2014. október 26., vasárnap

Margaréta - A németek eredeti terve Magyarország megszállására, 1943



A németek eredeti terve Magyarország megszállására
1943.

Ma egy német dokumentum szövegének magyar fordítását közlöm, amely a németek eredeti 1943. szeptember 30. után kialakított tervét írja le Magyarország megszállására. A „Margarétának” elkeresztelt hadművelet az ezt követő hónapokban módosult, kivették belőle például 1944. februárjának végén a románok részvételét, mivel Hitlerrel való tárgyalása során Antonescu területi követeléseket támasztott ezért cserébe (Nyilván Észak-Erdélyre gondolt). Bár, mint olvasható lesz, a német vezérkar hajlandó lett volna erre is, ha nincs meg a szükséges erő német részről, Hitler nem akarta végleg elidegeníteni ekkor a magyarokat egy ilyen megoldással.
A fordítás az enyém (nyilván nem mindenhol teljesen pontos, de igyekeztem). Az eredeti dokumentumot kiadta:
Schramm, Percy Ernst: Kriegstagebuch des Oberkommando der Wehrmacht. Band IV. 1. p. 189-190.
                  
„1. A „Margaréta” terv kifejlődése annak végső kialakításáig (1943. szeptember 30. – 1944. február 27.)

Olaszország kapitulációja után (1943.09.08.) a német vezetésnek fontolóra kellett vennie, hogy Magyarország és Románia követheti ezt a példát.[1] Ezért a Wehrmacht vezérkari főnöksége[2] szeptember 30-án javaslatot nyújtott be Magyarország megszállására és a magyar hadsereg[3] lefegyverzésére, feltételezve, hogy a szövetséges államok részvétele [ehhez] szükséges lesz;[4] de a titoktartásra való tekintettel nem beszéltük meg előzetesen [velük].

Ezért a javasolt vállalkozás, melyet „Margaréta” fedőnéven vezettek be, nagyrészt improvizálás lesz. A Vezérkari főnökség különösen kiemelte számításaiban, hogy nem áll rendelkezésre elegendő saját erő Magyarországon, és további nehézségeket okozhatnak a kedvezőtlen közlekedési viszonyok egy gyors és meglepetésszerű bevonulás során.

A végrehajtásra három hadműveleti zóna kialakítását javasolták:
1.      zóna: (Nyugat-Magyarország a Tiszáig, Budapesttel és a magyar hadsereg zömével), amely a német Wehrmacht feladata,
2.      zóna: (Kelet-Magyarország, a Tiszától keletre és délre), amely a román hadsereg feladata,[5]
3.      zóna: (Északkelet-Magyarország, a Tiszától északra), amely a német és szlovák erők feladata.

Azaz összefoglalva a német erőknek kell [felvonulni] a legnagyobb és legerősebb magyar erők ellen, és el kell érniük Budapestet, mint fő ellenállási pontot. A románoknak és szlovákoknak adott feladatok lényegében megegyeznek azok politikai célkitűzéseivel.[6]
   
Csak az 1-es és 3-as zóna esetében fogalmazhat meg már most egyes javaslatokat a vezérkar. Az általános vezetés a Délkeleti Főparancsnokságé[7] lesz, a német erők vezetését egy a 2. páncélos hadsereg[8] parancsnokságából képezett stáb irányítja. A felvonulás időtartamát 8 napra becsülhető, és ösztönözzük, hogy ürügyként a déli összpontosításra egy nagy Szávától északra lévő partizánvadászatot[9] használjunk. A bevonulás így történik: a Bánátból az 1. páncélos hadosztály, harccsoportokkal a tartalék hadosztályokból, valamint az 1. kozák hadosztállyal[10] a Szerémségből és Szlavóniából, a Tisza és a Balaton közti térségbe [vonul]; a megerősített 24. páncélos hadosztály Graz körzetéből a Balaton két oldalán [nyomul előre];a 25. páncélos hadosztály Bécs körzetéből a Duna déli oldalán [halad]; Szlovákiából szárazföldi erők vonulnak Észak-Magyarországra, valamint a Főkormányzóságból[11] a Kárpátok hágóihoz és a Felső-Tisza vidékére.
A Luftwaffe támogatja a bevonulást, és ha szükséges a levegőből támadja az ellenséges reptereket; abban az esetben, ha Magyarország részéről nincs szervezett ellenállás, vagy a saját erők közelednek Budapesthez, Olaszországból egy német ejtőernyős hadosztályt lehet eljuttatni Budapestre.     
A magyar hadsereg ellenállásától kell függővé tenni az azt követő politikai helyzetet. A románok részvétele esetén felmerülő nehézségek elkerülhetetlenek, de lemondani részvételükről jelen pillanatban a szükséges erők szempontjából nem lehetséges. Abban az esetben, ha a keleten lévő magyar biztosító erőket[12] le kell fegyverezni, azokat, mint munkászászlóaljakat tervezzük felhasználni.”   

Német csapatok a budai várban, 1944. március 19. (magyarero.hu)

Jegyzetek:



[1] Román kiugrásra is ki akartak alakítani egy tervet, amely a Margaréta II. nevet viselte, ám erre végül nem került sor. Ebben felmerült az esetleges magyar részvétel is. Ez is jelzi, hogy a német vezetés miként igyekezett kijátszani egymás ellen szövetségeseit.
[2] Az eredetiben: WFStab, azaz Wehrmacht Führungsstab. 
[3] Eredetiben: ungar. Wehrmacht.
[4] Mint a későbbiekben kiderül a németek első terveiben az szerepelt, hogy Magyarország megszállásában román és szlovák csapatok is részt fognak venni.
[5] Azaz a Tiszáig húzódó Kelet-Magyarország és Észak-Erdélyt szállná meg Románia.
[6] Hitler úgy tűnik, nem akarta végleg elidegeníteni a magyarokat, így mikor Antonescu román vezetővel 1944. február végén közölte Magyarország közelgő megszállását, és az a román részvételt területi követelésekhez kötötte, a Führer végül lemondott a nem német csapatok megszállásban való részvételéről. Lásd: Ránki György: Emlékiratok és valóság Magyarország második világháborús szerepéről. Bp., 1964.
[7] OB [Oberkommando] Südost. A parancsnokság alá 1944 elején az E hadseregcsoport, a 2. páncéloshadsereg és Délkeleti katonaiparancsnokság [Militärbefehlshaber Südost] tartozott. A seregcsoport vezetési központja Belgrádban volt ekkor, teületileg a Balkán-félsziget tartozott alá. A csoport parancsnoka Maximilian Freiherr von Weichs altábornagy volt, vezérkari főnöke Hermann Foertsch vezérőrnagy.  Lásd: http://www.lexikon-der-wehrmacht.de/Gliederungen/Heeresgruppen/HeeresgruppeF-R.htm 2014. október 24.
[8] A 2. páncélos hadsereg 1940. november 16-án alakult a legendás parancsnok Heinz Guderian vezetésével. 1943 végén a parancsnoka Lothar Rendulic vezérezredes. 
[9] Eredetiben „bandenunternehmens” azaz bandák elleni harc van.
[10] Az 1943 augusztusában felállított hadosztály doni, kubáni és a Kaukázus északi oldalán élő tereki kozákokból állt. Parancsnoka Helmuth von Pannwitz tábornok volt. Egyébként mivel zömében lovas alakulat volt, nevezték kozák-lovas hadosztálynak is.
[11] A Lengyel Főkormányzóságról van szó.
[12] Itt az Ukrajnában megszálló feladatokat ellátó magyar alakulatokról van szó. 

Nincsenek megjegyzések: