2017. október 7., szombat

Dörre Sándor I. világháborús levelezése, VIII. - 1916. december - 1917. április

A nálam lévő Dörre-levelezésben 1916. novemberéből nincsenek dokumentumok. Mikor újra olvashatunk főhősünktől, akkor az már a győri 11. vadászzászlóalj állományában van. Sőt, a levelek alapján rövid időre át is vette a 8. század vezetését. Dörre Sándor a decembert a fronton tölti, majd január elején rövid időre haza tud látogatni Budapestre, hogy azután ismét az olasz fronton szolgáljon jägereivel. Márciusban rövid eltávozásra nyílik lehetőség, mely során Triesztbe jut el egy hétvégére. A 8. részben - nem először - néhány olyan levelezőlapot olvashatunk, melyeket tanítványok küldtek Dörre Tivadarnak, Sándor édesapjának. Ezek némelyike egészen különös német-magyar nyelvezettel íródott.
Figyelemre méltó, hogy a levelekben, levelezőlapokon nyoma sincs a harci kedv elillanásának, soraikból – már ahol szóba kerül egyáltalán ilyesmi – szomorú elszántság tükröződik.
A dokumentumokat helyesírásilag itt-ott javítva, stílusilag nem módosítva közlöm, a rövidítések feloldásával.

1.
Tábori levelezőlap
[Feladó:] Dörre Sándor Lt.
Kuk. F.J. Baon. 11. 1. Komp.i
Feldpost 109.
[Címzett:] Őnagysága id. Dörre Tivadarné Úrasszonynak
Budapest. VI., Szondi u. 42/c III. 31.
[Pecsét:] Tábori postahivatal 109 – 916.DEC.25.
[Pecsét:] K.u.K. Feldjägerbataillon No. 11.
[Kék ceruzával:] Bazák Józsefii

Kedves jó Mama!
Tegnap esti postával megkaptam 21-ikéről 3 lapját, valamint a küldött csomagot is. Hálás köszönetem mindenért. Éppen most vendéget kaptam, egy zászlóst meg egy főhadnagyot, kikkel kellemes napokat töltöttem pár hét előtt. Most kerültek ők is ebbe a faluba pihenőre.
Kedves Mama és Papának kezeit csókolja, és a gyerekekkel együtt számtalanszor csókolja hálás fia, Sanyi.
1916.XII.23.

Levelezőlap a Prislop-vasútról (2. dok.)

2.
Tábori Postai levelezőlap
Feladó neve: Jantfy(?) Ákosiii
K.u.K. Komdr. Der Prislopbahn Etappenpost 165iv
[Címzett:] Nagyságos Dörre Dori úrnakv
Budapest. VI., Szondy u. 42/c III. emelet
[Pecsét:] K.u.K. Etappenpostamt 165
[Pecsét:] K.u.K. Kommando der Prislopbahn

Kedves Dori bácsi!
A czímzésben is önkénytelenül majdnem Dori bácsinak címeztem lapom, de hiába, a Dori bácsi nekünk mindig kedves Dori bácsi marad, azért is címeztem így. Kellemes és boldog új évet kívánok, kívánva azt, hogy az 1917 azt hozza meg amit az előbbi évek nem bírtak meghozni. A kisvasút mellól, a fenyvesek hazájából nagyon sok szíves üdvözletet küldök. Kezeit csókolja: Ákos.

Karl Eizenberg képeslapjának képes fele (3. dok.)

A képeslap másik oldala (3. dok.)

3.
Képeslap
[Feladó:] Karl Eizenberg R.U.O. 1. Kl.vi
II/II. Landesschützenbaon 8. Feldkompagnievii
Feldpost 393viii
[Címzett:] Hochw. Herrn Professor Theodor Dörre sen.
Budapest VI., Szondi u. 42/c III/31.
[Pecsét:] K.u.K. Feldpostamt 393 – 30.XII.16.
[Pecsét:] K. k. Landesschützenfeldkompagnia 8/II.

Lieber Dori bácsi!
Herzlische hő szeretettel megkaptam kedves lapodat és nagyon örülök neki! Remélem, hogy jövő évben megint Pestre jöhetek. Csókolom a kezeidet:
Karli.

A december 30-i levél első oldala (4. dok.)

4.
Dörre Sándor levele édesanyjához, 1916. XII. 30.
[A levélen fejléc gyanánt: Isonzo-Armee 1915]

Kedves jó Mama!
Nagyon nagy levélpapírt vettem elő, nem is tudom, tele bírom-e írni? Mindenesetre megpróbálom, akármilyen sokáig is fog tartani, mert hiszen amíg írok, gondolatban otthon vagyok!
Lám, itt máris megszakított levelem írásában kedves barátom látogatása. Egy órai megszakítással folytatom tehát levelem. Wernert ismer kedves Papa és Mami. Az én menetszázadommal jött ki mint zászlós, s most lett hadnagy egy hónapja. Elbeszélgettünk mindenféléről, s a régi jó idők emlékeit elevenítettük föl. Nagyon jó fiú, s sajnálom, hogy itt a jägereknél elkerültünk egymástól. Ő gépfegyverhez került. Most gyakran együtt vagyunk, de kint az állásban, mikor pedig nagyon jól esett volna valaki ismerőssel együtt lenni, nem találkoztunk.
No, de áttérek a tegnapi estére,ix hogy ígéretemhez képest referáljak róla. A Szentestét három karácsonyfa mellett is ünnepeltem. Este 6 órakor a századnál tartottuk meg az ünnepet. Összegyűlt a század egy nagy fészerben, középen nagy díszített fa égő gyertyákkal, körülötte a szeretetadományok. Elénekeltették a jägerekkel egy pár karácsonyi éneket, utána egy rövid pár buzdító szó részemről, majd z ajándékok szétosztása következett. Minden ember kapott egy pár szivart, 10-15 cigarettát, noteszt, ceruzát, pipát. Nagyon kedves volt egy láda „Liebesgabe”, melyet egy elemi leányiskola küldött Wienből. Mindenféle dísztárgyak, gyertyák a karácsonyfára, cigaretták, s egyéb apróságok mind-mind külön selyempapírba csomagolva, arany meg ezüst zsinórral átkötve, s rajta az ajándékozó osztály neve és címe. Majd írunk mindegyiknek egy-egy köszönő lapot, hadd örüljenek neki a kis tacskók!
Nagyon helyes volt egy kis csacsika, sokat mulattunk rajta, aki egy szivardobozban vagy 50 darab mindenféle gombot küldött, kezdve alsóruhára való cérnagombtól livrére való díszes gombig. Majd egy jäger, aki legközelebb szabadságra megy, hazaviszi a kisfiának, jó lesz annak „gombozni”.
- ½ óra szünet -
(Ebéd. Menü: karfiolleves, disznókara burgonya és kompóttal, mákos kalács, feketekávé. Pilseni sör, burgundi vörösbor.)
Este 7-kor az én szobámban gyújtottam meg a gyertyákat a kis fán, melyet az otthonról kapott cukrokkal és keksszel díszítettem fel. ½ 8-kor az egész Baon tisztjei részére közös vacsora volt. Nagyon szépen volt rendezve a terem, s nagyon jó volt a vacsora is. Kedélyesen voltunk együtt 12-ig. Otthon még az újságot elolvastam, s 1 órakor lefeküdtem. Így szolidan, de kellemesen töltöttem el a harmadik háborús karácsonyt, sokszor haza gondolva és Bandira.
Mint már megírtam haza, szándékomban volt Bandival egy pár napot együtt tölteni Laibachban. Ez a tervem sajnos az utolsó pillanatban a vízbe esett, s így alighanem Bandi is csak későn kapja meg értesítésemet, hogy nem jövök és vár reám az ünnepeken Laibachban. Így van ez már itt! Az ember tervez, de ez legtöbbnyire nem sikerül.
A karácsonyi csomagom nagyszerű állapotban megérkezett, s most jóízűen fogyasztgatom, minden falatnál hálásan hazagondolva.
-
Sejtettem előre, hogy ez lesz levelem sorsa! Most szedem elő meggyűrt állapotban a zsebeimből 30-án. Még itt vagyunk mindig, ahol karácsonykor. Ma egész délelőtt 7-től ½ 2-ig hivatalos úton voltam részint lóháton, részint pedig kocsin, s most már majd leragadnak a szemeim a fáradtságtól.
Kedves mindnyájuknak a lehető legboldogabb új évet kívánom! Kedves Mama és Papának kézcsók, s a gyerekekkel együtt számtalan csók! Hálás fiúk, Sanyi.
1916.XII.30. Este ½ 8-kor.

5.
Dörre Sándor levele édesapjához, 1917. I. 11.

Kedves jó Papa!
Tegnap délben 12-kor szerencsésen megérkeztem ismét a Baon-omhoz.x Még a régi helyünkön találtam és egyelőre még itt is maradunk. Holnaptól kezdve azonban megváltozik a tábori postaszámom. Címem egyébként mindenben a régi marad, csak a tábori postaszám 109 helyett 361! Kérem ezt a küldendő leveleknél figyelembe venni, úgyszintén kérem a címváltozást a Budapesti Hírlappal is közölni. Talán Fericsi elintézhetné telefonice.
Az utazásom teljesen kielégítő volt, amennyiben majdnem az egész úton volt ülőhelyem. Kelenföld után az étkezőkocsiba mentem mindjárt, és megvacsoráztam. Még sört is kaptam, mely nagyon jól esett. Pragerhofbanxi több ismerősömmel találkoztam és így legalább gyorsabban múlt az idő. Két óra hosszat vártunk ott csatlakozásra. A vonatnál nem várt kocsi és így gyalog tapostuk a sarat hazáig. Itt még mindig a régi időjárás van, ködös, esős. Az út fáradalmait kipihenni, meg afölötti örömömben, hogy még ágyban alhatok, azonnal ebéd után ágyba feküdtem, és este 6-ig elaludtam. Ma délelőtt már ismét kivonultam a századdal a gyakorlótérre, s most délután erősen felgyűlt levelezésem bonyolítom le, zeneszó mellett. Ugyanis ma térzene van, és éppen az ablakom alatt játszanak.
Remélem kedves Papáék is szerencsésen hazaérkeztek a vasúttól múltkor, s most kipihenik az elmúlt hét fáradalmait. Ha most még Fericsi is bevonul, no akkor, tényleg csend lesz otthon. Remélem azonban, hogy hamarosan békét csinálunk, és mindnyájan hazakerülünk. Ha nem adják ellenségeink jószántukból, majd erőszakkal megvesszük rajta.
Otthonlétem alatt programom több számát kénytelen voltam elhagyni. Egy ilyen elmeredt szám a Műcsarnok is. Egy jegy véletlenül nálam maradt, és azt most csatolva küldöm, nehogy kárba vesszen. (A jegyet nézem, hallgatom a zenét, és iparkodom elhitetni magammal, hogy sétahangversenyen vagyok.)
Az ordonáncommal küldött csomagot már itt találtam és hiánytalanul megkaptam. A küldött dolgokért, Papa, Mama és Manzinak hálás köszönetem küldöm. A Mimike már bement az intézetbe? Nem haragudtak a késésért? Gondolom, hogy nem szívesen ment be.
Mára zárom soraim, mert még egy csomó lapot akarok küldeni az új tábori postaszámommal. Kedves Mama és Papa kezeit csókolom, és a gyerekekkel együtt számtalanszor csókolom. Hálás fiúk, Sanyi.
1917.I.11-én. D.u. ½ 4 óra.
6.
Dörre Sándor levele édesanyjához, 1917. I. 21.

Kedves jó Mama!
Úgy élek, mint valami nagy úr. Ma délelőtt, vasárnap lévén, egész déli 12 óráig aludtam. Ahogy felébredtem, mindjárt megebédeltem és Wernert látogattam meg, ki itt lakik a szomszéd barakkban. Most fél három van, és haza gondolok, milyen jó is volna, ha minden második-harmadik vasárnapra hazaruccanna az ember. A legközelebbi világháborúban alighanem erre a célra már külön Zeppelinjáratokat fognak bevezetni! …xii
Ha most otthon volnék, milyen szépen el lehetne tölteni a délutánt. Egy kicsit eldiskurálnánk egy kis jó hazai fekete kávé mellett, kényelmes fotelben ülve kiolvasnám az újságot, azután meg elmennék sétálni. Otthon bizonyára szép téli idő lehet most, mert itt is mióta visszajöttem, hideg, száraz téli idő járja. Csak a szél nagyon kellemetlen. Egy kicsit kint voltam előbb a kaverna előtt friss levegőt szívni, és egy kis napot látni, de hamar megint visszajöttem, mert a szél teljesen átjárja és majd felfordítja az embert, olyan erős. Járkálni meg nemigen lehet, mert erősen be van látva az állás. Különben is nagyon sok látnivaló nincsen ezen a cudar köves vidéken. Néhány nap előtt kivétel volt este a naplenyugta. Szép tiszta idő volt, s a lenyugvó nap bearanyozta a vidéket és visszatükröződött a láthatáron a tengerben. Ez igazán szép látvány volt, és szerettem volna ha Mamáék is láthatták volna!
Egyébként nincs sok változatosság! Sokat olvasgatok, s a postán, levelezésen kívül a legjobb szórakozásom. Tegnap a „Három a kislány”-t olvastam el. Most sajnálom csak, hogy nem néztem meg, mikor otthon voltam.xiii Kár, hogy nem lehet ide a kavernába a telefonhírmondótxiv bevezettetni. Nagyszerű szórakozás volna!
Ma megint nagy elhatározás fogalmazódott meg bennem. Újabb 100 Koronát jegyeztem a hadikölcsönbe, most januárban már a második 100 Koronát. Ez egy kicsit kellemetlenebb feltételekhez van kötve, mint az első, melyet öt 20 Koronás részletben fizetek. A mostanit két ötvenkoronás részletben fizetjük. Az értékpapírokat mindkét jegyzésről Papa címére küldettem.
Otthon mi újság? Most alighanem csendes a ház, tekintve, hogy Fericsi ma délben elutazott. Írja kedves Mama a lapján, hogy Frisch Vilmosxv felkereste Papát. Sajnálom, hogy nem találkozhattam vele. Írtam neki mindjárt egy levelet. Most különben is nagyban űzöm a levelezést. Ez a legújabb sportom. Már majd elfogyott a levélpapírosom. És ,égis, tegnap megint nem volt postám! Ilyenkor majdnem boldogtalannak érzem magam. Úgy veszem észre, hogy mióta az új postaszámom van, egy nappal tovább mennek a levelek. Nem?
Mai napra zárom soraim, mert még egynéhány helyre akarok írni. Kedves Mama és Papának kezeit csókolja és a gyerekekkel együtt csókolja szeretettel hálás fiúk, Sanyi.
1917.I.21. D.u. ½ 4.

Levél ma dolinából (7. dok.)

7.
Dörre Sándor levele édesanyjához, 1917. II. 6.

Kedves jó Mama!
Ma már tizedik napja megint, hogy egy helyben vagyok. Mint már írtam is, nem rossz hely. Egy dolinában van a barakkunk. Csak egy baja van, hogy nappal hideg. Most már ugyan tűrhetőbb az idő, nincs hideg, ellenben megint erős szél fúj. Így, ha életünkben nem is, de az időjárásban van némi változatosság. Két nap óta új parancsnokom van. A századnak volt parancsnoka egy kedves, víg főhadnagy. Az előbbi szintén itt van. Sokat beszélnek, különösen az előbbi a tiroli offenzíváról, melyben tavaly a Baon is részt vett.xvi Így aztán csak elmúlik a nap. Türelemmel várjuk és reméljük a leváltást. A legkellemetlenebb, hogy mikor egy hónap előtt kimentünk az állásba, nem számítottam arra, hogy ilyen sokáig maradunk elől, és a rajtam levőn kívül csak egy garnitúra fehérneműt hoztam ki magammal. Most már váltogatom aszerint, hogy melyik tisztább. Milyen élvezet is lesz az, megfürödni és tisztába öltözni! Van aztán egy üveg cherry-Brandy is a kofferemben a trénnél sokszor meg is kívántam, de hát olyan mesze vagyunk egymástól, a flaska meg én! Ja, így van ez itt, amije van az embernek, még az se az övé.
Ebben a hónapban sajnos nem küldhetek haza pénzt, mert a hadikölcsönre, melyet jegyeztem, többet vontak le, mint számítottam, 120 Koronát. Was kann Mann machen?xvii A postaforgalom eddig kifogástalanul működik mint azt otthonról írt kedves soraikból kiveszem. Én szintén minden nap megkapom a postaporciómat. Csak az újságot nem kaptam meg már egy hete. Figyelmeztetem kedves Mamáékat, hogy megeshetik, hogy a következő időben nem működik majd a posta oly rendesen. Hogy mikor lesz ez, nem tudom.
Írtam éppen két hét előtt Jenőnek és tegnap kaptam tőle választ. Jól érzi magát, semmi dolga sincs, és így nagyon szeretne már Pestre menni. Azt elhiszem neki! Bandi jól van. Különben levelet várok most tőle, meg Dóriéktól is. Manzi levelét a fényképekkel megkaptam köszönettel, és a közel jövőben válaszolni fogok neki.
Ami a szabadságomat illeti, hát egyelőre nem biztathatom magam vele. Igaz, hogy nem is szoktam ilyesmivel biztatni magam, hanem hagyom magam meglepni. No, de majd csak meglesz valahogy!
Mi újság odahaza? Tegnap nem kaptam meg kedves Mama obligát lapját. Remélem, hogy nincsen semmi baj otthon! Hogy Mamának nem kell egyedül lennie mindig, annak örülök. Hiszen Manzi most privatizál! Ha a többi iskolákat is bezárják, akkor az egész család mehet telelni Visegrádra. De szép lehet most odakinn! Mikor volt valaki odakinn utoljára? Sokszor gondolom, milyen szép volna havas tájon sétálni. Az itteni havat hamar elfújja a szél, és meglapul a sziklák között. No meg aztán az különben is más! Úgy gondolom, hogy odahaza kisétálni a Zugligetbe, vagy a Svábhegyre. A Wippmernál is egész szép lett volna múltkor! Na, talán legközelebb!
Kedves Mama és Papának kezeit csókolja és Manzival együtt számtalanszor csókolja hálás fiúk, Sanyi.
1917.II.6. D.u. 5 ó.

8.
Tábori levelezőlap
[Feladó:] Dörre Sándor Lt.
Kuk. F.J. Baon. 11. 1. K.
Feldpost 361.
[Címzett:] Nagyságos id. Dörre Tivadar Úrnak áll. Főreáliskolai tanár
Budapest. VI., Szondi u. 42/c
[Pecsét:] K.u.K. Etappenpostamt 357 – 15.II.17
[Pecsét:] K.u.K. Feldjägerbataillon No. 11.

Kedves jó Papa!
Ma már ismét második napja van, hogy nincs semmi postám! Zu verzweifeln!xviii Csak nincs valami baj otthon?!! Én hál' Istennek jól érzem magam! Holnap megyünk megint kicsit pihenni emberek közé, már mint civileket értek. Egyéb újságot nem tudok.
Kedves Mama és Papának kezeit csókolja és a gyerekkel együtt csókolja hálás fia, Sanyi.
1917.II.11. Este 12 ó.

Dörre Sándor 1917. február 15-i levelének első oldala (9. dok.)

9.
Dörre Sándor levele édesanyjához, 1917. II. 15.
[A levélen fejléc gyanánt: Isonzo-Armee 1915]

Kedves jó Mama!
Két napig nélkülöztem otthonról és egyáltalán bármely postát. Ma aztán megkaptam kedves Mama 8-iki levelét és Papa lapját 11-ikéről, valamint egy nagy kötegben a Budapesti Hírlap elmaradt számait.
Bocsánatot kérek, hogy most két napig nem írtam, de nem volt alkalmam rá. Hétfő este, 11-ikén végre hátrajöttem a századommal a Bataillonhoz. Bizony örültünk ennek, mert egy hónapig voltunk elől egyfolytában. Kedden délben azután az egész Bataillonnal együtt négyórás meneteléssel jöttem még hátrább ebbe a kis faluba, ahol hosszabb pihenőnk lesz. Nagyon szép tavaszi időnk van, s így az utunk is nagyon kellemes volt, különösen nekem, mert két főhadnagyom távolléte idejére egy hétig ismét századparancsnok vagyok, és így az utat lóháton tettem meg.
Jelenleg egy kis faluban vagyunk, félórányira attól a helytől, ahol a karácsonyt töltöttük. A falu egy dombtetőn fekszik, és a közeli környéke szinte feledteti velem, hogy a kövek országában vagyok. Szép zöld gyepet és öreg nagy tölgyfákat lát az ember köröskörül. Csinos kis szobában lakom még öt tiszttársammal. Igaz, hogy ga mind a hatan itthon vagyunk, kifüggeszthetjük az ajtóra a „Megtelt” táblát, de azért mégis élvezem, hogy megint egyszer házban lakhatom.
Meg akartam ma mindjárt látogatni a Sebestyén Lulut, de nem jutottam hozzá. Holnap azonban már biztosan elmegyek hozzá. Nagyon kellemes tudat volt, mikor hátrajöttünk, hogy lesz itt hátul egy ismerősöm, akivel majd megint az otthoni életről diskurálhatok.
Ma olvastam az újságban, hogy most már 11-kor van Pesten a záróra. Kell, hogy a nagy lumpokból is szolid ember legyen! De komolyan is, gyakran gondolok arra, milyen nehéz is otthon az élet, talán rosszabb, mint nekünk. Hiszen mindenünk van, ami csak kell, a veszélyt, ami esetleg fenyegetné az embert, hamar megszokjuk. Aki otthon van, sokkal borzasztóbbnak képzeli az életünket, mint amilyen.
Mint Manzinak is írtam már, sajnos egyelőre le kell mondanom szabadságomról. Esetleg kapunk majd 2 napi Absentierungot,xix de sajnos ez túl rövid ahhoz, hogy haza menjek. Szeretnék akkor vagy Laibachba menni, vagy pedig Placidáékat meglátogatni Fiuméban. Remélem sikerülni fog ez!
Köszönöm, hogy az újságom érdekében volt szíves valaki intézkedni. Mi volt a baj? Meddig van előfizetve? Majd legközelebb én fogom ezt elintézni, nem akarok evvel terhükre lenni, mikor Fericsi nincs ott, ki ezt elintézhetné. Én igazán ráérek erre! Még egy kérdés! Legyen szíves Mama írja meg, hogy karácsonyra hány pár meleg harisnyát küldött nekem, 2 vagy 3-at? Itt csak 2 párom van, esetleg a harmadik otthon maradt?
Mára egyelőre zárom soraim. Már éjjel van, fél egy. Nagyon gyorsan múlt a mai nap és az este. Vacsora után egy kicsit diskuráltunk, egyszerre 12 lett, hát gyorsan írtam még, hogy holnap még reggel a postával mehessen el levelem és kedves Mamát mielőbb megnyugtassam, hogy jól megy a dolgom.
Kedves Mama és Papának kezeit csókolja és a gyerekekkel együtt számtalanszor csókolja hálás fiúk, Sanyi.
1917.II,15. D.e. 1 ó.

Karl von Studeczek levelezőlapja a gyulafehérvári kórházból (10. dok.)

10.
Tábori levelezőlap
[Feladó:] K. Fn. Karl v. Studeczek I.R. 32,xx Gyulafehérvár Truppenspital
[Címzett:] Nagys. Dörre Tivadarné úrhölgynek
Budapest. VI., Szondy u. 42 c.
[Pecsét:] Gyulafehérvár 917MÁR1
[Pecsét:] K.u.K. Reservespital in Gyulafehérvár

Liebste Tildinéni!
Wie Du villeicht schon von Gyulabácsis erfahren hört, bin ich jetzt hier im Spital mit Granatendruck Lungenspitzrothas und Nierenleiden. Es geht mir, aber schon Gott sei Dank soweit es die Verhältnisse erlauben gut. Ich bin natürlich viel bei Milinéni welche Dich auch küssen lässt. Sie sind alle gesund bis auf Marinéni die ein wenig verkühlt ist. Wie geht es Euch?
Handkuss an Alle! Dein Karcsi.
28.II.

Fordítás:
[Legkedvesebb Tildi néni!
Ahogy azt talán már Gyula bácsitól halhattad, kórházban vagyok jelenleg gránátnyomás okozta tüdővérzéssel és vesebántalmakkal. Ez van velem, de Istennek hála a körülményekhez képest jól vagyok. Természetesen sokat vagyok Mili néninél, aki csókoltat téged. Mindannyian egészségesek, Mari nénit kivéve, aki kissé megfázott. Mi van veletek?
Kézcsók mindnyájatoknak! A te Karcsid.
28.II.]

11.
Dörre Sándor levele édesapjához, 1917. III. 1.

Kedves jó Papa!
Ígért levelemhez ma végre nekifogok. Nehezen jutok az íráshoz, nem mintha oly nagyon el volnék foglalva, hanem egész nap annyi a szórakozásom, hogy bár gondolatban nagyon gyakran megírom már a levelem, megírásához alig jutok hozzá. Ugyanis hatan lakunk tisztjei a századnak egy kedélyes, de elég kicsiny szobában. Aztán meg közkedveltségnek is örvendünk, és mindig van vendégünk a többi századoktól. Így alig jut az ember íráshoz. Éjjel 12 után szoktam a levelezésem rendesen elintézni. Most már délelőtt, délután kirukkolás is van, és oly gyönyörű idő van, meg a vidék is oly szép, hogy szabadidőmet is szinte mindig a szabadban töltöm. Hozattam magamnak színes ceruzákat és most azokkal próbálok skiccelni, kevés sikerrel. Szóval elég kedélyesen élünk mostanában, csak hát persze a szabadságra igen gyakran gondolok vágyakozva. Sajnos nagyon helyhez vagyunk kötve itten és még a szomszéd faluba is csak engedéllyel mehetünk. Természetesen fiumei vagy laibachi utam is egyelőre vízbe esett. No, nem baj!
Olvastam az újságban, a 11 órai záridőt,xxi meg a sok tilalmat. Itt még azt is beszélte valaki, hogy a gázvilágítást is teljesen beszüntették Pesten. Bizony nagyon megsajnáltam Papáékat. Ez már nagyon kellemetlen volna! De úgy látszik ebből egyelőre nem lett semmi, mert nem olvastam róla az újságban. Örömmel olvastam, hogy Jenő hazaérkezett. Most legalább megint van fiú a háznál, lesz egy kis élet. Gondolom mennyit mesél Jenő!
- Jön a vacsora, majd utána folytatom.-
Ismét elmúlt 5-6 nap, míg ismét folytatom az írást. Mindenekelőtt köszönöm születésem napja alkalmából küldött megemlékezésüket kedves mindnyájuknak, kik a lapon aláírták magukat. Jelenleg éppen hazajöttünk a délelőtti munkáról és testületileg megtízóraiztunk: valami wurstféle volt és vörösbor. Szóval nem éhezünk. Kitűnő tavaszi időnk is van, és amit nélkülözünk, az csak a szabadság. Már nyílik a hóvirág és az ibolya is. Mellékelve küldök is pár példányt mutatónak.xxii Persze más szórakozás is volna a visegrádi erdőkben szedni az ibolyát, mert itt nincs kinek adni.
Írta tegnap Dóri, hogy Lala felutazott Pestre meg Tardoskeddre és ő is valószínűleg utána utazik. No, lesz megint egy kis élet odahaza! Különben Jenő amúgy is, mint előre gondoltam, felvillanyozta kicsit a társaságot. Örülök, hogy Mama ismét muzsikáláshoz jutott. Ha arra gondolok, elkezdem magamnak fütyülni a rendes program számait, amennyire emlékszem rájuk. Persze gyenge kárpótlás! …
A napokban pénzért voltam a bataillon részére a kasszánál. Nagyon szép utat tettem meg kocsin, vagy 15 km-t oda és vissza. Találkoztam ott Róna Tiborral.xxiii 8-10 hét óta ő is ezen a frontrészen van. Egy nehéz tüzérezredben proviant tiszt. Nagyon megörültünk egymásnak, de csak pár percig diskuráltunk, mert mindkettőnknek sietős utunk volt.
Mi ír Bandi? Már 2 hete nem írt nekem. Most sűrűn levelezek vele. Azelőtt 2-3 hónapban írtunk egymásnak, most szinte hetenként. Werner jött épp most hozzám látogatóba. Itt tartom mindjárt fehér kávéra (T.i. Már d.u. Van, ½ 4 ó.). Szívélyes üdvözletét illetve kézcsókját küldi.
Mára egyelőre eleget írtam! Kedves mindnyájukat számtalanszor csókolja, kedves Mama és Papának kézcsókkal, hálás fiúk, Sanyi.
1917.III.1. D.u. 4 ó.

12.
Dörre Sándor levele édesanyjához, 1917. III. 5.

Kedves jó Mama!
Ma olyan levélírós hangulatom van, s ezt felhasználom, hogy kedves levelére válaszoljak. Mint kedves Papának írt levelemben kifejtettem már, ritkábban jutok most íráshoz, mint előbb. Ma azonban elhatároztam, hogy ismét erősebben fogom űzni ezt a sportot, mert ez így nem megy tovább – pang az üzlet -, nagyon gyéren jön a posta!
A szép tavaszi napokat, melyeket élveztünk, csúnya idő váltotta fel. Két nap óta ismét havazik. Amíg esik a hó, élvezem a szép fehér tájat és a telet. Utána azonban gyorsan eltűnik a hó. Ma délelőtt szintén gyönyörűen kezdett el havazni, ebéd után el is mentem rögtön sétálni, hogy élvezzem a telet, a ropogós havat. Egyszerre azonban esőre változott a hó, és alaposan megázva kerültem haza. Ilyen szeszélyes az idő! Azt hiszem rövidesen tavaszi esős időszakból vehetjük ki részünket.
Mint már írtam, elég kedélyesen töltjük időnket és elég jól is élünk. Azt hiszem, Losoncon nem tudnék a pénzemből megélni! Itt hozzászokik az ember a jó élethez, és nem kerül semmibe. Vasárnap Triesztbe szándékozom menni egy napra a várost megnézni. Csak az a baj, rettenetes drága ott az élet. Például a szállodában a reggeli kávé 3 Korona, és ilyen arányokban tovább... Spórolok a pénzemmel, hogy ha esetleg megnyitják a szabadságokat, legyen egy pár krajcárom. Úgyis volt most kiadásom! Csináltattam magamnak egy pár cipőt, meg egy ruhát és sapkát. Aztán sok apróságot is kellett hozatnom, hogy ismét kiegészítsem a felszerelésemet. Végül 200 Koronás hadikölcsönöm utolsó 50 Koronás rátáját is lefizettem. Most még egy köpönyegre van szükségem, hogy egyelőre rendben legyek. Lóri még nem küldte haza az ígért köpönyegét? Jó volna, ha itt volna, olcsón és jól megadjustáltathatnám.
A propos, ma kaptam Lóritól lapot. Írja, hogy Lala már elutazott Pestre, illetve Tardoskeddre. Azt hiszem, úk most többet utaznak, mint amennyi időt Kaposvárt töltenek. Bandi is írt tegnap 2 lapot hosszabb hallgatás után. Ismét vándorol. Reméli, hogy márciusban szabadságra sikerül mennie. Hiszen én is remélem és várom. De már nem tervezgetek sokat, mert találkozási terveink nemigen szoktak sikerülni, sajnos. Február elején már be volt adva a kérvényem a szabadságért, másnap pedig beszüntették a szabadságolást. Ilyen pechem volt! No, de nem baj! Most már utána volnék a szép napoknak, így pedig van még mire várni és minek örülni.
Mi újság odahaza? Remélem, hogy mind egészségesek! Hogy van Reisinger Gyula bácsi? Még mindig zárva vannak a színházak, mozik? No, de hiszen van mindennap házi hangverseny! Pár napja összegyűlt nálunk egy tarokkparti, s most minden este vacsora után játszunk. Eszembe jutnak ilyenkor gyakran az otthoni kedélyes tarokk esték trió kísérettel. És még sok-sok minden...
Mára befejezem az írást, mert még egy-két levelet meg akarok írni. Kedves mindnyájukat számtalanszor csókolja, Mama és papának kézcsókkal hálás fiú, Sanyi.
F.p. 361. 1917.III.5.

Dörre "Bandi" levelezőlapja 1917. március 5-ről (13. dok.)

13.
Tábori postai levelezőlap
[Feladó:] Lt. Dörre Endre
Fp. 220. Bohrmasch. Aktg.
[Címzett:] Nagys. Dörre Tivadarné úrasszonynak
Budapest. VI., Szondy u. 42/c
[Pecsét:] K.u.K. Feldpostamt 220. - 6.III.17
[Pecsét:] K.u.K. Besatzungskommando des Fort Hermann(?)xxiv

Fp. 220. 1917.III.5.
Kedves Mama!
Kártyáját tegnapelőtt kaptam. Szomorúsággal töltött el a szegény Lacika halálának híre. Szegény Sarolta nénire nehéz csapást mért a sors. Ahogy időm engedi, rögtön kondoleálokxxv neki. Az utóbbi időben mint már jelezte egyszer, átköltözködtem más helyre, jobb helyre. Kavernában lakom, most szobás lakásom van, fürdőszobával és villanyvilágítással. Szép nagy erdőben élek, hol remélem sokat fogok pingálhatni. Sajnos ma reggel óta ismét sűrűn havazik. Most már alig feküdt hó e széles völgyben előttem. Papával kezeit csókolja, Bandi.

Dörre Sándor élménybeszámoló Triesztből (14. dok.)

14.
Dörre Sándor levele édesapjához, 1917. III. 15.

Kedves jó Papa!
Ígéretemnek eleget téve nekifogok trieszti élményeim leírásának. Szombat délután 1 órakor indultam innen útra az ötnegyed órányira fekvő vasúti állomásnak. Ott sikerült rövid várakozás után egy tehervonatot elcsípnem, mellyel Opcináig,xxvi a teherpályaudvarig utaztam. Innen egy ¾ óráig tartó villamosutazás után ér az ember a város közepébe. Szép időnk volt, a villamospálya magasból száll le a városba, s a szép kilátás, mely a hegyoldalbólé a gyönyörű városra nyílott, szinte elragadott.xxvii Nagy kiterjedésű, szép fekvésű város Trieszt, igazán nem voltam elkészülve arra a meglepően szép látványra, melyet ez a város nyújtott. A hazaküldött képeslap efelől némi fogalmat nyújthat.xxviii Természetesen a rövid idő egész vasárnap estig igen gyorsan elmúlt. Az első délután mindenféle megbízások, vásárlások elintézésével múlt el (akárcsak ha Visegrádról valaki beutazik Pestre). 7 órakor már az összes üzleteket bezárják és így ugyancsak sietnem kellett. Mire a komissziókat elintéztem, már olyan fáradt voltam, hogy bajtársaimmal egyenesen vacsorázni mentünk. Élveztük a civilizációt, a jó sört, és egyáltalán... Vacsora után kávéházban hallgattunk zenét, de 11-kor sajnos záróra lévén, kidobtak már innen. És most jön a legkellemesebb emlékem, nagyszerű ruganyos ágy a szállodában! Az valami pompás volt! Lehet, hogy tán azért, mert mióta otthonról januárban eljöttem, először aludtam ágyban. Vasárnap már 9 óra volt, mire elhatároztam magam a felkelésre. A napot a város megnézésére használtam fel. Ebéd után vagy 2 óra hosszat villamosoztam, a város egyik végétől a másikig és keresztül-kasul a városban. Kellemes emlékekkel gazdagodva ültem este 7:50-kor a bécsi gyorsra. Milyen jó lett volna elaludni és reggel Bécsben felébredni! Sajnos félórai út után kiszálltunk és a ránk váró kocsikon tettük meg még hátralevő utunkat hazáig. Mostanáig ismét rendes napi szórakozásaink – gyakorlatozás, olvasás, írás, séta, stb. - között gondolok vissza az elmúlt kellemes órákra.
Holnap egy hónap pihenés után ismét vándorlunk tovább. 24 km-es út áll holnap előttünk. Megnyugtatásul közlöm, hogy új helyünk még nem Stellung, hanem egy még civilek által lakott falu lesz, hol előreláthatólag néhány napig fogunk maradni.
Ma délután meglátogattam Sebestyén Lulút. Üdvözletét küldi. Újságot egyébként nemigen írhatok. Pest felől a posta már 3 napja nem érkezett, és így otthonról sem kapok postát, nem kis bosszúságomra. Az újság március eleje óta kimaradt; pár nap előtt azután megkaptam egyszerre a kimaradt számokat és azóta rendesen kapok újságot, az utolsó napoktól eltekintve.
Kedves mindnyájukat számtalanszor csókolja, kedves Mama és Papának kézcsókkel: hálás fia Sanyi.
1917.III.15. Este ½ 12.

15.
Tábori postai levelezőlap
[Feladó:] kadett... Nádori...xxix
Honv. Inf. Reg No. 1.xxx XXVII. Marschbaon. 2. Comp. Feldpost 622.
[Címzett:] Nagyságos Dörre Tivadar tanár úrnak
Budapest. VI., Bulyovszky utca 26. Főreáliskolaxxxi
[Pecsét:] K.u.K. Feldpostamt 622. - 1.IV.17
[Pecsét:] K.u.K. Kommando der Marschfor...

Mélyen tisztelt Tanár Úr!
Sorai igen megörvendeztettek, s boldognak érzem magam, hogy Tanár Úr reflektál soraimra. Nagyon jól érzem magam, de már [nem] sokáig, mert április 15-én megyünk a tűzvonalba, hogy azután ki-ki a maga végzetét keresse. Semmi bűnöm nincs, amiért vezekelnem kellene, de ha Isten is úgy akarja, úgy szívesen áldozom fiatal életem a legszentebbért, szeretett hazámért és hozzátartozóimért. Védelmezzük Önöket, hogy nyugodtan éljenek boldog családi körben, míg mi elszakítva az otthontól, hogy talán azt sohase lássuk. Hej, de ha egészségben visszajövünk lesz öröm is, ha üdvözölnek az otthon maradottak, mint hősöket, akik megmentették sokszor szép Magyarországot a gaz ellenségtől!
Üdvözli szeretettel volt igaz tanítványa, Nádori.
III.31.

Jegyzetek:

iDörre tehát októbert követően átkerült a 11.-es győri vadászokhoz, annak is 1. századához. Ennek körülményei sajnos nem ismertek számomra. AA 11-es győri vadászokról korábban már írtam: http://hagibal.blogspot.hu/2015/11/a-11-es-gyori-vadaszok-az-elso.html Ez alapján novemberben a zászlóalj Korite-nál állomásozott a 34. dandár tartalékjaként, miután végigharcolta a 9. isonzói csatát.
iiNem tudok róla semmit, valószínűleg a cenzor neve, aki láttamozta.
iiiNehezen olvasható név, az Ákos biztos.
ivA Priszlop-hágón átvezető katonai vasútvonalról van szó, amely a máramarosi Borsa települését kötötte össze a bukovinai Jakobennyel. Lásd: Kubinszky Mihály: A Borsa-Priszlop-Jakobeny katonai vasút (1915-1918). In.: Vasúthistóriai évkönyv 1999. 225-232 o.
vDörre Tivadarról, Sándor apjáról van szó, akinek német Theodor nevéből jöhet a Dori becenév.
viRechnungsunteroffizier 1. Klasse, azaz 1. osztályú számvivő altiszt (németből).
viiA bozeni II. Landesschützen (lövész) dél-tiroli alakulat volt, melynek parancsnoksága Bozenben (ma Bolzano, Olaszország) állomásozott. A lövészek nem a közös K.u.K. Hadsereghez, hanem a magyar honvédségnek megfelelő osztrák Landwehrhez tartoztak. Az ezred három zászlóaljból állt, melyek közül a II. Pradban (ma: Prato allo Stelvio, Olaszország) állomásozott békeidőben. Dél-Tirolt a világháború után Olaszországhoz csatolták, holott északi része, melyhez Prad is tartozik a mai napig szinte teljesen németek által lakott.
viiiA feladó pecséttel írta rá az adatait, eredetileg 88-as tábori postaszám van, melyet áthúzott, s 393-at írt oda.
ixEzek szerint a levél írását, 1916. december 25-én kezdte meg, de csak 30-án sikerült befejezni.
xMint az a levélből kiderül, Dörre a január elejét Budapesten töltötte.
xiMa Szlovéniában: Pragersko, Maribortól 17 km-re, délre.
xiiNa, hát ebben tévedett! :D
xiiiBerté Henrik eredetileg német nyelven írt daljátékáról van szó, melyet 1916-ban mutattak be Bécsben, majd Budapesten.
xivA rádiózás elődjének tekinthető szolgáltatás során telefonon keresztül lehetett eljuttatni az előfizetőkhöz a napi híreket. A XIX. század végén már kialakult műsor volt, s az 1910-es évektől közvetítések voltak színházakból. 1900-ra több mint hatezer előfizetője volt Budapesten.
xvTalán az építész Frisch Vilmosról van szó. Lásd: http://www.elib.hu/04000/04093/html/szocikk/11632.htm
xviA 11-es vadászok 1916. májusában a dél-tiroli offenzívában (Asiagói csata) vettek rész, amelyben a zászlóalj igen komoly sikereket ért el. A hadműveletről: http://nagyhaboru.blog.hu/2016/06/10/az_1916_tavaszi_del-tiroli_osztrak_magyar_tamadas
xvii „Mit tehet az ember?” (német)
xviii „Nagyon kétségbeejtő!” (német)
xix„eltávozás” (német)
xxA budapesti 32. közös gyalogezred ekkor Erdélyben harcolt a 31. hadosztály kötelékében, a Tölgyesi-szoros közelében a Paltinis magaslatán. Studeczek zászlós kilétéről nincs információm.
xxiA Budapesti Hírlap 1917. február 16-i száma siratta el a budapesti éjszakai mulatozást „Vége a pesti éjszakának” címmel (7.o.).
xxii Sajnos nincs mellette.
xxiii Egy Róna Tibor nevű gazdasági tisztet 1916. január 1-jén neveztek ki hadnaggyá a 30. honvéd gyalogezrednél, talán vele lehet azonos. Kinevezése: Rendeleti közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára – Személyes ügyek, 1916. 15. sz. 238.o.
xxiv Sajnos a pecsét a „Fort” szó után elhalványul.
xxv Kondoleál = Részvétet nyilvánít.
xxvi Opicina, helyi dialektusban Opcina, vagy korabeli némettel: Opschina, Trieszt északi külvárosa, fontos vasúti pályaudvarral. Ma Trieszttel együtt Olaszországhoz tartozik.
xxvii Az Opicina-Trieszt villamosvonal a mai napig működik. Egészen különleges villamosról van szó, mivel a két végállomást elválasztó hegy miatt a villamos félig sikló, félig villamos.
xxviii Sajnos a gyűjteményben nincs ilyen képeslap.
xxix Sajnos a ceruzával írt levelezőlap végig nagyon nehezen olvasható.
xxx A magyar királyi 1. honvéd gyalogezred ezredtörzse Budapesten volt, és legénysége is budapestiekből állt. Az 1886-ban alakult ezred 1917. februárjában az orosz frontra került, ahonnan szeptemberben került vissza ismét az olasz hadszíntérre. Lásd: A m. kir. „IV. Károly király” volt 1. honvéd gyalogezred története és háborús emlékalbuma. Bp., 1939. 185.o.

xxxi Id. Dörre Tivadar a VI. kerületi Magyar Királyi Állami Főreáliskolában (később: Kemény Zsigmond gimnázium) tanított, melynek címe pontosan Bulyovszky utca 22-26 volt. Ma a Kölcsey Ferenc Gimnáziumhoz tartozik annak egykori épülete.   

Nincsenek megjegyzések: