Tóth Elemér gazdasági zászlós naplója a Don-kanyarból I.

Minthogy szokás szerint csapongok a különféle témák között, most elkezdek egy új sorozatot is, amely egy tulajdonomban lévő Don-kanyarban íródott napló szövegét teszi közzé magyarázószöveggel a jegyzetekben. A napló írója Tóth Elemér zászlós, aki a Don-kanyarban harcoló 2. magyar hadsereg tevékenységét egy kicsit ismert szempontból mutatja majd be nekünk, hiszen gazdasági tevékenységekkel (GH) volt megbízva. A GH-s tiszteknek és tiszthelyetteseknek elsődleges feladata a 200 ezer katona és a hozzájuk tartozó felszerelés logisztikai biztosítása, amely nem volt egyszerű, hiszen eszközökkel nem álltak jól. Tóth Elemér október 21-én indult el otthonról, hogy csatlakozzon a már hónapok óta fronton levő magyar bakákhoz, ekkor került ugyanis ki az első pótlás a csapatokhoz, mivel azok harcoló állománya igencsak megcsappant az összecsapások során. A mai első részben az odajutás nem éppen eseménytelen napjait ismerhetjük meg. Mert a Don folyóhoz eljutni sem volt egyszerű. Ugyanis 9 napig tartott...

Katonavonat (Fortepan)

Tóth Elemér gazdasági zászlós naplója a Don-kanyarból

[Az első lapon]:

Tóth Elemér gazd. zls. Jászberény 1942. okt. 19-én

Megjegyzés:

Rövid naplóm Jászberényből való elindulásomtól az oroszországi Bugyonnijig.ⁱ

Természetesen szem előtt tartva azt, hogy harctéren vagyok, naplóm elveszhet, ellophatják, fogságba kerülhet, stb. szóval illetéktelen kezekbe kerülhet, ezért szándékosan sok mindent nem írtam be, amit majd a vázlatok alapján csak otthon fogok pótlólag bejegyezni.

1942. XII. 5. Tóth Elemérⁱⁱ

naplóm

Rövid útleírásom Jászberényből

[az] oroszországi Bugyonnijigⁱⁱⁱ

1942. október 21-én, szerda

Reggel 6 órakor nagy málhákkal fölszerelkezve teljes harctéri felszereléssel és 10 napi élelemmel ellátva indultunk el Jászberényből messze Oroszországba Novij Oszkolba.^iv Hatvanban a nagy málhák miatt a reggeli kassai gyorsvonatot lekéstük, így csak a délután 3 órakor induló személyvonattal utazhattunk tovább. Harmadmagammal indultam el, én mint GH^v főnök, egy pesti hadseregbeli őrmester, és a legényem. Kassára este 10 órakor érkeztünk meg, itt lejelentkeztem az irányító- és állomásparancsnokságnál. Az éjszakát Kassán az Európa szállóban töltöttem, de keveset aludtam, mivel éjfél-egy óra volt már, mire ágyba kerültem.

Október 22. csütörtök

Indulás Kassáról reggel 7 órakor. 7 óra 20-kor léptük át Kosztolánynál^vi a magyar-szlovák határt. Túlzsúfolt 3. osztályú kocsiban utaztunk, mint a legénység. Jó társaságban kedélyesen telt az idő. Állandóan esik az eső. Eperjesen is megállunk rövid ideig. Este már lengyel területen megyünk és 8 órakor befutunk az első nagyobb lengyel városba, Tarnówba. Itt hosszabb ideig állunk, meleg feketét kapunk és máris megyünk tovább Lengyelország belseje felé. Az éjszaka igen hűvös, fűtés nincs, és így nagyon összetörten és átfázva virrasztjuk át az éjszakát. Nyolcan vagyunk a fülkében, a mozdony nem bírja a hosszú szerelvényt, s így igen lassan haladunk.

Október 23. péntek

Reggel összetörten didergünk mindnyájan. Egy kis lengyel megállónál sikerült borotválkozni és mosakodni, s így felfrissülve várjuk az indulást, de vonatunk alig megy pár kilométert, ismét megállunk. Étvágyam kitűnő, jól érzem magam. Kedves kis társaság van együtt, egy gyalogsági főhadnagy, egy állatorvos főhadnagy, egy árkász hadnagy, egy tüzér zászlós, egy GH-s őrmester és én. A tiszti kocsiba velünk jön még több gyalogsági zászlós és sok katonaorvos, akik különböző tábori kórházakba mennek.

3/4 2 óra és még mindig a nyílt pályán veszteglünk. Közben sok német katonavonat megelőz bennünket, több sebesültszállító vonat is.^vii Lengyel állomásokon magyar „Levente” cigarettát^viii adok el lengyel lakosoknak. 100 darab levente 15-20 márka. Kit hogy lehet becsapni. Egy márka = 160 fillér. 100 darab leventéért, ami otthon 3 pengő, itt 32 pengőt adnak.

Ma nem esik az eső. Olasz^ix és német kocsikat is csatolnak a szerelvényünkhöz. Végre 1/4 4-kor új mozdonyt kapunk és elindulunk. Szépen süt a nap. Végre 5 óra után megérkezünk Lembergbe.^x Przemysl után hatalmas állomás, a háború nyomai mindenütt látszik. Sok lerongyolt és kiéhezett ember kenyeret és cigarettát kéreget. Az eső újból esik és hűvös van. Itt a németekből meleg feketekávét kapunk, de nagyon keserű. Egy vezérkari őrnagy úr, aki velünk utazik mindent elkövet, hogy fűtést kapjunk, de nem sikerült, így dideregve utazunk tovább. Majd átlépjük az orosz határt. A vasúti sínek mellett őrtornyokban 100-150 lépésnyire magyar őrszemek állnak őrt.^xi Sok felrobbantott és tönkrement vasúti szerelvényeket látunk.

Október 24. szombat

Nagyon keveset aludtam, összetört az éjszaka. Reggel egy házi borbély megborotvált mindnyájunkat, fejenként 10 db cigarettáért. Hűvös esős időben megyünk tovább Ukrajna hatalmas területén. Itt-ott még folyik a cséplés. Brodyt^xii elhagyva megyünk Berdicsev^xiii felé. Összelövöldözött városként pillantjuk meg 2 óra után Berdicsevet. Szépen kisüt a nap, nagy mosakodást rendezünk. Itt este 8 óráig fogunk állni. Felhasználtam ezt a kis időt és egy gyalogsági hadnagy bajtársammal bemegyünk a várost megnézni.

Összelőtt házak, utcasorok hevernek romokban, nagy szegénység, mindenki napraforgómagot rágcsál. Semmiféle italt nem lehet kapni a városban.

Este 8 óra után indulunk tovább Kijev felé, mely kb. 200 km-re van. Az idő éjjel igen hűvös a kupéban, mindenki meg van fázva, én is nagyon köhögök. A kocsit még mindig nem fűtik, aludni ismét nem tudunk.

Október 25. vasárnap

Egész éjjel mindössze 30-40 km-t tettünk meg. Kazatovon^xiv reggel 7-ig ácsorgunk az állomáson. Végre elindulunk, gyönyörűen kisüt a nap. Remek vasárnap van. Reggeli mosakodás után erős köhögéstől eltekintve jól érzem magam. ? 10 előtt érünk Fastowba,^xv majd lassan döcögünk tovább verőfényes szép őszi napsütésben. ľ 1 óra felé futunk be Kijevbe. Hatalmas épületek, óriási pályaudvar. Egy és fél milliós város. A háború nyomai észlelhetők mindenfelé. Hosszabb pihenőt tartunk és vonatunk csak este 10-11 óra felé fog tovább indulni. Itt sem maradnak el a nyomorba süllyedt, kenyeret kéregető oroszok.

A kis várakozási időt felhasználva egy hozzám beosztott őrmesterrel bementem a várost megnézni. Nagyon szép város. Gyönyörű épületek, pl. a kijevi opera,^xvi az ukrán Parlament,^xvii a Szovjet ház stb. A belváros legszebb utcája végig romokban hever, amit állítólag maguk az oroszok robbantottak fel. Gyönyörű 6-7 áruház összebombázva, amelyekről sikerült fényképet is szereznem.^xviii

Este megvacsoráztunk a magyar házban,^xix és sikerült egy hadnagy közbenjárására 1 liter jó magyar bort szerezni. Nagyon olcsó és kitűnő volt.

Este 10 felé kimentünk az állomásra, de legnagyobb meglepetésünkre azt halljuk, hogy a vonatunk már 7 órakor elment. Így mi ketten szépen lemaradtunk. Minden poggyászunk, , még a köpenyünk is a vonaton maradt. Rövid tanakodás után újból bemegyünk a városba, és jelentkezünk a magyar katonai parancsnokságnál,^xx ahol éjjeli szállást kaptunk és megmondták, hogy reggel 4:40-kor indul egy német futárvonat, azzal utolérhetjük a többieket. 12 óra volt, mire lefeküdtünk.

Kijev romokban, 1942 (Fortepan)

Október 26. hétfő

? 4-kor felkelés és gyors iramban siettünk ki az állomásra. Sikerült is a német vonatot elérni. Vonatunk átfut a hatalmas Dnyeper hídján. Konotopnál^xxi utolérjük bajtársaink vonatát, kik nagy örömmel üdvözölnek, különösen a legényem örül megérkezésemnek. Most már ismét velük utazunk tovább. D.u. 5 óra felé érünk be [a] Vorozsba^xxii nevű városba. Este 8 órakor kaptunk a németektől meleg vacsorát, káposztalevest és meleg feketekávét. Itt éjjeleztünk 2 óráig, majd elindultunk Kurszk felé.

Nagyon jól érzem már magam, a köhögésem elmúlt, úgy látszik, használt a Kijevben megivott 1 liter jó magyar bor.

Október 27. kedd

Ködös, hűvös reggel futunk be Lgovba,^xxiii itt ágazik el az út a Brjanszki-i őserdő felé. A partizánok hazája ez.^xxiv Itt is sokan leszállnak a tisztek közül. Méhesy Kornél tüzér zászlós is leszáll itt, akivel eddig együtt utaztam. Szomorúan vátunk el, mert nagyon összebarátkoztunk már. D.e. 10 óra felé értünk Kurszkba. Összeomlott pályaudvar, itt is kenyeret és cigarettát kéregetnek a muszkák. [Az]Igen piszkos állomásról este 7 óra felé indultunk el Sztarij Oszkol felé. Replőtámadást nem kaptunk, az éjszakát a hidegtől eltekintve elég jól töltöttük el.

Október 28. szerda

Reggel a németektől meleg feketekávét kapunk, bár nagyon keserű volt, mégis jól esett. A nap errefelé sokkal hamarább kél, mint otthon Magyarországon, de viszont hamarább is nyugszik. Gyakran járnak erre orosz repülők, de légitámadást eddig még nem kapott a vonatunk. Ismét sok kocsit kapcsoltak hozzánk, s ezért megint lassan haladunk.

Jól érzem magam, az idő nagyon szép, egész melegen süt a nap. Már nagyon unom a sok konzervet és a többi hideg ételeket, miken már 8 napja élek. Nagyon kívánunk mindnyájan egy kis hazai meleg ételt. 11 óra felé lassan haladunk Izokuwkino felé. Közben magyar katonákkal találkozunk, akik mennek haza szabadságra. Nagyon lassan döcögünk előre. Izukowkino állomást elhagyva sok helyen még keresztben áll a gabona. A vasút mentén hatalmas bombatölcsérek, odébb elhagyatott elhagyott és szétlőtt 30 tonnás orosz tankok^xxv állnak némán. Negyed 1-kor Rogovoye-be, háromnegyed [hiányzik az óra! -HG-]-kor Sztarij Oszkolba érkeztünk. Innen csak este 11 órakor indulunk tovább Novij Oszkolba. Felhasználva ezt a hosszú várakozási időt, egy gyalogsági hadnagy, egy tüzér zászlós és én kimentünk a várost megtekinteni. Egy magyar kórház GH főnöke látott vendégül, finom konyakot, csokoládét és savanyúcukrot kaptunk tőle az útra. [A] Valamikor szép fekvésű kis orosz város most tiszta romokban hever, jóformán egy ép házat nem láttunk. Úgy éreztük magunkat, mintha otthon Magyarországon járnánk, mindenütt magyar szót hallunk, magyar utcanevek, mint: Fürdő utca, Állomás utca, Árpád utca stb.^xxvi Itt találkoztunk az első fogolyszállítmánnyal. Orosz menekültek és foglyok hosszú sorát szuronyos magyar katonák kísérik a Don felől. Kiéhezett és lerongyolt embertömeg, rettenetes látványt nyújtott.

Este vacsora: bableves, füstölt hússal. Nagyon jól volt elkészítve. Itt volt egy esetem 1 köteg pokróccal. 7 órakor elhelyezkedtünk a vasúti fülkénkben és aludni próbáltunk, de sajnos ez nem sikerült, mert itt kaptuk az első orosz légitámadást ? 8-kor, amit fél óra után egy újabb követett. Este 10-kor végre vonatunk elindult utazásunk végcélja, Novij Oszkol felé.

Október 29. csütörtök

Éjféli 1 óra után érkeztünk meg Novij Oszkolba, itt tudtunkra adták, hogy tovább már nem megyünk, így az éjszakát itt töltjük el a tiszti szálláson. A legénység az éjszakát az állomás épületében töltötte el. Az éjszakát elég kellemesen töltöttük el, csak nagyon keveset aludtunk, mivel 3 óra volt, mikor lefeküdtünk és 7 órakor már kint az állomáson voltunk. Itt megborotválkoztam és tisztálkodtam, majd megreggeliztünk. Éppen most mondják, hogy készülődjünk gyorsan, mert mindjárt jön értünk egy teherautó, ami elvisz minket Bugyonnijba.^xxvii Itt már 70-75 km-re vagyunk csak a fronttól, ahol jelenleg is nagy csaták dúlnak.

Kellemes meglepetés ért mindnyájunkat, mivel a beígért teherautó helyett egy kényelmes autóbusz (Pécs város autóbusza^xxviii) jött értünk. Mindnyájunknak bőségesen jutott ülőhely, még a legénységnek is. Jó 3 órai autózás után a rettenetesen elhanyagolt orosz utakon megérkeztünk Bugyonnijba (Bugyonnij^xxix orosz marsalról elnevezett város). Végig az úton a megszokott látvány: összelőtt tankok, luxus- és teherautók, döglött lovak stb. Az utat éppen most javítják kárpátaljai magyar zsidó munkás századok, akikre szuronyos magyar katonák vigyáznak. A város rendezetlen és piszkos, a háza össze vannak bombázva, a lakosság lerongyolva, éhesen kóborol, kenyeret kéregetnek a katonáktól. Bugyonnijbe, itt lejelentkezünk a katonai parancsnokságnál, ahol további és végleges állomásunkról csak másnap fognak dönteni.

Elszállásolási helyünk jó, fűtött szobákban vagyunk. Nekem az embereim készítettek egy vaságyat és a kályha mellett egy pompás fekvőhelyet készítettek. Legénység szalmán, a padlón fekszik, de nekik is jó helyük van. Nagyon örültem, hogy hosszú 10 napi utazás után végre levetkőzve, mint otthon egy ágyban fekhettem, mert 10 nap alatt csak egyszer volt lent lábamról a csizma. Vacsorára jó forró feketekávét, pirított szalonnát vöröshagymával és gyümölcsízes kenyeret ettem. Vacsoránkat elfogyasztva 8 órakor már ágyban voltunk, hogy kipihenjük a hosszú út fáradalmait. De alig, hogy elaludtunk, máris megjelentek az orosz raták^xxx és szorgalmasan dobálták le ránk [terhüket]. Már annyira megszoktuk, hogy bár a 100 kg-os bombák egész közelünkben robbantak, [hogy] ágyunkban megfordulva tovább aludtunk.

Akeszejevka, Szentháromság templom (Fortepan)

Jegyzetek:

iBugyonnij mai neve Birjucs, Ukrajnában a Don folyótól nyugatra, a januári hadműveletekben is fontos szerepet játszó Tyihaja-Szosznya patak mellett.

iiEzt Tóth zászlós a napló hazaküldésének napján jegyezte bele utólag a dátum alapján.

iiiEredetileg e sor helyett ez állt: „Oroszországba Novij Oszkolba”

ivA 2. hadsereg nyári és kora-őszi veszteségeinek pótlására a hadvezetés október 17-én 82 menetszázadot, egyéb speciális kontingenst, összesen 980 tisztet és 33400 főnyi legénységet mozgósított. Lásd: Szabó: Don-kanyar. p.170.

vGH – Gazdasági Hivatal. Zászlós rendfokozattal bíró gazdasági altisztek rendszerint egy-egy zászlóalj ügyeit intézték.

viHernádszentistván, szlovákul Kostol'any nad Hornádom.

viiEkkoriban a német offenzíva a Kaukázus felé fordult, a támadó éket képező német csapatok utánpótlása elsőbbséget élvezett a magyarral szemben.

viiiA „Levente” cigarettát (szivarka) 1928-tól hozták forgalomba a Levente-mozgalom népszerűsítésére, csomagolásán egy Levente ifjú állt. Eredetileg a 20 db-os csomag 40 fillérbe került, a háború idején már egyszerűbb barnás kiszerelésben árulták. A fronton a katonák közt nagy népszerűségnek örvendett. Mint az a naplóból is kiderül egyben kereskedni is lehetett vele.

ixAz olasz 8. hadsereg a 2. magyar hadseregtől délre foglalt állst, szi8ntén a Don folyó partján.

xMa Lvív, Ukrajnában. Eredetileg a magyar neve Ilyvó volt, de a Monarchia idején már nálunk is többnyire német nevén, Lembergnek nevezték. Történelmi lengyel neve: Lwów.

xiNyilván az Ukrajnában megszálló és partizánvadász feladatokat ellátó Magyar Megszálló Csoport csapatai őrködtek itt.

xiiBrody, város Ukrajnában Lembergtől kelet-északkeletre 80 kilométerre.

xiiiBerdicsev (ukránul: Berdicsiv), város 250 kilométerre Brodytól keletre Kijev felé.

xivValószínűleg a Berdicsevtől délkeletre 30 kilométerre fekvő Kozatynra gondol az író.

xvMa Fastiv városa, az Unava folyó mentén Kijevtől délnyugatra.

xviAz 1901-ben megnyitott kijevi operaházról (ma: Ukrán Nemzeti Operaház) van szó.

xviiAz ukrán országgyűlésnek ma is helyet adó Parlament a sztálini korszak épülete, 1939-ben készült el.

xviiiFénykép nincs a tulajdonomban.

xixNem tudom, milyen épület lehetett ez.

xxBizonyára az 1941. októberében megalakult Magyar Megszálló Csoport kijevi parancsnokságáról van szó.

xxiA naplóban Konotov áll. Konotop Kijevtől északkeletre fekszik, nagyjából 200 km-re.

xxiiTelepülés Konotoptól keletre 75 km-re.

xxiiiA naplóban Ligow. Város Kurszktól nyugatra 65 kilométerre.

xxivA Brajanszki erdő környékén lezajlott 1942. évi őszi partizánellenes harcokról: Ungváry: A magyar honvédség... p. 144-155

xxvTalán 26 tonnás T-34-esek lehettek.

xxviSztarij Oszkol fontos ellátóhelye volt a 2. Magyar hadseregnek, több tábori kórháza és ellátócsoportja ide települt.

xxviiBugyonnijt a naplóíró Budjeni-nek írja.

xxviii A 2. magyar hadsereget a hadvezetés igyekezett a lehető legjobban felszerelni gépállomány tekintetében, de ennek ellenére messze elmaradt a korszerű hadseregektől ebben. A hadsereg mozgósításakor sok civil járművet is igénybe kellett venni, így kerülhetett egy pécsi busz is a frontra. A hadsereg gépjárművekkel való felszerelésére: Szabó: Don-kanyar. p. 54-60

xxix Szemjon Mihajlovics Bugyonnij (1883-1973) szovjet marsall. A jellegzetes bajuszáról könnyne felismerhető szovjet katona címe ellenére kifejezetten rossz hadvezér volt, aki a II. világháborúban is az orosz polgárháború (ahol sikeresen szerepelt) módszereit próbálta használni. Egyébként Sztálin nagyon közeli munkatársa.

xxx A „Rata” a szovjet Polikarpov I-16-os vadászrepülőgépet jelentette, amely „Rata” azaz „patkány” becenevét még a Spanyol polgárháborúban kapta, ahol a köztársaságiak vetettek be ilyen harci gépeket.