Don-kanyar

70 évvel ezelőtt ezen a napon indult meg a szovjet csapatok támadása a magyar királyi 2. honvéd hadsereg ellen Urivnál. Valójában ez csak egy felderítő hadművelet volt, és a főcsapás csak január 14-én indult volna meg, ám a kezdeti siker miatt a szovjet vezetés előrehozta 13-ra. Aligha van olyan magyar, akinek ne harcolt volna rokona a Don mentén, így vagyok én is, hiszen dédapám testvére, Turner Kálmán tábori katolikus lelkészként 1942 novemberében érkezett ki a frontra vigaszt és hitet adni a nehéz körülmények között lévő honvédeknek. Erre emlékezek mai bejegyzésembe, néhány korabeli tábori lap szövegével, Turner Kálmán fényképeivel és a vele 1990 körül felvett beszélgetéssel.

Tábori levelezőlapok a Don-kanyarból, 1943 január-március 

Lajos István levelezőlapja Freiberger Istvánnéhoz

1942.XII.31-I.1.

Kedves Mariskám

Most megyünk egy új évbe és egy boldog esztendőben ép most iszunk a te egészségedre egy pohár pezsgőt. Itt is iszunk pezsgőt, nem ám csak odahaza, hanem itten a fronton is, mert mi is megérdemeljük. Üdvözletünket küldjük a bunker társaság! Maradok öcséd, Pista.

Felismerhető aláírások: Csercsinszky Ferenc tizedes, Barkó Sándor (?), Ihász (?) József h(onvéd), Tímár László, Paksi József, Jámbor Balázs, Jónás Ferkó

Lajos István levelezőlapja Freiberger Istvánnéhoz

1943.I.1.

Kedves Mariskám

Soraim jó egészségben találjanak, én is változó egészségben vagyok. Mariskám egyre megkérlek, hogy ha az órát küldöd, légy szíves, küldjél nekem két darab fényképfilmet, négy és félszer hatos filmet, mert itten nemigen lehet kapni, meg nincs is. Hogy telt el az óév és az új hogy kezdődött? Nekünk hál Istennek elég jól végződött és kezdődött. Írjál sokat, mint tavaly!

Sokat gondolok rád, öcséd: Pista.

Lajos István levelezőlapja Freiberger Istvánnéhoz

1943.I.3.

Kedves Mariskám

Soraim jó egészségben találjon, én egészséggel közepesen vagyok. Odahaza mi újság? Írjál valami jó újságot! Sokat gondolok rád, frontról öcséd: Pista.

Ez az utolsó levelezőlap birtokomban Lajos Istvántól. Sorsa számomra ismeretlen.

Somfai Géza tizedes levelezőlapja özv. Schwarcz Ernőnéhez

1942.XII.31-1943.I.1.

Drága jó édes Anyám és Testvéreim!

Az ó-év utolsó perceiben írom ezt a lapot, hála a jó Istennek jól érezzük magunkat. Adja a jó Isten, hogy a jövő újesztendőt már tiközöttetek tölthessem. Remélem ti is jól éreztétek magatokat, éppen mire befejeztem ezt a lapot, már elmúlt éjfél, így már az új esztendőben fejezem be.

Számtalanszor csókollak benneteket: Géza.

Kiolvasható aláírások: Horváth őrv. (örvezető), Zachar(?) József, és még 7 egyéb név.

Somfai Gézától ezt követően nincs lapom márciusig (pedig elég sok lappal bírok), de az átélt dolgok itt-ott átérződnek a cenzúrán átment márciusi leveleken. Természetesen a levelezés és csomagküldés január közepén a 2. magyar hadsereg összeomlásával gyakorlatilag hetekre megszűnt.

Somfai Géza tizedes levelezőlapja édesanyjához, Schwarcz Ernőnéhez

1943.III.3.

Drága jó édes Anyuskám és Testvéreim!

Ma tőletek 9 db lapot kaptam, másoktól pedig 8 db-t így összesen 17 db lapom jött, így volt mit olvasni, de igazán úgy örültem, mikor behozták, illetve B. Sanyi, mert a szobámban voltam, először nem is akartam elhinni, hogy mind az enyém. Mariskám már én írtam jó néhányat, mióta lehet írni, azon azonban csodálkozom, hogy az első lapomat, most hogy lehet írni feb. 24-ig nem kaptátok meg, de remélem már ezideig néhányat megkaptatok, és tudtok rólam, és mint már írtam, ha néhány napig nem kaptok, azért ne nyugtalankodjatok, hisz tudjátok, ha egy mód van rá, úgyis írok. A fiúkkal együtt vagyok, úgy hiszem most már együtt is maradunk, ők is jól vannak, mármint ahogy az ember a mostani időben lehet. Remélem ti is jól vagytok, csak vigyázzatok, hogy meg ne fázzatok. A Berci még nem érkezett meg, ha megjön. Majd megírom. Számtalanszor csókollak benneteket.

Somfai Géza levelezőlapja családjához

1943.III.13.

Drága jó édes Anyuskám és Testvéreim!

Tegnap este kaptam 2 lapot, egyiket Mariska 6-án, [másikat] Ilonka 7-én írta. Írjátok, hogy tőlem is kaptatok lapot, hát ennek igazán örülök, hogy végre hírt hallotok felőlem. Most már ti is nyugodtak lehettek, meg én is. A Bercivel még nem találkoztam. De lehet, hogy itt nem is fogok. Amit küldtetek vele, azt azért majd meg fogom kapni, ha előbb nem, majd később. Ferikém én szégyellem magam. Mi itt kint vagyunk, és bizonyára sokszor nehezebb dolgokon kellett keresztülmenni és megálltuk a helyünket, és te egy kis tanulással nem bírsz? Hát ez már egy kicsit sok. Gizikém, te meg csak szorgalmasan tömjed a libát, hogy jó kövér legyen és főleg a mája legyen nagy. Mamuskám, te meg csak ha van időd, legyél sokat a levegőn. Ilonkám, írod, hogy már megszoktad a hivatalt és még van kedved, remélem ezután is lesz. Bár már én is segíthetnék nektek, de mikor lesz ez, annak csak a jó Isten a megmondhatója. Én hála a jó Istennek jól vagyok. Ti vigyázzatok, hogy semmi bajotok ne legyen. Számtalanszor csókollak benneteket: Géza.

Somfai Géza tizedes lapja családjához

1943.III.25.

Drága jó édes Anyuskám és Testvéreim!

Ma sajnos nem kaptam postát. Mint már írtam, most küldöttünk csomagszállító utalványt. Ha ruhaneműt akartok küldeni, úgy lehet 5 kgr-ig, vagy 2 kgr-os élelmiszert. Ruhaneműre esetleg egy törülközőt, meg amit már apránként kértem. Mariskám, majd beszélj a Petkónéval, mielőtt föladjátok a csomagot, majd ő ad felvilágosítást. Mint írtam, a Berci barátom megérkezett, amit hozott, az mind nagyon jól esett és köszönöm szépen. Gizikém úgy látszik, mire a libád elég kövér lesz, még nem leszek odahaza, így ha azt akarjátok, hogy egyek belőle, úgy akkor az utalványt majd hamarosan indítsátok útra. Remélem jól vagytok. Én hála a jó Istennek jól vagyok. Az idő már egész tavaszias. Más újság nincsen. Számtalanszor csókollak benneteket, szeretettel: Géza.

Hegedűs Sándorné levelzőlapja férjéhez, Hegedűs Sándor őrmesterhez

1943.II.6.

Édes jó Uram!

Most már bemondta a rádió, hogy a 2-es számra visszamenő szabadságos katonák indulhatnak, mert már van vonatjuk. Így ha a közlekedés rendbe jön, talán már felveszik majd a csomagokat is. Édes Pinduram, nagyon aggódunk érted. Ma egy hete érkezett utolsó lapocskád és most már megint nagyon várok hírt felőled. Én jól vagyok lelkem, sőt, úgy érzem, hogy sokat híztam, mióta itt vagyok Katáéknál, mert a ruhám, amiben kijöttem mind felhúzódik a csípőmről a derekamra és szűk. Most, hogy itt vagyok közöttük, jó étvágyam van, rengeteget eszem. Búsulni nem engednek, nagyon aranyosak, mindnyájan nagyon jók hozzám, és hallani sem akarnak arról, hogy hazamenjek. Örülnék, ha terólad is jót hallhatnék Édes! Vigyázz nagyon magadra Pinduram! A jó Isten legyen Veled és tartson meg nekem! Sok sok millió csókot küld szerető Tiéd.

Blökszikének szervusz és simogatás!

Turner Kálmán fényképei

Turner Kálmán lelkész lelkes amatőr fotós volt, rengeteg fényképet készített, bármerre járt. Sajnos egy kiállítás keretében a Donnál készített képek zömét kitépték albumaiból, melyek jelenleg nálam vannak. Nagy meglepetésemre azonban több tábori lelkészekről szóló munkában felbukkantak az őt ábrázoló fotók, így azok számomra ismeretlen helyen bár, de megvannak. Remélem az illető kutatók megfelelő helyre juttatják el fényképeit és naplóját is, melyet annak idején egy kiállításhoz adott kölcsönbe és azóta sem került vissza sem a családhoz, sem az örökségét kezelő egyházhoz...

Mivel a fotók zöme így nem nálam van, azok minőségéért elnézést.

Tábori lelkész tanfolyamon végzett papok a Ludovika épülete előtt 1942-ben. A bekarikázott alak Turner Kálmán.

Turner Kálmán, mint római katolikus tábori lelkész

Utolsó kép a front előtt.

Turner valószínűleg Sztaro-Nyikolszkojében temet, a III. hadtest 9. hadosztályánál.

Mise a Keleti-frontra tartó vonaton, 1942 november.

Tábori Istentisztelet a Donnál, 1942 őszén.

Temetés a fronton. Feljegyzései szerint még 4 nappal a szovjet támadás után is koporsóban temettek.

Újabb temetés.

Magyar katonák sírjai a Don térségében.

Szekendy Béla beszélget Turner Kálmánnal 1990 körül

Óriási élmény számomra, hogy dédapám testvéréről előkerült egy több, mint 20 perces beszélgetés életének utolsó éveiből és hallhatom, amint visszaemlékezik naplója alapján (amely akkor még nála volt). A naplót egyébként idézi Szabó Péter Don-kanyarról szóló könyvében, így az nem veszett el, és remélem értő és gondos kezek között van. Nagyon bízom benne, hogy egyszer a másolata eljut hozzám.

A Don-kanyarban elhunytak és az ott harcolók emlékére Csornán holnap szentmise is lesz:

Meghívó

A Csornai Premontrei Apátság

és a 63. sz. Bessenyei György Cserkészcsapat

tisztelettel meghívja Önt

a doni áttörés 70. évfordulóján

2013. január 13-án vasárnap 11 órakor

a csornai Apátsági Templomban tartandó szentmisénkre, melyet

Kótai Róbert

főhadnagy, tábori lelkész, püspöki titkár

mutat be.

  A Don-kanyart megjárt vagy ott hősi halált halt

csornai honvédek emlékére,

akik azokban a vészterhes napokban tanúbizonyságot tettek

Magyar Hazánk iránti feltétlen hűségükről

a harcokban való hősi helytállásukkal

és a hadifogságban is megőrzött igaz magyar hitükkel

méltókká váltak honfitársaik megbecsülésére.

Megemlékező beszédet mond:

Szalay Balázs

gimnáziumi tanár

Rábaközi Helytörténet-kutatók Társulata

A szentmisén és a megemlékezésen díszőrséget állnak és műsort adnak:

a 63. sz. Bessenyei Cserkészcsapat tagjai.

A hősök emlékére koszorút helyez el:

Szár Gyula Gergely premontrei szerzetes

a cserkészcsapat parancsnoka.