Távoli kolóniák:
SF-antológia
Budapest: Ad Astra, 2016
350 oldal
Immár a harmadik SF-antológiáját dobta piacra az
Ad Astra kiadó. Az elsőt, 2014-ben bemutattam, a második (címe: 2045 – Harminc év
múlva, megjelent 2015-ben) elkerülte eddig a figyelmemet. A Távoli kolóniák két
kategóriára bontva 16 magyar novellát jelentet meg. Most nézzük egyeket
egyesével röviden értékelve!
Antal József: Hogyan népesítsünk be galaxist?
Tetszett. Könnyed, laza, humoros kis írás,
amelyet mai bürokráciával terhelt hétköznapjainkban nagyon át tudunk érezni. A
stílusa jó, olvastatja magát. Nem bonyolítja túl magát valami bölcselkedő
mondanivalóval, nem játszik intellektüelt, egyszerűen szórakoztatni akar, és ez
sikerül is.
8/10
Demjén Zsófia: Nincs visszaút
Itt már akadtak problémáim. Igaz Antal Józseffel
ellentétben kezdő íróról van szó, így némileg több elnézést igyekszem tanúsítani.
Főszereplőnk egy szuperkém, aki orvosnak adja ki magát, hogy a valamikori
jövőben egy megacég bányászati kolóniáján nyomozzon. Ez eddig rendben. Igaz
elég értelmetlenek tűnik embert küldeni egy pusztán gépek által „lakott”
kolóniára, de legyen! Kéretlenül nem osztunk tanácsot, ám talán jobb lett
volna, ha egy kém/orvos szájába nem adunk olyanokat, mint: „leadtam a drótot”, „brutális
vagyon”. Ez egy tízéves gyerek képzelgése a menőségről. Attól sem tűnik valaki
profibbnak, ha állandóan azt hajtogatja, hogy: „nem vagyok kezdő”,
„rutinmelónak tűnt”, „Hogy rohadnának meg a hülye amatőrök”. A profi attól
profi, hogy minden melóra egyformán koncentrál, mert tudja, hogy egyébként
ráfizet! A szereplőnk minden harmadik mondata, hogy „Eljutok a Mythosra”, azaz
a célbolygóra. Talán egy bővebb leírás a Mythosról jobb lett volna, mint ezt
így az arcomba tolni ennyiszer.
Azért voltak jó elemek, a jelen idő használata
valóban feszültséget, izgatottságot adott a soroknak, a technikai dolgok is
tetszettek. Első írásnak nem rossz. De nem különösebben jó.
4/10
Fedina Lídia: Maga a mennyország
Tipikus Star Trekes (TOS) bolygófelfedezősdi.
Fedina Lídia már rutinosabb írónak számít sci-fis berkekben, ennek megfelelően
az egyik legjobb novella volt a válogatásban. Az olvasó tudja olvasás közben,
hogy a végén nem lesz Happy End, ennek ellenére nem unalmas, hanem szinte
várjuk, hogy miként köszön be szereplőinkre végül a kaszás. Mondjuk kicsit
extrémebbet vártam.
8/10
Valyon Tamás: Megfigyelők
Ez sem volt rossz. Kifacsart UFO-sztori. Kissé
túl sok rövidítéssel, néhány számomra érthetetlen névválasztással (a quad itt
miért repül?). A csavar a végén ült.
6/10
Somogyi György: A hetedik szoba
A Kékszakállú herceg vára sci-fis átdolgozása. A
novella elején lévő feszültség fokozatosan épül le, mígnem eljutunk a
megoldásig. Érdekes koncepció, élvezhető kivitelezésben, az élő és élettelen
közötti határon lamentáló filozofálással megspékelve.
7/10
F. Tóth Benedek: Hosszú út bolondjai
A talán legismertebb írótól kicsit kevés volt
nekem ez a novella. Az írást belengő szép líraiság sem rejthette el, hogy a
történet nem emelkedik fel hozzá. Mintha a tócsa akart volna Marianna-árok
mélységet hazudni a tónak. A Falak mögötta világban megjelent Oda, ahol a Nap ragyog sokkal jobban tetszett.
5/10
Bukros Zsolt: Szeretni egy férfit
Ez a novella komoly disszonanciába taszított.
Itt kell, megemlítsem, hogy magam is szeretnék majd írni egy regényt, amelyen
egy éve dolgozom (haladási sebességem kb. 0 flekk/év), és jó pár olyan elemet
találtam ebben a novellában, amely mintha abból került volna át ide, vagy vice
versa. Nagyon aktuálisnak érzem a feminizmusból fakadó disztópiát, hiszen a női
egyenlőségért harcolók éppen korunkban kezdenek átesni a pónilovuk másik
oldalára. Ezért a bátor választásért Bukros megérdemel egy tapsot. TAPS! Ugyanakkor
a remek ötletek mellett éreztem néhány problémát. Először is nem értettem, hogy
miért szüfrazsettek a női elnyomás ellen küzdő csoportok. Őket inkább az
elnyomók közé osztottam volna be. Ezt egyébként a szerző is érzi: „Sokan egy
titkos mozgalomról suttogtak, amelynek tagjai valamilyen nyakatekert logika
alapján szüfrazsetteknek nevezték magukat.” Ha már a szerzőnek is nyakatekert,
akkor kár volt benne hagyni, ráadásul mennyivel hatásosabb lett volna egy női
rohamosztag/elhárítás ezzel a névvel! A novella vége meg egészen elképesztően
túl bonyolított, túl sok fordulat volt pár oldalon, túlságosan hihetetlen
végkifejlettel. Kár érte.
7/10
Kovács M. András: Determinia
Novella a szabad akaratról és gyermeknevelésről.
Az írás fantáziavilágában a szülők implantátumok beépítésével garantálják, hogy
a gyerekek a szülőknek megfelelő szemléletben tevékenykedjenek. Ennek
köszönhetően mintegy távirányítással vehetik rá őket arra, amit a szülők
szeretnének, azon logika alapján, hogy jobban tudják, mi jó a gyereknek.
Főszereplőnkből 18. születésnapján az előírásoknak megfelelően eltávolítják az
implantátumot, ám képtelen elhinni ezt, hiszen mi a garancia rá, hogy nem a
szülők sugallják neki azt, hogy immár szabad? Az ötlet jó volt, a megírás módja
elfogadható, a végkifejlet váratlan és elgondolkodtató.
8/10
Királyházi Csaba: Az első állomás
Érzelmi húrokat negédesen megpengetni igyekvő
katasztrófafilmes ihletésű katyvasz.
3/10
Vancsó Éva: Csempészáru
Kolónia, földi elnyomás, tenyésztett steril
emberek, és egy pár hal. Szóval nem illik sokat várni ettől, s nem is kapunk. A
planétráól nem tudunk meg szinte semmit, csak azt, hogy néhány szaporodásra
képes haltól függ az új bolygó saját önfenntartó ökoszisztémájának létrejötte.
Hát maradjunk annyiban, hogy nagy téttel nem fogadnék a sikerre… A stílus
kicsit Raymond Chandler-es, csak magánnyomozói iroda helyett egy ócskás
boltjába transzportálva.
5/10
Trux Béla: Otthon
Borzalmas kezdés: „Kik vagyunk? Honnan jöttünk?”
Ezt már elpuffogtatták párszor a Star Trekes „fézerhősök”. Ráadásul ezeken
éppen egy kutatóállomás parancsnoka töpreng, akinek ezeregy dolga van a leírás
szerint. Ilyenekre van ideje? Szerencsére a helyzet nem olyan rossz, a novella
kifejezetten érdekes, a terrorista szál beleszövésével némi aktualitást is
érezhetünk olvasása során. A mű végén lévő váratlan fordulat tényleg váratlan
(bár az ötlet messze nem új), mivel előzetesen semmi nem készít fel rá, afféle
derült égből zokni. Engem mondjuk nem zavart.
7/10
Holló-Vaskó Péter: Szeretetcsomag
Itt is felemás érzések verekedtek bennem olvasás
után. A világra, amelyben játszódnak az események egyértelműen kíváncsi vagyok,
ugyanakkor találtam benne logikai cukaharákat. A történet szerint a kolónia
hadban áll a Földdel (= Kína), s főhősünk kadétiskolába kerül. Első éles
bevetése során azonban ismeretlen eredetű ellenségbe botlanak, amelyről kiderül,
hogy egy másik dimenzió szörnye (= nem kínai). Egyszerűen nem értettem, miként
lehet az elején turistalátványosság a probléma fókuszát alkotó ősi rom, ha
egyszer tudják róla a fejesek, hogy pontosan mi az és mennyire fontos? Az
ilyenek miatt közepes.
6/10
Michaleczky Péetr: Membrán
A leghosszabb novella a kötetben, ennek
megfelelően aránylag sok a töltelékszöveg és a fő karakter árnyalására is több
lehetőség volt. Amennyiben a protagonistát a szerző később még használni
akarja, akkor értem ezt, amennyiben nem, akkor talán célszerűbb lett volna az
események kibontásába ölni a nyomdafestéket. Ennek ellenére a végén úgy éreztem
mégsem tudok semmit a navigátorról, akinek bemutatása felöleli a 40 oldal
90%-át. Tulajdonképpen a történet egy nyomozás, amely se nem izgalmas, se nem
bonyolult. Ami érdekes lehetett volna számomra, az meg nem lett kifejtve.
5/10
Kovács Attila: Isten jelenléte
A Holden Rose álnéven is író Kovács Attilától
már olvastam a Chloé című novellát, amely ha nem is nyűgözött le, egyáltalán
nem volt rossz. Most újból egy érdekes civilizációba kaptunk betekintést, ahol
a helyi faj az emberek beavatkozása alapján alakult ki egy bigott és embertelen
vallás. Kovács Attila erőssége egyértelműen a fantáziavilágok kitalálása. Történetünkben
– SF közhely - jön egy progresszív alak, aki megreformálná a dolgokat (mert a
csúnya rossz papok természetesen eltitkolják a gyógyszereket létét a betegek
elől), de ezért megpróbálják megölni. A vége szokás szerint drámai fordulat. Az
írás jó, a történet jó. Mégis irritált kicsit.
6/10
Itt azért
kell tennem egy kitérőt. Sajnos a sci-fi mint műfaj minden sokoldalúsága
mellett úgy érzem mégsem plurális. Valami oknál fogva – ha elmondanám az
elméletem, akkor konteo-val vádolnának - szinte csak olyan íróktól olvasunk (vagy
csak ilyenek léteznek?), akik a vallást kártékonynak mutatják be. A papok
mindig rosszat, folyton a haladást gátolják. Ez természetsen ugyanolyan
badarság, a papok túlnyomó többsége ugyanolyan rendes és segítőkész ember, mint
az emberiség zöme. Sajnos azonban minden tudományos-fantasztikus író „modern”, „progresszív”.
Szerintem ez nagyon káros. Először is a vallás és a tudomány, vagy a teremtés
és az evolúció az én fejemben simán összefér. A nagy különbség nem a
papucsállatka és VV Mici között van (a papucsállatka javára), hanem az élő és
az élettelen között. Azt pedig tudomásom szerint a tudomány még nem magyarázta
meg egyértelműen, hogyan lesz az élettelenből élő. Elképzelésekből persze nincs
hiány az ősnemzéstől az abiotikus anyagátalakulásig, de mindegyik legalább
annyi kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol. Szerintem lenne igény egy
klasszikus értelemben „konzervatív” sci-fire is.
Hegedüs András: Tortuga
A teknős alakú mechanikus kontinens egy
óceánbolygón, zseniális húzás volt. Teljesen elvarázsolt a világ, amelyet
kiötlött a szerző. Igyekeztem elvonatkoztatni az előbb említettektől, így még
az sem rontotta sokat a képet, hogy a papok itt is a szokásos negatív epiteton
ornanszokkal vannak felvértezve: embertelenek, titkolózók, elnyomók. Ha a
bemutatóban ígért regény ebben a világban fog játszódni, akkor egy olvasója
biztosan lesz. Nálam ez volt a legjobb írás a gyűjteményben
8/10
Képes Gábor: A talajszint lakói
Egy szintén komoly szépírói érzékkel megírt
történetben kevés novella, amely az ember természethez mért apróságát
igyekezett (értelmezésemben) bemutatni. Túl rövid, túl kevés, bármennyire
szívhez szóló.
5/10
Összesített
értékelés:
A válogatás színvonala kiegyenlítettebb, mint a
legutóbbi hasonló Falak mögött a világ 2014-es sci-fi antológiáé. Nagyon lefele
kilógó nem akadt, igaz olyat se találtam, mint a legutóbbiban nálam kiemelkedő F.
Tóth Benedek írás. Külsőre szintén a már említett antológiának mása, ami jó,
mert csaknem sorozatként gondolhat rá az ember. A válogatás külcsínre átlagos,
néhány helyesírási hibával azonban terhelt.
Hét jedi lovag a tíz Csubakkából.
7/10
www.moly.hu: 3.61pont (9 értékelés után
átlagolva számoltam ki)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése