Andaházi
Szeghy Viktor:
A
magyar királyi honvédség részvétele
a
Szovjetunió elleni támadásban
1941.
június-december
Szeged:
Belvedere Meridionale, 2016
227
oldal
Újabb
második világháború kiadványt jelentetett meg a szegedi
Belvedere Meridionale kiadó, amely a magyar királyi honvédség
1941-es hadműveleteit mutatja be a Szovjetunió ellen. A
Kárpát-csoport és a gyorshadtest részvétele a Barbarossában nem
tartozik a világégésben való magyar részvétel kiemelten kezelt
akciói sorába. 1989 előtt talán ciki volt a szovjet kudarcokat
emlegetni, meg aztán köszönhetően elsősorban Nemeskürty István
„áldásos” tevékenységének, mindent maga alá temetett a
Don-kanyar 1943-as tragédiája, amelyet még súlyánál is
hangsúlyosabban kezeltek (lásd: „az egész hadsereg megsemmisült”
és „200 ezer halott” című mítoszok). Andaházinak és Kiss
Gábor Ferencnek (erről nem volt ajánlóm, címe: „Lovon,
gyalog, autón, biciklin, vasúton...” : A Magyar Királyi
Honvédség gyorscsapatai. Szeged: Belvedere Meridionale, 2014)
köszönhetően azonban szerencsére jó kiadványok ismertetik immár
a magyar katonák működösének korábbi időszakát is.
A
kötet elsőként a Szovjetunióval szembeni magyar fellépés
katonai és politikai keletkezéstörténetét vázolja fel, kiemelve
a német politikai- (Hitler) és katonai vezetés ellentétét
Magyarország bevonásával kapcsolatban. Ismert, hogy Hitler
eredetileg nem kívánta hazánk fellépését, mivel nem akart újabb
területi rendezéssel fizetni érte. Ezzel szemben a Wehrmacht
főparancsnoksága (OKW) szerette volna a lengyel területekről
illetve román területekről előrenyomuló ékek közti űrt
megszüntetni, s ehhez a magyar honvédség legalább offenzívnak
látszó fellépését elengedhetetlennek tartotta. Érdekes módon
Magyarországon is hasonló volt a helyzet, a hadvezetést háborút,
a politikusok semlegességet akartak. Ezt a dilemmát oldotta fel a
rejtélyes Kassai bombázás, amely indokot adott a fellépésre. A
szerző a bombázás elkövetőjének kilétében nem foglal állást,
de közvetve elveti a szlovák vagy román eshetőséget.
A
kötet zöme természetesen a Kárpát-csoport, majd a gyorshadtest
német alárendeltségben végrehajtott katonai műveleteivel
foglalkozik. Nem érdemes részletesen leírnom - olvassák el az
érdeklődők -, de kiemelném, hogy a szerző igen komoly
forráskutatást végzett, s minden mondatát alátámasztja
levéltári hivatkozással, így igazi kincs a témával
foglalkozóknak. Összességében úgy érzem, hogy Andaházi büszke
a magyar csapatok teljesítményére, és joggal. Minden felszerelési
avíttság, utánpótlási nehézség ellenére a magyar honvédek
komoly teljesítményt nyújtottak 1941-ben, saját veszteségüknél
lényegesen nagyobb veszteséget okoztak a Vörös hadseregnek. Az
ismertetés kiterjed a bevetett erők minden részére, a
repülőcsapatoktól a kerékpáros zászlóaljakon át a
páncélosokig. Szinte naponkénti lebontásban követhetjük a
sárban vánszorgó huszárokat, megismerhetjük a Dnyepernél
folyóvédelmet folytató tüzéreket, vagy a hidakat dombázó
Capronikat. A szerző bemutatja a november-decemberi kivonás és
hazajutás nehézségeit is.
Zárásként
a mű értékeli a magyar részvételt, s bár a korábbi
álláspontokhoz hasonlóan a Kárpát-csoport, majd a gyorshadtest
felszerelését általánosságban véve korszerűtlennek, helyenként
kifejezetten elavultnak tartja, kiemeli a gyorshadtest néhol
igencsak sikeres előretörését, amely elsőként érte el a Donyec
folyót, megelőzve bizony német csapatokat is! Mindezt ráadásul
minimális veszteséggel érte el. Voltak fegyverek, amelyek
beváltak, s voltak amelyek nem, de ez igaz volt a németekre is.
A
kötet végén hadrendek, német- szovjet- és magyar fegyverek
technikai adatai, táblázatok, veszteséglisták találhatóak,
amelyek szintén nagyon hasznosak és informatívak. A
fényképanyagról ugyanez már nem mondható el, de egy ilyen
kiadvány esetében elnézhető azok nem túl jó minősége, mivel
nem fotópapíron, hanem normál lapon vannak.
A
könyv egyetlen negatívuma az ára. Elképzelésem sincs mire föl
vették a merszet, hogy 4935 (nem, nem elírás,
négyezerkilenszázharmincöt!) Forintot kérjenek, egy olyan
kötetét, amelyet a kiadás minőségére nézve a 2-3 ezres
kategóriába lehetne csak besorolni. Ez egészen egyszerűen
pofátlanság. Annál is kevésbé érthető a dolog, mivel korábbi
hasonló jellegű kiadványaik (Kiss Gábor Ferenc két könyve,
amelyek szintén második világháborús témát boncolgatnak, és
gyakorlatilag külsőre ugyanilyenek - egyikről sajnos negatív
kritikát kellett írnom a belekerülő bakik miatt -), feleennyibe
kerültek! Mintha direkt arra törekedett volna a kiadó, hogy ne
tudják majd eladni a könyvet... Mert ennyi pénzért igencsak szép
kiadványokat lehet venni a témában, amelyek ugyan nem ilyen jók
tartalmilag, de avatatlan szemnek sokkal tetszetősebbek!
A
kötet sajnos kiadását tekintve hozza a Belvedere Meridionale
szokásos formáját, azaz a mellette elsuhanó lepkétől meghajló,
kötéstáblának még messziről és sötétben sem nevezhető
borítólapot, közepes minőségű fűzést. Egy kisebb vagyonért
talán érdemes lenne tartósabb könyveket produkálni, kedves
szegediek!
Mindent
egybevetve jó stílusban (persze ne szépirodalmat várjon a kedves
olvasó) megírt, lendületes és nagyon hasznos kiadvány a második
világháborús honvédség iránt érdeklődők számára.
Értékelés:
Nyolc
Toldi harckocsi a tízből
8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése