2013. január 20., vasárnap

3K - Kémkedés, Komintern, Károlyi

Kivételesen egy könyv tartalmából citálnék pár dolgot elő, mert olyan történések ezek, melyek nem mentek át a köztudatba, sőt hirtelen internetes keresésem is alig hozott elő információkat a témában. Nagyon érdekes művet olvasok ugyanis, amely tele van magyar vonatkozásokkal, noha nem a magyar történelemről szól. A kötet Stephen Koch: Kettős szerepben című alkotása, amely a Kommunista Internacionálé (Komintern) egykori agytrösztjének, Willi Münzenbergnek az életét mutatja be, elsősorban a 30-as évekre kihegyezve. Koch könyvének anyagát a 80-as 90-es évek fordulóján gyűjtötte, jelentős részben Oral History módszerét alkalmazva, beszélgetéseket rögzített a korszak még élő szereplőivel és azok rokonaival. Egyik magyar vonatkozású forrása Károlyi Mihály felesége Andrássy Katinka grófnő (már amennyiben méltó erre a címre... de hát én mint a régi rend híve elfogadom, hogy a fekete bárányok is a család részei), akit meglehetősen intelligens, ám merev emberként ábrázol Koch. Ám, most nem vele kívánok foglalkozni, hanem a könyv egyéb érdekes magyar szereplőivel. Koch művében Münzenberg azon tevékenységéről olvashatunk, amely meghatározza mai napig a nyugati elit nagy részének politikai és kulturális gondolkodását a modernitásról, a kommunizmusról-szocializmusról. Münzenberg volt az, aki Sztálin pénzével az egész világon megfertőzte az értelmiséget azzal a betegséggel, amely szerint a modernség jó, a marxizmus-leninizmus szintén az, és hogy az ezek nevében elkövetett bűnök vagy kikerülhetetlenek, mivel a haladáshoz szükségesek, vagy mint nem létezők eltussolandók. Münzenberg beszervezett mindenkit, aki  hasznos lehetett propaganda célokra, olyanokat akik, elvakultságukban nem vették észre, hogy a Szovjetunióban mi folyik, vagy olyanokat, akik szemet hunytak efelett némi anyagi támogatásért cserébe.
Münzenberg (és így Sztálin) befolyását egy magyar csoport erősítette, olyan emberekkel, mint Mály Tivadar, a kifejezetten kémeket beszervező, de fedetten dolgozó Gibárti Lajos, de említhetnénk Pedro elvtársat, azaz Gerő Ernőt is. Gibárti nem csak a Komintern ügynöke volt, de valószínűleg, mint NKVD-s figyelte magát a Komintern-t is Sztálin embereként. Valószínűleg ő szervezte be 1934-ben Kim Philby-t, a Cambridge-i ötök néven elhíresült brit kémszervezet vezetőjét.
Koch könyvének nagyon erős része a Sacco-Vanzetti ügyről írt epizód, amely bemutatja, miként használtafel a sztálinizmus két számára értéktelen és feláldozható (és egyikük bűnös is!) embert a népszerűségért és azért, hogy az I. világháború utáni pacifista hullámot meglovagolhassa. Szépen leírja, miként kreált felháborodást az egész világon ebből a jelentéktelen ügyből Münzenberg és csapata, holott a két munkás halálos ítélete teljesen jogosnak mondható a kor mércéjével. A pacifizmust a Komintern nem célnak, hanem eszköznek gondolta a tradicionális rend felbomlasztásához, ahogy a kultúra minden vonalát is. Egyszerű dolga volt: mindent támogatni ami bomlasztja a nyugati államokat, amelyek így legyengülve nem támadhatják meg a Szovjetuniót és ráadásul a közvélemény szemében ők lesznek az ünnepelt jogvédők és a modernitás letéteményesei.
Itt jön a képbe Károlyi Mihály is. Károlyi ugyanis a szovjet parancsra Gibárti keze alatt formálódó Világbizottság a Német Fasizmus Áldozatainak Megsegítésére nevű szervezet elnöke lett. Ez látszólagos humanista segélyezés fedezete alatt valójában a szovjetek számára potenciális kémek után kutatott. Bár Károlyi látszólag szovjetellenes volt, hiszen Kunék 1919-ben megdöntötték a kormányát Magyarországon, de a 20-as és 30-as években nagyon jó kapcsolata volt a szovjetekkel, sőt a 20-as években a Komintern vezetői úgy tudták, hogy ténylegesen is kommunista párttag, ha titokban is. 
/Koch beszélgetve Károlyinéval efelől megbizonyosodott, mivel Andrássy grófnő szerint a mostani magyar kommunizmus túl puha (1985 előtt!!!), sőt azt is megtudta, hogy Károlyiék tudtak a Gulag-ról is, de szerintük túlzás amit Szolzsenyicin ír róla./
A Világbizottság fedezete alatt az Alpári Gyula-Gibárti Lajos-Mály Tivadar tengely ("magyar maffia") kezdte meg a kémtoborzást a Szovjetunió számára, így voltaképpen ők alapították meg a szovjet hírszerzést nyugaton. A már említett Kim Philby például mikor kémnek készült, egy magyar nyelvkönyvvel készült élete küldetésére. Alpári Gyula (alias Julius) kiemelt szerepére jellemző a távirat, amelyet a Yale egyetem publikált, ahol a címzettek közt országnevek mellett csak ennyi áll "és Julius"! Alpári (vagy egy másik magyar, Szantil Béla) vette fel a kapcsolatot Whittaker Chambers-szel, aki így lett az USA-ban dolgozó szovjet kémek egyike. 

Két lehetséges válasz van Károlyi tevékenységére a Világbizottság élén:
1. Nem tudott a tényleges tevékenységről. Ebben az esetben nehéz államférfinak nevezni (ezt mondjuk 1918-19-es ténykedése alapján is kijelenthetjük).
2. Tudott a kémtevékenységről. Ebben az esetben pedig kommunista és sztálinista érdekeket szolgált. 

Csak, hogy tudjuk: felsorolom azokat a neveket, akiket így hirtelen megjegyeztem, mint a Komintern/Münzenberg befolyása alá vont személyek, akiknek zömét ma is, mint a modern gondolkodás és a felvilágosult elmék legnagyobbikait szokás (főleg baloldalon) emlegetni, és akikről kiderül, hogy vagy bábok voltak, vagy gátlástalan kiszolgálói egy velejéig romlott rendszernek:

Bertold Brecht, aki olyan döbbenetes dolgokat volt képes elnézni Sztálinnak, ami alapján nyugodtan megvethetjük. Egy Otto Katz-cal való beszélgetése során szóba került, hogy Sztálin sok ártatlant végeztet ki. Mire Brcht csak ennyit felelt: "Minél ártatlanabbak, annál inkább megérdemlik, hogy főbe lőjék őket." No comment. Szóval őt lehet tanítani a balliberálisok szerint, de Szabó Dezsőt, vagy Wass Albertet nem?

H.G. Wells, akinek kedvese (és egyben Makszim Gorkij szeretője ) a "vörös Mata Hari", Budberg bárónő volt és akit kifejezetten nyugati értelmiségi fejek elcsavarására képzett ki az NKVD.

Romain Rolland író, akinek a felesége szovjet ügynök volt és élete vége felé az írót szinte dróton rángatta. Rolland mindig úgy írt, ahogy az a Kominternnek megfelelt, ha annak parancsa pacifizmus volt, akkor azt, ha antifastiszta harc, akkor meg azt. Kudasevának Gibárti volt az összekötője Moszkvával...

Louis Aragon felesége, Elsa Triolet szintén szovjet beépített ember lehetett Koch kutatásai alapján.

Lincoln Steffens, aki a legendássá vált "Láttam a jövőt és működik" mondatot írta le, miután a Szovjetunióban járt a milliók halálát okozó éhínség idején. Feleségét Ella Wintert Koch szintén a "Kreml hölgyi" közé helyezi.

Marlene Dietrich díva. A szovjet szuperkém, Otto Katz állította, hogy ő volt Marlene első -titkos- férje, és valóban több tanú van, aki szerint a híres színésznő többször mutatkozott vele pályája egy szakaszán. Benne volt a Katz alapította hollywood-i Náciellenes Ligában, Fritz Langgal és sok amerikai színésszel és rendezővel együtt.

Erwin Piscator színházi rendező, akinek Katz rendezett botrányt (direkt olyan darabot írattak vele, amit a színház vezetése erkölcsileg aggályosnak talál majd), hogy elhagyhasson dicsőségben és piedesztálra emelve egy színházat és közben erkölcsi áldozat lehessen, csak mert máshova akart menni... Így cenzúrát emlegetve babérkoszorval és a kortársak támogatásával távozhatott, jogtalanságot emlegetve. Ha valami ilyesmi rémlik itthonról, akkor a hiba nem az Ön készülékében van! 

Sajnos Koch könyvében egy dolog nem tetszett. Nem tud túllépni azon az árnyékon, amit pedig kiválóan lát. Koch maga is belelép a kettős mérce csapdájába. Hihetetlen megértést tanúsít a Szovjetunióval kollaboráló értelmiséggel szemben, amit aligha tenne meg a nemzetiszocialisták hasonló támogatóval. Legvilágosabban akkor derül ez ki, mikor leírja, a fasizmus szörnye az ellen-felvilágosodás szülötte, míg a kommunizmus a felvilágosodás szülötte. Itt nem ír szörnyről... Szerinte hiteles és jogos volt az antifasizmus, hiszen harcolni kellett a gonosszal. Igen, de felmerül a kérdés: akkor jogos és hiteles volt-e a kommunizmus elleni harc, melyet a nácik folytattak? Mert ebből ez is következik.

Mellesleg szerintem mindkettő a felvilágosodás szörnye és szülötte, hiszen a darwinizmuson alapuló náci szemléletet aligha lehet a klasszikus felvilágosodás előtti Európai szellemiséghez kötni.

De azért érdemes elolvasni!
Koch, Stephen: Kettős szerepben: Az értelmiség elcsábítása. Bp.: XX. század Intézet, 2000. 



Nincsenek megjegyzések: