2015. május 19., kedd

Könyvajánló: Átverések vígjátéka - Ámokjáték

Sebastian Fitzek: Ámokjáték
(Amokspiel)
Szeged: Könyvmolyképző, 2011


Tulajdonképpen csak azért kezdtem neki a könyvnek, mert lazításként két kemény diplomáciatörténeti kötet között kellett valami habkönnyű, és sajnos francia krémes éppen nem volt itthon. Akkor bántam, most utólag nem annyira. Ugyanis meglepően jó könyvnek találtam, igaz még abból a korból való, amikor a Könyvmolyképző nem adott ki minden vackot. A sztori feszes, mint Scarlett Johansonon a Fekete Özvegy-kosztüm, és ahhoz hasonlóan minden a helyén is van benne. Főszereplőnk Ira Samin John McClane és Csernus Imre közös lánya - szerencsére nem külsőre, hanem "csak" pszichésen. Bár jobban belegondolva elég veszélyesnek tűnik ez a kombináció. Szóval Ira (Mekkora poén! Egy terrorellenes IRA!), egy túsztárgyaló. Feladata kimenteni a túszokat, a halott szerelmét kereső és felkutatását követelő pszichopata kezei/stukkerei/bombái közül. Mivel Ira éppen öngyilkosságra készült aznap reggel, ez annyira tűnik hasznosnak, mint egy szelet Milky Way az űrutazáshoz.

A karakterek úgy vannak odafröccsentve az olvasó elé, hogy Jackson Pollock is büszke lenne rá. Alig van valamiféle karakter, ami kivehető. Mondjuk nagy jellemfejlődést nem is indokolt olyan sztoriban keresni, amelynek időtartama gyakorlatilag egy napra korlátozódik. Vannak a regényben olyan klisék, amiket jobb lett volna hagyni (az egyik túszul ejtett természetesen Samin lánya, - De utálom az ilyet!), vagy olyan fordulatok, amiket hamar kitaláltam, de nem túl fájdalmasak és logikailag a helyükön vannak. Volt benne azért olyan húzás is, amit nem lepleztem le és tökéletesen meglepett. Esetleg a néha szélsőséges eseményeket/jellemeket lehetne felróni, mint nem hihetőeket, ám ezt ellensúlyozza a feszültség, ami árad a sorokból és így megbocsáthatóak. 
A vége kissé kiszámítható volt, rájöttem a beépített ügynök kilétére és kissé bornírtra sikeredett a befejezés, de végig szórakoztatni tudott. És ez ma már nagy szó.

A magyar szöveg világos, a fordító jó munkát végzett és nem érezhető, hogy eredetileg idegen nyelvű a könyv. A speciális német szlenget néhány lábjegyzet is segíti. Ez külön plusz arany pöttyöt... pardon: pirospontot érdemel.  Jó krimi mindent összevetve, megajánlom neki a hetes osztályzatot. 

Osztályzat: hét részeges John McClean a tíz részeges John McCleanből.

www.moly.hu: 91%
www.goodreads.com: 3.94 pont


Nincsenek megjegyzések: