Szabó Dezső: A kötél legendája
Bp.: Szépirodalmi, 1979
Ritkán olvasok novellákat, elbeszéléseket (bár most éppen
ráálltam ezekre is), nem az én műfajom, számomra túl rövidek és még a
regényekben is a hosszú köteteket favorizálom, amelyeket napokon át cipelhet
magával az ember buszon ingázás közben. Most mégis két elbeszélést értékelek,
amelyeket egy kollégám (Ezúton is köszönöm Angeli István!) ajánlott figyelmembe. Az 1920-30-as évek
magyar irodalma számomra meglehetősen idegen terület, csak az utóbbi időben
olvastam el Herczeg Ferenctől „Az élet kapuja”-t (történelmi regény arról
hogyan nem lett Bakócz pápa – nem hagyott mély nyomot bennem) és Tormay Cécile
„Bujdosó könyv”-ét (nem tetszett, nagyobb a híre, mint fénye, bár kétségtelenül
hiánypótló). Szabó
Dezső pedig azon körbe tartozott, amely egyre szélesebb: azon írók,
akiktől olvasnom kellett volna.
Nos, ő most kikerült belőle, mert tényleg elolvastam a
leginkább figyelmembe ajánlott két elbeszélést és még párat el is fogok a
jövőben.
Meg kell mondjam, szerintem magasan veri a fent említett
két írónkat, írónőnket. Hogy milyen sötét, már-már mai gótikus stílusú
sötétséget képet festeni, íme:
„- Halál – sóhajtotta a levél, és elvált az ágtól.
Egy-két percig libegett-lengett az ősz titkos sóhajtásai szerint. Aztán lehullt
az irgalmatlan sárba. Mindjárt nagybuzgón oda is ragadt. Hogy rothadjon, hogy
sárrá legyen ő is, hogy új szerepben vegyen részt a nagy világ-mókában.
- Éhes vagyok! – sírta a kis Ánizs Pityu.
- Halál – nyögte halk nesszenéssel az ágacska. És eltört,
mintha láthatatlan kéz roppantotta volna meg. Aztán már ő is ott volt a sár
súlyos hullámai között.
- Éhes vagyok! – jajgatta az ötéves Ánizs Julis.
- Halál – sziszegte a csipkebokor. Megreszketett didergő
feje, és a vörös bogyók hulltak a sárba. Apró vércseppek az ősz felmarcangolt
testén.
- Éhes vagyok! – bömbölte a hatéves Ánizs Gyurka.
És millió levél, ágacska, bokor, fűszál, haldokló virág
mondta: - halál.”
Egy emós megnyalná mind a tíz vérző ujját… A
Kötél legendája című elbeszélés nagyon furcsa darab. Mint látható (az
előző idézettel indul a mű), nem vidám lakodalmi menet. Egy tizenegy-gyermekes
családapa viszontagságát mutatja a 30-as évek Magyarországán, aki elveszti
állását a politikai világnézetek iránt tanúsított érdektelensége miatt.
Gyermekeinek nincs mit enni adnia, így végül legkisebb csemetéjét magához véve
koldulni megy a fővárosba, de a kisgyerek a karjai között hal meg, ő maga pedig
az őrület határán táncol és gyilkossá válik. A társadalom közönyösségét
bemutató elbeszélés aztán furcsa fordulatot vesz, de minden poént nem érdemes
lelőni, hátha akad aki elolvasná. Mindenesetre érdekes kontrasztban áll a záró
rész az eddigiekkel, Szabó Dezső humora félelmetesen abszurd.
Az abszurd humor királya a kötetben azonban a „Feltámadás
Makucskán” című írás. Az elbeszélés már-már a fantasztikum világát idézi
fel: Makucska faluban ugyanis egyik vasárnap - minden előzetes parlamenti és
községi engedély, de még pápai áldás nélkül is - fogják magukat és feltámadnak
a halottak. Természetesen a falu jelenlegi lakosai ennek nem örülnek: a bíró
félti állását az elődjétől, a pap a korábbi mesterétől, de mindenki félti
házát, kertjét a korábbi tulajdonostól. Szóval a falu háborút hirdet a megboldogult
falusiak ellen, árkokkal, géppuskákkal, mindennel. A csúcspont azonban
kétségtelenül az, amikor Szabó leírja a Parlament ülését, amelyet a feltámadás
esete kapcsán tartanak. Tényleg zseniális, Monty Python vagy L'art pour L'art
társulat-stílusú abszurd.
Szóval olvassunk néha magyar irodalmat is, mert bizony
elhallgatott vagy csak tudatlanságunknál fogva ismeretlen gyöngyszemekre
lelhetünk. Szabó Dezső tragikuma ugyanakkor figyelmeztető jel is. Őt senki nem
szerette, egy rendszer sem preferálta: a nemzetieknek bolsevik volt, a
kommunistáknak fajvédő és antiszemita. Pedig csak magyar volt, egy tragédiákkal
teli korszakban. Budapest ostromának végén 1945-ben legyengülve, betegeskedve
halt éhen, ugyanúgy mint hősének legkisebb gyermeke.
Fantasztikus kötet, ahol ötvöződik a szórakoztatás és az
elgondolkodtatás.
Osztályzat: 9/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése