A tízezredik Bud Spencer TOP 10-es lista. Az enyém.

A június úgy röppent el, akár brüsszeli bürokratákból a hazafiság. Nem volt ez egy rossz hónap. A focistáink okozta kéthetes derű megmutatta, milyen hely is lehetne Magyarország, ha kiokádnánk magunkból azt az átkozott pesszimizmust, amely befészkelte magát a csontjainkba az elmúlt 100 év kudarcai után, reményt adva, hogy jönnek még jobb idők. 1986-ban édesapámék állítása szerint sírtam a 0-6-nál, és a Portugália elleni meccs után ismét közel voltam ehhez. Köszönet érte! Biztos vagyok benne, hogy nem kell újabb 30 évet várnom (na jó, az atlantai olimpiát is számítva 20-at) arra, hogy a magyar válogatottat ismét nagy tornán lássam, csak elszántság kell, szervezettség és szorgalom! Mint mindenhez az életben. A fanyalgóknak meg üzennék én is szívesen, de lelkük rajta, a megkeseredett emberek bennem inkább szánalmat keltenek, mint gyűlöletet. Nem kell szeretni a focit ahhoz, hogy azokkal ünnepelhessenek, akik igen (Szirmai Gergelynek tökéletes volt a reakciója erre)! Mert fantasztikus érzés sikert elérni (még ha "pusztán" fociban), csak ez a nyomorult ország lassan már elfelejtette, milyen is az!

Sajnos a belga meccsel egy időben aztán terjedni kezdett a rossz hír is, miszerint mindannyiunk kedvenc Charlie Firpoja, Bud Spencer már az angyalok  között főzi a hagymás babot. A magyar lélekre oly jellemző, amennyire tud gyűlölni, annyira tud szeretni, hát e kapcsán ismét tapasztalhattuk. Alig-alig van ismerősöm, aki ne lenne a BS-TH filmek rajongója, és én is elmondhatom ugyanazt, mint generációm annyi tagja: ezen a két fickón nőttem fel. Első moziélményem bizonyosan hozzá köthető, anyukám vitt el rá óvodás koromban, bár arra már nem mernék megesküdni, hogy az adott film a Nincs kettő négy nélkül vagy a Piedone Hongkongban volt-e. Mivel Bud Spencert gyerekkoromban végig Piedonénak hívtak, alighanem utóbbi. Carlo Pedersoli Magyarországon szupersztár volt a 80-as évektől kezdve, és a mai napig az. Talán azért éppen ebben a régióban "futott be", mert itt van a legnagyobb szükség jóságos balek hősökre. Mennyire más is ez a mentalitás, mint ami az amerikai szuperhősökre jellemző... Se természetfölötti képességek, se vér, se bombázó az oldalukon;mindössze két barát, akik egymás oldalán küzdve mosolyogtatják meg a nézőket.

Most Bud Spencer emlékére a saját TOP 10-es BS filmlistámat mutatom be, amely ugyan a tízezredik ilyen lista lesz, de most ezzel tisztelgek a jóságos nagy maci emléke előtt! 

10. Én a vízilovakkal vagyok (1979)

9. Különben dühbe jövünk (1977)

8. Fél lábbal a paradicsomban (1990)

7. Az ördög jobb és bal keze (1971)

6. ... és megint dühbe jövünk (1982)

5. Aranyeső Yuccában (1980)

4. Kincs, ami nincs (1984)

3. Bűnvadászok (1977)

2. Nincs kettő négy nélkül (1984)

1. Nyomás, utána! (1983)

Nyugodj békében, Carlo Pedersoli! 

És mi köszönjük!