2015. január 25., vasárnap

Források a történelmi Artemiszia királynőről

Legközelebbi ménfőcsanaki előadásom a történelmi témájú hollywoodi filmekkel foglalkozik majd, közte kiemelten a 300: A birodalom hajnala című alkotással. Ennek egyik főszereplője Artemiszia (szerepében: Eva Green), Halikarnasszosz királynője. Tulajdonképpen I. Artemisziának kellene írnunk, hiszen volt egy második is ugyanezen a néven, csak 130 évvel később. Most I. Artemisziáról írom le, hogy ténylegesen mit tudunk az ókori források alapján. Nem könnyű a dolog, hiszen szét kell választani a két Artemisziára vonatkozó adatokat, melyek megkeverhetik a nem kellően óvatos kutakodót. Sajnos a királynőről nem sok információ maradt ránk, és azok nagy része sokszor nem áll összhangban a filmben sugallt képpel.

Az Artemisziát alakító Eva Green a 300 - A birodalom hajnala című filmben

I.
Fő forrásunk halikarnasszoszi Hérodotosz, aki egy generációval az általa elmesélt görög-perzsa háború után élt, ráadásul éppen az említett királynő városában született. Hérodotosz a következő részleteket hagyta ránk Artemiszia életéből:

Hérodotosz: A görög-perzsa háború[1]
VII. „99. A többi vezér nevét [a perzsa flotta vezéreiről van szó - HG] nem sorolom fel, mert nem látom szükségesnek. Meg kell azonban említenem a csodálatot érdemlő Artemisziát, aki asszony létére elment a hellén hadjáratba. Férje halála után ő vette át országában az uralmat, s noha felnőtt fia volt, hősies bátorsággal önként, minden kényszer nélkül hadba vonult. Artemiszia, Lügdamisz leánya volt tehát a neve, s apja révén Halikarnasszoszból, anyja révén Krétáról származott. Mint Halikarnasszosz, Kósz, Niszürosz és Kaludna uralkodója öt hajóval érkezett; a szidóni[2] hajók után ezek voltak a legkiválóbbak az egész hajóhadban, és valamennyi szövetséges közül Artemiszia adta a legjobb tanácsokat a királynak. Az uralma alá tartozó városok lakói mind dór eredetűek voltak, mert Halikarnasszosz Troizén[3] gyarmatvárosa, a többiek Epidauroszéi.”

VIII. „67.[…]Xerxész lement a hajókhoz [a Szalamiszi csata előtt - HG], hogy beszéljen a hajósokkal, és meghallgassa a véleményüket. Trónszéken ülve színe elé hívatta a városok türannoszait és a hajók kapitányait, akik a király által adományozott rangok sorrendjében foglaltak helyet. Az első helyen ült Szidón királya, majd Türosz[4] királya következett, s utánuk a többiek. Xerxész mindegyikükhöz sorban odaküldte Mardonioszt, és megtudakolta, hogy ajánlják-e neki a tengeri ütközetet.”
68. Mardoniosz Szidón királyán kezdte, s mindenkit sorra megkérdezett, de mind a csata mellett voltak, egyedül Artemiszia beszélt a következőképpen: „Mondd meg a királynak, Mardoniosz, hogy mit gondolok én, aki nem kullogtam hátul az euboiai csatában,[5] és nem kis haditetteket hajtottam végre: Uram, kötelességem őszintén tudatni veled, hogy mit tartok a legjobb megoldásnak. Azt javaslom, hogy kíméld hajóidat, és ne bocsátkozz tengeri csatába. Mert az ellenség katonái annyival erősebbek a tengeren a te katonáidnál, mint a férfiak az asszonyoknál. Miért kell neked egyáltalán vállalnod egy tengeri csata kockázatát? Nincs-e hatalmadban Athén,[6] ami miatt erre a hadjáratra elindultál, és nem foglaltad-e el Hellasz többi részét is?[7] Senki sem képes már feltartóztatni téged, akik szembeszálltak veled, meglakoltak, ahogy megérdemelték. Megmondom neked, hogy véleményem szerint miképp fog alakulni ellenségeid sorsa. Ha nem sietsz azzal a tengeri csatával, hanem itt tartod hajóidat a partközelben és magad is itt maradsz, vagy akár átvonulsz Peloponnészoszra, könnyen eléred, amiért idejöttél. Mert a hellének nem képesek sokáig ellenállni neked, s ha szétszórod őket, elmenekülnek a városaikba. Egyrészt, úgy tudom, azon a szigeten nincs élelmük,[8] másrészt, ha a szárazföldi sereged a Peloponnészosz ellen vonul, nem valószínű, hogy akik onnan jöttek, nyugodtan fognak itt ülni, és nyilván eszük ágában sem lesz Athénért tengeri ütközetbe bocsátkozni. Ha azonban most mindjárt meg akarsz ütközni a tengeren, félek, hogy a hajóhadad is és a szárazföldi sereged is nehéz helyzetbe kerül. És gondolj még valamire, királyom: kiváló embereknek hitvány rabszolgái vannak, a silány embereknek pedig derék rabszolgái. Neked is, aki a világon a legkiválóbb ember vagy, a leghitványabb rabszolgáid vannak, hiszen szövetségeseidnek, az egyiptomiaknak, a küprosziaknak, a kilikiaiaknak, meg a pamphüliaiaknak az égvilágon semmi hasznát nem veszed.[9]
69. Amikor Artemiszia mindezt elmondta Mardoniosznak, barátai lesújtva hallgatták szavait, és rettegtek, hogy a király haragja lesújt rá, amiért le akarja beszélni a tengeri csatáról. Rosszakarói viszont, akik irigykedtek rá, amiért a király valamennyi szövetségese közül őt tartotta a legtöbbre, kárörömmel hallgatták szavait, abban a reményben, hogy Artemiszia kihívta maga ellen a végzetet. Mikor azonban Mardoniosz az összes választ elmondta a királynak, a legjobban Artemiszia véleménye tetszett neki; mindig is sokra tartotta az asszonyt, s most még jobban becsülte. Mindazonáltal a többség véleményét fogadta el; szentül hitte, hogy emberei Euboiánál azért harcoltak gyengén, mert ő maga nem volt ott. Most azonban elhatározta, hogy személyesen figyeli az ütközetet.
87. Hogy a barbárok és a hellének közül kik hogyan harcoltak, azt nem tudom pontosan elmondani, mindenesetre Artemiszia annyira kitüntette magát, hogy őt a király attól fogva még jobban megbecsülte. Amikor ugyanis a király hajóhadában felbomlott a rend, Artemiszia hajóját egy attikai gálya üldözőbe vette. Artemiszia nem tudott elmenekülni, mert a szövetséges hajók útját állták, s történetesen ő volt a legközelebb az ellenséghez. Olyan tettre határozta el magát, amelyet sikerült is véghezvinnie: az athéni hajó elől menekülve teljes lendülettel nekirontott egy szövetséges hajónak, amelyen kalündaiak[10] voltak királyukkal, Damaszithümosszal. Lehet, hogy Artemiszia még korábban, a Hellészpontosznál[11] összeveszett ezzel a Damaszithümosszal, de nem tudom megmondani, hogy szándékosan vagy véletlenül támadta-e meg a kalündai hajót. Mindenesetre az, hogy a hajót megtámadta és elsüllyesztette, kétszeresen is hasznára vált. Mikor ugyanis az attikai hajó kapitánya meglátta, hogy Artemiszia egy barbár hajóra támad, azt hitte, hogy Artemiszia hajója a hellén hajóhadhoz tartozik, vagy elpártolt a barbároktól és átállt a hellénekhez, ezért abbahagyta az üldözését, és egy másik hajó ellen fordult.
88. Artemiszia így hát megmenekült, és ezzel a saját seregének kárt okozó tettével megnyerte Xerxész tetszését. A király ugyanis, mint mondják, az ütközetet figyelve meglátta, amint Artemiszia nekitámad annak a hajónak, s ekkor kíséretének egyik tagja megjegyezte: „Látod, uram, milyen nagyszerűen harcol Artemiszia, most is elsüllyesztett egy ellenséges hajót!” Xerxész megkérdezte, hogy valóban Artemiszia hajtotta-e végre a haditettet. Kísérete igennel válaszolt, mert mind felismerték az Artemiszia hajójára festett jelvényeket, így hát meg voltak róla győződve, hogy ellenséges hajót süllyesztett el. Artemiszia legnagyobb szerencséjére a kalündai hajó legénységéből egyetlen ember sem maradt életben, így nem volt senki, aki vádat emelt volna ellene. Xerxész erre megjegyezte: „A perzsa férfiak asszonyokká válnak, az asszonyok pedig férfiakká!” A hagyomány szerint ezt mondta Xerxész.
93. … A legvitézebbül küzdő harcosok között volt az aiginai Polükritosz, továbbá két athéni: az anagüruszi Eumenész és a pallénéi Ameiniasz. Ő vette üldözőbe Artemiszia királynőt, mivel tudta, hogy Artemiszia azon a hajón van. Elhatározta, hogy addig harcol, amíg vagy el nem fogja a királynő hajóját, vagy el nem veszíti a sajátját. Mert ilyen parancsot kaptak az athéni kapitányok, ezenkívül még tízezer drachma jutalmat is tűztek ki annak, aki élve elfogja Artemisziát: nagyon haragudtak rá, hogy asszony létére részt mert venni az Athén elleni hadjáratban. Artemisziának azonban, mint az előbb említettem, sikerült elmenekülnie. Azok a perzsák, akiknak hajói épen maradtak, Phaléronban gyűltek össze.
101. … Majd [Xerxész] tanácsba hívta a perzsa vezéreket, és úgy döntött, hogy Artemisziát is meghívja, mert az előző megbeszélésen Artemiszia volt az egyetlen, aki előre látta, hogy mit kell tenni. Amikor Artemiszia megérkezett, Xerxész elküldte a többieket – a perzsa tanácsadókat és testőröket -, és így szólt hozzá: „Mardoniosz azt tanácsolja, hogy maradjak itt és támadjam meg Peloponnészoszt. Azt állítja, hogy nem a perzsák és nem a szárazföldi sereg okozta a balsikert, és égnek a vágytól, hogy kiköszörüljék a csorbát. Azt tanácsolja tehát, hogy vagy ezt tegyem, vagy menjek haza a haderő nagyobbik részével, ő pedig a seregből kiválasztott háromszázezer emberrel leigázza nekem Hellaszt. Minthogy te már a tengeri ütközet előtt is bölcsen szóltál, amikor azt tanácsoltad, hogy ne vállalkozzam az összecsapásra, kérlek, mondd meg, hogy melyik megoldást válasszam, mikor cselekszem helyesen.”
102. Ilyen szavakkal kért tanácsot a király, Artemiszia pedig a következőképpen válaszolt: „Királyom, nehéz megmondani, hogy melyik utat kövesd, mikor cselekszel a leghelyesebben. Mindenesetre azt ajánlom, hogy haladéktalanul térj haza, Mardonioszt pedig, ha valóban teljesíteni akarja ígéretét, hagyd itt az általa kiválasztott emberekkel. Mert ha leigázza azokat, akiknek a legyőzését megígérte, ha tervét szerencsésen végrehajtja, a tied lesz uram, a dicsőség, hiszen a te szolgád szerezte meg. Ha viszont csődöt mond a vállalkozás, nem dől össze a világ, hiszen te épségben megmaradsz, házad megőrzi hatalmát, s amíg a te és házad épsége nem csorbul, addig sok csatát kell megvívniuk a helléneknek, hogy megmaradjanak. Mit sem számít, ha Mardonioszt baj érné, hiába győznék le őt a hellének, nem lenne igazi győzelem, hiszen csupán a te szolgád felett diadalmaskodnának. Te azonban megvalósítottad hadjáratod célját felperzselted Athént, úgyhogy most már nyugodtan hazatérhetsz.”
103. Tetszettek Xerxésznek ezek a szavak, mert pontosan azt fejezték ki, amire maga is gondolt. Véleményem szerint akkor sem maradt volna Hellaszban, ha a világon minden férfi és nő azt tanácsolja neki, annyira elfogta a félelem. Így hát megdicsérte Artemisziát, és rábízta az ágyasaitól született néhány fattyú gyermekét, akik vele voltak, hogy vigye magával Epheszoszba.”

Xerxész nagykirály a perszepoliszi palota egyik ábrázolásán
(www.livius.org) 

II.
Most Polüainosz következik, aki a Kr.u. II. században élt és alkotott. Összeállította Strategemata című alkotását, amelyben példákat kívánat adni a hadvezéreknek, hogy miként viselkedjenek adott szituációban. Műve katonai szempontból nem túl hasznos, ugyanakkor sok kis történetet hagyott hátra más íróktól idézve, amelyeket nélküle nem ismernénk. Artemisziáról is ebben maradt fenn öt kis bejegyzés.

Polüainosz: Strategemata, 53.[12]
„1. Artemiszia, a Szalamiszi tengeri csatában megállapította, hogy a perzsákat legyőzték, és közel áll ahhoz, hogy a görögök kezébe kerüljön. Ezért elrendelte, hogy a perzsa színeket vegyék le [hajójáról], és megparancsolta a kapitánynak, hogy támadja meg a mellette hajózó perzsa gályát. A görögök látva ezt, elhitték, hogy az egyik szövetségesükről van szó, és magára hagyva erőiket a perzsa flotta más része felé fordították. Artemiszia eközben tiszta utat nyert, és biztonságban elmenekült Káriába.
2. Artemiszia, Lügdamisz lánya, elsüllyesztette Kalündiai szövetségesének hajóját, amelyen Damaszithümosz parancsnokolt. Bátorsága elismeréseként a király küldött neki egy teljes görög páncélzatot, míg a hajó kapitányának egy guzsalyt és egy orsót ajándékozott.
3. Artemiszia mindig hadihajón[13] volt, és fedélzetén saját görögjeit[14] helyezte el, természetesen barbár színekben. Amikor ő üldözött egy görög hajót, felhúzta a barbár színeket,[15] de amikor őt kergette egy görög hajó, felhúzatta a görög színeket, hogy az ellenség tévedésből őt görögnek higgye és feladja az üldözését.
4. Artemiszia leshelyen helyezte el katonáit, közel Latmoszhoz,[16] és saját maga számos szekérre ültetett nővel, eunuchokkal, zenészekkel ünnepi áldozat bemutatására vonult az Istenek anyjának szentelt ligetbe, 7 sztadionnyira[17] a várostól. Amikor Latmosz lakói kijöttek, hogy megcsodálják a felvonulást, a katonák bevonultak a városba és birtokba vették. Így Artemiszia fuvolák és cintányérok segítségével foglalta el azt, amit korábban hiába igyekezett megszerezni a fegyverek erejével.[18]
5. Artemiszia, Kária királynője, mint Xerxész szövetségese harcolt a görögök ellen. A híres Szalamiszi csatában, a király elismerte, hogy mindenkinél kiválóbban viselte magát a flotta tisztjei közül. És [Xerxész] még a csata hevében, látva a nő kiválóságát, felkiáltott: „Ó, Zeusz! Bizonyára ezt a nőt férfi anyagból gyúrtad, a férfiakat pedig nőiből!””

III.
Plutarkhosz jóval közismertebb író, aki az I-II. század fordulóján írta meg fő művét, melyet Párhuzamos életrajzok címen ismerünk. Ám valójában más írásai is ránk maradtak. A Morália című anyag például afféle jegyzethalmaz, melyben szerzőnk mindenféle témát érint, minden összefüggő tartalom nélkül. Ebben van egy fejezet, amelyben Hérodotoszt kritizálja, annak történetírói módszerei miatt. Ezekben is találunk némi információt.

Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok, Themisztoklész, 14.[19]
„…A dekeleiai Ameiniasz és a paianiai Szóklész hajójukat teljes sebességgel nekivezették [a perzsa - HG] Ariamenész hajójának. Mikor a két bronzveretű hajóorr egymásba fúródott, Ariamenész átugrott a görög háromevezősorosra, de két athéni harcos dárdával rátámadt és beletaszította a tengerbe. A hercben elesett tengerészkatonák között úszó holttestét Artemiszia, Kária királynője felismerte és Xerxészhez vitte.”

Plutarkhosz: Moralia, De Herodoti malignitate[20]
38. „És még tovább gúnyolja a görögöket [Hérodotosz], ő azt mondja, hogy Themisztoklész – akit második Odüsszeuszként hívtak bölcsessége miatt -, annyira vak volt, hogy nem tudta előre, mi a szükséges tennivaló. Viszont Artemiszia – aki ugyanazon város szülötte, mint Hérodotosz -, anélkül, hogy bárki tanította volna, saját megfontolásból, ezt mondta Xerxésznek: „A görögök nem képesek sokáig kitartani ellened, engedd őket szabadon, akkor hazatérnek saját városaikba. És nem valószínű, hogyha sereged bevonul szárazföldön a Peloponnészoszra, ők együtt maradnak, vagy az athéniakkal együtt tengeri harcot választanák. De hogyha tengeri csatába sietsz, félek, hogy a tengeri veszteség károkat okoz a szárazföldi seregednek is.” Természetesen Hérodotosz nem akart itt semmi mást, mint Artemisziából egy második Szibüllát[21] kreálni, aki pontosan megjövendöli a bekövetkező eseményeket. Ezután Xerxész fiait ő elszállítja Ephesosba, mivel ő – úgy tűnik – elfelejtett Szúzából[22] női kísérőket hozni a gyerekek mellé.”
43. „… és elbeszéli a csatát Szalamisznál [Hérodotosz], ahol több szót használ el Artemisziára, mint amennyivel elbeszéli az egész tengeri csatát. Végül azt mondja, hogy a görögök Plataianál maradtak, miután vége lett [a Palataiai csatának], tudván, hogy a küzdelemnek vége, mintha egerek és békák közti csetepaté lett volna (ahogy Pigrész, Artemiszia honfitársa[23] írta egy vidám, gúnyos versében)…”


IV.
Nem jelent plusz adatokat az a rövid bejegyzés, amit Jusztinusz világkrónikája említ Artemiszával kapcsolatban, mindössze Hérodotosz parafrázisa tömörítve. Jusztinuszról szinte semmit nem tudunk, azon kívül, hogy egy másik történetíró, Pompeiusz Trogusz elveszett művét kivonatolta, valamikor a II és IV. század között.

Jusztinusz: Világkrónika, II. 12.[24]
„A görögök meglepve az ellenség megérkezésétől, egyesült erővel nekiláttak az ütközetnek. Eközben a király [=Xerxész], mintegy a csata szemlélőjeként, a hajók egy részével a parton maradt. Artemisia, Halicarnassus királynője azonban, aki Xerxes segítségére jött, a fővezérek közül a legelszántabban irányította az ütközetet, de persze úgy, hogy férfiban asszonyi félelemnek látta volna az ember, ami a nőben a férfias bátorságnak tűnt.”


V.
Legizgalmasabb forrásunk az úgynevezett Szuda-lexikon, amely egy Bizáncban a XII. században véglegesen elkészült hatalmas szógyűjtemény. A lexikon mintegy 30 ezer bejegyzést tartalmaz, forrásai sok esetben mára elveszett antik alkotások. Nagyon óvatosan használandó forrás, mégis sok nagyon hasznos adatot tartott fenn számunkra.

Szuda-lexikon:[25]
„Artemiszia (alpha, 4030): Ez a nő kiemelkedő szolgálatot tett a perzsáknak, mert a királyuk azt mondta, hogy a nők férfivá, a férfiak pedig nőkké váltak.
Két Artemiszia létezett, mindkettő káriai születésű volt és királynő. Az első közülük a perzsa időszakban élt, a későbbi, akiről Démoszthenész említést tesz „A rhodosziak szabadságáról” című beszédében,[26] Hekatomnosz lánya volt, valamint Mausolos feleség és nővére egyben.[27]

„Hérodotosz (eta, 536): Lüxusz és Drüo fia; Halikarnasszoszból; egy az előkelők közül; volt egy testvére, Theodorosz. Szamoszra menekült Lügdamisz miatt, aki a harmadik türannosz volt Artemszia után:[28] Piszindelisz volt Atemiszia fia, és Lügdamisz Piszindeliszé.”


Úgy nagyjából ennyi használható adatunk van Artemisziáról, mert a még létező néhány nyúlfarknyi említés nem hordoz plusz információkat. Szóval, ha valaki ezeket megtalálja a 300 – A birodalom hajnala című filmben, akkor az történelmileg hiteles, minden más pusztán a filmhez használt képregényt megalkotó Frank Miller és a forgatókönyvírók fantáziájának terméke. Az ugyanis nem baj, ha egy filmben máshogy alakul a történelem, de jó, ha tudjuk a történelmi tényeket is mellette.

A British Museumban őrzött halikarnasszoszi edény Xerxész nevével
(www.livius.org)

Jegyzetek:





[1] Hérodotosz: A görög-perzsa háború. Bp.: Osiris, 2004. Ford.: Muraközi Gyula
[2] Szidón, föníciai város, híres volt hadi és kereskedelmi flottájáról.
[3] Troizén, hellén város a Peloponnészosz keleti partján.
[4] Türosz, szintén híres föníciai város.
[5] Az Artemiszion-foknál vívott csatáról van szó, amely gyakorlatilag egy időben zajlott a szomszédos Thermopülai-szorosban zajló küzdelemmel.
[6] Xerxész hadserege a Thermopülai csata után elfoglalta a gyakorlatilag kiürített Athént, amelynek lakosait Szalamisz szigetére menekítették. Ekkor égett le a Parthenón, amelynek helyén felépítették a ma romjaiban megtekinthető templomot.
[7] A görög-perzsa háború hivatalosan hirdetett perzsa oka az volt, hogy Athén és Eretria támogatta a kisázsiai ión városok felkelését a perzsa uralom ellen (Kr.e. 499-493). Így a nagykirály e két városon kívánt bosszút állni. Eretriát már a Marathóni csata előtt felégették Kr.e. 490-ben a perzsák, Athén pedig ekkor Kr.e. 480-ban lett a tűz martaléka. Ugyanakkor az erős túlzás, hogy egész Hellaszt elfoglalta, hiszen a Peloponnészoszt még a hellén szövetség tartotta Spárta vezetésével, és a görögök egyesített hajóhada is intakt volt.
[8] Mármint a Szalamiszra menekült athéni lakosoknak.
[9] A küprosziakon a Ciprus szigetén élő görög és föníciai városok lakóit kell érteni, a másik kettő kisázsiai nép.
[10] Kalünda vagy Kalüdna, mint korábban Hérodotosz említette Artemiszia fennhatósága alatt állt valamilyen szinten, de úgy látszik saját királya volt. Egyébként káriai város.
[11] Azaz a Dardanelláknál, ahol a perzsák hajóhídon átkeltek Európába.
[12] Online kiadás: http://www.attalus.org/translate/polyaenus8B.html#53.1 Letöltve: 2015. január 24. Saját magyarítás.
[13] Az eredetiben „hosszú hajót választott”, de a hosszú hajó a görögöknél a hadihajót jelentette.
[14] A „perzsa” flotta igen jelentős része kisázsiai görög hajókból állt, ilyen volt Artemiszia öt gályája is.
[15] Ez egyben jelzi, hogy szerzőnk valamiféle zászlóra gondol, nem a hajó festésére. Tehát Hérodotoszt már rosszul interpretálja, hiszen ő még világosan tud arról, hogy Artemiszia hajóját egyértelműen felismerhető festéssel látták el. A korban a hajókat rendszerint festették, például vannak adatok arra nézve, hogy az athéni hajók vörös színűek voltak. Lásd: Warry, John: A klasszikus világ hadművészete. Bp.: Gemini, 1995. p. 30.
[16] Görög város, Kisázsia délnyugati partjainál, Káriában.
[17] Sztadion, görög hosszmérték, nagyjából 185 méter. Innen van a stadion szavunk.
[18] Latmosz Artemiszia általi elfoglalását egyetlen más történetíró sem tárgyalja, így nem tudjuk, mikor tötént meg az eset és milyen összefüggésben. Mivel Polüainosz minden más hivatkozása biztosan I. Artemisziához köthető, nem valószínű, hogy a későbbi utódhoz kapcsolódna a sztori, bár ez sem kizárt.
[19] Online magyar kiadása: http://mek.oszk.hu/03800/03892/ Letöltve: 2015. január 24.
[20] Angol fordításból, jómagam átköltésében: http://www.bostonleadershipbuilders.com/plutarch/moralia/malice_of_herodotus.htm Letöltve: 2015. január 24.
[21] Híres jósnő, jósnők a görög-római mitológiából.
[22] Szúza, a perzsa birodalom egyik fővárosa, a történelem egyik legősibb városa Elámban.
[23] Pigrész, a Kr.e. IV. századi káriai költő nem csak honfitársa volt Artemisziának, hanem alighanem leszármazottja is, ugyanis a Szuda-lexikon szerint II. Artemisziának volt a testvére. Szuda-lexikon, Pigres címszó (pi, 1551).
[24] Világkrónika a kezdetektől Augustusig. Marcus Iunianus Iustinus kivonata Pompeius Trogus művéből. Bp.: Helikon, 1992. ford.: Horváth János.
[25] Felhasználva a lexikon online kiadását: http://www.stoa.org/sol/ Letöltve: 2015. január 24.
[26] Démoszthenész e beszéde fennmaradt, valóban szó van benne az ifjabb, II. Artemsziáról.
[27] Mausolos (ur. 377-353), Kária Hekatomnida dinasztiából származó uralkodója. Síremléke volt a híres Mausoleum, az antik világ hét csodájának egyike, amelyről ez az épülettípus a nevét kapta.
[28] Azaz Artemisziát számolva a harmadik. A görögök szerint például Olimpia is minden ötödik évben volt, mert azt az évet is számolták, amiben az előző volt. 

Nincsenek megjegyzések: