Lissa Price: A testbérlők
Bp.: Agave, 2012. 328.p.
Bár a tavasz időjárási szempontból még várat magára, mégis a nappalok hossza csak nyúlik és már lehetőséget ad számomra a buszon való olvasásra reggel odamenet és délután munkából hazafelé jövet egyaránt. Lissa Price könyve már régóta a várólistámon volt, és végre ki sem volt kölcsönözve és időm is akadt rá. Három napi utazás alatt végeztem is vele. A könyv hátoldalán azt ígérik, hogy ez a kötet Az éhező viadala méltó örököse. Még nem írtam róla, de én szerettem Az éhezők viadalát, kedveltem a második részét és elfogadtam a trilógia záróepizódját, így kíváncsi voltam mit vált ki belőlem A testbérlők. Nem hoznám összefüggésbe Az éhezők viadalával. Ez sokkal inkább a Csúfokra hajaz.
Nem új ötlet a testcserés támadás, láthattunk már ilyet bőven a filmvásznon, de könyvben is. Előbbiekre példa az Ál/Arc (amit nagyon szeretek és szerintem Cage legélvezhetőbb filmje, persze Travolta klasszisokkal jobb benne így is), a Testcsere vagy a pocsék Tökös csaj és Nem férek a bőrödbe, míg utóbbira Meg Cabot Airhead sorozata.
Szóval főszereplőnk egy világháború utáni világban él, ahol a felnőtt lakosságot kiirtották a biológiai fegyverek és csak a nagyon fiatalok és a nagyon idősek maradtak életben. A rokon nélkül maradt kiskorúakat intézetbe zárják, vagy kénytelenek a törvény elől hajléktalanként egyik napról a másikra élni. Ilyen Callie is, aki öccsével bujkál a rendőrök (könyvben marsallok) elől. Hogy testvérének orvosságot vehessen illegális "munkát" vállal egy laboratóriumban, ahol az idős és gazdag emberek fiatal testekbe költözhetnek át, mint bérlők, hogy újra élhessék fiatalságukat. Callie bérlője azonban nem csak szórakozásra áhítozik, hanem bosszúra, veszélybe sodorva ezzel mindkettőjüket.
A címlap verzóján a thriller besorolást erősnek érzem, de lehetett volna, az alapanyag megvolt benne hozzá. Kicsit sajnálom, hogy a szerző egy ifjúsági regényt írt, mert ebből olyan igazi kemény thrillert lehetett volna kihozni, hogy húha! Némi erotikával, több erőszakkal és egy sötét háttérrel igencsak ütős filmet lehetne forgatni belőle. Se nem thriller, se nem igazán fantasy, ahhoz kevés benne az ilyen elem. Valami ötvözet, de akárcsak a bronz, ez egy egész jó kis ötvözet. Tetszett a felépített világ, annak minden ellentmondásával és kissé hihetetlen felépítésével, majdnem életszagú volt. Nem tetszett a főgonosz kissé képregényszerű alakja és az, hogy olyan klisék kerültek bele, amelyek nem adtak hozzá a sztorihoz és kiszámíthatóak voltak. Annak sem örültem, hogy a történet vége egy baromi nagy kérdőjel és nem fejeződött be a regény. A folytatások tapasztalatom szerint nagyrészt csalódások és nem érzem azt, hogy ezt az eseménysorozatot értelmesen lehet majd nyújtani.
Nagyon szép - az én ízlésemnek legalábbis - a borító, a Kis Vuk kerekesszékes főszereplőjével ellentétben itt van értelme a két különböző szemnek, hiszen kifejezi, hogy a testben két személy lakozik. A puha kötés sajnos gyűrődik, de egyelőre nem esett szét, noha sok olvasó kezében megfordult már. Sajnos helyesírási hibák akadnak benne, pedig ha én észreveszem őket, aki gyorsan olvasok, az már jelentős mennyiséget valószínűsít.
Összefoglalva erős könyv, amely megközelíti, de nem éri el Az éhezők viadalának első részét, de megelőzi a folytatásokat. Hét tarkóchip a tíz tarkóchipből.
7/10
Aztán sajnos beigazolódott a félelmem:
Lissa Price: Testbérlők (2.) – Leszámolás
Bp.: Agave, 2013. 272 o.
Az első részt szerettem, aztán jött ez az összecsapottnak ható folytatás. Kár érte. Olyan ez az egész így, mint egy korsó finom barna sör az asztalodon. Beleiszol és rájössz, hogy valójában az ital kóla, a hab meg a méregtől van. Mérges lettem én is. A szerző koncepcióját sem értem, miért alakultak úgy a könyv eseményei, ahogyan. Az egész első rész kérdőjeleződik meg egy olyan fordulattól, ami abszolúte indokolatlan és nem meglepetést, hanem értetlenkedést szül. A lezárás is bornírt, már a könyv közepén ki lehetett találni, ami még önmagában nem lenne baj. A karakterek fejlődése elakad, sőt visszafejlődnek, az új alakokról nem tudunk meg semmit. Az első rész alapján valami nagy gigászi terv bontakozik ki a fejünkben a gonosztól, hogy aztán holmi bugyuta piszlicsáré kapitalista adok-veszek tranzakcióvá szelídüljön az egész. József Attilát idézve: „Nagyon fáj!”. Ejnye-ejnye Lissa Price! Már a neved is figyelmeztethetett volna: Price. Kezdem azt hinni, hogy ez a második rész valami öniróniának készült, miután eladta magát a folytatásra. Hát ára lett. Ennek ára egy rossz könyv. A "leszámolás" mint alcím meg egészen fura, mert nem azokkal számol le a főhős, akikről gondolnánk az első kötet alapján, de ez már a már említett bornírt ellenségváltás miatt van.
A kötet annyira nem hozott újat, mint a borító, amely ugyanolyan, mint az elsőé (ami szép), pusztán a kék háttér lett valami rózsaszín-lilás akármi, nyilvánvalóan utal a szerző fejében is uralkodó kusza színes ködről.
Osztályzat: öt megfontolatlan szerző a tíz "szemetlen" grafikusból.
5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése