Könyvajánló:
Számvéber
Norbert: Páncélosok a Dunántúlon
Az
utolsó páncélosütközetek Magyarországon 1945 tavaszán.
Budapest: Akadémiai-Peko, 2017
603 oldal
Magyarország
II. világháborús katonai történetének talán legmostohábban
kezelt epizódja az az utolsó egy hónap, mely során a szovjet
Vörös Hadsereg végigsöpört a Dunántúlon 1945
március-áprilisában. Bár jelentek meg erről az időszakról is
publikációk és könyvek, ezek egyike sem volt modern feldolgozás,
amely mind szovjet, mind német és magyar forrásokat használt
volna fel a harcok bemutatására. A korábbi összefoglalók
megragadtak a 80-as évek színvonalán, a korszellem minden marxista
vonásával, az újabbak pedig nem voltak elég részletesek erre az
időszakra és földrajzi területre nézve. Nekünk, akik itt
lakunk, különösen figyelemre méltó ez a karácsony előtt
megjelent kötet, hiszen a Rába-vonalon és Győr környékén
lezajló összecsapások is teret kapnak benne, korábban nem
olvasható mélységben. A mű az Akadémiai kiadó jóvoltából
jelent meg a kiváló Hadiakadémia
című sorozat új köteteként. Szerencsére úgy tűnik megállt az
az átok, amelyre legutóbbi hadiakadémiás ismertetőmkor felhívtam
a figyelmet. Ugyanis szinte minden új résznél más-más külsőt
kapott a sorozat, amely emiatt nem is tűnt sorozatnak, s ráadásul
rosszul mutat a polcomon. Azóta Kershaw: Soha
ne add meg magad-ja
és most Számvéber könyve is a Billnitzer-emlékirat formátumában
jött ki. Nagyon helyes, maradjon is így!
A
kötet előszava után mindjárt az események középpontjában
találjuk magunkat. A szerző leültet minket a II. világháború
utolsó nagy német támadásának, a „Frühligserwachen”, azaz
„Tavaszi ébredés” fedőnevű offenzíva tervezőasztalához. A
megismerhetjük részleteiben a Dunántúlon felvonuló
szovjet-román-bolgár illetve német-magyar erők helyzetét,
erejét, majd felvázolja a hadművelet lefolyását, amely végül
sárdagasztássá fajult 1945 márciusában a Balaton keleti oldalán.
Képet kapunk a szovjet védelmi előkészületekről, melyeket a
Kurszki csatában alkalmazott taktikával vet össze. Miután
kutatónk végez a kudarcba és sárba fulladt német akcióval,
áttér a szovjet ellentámadásra, amely végül Bécsig jutott. Itt
naponkénti lebontásban olvashatjuk a március 16. és április 7.
közötti harci eseményeket, hadseregekre lebontva. Nekem ez a
megoldás tökéletes, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy
mindenkinek ideális, bár kétségtelen más szempontok alapján
írva meg más értékek sérültek volna. Így azonban nem mindig
könnyű követni az eseményeket és célszerű térképpel együtt
olvasni a sorokat, ahogy én is tettem. Sajnos magában a
törzsszövegben nincsenek segítő ábrák, vázlatok, ezeket kissé
hiányoltam. Könnyebben kezelhetővé tette volna a dolgot. A napi
események leírását rengeteg dokumentum és visszaemlékezés
teszi testközelivé. Számvéber kötete igazi szakmunka, melynek
megemésztéséhez jelentős segítséget ad az író, ugyanis
hadrendeket, térképeket kapunk az eseményekhez, melyeket egyben a
könyv végén találhatunk. Számvéber mindig törekedett arra, hogy adatokkal és hadrendi táblázatokkal
bőven megszórja műveit, és ezt én nagyon díjazom. A mű végén
fényképekkel mutat be kilőtt páncélosokat, amelyek szintén
nagyon érdekesek, hiszen elvisznek minket a 70 évvel ezelőtti
csatatérre, s láthatjuk a pusztítást a maga meztelen, noha
páncélozott valóságában. Azok számra, akik nem szoktak hozzá a
hadtörténelmi szakmunkák olvasásához, meglehetősen száraznak
bizonyulhat a rengeteg adattal, hivatkozással, de hát ez egy
szakmunka, annak minden gyönyörűségével és kínjával, s nem is
lehet éppen ezért „egydélutános" olvasmány!
A
kötet hátránya, hogy elsősorban a páncélosokkal foglalkozik –
hiszen ez Számvéber szakterülete -, így a gyalogsági harcok
feldolgozását alapvetően másra hagyja, s csak annyiban tér ki
rá, amennyire feltétlenül szükséges a megértéshez. Nagyon
örülök, hogy Számvéber Norbert végül mégiscsak feldolgozta
ezt a témát, noha kételyei voltak ezzel kapcsolatban.
A
Hadiakadémia ezen új kötete mint könyv is díjazandó, kötött,
kialakítása szép, borítója tán kissé szürke, de passzol a
tartalomhoz.
Összegezve:
A
kötet azonban a hadtörténelem iránt érdeklődők számra igazi
kincs, adatgazdag és kiváló összefoglalás, amely egyértelműen
az egyik legjobb II. világháborúról szóló magyar munka. Persze
magamfajta pernahajder még részletesebben lenne kíváncsi a
dolgokra, de Számvéber Norbertnek meg kívánok sokk időt és
lehetőséget ilyen szintű és minőségű művek megírásához!
Pontszám:
Nyolc
Párducbőr kacagány a tíz Tigerből.
8/10
(A könyvismertető a Hegyalja újságban 2018. januárjában megjelent könyvajánló bővített változata!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése