Összecsapás ménfőnél 1566-ban

Összecsapás Ménfő alatt 1566 június 14-én

Még a „Sziget a viharban” című előadásomra készültem január végén, amikor nem csekély meglepetésemre – már nem először – Ménfő nevébe botlottam Istvánffy magyarokról írt krónikájában az 1566-os év eseményeit olvasgatva. Rögvest el is határoztam, hogy gyorsan kikeresek erről minden hirtelenjében rendelkezésemre álló forrást, hogy írjak róla egy kis összefoglalót azok alapján. Ebből lett egy a februári Hegyalja újságban megjelent cikkecske – némi moralizálással, melyet nem tudtam megállni, hogy ne kerüljön bele –, amelyet majd szintén felteszek a blogra. Most azonban, négy forrást - melyek nem levéltáriak, így bőven finomításra szorulnának egy igazi kutató által, aki eljut Bécsbe - elemezve próbálom megállapítani, mi is történt Ménfő községnél 1566. június 14-én. A ménfői összecsapás Várpalota török ostromának (június 5-14) következménye volt, mely során Arszlán budai beglerbég (pasa) megpróbálta elfoglalni a híres magyar vitéz, Thúry György által védett várat. Palota két fontos török erőd Veszprém és Fehérvár között feküdt, ezért kellemetlen tüske volt a hódoltság testében. Először nézzük, milyen leírásokra bukkantam az otthoni könyvtáram gyors átböngészésekor:

Forgách Ferenc jeles történetíró, bár beszámol Palota ostromáról, sajnos nem említi a ménfőnél történt összecsapást. Ellenben bátyja, Forgách Simon láthatóan többlettudással bírt, melyet Forgách kéziratának pécsi kódexébe saját kézzel jegyzett fel:ⁱ

„Ott volt, s fő volt abban a hadban gróf Eck,ⁱⁱ gróf Helfestainⁱⁱⁱ is, és Claus von Haldstat,^iv 12 ezer német gyaloggal, azaz két regimenttel, és úgy indultak Palota segítségére. Thúry György nem volt sebesült. De a török immár, azaz Arszlán basa elment alóla [azaz Palota alól], mely elmenetel úgy történt, hogy kiküldte Palota alól a táborból Arszlán basa csatára a tatai kalauzt, Deli Lufftit, Győr felé nyelvet fogni. És hajtatott gróf Eck Csallóközból közel 200 vagy 300 kocsit, hogy azokon vesszőt, karót hordjanak, mert hogy még nem volt kész a győri épület [azaz a győri vár]. És hogy a kocsik a Bakonyba mentek, német és magyar gyalogok Győrről mentek velük őrizet okáért. Deli Luffti rájuk ütött, de azok lövésekkel oltalmazták magukat, és elment, nyelvet nem fogva. Éjjel a pasához jutott a palotai táborba, és azt mondta, hogy széle, hossza, száma nincs, amennyi kocsira ütött, akik a vár [azaz Palota] segítségére mennek. A pasa az éjszaka elszaladt, futva ment, sátorokat, élést, szerszámot ott hagyva, [és] még tarackot is egyet.”

Palota vára a XVII. században, festmény W. Dillich metszete alapján
(www.szigetvar.hu)

Rá támaszkodva a nagy magyar történetíró, Istvánffy Miklós így írt históriájában:^v

„Immár tized napja a hiábavaló várvívásnak^vi elmúlt vala, midőn [Arszlán pasa] haragjában s búsultában egy néminemű Deli Luftit,^vii tatai besliák^viii agáját (kik egy-egy lóval zsoldfizetésen vadnak), s ki az Bakony s Vértes erdeiben és Győr s Pápa felé az köz- s általutakat igen jól tudja vala, magához hívatván Győr felé küldé s negkémleté, ha Thurynak s az megszállottaknak valahonnét segítségek menne-é? Ki Szent Iván havának^ix 12. napján 40 társaival azon éjjel Ménfő falunál,^x nem messze Győrtől lesben szálla, s történék Thurynak s az palotaiaknak szerencséjére, hogy Eck zu Salm gróf,^xi kihez még az német válogatott seregek el nem érkeztenek vala, háromszáz szekeret hozván a Duna szigetéből, mely Csallóköznek mondatik, faeszköz-vágatni az győri bástyák épületi szükségére azok felé az erdők felé küldené, nem tudván azt, hogy Lufti azokban lappangana. S mindeneket négy-négy puskás vitézzel az ellenségnek (ha valaki történet szerént, azmint meg is történék, rájuk ütne) háborgatásától megoltalmaztatni parancsolna. Mikoron közelebb mentenek volna, Lutfi az lesből kiugordván az magyar- s németekkel elég puskásokra akada, kik vele mindjárást keményen harcolának. S midőn Lufti s az ellenség az szekerek s taligák rendit s az puskásokat mindenekről leugrándozni s zászlókat emelvén harcnak sietve menni látta, és senkit bennek el nem foghattanak volna, kitől valami bizonyost értekeznének, vélvén mind az egész hadat ott jelen lenni, oda, azhonnét jöttenek vala, Arszlánhoz száguldva visszamenének, s hogy az ellenség jelen volna és sietségnek okáért az gyalogságot szekereken hordozná, s nem messze volna, félelmesen megmondák.”

A számok esetében úgy tűnik más forrásokkal dolgozott Verancsics Antal, aki szintén leírást ad Palota ostromáról. Noha nyilvánvalóan ugyanarról az összecsapásról ír, helyszínt nem ad meg, és a nála szereplő számok is más forráson alapulnak:^xii

„A budai Arszlán basa megszállta Palota várát, mintegy ötezer törökkel, és sok számtalan köznéppel, kik fát hordtak, hogy az árkot megtöltsék, s tíz ágyúval törette [a falakat], de semmit neki nem árthatott.

A mindenható Úristen félelmet vetett rá, valami köznép, kik a Bakonyba fáért mentek Győr szükségére - 100 szekérrel -, ezt a török strázsa meglátta, megfutott Palota alá, a basát elijesztette, hogy mivel a német császár minden erejével megy [ellene]; az Úristen a basát megrettentette, éjjel elszökött Palota alól, az ágyukból valamennyit elvitt, valamennyit otthagyott, 44 tonna port, golyóbisnak sokaságát, sátort, lovat, hadakozó szerszámokat, [s] nagy szégyenvallással ment Székesfehérvárra.”

Van egy késői, de a történészek által nagyra becsült forrásunk is az ominózus összecsapásról, Hieronymus Ortelius Chronologia című műve.^xiii Igaz magáról a csetepatéról nem mond semmi különöset, viszont elmondja, hogy a Győrből délre induló német csapatot György, Helfenstein grófja vezette. Emellett szerinte 90 szekérből állt a karaván, melyet 12 válogatott német zászlóalj védett 900 fővel, és némi lovassággal. Ezt nem fordítom le, az idegesítő gót betűk, illetve a régi németben való járatlanságom okánál fogva.

Mindezek alapján a következően rekonstruálhatóak a történtek:

Arszlán pasa, Palota elhúzódó ostromának biztosítására kémeket küld a Győrből várt felmentő sereg megfigyelésére, így a térséget jól ismerő Deli Lufti tatai agát küldi ki 40 tatai besli lovasával. A csoport Ménfőnél foglal figyelőállást, ahonnan ellenőrizhették mind a Győr-Pápa, mind a Győr-Csesznek útvonalat. Mivel a Bécs felől érkező német csapatok fő gyülekezési pontja Győr, a magyar helyi erőké Pápa volt, így a kettő egyesülése ezeken az utakon át volt csak lehetséges Pápánál, vagy esetleg Veszprémnél. Utóbbi volt kevésbé valószínű, hiszen a veszprémi vár török kézen volt. Így logikus volt Luftiék által a Győr-Pápa út szemmel tartása. A források azt is elárulják, hogy feladatuk a német hadak mozgásának megfigyelése mellett a „nyelvfogás” volt. Azaz olyan foglyot kellett szerezniük, akit kihallgatva értékes információkat tudnak szerezni az ellenségről. Ezt Luftiéknak nem sikerült megoldaniuk. Úgy tűnik, Salm gróf csapatai kellően fegyelmezettek voltak, és nem kószáltak magányosan a környéken. Június 14-én a török őrszemek mozgást észleltek a Győr-Pápa úton. Dél felé mintegy 90-100 szekér haladt, úgy tűnik látszólag nem nagy fedezet mellett. A karavánt György, Helfenstein grófja vezette, céljuk a győri vár erődítéséhez szükséges faanyag beszerzése volt a Bakonyból. A győri vár kiépítése éppen ezekben az években zajlik, ekkor alakul ki a fülesbástyákkal védett modern erődítmény, amely Bécset hivatott fedezni. Luftiék valószínűleg alábecsülték a szekéroszlop védelmi erejét, vagy úgy gondolták, hogy így is képesek lesznek a kíséretből elfogni valakit, „nyelvnek”. Arról nem tudhattak, hogy a szekereket 1000-1200 katona védi, akiknek java a szekereken ülő puskás gyalogos volt.^xiv Lufti lovasai rátörtek a lassú oszlopra, ám annak reakciója igen heves védekezés volt, a puskások miatt valószínűleg megközelíteni sem tudták a szekereket, nemhogy nyelvet fogni. Így Lufti, úgy tűnik félreértve a helyzetet azt a következtetést vonta le, hogy ez a fáért induló csoport már a Palota felmentéséért induló keresztény sereg részét képezi, és a gyorsabb haladás érdekében azok még a gyalogosaikat is szekerekre ültették. Látván, hogy csapata veszélyben forog, és fogoly ejtésére nincs remény, feladatának egy másik részét tartotta időszerűnek, azt, hogy jelezze pasájának, az ellenség megindulását. Az összecsapás nem lehetett túl későn, hiszen még aznap bevágtattak lovasai a Várpalota alatt táborozó – és azt még mindig sikertelenül támadó – oszmán táborba. Arszlán budai pasa pedig azonnal döntött a megszállás félbeszakításáról, amelyet kissé túl buzgón hajtott végre, mivel sok felszerelés maradt a vár alatti síkon. Ugyanakkor Lufti csapata tévedése ellenére mégiscsak igaz hírt hozott, hiszen a felmentősereg végül elindult és 16-án valóban Palota alá ért. A ménfői összecsapás pedig következményeiben a palotai vár felmentését hozta el. A keresztény seregek ezt követően ellentámadásuk során elfoglalták Veszprémet, majd Tatát, így az 1566-os év jól indult a magyarság számára. Sajnos a folytatás már nem volt ilyen szerencsés.

Győr vára a XVI. század végén, színezett metszett Braun-Hagenberg:
Civitates orbis terranum című művéből. 

Jegyzetek:

iForgách Simon jegyzete öccse történeti művéhez: Ghymesi Forgách Ferencz nagyváradi püspök magyar historiája, 1540-1572. (MHHS 16.) Közli: Majer Fidél. Pest, 1866. p. 309. Egyszerűsítettem a korabeli nyelvezetet, az érthetőség kedvéért.

iiEck Graf zu Salm, győri főkapitány 1560-1574. Lásd: Pálffy Géza: Kerültei és végvidéki főkapitányok és főkapitány-helyettesek Magyarországon a 16-17. században. In: Történelmi szemle, 1997. 2. sz. p. 257-288

iiiGyörgyről (Georg), Helfenstein grófjáról nem sikerült pontos adatokat megtudnom egyelőre. Nyilvánvalóan a Helfenstein grófok családjának egyik tagja.

ivRóla végképp nem tudok semmit.

vIstvánffy Miklós magyarok dolgairól írt históriája Tállyai Pál XVII. századi fordításában. I/2. Bp.: Balassi, 2003. p. 392-393

viAzaz Várpalota ostroma, melyet június 5-én kezdtek meg a hudai pasa csapatai.

viiAz eredeti latin szövegben: „Luphtim quendam cognomine Delium”. Lásd: Nicolai Isthvanfi: Historiarum de Rebus Ungaricis. Coloniae Agrippinae, 1622. p. 465

viiiA besliák, azaz beslik könnyűfegyverzetű lovasok voltak.

ixAz általam használt XVII. századi magyar fordításban Szent Iván hava áll, de az eredeti latinban is június van.

xA latin eredetiben: „Memphonem vicum”, Historiarum de Rebus Ungaricis, p. 465.

xiA használt köteteben Salmy gróf Ecchius áll, de kicseréltem az egyértelműség végett a helyesre.

xiiVerancsics Antal összes munkái II. (MHHS 3.) Közli: Szalay László. Pest, 1857. p. 112-113 Az általam írt szöveg szintén némileg modernizált a könnyebb érthetőség kedvéért.

xiiiOrtelius Augustanus, Hieronymus: Chronologia oder Historische Beschreibung... Nürnberg, 1602. Az általam használt reprint kiadása: Budapest: Pytheas, 2002. p. 33r

xivOrtelius 900 német gyalogosról és ezenfelül lovasokról ír, míg Istvánffy 300 szekéren 4-4 puskás német és magyar gyalogról ír, így a kettő elég szépen harmonizál, akkor is, ha a szekerek számában nagy a különbség.