2014. november 22., szombat

Az állítólagos mongol-magyar szövetség kísérlete ás a mongol világszemlélet


Széles körben tartja magát a hit, hogy a mongolok a „Tatárjárás” kezdete előtt IV. Bélának szövetséget ajánlottak.
Még olyan nevesnek számító – és sok szempontból nagyon hasznos tevékenységet folytató - szkíta népekkel foglalkozó történész, mint Obrusánszky Borbála elfogadja, hogy Batu kán nem hódítani jött, hanem először szövetséget keresett a magyarokkal.[1] Állítása szerint a Habsburg történetírás „érdeme”, hogy mindenki azt hiszi, hogy pusztítani és rombolni jöttek. Ez azonban badarság. A XIII. századi Kézai Simont és a Képes krónikát (egyszerűsítve a XIV. századi krónikakompozíciót) aligha a Habsburgok íratták:
„..az ő [=IV. Béla] uralkodásának napjaiban a mongolok, vagyis tatárok három oldalról behatoltak Magyarországra, ötszázezer fegyveressel, s ráadásul még negyvenezer századossal és tizedessel. Az említett király a Sajónál szállt szembe velük, s az Úr 1241. évében vereséget szenvedett tőlük.”[2] 
– írja Kézai, s írásában nyoma sincs annak, hogy Bélát szövetkezésre kérték volna fel.

A Képes krónika szinte teljesen azonosan fogalmaz: 
„Az Úr ezerkétszáznegyvenedik[3] évében, Béla uralkodása alatt a mongolok, vagyis a tatárok ötszázezer fegyveressel megrohanták Hungariát. Béla király a Seo folyó mellett megütközött velük, és legyőzték őt.”[4]
A magyar krónikák tehát nem tudnak mongol szövetségkérésről, igaz azt sem írják, hogy hódítani jöttek. Bár ez utóbbi elég logikusan következik egy ekkora hadsereg betöréséből. Obrusánszky legalább nem hamisítja meg az egyetlen fennmaradt magyar királyhoz küldött mongol levelet, mert sajnos korábban volt olyan általam látott honlap, ahol az eredeti levél végéhez odabiggyesztettek néhány valójában nem létező mondatot. Az eredeti levél ugyanis, amely Julianus barát második útjáról készült jelentésében maradt fenn, így hangzik:
„Én, a Kán*, az égi király küldötte, akinek hatalom adatott a földön a nekem meghódolókat felemelni és az ellenállókat elnyomni, csodálkozom feletted, Magyarország királya, hogy midőn már harmincadik ízben küldöttem követeket* hozzád, miért nem küldesz vissza közülük senkit, de még követeidet és válaszlevelet sem küldesz nekem. Tudom, hogy gazdag és hatalmas király vagy, sok katonád van, és egyedül kormányzol egy nagy országot. Ezért nehéz önként alám vetned magadat; mégis jobb és üdvösebb volna neked, ha önként behódolnál nekem! Megtudtam ezenfelül, hogy kun szolgáimat oltalmad alatt tartod. Ezért utasítlak téged, hogy ezeket a jövőben ne tartsd magadnál, és miattuk ne kerülj velem szembe. Nekik könnyebb elmenekülni, mint neked, mivel nem lévén házaik, sátraikkal vándorolva talán el tudnak menekülni, de te, aki házakban lakol, váraid és városaid vannak, hogy fogsz menekülni kezeim közül?”[5]

A tatárok IV. Bélát üldözik
(Képes krónika)

Obrusánszky azt emelte ki a levélből, hogy Batu már harmincszor küldött levelet Bélához, az mégsem válaszolt. Ez valóban érdekes. Ugyanakkor a kor viszonyai között a 30 elküldött levél aligha tűnik túl reálisnak. 1237. közepén, mikor Julianus kézbe kapta az ominózus levelet, Batu serege még alig lépte át a Volgát, hogy megkezdje az orosz államok elleni hadjáratát. A nyugati hadjáratot eldöntő mongol kurultajt 1235-ben történt, ezután indult meg a kilenc dzsingiszida herceget felvonultató óriási haderő felvonulása Európa ellen. Az időpontokat nézve ez azt jelentené, hogy Batu 1236-1237 szűk 18 hónapja alatt 30 levelet küldött volna a magyar királynak, azaz havonta csaknem kettőt. Hihető ez a korabeli közlekedési viszonyok között a Volgától Budáig? Ha igent mondunk, azt jelentené, hogy Batu első levele után már 2-3 héttel választ várt Bélától. Ezt nyugodtan képtelenségnek kell tartani. Így igazat kell adnunk azon történészeknek, akik a harmincas számot pusztán költői túlzásnak tartják, semmint realitásnak. A XIII. század közepén nem fordultak meg a követek Magyarország és a Volga között 3 hét alatt, pláne úgy, hogy a két ország között még hódolatlan orosz államok fekszenek. Úgyhogy Obrusánszky álláspontját, aki hitelt ad a harminc elküldött levélnek, nem támogathatjuk.
Úgyhogy a harminc levél, mint bizonyíték a szövetségre, megdőlt. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy harminc elküldött levél – ha el is fogadnánk- önmagába nem bizonyít semmit. Főleg, mivel az utolsónak ismerjük a tartalmát, és abban semmi szövetségi ajánlat nincs. Sőt Julianus, mielőtt az említett levelet leírja, jelentésében világosan ezt mondja:
„Többen mint biztos dolgot beszélik, és a szuzdali fejedelem élőszóval megüzente általam Magyarország királyának, hogy a tatárok éjjel-nappal tanácskoznak afelett, hogy miképpen győzhetnék le és keríthetnék hatalmukba a keresztény Magyarországot. Állítólag tervbe vették, hogy továbbnyomulnának, és elfoglalnák Rómát és a Rómán túli területet.”[6]

Emellett rendelkezésünkre állnak más források is, amelyek jelzik, hogy a mongolok semmi mást nem tűrtek el más államoktól, pusztán az alávetést. Álljon itt Hülegü kán[7] levele, melyet Kutuz mameluk szultánhoz küldött Kairóba 1260-ban:
„A keleti és nyugati királyok királyától, a nagy kántól. Kutuzhoz,[8] a mamelukhoz,[9] hogy megmeneküljön és elkerülje kardunkat. Gondold meg, mi történt más országokkal és add át nekünk [a tiedet]. Hallottad, miként hódítottunk a hatalmas birodalmat és tisztítottuk meg a rendetlenségtől, amely megrontotta.  Nagy területeket hódítottunk meg, minden népet lemészároltunk. Nem tudsz elmenekülni hadseregünk terrorja elől. Hová tudnál menekülni? Milyen úton tudsz elkerülni minket? Lovaink gyorsak, nyilaink hegyesek, kardjaink, mint a villám, szívünk kemény, akár a hegyek, katonáink száma, mint a homoké. Erődítmények nem tarthatnak fel, hadseregek nem állíthatnak meg minket. Hiába imádkoztok Istenetekhez ellenünk. Könny nem hat meg, siránkozás nem érint meg minket. Csak az lesz biztonságban, aki könyörög a védelmünkért. Sietve válaszolj, mielőtt a háború tüze fellobban. Ha ellenálltok, a legszörnyűbb katasztrófát szenveditek el. Szétzúzzuk mecseteiteket, felfedjük Istenetek gyengeségét, megöljük mind a gyermekeket, mind az időseket. Jelenleg te vagy az egyetlen ellenség, aki ellen felvonulunk. ”[10]

A mongolok Kijevet ostromolják 1240-ban
(muszlim krónika)

Nyilván nem véletlen, ha hasonlóságot érzünk a magyar királynak és az egyiptomi szultánnak küldött levelek hangvételében. A mongol kánok csak a behódolást ismerték, szövetségeket csak akkor kötöttek, ha pillanatnyi érdekeiket szolgálták. 1222-ben mikor a mongol sereg áttört a Kaukázuson Perzsia felől, ott szembetalálták magukat az alán-kun szövetség seregével. Ekkor a mongol fővezér követekkel megüzente a kunoknak, hogy őket testvéreknek tartják, menjenek haza. A kunok bedőltek, így a magukra maradt alánokat megsemmisítette a mongol túlerő, majd a kunok ellen fordultak. Ugyanígy jártak a keleti hazájukban élő Volga-menti magyarok, akikkel eleinte szintén szövetkeztek a tatárok, majd megsemmisítették őket.
Azt kell mondanunk, hogy IV. Béla nagyon jól tette volna, ha a tatárok szövetségét elutasítja, ám jelen tudásunk szerint ilyen kérés soha nem is érkezett, ahogy azt már Szentesi Zöldi László már egyszer megírta.[11]
Egyébként érdemes beiktatni egy harmadik káni levelet, amelyet Güjük nagykán írt IV. Ince pápához 1246-ban. Hangvétele hasonló:
„Az örök Ég erejéből, az egész nagy nép tenger [nagyságú] kánja. Parancsunk: Ez egy parancs, amely a nagy pápának küldetett, hogy ezt megismerje és megértse. Tanácsot tartván a kerel országaiban,[12] kérést küldtetek a meghódolás ügyében, melyet követeitektől meghallgattunk.
Ha ti saját szavaitok szerint cselekedtek, úgy te, aki a Nagy Pápa vagy, a királyokkal együtt személyesen kell hozzánk jönnöd hódolatra, és akkor a jasza törvényét[13] tudomásotokra fogjuk hozni.
Más. Azt mondtátok, hogy ha megkeresztelkednék, az helyes volna; ezt te magad hoztad tudomásomra, és egy [ilyen] kérést küldtél hozzám. Ezt a kérésedet nem értettük meg. Más. Ezeket a szavakat [üzenetet] intézted hozzám: „Elfoglaltátok a magyarok és a keresztények minden földjét; efelett csodálkozom. Mondjátok meg, hogy mi volt a bűnük?" Ezen szavaidat sem értettük meg. Dzsingisz kán és a Kagán* Isten parancsát küldték, hogy megértsék, de ezek Isten parancsának nem engedelmeskedtek. Sőt ezek, akikről szólsz, nagy tanácskozást tartottak[?], fennhéjázóknak mutatkoztak, és követeinket megölték. Ezekben az országokban az örök Isten ölte meg és semmisítette meg az embereket. Hogyan tudna valaki maga erejéből ölni, hogyan tudna [országot] foglalni, ha nem az Isten parancsára?
És ha te azt mondod: „Keresztény vagyok, az Istent imádom, megvetem [a többieket]”, hogy tudod, hogy Isten kinek bocsát meg és kivel szemben igazán könyörületes; hogyan tudod ezt te, aki ilyen szavakat mondasz? Isten erejéből nekünk adatott minden birodalom napkelettől napnyugatig. És hogyan tudna valaki Isten parancsa nélkül bármit cselekedni? S most őszinte szívből ezt kell mondanotok: „Alattvalóitok leszünk, és nektek szenteljük erőnket.” Te pedig személyesen, minden királyok élén, együttesen, kivétel nélkül, gyere szolgálatunkra és hódolatunkra. Akkor majd el fogjuk ismerni meghódolásotokat. De ha Isten parancsának nem engedelmeskedtek, és parancsunknak ellenszegültök, akkor ellenségnek foglak tekinteni benneteket. Ezt hozzuk tudomásotokra. Ha ellenszegültök, Isten tudja, amit mi tudunk! A 644. évben, a második dzsumada végén.
Az örök Ég erejéből a nagy mongol nép tenger [nagy] kánjának parancsa. Ha [e parancs] a meghódolt és lázadásban levő népekhez jut, tiszteljék és féljék!”[14]

Ez a levél ismét elvezet minket a mongol lélek mélyére. A pápának is akkor ígér kegyelmet, ha személyesen elmegy hozzá Karakorumba, ami potom 7500 kilométer. Amikor a pápa megkérdezi, miért pusztította Magyarországot, a kán a kérdést még csak nem is érti. Azért mert megteheti, ők Isten (Tengri) küldöttei. Megjegyzés rovatba, a levél jelzi, hogy a magyarok ellen nem volt semmi mongol-nyugat-európai összefogás, sőt a pápa a maga módját védeni akarta őseinket. Egyedül az 1260-as évektől és csak Szíriában alakul ki egy keresztény-mongol szövetség, de ott is a mamelukok és a muszlimok ellen. De ez már lassan a mongol utódállamok kora lesz.
A mongol szövetség ígérete ugyanolyan lázálom, mint a törökök állítólagos „szulejmáni” ajánlata. Sajnos semmi alapja nincs. A testvérnépek közötti nem létező általános egyetértést pedig mi sem cáfolja jobban, mint az a tény, hogy Dzsingisz kán első nagy tette volt a mongolokkal rokon tatár törzs megsemmisítése 1202-ben.

Jegyzetek:


[1] Lásd: http://www.hungarianambiance.com/2011/02/obrusanszky-borbala-batu-harminc-levele.html A cikk eredetileg a Barikád című folyóiratban jelent meg. Sajnos az írás egészen elképesztő történelmi hibákkal terhes. Például a valóban magyarok ellen soksorosan bűnös Babenberg (harcias) Frigyesről írja: „csapataival folyamatosan bőszítette a magyar határ közelében állomásozó mongol őrséget”. Ezt Ausztriából fogalmam sincs miként tehette volna meg, és Frigyes egyetlen mongolok elleni harca Pest alatt ment végbe, mikor azok már behatoltak a Magyar királyság területére. Más kérdés, hogy Kötöny kun fejedelem halála egyes információk szerint részben hozzá köthető.
[2] Kézai Simon: A magyarok cselekedetei, 72. ford.: Bollók János. Általam használt kiadás: Kézai Simon: A magyarok cselekedetei. In: Anonymus: Magyarok cselekedetei. Bp.: Osiris, 1999.
[3] Középkori krónikáink sokszor bizonytalanok a Tatárjárás időpontjában, jelen esetben téved a Képes krónika, hiszen IV. Béla fennmaradt 1241-es leveleiből egyértelműen kiderül, hogy a mongol haderő betörése 1241-ben történt meg. Érdekesség, hogy a tatár uralmat hazánkban a legtöbbször 3 év hosszúra teszik, holott az csak egy évig tartott. 
[4] Képes krónika, 176-177. Fordította: Bellus Ibolya. Használt kiadás: Képes krónika. Bp.: Európa, 1986.
[5] In: Julianusz barát és a Napkelet felfedezése. Vál.: Györffy György. Bp.: Neumann, 2002. Elektronikus kiadása: http://mek.oszk.hu/06100/06172/html/. A idézett levél fordítása Györffy György műve. Letöltve: 2014. november 22.
[6] U.o.
[7] Hülegü kán, a Perzsiában uralkodó Ilkán birodalom megalapítója, Dzsingisz kán unokája. Ő foglalja el és rombolja porig Bagdadot 1258-ban.
[8] Al-Muzaffar Kutuz, egyiptomi szultán (ur. 1259-1260). Ajn Dzsalútnál hadvezére Bajbarsz legyőzi a Hülegü kán elvonulása alatt Szíriában maradt mongolokat 1260. szeptember 3-án. Tábornoka, Bajbarsz még ez év október 24-én megöli, és maga lesz a szultán.
[9] A mamelukok különböző török etnikumú rabszolgák (sokszor kunok) voltak, akiket az egyiptomi uralkodók hoztak egyiőptomba, sokszor katonai szolgálatra. Ezek aztán a XIII. század közepén átvették az uralmat és megalapították a Mameluk-birodalmat.
[10] Idézi: Tschanz, David W.: Ain Jalut. Online: http://www.saudiaramcoworld.com/issue/200704/history.s.hinge.ain.jalut.htm Letöltve: 2014. november 22.
[12] A magyar király szó torzításából származó szó, a „kerel országai” kifejezés rendszerint a Magyar kirűályságot jelenti, Itt azonban jelentése a Német-római birodalom. 
[13] Dzsingisz kán törvényeinek gyűjteménye.
[14] Göjök kán levele IV. Incéhez. In: Julianus barát és a Napkelet felfedezése. Fordította: Györffy György. Online: http://mek.oszk.hu/06100/06172/html/julianus0018.html Letöltve: 2014. november 22.

Nincsenek megjegyzések: