Könyvajánló:
Bán Mór: Hunyadi VI. - A Holló háborúja
Gold book, 2013
Kicsit különös helyzetben vagyok a legutóbb olvasott olvasmányommal kapcsolatban, hiszen vasárnap éppen a könyv szerzőjével, Bán Jánossal volt szerencsém beszélgetni a Győri Könyvszalon alkalmából. Az ezen sorozat esetében Bán Mór álnevet használó - egyébként már ötször Zsoldos Péter-díjjal kitüntetett - író, nagyon kellemes benyomást tett rám, és nagyban megkönnyítette helyzetemet a társalgás során, ami nem is ártott, mivel ilyen szerepben eddig nem volt tapasztalatom. Noha, így némileg elfogult vagyok, nem tudtam megállni, hogy a Hunyadi könyvciklus legutóbbi részéről ne írjak egy rövid ismertetőt.
Az első, ami meglepett, mikor nekiveselkedtem a sorozatnak, az az volt, hogy történelmileg mennyire precíz. Magam hadtörténelemnek hódolván fel tudom mérni a kötet végén felsorolt szakirodalom minőségét, és meg kell mondjam, nem lehet belekötni. Ott van az olyan klasszikus, de ma is alapmű, mint Teleki József Hunyadiak kora Magyarországon-ja, Elekes Lajos Hunyadi-ja, de Babinger Hódító Mohamedről írt műve is. A hatodik kötet esetében bizony már elég sok forrás van, így alaposan utána kellett járnia az egyes eseményeknek, hiszen egyre kevesebb az olyan űr, amit a szerző fantáziájának kell kitölteni.
A Holló háborúja 1442 elején veszi fel az ötödik kötetben elejtett fonalat, Mezid bég Erdély ellen intézett támadásának előestéjén. A csaknem ötszáz oldal elolvasása után pedig a Hosszú hadjáratot követő dicsőséges budai bevonulásig jutunk el. Ezek Hunyadi naggyá válásának évei. Ekkor lesz Hunyadi János az a történelmi személy, akit ismerünk a tankönyvekből.
A kötet során már egy a történelemből ismerős Hunyadi pattan elénk, aki nagy önbizalommal ténykedik, kezdi elhinni, hogy Isten komoly szerepet szán neki az ország sorsában, olyan férfi, aki képes meghozni nehéz döntéseket, képes tanácsot adni a királynak, és aki képes győzelmet aratni a török felett. Hunyadi jellemformálása jól látható ívet követ az első kötettől a hatodikig, ez teszi annyira hihetővé a figuráját. Itt nincs amerikai szuperhős különleges tulajdonságokkal, aki a Krypton bolygóról esett le közénk, "csak" egy egyszerű ember, aki kemény munkával küzdi fel magát.
A kötetet vádolták azzal, hogy erőszakos és a szexualitás is jelentős szerepet tölt be benne. Akik ezt mondják, nyilván azt hiszik, hogy az 1440-es években itt nem emberek laktak. Igen, a középkor sok szempontból nyers volt és brutális, aki nem hiszi, olvasson el néhány korabeli peranyagot, vagy akár csak néhány krónikafeljegyzést. Úgy vélem, hogy ebből, a szempontból egyébként modern trendet követ, gondoljunk akár csak a korábban már bemutatott Sidebottom Róma harcosa sorozatára, vagy a történelmi gyökerű Trónok harcára (Igen, tudom, hogy hivatalosan A jég és tűz dala a sorozat címe, de mindenki így ismeri).
Martin eposzára abban is hasonlít, hogy az eseményeket több nézőpontból is követhetjük, a hatodik kötetben különösen II. Vlad havasalföldi vajda és fia a későbbi Drakula, valamint Mehmed szultánfi érdemel említést Hunyadié mellett. Egyébként ez a több szempont azért is hasznos, mert belepillanthatunk az ellenfél szemüvegébe. Nagyon ötletes, ahogy Vlad vajdával elmondatja, hogy egy kis ország egyetlen lehetséges manőverezése az, ha két nagyhatalom szomszédját (Magyarország és az Oszmán Birodalom) játssza ki egymás ellen. Ma, mikor mi vagyunk "kicsik", megérthetjük, hogy Havasalföld akkor miért tette azt, amit.
A csatajelenetek életszagúak, sok esetben kapásból rájöttem, hogy melyik forrást, vagy szakirodalmat vette alapul Bán János annak megírásakor. Időnként a szerző természetesen él a lehetőséggel, hogy megválaszoljon olyan kérdést, amit a történészek nem tudnak: nála például Cillei adja a mérgezett bundát Erzsébet királynénak, ami történetileg nem bizonyítható, de akár meg is történhetett.
Olyan abszurd véleményt is olvastam, hogy "túl sok benne a csata". Ehhez kommentnek csak annyit fűznék, hogy mégis mit várt egy HUNYADI életét követő sorozattól??? Talán hogy a kötetben idős nénikék fonalgombolyaggörgető bajnokságot rendeznek a falunapon, miközben kigyúrt amerikai focisták andalító hárfajátékkal adnak háttérzenét?
A Bán János által bemutatott középkori Magyar Királyságon a mai olvasó sem tévedne el, olyan problémákat feszeget a sorozat, amelyek ma is aktuálisak, ami nyilván nem véletlen, hiszen a jelen olvasóit célozza meg az alkotó. Ott van a béke, de csonka ország versus háború és jussról való le nem mondás ellentéte; vagy korábban ott volt Hunyadi itáliai "munkavállalása". Ott vannak a napjainkból is jól ismert karaktertípusok: az önző (Cillei), a kéjvágyó (Újlaki - mondjuk az én fejemben róla kicsit pozitívabb a kép él), a családanya (Szilágyi Erzsébet) és sok más.
Szóval mindent egybevetve a kicsit furcsa narancs-fekete borítóba burkolt sorozat igenis jó könyv, amelyben a háttér hiteles és komoly kutatómunkán alapszik (és ez megsüvegelendő), a történések logikusak és lendületesek. Nagyon jó lenne, ha valóban megvalósulna egy Hunyadi János életét bemutató filmsorozat, és ez a mű alapnak erre tökéletesen alkalmas.
Osztályzat: 8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése