van tőlünk, most saját kosztunkon élünk. Reggeli-, ebéd- és vacsoráért oda-vissza 24 km-t kéne megtenni, amit bizony 1/2 méter hóban 23-25 fokos hidegben nem gyerekjáték megtenni. Saját kosztolásnak még az az előnye is megvan, hogy választékosabb, és azt főznek, amit én mondok, azaz az étlapot én állítom össze. Reggeli után rögtön három emberemmel a napokban érkezett 115 vágómarhámat számolom át. Szomorúan állapítom meg, hogy mind nagyon rossz bőrben van, és igen megviselte őket a 90 km hosszú gyalogút. Közülük 4-5 már döglődik is, minden nógatás hasztalan, már nem tudnak lábra állni. A többiek is nap-nap után veszítenek súlyukból, úgyhogy sürgősen Bugyonnijba kell bemennem (25 km) vágóeszközökért. Éppen kapóra jött egy arra haladó futárautó, amivel berobogtam Bugyonnijba. Késő este volt már, mire hazaérkeztem, magammal hozva nagy ládákkal a vágatási eszközöket, és sikerült az igen legyengült marhák részére szálas takarmány hiányában 10 zsák (1000 kg) szemes takarmányt (rozs és árpa) hozni.

Vacsora után jelentik, hogy újabb partizánokat fogtak el. Csőre töltött puskával vártunk, én éjfél után 2 óráig voltam fenn, az időt olvasással és tábori lapok írásával töltöttem el.

1942. november 18. szerda

Éjjel keveset aludtam, mindössze csak négy órát, ezért kissé álmosan keltem fel 6 órakor. Nagyon mérges voltam, hogy napok óta hiába várom az orosz munkásokat, akik ideiglenes téli szállásomat megcsinálják. Egy katonámnak azt a parancsot adtam, hogy azonnal állítsa elő nekem a sztarosztát (falú bírója). Éktelen ordítozásomnak és fenyegetőzésemnek úgy látszik megvolt a hatása (kikötéssel és lövéssel fenyegettem meg őket), mert percek alatt pánikszerűen jöttek a falu szakmunkásai, ács, asztalos, kőműves, és egy csomó kisegítő személyzet, és ész nélkül csinálták téli szállásomat. Nagy örömömre délutánra el is készültek vele. Kis faházon dupla ablakok, az összebombázott házakról összeszedték az ablaküvegeket és az én ablakomba rakták. A munkálatokba katonáim is nagyon segédkeztek. Amikor elkészültek nem is gondoltam, hogy ilyen pompás kis téli szállásom lesz. Nagyon örülnék, ha a telet itt tudnám áthúzni, amihez ugyan semmi reményem sincs. Szobám berendezésével is nagyon meg vagyok elégedve, van benne egy kényelmes tábori ágy, 1 kétfiókos íróasztal - melyet valamelyik kolhozból hoztak el -, egy kényelmes karosszék, fogas, a falon képek (főként magyar képes lapokból kivágva), 1 tábori karbidlámpa, 1 tartalék petróleumlámpa, fegyverállvány, juttazsákból szőnyeg, stb. Munkájukat befejezve mindegyik muszkát szivarral, cigarettával, dohánnyal és sóval láttam el, aminek szemmel láthatólag nagyon örülnek.

Most tudom meg, hogy van köztük egy, aki elég szépen beszél magyarul, behívom és beszélgetni kezdek vele. Elmondja, hogy [a] világháborúⁱ alatt Magyarországon volt mint fogoly 4 évig. Először Esztergomban volt egy fogolytáborban, ahonnan Kecskemétre került egy tanyára mezei munkára. Elmondja még, hogy perfekt beszélt és írt magyarul, de sokat felejtett, mert 24 évig nem volt kivel beszélt volna. Az egész 24 év alatt egyszer beszélt magyarul, mégpedig Moszkvában Kun Bélával.ⁱⁱ

Igazság szerint most házfelavatást kellene tartanom, de mivel itt az egész környéken egy csöpp italt sem lehet kapni, így hát pihenni térünk.

November 19. csütörtök

Nevezetes nap: egy hónapja már, hogy itt vagyunk Oroszországban. Reggel nagy sürgés-forgásra ébredek. 4 órakor már rendőrök és a sztaroszta trojkán cipelnek embereket. Megtudom, hogy heves harc után partizánokat fogtak, akik pár óra múlva már lógni fognak.ⁱⁱⁱ Több sebesülés történt.

Reggeli után a parancsnokságra sietek két honvéddel, ami tőlünk 4 km-re van. Hideg nincs, de nehezen haladunk a nagy hóban, ami reggel óta ismét nagy pelyhekben esik. Egész úton a hazai postáról beszélünk, ki kapja közülünk az első otthoni híreket? Mindenki türelmetlenül várja, mióta eljöttünk, még eddig senkinek sem érkezett levél.

Sajnos ma sem. Ellenben sikerült szereznem 2 deci rumot, amit még otthon ittam utoljára. Dél volt, mire hazaértem. Alig fogyasztottuk el az ebédünket, befut egy hír, hogy ejtőernyős orosz katonák szálltak le a közelben, nemsokára magyar és német alakulatok (partizánvadászok) indulnak el. Magyar[ok] és németek közt is sok sebesült van, egy szegény magyar katonánk súlyos mell-lövést kap. Az őrséget én is megerősítem. Kora délután három honvédemet egy szakaszvezetővel elküldtem különböző dolgokat fölvételezni. Szokatlanul soká elmaradnak, aggódom, hogy mi lett velük. Sötét van, sűrű hófelhők borítják az eget, erősen havazik.

Három emberrel magam akarok indulni már, amikor jelentik, hogy jönnek. Úgy néznek ki, mint három hóember (még fegyverük sem látszik ki a hótól). Forró teát kapnak és vacsorát. Én is velük vacsorázom. Feljegyzéseimet másnapra befejezve töltött pisztolyomat szokás szerint a fejem alá téve én is lefekszem.

Befejezés következik hamarosan!

Háború a hómezőn (Nagypál Géza fotója - Fortepan, 74245. sz.)

Jegyzetek:

i Természetesen az első világháborúról van szó.

ii Kun Béla, az 1919-es Tanácsköztársaság tényleges vezetője, aki 1920-tól a Szovjetunióban élt, mint az ottani magyar kommunisták első számú embere. Valószínűleg 1938-ban a sztálini paranoia áldozatává lett.

iii Az 1907-es Hágai egyezmények értelmében azokat a milíciákat és partizáncsoportokat, akik nem viseltek egyértelmű katonai jelzéseket, és fegyvereiket nem hordták nyíltan, nem tekintették a hadviselők katonáknak, így nem is hadifoglyokként, hanem merénylőként, illetve terroristaként kezelték őket. Ennek értelmében sok orosz partizánt tárgyalás nélkül kivégeztek. Ennek jogszerűségéről mai napig viták folynak, de véleményem szerint érthető és védhető a magyar-német értelmezés, pláne, hogy a Szovjetunió alá sem írta az 1929-es genfi egyezményeket, amelyek még részletesebben szabályozták a kérdést.   

Tóth Elemér gazdasági zászlós naplója a Don-kanyarból IV.

Tóth Elemér naplójának 4. részében megérkezünk új rendeltetési helyére, Veszelojéba, ahol egy ottani raktár vezetését kell átvenni. Itt megismerkedik a helyi tényezőkkel, magyarokkal és oroszokkal egyaránt. Érdekes bepillantást nyerünk a helyi orosz lakosság és a magyar vezetés kapcsolatáról, amely a leírás alapján igazán nem mondható rossznak. Ugyanakkor nagyon humoros a rész, ahol a magyar gyomor találkozik egy vacsora során az orosz kulinária remekeivel. Nekem eddig ez a rész tetszik a leginkább, mivel nagyon részletes, emellett az ottani tisztek életébe is bepillantást nyújt.

Magyar katonák helyi lányokkal barátkoznak (Id. Konok Tamás felvétele - Fortepan)

November 11. szerda

A reggeli feketekávémat és vajas kenyeremet elfogyasztva a kapott parancs szerint sietek a teherautókat megpakolni és 8 órakor már vígan robogunk új állomáshelyemre (Sztarone). A falu sztarosztájaⁱ elég barátságos kis szobát szerzett nekem és legényem számára. Az autók gyorsan lerakodtak és az egyik üres autóval visszamegyek Bugyonnijba, hogy másnap csomagjaimmal és legényemmel együtt végleg kiköltözzek, de legnagyobb meglepetésemre már várt az új parancs, hogy nem megyek vissza Sztaronéba, hanem innen 20-25 km-re egy nagy élelmezőraktárt kell átvenni és azt vezetni.

Mindegy volna, már bárhová is mennénk, csak már megállapodott helyünk volna, mert addig nem kapunk tábori postaszámotⁱⁱ sem. Eddig más alakulatok tábori postaszámával levelezünk. Hogy a legutoljára kijelölt helyre mikor megyek, azt még nem tudjuk.

Egész nap úton voltam, így meglehetősen át vagyok fázva és fáradt is vagyok. A hőmérő 23 fokot mutat. Főként a fejem fázott, ezért este mihelyt hazaértem, legényemmel, aki polgári életben szabó, rögtön kibéleltettem a sapkámat.

Vacsorára feketekávémat és puding adagomat elfogyasztottam. Legényem addig vizet melegít a mosakodáshoz. Ezt elvégezve sietek lefeküdni. (Este 8 óra)

Polikarpov I-16 "Rata" (http://www.vvsregiaavions.com/)

November 12. csütörtök

Századosom reggel 8 órakor magához rendelt, hogy a parancsnoki kocsin vele kell mennem Alekszejevkába (Bugyonnijtól kb. 35 km-re), de az indulásból 10 óra lett. Pazar luxuskocsin utaztunk kettesben. Pokrócokat elfelejtettünk magunkkal vinni, ezért egész úton fázunk, különösen a lábam fázik nagyon. Útközben több helyen (parancsnokságoknál, posta, stb.) megálltunk. A mai napon küldtem haza először pénzt Magyarországra (ugyanis havonként csak egyszer lehet pénzt küldeni). Dél volt már, mire megérkeztünk, így az ottani tiszti étkezdében ebédeltünk. Kifogástalan jó ebédünk volt, finom rizsaleves, kitűnő kolozsvári káposzta és hazai szőlő. Ebédnél jelen voltak 1 hadbíró százados, 1 főhadnagy, 2 hadnagy, 3 zászlós (velem együtt), 2 hdj. őrmester és 1 német tiszt is, aki kitűnően beszélt magyarul. Ebéd közben egy nagyon megható eset történt. Javában ebédeltünk, amikor befut egy katona és hozza a legfrissebb hazai postát. (Sajnos számomra nem hozott semmit.) A sok levelek, képeslapok, újságok közt van egy csomag is, „érték nélküli” jelzéssel. Lázasan kapunk a csomag után, feladója Prém Mária 12 éves érdi (Fejér m.) kislány. A csomagban sok kis nemzeti színű selyem zacskókban hazai föld van bevarrva. Minden zacskón egy kis Szt. Antal érem, alatta egy kis cédula van apró gyöngybetűkkel a következő szöveggel: „Ezért a földért harcoltok és ez van veletek.” Mindegyikünknek jutott egy ilyen kis zacskó, amit én is emlékül örökre meg fogok őrizni. A sors különös véletlenje folytán az ebédnél ott ült a kislány édesatyja is, aki éppen aznap reggel érkezett meg a Don partjáról. Ebéd után az itteni kantinban több apróságokat vásároltam be, így fogkefét, fogkrémet, arckrémet, zsebkést, cigarettaszopókákat, bőr dohányzacskót, stb. Közben már az autó indulásra készen várt várt engem. Sötétedni kezdett már, mire hazaértünk. Este 6 órakor tiszti értekezletre mentem, onnan vacsorára.

(Itt az írást félbe kellett szakítanom, mert orosz Raták zúgnak el a ház fölött és minden percben várjuk a „csomagot”. Légvédelmi ágyúink máris megszólaltak. Idő 10:30. 11 órakor tovább folytatom.)

Vacsora után 9 óráig a háziaknál voltam egy pilóta zászlós bajtársammal. Mi oroszul, ők pedig magyarul szeretnének megtanulni. Nagy nehezen azért megértjük egymást. Szobámba térve tábori lapokat, majd napi feljegyzéseimet írom. Ma a szokott időtől eltérőleg későn fekszem le, 12 óra. Szemem a naptárra téved. November 13 és péntek. A babonák azt mondják rá, szerencsétlen nap és rossz ómen. Ismét fejem felett zúgnak el az orosz Raták.

November 13. péntek

Reggel új parancsot kapok, hogy holnap indulnom kell embereimmel együtt egy előretolt élelmezőraktárt átvennem. Délelőtt megérkezett az új zászlós embereivel, akinek a raktárt át kell adnom. Nagyon kedves fiú, öreg, világháborús katona. Egy-két napja érkezett csak meg, otthon volt szabadságon, Budapesten. Neki adtam át a szép szobámat, s igen tetszett neki a 2 csinos kis orosz nő is, ezért estére meghívott egy jó hazai vacsorára. Egész délután a raktár átadásával telt el. Este vacsorára mentünk lakására, finom hazai sült csirkét és különböző tésztákat vacsoráztunk. Befejezésül elfogyasztottunk 1 üveg finom hazai vörös bort és 1 üveg rumot. 9 órakor hazamentem legényemmel csomagoltatni, hogy reggel 6-kor indulásra készen álljunk.

GAZ-MM teherautó, amelyet Ford licensz alapján gyártott a Szovjetunió
(http://www.lastfrontgame.com/) 

November 14. szombat

Reggel fél 5-kor keltem, hogy korán elindulhassunk új állomáshelyemre, Veszelojéba.ⁱⁱⁱ Az autók idejében megjöttek (2 db zsákmányolt orosz Ford és 1 nagy amerikai Ford), a két orosz kocsiból melyek kitűnően bírják a rettenetes rossz orosz utakat, az egyiket megrakattam 2000 db kenyérrel, a másikat különböző konzervekkel, dohánnyal], szárított tésztával, vajjal és borsóval, és 7 órakor megfelelő őrség felügyelete mellett útnak indítottam. A harmadik kocsival (a nagy amerikai Forddal), amely személyi fölszerelésemet, málháimat, tábori ágyamat, és sót szállított, legényemmel visszamaradtunk és csak 11 óra után indultunk útnak. Egy darabig jó öreg Fordunk szépen falta a kilométereket, míg egyszer kb. fele úton fölmondta a szolgálatot. Minden próbálkozás ellenére nem akart elindulni, pedig már vészesen közeledett a sötétség, lámpánk sincs. Falu közel sehol, már el is határoztuk, hogy az éjszakát ott kell tölteni és őrizni a kocsit. Még egy utolsó kísérlet, sofőr és legény végre kijavították a hibát és folytathattuk az utat. Már egész sötét volt. Útközben hosszú menetelő magyar alakulatokkal találkozom. Megállítom az autót és megkérdem, hogy mióta jönnek és hová mennek. Megtudom tőlük, hogy már a harmadik éjszaka menetelnek, és a Donhoz tartanak. Az orosz Raták miatt csak az éj leple alatt tudnak menni. Érdeklődöm még, hogy milyen ezredek és hová valók. Válasz: Kecskemét, Nyíregyháza és pécsiek. Elmondják, hogy 4 ember, akik részben már ki voltak merülve és lábukat feltörte a bakancs, lemaradtak, leültek az út szélére. Mire észrevették, és visszamentek értük, meg voltak fagyva. Itt a végtelen orosz hómezőkön 20-25 fokos hidegben lemaradni a csapattól a biztos halált jelenti.

Este 6 óra felé járt már az idő, amikor Veszelojéba megérkeztem. Mindjárt jelentkeztem az állomásparancsnokságnál. A parancsnok egy nagyon kedves őrnagy, barátságosan fogadott, és mindjárt ott is akart tartani vacsorára a tiszti étkezdén. Megköszöntem a meghívást és kértem, hogy mentsen fel, mert embereimet, szállásunkat és új raktáramat szeretném látni. Azzal váltunk el, hogy vacsorára visszamegyek. Embereim már izgatottan vártak, én meg örömmel láttam, hogy már éjjeli szállásunkat elkészítették és vígan ég a tűz az orosz kemencében. A málhákat gyorsan lepakolták az autóról, én pedig mentem vissza az üres autóval a vacsorára. Nagyon kedves társaság jött össze, ott volt az őrnagy úron kívül 1 gh. hadnagy, az itt állomásozó fogatolt vonatosztály tisztjei, 1 hadnagy és 4 zászlós, 1 állatorvos zászlós, és én. Vacsora előtt javában folyik a beszélgetés, amikor megérkezik egy orvos hadnagy és az egész tiszti kart meghívja lakására egy finom vacsorára. Az őrnagy úr és a gh. Főnök fáradtságukra hivatkozva nem jönnek el, a többiek mindnyájan elfogadjuk a meghívást és máris indulunk. Most sül csak ki és tisztázódik a dolog, hogy tulajdonképpen nem is az orvos hadnagy úr rendezi a vacsorát, hanem ugyancsak abban a házban lakó orosz orvosnő tartja 25 éves évfordulóját, és az hívta meg a tiszti kantint.

A vacsorán jelen voltak orosz részről az ünnepelt felcsernő, akinek férje odaát harcol az oroszoknál a Don másik partján. Itt javítok, ugyanis az ünnepelt nő nem orvosnő, hanem felcsernő. Ez egy speciális orosz foglalkozási ág, kevesebb képesítése van, mint az orvosnak, de sokkal több, mint például a főápolónőnek, főbábának, vagy a vizsgázott fogásznak. Nálunk ilyen nincs. Az orvosok, orvosnők rendszerint városokban és kórházakban működnek, amíg a felcserek messze a városoktól a nagy kiterjedésű falvakban (mint Veszeloje is, ahol a legközelebbi vasútállomás 25-30 km és ahol jelenleg állomásozom. Ez a község is például egy utcasorból áll, de az csekély 14 km hosszú). Ilyen helyen működnek és önállóan gyógykezelnek, receptúráznak, sőt kisebb műtéteket is végeznek. A felcsernőn kívül jelen volt továbbá 1 valódi orvosnő a férjével, aki Sztálinék alatt mérnök volt, jelenleg időmilliomos, az asszony, egy magyar katona orvos (A hadnagy úr felügyelete mellett gyógykezel és a honvédségtől ezért fizetést húz). Ott volt még egy idősebb kövér gyógyszerésznő a lányával; 3 tanítónő; 1 rádiómérnök a feleségével (aki a parancsnokság rádióját megjavítás helyett teljesen elrontotta), és aki jelenleg egy Kolhozban főtehenész és tejmester. Ezeken kívül ott volt még több fiatal asszonyka, akiknek férjeik mind odaát harcolnak, de ők egy cseppet sem búsulnak emiatt, vígan mulatnak és szerelmeskednek főként magyar és német katonákkal. Jelenleg különböző Kolhozokban mint munkásnők dolgoznak. Jelen volt még 1 német landvirt^iv hadnagy és 2 német altiszt is.

A vacsorával érdemes bővebben foglalkozni, de előbb le kell szögeznem, hogy a vacsorán megjelent orosz hölgyek igyekeztek, hogy úgy mondjam, szinte estélyi öltözékben megjelenni. Biztos forrásból - a magyar orvos hadnagytól, aki már hosszú hónapok óta ismeri őket – hallottam, hogy itt az orosz paradicsomban^v szebb és elegánsabb ruhát el sem tudnak képzelni a nők. Legelegánsabban is kb. úgy néztek ki, mint nálunk egy kopott szobalány, aki hónapok óta hely nélkül van. S amikor mutattunk nekik több képes hetilapot, hogy lássák a pesti női divatot, semmi szín alatt nem akarták elhinni, azt mondták, hogy csak reklám az egész.^vi De beszéljünk a vacsoráról, amely hazai viszonylatban is nem mindennapinak nevezhető. A hiba azonban ott kezdődött, hogy mielőttünk még teljesen ismeretlen speciális orosz ételekkel akartak kedveskedni, amit a magyar gyomor sehogyan sem akart bevenni és legkevésbé azt meg is emészteni. Az első fogás előtt egy speciális orosz pálinkafélét ittunk, ezzel lett felköszöntve az ünnepelt nő. Oroszul „sztákán”-nak^vii nevezik ezt a pálinkát, és árpából kemencében főzve készítik. Íze és szaga nagyon hasonlít a mi denaturált szeszünkhöz. Első fogás, ami otthon is kedvenc ételünk, libasült volt passzírozott burgonyával és savanyú uborkával. Bár a húsa nagyon kemény volt, de ettől eltekintve ez volt az egyedüli jónak mondható étel. Második fogás valami híg kocsonyaféle volt, de hogy milyen hússal, azt nem sikerült megtudnom, úgyszintén a nevét sem. Ezt egy sűrű, sötét kávébarna mustárfélével együtt tálalták. Kb. olyan íze volt, mint a mi mustárunknak, vagy még inkább hasonlított az íze az erős tormához. Harmadik fogás, melynek nevét szintén nem sikerült megtudnom, de pontosan úgy nézett ki, mint a mi egységes zsemlénk, csak valami párolt hússal volt töltve. Közben sűrűn öntögették azt a bizonyos denaturált szesz-ízű sztákánt. Most következtek a tészták. Először is volt a mi egységes lisztünknél jóval barnább tésztából készült mézes kalács, ami elég tűrhető volt. Ezután behoztak egy nagy tálban valami sárga folyadékban úszó fehérséget, én nagy erőszakkal madártejnek néztem és [hittem] végre mégis lesz valami, amit én is szeretek. De nagyot csalódtam, mert nem madártej volt, hanem hígított mézben valami fehér puliszkaféle dolog, ízét nem tudom, mert nem ettem belőle. Még volt egy tészta, ami a mi csöregénkhez nagyon hasonlít, csak nagyon kemény volt, csájához szokták enni. Utána tánc. Modern, jó hangú táska gramofonjuk volt. Legnagyobb meglepetésünkre magyar lemezük is volt, így pl. a Rákóczi induló is meg volt. Éjfél után egy hadnagy társaságában észrevétlenül szépen meglógtunk. Az éjszakát a gh. Hadnagy lakásán töltöttem, ahová reggel 7 órára rendeltem a legényemet.

Jegyzetek:

i Eredetileg az orosz faluközösségek vezetőjét jelentette, itt alighanem csak elöljárót kell érteni rajta.

ii A katonák a fronton tábori postaszámot kaptak, így azonosították őket és juttatták el hozzájuk a csomagokat, levelezőlapokat.

iii Veszeloje, település Oroszországban, A Dontól nem messze, Korotojak környékén.

iv Landwirth, azaz gazdaságis.

v Utalás arra, hogy Európában némely baloldali körök (és a megvett a „hasznos hülyék”) a sztálini Szovjetuniót, mint a munkásság és az emberiség paradicsomát ajnározták, szemben a kiábrándító valósággal.

vi Azért ez egy érdekes betekintés a sztálini szovjet paradicsom női lélektanába.

vii Oroszul nem tudó katonánk itt félreérthette az orosz „sztákán” azaz üveg/pohár szó jelentését.

Tóth Elemér gazdasági zászlós naplója a Don-kanyarból III.

Folytaton Tóth Elemér gazdasági zászlós 1942 őszén írt oroszországi naplójának közlését. A harmadik részben igazán emberi pillanatokban lehetünk ott a hazát védő katonák mellett.

Az orosz sár. Mikor a régi technika jobb az újnál. (Id. Konok Tamás fotója - Fortepan)

November 6. péntek

Reggel 6 órakor már felöltözve vártam a reggelimet, amit nemsokára el is hoztak. Fél 6-kor már egész világos van. Az idő állandóan romlik. Egész éjjel esett az eső, délelőtt már jég és havas eső is esik. Az utak teljesen járhatatlanok, mindennemű jármű, még lovaskocsi sem közlekedhet. Tapadós, csúszós nagy sár van. Csizmámat szíjjal kell a lábainkhoz erősíteni, hogy ott ne ragadjon a sárban.

Reggeli után egy oroszul beszélni tudó katonával elindulok megnézni az állomásparancsnokság által kijelölt új lakásomat. Zuhogó esőben és térdig érő sárban végre megérkezem új lakásomhoz, Kis körút 11. szám alá, ahol nagy meglepetésben részesülök, mert a várt piszkos kis orosz szoba helyett egy igazán még otthoni viszonylatban is szép és tiszta szobát találok. A padlón és falon gyönyörű orosz szőnyegek, sodronyos rézágy, hófehér huzattal, nagy bőr dívány, kényelmes fotelek, Tele van a szoba gyönyörű szép délszaki növényekkel, zongora, stb. Természetesen nagyon megörültem ennek, de magamban aggódva azon töprengek, hogy nyilván tévedésből nem-e valamely tábornoknak vagy vezérkari tisztnek lett kiutalva és nem pedig egy kis zászlósnak. De most már mindegy, nyomban parancsot adok az embereknek, hogy összes málhámat rögtön hozzák ide, ha csak pár napig is sikerülni fog itt lakni, akkor is megéri a hurcolkodást.

Fél órán belül két katona meg a legényem máris hozzák a nagy málhákat, szakadó esőben. Olyan nagy már a sár, hogy a katonáknak felül folyik be a bakancsukba. Egy órán belül már kész is vagyok a berendezkedéssel. Még két szoba van a háziak részére. Nagyon kedves, intelligens család és főként legnagyobb örömömre csupa nőkből áll. Mégpedig egy idősebb 50 év körüli, s [egy] fiatalabb 28-30 év körüli hölgyből, akinek a férje odaát harcol még az oroszoknál, ezenkívül van még egy 18-20 év körüli kislány is egy 14-15 év körüli gimnazista diák is. Közelebbről még nem sikerült megtudni társadalmi állásukat, annyit azonban máris sikerült megállapítanom, hogy mindnyájan nagyon kedvesek velem szemben. Mindenesetre pár napon belül már többet fogok tudni.

Déli 12 óra. Várom a legényemet az ebéddel. Máris itt van vele. Jó zöldséglevest és túrós csuszát hozott. Közben az eső elállt és szépen havazik. (Este tovább folytatom)

Este 10:30ⁱ Délután keveset aludtam, majd a legénységi szállást mentem ellenőrizni, és egyben elbúcsúzni volt szobatársaimtól, akikkel eddig együtt laktam, és ezzel egy időre a tömegszállástól is. A mai naptól kezdve módon, csak egyedül lakom a legényemmel. Egész délután erősen havazott, estére már majdnem térdig érő hóban gázolok haza a lakásomra.

Éppen mostⁱⁱ értesülök a százados hadbiztos úrtól, hogy készülődjek el, mert 8-án, azaz vasárnap reggel 5 órakor embereimmel együtt (12 fő) karavánban 50 darab trojkávalⁱⁱⁱ útra kell indulnom élelemmel Alekszejevkába.

Nagyon örülök neki, kellemes kis utazás lesz, csípős hideg szél fúj a végtelen nagy orosz hómezőkön, de a parancsot vakon kell teljesíteni.

Este 7 óra, hozzák a vacsorámat. Jó forró fekete kávét és hurkakonzervet, amit jóízűen elfogyasztok. Vacsora után a térképemet böngészem, majd tábori lapokat írok haza, Magyarországra. 11 órakor már ágyban vagyok.

November 7. szombat

Bár a szokottnál jóval később feküdtem le, mégis nyugtalanul aludtam és többször fenn voltam. Reggel háromnegyed ötkor ismét fölébredtem, már egész világos volt. Legényemmel begyújtattam és éppen az öltözködéshez kezdtem, már jöttek értem, hogy azonnal menjek a parancsnokságra, a százados úr már vár. Azt a parancsot kaptam, hogy autóimmal kíséreljem meg lemenni Alekszejevkára felvételezni. De én engedélyt kértem százados úrtól, hogy megsérült karomat a kórházban bekötözhessem,^iv s így helyettem egy hdj. őrmester és egy szakaszvezető ment el. A kórházban éppen javában folyt a sok sebesült kötözése. Sok csúnya sebesülést láttam, és alig vártam, hogy végezzenek velem és eljöhessek onnan. Mire hazaértem, már dél lett, éppen hozta már a legényem az ebédemet. Máma bizony meglehetős gyenge és rosszul elkészített ebéd volt, valami tésztalevesféle és sárgarépa főzelék. Legalábbis én annak néztem, de az is lehet, hogy valami más volt, és ez is üresen. Egy kanállal megkóstoltam és rögtön otthagytam az egész ebédet, és odaadtam a háziak nagy, roppant falánk kandúr macskájának, de úgy látszik, hogy annak sem ízlett, vagy lehet, hogy nem volt éhes, mert az egészet otthagyta. Délután keveset aludtam, majd embereket jelöltem ki éjjeli őrszemeknek a különböző raktárakhoz. Este 7 órakor vacsora, kolbászkonzerv és tea (cukor nélkül). Fél 9 órakor már ágyban vagyok. Reggel korán kell kelnem, fél 5-kor, mert fölvételezni megyek Alekszejevkába.

Kenyér a katonáknak (Id. Konok Tamás fotója - Fortepan)

November 8. vasárnap

Reggel 6-kor már teljesen felöltözve, egy kis meleg feketét és a vajas kenyeret elfogyasztva várom az autókat, hogy a kiadott parancs szerint elindulhassak. Késnek a teherautók, nem várok tovább, hanem elindulok a tankolóállomáshoz. Keményen ropog a hó csizmám alatt. Hideg van nagyon, 16 fok.^v Ezt a hideget még fokozza a végtelen orosz puszták felől jövő, minden ruhán áthatoló hideg északi szél. Az autók nehezen tudnak begyújtani, végre 7 órakor elindulunk, de csak lassan tudunk haladni, mert az utak nagyon síkosak. 9 órára nagyon fázva megérkezünk rendeltetési helyünkre. Meggémberedett tagjainkkal még ki sem szálltunk az autókból, [mikor]a muszkák - akik eddig jó pár napja békén hagytak nekünk -, Ratákkal támadni kezdtek. Támadásukat a délelőtt folyamán még két ízben megismételték, így háromszor zavartak meg rakodás közben. Az emberek, hogy ne fázzanak, gyorsan mozogtak, s így hamar kész lettek a megrakodással. A szállítmányt útba is indítottam, én pedig a felvételező tisztessel egy karpaszományos tizedessel (csepeli fiú) az itteni tiszti étkezdébe mentünk ebédelni. Rizsaleves és marhanyelv volt vadasan, kitűnően elkészítve.

Ebéd után kiadtam a parancsot a második szállítmány megrakodására, amivel este 6 órára szerencsésen haza is értem. Otthon már várt a vacsora: egy doboz szardínia és tea.

Pótlólag jegyzem be, amit majd kifelejtettem. Reggel Alekszejevkába érkezve éppen heti vásár volt, ugyanis itt vasárnap van a legnagyobb piac, ahol a bölcsőtől a koporsószegig mindent lehet kapni. Én is vettem két pár vastag gyapjúharisnyát 300 rubelért, azaz magyar pénzbe átszámítva 49.20 pengőért.^vi Oroszországban ilyenek az árak. 1 skatulya gyufa pl. 1 márka, 164 fillér. 100 darab Levente cigaretta, ami otthon 3 pengő, itt 20 márka, vagyis 32 pengő 80 fillér. 1 üveg rum 3 decis originált csomagolásban 49 pengő. 1 viselt bunda 8000 márka, vagyis 13000 pengő, stb.

Jegyzeteimet befejezve 8 órakor már ágyban is vagyok.

November 9. hétfő

Reggel 5 órakor legényem felébreszt a kiadott parancs szerint és máris öltözködöm, hogy gépkocsioszlopom ne várjon rám sokáig. Gyorsan bekapom a reggelimet, forró kávét és vajas kenyeret. Az autók sokat késnek, elmegyek a tankolóállomásunkhoz megtudni a késés okát. Ekkor jelentik, hogy a kocsikat nem tudják beindítani, mert csontkeményre fagyott az olaj éjjel. Nagyon hideg van, 21 fokot mutat a hőmérő. A hideget sokszorosan fokozza a kegyetlenül metsző hideg orosz szél, ami még a vékonyabb falon is keresztül fúj. Nagyon fázunk és nehezen tudjuk megszokni az átmenet nélküli gyors időváltozást. Nem is olyan régen, pár nappal ezelőtt még melegen sütött a nap, köpeny nélkül csak zubbonyban jártam, s ma már 21 fokot mutat a hőmérő.

Az itteni orosz lakosság és azok a katonák, akik a múlt telet is itt töltötték, azzal vigasztalnak bennünket, hogy ez még enyhe tavasz, és csak ezután jön az igazi hideg, amikor a hőmérő majd mínusz 35-40 és 44 fokot fog majd mutatni, és a hidegtől alig tud levegőt kapni az ember és amikor majd ha csak rövid kis időre is egy helyben megáll, ember és állat egyaránt keményre fagy. Ez Oroszország. Hosszú várakozás után agyonfázva végre elindulhattunk. A késői indulás és a korai sötétség miatt csak egyszer tudtunk fordulni, így délután 2 órára már otthon is voltunk.

Behoztuk a repülőpostát is, amely épp aznap érkezett, ha levél nem is érkezett nevemre, de sikerült egy XI. 3-i Függetlenséget^vii és egy Futárt^viii kapni. Utoljára a még otthon olvastam újságot, azóta magyar lap nem volt a kezemben. Legényem jó meleg szobával és ebéddel várt. Ebéd tésztalevesből, burgonyafőzelékből hússal állott. Ebédemet elfogyasztva mohón nekiláttam az újságok elolvasásához. Délután régi berényi tiszttársaim látogattak meg, akikkel jó forró orosz csája^ix mellett beszélgettünk az elmúlt szép berényi napokról. Vacsorámat elfogyasztva, mely sajtból és teából állott, épp fürödni készültem, midőn ajtón kopognak. Egy küldönc jött s kijelenti, hogy az a parancs jött számomra, hogy azonnal készülődjem, mert reggel 5 órakor indulnom kell Sztaronéba,^x ahol az újonnan megalakult átvonuló étkeztetőállomás parancsnoka leszek. Veszélyes hely, környéke tele van állandóan támadó partizánokkal. Ezért magam és a szállítmány fedezésére 10 főből álló golyószórókkal és géppisztolyokkal felszerelt úgynevezett partizánvadászt kapok.

Legényemnek kiadom a parancsot, hogy még este csomagolja össze a málhánkat, hogy reggel, ha az autók megérkeznek, mindjárt indulhassunk. 9 órakor már ágyban vagyok, hogy reggel kipihenve indulhassak új állomáshelyemre.

November 10. kedd

A Sztaronéba való elindulásomból nem lett semmi, részben mert a kocsik üzem,anyagért mentek, részben mert nem tudtam még fölvételezni a szükséges élelmiszer-mennyiséget, amit 6 napra magammal viszek. Ez áll 400 kg kristálycukorból, 100 kg só, 10000 kg burgonya, 150 kg pótkávé, 300 kg vaj, 1200 kg hurkakonzerv, 20 kg szemes kávé, 200 kg dohány, 2000 db kenyérből és 8 db élő vágómarhából. Elindulásom 1-2 nappal később fog történni. Így egész napom szabad. Délelőtt olvashattam a régi hazai újságokat.

12 órára meghozza a legényem az ebédet, ami ma ehetetlen rossz volt, valami felismerhetetlen leves és ugyancsak meg nem nevezhető főzelékből állott, amit azonmód ki kellett önteni. Az esti üres burgonyaleves ugyancsak ehetetlenül rossz volt. Úgyhogy egész nap sült krumplin és kenyéren éltünk. Délután elmentem a fiúkat meglátogatni a tömegszállásukra. Egész délután folyt a tere-fere csupa otthoni dolgokról, mindegyikük türelmetlenül várja a hazai leveleket, különösen kettő, aki nagyon szeretné már tudni, hogy fia vagy lánya született-e. A társaságban jelen van 2 orvos zászlós (mindnyájan pesti fiúk); 1 karpaszományos őrmester, civilben a Schmoll Paszta Rt.-nél tisztviselő, 1 hdj. őrmester, civilben újságíró, az újdonsült apa; 1 karpaszományos tizedes, civilben kefegyáros Csepelen. Kedves fiúk mindnyájan. A 2 orvos zászlós kivételével a többiek mind hozzám vannak beosztva, én vagyok a parancsnokuk.

A legénység a másik szobában a kályhát körülülve szintén otthoni dolgokat tárgyalnak és egymással fogadkoznak, hogy milyen nagy murit fognak csapni, ha hazamenet elérik majd a magyar határt. Meglátogatom őket is, mert ma 8 új embert kaptam. Felugrálnak helyeikről és bemondják neveiket, és hogy hová valók. Itt találkoztam egy erdélyi majdnem földivel, piskii (Hunyad megye) fiúval. Szegény nagyon rossz bőrben volt, súlyos fültőgyulladása van, úgyhogy kénytelen voltam őt kórházba utalni és valószínűleg már nem is fogom többé látni. Szerettem, mert nagyon jó fiú volt.

Este 6-kor hazaballagom a legényemmel a lakásomra, elbúcsúzom a fiúktól a holnapi viszontlátásig. Kegyetlen hideg szél fúj, olyan érzés, mintha késsel hasogatnák az ember arcát. Hazaérve pár tábori lapot írok még ismerőseimnek és barátoknak, de szobám erősen kezd kihűlni, s ezért sietek lefeküdni.

Ebédre váró honvédek Oroszországban (Pálinkás Zsolt fotója - Fortepan)

Jegyzetek:

i Naplóírónk láthatóan egy nap többször is feljegyezte, ha tehette a történéseket. Itt például sokszor jelen időben ír, majd este jegyezte fel a délutántól történeteket.

ii Tehát valamivel 22:30 után.

iii Három ló által húzott orosz fogat.

iv Rejtély, mitől sérült meg zászlósunk karja, hiszen oly részletes naplójában erről nem esett eddig szó. Talán csak meg akarta úszni aznap a hómezőn való utazást?

vTermészetesen -16 fokról van szó, ahogy a hidegnél később is.

viMivel korábbi írása szerint 1 rubel 1.6 pengő volt, valamelyik árnál egy tízessel elírta. Valószínűleg 30 rubelbe kerültek a harisnyák.

vii A Függetlenség című lapot eredetileg Gömbös Gyula indította, hogy a vidéki középréteget megnyerje kormányának. 1942-ben főszerkesztője a későbbi Sztójay-kormány államtitkár-kormánybiztos, Kolosváry-Borcsa Mihály. A lap kormánypártisága ellenére erősen német-párti volt, szerkesztőjét később, mint háborús bűnöst kivégezték. Az újságra lásd: http://vmek.oszk.hu/03100/03157/03157.htm#29

viii Talán a szélsőjobboldali Rajniss Ferenc szerkesztette Magyar Futár című lapról van szó. Amely érdekes adalék naplóírónk politikai nézeteihez, bár lehet azt vette, amihez éppen hozzájutott.

ix Orosz szamovártea. Lásd: http://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/csaja.html

xEgyelőre nem tudom, melyik helységre gondolt a naplóíró. Talán az ukrajnai Sztarodub, amely valóban partizánok által veszélyeztetett helyen feküdt?

Tóth Elemér gazdasági zászlós naplója a Don-kanyarból II.

Folytatjuk a Kispestről származó Tóth Elemér zászlós Donnál írt naplójának közlését. Ez alkalommal leginkább a zászlós mindennapos ténykedését ismerhetjük meg. Jól érzékelhető, mennyire fontosnak tartotta az étkezést, szinte pontosan megtudhatjuk mit evett, és hogy ízlett-e neki. Emellett megtudhatjuk, milyen ütemben folytatta le teherautókon az utánpótlás szállítását, és néha azt is, mi volt ez.

Az alekszejevkai piac, 1942 (Fortepan)

Október 30. péntek

Felkelés reggel 7 órakor jó meleg szobában. Végre rendesen mosakodhattam derékig legényem által készített meleg vízben. Reggelire jó meleg feketekávét és szalonnát reggeliztem, majd tábori lapokat írtam haza, Magyarországra. További parancsot várva addig kimentünk a Bugyonniji piacot megnézni, hihetetlen árak vannak. Pl.: 1 db tojás 1 márka = 160 fillér. Fél liter apró téli almát vettem 2 márkáért, vagyis 3 pengő 20 fillérért. ˝ liter pálinkát árultak 35 márkáért azaz magyar pengőben 56 p. 1 kis köteg vöröshagymáért, amely 5 kis hagymából állott, fizettem 160 fillért. Egy aljtalpalással ellátott viselt csizmáért 500 rubelt, azaz 820 pengőt kértek. Kétféle pénzegység jár, a márka és a rubel. 1 rubel = 1 márka, 1 márka = 160 fillér.

Itt említem meg azt, hogy tartózkodási helyünk közelében van az a gyászos hely, ahol kormányzóhelyettes urunk lezuhant repülőgépével és hősi halált halt.ⁱ

Most tudjuk meg, hogy további parancsig itt lesz a tartózkodási helyünk.

Ebédre finom birkagulyást kaptunk, melyet elfogyasztva ˝ 1-kor 3 teherautóval fölvételezni mentem a Bugyonnijtól kb 30-35 km-re eső Alekszejevkára.ⁱⁱ Gyönyörű szép napos idő van, a lakosság állítása szerint is rendkívül enyhe az időjárás, azt mondják, hogy tavaly ilyenkor már 22-25 fokos hidegek voltak és egy méteres hó volt, most pedig nappal még köpeny nélkül járunk. Nagyon korán kivilágosodik, pl. itt reggel hat óra előtt már egész világos van, ugyanakkor nálunk még korom sötétség. Viszont délután már 4-5 órakor sötétedik.ⁱⁱⁱ Alekszejevkából 7 órára érkeztem haza, siettünk a vacsorát elfogyasztani, mely finom májpástétomból és forró feketekávéból állott. Vacsoránkat elfogyasztva aludni tértünk, 11 óra felé orosz légitámadást kaptunk, ami egy éjjel sem maradhat el.

Október 31. szombat

Reggel 7-kor reggeli, mely forró feketekávé és gyümölcsízes kenyérből állott. Reggelinket elfogyasztva már várnak ránk a teherautók és elindulunk ismét felvételezni Bugyonnijtól 30-35 km-re levő Alekszejevkába. Különböző élelmiszerekkel megrakodva délre hazaérkeztünk, gyorsan bekapjuk az ebédet, addig az emberek lerakodnak és máris indulunk vissza, hogy a második fordulót még a sötétség beállta előtt megtehessük, de sajnos ezen tervünk nem sikerült, mert várakozás és rakodási nehézségek miatt csak este 7 órára jó sötétben érkeztünk csak haza. Vacsoránkat - mely ismét májpástétomból és forró kávéból állott – elfogyasztva egy hdj. őrmester bajtársammal elmentünk megnézni új szállásunkat és G[azdasági]. Hivatalunkat, mely raktárunkhoz közel, Pogány u. 3 szám^iv alatt rendeztünk be.

Szép tágas 6-8 helyiségből álló emeletes ház, mi az egész emeletet lefoglaltuk magunknak. Földszinten egy orosz család lakik, egy gimnáziumi tanárnő V.-es gimnazista lányával és 20-25 éves húgával, valamint gépészmérnök öccsével, aki jelenleg órajavításokból él. Nagyon le vannak rongyolódva és igen szűkös viszonyok közt élnek. Meglátogatjuk őket, kenyeret és húskonzervet adunk nekik, aminek nagyon örülnek. Az egész család nagyon szépen játszik balalajkán, megkérjük őket, hogy játszanak valamit nekünk. Kérésünket készséggel teljesítik és balalajkák kísérete mellett szép orosz népdalokat énekelnek nekünk. Megköszönjük nekik és 9 órakor mi is hazatérünk lefeküdni. Ez volt az első éjszaka amióta itt vagyunk, hogy nem látogattak meg az orosz raták. Így egész éjjel zavartalanul aludhattunk.

November hó 1. vasárnap

Vasárnap és Mindenszentek napja is. Mindnyájan arra gondolunk, hogy most odahaza mindenki készül ki a temetőbe szeretteihez, földi kegyeletüket leróni, de mi itt messze Oroszországban csak gondolatban lehetünk mellettük. De otthon járó gondolatainkat megzavarja a nagy teherautók dübörgése, ami értünk jön, és korán reggel még sötétben elindulunk 4 hatalmas nagy teherautóval élelmet fölvételezni, hogy mire ide megérkeznek a hazulról ide útba indított 12000 emberünk, zavartalan ellátásukat biztosítani tudjuk.

Nagyon nevezetes nap, és soha nem fogom tudni elfelejteni ezt a délelőttöt. Ugyanis csupa véletlenül Alekszejevkában egy szakaszvezető szólít meg, akiben egy kispesti városházi kollégát ismerek fel. Őtőle hallom meg, hogy sok kispesti van itt, akiket mindjárt föl is keresünk. Elmegyünk legelőször is a portára, ahol 2 wekerletelepi postakezelő van, egyik a Dobó Katica utcában, a másik pedig az Álmos utcában lakik. Otthon ugyan nem ismertük egymást, bár ők látásból engem - azt mondják –, már régen ismertek. A találkozásnak mindnyájan nagyon örültünk.

A zsidó munkaszázadban is sok kispesti dolgozik, akiknek bizony nem irigylésre méltó a helyzetük. Itt van például Inzer (?) órásnak a fia, Goildfinger divatáru kereskedő, akinek azután az Üllői úton van az üzlete, és valami cipőkereskedő a Horthy Miklós útról^v és még sokan, akiknek neveire már nem emlékszem. Többen közülük bombaszilánktól találva meghaltak.

Valahonnan előkerül 2 üveg jó hazai bor, amit már nagyon rég nem ittam és 1 üveg jó hazai pálinka, amiket mind elfogyasztottunk találkozásunk örömére. (Természetesen a zsidókat kivéve.) De a kötelesség mindnyájunkat szólít, elbúcsúzunk egymástól és megyünk tovább.

Szállítmányunkkal este 7 órára érkeztünk haza. Hősi halált halt honvédek sírjainál gyertyákat látok égni, körülötte még élő bajtársaik imádkoznak áhitattal. Én is leszállok és elmondok egy-egy Miatyánkot édesatyám lelki üdvéért, aki távol tőlem a kispesti temetőben fekszik nagymamámmal együtt. Gondolatban ott vagyok mellettük. Otthon maradt bajtársaink finom vacsorával vártak már bennünket. Hol-honnan, de 2 szép csirkét szereztek, így vacsorára csirkepaprikást készítettek nokedlivel. Jól megvacsoráztunk, a fiúk közül többen vacsora után valami kivégzéseket mentek végignézni, ami itt majdnem minden nap van, de én fáradt voltam és 9 órakor már ágyban vagyok.

November 2. hétfő

Reggel 7 órakor fölkelés és reggeli elfogyasztása után, mely fekete kávé és vajas kenyérből állott, embereim ismét elindultak felvételezni. Én ma itthon maradtam különböző parancsnokságoknál volt több elintézni valami és különböző anyagokat beszerezni téli szállásunk megépítéséhez. Gyönyörű szép napos idő van, annyira, hogy még zubbonyban is izzadunk. Bárcsak így maradna még legalább 1-2 hónapig. Ebédre tésztaleves és krumplifőzelék volt, 1 szelet marhahússal. A leves jó volt, de a főzelék egyikünknek sem ízlett, mert pudingporral és marhazsírral volt készítve. Én sem tudtam elfogyasztani, ezért egy vitamintablettával pótoltam. Egész délután szabad voltam, ezt a kis szabadidőt felhasználva kimentünk a városba fényképezni. Lefényképeztük a volt ortodox templomot, amit a szovjet asztalosüzemmé alakított át. Valamikor nagyon szép épület lehetett, most romokban hever.

Utunk két katonasír mellett megy el, keresztfán rajt az acélsisak. Odamegyek és közelebbről megnézem, fejfájukon a következő felírást olvasom: Az egyiken: „Itt nyugszik Kőszegi László m. kir. honv. gk. tiz. Született 1912.VIII. 5-én, meghalt a hazáért 1942. X. 8-án.” A másikon ez állt: „Itt nyugszik Nyolgas Péter honvéd, született 1921. V. 27-én, meghalt 1942. X. 27-én.” Megállunk a sírnál, elmondunk egy Miatyánkot, és megyünk tovább. Fél öt még csak, de máris sötétedik. Sietünk haza. Hazaérve már vár a vacsora, egy nagy tubus kenősajt, 1 db savanyúuborka, 1 vitamintabletta, 1 rúd csokoládé, 50 gr. cigarettadohány és feketekávé. Ma kaptuk meg a zsoldot is. Az otthonról hozott 2000 db Levente cigarettát itt jó pénzért eladtam. Pénzünk sok van, de nem tudunk semmit venni, illetve nincs mit venni. Pengőre átszámítva van már kb. 5-600 Pengőm (Rubelben és Márkában). Napokban szeretnék hazaküldeni belőle amennyit lehet.

Legényem megbetegedett, erősen belázasodott. Nagyon nélkülözöm itt és hiányzik nekem, de bízom abban, hogy csak múló baja van és rövidesen jobban lesz. 7 óra felé jár az idő, a fiúk leülnek kártyázni, én pedig készülök lefeküdni.

Magyar hősi halottak sírjai Alekszejvkában (Fortepan)

November 3. kedd

Reggeli után, amely fekete kávéból és vajas kenyérből állott, 7 órakor 6 darab teherautóval elindultam Alekszejevkába fölvételezni. 9 vagon krumplit szállítunk, ami előreláthatólag 2-3 napig fog tartani. Gyönyörű szép napos meleg időnk van. Ebédre nem mentem haza Bugyonnijba, hanem az ottani tiszti étkezdében ebédelek. Ebédnél csupa gazdasági tisztek voltak jelen, egy százados, egy főhadnagy, 1 hadnagy, én és 1 német tiszt, aki kitűnően beszél magyarul és állandó budapesti lakos, de mint osztrák születésű és mivel magyar állampolgársága még nincs rendezve, mint osztrák állampolgár a német hadsereghez kellett bevonulnia. Az ebéd kitűnő húslevesből, pörkölt rizsával és fekete kávéból állott. Ebéd után az autók újból rakodtak. Siettünk, hogy még a sötétség beállta előtt haza érhessünk, mivel itt már 4 h-kor sötét van. Útközben 3 lezuhant német repülőgépet láttunk, 2 kisebb vadászt és egy nagy felderítőt. Hazafelé menet kellemetlenségek egész sorozata ért. Először elromlott a motorunk és a félsötétben hosszabb ideig kellett az országúton megjavítani, de alig haladtunk tovább, elfogyott a benzinünk, és ott ácsorogtunk az országúton, addig, míg jött egy másik magyar kocsi, akitől kaptunk annyi benzint, hogy hazaérhessünk vele. Otthon hallom, hogy legényem egészségi állapota rosszabbodott. Félek, hogy komoly beteg lesz.

Sült krumplit vacsorázom vajjal, és sietek lefeküdni. Este 7 órakor már ágyban vagyok.

November 4. szerda

Reggel elég korán, még 6 óra előtt fölkelek, megborotválkozom, reggelizem és máris készülök újból az útra. Sokat utazom autón, naponként 100-150 km. Az első fordulóval délre haza is érkezem. A többiek már meg is ebédeltek. Az ebéd elég jó volt, tésztaleves és rizsás hús. Ebéd után fél órát lepihenek. Délután otthon maradok, az autók nélkülem mennek el. Az idő elromlott, kezd esni az eső. Különböző intézkedéseket teszek a holnapi napra. Vacsora kölesleves hússal és puding, ami egyikünknek sem ízlik. Én nem tudom elfogyasztani, helyette egy kis sült krumplit készítek. Vacsora után a fiúk kártyáznak, én bejegyzéseimet írom. Ezt elvégezve 8 órakor már ágyban vagyok.

November 5-én, csütörtök

Reggel 6-kor már felöltözve várom a reggelit, hogy hozza meg a legényem. Az idő nagyon elromlott, egész éjjel esett az eső, nyirkos, ködös a reggel. Hideg nincs, de az eső nem akar megállni. Nincs kedvem elmenni, katonáim nélkülem mennek el fölvételezni az autókkal egy karpaszományos tizedes vezetésével. Az állomásparancsnokság rendes szép kis tiszti lakást jelöl ki számomra egy Don mellől menekült orosz családnál. Szép világos és elég tágas, különbejáratú szoba, ahol legényemmel ketten laknék, de egyedül nagyon unalmas volna, megválni a fiúktól, így gondolkozom a beköltözésen. Ebédre babgulyás van, ami nem ízlik. Inkább egy fasírtkonzervet melegítek meg és az az ebédem.

Egész délután esik az eső, az autók már alig tudnak menni a rossz orosz utakon. 2-kor értesülök, hogy leállították a gépjárműforgalmat, mivel az esőzéstől járhatatlanná lettek az utak. 3-kor már beáll a sötétség. Annyival vagyunk már keletre, hogy időben jó 2 óra különbség van. Ezért délután 3-kor már sötét van, viszont reggel fél 5-kor már világos van. Eleinte nagyon rossz volt ezt megszokni.

Vacsorára 1 tubus kenősajtot, teát és 2 db szivart kapunk. Vacsora után rövid ideig kártyázunk, majd beszélgetünk, hazai élményekről. Mindegyikünknek van egy-egy kedves hazai emléke, amit elmond. 8 órakor lámpánk magától elalszik. Kiégett a petróleum, de a fiúk ezt rossz jelnek tartják, és éjjeli támadást várnak. 10 percen belül mindnyájan ágyban vagyunk.

Magyar teherautók a Keleti-fronton, 1942 (Fortepan)

Jegyzetek:

i Az Ilovkáról felszálló Horthy István kormányzóhelyettes 1942. augusztus 20-án zuhant le repülőgépével és vesztette életét.

ii A naplóban Alexandrovkaja áll. Alekszejevkában volt a 2. magyar hadsereg parancsnoksága, emellett vasút is futott itt, így a szállítmányok és az utánpótlás egy része itt került kipakolásra. Hősünk innen szállította ezeket teherkocsikkal tovább. Ugyanakkor Alexandrovka nevű település is volt a hadsereg hadműveleti területén, de az a 9. könnyű hadosztály sávjában, közvetlenül a Don mellett fekszik, nem pedig 30 km-re Bugyonnijtól. A tévedés jogának fenntartása mellett a naplóban Alexandrovkaját a továbbiakban Alekszevkának javítom.

iii A Don-kanyarban keletebbre lévén Magyarország egy óra az időeltolódás, zászlósunk nyilván az időt még hazai óra alapján adja meg.

iv Nem tudom, melyik utcát nevezhették így a magyar katonák Bugyonnijban.

v Kispesten a mai Fő utca viselte 1925 és 1945 között a kormányzó nevét. Lásd :http://kispest.weebly.com/utcanevek-reacutegen-eacutes-ma.html